Szerző Téma: Aikawa Chiyo NJK~i  (Megtekintve 1783 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Eltávozott karakterek

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 400 / 100 000

Hozzászólások: 531

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 29 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Aikawa Chiyo NJK~i
« Dátum: 2014. Aug. 12, 23:16:29 »
Suzaku

Név: Suzaku
Kaszt: Lélekhelyettesítő (lélekpótlék)
Nem: Ismeretlen
Kor: Ismeretlen
Kinézet: 13 cm nagyságú madár. Zöldes-vöröses tollazata van. A feje tetején bóbita díszeleg és a testéhez képest hosszú farktollai vannak.

Jellem: Kissé antiszociális, csak olyankor beszédes és kedves, amikor részeg. (Chiyo erre elég hamar rájött, szóval ha valamit nagyon meg akar tudni, rendszerint leitatja szegényt) Komoly önelfogadási problémái vannak, hisz nem tudja, hogy mivel őt csinálták mi tartozik hozzá, mi a sajátja, és mit "programoztak" bele. Ez kihatással van a kapcsolataira is. (Chiyon kívül jelen esetben nincs is neki) Hajlamos a depresszióra
Különleges képesség: A madár fajtájából adódóan megtanulta utánozni a hangokat amiket hall. Elsősorban a beszédhangokat. Emellett élő GPS-ként funkcionál Chiyo mellett.


Lassan sétáltam Rukognai utcáin, szemlesütve élvezve a napsütést. Természetesen fogalmam sem volt, hogy épp merre járhattam, de ez már nem is zavart. Beletörődve a megváltoztathatatlanba, nem izgattam magam olyan lényegtelenségekkel, mint hogy épp hol is vagyok. Persze nem a szép emlékek hoztak vissza ide, a külterületre. Legalábbis nem az itt eltöltött éveké. Shionnal falun laktunk, így nosztalgikus hangulata volt a hasonló házaknak, szagoknak. Minél tovább sétáltam, annál szegényebb kerületbe jutottam. Egyre sűrűbben találkoztam az utcán élő, nincstelen lelkekkel. Olyanok voltak, mint én, mielőtt elmentem volna az Akadémiára. Hangos csobogás és kiabálás billentett ki a gondolataimból. Belőttem a hang forrását és toronyiránt megindultam. Kerítéseken, udvarokon keresztül, végül megpillantottam a nyugalmam megzavaróit. Néhány nagyobbacska kölyök egy feltűnően szép madarat kínoztak. Úgy tűnt, nem kispályások ilyen téren. Lenyomták a víz alá a kisállatot, és akkor rántották csak föl, amikor már nem jött föl több buborék.
- Mondd, hogy szép Rrrriku! - vércsogott a madár kétségbe esve, miután levegőhöz jutott, és sikerült kiköhögnie a lenyelt vizet. Hangtalanul a gyerekek mögé mentem. Annyira lekötötte őket a madár kínzása, hogy észre se vettek. Az erőviszonyok és az áldozat-támadó szerep teljesen nyilvánvaló volt. Elkaptam az első két gyerek ruhájának a nyakát, és a meglepettségüket kihasználva hátra perdítettem őket, majd az egyik kezemmel a madarat emeltem ki a vízből, a másikkal pedig a maradék két gyereknek osztottam le egy-egy szívből jövő atyai pofont (Shion nevelt föl egyedül, szóval az anyait nem ismertem...) Az első kettő, háttérbe szorult delikvensről majd el is felejtkeztem. Azonban azt nem állíthatom, hogy a feledékenység kölcsönös lett volna. Talán meg is járom, ha egy ismeretlen hang nem figyelmeztet.
- A hátad mögött! - jött elölről egy rekedtes hang. Ösztönösen léptem oldalra, pont elhajolva a kölyök botja elől. A következő ütése a karomon csattant és a fegyver szálkásra tört. Éreztem a kezembe maró fájdalmat, és rávigyorogtam a döbbent kölyökre. Pont úgy, mint amikor egy izgalmas harcnak nézek elébe. A gyerek pár pillanatig nagyokat nyeldesve, ledermedve nézett a szemebe, majd mikor sikerült megmozdulnia, hangos kiáltással elrohant. Nem kellett őket biztatni, a társai is mentek utána. A reszkető madár a karomon ült, és hozzám bújva próbált fölszáradni.
- Most már tiszta a levegő! - mondtam a srácok után nézve - Jobban vagy? - a madár tette a szépet, hogy nem érti amit mondok neki, és épp hozzákezdett volna megint a "Rrrrikut" éltető dicshimnuszba, amikor a szavába vágtam. - Csak meg akartam köszönni, hogy figyelmeztettél a hátulról támadó lurkóra.
- Te vagy az első aki előtt lebuktam - szólalt meg hosszú szünet után - Suzaku vagyok.
- Chiyo - mosolyodtam el lelkesen. - Hogy érzed magad?
- Túl élem! - ült a vállamra - Hova tartottál?
- Tekintettel, hogy gőzöm sincs, hogy merre is vagyok nem tudom, de eredetileg a 11. osztagnál lakom, a Tiszta Lelkek Városában.
- Indulunk? - jött a következő kérdés.
- Hova? - kérdeztem teljesen ártatlanul.
- Hozzád. Kiült az értelem az arcodra, szóval gondoltam elkísérlek.
Egyfelől hálás voltam a segítségéért, másrészt most mentettem meg az életét és már pimaszkodik? Így aztán csak ennyit kérdeztem:
- Merre induljak? - Az utat az otthonomig rekordidő alatt tettem meg. Suzaku a vállamról irányított, diktálta, hogy hol merre forduljak.
- Te hogy maradtál eddig életben? - kérdezte, miközben nyitottam ki az ajtómat és beléptem a lakásomba - csoda, hogy még egyszer sem tévedtél el úgy, hogy éhen halj mielőtt haza érnél!
- Apropó, ha már az éhenhalásnál járunk! - tűntem el a konyhában, majd onigirivel, durvára tört magokkal és természetesen szakéval jelentem meg újra - Már közel járok hozzá! Szolgáld ki magad te is! - intettem a madárkának. Nem is kellett kétszer mondani neki. Birtokba vette a neki kikészített magos tálat, majd nagy lelkesen oda jött a csészémhez és jó nagy kortyokban kezdte inni a tömény szakét. Pár korty elég volt, hogy a fejébe álljon.
- Hova valósi vagy? - faggattam kedvesen, miközben óvatosan fölemeltem az asztalról, ugyanis vészesen közel járt hozzá, hogy lepotyogjon.
- A Lélekpótlékok tartozhatnak valahova? - kérdezte két csipogós csuklás között.
- Biztos vagyok benne! - mosolyodtam el, miközben figyeltem ahogy próbálja összeszedni magát. - Ha lélekcukorka vagy, akkor hogy lett belőled madár?
- A korábbi gazdám nagyon szerette a madarakat és mindig etette őket. Volt is neki egy. Amikor meghalt a házi kedvenc, megetetett engem vele gondolom, hogy a madár életét meghosszabbítsa, de nem pont erre találtak föl. Ahelyett, hogy meggyógyítottam volna, hamarabb meghalt miattam. Amikor először megszólaltam, erre az az ember is rájött, és elhajtott a háztól.
- Shinigami volt?
- Dehogy is! - válaszolt kissé kómás hangon, majd hangos hortyogásba kezdett. Hiába lett volna még rengeteg kérdésem, nem tehettem föl őket. Pedig nagyon érdekelt volna, hogy hogy került lélekhelyettesítő egy sima lélek birtokába! Ehelyett a jövevénynek készítettem puha anyagokból egy kis fekhelyet a futonom mellé, hisz kiütötte magát.



(click to show/hide)

Karakterlap

Soifon

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 42

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 0 ryou

Technikatár
Ajándék küldése



  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Aikawa Chiyo NJK~i
« Válasz #1 Dátum: 2014. Aug. 12, 23:18:53 »
Üdv!

ELFOGADOM a pályázatot, kérlek készíts az NJK-dnak egy adatlapot a megfelelő boardban!
« Utoljára szerkesztve: 2014. Aug. 13, 00:18:01 írta Ootoribashi Roujuurou »

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Eltávozott karakterek

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 400 / 100 000

Hozzászólások: 531

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 29 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Aikawa Chiyo NJK~i
« Válasz #2 Dátum: 2014. Aug. 12, 23:30:23 »
Kasai~chan

Köszönet Airisu~sannak a közreműködésért

Név: Kasai
Kaszt: kidou(?)
Nem:van neki? :o
Kor: újszülött 8)
Kinézet: Többnyire kék lángnyelvnek néz ki, de tudja a színét változtatni.


Jellem: Kasai~chant csak szeretni lehet. Mivel nem tud hangot képezni, azonban saját öntudata és gondolatai vannak, az érzéseiről nem is beszélve, így a színe változtatásával tárgyal velünk. Ha ezekkel nem tudja kifejezni amit akar, még formás füstpamacsokat is képes kipöfékelni magából. Elképesztő mód ragaszkodik Chiyo~hoz, ami a születése körülményeinek az ismeretében valamilyen szinten érthető is. Kissé félénk az idegenekkel szembe, de ha valakit megismert és megkedvelt, akkor egy nagyon közvetlen kis lény lesz vele.
Különleges képesség: A kidoukból adódóan, amikből született, gyógyítás a képessége. A domináló kidou a Bakudou 59: Kurenai Ribbon nevű technika lehetett, ugyanis a képessége leginkább erre hasonlít, noha Kasai nem olvad bele a sebekbe.




Kissé kedvetlenül vánszorogtam Airisu~chan mögött be az egyik kórterembe. Nem elég, hogy veszettül fájt a hátam és a hasam egyaránt, de még azt is elkellett szenvednem, hogy ilyen nyomorultul alantas teremtmények sebesítettek meg, mint ezek. Nem csak, hogy elegancia, vagy becsület nem volt bennük, de egy harcos esszenciájának a legkisebb szikrája is távolról elkerülte őket, úgy tűnt. Nem mintha megúszták volna, de akkor is. Sóhajtottam egy hatalmasat, de nem mertem megszólalni, ugyanis fent állt a veszély, hogy esetleg véletlenül szavak helyett egy nyögés szakad ki belőlem, amit nem vállalhattam, főleg nem tanu előtt. Mert ha még nem ismerném, de Risu~chant elég jól ismertem. Szóval hangtalanul, és kissé morcosan léptem be Chiru~chin mögött a teremben, majd ültem le a hófehér ágyra. Minden különösebb felszólítás nélkül kezdtem magamról lehámozni a felsőmet, itt-ott felszakítva a frissen alvadt sebtetőt. Ahogy a ruha lekerült, láthatóvá vállt a hátamon egy hosszanti, mély vágás, és egy hasonló mély seb a hasamon. Elég csúnya volt. felduzzadva piroslottak a sebek szélei, és a frissen felszakadó sebből csordogáló vérbe, egy kis sárgás váladék is keveredett...
 - Csúnya sérüléseket szereztél. - szólalt meg végre Risu~san, miközben a hasamat, majd a hátamat is szemügyre vette. -Ez lehet, hogy csípni fog. - került mögém, és még mielőtt tiltakozhattam volna, bele is kezdett.
Csípni? Valójában a húsomba mart, bármi is volt, amit a sebeimre kent. Akaratlanul is összerándult az arcom, miközben szorítottam a fogaimat, hogy ne jajduljak fel. Legalább ezt sikerült megtennem. Hangtalanul tűrni az ellátásomat, ha már beszereztem ezeket a sebeket.
 - Hogy sikerült így megsérülnöd? - kérdezte, miközben nekem hátat fordítva tett-vett. Pár pillanatig még összeszorított fogakkal légzésgyakorlatokat "játszottam", majd mikor már úgy éreztem, hogy jajgatáson kívül talán mást is ki tudok préselni magamból, megszólaltam. A hangomat természetellenesen mélynek, és reszelősnek hallottam.
 - Néhány lidércfajzék, néhány ember, és ezek egy helyen - adtam meg a lehető leginkább tőszavakban a szituációt. Arrancarok támadtak néhány egyszerű emberi lélekre, és nem voltam elég figyelmes. Ők párosával jártak, én meg pórul...
Mindenesetre büszke voltam, hogy ennyit is ki tudtam nyögni. Ki volt száradva a szám, és égett a hátam és a hasam is egyszerre.
Válaszul egy kissé keserű mosolyt kaptam.
 - - Most ne mozdulj, kérlek. - lépett Chiru~chin a hátamhoz, és munkához látott - Hadou 5... - az agyam már az Akadémián ráállt arra a szokásra, hogy amint ilyen mágikus izék kezdtek repkedni a levegőben, azonnal kikapcsolt. Most sem volt ez másképp. Gondolatban visszamentem szégyenem színhelyére, és újra lejátszotta magamban a történteket. Ezzel egyszerre igyekeztem megszabadulni a fájdalomtól, és okulni a történtekből. Régen ismertem olyan alakokat, akik képesek voltak meditálás közben teljesen elválasztani a tudatukat a testi érzetektől. Azonban én nem voltam ilyen ügyes. Azt megtehettem volna, hogy a kardomra koncentráltam a fájdalom helyett, de most még Ezüstke is bűnbánóan hallgatott. Így gondolatban újra visszajátszottam a szégyenletes összecsapást. Azonban amikor ahhoz a részhez értem, ahogy a hirtelen a másikból előbukkanó alak a hasamba szúrt egy méreteset, a penge jéghideg fémes érzete, és a hirtelen érkező fájdalom helyett füst szag ütötte meg az orromat, visszarángatva a jelenbe. Szép sűrű füst gomolygott a szobában, alig lehetett látni.
 - Chiyo, ne ijedj meg, csupán... - hallottam az oszladozó füstködön keresztül Risu~chan hangját. Óvatosan körül néztem. Ekkor láttam meg... azt a valamit... Egy illékonynak kinéző, kék kis fény volt. A füsttől percekig nem láttam, hogy mi is az. Amikor végre kitisztult a terem, újabb meglepetés fogadott. A kis fénynyaláb egy lángocska volt, ami a vállamon ült, mégse égetett. Pár pillanatig elmélyülten táncolt a vállamon, majd mintha két kis szemecskéje nyílt volna. Ránk pislogott néhányat, majd egy apró füstpamacsot hagyva maga után, kissé vörösesre változva, az arcomhoz dörgölőzött. Egyáltalán nem égetett, inkább mintha egy kellemesen hűs anyaggal legyezgették volna a bőrömet.
 - Én nem félek, de mi ez? - néztem fel nagyon óvatosan Chiru~chinre. Nem mertem túlságosan mozgatni a fejem, nehogy kárt tegyek ebbe a kis valamiben....
 - Nem tudom. Kis lángocskának nézem. Nem éget? Mit érzel? Eddig is veled volt? Ott volt, ahol megsérültél?
Először is megpróbáltam sorba haladni.
 - Nem éget, inkább kellemesen hűvös az érintése. - kezdtem szépen egymás után - És nem láttam eddig én se. Bár gondolom, ha nekem nem is, neked biztosan feltűnt volna egy kis világító füstöt pöfékelő tűzpamacs a vállamon, nem? - teljesen logikusnak tűnt az érvelésem... nekem legalábbis. - Szóval nem én hoztam be, és ha nem is a tied, akkor a füsttel került ide nem? - figyeltem, ahogy Risu~chan megvizsgálta, rólam és az én bajaimról totálisan el is felejtkezve.:)  Magában motyogott valamit megint, azon az érthetetlen nyelven, amit csak a negyedik osztagosok ismernek, miközben mindenféle ketyerét tartott szegény kis lény köré.
 - Hmm... a reiatsu szintje számottevő, főleg a méretéhez képest, a jellege hasonul az enyémmel, de csupán pár főbb árnyalatban, viszont csak a kezdők tévesztenék össze velem, mivel a hullámai, a lélekenergia mintájának legnagyobb része valami egyedi, egy furcsa elegyet képez. - mormolta az orra alá. Legvégül odatartotta szép lassan az ujját. A kis tüzecske mintha kíváncsi lett volna, óvatosan felé nyújtózott, megérintette, majd hófehérre váltva, egy füstpamacsot hagyva maga mögött, eltűnt a hajamban. Nem gyújtotta fel, még csak meg se pörkölte... csak bent gubbasztott, a nyakam mögött, és pislogott kifele.
 - Bocsi, nem akarlak bántani, sem megijeszteni. - magyarázott Risu~chan a hajamnak. :o A kis lény mintha ekkor vette volna csak észre a hátamon lévő sebet. El is felejtkezve a fehér színről, zölden, vadul végig futotta a testemet. Amint a hasamon a kérdéses helyhez ért, egy kis füstpamacs kíséretében befedte a sebet. Olyan érzés volt, mintha a maró, égető részre valamilyen hűsítő dolgot öntöttek volna. Kellemesen elzsibbasztotta a lüktető részeket. Gyorsan megszólaltam, még mielőtt Chiru~chinből előtört volna az orvos, és azért kezdett volna perelni velem, amiért egy ismeretlen eredetű valamit a még nyílt seb közelébe engedtem...
 - Kasai~chan szerintem segíteni próbál... - A kis lángocska egy pirosat lobbant, majd újra bezöldült - Van már valami ötleted, hogy mi is lehet? - kérdeztem inkább Risu~chant.
 - Nem kívánnék semmi biztosat sem mondani róla, de az biztos, hogy részben tartalmazza az én léleklenyomatomat, valamint képes a sérülések valamilyen kezelésére.- hajolt kíváncsian az ügyködő kis lényhez egész közel Airisu~san. - Bár a ke... - Valamiért hirtelen elvörösödött. Hiába tudtam, hogy Chiruochiba~san milyen gyorsan én meglepően tudja az arcszínét váltogatni, mindig meglepett, amikor így, akció közben láttam. Főleg, amikor nem tudtam rájönni az okára, mint most. - Folytatom a hátadon lévő seb gyógyítását. - mögém került, és onnantól kezdve nem volt hajlandó a hátam mögül elmozdulni. Hogy mi lelhette szegénykét... elképzelésem sincs :o
Szótlanul megvártam, hogy rendbe tegyen Risu~chan, majd mikor végeztünk, felpattantam, megperdültem a tengelyem körül, és egész közel hajolva a meglepett férfihez, a szám elé raktam a mutató ujjamat.
 - Erről a kis valamiről senkinek egy szót sem, jó? - néztem könyörgően az újra színváltóst játszó Chiru~chanra. Nem  szeretném, ha elcibálnák tőlem, meg elemezgetnék, meg nem is tudom, és tartozom neki is. :oops: Szóval Kasai~chanról egy szót se! - A kis lángocska majdnem olyan vörös volt, mint a hajam. Ugyanez igaz volt Risu~sanra. Bólintott egy hatalmasat, majd meg is hajolt. Csak annak köszönhetem, hogy nem fejelt le, hogy reflexből ugrottam hátra. - Köszönöm Szépen! - hajoltam meg én is, majd Kasai~channal a vállamon távoztam a kórházból.



A kidouk, amikből született Kasai~chan:
Hadou 50: Rei no kuron
Risu~chan zanpakutojának shikai képessége
Kurenai Ribbon


(click to show/hide)

Karakterlap

Szayel Aporro Granz

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 34

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: -79 650 ryou

Technikatár
Ajándék küldése



  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Aikawa Chiyo NJK~i
« Válasz #3 Dátum: 2014. Aug. 12, 23:32:13 »
Nagyon cuki... tehát ELFOGADOM.
« Utoljára szerkesztve: 2014. Aug. 15, 12:21:26 írta Ayasegawa Yumichika »

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Eltávozott karakterek

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 400 / 100 000

Hozzászólások: 531

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 29 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Aikawa Chiyo NJK~i
« Válasz #4 Dátum: 2014. Aug. 16, 11:51:19 »
Hikaru~chan

Név: Hikaru
Kaszt: zashiki warashi
Nem: lány
Kor:u rejtély
Kinézet:


Jellem:Hikaru~chan egy igazi kis kópé. Sorra gyártja az ártatlanabbnál ártatlanabb tréfákat, bár néha elég egyedi a humorérzéke. Velem ellentétben rajong a szép ruhákért, meg a lányos dolgokért. Emellett egy tisztaszívű, jó akaratú kis lény. És ha még hozzá vesszük, hogy nem csak két balkezes, de két ballábas is, akkor szerintem mindent elmondtunk róla. Esetleg annyi kimaradt, hogy olyan édes szájú, mint én.

Különleges képesség: A mítosz szerint jó szerencsét hoz, bár ebből mi még nem sokat láttunk. Különleges képessége, Hikarunak legalábbis, hogy a házam lakóin kívül mások nem látják, de a ténykedéseit érzékelhetik. Ha vendég érkezik hozzánk, nem látja akkor sem, ha ott ül vele szembe, de még az osztagom többi tagjai se látják. Emellett mindenféle fura, és hátborzongató hangokat képes produkálni, bár lehet, hogy ez a része a dolognak Suzaku volt, ennek még nem jártam utána. (És itt most szigorúan nem a tányértörésre gondoltam, mert az Hikaru~chan műve, és elég rendszeresen hallatja) Továbbá nem képes messze menni a házamtól. Egy régi díszdobozt hozott magával, talán az az eredeti lakása, és amíg az a fa doboz a lakásomban van, addig nem képes az osztag területét elhagyni. Pont ebből kifolyólag, csak a házamban, vagy az osztag területén folyó játékokban használható.




Az egész egy esős reggelen kezdődött. Miután sikerült az álmot kidörzsölnöm a szememből, és Gingitsunéval kéz a kézben kibotorkálni a fürdőbe, a még mindig kótyagos Suzaku~val a vállamon, és a borult időre való tekintettel, Kasai~channal magam előtt. Szóval miután egy jó adag hideg vízzel életre, legalábbis éberre öblögettem a képesebbik felem, vettem csak észre azokat a furcsaságokat, melyek megkülönböztették ezt a reggelt az oly jól megszokott több száz átlagos reggelemtől. De haladjunk szépen sorba. Az első dolog, ami szokatlan volt, hogy épp a visszabotorkát végeztem a szobába, amikor majdnem elcsúsztam egy ismeretlen eredetű tócsában a házam közepén! Már épp kezdtem volna sorra gyanúsítani mindenkit, köztük Kasai~t, Gingitsunét és magamat is a bepisiléssel, mikor feltűnt a kettes számú bűnjel, egy idegen ernyő az ajtóm mellett. Gyönyörű, daru mintás bambusz ernyő volt, és nagyon nem az enyém. Gyanúsan Suzakura néztem, hisz ő volt a házban a madár, de csak csóválta a fejét, hogy nem az övé. Gingitsune is fogadkozott, hogy szép-szép ernyő, de neki keze sincs, amivel foghatná. Még talán ezt is annyiba hagytam volna, de az asztalomon az előző este odakészített édességem igen csak morzsás hűlt helyét találtam! Azt még eltűröm, hogy valaki a házam közepére celebráljon egy méretes víztócsát, hogy idegen elázott ernyőket hozzon a házamba, de hogy MEGEGYE A SÜTIMET! Mindenre elszántan és kissé talán morcos hangulatba kezdtem az elkövetőt keresni. Végül a szobámban a fekhelyem tetején találtam meg. Úgy trónolt a futonom tetején, mintha a sajátja lett volna. Egy rózsaszín, virágmintás kimonóba öltözött lány nézett velem farkasszemet a takarómról. Koromfekete hosszú haja lágyan és szabadon omlott a vállaira, noha egy virágmintás csattal megpróbálták megzabolázni, de nem lehetett.  Barna szemei kíváncsian méregették a hozzá képest mindenképp alul öltözött szerény személyemet. A morzsás szájacskájáról már inkább ne is beszéljek...
- Ki vagy te? - érdeklődtem le tőle, hallatlan önuralomról téve tanúbizonyságot.
-Egy Zashiki-warashi- pattant fel, és egyben bukott majdnem orra. Így tűnt csak fel, hogy milyen alacsony, még hozzám képest is. -Mostantól itt fogok lakni! - próbálta meg visszanyerni az egyensúlyát. Kétkedve figyeltem, hogy fog~e neki sikerülni.
- Zashiki-warashi -ismételtem utána, felettébb értelmesen, de reggel ne várja senki tőlem, hogy teljes kapacitáson funkcionáljak, főleg ne értelmi szinten. Szerintem még afelett is napirendre tértem volna, ha a ruhásszekrényemben megszólaltak volna a bent árválkodó kínzóeszközeim, alias ruháim. Valószínűleg elkönyveltem volna csak magamban, hogy innentől ezért nem vehetem fel őket, mert beszélő ruhát csak Gingitsune személyében vagyok hajlandó eltűrni, de amíg az ember nem ébred fel rendesen, sok minden természetesnek tűnhet. Olyasmi is, ami épp nem az. Arról nem is beszélve, hogy elég sok furcsaságot megéltem már ahhoz, hogy ilyesmiken ne akadjak se ki. - És mi a neved? - érdeklődtem le.
Nem volt túlzottan ellenemre, ha egy zashiki-warashi hozzám akart költözni. Azt mondják, hogy jó ómen, arról nem is beszélve, hogy szerencsét hoz. Azt pedig majd ki lehet próbálni, hogy igazi~e
-A nevem?- pislogott rám azokkal a nagy ártatlan szemeivel, mintha nem most ette volna meg a sütimet! - Én csak egy zashiki-warashi vagyok. Nekünk nem szokott nevünk lenni.
Sóhajtva vakartam meg a fejem búbját. Egy újabb alak került az utamra, akire nem volt könnyű haragudnom.
- A "zashiki-warashi" akkor is túl hosszú, mellesleg én se lennék lelkes, ha shinigami~sannak szólítanál, szóval mi lenne, ha neked is találnánk ki valami nevet? - kérdeztem legbelül kissé talán még mindig a sütijeimet siratva. Arra azonban tényleg nem számoltam, ami ezután történt. A lány csillogó szemekkel ugrott felém, és ha nem kapom el, valószínűleg lelkesedés ide vagy oda, csúfosan feltörölte volna az arcával a padlót. Így viszont mind a ketten a padlón kötöttünk ki.
- És mi lesz a nevem? - kérdezte kissé talán túl lelkesen.
- Lássuk csak, a Hikaru hogy tetszik? - böktem ki, ami legelőször az eszembe jutott. Válaszként újfent nagyot koppant a kobakom a padlón.
-Azt hiszem tetszik neki - informált Suzaku a magasból. Amikor kezdett veszélyessé válni a helyzet, mind a ketten Kasai~channal biztos távolba húzódtak, és onnan figyelték az eseményeket. A madaram hangjára a lány kíváncsian felnézett, de megelőztem a kérdezősködését.
- A madár Suzaku - mutattam a fejem fölé - A mellette lévő lángocska Kasai. Nyugodtan beszélhetsz hozzájuk, mind a ketten megértenek, és válaszolni is tudnak. - óvatosan felültem - Ő pedig itt Gingitsune - mutattam a lélekölőmre. - Én pedig Chiyo volnék, és jelen pillanatban kissé fejfájós! - simogattam a pórul járt tarkómat. Hikaru~chan bűnbánóan oda hajolt, hogy megvizsgálja, és hála a túl nagy lendületének, méreteset csattant a homlokunk. De legalább már nem csak a tarkóm fájt. El is határoztam, hogy innentől kezdve csak Kasai~chan vizsgálhat meg a lakásból.
Ekkor tűnt csak fel még valami. Egy különös, öreg, de szépen kimunkált doboz pihent a fekhelyem szélénél. A lány követte a pillantásomat, majd kissé elpirulva bólintott.
- Az ott az enyém- mondta valamiért pirulva. Bátorítóan rámosolyogtam, miközben megsimogattam a fejét.
- Nagyon szép doboz - bólintottam, miközben felkeltem, és felraktam a polcra, hogy mégse a földön heverjen szegény...
« Utoljára szerkesztve: 2016. Jan. 20, 22:57:46 írta Aikawa Chiyo »


(click to show/hide)

Karakterlap

Ichimaru Gin

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 62

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 4 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Aikawa Chiyo NJK~i
« Válasz #5 Dátum: 2014. Aug. 16, 11:52:36 »
Üdvözlet, Aikawa-chan! ^v^

Engem ért a megtiszteltetés, hogy elbíráljam Hikaru-chan is tagja lehet népes odúd lakóinak. Kisebb elgépeléseken - melyeket egy alapos átolvasás után ki is lehet szűrni - és egy-két vesszőhibán kívül nem találtam NJK pályázatodban hibát, s ezek nem olyan nagyszabásúak, hogy visszadobjam, így hát Hikaru-chant ELFOGADOM! Jó játékot vele, de mindenekelőtt a megfelelő topciban készítsd el adatlapját. ^ v ^
« Utoljára szerkesztve: 2014. Aug. 16, 12:20:57 írta Ootoribashi Roujuurou »

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Eltávozott karakterek

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 400 / 100 000

Hozzászólások: 531

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 29 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Aikawa Chiyo NJK~i
« Válasz #6 Dátum: 2014. Szept. 01, 15:09:24 »
Shikigami pályázat

Egy csésze szakével csücsültem egy méretes cseresznyefa egyik derékvastag ágán. Mellettem, egy másik ágon a két róka bambulta hasonló értelmes fejjel a naplementét, mint én. Köröttünk, egy rakat démon tivornyázott, igen vastag alkoholfogyasztással. Egy mély sóhajt szakadt ki belőlem, majd egy nagyot kortyoltam a csészémből. A lány közelebb csusszant hozzám, majd óvatosan megbökte az ujjával a vállam.
 - Tippelek, az a baj, hogy milyen leszel, mikor az erőmet használod? - érdeklődte le. Telibbe nem is találhatott volna. Elvörösödve rezzentem össze, hisz lássuk be, igyekeztem már pólyás korom óta becsületes szamuráj életet élni, még ha ronin módjára, akkor is! Viszont mikor elszabadult a youkai, akkor minden megváltozott bennem. Olyasmiket tettem, ami bemocskolta volna a szamuráj nevet, mindenképp.
 - Őszintén szólva inkább az ijeszt meg, hogy olyankor is azt érzem, hogy igen, ez én vagyok. Szabadabb, mint eleddig bármikor. És élvezem. Ez aggaszt, hogy élvezem! - eldöntöttem, hogy elmondok nekik mindent, elvégre már mind a ketten a részeim lettek, így nem hazudtam nekik.
 - Azt mondják, hogy a lélekölő a lelketek része, igaz? - szegezte nekem a lány a kérdésével együtt a mutatóujját is. A csudába, ő is látta az én emlékeimet, nem csak én az övéit. Erről néha majdnem meg is felejtkeztem. - És csak úgy megjegyzem, hogy Gingitsuen egy kitsune. Egy nem is akármilyen kitsune! Szóval talán tényleg olyankor válik szabaddá a teljes lényed. - úgy beszélt, mintha teljesen érdektelen témákról pletykálkodtunk volna épp!
 - De Gin~chan sose volt becstelen! Nem lopott,... - az említett személy ebben a pillanatba hangosan felvihogott.
 - Őszintén mondom Drága, mindig rajongok érte, hogy milyen könnyen megbocsátasz, és elfelejtesz dolgokat! - nyomta Gingitsune a homlokát az enyémhez - De emlékeztetlek, hogy nem csak tárgyakat lehet lopni - vigyora gonoszkásra húzódott. Segítség kérőn néztem Keiko~chanra, ám ő csak hasonló vigyorral figyelt minket.
 - Látod, jóba vagy a saját lelkeddel! Akkor mi itt a baj? Az egész mindig két félből áll össze. Ahol van hideg, ott van meleg is. Ahol van  fény, ott van sötét is. és sorolhatnám. Mondjuk úgy, hogy benned amíg Gingitsune a fény, én vagyok a sötét. És így lesz a kerek egésszé!
 - Az én sötétem az a gyilkos módom! - jelentettem ki magabiztosan, mire Keiko~chan is egész közel libbent hozzám.
 - Naiv vagy kedvesem, nagyon naiv! - mosolya kicsit kedvesebb lett - Az még a fényes része. Elvégre a fényben is mindig van egy kis sötét, és a sötétben is van egy kis fény... - egy pillanatra elgondolkodott, majd mintha összebeszéltek volna Ezüstkével, Gin~chan félre húzódott, és most Kei~chan nyomta a homlokát az enyémhez. Elsőre még gyanakodtam is, hogy ez valami róka-dolog lehet, hisz mind a ketten előszeretettel műveltek velem ilyet. Ám felvillant egy kép a fejembe, ami nem a saját emlékeimből való volt, hanem a lányéból. Egy helyet mutatott, amiről fogalmam sem volt, hogy hol is lehet, ám úgy tűnt, őt ez cseppet sem zavarta. - Arra kérlek, hogy menj el ide. Szeretném, ha találkoznál valakivel. - mondta. Mindezt olyan könyörgő szemekkel, hogy bele egyeztem.
 
 Így vette kezdetét a sajátos történések sorozata. Rögtön az elején akadályokba ütköztem, mikor megpróbáltam elmondani Suza~channak, hova is szeretnék eljutni. Kezdetben próbálkoztam körülírni a helyet, ahogy az emlékekben láttam.
 - Egy amolyan kolostor-szerű helyet keresek, ahol rendesen fából meg kőből épül... - nem mondtam tovább, lévén a madaram úgy nézett rám, hogy mimika nélkül is láttam a lesajnálást a szemében.
 - Chiyo, ezt tényleg komolyan gondoltad? - érdeklődte meg, miközben a csőre tövét kezdte el vakarni. Mit tehettem volna, tényleg komolyan gondoltam, de valamiért éreztem, hogy amennyiben ezt tudatom is vele, az amúgy is csekély tekintélyem a szemében még mélyebbre süllyedt volna. Nem volt más hátra, szégyenszemre segítségért folyamodtam. Drága és persze egyetlen kitsuném a másik mellett ajánlkozott is nyomban, elvégre az ő emlékeiről lett volna ugyebár szó. Egy szó, mint száz, újfent átcsaptam hangosbemondóvá, vagyis jelen esetben kimondóvá, és amit a lány mondott, szó szerint, és szöveghűen tolmácsoltam tollas idegenvezetőmnek. Naná, hogy egyből egy hullámhosszra keveredtek, ámbár szerintem alapjáraton ott is voltak, és félszavas mondatokból lekommunikálták egymással, hogy miként, és ami még fontosabb, hova is kellene nékem eljutnom.
Az út maga, amíg oda jutottunk, teljesen rejtély volt a számomra. Annyit sejtettem, hogy az Élők Világába bóklásztunk valahol, legalábbis, mentünk át kapukon, de ki tudja milyenen... Mindenesetre, úti célunk egy furcsa hely volt. Egy sok száz éves szent fához érkeztünk, aminek a belseje üreges volt, és négy kis szobor foglalt benne helyet. Három közülük valami védelmező szobrocska volt, három arctalan szerzetest formáltak, a negyedik egy rókát mintázott. Újfent nem saját kútfőből tudtam, mi a teendő. Megharaptam az ujjam hegyét, és a három szerzetes szobrocskára kentem a kicsurranó vérem. Eredményképp három alak jelent meg a fa előtt, majdnem fellökve engem a látványos betoppanásukkal, vagy megjelenésükkel, vagy mijükkel.
Mindenesetre hatásos volt, az biztos. Térdelve tűntek elő a semmiből, és pár pillantás erejéig úgy is maradtak. Ám mikor felpillantottak, kiült a csalódottság az arcukra. Faggatni kezdtek, holott nekem is lett volna kérdezni valóm.
 - Te meg ki vagy? Hogy kerültél ide, és hol van Keiko~sama? - estek nekem, holott ezek a kérdések velük kapcsolatban engem is foglalkoztatott. Az utolsót leszámítva. De jól neveltek annak idején gésa körökbe, szóval válaszoltam nekik. Vettem sorra kíváncsiságuk kinyilatkozásait.
 - A nevem Chiyo. Ide sétáltam, de hogy miként, hát azt inkább Suza~chantól kell megkérdezni. Én csak raktam a lábaim egymás után, amerre ő mondta. - mondtam el, a valóságnak teljesen hűen a dolgokat. Mielőtt azonban én is faggatózásba kezdhettem volna, újabb kérdés lett nekem szegezve, egyszerre három oldalról.
 - HOL VAN KEIKO~SAMA? - óhajtották tudni, nagy egyetértésben. A válaszadással gondba voltam.
 - Lássuk csak - vakartam meg a buksim, csodás, rókámtól örökölt szokásom szerint. - Mondjuk úgy, hogy Kei~chan itt van... - mutattam a mellkasomra. Erre az egyikük különös mód elkezdett lelkesedni, és elkapva a ruhám nyakát, kissé elemelt a földről. Kei~chan emlékei miatt lehetett, hogy reflexből osztottam ki a tockost a feje búbjára mind a háromnak, mire a tettes kissé döbbenten elengedett. Fél mozdulattal haraptam bele a hüvelykujjamba, majd a vért a szegycsontomra mázoltam, szóval mire felocsúdtak, már javában fehér hajjal, róka fülekkel meg farkincákkal dühösködtem előttük.
 - Shiro~kun, hányszor mondtam, hogy a lányok ruháját hagyd békén? - perlekedtem tovább, nem törődve a megnyúlt ábrázatokkal. - Vagy az te voltál Kuro~kun? - villantottam gyanakodva a tekintetem a következő jómadár irányába. Ám mielőtt a harmadikat is elővehettem volna, a nyakamba landolt.
 - Kei~sama- közölte, miközben meglett ember létére dörgölte az arcát az enyémhez.
 - Rin~chan, megbeszéltük, hogy ebben a formádban... - igazából magam se voltam teljesen tisztába mindennel. Keiko jóvoltából villantak be emlékek a fiúkról, el is kapott valami furcsa indulat, de egyáltalán nem haragudtam rájuk. A nevük is egyből beugrott, nem csak a becenevük, de a valódi is. 
 - Mi történt Keiko~samaval? - kérdezte a Kuronak becézett srác.
 - Csak onnan tudom, hogy hozzám került, elég furcsa módon...- kezdtem bele a történetbe. Lecsüccsentem a földre, ők meg körbeültek. Hangtalanul hallgatták végig a történetét, hogy miként került hozzám a titokzatos szerencse talizmán, ami azóta is, igaz most már kitsunétlanul a kardomon pihengélt. Elloptam annak idején a templomból, mikor az ominózus rókaköltöztetős eset történt. Ami persze újfent, kis szépítéssel, másítással ugyanő elmesélésre került. A fiúk nem szakítottak félbe egyszer sem, amíg magyaráztam, többnyire a színtiszta majdnem teljes igazat. Viszont mikor végeztem a történettel, elgondolkodva szemléltek pár pillanatig. Végül olyat merénylettek ellenem, ami bizony igen csak rőkönyt csalt az ábrázatomra. Először is, meghajoltak előttem, majd ketten elkaptak két oldalról, és a harmadik a fülemhez hajolt, és átharapta azt. Majd helyet cseréltek, és hiába tiltakoztam, három lyukkal gazdagították a fülemet, amikbe aztán kedvesen egy-egy fülbevalót is helyeztek, még mielőtt elengedtek volna. Ahogy az ékszer a fülembe került, alattunk egy furcsa jel felfénylett, majd éreztem, hogy kis vér csordogált ki a pecsétből a szegcsontomból. Kissé meg is ijedtem, miközben megszemléltem, de nem lett baja, csak három plusz jel került rá. Ugyanezek a jelek a fiúkon is előferdültek. Mikor látták értetlenkedésemet, megmutatták, hogy nékik a fülbevaló párja megmaradt.
 - Tudod, hogy mi az a shikigami? - érdeklődött az egyikük.
 - Szolgalelkek. - válaszolta meg helyettem Kuro~kun - Eredetileg Keiko~sama shikigamijai voltunk, most ezért lettünk a tieied!
Kissé elkerekedett szemekkel lestem ki rájuk. Shikigamik? Szolgalelkek? Keiko? Mivan?  Az első, amit érzékeltem, hogy engem a Róka hihetetlen mód rászedett.
 ~ Akarattal hoztál ide, és előre kitervelted az egészet, igaz? ~ vontam kérdőre, ám nem vette túlzottan a lelkére.
 ~ Természetesen ~ válaszolta teljes nyugalommal ~ Mondtam már, hogy naiv vagy, nem? Mellesleg emlékszel? Én vagyok a sötétebbik részed...
Mindezek ellenére furcsa volt látni, hogy a néha igen csak nehéz jelleme ellenére, ez a három alak mennyire aggódott érte.


Chiyo Keiko~tól "örökölt" három shikigamit. A shikigamik ereje Chiyo lélekenergiájától függ, hisz mondhatni ő "idézi" meg őket, viszont önálló (sokszor igen makacs) akarattal rendelkeznek, vagyis az erejüket maguk irányítják. Képességük hatótávja újfent Chiyo lélekenergiájától függ. 5000lp/m sugarú körbe képesek használni az erejüket. A kör középpontja mindig őket jelöli, és nem képes elhagyni a távot. Viszont ha ők mozognak, ez a kör is mozog velük. Ugyanő okból kifolyólag, mivel az erejük behatárolt, elsősorban védelmező feladatot látnak el Chiyo körül. Hasonló mód, mivel függnek Chiyo lélekenergiájától, így ha mindhárman egyszerre használják a képességüket, Chiyo nagyon gyorsan kimerül. Az esetek nagy részében vagy láthatatlanul, vagy emberi alakban vannak Chiyo~val. (Ha láthatatlanul, de ha távol vannak egymástól akkor is, a fülbevalókon keresztül tudják tartani a kapcsolatot, szintúgy kommunikációra is alkalmas.)

Név: Rairin/ Rin.  (Girin(Qilin)/ Baekho)
Kaszt: youkai
Nem: fiú
Kor: ismeretlen, de Kei~chan kora beli lehet, viselkedésre viszont gyerekes
Kinézet: ember alak? Nem ez az erőssége. ^^" Szörny alak és  macska alak. Általában macska formában lehet vele összefutni. Illetőleg az igazi nevére felvett eredeti alak. [ui.: Koreából származik)


Képessége: A fentebb megjelölt területen belül képes a tüzet létrehozni, és irányítani. Ám a tűz ezt a kört nem képes elhagyni akkor sem, ha pl megpróbálná kidobni belőle. 
Jellem: Többnyire nyíltszívű, gyerekes, ám hirtelen haragú, és lobbanékony.


Név:Shinjirou/Shiro  (Shuten Doji)
Kaszt: youkai
Nem: fiú
Kor: ismeretlen, de Kei~chan kora beli lehet.
Kinézet: Emberi alakban és Szörny (oni) alakban Illetőleg az igazi nevére felvett eredeti alak.

Képessége: A korábban megjelölt területen belül képes a gravitációt manipulálni. A képessége neki se  hagyhatja el a területét. Fegyverként kanabo~t használ.
Jellem: Szadista. Verbálisan előszeretettel terrorizálja a környezetét, de van hogy elkapja a tettvágy, és tetlegesen is. Nem bántalmazza őket, inkább olyan dolgokra veszi rá, amit nagyon nem szeretnének megtenni...

Név:Kurosawa/Kuro  (Sutoku Tennō)
Kaszt: youkai
Nem: fiú
Kor: ismeretlen, de Kei~chan kora beli lehet.
Kinézet:Emberként és Szörnyként (tengu)  Illetve az igazi nevére felvett eredeti alakja illetve  great tengu alak

Képessége: A fentebb megjelölt körön belül tollak jelennek meg, és ha valaki a körön kívülről belép, és hozzáér egy ilyen tollhoz, az felfénylik, beleolvad a mellkasába, és olyan érzetet kelt az illetőnél, mintha nagyon megijesztették volna. Fiziológiga elváltozást, az ijedelem okozta elváltozáson felül nem okoz Minden egyes toll megismétli a hatást. A tollak nem tudják elhagyni a kört.
Jellem: Mazoista. Jólelkű, nem árt senkinek, viszont valami furcsa okból kifolyólag mazoista.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Júl. 24, 00:03:08 írta Aikawa Chiyo »


(click to show/hide)

Karakterlap

Shihouin Yoruichi

Főadmin

Developer :x

Adminisztrátor

*

Hozzászólások: 154

Hírnév: 12

Infó

Tárcában: 4 556 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése
  • Bleach szerepjáték

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Aikawa Chiyo NJK~i
« Válasz #7 Dátum: 2014. Szept. 01, 15:11:11 »
Uffantás! :3

Szerintem okéjs a pályázatod, szóval elfogadom. :3
« Utoljára szerkesztve: 2014. Szept. 01, 15:16:18 írta Ayasegawa Yumichika »