Nishimura Ichirou

[Nishimura Ichirou]

Engedély: van
Jelszó: iiua iiou
Font: http://www.dafont.com/rough-typewriter.font

Adatlap

Név: Nishimura Ichirou (西村一郎)
Nem: Férfi
Kaszt: Shinigami
Rang: A 3. osztag ex-kapitánya
Születési ideje: 1169.01.16
Kor: 842

Előtörténet

Nem foglalkoztam az odakint zuhogó esővel. Éppen azzal voltam elfoglalva, hogy magam is hasonlóan megöntözzem porzó vesémet. Kezemben kártyákat szorongattam, öt darabot, melyek közül négy ász volt. Kilátásaim a nagy tét bezsebelésére igencsak kecsegtetőek voltak, így hát kissé remegve toltam be zsetonjaimat az asztal közepére, amik ugyan nem képviseltek túlzottan nagy stócot, ám amennyiben meghatszorozva tértek volna vissza, rögtön átvehettem volna a chipleader szerepét. Viszont először vessünk egy pillantást játékostársaimra. Mindannyian jókötésű legények, habár fogaik száma itt-ott már megcsappant a nehéz élet súlya alatt, s a katéter sem viccnek lett betéve. A tar koponyák sűrűjében büszkeség töltötte el azokat, kiknek fején még lengedezett a légkondicionáló által keltett szellőben néhány hajszál. Beletúrtam hát lelapult, fekete tincseim zuhatagába, ezzel is kihangsúlyozva kivételes helyzetemet, illetve a hívás komolyságát. Egyszeriben megfagyott a levegő az asztal körül. A vének kissé zavartan pillantottak egymásra, a félelem bűze szinte fojtogatóan marcangolta az orromat. Aztán miután Miyamoto bácsit elvitték a nővérek alsót cserélni, már jobbra fordult a helyzet. Kövér izzadtságcsepp csordult le az arcom oldalán, éreztem, eljött végre az idő. Sok múlott ezen az utolsó körön, csupán a legkeményebbek maradtak bent. Megnyaltam kicserepesedett ajkaimat.
- Póker… - leheltem elhaló hangon. A reakció szinte azonnali volt! Megrökönyödött sóhajok, csalódott morgások és halk káromkodások fergetegében alig vettem észre a szemben ülő idős férfi feltartott jobbját, melyen a mutatóujj figyelmeztetően integetett. Értetlenül néztem rá, karjaimmal pedig már át is karoltam a nyereményem, mintha annak a csinoskának a dereka lenne, aki tegnap úgy flörtölt Velem a bárban. Minden bizonnyal a mai napon is megjelenik majd, hiszen elfelejtette visszaadni a pénztárcámat. Emlékeim szerint a vénség tartotta a tétet és ennek megfelelően terített is. Royal flös! Ledermedtem. A történések teljesen irracionális fordulatot vettek. Az egyik pillanatban még ünnepelt és gyűlölt győztes voltam, a másikban pedig már egy csapatnyi megvadult nyugdíjas hajított ki az idősek otthonából, pontosan a bejárat előtti mély pocsolyába. Levegő után kaptam, arcomról sáros lé csordogált. Ázottan és megalázottan támaszkodtam fel. Ballonkabátom néhány méterrel mellettem landolt a járdán, szerencsére éppen elkerülte a nagyobb vizeket, csupán nedves lett egy kicsit az aszfalttól. Nem érdemeltem ilyen bánásmódot, még csak nem is csaltam! Fájó, mennyire kegyetlenek tudnak lenni az emberek, midőn a legyőzöttségükből áradó kétségbeesés erőt vesz Rajtuk. Nadrágom zsebéből elővettem jegyzetfüzetem és tollam, majd miután a pennát a nyelvemhez érintettem, felfirkáltam a címet.
- Bizonyára mindenkit érdekelni fog egy tényfeltáró cikk az itt folyó alvilági üzérkedésekről! – mormogásom nem hangosabb, mint a párkányon doboló esőcseppek kórusa, nem kockáztatnék egy tömegverekedést, ha nincs rá jó okom. Így hát elfordultam, kabátom gallérját pedig felhajtottam, hogy legalább a nyakamat megvédhessem a kellemetlen időjárástól. A gyűrött papírdobozból egy szál cigaretta kerül elő, amit csupán többszöri próbálkozásra sikerül meggyújtani. Zavaró, mennyivel kellemesebb lenne egy holdvilágos éjszaka! Sajnos azonban nem tudom irányítani a természet forgását, igazából a reggeli újságban közölt időjárás jelentésre sem emlékszem, amely pofátlanul nagy hasábot foglalt el ugyanazon az oldalon, ahol terjengős értekezésem némileg megcsonkítva szerepelt az utcai bandák elharapódzó agresszivitásának okairól. A főszerkesztő mindig olyan hűvösen viselkedik személyemmel, mióta megtudta, hogy a titkárnőjét vittem el vacsorázni helyette. Ó, nők, ki ért Titeket?! Megborzongtam, ahogy eszembe jutott az a metsző nézés. Ismét belekotortam zsebembe, mikor már a pályaudvar oltalmazó épületében ücsörögtem. Kevés apró, egy gémkapocs, egy cseppet megviselt vonatbérlet. Szánalmas vagyon, pedig mennyivel több lehetne, ha nyertem volna! Belegondolni is rossz, miszerint az utolsó filléreimet pocsék automatás kávéra költöm. Lassan szürcsöltem a fekete, mosogatóvíznek is beillő löttyöt, miközben vadabbnál vadabb hazugságokat firkáltam füzetkémbe az állítólagos drogkartellről, aminek tagjaival együtt kártyáztam.
Végül kitéptem és kidobtam a műanyagpohárral együtt. Újabb gyújtás, a füst a szemembe szállt, muszáj voltam megdörzsölni. Sötét árnyat láttam mozdulni a sínek között. A délibáb többszöri pislogás hatására sem akart eltűnni, inkább egyre közelebb és közelebb mászott, s mielőtt még reagálhattam volna, karmos karja egyetlen csapásával a közeli oszlopnak csapott. A beton megrepedt, kisebb darabokkal együtt zuhantam a fölre magam is, fejem előre billent, homlokomból vér szivárgott. Dobhártyaszaggató üvöltés, sikoltásnak is beillő vihogás volt a jussa a hollownak szerencsétlenségemet látva. Mennyire egyszerű zsákmány, milyen könnyű vadászat! Még egy csapás és minden bizonnyal kilehelem a lelkem. Nos, lényegében ez meg is történt. Kiszakadtam a testemből, s a mellettünk elhaladó vonat által keltett menetszél meglengette a fehér köpeny maradványait a vállamon. Elpattant az izzó a fejünk fölött, Én pedig előrelendültem, gyorsan, pontosan, kíméletlenül… Néhány perc múlva találtak Rám, elég gyászos állapotban voltam, s habár nagyon ellenkeztem, mégis kihívták a mentőket. Unalmas utazás volt, a mentősök pedig mind marcona, kialvatlansággal küzdő emberek. Pár erőtlen beszélgetési kísérletet követően inkább csendben maradtam, hisz’ az orvos szerint rosszabbodhatott volna a helyzetem a beszédtől. Milyen ostoba egy kifogás a páciensek elhallgattatására! Tágas szobát kaptam, a szomszéd suhanc pedig néhány ryouért még a laptopomat is behozta Nekem.

„A vasúti közlekedés veszélyei”

Meredten figyeltem a kurzor villogását. Nem volt vidám cím, de a beszámoló legalább élethűre sikeredhet belőle, lévén saját bőrömön tapasztalhattam, milyen is az, ha elsodor a mozdony. Zavartan vakartam meg homlokom a kötés alatt, a friss bőr mindig érzékeny, miután begyógyult a sérülés. Kinéztem az ablakon, de csak a következő épület fehérre meszelt falát tudom megszemlélni. Fogadtam egy másik pácienssel a remek kilátású szobámban, hogy nem tud annyi onigirit betömni a szájába, ahány ujja van a bal kezén. Máskor kétszer is megkérdezem, miszerint favágó-e a foglalkozása az illetőnek. :/

Kinézet

Negyvenes éveinek elején járó, robosztus testalkatú, vidám fickó. Szemei szinte már-már természetellenesen kékek, mintha valami izzó világítana mögöttük. Fekete haja kócosan meredezik az összes létező égtáj irányába, meg sem próbálja fésűvel megregulázni, mivel úgyis kudarcot vallana. Arca karakteres, álla kissé hegyes, s a képén lévő borostára fokozottan ügyel, ebben van a szexepilje, ahogy ő szokta mondogatni. Egyenes, mégis laza tartású, balját állandóan nadrágja zsebében pihenteti. A mindennapi, kényelmes viseletet preferálja, ám néhanapján öltönyben is látni, ha olyan kedve van. Elmaradhatatlan társa egy szürke ballonkabát, amely nemcsak megvédi a haragos időjárástól, hanem más funkciót is szolgál. Az egyik nagyobb belső zseb át lett alakítva, itt tartja Zanpakutouját. A gigait Uraharától kapta, s a Vaizardokéhoz hasonló, azaz ki tud lépni belőle, azonban anélkül is tökéletesen képes használni minden képességét. Kissé kényelmetlen számára, de már megszokta.
A póttesten kívül a shinigamik szokásos uniformisát viseli, annyi különbséggel, hogy a vállán átvetve egy haori maradványai találhatóak meg. Mivel száműzték az Emberek Világába, így inkább lelki, semmint valós jelentőséggel bír. Lélekölője mindig bal oldalán lengedez, de egy külön akasztóhoz erősítve, nem pedig az obiba tűzve. Bármelyik kinézetét is használja, elmaradhatatlan a cigaretta a szájából. Hátán egy méretes, X-alakú égési sérülés forradása vehető ki, amelyet a Sotaichouval való összecsapása során szerzett. Mondanom sem kell, hogy milyen eredménnyel zárult az az affér, így is szerencsésnek mondhatja magát. Gigaiban persze ez nem látszik.

Jellem

Elég összetett pasas, furcsa szokásaival ezt ugyan megpróbálja eltusolni, nem sok sikerrel. Kapitánysága idején nagyravágyás jellemezte, mint az összes olyan harcost, aki valaha is nagyobb erőt birtokolt a többségnél, azonban egy csúfos bukásnak köszönhetően kissé visszafogottabbá vált. Már nem akar mindenáron a legerősebb lenni, csupán csendesen szeretne éldegélni egy tengerparti házban és néha kijárni horgászni. Száműzését követően csendes, figyelő személlyé vált, aki csak akkor avatkozik bele a történések folyamába, ha mindenképp szükségesnek érzi azt. Évek alatt gondosan felépített egy imidzset, aminek köszönhetően mindenki az életművészt látja benne. Több könyvet is írt, azonban ezek egyike sem vált kasszasikerré, nagyon kevés fogyott belőlük, nem is ebből akart meggazdagodni. Elhívatottan szerelmes bármilyen szerencsejátékba, viszont egy menthetetlen lúzer ilyen téren, szóval elég kevés az esélye a milliomossá válásra. Jelenleg újságíróként, valamint oknyomozó riporterként működik, s megpróbálja fenntartani valamiből azt a pár négyzetméteres lakást, amelyet a belváros egyik többemeletes épületében bérel. Imádja a nőket és az alkoholt, ezenkívül durván koffeinfüggő. Kávé nélkül nincs élet!

Zanpakutuo

Neve: Meigetsu (名月, Fényes Hold)
Fajtája: kidou [Lelke] [Belső világa]
Shikai parancsa: Tomose, Meigetsu! (Világíts, Fényes Hold!)
Shikai kinézete: A parancs elhangzását követően a katana ezüstös fénnyel felizzik, azután elvékonyodik és felveszi egy vívótőr alakját. A fegyver gyönyörűen megmunkált, a kézfejt védő gyűrűk ugyan gyengének látszanak, azonban ez alkotja a kard legerősebb pontját és tökéletesen elvégzi feladatát. Forgatása könnyű, szinte már légies, viszont leginkább a szúrások kivitelezésére lett kitalálva. Ettől függetlenül vágni is lehet vele, de közel sem akkora felületen képes sebezni, mint mondjuk egy hasonló nagyságú pallos. 
Képességek:

• Hantsuki (半月, Félhold) – Lélekenergiáját a pengébe koncentrálja, majd ezt követően vágásszerű mozdulatot tesz. Ennek hála a reiatsu egy félkör-alakú lövedéket hoz létre, amely hatalmas pusztításra képes. Nem csupán távolsági harcban, hanem közelharcban is alkalmazható, ebben az esettben Ichirou ugyan zanpakutoujába gyűjti a kellő erőt, azonban nem lövi el azt.

• Megnövekedett állóképesség, gyorsaság és fizikai erő – A Shikai aktiválásának pillanatában sebessége körülbelül a kétszeresére növekszik, s amúgy sem elhanyagolható teherbírása is a megszokott sokszorosa lesz. Hakuda terén is igencsak jó szolgálatot tesz számára eme készsége, ámbátor nem tartozik a legnagyobb erényei közé a pusztakezes harc.

Bankai: Enten Gikyounoshi no Meigetsu (炎天 義侠の士 の 名月, Fényes Hold Ragyogó Paladinja) Míg ereje teljesen vissza nem tér, nem képes használni!
Bankai kinézete: A név elhangzását követően a Zanpakutou vakító fénnyel felizzik, ami lassan körülöleli Nishimura egész testét. A jelenség nem tart tovább néhány másodpercnél, ezután a ragyogás alábbhagy, így válik láthatóvá a tetőtől talpig páncélban lévő férfi. A vértezetnek köszönhetően magassága eléri a két métert, súlya pedig a kétszáz kilogrammot. A hátán lévő szerkezetnek hála hatalmas sebességre képes, valamint megkapja a repülés képességét is. Látszólag fegyvertelennek látszik, azonban gondolatai segítségével egy-egy pengét tud elővarázsolni alkarvédőiből, melyek anyagát mintha a tiszta holdsugár alkotná. A páncélzat anyagát elpusztítani igencsak nehézkes, egy közvetlen közelről indított Cero-t is képes hárítani, ámbátor egy ilyen támadás igencsak megviseli a bent lévő delikvenst. Mikor a Hold elegendő világítást biztosít, a felszerelés lassacskán regenerálja magát, ám ez több percet is igénybe vehet.

Képességek: A szárnyak passzív technikája a gyorsaság növelése, valamint bármilyen környezetben képes repülni, nincs szüksége reishire a lebegés fenntartásához. Hosszú távon képes akár a hangsebességet is elérni, de ehhez elég tartós nekifutás kell, nem is szokta túl gyakran alkalmazni.

• Keirasen (軽螺旋, Fényspirál) – Karjaival egy szabályos kört rajzol maga elé, amelynek körvonala folyamatosan izzik. A parancs kimondását követően fehér fénynyaláb indul el az ellenfél irányába, amit egy aranyszín energiaspirál fog közre. Ereje megegyezik egy Espada halálsugarával.

Szeret-nem szeret

Szeret: kávé, nők, tenger, írás, szerencsejáték
Nem szeret: veszíteni, tartozni, határidőket betartani, a valódi identitásáról beszélni, a vén pókeres gazembereket

Felszerelések

Jegyzettömb, toll, cigaretta, aprópénz

[Szayel Aporro Granz]

Üdvözletem, Nishimura-san!

Sajnálattal kell közölnöm, hogy átverés áldozata lett. A kedves nyugdíjas bizonyára csalt a játékban, hiszen ha Önnek négy ásza van, neki nehezen lehet royal flush sorozata, hacsak nem húzott elő a semmiből egy ötödik ászt. Az engedélyt ugyebár én adtam, a képességeket azonban majd igazítsd a pontrendszerhez, ahogyan azt szokás. Értem ez alatt a kétszeres gyorsaságot, a bankai páncélt és a ceroval megegyező sebzést - ezekről az információt a Bleach világa boardban már közzétettük. Az előtörténet kellemes hangulatú, stílusos, egy-két elgépelést leszámítva nem találtam benne hibát, valamint a bankai-témát is megbeszéltük, tehát ELFOGADOM.

Lélekenergia: 5500 LP*
Kezdőtőke: 4000 ryou
Szint: 1. szint

Képzettségeid között eloszthatsz összesen 16 pontot:

• Zanjutsu
  
• Hakuda
  
• Kidou
  
• Shunpo
  
• Zanpakuto
  

Készítsd el a pontozásod és az adatlapod, kellemes játékot!

*Megjegyzés: leadott karaktered szerzett LP-jének felét átadtam.