Szerző Téma: Yoshida Yoriko pályázatai  (Megtekintve 643 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Yoshida Yoriko

Eltávozott karakterek

Shinigami

12. Osztag

*

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
43 000 / 60 000

Hozzászólások: 116

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 42 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
villám elemi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Tudomány <3

Post szín:
#7BE3C4


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Yoshida Yoriko pályázatai
« Dátum: 2014. Aug. 23, 14:19:15 »
Bankai és Kapitányi pályázat

Engedélyek
  • 12. osztag kapitányságára: Szayel Aporro Granz - megvan
  • Karakterek használatára: megvan
Már megvolt ám sok-sok hete és hónapja, hogy időnként besegítgettem Yuko-nee-channak is a mindenféle furmányos-talányos kísérletében, miközben a részlegem teendőivel épp nem volt dolgom, meg különben is, Yuko-nee-chan kísérletei mindig olyan érdekesek, és sokat is lehet belőlük tanulni, szóval miért kellene visszafognom magam, ha egyszer segíthetek neki valamiben, mert én bizony tudok ám a keze alá dolgozni, ha akarok, márpedig én sokszor akarok, hisz mégiscsak ő az én idősebbik Onee-chanom. ^ v ^ Meg is beszéltük már kicsit korábban a nap folyamán, hogy ma megint megyek hozzá abba a laborrészbe, ahol eddig is ment a dirr-durr piff-puff, és csillogás-villogás a kísérletekkel és kutatásokkal, csak annyira el voltam foglalva a robotpillém szárnyának tökéletesítésével, hogy kicsit kiment a fejemből az időpontok figyelése, így kicsit kínos-mínos, nekem abszolút mínusz pontos módon túl is csúsztam a megbeszélt találkozási időponton. > . < De valamilyen szinten akkor is megérte, mert a robopillém csidi-csudis módon megalkotott szárnyacskája – ami egyébként tökéletes mása egy eredeti pokolpilléének – most már képes arra is, hogy változtassa a színét, amikor akarom, és ez annyira szipi-szupi és nagyszerű, hogy biztosan Yuko-nee-chan is büszke lesz rám, ha megmutatom neki, csak ő nem szereti annyira a pillécskéket, szóval nem vagyok benne tuti bizti-mizti, hogy ezt most kellene, mikor ilyen hiperfontos kísérletben szeretné a segítségemet, tehát a pillécskémet ott hagyom a részlegemen, és aki hozzányúl, annak lesz ne mulass, mert az én cuccaimhoz csak ne nyúlkáljon senki illetéktelen, akinek még engedélyt sem adigáltam! > . < Na szóval ott tartigálam, hogy tőlem telhető legnagyobb sietséggel suhanok Onee-chan dolgozós részére az osztag területén belül, mert megígértem, hogy segítek neki, és az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó, nekem meg nagyon igyekeznem kell a föld feletti lebegéses közlekedésben, mert én bizony nem shunpozok, hanem repülök és ez így is van jól, ha siet a shinigami, és nem is kell sok, hogy végre-mégre odaérjek a megbeszélt helyecskére, és szerencsére ott leljem az én idősebbik Onee-chanom, hogy egy lelkes ugrással a hátára üdvözölhessem, mert kicsi vagyok és aranyos, és nekem kijár, hogy időnként a nagyobbak hátáról nézelődjek, mert onnan többet látigálok. ˘ ^ ˘
- Bicsi-bocsi a késésért, Yuko-nee-chan, kicsit el voltam havazva, vagyis ez így hülyén hangzik és nem is igazán értelmes a mondás, de mindegy, mert megjöttem, és kész vagyok mindenre. *.* Mit csinálunk ma, Onee-chan? ^ v ^ - érdeklődöm és magyarázkodom azonnal, a válla fölött átpislogva, hogy vajon most min dolgozik, mi lesz ebből nekem a feladatom vagy mit fogunk együtt csinálni, mert itt mindig nagyon sok érdekesnél érdekesebb dolog van, és Com-chan is mindig olyan kedves, nem tudom, Onee-chan szerint mi a baja, de már mondtam, hogy megcsinálom, csak valamiért vissza lettem utasítva, de ennek biztos megvan az oka, méghozzá az, hogy ez olyasmi, amit ő maga szeretne megcsinálni, és az ilyet tiszteletben kell tartigálni. ^ v ^
- Szerbusz, Yoriko-chan ^v^ - mosolyog rám Onee-chan és nyit meg a gépén egy kezelő panelt, hogy nekem is meg tudja mutatni a dolgokat, ami nagyon-nagyon hiper-szuperül figyelmes tőle, mert úgyis látni szeretném, min is ügyködik. *-* - A mai nap szeretnék felmérést készíteni zanpakutodról. Ha jól emlékszem legutóbbi kísérletemet a Lélekölő kardokkal kapcsolatban említettem is. Szükségem lenne pár adatra a további kísérletekhez. Persze, ha nem szeretnél részt venni benne, nem muszáj, nem kötelezlek rá, kereshetek mást alanyt is hozzá. ^v^ De igazán kíváncsi vagyok Tsuin Fuearire – látom Nee-chan lelkesedését, mert mosolyog, és ez nála nagyon jót jelent és ezt tudom is, és tök jó, hogy ennyire feldobja a kísérlet ötlete, és én segíthetek neki, csak nem értem, miért kételkedik, mert bennem aztán nem kell, hiszen mindig szívesen állok itt a segítségére, mert ez így van jól, és engem is érdekel, amit csidi-csudisan csinálgat, ráadásul a zanpakutoukról szól a dolog, az meg még külön extrán izgi-mizgis is. *.* Így aztán nem csoda az sem, ha lelkesen bólogatok, miközben folyamatosan tanulmányozom az adatsort, ami megjelenik Com-chanon, és szinte azonnal el is szavalom a válaszomat.
- Szívesen segítünk Tsuin Fuearivel, ez csak természetes, Onee-chan. ^ v ^ De nekem mi lesz a dolgom, ameddig a tündérkéimet vizsgálod? Ugye-mugye lesz valami szuperül izgi-mizgis tennivalóm nekem is? *w* - teszek fel azért egy kérdést is, mert ez már mégiscsak fontos, nehogy végül nekem csak néznem kelljen, mint a moziban, pedig az azért érdekes, tehát ez is biztosan az lenne, csak én csinálni is szeretnék valamit, ha már itt vagyok, hogy segítsek, és ezt biztosan tudja Onee-chan is, mert máskülönben nem kért volna meg, hogy én segítsek neki. Ugye? O.o Én persze bízom Yuko-nee-chanban, és tuti-bizti-mizti, hogy ha valami hiper-szuper-überveszélyes dolog lenne, akkor nem az én segítségemet kérte volna, hogy utána csak nézelődjek, mint azokra a nagy filmvásznakra szokás, meg persze a plazmamonitorokra a Modern technológia részlegen, amiket sajna még nem használnak a labor többi pontján, de szerintem ez csak idő kérdése, mert biztos-miztos, hogy előbb-utóbb bekerülnek azok is a köztudatba, csak győzzem kivárni! Minden esetre Yuko-nee-chan mosolya azt jelzi, hogy örül, amiért segíteni szeretnék neki, akkor pedig ebből tényleg jó móka lesz mára, és már alig várom, hogy megtudjam, milyen izgi-mizgi kísérletet talált ki! *.*
- Köszönöm, kedves Yoriko-chan. Nem is tudod, milyen sokat jelent ez nekem. ^v^ - olyan érdekes tud lenni, amikor Onee-chan ennyire eltökélt valamivel szemben, és már osztja is az utasításokat Com-channak, és kézzel is programozza, hogy ettől nekem is egyre csak furkálja a kíváncsiság az oldalamat, ami megint csak egy bugyutácska mondásocska, mert ha a kíváncsiság tényleg tudná fúrni valakinek az oldalát, akkor megannyi lyukas-derekú ember és shinigami mászkálni, pedig a lyukacsosság kimondottan a hollow-fajok sajátossága, amikhez nekünk semmi közöcskénk, tehát ezt is végig kellene gondolnia egy felnőttnek, de ők biztosan nem fogják, mert szerintük a régi mondásoknak jelentésük van, és nem kell nézni a szó szerinti értelmüket, de hát istenem, ők már felnőttek. -.-” - Óh, igen, igen, nagyon is fontos dolog lesz Yoriko-chan. A vizsgálat csak akkor működik megfelelően, amikor jómagad a Jinzen meditációs állapotot alkalmazod. Biztos hallottál már róla. Ez egy olyan gyakorlat, amivel a halálistenek könnyebben kapcsolatba tudnak lépni a zanpakutojuk lelkével... lelkeivel. ^v^ - türelmesen hallgatom végig Onee-chan magyarázatát, bár voltaképpen fölösleges, mert ismerem a gyakorlatot, amiről előadást tart, de nem szeretek senkit megzavarni az ilyenekben, mert én sem rajongok azért, ha félbeszakítanak, meg apuciék is mindig azt mondigálják, hogy hallgassam végig a másikat, így csak bólogatok nagy lelkesen, miközben lekiszi-kászálódok Onee-chan hátáról, hogy végre szintben legyünk és mihamarabb kezdhessük a kísérletet is akár. ^ v ^ - Mielőtt ebbe az állapotba lépsz, hozzákötlek ehhez a szerkezethez, ami majd mérni fogja a szívverésedet, légzésedet, agyad működését. Jómagam jelet próbálok keresni arra, hogy a zanapkuto lelkeid, milyen behatással vannak szervezeted működésére, míg lekileg a Belső Világodban vagy, de testileg a külvilágban. Így elsőre picikét bonyolult lehet számodra, de ha megvannak az összevetett számítások erről a kísérletről, akkor megmutatom neked, és mindjárt világosabbá válik minden. ^v^ - igazából Onee-chan ebben téved, így is értem, miről van szó, de meghagyom a naivitásában, nehogy rosszul érezze magát, amiért alábecsül engem, meg azért nekem is jobb, ha bizonyos dolgokat megtartok magamnak, és nem adom ki másoknak, hiszen az ügyes kisangyalok is titokban dolgoznak, nem igaz? ^ v ^ Persze a kísérlet részleteire nem csak bólogatok és ellenőrizgetem, hogy tényleg jól mondja-e, hanem komolyan oda is figyi-migyizek, mert tényleg érdekel, miféle menetet ötölhetett ki hozzá az én idősebbik nővérkém. Minden esetre közben Onee-chan elterelget egy kényelmesnek tűnő ülőhely felé, ami párnákkal van kirakva és igazán-migazán tényleg szipi-szupinak tűnik, csak még nem tudom, mire kell ez Yuko-nee-channak, de majd úgyis elmondja, ha odáig jutunk, annyira már ismerem. - A kényelem is fontos momentum lesz ennél a kísérletnél. Itt kell a Jinzen állapotba lépned. Szólj, ha készen állsz rá. – ezzel Onee-chan neki is áll előhalászni egy gépezet kábeleit, amik a kísérlethez fognak kelleni. Már most biztosra veszigélem, hogy ezekkel lesznek méricskélgetve a különböző jelek, amiket Onee-chan vizsgál, de persze közben még mindig bólogatok, nehogy nővérkém véletlen azt higgye, nem figyelek, mikor de, mert az biza-miza szörnyűséges borzalom lenne. O.o
- Rendi-bendi, akkor oda is adom a tündérkéimet, hogy vigyázz rájuk a kísérlet alatt, mert gondolom, azért kellenek ők is, csak nem rajtam, hogy pontosabban mérhess, legalábbis én így vettem ki a magyarázatból, de szólj rám, Nee-chan, ha tévedek ^ v ^ - adnám is Onee-chan kezébe a tőröket, de ő megrázza a fejét, így azokat magamnál tartva ülök fel a székecskére, és veszem fel a Jinzen állapothoz kellő pozíciót, hogy mihamarabb eljuthassunk a kezdést elősegítő fázisba, elvégre a kísérletekben az alany is fontos, én pedig nagyon igyekszem ám jó alany is lenni, nem csak jó tudós, így is bebiztosítva a helyem a jövendőbeli Mayuri-díjas tudósok között, amiről annyit beszéltünk már Tsuki-nee-channal. *w*
- Nem, Yoriko-chan, annak a kezedben kell legyen. ^v^ - egy buksisimit is kapok tőle, amint elmondja ezt az aprócska részletet, amit korábban kifelejtett, de az nyilván csak véletlenül fordulhatott elő, mert Onee-chan sosem hagyna ki semmit szánt szándékkal, és ez tuti-bizti-mizti és fix. ^ v ^
- Felkészültem, Nee-chan, szólj, ha az érzékelő csidi-csudik is megfelelően működnek, és akkor máris kezdigélhetünk ám ^ v ^ - Amikor elhelyezkedem már ténylegesen kényelmesen és mozdulatlanul, Yuko-nee-chan elkezdi rám kötögetni a szerkezetet, ami sok-sok tapadókorongos csudiklasszocska zsinegből áll, és már nagyon várom, hogy a végén meglássam, mi mindent lehet velük mérni, de nagyon tündi-bündin türelmesnek kell ám lennem, mert az igazi jó tudós bizony türelmes, és ennek a pozitív tulajdonságnak én sem vagyok híján, még akkor sem, ha néha nem látszik. Még az ölemben elhelyezett tündérkéimre is kerül belőlük, amitől máris érzem, mennyire szuper-különleges kísérletben vehetek most részt. *_*
- Akkor, kezdhetjük, Yoriko-chan? ^v^ - kérdésére csak bólintok egy nagyot, és máris igyekszem ellazítani magam, és mozdulatlannak maradni, hogy mihamarabb ott lehessek a tündérkéim között a belső világomban, mert már bizti-mizti ők is várnak engem, és végre játszhatunk egyet hosszan is, és nem csak röviden, hiszen ez ennek a kísérletnek a lényege és ez külön jó benne! *w*
Nem kell hozzá sok, hogy ott találjam magam a belső világocskámban, a sötét, lilás-szürkés-kékes viharfelhők tetején, ahol az ezüst villámok cikáznak, és minden olyan vészjósló, és én mégis annyira szeretek itt lenni, pedig másra lehet, a szívbajt hozná, de nekem mégis annyira, de annyira nagyon tetszik és jól érzem magam itt! *w* Már látom is a két fehér gömbnek tűnő képződményt, akik nem mások, mint az én kis tündérkéim, akik a zanpakutoum szellemét adják, tehát nem mások, mint Tsuin Fueari személyesen, és szokásukhoz híven játszanak, de persze rólam sem feledkeznek meg, mert mindig tudják, ha jövök hozzájuk, így most is azonnal megérkeznek, amint felfedezik hogy őket csodálom. Nagyon szépek ám, ahogy összevissza cikáznak azok közt a csudiklassz villámok között, ráadásul ezüst ruhában, meg a szárnyaik is mások, mint a pilléknek, de ettől még nagyon szépek, és egyszer szívesen lemodellezném őket is, de tudom, hogy ők ennek nem örülnének, szóval inkább hanyagolom az efféle csudiklasszocska és rettentően nagyszerűcske ötleteimet, mert őket nem szeretném megbántani semmivel, mégiscsak a lelkem részei, nem igaz? ^ v ^ Azon azért kicsit csodálkozom, hogy elhozták a labdájukat is, de akkor ezek szerint ma játszani fogunk, és tényleg és minden bizi-mizivel! *w*
- Sziamia Yoriko! – hallatszik máris ennek a duónak a kórusa, ahogy odadobják nekem a labdát, és látom rajtuk az örömöt, amikor minden gond nélkül elkapom és visszamosolygok rájuk. Ez után lenézek a gömbre, mert kicsit más a tapintása, mint eddig, valamiért könnyebb is, meg simább is, pedig eddig is egy ezüstgömb volt, mint a pálcáim tetején a shikaiban, csak most valahogy mégis más, mert a felületén színes ívek kanyarognak, és mintha enyhén üveges lenne. Látom a tündérkéimen, hogy nevetnek is egy picit amiatt, hogy muris fejet vágtam elkalandozás közben, de nem tehetek róla, ha egyszer nem szólnak, hogy megváltoztatták a labdájukat, mert én biza-miza nem tudtam róla, márpedig ha szólnak, akkor kellett volna, de nem tették. > . <
- Mi történt, Tsuin Fueari? Nem mintha nem lenne így még szebb, mint eddig, de ez most picit fura, és szeretném, ha elmagyaráznátok nekem, tündérkéim, mert nem értem ^ ^” – nézek egyik lebegő tündérkéről a másikra, és ahogy vizsgálgatom őket, azt is észreveszem, hogy a szárnyacskáik és a ruhájuk is összetettebb lett, mióta legutóbb találkoztunk, és igazán szégyenletes részemről, hogy ez csak most tűnik fel, mert ennek kellett volna először, szóval picikét szégyellem is magam emiatt. T-T
- Minden változik. Veled változik – nevetgélnek, de kivételesen nem kórusban, hanem egyik mondatot egyikük, másikat a másikuk mondja. Még mindig csak nézek rájuk csodálkozva, mert ennél azért több magyarázatot vártam, vagy csak hozzászoktam a részletes jelentésekhez osztagon belül, de a lényeg, hogy Tsuin Fueari érti, és tudja, csak tart egy kis hatásszünetet, mert az úgy viccesebb, szóval ezt legközelebb én is használni fogom. – Ahogy az erőd és te is, úgy változik a mi játszóterünk. Egyre több dolog van itt, összhangban a fejlődéseddel. Gyere, megmutatjuk a Villám Kupolát! Itt a Felhő Tengeren nem lehet olyan jól játszani ^-^ - ahogy beszélnek, röpködnek is körülöttem, én meg győzhetem ide-oda kapigálni a fejemet, hogy mindig arra a tündérre nézzek, amelyik beszél is, csak közben még cikázgatnak meg körözgetnek, én meg kezdek ettől szédülni. @.@ De nem baj, mert azt mondják, van itt valami új és érdekes, amit meg akarnak mutatni, úgyhogy nagy lelkesen bólintok is az ötletre, ők meg elindulnak előre, vagyis maguknak hátrafelé, mert közben labdázni akarnak, én meg nem vagyok semmi jónak elrontója, csak aggódom értük, nehogy belefussanak valamibe, bár azt hiszem, ez nem fordulhat elő, mégiscsak itthon vannak, és labdázni is hihetetlenül jól tudnak. ^ v ^  Ahogy haladunk előre a felhők között, lassacskán kibontakozgat a sűrű gomolyokból egy csudiszép épület, igazából egy kör alappal rendelkező emelvény, aminek az oldalain ha jól látom, tükrök vannak, csak azt nem értem, miért, és a tetejét egy kupola fedi, és minden ezüstből. *.* Nem egy túl terjedelmes helyszín, de tény, hogy otthonosabb, mint a Tsuin Fueari által tengernek nevezett villámlegelő, mert biza-miza ott inkább legelni vannak a villámok, de ezt kimondani nem fogom, úgyis tudja, mi jár a kobakomban, legalábbis többnyire, bár ilyenkor mindig hangosan ki is kell mondani mindent.
- Nagyon csili-vili és szuperklasszocska ez a Villám Kupola, de mit fogunk itt csinálni, Tsuin Fueari? *o*- szerintem a labdázgatásra alkalmasabb lenne az, ahol eddig is voltunk, szóval gyanítom, valamit meg akar még mutatni, vagy van valami szipcsi-szupcsi ötlete arra, mivel üssük el az időnket, ha már így együtt vagyunk és időnk több, mint villám a belső világomban. ^ w ^
- Természetesen kipróbálunk egy új játékot. ^-^ Nem gondoltad, hogy csak labdázni tudunk, ugye, Yoriko? ^-^ - kérdésükre én is elnevetem magam, mert természetesen a kérdésük költői, csak nem számítottam rá, hogy a mai délutánt egy új játék megtanulásával szeretnénk eltölteni, de ha ők így gondolják, akkor legyen, és biztosan nagyon hiper-szuper és fantasztikus, vagy legalább látványos és élvezetes, de szerintem mindegyik együtt, ahogy a tündérkéimet ismerem, csak attól tartok, nem fogják ennyire egyszerűen engedni a próbát. ^ ^”
- Persze, hogy nem, Tsuin Fueari! Mit terveztél? Mit csinálunk? Valami új labdajáték? Mit kell megcsinálnom előtte? *w* - teszem fel azonnal a kérdésecskéimet, mert sejtem ám én, hogy erre vár, meg amúgy is annyira feldobott ezzel most, hogy új dolgot tanulhatok, hogy már nagyon-nagyon várom a kezdést! *_*
- Úgy látjuk, érted a lényeget. ^-^ Nagyon helyes kérdéseket tettél fel, mert mielőtt kipróbálhatjuk az új játékot, meg kell tanulnod piruettezni! ^-^ Ne légy elkeseredve, ha ma nem sikerül, nem a legegyszerűbb mutatvány, de már most elkezdhetjük, ha szeretnéd ^_~ - a kacsintásuk miatt valahogy az az érzésem, hogy alábecsülnek, amit nem igazán szeretek, különösen tőlük nem, mert mégiscsak ők a lelkem egy része, és tudniuk kellene, mire vagyok képes, főleg, ha egyszer a fejembe veszek valamit, márpedig ezek után tuti-bizti-mizti, hogy megtanulok piruettezni még ma, ameddig itt vagyok! > . <
- Lássunk hozzá! Meg tudom csinálni még ma! > . < - jelentem ki magabiztosan, és odamegyek a Villám Kupola közepére, mert tudom ám én, hogy ide kell állnom, és a körben elhelyezett tükrökre is szükség lesz, kivéve ott ahol nem tükör van, hanem a bejárat, meg a bejárattal szemben a nagy polc, ami most üres, de biztos-miztos, hogy még akarnak vele valamit a tündérkéim, még ha nem is tudom, hogy mit!
- Reméltük, hogy ezt mondod – nevetnek fel a tündérek, és egyikük odaviszi a polcocskára a labdát, míg másikuk elém repül, de nem marad ám sokáig egyedül, mert nem sokára már mind a ketten ott lebegnek előttem, és lelkesen mosolyognak, hogy előadják az instrukcióikat. – A tükrök arra kellenek, hogy ellenőrizhesd a mozgásodat. Minden táncteremben vannak ilyenek, már te is láttad a filmekben, nem igaz? ^-^
- Akkor ez a Villám Kupola olyan, mint egy balett terem? *o* - kérdezem meg tőlük csodálkozva, mire mindketten lelkesen bólintanak, bár nem hiszem, hogy kételkedtek abban, felfogom a lényeget, hisz mégiscsak egyek vagyunk, de ezt persze sosem lehet tudni, főleg, hogy most ők akarnak tanítani engem, ráadásul táncra, pedig még sosem táncoltam és őket sem láttam, de biztosan tudnak, ha tanítani akarnak. *o*
- Figyelj-figyelj, megmutatjuk, mit kell megtanulnod, aztán elkezdjük az alapokkal! ^-^ - beszéd közben egymás szavába vágtak, és röpködtek folyamatosan, aztán visszaszálltak picit távolabbra, hogy tökéletes rálátásom legyen a bemutatójukra, mert azt azért ők sem akarták volna magukra vállalni, hogy miattuk ne tudjam, pontosan mit kell majd megtanulnom. Mindketten lábujjhegyre állást mímelnek a levegőben, egyik lábukat nyújtva maguk elé emelik és forogni kezdenek a tengelyük körül, aztán már behajlítják a térdüket is, és felemelt lábuk lábfejét a testsúlyt tartó lábuk térdéhez emelik, így pörögnek tovább-tovább a kecsesnél is kecsesebben, még csak bele nem szédülök már a nézésükbe is. @.@ Pedig fantasztikusan szépek, és olyan aranyosak, ahogyan így pörögnek, és még koreográfiát is csinálnak, mert egymás előtt-mögött pörögve-forogva keringenek körülöttem, ez meg annyira, de annyira szép! *-* Meg akarom tanulni én is! *-* - Nos, mit szólsz, Yoriko? Tetszik? ^-^
- Persze, hogy tetszik! *-* Kezdjük is el a tanulást! *w* - kiáltok fel lelkesen, mire ők maguk is elmosolyodnak az eddigieknél is szélesebben és már látom is rajtuk, mennyire szeretnék ha tényleg meg tudnám ma csinálni. Nagyon-nagyon remélem ám, hogy sikerülni fog, és nem okozok majd csalódást sem nekik, sem magamnak, és majd a valóságban is meg tudom mutatni Yuko-nee-channak, milyen szép mozdulatot tanultam, és ő is biztosan büszke lesz rám emiatt! *w*
- Rendben-rendben, akkor rajta! ^-^ Először is, próbáljuk meg a sima forgást! Zárd össze a lábaidat, és emelkedj lábujjhegyre! A kezeidet emeld fel ívesen így ^-^ - prezentálja is a két tündérke, hogyan kell kicsit ívesen tartanom a kezem, és felemelni, ahogy az igazi táncosok szokták, én meg mindemellett még igyekszem is követni a többi utasításocskát, vagyis lábakat összezárni, és lábujjhegyre emelkedni. Azt hiszem, most az következik, hogy ezt a pózocskát tartom egy kis ideig, és meglátjuk, hogyan megy, mert tuti-bizti-mizti, hogy látni akarják, mennyi ideig bírom a tartást tartani, tehát nagyon-nagyon extrán igyekeznem kell, hogy örüljenek az én kicsi tündérkéim. – Remek-remek, akkor most próbálj aprókat egyhelyben tipegve körbefordulni a tengelyed körül! *o* - tiszta édesek, amikor ilyen lelkesen adigálják az instrukciókat, de most nincs időm ennek örömködni, hanem csinálnom kell, amit mondanak, hogy örüljenek és büszkék legyenek tényleg és tuti, szóval nekik engedelmeskedve lassan egyhelyben tipegve körbe fordulok a tengelyem körül, majd megtartom még pár pillanatig az egyhelyben való ácsorgást, végül pedig leereszkedem telitalpra, mert egyrészt egyszerre többet nem szeretnék csinálni, mivel kezdenek fájdigálni a talpacskáim, másrészt amúgy is az az érzésem, hogy az első gyakorlatocskát ezzel elvégeztem, és a tündérkéim örülhetnek, meg az arcukon is ezt látom, ahogy elégedetten mosolyognak, tehát biztos-miztos, hogy jól csináltam, amit csináltam. – Nagyon szupi! *.* Most megpróbálhatnád úgy is, hogy kicsit távolabb teszed egymástól a lábaid, meg az egyiket a másik elé, úgy-úgy, és fél fordulatot úgy csinálsz meg, hogy a lábaid lenn tartod, majd a hátulra került lábad a kiinduláshoz hasonlatosan a másik elé helyezed és úgy csinálod meg a következő fordulatot ^-^ - igyekszem én folyamatosan követni Tsuin Fueari instrukcióit, de ez már pici-micit nehezebb ám, mint a korábbi, és elsőre nem is sikerül megtartanom az egyensúlyomat teljesen. Szerencsére elég rápillantanom a tündérkéimre és nekik is rám, hogy tudjam, ezt most gyakorolgatni kell és ismételni, ameddig nem sikerül tökéletesen, különben ugrott a következő szint, pedig én ezt még ma meg akarom tanulni és elsajátítani, és ahhoz egyértelműen arra van szükség, hogy csináljam, amit a tündérkék mondanak, méghozzá hibátlanul. Én igyekszem ám nagyon-nagyon, de itt most az egyensúly a legfontosabb, és ameddig billegés nélkül nem megy, addig nem tökéletes, és ameddig nem tökéletes, nincs következő szintje a feladatnak, úgyhogy mindenképpen teljesítenem kell, amint lehetséges, de ez még másodszorra sem egyszerű és meg-megbillengetek, pedig nem kellene, de még harmadszorra sem az igazi, bár a tündérkéim tekintete alapján már majdnem jó, és látom rajtuk, mennyire szorítanak, hogy következőre már sikerüljön. Mély levegőt veszek hát, hogy nekikezdjek újból, aztán kezeimet a fejem fölé emelem, miközben lábujjhegyre állok, és lassan nekilátok, hogy körbeforduljak, méghozzá a lábaim elmozdítása nélkül, pontosan fél távig, és ezúttal még csak meg sem billenek, ahogy áthelyezem a lábam a másik elé és fordulok tovább, majd ismét teljes talpamra ereszkedem, kezeimet is letéve.
- Nos, mit gondoltok? Sikerült? Jöhet a következő lépés, vagy még mindig gyakorolnom kell? Könyi-mönyi mondjátok, hogy tanulhatom tovább! *w* - kérem őket lelkesen, miközben látom, hogy tapsolnak és örülnek, és ennek fényében természetesen rábólintanak a kérésemre, csak előbb nekik is végig kell gondolniuk, hogyan tanítják meg a fél lábon való forgást, de biztos vagyok benne, hogy menni fog nekik, mert ők az én Tsuin Fuearim! ^ w ^
- Persze-persze, csak ez már tényleg nehezebb lesz, és ha fáradt vagy, mára itt abba kellene hagynunk ^-^ – na ezt nem vártam tőlük. Még, hogy én fáradt?! > . > Én sosem vagyok fáradt, legfeljebb tartok némi újratöltési szünetet, de ez nem jelenti azt, hogy fáradt lennék, és különben is most kipihenten jöttem, és még bőven ráérek! > . <
- Dehogy vagyok! Vágjunk bele most! ^ v ^ - úgy látom, ehhez most be kell vetnem a Yuko-nee-chantól tanult mosolygást, mert az neki is mindig beválik, szóval biztosan Tsuin Fueari is megenyhül és hajlandó lesz tovább tanítani. A tündérkéim egymásra néznek, és látom rajtuk, szavak nélkül dumcsiznak, ami nem illendő, legalábbis apuci szerint, pláne, hogy ezzel most kihagynak engem minden egyes szóváltásukból, és annyira bosszantó, mikor nem tudom, mi jár a buksikácskájukban. ^ ^”
- Hát legyen, de ne mondd, hogy nem szóltunk ^-^ Ehhez a feladathoz az elöl lévő lábadnak nem szabad a földre érnie, és ezzel indítod ez a forgást. A megfelelő lendület nagyon-nagyon fontos, mert ha nem elég, nem fogsz forogni, de ha túl sok, akkor elesel. Ha lassulsz, csak tovább lendíted a lábad azon a köríven, amin addig mozogtál. Látod? Így ^-^ - prezentálja is a két tündér, amit elmondott, és tényleg nem tűnik egyszerűnek, legalábbis ahogy nézem és figyelek az elmondottakra, már kezdem érteni, miért mondta Tsuin Fueari, hogy ez nem lesz egyszerű, de meg fogom csinálni akkor is! > . <  Veszek is egy mély levegőt, hogy neki tudjak kezdeni a rám váró feladatnak, amilyen hamar csak lehet, és még egyszer lepörgetem a fejemben az instrukciókat meg a bemutatót, és azt hiszem, nekem is menni fog, csak gyakorolnom kell, ez tuti-bizti-mizti! Ezzel neki is kezdek, felveszem az előző alapállást, csak az elöl lévő lábamat felemelem picit, majd lábujjhegyre emelkedem, de máris kezdem tapasztalni, hogy tényleg nehéz lesz, ugyanis az egyensúlyom megtartigálása már itt is kezd gondot okozni, de nem érdekel, megcsinálom, tehát addig maradok így, ameddig meg nem találom a stabilitást és csak aztán próbálkozom meg a forgással, amit Tsuin Fueari mutatott. Mindjárt elsőre bele is esek abba a hibába, amit a tündérkéim említettek, és túl nagy lendülettel indítom el a forgást, amitől megpördülök ugyan, legalábbis félig, de azonnal hanyatt is eset az ezüstpadlóra. Azonnal felpattanok, és megpróbálom újra, mert meg akarom csinálni, és ha én valamit eltökélek, az úgy is lesz, de nem tudom, hogyan tudnám eltalálni a megfelelő lendületet, tehát pribi-próbi-próbálkoznom kell, hogy egyszer előbb-utóbb sikerüljön! > . <
Hosszú-hosszú perceken át gyakorlom, és rengetegszer esek a padlóra, de azt hiszem, lassacskán kezdem kipi-kapiskálni, hogyan is kellene, de még mindig nem az igazi, pedig én annyira igyekszem, és tényleg mindent be is vetek, hogy összejöjjön, de ez tényleg egy jóval nehezebb mozdulat, mint a korábbiak, és kezdek is attól tartani, hogy nem fog működni, hiába gyakorlok már órák óta – na jó, nem órák óta, de elég régóta, és már mennie kellene, nem?
T-T Sokszázadszorra futok már neki ennek a szépséges mozgásnak, ami nálam esetlen és töredezett, és csak Tsuin Fueari tudja tökéletesen megcsinálni, de nem baj, attól még próbálkozok, és most végre sikerül egyensúlyban maradnom egy pördülés erejéig, és ettől annyira megjön a kedvem, hogy ahogy a tündérkéim az elején mondták, megpróbálok tovább pördülni és visszaszerezni a lendületet, és ekkor sajna megint beüt a baj, és oldalra esek, hogy aztán nagy nehezen felüljek, és a kobakomat dörzsölgessem, mert ez az állandó bukdácsolás és potyogás már kezd kifárasztigálni ám, és ennek nagyon-nagyon nem örülök. T-T
- Nem baj, ha nem megy, Yoriko, mondtuk, hogy nem biztos a siker. ^-^ Már ez is igen szép eredmény így elsőre, és nem is kellene sok, hogy legközelebb befejezzük, addig viszont pihenj csak, ha szeretnél, mi tudunk várni ^-^ – durcás pocokpofit vágok erre, mert mi az, hogy nem bíznak bennem és azt mondják, hagyjam abba? Nem, ma már nem, ha azt mondták, nem kell sok a tökéleteshez, akkor biza-miza én nekilátok most azonnal! Fel is pattanok, hogy szavak nélkül is bebizonyítsam a két kis tündéremnek, nekem bizony ez megy, és nem is akárhogyan, szóval most aztán figyeljenek, mert meglátják, hogy tévednek! > . < Ez a próbálkozásom már tényleg majdnem sikeres, egyszer sikerül is újra lendületet vennem, és csak a másodiknál esem el, úgyhogy azonnal felpattanok, és megpróbálom újra, mert tudom, hogy mennie kell, és ennek már elégnek kell lennie, legalábbis remélem, mert tényleg kezdek belefáradni ebbe az egészbe, mert néha azért nekem is kell egy kis sikerélmény, és ennek most biza-miza sikerülnie kell akkor is! > . < Úgy tűnik, az eltökéltség tényleg hasznos, mert ezúttal sikerül is pördülnöm néhányat, mielőtt megállok és magam teszem le a lábaimat, tehát már az is eredmény, hogy sikerült talpon maradnom a végéig, és merem remélni, hogy Tsuin Fuearinek is tetszik és meg lesz velem elégedve, de csak most a végén pillantok rá a tündérkéimre, akik úgy látom, végre meg vannak elégedve és csillogó szemekkel tapsikolnak is. *_*
- Ezek szerint sikerült? * w * Megcsináltam? Kipróbálhatjuk az új játékot? * w * - szavalom el az újabb-újabb kérdéseket ugrándozás közben, és mindemellett lelkesen tapsikálgatok is, hogy a kedves kis tündérkéim is lássák, mennyire izgatott vagyok ezzel kapcsolatban. Biztos vagyok benne, hogy ez használni fog, és elárulják végre, miféle új játékot akarnak kipróbálni, és végre én is játszhatok velük, mert már nagyon-nagyon szeretnék, nem mintha a piruettezgetés nem lett volna szuper-extrán érdekes és vicces, de azért a közös játékaink mégiscsak jobbak, mint a megerőltető tanulás. ^ w ^
- Ez tényleg sikerült, nagyon ügyes vagy! Annyira örülünk! *-* De lenne itt még egy apróság, amit meg kell csinálnod, mielőtt még játszhatnánk valami újat ^-^
- Mi lenne az, Tsuin Fueari? Mit kell még megcsinálnom? – kérdezem tőlük, kicsit oldalra billentve a kobakomat, nem is leplezve a csalódottságom, mert azt hittem, most már végre tényleg játszani fogunk, de nem baj, azért remélem, ez már nem lesz annyira nehéz, mint a korábbi próbájuk, mert már nagyon sajogdálnak a picuri-micuri talpacskáim. > . <
- Ne aggódj, nem nehéz ^-^ Látod azt a polcot? Csak ki kell választanod a játékok közül a kedvencünket. Ne feledd, csak egyszer próbálkozhatsz és meg is kell indokolnod, miért gondolod, hogy az a jó. Nos elfogadod a feltételeket, Yoriko? ^-^ Mi nagyon szeretnénk, ha megpróbálnád és sikerülne, szóval nagyon-nagyon szurkolunk! – szavaik hallatán felnézek a polcra, amit ők is említettek, és látom, intésükre felsorakozik egy csomó szipi-szupi csudiklasszocska játék, amik közül azt hiszem, ki kéne választanom a kedvencüket, ahogyan ők maguk is kérték. O.o Ez nem lesz könnyű, bármit is mondanak! T-T Nyelek is egy jó nagyot, és közelebb megyek, hogy végignézzem a felsorakozott ezüstszürkés vagy épp ezüst színben pompálló játékokat, amik közül ki kéne választanom a legklasszabbat, csak ez nem a legegyszerűbb móka, amikor még támpontot sem adtak! > . < És hogy a helyzetem még risszi-rosszabb legyen, vannak itt plüssök, különböző kisebb-nagyobb játéktárgyak, de még egy zenedoboz is, csak tudnám, minek, ráadásul ott van még a polc tetején a labda is, ami a shikaiomhoz kellett, szóval választék aztán akad bőven, és nekem most végig kellene gondolnom, mi kellhet, és mi alapján. Lássuk, gondoljuk szépen végig, mit kellett most megtanulnom, mert biztos-miztos köze van ahhoz, amit keresek, csak még nem jöttem rá, miben, és ez fogós kérdés, mert a balettos forgás, amit tanítottak szép, meg minden, de nem hinném, hogy a zenélő dobozon lévő balerinához bármi köze is lenne, annál azért furmányosabbak az én kis tündérkéim… azt hiszem, megvan. ^ w ^ Odalépek a polchoz és leemelem róla azt a szép kis ezüst búgócsigát és a tündérkéim felé fordulok mosolygós arccal.
- Ezt kerestük, igaz? ^ v ^ Hiszen ez pörög-forog, ahogyan ti is, meg ahogyan én is pörögtem-forogtam, amikor tanítottatok. ^ w ^
- Megtaláltad-megtaláltad! *-* - tapsikol és repked nevetve a két tündérke, és rám vigyorognak. – Nagyon ügyes vagy, Yoriko! Ezzel most sikerült rátalálnod a bankaiodra! *w*
Kicsit le is fagyok ettől a kijelentéstől. Mit mondtak az előbb az én kis tündérkéim?! A Villám Kupola alakja lassan kezd elmosódni előttem, miközben még egyszer hangosan felkiáltok, hogy Tsuin Fueari is értse, mennyire összezavart most:
- Eeeeee?! BAN-KAI?! – A szemem még csukva van, de érzem, ahogy a felkiáltás hatására hátrébb repülök, és bizti-miztire tudom, hogy ez már nem a belső világocskám, hanem a valóság, és én a labor padlóján kötök ki, miközben valami robbanásszerű hang rázza meg az egész termet. Azt hiszem, valamit nagyon eltili-toligáltam. O_O” Erről meg is bizonyosodhatok, ahogy a szemeimet kinyitva és a buksimat dörzsölgetve valóban ott találom magam a kicsit lerombolódott labor padlóján, magam mellett két ezüstpálcával, miközben két hatalmas ezüst búgócsiga pörög a laborban. Ezért nagyot kapok majd a fejemre! > . <
Néhány perccel később, mikor már a tündérkéim ismét csak tőröcskék, nekiállok körülnézni a romokban, mert tudom ám én, hogy itt kell lennie még valakinek csak hirtelen nem tudom, hogy kinek is…
Yuko-nee-chan?! Onee-chan, ez nem vicces! Merre vagy? – kérdezgetem kiabálva a kicsit romos termet, és inkább odaszaladok a gépekhez, mert azoknak csak át kellett vészelniük, és Onee-channak is ott kell lennie valahol, mert különben fogalmam sincs mit csinálok, és hogy mondom el anyuciéknak, hogy mit csináltam, bár azt hiszem, jobb ha ez egyelőre titok-mitok marad. ._. Amúgy is nagyon aggódom Onee-chan miatt, remélem, nem rontottam el a kísérletét sem, meg az ő testi épsége is teljes, bár erről meg is bizonyosodhatok, amint közelebb érek a gépek feltételezett helyéhez, és ott előjön a törmelék alól Nee-chan.
- Nahát... – ajaj, látom, ez most őt is meglepte, de csak nem lesz ebből akkora gond, ugye-mugye? @.@ Amikor Yuko-nee-chan elmosolyodik, én is megnyugszom picit, és egy mélyet sóhajtok is, hogy akkor legalább vele minden rendben, főleg ha fel tud tápászkodni a tereptárgyak segítségével. Nagyon remélem, nem tettem akkora kárt a felszerelésben, mint amekkorának látszik, mert akkor biza-miza végem, szobafogság életfogytig és a többi. O_O” - Yare-yare, Yoriko-chan! Most, hogy látom, kamaszodsz, megmutatom, hogyan is kell a külvilágban bombát készíteni. Nem mintha probléma lenne a zanpakutos megoldással. De így, hogy látom, készen állsz rá, minél előbb el kell sajátítanod az alapokat. ^v^ - szerintem Onee-chan egy pici-micit beverte a fejét, mert nem igazán értem, most miről is beszél, de biztos igaza van, vagy legalább meg kell hagynom ebben a hitben és különben is, a rombolásért jutalmat kapok? O.o A feje tetejére állt a világ, de legalább megtanít végre bombát készíteni, amit már nagyon-nagyon régóta szeretnék, csak apuci eddig igen-igen tiltakozott ellene, pedig igenis hasznos, szóval picit még tapsikolok is ennek hallatán, míg meg nem hallom a következő kérdést. - Mond csak Yoriko-chan, mi történt a belső világodba? ^v^
- Hát... Tsuin Fueari tanított egy mozdulatot, aztán ki kellett választanom a kedvenc játékát, ami a búgócsiga, és azt mondta, megtaláltam a bankaiom @.@ - pislogok Yuko-nee-chanra megszeppenve, meg kicsit még kavarog is a fejem a sok információtól, pláne, ahogy visszagondolok, mert hiszen sok-sok-sok minden történt-mörtént az elmúlt időszakban, fogalmam sincs amúgy mennyi idő is telt el, de biztosan nem lehetett az olyan sok, mint amennyinek éreztem, és… azt hiszem, forog velem a világ. @.@
- Szóval a bankai... – azt hiszem, ez így most sok információ volt Onee-channak is, legalábbis én erre következtetek, ha így ismételgetnie kell a hallottakat, de remélhetőleg előbb-utóbb ő is feldolgozza… ^ ^” - Szóval Tsuin Fueari próba elé állított, igen komoly próba elé, mert nem más, mint a bankai alapjait tárhatta fel előtted ezek szerint, míg a Belső Világodban tartózkodtál a kísérlet során... – beszéd közben megsimogatja a buksimat, mert szerintem látja, hogy kicsit össze vagyok zavarodva én is, csak bennem a látszat ellenére kezdenek leülepedni a történtek, és azt hiszem, lassacskán örülnöm kellene ennek az egésznek. - Hm... lehet köze van a kísérletnek ehhez? Az lehetetlen... – ömm… pici-micit félelmetes, ahogy Onee-chan motyog, mintha itt sem lennék, de ha neki ettől jobb, ám legyen, nem fogom megzavarni, de nem is kell, mert felém fordul, és kérdést intéz hozzám: - Nem szeretnéd kipróbálni gyakorlatban is, amit tanultál Tsuin Fuearitől, kedves Yoriko-chan? ^v^

Néhány nappal azután a kis incidens után, ami a laborban esett, mint rémeset, ismét Onee-chan irodája felé tartok, mert hívott-mívott, hogy beszélni szeretne velem, csak nem tudom, miről, igazából félek, hogy mégis a bünti-münti mellett döntött és nem a tanítgatásom mellett, bár amikor odakint a gyakorlótéren megmutattam neki, mi mindent tanultam Tsuin Fuearitől, neki is tetszett minden és mosolygott, szóval csak nem lehet akkora gond… Ugye? O.o Amikor bemegyek hozzá, komor arccal fogad, nem is tudom, mi erre az oka, bár sejtigélem ám, hogy az a néhány hete történt dolog, amikor Rai-chan taichout utoljára láttuk egy kísérlete előtt és azóta sem tudjuk, mi történhetett akkor, de eddig nem is igazán foglalatoskodtunk ezzel, annyira lekötött mindenkit a saját kísérlete-mísérlete és sok-sok egyéb ilyen-olyan dolgocskája. Jól is gondigálom, mert ugyanazt mondja el nekem, ami amúgy is közhírben forog, hogy hetek óta nincs kapitányunk és kellene egy meg társai, és hogy én vagyok jelenleg az egyetlen bankait használó tiszt az osztagban és… csak nem arra akar kilyukadni, hogy nekem kéne átvennem a helyét?! O_O De, úgy tűnik igen, csak nem tudom, miért gondolja, hogy én lennék a jó választás, bár ha meggondolom, ez egyike volt a régóta dédelgetett-médelgetett álmaimnak, csak eszembe nem jutott volna, hogy ilyen hamar megkaphatom. *.* Ahogy így végigpörög a fejemben ez az egész, amit Onee-chan mond, hirtelen nagyon-nagyon nagyocska súllyal huppan rám az információtenger és a gondolat, hogy én, mint kapitány, és hogy menjek, mert mindjárt kezdődik a vizsgám, ahol majd meg kell mutatnom a főkapitánynak meg három másik taichou-channak a nemrég megszerzett bankaiomat és… félek. T-T Onee-chan, ez korai, én még nem vagyok benne biztos, hogy meg tudom csinálni, pedig szeretném ám nagyon és olyan jó lenne, ha sikerülne, meg izé-bizé én is olyan ügyes lehetnék, mint Myo-chan, de nem tudom, most így hirtelen elkapott a hihetetlenül nagyocska rettegés és parázgatás és csak azért nem futok el sírva-hisztizve, mert az nekem nem állna jól és nem tenne jót a rólam kialakult képecskének. > . < Mit is mondana Tsuki-nee-chan, ha itt lenne? Biztos valami olyasmit, hogy jobb vagyok, mint Myo-chan, és… várjunk csak, ha Myo-channak ment, akkor nekem is fog, és nem érdekel, hogy ő a Kenpachi, a briteknek bizonyítaniuk kell, hogy vannak olyan jók, mint a kalózok, és erre jelenleg egyedül én vagyok alkalmas! ˘ ^ ˘ Na, ha így fogom fel a dilgi-dolgot, akkor nem is olyan vészes, és már sikerül is lenyomnom magamban a nyugtalanságot, ahogy Onee-chan oldalán ugrándozok az első osztag felé, és kivételesen még a szépséges pokolpillék sem terelik el a figyelmemet a dolgomról, mert én biza-miza most bankaiolni fogok majd a taichouk előtt, a Yuko-nee-chan segítségével elrendezett vizsgán! ^ w ^ Az első osztag előtt azonban elválnak útjaink, mert Onee-channak el kell még intéznie valamit, mielőtt jönne megnézni, de szerinte én már nyugodtan bemehetek és megkereshetem a gyakorlóteret, ahol a vizsgám lesz, nehogy elkéssek, mert nem vagyok én holmi juubantaios tisztecske, akitől ez elnézhető, úgyhogy ennek megfelelően el is indulok, de valahol a folyosókon ismerős arcot pillantok meg, aki… csak nem Myo-chan? O.o Ő is itt lesz? Úgy nézem, felém jön, és egy kis időre meg is áll előttem komor tekintettel, csak jó lenne azt is tudni, mit akar. ^ ^”
- Ne okozz Miyokónak csalódást... galád brit – csak ennyit mond és már meg is fordul, de erre én is felfújt pocokpofit vágok. Csalódást nem fogok okozni, de nem Myo-chan miatt, hanem a nővérkéim miatt, és Tsuin Fueari meg a 12. osztag becsülete miatt! > . < Ezért most megmutatom csak azért is, Myo-chan, hogy igenis jobbak vagyunk! Már szaladok is a gyakorlótér felé, ahol a vizsgám lesz nem sokára, és én megállok a szabad téren, miközben megérkeznek a taichouk is, köztük természetesen a főkapitány és Myo-chan, meg a sanbantai taichou, Kana-chan, és ha jól látom, akkor a háborúsdis játékban részt vevő másik osztag kapitánya, Nao-chan taichou. Csak tudnám, miért sápad le, amikor meglát, ezt még csodálkozó arckifejezésemmel is jelzem, hogy nem értem, és valamiért olyan darabos a mozgása, ahogy leül a többiek közé, és végül szerencsére Yuko-nee-chan is megérkezik, hogy itt legyen és nézzen és támogasson, meg megnyugtasson a jelenlétével a szigorú taichouk körében, és nekem máris sokkal jobb. Bár az a Nao-chan még mindig elég krétaszínű, amikor Yuko-nee-chan helyet foglal mögötte, és én nem nagyon szeretem a krétát, mert porzik és mert kőkori eszköz a jegyzetelésre, és annál már jobbak vannak a szemléltetésre is, de most nem érek rá ezzel foglalkozgatni és erre biza-miza figyelmeztet a főkapitány bácsi is, amikor szól, hogy mutassam be a bankaiomat. Mély levegőt veszek és a másik irányba fordulok, mert az már bebizonyosodgatott, hogy zárt térben vagy a közelében a tündérkéim képessége finoman szóldigálva is veszedelmes, úgyhogy inkább a másik irányban mutatnám be a dolgot, mert így is elég látványos, csak kevésbé életveszélyes. ^ v ^ A kezembe veszem az ikertőröket és magam elé mutatok velük. Most ne hagyjatok cserben, tündérkéim! > . <
Ban-kai: Shirubaa Tsuin Fueari! (Ezüst Ikertündér) – az idézés elhangzása után hihetetlen erővel robban előre a két egyenként is két méter magas ezüst búgócsiga, amik hatalmas erővel szántják a földet mindaddig, míg karjaimat, melyekben a shikaiomhoz hasonlatos ezüstpálcáimat tartom, magam mellé nem eresztem, ezzel elérve, hogy a két óriás egyhelyben pörögjön tovább és úgy generálják a feszültséget magukban és egymás között. A bankainak ezt a részét, az időnként ki-kicsapkodó villámocskákat én sem tudom irányítani, így hát azt hiszem, a legjobb döntésem volt, hogy nem közvetlenül a kapitányok előtt mutattam be, hanem egy kicsit távolabb. Mosolyogva pillantok hátra a vállam fölött és kíváncsian nézegetem végig a taichouk arcát, és persze Yuko-nee-chanét, hogy biztosan tudjam, jól csinálom, amit csinálok, mert ezt azért tudni érdemes, és egyáltalán, nekem még fontos a pozitív megerősítés, elvégre fejlődő szervezet vagyok, még ha most éppen azon is fáradozok, hogy ezentúl az egész osztagért én feleljek, nem csak a Modern technológia részlegért.

- Fogadja gratulációmat, Juunibantai taichou... Yoshida Yoriko! – hallom a vizsga végén az eddig ismeretlen hangot, amely ha jól látom, a sanbantai kapitányához tartozik, akit még nem volt szerencsém megismerni, akárcsak a juubantai taichout, de egyszer mindennek eljön majd az ideje, nem igaz? ^ v ^
- Köszönöm szépen, Kana-chan taichou! ^ w ^ - fordulok vidám mosollyal az arcomon a hölgy felé, és még mindig próbálom feldolgozni a történteket. Ezzel most én is olyan szintre léptem, mint Myo-chan, amivel együtt jár az is, hogy vigyázzak az osztagomra, és soha-soha ne hozzak rájuk szégyent, amit meg is fogok tenni, mert nekem eddig is az osztagom volt az első. Akkor hát készülj, juunibantai, mert az új kapitány megérkezett és már nagyon várja, hogy hozzákezdhessen az új munkaköréhez! ^ w ^ Még hallom, ahogy Nao-chan utánam szól kifelé jövet:
- Remélem, folytatjuk a háborús játékot amit elkezdtünk! *.* - én csak visszafordulok és mosolyogva bólintok.




BANKAI

Bankai neve: Shirubaa Tsuin Fueari – Ezüst Ikertündér
Fajtája: Villám
Kinézete: bankaiban Yoriko kezében marad két olyan pálca, mint ami a shikait is alkotja (40 centi hosszú ezüstpálcák), annyi különbséggel, hogy tetejükön csak egy-egy kis gömb van, melyek azt hivatottak jelezni, hol a pálcák feje. Ezekkel a pálcákkal lehet irányítani a két hatalma búgócsiga mozgását, melyek 2 méteres magassággal és 4 méteres átmérővel rendelkeznek. Ezek folyamatosan sebesen pörögnek, amivel feszültséget generálnak magukon és egymás között, melynek eredményei a változatos időközönként kiszámíthatatlan irányba elsülő villámok. Az ilyen villámokat Yoriko sem képes irányítani, ezek azért vannak, hogy a búgócsigákban generálódott elektromos feszültséget levezessék, ezáltal stabilizálva a bankai állapotát.

Képességek:
  • Fueari no Dansu (Tündér tánca): akár a shikai, a bankai is elsősorban gömbvillámokkal támad. Ebben a technikában a búgócsigák spirális alakban szórják szét az említett gömb alakú villámokat, melyek ha nem találják el a célpontot, úgy keringenek a csigák körül, akár a galaxis a magja körül. Akihez hozzáérnek, az a shikaihoz hasonlatos, de annál jóval erősebb áramütést tapasztalhat, azonban a bankai mindezt egy csavarral is megtoldja, melynek következtében a gömbök még robbannak is a becsapódás területén.
    A búgócsigák zanpakutou-pontonként 1 gömbvillámot tudnak megidézni, tehát összesen kétszeresét a zanpakutoura tett pontoknak. Levetítve búgócsigánként: 10 zanpakutou pont – 10 gömbvillám / búgócsiga.
  • Shinju Uebu (Gyöngy háló): a búgócsigák ebben a technikában felfelé eresztik szabadjára a gömbvillámokat, melyek egy pókhálóhoz hasonlatos képződménnyé állnak össze a levegőben. A célpontra ez a háló hull alá a magasból, és ha eltalálja, a hatás az előző technikáéhoz lesz hasonlatos, csupán koncentrált erővel, minden gömbvillámtól egyszerre. Ebben a technikában a gömbvillámok robbanása láncreakciószerűen zajlik, tehát ha csak egy is hozzáér valamihez és robban, az elindítja a mellette lévők robbanását, és így tovább. (Megidézett gömbvillámok száma az első technikával azonosan alakul, tehát 10 zanpakutou pont – 10 gömbvillám/búgócsiga.)
« Utoljára szerkesztve: 2014. Aug. 23, 14:25:11 írta Yoshida Yoriko »

HYL küldetéshez kellő infók (pontozás+technikák)
(click to show/hide)

Karakterlap

Urahara Kisuke

Mesélő

*

Hozzászólások: 51

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 2 269 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Yoshida Yoriko pályázatai
« Válasz #1 Dátum: 2014. Aug. 23, 14:26:21 »
Nahát, nahát.. úgy látszik a Juunibantai folytatja a hagyományokat, amiket valamikor megteremtettem.. *Arca elé tartja a legyezőjét, rásandít a lányra.* - Cukcsimukcsi felatocska jutott a zanpumanpudtól. Fogadd elismerésem leányzó!*Ekkor bevágja a sötét tekintetét.* - Kíváncsi leszek, hogy valóban megállod e helyedet ezen a rangon. Figyelemmel fogom követni a legújabb találmányokat. :o *Leengedi legyezőjét, majd megemeli kalapját, hogy jobban kilásson alóla.* - Jobb lenne, ha edzenél még kicsit a zanpakutodra, ahogy látom még nem éppen kiforrott a bankaiod. Egyébként ügyes voltál. Menjél kapitánykodni, és ne felejts el kapcsolatot tartani Kisuke bácsival. El vagy FOGADVA pöttöm.  :study:

ui.: Legközelebb ne kínozd a staffot ilyen hosszú pályázattal! >.>
« Utoljára szerkesztve: 2014. Aug. 23, 14:26:52 írta Ichimaru Gin »