Szerző Téma: Anida Vegex pályázatai  (Megtekintve 851 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Anida Vegex

Purple storm

Eltávozott karakterek

Quinto Espada

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
11 500 / 15 000

Hozzászólások: 44

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Padlizsánlila - #74567A

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Semmi sem tart sokáig. Sem ami nagyon, nagyon jó, sem ami nagyon, nagyon rossz.

Post szín:
#4A3C5E


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Anida Vegex pályázatai
« Dátum: 2015. Szept. 10, 14:57:21 »
(click to show/hide)


PÁLYÁZAT



Hera fáradt volt, de még inkább dühös. Megalázottnak érezte magát, s akárhányszor felvillant előtte a shinigami arca, ki könnyűszerrel ölhette volna meg őt, gyűlöletet érzett. Olyan keserű epe öntötte el száját, hogy legszívesebben kiköpte volna nyálát. Remegő kézzel simította arcából ki haját, s lepillantott sebeire. Egyik sem volt annyira súlyos hogy belehaljon, de épp elég volt a számuk ahhoz, hogy legyengítsék. Talán haza sem jutott volna, ha nem lép át az utolsó pillanatban a gargantán. Le akarta vezetni haragját, amit a hadnagy miatt érzett. Találni akart egy áldozatot, akit kénye-kedve szerint kínozhat s ölhet meg a végén, mikor már halálsikolyai felfedték igazi valóját. Las Noches utcáin téblábolva kereste áldozatát, s tekintete megakadt egy arrancar lányon, aki két méretes szatyrot cipelt. Felmérte erejét, s elmosolyodott. Pont tökéletes lesz, a darabjaival jól tudja majd lakatni Amadat. Kihúzta magát, s zanpakutoján nyugtatta a kezét, követte a lányt addig tizenöt méteres távolságot hagyva maguk között, míg egy elhagyatott folyosóhoz nem értek. Ekkor cselekedett: shunpora váltva termett előtte s mérte végig a padlizsánszín szemű lányt.
- Mit szólnál ahhoz, ha játszanánk kicsit?- Húzta elő zanpakutoját kétséget sem hagyva afelől, hogy hogyan gondolja a játékot. A lila szemekben ragyogó fény alább hagyott, s a két zacskót a falnak támasztotta az arrancar lány. Nem akart mást, csak reggelit készíteni espadájának, mindenféle közjáték nélkül. Halk sóhajt hallatott, miközben tekintete megakadt a vele szemben álló hosszú, rózsaszín hajú espada csuklóján. Amint megpillantotta az ötös számot, torka összeszorult, miközben előhúzta a kardját. Meg sem fordult a fejében, hogy menekülőre fogja, sosem volt annyira gyáva. Ha már meg kell mérkőzniük, mindent meg fog tenni azért, hogy győzzön.


Anida úgy érezte, ujjai hiába nyúlnak előre kapaszkodó után, hiába nyúlt kétségbeesetten, elveszett kisgyermek módjára édesanyja után kapkodva, kapaszkodóér rimánkodva- tudta, hogy nem érheti el a korlátot, melyért oly’ nagyon sóvárgott. Miközben letörölte arcáról a szájából kibuggyanó vért s remegő térdekkel felállt, hogy szembenézzen kaszásával, a fényes, rózsaszín üstökkel megáldott nővel, visszagondolt arra, hogyan jutott ide. Hogyan érkezett el ahhoz a naphoz, ami a halálát fogja jelenteni. Elméjében kérdések ezrei kavarogtak, közöttük is leghangosabban sikoltva bontakozott ki a homályból: Vajon kinek fog hiányozni? Felrémlett előtte espadája arca, s összeszoruló gyomorral kérdezte meg magától: észre fogja-e venni hiányát? Vagy csupán szemet huny távozása fölött, s néhány pillanat alatt olyan lesz, mintha sosem lett volna?
Napjai meglepő nyugalommal teltek, mondhatni, minden nap egy újabb volt a Paradicsomban. Nem kellett menekülnie, nem kellett rettegnie attól, hogy az életére törnek. Még ha ez meg is történik, valószínűsége oly vonzó módon sokkal csekélyebb volt, mint mikor rettegve lappangott koszos barlangok mélyén, azt sem tudva, mikor volt ember. Elméjét megtöltötte az élni akarás ösztönző gondolata, ugyanakkor minél több csatát élt túl, egyre fáradtabbá vált. Állatibbak voltak az állatoknál, s egyre kevésbé érezte értékesnek azt az életet, amit azáltal nyert el, hogy másokat gyilkolt le érte s fogyasztott el. Mikor már elviselhetetlennek érezte az örökös vérontást… Az volt az a pillanat, amit halálául választott. Talán azért gyűjtögette addig erejét, hogy két kezét arcához emelve tépje le maszkját. Emlékszik a csontig hatoló fájdalomra, a torkából kiszakadó éles sikolyra, az arcán végigömlő forró könnyekre, melyek csupán a fájdalom érzete miatt csordultak ki. Azt hitte, teste darabokra szakad a fájdalomtól, hogy ennél már nem lehet rosszabb: szinte megkönnyebbülve, arcán mosollyal merült bele a sötétségbe, melyről azt hitte, az elmúlással jár. Az emlék hatására halvány mosoly ül ki ajkaira, melyek szét voltak repedve. Micsoda szentimentális korszakát élte akkoriban! Emlékszik, nagyon is élénken arra a meglepődésre és békére, mely az után árasztotta el, hogy felébredt. A legmegdöbbentőbb az volt számára, mikor szárnyai helyett két emberi kezet pillantott meg: de még erre is csak az után észlelt rá, hogy Valamivel meg akarta dörgölni szemeit, melybe rengeteg homokszem csúszott. Percekig csak nézte, hogy ujjai újra olyanok voltak, mint amilyenekről halvány emlékképeket őrzött. Felmerült benne, hogy csupán hallucinál, hiszen oly távolinak tűnt emberi élete, nehéz volt elhinni azt is, hogy létezett egyszer. Azzal még nehezebb volt megbirkóznia, hogy visszakapta humanoid alakját. S erre nem sokkal találkozott az espadával, aki életét megmentve tette őt adósává. Ismét érezte a kellemetlen szorítást mellkasában: úgy érezte, az életével tartozik Cletonak, amiért az arrancar megmentette azt. Miközben kiköpött egy adag vért, mely szájában összegyűlt, felemelte a padlóra esett Lince-t, s jól hallhatóan oldotta fel resurrecciónját. Tudta, hogy tulajdonképpen nincs vesztenivalója, hiszen esélye sincs az Espada ellen, de képtelen volt könnyen feladni. Lélektükrei szenvtelenül mérték végig a Quinto espadát, aki csak nevetett rajta. Nem tekintette őt ellenfélnek, s ezt Anida hibának könyvelte el. Lehet, hogy erőben nem közelíti meg a nőt, de mint olyan, neki is lennie kell gyengepontjának. Csupán meg kell találnia s ki kell ellene használnia.
- Már csupán azért s téged választalak mai játékszeremnek, mert vagy annyira pimasz hogy azt hidd, egyáltalán van esélyed ellenem.- Íme, az önteltség, mely az egyik legveszélyesebb hiba, amit egy vezető pozícióban lévő lény elkövethet. Tűnődve nézte a nőt, ki kardját szorongatta. Figyelte, ahogyan az acélszürke pengéről lefelé csöpög a vér, mely hozzá, Anidához tartozott. Hallott már az espada beteges hobbijáról, s gyomra felfordult. Szemöldökét összehúzva koncentrált a szélrohamra, melyet elkezdett maga előtt forgatni. Az espada megindult felé, nem számolt azzal, hogy esetlegesen megsérülhet, úgy vélte, az a jelentéktelen, gyenge nő, aki vele szemben áll képtelen lesz megsebezni őt. Szánalmasnak találta, hogy ily könnyen véget vethet egyesek életének, ugyanakkor élvezte azt,hogy ily könnyedén dönthetett mások létezése fölött. Anida egy lendítéssel irányította felé a szélrohamot, mely elől eszében sem volt kitérni, úgy vélte, képes lesz áthatolni a támadáson, melyet egy oly végtelenül gyenge arrancar küldött felé, kit perceken belül el kívánt törölni a homoksivatag színéről. Egyenruhájáról darabokat szakított le a viharos szél, de nem foglalkozott vele: lábát erősen megvetette, de így is csúszott hátrafelé. Neki egyenesen a falnak, a becsapódás ereje kiverte kezéből fegyverét. Rózsaszín tekintetében harag lángja lobbant, ahogyan hátába belefúródott a falból kiálló gerendák egyike. Megelégelte a játszadozást, s mialatt kiszabadította magát, méretes vértócsákat hagyott maga mögött. Arcán látta a fáradtságot, s ezt új lehetőségnek vélte a fracción, de nem maradt ideje az elmélkedésre.
 - Volar, Cisne!- Anida térdei megremegtek, kis híján térdre rogyott a feltörő rózsaszínes lélekenergiától, mely fehérrel keveredett. Komoly erőfeszítésébe került kiegyenesednie, s belenézett a játszadozást megunt arrancar szemeibe. Amilyen romlottnak ítélte meg a nőt magát, oly annyira volt elkápráztató a resurrección, melyet magára öltött. Botját maga elé emelve idézett meg rá két pengét, majd az espada felé iramodott: a nő maga is felé emelte kezeit, s kilőtt felé. Hera sikeresen hárította a pengéket s volt ideje arra, hogy felkarcolja Anida bőrét karmaival, mire a lány hátrébb ugrott. védekező állást vett föl, de meg is tántorodott: érezte, ahogyan a seb elkezd lángolni, majd elszíneződni. Fejébe fájdalom nyilallt, s megszédült. Elkezdett előtte ugrálni a tér, s Hera alakja nyúlni kezdett. Megrázta fejét, ahogyan megtántorodott, s éppen, hogy csak képes volt hárítani a mozdulatot, mellyel ellenfele fel kívánta nyársalni. Szemei előtt borzalmas jelenet bontakozott ki, melyet már ezerszer álmodott meg: ezúttal azonban sokkal valóságosabb volt, mint valaha. Szülei arca felrémlettek előtte, ahogyan rémülettől torzulnak el, s hiába próbált figyelmeztetőn kiáltani feléjük, nem jött ki hang a torkán. Szinte még levegőt sem kapott, lábai nem engedelmeskedtek neki. Mozdulatlanul állt, tehetetlenül kellett néznie, ahogyan az espada darabokra szaggatja szüleit. Gyomra felkavarodott, hányni akar, sikoltani kétségbeesetten: úgy érezte, könnyek lepik el szemét. Ugyanakkor látta az érem másik oldalát is: az angyalszárnyakkal megáldott démont, kivel élet-halál harcot vívott. Próbálta figyelmen kívül hagyni a fantazmákat, s azt ismételgette magában: „Ez nem lehet igaz, ez nem a valóság.” A megidézett széllel felkapott néhány kődarabot, mely a szétvert falból szakadt ki, s a nő felé hajította. Az kitért előle, ő pedig felé próbált mozdulni, azonban mozgása lassabb volt, mint számított rá- sokkal lassabb, szinte már-már mozdulni sem bírt. Úgy érezte, itt a vége a küzdelemnek, mikor megpillantotta az espada felé közeledő ujjait, melyek tűhegyes karmokban közelítették meg mellkasát. Annyi ideje és ereje maradt, hogy felemelje maga elé a botot, s távol tartsa magától a karmokat. A bot alsó végére pedig az utolsó pillanatban idézte meg a két pengét, maga sem számítva arra, ami történt. A lila és a ragyogó rózsaszín tekintetek összekapcsolódtak. Egyikben döbbenet, másikban remény csillant, s Anida csodálkozva lépett hátra. Újabb adag vért köhögött fel, s térdre rogyva figyelte, ahogyan a Quinto teste a földre rogy. Az egyik penge felmetszette alhasát, méhét kifordítva, átvágva a lágyrészeket s belefúródott gerincébe, míg a másik combját szelte ketté. Tétován emelte fel kezét, hogy kihúzza haját arcából, s megpróbálta kiköpni a torkában összegyűlt vért, de képtelen volt rá. Alatta villámgyorsan nőtt a vértócsa, s mielőtt elvesztette volna az eszméletét, szemei előtt felvillant egy fehér hajú arrancar férfi képe. Szemei könnybe lábadtak, de annyi erő már nem maradt benne ahhoz, hogy hagyja, ki is csorduljanak- a sötétség óvó, puha mozdulattal borította be a testét s elméjét egyaránt.
Anida tétova mozdulattal nyúlt a test felé, melyet elhagyott az utolsó lélekenergia tartalék is, s lélekszemcsékre robbanva vált vele eggyé. Nehezére esett elhinni, hogy ebből a küzdelemből ő került ki győztesen. Szánakozva nézte a nő ruháit, melyek megmaradtak utána, s felsóhajtott. Nem lelte örömét egyetlen élet kioltásában sem, az effajta állatias viselkedést már régen maga mögött hagyta. Régóta nem volt rá példa, hogy elnyelt, magába olvasztott volna valakit, s a lélek, mellyel csatát vívott, meglehetősen harciasan kívánt benne felülkerekedni. Hosszú küzdelem volt, de végül sikerült felülkerekednie, s miután kinyitotta szemeit, meglepődve vette észre a külsején végbement változásokat. Haja hosszabb volt, néhány rózsaszínes tincs vegyült bele, s mellmérete is szembetűnő változáson esett át. Ajkait halk sóhaj hagyta el, s lenézett a földre, hogy felemelje zanpakutoját: tekintete ekkor megakadt jobb combjának belső felén: az ott díszelgő ötös szám rabul ejtette padlizsánszín lélektükreit. Lehajolt, hogy a törmelék alól előkeresse mp4 lejátszóját,  felrakta fejhallgatóját, majd elindította kedvenc zeneszámát, ezután halkan dúdolva körbepillantott a folyosón. Ajkaiba harapva ült le a földre, s fejét a falnak vetette. Energikusnak, erősebbnek érezte magát, mint eddigi élete során bármikor. Figyelte, hogyan dolgozott benne az elődjének lélekenergiája, s érezte, hogyan változik meg apránként. Nem volt erre kézzel fogható bizonyítéka még jelen pillanatban, de legbelül mélyen tudta, hogy valami egészen új vette kezdetét. Miközben a két szatyrot felemelve visszaindult a Septima torony felé, hogy elkészítse Cleto reggelijét –mely valójában már inkább vacsorának lesz megfelelő-, nem is sejtette, hogy ez mennyire így van…


  :: KÉPESSÉG/ZANPAKUTO..

Zanpakuto:

Zanpakuto kinéze: Semmiben nem tér el a megszokottól, a parancsszó elhangzása után két darab, méretes (1-1 m hosszúságú)  fémlegyezővé alakul, melyre a lány kedve szerinti elhelyezkedésű pengéket képes megidézni, legfeljebb négy darabot. Ezek a pengék a legyezőkből merőlegesen a külvilág felé merednek, s akarata szerint képes kilőni a pengéket.
Neve: Petrel (Viharmadár)
Parancsszava: Altrezzo una tormenta! (Támaszd föl a vihart!)


Resurrección:
Resurrección: Aktiválás után termete nő (eléri a 190 cm-t is), hajának hossza pedg bőven derék alá ér. Színe szemének sötét arany lesz, hajának pedig hófehér, hátán két gigantikus, ám Anida méretével arányos hófehér szárny nő ki, melyeket tollak borítanak. Szárnyai segítségével képes repülni. Resurrección kinézetét ez a kép írja le a legjobban, az eltérés annyi a „valósághoz” képest, hogy a karjai helyén a képen szárnyak vannak.

Resurrecciónon kívüli képesség:
• Inspiración  (Sugallat): Rendelkezik az empátia képességével, képes rá, hogy megérezze, mi történik másokkal. Ez azonban eléggé kifárasztja: minél távolabb helyezkedik el tőle a célszemély, annál erősebb koncentrációt igényel s a művelet végén a távolság és az ismeretség fokától függően felléphet enyhe fáradtság, vagy akár ellenállhatatlan álmosság is, mely néhány órányi szendergést eredményez.

Resurrección típusa: Levegő/Szél
Resurrección leírása: Képességei a levegő/szél elem tulajdonságain alapulnak. Képes meghallani valamit nagy távolságokról is: két vagy több ember beszélgetését; képes meghallani például azt, hogy ha valaki ütögeti a számítógép billentyűzetét, milyen betűket milyen sorrendben nyomott le-, hiszen mindnek más és más hangja van- akkor is, ha egy kicsikét különböznek. Ezen túl befolyásolni a levegő/szél gyorsaságát. Amennyiben a széllöketbe belekerül egy-egy tárgy azt a széllökettel mozgatni, összezúzni, falnak csapni. Erejének hatóterülete a következőképpen alakul: 6 pont esetén 27 méter, 14 pont esetén 63 méter, maximum pont (24 pont) esetén 108 méter (1 pont esetén: 4,5 m a hatóterület sugara).

Resurrección képességei:

• Boen (Böen): Ez egy hatalmas erejű sűrített széllövedék. A szél elemű támadás a következőképpen jön létre: a nem kevés levegőt Anida a gyomrába is lenyeli, valamint a tüdőben is felhalmozza, majd ezeket egyszerre kiengedve a száján robbanásszerűen idéz elő egy hatalmas, mindent elsöprő és felszeletelő, örvénylő léggolyót. Ezt a támadást körönként kétszer képes alkalmazni.

• Mistral (Misztrál): A magas szintű szélmanipuláció segítségével a használó képes a lélekenergiájából fagyos szél természetű pengéket létrehozni, és folyamatosan, szemmel követhetetlen módon forgatva azokat éles, irányítható fegyvereket alkot velük, ezáltal megnövelve a hatékonyságot, és a hatótávolságot, vágóerejük elképesztő- képes darabokra szabdalni az áldozatot, ha az nem képes kivédeni a támadást. Megidézett pengék száma: 1000 lélekenergia pontonként 3 db pengét tud megidézni, melyek mérete szembetűnő.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Okt. 02, 17:37:28 írta Anida Vegex »

Karakterlap

Urahara Kisuke

Mesélő

*

Hozzászólások: 51

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 2 269 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Anida Vegex pályázatai
« Válasz #1 Dátum: 2015. Szept. 24, 17:07:59 »
Üdv! :hippy:

Tetszett, ahogyan  karaktered átvészelte ezt az eseményt; kreatív, szépen megfogalmazott pályázat. Miképpen javítottad az általam leírtakat, így a pályázatodat ELFOGADOM. Az engedélyed megvolt rá, ezért már nincs hátra más, mint egyeztetni az egyik adminnal a teendőidről (pontozás, lélekenergia átírás, kasztolás..stb.) a megbeszéltek szerint.

További kellemes játékot!