Szerző Téma: Anton vs. Paloma  (Megtekintve 717 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Yamauchi Ayumu

Rajz és Művészet tanár

Eltávozott karakterek

Shinigami - rangjelző

*

Festő-Illusztrátor

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 000 / 15 000

Hozzászólások: 26

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 0 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Anton vs. Paloma
« Dátum: 2014. Szept. 14, 17:55:49 »
Sokszor hallottam már arról, hogy miféle pocsék ébredések vannak, de azt hiszem, hogy sikerült egy elég érdekeset összehoznom, legalábbis a számban levő homokról ezt tudom megállapítani. Valahol Hueco Mundo kellős közepén, vagy annak végtelen sugarú körében lehettem, az biztos, hogy nem Las Noches területén belül. Az viszont bizonyos, hogy a magam után hagyott mélyedést követve biztos visszatalálhatok oda.
Fogalmam sincs, hogy mit is álmodhattam pontosan, csak azt tudom, hogy miután felébredtem, még pár métert haladtam úgy, mintha egy kukac lennék. Feltehetőleg a hosszú évek rutinja ébredt fel bennem álmaim közepette, de hogy miért és hogyan hagytam el Las Nochest anélkül, hogy felébredtem volna erre, azt nem tudom. Feltehetőleg ügyesen kerültem el mindenkit aki esetleg az utamba kerülhetett volna, így nem volt semmi akadálya annak, hogy elkóboroljak a sivatagban, mint ahogy azt anno is csináltam.
A hosszú gondolkodás és a még pár méter kukackodás után végre összeszedve magamat először törökülésbe tornásztam magam és körülnéztem. Valóban szép csíkot húztam magam után arról nem is beszélve, hogy ténylegesen fogalmam sem volt, hogy hová lyukadtam ki. Persze, nem más dimenzióba, de akkor is, nem ártana feltérképezni és betáblázni ezt a helyet.
magamat ismerve, még egy darabig elüldögéltem volna ott, mielőtt saját magam által hagyott útvonalon vissza nem sétáltam volna, ám valami nagyon hamar magára vonta a figyelmemet. Eleinte csak egy gyenge kis távoli érzés volt, aztán felerősödött és végül állandósult. Egy erősebb hollow jelenlétét vagyis inkább a lélekenergiáját éreztem. Egészen fura, hogy a lélekenergiánk nem egyezik meg, mármint a hollowok és az arrancarok közötti differencia az ami csodálkozásra késztet. Biztos ez annak köszönhető, hogy mi úgy ahogy mások lettünk, mint ők. De attól egy "faj" vagyunk, nem?
Mindegy is a lényeg, hogy van valami kis érdekes dolog így reggeliben. Így hát talpra is szökkentem, majd kisebb bolyongás után sikerült is megtalálnom a lélekenergia forrását. Egy adjuchas! *o* Milyen régen is láttam már ilyet, egész pontosan arrancarrá válásom óta nem igen. Talán többet kellene kimozdulnom Las Nochesből és megismerkedni a helyi primitív létformákkal. Igazán nem akartam a nagy elfoglaltságában zavarni, talán vadászhatott valamire, vagy csak alapból ilyen furán jár, de azt se tudtam megállni, hogy ne kövessek el valamit. Így hát mielőtt még meggondolhattam volna magam már mögötte voltam és igyekeztem a lehető legjobban utánozni a mozgását, természetesen végig úgy vigyorogtam, mintha a világ legszórakoztatóbb dolga lett volna, de legalább a kuncogást sikerült visszafognom. Remélem egy darabig el fog tartani míg észreveszi, hogy itt vagyok mögötte. :roll:

Karakterlap

Anton

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
10 700 / 15 000

Hozzászólások: 68

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 13 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Anton vs. Paloma
« Válasz #1 Dátum: 2014. Szept. 14, 19:25:39 »
Gyönyörű szép holdfényes éjszakára ébredtem itt az elbűvölő Hueco Mundoban. Úgy döntöttem, hogy a sötét és magányos barlangom helyett kimegyek egy kicsit levegőzni a tágas sivatagba. Ráadásul vadásznom is kellett egy kicsit mert nagyon nem akartam nagy, tohonya és ostoba szörnyeteggé visszafejlődni. Mikor kiértem a Menoszok erdejéből ropogva kinyújtóztattam a végtagjaimat majd elindultam az egyik bucka irányába. Hirtelen a semmiből egy meglehetősen pirinyó Hollow tűnt fel. Nem lehetett magasabb mint harminc centi ám külalakra elég dundinak látszott. Nagy fülei hosszú fülei voltak és hosszúkás bajsza. Csak ült a földön és engem bámult azokkal a nagy kerek szemeivel. Ilyet még életemben nem láttam azonban a fején lévő maszkból arra következtettem ő is a sivatag egyik fura lakója. Gyomrom azon nyomban reagált jelenlétére amit hangos korgással juttatott a tudomásomra. Szinte automatikusan megindult az emésztésem és egy vékony nyál csík csordogált le a szám szélén. Pengés ujjammal megtöröltem az arcomat majd váratlanul rávetettem magam az apróságra ám ő azon nyomban fölszívódott. Mikor fejemet kihúztam a homokból éppen fel akartam tápászkodni ám egy éles hang felüvöltött a hátam mögött.
- Áribá áribá ándere.
Ezt meghalva úgy megijedtem, hogy fekvő állapotból két méter magasra ugrottam majd ismét fejjel tompítva landoltam. Ez a kis valami kezdett az idegeimre menni ezért gyorsan föltápászkodtam majd kilőttem feléje akár egy nyílvessző. A kis pimasz megejtett egy gúnyos vigyort majd integetve kereket oldott. Nem hagyott hátra más pusztán egy vele azonos alakú pórfelhőt. Megállás nélkül folytattam a futást, hogy minél előbb elkaphassam és felfalhassam azt a nyavalyást. Minden erőmet beleadva eszeveszett módjára rohantam utána. Már csak egy karnyújtásnyira voltam tőle mikor a gazfickó sebességet váltott majd úgy otthagyott mint eb a Szaharát. Amint felfogtam mi is történt lassan megállt majd csüggedten lebiggyesztettem karjaimat és bánatomban összeestem. Valami elkezdte nyomni a fenekemet így elkezdtem félre kotorni a talajt és egy hatalmas rakétát ástam elő. Egyszer találkoztam egy sráccal egy Articsókával vagy mivel. Ő mesélte, hogy egyes kísérletezni is szoktak. Bizonyára az övék lehetett az a nagydarab rakéta csak megfeledkeztek róla. Kiszedtem majd felkaptam a vállamra és elindultam az apróság irányába. Nem kellett sokáig mennem felismertem a porfelhőjét ami úgy egy kilométerre előttem körözött. Letettem a csodafegyvert a földre majd ráültem és a hátuljánál lévő kanócot meggyújtottam egy a pengéim által csiholt szikrával. Előre vigyorogtam, hogy sült lidércet eszek mikor váratlan felrobbant alattam az az izé és több száz méterrel arrébb értem földet. Mikor fölkeltem minden tagom sajgott és csak összegörnyedve tudtam járni méghozzá nagyon lassan. Pár lépés után az-az érzésem támadt, hogy valaki engem bámul. Arra gondoltam, hogy az a szemtelen dög az ezért megfordultam és azonnal döftem. Pár pillanattal később megláttam, hogy nem az a villámgyors izé osont mögém hanem egy ember és karmaim pont a két lába közé a homokba fúródott. Nem értettem mit keres itt egy ember mikor megéreztem a lélekenergiáját. Akkor esett le, hogy akit majdnem agyonszúrtam az egy Arancar. Jól emlékeztem az utóbbira milyen pokoli energiákat árasztott. Se mozdulni se beszélni nem mertem a félelemtől csak ott álltam mereven akár egy szobor karommal a lába közt.Némi tétovázás után lassan a szemébe néztem és éles hangon köszöntöttem.
- Üdv.
/5000 lélekenergia
Pusztakezes harc 7
Hollow képességek 6
Garganta, Cero/
« Utoljára szerkesztve: 2014. Okt. 07, 19:59:24 írta Anton »

Karakterlap

Yamauchi Ayumu

Rajz és Művészet tanár

Eltávozott karakterek

Shinigami - rangjelző

*

Festő-Illusztrátor

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 000 / 15 000

Hozzászólások: 26

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 0 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Anton vs. Paloma
« Válasz #2 Dátum: 2014. Okt. 08, 22:50:37 »
Rengeteg lehetőség, választás és végkimenetel volt. Egy-kettő kivételével pedig a többi valahogyan élvezhető és elviselhető lett volna. Ebből a közel végtelen számú dologból viszont ennek a hollownak pont egy olyat kellett választania amihez nem túlzottan füllik a fogam. A harc nem tartozik azon dolgok közé amit elhamarkodottan szeretek csinálni.
Sajnos az, amit szórakozásnak véltem nem igazán úgy ment végbe ahogy azt fejben elképzeltem. Hálát adtam mindennek, hogy létezik a repertoáromban olyasmi, mint a sonido, így pusztán reflexből ki tudtam térni a támadás elől, ami igaz, el nem talált volna, de attól függetlenül nem lett volna egy kellemes élmény már csak az sem, hogy a közelemben van. Vannak amiket nem jó kipróbálni.
- Üdv? Komolyan csak ennyire telik, hogy üdv? - csupán most vettem észre, hogy automatikusan a helyváltoztatást követően a kardomat is előhúztam a tokjából. Erről igazán leszokhatnék, hisz nem vagyok az, aki olyan könnyedén harcba bocsátkozna csupán ilyen "apró" dolgok miatt. Úgy látszik, hogy az a probléma ami ellen lázadozom nem is csak a mentalitásban rejlik, hanem a test szerkezetében is. Igazán jó lenne, ha lehetőség adódna arra, hogy ezt valahogy meg lehessen változtatni, vagy legalább szabályozni valamilyen szinten.
- Legalább elnézést, bocsánat vagy valami. Minden különösebb ok nélkül megtámadsz valakit aki véletlenül a hátad mögött van és csak annyit mondasz, hogy üdv. Nem volt gyerekszobád? Vagy egyáltalán tanított neked valaki egy kis jó modort, esetleg etikát? - nem is tudnám pontosan megmondani, hogy miért jött rám, hogy ennyire lehordjam ezt az illetőt, de legalább minden eddigi feszültségemet sikerült némiképp kiadnom ezzel a kisebb kiviharzással, legalább nem lett semmi visszaütője a dolognak és nem egy rossz időpontban történt meg mindez.
- Egyáltalán ki vagy te? Azt nem kérdem meg, hogy mit keresel itt, mert abból adódóan, hogy nem vagy arrancar feltételezhetően itt élsz és laksz, mint ahogy én is tettem azt valamikor nagyon régen. Szóval, ki vagy? - az első kérdés megismétlését azért iktattam be, hogy ha esetleg a közbe vágott mondat elkalandoztatta volna a fantáziáját akkor ne felejtse el megadni a nevét. Mindeközben persze a kardomat is leengedtem kicsit, hisz semmi okom arra, hogy az orrom előtt tartva beszéljek, hisz akkor még azt hiszi, hogy csupán azért járatom a számat, hogy kicsaljak belőle egy gyenge pontot, vagy elkalandozást és támadhassak. Az nem az én formám, nem alaptermészetem.
- Amúgy mit keresel itt? És miért támadtál meg? - tettem fel a kérdéseket, hogyha esetleg korábban már nem mondta volna el, mert megszeppent a kirohanásom kapcsán. meg aztán elég önbizalom volt benne, hogy talán elhitesse vele, hogy ha mondta is korábban azt halkan tette és, hogy úgy érezze, hogy nincs joga itt lenni. habár önön magamnak sincs halvány lila ötlete, hogy hol van az az itt, de a kommunikációs képességeimet gyakorolhatom. különben sem hiszem, hogy bárkinek elmondaná, főleg azoknak az ellenségeimnek nem akikről még nem is tudok! :o Különben is, a fajunk egy eléggé büszke faj, így kétlem, hogy különösebben komolyan vennék egy adjuchas szavait, pedig néha lehetséges, hogy igazat szólnak. :roll:

Karakterlap

Anton

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
10 700 / 15 000

Hozzászólások: 68

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 13 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Anton vs. Paloma
« Válasz #3 Dátum: 2014. Okt. 09, 23:08:32 »
Még soha nem kerültem efféle helyzetbe így nem is tudtam mitévő legyek. Ha egy kívülálló látott volna bennünket bizton állíthatta volna, hogy egy rosszul koreografált szoborral van dolga. Csak pár pillanatig csodálhattam szeme csodálatos kékségét, mert azon nyomban köddé vált. Nem örökre tűnt el pusztán néhány méterre hátrébb. Kissé morcosnak tűnt, azért mert váratlanul rátámadtam. Jegyezzünk meg annyit, hogy nem támadtam meg senkit. Azt a nyavalyás kis pöttömöt próbáltam meg elkapni. Viszont egy idegennek nem tartoztam számadással így nem szóltam egy árva szót sem. Nem igazán ismertem a maszktalanok módszereit ám biztos voltam benne ez csak valami trükk lehet. Valaki nem válhat köddé csak, úgy, hogy aztán a következő pillanatban előbukkanjon egy másik helyen. Egyik kezében már a lélekölő kardját szorongatva készen arra, hogy szembe szálljon az ellenféllel. Nem tudom, hogy az tudatos döntés volt-e ugyanis a rá következő pillanatra leengedte fegyverét. Elkezdett valami olyasmiről fecsegni, hogy illene bocsánatot kérnem. Mondott valamit a jómódorról, illetve hogy nem illik megtámadni azt, aki a Hollow háta mögé áll. Ennyi ostobaságot még soha nem hallottam egyszerre egész addigi életem során.
- Állítsál már magadon Arrancar. Ne képzeld magadat olyan nagynak, csak azért mert eldobtad a maszkodat és egy flancos csicsás kis palotában laksz. Ráadásul, idekint ha valaki a hátad mögé oson, az legtöbbször azért teszi, hogy megölhessen, utána pedig felfalhasson.
Ez után megkérdezte tőlem, hogy ki is vagyok majd elmesélte, hogy régen ő is arrafelé élt. Végül ismét megkérdezte, hogy kicsoda vagyok. Nyugodtan elmondhattam volna a nevemet hisz senki nem ismert. Annyit ért volna vele, mint homokviharban a szellentés.
- A nevemhez semmi közöd nincs nőszemély, ahogy a tiéd sem érdekel engemet. A nevem Anton az Adjuchas és nem pedig valami közönséges Hollow. Rengeteget harcoltam és szenvedtem, hogy azzá váljak, aki most vagyok. - böktem ki némi várakozás után.
Végre-valahára a tárgyra tért és megkérdezte mit is keresek arrafelé.
- Ha ennyire kíváncsi vagy egy kicsi egér méretű Hollowot üldöztem. Nálad egy hajszálnyival apróbb ám ugyanolyan vékonyka. Mond, csak kaptok ti rendes ételt azon a búbánatos helyen? Tulajdon képen egy magadfajta mit keres távol az úri társaságtól. Idekint hemzsegnek a veszélyes alakok, akik egyáltalán nem olyan kedvesek, mint jómagam. Még a végén bekoszolódik, a szép új ruhácskád vagy esetleg összekócolódik a frizurád. - ezzel az egyik karmos ujjammal a mellkasomra böktem. Egy nagyot belerúgtam a homokba, amivel egy kisebb áradatot indítottam el a leányzó felé. Pontosabban nem rá céloztam, hanem körülbelül fél méterre melléje. Reméltem, hogy ha sikerül kissé összekócolnom a frizuráját, akkor azzal megfizethetek a korábbi kirohanásáért. Normál esetben hangos üvöltés mellett lerohantam volna ám valami oknál fogva nem éreztem késztetést elsőnek támadni.
« Utoljára szerkesztve: 2014. Okt. 24, 15:08:39 írta Anton »