Szerző Téma: Yoshida Yuko pályázatai  (Megtekintve 932 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Yoshida Yuko

3. tiszt; Megfigyelőrészleg vezetője

Eltávozott karakterek

12. Osztag

*

Nőegylet elnökhelyettese

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
16 000 / 20 000

Hozzászólások: 25

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
hamuszürke

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
A Tudománnyal

Mottó:
A tudomány nem a szentimentálisaknak való.

Post szín:
#B1DCBD // #ECFEF1


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Yoshida Yuko pályázatai
« Dátum: 2014. Aug. 19, 19:42:40 »
* Már nem aktuális!

HADNAGYI PÁLYÁZAT

Mindenki döbbent arckifejezéssel áll körülöttem, ahogy elhajítom a híres koponya formájú bombát. Még egy árva szó sem hangzik el ebben a lelassult pillanatban. De… álljon meg a menet! Ne, hogy már ennyire előre halagyunk! Elmesélem, hogy miképp is történt ez az egész. :o Ez az esemény 30 napja, 5 órája, 19 perccel és 32 másodperccel ezelőtt kezdődött…

Mondhatni ez a nap is átlagosan indult a Juunibantai számára. A sok kísérleteken való bíbelődés. Jómagam – mivel tőlem szokatlan módon késtem o.O – az egyik munkálkodó csoporthoz szegődtem, mert eléggé érdekesnek tűnt, amin dolgoztak *-*nem, nem fogom bevallani, hogy azért, mert erősen robbanás veszélyes a munkájuk, melyet űznek. Oké, ezt tényleg nem tudtam TT-TT -. Alig telt el úgy negyed óra, de én már is megtaláltam a nyitját annak, hogy miképp is röpíthetném a levegőbe az egész kócerájt. Egyetlen probléma az volt, hogy szerzője hőn szeretett osztagtársam volt, kivel a kezdetek óta rivalizálok, s teljesen természetes volt, hogy nagydobra verte az egész ügyet, pedig tényleg véletlen volt (TT-TT). Lassan az egész Juunibantai felfigyelt hisztijére, sőt már a Taicou is megérkezett a robbanás miatt, kész váratlan osztaggyűlés alakult ki emiatt (O_o).
- Masamune-taichou! Ez a… ez a pejoratív jelzővel illethetetlen, piromániás, levegőbe röpítette az egy hónapos munkánkat! Mondja, mit keres egy ehhez hasonló, kártékony kéz ennél az osztagnál? Mindent tönkretesz! – mutatott felém, ahogy dobálózott a különböző számomra igencsak sértő jelzőkkel.
- Khm… kihagytad, hogy nem értesítettél arról, hogy a kísérleted robbanásveszélyes… :roll: - igyekeztem kivágni magamat a vádaskodás alól, sajnos sikertelenül, mivel kiderült, hogy ez az apró információ fent virított a szoba – volt szoba – ajtaján. A felháborodott tömeg, kik megsínylették a robbanást nagyban helyeselt osztagtársam kiborultságában tett szövegelésre, melyben folyamat felhozta a régebbi robbantásos akcióimat. Nem, mintha azok szándékosak lettek volna. :roll:
Szótlanul álldogáltam egy helyben hátam mögé rejtve az eszközt, mivel el tudtam érni a ketyere felrobbanását. Szinte éreztem, hogy kiver a víz, ezt így visszahallani eléggé rossz dolog, pedig felfoghattam volna apró dicséretnek is, de ezt egy efféle helyzetben lehetetlenné vált számomra. Mindenki a kapitánytól várta az „ítéletet” e súlyosnak vélt ügy miatt. Masamune-taichouról leírt, hogy igyekezett logikus dolgokkal előhozakodni, gondolataiba mélyedése leírt arcáról, mely eléggé bonyolult lehet számára, mert ekkorra zsivajban eléggé nehéz lehetett, ráadásul szemei alatt elhelyezkedő kis táskák lassúsága okát kitűnően jelezte. A kialvatlanság szörnyű dolog. Csekélyke egy-két perc után végül szemüvegét megigazítva szólalt meg, komoly hanglejtésben, melyre mindenki elhallgatott, s a Kapitányra koncentrált, hogy hallhassák döntését.
- Hm… értem. – komolyan felém emelte tekintetét, melyre nagyot nyelve néztem vissza rá, s már lábaim is remegni kezdtek ijedtemben. Tisztelem a Taichout, de hogyha esetleg elküldene innen, azt soha az életben nem tudnám feldolgozni (TT-TT). A leges legrosszabbakra gondolva vártam szövege további felét, hogy megtudhassam mivel is fog végül előhozakodni. Elmémben már kezdtem minden eshetőségre felkészülni, hogy ne érjen annyira meglepően a dolog.
- Yuko-chan… Te szeretsz játszani igaz? Fogadjunk! – mindenki döbbenten nézet a Taichoura, még jómagam is, pedig azt hittem mindenre felkészültem gondolatban. Nem látva más kiutat az egészből és az engem ért döbbenettől, csak egy bólintással jeleztem, hogy benne vagyok ebben a játékban és várom a feltételeket.
- Egy teljes hónapig nem közelíthetsz meg olyan kísérletet, melyek robbanásveszélyesek, illetve nem használhatsz semmiféle bombát ez idő alatt még saját célokra sem! Ha, sikeresen átvészeled ezt az elvonást, akkor a többiek hallgatnak és elfogadják ezt az oldaladat, kivétel nélkül, illetve megkapod az ehhez járó jutalmat is. De hogyha nem… - itt félbehagyta monológját, közben körülnézet szemügyre véve a társaságot. – A többiek elmondják, hogy mi is lesz a teendőd a továbbiakban. – a jónép csodálkozva nézet a fogadás feltételeit hallva, velem az élen. De nem őrültem meg, hogy Én egy ilyet visszautasítsak, főleg egy efféle helyzetben.
- Rendben, benne vagyok! Bebizonyítom, hogy Én tudok robbanás mentesen is élni! – felelek nagy elszántsággal lezárva ezzel a témát, mellyel kezdetét vehette az a bizonyos egy hónapos játék. *-*

Fogadást követő harmadik nap…
Most így, a harmadik nap után, nem is olyan szórakoztató, mint ahogy azt elképzeltem… :|
Unottan ücsörögtem az egyik számítógépnél és különböző billentyűket nyomogattam ez által értelmetlen dolgokat írogatva a szövegdobozba, míg hirtelen egy hibajelzéssel nem gazdagított felkavarva ezzel az unalmas életemet. Egyetlen hibája volt, s azaz, hogy nem éppen vagyok jókedvű hangulatban, emiatt ideges tekintettel illetem a gépet, ahogy végigolvasom a képernyőjére kiírt figyelmeztetést.
~ Nem igaz, hogy ez is ellenem van! >.> ~ markomba veszem a hozzám rögzített bombát és ördögi kacajommal megfűszerezem az éppen kibontakozó cselekedetemet, mellyel akár könnyű szerel elvehetném a gép életét is. De, mielőtt a képernyőnek dobhattam volna az eszközt a körülöttem felelhető osztag társak tekintete rám szegeződőt. Megállítva kezemet nézek körül, s teszem vissza helyére a koponyát, majd nyűgösen letámasztom fejemet az egyik kezemre.
~ Mi a szösz már figyelnek is? ~

Két és fél nappal később…
A nem rég történtek, mellyel majdnem megszegtem a fogadás feltételeit, mintha elszaporodtak volna a figyelő személyek száma, kik rajtam tartják a tekintetüket, nehogy valami meggondolatlanságot tegyek. Pedig a gép kezdte akkor, igazán megérdemelte volna, viszont az óta magam is rájöttem a hibára, melyet tettem volna. Ebben biztos vagyok. De nem értem, hogy emiatt miért is kellett rám sózniuk ezt a szerencsétlen újoncot. Semmit nem ért, öt percenként kérdez vissza, méghozzá olyat, melyet már rengetegszer megválaszoltam. Lassan pedig kezd kihozni a sodromból, pedig kevesebb, mint 24 órája csüng csak a nyakamon. Idegeimen már ezerszer végigtáncolva fogyott el türelmem újabb kérdését hallva. Véreres szemekkel szegeztem rá tekintetemet és a pokol lángjaival rémisztővé téve az eseményeket vettem kezembe a zsebembe rejtett bombát. S ujjam már nyúlt is az aktiválásáért felelő gomb felé mikor a helyiségben felgyűlt tömeg számon kérően emelték felém tekintetüket. Ennek hatására kisebb sértődött motyogást elejtve tettem vissza helyére a robbanófegyvert. S a humánusabb megoldást választva, a szájbarágós stílusban feleltem kérdésére, hogy fel is fogja végre az egészet és békén hagyjon ez által.

Öt napos idővallum után…
Unalmam sajnos kezd egyre jobban eluralkodni rajtam, s az ideg is kezd kitenni az észből lassan. A napokban, pedig valami furcsa felsőbb erő hatására egy átok találhatott meg, mert valami utón-módon az összes kísérlet átváltott a robbanás veszélyes faktorba az osztag területén. Emiatt azt az egy-két órás szabadidőt, melyhez végre hozzájutottam, amiért a folyamatos szövegelő újonc alig hagy nekem időt a pihenésre is. Egy tőlem szokatlan dolgot tettem, s ez a Seretei News olvasása volt. Nem szokásom efféle lapok elolvasása főleg azért, mert soha nem lehet tudni mikor is mondanak igazat a benne leírtak. Majdnem kiköpöm teámat, melyet az olvasgatás közben kezdtem szürcsölgetni, ahogy az egyik érdekes cikkhez értem.
- Ki ez a Fráter, aki „taposóakna” megnevezéssel illete az Én csodálatos remekművemet?! – csapok az asztalra mérgemben, majd tovább olvasom a cikket, melyben megtudhatom, hogy a csúcs szuper titkos kísérletem, a cyborgok is kitudódott valamely pletykafészek miatt. Hogy lesz így meglepetés a Nőegylet számára? ToT
– Úúúú… >.> ki ennek a szennynek az értelmi szerzője?! – tettem fel kérdésemet fennhangon a teremben szorgoskodó kollegáktól, de egyik sem tudott felelni nekem. Viszont végre hasznot húzhattam eme újoncból is, mert érdemleges felelettel tudott szolgálni nekem. Nem pontos, de egy apró megközelítés volt a lényeg az, hogy csak a kiderítés szakadt a nyakamba, melyet mesterien űzők már, hogyha Seretei lakosairól van szó. Addig is elterelem figyelmemet a robbangatási vágyról. T-T

~72 órával később…
Szégyen és gyalázat, hogy nem tudom a pontos időt, s csak becsléssel tudok szolgálni. De nagy kutakodásom közepette, mely közben azt a bizonyos alakot kerestem ki miatt a mai nap folyamán már legalább fél Seretei tud az Én cyborg tervemről. És egy hatalmas csoda folytán egész nagy sikerrel jártam, ráadásul fenyegető üzenetet is tudtam küldeni neki, hogy tanulhasson a helyzetből. Persze átmeneti sikerörömet is felhánytorgatta a számítógép, amelynél megfeledkeztem egy lényeges vírus analízist csinálni a legutóbbi hibaüzenetét követően. És egy oltári nagy hibával futottam össze, mely nem más, mint a csodálatos kísérleteim – melyet a fogadás miatt kényszeres szüneteltetésbe kellett tennem – törlődtek! Hiába keresek, kutatok utána, próbálom rendbe hozni, de semmi. Eltűnt az éterben. Nem vagyok képes visszahozni. Utálom, miért nem volt képes magától biztonsági másolatot tenni? Rendben, ha harc hát legyen harc… Én nem hátrálok meg! >.>
Kezembe véve a bombát, ismét egy meggondolatlan műveletbe kezdenék, s a szokásos figyelői szemek rám szegeződése egy apró „nem szabad” fejrázás kíséretében lebeszéltek indulatos cselekedetemről. Így a bomba visszakerülhetett a jól megszokott, már lassan poros helyére.    

Ismételten öt nap leforgása után…
Fejem tetejére rakok egy jegyzet könyvet, miközben leverten az asztalra borulok. Nem bírom elviselni, kínzás, aljas visszavágás ez egy nemestől. Két napja folyamat küldözgeti ezeket a fránya fekete pillangókat, pedig rengeteg más megoldás létezik a válaszadásra. Nemes lévén küldhetett volna futárt vagy felvehetett volna egy Kidoushuu osztagost – sőt akár Ő maga is – alkalmazhatott volna egy erre kitalált kidout! Mondjuk nem vagyok egy, hű de nagy mágia szakértő, de csak-csak létezik valami ilyesmi. Bármi megtette volna. De, miért? Miért pont lepkék?! TToTT
Erős késztetést érzek a kis állatok felrobbantására, de akárhányszor megpróbáltam megejteni bárminemű bombával a pusztító ötletemet osztagtársaim meghiúsították. Muszáj volt elkönyvelnem, miszerint más módszerekhez kell folyamodnom lepke irtás terén, de egy árva jó gondolat sem ötlött fel bennem, amivel megakadályozhatom a lepkezáport.
Kínomban körmeimmel kapirgálni kezdem az asztal felületét, s így is gyöngévé vált idegeimen ott táncol az a rémidegesítő újonc ki a mai napig nem volt hajlandó levakarni magát rólam. Csak az Ő kérdésáradatai hiányoztak felrobbanni kívánó idegzeteimnek. Remény veszett sóhajtással folyamodtam arra, hogy feleljek kérdéseire. Ez által is legalább megpróbálom elterelni figyelmemet a Pokollepkékről.

Holnapután egy nappal…
A pillangó támadások kezdete óta egyre kevesebbet alszok, s az utazózsák méretű karikáimmal már lassan versenyezhetnék az alvás nélkülözőkkel, egész szép eredményt érhetnék el. Ez időben már muszáj volt a kávéiváshoz is folyamodnom, pedig annál kevesebb dolgot utálok – első helyen persze a lepkék állnak >.> -. Nagy forró kávé ivásom és unott gépkattogásaim során a kis kezdőt hallgattam, persze csak szelektíven, de azért néha-néha egy „aha” helyeselő jelzővel megtoldottam szövegelését. Nehogy azt higgye nem is figyelek rá. :roll: Ami nem lenne utolsó szempont. Apró békés „pihenőidőmet” a második osztag Onmitsukidou tagjai zavarták meg, ahogy villámtáncukkal teljesen váratlan pillanatban körbezártak. Elhúzott szájjal teszem le bögrémet az ébren tartó nedűvel az asztalra, s fordulok székemmel a társaság felé.
- Miben segíthetek? :o Tudtommal még állom a fogadást. – értetlen tekintetek tömkelege szegeződőt rám, mire válaszra méltatták magukat.
- A Juubantai hadnagyi irodájának megsemmisítését elkövető tettest keressük. A szemtanuk szerint egy félvak, alacsony, kötözéssekkel tarkított, piromániás Shinigami volt. A leírás teljes egészében egyezik önre. – szólalt meg az egyik megosztva velem bű bánatukat. Kisebb szemideg rángatózás kíséretében néztem rájuk ezt hallva, hisz efféle jelzők, hogy félvak, meg alacsony… és… és piromániás az már sértő rám nézve! Főleg, hogy még soha az életemben nem közelítettem meg a Juubantai területét, ráadásul nem robbantgatás szent céljából, mivel így is elvonókúrán tartanak, majd pont odamegyek fogadást szegni. -.-’’
- Én ilyen Shinigamit nem is ismerek… :roll: Vagyis, khmm.. nem tudom, hogy ki lehetett a forrásuk, de eléggé félrevezették önöket. Fél hónapja lassan, hogy nem vettem kezembe robbanófegyvert és ezt osztagtársaim is bizonyíthatják. :arrogant: – feleltem nyugodtan nekik a feltételezésükre, bármennyire is zavart muszáj volt ebben a helyzetben megtartanom hidegvéremet különben olyasmit kentek volna rám, amit nem is Én követtem el. Viszont, amit vége van, ennek az egy hónapnak elmegyek levegőbe röpíteni a Juubantai hadnagyi irodáját, hogy legyen ennek az átkozott vádaskodásnak valami alapja. >.>

Négy nappal később…
Alig telt el egy-két óra az Onmitsukidou távozása óta, de már rögtön kételkedni kezdtek bennem osztagtársaim, hogy tartom e tényleg a fogadáshoz magamat, avagy már régóta megszegtem. Bizonyítanom kellett, persze a videó kamerával felvett képek igazat mondták így visszaszívták a bizonytalanságukat, de nem kíméltek meg a papírmunkától. Nem mintha problémám lenne velük, csak hosszútávon írtóra unalmasak! Négy napot követően meg már el is értem az egyhangú jelzőhöz, így pedig nem is csoda, hogy már bátorkodtam kisebb szerelgetéshez is folyamodni a papír stócok mögött.
Az elmúlt négy nap iszonyú monotonul zajlott, karikám is egyre csak nagyobbodnak a szemeim alatt, s már érzem a robbangatás elvonás tüneteit. Az íratok meg csak, gyűlnek és gyűlnek előttem. Türelmem pedig véges, melyet szerencsétlen kezdő Juunibantai tagon vezetek le folyton folyvást hozzávágva bizonyos dolgokat, melyek épp szívemet nyomják ránehezítve problémámat. De az Ő baja, hisz folyamat körülöttem legyeskedik, szenvedjen akkor. Ráadásul még gyanús mozgolódások is történek itt fű alatt, azt hiszik, hogy nem látom, pedig igen. >.> Még jó, egész nap itt ücsörgök és unom magam, de vajon mik történhetnek pontosan a háttérben? Ki kell derítenem mielőtt valami baj történhetne. Próbálkozásaim eddig nem voltak túlságosan célravezetők, az apró nyomok is, amiket leltem nem magyarázták meg, hogy mi ez lényegesebben. De, mintha egy áruló lappangana a Juunibantainál, aki kiad bizonyos rejtett információkat, melyeket félve őrzünk az osztag falain belül. Grrr… csak találjam meg ezt az illetőt… >.>

Két nappal később…
- Juunibantai napló, tiszti besorolás kyuuseki, a csillagidő 201… ööö… megőrültem… -.-’’ - morgom orrom alá, ahogy a számítógép egerét visszaraktam a helyére, az asztalra, melyet átmenetileg egy hangrögzítő kis eszköznek soroltam be. Kávés bögrék hegye sorakozik mögöttem, s már kezd elmenni az agyam az robbantások elvonásai miatt, a tünetek, mint fentebb olvasható volt kezdenek súlyosodni. De ez csak az egyik problémám, itt van még az a kontár 12. osztagos is ki féltett információinkat lopkodja.
Halántékomat masszírozva kezemmel igyekszem vérnyomásomat rávenni arra, hogy vissza kíván állni eredeti állapotába mielőtt, kikészítené testemet. Valójában van némi sejtésem, hogy ki is lehet ez az illető, de félek, hogyha ezt felhozom meggondolatlan cselekvésekbe kezd. Majdnem egy hónapja a nyakamon lóg, ennyire már kiismertem, még hogyha nincs is rám írva efféle hozzáértés, de az embereket könnyedén ki tudom analizálni. Kérdés, hogy miket kíván kezdeni ezekkel az információkkal? Egy nagyobb kísérlet apró részleteit vitte el eddig, ha jól láttam, melyen Asari Chinami hachiseki munkálkodik. A lényegesebb adatokat egy nagy mappában tárolja, amit jelszó véd, szóval az sem kizárt, hogy az életére törne, azzal a céllal, hogy kiderítse a dokumentumot zárva tartó kódot.

Holnapután…
Az elmúlt két napban számomra nagyon is megalázó dolgokra kényszerültem. Nem szeretek mások után nyomozgatni vagy épp titkos testőrősdit játszani, de mivel a helyzet úgy hozta muszáj volt ezt elfogadnom és e szerint tennem azt, amit most éppen teszek. Egész áldott délelőtt, ahogy a tegnapomat is töltöttem Asari-san után kommandózók. A gyanúm, azzal a bizony újonccal szemben egyre nagyobbodott, és ha sejtéseim igazat mondanak valószínűleg a következő lépés hachiseki becserkészése lesz. Csak a türelemmel akadt egy kis problémám, már majdnem negyven nyolc órája, hogy ezt teszem és semmi nem történt… T-T
Szinte már-már elaludtam állva a fal mögött, s hogyha nem lett volna ez a hangos dulakodás fel se ébredtem volna félig alukáló szakaszomból. Megdörzsölve szememet kukucskálok ki a térelválasztó mögül és az elém táruló események hatására épp, hogy nem esik ki látókám a helyéről. Szerencsétlen Asari-sant épp fogva ejti az a bizonyos újonc, akire mindvégig gyanakodtam az elmúlt napokban. >.> Cseppet sem habozva, meggondolatlanul, tervek nélkül ugrottam elő fenyegetőzően az újonc felé mutatva közben, hogy segíthessek pórul járt osztagtársamon.
- Hé, Te! Tudtam, hogy nem szabad megbíznom benned! Enged el Asari-sant és add fel magad Öcsi sajt! >.> Lebuktál! Tudok mindent, amire készülsz és a kódokat nem fogod kézhez kapni, azt garantálom! - adom le fenyegetésemet, mely éppenséggel kissé kuszán sikeredett, amiért több gondolatot igyekeztem átadni, de még így csak egy keserű kacajjal felelt rá.
- Eléggé későn kapcsoltál kyuuseki. De elárulnád, mégis mitévő akarsz lenni? Semmi esélyed sincsen ellenem. – osztotta azt észt, melyre szem forgatva előástam zsebemből a bombát. – A… azt nem használhatod! Még tart a fogadásod a Taichouval! – szólalt fel remegő hangon megtántorodva közben, de továbbra sem eresztette fogva tartott hachisekit. Arcomra egy gúnyos mosoly húzódott, ahogy az osztag többi tagja is felfigyelt a kibontakozó katasztrófára. Majd holt nyugodtan hajítottam el az említett robbanó fegyvert…
Mindenki döbbent arckifejezéssel áll körülöttem, ahogy elhajítom a híres koponya formájú bombát. Még egy árva szó sem hangzik el ebben a lelassult pillanatban.
Csak repült, repült egészen a problémát okozó tiszt elé, rend szerint becsapódáskor már azonnal aktiválódnia kellett volna az eszköznek, de meglepő fordulatokkal hozakodott elő a nézők számára. A teteje lenyílt, s hatalmas konfetti eső kíséretében lökte ki magából a nagy „Bumm” feliratú kis zászlócskát. Apró gyerekes nevetéssel kezdtem el illetni azt a sok megszeppent arcot, ahogyan reagáltak erre a sorsfordító eseményre, ráadásul még az újonc tisztecske is épp, hogy nem kapott szívinfarktust e cselekedetem miatt.
- Ez cseppet sem volt logikus… :O.O: - szólalt fel a sorból az egyik tiszttársam, miközben örömkitörésem miatt szemembe szökő könnycseppeket törölgetem le éppen arcomról, majd faképűbe átváltva a válasz erejéig osztottam meg vele gondolataimat.
- Tudod, mi Juunibantai tagokként, mióta is vagyunk logikusak? :roll: – eddig tartott komolyságom. Csak kacarászni tudtam ezektől a fejektől, reménytelen egy helyzet, de ez van. Ha robbanó eszközt nem vethettem be, muszáj volt valamiféle áthidalást találnom és ezt tűnt a legmegfelelőbbnek. A hatás szinte ugyan az volt csak károk nélkül. Heh, sorozatgyártásba kezdek. :hello:

Két órával később…
Amint sikerült tisztázni ezt a felkavart ügyet mindenki visszatért a megszokott kerékvágásba, a bűnbak újoncot az Onmitsukidou pár tagja szállította el végül, jómagam pedig mehettem a Taichouhoz jelentést tenni az üggyel kapcsolatban. Kicsit aggódtam, mert részben megszegtem ezt a bizonyos megállapodást, másrészt pedig nem, hisz nem volt igazi robbanóeszköz, csak egy aprócska… poén. Megérkezve a Kapitány irodájába bizonytalanul kezdtem volna bele a mesébe, lehajtott fejjel, de alig, hogy letettem egy-két szót már is csendre intett.
~ Biztos haragsziiiik TTT-TTT csak ne, a dühös Taichout neee….~ nyeltem egyet bizonytalanul, bár még sosem láttam a Kapitány dühkitörés közepette, de szívem szerint nem is akarom. Remegő lábakkal néztem felé, s amikor végre méltattam felemelni fejemet meglepetésemre ott állt Asari-san is. Döbbenten pislogtam párat, mivel a formalitásokat elfelejtettem letudni, de egy embernél az még istenes lett volna, de… kettőnél… O_o
- Tudok mindenről Chinami-santól. És kisebb beszélgetés után el is döntöttük a „sorsodat”. – kezdett bele Taichou a szövegébe, melyre nagyokat pislogtam. Mit találhatott ki? Nagyon remélem, hogy nem újabb elvonókúrát, mert azt hiszem, elsőszámú elmebetegként most azonnal bejelentkezek a Yonbantainál. o.o”
- Mivel nagyon fontos információk kitudódásától védted meg az osztagot, meg Chinami-san aprócska rábeszélése folyamán és a Hadnagyi poszt megüresedése miatt, úgy gondoltam, hogy kinevezlek Hadnagynak. Akkor kevesebb gondod lehetne a többiekkel, persze hogyha nincs ellenedre. – hatalmas csillogással a szememben nézek a Kapitányra az örömhír hallatán. Jómagam életemben először tettem valami jót? Ez, ez menő! *>* Ráadásul Én, mint… mint Hadnagy? :shock:
- Bruhahaha :twisted:… Végre, szabadon robbantgathatok! *>* - vettem kezembe lelkesen a bombát, ahogy tudatosult bennem az előreléptetés jó oldala. Kezemben tartott eszközt épp egy dobás keretében aktiváltam volna, de egy figyelmeztető felszólalással megakadályoztak, mielőtt bármiféle károkat is tehettem volna a Kapitányi irodában. *>*”
- Persze ez nem jogosít fel a károk okozására. Csak, hogy leszokj róla Chinami-sant megkértem, hogy felügyeljen téged. Ezzel elkerülhetjük a fölösleges robbantgatásakat. – letaglózva erre az információra, teszem a helyére a robbanóeszközt. Azt hiszem, erre mondják, hogy valamit valamiért… :o

Karakterlap

Soifon

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 42

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 0 ryou

Technikatár
Ajándék küldése



  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Yoshida Yuko pályázatai
« Válasz #1 Dátum: 2014. Aug. 19, 19:43:37 »
Üdv!

Mivel elenyésző számú helyesírási hibán kívül nem tudok mibe belekötni az írásoddal kapcsolatban, így megpróbáltatásaidnak ezennel vége. A pályázatot ELFOGADOM. Yoshida Yukko, juunibantai kyuuseki, gratulálok a hadnagyi előléptetéséhez! További jó robbantgatást :)

Karakterlap

Yoshida Yuko

3. tiszt; Megfigyelőrészleg vezetője

Eltávozott karakterek

12. Osztag

*

Nőegylet elnökhelyettese

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
16 000 / 20 000

Hozzászólások: 25

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
hamuszürke

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
A Tudománnyal

Mottó:
A tudomány nem a szentimentálisaknak való.

Post szín:
#B1DCBD // #ECFEF1


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Yoshida Yuko pályázatai
« Válasz #2 Dátum: 2014. Aug. 19, 19:44:17 »
ZANPAKUTO KÉPESSÉG MÓDOSÍTÁS

Engedély: Kami - sama (megvan)

Magyarázat: Mint ahogy PÜ útján Kami-samanak is említettem Yuko képességei terén igencsak eltértem a tervezett útról és beláttam, hogy igencsak rossz ösvényen indultam el vele. A méreg alapot szinte nem is tartottam képességénél, pedig igencsak létfontosságú zanpakutojának eme ereje. Némi változtatásokkal igyekeztem ezt korrigálni, mely elsősorban képességeire, illetve parancsszavára hatott ki elsődlegesen. Igencsak sikerült elképzelésemhez hűen belemenni a méreg témába a zanapkutonál, melyet igyekeztem részletesen kifejteni a leírásoknál. Azért az alábbi mérgekre esett a választásom lentebb, mert ez valamekkora szinten köze van az elmúláshoz is (hogy szépen fejezzem ki magamat) szóval teljesen reális szálakra igyekeztem építeni, mely hű marad mint a méreghez, mint a zanpakutohoz. A három technikára való magyarázatom egyszerű, konkrétan az első alapképességként csatlakozna a normál kettőhöz, viszont a mértéke miatt harmadik shikai technikaként futott ki végül a wördből, melyre Kami-sama is rábólintott.
Persze itt is beüt a krach, hogy akkor a karakter miképp jut hozzá a fegyver ezen verziójához? Jómagam ezt az IC játék során igen gyakran emlegetett zanapkutok után való rengeteg kutatására alapoztam, melyet gyakorlatba ültetett át végül közvetlen Undertaker módosítását előtérbe helyezve, melynél konkrétan elsődleges célja a robbanó bombák beleépítése volt, mely végül sokkoldalú változást hozott magával a fegyverén, amely a leírásoknál látható is.
   

NEVE: Undertaker (Temetkezési vállalkozó)
FAJTÁJA: Méreg
KINÉZETE:
-> Alap külalak
Nyele halványszürke színű, míg a rajta húzódó minták sötétszürkék. Keresztvasa ezüstből van, pengéje pedig oly’ sok társával ellentétben hófehér. A katana habaki, fuchi és kashiri része egyazon fekete színű. A kashiriből három darab piszkos fehér szalag jön ki, melynek végén egy – egy virág minta ékeskedik, ezek alatt érmék helyezkednek el melyeken különböző Japán kanjik vannak írva fehérrel. Az érmék és a virágok szintén feketék. Ez afféle díszítés a fegyveren, bár hiába teszi széppé, ha a katana az elmúlást rejti önmagában.
-> Shikai forma
Egy csontból álló kasza. A nyél félúton hajlított. Bár látásra anyaga igen törékenynek tűnik, viszont a látszat itt jókorát csal, mert igen nehezen törik el. Végén és tetején dorozsmás részek vannak, amelyek kisebb hasonlóságokat mutat az emberi gerinccsigolyák felé. A pengén ugyan kisebb bevágások találhatóak ennek ellenére iszonyú éles. A kopja részén egy méretes koponya díszeleg.
SZINTEK:
…::SHIKAI::…
-> PARANCSA:
Kusekuse, Undertaker! (Kacagj, kacagj, Undertaker!)
-> TÁMADÁSOK:
>>
"Alapképesség"...

Külső beavatkozása Undertaker képességei terén elsődlegesen erre terjedt ki, hogy a hőn szeretett koponya formájú bombái zanpakutoja feloldott állapotában is egyaránt jelen legyenek. A koponya alakú bombák szimbiózis kapcsolatba léptek Undertakerrel a beavatkozás során és teljes összhang alakult ki közöttük, vagyis szerves részét képzik immáron a zanpakutojának. Így a robbanó bombák a feloldást követően megjelennek, mondhatni önálló akarattal bírva, hiszen érzelmi viselkedés jött létre náluk, melyet Undertakertől nyertek el, ez apró kacajuk formájában elevenedik meg. A robbanó koponyák számát a zanapkutora tett pontok határozza meg az alábbi szerint:
egy zanpakuto pont = öt robbanó koponya.
A robbanások között eltelő idő az első robbanás után mindig nő, ennek kiterjedése képzett, illetve gyakorlott szintjén több órás idővallumig nő ki, mester zanapkuto alkalmazóként – melytől még ugyebár messze van – csupán az első robbanástól a tizenöt perc türelmi időig terjed ki, melyek sorozatban ismétlődnek majd utána a későbbiekben. Példa:

× Első robbanás – a feloldás után következő kör,
× Második robbanás – tíz perc türelmi idő, mely a játéktéren két kört foglal magába,
× Harmadik robbanás – tizenöt perc türelmi idő, mely a játéktéren három kört foglal magába,
× Negyedik robbanás – húsz perc türelmi idő, mely a játéktéren négy kört foglal magába […].

>> Myuuto Warai (Néma kacaj)...
A kasza kopjáján lévő koponya szájából szivárog ki egy bizonyos színtelen gáz állapotú anyag, mely közismert nevén „formaldehid” néven terjedt el a tudományos világban. Hatása közben elsődleges tünet a szem irritációját váltja ki, illetve nyálkahártyák kellemetlen, égető érzése magaslik ki. Nagyobb koncentráció esetén fulladást, valamint fejfájást is okozhat. Az előbbit elsősorban szervezetileg legyengült ellenfeleken kiváltódó tűnet. Igen magas fokon halál is okozható vele, de az csak magas szintű lélekenergia különbség esetén előfordulható momentum. A gáz alapú méreg technika a szürke füstszerű ködöt váltotta fel, ugyan alap tulajdonságai megváltoztak, de kiterjedése a régi maradt az alap határ növekszik zanpakutora tett pontoktól függően, az alábbiak szerint:
- alap: használótól számítva két métert foglal magába és öt percig kering a levegőben, ez minden zanpakutora tett pontok után egy méterrel és plusz öt perccel növekszik.
× Két zanpakuto pont – három méteres hatósugár, tíz perc fennmaradási idő,
× Négy zanpakuto pont – négy méteres hatósugár, tizenöt perc fennmaradási idő,
× Hat zanpakuto pont – öt méteres hatósugár, húsz perc fennmaradási idő […].
Az anyag könnyen elveszti hatását a vízzel való érintkezéssel, illetve csökkenteni lehet például széláramlat keltésével, egyetlen veszélyes tulajdonsága, hogy igen gyúlékony. Tűzet alkalmazva használata során rendkívül veszélyes lehet nem csak a szenvedő, hanem magának az alkalmazó félnek is. A technika a játék folyamán csak is kizárólag egyszer vetheti be jelenlegi szintjén.

>> Hakahori: xy~ (Sírásó: xy~)...
//az xy jelölés helyére az adott célpont/célpontok teljes, pontos nevét kell elmondani//

Ennél a technikánál egy félholdat kell leírnia Yukonak a levegőben kaszájával, s a technika bűvös szavainak elhangzása során sorban jelennek meg karók a levegőben. Ezeken a karókon az adott ellenfél/ellenfelek nevének Kanji átirata szerepel, melyek ez által a megnevezett célpontokat követik reiatsujuknak megfelelően. (Ebből kifolyólag a technika megköveteli az egy, akár minimális kaszával tett sebzést a célponton, melyből ismerheti zanpakutoja a szenvedő fél reiatsu lenyomatát, illetve a megnevezése is fontos momentum azaz, hogyha nem tudja megnevezni az illetőt a támadás alapból semmis. Ebből kifolyólag élettelen dolgokon alkalmazhatatlan, csupán élőkön bevethető technika.)  A megidézett karók esetében minimum kettőnek egyazon ellenfelet kell célbavennie. Találat esetén a karókra rákent méreg anyag névlegesen ptomain (hullaméreg) közvetlen érintkezik az adott célponttal így a meglévő kiindulási ponttól már a vér szállítja ezt az anyagot, mely elsődlegesen a központi idegrendszert támadja, eközben lázat okozva, mely apró hallucinációkkal jár, s a fő stádiuma a halál megfelelő ellenanyag hiányában. Külső megjelenése a visszéren való szép lassan szív felfelé kúszó piros csík, míg a seb körüli rész elkezd feketedni, üszkösödni és kellemetlen szagot áramoltatni magából. A fő stádiumig való elérés természetesen nem egy – két kör lélekenergia különbségtől független, gyorsabban hat a technika legyengült immunrendszer esetében ugyan, de mindenkép megköveteli az IC alkalmazás követően való tíz/tizenöt/húsz(?) kört. A karók száma zanpakuto pontokra alapozódik, viszont a találat sikere már zanjutsu használatot igényel, mely minél magasabb szinten van annál biztosabb a találat sikere. A karók számítása zanpakuto pontoktól függően:
× Három zanpakuto pont – két karó megidézésére ad lehetőséget,
× Hat zanpakuto pont – négy karó megidézésére ad lehetőséget,
× Kilenc zanpakuto pont – hat karó megidézésére ad lehetőséget […].
A képessége által megengedett karók számát megidézés során jómaga is befolyásolhatja. Viszont egy játékban csupán az általa megengedett számot használhatja fel (aka ha egyszer előtte mind a hat karót egy játék folyamán, akkor már nem alkalmazhatja többet a technikát, mivel nincs felhasználható karó már a számára).
« Utoljára szerkesztve: 2014. Aug. 19, 23:08:23 írta Ayasegawa Yumichika »

Karakterlap

Soifon

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 42

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 0 ryou

Technikatár
Ajándék küldése



  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Yoshida Yuko pályázatai
« Válasz #3 Dátum: 2014. Aug. 19, 19:44:43 »
A módosítást ELFOGADOM.