Szerző Téma: Natsuki és Naoki  (Megtekintve 696 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Rosui Naoki

Eltávozott karakterek

13. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 700 / 15 000

Hozzászólások: 32

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 3 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Világoskék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Ha valami nem sikerül, akkor nem akartad eléggé.

Post szín:
#00ccff


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Natsuki és Naoki
« Dátum: 2014. Aug. 10, 19:13:12 »
Arra kelek fel, hogy a levegőben vagyok, és nincs alattam semmi, hideg van, és egyre gyorsulok, ahogy megindulok lefelé. Felkiáltok, ahogy lenézek, és magam alatt nagyon mélyen fekete füstöt, és vörösen izzó hegyet pillantok meg, pont oda fogok esni. Nem tudom, hogy kerültem ide, és nagyon megijeszt, hogy nincs velem Natsuki, teljesen egyedül vagyok, és nem tudom, mibe fogok megkapaszkodni. Egyenruhában vagyok, a zanpakutom a hátamon van, de zuhanás közben nem tudom sehogy elővenni, akármennyire próbálkozok. Pár perc után feladom a próbálkozást, és inkább elkezdek kitalálni valami más megoldást. De semmi.
Zuhanok. Ijesztően hosszú ideje zuhanok. Átesek egy fekete füstpamacson, köhögök, érzem, hogy nagyon meleg, de gyorsan kikerülök belőle, összekormozott hajjal, csípős szagú egyenruhával. Ahogy lenézek, látom a vulkánt közeledni, aminek az alján, a mély kráterben forró láva izzik. Megfordulok, hogy reiatsut gyűjtsek a lábam és a kezeim alá, de csak lassítom az esést, nincs elég reiatsu, és nem vagyok elég jó hozzá, hogy ebből megállítsam magam.
Sikerül lelassítanom magam, de elég keményen érkezek a vulkán peremére, mintha valaki jó erősen hasba vágott volna egy bokennel nekifutásból. Egy pillanatig úgy érzem, hogy fel tudok állni, de aztán elkezdek tovább zuhanni, fejjel előre, a mélyen alul bugyogó lávatenger felé. Újra próbálom megállítani magam, de megint csak azt érem el, hogy lassulok, lassabban esek. A levegő egyre melegebb. Végül egy kőperemen kötök ki, de ennyire még soha nem örültem neki, hogy lehorzsoltam a tenyerem és a térdem.
Lassan felállok, és körülnézek. Rengeteg kőperem, közöttük kőhidak vezetnek át a láva felett, de ahogy felnézek, csak egy apró, halvány fehér kört látok, ahol az ég van, nagyon messze van a hatalmas kráter, és nem lehet felmászni. Seitotsukuval ki tudnék menni, de észreveszek valamit, ami miatt nem tudok menni. Pont velem szemben áll, a legközelebbi híd másik oldalán.
Alacsonyabb nálam, de mégis ijesztő, árnyékokból áll, az egész teste csak egy fekete, alaktalan massza. Nincs arca sem, csak az orra vonalát látom, a szemei pedig olyanok, mint két izzó parázsdarab, amik nagyon ijesztőek, ahogy rám néz. Rám morog valamit, nagyon mély hangon, amit nem értek. Régebben biztos, hogy nagyon megijedtem volna tőle, de most már shinigami vagyok, és nem ijedhetek meg semmitől. Shinigami vagyok, a tizedik osztag tagja. Shinigami vagyok, a tizedik osztag tagja. A hátamhoz nyúlok, és előhúzom a zanpakutom, hogy ahogy az akadémián tanultuk, kendo alapállást vegyek fel.
- N… ne gyere közelebb, hai!- a hangom jobban remeg, mint ahogy szeretném, de azért mégis kicsit jobb így, hogy a kezemben van Seitotsuku. Még ha fel is horzsoltam a tenyerem, és ilyen nagyon meleg, fullasztó is körülöttem a levegő, Seitotsukuval le tudom győzni ezt, akármi is. Amikor nem mozdul, tétován felé lépek. Nem mozdul, úgyhogy teszek még egy lépést, aztán még egyet, elrugaszkodom a földtől, és meglendítem felé a zanpakutot, megcélozva vele a lény fejét. Amint a kardot meglendítettem, és elhaladt ott, ahol a feje volt, letérdelek, hogy ugyanazt a mozdulatot megtegyem visszafele is, megkísérelve a hegyét beleszúrni az oldalába. Ahogy a kard újra a jobb oldalamra kerül, átgurulok a bal vállamon, hogy az oldalába kerüljek, és ismét felvegyek egy kendo alapállást.

Karakterlap

Rosui-Genki Natsuki

Eltávozott karakterek

Shinigami

13. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 500 / 30 000

Hozzászólások: 109

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 32 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
fekete és sárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#EEF51D#0ca9c0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Natsuki és Naoki
« Válasz #1 Dátum: 2014. Aug. 10, 22:50:37 »
Fogalmam sem volt, hogy hol vagyok, de nem ez volt a legijesztőbb, hanem hogy Naoki nem volt mellettem. Nem éreztem a közelembe, és emiatt féltem. Jobban, mintha a lélekölőm nem lett volna velem.
A hely maga se a jól megszokott utcák voltak. Otthon nem ilyen meleg volt a levegő, és nincs ilyen büdös, sötét. És Naoki velem szokott lenni. Valami forró, de zárt helyen voltam. Kellett pár pillanat, hogy a szemem hozzászokjon a fény hiányához. Furcsa hangok is ide hallatszottak egészen közelről. Még sose hallottam ilyen hangokat. De ijesztőek voltak. Mindezek ellenére, nem mutattam ki semmilyen félelmet, hisz Apu mindig arra tanított, hogy idegen helyen, ha bepánikolunk, azzal az ismeretlen ellenfél kezére játszunk. A legjobb ilyenkor, ha nem mutatjuk ki az érzéseinket, inkább arról bizonyosodunk meg, hogy milyen helyen vagyunk, és hogy mit tudunk tenni.
Megpróbálkoztam Apu tanácsával. Csendben felkeltem, és körbe néztem magam körül. Furcsa híd szerű valamiket véltem a távolban felfedezni. A lélekölőm a hátamon pihent, ám egyelőre nem vettem elő. Tudtam, hogy meg kell keresnem Naokit, vagy ha ő valami égi gondviselés folytán nem lenne itt, akkor Nyanko~senseit, hisz ő köztudott, hogy szereti a meleget. Nagyon óvatosan lépkedtem, hisz hiába láttam élesen a körvonalakat, azért mégis csak sötét volt. Ekkor vettem észre, hogy magam fölött nagyon messze, látom az égboltot. Noha nagyon fényesnek tűnt, ahol én voltam, nagyon sötét volt.  Nem akartam se zajt csapni, se semmibe bele lépni. A kedvenc cipőcském volt a lábamon, amit még Anyu adott nekem, hogy abba vizsgázzak az Akadémián. Nem szerettem volna, ha baja esik az ajándék-cipőnek. Elvégre Anyutól kaptam. Biztos nagyon szomorú lenne, ha az ajándékára nem vigyáznék hai!
Óvatos araszolgatásommal eljutottam egy, a sötétben biztonságosnak tűnő hídhoz, ám hirtelen megtorpantam. A híd másik oldalán egy alak volt. Úgy tűnt, engem méreget, noha nem látszott az arca, ugyanis az egész teste fénylett. Nem világított, mint a Nap, de fénylett... olyan ezüstös-sárgás-vörösen, mint a Hold.  Ám hiába volt sápadtas a fénye, így se lehetett látni a vonásait. Annyit tudtam, hogy ember alakja van, és hogy kisebb, mint én. A szemei sötétesen, talán kicsit vörösesen villogtak ki a teste sápadtan átláthatatlan derengésén. Valami ijesztő és viszonylag halk hangot is adott ki. Pont azért volt ijesztő, mert olyan halk volt. Ahogy beszélt, önkéntelenül is közelebb léptem, hátha értek is valamit a beszédéből.
Lehet, hogy hirtelen ő is megijedt, mert nekem ugrott. Elhajoltam előle. Furcsán hosszú volt a karja, ámbár nem láttam miért, hisz az egész teste fénylett. De a fénylő lény nem elégelte meg ennyivel, amint leért ő is a földre, vagyis a hídra, azonnal újfent felém sújtott. Ki akartam ugyan térni előle, de a furcsán hosszú keze éles volt, és még így is végig szántotta az oldalam. Fájdalmamban oda kaptam a tenyerem, és azzal szorítottam le a nem túl mély sebet. Hirtelen elkapott a vágy egy cukrozott csokis pálcika után, meg Nyanko~sensei után, de mindenek előtt Naoki után. Tudtam, hogy megpróbálna védeni ez ellen a furcsa fénylő alak ellen. Ekkor egy ijesztő gondolat suhant át az agyamon.
   - Jó napot! - mondtam, mert Anyu mindig azt  mondja, hogy már shinigamik vagyunk, illik mindenkinek köszönnünk - Ugye nem bántotta Naoki~kunt. Akkor, mint én, és úgy is néz ki, csak fiú! Nem látta véletlen? - kérdeztem meg kicsit meghajolva, hisz talán otthon van Naoki, vagy talán épp egy kellemes pudingevésről álmodik.

Karakterlap

Rosui Naoki

Eltávozott karakterek

13. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 700 / 15 000

Hozzászólások: 32

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 3 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Világoskék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Ha valami nem sikerül, akkor nem akartad eléggé.

Post szín:
#00ccff


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Natsuki és Naoki
« Válasz #2 Dátum: 2015. Jan. 02, 02:57:44 »
 Ahogy belekapok az árnyékba a kardom hegyével, egy pillanatra megijedek, mert valami fekete, kavargó dolog marad a kardon. Hallottam rémmeséket róla, hogy egyes szörnyek felfalják a zanpakutonkat, ha hozzáérintjük, és vadul suhintok is a fegyverrel, hogy megakadályozzam, hogy az árnyék megegye Seitotsukut. Szerencsére, könnyen lejön, mintha csak víz, vagy valami ragacsosabb kerülne rá.
 Egy kicsit hátrébb lépek, ahogy az árnyék-valami dühösen rám morog, erősebben fogom a kard markolatát. Elvileg megtanultuk az akadémián, hogy ilyenkor hogyan kell vágni, meg beállni, meg ilyesmi, de a gyakorlatban azért ez mégis nehezebb, mert ott nehéz felkészülni rá, hogy egyszer egy igazi lény morog majd, és nem gyakorló hollow. Még igazi hollowot sem láttam soha. De muszáj lesz most élesben csinálni, amit tanulgattunk.
 - Yashire, Seitotsuku!- ahogy a kardom felveszi a hosszú, láncos alakját, gyorsan megforgatom párszor, mielőtt a szörny felé csapok. Még sajnos messze van a tökéletestől a shikaiom használata, többször is előfordul, hogy gyakorlásnál megütöm magam, de az olyankor van, amikor nem figyelek rendesen oda. Most viszont nem tervezem hagyni, hogy elkalandozzanak a gondolataim, mert akkor Natsu egyedül marad.
 A láncot gyorsan pörgetve, időnkét rácsapva próbálom hátrébb terelni a szörnyet, lehetőleg úgy, hogy belehátráljon a szakadékba. Próbálok ijesztőnek tűnni, néha teszek felé egy hirtelen lépést, hogy azután visszatáncoljak, de nem tudom, mennyire fog működni. Mégis ő a szörny, én pedig nem vagyok annyira ijesztő, még annyira sem, amennyire indokolt lehetne.
 Egyelőre fitt vagyok, de tudom, hogy lassan elfárad a kezem és a lábam is, főleg, hogy tele vagyok horzsolással, úgyhogy muszáj lesz gyorsan elintézni. Egy kicsit agresszívabban próbálok rácsapni a fejére, a lábára, a testére gyors egymásutánban, de azért figyelek rá, hogy ha megindul, hátralépjek, közelre nem jó a zanpum. Eszembe jut az is, hogy ha nagyon nem tudok mit kezdeni vele, akkor átfuthatok, levághatom a hidat, és megpróbálhatok kirepülni a szekeremmel, de nem jó ötlet, amíg itt van. Lehet, hogy ő is tud repülni, vagy tud valami távolsági támadást rám lőni, az a biztos, ha ártalmatlanítom valahogy.