Szerző Téma: Eliana del Barros  (Megtekintve 832 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
55 200 / 65 000

Hozzászólások: 199

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 112 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Eliana del Barros
« Dátum: 2014. Aug. 21, 12:31:12 »

Jelszó: Doesn't matter who it is, I'll fuckin' break 'em
Név: Eliana del Barros
Kaszt: Arrancar
Rang: 24-as számú Arrancar; Adán Scytacierto fracciónja (megbeszélve)
Testvér: Léón del Barros (fogadott testvérem)
Nem:
Kor: 20 évesnek látszik (de nem sokkal öregebb)
Születési dátum: 06. 25.


Kinézet:
Rövid fekete haj, mélykék szemek. Arcomnak jobb felén maradt meg egyedül a maszkom egy része. A homlokomtól egészen az arccsontomig. Maszkomon világoskék csíkok találhatók. Fehér félcipőszerű lábbelit viselek, hosszú fekete térdzoknival, és rövid fehér szoknyával. Felsője ki van vágva a nyakánál, és nem hosszú (hasa kilátszik). Egyik ujja a ruhának nincs, viszont karomon viselek egy karkötőt, másik hosszan meg van hagyva. Oldalamon hordom zanpakto-mat, mely első ránézésre egy egyszerű katana-nak néz ki. Szép lány, viszont sokan inkább elkerülik.


Jellem:
Belevaló lány. Viszont körülötte elég fagyos néha a hangulat. Egyrészről forr a haragtól, és csinál őrültséget, másrészről olyannyira elkomolyodik, hogy félelmet kelt az emberekben. Szeret vitatkozni, de közben észreveszi és megmondja a nagy igazságokat. Egyrészről egy szeleburdi gyerek, egy haláltól se félő örült harckedvelő, másrészről egy hideg gyilkos. Az embereket és a shinigami-kat gyűlöli. Aizen-t, akinek az erejét köszönheti, ki nem állhatja. Ha tehetné, megölné. Viszont mivel környezete meghajol előtte, így mint akinek a fogát húzzák ő is fejet hajt, és undorral teljesíti kérését. Életcélja, hogy legyőzze azt a lányt, és ezért mindent megtesz, hogy erősebb legyen. Valójában nem szereti a mostani életformáját, de az életéhez ragaszkodik. Minden reggel rémálomból felriadva ébred.


Zanpakuto neve: Nieve Cristale
Zanpakuto parancsszava: Congelar en mi corazón Nieve Cristale (Fagyaszd meg a lelke legmélyét Hókristály)
Resurrection:
Zanpakto-m fekete színű hüvelyén van egy fehér szalag, mely nincs teljesen lekötve, és a lélekenergia áramlásával együtt lobog. Innen húzom elő zanpakto-mat, melynek markolata és pengéje fehér, keresztvasa pedig szürke. Pengéjén van egy hópehely minta, ami ugyan úgy szürke színű. Mikor elhangzik a parancsszó, akkor fehér lélekenergia kavarog körülöttem, és a hideg, erős szélbe hópelyhek szállnak. Felettem az ég sötétszürke lesz, és félelemkeltő. Mikor a hópelyhek és a szél alább hagy, akkor látszik az igazi alakom. Hátamon egy kasza van, melynek élei élesek, és a szélén ilyen arab vagy misztikus íráshoz hasonló felirat van. A kasza pengéjének felső részén fut végig és szürke színű. Maga az egész fegyver fehér, és pengével ellenkező végén van egy energia gömb, melyben kék és fehér színű szellő áramlik, és apróbb hópelyhek látszanak. A gömb nem túl nagy, és a kasza rúdjának vége úgy van kialakítva, mintha rögzítené ezt a részt (nem éri körbe – három nyúlvány). A rúd egyenes, és fehér színű. A közepén a szürke hópehelyminta fellelhető.
Maszkom úgy változik, hogy a homlokomon, mint egy korona, vagy pánt jelenik meg. A homlokomat és a szemem felett nem sokkal fedi el arcomat. A mintázata maradt kék. Szememen ezüstszínű szemhéj festék van, mely kicsit tovább ér, hogy jól kihangsúlyozza a szememet. Füleim lesznek, melyek alapból szürke, tört fehér színűek, és a végük fekete. Farkam is lesz, mely a farkasokéhoz hasonlítható (történetemből kiderül) ez is tört fehér. Karmaim vannak, bár nem az élesebb fajtából, de ez sem egy hasztalan kellékem.
Ruházatom is másabb lesz. Hosszú fehér szoknya van rajtam a jobb lábamnál felvágva. A felsőm alaphossza nem változik, viszont a felsőmet lehúzom, hogy kilátszódjon a vállam, és a felső mindkét ujja hosszú. Mezit láb vagyok, és a talpam alatt a talaj az átváltozás után teljesen meg fagy.
Támadásaim több technikára osztható. Első támadás neve Noche de Paz. Ez egy gyilkos támadás, de nem kivédhetetlen. Lényege, hogy a kaszát megforgatom ekkor hópelyhek milliónyi jelennek meg, majd egy lendítéssel az ellenfél felé küldöm. Ilyenkor, mint egy erősebb szél hópelyhekkel zúdul rá az ellenfelemre, melytől reflexből behunyja szemét, és arca elé kapja a kezét. A hideg, csípős szélvihar csak egy elterelő mozdulat. Ekkor odatermek, és azt suttogom, hogy „Halott vagy”. Ekkor a kaszát a mellkasába vágom. Ha nem védi ki, akkor itt vége is az életének, és a harcnak. Így intézek el minden kisebb, vagy gyengébb ellenfelet, akivel nem akarok sokat foglalkozni, és rühellem. De egyben ez egy nagyon hatékony végső technika is.
Második támadási módszer neve Masacre escalofriante. Itt csak a kaszát, harci tudásomat, és gyorsaságomat használom. Gyorsan és váratlanul közel megyek az ellenséghez, majd igyekszem valahol megvágni. Ellenfél azt hiszi, hogy ez egy egyszerű vágás. Viszont a vágás után néhány másodperc múlva a vágás, és környéke megfagy. Lélekenergia nagyságától és vágás nagyságától függően változik a megfagyott terület nagysága. Ha nem figyel oda, akkor szépen lassan teherré és használhatatlanná teszem végtagjait. Ez egy könyörtelen játék is egyben, hisz ha teljesen megfagyott az egyik végtagja (pl.: keze), akkor az lassítja, és képtelen használni. Így elég hamar újabb vágás áldozata lesz. Ha nem akarja, hogy még több vágás legyen rajta rövid időn belül, akkor el kell gondolkoznia rajta, hogy megválik attól a részétől.
Saját fegyveremet jól forgatom. Van egy olyan módszerem is, hogy kezemből apróbb kristályokat fújok, mellyel néhány másodpercre elvakítom ellenfelemet. Van mikor karmaimat használva vágást okozok az arcon.



Előtörténet

Életem és halálom
Kislányként hosszú hajam volt, és félénk voltam. Szerettem egyedül játszani, és nem voltak barátaim. Viszont ez 13 évesen megváltozott. Serdültem, és egyre nagyobb őrültségeket csináltam. Félelmet nem ismertem, és mindenben igyekeztem a legjobbnak lenni, hogy elismerjenek, vagy féljenek tőlem. Lázadtam, viszont a szüleim elég rövid pórázon tartottak. Mikor 18 lettem apám alkoholista lett anyámat meg gyűlöltem. Nem tudtam megfelelni. Apám figyelme a munkára és a piára korlátozódott, anyám pedig mindenemet ellenőrizte. Menekültem otthonról. Ekkor találkoztam egy férfival, aki 3 évvel volt idősebb nálam. Természetesen nem élt angyal életet, de valami oknál fogva boldog voltam mellette. Éjszakai életet éltem, és csak a mostan számított. De ezek ellenére igyekeztem megtartani a méltóságom, és rejtegettem érzékeny énemet.  Apám egy nap haza jött a kocsmából, és megütötte anyámat. Ekkor természetesen megvédtem, de ekkor kaptam én is. Ekkor költöztem el. Nem értettem anyámat, hogy miért van még apámmal, ráadásul mikor ez történt terhes volt a kistestvéremmel. Még inkább meggyűlöltem a családomat. Végérvényesen elszöktem és párommal voltam ezek után. Én nagyon szerettem őt, viszont úgy érzetem, hogy ő közel sem érez úgy irántam. Inkább csak elvisel. Szépnek talál, és számára ez presztízs kérdés.
Egy téli estén mentünk volna haza, a szórakozó helyről, mikor egy fekete autó pont előttünk állt meg. Gondoltam biztos valami üzlet már megint. Kiszállt belőle két férfi, és azt mondta, hogy szálljunk be. Én mindig kimaradok Akihiko sötét üzleteiből, most viszont engem is betuszkoltak szinte az autóba. Az autó kivitt minket a városszéli erdőhöz, majd megállt. Nem tudtam, hogy hogy mennek ezek a dolgok, de rossz érzés fogott el.
- No, nem visztek a főnökhöz?
- Most nem ez a feladatunk. Szállj ki! – förmedt rá, és pisztolyt nyomott a barátom fejéhez.
- Jaj de nagy ember már valaki. Rendben-rendben. Gyere, szálljunk ki Eliana.
Megfogta a kezemet, és kiszálltunk. A három férfi is kiszállt. Az egyik megfogta a kezemet, és arrébb húzott. Az egyik fegyvert fogott a páromra, a másik pedig megütötte.
- Ejnye! – még mindig nem vette komolyan a dolgokat – Beszéljük meg srácok. Nincs itt semmi félre értés. Na! Tegyük le és beszéljük meg, hogy …- ekkor ismét ütött. Az ütés a gyomrát találta el.
- Azt hiszem nem fogtad fel, hogy miért vagyunk itt, Nakane Akihiko. – mondta hidegen, akinél a fegyver volt – Azt a parancsot kaptuk, hogy végezzünk veled. Ezt a parancsot pedig most végre is hajtom.
- Testvér ne szórakozzál már. Hé! Gakuto! Figyelj, tedd azt le! Ne, szórakozz. Neee!!!
A lövés eldördült. Egyenes a fejébe. Azonnal belehalt, és nekem végig kellet néznem az egészet. Meg se tudtam szólalni. Meg se tudtam mozdulni. Az egész egy pillanat volt. A férfi ugyan olyan hideg volt, mint előtte. Leeresztette a fegyverét, majd elindult a kocsi felé. Előbb rám nézett, majd azt mondta:
- Azt csináltok vele, amit akartok. Csak utána nyírjátok ki. Majd tüntessétek el a hullákat.
Mondta ugyan olyan hidegen, és végig a szemembe nézve. Nem volt benne semmi megbánás, szomorúság, sőt érzelem. Fekete haja és olyan barna szeme volt, hogy az szinte elment feketének. Nem lehetett tőlem sokkal idősebb, de éreztem, hogy már sok embert megölt hasonló módon. Mintha egyáltalán nem érdekelné semmi.
- Rendben. – mondta, aki fogta a kezemet egy sunyi mosollyal a képén. – Gyere kislány. Gondoskodom rólad. – magához rántott.
- Ne! Ne merj hozzám nyúlni. – eközben a gyilkos beszállt az autóba, és elhajtott.
- Már azt hittem, hogy magának akarja a lányt. Úgy megállt és ránézett. ... Általában egyáltalán nem foglalkozik velük.
- Még tiszta szerencse... Most viszont szórakozhatunk. Gyere közelebb! Nem fog fájni. Engedd, és az utolsó jó lesz. Jó élményekkel távozz a túlvilágra. - nevetett - Én annyira felizgulok az ilyentől.
- Ne! NE!!! – tiltakoztam.
Az, aki fogta a kezemet, annak a kezében ott volt a pisztoly. A másik mikor hozzám ért, akkor a mellemet kezdte el taperolni. Ellenkeztem, és próbáltam elmenekülni. Próbáltam a lefogásból minden erőmmel kiszabadulni. Egy váratlan pillanatban a pisztoly elsült. A golyó egyenesen az oldalamba fúródott. Fájt, és én azonnal összeestem. Egyre inkább akadozva vettem a levegőt, és a szemem is egyre üvegesebb lett. Éreztem, ahogy a vér folyik, és szép lassan az erőm elhagy.
- Te barom! Most nézd meg!... Mindegy...
- Amíg nem vérzik el, addig nyugodtan. – mosolygott a másik. – Legalább nem ellenkezik.
- Gusztustalan vagy! ... Gyere! Tisztítsuk el a barátját, ha már ilyen barom voltál. Addig elvérzik, és őt is takaríthatjuk.
Barátom holtestét felemelték, és bevitték az erdő sűrűjébe. Nagyon véreztem. Viszont erőt vettem magamon, és elindultam. Kezemet a sebemen tartva néha-néha elesve, és mérhetetlenül fázva haladtam előre. Mindig fázós voltam, viszont kabát nélkül, tépett ruhába, lőtt sebbel haladtam előre. A város szélén estem össze véglegesen. Egy lány járt arra, és rögtön odaszaladt hozzám. Rögtön hívta a mentőket. De már késő volt. Az volt az utolsó leheletem. Még éreztem, hogy melegség árasztja el a testemet, a lány hangját hallottam, hogy „Ne add fel! Tarts ki! Ne add fel!”

Hollow-vá válás és bosszú
Meghaltam. Mikor magamhoz tértem, akkor feküdtem a hóban. Már nem fáztam. Felkeltem, és ekkor vettem észre, hogy a mellkasomon egy lánc van. Nem tudtam hova tenni, de az emberek nem láttak. A nyomozás az ügyemben elkezdődött. Párom holtestét is megtalálták, viszont nem az a megoldás született, amire számítottam. A rendőrség nem sokat foglalkozott az üggyel. A páromnak volt már dolga a hatósággal. Azt hozták ki, hogy kihozott ide, és veszekedtünk. Biztos megakart erőszakolni és utána megölni. A fegyver elsült, és én megszerezve a fegyvert és önvédelemből fejbe lőttem. Majd segítségért indultam. Ezzel lezárták az ügyet, hisz a három férfinak a főnöke elintézte. Egy dagadt férfi, aki az egész városban nagy befolyással bír, és korrupt zsaruk is neki dolgoznak. Eközben eltemettek, és apám, illetve édesanyám sokkal jobban szeretett, mint hittem volna. Fájt, dühös voltam. Páromat kerestem, de nem találtam. Nem értettem. Miért maradtam itt, mi van velem? A lány, aki ott volt, mikor meghaltam nyomozásba kezdett. Próbáltam neki segíteni. Jeleket hagytam, és olyan volt, mintha nem is kellene neki semmi jel, elég, ha a jelenlétében elmondom, hogy mi történt, és mit keressen. De ez persze nem volt elég. Meg az a lány is velem egyidős lehetett, és ő se tehetett többet. Az hogy megússzák, és jót nevetnek rajta, az feldühített. Egyre mérgesebb lettem, míg belül érezni nem kezdtem valamit. Valami hihetetlen erőt. A lánc a mellkasomon egy másodperc alatt diribdarabra hullott. A helyén egy luk lett, és kezeim, majd észrevettem, hogy a testem teljesen megváltozott. Dühös voltam, és meglátogattam azokat, akik miatt történt ez az egész. Először a főnököt öltem meg, aki az utasítást kiadta. Majd a két testőrt, majd a lefizetett rendőröket, és végül a hidegvérű gyilkost, aki miután fogalma se volt, hogy mi történik vele teljesen megrémült és már nem volt olyan, mikor gyilkolt. Kegyetlenül megöltem őt is. A lelküket is megettem, de a bennem kavargó üresség, éhség, és düh nem akart csillapodni. Míg végül elmentem ahhoz a lányhoz, aki halálomkor mellettem volt. Követtem, az utcán, míg végül egy kis sikátorba nem ért. Akkor támadtam rá. Kezem lendült, viszont olyan dolog történt, melyre nem számítottam. A lány körül egy védőgömb szerű pajzs jelent meg. A világoskék színű védőburok teljesen körbevette. Olyan erős volt, hogy hátrálnom is kellet. A szél csak úgy lobogtatta barna, hosszú haját.
- Nem volt elég? – kérdezte tőle szokatlan komolysággal.
Az első találkozásunktól kezdve úgy ismertem, mint aki egy alapból vidám lány, és szívén viselte azt, ami velem történt. Meg úgy általában is szívén viselte mások sorsát. Teljesen meglepődtem. A pajzs eltűnt, és felém fordult.
- Most meg kellene, hogy öljelek. Hollow lettél, és embereket öltél. Nekem az lenne a feladatom, hogy végezzek veled. – nagy levegőt vett - Viszont nem teszem. Most menny el Hueco Mundo-ba. Most már oda tartozol. Ha nem teszed, és rám támadsz, akkor kénytelen leszek megölni téged.
Ezzel megfordult, és elindult. Olyan erő sugárzott belőle, mely messze felülmúlta az enyémet. Földbe gyökereztem. De mégis. Annak ellenére, hogy segített. Az egyik felem végezni akart vele. „Nem kell nekem az ő segítsége” mondogattam magamba „Gyűlölöm”. Egy nap erősebb leszek, megkeresem és meg fogom ölni. Megfogadtam. Erősebb leszek nála.

Hoeco Mundo és erősebbé válás
Erősebb akartam lenni. Ezért Hollow társaimat felfaltam, és harcoltam. Célom volt. Gillion lettem, de tudatom megmaradt, később pedig Adjuchas. E formám egy farkasra hasonlított. Egy gyönyörű szürke farkas, akinek füle vége fekete, és lábain nagy fekete folt, de a vége fehér volt. A jobb szeme kerül pedig egy fehér folt, mely kihangsúlyozta mélykék szemét. A mellkasán egy kék színű hópehely alakú minta volt.
Átalakultam, éreztem, hogy nagyobb erőre tettem szert. De tudtam, ez a színt nem elég. Így nem tudom legyőzni azt a lányt. Ettől több erőre van szükségem.
Egy nap megjelent előttem egy személy. Magas, de kemény alkatú, inkább ember formájú személy. Azt mondta, hogy ő egy Arrancar. Ő már egy magasabb szinten van, és ha akarom, akkor én is elérhetem ezt a szintet. Elég erősnek tűnt. Azt mondta, hogy egy Aizen nevű shinigami képes egy eszközzel megváltoztatni az életem.
- Shinigami? Gyűlölöm a shinigami-kat, és az embereket. – sütöttem le a szemem – De erősebbé akarok válni.
- Akkor gyere velem. Ne habozz! De mi is a neved?
- Eliana. – elgondolkodtam – Vezeték nevemre nem emlékszem.
- Eliana? Szép név. Engem Léón del Barros-nak hívnak, és a 98. Arrancar vagyok. Adán Scytacierto, 1-es számú Espada fracción-ja vagyok.
- Örvendek. – unott fejet vágtam.
- Tudod mindig is szerettem volna egy húgot. És akkor felvehetnéd az én nevemet. Akkor lehetnél Eliana del Barros. Mit szólsz hozzá? Ki tudja lehet, hogy Adán is befogad mint fracción-ja.
- Hogy a húgod legyek? – nagy szemekkel nézhettem.
Mióta Hollow lettem, azóta senki nem kezelt emberként. Sőt élőlénynek is alig. Szörnyeteg, féreg, de ilyet még nem mondtak nekem.
- De ígérd meg, hogy akkor velem jössz, és te is Arrancar leszel. – várt egy percet, majd mivel nem feleltem - Ígérd meg!
- Rendben megígérem! –kiáltottam vissza neki.
- Akkor minden rendben lesz. Akkor kapd össze magad, és kövess.
Ekkor mentünk el Aizen úrhoz. Mindenki csak hajbókol előtte. Még Léón is úgy beszélt róla, mintha ő lenne az isten. Erősnek erős volt, viszont én ki nem állhattam. Szerintem ez neki is egyből lejött, mert próbált úgymond meggyőzni, hogy ő nem ellenség. Meg tudja adni nekem azt az erőt melyre, vágyom. Nagyon meglepődtem, mikor egyből a nevemen szólított. De cseppet sem kedveltette meg velem magát. Tartózkodó személyiség lettem. Nem tudtam már megbízni senkiben. Aizen-ben meg végkép. Volt benne valami, de nem tudtam rájönni, hogy mi. Pont olyan, mint azaz érzés, mely hajt, hogy erősebb legyek, és végezzek vele. Kitűztem magam előtt ezt a célt, és nem adom alább. Viszont ehhez nagyobb erőre kell szert tennem.
Arrancar lettem. Kaptam egy számot, mely nem tetszett, ezért megöltem azt az Arrancar-t, aki a 24-es számot viselte. Így a száma az enyém lett. Azóta Léón-nal, aki húgául fogadott, és úgy is szeretett, vele voltam. Illetve ígéretéhez híven Adán fracción-ja is. De egyúttal azért szerettem a magam utam járni.
« Utoljára szerkesztve: 2014. Aug. 21, 12:38:25 írta Eliana del Barros »

Karakterlap

Shihouin Yoruichi

Főadmin

Developer :x

Adminisztrátor

*

Hozzászólások: 154

Hírnév: 12

Infó

Tárcában: 4 556 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése
  • Bleach szerepjáték

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Eliana del Barros
« Válasz #1 Dátum: 2014. Aug. 21, 12:45:20 »
Szia!

Nos, ismét itt vagyok, és azt hiszem, hogy az elősztorid most már rendben van, vagyis: elfogadom.

Lélekenergiád: 5000
Szinted: 1.
Tőkéd: 4000 ryou

Ne felejtsd el elkészíteni az adatlapod!

Üdv köztünk, kellemes játékot!