Szerző Téma: Tokió  (Megtekintve 2099 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Ayasegawa Yumichika

Wiki King

Eltávozott karakterek

Globális Moderátor

Hozzászólások: 47

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 0 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Tokió
« Dátum: 2014. Aug. 20, 20:27:17 »
Tokió Japán közigazgatási központja, a japán kormány és a császár székhelye. Egyike Japán 47 prefektúrájának, nem egyetlen városként kormányozzák. Hozzávetőlegesen 12 millió ember – az ország lakosságának 10%-a – él Tokióban, míg a Nagy Tokió Agglomerációban 33-36 millióan laknak, és ezzel ez a világ legnépesebb urbanizált területe.


Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Eltávozott karakterek

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 400 / 100 000

Hozzászólások: 531

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 29 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Tokió
« Válasz #1 Dátum: 2014. Aug. 20, 20:30:38 »
Rókalesen

Hihetetlen lelki nyugalommal ücsörögtem a székemen, egy modern és bűzös fogadóba. Szokatlan jókedvemnek még az se szabhatott gátat, hogy a jelen lévők közül nem igazán látott engem senki. Sőt, valamiért inkább élveztem a helyzetet. Amikor az Élők Világába érve feloldottam a pecsétet, forrón jeges borzongás futott végig a testemen, a gerincemből kiindulva. Mintha elszabadult volna bennem valami. Kei~chan csak lelkesen vigyorgott, Gin~channal, meg a többiekkel karöltve. Úgy éreztem, nem kell magam visszafognom. Szabad voltam. És most itt ültem, ebben a fogadóba, és teljes lelki nyugalommal falatoztam. Az se zavart különösebben meg, hogy az asztaltársaság tagjai kissé megütközve néztek néha egymásra, mikor a korábban még ott lévő étek egyszeribe megszűnt létezni. Legalábbis ők ezt így élhették meg. Halkan felnevettem, de nem tűnt fel, ők is pont valamin kacagtak. Éberen figyeltem őket. A hangjuk, az illatuk, de még a látványuk is teljesen más volt, mint ahogy eleddig érzékeltem a világot. Halottam a szívdobogásuk, az illatukból meg tudtam mondani, mikor ki hazudott, melyikük szerelmes a másikba, és sorohatnám. Már-már megbocsátó mosollyal néztem még egy darabig őket, majd hangtalanul felkeltem, és természetesen fizetés nélkül távoztam. Nem zavarta meg lelki világom csöppet sem pár ilyen kis apróság. Talán Keiko~chan kleptomániájából rám is ragadhatott valami. Gingitsune persze ott feszített az oldalamon, extra büszke katanaként.
~ Végre igazi rókaként viselkedsz Édes! ~ jelentette ki. Erre felnevettem.
- Ugyan Kedves, eddig is előferdült az ilyen - nem zavart, hogy fennhangon társalogtam vele. Szinte végig libbentem közben a város utcáin. Könnyűnek, légiesen könnyednek éreztem a testem. Önfeledtségemből, egy későn észrevett shinigami zökkentett ki. Vagyis pontosítok, ketten voltak a jómadarak. Ráadásképp az egyik elkapta a karom, mikor elsétáltam teljesen ártalmatlanul mellettük. Ám nem csak az érzelmeimnek, az ösztöneimnek is szabad folyást engedtem. Ráfogtam a kezére, és mesteri mód dobtam át a vállam fölött, miközben kitörtem a könyökét picurt.
- Elnézést drága Fritzem, nem volt véletlen... - vágtam sopánkodó fejet, miközben kíváncsian leguggoltam a frissiben elnevezett fiú mellé - Tényleg bocsánatot kérek, a könyököd később szándékoztam eltörni... - sajnálkozásom közben egy ezüstösen fehér tincset simítottam ki az arcomból, a fülem mögé. Felpislantottam a másik shinigamira, hisz eldöntöttem magamban, hogy mind a kettőt, minimum leütöm, elvégre ilyen formámban futottak össze velem. Vagyis illik őket megszabadítani egy-két emléküktől, amire már öregatyáink idejében is a tarkón ütés-rúgás volt a legegyszerűbb módszer. Ám mikor megláttam a másikat, egy halk káromkodás hagyta el a szám. Miho~chan volt a molesztáló srác társa. Egy kecses mozdulattal egyenesedtem fel, és a lány szemeibe néztem kékes szemeimmel. Talán csak hasított szembogaram volt a nyugalom megzavarására alkalmas. - Remélem nem haragszol meg! - eresztettem el a lány felé egy mentegetőző mosolyt, majd talpéllel szabadítottam meg a fiút az eszméletétől. - Ilyen kedves arcú ifjú hölgyeknek férfiak társaságát kéne keresniük, nem éretlen kamaszokét - hajoltam meg felé, kissé talán szertartásosan. Suza~chan meg Kasai~chan mindeközben igyekeztek minél kisebbre húzni magukat a vállamon.


(click to show/hide)

Karakterlap

Fon Miho

Féregboly alparancsnok

Eltávozott karakterek

6. Osztag

*

Hatodik tiszt

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 19

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Tokió
« Válasz #2 Dátum: 2014. Aug. 20, 20:37:44 »
Hip-Hop, jön Vuk!

Egy kissé hisztérikus fújással vettem le az egyenruhám felső részét, és hajítottam be azt a sarokba, hogy aztán a mosdókagylóra tenyereljek mindkét kezemmel, és rózsaszín szemeimmel mélyen belebámuljak a tükörbe. Egy kissé sápadt, egyértelműen feszült lány nézett onnan vissza rám, újfent fehérneműben, tehát az elmúlt másfél órában nem történt semmi haladás sem készülődés terén. Pedig már csak negyvenhárom percem volt, mielőtt mindenképpen muszáj elindulni, de nem tudtam dönteni, mit vegyek fel. Összesen három ruha közül választhattam, plusz talán egy kombináció mellett dönthetek, szóval négy, de így is nehéz.
 Az ujjaim ráfeszültek a mosdókagyló szélére, és felsóhajtottam. Tökéletes akarok lenni a mai napon. Egy fiú az ötödik osztagból randira hívott, amit ő az első alkalom ilyen téren. A szőke fiú, aki, ha jól emlékszem, a hatodik osztaghoz tartozott, és Nami volt a neve, nem volt igazán komoly dolog, valami furcsa is volt benne, és nem is olyan, amilyen párt én elképzeltem magamnak. Túl gyerekes volt még, talán pár év múlva más lenne, de vannak dolgok, amikre nem szabad várni, mert egyszer azt veszem észre, hogy túlzottan sokáig vártam. A mai fiú viszont teljesen más volt.
 Levettem a fehérneműt, és visszafeküdtem a fürdőkádban lévő, már kihűlőben lévő illatosított vízbe, ami viszont még mindig elég meleg volt ahhoz képest, amilyenben ősszel úszni szoktam. Nem tudom, hogy tényleg úgy működik-e, hogy ha benne ülök, tényleg átveszi a bőröm tartósan az illatát, de valahogy jobban éreztem magam ettől a tudattól. Több értelme volt, mint fel-le venni a ruhatáram darabjait.
 Behunytam a szemem, és elképzeltem a shinigamit, akivel egy óra múlva randim lesz. Taama magas, barna hajú, zöld szemű, kifejezetten jóképű fiú volt, kicsit tűnt nálam idősebbnek. Igazából persze nem a külseje tetszett meg, hanem az, hogy olyan határozottan, magabiztosan szólított meg, amikor az akadémiai barátaimmal rendezett partin egyedül maradtam az asztalnál végül. Ráadásul olyan szép dolgokat is mondott rólam, amilyeneket még soha nem hallottam. Még úgy is, hogy kócos volt a hajam, kicsit meg voltam izzadva a tánctól, az egyenruhám volt rajtam, és ittam is kivételesen. Ma szerettem volna, ha tényleg jól nézek ki.
 Kiszálltam a kádból, megtörölköztem, újra megigazítottam a hajam, azután határozottan nyúltam az apától ajándékba kapott, lila bőrruháért. Kisebb koromban imádtam, hogy mennyire hasonlít Soifon nagynéni harci egyenruhájához, aztán volt egy időszakom, amikor csak az egyenruhám alá mertem felvenni a kivágott háta miatt. Most úgy döntöttem, hogy mégis felveszem ma, a kedvenc ruhám, és még ha a shinigamikként is leszünk most egymás mellett, nem akarom, hogy csak az egyenruhám lássa. A zanpakutom azért felcsatolom a szokásos helyére, a hátamra, úgy, ahogy a nénikém is hordja a sajátját. Most, hogy végre döntöttem, már valahogy nem láttam semmi problémát a külsőmmel a tükörben sem.
 Mivel még volt húsz percem, nem igazán siettem, nem akartam, hogy végül megint leizzadjak útközben. Szerencsére, ma nem volt olyan forró nap Seireiteiben, úgyhogy nem is volt probléma, amikor odaértem a senkaimonhoz, ahol Taama már várt rám. Egy kicsit felgyorsult a szívverésem, ahogy odasétált, és közelebb hajolt, hogy egy puszit nyomjon az arcomra, amit aztán viszonoztam, hogy kézen fogva induljunk el az egyenruháját viselő fiúval Tokióba.
 Az első óra csodás volt. Nem csináltunk sok mindent, Taama elvitt a város legmagasabb épületéhez, aminek a tetejéről nagyon messzire láttunk, mégsem látszott a széle. Hihetetlen volt, annak pedig még jobban megörültem, amikor leültünk a peremre, és még mindig kézen fogva, elkezdett mesélni róla, milyen volt itt élni harminc éve. Nagyon szépen beszélt, gyönyörűen formálta a szavakat, és bár az emberek csak apró pontoknak tűntek, így is el tudtam képzelni magam, ahogy egy vagyok közülük, és rohangálok ebben az elképzelhetetlen méretű, nyüzsgő bolyban.
 Eleinte nehezen akartam meglátni az apró jeleket, amiket szándékosan próbáltam nem észrevenni azzal kapcsolatban, hogy milyen lehet ez a fiú valójában. Először egy ártalmatlannak tűnő gesztussal indult, elengedte a kezem, és a combom kezdte helyette simogatni. Amikor a kezét finoman megfogtam, és levettem a lábamról, egy pillanatra láttam megvillanni valamit a szemében, valamit, ami nem tetszett, de próbáltam nem gondolni rá.
 Ahogy az emberek földalatti létesítményeit csodáltuk meg, amit ők közlekedésre használtak börtön helyett, egyre többször éreztem, hogy ahogy mellettem sétált, a keze egy-egy pillanatra hozzámér, mintha csak véletlenül érintene meg pont rossz helyeken, és amikor rápillantottam, mindig azt láttam, hogy a szeme lefelé néz, és csak akkor kapta vissza a tekintetét az arcomra. Kezdtem magam egy kicsit kényelmetlenül érezni.
 Már pár perce kijöttünk a metróból, és kézen fogva sétáltunk a város utcáin, láthatatlanul. Újra kezdtem kellemesebben érezni, gyakrabban pillantottam rá, ahogy kézen fogva jött mellettem, és egy szelíd, kedves mosollyal nézett rám, mindig az arcom nézte. Arról beszéltem neki, hogy milyen is Fon-nak lenni, és tényleg úgy tűnt, hogy érdekli a dolog, most tényleg a mondandómra figyel. Lassan elfelejtettem az eddigi kellemetlenségeket, amiket biztosan csak én reagáltam túl.
 Ahogy Taama hirtelen megállt, és visszahúzott engem egy autó elől, aminek a jöttét elvileg jelezte a lámpa, hirtelen vele szemben állva találtam magam. Egy kicsit elpirultam, ahogy közelebb húzott magához, és átölelt, hogy aztán csókot nyomjon a homlokomra, ami nagyjából a szája magasságában volt. A szép, kedves pillanat azonban elmúlt, ahogy megéreztem az ujjait, amikkel végigsimított a hátamon, hogy aztán bedugja őket oldalt a ruhám alá, és elkezdje őket előrébb csúsztatni. Az egyik ujját éppen a melltartóm alá próbálta bedugni, amikor egy már kevésbé szelíd mozdulattal nyúltam hátra, és húztam ki a kezét. A mozdulatra egy dühös pillantás volt a válasz, miközben eltolt magától, és hátrébb is lépett.
 - Elárulnád, hogy mégis mi bajod van?- a hangja most nem volt olyan szelíd, inkább sértett. Kicsit lesütöttem a szemem, mielőtt összeszedtem magam eléggé ahhoz, hogy a smaragdzöld íriszekbe pillantsak.
- Sajnálom, Taama, de ez nekem így túl gyors. Te vagy az első, akivel randizok, és szeretném, ha egy kicsit lassabbak lennénk. Még szeretnélek megismerni egy kicsit előbb- dühös, egyben gúnyos nevetés volt a válasz.
- Basszus, hát a pofám leszakad. Itt teperek már ki tudja, mióta, tépem a szám, elviszlek a legunalmasabb helyekre ebben a tetves városban, elmondok magamról meg a szemét, bunkó családomról mindent, amik a legnagyobb titkaim, te meg jobban meg akarsz még ismerni. Hah. A nemes kisasszony itt kéreti magát, mert még nem tudja, hogy jó vagyok-e neki ahhoz, hogy lefeküdjön vele, csak hülyít ezzel a ribancos gönccel.- éreztem, hogy remegek, ahogy a fiú egyre hangosabban beszélt, és már csak egy pillanat választott el attól, hogy kitörjön valami. Azt nem tudom, hogy belőlem a sírás, vagy a vállízületéből a karja. Soha nem éreztem magam még ennyire rosszul.
 A fiú megnyalta a szája szélét, és kicsit körülnézett. Valami furcsa volt a tekintetében, mintha feszült lenne. Egy pillanatig reménykedtem még benne, hogy bocsánatot kér, hogy elkezd sírni, és előad valami történetet arról, hogy miért lett ilyen ellenséges hirtelen, valami szomorút, a régi múltjából, amikor még a drogfüggő szüleivel élt. De nem így tett, csak egy gúnyos pillantással rám nézett.
 - Szóval, mi legyen, csillagom? Hazamész, vagy végre egy kicsit úgy viselkedsz, mintha nem lennél tíz éves, ellazulsz, és jól érzed magad?- nem volt már lehetőségem válaszolni, a fiú hirtelen fordult oldalra, és ragadta meg egy arra sétáló, furcsa lány vállát. A szemén láttam, hogy valamit megérzett rajta, és ahogy koncentráltam, nekem is feltűnt, hogy ismeretlen reiatsuja van, de határozottan sokkal több, mint egy átlagos embernek. És valami ijesztő volt a lélekenergiájában.
 Egy könnyed mozdulattal dobta át Taama-t maga felett, akinek egy hangos reccsenéssel tört el a karja. Nem tudom, hogy azért nem rántottam rögtön elő a zanpakutom, mert megdöbbentem ezen a lányon, vagy azért, mert nem éreztem úgy, hogy segítenem kellene rajta. Ennél rosszabb párt talán nem is választhattam volna. Csak azután tettem a kezem a kardom markolatára, hogy a fiú a földnek puffant, elvégre, valószínű rám is veszélyt jelent.
 Végül, amikor megszólalt, és közben belerúgott a fiú barna hajjal borított fejébe, mégsem húztam elő a kardom. Továbbra sem bíztam a lányban, de egyelőre úgy tűnt, nem akar rám támadni, és bíztam benne, hogy jól tudnék reagálni. Taama, ahogy pár órája mondta, inkább a kidouk terén volt tehetséges, én viszont kiváló pusztakezes harcosnak számítok, nem lenne velem ennyire könnyű dolga.
 - Ki vagy te?- a megjegyzését arról, kivel kellene randiznom, inkább megválaszolatlanul hagytam. Lehet, hogy igaza van, lehet, hogy nem, semmit nem tud rólam, én a magam részéről csak annyit tudok, hogy ezentúl nem szabad bunkókkal randevúznom. Az első jelre reagálnom kell legközelebb.[/i]
« Utoljára szerkesztve: 2014. Aug. 20, 20:57:11 írta Ayasegawa Yumichika »

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Eltávozott karakterek

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 400 / 100 000

Hozzászólások: 531

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 29 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Tokió
« Válasz #3 Dátum: 2014. Aug. 20, 20:43:32 »
  Rókalesen

Kérdése magamhoz térített egy pillanatra. Igaz is, most inkább néztem ki úgy, mint Keiko. Nem ismerhetett fel. Egy halk nevetést eresztettem el, miközben megigazítottam a sapkám, majd ugyanő mozdulattal le is emeltem a fejemről, miközben meghajoltam csöppet.
- Én kérek elnézést a neveletlenségemért. Lássuk csak, - mozgattam meg picit a fülecskéim gondolkodás közben - szólíts nyugodtan Keiko~nak. -lévén úgy is néztem ki, mint ő, gondoltam miért ne. A lány se tiltakozott különösebben érte, hogy a nevét felvettem. Meg ezt legalább nem felejtem el olyan könnyen. Persze a sapkával már feledékenyebb voltam. Sokkal kényelmesebb volt nélküle, szóval úgy döntöttem, nem kell az. Arról nem is beszélve, hogy nem akadályozott a hallásomban. Szabadon forgathattam a füleimet, amerre csak érdekes neszeket nem hallottam. Egy mélyet kortyoltam a város éjszakai levegőjéből. Megannyi illat rohamozta meg az orrom egyszerre. A tekintetem a kezére tévedt, ami a kardja markolatán pihent, készen rá, hogy bármikor előrántsa azt. Felettébb helyesnek ítéltem meg ezt a hozzá állást, még ha személy szerint nem bántottam volna a lányt kicsit se. Arról nem is beszélve, hogy élvezettel birizgálta az érzékeimet a gyanakvása. Ám ami miatt mégse élveztem annyira a helyzetet, az az arckifejezése volt. Ismertem ezt a nézést, és hirtelen kedvem lett volna újfent a srác kobakjába mártani a getám sarkát. De valamiért úgy éreztem, hogy az most csak engem töltene el jó érzéssel, a lány nem osztaná a lelkesedésemet. Így inkább egy zavaros fülpiszkálás után kicsit sandán alulról próbáltam meg rá nézni, ám lévén én voltam magasabb, ez se ment egy könnyen.
-Igazából - sóhajtottam egyet, miközben az eszméletlen srác hátára csüccsentem - Téged nem foglak bántani. - néztem immár fel rá - Ha szeretnéd, őt se bántom tovább. Az már más tészta, hogy ha valakin látható, hogy harcos, azt nem túl bölcs dolog hátulról megragadni, hisz reflexből lesz az illető reptetve, hajigálva, félholtra verve... - magyaráztam, szokatlan kedvesen. De Miho~chant shinigami állapotomban is kedveltem, így nem akartam túl szadizni szegényt. Egy könnyed mozdulattal libbentem fel a fiúról, majd leporolgatva a ruhám, főleg a fenekemen, ahol hozzá kellett érnem a shinigamihoz, a lányra néztem. - Van valami terved? - tudtam, hogy megdöbbentően hamar kérdezek ilyesmit, de vártam hogy megdöbben miatta, és talán ezzel kicsit elfeledtetem vele a korábbi okot a sírásra. - Ha van egy kis időd, kárpótlásul, amiért ezt a hímnemű képződményt megszabadítottam a tudatától, meg mutathatok egy-két jó helyet. Az egyikben izgalmas elektromos játékok vannak, a másikban hihetetlen finom jégkrémet lehet még éjszaka is kapni, a harmadikban pedig lehet énekelni. - túrtam bele a hajamba - Persze nem kötelező... de hálás lennék érte, ha megtisztelnél. - hajoltam meg újfent, ámbár most nem volt semmi csúfondáros a mozdulataimba, se a hangomban. Suza~chan a yukatámból leskelődött kifelé, míg Kasai~chan is a hajamba bujkált.



(click to show/hide)

Karakterlap

Fon Miho

Féregboly alparancsnok

Eltávozott karakterek

6. Osztag

*

Hatodik tiszt

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 19

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Tokió
« Válasz #4 Dátum: 2014. Aug. 20, 20:46:21 »
  Hip-hop, jön Vuk!

Sok dolgot láttam már, de azt hiszem, ilyet még nem, még soha nem láttam senkit állatfülekkel, és abból, hogy a két hegyes kis fül mozog, úgy tűnik, hogy igaziak. Hallottam, hogy néhány éve még szolgált egy kapitány a Gotei 13-ban, aki egy hatalmas, két lábon járó kutyára hasonlított. Talán ez a lány az ő rokona lehet, félig ember, félig kutya, bár amennyire tudom érzékelni a reiatsuját, nincs shinigami kisugárzása. Azt nem tudom, hogy a kard az oldalán zanpakuto, vagy nem.
- Fon Miho vagyok- egyelőre nem ártott nekem, igazából megkímélt tőle, hogy én tegyem azt, amit ő tett, úgyhogy úgy döntöttem, elárulom a nevem. Ettől persze még mindig a kardomon tartottam a kezem, hogy ha mégis ellenségessé válik, időben reagálni tudjak. Én azonban semmit nem tettem elsőként, csak figyeltem, hogy mit csinál, és próbáltam rájönni, hogy mit akarhat tőlem.
Valószínű akkor is gyanús lett volna nekem, ha nem nevelik belém, hogy nem szabad bízni senkiben. Nem igazán értettem, miért támad meg valaki egy shinigamit, és aztán áll le beszélgetni a társával, aki valószínűleg ugyanúgy az ellensége. Talán az lehet az oka, hogy nemes vagyok, de ettől még nem igazán képviselne komoly értéket a személyem. Ha valami nagy dolgot akar kizsarolni valaki Kaito samából, talán még a testvéreivel sem menne semmire, én pedig csak egy távoli unokahúga vagyok. Pénzt sem nagyon kapna értem, nem tudná úgy megszervezni a váltságdíj átadást, hogy ne üssenek rajta, talán még nekem sem menne. Elképzelhető, hogy egyszerűen csak élvezi, hogy játszadozik, mielőtt támad.
A mondandója elég meglepő. Talán el akar csalni valahová, de akkor nagyon rosszul csinálja, egyértelmű, hogy ez lesz így az első gondolatom. Lehet, hogy mégsem ez a szándéka, bár akkor sem értem, mégis mit akarhat tőlem. Vissza kellene utasítanom.
Ahogy megérzem az arcom egyik felén végigfutó nedvességet, egy gyors, szinte már dühös mozdulattal törlöm le a könnyet az arcomból. Úgy érzem, most semmit nem szeretnék jobban, mint hazamenni, visszaülni a mostanra már jéghideg fürdővízbe, és sírni egy kicsit egyedül, de nem akarom, hogy otthon lássák, hogy mennyire rosszul ment az első randim. Azt akarom mondani nekik, hogy nem alakult jól, de ennyi, nem akarom, hogy anyáék lássák, mennyire letört ez az egész. És miután kibánkódtam magam otthon, biztos nem lesz kedvem már menni sehová, csak otthon fogom végigüldögélni a szabadnapom maradékát, emiatt az aljas fiú miatt. Nem, jól fogom érezni magam. Sóhajtok egyet, ahogy rászánom magam, és bár kicsit mereven, de elengedem a kardomat.
- Nem bánom, menjünk ahová szeretnél- látszólag könnyedén, de azért mégis ugrásra készen sétálok kicsit közelebb hozzá, nagyjából egy méteres távolságot tartva, ami pont jó, ha távolodni akarok, de elég közeli, hogy megállíthassam puszta kézzel, ha kardot akar rántani. Legalábbis, ha nem gyorsabb nálam. Egy pillantást még vetek a földön heverő fiúra, aki most ájultan hever a földön. Egy kicsit úgy érzem, szívesen folytatnám, amit Keiko elkezdett, de mégsem akarok ilyet csinálni valamiért. Talán mégis az én hibám volt részben, mégsem szabadott volna ilyen ruhát felvenni. Inkább elszakítom a tekintetem az eszméletlentől.
« Utoljára szerkesztve: 2014. Aug. 20, 20:48:24 írta Ayasegawa Yumichika »

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Eltávozott karakterek

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 400 / 100 000

Hozzászólások: 531

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 29 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Tokió
« Válasz #5 Dátum: 2014. Aug. 20, 20:56:12 »
  Rókales

Egy pillanatra lelapultak a füleim, miközben figyeltem a lányt. Csak hirtelen összekapart önuralmam miatt nem látszott semmi egyéb az arcomon. Hangulatom lett volna az ismeretlen Shinigamit még egy kicsit körbe rugdalni, ám nem tettem. Nem bántam meg a dolgot, a lány bele ment, hogy velem jöjjön. Igaz, előre kétkedtem sikerembe, de mit mondhatnék? Ellenállhatatlanok azok az izgága rókafülek, Gin~chan a megmondója a dolognak!
Széles mosolyt eleresztve felé, kissé szertartásosan meghajoltam. Láttam ugyan, hogy bizalmatlan, de nem tehettem róla, izgága a róka vér, felkínáltam néki a karom, hogy amennyiben óhajtja, kapaszkodhat belém. Persze, amennyiben nem óhajtotta, úgy sem voltam sértődős, a barátaimra legalább is nem. Minden esetre galád vigyorral indultam meg Suza~chan szerinti legközelebbi játékterem felé. Út közben nem állítom, hogy egy fura alakba se botlottunk. Vagyis csak én botlottam néha, és még elnézést is kértem. Persze csak utólag jöttek rá, hogy közben kizsebeltem őket. Hiába na, profi vagyok, vér profi. Szerintem még egy másik zsebtolvaj se vette volna észre, sőt egész tuti nem! És eleddig azt hittem, hogy a hamiskártyához van csak tehetségem. Figyeltem, hogy csupa tündéri yakuza-maffiózó nagykutyusba botoljak csak bele. Egyfelől náluk volt rendesen az apró, másrészről tudtam milyen véresre melózni magát valakinek a napi betevőért. Ezt kitsuneként se feledtem. Így aztán lenyúlva a csúnya bácsik aprópénzét, teljesen feltankolva érkeztünk meg az első játékterembe. Még életemben nem voltam ilyen helyen, ám Keiko~chan úgy tűnt, ismerte, mert emlékek villantak be arról, mi hogyan is működnek a gépek. Miket szeretett a lány játszani, és hogy azokat miként is kell. Így aztán magabiztosan kezdhettem bele a játékgépek bemutatásába.
- Vannak félkarú rablók, de abban semmi muri nincs - mutogattam az irányukba. - Viszont, ezek a gépek itt ügyességet igényelnek - vettem elő a yukatám ujjából az egyik lenyúlt pénztárcát. - Párosával kell játszani, és ha itt bedobjuk a pénzt, karaktert csinálunk, és a karaktereink megküzdhetnek. Mi irányítjuk őket, ezekkel a gombokkal! - magyaráztam a játéktermi gyorstalpalón, melyik gombbal szalad, rúg, üt, kombózik, meg ilyeneket. Holott még nekem se volt igazából ilyen a kezembe. De nem kellett egyedül játszanom. Kezdődhetett a játék-csata. Arra gondoltam, hogy majd hagyom néha nyerni, de nem volt rá szükség. Ritka gyorsan beletanult, szóval szép lelkesen elengedhettem magam, nem igényelte, hogy visszafogjam Keiko~chan tudását. A mosolyom szép lassan őszintévé vállt, már nem csak a fiú felé érzett dühömet volt hívatott leplezni. Őszintén élvezni kezdtem a játékot! Egy fél pillantással lestem át a gép másik oldalára, hisz reméltem, ő is hasonló mód szép lassan elfeledkezik magáról, meg a korábbi történésekről.


(click to show/hide)

Karakterlap

Fon Miho

Féregboly alparancsnok

Eltávozott karakterek

6. Osztag

*

Hatodik tiszt

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 19

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Tokió
« Válasz #6 Dátum: 2014. Aug. 20, 21:01:00 »
Hip-hop, jön Vuk

Még mindig egy kicsit bánatosan, de már inkább kíváncsian fogom meg a lány kezét, ami előnyös helyzetet teremtene nekem, ha mégis agresszív lenne. Én nem vagyok Taama, úgyhogy hiába képzett a hakudában, jó esélyeim vannak, ha megpróbál csinálni valamit mégis. Nem tudom, mennyire bánik jól a karddal, de jobb így, szeretem fegyverek nélkül elintézni az ellenfeleimet. Bár egyre kevésbé hiszem, hogy ez a lány ártani akarna nekem, lehet, hogy tényleg csak helyre tette a fiút, akivel randizni jöttem. Azt hiszem, nagy szerencse, hogy itt van.
Egy kicsit rosszallóan nézem, amit a lány csinál, amikor észreveszem, miért megy néha neki másoknak. Igaz, ezek az emberek elég gazdagnak tűntek, de nem támogatom a lopást. Seireiteiben tennék is ellene, de itt nem tartozik a hatáskörömbe, a shinigamik feladata a lelkek egyensúlyának fenntartása, és pártízezer yennek nincsen semmi jelentősége. Amúgy sem igazán ismerem a lányt, ez pedig az ő otthona. Nem tartozik rám, hogy helyes viselkedésre utasítsam.
Csendben, udvarias mosollyal, de mégis érdeklődve figyeltem, mit mutogat Chiyo, és minden szavát elraktároztam a fejemben. Azt mondjuk nem értettem, hogy miért hívnak egy fémdobozt félkarú rablónak, akárhogyan néztem, nem tűnt úgy, mintha tényleg esélye lenne rá, hogy bárkit kiraboljon. Hallottam egy félkarú rablóról, aki terrorizálta Rukongai lakosságát több, mint száz évig, és már nem voltam gyerek, amikor eltűnt. Amiket róla meséltek, ijesztőek voltak, de most valahogy mégis viccesek ezek a mesék, ha úgy képzelem el azt az embert, mint ezt a fémdobozt.
A másik fémdoboz mozgó képére szegezem a szemem, és figyelmesen hallgatom, hogy mit kell csinálni. Lapozgatok a választható figurák között, és megnyomogatom azt a gombot, ami mutat egy keveset abból, hogy mit tudnak. Sokuknak vannak hasonló mozdulatai, mint nekem, de végül mégis egy két méter magas, félmeztelen, izmos férfit választok. Hogy miért, azt nem tudnám megmondani, hiába kérdeznék.
Ahogy azt vártam, az első játékok nem igazán mentek, a lány figurája könnyedén megverte az enyémet, és csak néhány találatot tudtam bevinni, de nem igazán bántam. Különösen úgy nem, hogy hasonlóságot fedeztem fel a rajz és közte. Éppen ezért, amikor először közel jártam a győzelemhez, rögtön lecseréltem. Nagyjából tízedik vagy tizenegyedik alkalommal sikerült először legyőzni, utána majdnem ugyanannyiszor tudtam győzni, mint ő, bár azért látszott, hogy jobb.
Teljesen belefeledkeztem a játékba, még azt sem vettem észre, hogy a lábam lassan megfájdul a hosszú egy helyben állástól. Régen éreztem magam ennyire gyereknek, ahogy a két ugrabugráló figurát néztem, és próbáltam rávenni a sajátom, hogy megrúgja vagy megüsse az övét. Lassan kezdtek megfájdulni az ujjaim is, de nem igazán zavart. Nagyon jól éreztem magam, ezt nem ronthatták el sem az ilyen dolgok, sem Taama. Megint úgy éreztem magam, mintha egy valamiért nagyon boldog gyerek lennék.
- Ez nagyon jó, Keiko. Tudsz még mutatni mást is?- én természetesen nem untam a játékot, de biztos voltam benne, hogy a másik lány már sokat játszott ezzel, és szívesen csinálni mást is. Szívesen játszok vele más játékot is, de akár egy ilyen beszélő, mozgó képet is szívesen megnéznék, amit az emberek kitaláltak arra, hogy elmondjon egy történetet. De állítólag néha úgy zenélnek, hogy Seireitei teljes lakosságának megfelelő ember jön őket megnézni. Rengeteg olyan dolog van, amit szívesen látnék, és örülnék, ha megmutatnák nekem. Reménykedtem benne, hogy Taama lesz az a valaki, de igazság szerint sokkal kényelmesebben éreztem magam emellett a furcsa, de mégis kedves lány mellett.
« Utoljára szerkesztve: 2014. Aug. 20, 21:02:58 írta Ayasegawa Yumichika »

Karakterlap

Ishimaru Akira

Shinigami

9. Osztag

*

3. tiszt

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
16 200 / 30 000

Hozzászólások: 98

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 14 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét Türkíz

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"Tedd mindig azt, amit a szíved diktál!"

Post szín:
#1AAD96


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Tokió
« Válasz #7 Dátum: 2016. Jún. 29, 22:30:47 »
Látogatás Tokióba! Avagy megzavarják a tervem?
A rejtélyes alak akinek furcsa lélekenergiája van!



Miután véget ért ez a hosszú, és ismerkedős napom, este a hálószobámban elkezdtem agyalni egy dolgon, amire már régen nem gondoltam.
- Azt hiszem mióta meghaltam teljesen elfeledkeztem arról, milyen is, volt embernek lenni. Hiányzik a családom, és az ismerőseim. – ekkor valami jó módszer eszembe jutott, amire eddig nem is gondoltam, hogy lehetséges lenne.
- Megkérem Nara taichout, hogy engedjen el kis időre az emberek világába. Persze ehhez adnia kell egy pót testet is. Remélem el fog engedni! – majd elaludtam végül a sok agyalás után.
Másnap egy szép reggel, a madarak csicsergésére feleszméltem az álmomból. Nagyot ásítottam, kinyújtóztam és, ahogy magamhoz tértem teljesen, fel is készültem a nagy útra. El is indultam, Nara taichouhoz, és kértem engedélyt, hogy vissza térjek kis időre az emberek világába, Tokióba. Legnagyobb meglepetésemre, rábólintott, adott is egy pót testet, egy pokollepkét, de megtiltotta, hogy érintkezzek az emberekkel, főleg olyanokkal, akik ismertek. Maximum megnézhettem őket, de csak titokban. Ezután útnak is indultam a Senkai kapun régi hazámba.
- Végre ismét láthatom a szülő földem oly sok idő után! Kíváncsi vagyok, változott e valami, és hogy lehetnek a szüleim 16 év után.
Átléptem a Senkai kapun, és a dangai világban találtam magam, meg is lepődtem.
- Aztaaa! Szóval ez lenne a világok közti hely a dangai! Olyan végtelennek tűnik, és mint egy nagy folyosó. Jobb ha sietek! – megláttam a fényt egy idő után, ami a kijáratot jelzi, egyre szaporábban szedtem a lábaimat, míg végül átértem rajta. Nem hittem a szememnek, mikor kiléptem a járatból. Megláttam Tokió épületeit, utcáit, embereit.
- Igaz amit látok? El se hiszem, ez ez, TOKIÓ! – annyira örültem, hogy azonnal el is kezdtem körbe nézni a vidéken, és elindultam a szüleimet megnézni, ám ekkor egy furcsa, és ismeretlen erőt éreztem meg.
- Ez meg mi lehet? Még sosem éreztem ilyen lélekenergiát. Vajon követ engem, vagy csak paranoiás vagyok? Azt hiszem kipróbálok valamit! – szaporázni kezdtem a lépteim, és úgy tettem, mint aki nem vette észre azt, hogy követnek. Ám ekkor rájöttem a tényre.
- Szóval tényleg követ engem ez a furcsa alak. Vajon mit akarhat tőlem? Remélem nem ellenséges, mert abból nagy baj lenne, főleg, hogy sok az ártatlan ember körülöttünk. Nem igazán szeretnék harcba keveredni vele. Biztosan baj lenne belőle! – ekkor megálltam hirtelen, és egy dolog járt a fejembe, meg kell szólítanom, hogy rájöjjek mit akarhat. Megfordultam, és így szóltam hozzá.
- Üdv kedves idegen! Mit tehetek önért? Szabad tudnom, miért követ engem?
- Na vajon erre mit fog lépni, kíváncsi vagyok. Remélem nem fog egyből nekem támadni, vagy valami hasonló! Jó lenne, ha barátságos lenne.


« Utoljára szerkesztve: 2016. Jún. 29, 22:44:50 írta Ishimaru Akira »

Karakterlap

Vinzent Feuerstein

Quincy

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 500 / 15 000

Hozzászólások: 56

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
ezüst

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#363F43


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Tokió
« Válasz #8 Dátum: 2016. Júl. 04, 13:57:42 »
Látogatás Tokióba
Idegen a Lelkek Világából

Tokió, a világ legtöbb lelket számláló városcsoportosulásának központja. Tökéletes hely, ha valaki el akar rejtőzni, hiszen ennyi ember közül megtalálni egyet, szinte lehetetlen. Valaki azonban mégis erre vállalkozott. Egy házak közti sikátor árnyékában különös alak pihenget a falnak dőlve. Vinzent, az önjelölt jäger, egy falnak dőlve elmélkedett, miközben kedvenc rágóját élvezte. A nagy meleg ellenére cseppet sem látszott rajta, hogy vastag kabátja bármi kellemetlenséget is okozna neki. Egy lehetséges információforrás felkeresése érdekében jött el idáig karakurai szállásától, ám ez sajnos hamisnak bizonyult. A fickó nem tudott mondani semmit sem a bátyjáról, így újabb célpontot húzhatott ki a listájáról. Amint következő lépését tervezgette, szokatlan dologra lett figyelmes. Egy átjáró nyílt a sikátor másik végében, melyből egy fekete ruhát viselő alak bukkant ki, aki gyorsan belebújva egy önmaga hasonmásának látszó testbe, távozott is. Jó pár éve meg volt már, hogy Vinzent utoljára shinigamit látott, könnyen meglehet azért, mert nem is túlzottan foglalkozott velük.  A legtöbb quincy ugyan gyűlöli a halálisteneket, azért, amit a népükkel tettek, ám őt sosem érdekelték az efféle régi históriák, így aztán ez nem is befolyásolja véleményét. Számára ők csak átutazók, kik nem ehhez a világhoz tartoznak, de ezen kívül nem volt semmi egyéb pozitív vagy negatív gondolata feléjük. Ekkor azonban eszébe jutott valami. Az éveken át tartó sikertelen keresés alatt csakis az emberekre összpontosított, de vajon mit tudhat a Lelkek Világa? Ebből az elhatározásból az idegen alak után eredt, ki még nem járt messze, így gyorsan be is érte. Mivel az előbb nem vette észre Vinzentet, ezért úgy döntött kísérletezik kicsit a jövevénnyel. Szándékosan nem fogta vissza a lélekenergiáját, hogy tesztelje, vajon mikor figyel fel a jelenlétére. Mikor elkezdte szaporázni lépteit, ő is hasonlóan tett, ilyen könnyen nem fogja tudni lerázni. Végül kicsivel több idő eltelte után, mint Vinzent számított rá, az alak végül megfordult és szavait egyenesen hozzá címezte.
- Üdvözlöm. – viszonozta a köszönést – Ami azt illeti, talán igen, lehetséges, hogy tudna segíteni nekem.
Eközben ő is megállt a másiktól nem egészen két méterre.
- Nem tűnik idevalósinak. Nem bánja, ha felteszek pár kérdést? Keresek valakit, a neve Thaddäus Feuerstein. Esetleg hallott róla valamit?

Karakterlap

Ishimaru Akira

Shinigami

9. Osztag

*

3. tiszt

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
16 200 / 30 000

Hozzászólások: 98

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 14 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét Türkíz

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"Tedd mindig azt, amit a szíved diktál!"

Post szín:
#1AAD96


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Tokió
« Válasz #9 Dátum: 2016. Júl. 06, 12:54:06 »
Látogatás Tokióba! Avagy megzavarják a tervem?
A rejtélyes alak, akinek furcsa lélekenergiája van!



Mikor már azt hittem, hogy teljesen barátságos ez a furcsa lélekenergiájú alak, akkor hirtelen a következő mondata után elkezdtem beparázni. Gyanúsnak véltem, hogy ennyire kérdezget engem, mikor nem is ismerem, és ő se engem.
- Miért kérdezget tőlem ennyit vajon? Mi ez, talán egy vallatás? Thaddäus Feuerstein? Olyan ismerősen cseng a név számomra, de vajon honnan?
Komolyan elkezdtem gondolkozni a név hallatán, hogy kiről is van szó. Ugyanakkor próbáltam megnyugodni, hogy nem ellenség, és nem is vallatni próbál, csupán keresheti ezt az illetőt, de miért, azt nem tudhatom, ha csak meg nem kérdezem tőle ezt is.
Jobban megfigyeltem közben azt is, hogyan néz ki ez a rejtélyes alak, és arra jutottam, hogy lehet, valami bérgyilkos féle lehet akár. Hirtelen meg is rémültem a gondolattól, elvégre nem akarok senkinek se ártani, aki ártatlan, hogy segítsem egy gonosztevő munkáját.
- Jaj, most mitévő legyek! Ha túl sokáig váratom a válaszommal, akkor még a végén nekem fog támadni, esetleg megpróbál eltenni láb alól. Mivel biztosan nem hétköznapi alak a lélekenergiájából ítélve, így nem lenne előnyös harcolnom vele. Biztosan megsérülnének a sima emberek körülöttünk, amit nem hagyhatok, egyrészt elvből, másrészt, Nara taichou leszedné a fejem, hogy miattam megsérültek a civilek. Tutira nem engedné, hogy még egyszer egyedül jöjjek el az élők világába.
Úgy láttam kezd türelmetlen fejet vágni, szóval úgy döntöttem a sok agyalás után, hogy választ adok neki, de kérdezek is tőle, ami engem érdekel. Próbáltam azt a látszatot kelteni, hogy nem félek tőle, és örülök, hogy segíthetek neki.
- Igazán örülök, hogy tudok segíteni. Elárulná a nevét először is? Nem szeretek olyan embernek információt kiadni bármiről, vagy bárkiről, akiről nem tudom, hogy kicsoda. Mellesleg én, Ishimaru Akira vagyok. Másodszor, igen is idevalósi vagyok. Harmadszor persze, hogy nem baj, ha feltesz pár kérdést a neve elárulása után!
Nem akartam, hogy rájöjjön arra, hogy már meghaltam, és halálistenként jöttem vissza a szülőföldemre.
- Egyáltalán miből gondolja rólam, hogy nem vagyok idevalósi? Ennyire feltűnő a gigai, amibe bújtam? De elvégre ő honnan tudhatná, hogy nem is a valódi testemben vagyok? Nem is shinigami! Remélem a kérdéseiből rájövök, mit akarhat tőlem igazából.
Sokat törtem a fejem ezen, majd megvártam a válaszát, és utána folytattam a válaszadásom neki.
- Bocsánat, hogy sokat váratom a válaszommal, de sokat töröm a fejem valamin.
Eközben rájöttem, hogy honnan ismerős ez a név, amit kérdez, csak annyira régen volt, hogy nehezen jutott eszembe.
- Igen! Ismerem ezt a Thaddäus nevű illetőt, legalább is kicsit. Régen, mikor egy utazáson vettem részt a tudós csapatommal az Andok hegységre, akkor ismerkedtem meg vele. Komoly, de rendes alaknak tűnt. Igaz furcsaságokat mondott néha, és mintha szökni próbált volna valami elől. Ám túl nagy figyelmet végül nem szenteltem neki, mert a kutatásunkkal foglalkoztam, majd egyszer csak hallottam egy nagy robbanást, és ő eltűnt. Nem láttam soha többé. Sajnálom, fogalmam sincs hova tűnhetett, ott láttam őt utoljára.
Sóhajtozni kezdtem, mert kimerült a tüdőm a sok beszédtől.
- Remélem hasznos volt számára az információ, de most én jövök a kérdésemmel, ha nem bánja. Nem tudom, hogy kérdezzek rá, de valamiért furcsa aurát érzek ön körül. Tudja nagyon, de nagyon jók a megérzéseim. Elárulná, hogy miért érzem ezt?
Remélve tettem fel kérdésem felé, hogy választ is kapok rá és ne fogjon gyanút, hogy nem is ember vagyok már, hanem csak egy halálisten.


Karakterlap

Vinzent Feuerstein

Quincy

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 500 / 15 000

Hozzászólások: 56

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
ezüst

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#363F43


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Tokió
« Válasz #10 Dátum: 2016. Júl. 19, 12:50:30 »
A shinigami semmit sem felelt a feltett kérdésre, csupán bizonytalanul bámult, mint aki nem tudja, mitévő legyen. Vinzent egy darabig türelmesen várt, de miután továbbra sem kapott választ, egy ránc futott végig a homlokán. Jobb kezét lassan kabátja zsebébe helyezte, majd készen állt arra, hogy egy illúziót használva elterelésként, légsiklással gyorsan mögé kerül és leüti, majd elvonszolja valami félreeső helyre kivallatni, hogy mennyit tud, amikor az idegen még éppen idejében megszólalt. A nevét kérdezte, és láthatóan nagyon ragaszkodik is hozzá, hogy megtudja. Vinzentnek egyáltalán nem tetszett a gondolat, hogy kiadja a nevét nem csak egy halálistennek, de egyébiránt bárkinek is, viszont mivel készségesnek bizonyult a válaszolásra ezen információ megosztása után, így végül úgy döntött békés keretek közt folytatja a társalgást.
- Szintúgy örülök, hogy hajlandó segíteni nekem, Ishimaru Akira.
Ismételte el a nevét, mintha az valamiféle varázslat lenne, ami hatalmat ad tulajdonosa felett.
- Szólíthat Vinzentnek.
Jelentette ki, miközben megigazította szemüvegét. Természetesen még ezen kérésre sem árulta el azonnal teljes nevét, de családnevét nem is fogja, még akkor sem, ha a shinigami erre konkrétan rákérdezne, csupán valami álnevet mondana. Nem azért, mert szégyellené talán, csupán nem tudhatja mibe keveredett a bátyja, így megnehezíthetné a nyomozást, ha fény derülne rokonságukra.
- Nem probléma, csak nyugodtan.
Mikor már kezdte azt hinni, hogy szándékosan szórakozik vele, egyszer csak felkiáltott. Ráadásul azt állította ismeri a testvérét. Ennek említésére Vinzent eddigi nyugodt testtartása feszült lett, mint egy ugrásra kész kutya, ki sok éhezés után végre ételt lát. Úgy tűnik menekült valami. Ahogy gondolta, belekeveredett valamibe és megint egymaga akar mindent elintézni, hogy másokat ne veszélyeztessen. Bár tiszteletreméltó, egyúttal ez Thaddäus egyik legidegesítőbb tulajdonsága is. Figyelmesen hallgatta tovább Ishimaru Akira mondandóját, nem sokat tulajdonítva a robbanásnak. Nem olyan embernek ismerte, mint akin egy ilyesmi kifoghat. Bár elég kevés nyomnak tűnhet, jobb híján mindenképpen utána kell járnia ennek is.
- Pontosan milyen régen történt ez?
Vetette fel rögtön, amint a másik végzett a beszéddel. Hangján türelmetlenség, de elhivatottság is érződött, mely folytán kérdése így inkább tűnt választ követelő, ellentmondást nem tűrő felszólításnak.
A shinigami puhatolózva megfogalmazott vizsgálódása hatására alig észrevehetően görbült halvány mosolyra szája széle.
- Hogy mennyire volt hasznos, majd elválik. Minden esetre köszönöm, hogy ennyit is megosztott.
Már indult is volna az ellenkező irányba, amikor a halálisten tovább folytatta.
- Furcsa aura? Elnézést, de fogalmam sincs, miről beszélhet, talán csak ez a hőség az oka. – Fordult meg közben. – Tényleg hálás vagyok az információért, de ha adhatok egy tanácsot, a maga érdekében mondva, nem akar ennél jobban belekeveredni ebbe.
Mondandója közben szokásos mozdulattal megigazította napszemüvegét, eközben érezhetően megemelkedett lélekenergiája, ami meg-meg libbentett egy kósza, visszalógó tincset frizurája elülső részén, figyelmeztetve Akirát arra, hogy az ilyesfajta kérdések bizony nem szívesen tárgyalt témák ezüsthajú beszélgetőpartnerénél.

Karakterlap

Ishimaru Akira

Shinigami

9. Osztag

*

3. tiszt

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
16 200 / 30 000

Hozzászólások: 98

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 14 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét Türkíz

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"Tedd mindig azt, amit a szíved diktál!"

Post szín:
#1AAD96


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Tokió
« Válasz #11 Dátum: 2016. Aug. 27, 16:31:41 »
Látogatás Tokióba! Avagy megzavarják a tervem?
A rejtélyes alak akinek furcsa lélekenergiája van!


Miközben agyaltam erősen, hogy mit feleljek a furcsa idegennek, akkor észre vettem rajta, hogy egy ránc futott végig a homlokán, ami miatt aggódni kezdtem. Biztosra vettem ezek után, hogy kezdtem feldühíteni a sok hallgatásommal, de sajnos én már csak ilyen vagyok, hogy szeretem átgondolni a dolgokat, főleg, ha idegenről van szó. Ám, mikor végre választ adtam neki, és egyből kontra kérdésként megkérdeztem a nevét, végül nem történt veszélyes helyzet. De azt viszont furcsának tartottam, hogy elismételte a teljes nevem, majd ő is elárulta a nevét, de valamiért a vezetéknevét nem árulta el, amit persze megint csak furcsának tartottam. Olyan érzésem támadt, mintha titkolna valamit előlem, bár mivel idegen, ez könnyen megtörténhet.
- Örvendek, kedves Vinzent úr. - mondom neki tisztelettudóan, hogy érezze nem szórakozom vele.
- Megkérdezhetem a vezetéknevét is? Esetleg valami okból nem akarja elárulni? - teszem fel kérdéseim egy nagyon kicsi mosollyal az arcomon, hogy ne fogjon gyanút, miért érdekel ennyire a teljes neve.
Szerencsémre megértő volt velem, hogy nem zavarta a sok gondolkodásom, de sajnos nevek terén elég rossz a memóriám, így hát sokat kellett agyalnom azon a néven, amit kérdezett. Végül eszembe jutott, és ekkor elmondtam neki mindent, amit csak tudtam a múlt emlékeiből merítve. Miközben meséltem neki, eléggé figyelmes lettem arra, hogy az eddig igen csak laza, és nyugodt testtartása feszültebb lett. Nem tudom, miféle kapcsolat lehet kettejük között, de ki fogom deríteni! Legalább is nagyon remélem, hogy sikerül, ám ekkor hirtelen kérdezett is tőlem újra. Jól megfogott a kérdésével, mert hirtelen nem tudtam mit is válaszoljak neki, mivel nem tudhatja meg, hogy shinigami vagyok. Talán jobb lenne, ha az emberi életkorom osztanám csak meg vele, de akkor meg lehet gyanút fog. Jajj, istenem mit tegyek most?!
- Öhm, tudja, az már legalább 16 éve történt. Nem tudom, hogy ő e az akit keres, én csak a keresztnevére emlékszem.
Remélem, ebből nem jön, rá ki is vagyok, és remélem, tudtam neki segíteni.
Ekkor megköszönte az információt, majd el akart menni, de ekkor megállt, ahogy feltettem neki a többi kérdésem. Pontosan, ahogy gondoltam, nem akarta elárulni, miért érzem ezt a furcsaságot körülötte, mintha neki is magas lélekenergiája lenne, pedig nem néz ki shinigaminak.
Ezek után megfordult, majd már-már fenyegetően közölte a mondandóját, és ekkor felfigyeltem a mostanra már egyértelművé vált tényre, hogy neki is lélekenergiája van, és ezt érzem, ahogy kibocsájtja, de másmilyen, mint egy shinigaminak például.
- Nézze, Vinzent. Én nem akarok bajt, de most már biztosra veszem, hogy ezt az érzést nem a hőség okozza. Maga nem átlagos ember, igazam van? - teszem fel kérdésem neki félve, hogy mit fog lépni erre, mert nagyon nem lenne jó, ha harcra kerülne a sor.
Eleve gigai alakban, még a zanpakutoum sem tudom előhívni, se a lélekenergiám. Szóval nagyon bajban lennék, ha most harcra kerülne a sor.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Aug. 28, 15:00:26 írta Ishimaru Akira »

Karakterlap

Vinzent Feuerstein

Quincy

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 500 / 15 000

Hozzászólások: 56

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
ezüst

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#363F43


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Tokió
« Válasz #12 Dátum: 2016. Aug. 31, 20:41:18 »
A shinigami igen roppant mód ragaszkodott továbbra is, hogy megtudja a teljes nevét. Igen hiábavaló erőfeszítés egy ilyen jelentéktelen dologért, melyet kifejezetten viccesnek talált, bár ezt külsőleg igyekezett nem kimutatni. Még ha Vinzent el is árulná neki a nevét, honnan tudná, hogy igazat mond?
- Falkenrath. – Vetette fel egy már korábban is használt ál családnevét, mielőtt elismételte volna újra teljes neve részeként. – Vinzent Falkenrath, örvendek én is. Most már úgy hiszem nincs egyéb akadálya, hogy zavartalanul társaloghassunk.
- Tizenhat éve, csakugyan? Meglehetősen jól tartja magát, Ishimaru úr. – Ártatlan bóknak is tűnhetett volna, azonban Vinzent tökéletesen tisztában volt vele, miféle szerzet áll előtte, mondandójának ilyetén jellegű megfogalmazása, teljesen szándékos volt, mint egy kísérletképpen, hogyan is reagál rá a shinigami. Persze nem ezért volt itt, hogy idétlen tréfákat játsszon a túlvilág küldötteivel, így rögtön vissza is tért a tárgyra, miután kiszórakozta magát.
- Hogyan nézett ki, letudná írni?
Csupán a biztonság kedvéért teszi fel a kérdést, nem reméli, hogy több, mint másfél évtized eltelte után bármi használható vonalon el tudna-e indulni ezen a nyomon. Ezen kívül a családot szétszakító tragédia „csupán” kilenc éve történt, így az említett illető semmiképpen sem lehetett keresett bátyja. Mivel úgy tűnt további kérdezősködés hiábavaló és felesleges időtöltés lenne, így már útnak is bocsájtotta volna a shinigamit, hogy tegye, amiért eredetileg is idejött, ha ő nem zavarja meg. Úgy tűnt azonban, hogy feledtébb gyanakvó alakot volt szerencséje kifogni, mert még a kevéssé félreérthető figyelmeztetése ellenére is tovább szaglászott.
- Ez esetben definiálná nekem, pontosan mit is ért „átlagos ember” alatt? Netán van valamiféle viszonyítási alapja? – Fordult most már ismét teljesen Akira felé, majd várakozva tekintett rá. – Igazán érdekelne a véleménye a témáról, ha már így felvetette, Ishimaru úr.
Úgy sem tervezett már semmi mást erre a napra, így érdekes tanulmánynak ígérkezett ezen shinigami szociológiájának tanulmányozása. Vajon meddig mehet el? Milyen reakciót fog ezzel kiváltani? Az emberek könnyen kiismerhető lények, ugyanaz a túlélő ösztön hajtja mindet, mely könnyen saját haszonra fordítható, vajon mi a helyzet egy olyannal, aki már meghalt?

Karakterlap

Ishimaru Akira

Shinigami

9. Osztag

*

3. tiszt

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
16 200 / 30 000

Hozzászólások: 98

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 14 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét Türkíz

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"Tedd mindig azt, amit a szíved diktál!"

Post szín:
#1AAD96


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Tokió
« Válasz #13 Dátum: 2016. Szept. 30, 21:15:16 »
Látogatás Tokióba! Avagy megzavarják a tervem?
A próbálkozási szándék



- Örülök, hogy végül elárulta a vezetéknevét kedves, Falkenrath Vinzent úr. Így van, most már nincs akadálya. - bár voltak kételyeim, hogy igazat mondott-e végül is igen csak titkolta eddig a vezetéknevét. De ki tudja, lehet csak paranoiás vagyok. :o
Francba! Rájött volna, hogy túlzottan is fiatalosan nézek ki? Szépen elszóltad magad Ishimaru Akira. Na most mitévő legyek, és hogy másszak ki ebből a szorult helyzetből? Megvan!
- Öhm, tudja mindig is fiatalabbnak néztem ki a koromnál, mások is mondták nekem mindig, hogy jól tartom magam, ez nekem amolyan adottság féle, hehe. - amolyan fél vigyorral bámultam rá, és reménykedtem, hogy bekajálja a válaszom. Majd elkezdtem jellemezni Thaddäust, ha már ennyire érdekelte, hogy nézett ki. Szerencse, hogy jó a memóriám.
- Sötét barna, szinte már fekete, nem túl rövid hajú volt, egész erős testalkata volt, de nem arra a kigyúrt edző férfiakra gondolok. Nem volt már velem egykorú, hanem idősebbnek tűnt. Fehér ruhája volt, és elegáns, mint ha valami ünnepségre ment volna. Remélem kielégítő választ adtam önnek.
Úgy láttam sikerült itt tartanom, jól megfoghattam a kérdésemmel, de viszont most ő is megfogott engem a kérdésével. Gyerünk Akira, ki tudsz te ebből mászni! Legalább is nagyon remélem! :roll:
- Nos, lássuk csak! Mondjuk úgy, nem szoktam átlagos embereknél furcsa aurát érezni, tudom jól, hogy ez nem a hőtől van, nem kaptam napszúrást sem, és lázam sincs. De önnél valamiért nagyon furcsa áramló energiát érzek, mintha nem is sima ember lenne, hanem valami több. Talán ezt tudnám viszonyítási alapnak mondani, és örülök, hogy felkeltette a téma az érdeklődését, Vinzent úr.
Bár arra kíváncsi volnék, ha ez lélek energia áramlás, amit érzek körülötte, már pedig biztosra veszem, hogy az lesz, akkor miért különbözik ennyire a shinigamiktól vagy a hollowoktól? Ki fogom deríteni, hogy mi is ő valójában, még ha más módszerekhez is kell folyamodnom, mert most már ő is felkeltette az érdeklődésem nagyon.
- Mellesleg, ha már ilyen jól elbeszélgetünk, nem lenne kedve beülni valahova egy italra mondjuk? - Kíváncsian vártam a reakcióját a barátságos szándékomra.

Karakterlap

Vinzent Feuerstein

Quincy

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 500 / 15 000

Hozzászólások: 56

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
ezüst

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#363F43


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Tokió
« Válasz #14 Dátum: 2017. Febr. 01, 19:12:22 »
Kérdéseinek egyértelmű szándéka ellenfele összezavarása volt, s hogy információ szerzésével intellektuális fölénybe kerüljön a shinigamival szemben. Az ő felfogásában ez is csupán egy újabb megvívásra váró csata volt, még ha nem is karddal és pisztollyal, hanem szóban teszik. Beszédpartnere elhúzott mosolyából arra következtetett, hogy ezen igyekezetéből akár még lehet is valami. Személyleírásában meglepő módon még ruházatára is emlékezett, azonban még így sem lehetett egyértelmű következtetést levonni. A leírás ugyan illett bátyjára, azonban a feltételezett találkozás időpontja miatt még mindig támadtak kétségei. Ha feltételezi, hogy az információ helytálló, és csakugyan Thaddäus Feursteinról van szó, akkor sokkal valószínűbb, hogy keresett bátyja helyett nagybácsijáról lehet szó, akiről testvére a nevét is kapta. Afféle különcnek számított a családon belül. Letelepedés helyett állandó expedíciókon vett részt a legkülönfélébb helyeken, így a legkevésbé sem lepte meg, hogy az Andokban is járt az öreg, viszont akár hányszor kérdezték arról, hogy van-e bármiféle konkrét dolog, amit ennyire kutatna, mindig kitérő választ adott. Nem sokat találkozott vele, csupán pár évente bukkant fel pár napra. Gyerekkorában mindig nagy élménynek számított a felbukkanása, bátyjával együtt mindig körbe rajongták és kérték, hogy meséljen utazásairól, miközben a tőle kapott ajándékokat nézegették. Emlékezett még arra is, mennyire felnéztek egykoron rá, és – szüleik nem kifejezett örömére – arról álmodoztak, egyszer talán nekik is hasonló kalandokban lehet részük. Furcsa dolog az idő, megváltoztatja az embereket. Emlékezett ugyan a részletekre, ám az érzést már nem tudta felidézni. Nem tudta, hogy jelentenek-e még bármit is számára ezek a dolgok, egy valami azonban szöget vert a fejébe. Indulása előtt bátyja bácsikájuk felől érdeklődött, amire akkor a gyász miatt nem fordított figyelmet, ám a jelenlegi helyzetben adhat egy nyomot, amin el lehetne indulni. Erre való tekintet nélkül azonban egyelőre még biztosan Japánban marad, amég itt nem végzett minden lehetséges szál felgöngyölítésével.
- Igazán köszönöm a beszámolóját, Ishimaru úr, lekötelezett vele. – Válaszolta egy bólintás és sablonos mosoly kíséretében. Akár indulhatott is volna, hiszen meg volt, amit akart, ám nem mindennapi látvány, hogy az ember shinigamival találkozzon fényes nappal, ráadásul póttestben sunyulva. A feltett kérdésre válaszul mindenféle aurákról meg egyéb dolgokról kezdett magyarázni. Persze Vinzent tökéletesen értette, mire is akarna kilyukadni, egy külső szemlélő azonban könnyen azt hihette volna, nincs meg minden kereke.
- Azt hiszem nincs akadálya. Talán önnek sem ártana valami jéghideg frissítő, mert én még mindig nem zárnám ki, hogy ez a meleg járatja csak a bolondját az érzékeivel.
Árnyékos megfigyelő állásából kimozdulva bizony ő is elkezdte már érezni, hogy golyóálló kabátja nem a legpraktikusabb viselet itt az évnek ebben az időszakában, ám régóta nem az a fajta ember volt már, aki ilyen kényelmetlenségekre komoly figyelmet fordítana.
- Valószínűleg már kitalálhatta a nevem alapján, hogy nem idevalósi vagyok, de idefelé jövet láttam egy alkalmas helyet, ahová terveztem betérni a visszaúton. Amennyiben úgy gondolja, elkísérhet.