Szerző Téma: Geloof kastély  (Megtekintve 2877 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Abarai Renji

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 117

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 2 082 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Geloof kastély
« Dátum: 2014. Júl. 03, 20:56:37 »
Geloof kastély




A csodálatos épület a várostól távolabb helyezkedik el, tökéletes kikapcsolódást nyújtva a megpihenni kívánó vendégek számára.

Magát a kastélyt 1960-ban építette Friedric von Veelbelovend, holland bankár. Eredeti elképzelése szerint családja nyaralójaként tartotta volna fent a mesterséges, ám mai napig lenyűgöző "kúriát". Azonban halálát követően, családja nem tartott igényt a majd 150 hektáros földre. Tehát, a mesterséges tóval és hosszú növény labirintussal (mely a versailles-i kastéllyal mutat rokonságot) felszerelt, román és barokk stílusban pompázó terület, immáron turisztikai látványosság szerepében áll minden látogató rendelkezésére.

Megtekintése semmilyen anyagi vonzatba nem kerül (kivéve idegenvezetés, helybérlés, kosztümös bál). Viszont a rend fenntartása érdekében állandó biztonsági felügyelet; őrség, kamerák, kutyák vigyáznak a rendre. A nyugalmat ezen tény garantáltan nem zavarja!

A kert békessége tökéletes a hosszas sétákhoz, vagy csendes teázásokhoz, viszont méreteire tekintettel ajánlott egy bejáratnál kapható térkép használata. Továbbá, lehetőség nyílik csónakázásra, idegenvezetésre, mely alkalmával betekinthetnek lezárt szobákba is, illetve az óriási teraszon kávézó fogad minden látogatót.
Ha ez nem lenne elegendő szórakozási lehetőség, hétvégente, szombat 15-19 és vasárnap 10-16 óra között, biztosított a korhű (stílusi ütközések miatt barokk) ruhákban rendezett ünnepi részvétel. Sőt, minden nap sötétedésig, fel lehet gyalogolni a kilátóba, ahonnan végtelen rálátás nyílik a városra és környékére.

Nyitva tartás:

    H-P: 7-22
    Sz: 10- 20
    V: 10- 19]



Környezetre való tekintettel, kérjük ne szemeteljenek a kastély területén és csak a kijelölt útvonalakon közlekedjenek!

Kellemes pihenést!


« Utoljára szerkesztve: 2016. Szept. 18, 11:36:10 írta Shihouin Yoruichi »

Karakterlap

Shihouin Nadeshiko

Eltávozott karakterek

2. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
19 200 / 30 000

Hozzászólások: 57

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 16 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Onmitsukidou

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Fon Seiran

Post szín:
#0087BD


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Geloof kastély
« Válasz #1 Dátum: 2015. Márc. 31, 19:21:40 »
Tavaszi eső a szabadban

Meglehetősen furcsa érzés csak így sorban állni, gigait használva, emberi öltözetben, miközben voltaképpen csak egy térképet szeretnék. Hosszú ideje ez az első olyan szabadnapom, aminek a felét nem sikerült átaludnom. Talán ebben az is benne van, hogy a beosztásomban most van egy két napos szünet, amit nem akartam pihenésre elpazarolni. Igaz, ez nem feltétlenül lenne pazarlás, ám egy kis változatosságot szerettem volna csempészni az egészbe. Némi megkönnyebbüléssel nyugtázom, hogy a borongós időben sem lógok ki a tömegből az általam választott, világos színű tavaszi ruhával és a fölötte viselt, fehér blézerrel – talán mert oly sok minden mással ellentétben az emberi öltözködési stílusban még naprakésznek számítok. A zenei és mozgóképes kultúráról ez persze nem mondható el, de most nem is ezt szeretném pótolni. Bár ahogy végignézek az előttem elhaladó iskolás csoporton, meg kell állapítanom, hogy nem feltétlenül a hétköznapi divathoz igazodom, de ennyi még belefér. A milliónyi ékszer viseléséről a mai napon amúgy is lemondtam, és még hajamat is kibontva hagytam, hogy kevésbé hassak formálisnak.
A térképpel a kezemben veszem csak szemügyre az igazán lenyűgöző épületet. Kicsit idegen az általam megszokott világhoz képest, mégis kellemes látványt nyújt, sőt, kimondottan tetszetős. Egy kicsit félrehúzódom az ösvényen, hogy a többi járó-kelőt hagyjam elhaladni és ne legyek útban. A felhőkkel tarkított égbolt ellenére az időjárás kimondottan kellemesnek mondható, nem csoda, hogy azért a terület ma sem szűkölködik látogatókban. Egy kissé még meg is mosolygom az egyik ösvényen elinduló iskolás csoportot. Nem tudom, miféle program lehet számukra a kert megtekintése, de személy szerint nagyon kíváncsi lennék, minek köszönhető, hogy most itt tartózkodnak...
Sóhajtva hajtogatom össze a térképet és süllyesztem bele a magammal hozott egyszerű kis táskába. Emlékeztetnem kell magam, hogy most nem nyomozok senki és semmi után, éppen ellenkezőleg: azért vagyok itt, hogy egy kicsit kikapcsolódjak. Így hát az épület felé veszem az irányt, melynek teraszán a vendéglátó egységet találni. A személyzet egy tagja igen előzékenyen ajánl is egy asztalt, a terasz egyik sarkában, ahonnan pompásan rálátni a kertre – és a megfelelő elhelyezést az esetleges eső elleni védelem is remekül kiegészíti. Így hát nincs is más hátra, mint kiválasztani valamit az itallapról, ami elnyeri a tetszésemet. Csak akkor jövök rá, mennyire is nehéz lesz ez a feladat, amikor végignézek a kínálaton. Már ebből is látszik, hogy első osztályú a hely, csak sajnos ez a bőség zavarával jár. Annyi mindent kipróbálnék. *.* De persze mindent nem lehet, így végül egy málnás kávékülönlegesség mellett döntök, és ennek megfelelően adom le a rendelésem.
Várakozás közben kitekintek a kertre, és őszinte elismeréssel adózom azok felé, akik ilyen korai tavaszi időben a csónakázás programját választották a tavon. Mármint az idő már kellemes, de nem hiszem, hogy a tó vize is az lenne, ha az ember megbillen a csónakban... Bár lehetséges, hogy csak én látom bele mindenbe a lehetséges rosszat akaratlanul is. ^^” Inkább visszavezetem a pillantásom a növényvilág felé, nehogy az én negatív gondolataim idézzenek elő egy csobbanást. Na persze nem mintha ez így annyira valószínű lenne... A csobogó hang végül mégsem egy vízbe boruló járműhöz lesz köthető, hanem a lassan szemerkélni kezdő esőhöz, mely a tó felszínével érintkezve egészen hangulatosan zenél. Persze más, a szabadban tartózkodó ezt bizonyára nem így értékeli, engem egy kicsit Gorugon világára emlékeztet. Nyilván nem mosolyogtatna meg ennyire a jelenség, ha az asztal fölött kifeszített ernyő nem védene a nedvességtől, ám így ebből nincs semmiféle negatív élményem.
Az italom megérkezésekor veszem csak észre, mennyire megtelt idő közben az esőtől védett terasz. Gondolom, a szabadban tartózkodók és sétálgatók mind ide menekültek az eső elől. Ez egész jó forgalmat jelenthet a kávézó számára. A magam részéről még kevergetem az italomat egy kicsit. Nem akarom leforrázni a nyelvem, bár az illata alapján még az is megérné. *-* De visszafogom magam, elvégre nem sietek sehová. Időm felől mindenképpen ráérek, és azért még nincs akkora zsúfoltság, hogy a kávézónak hamar szüksége lenne felszabaduló helyre – még ha így is lenne, vannak olyanok, kik már jóval előttem is itt ültek, így bizonyára még akkor sem engem kérnének meg igyekezetre. Persze, ha valaki esetleg helyhiány miatt éppen ennél az asztalnál szeretne helyet foglalni, nem utasítanám vissza, noha ezt a napot elsősorban egyedül kívántam eltölteni. ^-^

Karakterlap

Meiou Toshizou

Eltávozott karakterek

11. Osztag

*

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
25 400 / 30 000

Hozzászólások: 64

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 9 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Férfiegylet

Reiatsu szín:
gálickék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Post szín:
#F08080 // #DC143C // #487153


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Geloof kastély
« Válasz #2 Dátum: 2015. Ápr. 17, 16:27:03 »
Tavaszi eső a szabadban

Ejnye, kiestem volna a gyakorlatból? – teszem fel magamnak a kérdést, miközben megigazítom sakura mintás haorimat. A lidérc, mely egy pókra emlékeztetett, immáron a földön feküdt magatehetetlenül. A tarkójára mért csapásom Amatsukazéval meglehet túlságosan erősre sikeredett, de elérte a célját. A hollow megtört maszkja okán lassan bomlott szét lélekszemcsékké. Megkönnyebbülés volt, hogy ez volt az utolsó, amit meg kellett tisztítanom a körzetben, legalábbis a lélekmobil nem jelzet újabb kártevőt. Így a feladatom befejezettnek volt mondható, visszatérésemet azonban nem sietették, ezért is, ahelyett, hogy senkaimon nyitására kértem volna engedélyt, inkább a magammal hozott póttest felöltésén törtem magamat. Amúgy is véteknek éreztem szuvenír nélkül hazatérni. Bátyámmal múltkor így is kellemetlen módon lettünk édesanyánk áldozata, ami miatt azóta haza sem bagóztunk. Ugyanis mint kiderül, az Öreg mostanában megfeledkezik apróságokat hazavinni ebből a világból neki, pedig odavan az emberek teakülönlegességekért és a különböző helyet foglaló csecsebecséikért. Úgy gondoltam magamra vállalom ezt a hősi feladatot, már csak azért is, hogy édesanyánk végre leszálljon rólunk. Bár leginkább azért, hogy ikerbátyámmal legyen mit az Öreg orra alá dörgölnünk a mai vacsoránál, amin félő, ha nem jelenünk meg, akkor Youko-nee emberei lesznek a díszkísérőink a család esti étkezésére. Legalábbis apánk amennyire minden lében kanál, képes és elintézi ezt Akira-chanon keresztül. Különösebb fennakadás nélkül, hiszen Akira-chan tegnap már így is kifejezte nem tetszését, hogy megint a házukban éjszakázunk. Pedig most nem is pakoltam át a konyháját… annyira. :roll: De az étkező és az emeletre vezető lépcsőfordulóban lévő kép felcserélődésért még nem is vont kérdőre!
Miután magamra öltöttem a póttestet és az erdőből kiindulva az első emberek által lakott hely felé vettem az irányt. Meglepődve fogadtam, hogy az erdőn túl nem is olyan ismeretlen táj fogadott, már jártam itt pár éve egy kedves hölgy társaságában. Kellemes érzés fogott el a nosztalgikus élmény hatására és már csak az elmúlt évek felelevenítéséért is magamhoz vettem egy térképet, habár ez nélkül is szerintem eltalálnék még a hely látványosabb pontjaira. Többek között a kávézóba, ahol igen remek italokat árulnak.
A harmadik csoport turista után néztem végig csak magamon enyhe kellemetlenséggel, amiért az öltözet, melyet az élők közötti beolvadás miatt vettem magamra kissé idejét múltnak hatott. A csíkos ing és mellény a fehér lakozott cipővel úgy tűnik már nem kedvelt párosítás. Mindenesetre csak remélni tudom, hogy nem tűnök ki vele annyira a tömegből és jobban lefoglalják a régi korstílus ruházatában bújt emberek a járókelőket. Nem tehetek róla, hogy az Emberek Világában élők napi szinten váltogatják a trendet. :roll:
Hogy az emberek gyors haladását illető kritikám miatt, vagy csak egyszerűen így volt kedve a természetnek, mindenesetre az eső úgy döntött, hogy megtréfál. Nem fogadtam túl lelkesen, végtére is a bátyámmal voltunk a pimasz vicces mesteri tudói, a természet csak loholhatna utánunk. Mindenesetre követtem a kastély körül járók példáját és igyekeztem fedezék alá menni az egyre hevesebben szakadó eső elől, mielőtt bőrig ázom. Meglehet, mégse volt túl jó ötlet az emléktárgy vásárlása?
Amint beértem a kastély teraszán felállított kávézó egyik asztalának nyitott napernyője alá, megkönnyebbülten fújtam ki magamat. Csalódottan vettem tudomásul, hogy a fejem fölé tartott térkép ronggyá ázott, mire sikerült a fedett hely alá érnem.
- Are… Nadeshiko-chan? – nézek enyhe döbbenettel az asztalnál ülő hölgyre, kitől szerettem volna bocsánatot kérni, ha már faragatlan módon megzavartam kávézás közben. - Rég láttalak. Szabadnapon? – érdeklődöm tőle. Kellemes meglepetésként ért személye. - Egyedül vagy? – nem mostanság találkoztunk, mióta átjelentkeztem a 11. osztagba.
- Nem bánnád, ha csatlakozok hozzád? ^^ – kérdezem, amennyiben nincs társasága. - Elég ritka egyedül látni téged mostanában, történt valami? – utalok arra, hogy öccse gyakran piócaként tapadt rá, mióta ő is a 2. osztag tagjának hívhatja magát. Furcsa volt látni, hogy kellemetlen szokását nem ültette át a magánéletbe.


(click to show/hide)

Karakterlap

Shihouin Nadeshiko

Eltávozott karakterek

2. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
19 200 / 30 000

Hozzászólások: 57

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 16 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Onmitsukidou

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Fon Seiran

Post szín:
#0087BD


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Geloof kastély
« Válasz #3 Dátum: 2015. Ápr. 20, 23:19:08 »
Tavaszi eső a szabadban

Borongós időjárás ide vagy oda, az esőre azért még én sem számítottam. Nem tudok nem együttérezni azokkal, akik a csapadék elől ezen a teraszon keresnek menedéket. Jelenleg a viseletem miatt nem igazán szeretnék megázni én sem, bár egy kevésbé elegáns öltözékben semmi bajom nem lenne az esővel. Az egyetlen problémám a felgyűlt tömeggel, hogy az általuk keltette zaj elnyomja a tó felszíne felől érkező zenét, amit a vízcseppek generálnak. Sóhajtva kevergetem meg ismét a kávémat, majd ajkamhoz emelem, hogy végre megkóstoljam, milyen is ízre, ha már illatra mennyei. A mozdulat azonban egyelőre félbe marad, mikor is ismerős alak táncol be az asztal fölötti ernyő alá. Bár ázott kissé, és szokatlan rajta eme viselet, azért még felismerem egykori felettesemet, pláne amikor még meg is szólít. Pislogva tekintek rá meglepettségemben, hogy éppen itt és éppen így futunk össze újra.
– Toshizou-san? Nahát, milyen kellemes meglepetés! Jól nézel ki ^-^ – dicsérem meg öltözetét, noha picit átázott, azért mégiscsak látszik, milyen lenne szárazon. Roppant kellemes, elegáns összkép, picit talán régebbi stílus, bár szerintem egyáltalán nem zavaró, épp ellenkezőleg. – Igen, és végre rávettem magam, hogy kicsit kimozduljak ^-^ – bólintok nagy büszkén egy mosoly kíséretében. Bár nem vagyok biztos benne, hogy érdemnek kéne tekintenem, amiért hosszú idő óta először nem a négy fal között töltöm a szabadidőmet. Annyi mindent lehetne csinálni otthon is... Nem! Ma pihenés van, szórakozás, nézelődés, kell a változatosság!
– Jaj, dehogy, foglalj helyet nyugodtan! Meghívhatlak valamire? – szalad ki a számon a kérdés, mielőtt végiggondolnám az alapvető etikett normákat. … Ezt nem a férfinak kellene kérdeznie? ^^” Oh egek, meglátszik, hogy régen töltöttem úgy igazán időt az osztagon kívül. Ott valahogy az ilyen apróságokkal nem kell foglalkoznunk... És igazából most sem magam miatt zavarbaejtő ez az egész kérdés, hanem mert nem tudhatom, a másik fél mennyire veszi a büszkeségén esett csorbaként. Pedig én nem akartam kétségbe vonni semmilyen téren. T.T Mindenesetre ezt már nem szívhatom vissza, így kénytelen vagyok együtt élni az esetleges következményekkel, bár egykori parancsnokom nem a sértődékenységéről híres...
– Most már nem vagyok egyedül, ha nem csalódom ^-^ – mosolygok sokat sejtetően, bár nem egészen abban a sorrendben válaszolok a férfi kérdéseire, mint ahogy feltette őket. Nem hiszem, hogy zavarná, az imént igen egyértelmű utalást tettem arra, hogy örülnék a társaságának. Így legalább én sem leszek egyedül, még ha eredetileg így is terveztem. … De csak azért, mert mindenki, akit hívhattam volna, vagy elfoglalt vagy... elfoglalt. :| – Nem, nem történt semmi. Ryou-chan és Seiran szolgálatban vannak, én pedig úgy döntöttem, jár nekem a változatosság. Habár az öcsém számára mindegy is, azt hiszem. Ha szolgálatban vagyok, valahogy azt sem igazán érzékeli ^^” – néha az az érzésem, nem is hisz nekem valamiért. Pedig én is a niibantai tisztje vagyok, akárcsak ő, tudhatná, hogy a munkáról nem sokat mesélhetek neki, még odahaza, testvéri környezetben sem. Mindig holmi süteménnyel vagy vitatkozással kapcsolatos eltűnéseket emleget, mintha a több napos munkavégzéssel őt akarnám büntetni, holott igazából csak szolidaritok a felettesemmel. ^^” – Mostanra egyébként egész ügyesen beilleszkedett. Bár úgy hallom, jóban van a fivéreddel, szóval szerintem ezt nélkülem is tudod ^^ – teszem még hozzá, mielőtt a személyzet egyik tagja megjelenik, hogy Toshizou-san esetleges rendelése felől érdeklődjön. Amekkora most a forgalom, azt hittem, csak később jut majd rá idő, de persze nem zavar a váratlan plusz társaság, ő úgyis csak alkalmazott, és nem értheti, miről beszélünk. Mindenesetre csak azután folytatom érdeklődésem, hogy a felszolgáló eltűnt egy másik asztal irányában.
– És te hogy-hogy itt? Szintén szabadnap? :o – ha jobban belegondolok, ezt korábban is kérdezhettem volna. Ha ő is épp szolgálaton kívüli idejét tölti, akkor különösen mulatságos, hogy épp az Emberek Világában sikerült összefutnunk, mikor Seireiteiben is annyi helyen sikerülhetett volna... Habár jobban belegondolva azért mégiscsak kellemesebb és nyugodtabb így, legalább nem kell testőrségtől vagy illetéktelen fülektől tartani. Az emberek meg úgysem értik, miről beszélünk, akkor sem, ha történetesen épp ide figyelnek. ^.^ – Mondd, Toshizou-san, még mindig a második osztagban vagy? Nem láttalak mostanában, de nálam ez nem mérvadó... – sajnos a sok föld alatt töltött idő miatt időnként elmaradok a világ eseményeitől. Egykori felettesemet valóban igen régen láttam, és emlékszem, valamely különös oknál fogva mindig lejjebb sorolták a ranglétrán, pedig a képességeire nem lehet panasz, magam láttam. Sajnálnám, ha többet nem beszélgethetnék vele annyira fesztelenül, mint eddig... noha a fesztelenség elég szubjektív fogalom mifelénk... vannak dolgok, amiket az osztag tagjai még egymás között sem beszélnek meg. Ez időnként picit frusztráló, másfelől a titkolózást előbb-utóbb megtanulja a shinigami, és  onnantól az élete részévé válik. Meglepő módon ez még Ryou-channak is egyre jobban megy. Kicsit félek is miatta... Így is néha azt éreztem az évek során, hogy nem állunk olyan közel egymáshoz, mint kellene.

Karakterlap

Meiou Toshizou

Eltávozott karakterek

11. Osztag

*

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
25 400 / 30 000

Hozzászólások: 64

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 9 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Férfiegylet

Reiatsu szín:
gálickék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Post szín:
#F08080 // #DC143C // #487153


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Geloof kastély
« Válasz #4 Dátum: 2015. Máj. 01, 14:07:49 »
Tavaszi eső a szabadban

Kellemes meglepetésként ér Nadeshiko-chan dicsérete a ruhámra, tekintve, hogy a mostani divathoz képest kissé régimódi a viseletem. Mi sem mutatja jobban, mint az, hogy még a balkonon is akadnak páran, akik megmustrálnak, mintha szellemet látnának. Ha tudnák, hogy nincsenek is messze az igazságtól! :roll:
- Oh, igazán köszönöm Nadeshiko-chan! Habár szépséged mellett, mely akár a legszebb virágokkal is versenyezhetne, eltörpül jólöltözöttségem – mosolyogva viszonzom kedves szavait. Noha őszintén szóltam, nem csak a jó neveltség beszélt belőlem. Hiszen Nadeshiko-chan egy tízes skálán is egy erős húszas a nők között.
Aligha tudom visszatartani kuncogásomat Nadeshiko-chan szavait hallva. Ösztönszerűen szerettem volna eltakarni arcomat Amatsukazévalerős hátráltató tényező a póttest, amiben vagyok és, hogy a kezemben, amiben általában a legyezőt fogom, most egy vizes prospektust szorongatok –, hogy ne érezze kellemetlennek szavait, ami tény, nem tartalmazott semmi nevetségesett. Engem is csupán az arckifejezése szórakoztatott, amit szavai során magára öltött, nagy büszkeséggel, mintha csak a világot váltotta volna meg. Habár régebbi beszélgetéseinkből tudom, hogy inkább a birtokon tevékenykedik röpke pihenőidejében, viszont úgy tűnik, hogy ha nem hívják, akkor magától aligha fordul meg itt, az emberek lakta világban. Örülök, hogy abban a kellemes szerencsében részesültem, hogy pont ma határozott így, hogy ellátogat ide kisebb kikapcsolódás céljából.
- Igen, kérnék egy délutánt, amit a te társaságodban tölthetek el ;) – fülig érő mosollyal foglalok helyet mellette az asztalnál. Szándékosan elterelve az ötletét még efelől, azért nem vagyok annyira megszorulva anyagilag, hogy egy kisasszonnyal hívatassam meg magamat! :roll: Persze akad alkalom, amikor kihasználom a lehetőséget, de ez a szituáció nem tartozott közéjük.
- Hát nem is tudom, csalódnod kell? :hello: – pimasz vigyor kúszik arcom szegletébe, ahogy mélyen Nadeshiko-chan szemeibe tekintek. Ismerőseim közül akadnak, akik inkább hideg fürdőt vennének a tóban, elkerülve a társaságomat, mielőtt magukon kellene megtapasztalniuk, hogy éppen mennyire vagyok éppen szórakozott hangulatomban.
- Oh… nem érzékeli? Összevesztetek? – kérdezem felvont szemöldökkel. Miközben a válaszára várok, kezembe veszem az itallapot, hogy szemügyre vegyem az igen sokszínű választékot. Éppen csak elolvastam egy-két sort, s mikor szóba került a bátyám, azt hittem, hogy forró talajra térünk. De úgy tűnik Ryouichi-chan nem panaszkodott nővérének, ami igazán meglepő, tekintve, hogy mennyire beleesik az árulkodós embertípusba, noha minden esetben teljesen jogosan kapja a tréfákat. :roll:
- Igen, volt szerencsém hallani – habár kételkedem abban, hogy Aniki valóban barátként kezeli és nem élő tesztalanynak használja. :roll: De ezt jobb, ha nem kötöm Nadeshiko-chan orrára, nem szeretném lelombozni. - Mesélt is egy-két dolgot, habár a magánéletéről nem dicsekszik úgy, mint régen – jegyzem meg arra utalva, hogyha éppen rosszban vannak, azt nem kötötte egyikünk orrára sem. Mármint az én esetemben akkor, mikor ikerbátyám szerepét alakítom pár óra erejéig, hogy megszabaduljon kedves, túlbuzgó Shiki-chanünk társaságától egy röpke időre. Valamiért úgy amúgy nem keresi a társaságomat, nem is értem, hogy miért. :roll: Ráadásul ezzel ellentétben, mikor még friss tisztnek számított a 2. osztagban, nem volt olyan edzés, ahol ne panaszáradatairól és látványos szenvedésével telt volna egy gyakorlat – ami megjegyzem, roppant mulatságos volt! –, annak okán, hogy nem találja sehol sem szolgálatban álló nővérét. Néha talán fájt, hogy nem mondhattam el neki, hogy létezik egy Féregbolynak nevezett hely a 2. osztagban, ahova a hozzá hasonlatos őrülteket szokták bezárni, megmenekítve tőlük a világot. De a titoktartás sajnos kötelező. :roll: Bár jobban visszagondolva nem, talán mégse esik meg rajta annyira a szívem, sőt… éppen ellenkezőleg!
- Szép napot! Igen, meglenne a rendelésem egy Tádzs Mahal fekete-kávét kérnék – bökök rá az itallapon is az említett nedűre. Olvasatra érdekesen hangzott a teaalapra készített espressoval kevert ital. Nem ittam még ilyet ezelőtt, de úgy döntöttem megadom neki az esélyt. Miután a pincér feljegyezte kívánságomat és tovább állt a következő asztalhoz, figyelmemet az előttem ülő nőre szegezem.
- Igen, mondhatjuk úgy is. Nem rég végeztem a hivatalos munkával, és nem volt kötelező az azonnali megjelenés odahaza – felelem meg kérdésére. - Ezért úgy döntöttem, hogy kihasználom az alkalmat, régen jártam úgy is az Emberek Világában, főleg itt. Pont gondoltam is rád pár perccel ezelőtt, mielőtt találkoztunk volna. Ezt nevezik hétköznapiasan csodának? – teszem fel a költőinek ható kérdést.
Nadeshiko-chan következő kérdése enyhén meglep. No igen, eléggé bonyolult lenne kifejteni, hogy pontosan mi az ok arra, hogy miért nem vagyok már a második osztag körében. De úgy érzem, hogy némi magyarázattal akkor is szolgálok neki és nem csak azért, mert egykori beosztottam volt. Ha nem gondolnék ismeretségünkre úgy, mint kedves, baráti kötelék, akkor nem fáradoznék azon, hogy összeszedve gondolataimat úgy-ahogy kifejtsem neki a dolgot. Hiszen az utóbbi időszakban még a 2. osztag barakkjában se nagyon volt alkalmunk összefutni, így még megemlíteni se tudtam neki az osztagváltással kapcsolatos szándékomat.
- Okkal nem láttál, két-három hete áthelyezésemet kértem egy másik egységbe. Jelenleg a 11. osztag kötelékében állok. Ne aggódj, nem a munkával volt problémám, sokkal inkább személyes ok vezetett erre a lépésre – kergetem el kétségeit afelől, hogy netalántán kényelmetlenül éreztem magamat a Nibantaiban. Persze erről szó sem volt, örültem, hogy képességeim a Gotei 13 hasznára lehetett ott is és adtak még egy lehetőséget. Igazából számítottam már arra, hogy ez be fog következni és az újabb kapitányváltást viszont nem szerettem volna megvárni. Erről a kellemetlen hátráltató tényezőről már így is túl sokan tudnak.
- De a szabadidődben ne a munka körül forogjanak a gondolataid. Mesélj inkább, hogy vagy és mi újság van azzal a „megátalkodott Vakonddal”? :roll: – idézem kisöccse panaszaiból ellesett szava járással az illető nevét. Kiről elképzelésem sincs, hogy ki lehet az, s mi okból érdemelte ki ezt a negatív megszólítást.
- Oh, Nadeshiko-chan nézd! – hívom fel a figyelmét az asztalunk mellett lévő egybeültetett cserepes virágra, melynek tetejére egy gyönyörű mintájú pillangó szállt rá. Mosolyra húztam a számat, ahogy a múltat idéztem fel emlékeimben, pár évvel ezelőttről, ahol ugyanez egyszer már megtörtént. - Nosztalgikus, mi? – szólok kissé elkalandozva. - Még jó, hogy egyikünk sem öregszik! – nevetem el magamat, mielőtt túlságosan magával ragadna a pillanat. Mélabús személyiségem aligha lehet üdítő társaság Nadeshiko-channak.
- Amúgy hogyhogy ezt a helyet választottad kikapcsolódásod színterére?


(click to show/hide)

Karakterlap

Shihouin Nadeshiko

Eltávozott karakterek

2. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
19 200 / 30 000

Hozzászólások: 57

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 16 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Onmitsukidou

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Fon Seiran

Post szín:
#0087BD


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Geloof kastély
« Válasz #5 Dátum: 2015. Máj. 31, 23:52:32 »
Tavaszi eső a szabadban

Halkan kuncogok a kedves bókra. Úgy vélem, egykori felettesem túlzásokba esik dicséretem során, még a mondat második felének tompításával is. Ejnye, csak nem hízelegni próbálsz, kedves Toshizou-san? ^.^ Nem hiszem, hogy szükséged lenne rá. A férfi önkéntelen mozdulatára ismételten csak halk nevetésbe kezdek, noha a jól ismert cselekvés inkább nosztalgikus élményt jelent számomra, arckifejezése mégis szórakoztató, mikor észreveszi testének korlátjait.
– Oh, az efféle kívánságok könnyedén teljesíthetők ;) – némiképp megkönnyebbülök, hogy kis társadalmi bakim ellenére is ilyen könnyedén, és vidáman foglal helyet mellettem. Egy pillanatig tartottam tőle, sértésnek veszi kis nyelvbotlásomat, ám igen frappánsan megmentett mindkettőnket a kínos hallgatástól. Ezért igazán hálás vagyok, különösen azért a kellemes kisugárzásért, ami körüllengi. A felemelő gondtalanságért, amibe ritkán van alkalmam belemerülni, és amit jelenléte máris könnyebbé tesz. Ezt a tulajdonságát mindig csodáltam, különösen a szolgálat közben mutatott fegyelmezettsége mellett.
– Hm, nem is tudom. Épp most csatlakozott hozzám egy kellemes modorú, jóképű úriember. Mennyire legyek telhetetlen? Kérjem duplán? – húzom sokat sejtető mosolyra ajkaim, elvégre tudom, hogy van egy ikertestvére is. Bár attól tartok, az még számomra is nagy falat lenne, hogy egyszerre kettejükkel folytassak társalgást... Te jó ég, mit művelek? Azt hiszem, túl őszinte és pimasz vagyok azzal a férfival, akinek egykor a beosztottja voltam. Ám kérdésére ez tűnt a természetes válasznak. Nem hiszem, hogy emiatt szégyenkeznem kellene. Eddigi tapasztalataim alapján Toshizou-san érti a tréfálkozást, szóval úgy vélem, nem kell aggódnom a következmények miatt. És úgysem tudnak rám bizonyítani semmit, ami itt történik. :roll:
– Jaj, nem, dehogy. Vagyis... ő nem tudom, hogy éli meg. Elég hektikus a beosztásom, és mivel Ryou-chan sosem talál meg, mindig valami elképesztő elmélettel áll elő ^^” – bár nem hiszem, hogy testvérem repesne az örömtől, ha meghallaná, milyen jelzővel illetem gondolkodásmódját, ám az az igazság, hogy a legtöbbször sejtelmem sincs, mi járhat a fejében, és mire összerakom az általa elképzelt jeleneteket, jellemzően már rég belelovalta magát egy maga keltette drámába. ^^” Néha nem is tudom, miért erőlködöm annyira, hogy megértsem a logikáját... van, amikor abban sem vagyok biztos, hogy van neki. – Oh, csak nem összetévesztett titeket? Némi rásegítéssel, persze – mosolygok sejtelmesen, hiszen azért volt alkalmam hallani időnkénti helycseréikről. Arról nem is beszélve, hogy hasonló trükköt velem is eljátszott már jelenlegi felettesem, bár ami azt illeti, még mindig nem döntöttem el, ahhoz hogyan is kellene viszonyulnom. Nem észrevenni egy ilyen cserét... ez azt jelentené, hogy nem ismerem őt úgy, mint hiszem? Vagy mint szeretném? Ebbe jobb is, ha nem merülök komolyabban bele. Nem tetszene a következtetés, amit le kellene vonnom.
A személyzet tagjának távozását türelmesen megvárom, modortalan lenne, ha nem lennék tekintettel asztaltársaságom rendelési szándékára, és egyébként is rajta van a válaszadás sora. Bár kissé felvonom a szemöldököm, elvégre az azonnali hazatérés általában a nibantai tisztjeinek feladata lenne...
– A csoda talán túlzó kifejezés, inkább a szerencsés véletlent használnám mai találkozásunkra. Ám elismerem, csodával határos, hogy épp így futottunk össze ezen a helyen, ráadásul mindketten az emberek közé vegyülve. Rendkívül mulatságos szituációt eredményezhetett volna, ha egyikünk gigai nélkül tér be ide, nem igaz? ^^ – halkan kuncogok, belegondolva a környezet meglehetősen érdekes, feltételezhető reakciójába. Legalábbis nem hiszem, hogy teljes rezignáltsággal fogadnák, ha egyikünk esetleg számukra láthatóan magában beszélne.
Ám a mulatságos képzettel együtt sem feledkezhetek meg egy másik, engem érdeklő kérdésről, melynek megfejtésére a korábbi gyanakvásom után különösen kíváncsi vagyok. Mi tagadás, a kapott magyarázat segít megfejtenem ittlétének és osztagbeli hiányának rejtélyét. Talán ő is látja rajtam, hogy elsőre nem tudom, miként kéne fogadnom bejelentését. Talán valahol számítottam rá, mégis váratlanul ért.
– Remélem, jól érezed magad az új egységedben. De... akkor most igazából titkolóznom kellene előtted? – kérdezem végül, visszavarázsolva arcomra a mosolyt. Tényleg, őszintén kívánom neki, hogy megtalálja a számításait a juuichibantai berkein belül, ám nem tudok szabadulni attól az aprócska hiányérzettől, amit a távozása jelent. Valahogy nehéz elképzelnem az osztagot nélküle, még ha biztos is vagyok benne, jó oka volt a távozásra, melyet nem lenne illendő firtatnom.
– Kérlek, legalább te ne hívd így... Ismered Seirant, nem kell eltanulnod Ryou-chan kifejezéseit. Nem értem, miért nem hajlandó megadni legalább a minimális tiszteletet, hiszen mégiscsak egy osztaghoz tartoznak – hallatok egy lemondó sóhajt, mikor kisöcsém szava járását hallom vissza. – Igazából semmi, ami új lenne. Ryou-chan valószínűleg azért emlegeti, mert a szolgálati időnkkel összefüggő távollétünket mostanra sikerült összekötnie... És mivel Seiran a felettesem, érthetően bizonyos időt együtt töltünk. Vagy legalábbis egy helyen ^^” – próbálom megmagyarázni testvérem feltételezett gondolatmenetét, bár ezen én magam sem tudok kiigazodni. Ahogy azt sem értem, miért szükséges ilyen, vagy ehhez hasonló kérdéseket mindenkinek feltennie? Félnek, hogy vénlány maradok? ^^” Dehát nem öregszem annyira gyorsan, hogy ez a veszély fenyegethessen... ugye? Nem szeretnék teljesen egyedül maradni. T.T – Ami engem illet, minden rendben van. Néha úgy érzem, kicsit bonyolult a pozíciómmal összeegyeztetni a magánéletem, de mivel ez utóbbi a családomat leszámítva nem nagyon létezik, egyelőre működik. És te hogy vagy? Úgy értem, sikerült megszoknod az új osztagot? Tudom, hogy indiszkrét, de a váltás okain kívül minden rendben van, ugye? Mesélj! – nem hiszem, hogy az okok részletezésébe bele akarna menni, így a témának ezt a részét igyekszem kikerülni. De kíváncsi vagyok, milyen lehet egy másik osztagban. Az Akadémia elvégzése óta nővérem egykori osztagának voltam a tagja, sosem merült fel bennem, hogy elhagynám. Most sem áll szándékomban. Ám történeteket szívesen hallgatok a Gotei 13 többi szakaszáról. Szeretem, ha tiszta képet tudok szerezni az érem – ez esetben sokszög – eltérő oldaláról.
Felkiáltására oldalra kapom a fejem, így még épp elkapom a virágot megközelítő, törékeny élőkényt, mely annyira hasonlít pokollepkéinkre, mégis színei miatt teljesen másnak hat. Ezek a kis lények nem közvetíthetnek üzeneteket, ám a szemnek igen kellemes látványt nyújtanak. A férfi hirtelen hangulatváltásait megmosolygom. Nem tudom, pontosan mire is véljem hirtelen lelkesedését, elgondolkodását és viccelődését.
– Legalábbis küllemre, az idő viszont telik. A legutóbb ez a jelenet mintha egy hasonló kerti növénynél játszódott volna le... Mondd, van kedved megkeresni? Ha kicsit alábbhagy az eső, természetesen. Félek, kárt tenne fess megjelenésednek, ha még több víz érné, bár így is remekül nézel ki... ^-^ – remélem, nem lesz ellenére, hogy kávénk elfogyasztása után egy sétát tegyünk a kertben. A magam részéről már többször megfordult a fejemben a növények közötti szemlélődés, ez a kis kutatómunka pedig megadná a hangulatát. A társaságról már nem is beszélve. *-*
– Nem is tudom... Azt hiszem, ez a hely tűnt leginkább alkalmasnak a pihenésre és lazításra. Bár az időjárás, úgy érzem, annyira nem akar kedvezni nekünk. És te, Toshizou-san, hogy-hogy épp errefelé keveredtél? – ha már a sors különös fintora úgy hozta, hogy itt lássuk egymást viszont, érdekelne, őt milyen megérzések vezették. Ráadásul annyi asztal közül is éppen ide fújta őt a szél... :roll:

Karakterlap

Meiou Toshizou

Eltávozott karakterek

11. Osztag

*

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
25 400 / 30 000

Hozzászólások: 64

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 9 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Férfiegylet

Reiatsu szín:
gálickék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Post szín:
#F08080 // #DC143C // #487153


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Geloof kastély
« Válasz #6 Dátum: 2015. Nov. 03, 21:32:58 »
[[ Tavaszi eső a szabadban ]]

  Elkuncogom magam Nadeshiko-chan szavain, mit ne mondjak, telhetetlensége éppenséggel teljesíthető lenne, csak nem kimondottan most. Habár jobban belegondolva, mindössze egy rövid üzenetbe tellene a mobilomon, hogy Aniki megjelenjen itt.
  – Azt hiszem, most önző leszek és kihasználom, hogy kettesben vagyunk és egyedül csak én élvezem a társaságodat, Nadeshiko-chan – csalafinta mosolyomat nem leplezem előtte. Bizonyára megérti, hogy bűn lett volna nem visszaszerválnom a magasra lendített labdát. Noha szavaimat kifejezetten komolyan gondoltam. Bocsi, Aniki, de te se osztoztál Mae-chanon! :P
  – Szóval még mindig élénk a fantáziája – elgondolkodva merengek el ezen. Micsoda tréfákkal lehetne meglepni a srácot! Mostanra már bűntudatom se lenne amiatt, hogy osztagtársam (habár ez anno a Kidoushuuban nem volt probléma), inkább az volt nagyobb hátráltató tényező, hogy a nővérének nem szándékoztam kellemetlenséget okozni azzal, hogy Ryouichi-chant lépten-nyomon megtréfáljuk. Ehelyett csak második lépte nyomán leptük meg valamivel Anikivel karöltve, ha tehettük, noha gyakran egy személyként kellett kiélnem rajta ikrem és saját humoromat is. Persze fondorlatosabbnál-fondorlatosabb dolgokkal álltam elő, szépen is nézett volna ki, ha csalódást okoztam volna a Meiou névre!
  – Megeshet, hogy összekevert minket :roll: – felelem ártatlanul. – De hát nem tehetünk róla, te sem tagadhatod, hogy nem álcázzuk magunkat mesterien! – biztos vagyok benne, hogy időnként Nadeshiko-channak is képesek voltunk fejtörést okozni szerepcserénknél. Noha kifejezetten hamar megneszelte a különbséget. Ráfogom ezt a 2. osztagos vérére, hiszen ama osztag tagjai úgy ügyelnek a részletekre, hogy még a sarokban lévő pókháló növekedését is észreveszik!
  – Gigai nélkül… nem is rossz ötlet! Esetleg szeretnéd kipróbálni, Nadeshiko-chan? – pimasz mosollyal az arcomon nézek a lányra. Nem leplezem, hogy beindította képzeletem fogaskerekeit elmélete. Ha most nem is, de egyszer a jövőben mindenképpen ki fogom próbálni ezt Anikivel. Már csak azért is, hogy lássam, a másik fél miként kezeli a szituációt. Egy biztos: jót fogok szórakozni rajta ikremmel!
  – Nem is tudom, titkolóznod kellene? – kérdezek vissza sejtelmesen, miközben körülnézek az eső elől a kastély kávézójába menekült embertömegen. – Feltételezhetőleg a falnak is füle van itt, ezen az ártatlan helyen – vonom meg a vállaimat ironikus szavaim nyomán. – Mindenesetre nem szeretnélek bajba sodorni, így maradjunk ilyesmi téren a Gotei 13 előírásainál. Fő az óvatosság, már pedig én szeretnélek biztonságban tudni, még ha már nem is szolgálok a Nibantaiban. Meglehet, hogy éppen egy tégla vagyok és azért helyeztek át másik osztagba, hogy megfigyeljetek ^-^ – felelem meglehetősen komoly ábrázattal. Kisebb csend után, amikor már nem tudom tovább rejteni arcomra kiülni kívánkozó mosolyt teszem hozzá: – Csak vicceltem! ;) – kacsintok rá, révén a beépített kém szerepét valóban nem gondoltam komolyan. – De tégy úgy, ahogy jónak látod. Nem tőlem fogsz kapni a titoktartás kapcsán a Gotei 13 törvényeinek a paragrafusaiból pontos idézeteket, megígérem. – Nem szándékozom vasököllel kergetni Nadeshiko-chant, amiért olyan dolgot tár ki elém a 2. osztagról, ami lényegében semmit sem jelent másoknak és csupán mi értünk.
  – Bingó! ;) – mutatok Nadeshiko-chanra. – Sejtettem, hogy a Fon srác az, akit öcséd frappáns nevekkel illet – nem tudom, hogy a fiúnak mi baja van a fehér bőrű szőkeségekkel, de ez azért mégiscsak túlzás. – Szóval csak munkakapcsolatról van szó, és semmi olyasmi nincs szó, amit a testvéred belelát? – kérdezem, miután futólag megköszöntem a felszolgáló által kihozott forró italt. Válasza során komolyan megfigyelem rezdüléseit, Hotaru-chan nem egyszer ferdített mikor volt egy-két fiú a látóhatárán. Úgy gondolta, hogyha ferdít, akkor Anikivel nem jövünk rá az igazságra. Hát többnyire tévedett, még szerencse, hogy olyan mesterien olvasunk húgaink mimikáiból, hogy hamar kiszúrjuk, ha több van a dologban, mint holmi „barátság”. Hiszen, jobb mielőtt utánajárni az ilyen dologoknak, mielőtt húgaink törött szívvel jönnének ki belőle! Már pedig én nem fogom hagyni, hogy kedves húgaim szíve darabokra hulljon. ^-^ És ugyanez érvényes Nadeshiko-chanre is. Nem kötöm az orrára, de elképzelhető, hogy a közeljövőben Seiran-chan megfigyelés alatt lesz a biztonság kedvéért! :roll:
  – Ne ásd bele magadat annyira a munkába Nadeshiko-chan, értékes perceket veszíthetsz el miatta életedből – jegyzem meg, miközben egy aprót kortyolok a kávéból, kiélvezve zamatát. – Hát a 11. osztagról már bizonyára hallottál, nem éppen a jó magaviseletű tagokról híresek, ezt az állítást alá is írhatom. Noha némelyek érdekesen fejezik ki a véleményüket, a látszat ellenére nem élünk sokkal szabadabban, mint más osztagokban. Ha lehet még komolyabbak az edzések, mint a 2. osztagban, itt nem kérhetsz pihenőt. No meg, ha a Taichou-chan virágaiban kárt okozunk kegyetlenebb büntetést kapunk, mintha ledöntenénk egy kerti falat. – Ezt kivételesen teszteltük is Anikivel. Legalábbis abban a pillanatban nem tűnődtem el azon, hogy milyen következményekkel járhat egy átjáró ütése a tíz és tizenegyedik osztag között. Mindenesetre a Taichou-channak se volt ellenére, nem úgy, mint a virágai. Láttam, hogy egyszer eltaposta valaki Taichou-chan kiskertjében virágzó növényeket... Őszintén megesett a szívem az illetőn abban a pillanatban! :/ – De természetesen minden rendben van ezen kívül. Ha csak nem vesszük eredendő rossznak Oni-chan visszatértét – teszem hozzá elgondolkodva. Hiszen eléggé gyanús, hogy mostanában érkezett haza, biztosan amiatt, hogy kedves húgainkat elkényeztesse Anikitől és tőlem, holott még hozzájuk szólni sincs joga. >.>
  – Csak óvatosan Nadeshiko-chan a végén belepirulok ennyi dicséretbe!
– nevetem el magamat. – Balgaság lenne visszautasítanom a sétát egy ilyen kellemes hölgy társaságában! ^-^ – felelem meg végül a séta ötletét, ami valóban nincs ellenemre.
  – Valójában szuvenírek beszerzése vezetett ide – biztos voltam benne, hogy nem kell részleteznem ezt, hiszen a 2. osztag némely kiküldetésén is szakítottam arra időt, hogy némi ajándékot szerezzek be családom tagjainak. – Habár tanácstalan vagyok az ajándékok kapcsán. Esetleg kérhetném a segítségedet? Jól jönne egy-két tipp, hogy mégis mivel lepjem meg az otthoniakat – jegyzem meg. – Legutóbb emlékszem, volt itt egy kisajándék árus. Szeretném felkeresni a standját, ha alábbhagy az eső. Beleszőhetnénk ezt a kis kitérőt a sétánkba? Persze, ha nincs ellenedre – szavaim során kitekintek oldalra, a természet látványában gyönyörködve. Kifejezetten örömömre szolgál, hogy a szakadó esőt lassacskán felváltja a könnyed szemerkélés. Talán hamarosan el is áll. – Úgy tűnik az időjárás megadja magát – bökök mosolyogva az alábbhagyó eső irányába, felhívva erre Nadeshiko-chan figyelmét is.


(click to show/hide)

Karakterlap

Isami Masayoshi

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 10 000

Hozzászólások: 16

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Jég kék

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A REND és az IGAZSÁG mindenek felett, de REND is nagyon fontos, mert a rendetlenéget utálom, mmm... úgy van *bólogat*

Post szín:
Masayoshi-#50B98E Hakuen-#9FFAC3


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Geloof kastély
« Válasz #7 Dátum: 2016. Aug. 22, 14:47:43 »
Egy nyári nap



Gyönyörű nyári délelőtt. A nap fénye beragyogja a várost, ám a gyenge hideg szellőnek köszönhetően nincs olyan elviselhetetlen, fülledt idő mint lenni szokott. Pont tökéletes ahhoz, hogy ”járjak” egyet a városban. Az ilyen idő tökéletes. Tökéletes, hisz a nők lenge öltözékeket viselnek, megmutatva ezzel a tökéletes vászonnak való bőrüket. Ilyenkor igazán felpezsdül a vérem, és az ihlet is elkap. Nehéz is visszatartanom a nyáladzást, mikor kigördülök az utcára.
- Istenem, húgom, fogd vissza magad, kérlek. Ebben nincs semmi nőies. – bátyám a szokásos pókerarcát próbálva fenntartva piszkálta a szemüvegét.
- Te csak ne szövegelj, ugyan az a lélek vagyunk, nem tudsz félre vezetni ezzel a lagymatag arckifejezéssel. – feleltem neki miután letöröltem a szám szélét, majd elindultunk mai úti célunk felé.
A kastélyparkba érkezve, pompázatos látvány tárult elém. A lenge öltözetű leányzók, és fiatal nők látványa, már-már vetekedett a gyönyörű virágok rengetegével. Ez egy olyan látvány volt, melyet bármely festőművész örömmel örökítette volna meg.
- Gyönyörű~! – adtam hangot is véleményemnek, melyre Taki is bólintott egyet.
Máok szemében azonban inkább mi tűntünk annak. Sokan tekintettek felénk, összesugdolózva, vihogva. Olybá tűnt, hogy öltözékem és felettébb jóképű bátyámnak köszönhetően mi tűntünk a legszebb párosnak a parkban. Még ha ez nem is volt igaz. Shinobu ekkor kelt fel az ölemből, majd kinyújtózva leugrott rólam, hogy a maga négy lábán fedezhesse fel eme kertet. Így aztán a macska lépteit követve, mi is beljebb merészkedtünk.
Míg mi egy fa árnyékában letelepedtünk, Shinobu a környéket kezdte el járni. Macska ként könnyedén mászta meg a környező fák ágait, majd ha megunta leugrott és a virágok közt kúszva folytatta tovább az akcióját. Azonban lelkem ezen darabkájának túlzott szórakozása közepette egy ilyen fáról való levetülés közben, egy fekete hajzuhatagba érkezett bele. A hosszú szálakba szerencsére nem sikerült belegabalyodnia, így hamar leugrott a szerencsétlen páráról, aki párnaként fogta fel a zuhanását. Miután felmérte magának a lányt, kecsesen lehajtotta fejét, bocsánatkérésképp. Ugyan meg is köszönhette volna szóban, de az sokan furcsállták volna a körülötte levők, és félő lett volna, hogy emiatt még bajba kerülhet később.
Bocsánatkérése után hátat fordított a lánynak majd elindult lassan, vissza az eredeti testem irányába.

Karakterlap

Narazaki Amaya

Tiszteletbeli tag

9. Osztag

*

Shinigami

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 500 / 15 000

Hozzászólások: 80

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 7 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
tengerkék

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Mottó:
"Amikor a varázslat elszáll, a valóság megmarad"

Post szín:
#CF74ED


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Geloof kastély
« Válasz #8 Dátum: 2016. Aug. 23, 10:15:58 »
Egy nyári nap

Szabadnap. Ízlelgettem a szót egy kis ideig. Ráadásul a az nap nagyon is különleges volt. Bár megszenvedtem érte, sikerült kiharcolnom magamnak egy engedélyt az első osztagnál, hogy kicsit kiruccanhassak az Emberek Világába. Nem először jártam ott, de eddig csak egy küldetés keretein belül voltam "odaát", így nem volt alkalmam felfedezni azt a világot. Póttestem remekül formázott meg engem, egyetlen apró hibát sem véltem felfedezni rajta, távolról is biccentettem hát a 12. osztagosoknak. Gyönyörű napot fogtam ki. A nap ragyogott az égen, úgy forgolódtam, mint egy kisgyerek, mikor a kedvenc játékai veszik körül. Egy dolgot nem gondoltam én át...hogy fogalmam sincs, mi merre is van, vagy arról, hogy éppen hol is vagyok. Hál' istennek valaki mintha pont rám gondolt volna, csináltak az ilyen felkészületlen túristáknak egy kis térképet az egyik oszlopnál. Karakurában rengeteg minden van, én pedig azt sem tudtam, mivel is kezdjek. Végül csak ráböktem az egyik megnevezett helyszínre. Geloof kastély. Jó alaposan szemügyre vettem a térképet, és igyekeztem megjegyezni, merre is van ez a kastély. Egy darabig nem is volt baj, de a betonrengetegben könnyen el lehet tévedni, nekem pedig sikerült. Épp próbáltam volna valamiképpen tájékozódni, amikor egy kiáltást hallottam az egyik sikátorból. Egy lányt vett körül pár megtermettebb férfi, arcukon undorító mosollyal.
  -    Nézdmá' főnök, ma szerencse napunk van! Miaz kicsi lány, eltévedté'? Gyere, majd én segítek. - röhögte, és nyúlt volna a kezemért. Megfogta a csuklómat, ekkor egy gyors mozdulattal megpördültem, és jól arcon rúgtam. Felkiáltott, ahogy az orra reccsent egyet. Szitkozódva köpte ki pár fogát, az orrából engesztelhetetlenül folyt a vér. Tekintete villámokat szórt. Lassan ráadásul a többi is feleszmélt. Hárman voltak, az egyik még egy kést is előkapott.
  -    Most neked annyi, kúrva! - kiáltotta. Öt perc múlva már mind fenékbe voltak billentve. Hálás voltam az akadémián tanultakért a hakuda oktatómnak, nemúgy, mint ez a három idióta. Odaléptem szerencsétlen nőhöz, aki már a harmincas éveiben is járhatott. Remegett még az őt ért sokktól, de tekintete hálás volt.
  -    Kö...szönöm. - habogta. Rámosolyodtam, és felsegítettem.
  -    Nem tesz semmit. Bár ami azt illeti, ön is segíthetne nekem kicsit. - vakartam mosolyogva a buksimat.
  -    Meg tudja mondani, merre találom a Geloof kastély?
  -    Természetesen, ha gondolod, el is vezetlek oda. Ez a legkevesebb.
  -    Köszönöm. - hálálkodtam. Otthagyva hát a három idiótát, elindultunk a kastély felé, közben beszélgetésbe elegyedtünk.
  -    Nem idevalósi vagy, igaz? - kérdezte. Nem lehetett nehéz kitalálnia. Erre akkor jöttem rá, mikor megpillantottam a kastélyt. Hatalmas volt, és lélegzet elállító. A helyiek biztos mind tudják, merre találja, hiszen ez egy valódi kincsnek tűnt, felettébb boldog voltam, hogy ezt választottam.
  -    Nos, innentől már odatalálsz, úgyhogy én mennék is.
  -    Rendben, nagyon szépen köszönöm. - hajoltam meg.
  -    Én köszönöm. Megmentettél. - viszonozta a meghajlást, majd elsétált, én pedig a gyönyörű épület felé vettem az irányt. Lélegzetelállító látványt nyújtott a kastélyt körbeölelő park, a maga rengeteg, gyönyörű virágaival. Csillogó szemekkel tekingettem jobbra-ballra, amikor rám esett valami...vagyis nem is akármi. Egy macsek ugrott le a fejemről, én pedig majdnem szívrohamot kaptam, úgy megíjedtem. Elkapta a tekintetem, majd meghajolt, mintha...bocsánatot kérne? Megrökönyödve figyeltem, ahogy ezután hátat fordítva, egy gyönyörű pár felé veszi az irányt.

Karakterlap

Isami Masayoshi

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 10 000

Hozzászólások: 16

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Jég kék

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A REND és az IGAZSÁG mindenek felett, de REND is nagyon fontos, mert a rendetlenéget utálom, mmm... úgy van *bólogat*

Post szín:
Masayoshi-#50B98E Hakuen-#9FFAC3


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Geloof kastély
« Válasz #9 Dátum: 2016. Aug. 29, 13:07:59 »
Egy nyári nap


Shinobu meghajolt az idegen előtt, mert hát nem kis döbbenetet okozott volna, ha megszólal. A nő így is kissé megrökönyödött a látottakon, így talán még ez is túlzás volt a részemről.^^
 A fekete bundás végül sarkon fordult és egy vaskosabb fa törzsét megkerülve tért vissza hozzánk. Ekkorra már Taki leterített egy plédet a fa árnyékában, melyen kényelmesen helyet is foglaltam. Kedvenc jegyzetfüzetem vettem a kezembe, és próbáltam valamit kiötleni a könyvem következő fejezetébe. Ám nehéz bármit is kitalálni. Szinte minden elhaladó nő után felkaptam a tekintetem, miközben méricskéltem őket.
Viszont még ez sem segített abban, mikor a fekete bundás megjelent. A szemem sarkában álló nő, kibe nemrég bele botlott akaratlanul is magára vonta a figyelmem. Persze ez nem csak a látszólag finom, selymes bőrének volt köszönhető.
- Haaa, nem kis gondot akasztottál a nyakunkba... – jegyeztem meg halkan miközben megsimogattam az állat bundáját.
- Biztos vagy benne? – Taki félve vetett rám majd a lányra egy pillantást. Majd Shinobu kimászott a simogató kezeim alól, és néhány szökelléssel ismét a lány előtt állt meg. Óvatosan, de közelebb lépett hozzá, majd mikor nem látott egy átlagos járókelőt sem megszólalt.
- Kérlek, csatlakozz hozzánk. – azzal a macska ismét megfordult az irányunkba. Majd még egyszer visszatekintett a lányra, mielőtt ismét visszatért hozzánk.
Talán valóban nem jó ötlet, egy hozzá hasonlóval szóba elegyednem. Mikor legutóbb egybe botlottam abból harc lett. Persze ez annak is köszönhető volt, hogy az a személy épp az a kedvenc hobbim útjában állt. Most viszont ez nem áll fent, ráadásul már „AZ” az eset is régen történt. Talán akad egy két békésebb fajta is köztük, ha meg nem, még mindig be tudom drogozni, és ha másnak nem is a hobbim kiélésére még mindig alkalmas lesz.

Karakterlap

Narazaki Amaya

Tiszteletbeli tag

9. Osztag

*

Shinigami

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 500 / 15 000

Hozzászólások: 80

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 7 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
tengerkék

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Mottó:
"Amikor a varázslat elszáll, a valóság megmarad"

Post szín:
#CF74ED


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Geloof kastély
« Válasz #10 Dátum: 2016. Aug. 29, 16:12:17 »
Egy nyári nap

Tágra nyílt szemekkel pislogtam a macskára.
~ Most hallucinálok, vagy ez a kis jószág tényleg meghajolt előttem? ~ kérdeztem magamtól, és igyekeztem elhitetni magammal, hogy nem őrültem meg. A macska is odébbállt, és bár a sokk hatása alatt álltam még, de legalább nagyjából sikerült a légzésemet megszelídíteni, így megfulladni, már nem fulladtam meg. Egy darabig, csak figyeltem a fekete kis terrorista hűlt helyét, aztán lassan a mozgásomon is sikerült úrrá lennem, és a távozó állat felé tekintettem. Egy gyönyörű pár társaságában pihent meg, és mint minden macska, simogatásra vágyott.
~ Ez csak egy macska, mit vagyok úgy oda? Nem hajlonganak a macskák, lehet napszúrást kaptam. ~ gondoltam, és akaratlanul is a fejemhez kaptam a kezem...de semmit sem éreztem. Vagy mégis? A macska gazdáinak irányából furcsa dolgot éreztem. Magasabb lélekenergiával rendelkeztek, és furcsán eltért a megszokottól. Mintha keveredett volna az ő lélekenergiájuk...valami hollowwal. Kicsit jobban megnéztem magamnak őket. A nő mellesleg nagyon is ember volt, ráadásul lélegzetelállító. Vékony alkata nőies törékenységet kölcsönzött neki, mégis kifinomultnak, kecsesnek tetszett. Bőre szinte hófehér volt, és le mertem fogadni, hogy az arca is nagyon kellemes látványt nyújtana, de az egy fátyol takarta, amely megborzongató titokzatosságot kölcsönzött számára. A mellette ülő férfi szintén jóvágású, békés tekintetű személy volt, és sehol sem láttam rajta semmi hollowra emlékeztető jelet.
~ Mostmár biztosan megőrültem. ~ ráncoltam össze a homlokom. Egy pillanatra észrevettem, hogy felém pillant, előbb a nő, majd a férfi is, és közben beszéltek is valamiről, de a szájról olvasás tudományát még nem sajátítottam el, így fogalmam sem volt arról, hogy miről is folyhat a diskurzus. Meglepetésemre a fekete macska ismét felém indult, majd megállt. Értetlenül szemeztem vele, nem tudtam mit is akar, így épp leguggoltam volna, hogy megsimítsam a buksiját, amikor megszólalt. Igen, a macska beszélt!
~ Vége, tuti diliházban kötök ki. ~ de azért utána indultam. Némán követtem, nem szerettem volna, ha bolondnak néznek, hogy egy macskát követve beszélek magamban. A két idegenhez vezetett, akik látszólag már várták, hogy ideérjek. A pléd széle előtt megtorpantam, és finoman meghajoltam, a lehető leginkább méltóságteljesen. Magam is megleptem, mily kecses mozdulatra vagyok képes, így mikor tekintetem ismét feléjük emeltem, egy halovány, de nagyon is kellemes mosolyt biggyesztettem az arcomra.
- Szép napot!
« Utoljára szerkesztve: 2016. Aug. 29, 19:20:06 írta Narazaki Amaya »

Karakterlap

Isami Masayoshi

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 10 000

Hozzászólások: 16

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Jég kék

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A REND és az IGAZSÁG mindenek felett, de REND is nagyon fontos, mert a rendetlenéget utálom, mmm... úgy van *bólogat*

Post szín:
Masayoshi-#50B98E Hakuen-#9FFAC3


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Geloof kastély
« Válasz #11 Dátum: 2016. Szept. 14, 15:24:08 »
Egy nyári nap



A gyűlöletem a shinigamik után még mindig ugyan olyan. Ám az idő múlásával úgy kezdtem el gondolni, hogy netalántán akadnak köztük olyanok is akik nem csak egyszerű gyilkosok. Főleg igaz ez akkor ha egy olyan csinos és selymes, hamvas bőrű leányzó az mint az akibe nemrég belebotlottam.
Mikor Shinobuban megbúvó lélekdarab a kérésemre meginvitálja hozzánk, a lány zavarodottá válik. Egy lény mely az átlag emberek számára láthatatlan, és ugyan csak láthatatlan lényeket gyilkol, hogy egy ilyen lény megijedjen és zavarttá váljon egy beszélő macska láttán, igen csak elképzelhetetlen a számomra. A macska egyes léptei után megcsörren a nyakában a csengettyű, majd mikor a felsétál a pokrócra a lány felé fordulva várja mi történik. Taki továbbra is kissé összehúzott szemöldökkel tekint a lányra. Érthető, hogy nem szimpatizál az ötlettel, hisz shinigami már nem egyszer tett kárt a testében, ami az eredeti tulajdonosánál, végzetesnek is bizonyult.
- Látod milyen udvarias. Még akadnak köztük, nem primitív egyedek is... – jegyeztem meg hangosan Taki irányába fordulva, miután a lány megérkezve, meghajolt, majd udvariasan köszöntött minket. Egy apró mosoly került az arcomra, mikor ismét a lány felé pillantottam. Így közelebbről még szebbnek néz ki.
- Szép napot önnek is shinigami kisasszony. – jegyzem meg olyan természetesen, mintha nem is jelentene semmit az, hogy ő egy halálisten. Megvárva a reakcióját azt követve a felé közelebb eső – jobb – kezemmel gyengéden megpaskoltam a pokrócot.
- Foglaljon helyet, shinigami kisasszony. – ismételten vártam egy kicsit míg helyet foglalt a földre terített puha szöveten, melyen még hárman is kényelmesen elfértünk, olyan nagy volt.
- Mondja csak mi dolga van errefelé? Erre nem bujkálnak lidércek, így igen csak meglepő, hogy errefelé látom, shinigami kisasszony. – folytattam a beszédet az idegen irányába, míg Taki és Shinobu csak csendben figyeltek. Taki még mindig kellemetlen pillantásokat vetett rá, és szemlátomást készen állt arra, hogy megvédjen, ha a lány tervezne valamit, míg Shinobu csak csendben ült a lábam mellett miközben farkincáját le-föl lóbálta.

Karakterlap

Narazaki Amaya

Tiszteletbeli tag

9. Osztag

*

Shinigami

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 500 / 15 000

Hozzászólások: 80

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 7 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
tengerkék

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Mottó:
"Amikor a varázslat elszáll, a valóság megmarad"

Post szín:
#CF74ED


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Geloof kastély
« Válasz #12 Dátum: 2016. Szept. 17, 06:10:13 »
Egy nyári nap

Talán túlságosan is meglepett, hogy a macska megszólalt, de hát miért is nem lepett volna meg, hiszen sohasem hallottam egy cicust beszélni. A lidércek létezése és megtisztítása számomra sokkal természetesebb dolog volt, mint a beszélő házikedvencek. Loki bezzeg nem beszél. Mindenesetre próbáltam felül emelkedni a meglepettségemen, és engedelmesen követtem a cicust. Udvariasan köszönök, látszik rajtuk, hogy tehetős emberek, valószínűleg nemesek. A nő hangja kellemesen selymes volt, elnyomta a sértés élét. Ráadásul azonnal tudta, mi vagyok. Nem tudtam, vajon mi baja is lehet a shinigamikkal, de a férfi tekintetéből azonnal lerítt, hogy osztozik eme érzelmeken.
- Gyönyörű időnk van, nemigaz? - mosolygom, látszólag tudomást sem véve a megnevezésemről. Másodjára is “shinigami kisasszonynak” hívott, ami azért kezdett idegesíteni, de a külvilág számára ezt valahogy nem akartam kimutatni.
- Narazaki Amaya vagyok. - mutatkoztam be kollektívan mindenkinek, és csak utána foglaltam helyet.
- Köszönöm. - mosolyogtam, palástolva furcsa érzéseimet irányukba. Tudtam, övék az a furcsa, hollowszerű lélekenergia, de valahogy a nő stílusa egyszerre nyugtatott meg és aggasztott egyre jobban...mindezt egyszerre. Mielőtt válaszoltam volna, a kis macska felé nyúltam, majd megállítottam felette a kezemet, és rá pillantottam.
- Szabad? - engedélykérésem ugyebár a simogatásra irányult. Azonban akár engedte, akár nem, a válaszom ugyanaz maradt.
- Valóban nincsennek erre hollowok, habár önök felettébb hasonló lélekenergiát bocsájtanak. Maguk azonban kicsit sem tűnnek nekem hollowoknak, és veszélyeseknek ártatlan életekre pedig semmi esetre sem. Itt létem oka a kastély, meg szerettem volna csodálni. - mosolyogtam. Igyekeztem minden formai normát betartani, megadni a legnagyobb tiszteletet a hölgy számára, de zavart, hogy nem láthatom a reakcióit, hiszen a fátyol meggátolta, hogy az arcáról olvashassak. A férfi arca ellenben nyitott könyv volt. Látszott rajta, hogy gyűlöl, az egész fajtámmal együtt. Nem bízott bennem, és nem is csodáltam. Biztosan volt már dolga velünk, csak remélni tudtam, hogy nem a 11. osztag tagjaival. Azok hírhedtek többek között arról, hogy agyatlan idióták gyülekezete, hiába akadnak kivételek. A kérdés megválaszolása után csendben vártam kicsit, hogy szeretne-e kérdezni, vagy feltehetem én is a sajátjaimat. Ha még kérdezett, hasonló stílusban igyekeztem válaszolni, úgy éreztem legalább a modorom szimpatikus volt számukra.
- Maguk nagyon is emberiek, mégis a hollowokéra hasonló lélekenergiát árasztanak. Még sosem találkoztam olyanokkal mint önök. - a nő felé fordultam, ő sokkal barátságosabbnak tűnt, mint a férfi.
- Kik és mik maguk? - tettem fel a kérdést. Reméltem eme kérdés nem tereli a beszélgetést rossz irányba.

Karakterlap

Isami Masayoshi

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 10 000

Hozzászólások: 16

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Jég kék

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A REND és az IGAZSÁG mindenek felett, de REND is nagyon fontos, mert a rendetlenéget utálom, mmm... úgy van *bólogat*

Post szín:
Masayoshi-#50B98E Hakuen-#9FFAC3


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Geloof kastély
« Válasz #13 Dátum: 2016. Szept. 29, 15:58:49 »
Egy nyári nap



Bátyám nem igazán osztozik jókedvemben, annak ellen, hogy mindketten egy és ugyanazon lélek vagyunk, most kissé eltért a véleményünk. Annak ellenére, hogy ilyen gyönyörű és kedves csak egy shinigami. Biztos ezt gondolhatta, és persze ahogy én magam is úgy ő is ki nem állhatta a shinigamikat. Most mégis itt állt egy előttünk egy karnyújtásnyira.
- Valóban az. – feleltem a kérdésére. Igazán szép nap a mai. Az ősz ugyan már közeleg, ám ezt az időjárásban nem lehet még észrevenni.
- Narazaki Amaya? Igazán szép név. – feleltem egy lágy mosollyal, azonban mindezt nem volt könnyű magamra erőltetni. Miután leült közénk még inkább ráláthattam még a fátylon is keresztül, így hamar feltűnt a sima, első ránézésre bársonyos bőre, mely akaratlanul is hamar előhozta belőlem a megszállott énem. Egyetlen épen marad szemem a takarás mögött felcsillant.
Mikor a lány meg akarta simogatni Shinobu-t, egy pillantást vetettem a mellettem helyet foglaló fekete bundásra. Shinobu válaszul megindult a lány felé, és pár lépés után ismét a fenekére huppant várva, hogy a shinigami megérinthesse.
- Csak nyugodtan, aztán... mindegy, csak nyugodtan. – jegyeztem meg a saját szavam félbe vágva, majd egy kis gondolkodás után, kijavítva magam. Habár a nap melege némiképp biztos beitta magát a macska bundájába, mivel egy nem élő testről volt szó, a szíve nem vert és nem keringette a meleg testnedvet, így a testhőmérséklete egy holtestének felelt meg.
- Hagyjuk ez a „maguk”-at. A nevem Akiyama Shiou, ők pedig...
- Húgom! – úgy tűnt bátyám testének lélekdarabkája eddig bírta türtőztetni magát és ingerülten felkiáltott.
- Bocsáss meg. – fordultam a shinigami felé, aki meglehet, hogy megijedt kissé a férfi kitörésétől. - Szólíts nyugodtan Shiou-nak. Bátyám mi lenne, ha hoznál nekünk egy kis kakigoori-t*? Hm, lássuk csak, én epersziruposat kérek. Narazaki... iie, Amaya-san, milyet szeretne? Csak bátran. – feleltem, majd miután választott, továbbítottam azt a haragos férfinak, aki ez után távozott is, és a közeli épület felé vette az irányt.
- Szóval a kastély miatt, mi? Érdekes, szóval még maguknak shinigamiknak is van szabadságuk? – halkan kuncogtam kicsit míg nem egy tollas vendég is tiszteletét tette a társaságunkban. Szerencsére nem igazán riadtam meg tőle, így csak egy egyszerű kézmozdulattal elhessegetem. - Nos, az itt lévőknek valóban nem kell tartania tőlünk... – kezdtem neki ismét a folytatásnak, ám ekkor ismét két galamb gondolta úgy, hogy megpihennek rajtam.
- Ejnye, ejnye. Nem vagyok én holmi pihenő helye, hess, madárkáim. – feleltem, majd kézmozdulatomra ismét felröppentek. Persze nem sokáig. Ekkor már Shinobu is tettre sarkalta magát, és hozzám szökkenve jelenlétével riasztotta el az állatokat. Majd távozásukat követően is figyelemmel kísérte őket, ha esetleg ismét meg szeretnének környékezni.
- Hogy kik? Vagy hogy mik? Nos, gondolom nem lenne szép dolog ha eltitkolnám, miután én már tudom, hogy Amaya-san micsoda. De felettébb érdekes, hogy még nem hallott rólunk. – jegyeztem meg. - Mi úgy hívjuk magunkat, hogy Fullbringer. Ezt esetleg már hallotta? – tettem fel a kérdést, kíváncsian várva a válaszát. Ha nemmel válaszol, talán beszélek magunkról valamennyit, míg ha igennel, minden bizonnyal kikérdezem mit, és mennyit halott rólunk.

*Kakigoori – (ízesített) jégkása – animékben is gyakran feltűnik

Karakterlap

Narazaki Amaya

Tiszteletbeli tag

9. Osztag

*

Shinigami

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 500 / 15 000

Hozzászólások: 80

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 7 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
tengerkék

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Mottó:
"Amikor a varázslat elszáll, a valóság megmarad"

Post szín:
#CF74ED


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Geloof kastély
« Válasz #14 Dátum: 2016. Okt. 01, 07:05:55 »
Egy myári nap

Miközben helyet foglaltam, igyekeztem végig a titokzatos nőn tartani a tekintetem, és bármelyféle  pillantást próbáltam mellőzni a férfi irányába. Nem kellett nagy zseninek lennem ahhoz, hogy tudjam, valamiért utál engem, amit csak azzal lehet magyarázni, hogy magukat a shinigamikat utálja...mit ne mondjak, felszínes alak. Ám társai sokkal inkább lekötöttek, így amíg meg nem szólalt, addig nem is igazán törődtem vele.
- Köszönöm. - pirultam el halványan a nevem dícséretére. Éppen csak megszínezte bőrömet a halovány vörös, és lágyan elmosolyodtam és kezemmel végigsimítottam a macskát. Meglepődtem, pár másodpercre vacilláltam, hogy mit is tegyek, de aztán újra megsimítottam, majd újra. Jéghideg volt. Tudtam én, hogy nem stimmel valami. Átfutott egy gondolat az agyamon, és meg akartam győződni arról, hogy egyáltalán élnek-e a társaságomban, így Shiou felé fordultam.
- Megengedi Shiou-san, hogy megérintsem? - kérdeztem a legnagyobb komolysággal az arcomon. Tudnom kellett, hogy igaz-e, amit gondoltam. Biztos voltam benne, hogy a kezeim alatt simuló macska nem él, meg akartam nézni, hogy Shiou-sannak milyen meleg az érintése. Ha megengedte, úgy óvatosan a tenyerembe veszem az ő kezét, ha nem, akkor igyekszem bocsánat kéréseimmel kiengesztelni. Ő igazán kedves volt velem, annak ellenére, hogy biztosan neki is komoly fenntartásai lehetnek a shinigamikkal szemben, legalábbis a kezdeti beszélgetésből ezt szűrtem le. Már épp fordultam volna a férfi felé, ahogy Shiou haladt a bemutatással, de az ingerülten felcsattant. Összerezzentem, amit a kis bundás biztosan megérzett, hiszen továbbra is dédelgettem a fekete jószágot.
- Én...hmm, zöldalmásat kérek. - habogtam zavarodottan. Nem igazán az én formám másokat ugráltatni, és ez különösen kényes helyzetnek bizonyult. Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt, ahogy távozott a férfi, majd felhúztam a szemöldököm a kérdés hallatán.
- Persze, hogy van szabadságunk. - mosolyogtam.
- Ami azt illeti, szabadság nélkül...beleőrülnék a dologba. Így is van elég zakkant nálunk, kell a fenének több. - húztam el a számat. Nem voltam jó véleménnyel a 11. osztag felfogásáról, és a harcról alakított világnézetükről.
- Örömmel hallom Shiou-san. - kuncogtam, ahogy a galambok leszálló pályának nézték szegényt. A fekete kis vadász is munkába állt, kisiklott a kezem alól, és gazdája segítségére sietett. Vicces kis műsor volt, kezemmel ismét vakargatni kezdtem a macska buksiját, miután a madarak jó messze szálltak.
- Nem hallottam még...ugyanis az Akadémián nem tanultunk ilyesmi fogalomról, jómagam pedig nemrég lettem shinigami. - vakartam másik kezemmel a saját fejemet is zavaromban.