Szerző Téma: Konoe Karen pályázatai  (Megtekintve 1350 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Konoe Karen

Lélekboszorkány :D

Fullbringer

*

Főállású Anya

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
31 900 / 35 000

Hozzászólások: 110

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 1 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
tkékes és fehér

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Post szín:
Cadetblue


  • Profil megtekintése
  • Accel World frpg

Nem elérhető Nem elérhető

Konoe Karen pályázatai
« Dátum: 2014. Aug. 10, 15:05:16 »
NJK Pályázat
+ topic nyitás kérelem
+ NJK-hoz tartozó különleges tárgy



Eredeti Név: Cristina Miller
Új név: Konoe Kurisu
Kaszt: Ember
Nem:
Kor: 29
Rang: Anya, ált. iskolás tanár
Jellem: Egy kedves mindig mosolygó nő. Igen csak domina típus, így szeret irányítani, és nagyon nem szereti, ha ezt a pozícióját valaki átveszi tőle. Nagy gyerek mániás, imádja őket, illetve az anyai ösztönök is magasak benne.
Ha rossz kedve van, azt álltalába Karenen vezeti le (aminek ő csak örül^^)… khm de itt nem a kiabálásra értem. Oh, és szeret illetve jól zongorázik.
Kinézet: 175 cm magas, derékig érő szőke hajkoronával. Telt keblei és gyönyörű kék szempárjai már mágnesként vonzzák az emberek tekintetét. A munkában fehér blúzt visel, farmer nadrággal. Otthon viszont jobban szeret egy sima pólót és szabadidő nadrágot, rövidnadrágot (az évszaktól függ) viselni.

Képesség: Kurisu a pirokinézis erejével bír. Képes lángba borítani bármit és irányítani az általa létrehozott tüzet. Képessége egy húsz méteres sugarú körben hat. Képességének köszönhetően nem hatnak rá a tűz kártékony hatásai sem, akár saját akár nem, így a testét is gond nélkül lángokban burkolhatja.

A homunkuluszok sem küldetésben, sem KT-ben nem bevethetők, csak játék színesítés céljából használhatók.
Név: Konoe Youko
Kaszt: Homunkulusz
Nem: Nő/Lány
Kor: 6 hónapos; Papíron 8 éves
Rang: Gyerek; házi munkában szeret segétkezni ha épp nem iskolában van.
Jellem: Visszafogott és csendes lány. Nem beszél sokat, arckifejezéseket pedig nem igen lehet rajta észrevenni. Csak ritkán mosolyog és azt is csak alig láthatóan.
Szereti a plüss állatokat és az édességeket. Nagyon ragaszkodó is így az iskolában is legtöbbször vagy Akachit vagy Kurisut követi, bár a legtöbb időt még így is Karennel tölti.
Kinézet: 100 cm magas, karcsú törékeny testalkattal rendelkezik. Hófehér bőrrel és ezüstösen csillogó, rövid állig érő hajjal rendelkezik elől szemöldökig érő fufruval. Szereti a tradicionális japán öltözékeket, így sokszor hord kimonót és geta papucsot. De iskolába ettől függetlenül pólót és szoknyát visel.

Képesség: Alap képessége a regeneráció, melynek köszönhetően a kisebb sebek azonnal, míg a mélyek egy-két óra alatt rend bejönnek. Fizikai ereje 10x-e egy átlag emberéhez képest.
Egyéni képesség:
Név: Aura Touch/ Aura Tapintás
Leírás: Testét átlátszó kék lángok borítják be. Mikor pusztakezes támadást indít ellenfele felé elérve a testet gond nélkül behatol, mintha szellem lenne. Ilyenkor két dolgot tehet. Egyszer megsebzi az ellenfél auráját vagy elkezdi kitépni azt. Mind a két dolog pokoli fájdalmakkal jár, azonban látható sérülést nem okoz. A rész ahol elkezdi eltávolítani az aurát elkezd zsibbadni majd végül lebénul (a törzs esetén a szervek leállásával jár.).
A testet borító lángok részlegesen is előhívható, illetve ezek védelmet (de nem teljeset) nyújthatnak a támadások ellen, ugyan is a ruhaanyagon kívül más tárgyakon nem képes áthatolni.

Név: Konoe Akachi
Kaszt: Homunkulusz
Nem: Férfi/Fiú
Kor: 6 hónapos; Papíron 8 éves
Rang: Gyerek; Labor segéd és a bár működtetésében is sokszor segédkezik, ha épp nem iskolában van.
Jellem: Youko teljes ellentéte. Egy vidám kis energiabomba. Folyton mosolyog és szeret másokkal barátkozni (néha túlságosan is^^). Nincs ellenére, ha testvére a nyakán lóg, sokszor próbál is segíteni neki, hogy másokkal barátkozzon. Szeret új dolgokat csinálni így mindig figyelni kell, rá nehogy valami veszélyes dolgot csináljon.
Kinézet: 110 cm magas, átlagos kisfiús testalkattal rendelkezik. Haja szintén ezüstös színű rövid, haja még órákig tartó fésülés után is szerteszét áll^^”. Elől a bal szemét egy hosszabb az orráig érő hajtincsek takarják el. Ennek oka, hogy míg a jobb szeme lilás színű a másik mélyvörös. Előszeretett hord baseball sapkát pólót és rövidnadrágot.

Képesség: Alap képessége a regeneráció, melynek köszönhetően a kisebb sebek azonnal, míg a mélyek egy-két óra alatt rend bejönnek. Fizikai ereje 10x-e egy átlag emberéhez képest.
Egyéni képesség:
Név: Aura
Leírás: Használatkor a testét egy átlátszó kék színű lélekenergia alkotta aura veszi körbe, úgy mintha lángok borítanák. Miután megjelent az aurát szabadon átformálhatja olyan alakba, amire gondol függetlenül attól, hogy élő vagy sem. Minden átformált aurának csatlakoznia kell, a fiút körülvevővel különben szertefoszlanak. Mivel lélekenergiáról van, szó a kötelékeke nem lehet egyszerű támadásokkal elvágni csak koncentrált lélekenergia támadásokkal. Mindaddig, míg a kapcsolat nem szűnik meg a létrehozott dolgok regenerálódnak.
Ha élő dolgokat hoz létre, akkor a számuk korlátozott csak 6 darab.
A testet borító lángok részlegesen is előhívható, illetve ezek védelmet (de nem teljeset) nyújthatnak a támadások ellen, ha pajzzsá vagy egyéb védelmi eszközzé formálja a védelme nagyobb lesz.

Név: Abnormális lélekenergia áramlás jelző gyűrű+chip
Leírás: Mint a neve is mutatja a gyűrűk feladata, hogy jelezze a Akachi és Youko lélekenergia áramlásának zavaráról adjon jelet. Ez esetben a gyűrűk felizzanak ezzel jelezve tulajdonosaikat a két homunkulusz állapotáról.
A chipek a két gyermek jobb felkarján a bőr alá van ültetve. Ezek az adók a gyűrűk számára.


Miután megkaptuk az engedélyt az áthelyezésre, Cristina azonnal indult is haza csomagolni. Persze kétség sem fér hozzá hogy a parancsnok átlátott a tervemen, hisz ő mindig is átlátott rajtunk. Azt is jól tudja, hogy több van köztünk min munka kapcsolat, mégsem jelentette vagy hívta fel a figyelmünket arra, hogy ezt azonnal fejezzük be. Ez kissé aggodalommal töltött el, mert én viszont sosem láttam át rajta.
Emiatt kissé feszülten értem vissza a laborba ahol a két csecsemő már egy-egy inkubátorban aludt különböző elektródákkal a testükön, hogy megfigyelhessem a testműködésüket. Már így csecsemőként is jelentős lélekenergiával rendelkeztek így nem volt kétséges, hogy Cristinához és hozzám hasonlóan különleges képességekkel rendelkeznek. Mivel a babákhoz és az orvostudományhoz nem értek annyira akkor tájt két orvos is belépést kapott a felügyeletem alatt. Épp csak hozzá láttam volna a munkámhoz, mikor felcsörrent a telefon.
- Halló. Oh, Miller ügynök, miben segíthetek? – mint kiderült mindössze a költözés miatt hívott, na meg, hogy érdeklődjön Akachi és Youko felöl. Ekkor az orvosokat kiküldtem, hogy nyugodtan beszélhessek a kedvesemmel.
- Igen, azokat is pakold be, de kérlek, ne hívj máskor ezen a vonalon, már elfelejtetted?... Értem, túlizgatott voltál, de máskor figyelj oda. – sóhajtottam egyet, majd a közeli sípoló hangot kiadó monitorra. - Mi? N-nem nincs itt semmi gond… de most le kell tennem. – gyorsan leraktam a kagylót és behívtam az orvosokat, hogy megmondják mi a gond. Eközben én is vizsgálatokat végeztem el a két gyermeken. A lélekenergiájuk vadul keringett a testükben.
- Gyerünk, mondják, már mi történik! – rivalltam a két orvosra.
- Ö-öh, úgy tűnik a testük hirtelen gyorsabban kezdett el öregedni, d-de nem tudom ez, hogy lehetséges…
- Milyen gyorsan?
- H-hát a súly és magasságuk változása alapján a folyamat egyre gyorsabb, ha így folytatódik, pár nap múlva elérik egy kifejlett felnőtt állapotát.
- Tch… francba! – csaptam az egyik asztalra ingerülten.
- D-de asszonyom ez lehetetlen. Az energia, ami ehhez szükséges, egyszerűen nem lehet elég, még az infúzió, amit kapnak, sem lehet elég ehhez. – ekkor meglepetten a magyarázó orvosra néztem.
- Hát, persze… Most távozzanak, innentől átveszem! – tessékeltem ki mihamarabb a két orvost. Energia… a lélekenergia a testükben, ez volt az, ami a testüket energiával látja el a fejlődésben.
Azonnal munkához láttam, mindeközben Cristina többször is keresett, a telefon egyre többször csörgött miután sosem vettem fel. Tudtam jól, hogy már nem segítene semmiféle nyugtató szó, inkább azon dolgoztam, hogy valahogy leállítsam a testük öregedését.
- Valahogy, át kellene vennem az irányítást a testük lélekenergiája felett… – felnyitottam az inkubátorokat majd a két kezem a két homunkulusz mellkasához emeltem. A reiatsut a tenyerembe koncentráltam, majd onnan a testek felé és próbáltam valamiképp felülkerekedni az áramlásukon, de hiába. Az túlságosan eltérő lélekenergiánk miatt egyszerűen képtelen voltam szinkronba hozni őket a sajátoméval.
Órákon át próbálkoztam, de semmi haladást nem értem, míg végül… Youko lélekenergiája hirtelen elkezdett lenyugodni és éreztem, hogy kezdem a kettőnk lélekenergiája összehangolódni, akkor tájt még sajnos nem tudtam ez mi okból következhetett be csak, mikor már fény derült a különleges képességére. Valószínűleg ő maga volt az, aki lehetővé tette így az öregedése végül elkezdett lelassulni. Ugyan akkor Akachinál nem sikerült ilyen sikereket elérnem, így rajta a képességemet vetettem be és a Connect Word-on belül próbáltam leállítani az idő múlását és ezzel megpróbálva kihatni a valós világbeli testére. Ám ezzel csak egy kis időt tudtam szerezni. Miután lejárt az időkorlátom ismét ugyan olyan gyorsasággal kezdett öregedni. Másnap ismét a Connect Word-be zártam miközben egy új módszert előkészületeibe kezdtem: egy fecskendőn keresztül szándékoztam a folyékonnyá tett reiatsumat beadni neki, mikor egy nagy robajt és kiáltásokat követően egy váratlan személy rontott be az ajtón.
Természetesen Cristina volt az, teste teljesen felhevült, kétséget kizárólag használta a képességét, hogy bejuthasson a kifejezett tiltásom ellenére – hasznavehetetlen katonák.
- Karen, mégis mi folyik itt? Mi van a gyerekekkel?
- Nyugodj, le nincs semmi komoly… – próbáltam lenyugtatni a lányt mielőtt felgyújtott volna mindent, miközben az oda érkező fegyveres erőket leintettem, hogy nyugodtan távozhatnak.
- De történt valami, nem igaz? Ne hazudj nekem! – kapaszkodott belém kétségbeesetten, mint egy anya, aki félti a gyermekeit.
- Igen, történt. De már semmi gond épp próbálom megoldani a helyzetet és már félig, meg is oldottam… – adtam neki magyarázatot, de még ez sem volt elég, hogy lenyugodjon.
- Hogy érted, hogy a felét már megoldottad? És mi van a másik felével… – ekkor már nem tudtam visszatartani. - A… a gyerekek, mi történt velük?
- Igen, ők azok. Megöregedtek… Youkonál már sikerült megoldanom a dolgot, viszont Akachi… nála még nem sikerült.
- Ezt, hogy érted? Nála miért nem sikerült…
- Mert Youkonál is véletlenül sikerült, még magam sem tudom, mivel túl nagy a lélekenergiánk közti különbség, ezért nem tudom szinkronba hozni… várjunk… – ekkor döbbentem rá, hogy van a szobában még valaki, aki rendelkezik az energiával ráadásul az övé sokkal közelebb áll a homunkuluszéhoz. - Kérlek, segíts nekem. A képességem hatása mindjárt véget ér, kell a segítséged, hogy Akachin is segíthessünk.
- O-oké, mit kell tennem. – oda vezettem a kisfiúhoz, majd a kezeit a gyermek teste fölé helyeztem.
- Rendben, először is nyugodj meg, rendben? – csak bólintott egyet, így folytattam. - Jó, akkor, ha már úgy érzed menni fog, a lélekenergiádat koncentráld a tenyereidbe. Emlékszel még arra, amikor ezt tanítottam igaz? – ismét csak bólintott, kissé még feszülten. - Csak nyugodtan, rendben? Ha késznek érzed, akkor lassan kezd el Akachiba áramoltatni egy keveset, így próbálva köteléket létrehozni vele, rendben? – mindeközben megszűnt a képességem hatása és ezzel a lélekenergiám nagy részét is kiürítettem, így egy pillanatra meginogtam, mire Cristina koncentrációja megszakadt.
- Semmi gond, csak a reiatsum nagy részét most használtam el, folytasd csak… Ha megvan a kötelék, próbáld meg összehangolni egymás lélekenergiát. Ha ez menni fog lelassíthatjuk az által az öregedési folyamatot, ami így végül visszaállhat a normálisra. – oda toltam egy széket és leültem pihenni, a lélekenergia vesztés mellett még ugyan is az egész estét ébren töltöttem így duplán fáradt voltam. Közben tanácsokat adtam az ügynök hölgynek, hogy miként hangolhatja össze az energiáikat.
Végül két órát követően a monitorok ismét csipogni kezdtek, ezzel felrázva a félálomból. A gépek viszont nem azért csipogtak, mert baj volt, hanem pont ellenkezőleg, Youkohoz hasonlóan végre Akachi öregedése is lassulni kezdett.
- Cristina, elég lesz. Végre kezd stabilizálódni. – emeletem gyorsan a kezem a szám elé eltakarva az ásításomat.

Napokkal később a gyerekek fejlődése teljesen rendbe jött, még néhányszor kellett ugyan kezelnünk őket, de végül minden rendbe jött. Végül körülbelül egy nyolc éves kisgyerek fejletségi szintjén állt vissza normálisra a fejlődésük. Mivel ez is megoldódott Cristina végre eléggé megnyugodott ahhoz, hogy hazamennyen és befejezze a pakolást, míg én a laborban szintén befejeztem egy két munkát. Még elmentem az új papírjainkért melyben minden japánban való megélhetéshez szükségünk lehessen.
- Cris, Cris… itt vagy.
- Pssz… épp alszanak. – ezen a napon utaztunk japánba így előző nap hazavittük őket, hogy ne kelljen felesleges kitérőt tennünk.
- Bocsi, de valamit még mindenképp meg kell tennem… – ekkor letettem az asztal az egyik fém színű bőröndöm és kivettem belőle egy fegyverre hasonlító tárgyat.
- Mit akarsz azzal? – kérdezte miközben a gyerekekhez léptem.
- Ne aggódj semmi, bajuk nem lesz… Ez egy chip beültető szerkentyű. És most… – lassan felemeltem Akachi karját, majd a szerkezet segítségével beültettem a chippet, aminek egy másik másolatát pedig Youkoba.
- Yoshi! És fel sem ébredtek. Na, már csak egy dolog van hátra… – léptem vissza a bőröndhöz és visszatettem az eszközt. - Drágám, gyere ide egy kicsit… és add a bal kezed. – mikor felém emelte a karját, a kézfeje alá nyúlva támasztottam meg a jobbommal, míg a ballal kivettem a bőröndből egy gyűrűt és felhúztam a gyűrűsujjára.
- Ez egy három az egyben, gyűrű. – jegyeztem meg miközben átadtam Cristinának is egyet és odatartva a bal kezemet, utaltam rá, hogy húzza fel az ujjamra.
- Három az egyben?
- Igen. Először is az hivatottak jelezni, hogy az új személyazonosságunk szerint is mi egy párt alkotunk. Másodszor a tiéd összeköttetésben áll az Akachiba ültetett chippel, míg az enyém Youko-chan chipjével, így ha a gyűrűk felizzanak, az azt jelenti, hogy ismételten kezelésnek kell alávetnünk őket hogy, stabilizáljuk a lélekenergia áramlásuk, rendben? – bólogatott válaszul Cristina miközben rápillantott a gyerekekre, majd vissza rám. - És harmadjára… - kezdtem bele a mondandómba mikor is tekintetünk találkozásakor arcom rögtön elvörösödött. -… ez az irántad érzett szerelmem egyik kifejezése is, í-így szeretném, ha nem csak úgy tekintenél rá, mint egy ál-eljegyzési gyűrűre… – erre Kurisu erősebben megragadta a kezem és magához rántott, hogy aztán csókot nyomjon az ajkaimra.
- Hát, persze… ezek a gyűrűk fognak mostantól egymáshoz kötni minket. – csókolt meg még egyszer, majd elengedett és felhívta a figyelmem, hogy indulnunk kell, a reptérre.

Karakura városa. Ide vezetett úti célunk. Már a város határba érve érezhető volt a magas lélekenergia szám, amihez foghatót még eddig sehol nem éreztem. A taxi egyenest az új házunkhoz vezetett. A nagyobbacska épület két részre lehetett osztani kívülről. Az alsó rész egy alaksor, mely régen bárként üzemelt és, melyben már a végéhez közeledtek a felújítási folyamatoknál, hogy ismét meglehessen nyitni, mint, pénzszerzési forrás. A talajszint fölötti rész pedig a lakó rész volt négyünknek.
- Íme, az új otthonunk, remélem, tetszik.

Karen háza:
Az EvoL Bár(<-Nem végleges^^): A bár a pince helyén található, melyhez egy lépcsősor vezet le, mellyel szemben található a sötétzöld bejárati ajtó. Ha belépünk, rajta máris feltűnik a hangulatos kékes színű tompa világítás és a pincéhez képest tág belső tér. Az ajtón belépve bal oldalt egy kis koedukált mellékhelyiség találhat. Jobb oldalt egy fogas sor található a kabátoknak, amit egy 1 méter széles vékony fal választja el az ülőhelyektől. Az utóbbi rész két fehér színű kör alakú asztalból áll öt-öt kényelmes puha székkel körberakva, melyek a saját tengelyük körül elforgathatók. A túloldalon egy ˝L˝ alakú pult mely előtt kék bárszékek sorakoznak egymás mellett. A pult mögötti polcon italok és üres poharak sorakoznak. A bár végén pedig egy emelvényen áll a hely igazi különlegessége, egy hófehér zongora, melyen nagyritkán Kurisu szokott játszani, míg legtöbbször a bár felső sarkaiban elhelyezett hangszórókból szól hangulatos zene.
A bárba egyébként leginkább a környéken lakó fiatal háziasszonyok, és lazítani vágyó anyák járnak.
(click to show/hide)

A lakás rész: Két szintből áll az épület. A földszinten található a nappali, ami az előtértől balra található. Jobb oldalt az étkező és a konyha található, mely egy pulttal van elválasztva a két helység. Az előtérrel szemben a bal oldalt a nappaliba vezető ajtó után található a lépcső, mely az emeletre vezet. Az emeleten három hálószoba, egy fürdő és egy mellékhelyiség található.
« Utoljára szerkesztve: 2014. Aug. 10, 15:15:30 írta Konoe Karen »

Karakterlap

Shihouin Yoruichi

Főadmin

Developer :x

Adminisztrátor

*

Hozzászólások: 154

Hírnév: 12

Infó

Tárcában: 4 556 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése
  • Bleach szerepjáték

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Konoe Karen pályázatai
« Válasz #1 Dátum: 2014. Aug. 10, 15:10:03 »
Uff!

Mivel püben már megtárgyaltuk az NJK-kat, és feltételeiket, így már szerintem nincs más akadálya, hogy elfogadjam a pályázatod. Viszont legközelebb légy szíves, olvasd át akár többször is amit beküldesz, hiszen sok helyen van elgépelés, lemaradoznak betűk, vagy épp rossz helyre teszed a vesszőt, esetleg nem is raksz.
Tehát, csak hogy biztosak legyünk: a pályázatodat, illetve ezzel együtt az NJK-idat elfogadom.
« Utoljára szerkesztve: 2014. Aug. 10, 17:42:42 írta Hirako Shinji »

Karakterlap

Konoe Karen

Lélekboszorkány :D

Fullbringer

*

Főállású Anya

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
31 900 / 35 000

Hozzászólások: 110

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 1 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
tkékes és fehér

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Post szín:
Cadetblue


  • Profil megtekintése
  • Accel World frpg

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Konoe Karen pályázatai
« Válasz #2 Dátum: 2014. Szept. 18, 21:59:22 »
Engedély: Shihouin Yoruichi

Képesség módosítási pályázat


Csak a képesség azon részét jegyzem le, amit ˝módosítani˝ szeretnék:

Régi:
Istenmód: Mint már említettem Karen másolata ebben a világban már majdnem olyan, mint egy isten. Ezért nevezi képességének ezen részét „Istenmód”-nak. Képes fegyvereket vagy bármilyen létező tárgyat megalkotni, átalakítani. Megváltoztathatja a környezetét illetve az időjárást és a fizikai törvényeket is. Nem képes embereket alkotni, de állatokat és rovarokat létrehozhat illetve növényeket is. Ezen kívül általa létre hozott mozgó tárgyakat, is mint mondjuk egy gólem, robot, autó stb. De létre tud még hozni a másolatok számára fogyasztható ételeket és italokat is ám itt érvényesül az a szabály, hogy csak olyat tud megalkotni, amit ő maga is már fogyasztott, hisz a megalkotáshoz tudnia kell milyen is az íze és a kinézete, állaga.

Új:
Istenmód: Mint már említettem Karen másolata ebben a világban már majdnem olyan, mint egy isten. Ezért nevezi képességének ezen részét „Istenmód”-nak. Képes fegyvereket vagy bármilyen létező tárgyat megalkotni, átalakítani. Utóbbi érvényes az ellenfél azon tárgyaira is amik nem rendelkeznek lélekenergiával, különleges képességekkel. Megváltoztathatja a környezetét illetve az időjárást és a fizikai törvényeket is. Nem képes embereket alkotni, de állatokat és rovarokat létrehozhat illetve növényeket is. De ezek mellett alkothat még fantázia lényeket(tűzokádó sárkány, vagy saját fantáziája alkotta lényeket is) is, vagy éppenséggel lidércekre hasonlító ösztönlényeket, bár azok egyike sem rendelkezik speciális képességgel. Ezek száma azonban korlátozott: a Fullbringre tett minden negyedik pont után egy ilyen lény hozható létre. Ezen kívül általa létre hozott mozgó tárgyakat, is mint mondjuk egy gólem(ami állhat egy adott természeti anyagból is), robot, autó stb. De létre tud még hozni a másolatok számára fogyasztható ételeket és italokat is ám itt érvényesül az a szabály, hogy csak olyat tud megalkotni, amit ő maga is már fogyasztott, hisz a megalkotáshoz tudnia kell milyen is az íze és a kinézete, állaga.[/color]

Karakterlap

Shihouin Yoruichi

Főadmin

Developer :x

Adminisztrátor

*

Hozzászólások: 154

Hírnév: 12

Infó

Tárcában: 4 556 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése
  • Bleach szerepjáték

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Konoe Karen pályázatai
« Válasz #3 Dátum: 2014. Okt. 29, 16:22:31 »
Szia :)

Püben már megbeszéltük, szóval elfogadom. :)
Elnézést a csúszás miatt. ><

További kellemes játékot. :3

Karakterlap

Konoe Karen

Lélekboszorkány :D

Fullbringer

*

Főállású Anya

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
31 900 / 35 000

Hozzászólások: 110

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 1 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
tkékes és fehér

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Post szín:
Cadetblue


  • Profil megtekintése
  • Accel World frpg

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Konoe Karen pályázatai
« Válasz #4 Dátum: 2016. Ápr. 03, 19:09:43 »
Engedély: Yorcsitól

Képesség módosítócsere pályázat


A tél igazán bele adott apait, anyait. Bár még hó nem esett, de felfelé tekintve az égen gomolygó sötétszürke felhők azt sejtetették, hogy ez talán bármikor megtörténhet. Nem is lett volna rossz. A filmekben mindig a fehér karácsonyt mondogatták így lassan már az én agyam is átmosták, hogy eképp vélekedje. Persze a fő okozója ennek Kurisu volt, ő volt ezért a leginkább oda. Persze ez annak is köszönhető, hogy a szülővárosa miatt nála a karácsony egyben azt is jelentette, hogy mindent bebúrkot a hideg fehérség. Lassan már csak azért piszkált, hogy ha már olyan ügyes vagyok, fejlesszek már ki valami képessget amivel havat tudok gerjeszteni. (És ha így halad lehet, hogy egyszer meg is próbálom. Már csak azért megérné, hogy láthassam a boldogsággal teli mosolyt az arcán emiatt.)
Kissé megborzongtam, mikor kiléptem az ég felé törő magas épület földszinti ajtaján. Sajnos az új bár építkezése csúszott, pedig már tényleg a vége felé jártunk, azonban mint kiderült nem volt olyan könnyű további támogatást kinyerni az ügynökségtől. Úgy tűnt az öreg azt még lenyelte, hogy a gyerekekkel Japánba "menekültünk" és egy ideig még fedezték is a külömböző javakat, de ez már úgy tűnik túl soknak bizonyult. Mondjuk megértem, és még azon csodálkozom, hogy nem küldött utánnunk senkit, hogy hagyjuk abba ezt a kis anyás-anyás játékot.
- Haaa...
Sóhajom közepette előhúztam egy szál cigarettát a "semmiből" – ahogy azt szoktam – majd rágyújtottam. A téli hidegben most a bár és a ház közötti út, sokkal hosszabbnak tűnt mint máskor, ami fura hisz a hidegre való tekintettel, sokkal gyorsabban lépegettem az állomás irányába. Már a Suica kártyámat is elő készítettem, hogy már csak hozzá kelljen érintenem az elektronikus kapu érzékelőjéhez és a peronon lehessek. Még jó, hogy van egy vasút vonal mely átsze...
PUFFF! Hirtelen egy szélroham kapott el a jobb oldalamról. A szél ereje egyenesen egy újságos bódénak csapott neki. Olyan erővel, hogy az aprócska bódé egy az egyben össze is dőlt. A magazinok és újságok szanaszét repültek, és lassacskán emberek jelentek meg körülöttem.
~ A-I-SA-CHAN! ~ csak magamban mérgelődtem a külvilág számára viszont játszottam az eszméletlen beteget. Sajnos már túl sokan gyűltek körénk, és már a mentők szirénáját is hallani lehetett, így nem tehettem meg azt, hogy felállok és tovább sétálok.
Megvártam míg bevittek a sürgősségi osztályra. Bár szerencsére megúsztam néhány horzsolással és egy két lila folttal, mégis meg kellett várnom míg ide hívják a páromat.
~ Nagyszerű! ~ futott át a gondolat a fejemen mikor felrémlett előttem, hogy Kurisu mennyire ”örülni” fog annak, ha a kórház felkeresi, hogy balesetet szenvedtem. Szerencsére azt legalább megengedték, hogy kiüljek dohányozni a tetőre, így kaptam is a lehetőségen. Amúgy is volt egy kis beszédem egy bizonyos kislánnyal, akinek ezt az egészet köszönhettem.
- Na? Halljuk, mi volt ez az imént? – gyorsan körbe kémleltem, majd miután, nem láttam egy lelket sem hangosan tettem fel a lánynak a kérdésem. Mindeközben rágyújtottam, hogy ezzel is megpróbáljam előcsalni a leányzót. Érdekes mód azonban nem rontott rá a fehér, füstölgő szálra, csak hallgatott némán továbbra is.
- Ne, keljen, minden szót egyenként kihúznom belőled, gyerünk! Aisa! – kicsit felemeltem a hangomat és engedtem egy kis düh kiszivárgásának is, hogy a lány végül megtörjön. Nem kellettek ide spéci infó szerző módszerek, hisz mégis csak egy gyerekről volt szó.
~ A... Aisa, nagyon sajnálja... De, de nem tehetek róla. Megijedtem! – az anyai szigor megtette a hatását. A lány materializálódó alakja apró könnycseppeket hullajtott miközben ezen szavakat mondta.
- Kitől ijedtél meg? – a lány kissé zavartnak tűnt és csak egy kis gondolkodás után pillantott rám újra.
~ Eto... Hát Ő... Az a gonosz bácsi, aki Aisát ilyenné tette.
Mikor ezeket meghallottam, meglepettségemben kihullott a félig elszívott cigaretta a szál az ajkaim közül.
- Most csak viccelsz, ugye? Az a Tündér Doktor, vagy ki? – a lány csak halkan bólintott.
- Hm... ez érdekes. – csak ennyit jegyeztem meg, majd mélyen a gondolataimba merültem.

- Hé, kicsim! Itt vagyok! – Kurisu nem kicsit ijedt arccal és sietve lépett be a főbejáraton. Persze ez várható is volt. Én magam a recepció előtti székek egyikén foglaltam helyet és ott vártam a megérkezését. Mikor megpillantottam széles vigyorral a képemen intettem feléje.
- Karen! – a fiatal nő rögtön oda sietett hozzám és szorosan átölelt. Megértem a riadalmát, hisz már nem egyszer kerültem ilyen-olyan függőségi osztályokra, vagy magán klinikára, de ez volt az első alkalom, hogy nem én értesítettem, hanem az egyik kórházi alkalmazott. Elmondása szerint ebből ő máris azt szűrte le, hogy most valami nagyon-nagy baj történt velem. Én persze csak vigyorogtam, mire ő összeráncolt szemöldökeivel, kissé haragosan pillantott rám.
- Bocsi, bocsi. Máskor jobban oda figyelek ígérem. – tettem az arcom elé a két összecsapott tenyerem. Válaszul csak sóhajtott egyet.
- Rendben. De sokkal nyugodtabb lennék, ha inkább teljesen leállná ezekkel a veszélyes dolgokkal. Nap, nap után csak amiatt aggódni, hogy épp mibe keveredsz bele, ez kezd kikészíteni. Nem azért döntöttünk amellett, hogy elvonulunk az ügynökségtől, hogy ne kelljen veszélyes küldetésekben részt vennünk, és hogy a gyerekek is biztonságban legyenek? – hát ezt jól megkaptam. Csak hallgattam és figyeltem a továbbra is aggódó tekintetét és a szeme sarkában megjelenő aprócska könnycseppet. Bár az utcán sétáltunk mégsem zavartatta magát. Ilyen fokú gyengeséget eddig még csak abban a bizonyos laborban mutatott felém, mikor az gyerekeket akarta megmenteni.
- Tényleg sajnálom, hogy aggodalmat kell okoznom. De... – jobbom mutató ujjával gyengéden letöröltem a könnycseppet az arcáról. - Csak így védhetlek meg titeket. – ekkor megálltunk, és a homlokom az övéhez érintettem. - Te is tudod jól, hamarosan biztos eljönnek értünk, hiába a Parancsnok vaj szíve és ez a kis színjáték. Egyszer mindenképp megunják és értünk jönnek. Ahogy te, úgy én sem szeretnék ismét ott dolgozni, és a gyerekekből sem szeretném ha kísérleti patkány válna. Ezért teszem amit teszek, és ezért szeretném ha továbbra is mellettem maradnál, hogy ez is erőt adjon számomra. Rendben? – a nő arcán válaszul egy aprócska mosoly jelent meg miközben egy halk „Rendben.”-t préselt ki magából. Utunkat ez után már egymás kezét fogva folytattuk, majd otthon... khm... ez már privát jellegű^^

~ ...ren ...Karen ...KAREN ÉBREDJ!~ hangos kiáltás ébresztett a fejemben. Nehezen tértem magamhoz a bódult állapotomból. Kissé fájt is a fejem, mintha csak egy ivászattal töltött éjszaka utáni reggelen lennék.
- Mmm... Aisa?- ráncoltam össze a szemöldököm a fejembe hasító hang nyomán. Ám ahogy a szemeim egyre inkább tágabbra nyíltak, valami kezdett nagyon aggasztani. - Mi... H... hol vagyok? – riadtam fel hirtelen, majd mikor meg akartam mozdítani a kezeimet, meghallottam a láncok csörrenését. Az említett végtagjaim ugyan is a magasba nyúltak a csuklóimnál pedig vastag acélbilincsek fogták össze, melyek a hátamat támasztó falról lelógó láncokon lógtak. Jobban megnézve a lábaimon is ugyan ilyen ”gyűrűk” díszelegtek és a láncok méretéből ítélve maximum arra volt lehetőségem, hogy az aprócska és sötét szoba feléig ellépkedjek. Aisa-chan kétségbe esett arca tűnt fel előttem, míg remegő hangja folyamatosan bocsánatért esedezett.
- Rendben, rendben. De mégis mi folyik itt?
~ Sajnálom. Ez biztos az én hibám... engem, biztos akkor vett észre, és most... most Aisa-chan miatt... – a lány arcán aprócska könnycseppek jelentek meg. Ezzel azonban én nem igazán voltam kisegítve.
- Mivan? Ki vett észre? És mégis hol vagyunk? – a fejem fájt, ki voltam kötözve egy sötét szobába, és még Aisa-chan is csak érthetetlen dolgokat zagyvát össze. Ekkor azonban egy ismeretlen lélekenergia jelent meg a szoba zárt ajtaja mögött.
- Ki van ott! Told elő a képed! – a hangomat egy idősebb férfi gúnyos kacaja követte. A vastag vas ajtó nyikorogva nyílt ki. Egy idősebb bajuszos férfi lépett be rajta, fehér orvosi köpenyben. Már a szeme sem állt jól – >de tényleg XD< – így már sejtettem, hogy semmi jó nem fog ebből származni.
- Konoe Karen-san, ha nem tévedek. Öröm végre megismerni magát. A nevem... nos ez kit érdekel, magának úgy is sokkal ismerősebb lesz a gúnynevem, Tündér Mágus. – mondandója végén elvigyorodott ezzel megvillantva a fogsorát, melyben egy-kettő arany színben csillogott. Eközben én egy meglepett arcot vágtam, hisz a név valóban ismerős volt a számomra.
- És valóban. De mégis minek véljem ez a ”kedves” fogadtatást? – vált komolyabbá a tekintetem és vele együtt a hangom is.
- Nos, valóban, talán csöppet eltúlozták a fiúk, de mivel egy igazán érdekes minta, nem hagyhatom, hogy csak úgy szabadon cselekedjen, miután ide hozattam. Habár a ledér öltözékét már ne nekem köszönje. – és valóban. A lélekenergiám, mintha nem is létezett volna. Nem éreztem, hogy áradt volna belőlem, habár ennek ellenére a körülöttem lévőkét tisztán érzékeltem. Ami a ruhámat illeti...
- Ah, ez csak a pizsamám, habár azért örülnék egy nadrágnak, vagy valaminek, mert elég hideg a beton. – feleltem nemtörődöm hangon.
- Látom egész jó kedvében van, remek, remek. Szeretem az ilyen embereket. Bár később majd biztos változni fog, hisz végül mind megváltoztak. – a férfi, a mondandója után elvigyorodott majd elhagyta a termet.

- Huh, már megint? – ismét a sötétségből tértem magamhoz. Ekkor azonban már egy hideg asztalon feküdtem. Magam sem tudom mikor kerültem oda, és hogy mi célból, is csak találgatni tudtam. A kezem is lábaim szíjak fogták le, a lélekenergiám még mindig nem tudtam hasznosítani és valamilyen folyadékot juttattak belém folyamatosan infúzión keresztül.
- No lám, látom felébredt. Remek, így végig figyelheti a beavatkozást. – ekkor a nyakamhoz nyomott egy befőttes üvegre hasonlító dolgot, melynek a végén egy fém talp volt.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁh! – nem tudtam magam tartani. Hirtelen a testemben olyan erős fájdalmat éreztem mint még soha. Oly annyira elszoktam ennek érzésétől, hogy szinte majd bele pusztultam ahogy a zsigereimig ható fájdalom lassan elkezdett végig terjedni a testemen. Az ujjaim össze görnyedtek miközben a fogaim egymásnak feszültek. Habár tudtában voltam annak, hogy a szíjjak nem engedtek mégis a fájdalom, miatt egyszerűen nem tudtam nyugton maradni. Hevesen vergődtem, szabadulni akartam, el arról a helyről és el a fájdalomtól.
- Na, lám kibírtuk végül. Kész is vagyunk. – a fájdalom kezdett csillapodni, miközben arcomról könnycseppek gurultak le, és hangosan ziháltam. Mikor oldalra fordítottam a fejem, láttam amint az üveg, amit addig a nyakamhoz szorított most ott a kezében, lezárva és benne egy aprócska teremtmény segítségért rimánkodó arccal püfölte az átlátszó üveget. Aisa-chan volt az.
- Mi ...a fenét ...művelt? – kérdeztem miközben levegőért kapkodtam.
- Csak megszabadítottam egy kis gondtól. Már biztos zavarta a kis rosszcsont. De ne aggódjon, jó helyen lesz a gyűjteményemben, és a többiek közt még unatkozni sem fog. – azzal átadta egy fehérbe öltözött férfinak az üveget. Egy ötágú csillag. Egy volt az egyetlen nem fehér a ruhában. Egy öt ágú csillag, mely a ruha hátán egy jókora helyet foglalt el. Úgy tűnt ez valami -féle szervezet emblémája lehetett, hisz még a bandzsa bajuszos is viselt egy ilyet az orvosi köpenyének elején, közvetlenül a szíve felett.
Ismét éles fájdalom hasított belém, és ismét kicsúszott a számon egy hangos sikoly. Ez most bal karomból indult ki. Mikor oda pillantottam láttam amint a Tündér Mágus egy szike hegyével döfködte azt.
- Látom rendesen kitanították. Még most is, annak érdekében, hogy milyen pokoli fájdalmat érez a testébe hatoló infúziónak köszönhetően, még... még így is próbál információkat gyűjteni a környezetéből. Lenyűgöző! – a férfi tovább bökdöste a karom, ami egyre vörösebb lett a kibuggyanó vértől. A fájdalomtól még gúnyos választ sem tudtam adni, csak dühtől fűtött tekintettem rá miközben a látásom egyre homályosabb lett a sós nedvességtől, mely előtört belőlük.

- Mmm... – ismét a kis szobában tértem magamhoz. A láncok pedig ismét a kezeimet és a bokáimat díszítették. A bal karomon egy kötés ékeskedett még pluszban míg a jobb még mindig ott volt az infúziós cső és felette a kis tasak melyből az átlátszó szer, mely a gyötrelmeim okozója.
- Rohadt életbe... – szitkozódtam halkan ám, amint megrántottam egy kicsit erősebben a láncot erős fájdalom hasított végig rajtam.
- Tch... mégis MI A FRANC EZ! – indulatos kiáltásomra az ajtó túloldalán álló őr rácsapott az ajtóra és az aprócska ablakon hallottam amint a „Ruhe!/Csend!/” szót kiáltotta be.
- Ha? Német? – a dühöm nem csillapodott, még is próbáltam, megtartani a józan eszem, hogy minél előbb szabadulhassak. Folyamatosan az ajtót, a falakat és a láncaimat fürkésztem. Próbáltam rájönni miként tudnák kiszabadulni. Töprengtem és töprengtem, még a fájdalom ellenére is, mely már a egy apró a bilincs által okozott horzsolástól is olyan erős indulatot váltott ki belőlem, hogy a sírás határán voltam. Csak az lebegett a szemem előtt, hogy túl kell élnem, ki kell szabadulnom. Kurisu és a gyerekek vártak rám...
- Huh? – épp egy kis pihenőt tartottam, és lehunytam a szemem, mikor arra kaptam fel a fejem, hogy egy nő felsikoltott. Szívbe markoló, borzalmas sikoly volt. És mégis olyan ismerős.
- Hm... Nem... az nem... – ismét felsikolt, majd megint, és megint. Egyre csak őt hallottam, és egyre csak ismerősebb volt a sikoly. Egyre csak próbáltam nem arra gondolni, hogy ismerem, próbáltam...
- KAAA... REN! ÁÁÁ!
- Mi? A... az... az nem... lehet... – éreztem ahogy a testem egyre inkább remegni kezdett. A hang, mely egy oly kedves személyhez tartozott és, ami most, vérfagyasztó sikolyokat hallatott... Szemembe ismét könnycseppek szöktek.
- Rááááhhh! – a láncok hangosan zörögni kezdtek, és a testemet töménytelen mennyiségű fájdalom hullám járta át, miközben eszemet vesztve kapálóztam, és próbáltam azt pusztán a fizikai erőmmel elszakítani. Válaszul viszont nem az láncok csattanását hallhattam amint elszakadnak, hanem kinyílt az ajtó és az egyik fehérbe egyen öltözékes férfi, erőteljesen megtalpalt a bakancsával, majd újabb német szitok szavak közepette még gyomorszájon is rúgott, amitől egy pillanatra elakadt a légzésem. A földet csapkodtam levegő után kapkodva, miközben nyelőcsövemen egy kevéske gyomortartalom küzdötte fel magát. A fájdalom is elviselhetetlen volt, ennek ellenére mikor végre rendesen kaptam levegőt, kesze-kusza hajkoronám közül gyilkos pillantást vetettem a férfira, mikor is az hirtelen vigyázzállásba ugrott. Mikor arrébb pillantottam, láttam amit a jó öreg bajuszos fickó belép rajta. Fehér köpenyén most telis-tele volt vörös foltokkal, arcán pedig elégedett vigyor ült ki. Ezt látva gondolkodás nélkül, villámgyorsan álltam fel és közelítettem meg csupa negatív gondolattal, ám még mielőtt elérhettem volna a láncok megfékeztek. Az őr ekkor elindult felém, hogy ismét belém rúgjon párszor, de ekkor az öreg megállította.
- No lám, úgy néz ki kiképzés ide, vagy oda, ha egy szívéhez közel álló személy szenvedését kell hallania, már maga sem olyan erős, Karen-san. – válaszul csak a dühösen vicsorogtam akár egy harcra éhes farkas. Mindeközben testem a fájdalom érzete nyomán egyfolytában remegett, habár hangot nem adtam neki, hisz a düh annál jobban felém kerekedett.
- Meg kell, hagyni a khm... a felesége is igen csak hasonlított magára. Habár mint halhatta, végül nem bírta túl sokáig. De persze ez így szép és jó. Ő is tökéletes alany lesz az elkövetkezendő, hosszú és fájdalmas kísérleteimnek, ahogy a gyerekek is. Meg kell hagyni ők aztán tényleg értékes példányok csak úgy mint maga. Kár, hogy már meguntam a tündéresdit, pedig biztos érdekes példányokká váltak volna.[/color] – kacagott egyet a férfi, ami csak még inkább feldühített. - Na, mindegy, a lényeg, hogy Yhwach-sama biztos boldog lesz az eredményeimet látva. – Yhwach? Eredmények? Nem értettem, nem akartam érteni, csak a cél lebegett a szemem előtt ami nem volt más mind, hogy mészárlást vigyek véghez, majd kiszabadítsam a családomat innen! Csak is ez, semmi más!
Mégis fájdalomtól átjárt testtel roskadtam össze miután az őr ismét oly kegyesen megsimogatott a talpával.
- Mára ideje kis pihenőt tartani, nem gondolja? Holnap majd ismét találkozunk... végtére is sűrű nap vár ránk. Hahaha! – azzal a férfi távozott az őrökkel együtt.
Egyedül maradtam a testem sajgott a fájdalomtól és másnaptól kezdve...

A homályos tekintetem egyre csak tisztult. Bódult állapotom azonban még mindig jelen volt. Egy műtő asztalon tértem magamhoz, és furcsa mód a jobb szemem észrevehetően sötétbe burkolódzott. Nem tudtam megszólalni, gyengének éreztem magam. A műtős ágy feletti lámpák kezdtek egyre idegesítővé válni, miközben meghallottam az öreg és a társai hangját.
- A regenerációs folyamat stabil. A beültetés sikeres volt. A lélekenergia manipulálás apróbb ellenállást jelzett, de javítható. – valamilyen beavatkozást végeztek el rajtam? Beültetés? Csak nem a szememmel csináltak valamit?
- Nahát, úgy tűnik magához tért. Ez lehet az ellenállás oka.
- Elnézést kérek uram, az altató nem volt megfelelő. – ezt követően ismét elnyomott az álom.
Mikor magamhoz tértem a megszokott szűk szoba helyett egy fehér, kórteremben tértem magamhoz. A láncok még mindig ott voltak a kezemen, és a lélekenergiám is még mindig el volt nyomva. A fejemen kötés volt, amely eltakarta a bal szemem. Fájt. Nem túlságosan, köszönhetően annak, hogy már nem volt rám kötve az a szer, mellyel a fájdalom érzetem „megzavarták”. A szer még nem ürült ki a testemből, így érezhettem még kis fájdalmat. A kötést kezdtem el fogdosni, le akartam venni.
- Ejnye, azt még nem szabad leszedni. – az öreg jelent meg az ajtóban, egy nővér ruhába bújt nő kíséretében. A nővér ruhán ugyan úgy ott volt az öt ágú csillag jele. Mégis mi lehet az a jel? És miért lettem hirtelen ide áthozva.
- Bár felgyorsítottuk a regenerációt, még kell egy nap. Addig is a hölgy hozott magának ételt és italt.
- Hol van Kurisu! Látni akarom! – a felém közelítő nő kezéből kivertem a tálcát. Megrezzent, majd hátrébb lépett. Az öreg nem válaszolt, csak elmosolyodott, majd távozott. A nő gyorsan összetakarított majd szintén távozott. A nap hátra lévő részében csak a plafont tudtam bámulni, és a láncokat feszegetni, értelmetlenül. Egyre jobban dühített a dolog.
Másnap ismét eljött az öreg és a követői. A láncokat feszesebbre húzták, mikor megközelítettek.
- Most szépen leszedjük a kötést. Már nagyon kíváncsi vagyok az eredményre. – az öreg arcán izgatottság látszódott miközben a kötés lekerült.
- Nos, milyen? Lát rendesen? – a jobb szemem ismét fény érte. Eleinte homályosan láttam vele, de pár másodperc elteltével, végre kitisztult a kép. Csak némán bólintottam. Nem értettem a mi folyik itt valójában. Aztán a nővér egy tükröt tartott elém.
Amint megpillantottam éreztem, hogy ismerős tekintet néz vissza rám. A testem a kétségbeesés és a harag nyomán remegni kezdett.
- Hát nem csodás? És ez persze nem minden, a szem tulajdonosának lélek lenyomatának köszönhetően, a képessége az elmúlt időszakban változásokon kellett átesnie. Nemsokára ezt is letesztel...- a láncok megcsörrentek, mikor a földre hulltak. - Maga, mit művel? – a nővér eltávolította a láncaim. Arcán mosoly tűnt fel miközben teste szerte foszlott. A lélekenergiája hasonlított, annak a nőnek az energiájára. De ez most nem számított. Éreztem, amint a lélekenergiám ismét előtört. Vadul, zavarodottan tört elő tükrözve a lelki állapotom.
- Ez... ez a szem... – tudtam jól, hogy a szem, mely visszanézett rám a tükörből Kurisu szeme volt. A kék írisz, hirtelen vörössé vált, és bíbor színű láng vette körbe.
- Ezért, égni fogtok, a Pokol tüzében! – a tér meggyulladt és semmivé vált, miközben a egy lángokba borult szoba tűnt fel. A falak le omlottak és az égen sötét egybe függő füstfelhő gomolygott. Az öreg és az őrök megrémültek, mikor bekerültek eme világba. A forró hő miatt, másodpercek alatt átázott a ruhájuk. Elviselhetetlen volt számukra ez a hőmérséklet. Én azonban nem éreztem belőle semmit. A dühtől izzó tekintetem a férfiakra szegeztem. A leomlott falak mögül lángokba borult lények jelentek meg. Testük maga volt az örvénylő magma, és az izzó szikla darabok. A megrémült emberek lélekenergia nyilai hiába találtak célt, a lények megragadták őket és halálra sütötték a testüket. Csak az öreget, hagyták békén. Ő az én prédám volt.
- L-lenyűgöző... – összevissza hebegett, habogott. Lassan közelítettem meg, míg ő félelemtől átjárva húzódott az omladozó falig. - N-ne, én vagyok a teremtőd! Nem bánthatsz... érted? – a düh teljesen elvakított. Előttem lángok törtek elő a padlóból és egy női alak emelkedett ki belőle. A vörös lángok alkotta haja eltakarta meztelen testének intim részeit. Arca egyértelműen Kurisuére hasonlított, ahogy testének alakjai. A nő vigyorogva markolta meg a férfi nyakát és kezdte el fojtogatni, miközben lángok borították be a testét. A légszomja közepette a férfi próbált a fájdalmának is jelet adni, amint lassan a tűz leégette a bőrt és a húst a testéről.
A lángokba borult folyosókon végig sétálva mindenütt holttestek feküdtek, szénné égve. A női alak megérintette az előttem álló acélajtót. A vastag akadály, ami elválasztott a kedvesemtől könnyedén leolvadt és utat engedett számomra.
- Kurisu! Kurisu! – a lángok nem bántották, és egy tűz alkotta lény sem, még a hőmérséklet sem, mégis a teste csupa seb volt, a jobb szemén lévő kötés átázott a vértől, míg ő maga a falhoz láncolva lógott lefele. Gyorsan kiszabadítottam és a gyengeségtől összecsukló testét a karjaim közé fogtam. - Kurisu? Kurisu! – ki tudja mennyi ideig kínozták. Az orvosi ellátása sem volt megfelelő, ahogy a lélekenergiáját is szinte, alig lehetett érezni. Remegő keze megérintette az arcom majd egy meleg mosoly látszódott az arcán... a keze a földre hullott és ugyan ebben az időben a lángokba borult dimenzió is szerte foszlott.


~ Fullbring
Neve: Heritage of the Queen of Fires / A lángok királynőjének hagyatéka 
Típusa: Dimenzió-típus
Fókusztárgy kinézete: A jobb szeme, mely eredetileg az elhunyt feleségéé volt.
Kinézete: A képesség aktiválásakor Karen jobb szeme kékből vörössé válik a szemét pedig bíborvörös láng veszi körbe. Ezzel egy időben a tér számtalan helyen kilyukad majd ezek a lyukak úgy kezdenek el terjedni mint, mikor egy papírlapot a közepétől kezdve égetnek hamuvá. Mikor ez végbe megy ugyan ott találják magukat a különbség csak az, hogy az eget összefüggő fekete füstfelhő borítja be, az épületek, a tárgyak, a növények minden lángokba áll, olvadásnak indult. A magas felhőkarcolók fém szerkezete meghajolnak a forróság miatt, az aszfalt megolvad és ragadóssá válik és elviselhetetlen hő borítja az egész teret.
Karenre ugyan úgy hatással van a világ mint ellenfeleire, azonban számára a Fire Soul Manipulation segít ezek enyhítésében.

Technikai adatok:
- A létrehozott világ mérete: 50 méter átmérőjű, viszont azt a látszatot kelti mintha végtelenségig elnyúlna.
- A képesség használati ideje: Fullbringre tett minden 3 pont után 1 kör.
- Az Démonok száma: a Fullbringre tett minden 3. pont után egy jön létre.
- A technikába egy húsz méter sugarú körön belül hat a kiszemelt áldozatokra.
- Az áldozatok száma: Fullbringra tett minden negyedik pontja után egy fő.

Leírás:
The Queen's knights "Demon"/ A Királynő lovagjai ”Démon”: A világ lakói, mondhatni. Ezek az olykor állati és emberi jegyekkel bíró kavargó magmából és izzó kövek egyvelegéből álló lények a dimenzió minden pontján ott vannak és folyamatosan a Karen által ellenségnek tartott személyeket keresik, majd támadják. A képességeik, mint az erő a gyorsaság, harci ügyesség és stb. mind Karen képességeinek feléve megegyezők.

The Queen's lover "Kurisu"/ A Királynő Szeretője ”Kurisu”: Karen mellett feltűnik egy gyönyörű meztelen nő. Haja vörös lángok alkotják és egybe olvadnak a földet beborító lángokkal. Összevissza kavargó hajzuhatagja elfedi intim részeit. Testének felépítése és arcának vonásai egyértelműen Karen egykori kedvesére hasonlít. Testének egyes részeit képes olyan forróvá tenni - másodpercek alatt-, hogy érintésével még az acélt is megolvasztja, és ha Karennél kétszer alacsonyabb ellenfelek lélekenergia alapú támadásait is képes könnyűszerrel kivédeni azáltal, hogy elégeti a technikát alkotó lélekenergia részecskéit. Egyszerre tölt be testőr és támadó pozíciót, épp ezért harci képességei 3 ponttal alacsonyabbak, mint Karené.
Gazdájától mindössze csak hat méterre hajlandó eltávolodni, majd rögtön vissza is tér mellé.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Szept. 09, 23:01:22 írta Konoe Karen »

Karakterlap

Neliel Tu Oderschvank

Moderátor

*

Hozzászólások: 204

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 1 721 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Staff *3*

Mottó:
"Omlik az ég, egy mesére zuhan... Na és akkor most mi van?"

Post szín:
2BCCFC


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Konoe Karen pályázatai
« Válasz #5 Dátum: 2016. Jún. 24, 21:58:53 »
Üdvölet!

Mivel a kért változtatásokat elvégezted, így a pályázatod elfogadom!
Adatlapodon ne felejtsd el feltüntetni a változásokat!

Kellemes játékot az új képességeddel! ^-^