Szerző Téma: Urufu Yashuhiro pályázatai  (Megtekintve 622 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Urufu Yashuhiro

Shinigami

11. Osztag

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
35 550 / 45 000

Hozzászólások: 66

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 26 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Vérvörös

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Kapcsolat cimke:
Eljegyezve

Kivel áll kapcsolatban?:
Zenko Sakura

Mottó:
私 の 家族 の ために! (Watashi no kazoku no tameni! | A családomért!)

Post szín:
alap, #c1c2bd, #4f6fb0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Urufu Yashuhiro pályázatai
« Dátum: 2015. Aug. 06, 21:06:04 »
Engedélyek:
  • Pályázatra:  Shihouin Yoruichitől megvan
Pályázati témák::
  • Zanpakutou módosítás
  • 3. Shikai technika az igazi shikai-hoz
  • Családi képesség
  • Új (egyedi) diszcíplina
Pályázatok
Zanpakutou módosítás
A karakter előtt felfedte a zanpakutou az eredeti alakját, így az igazi –előtörténetbe is beleírt – shikai-t is képessé válik használni a karakter. Viszont a zanpakutou lehetővé teszi, hogyha a karakter úgy látja jónak, akkor a későbbiekben is megidézhesse a hamis shikai-t, viszont már ez is némi változáson esett át.
Zanpakutou neve: Ohkamiotoko / Vérfarkas
(click to show/hide)
(click to show/hide)

3. Shikai technika az igazi shikai-hoz
Név: Rengoku/Tisztítótűz
Leírás: Shikai alakban, hogyha a technika nevének kimondásával együtt – 10 zanpkutou pont fölött elég lesz csak rá gondolnia – megvágja magát a teste bármely pontján, a keletkezett sebből intenzív lángnyelvek csapnak fel, miáltal a használó szervezetéből minden „idegen” anyag kiürül, vagyis kiég. Ilyen idegen anyagnak minősülnek a mérgek, repesz, sorja darabok, alkohol, de még a gyógyszerek, az esetleges ékszerek, piercingek, művégtagok, csontrögzítő kapcsok, szóval minden, ami nem az eredeti lélektest sajátja, ez alól legfeljebb olyan kivétel lehetséges, ami a használó lélekenergiájából lett felépítve. Szóval a túl friss gyógyítás, lélekenergia átáramoltatás semmisé válik a lángok között. A lángokat az okozza, hogy Yashuhiro vérében minimális szinten már az alkohol is alapalkotónak számít, így mikor a technika a seben keresztül vérrel együtt kiporlasztja az idegen anyagokat, az alkohol begyullad.

Családi képesség
Név: Urufu no sankegawashi / Farkas három szőrszála
Leírás: Ezt a képességet csak az Urufu család született tagjai birtokolják. Ennek a képességnek három szintje van, s minden szint ad valami pluszt a képesség alapvető tulajdonsága mellé. Ez az alapvető tulajdonság az, hogy a család tagjai mindig, minden helyzetben, még ismeretlenül is felismerik egymásban a vérrokonságot.
Szintek:
  • szint: Egyfajta irányérzéket jelent ez a szint. Viszont ez az irányérzék nem azt mutatja, hogy merre van észak, sem azt, hogy merre van a ki út egy labirintusból, hanem azt, hogy hol a haza. S mint ahogy a mondás tartja, ahol a szív ott a haza. Ezért lehetséges, hogy kettő Urufu sarj nem ugyan annak az otthonnak a helyét érzi. Ez az irányérzék olyasmi, mint a vándor állatok ösztöne, hogy bár még sosem jártak ott, de tudják, hogy hol az ívó/fészkelő hely. A képességet birtoklók is egyszerűen érzik, hogy merre kell menniük, hogy haza jussanak.
  • szint: ez a szint a megbocsátás szintje. A teljes hatását családon belül fejti ki, viszont családon kívülire is rábocsátható ez a megbocsátás. Ez több az egyszerű szavaknál, ez mélyről, a lélek belsejéből jön, és csak akkor valósul meg, hogyha igaz és őszinte. Ezáltal az, kire kimondják, élete minden bűne megbocsáttatik. Itt jön az, hogy családon belül és kívül máshogyan hat. Egy külsősnek csak a jövője terelhető jobb irányba, de ő nem biztos, hogy megkönnyebbülést fog érezni, valamint bűnei miatti haragosai sem enyhülnek meg. Míg a családon belül az, kire ezt a megbocsátást adják, érezni fogja, hogy bűnei súlya alább hagyott, valamint az, aki bűne miatt haragosa volt, meglátja, hogy nem muszáj tovább haragudnia, ami természetesen nem feltétlenül jelenti azt, hogy enyhülni fog a haragja. Viszont az, aki ilyen megbocsátást ró valaki fejére, az sok energiát veszít, mindig a meglévőjének a felét. Közvetlenül egymás után felelőtlenség használni, egyrészt túl sok erőt igényel, és a túl sok energiafeleződés csakhamar a végkimerüléshez vezet, valamint az, hogy ennyire megbocsátunk valakinek, annak jól megfontolt tettnek kell lennie.
  • szint: ezen a szinten a képességet birtokló Urufu a családba fogadhat egy kívülállót, így megoszthatja vele a családi örökséget, ezt a képességet. Ez kétélű fegyver, hiszen, hogyha nem megfelelő személyt választ be a családba, az akár a család végét is jelentheti. Valamint azon Urufu, aki alkalmazza ennek a szintnek a képességét, bizonytalan időre elveszíti magából a családi képességet, valamint, míg az vissza nem tér belé, addig folyamatosan ürességet fog érezni a szívében, lelkében. Ennek a magyarázata az, hogy a képesség ténylegesen kiszáll belőle, s átköltözik a befogadottba – aki, amíg a képességet hordozó idegen reiatsu benne van, addig sokkal többnek érzi magát – ahol úgymond elveti a képesség csíráját, s amíg az meg nem fogant, addig benne marad.
(click to show/hide)

Új (egyedi) diszcíplina

Diszcíplina neve: Bűn ágai (罪の枝, Tsumi no Eda)
Bűn ágának neve: A Düh útja (途の狂乱, To no Kyoran)
Parancsa: Járj a Düh útján! (To no Kyoran hokou shiro!)

A Düh útja birtoklója míg nem képes teljesen utalni a bűn ágát, addig a képessége – zanpakutouja – további szintjeit nem képes elérni. Emellett érzékenyebb a dühre, könnyebben feldühíthető, bár hogyha megfelelő az önkontrollja, akkor átlagos, vagy akár jobb ellenállása is lehet a dühvel szemben.
Miután aktiválja a Düh útját elkezdi a düh belülről égetni és fűteni, a kisugárzása mindenki számára kellemetlen és sötét lesz, valamint vöröses aura fogja körbe lengeni, ami úgy néz ki, mintha majd mindenhol napkitöréseket imitálna, valamint hogyha képességének eddig megszerzett szintjét – a shikait – nem aktiválta eddig, akkor amíg aktív a Bűn ágai, addig nem tudja aktiválni.

Szinjei és a szintek technikái:

1. szint: Düh ereje (強盛の狂乱, Kyousei no Kyoran):
Passzív technika.
Hatása: megnövekedik a sebzése.
(Játéktechnikailag: ahanyadik szintű a Bűn ágai, annyi bónusz pontnyi sebzést kap.)
Hátrány: amekkora bónuszsebzést kap, annyival nagyobbat is sebeznek rajta.
LP követelmény: 4k
Bűn ágai követelmény:  1 pont

2. szint: Düh tudománya (科学の狂乱, Kagaku no Kyoran):
Aktív technika
Hatása: ideiglenesen megnövelheti egy másik diszcíplinában való jártasságot – kivéve a Zanpakutou.
(Játéktechnikailag: megegyezés alapján ahanyadik szintű a Bűn ágai, annyi percig, vagy körig [Bűn ágai]/4 ponttal megnövelheti vagy a Hakuda, vagy a Zanjutsu, vagy a Shunpo, vagy a kidou pontjait. A játék elején a játékos társsakkal/mesélővel kell megegyezni, hogy percben, vagy körben legyen a technika ideje számolva.)
Hátránya: Amíg aktív plusz, amíg aktív volt a technika, annyi ideig fele olyan gyorsan regenerálódik, valamint fele olyan erősen hatnak rá a gyógyító technikák.
LP követelmény: 13k
Bűn ágai követelmény: 8 pont

3. szint: Düh hatalma (力の狂乱, Chikara no Kyoran):
Aktív technika
Hatása: ideiglenesen elfelejthet egy diszcíplinát egy másik javára – kivéve a Zanpakutou és a Bűn ágai.
(Játéktechnikailag: megegyezés alapján ahanyadik szintű a Bűn ágai, annyi percig, vagy körig kiválaszthat egy diszccíplinát és a technika idejére plusz egy időegységre az elfelejtett  diszcíplinát, és a technika idejére az elfeledett diszcíplina pontjai negyedével – de legalább eggyel – megnövelheti vagy a hakuda, vagy a zanjutsu, vagy a shunpo, vagy a kidou pontjait. A játék elején a játékos társsakkal/mesélővel kell megegyezni, hogy percben, vagy körben legyen a technika ideje számolva.)
Hátránya: miután az elfeledett diszcíplina újra használhatóvá válik a karakter számára még annyi ideig nem használhat technikát azzal a diszcíplinával, ahanyadik szintű a Bűn ágai. (Az időt a megbeszéltek alapján kell számolni itt is.)
LP követelmény: 23k LP
Bűn ágai követelmény: 15 pont

4. szint: Düh kapuja (門の狂乱, Kado no Kyoran):
Aktív technika
Hatása: amíg aktív a technika, addig a karakter közelében tartózkodó szövetségesek megkapják a „Düh ereje” passzív technikát, és megnövekszik bennük a düh érzése, valamint a karakter következő csapása kétszer akkora sebzésű lesz.
(Játéktechnikailag: megegyezés alapján ahanyadik szintű a Bűn ágai, annyi percig, vagy körig a karakter [Bűn ágai] méteres sugarú körében azon karakterek, kik nem ellene, hanem mellette harcolnak megkapják a technika idejére a „Düh ereje” passzív technikát, valamint a karakter azon támadása, ami a technika aktiválását követi kétszer akkora sebzésű lesz akár talál az, akár nem . A játék elején a játékos társsakkal/mesélővel kell megegyezni, hogy percben, vagy körben legyen a technika ideje számolva.)
Hátránya: miután deaktivizálódik a technika, a Bűn ágai többi aktív technikáját egy ideig* nem tudja használni. ( * annyi ideig, ameddig aktív volt a technika)
LP követelmény: 34k
Bűn ágai követelmény: 22 pont

5. szint: Düh útja (途の狂乱, To no Kyoran):
Passzív technika
Hatása: a karakter képes lesz a Bűn ágai aktíválása után is aktiválni a shikait, és képes lesz a bankai elsajátítására is, valamint a Bűn ágai többi technikájának hatása kétszer annyi ideig hat anélkül, hogy a hátrányok időtartama megduplázódna.
Hátrány: a Bűn ágai aktiválása után, valamint a képesség deaktiválása után még egy körig nem tudja a bankait aktiválni.
LP követelmény: 45k
Bűn ágai követelmény: 24 pont



Történet

Fogságba esés

Egy ideje a szokottnál is jobban kegyetlenebb volt velem Urufu. Már nem csak szidalmazott, leszólt, kiröhögött, hanem az erejét sem adta kölcsön, azt a töredéket se, amit eddig igen, vagy hogyha mégis, akkor ahhoz könyörögnöm kellett neki. Viszont ami a leg szokatlanabb volt, hogy a jobb alkaromba mart, nem is egyszer. A családi küldetésünkön is már belém mart, valamint a törvénykerülő küldetésen is. Viszont nem sok idővel a legutolsó küldetés után egy éjjel, mikor nem tudtam aludni, s próbáltam kapcsolatot felvenni vele, újra belém mart, de az eddigieknél mélyebben, mondhatni majdnem leszakította a karomat. Nem voltam egyáltalán jártas a gyógyításban, de tudtam, hogy ezt azonnal el kell látni, ezért rögtön Airisu-kun megkeresésére indultam. Az osztagát könnyen és gyorsan megtaláltam. Ekkor már kezdtek jelentkezni a súlyos vérveszteség jelei, mint szédülés, gyengülés, homályosodó látás. Amilyen gyorsan csak tudtam az irodájához igyekeztem, mikor kívülről láttam, hogy fény szűrődik ki, egyfajta megkönnyebbülés jelentkezett nálam. Tudtam, hogy biztos kezekben leszek.
 - Segíts! – Kértem röviden, tömören az ifjú rokonom segítségét, s azután elájultam. Talán, hogyha akartam volna, akkor még magamnál tudtam volna lenni, de nem éreztem szükségét, hiszen tudtam, hogy Airisu-kun nem véletlenül lett a gyógyító osztag kapitánya.
Mikor magamhoz tértem arra számítottam, hogy a gyengélkedő plafonját, vagy legalábbis egy szoba plafonját látom meg. Nem így történt. „Új építkezési, vagy gyógyítási szokások terjedtek el a Yonbantai berkeiben?” Kérdeztem volna magamtól, de ekkor valahogyan felismertem a még sosem látott éjjeli égboltot. A belsővilágomban voltam. Felültem, s tekintetemmel Urufu-t kerestem.
 - Végre magadhoz tértél! – Mordult fel a farkas, ahogy rá néztem.
 - Miért csináltad ezt velem? – Szegeztem neki a kérdést, hangomban némi haraggal. Igen, haragudtam rá, mert miatta kellett megzavarnom Airisu-kunt a dolgában, miatta kell aggódnia értem Airisu-kunnak, Sakura-channak, és valószínűleg a hadnagyaimnak és kapitányomnak, amiért nem tudom a szolgálatot felvenni.
 - Heh! Mert megérdemled, te szánalom! – Azzal, mielőtt bármit is tehettem volna újra belém mart, ugyan ott, ahol eddig is. – Nem érdemelsz jobb bánásmódot. Ezt neked is be kell látnod!
 - Ahogy mondod, csak ezt érdemlem, viszont… –
 - Férges kutya! – Morrant a szavamba a farkas.
 - Jól, hallod! Elismerem, hogy ezt érdemlem, de ezt nem, hogy emiatt, miattad…
 - Még hogy miattam? Ezt komolyan mondod, te, semmirekellő?!
 - Igen, miattad! Lehet, hogy te csak engem bántasz az agyaraiddal, de az ilyen mély sebek, ami miatt Airisu-kun segítségét kellett kérnem, másokat is büntetsz!
 - Tényleg engem okolsz? – Felém vetült, s azt hittem, hogy újra belém mar, ezért már fel is készültem a fájdalomra, de az elmaradt. Rám vetült, a földre nyomott, de nem mart meg újra. Csak vicsorgott. – Azt hiszed, hogy tényleg én vagyok ezeknek az okozója?
 - Igen! – Ahogy megadtam neki a feleletemet, vakkantott egyet haragosan, jobbomba belemarva leszállt rólam, s arrébb hajított. Mikor újra körbenéztem már nem láttam sehol. Fura volt, hogy idebent nem véreztem. Bár a karomon ott voltak a fogainak nyomai, de azok nem véreztem, sőt gyógyultak is, szemmel láthatóan, amiből feltételeztem, hogy Airisu-kun gyógyít oda kint engem.
 - Szóval úgy gondolod, hogy én vagyok az ok. – Hallottam meg kisvártatva a farkas megvető hangját. – Úgy érzed, hogy szenvedned kell. Emlékszel még arra, hogy mi az a parancs, amivel a hamis shikai-t előhívod?
 - Igen, emlékszem! – Nem értettem, hogy mire akar kilyukadni, de egy érzés miatt talpra álltam, s úgy válaszoltam neki. – Vadássz, Farkas!
 - Ahogy parancsolod, Shinigami! – Hangjában ugyan az a kéjes öröm volt hallható, mint mikor a másik felem jön elő. Rögtön tudtam, hogy én leszek az áldozat…

Látogató a belső világban

http://bleach.frpg.hu/index.php/topic,234.msg2688.html#msg2688

A változás – Igazi shikai

Valahogy üresnek éreztem a belső világom, miután a kapitányom távozott. Pedig nem lett kevesebb semmiből sem, csupán ő és az engem itt tartó láncok tűntek el. Zanpakutou szellemem nyugodt ábrázattal ült előttem, én meg csendben vártam.
Odakint közben a nyoma is eltűnt a testemről a sebhelynek, már semmi sem utalt arra, hogy belém mart volna a farkas alakot öltött Ohkamiotoko. Talán még a levegőt is könnyebben vette a testem, de az biztos, hogy az arcom rezdüléstelen volt, és éreztem, sejtettem, hogy kedvesem még mindig aggódó tekintetét vetette rám.
 - Igen, van valami rajtam és rajtad kívül is ide bent. Viszont mielőtt megtudhatnád, hogy kivel és mivel állunk szemben még van néhány… szóval el kell mondanom, tudnod kell bizonyos dolgokról. – Figyeltem rá, nem szóltam közbe, csak jeleztem, hogy figyelek. - Mi zanpakutouk egyszerű asauchikként találkozunk veletek, shinigamikkal. Mind a ketten tudjuk, hogy én eredetileg nem a tiéd voltam, egyszerűen elloptál attól a diáktól, kinek vére ezért a te kezedhez tapad, nem szemrehányásként mondom, de megjegyzem, már amennyire emlékszek arra a kölyökre, benned megláttam valamit, ami miatt elfogadtalak, és ez nem volt meg benne. Nem ARRA gondolok, hanem ami benned lakozik. – Rám mutatott, sejtettem, hogy valami jellemem béli dologra akart utalni, de én semmi ilyesmit nem láttam magamban. – Hitetlen vagy, és túl szigorú magaddal. Igen, véres és alkoholos a múltunk, és mikor végre megtaláltuk Őt, az is végül vérbe fordult. Tudom jól, hogy Sakura megbocsátott neked, de te nem, hát elárulom, hogy Akira lelke megkönnyebbült, mikor áthatoltam rajta. Nemes volt ő is, akár csak te, és feláldozta magát, benned is meg van az önfeláldozás nemessége. Emlékezzél csak a barlangra, bár ott elvesztetted a fejed, de saját magaddal mit sem törődve támadtad az ellenséget, pontosabban magadon keresztül szúrtál. Hogyha arra nem is emlékszel tisztán, de a Hitoriga incidensre biztosan emlékszel. Sebeddel mit sem törődve támadtál, hogy a családodat megvédjed, bár ennek köszönhetően fogságba estél… Viszont voltál olyan őrült, és magadra robbantottál egy olyan kidout, minek kezelése a képességeiden túlmutat, de ezzel győzelemhez segítetted az ifjakat. Vér borítja a múltat, és a jövőt is, ez a sorsunk, harcosok vagyunk, nem igaz? Na, látod te is. Az igazi erőmhöz a véred kell, igen én egy vértípusú zanpakutou vagyok, bár ez annyira nem is csodára való, hogyha a találkozásunk éjszakájára gondolunk. Igen, mielőtt azokról beszélnék, megmutatom neked a valódi shikai alakomat, és tanítok neked három technikát. Állj fel! – Szólított, vagyis inkább parancsolt, bár rosszallóan tekintettem rá, de mivel tanítani akart nekem, ezért most mester-diák kapcsolat lett köztünk, hát szót fogadtam, s kezemben megjelent egy katana.
 - A parancs az, hogy Kuichigire! – Elismételtem, minek következtében a katana, mintha kifordult volna a kezemből, de ahelyett, hogy leesett volna a földre, perdült egyet, és keresztülvágta a fegyverforgató kezem alkarját, s eltűnt. Helyébe egy vérvörös, vér alkotta nodachi jelent meg. A kezem sebe azonnal begyógyult, s az alkarom és a nodachi tsukaját három érszerűség kötötte össze. Mondhatni vicces volt, hogy a shikai alak pont úgy jelent meg, hogy magamon ejtett sebet. Arra gondoltam, hogy ezzel azt akarja mutogatni, hogy mit sem törődünk a saját testi épségünkkel.
Az első technika, amit megtanított azt a nevet viselte, hogy Ketsuekiotsukisama, vagyis Vérhold. Ezzel a technikával fogyó hold alakú, vérből, a véremből álló pengét hajíthattam, méghozzá úgy, hogy a célpont felé kellett suhintanom.
A második technika egy védekező, támadó technika volt, a neve viszont csak rejtve utalt a képességre, ez a technika a Geneiketsueki, vagyis Fantomvér névre hallgatott. Hogyha akartam, akkor majd mindennél ellenállóbb volt, vagy keresztül suhanhatott sok mindenen, akár egy fantom.
A haramdik technika, s egyben az utolsó, amit tanított a Rengoku, vagyis Tisztítótűz volt. Ezzel a technikával a véremet tisztíthattam meg.
 - Yashuhiro, jól figyelj, hogyha a Rengoku technikát alkalmazva megvágod magadat, akkor nem csak a méreg, hanem a gyógyszerek és az alkohol is ki fog ürülni a véredből. Ez utóbbi kiürülése, tudod, hogy rád nézve mennyire kellemetlen. – Hogyan ne tudtam volna? Hiszen csak valami csoda folytán nem volt átható alkoholszagú a shikai.
A harmadik technikát nem tudtuk sokat gyakorolni, pontosabban azt csak annyira gyakoroltuk, hogy megmutatta, hogyan kell aktiválni, de a többit mál annál inkább tudtuk gyakorolni. A Ketsuekiotsukisama-nál arra kellett vigyáznom, hogy ne kapjak súlyos vérveszteséget, míg a Geneiketsueki-nél ráleltem a technikának értelmet adó mozdulatra. Ez a mozdulat abból állt, hogy csepfolyosított pengével csaptam a védekezésre felemelt kardra, s ahogy áthalad rajta, rögtön elkezdtem keményíteni, hogy mire egy ügyes mozdulattal a pengém élét megfordítottam, hogy már fölfelé nézzen, akkor a lehető legellenállóbb legyen, s ahogy visszahúztam rögtön a nodachi élét, megvághassam az ellenfelemet.

A változás – Youkai és a megbocsátás

 - Így, hogy megtanultad az igazi shikai alakomnak a használatát, van egy fontos dolog, amiről beszélnem kell neked Yashuhiro. Nem, ezé még nem Az, bár abban igazad van, hogy ez a valami is, miről beszélni akarok, benned van, és már bennem is. – Még nem tudtam, hogy mire akart utalni, de a következő mondata után összeállt a kép. – Köze van ahhoz a farkashoz, kiről a hamis alakomat mintáztam, emlékszel, mesélted is, hogy éltedben is álmodtál egy fehér farkassal. Az a farkas te magad voltál, pontosabban a benned csörgedező youkai vér. Már meggyengült, elhalványlott ennek a vérnek az ereje, mire te megszülettél. Látom szemedben a kérdést, hogy mégis honnan tudom, rendben, mielőtt folytatom, elárulom, hogy magamba olvasztottam a youkai erőd egy tetemes részét. Hitetlenkedsz, látom, kár tagadnod. Lehet, hogy a shinigamik elől rejtve tudod tartani érzéseidet, de előlem nem. Emlékszel arra a történetre, amit Mae számára mondtál el, a családotok eredetét tartalmazó legendára? Azt én súgtam neked, de ezt te is tudod, viszont azt meg kell tudnod, hogy a legenda egyvalamiről nem szól. Arról, hogy az a férfiú nem idegen volt a farkas youkai számára, hanem a félvér fia. Hitetlenkedsz, bizonyítani most nem tudom szavaim igazát, csupán azt tudom kérdezni, hogy úgy ismersz, mint egy hazugot?
 - Az alakodról is hazudtál, és az erődről.
 - Ezt te se gondolhatod komolyan. Megmondtam neked tisztán, emlékezz, hogy megmondtam, hogy az erőm töredékét kapod csak, míg fel nem készültél az igazi erőmre. No, látod, hogy ebben nem hazudtam. Ami a megjelenésemet illeti, ez velejárója volt a korlátozott erőmnek, bár a jövőben is meg fogod tudni idézni a hamis alakomat, de csak hogyha az igazi nevemen szólítasz a hamis parancshoz, de ez már nem ugyan az lesz, mint amit eddig használtál.
 - Belátom, Ohkamiotoko, hogy nem hazudsz, de…
 - Nehéz elhinned, mit hallasz. Igen, tudom, sajnos családod megfeledkezett a őséről, és ez az ős eltűnt, így nem tudta őket emlékeztetni. Yashuhiro, benned mégis felébredt az a gyenge youkai vér, minthogyha valamiért koncentrálódott volna benned, talán ősatyánk ereje volt, mi kötelezte a vérét, hogy emlékezzen, hogyha az ember már nem emlékszik. –
Egyáltalán nem volt könnyű elfogadni, hogy bennem is olyan vér csörgedezet, minek tulajdonosai gyűlöletére neveltek. Hogy én magam is youkai vagyok, bár csak részben hihetetlennek hatott, de Ohkamiotokonak igaza volt, nem volt okom benne kételkedni. Nem egy hazudozó volt, ki minden ostobaságot kitalált volna. Az elfogadás lassan ment és a zanpakutou szellemem, aki egyben youkai vérem kelyhe volt oly történeteket mondott, mikben a youkai-ok nem gonosz, hanem jó szerepben voltak feltüntetve, s ezzel segítette, hogy elfogadjam azt, aki vagyok, legalábbis származásom szerint.
 - Bár családod elfeledkezett arról, hogy kitől származnak, az ő ajándékát, mit a legenda három szőrszálként említ még mindig bennük élt, attól független, hogy mily erős volt bennük a youkai vérük, hiszen ez igazából öröklött képességetek. Azt te is tudod, hogy immár te vagy a legidősebb, még… mondhatni élő Urufu, így neked kell a család fejévé válnod. Igen, tudom, hogy elkezdted itt, Seireiteiben egyesíteni a családot, de ez még kevés. Hogy igazi családfő lehess, ahhoz a családotokat átjáró képességet fel kell ébresztened. Nem lesz könnyű, de utána már jogosan mondhatod magad az Urufu-klán fejének. Első lépésnek elmondom, hogy mire is leszel majd képes. Mindig haza fogsz tudni találni, bár ez eddig se volt probléma, hiszen anno is megtaláltad szíved hölgyét, kinek szíve volt akkor az otthonod. Emellett meg fogsz tudni bocsátani. Tudom, hogy most is kitudod mondani, hogy megbocsátottál valakinek, és most is képes vagy másnak megbocsátani, de ez, amit én mondok az nem egy egyszerű megbocsátás, ezzel enyhítheted a másik fél bűnének a súlyát, amit megbocsátottál neki, így nem csak te, hanem mások is kevésbe fogják a szemére róni, így már eléggé komolynak hangzik, igaz? Van még egy, amire képes leszel, és ami még komolyabb. A családodba tudsz majd fogadni idegeneket is. Ez nem egyszerű adoptálás, mert ezzel megosztod vele a családi képességeteket is. Végül, és nem utolsó sorban minden rokont fel fogsz ismerni, és nem csak halovány sejtésként, mint eddig, hanem ténylegesen érezni fogod máson, hogy ő is a családod része, hogy ő benne is megvan ez a családi örökség. Ahhoz, hogy ezt a „három szőrszálat” tudatosan tud használni, egyetlen egy dolgot kell tenned. Meg kell magadnak bocsátanod.
Igazat szólt Ohkamiotoko, túl sok volt a rovásomon, mik többségére nem emlékeztem mindenre tisztán. Legalábbis ezt gondoltam, de tévedtem, minden felrémlett. A megbocsátás első lépése az volt, hogy minden egyes bűnömet. Láttam minden kis hazugságot, minden kis szabály kihágásom, és minden egyes áldozatom arcát és halálát. Így láttam az ifjú akadémista arcát is, mily fiatal volt, még kölyök, az álla alig pelyhesedett. És Akira arcát is újra láttam, s láttam, ahogy elém lépett, engem hátrébb lökött, s őt szúrta keresztül az őrült pengéje. Viszont olyat is láttam, amit eddig sosem, de ahhoz, hogy fel is fogjam többször kellett látnom, vagyis visszaemlékeznem. Ahogy elém lépett arcán aggódás volt, értem aggódott, de tekintetében megnyugvás volt látható. Felrémlett, hogy Sakura már megbocsátott számomra, s így hogy tisztán láttam magam előtt Akira tekintetét, éreztem, hogy más is volt vele, eldöntöttem, hogy miután felébredek, beszélek erről is Sakura-chanommal. Ez adott erőt nekem, hogy lassan megbocsássak magamnak.

Bankai vagy a Bűn Ágai – a Düh útja?

 - Kövess, Yashuhiro! Erre van az a valami, amit még meg kell mutatnom. – Kérte a zanpakutou lelkem, hogy kövessem egy erdőbe, mely oly’ ismerős volt, de nem tudtam, hogy honnan. A belső világom ezen részén még sosem jártam, vagy mégis? Én követtem, ő ment elől. Ahogy egyre mélyebbre hatoltunk a fák között, egyre ismerősebb volt maga az érzés is, ahogy átlépem egyes fák gyökereit, ahogy megérintem a fák kérgeit. Minthogyha az ember egy, a szívének kedves helyre, haza érkezne. Mégis idegennek éreztem magam, mert nem tudtam, hogy hol vagyunk, és hova tartunk. Ám egyszer csak, minden világos lett számomra. Tudtam, hogy hol vagyunk, tudtam azt is, hogy hova tartunk.
Meg torpantam. Elbizonytalanodtam, nem tudtam már, hogy tényleg akarom-e látni, amit mutatni akar Ohkamiotoko. Eleinte még kellemes volt az érzés, ahogy ismerős tájon lépkedek, de most már nem. Tartottam attól, ami ott várhat ránk, valamint még nem voltam felkészülve, hogy...
Újra haza érjek.
Ez az erdő teljesen ugyan olyan volt, mint emberi éltemben a klánunk, a családunk birtokán, a házunk mellett fekvő erdő. Minden visszarémlett, így tudtam azt is, hogy a házunkhoz tartunk.
 - Urufu, vagyis Ohkamiotoko... – Még szoknom kellett az igazi nevét. – Miért vezetsz oda? – Kérdeztem társamat, aki komoran rám nézett, s csak intett, hogy haladjak tovább utána. Nem volt mit tennem, kisvártatva újra a nyomában haladtam.
Ahogy előre sejtettem, tényleg az egykori, Emberek Világabeli családi házhoz vezetett. Viszont az épület... Hol-hol fellángolt, hol úgy tűnt, hogy falai összedőlnek, és elhagyatott volt, vagyis majdnem. Volt valaki, vagy talán inkább valami, ami lakta. Ami miatt hol összedőlni, hol lángba borulni kívánt. A látványba bele fájdult a szívem, nem akaródzott így látnom ezt a házat, honnan az egész létem elindult. Fájdalmam feletti keserűségemből a zanpakutou lelkem hangja ébresztett fel, ahogy megválaszolta a korábban feltett kérdésemet.
 - Neked kell csinálnod valamit. Én itt tehetetlen vagyok, már nem egyszer próbáltam kiűzni innen, s a belsővilágból ezt a teremtményt. Csupán akkor mutatkozott, mikor elvesztetted a fejed a vörös köd miatt. Igen, jól érezted, tényleg lakik még valaki idelent. Viszont ez nem egy másik lélek, hanem te magad. Az összes dühöd, amit nem adtál, nem adhattál ki magadból. Egy másik shinigaminak, talán nem lenne ennyi baja a dühével, az is egyszerű jellemvonása lenne, hogy olykor dühös, mint ahogy Sakura-san, és Airisu-san, vagy Mae-san. Őnekik nem lakozik ilyesmi a lelkükben. Igen, bennem is felmerült már a kérdés, hogy akkor benned miért? Mielőtt elmondanám, figyelmezz a szavaimra, Yashuhiro! Mint jól tudod, a döntések befolyásolják a jövőnket. Az, hogy hogyan kezeled ezt a helyet, nem csak rád, hanem rám is hatással lesz. Jól gondold át, hogy mihez kezdesz. Ez itt nem egy egyszerű felgyülemlés. Ez régebb óta van idelent, mint én, de nem olyan régen, mint ő volt, de legalább olyan ősi dolog ez. Amikor még lélek voltál, emlékszel, dühös voltál magadra, amiért cserbenhagytad a családod. Nem tudom, hogy miért és hogyan, de tény, hogy akkor megfertőzött téged valami. Amit úgy ismerek, mint a Bűn Ágai. Ez itt a bűn egyik ága, a Düh ága, amit, hogyha használni kívánsz, akkor a Düh útjára lépsz, ez nagy erővel ruházhat fel, de el is pusztíthat, valamint, hogyha rá lépsz, akkor képtelen leszek neked megadni a teljes erőmet. Ez a valami olyan erős, hogy elnyom engem, a te zanpakutou erődet. Csupán shikai-t leszel képes használni, a Bankai-t soha. Viszont van még kettő lehetőséged. Az egyik, hogy megtisztulsz ettől. Akkor a Düh útja által nyújtott erő semmivé foszlik, a Bűn Ágaitól megszabadulsz örökre, és képes lehetsz a Bankai-om elsajátítására.
 - És mi a harmadik lehetőség? – Kérdeztem, mert tudni akartam, hogy milyen lehetőségeim vannak. Ohkamiotoko arcáról lerítt a válasz, hogy megbánta, hogy említette, hogy van még egy lehetőségem, ő nem akarta, hogy azt válasszam.
 - A harmadik lehetőségünk... – Kezdett bele rövid hallgatás után a válaszadásba. – Igen, van, ahogy említettem. Méghozzá az, hogy hátat fordítunk ennek itt. Akkor visszatérhetsz az eddigi életedhez. Minden érzelemtől elzárkózhatsz, hogy a dühödet kontrolláld. Igen, ez is egy lehetőség, de ennek hatalmas ára van. Talán úgy gondolhatod, hogy ezt választod, és majd később visszajövünk ide, de az már túl késő lesz. A Bűn Ágai felemésztenek minket. Először engem, ezt úgy fogod észrevenni, hogy nem fogsz engem érezni, se a piszkálásomat, se a dicséretemet, se az izgalmamat, eltűnök, ahogy a shikai is. Egy ideig talán még tudni fogod használni az erőmet, de aztán hiába adod ki az igazi parancsot, akkor is csak az a nodachi fog megjelenni, amit eddig használtál, mint shikai. Azután betegeskedni kezdesz, a dühödön már nem lesz olyan könnyű uralkodnod, azt követve se shikai, se erő, a léthez, végül Urufu Yashuhiro, akár a hamu, a szél elfújja az apró szemcséit, és nem lesz. Igen, ez is egy választás. Hogyha ezt választod, beletörődök, de te is törődj bele, hogy nem lesz már túl sok időd.
 - Hogyha a Bűn Ágait választom a Bankai helyett, akkor nem áll fenn a veszélye, hogy eltűnsz? – Igaza volt Mae-sannak, érdemes jobban megismerni a társunkat, hiszen ketten vagyunk egyek. Bár Ohkamiotoko-val a viszonyunk eléggé harapósan – szó szerint – kezdődött, megkedveltem, nagyon is megkedveltem. Nem akartam elveszíteni.
 - Talán, nem látom előre, talán hamarabb lesz abban a dicsőségben részünk, hogy harcban essünk el a szeretteinkért, vagy az idős kor végezzen velünk. Nem tudom, ezt a jövőt nem látom előre, de mindenképpen tovább leszünk együtt, minthogyha itt hagynánk. Szóval bölcsen válassz. Én nem segíthetek a választásban, neked kell meghoznod a döntést, csupán azt tehetem, hogy megmutatom, hogy melyik ajtón lépj be, hogy a választásodat véghezvihesd. – Azzal a zanpakutou lelkem hátrébb lépett, ki a látómezőmből.
Talán más shinigami azt választotta volna, hogy kiűzze magából ezt a valamit, talán jobb lett volna, hogyha én is ezt tettem volna. Ellenben a megbékélt lelkemben nagy önbizalmam ébredt, ezért úgy döntöttem, hogy erővé kovácsolom a bűnnek eme ágát, de úgy, hogy zanpakutoumról leoldom ennek láncait. Nem kellett zanpakutoum útmutatása, hogy hol lépjek be a házba, mi olyan volt, mint egykoron az otthonom. Mihelyt döntésre jutottam, tudtam, hogy hol lépjek az épületbe. Vöröslő sötétség fogadott odabent, miből egy árny vált ki, s kisvártatva az árny az én alakomat öltötte fel:
 - Elég erős vagy ehhez?

Ébredés

Sakura arcát láttam meg elsőnek, mikor újra felébredtem. Aggódó arcát látva elmosolyodtam, hiszen pont olyan volt az arca, ahogy a belsővilágom álmaiban láttam, pont úgy aggódott, ahogy azt elképzeltem.
 - Jó újra az arcodat látni, sajnálom, hogy aggodalmat okoztam nektek. – Simítottam végig az arcán. Mint kiderült a jobb szemem is meggyógyult, nem csak az alkarom. Amíg álomban feküdtem, s közben a belső világomban ébredtem csak fel-fel, testem legyengült, így pár hétig csak Airisu-kun osztagának reha… újra felépülő részét látogattam csak, mire újra szolgálatba léphettem volna.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Aug. 09, 20:42:06 írta Urufu Yashuhiro »
(click to show/hide)

Karakterlap

Ukitake Juushirou

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 212

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 1 899 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Urufu Yashuhiro pályázatai
« Válasz #1 Dátum: 2015. Aug. 10, 11:08:08 »
Üdvölet! :hippy:
Szép hosszú pályázatot írtál, amiből azért a furi mondatszerkezetek sem hiányoztak, de amennyi mindent hoztál hozzá, ezen egy percig sem csodálkozom. @.@
No, akkor ami a lényeg: engedélyeid megvannak, tudtommal Yoruval meg is beszélted még azt is, amit én hoztam fel problémának - ezt látom, javítottad is. Összességében minden képességnek megfelelő előnyei és hátrányai vannak, igazán kiegyensúlyozottra sikerült, szóval más egyébbe már nem is tudok belekötni. Így hát nincs is más hátra, pályázatodat ELFOGADOM! KK-dat tessék lejelenteni pontozósdiban, minden mással együtt profilodra felvezetni, és nincs is akadálya, hogy használd őket.

Sok sikert az új képességek kijátszásához! ^-^