Mizushima Seiun

[Mizushima Seiun]

(click to show/hide)

Engedély: Multi indításra, nemesi származásra Yuu-tól, rokoni kapcsolatra az illetékesektől. Képességeket Yoru átnézte, rábólintott. :3 Jelszó: Vörös

Név: Mizushima Saeko Seiun
Nem: Nő
Kaszt: Shinigami
Szül.idő: Szeptember 19.
Kor:  87 év

   • Emberként: -
   • Lélekként:  87 év

Kinézet: 167 cm magas, 54 kg. Bár lassan száz éves lesz, küllemre egy húszas évei elején járó lányról van szó. Vékony csontozattal áldotta meg az ég, ennek köszönhetően alakja karcsú, vékony, törékenynek tűnő. Mozgása kifinomult, lassabb a megszokottnál. Tartása mindig egyenes, egyfajta elegancia sugárzik belőle. Megjelenéséből, mozdulataiból sejthető származása; azonban ezt soha, senki orra alá nem dörgölné. Bőre világosabb színű, szinte sápadtnak tűnő. Haja vörös, hosszú, háta közepét éri- többnyire valamennyit felcsavarva hátrafog, s rögzíti néhány hullámcsattal: nem szereti, ha túl sok haj lóg a szemébe. Szivárványhártyája vörös színű, s ha nem a shinigami egyenruháját viseli, akkor az emberek világából vett ruhákban tündököl, de nem veti meg a kimonokat sem.

Jellem: Mérsékelten kedves, kissé szigorú jellem. Érzelmeit igazából képtelen elrejteni: azonnal kiül arcára valami kifejezés, amiből azonnal lehet tudni, mit érez. Segítőkész, megbízni viszont nagyon kevés emberben hajlandó. Amennyiben nem tetszik neki valami, igyekszik elnyomni magában, de rövid időn belül nyersen közli. Kikapcsolódásként a konyhában tevékenykedik, kedvenc időtöltése a különböző receptek továbbfejlesztése, s a végeredmény elfogyasztása. Étvágya hatalmas, ám akkor élvezi a legjobban a falatozást, ha van kivel megosztania. Szereti szabadidejét ezen kívül még olvasással tölteni és néha ő maga is ír egy-egy hosszabb-rövidebb történetet. Ezeket természetesen mélyen titkolja, senkinek sem mutatná meg. Személyiségén az eltelt évek nem hagytak különösebb nyomot.

Zanpakuto/Képességek:

Név: Amahara
Típus: Növény alapú
Parancsa: Aueiku, Amahara! (Ébredj, Amahara!)
Zanpakuto kinézete: Lélekölője alapállapotban egy aprócska, kasza formájú medál, mely egy apró ezüstláncon függ a nyakában. A kaszán három penge van, melyek így helyezkednek el: katt. A fegyver/medál teljes egészében fekete színű. A shikai aktiválása után a medált tartó lánc leoldódik Saeko nyakáról. A kasza megnagyobbodik, hossza eléri a 170 cm-t is, a lánc pedig a végére tekeredik.
Támadása:

- Amahara kertje ( Gaden no Amahara): Képes létrehozni egy 50*30*50 m-es mezőt. Ebben a mezőben kedve szerint képes létrehozni növényeket, azokat manipulálni. Alapjaiban véve kinézetre egy trópusi őserdő és egy virágoskert keveréke. Fő látványossága azonban egy három méter magasságú fa, melyen különböző színű virágok helyezkednek el. Ezekből a virágokból ugyanolyan színű virágport képes a levegőbe juttatni, mint amilyen színű a virág, s ezek eltérő hatással vannak az áldozat szervezetére. Kék színű virágpor: lelassítja a reakcióidőt. Sárga színű virágpor: elálmosít. Piros színű virágpor: zavart okoz a vérkeringésben. Fehér színű virágpor: önellenes gondolatokat ébreszt az ellenfélben. Lila színű virágpor: regenerálja a fizikai sérüléseket.

Zanpakutuo hatóereje pontokra osztva:
• Kék színű virágpor: Zanpakutuo pontonként 1 mp-et képes lassítani a reakcióidőt. Tehát 1 pont esetében 1 mp, 2 pont esetén 2 mp… 24 pont esetében 24 mp.
• Sárga színű virágpor: 4 pontonként képes erősíteni a virágpor hatását. 1 pont: Nyomottságot érez az ellenfél. 5 pont:  A nyomottság mellé kedvtelenség társul. 10 pont: Enyhe fáradtságot érez. 15 pont: Az ellenfél erősödő szédüléssel, bizonytalansággal járó fáradtságot érez. 20 pont: Az ellenfél képtelen úrrá lenni a rajta úrrá lévő ólomsúlyú fáradtságon és elbóbiskol. 24 pont: Az ellenfél mély álomba merül, melyből rendkívül nehezen ébreszthető.
• Piros színű virágpor: 1 pont: Szinte nem is érzékelhető, de képes emelni minimálisan a pulzusszámot. (3-4-el.)  5 pont: Képes lesz minimálisan csökkenteni a pulzusszámot. 10 pont: A systole és dyastole minimális befolyásolása. 15 pont: A véráramlás irányának minimális befolyásolása, feltartása. 20 pont: Képes lesz asystolét, tachycardiát előidézni. 24 pont: Már nem csupán a véráramlást képes befolyásolni, hanem a szív izomzatát, ezen belül is a billentyűk mozgását. Tehát: Képes AMIt előidézni, vagy fibrillációt.
• Fehér színű virágpor:1 pont: Enyhébb rossz kedvet ébreszt. 5 pont: Levertség, szomorúság- esetlegesen az illető eszébe juthatnak szomorúbb emlékek. 10 pont: Csapongó kedv, egyik pillanatban nevetni lenne képes, másikban sírni. 15 pont: Oldhatatlan, depresszív kedv lesz az áldozaton úrrá.  20 pont: Az ellenfél képtelen lesz kizárni fejéből az öngyilkossággal kapcsolatos gondolatokat. 24 pont: Olyan mértékben erősíti fel az önellenes gondolatokat, hogy az illető képes pánikrohamot kapni.
• Lila színű virágpor: 1 pont: felületi sérülések gyógyítását kezdi el, de nem gyógyítja fel teljesen. 5 pont: a felületi sérüléseket begyógyítja, helyükön a lassan leeső varr marad. 10 pont: savak, gyógyszerek által okozta megbetegedések, sérülések regenerálása minimálisan: éppen csak annyira, hogy a gyógyító részleghez kerülésig túlélje az illető. 15 pont: belső sérülések gyógyítása 20 pont:Esetlegesen elvesztett vérmennyiség pótlása, nem maximálisan- csak az életben maradáshoz minimálisan elég mennyiséget pótolja. 24 pont: Törések, elvesztett végtagok sérült felületeinek begyógyítása. -> Ezek a technikák időigényesek. Minél súlyosabb a sérülés, annál tovább tart felgyógyítani.

*  systole: Szívösszehúzódás
* dyastole: A szív üregeinek normális kitágulása, melynek idején a vér beáramlik az adott üregbe. A pitvari dyastole megelőzi a kamrait és mindkét kamrai ritmusosan váltakozik a systoléval. (A szívműködés elernyedési [telődési] szakasza.)
* asystole: A szív hiányos összehúzódása, tökéletlen systole.
* tachycardia: kórosan szapora szívműködés.
* AMI: Acut Miokardiális Infarktus: szívinfarktus. Kialakulásakor egy véralvadék hirtelen elzár, vagy erősen beszűkít egy artériát a szívben.
* fibrilláció: Az izmok szabálytalan remegése. Pl. szívizom esetében, melynek révén a szív nem tudja ellátni pumpáló funkcióját.




Előtörténet:




Amióta az eszemet tudom, azóta nem tudom megmondani, melyik időszak a kedvencem. Talán a száraz, perzselő napsütéstől égető nyár? A hideg, havazásokkal tarkított, komor tél? Az esős, szomorú, sötét kedvű, ámde színes ősz? Vagy talán a színek százaiban pompázó, illatos, kedves, meleg tavasz? Mindegyikben megtaláltam a maga szépségét, s pont ezért a szépségért rajongtam értük. Most is éppen kedvtelve bámultam kifelé az ablakon: valahogy elűzte rossz kedvemet a napsütés, és a langyos, őszi szellő. Már régóta nem éreztem magamat ennyire oldottnak: bár most sem érzem azt a felhőtlen boldogságot, amiről a kedvenc könyveimben írnak, amikor a főszereplő lány megtalálja a megbocsátást szerelme karjaiban, és elcsattan a történet végét jelző érzelem dús csók. Ajkam féloldalas, keserű mosolyra húzódik: az biztos, hogy sosem fogom megtalálni ezt a boldogságot.
Ugyanabban a tehetetlenségben töltöttem életem legtöbb napját, mint a mait is: s bár emlékeim sosem fognak elveszni, valahogyan mégis ebben reménykedem. Nem volt rossz életem, legalábbis ez a jelző nem húzható rá: az egyik nagy nemesi család mellékágába születtem- s bár nem kell attól tartanom, hogy egy nap rám szállna a ház vezetésének dicső terhe, napjaim mégis úgy telnek, mintha egy nap azzá válhatnék. Magam sem tudom, mikor mosolyogtam utoljára őszintén valamilyen emberi tevékenységen- talán akkor, amikor Kai még élt. Ő volt az egyetlen ember életemben, akit tényleg szerettem szerelemmel. Az egyik születésnapon mutattak be minket egymásnak: elrendezett házasság lett volna. Kiskoromtól kezdve úgy neveltek, hogy elfogadjam a feladatokat, melyeket rám osztanak, én azonban mégis lázadtam… nem akartam férjhez menni. Bár családom szoros kapcsolatban állt a Lélektovábbképző Akadémiával, nem akarták megengedni, hogy én is a halálistenek útjára lépjek. Pedig, gyermekkorom óta jeleskedtem a vívás művészetében, s mire felcseperedtem, elég ügyes kardforgatóvá váltam. Az éhséget évek óta éreztem és egyre inkább növekedett- természetesen tisztában voltam vele, minek is a jele ez. Azonban feleslegesnek tartottam azt, hogy felhozzam kívánságomat bármelyik vacsora vagy reggeli alkalmával is, miután egyszer elutasításra került: talán azért, mert én voltam az egyetlen leánygyermeke apámnak, borzasztóan féltett. Szinte kalitkába zárt madárkaként éltem: azonban azon a napon, amikor a magas, karcsú férfi elém állt egy jegygyűrűvel, tudtam, hogy végre valóra válhat a vágyam. Sikerült kiharcolnom, hogy ő beleegyezzen a tanulmányaimba, egyfajta kárpótló ajándékként, amiért a felesége leszek.
Miközben tanulmányaimat szépen, ügyesen haladva elvégeztem, a kötelező találkozók Kaiial átváltoztak valami mássá. Lassan egymásba szerettünk s végre kerek volt számomra is a világ: a mindennapi, egymáshoz túlságosan hasonló feladatok elvégzése nem jelentett akkora terhet már, mert tudtam, hogy a jegyesemmel tölthetem a délutánomat. Abban a kis kertben töltöttük közös perceink jelentős részét, amelyiket gyermekéveimtől kezdve én gondoztam. Mindig is vonzottak a virágok, s szabadságomat akkor élhettem ki igazán, amikor a gyomnövényeket húztam ki a sáros földből: valamiért jól esett számomra a két kézzel végzett munka, s a növényeim meghálálták a gondoskodást. Gyönyörű, virágzó kertem volt, amire büszke voltam. Ide jártam meditálni, s egy ilyen meditáció alkalmával találkoztam zanpakutom szellemével. Hallottam már róla, hogy a legelképesztőbb dolgok is lehetnek szellemek, de sosem gondoltam volna, hogy a létező legszebb teremtménnyel fogok találkozni. Belső világom ugyanúgy nézett ki, mint a kertem, csak a növényeknek arcuk és hangjuk volt- száz csilingelő hangocska, mely halkan édes dalocskát dúdolt.
- Ideje volt már, hogy találkozzunk, Saeko. - hangja hallatán a dalocska abbamaradt, én pedig tágra nyílt szemekkel bámultam rá. Sosem gondoltam volna, hogy a létező leggyönyörűbb teremtmény lesz majd kardom szelleme: Küllemre egy nő alakját öltötte magára, teste mégis növények indáiból és virágokból állt. Szemei helyéről fehér fény sugárzott, melyek láttán zavartan sütöttem le tekintetemet.
- Igen, ideje volt már; de ez nem változtat azon, hogy szörnyen meg vagyok illetődve. - Emeltem fel a fejemet és néztem rajta még egyszer végig. A kert közepén lévő szikla halomról leszállt, és felém indult. - Ez a hely… gyönyörű. - Képtelen voltam betelni a látvánnyal: egészen addig mozdulatlanul álltam és figyeltem az arccal rendelkező virágokat, míg egy hűvös tenyér vállamhoz nem ért.
- Mondd ki a nevemet. Tudod jól… még ha mélyen el is temetted magadban.- Amint kiejtettem a számon az Amahara szót, a lény egyszerűen köddé vált. Jegyesem megpróbált ugyanannyira örülni annak, hogy megismertem kardom szellemét, mint én; de valahogy nem volt igazi az öröme. Talán azért, mert az esküvőnk után néhány nappal kiderült az is, hogy gyermeket várok és ő ezt megsejtette?
Nagy reményeket fűztek hozzám és a gyermekemhez: amikor először megmozdult, úgy éreztem nincs szükségem a boldogsághoz semmire sem, csak a bennem növekvő magzatra. Ajkaim annyiszor húzódtak mosolyra, amennyiszer éreztem amint kis lábacskái, kezecskéi megmozdultak.
Kénytelen voltam belemenekülni a terhességembe, ugyanis Kai megbetegedett. Pár hónap harc után veszítettem el a férjemet, a 4. osztag semmit sem tudott érte tenni azon kívül, hogy meghosszabbították életét pár héttel: hátha megérheti leánya megszületését. Biztos voltam benne, hogy a bennem növekvő kis gyönyörűség egy kislány.
A kilencedik hónap vége felé jártam, amikor a könyvtárban rosszul lettem: égető fájdalom nyillat a hasamba és ömleni kezdett belőlem a magzatvíz. Testőrségem tagjai, akiket mindig is ellenszenvvel figyeltem, azonnal a gyengélkedőre szállítottak. Mei meg is született, de mielőtt megkönnyebbülhettem volna, közölték, hogy a kisbabám halva született meg: a köldökzsinór a nyaka köré tekeredett, és a szülés közben megfojtotta.
- Seiun-san, kérem, hamarosan indulnia kell az osztagához… Az első napja.- Úgy rezzentem össze hangjára, hogy majdnem beleültem a tócsába, ami a rózsabokrom előtt éktelenkedett. Azt hiszem, ez egy negatív tulajdonságom: ennyire hogyan lehetek képes belemerülni az emlékeimbe? Megigazítottam magamon az egyenruhát, majd arra a harminc évre gondoltam, amit a számomra legfontosabb személyek halála óta itthon töltöttem el. Szükségem volt ennyi időre ahhoz, hogy képes legyek tovább lépni-, s ha az elvesztés fájdalma mindig is nyomasztani fog, előnyt kovácsolok belőle.

[Abarai Renji]

Látom a főzőtudomány nem vész el! Család titkos receptjét is sikerült már asztalra dobni, vagy Kohaku vénasszony nem adja ki a markából?

Rákanyarodva az előtörire. Nem találtam benne hibát. Tetszik, hogy a zanpu méretében kirikít a tömegből, pont azzal, hogy nincs ott, ahol lennie kéne. XD Az időlimitek pótlását megbeszéltük, majd kérlek dobd hozzá.

Az előtörténetet ELFOGADOM!

Szint: 1.
Lélekenergia: 5000 LP
Osztag: 4.
Tőke: 7000 ryou (nemesi származás jogán)

Kapsz tőlük öt ingyenes anime-ben vagy manga-ban szereplő, szintednek megfelelő technikát. Cserébe, töltsd ki a profil-od (hiszen addig nem ténykedhetsz az oldalon, vagy irgumburgum lesz!) és add le pontozásod a megfelelő topik-ba!

Szépülő napokat a Gotei-ben!