Szerző Téma: Shinpi-tekina oto - VIDEOTÉKA és AUDIO/VISUAL CD üzlet  (Megtekintve 1354 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Neliel Tu Oderschvank

Moderátor

*

Hozzászólások: 160

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 1 741 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Staff *3*

Mottó:
"Omlik az ég, egy mesére zuhan... Na és akkor most mi van?"

Post szín:
2BCCFC


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Shinpi-tekina oto - VIDEOTÉKA és AUDIO/VISUAL CD üzlet
« Dátum: 2014. Júl. 03, 21:25:12 »
A piactól kb. 10 perces séta után szembetalálhatod magadat a Shinpi-tekina oto - VIDEOTÉKA & AUDIO/VISUAL CD üzlettel, ahol könnyedén beszerezheted magadnak a legújabb zenei CD-ket illetve turné DVD-ket! Kedvedre mazsolázhatsz klasszikus és új filmek széles választékában!

Egyéni igényeket szem előtt tartva akár külföldi (európai, amerikai) filmeket, zenei CD-ket, DVD-ket rendelünk!!


Nyitvatartás:

    Hétfőtől-Péntekig: 10:30 - 21:00
    Szombaton: 13:00 - 20:00
    Vasárnap: SZÜNNAP





« Utoljára szerkesztve: 2015. Júl. 23, 14:01:02 írta Abarai Renji »

Karakterlap

Amaya Ureshii

Eltávozott karakterek

13. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
18 300 / 30 000

Hozzászólások: 5

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Shinpi-tekina oto - VIDEOTÉKA és AUDIO/VISUAL CD üzlet
« Válasz #1 Dátum: 2015. Júl. 23, 14:02:53 »
E.T phone home – Videótéka fosztásra fel!

Nem volt kedvem olvasással, rajzolással, zenehallgatással elütni azt a kicsike szabadidőmet, amit a kiadóm nagylelkűen a nyakamba varrt. Lelkemre kötötték feltöltődöm energiával és kicsattanó lelkesedéssel vetem bele magam a munkába. Hálás voltam a kedves gesztusért, csak épp az eredményt nem éreztem. Ugyanolyan egykedvűen, unottan és monoton semmittevéssel fetrengtem a négy fal között, mint általában. Valamit ki kellett találnom, mert kezdtem csendesen beleőrülni a nem létező csap csepegésébe is. Egész sok minden beugrott, hova mehetnék, mit csinálhatnék. Például mehetnék moziba, vidámparkba, könyvtárba, kávézóba, állatkertbe, vagy parkba. Ezutána rájöttem, tök egyedül egyiket se élvezném. Aztán ott vannak még az emberek. Nem akaródzott elvegyülni közöttük, meg találkozni velük, meg úgy összeségében létezni mellettük. Rosszul éreztem magam idegenek társaságában, akkor is, ha levegőnek néztek.
Hideg rázott ki a gondolattól meg kell mukkannom előttük. Pedig jól esett volna valakivel beszélgetni. Idejét se tudom mikor kommunikáltam hús-vér élőlénnyel. Lassan saját Wilson-om lesz és még csak lakatlan sziget sem szükséges hozzá. Ez a jövőkép nem tetszett, úgyhogy erőt vettem magamon. Két oldalról összecsaptom arcomat és eldöntöttem veszek egy nagyon nagy adag epres shake-et. Kezdetnek megtette! Szürcsölés közben majd kitalálom, mit kezdhetnék magammal odaát.
Szépen tartottam magam az elképzelésemhez és nulla lelkesedéssel, tornacipőben, napszemüvegben, baseball sapkában elindultam a dangai-hoz legközelebbi meki-hez. Az évek alatt remekül kinyomoztam, melyik van egy köpésre az átjutástól. Az ott sorakozó tömegtől sírhatnékom támadt, de hősiesen kiácsorogtam a kilométeres sorokat és immár boldog shake tulajdonosként baktattam a kihalt utcákon. Jobban kedveltem, mint a zsúfolt belvárost. Attól se tartottam megtámadnak. Ugyan ki akarna egy lepukkant, epres löttyöt szürcsölő rusnyaságba belekötni? Valószínáleg senki. Ha még is bekövetkezne a rémeset meg tudom magam védeni. Legalábbis azt hiszem…
Csendes sétálás alatt nem adtam fel az agyalást. Épp egy szűkebb mellékutcában battyogtam, amikor szembe egy jött egy kicsike tábla. Ettől beugrott a tökéletes megoldás. Kiveszek néhány napra elegendő filmet! Azokkal elütöm az időt, ki se kell mozdulnom a házból! Mostanság a kutya se jár videótékákba, mert minden modern kölyök netről tölti le a filmeket, vagy szolgáltató virtuális tékájából válogat, szóval tömeg se lesz bent. Teremtett lélekkel se futnék össze a kölcsönzőben és nyugisan turkálhatnék csomó régi film között. Ez a csodálatos jövőkép azonnal rávett lelkesen csörtessek az ajtóhoz, aztán beporoszkáljak az üzletbe. Biztonság kedvéért körbe sandítottam, de tücsökciripelésen kívül nem fogadott más. A pultnál unottan zenét hallgatott és tablet-et nyomogatott az eladó, de ezen kívül semmi. Ettől széles mosoly terült szét arcomon. Boldogan baktattam beljebb, hogy a táblák segítségével kereshessek a műfajok között.
Nem tudom meddig kolbászoltam, de egész szép kupacot sikerült összegyűjtenem. A halmot már csak oda kellett vinnem a pulthoz. Ezzel nem is akadt probléma, de az ott ücsörgő srác, eléggé bele volt merülve a gépe bámulásába és az arcára volt írva nem szeretné, ha megzavarnák. Nem szerettem volna felbosszanti a szerencsétlenkedésemmel. Próbáltam még egy darabig a környéken nézelődni, mintha szörnyen érdekelnének az ott lévő filmek, hátha szünetet tart, vagy befejezi a játékot. Erősen sandítottam felé, de füle botját se mozdította. Kezdtem nagyon kínosan érezni ezt a buta tökölést. Úgy viselkedhettem, mint egy idétlen tini, aki helyes srác után kémkedik. Pedig szó sem volt ilyesmiről, mert megbámulni se mertem, nem, hogy odamenni.
Irtózatosan gáz voltam. Kínomban már a pultot fejelgettem. Iparkodtam rávenni magam, menjek végre oda, intézzem el a kölcsönzést és menjek haza a békés világomba. Muszáj volt végre lépnem, mielőtt itt maradok takarítani. Nagy levegőt vettem, felmarkoltam a tokjaim, aztán odaporoszkáltam a pulthoz. Letettem a filmjeimet és vártam a csodára, mert nem történt semmi. Türelmesen hintáztam egy helyben, hátha észrevesznek. Ez nem következett be, ezért félénken mellé oldalaztam, hogy megkocogtassam a vállát. Az orrom elé kerülő tablet kijelzőjén akadt meg tekintetem. Eltátott szájjal pislogtam a rajta futó filmre. Hirtelen elfelejtettem mit akartam, csak közelebb araszoltam, még jobb szögből bámulhassam.
-Vágatlan, rendezői változat?-Mutogattam a kijelzőre fejem tetejére tolt napszemüvegem alól.-Honnan szerezted meg? Szinte lehetetlen megtalálni!-
Ekkor csapott fejbe a valóság, hogy a pult mögött lábatlankodok és zavarom az eladó srácot a mozizásban. Azonnal sürgős hátrálásba kezdtem, csak épp a menekülésemet elálló dobozokban botlottam fel. Beestem több tucat doboz, csipogó, tok, papír és isten tudja még micsoda közé. A fölém függesztett poszter, pedig előzékenyen hullott a fejemre, csak, hogy tökéletes legyen a káosz.
-Bo-bocsánat! Nem akartam felfordulást okozni!- Pattantam fel azon nyomban. Sűrű hajlongásokkal és paprika vörös arccal nyújtottam felé a posztert, majd láttam hozzá összeszedni a szétguruló tokokat. Azt hittem menten elsüllyedek szégyenemben. Sírás környékezett, hogy lehetek ennyire szerencsétlen. Semmit se voltam képes normálisan megcsinálni.
-Mindjárt rendet teszek!- Dermedtem le váratlanul, ahogy eszembe jutott, lehet kárt okoztam az esésemmel. Ki tudja, lesodorhattam videókat is, amiket összetörtem a súlyommal, vagy széttörtem pár tokot. -Ugye nem törtem össze semmit?- Ejtettem el a kezembe halmozott műanyag vackokat és láttam hozzá átbogarászni mindegyiket, hátha eltört, megrepedt, elszakadt, vagy bármi.

Karakterlap

Yamane Iwao Shun

Ember

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
3 000 / 15 000

Hozzászólások: 18

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 5 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Karamell színű

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Minden filmmel! *3*

Mottó:
Néha a legrosszabb hazugság az, amit magunknak mondunk...

Post szín:
#55CF72


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Shinpi-tekina oto - VIDEOTÉKA és AUDIO/VISUAL CD üzlet
« Válasz #2 Dátum: 2015. Júl. 31, 22:57:37 »
Videótéka fosztásra fel!

A nappalok lassan ugyanolyan rohanássá változtak, mint amilyenek hosszú évekkel ezelőtt voltak. Olyankor mintha csak egy gyors fénycsíkként rohant volna keresztül a horizonton a fényes csillag, úgy éltem meg a nappalokat. Sok minden változott Rumi érkezésével, de leginkább a rutinom megzavarását sirattam. Szerettem a magam tempója szerint élni, semmit sem elsietni, mindennek időt hagyni, és élvezni az élet apró örömeit. Most viszont az iskolához, leckéhez kell igazodnom, sorban állok a saját fürdőm előtt, és még a polcomról is kitúrtak. Az élet igazságtalan, és mindig a legjobb pillanatokat rontja el.
Egykedvűen tettem keresztbe a lábam a pulton, az utóbbi hetekben már csak tinilányok jártak be, ők is csak a zenei választék miatt, mintha a filmek szép lassan kimentek volna a divatból. Pedig itt nem csupán a filmek kópiái voltak fellelhetőek, rengeteg plusz volt a DVD-ken. De nekem már nem volt kedvem erről meggyőzni másokat, elvoltam azzal, hogy néha bővíthettem saját gyűjteményem, ami nem volt így sem kicsinek mondható, viszont mindig kiadtak valami olyat, amiért megérte újabbat vásárolnom.
Legutóbb például kijött a Mission Impossible riport változata, ahol a filmek egyes jelenetei mellett a színészek és a kaszkadőrök mesélnek a trükkökről, hogy mit hogyan is vettek fel. Egy ilyen ritkaság pedig felkelti az ember figyelmét, akár többszöri megnézésre is alkalmas. Szerettem eredeti nyelven megnézni őket, sokkal jobb volt, mint a szinkron, ráadásul sokat tanulhat belőle az, aki érti a dolgokat. Sok szövegkönyvet tudtam fejből, bár a legnagyobb sikert legutóbb a francia tudásom hozta meg számomra, pedig a lányoknak csupán Yoda egy tanítását mondtam el. :|
Azt hiszem kicsit félreértették, mert azóta láttam, hogy újra és újra erre jártak, meghallgatnak néhány számot, nevetgélnek, aztán elmennek. Én igazán igyekszem, de azt hiszem sose fogom megérteni a tinilányokat, öreg vagyok már hozzá. Remélem ezt a korszakot Rumi átugorja, és egyből normális felnőtt lesz, akivel lehet értekezni, és nem viháncolva rötyörészik majd a sarokban a barátnőivel, miközben a szájukat eltakarva mutogatnak, mintha lenne rajtam valami…
Fel se néztem a tabletről, amin az egyik kedvenc alkotásom ment, plusz harminc perc vágatlan anyaggal, és rendezői kommenttel. Nem a történet miatt szerettem, jobban lekötött a színészi alakítás, mintha minden egyes pillanatban koncentrálnának valamire, amit mi nézők nem is nagyon értünk, egészen addig, míg meg nem halljuk, mit magyaráz a rendező. Ezért éri meg így nézni egy-egy sikert, láthatjuk, mennyi minden van mögötte, miközben csupán annyit feltételezünk, hogy felmondják a szövegeiket.
Félszemmel konstatáltam, hogy újabb tini érkezett a boltba, botorkálását már-már fel se vettem, elfojtottam a feltörni készülő sóhajt, és igyekeztem nem túlzottan ideges arcot vágni. Különben is, a legújabb taktikám az volt, hogy nem vettem róluk tudomást, akkor egy idő után lemondó arccal elmentek, és csak kintről figyeltek néhány percig még. Egyszer arra ébredtem, hogy az egyikük közelről vizslat, nos, az már tényleg kényelmetlen helyzet volt, de egyelőre tudtam kezelni. :|
Szívesen felhúztam volna a szemöldökömet, miután egy ládányi borítót összeszedett, és a pultomra tett, vajon miért akar még az aurámba is beférkőzni, de akkor oda lett volna, a tudomás se veszek semmiről imidzsem. Márpedig anélkül még beszélgetnem kellett volna vele, amihez semmi buta témám nem volt, és kedvem meg még annyi sem. ._.
Láttam, hogy jár a szája, de még mindig maradtam a taktikánál, nekem semmi közöm hozzá, majd elszámolok, ha vége ennek a snittnek, addig biztos kibírja. De nem, neki muszáj volt még valamit hozzátenni, mintha csak tudta volna, hogy a cérnám véges, könnyű elszaggatni. Képes volt, és bemászott a pult mögé! O_O Oda a búvóhelyem, ezentúl hogy a csudába tartja távol az embereket, ha valaki ilyen gyorsan, és minden jó modorra fittyet hányva bebotorkál mögé? :|
Persze a csapásoknak nem akadt vége, képes volt az egyenes padlón hátast dobni, egyenesen a kartonok közé, amiket már egy hete vinni készültem hátra, de valahogy sose jutottam addig. Bár így legalább némileg laposak, könnyebb megfogni őket. Levettem a fülest a fejemről, miután megállítottam a filmet, pedig most jött a legjobb rész! :/
- Nem, a felfordulás akart téged okozni. :| - Jegyeztem meg, miközben leemeltem fejéről a posztert, komótosan összetekertem, majd leraktam azt is a pultra, végül kezet nyújtottam neki, mert úgy tűnt, egyedül felállni sem képes. – Nem kell ám tornádót imitálni, hogy elszámoljam a filmeket, elég szólni, hogy végeztél. :roll: - Forgattam meg szemeimet, majd végig mértem a pusztítást.
Igazából a leselejtezett dolgok közé esett, a fele eleve használhatatlan, épp ezért nagyon kárt se tudott bennük tenni. Bár ez nem jelenti azt, hogy azért rájuk kéne ugrani, vagy ilyesmi. Mélyet sóhajtottam, tudtam, hogy ezt a napot már nem úszom meg olyan békésen, mint terveztem.
- Szerintem nincs semminek se baja, egy kupac szemét már csak, semmi több… majd hátra viszem, ha lesz némi szabadidőm. – Mondtam, miközben arrébb tettem a széttúrt dobozokat. – Ugye tudod, hogy maximum három filmet vihetsz ki? – Böktem a kupacra, majd összefontam a mellkasomon karjaimat. – A tegnapi lányokkal jársz egy suliba? Mert megmondhatnád nekik, hogy ez nem egy szabadidő központ, ahova bejárhatnak viháncolni, és ez rád is vonatkozik… :/ - Húztam össze a szemöldökömet. – No, leszűkíted háromra a DVD-k listáját, hogy le tudjam húzni?

Karakterlap

Amaya Ureshii

Eltávozott karakterek

13. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
18 300 / 30 000

Hozzászólások: 5

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Shinpi-tekina oto - VIDEOTÉKA és AUDIO/VISUAL CD üzlet
« Válasz #3 Dátum: 2015. Aug. 03, 01:30:33 »
E.T phone home – Videotéka fosztásra fel!

Borzalmasan éreztem magam, hogy ekkora felfordulást okoztam. A fejemre esett posztert szívesen megtartottam volna búvóhely gyanánt. Tökéletesen eltakarta a sírásra görbülő számat. Remek rejtekhely és esőfogó eszköz volt, mint Totoro-nak a hatalmas lapulevél! Őt se vették észre! Ott állt a megállóban, mind a két méterével, pocakjával, szürke bundájával és még is láthatatlan volt az emberi szemnek. Ennek úgy örültem volna. Élni, létezni észrevétlenül. Valamennyire teljesült, hiszen shinigami-ként könnyedén lehettem Totoro, amikor csak akartam. Kár, hogy most jutott eszembe. Kicsivel több eszem van gigai nélkül jövök el otthonról. Mennyivel egyszerűbb lenne lélekként itt poroszkálni, válogatni, elvinni a filmeket, aztán ugyanolyan rejtélyesen visszatenni. Kész szellemtörténetek is születnének, aztán kapna ingyen reklámot a hely! Én pedig megúsznám az ilyen kínos eseteket és egy videotékát se döntenék romba.
Küzdöttem, ne sírjak, amiről néhány pillanat erejéig el is felejtkeztem. Maguk alá temettek a felém záporozó szóviccek. Teljes értetlenség ült ki az arcomra, hiszen másra, vagy legalábbis verbális rágalmazásra számítottam. Arra egyenesen nem, felsegítenek. Mondjuk, logikus lépés. Ne nyomorítsam tovább szegény tokokat. Attól még kétségbeesett Bambiként fogadtam el a felém nyújtott kezet. Igazán nem akartam megsérteni azzal, visszautasítom, miközben én, vagyis a felfordulás generált engem. Lényegében, felértem egy természeti katasztrófával! Azt hiszem végre megértettem az első mondatát. Cseppet elkéstem vele, de legalább felfogtam a célzást, amivel egyet kellett értenem.
-Se…segítsek hátra vinni? Szívesen rendet teszek, ha már a természeti csapások szültek!-Vágtam hozzá meggondolatlanul. Mélységes bűntudatomban a lehető legnagyobb szamárságokat vagyok képes felajánlani. Biztosan arcon törlöm magam, ha nem épp barátságosan próbálok mosolyogni, vagy inkább vicsorogni? Azaz érzésem sehogy se látszódott őszintének az arcmimikám. Humánusabb gesztus lenne, ha előzékenyen távoznék. A hatalmas sóhaj bombák és szemforgatás gépfegyverek, nyilvánvalóan jelezték a háta közepére kíván.
-Mi?-Pillantottam le az asztalra sorakoztatott legalább húsz darab filmre. Elképedten bámultam a tornyot, ahogy emésztettem a kötelező darabszámot. Lassan formáltam, ízlelgettem a betűket, de semmivel se lettek finomabbak. Mindössze rövidnek nem nevezhető életem drámája íródott ki belőlük. Elképesztő monodráma jelenetei meg szemeim előtt, melyek tönkre tették varázslatos szabadságom! Igazi sablon történet, mely fenekestül felforgatta békés semmittevésemet!
-CSAK HÁROM?! De én azt terveztem ezekkel vészelem át az elkövetkezendő két napot az emberiségtől elzárt bunkeremben!-
Tapasztottam arcom két oldalára tenyerem és szorítottam össze, míg hatalmas kacsaszájam lett. Éreztem, ahogy átjár a végtelen üresség, kiszökik belőlem az élet. Elhagyott kitartásom utolsó szikrája. Erőtlenül huppantam le a földre, immár biztonságos távolban a dobozoktól. Minden iszonyatra felkészültem: atomtámadás, zombi invázió, biológiai hadviselés, Alkonyat folytatása, de arra nem, hogy megfosztanak a filmjeimtől. Magamba zuhantam a gyásztól, hát még azután középiskolásnak hittek.
A kegyelemdöfés mértani pontosággal trafálta telibe szívemet. Kiterített trófeaként kerültem a lelki sivárság falára. Nincs megalázóbb, mint a száz éves fejemet egy kalap alá venni az olvasóimmal! Fájt, szörnyen fájt a kritika, ahogy a szégyen is magas fokokra hágott, miután tudatták velem nem szép elfoglaltság utána leskelődnöm. Aláírom az előbbi héja násztáncom valóban erre hasonlított.
-Nem ismerem őket.-Suttogtam megsemmisülten. Még jobban fejembe húztam baseball sapkámat.-Nem is viháncoltam. Csendben voltam. Nem akartalak zavarni. Megörültem, mert kevés videótéka van. A kazettás filmek különlegesek. Csak meg akartam nézni a kínálatot. Aztán találtam rendezői változatot, meg vágatlan változatot, meg végső változatot, meg kiadatlan változatot…-Tiltakoztam erőtlenül a pult árnyékába húzódva. Remek fedezéknek bizonyult. Átmenetileg eltakart, viszont fogalmam sem létezett mit kezdjek magammal. Ott gubbasztottam és rá nem vehettek elő merészkedjek. A felszólításra válasszam ki a filmeket, csak felnyúltam a toronyért és egyesével lehorgásztam mindet.  Mellkasomhoz szorítottam, aztán átszellemülten tanulmányoztam őket. Már csak a „drágaszágom!” motyogás hiányzott, hogy tökéletes Gollam lehessek. Biztosan életem alakítása lenne.
-Nem lehetne kivételt tenni?- Nyüszítettem a kibérelt sötét vackomból. -Mindet szeretném most megnézni!-Tartottam fel egy fehér zsebkendőt, ahogy a legnagyobb tárgyalók tették szorult helyzetben. -Nem kéne annyit látnod. Ha hármat elviszek, öt óra múlva megint itt vagyok még három filmért, aztán megint, aztán megint….és megint.-Kukkantottam fel a pult szélébe kapaszkodva, hátha megesik rajtam a szíve. Ennyire nehezére esett velem egy légtérben tartózkodni, akkor megoldom ügyesen. Elviszem ezt a sok filmet és csak két nap múlva kell viszontlátnia.
-Hamarabb megszabadulsz tőlem és kevesebb kell látnod!-
Erőltettem újabb mosolyt az arcomra. Le kéne szoknom erről a rémes kényszercselekvésemről. Úgy is látszik rajtam, cseppet sem érzem magam kicsattanó boldogság bombának.

Karakterlap

Yamane Iwao Shun

Ember

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
3 000 / 15 000

Hozzászólások: 18

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 5 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Karamell színű

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Minden filmmel! *3*

Mottó:
Néha a legrosszabb hazugság az, amit magunknak mondunk...

Post szín:
#55CF72


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Shinpi-tekina oto - VIDEOTÉKA és AUDIO/VISUAL CD üzlet
« Válasz #4 Dátum: 2015. Aug. 31, 19:42:58 »
Videótéka fosztásra fel!

Figyeltem arckifejezését, a tipikus jelek megvoltak, amik azt jelezték előre, a tornádót mennydörgés, és üvöltés is követni fogja, némi záporral, zivatarral. Semmi kedvem nem volt türelmes atyai érzésekkel megáldott nagybácsit játszani, aki kedvesen ölelgetve vigasztal egy rívó tinilányt. Egyrészt az egész hely be van kamerázva, sose mostam volna le magamról, hogy egy ferde hajlamú lolitafan vagyok. :| Másrészt sose tudtam mit kezdeni azzal, ha valaki sírva fakadt.
Álltam, és tanácstalanul néztem minden alkalommal, mintha csak egy másik bolygóról szalasztottak volna, és nem érteném ezt a fajta kifejezést. Nem volt szokásom sírni, vagy egyáltalán ilyen volumenűen kifejezni az érzéseimet, kivéve, ha a nem tetszésről volt szó. :roll: Éppen ezért azzal sem voltam tisztában, mi a bánatot várhat el a másik. Megöleljem? Miért, és az mért lenne neki jó? Engem is csak összekönnyezne, és attól nem lesz számára kevésbé rossz, hogy én a kezeimmel magamhoz préselem.
Szerencsére nem kezdett neki a pityergés rohamnak, ezt tudtam értékelni, kevésbé szúrós tekintettel pislogtam felé. Felvontam szemöldököm ajánlatára, elképzelésem sem volt, mit akarhat ezzel elérni, hiszen mondtam, hogy csupán szemét, nincs különösebb dolog vele, nem kell a kár miatt aggódnia. Lehet, hogy ezzel akarná elterelni a figyelmem, miközben belógnak a barátnői, és elcsórnak néhány filmet? :/ Bár nem úgy néztek ki, mint akiket különösebben érdekeltek volna az ilyesféle dolgok...
- Szóval vihar szülötte, Szélvész kisasszony? :| - Húztam el a számat, bár nem mosoly volt, annak is tűnhetett volna.
Arckifejezése egyenesen fájdalmasnak tetszett, mintha csak kínozták volna, pedig én nem tettem vele semmit, magától esett el. :/ Előre nyúltam, hogy arckifejezését két ujjal tényleges mosolyra húzzam, mintha csak egy próbababa lenne, hátha ettől némiképpen magához tér, mert egészen hibernáltnak tűnt.
- Úgy festesz, mint aki foghúzásra készül, pedig nálam egy fogó sincs. - Mutattam fel kezeimet, hogy nem kell ám tőlem tartania, gyilokszándék nem tombol bennem.
Képtelen voltam feldolgozni, mit nem ért egy egyszerű számon, hiszen nem olyan bonyolult, a kezén is több ujj van. Összefontam kezeimet a mellkasomon, és igyekeztem visszafojtani a feltörni készülő őrült nevetést, amivel fájdalmam fejeztem volna ki, mért pont engem ver meg az isten efféle alakokkal? Semmi mást nem szerettem volna, csak nyugalomban dolgozni, és ez idő alatt megnézni pár filmet. Ez annyira nem meglepő, vagy nagy kérés... legalábbis én ezt hittem.
- Pontosan három, mint a kismalacok. - Bólogattam, hogy legalább felfogta, miről beszélek. - Akkor kénytelen leszel kevésbé elzárkózni, ugyanis csak egymás után viheted ki őket, ha bérletet váltasz, akkor plusz kettővel megtoldódik a kivehető filmek száma, de semmivel sem lehet több.
Már itt dolgoztam egy ideje, de ez a szabály eddig senkinek nem okozott semmiféle problémát, most találkoztam először olyasvalakivel, aki egy maratonnyi filmmel akart távozni. Ilyen tempóban nem is érdemes megnézni őket, hiszen a felét fel sem fogja a történetnek, mire végez a harmadikkal, az elsőre nem is emlékszik. Végignéztem a kupacon, és azt kellett megállapítanom, hogy legalább az ízlése nem volt borzalmas, mint egyes mai tiniknek.
Figyeltem, hogy miként rogy le, de nem kaptam utána, nem csattant, valószínűleg csak elfáradt, és mainstream lett volna elmenni a székig. Mélyet sóhajtottam, úgy éreztem ez a nap egyre hosszabb lesz, pedig reménykedtem benne, hogy hamar véget ér, és hazamehetek, Rumival megvacsorázunk, aztán egy film mellett megbeszéljük, hogy a suli és a munka szar, de hát muszáj menni, és csinálni.
- Nem rád értettem, ők szoktak bejönni, és nevetgélve mutogatni, ráadásul egyetlen film nélkül távozni a végén. - Guggoltam le elé, hogy azért ellenőrizzem, minden rendben van-e, nem volna jó, ha rosszul lenne. - Igen, a legtöbb darab különleges, bár ezt már a letöltések korszakában nem sokan látják be, pedig a rendezői kommenttel például megérthetőek olyan dolgok is, amire oda sem figyelsz, mikor egy-egy filmet nézel.
Nagyot pislogtam kortárs előadására, amit a filmekkel tolt, teljes mértékben megértettem, én magam sem tudtam volna választani, bár szerencsére a legtöbb itt található film már otthon is megvolt. Sőt, egy kezemen meg tudtam volna számolni, hány olyan darab volt, amit még nem láttam. Már, ha egyáltalán létezett még itt ilyen darab. :roll:
- Sajnálom, de a kamerák, és a csipogtató rendszer miatt, ha akarnék, se tehetnék kivételt. :S - Válaszoltam, bár legalább olyannak látszott, akit tényleg a filmek érdekelnek, és nem csak szórakozásból jár ide. - Viszont segítek neked, hogy holnapig biztosan lefoglaljon az a pár film, amit elvihetsz. ^w^ - Próbáltam meg immár kedvesebben mosolyogni.
Ha az emberekhez nem is, de legalább a filmekhez értettem, így kivettem a kezéből a filmek tokját, majd szemügyre vettem a választékot. Eléggé össze-vissza volt, mindegyik más-más hangulatot tükrözött, és még műfajilag sem egyeztek meg. Megcsóváltam a fejem, bár csak a gondolataimat próbáltam rendezni, hogy egy megfelelő napi film-menüt állítsak össze.
- Nem azzal van a gond, mennyit akarlak látni, nem ismerlek, épp ezért nem emelhetek kifogást a jelenléted ellen. - Bárki más is lehetne, csak a nyugalmam akartam, semmi mást, nem számított a személye. - Ennek megvan a bővített változata, ami plusz fél órát tartalmaz, és rendezői, meg színészi interjúkat is. - Emeltem meg az egyik kiválasztott filmet. - Csak annak a tokja nem a műfajánál, hanem rendezői változatok között van, ami érthetetlen, mert az interjú nem egyezik meg vele, de az elhelyezést nem én csinálom... - Gondolkodtam hangosan, miközben levettem a polcról a hasonló borítójú filmet. - Viszont, ha már ezt megnézed, akkor a főszereplő egy másik filmjét is ajánlanám, ami kultfilm, de kevesen ismerik, mert kori munkásságából van.
Percek alatt szedtem össze neki egy műfajban változatos, viszont érzelemvilágban hasonló tárházzal rendelkező filmcsokrot, amiben csupán egy általa választott mű volt, de így sokkal élvezetesebb lest neki végignézni, ebben biztos voltam.
- Szerintem ezt az öt filmet vedd ki most, hidd el, le fog kötni egész estére! - Adtam át, hogy azért meg tudja nézni őket, de szinte biztos voltam benne, hogy ennél jobb összeállítást keresve sem találna.

Karakterlap

Amaya Ureshii

Eltávozott karakterek

13. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
18 300 / 30 000

Hozzászólások: 5

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Shinpi-tekina oto - VIDEOTÉKA és AUDIO/VISUAL CD üzlet
« Válasz #5 Dátum: 2015. Szept. 06, 19:30:31 »
ET phone home – Videótéka fosztásra fel!

Hatalmasat koppant fejem, miután sikeresen bevertem a pultba. Igazán nem akartam még nagyobb rendbontást csinálni, de annyira megijesztett, ahogy lehajolt hozzám. Nem volt benne semmi rémisztő, meg minden elismerésem, hogy ilyen türelmesen viselte a szörnyű természetem, csak elszoktam az emberektől. Annyi időt töltök négy fal között, szó szerint frászt kapok, amikor valaki megjelenik előttem. Olyankor úgy érzem magam, mint a filmekben a bolond, aki azt hiszi szellemeket lát. Valamiért az van a fejemben, úgy se vesz észre senki, senkit sem érdeklem és, ha akad körülöttem élőlény az mindössze a képzeletem szüleménye, vagy épp a mellettem állóval beszélget. Szóval, megijesztett, hogy hozzám szólt és kezdtem gyanakodni, igazából senki sincs ebben az üzletben, sőt nem is abban vagyok, csak otthon fekszem az ágyon és álmodom. Teljesen logikus lenne, hiszen nem szoktak ilyen helyes és fiatal srácok dolgozni videótékákban. Biztos, csak az egészet képzelem! Ezért nem dobott még ki a viselkedésemért!
A logikus magyarázat persze csak a fejemben játszódott le. Szerencsétlen képzeletem szülötte, csak annyit látott belőlem a csodásan bevert fejem szorításával óbégatok. Igazán megnyerő látvány lehettem. Még szerencse, csak álmodom, és soha többet nem égetem le magam előtte. Kivéve, ha megint itt kötök ki, de az már igazán mindegy lesz nekem. Végül is teljesen mindegy, mivel a képlet szerint még álmomban se tudok értelmes emberi lényként viselkedni. Legalábbis a fájdalomtáncomat nem nevezném érett felnőtt reakciójának. Nem számít, már lemondtam róla valaha is normális leszek.
-É-értem!- Makogtam könnyes szemekkel, miután sikeresen kivergődtem magam. Ezek után biztos, hogy nem veszem le a sapkámat! Biztos méretes dudorom lett! Addig is ápol, na meg eltakar a sapka.-Amúgy se szeretnélek bajba sodorni…ne haragudj a buta ötletem miatt!- Sóhajtottam fájdalmasan, hogy nincs mit tennem, muszáj elfogadnom a bolt szabályait. Elvégre joggal születnek. Önző voltam egyáltalán felvetettem, hogy a kedvemért szegje meg. Belátom hibát követtem el, amiért szörnyen szégyelltem magam. Átfutott az agyamon, hogy angolosan távozzak, és ne okozzak neki több bajt. Elvégre, ha álmodom, úgy is belefutok egy újabb dologba, ami leköt.
Készültem felkászálódni, hogy elköszönjek tőle, vagyis előtte megkérdezzem viszategyem a videókat, hiszen emlékeztem honnan vettem le őket. Ha valahol, akkor a műfajok között elboldogultam és azt kapásból meg tudtam mondani, melyik szerzeményem, hova tartozott. A nagy kérdésem kifejtésében megelőzött. Felajánlotta segít egy esti csomagot összeállítani. Ledöbbentem a kedvességén, mert általában nem szoktak nekem segíteni, csak, ha kérem. Jól esett foglalkozik velem a bénaságom ellenére.
Hatalmasra kerekedett szemekkel figyeltem, mit szól a gyűjteményemhez. Nem értem, miért vártam elbírálja. Azt hiszem rossz berögződés. A kész fejezetek leadásakor is mindig feszülten figyelem, hogy mit szól a szerkesztőségi képviselőm. Hozzászoktam bírálják, vagy legalább véleményezik a cselekedeteim. Talán, emiatt vártam feszülten, hogy megjegyzést tegyen rájuk. Kicsit elszomorított nem tette meg, de gyorsan elfeledtette vele, miután átnyújtotta a válogatásomat. Boldogan vettem kezembe az öt filmet és futottam át a címeket. Majd kicsattantam, mint egy rossz szappanbuborék! Tetszett a válogatás és biztosra vettem élvezni fogom a mozizás minden pillanatát!
-Köszönöm! Imádom! Zseni vagy!- Öleltem mellkasomhoz a csokromat. Legalább olyan hülyén viselkedhettem, mint egy bolond tinédzser, aki most kapta meg álmai lovagjától élete első virágcsokrát. Rögvest le is hullott a körülöttem díszelgő csillagos ábrándozás. Pár pillanatig kínos csendben álldogáltam, aztán visszafordultam a pulthoz. Enyhén lábujjhegyre kellett állnom rendesen fel tudjak rá támaszkodni.
-Milyen papírokat is kell kitöltenem hozzá?- Nézelődtem toll után, aminek hála kibökte szemem a pult szélére tokba állított belépési nyilatkozat. Lehajtott fejjel nyúltam érte, mert nem hittem el, ennél jobban be tudok égni. Az orram elé húztam és eltűntem a lap gondos olvasásában, legalábbis nagyon próbáltam úgy tenni. Egy idő után, viszont már az fusztrált, hogy mennyire idétlenül ácsorgok a lap felett. Könnyedén gondolhatta bárki, hogy azért szugerálom ennyire, mert nem tudok olvasni.
-Többi filmet visszategyem? Mindre emlékszem honnan vettem le!- Ajánlottam fel, hátha addig szabadulhatok az önkéntesen gerjesztett zavaromból. Pedig szívesen megkérdeztem volna tőle, hány éve dolgozik itt, honnan jött a filmek iránti szeretete és mik a kedvencei. Jó lenne végre valakivel beszélgetni, aki ráadásul szintén kedveli a filmeket. Lenne miről trécselni és biztos meg tudnék újdonságokat, vagy kapnék ajánlót, mit érdemes megnéznem. A fejemben olyan szépen hangzott, ahogy kellemesen elcsevegünk, de kizárólag csak ott. Meg se bírtam mukkanni. Nem mertem kinyitni a számat, így csak álldogáltam, mint egy tökkelütött idióta. Próbáltam összeszedni a bátorságom, elvégre az álmomban következmények nélkül csinálhatok magamból bolondot. Teljesen mindegy mit mondok, vagy teszek, csak a képzeletemre lesz hatással.
Az elhatározásomból, valahogy sejtettem, kizárólag baj lesz. Ahogy felé próbáltam fordulni megbotlottam a saját lábamban és lesodortam a felhalmozott videóimat. Az egyetlen pozitívum a szerencsétlenkedésemben, hogy legalább én nem estem rá a kupacra. Igazán megnyugtató…
-Sajnálom. Tényleg természeti katasztrófa vagyok.- Ütöttem fejemet a pult lapjába. -Össze kéne kötni a kezeimet és lábaimat, hogy ne tudjak rombolni. Talán, elő kéne fizetnem egy szép, színes kényszerzubbonyra. Szerinted melyik szín állna a legjobban?- Hajoltam le megsemmisülten a levert tokokért. Ennyit a nagy elhatározásomról, majd beszélgetni fogok valakivel filmekről. Kész tragédia, még egy videótékában se tudok kommunikálni olyan emberrel, aki láthatóan ért a munkájához.
-Mindjárt elmegyek, tényleg!- Láttam neki, hogy befejezzem a lapok töltögetését. Még szerencse az iratokkal nem akadtak problémáim. A mellékállásom miatt kénytelen voltam érvényes papírokat készíteni. Legalább ezzel nem húztam szegény kölcsönzős agyát. Szépen beírkáltam a kártyák számait, aláfirkantottam a szerződést és odafordítottam neki.
-Mindent sikerült kitöltenem?-Nagyon reméltem ezt már nem rontottam el. Égő lenne, ha még az olvasás művészetébe is belebuknék. Hát, lesz, ami lesz. Nekem más dolgom nem maradt, mint várni, hogy leellenőrizzen mindent és odaadja a filmjeimet. Legalábbis ezt hittem, de továbbra is foglalkoztatott, miért szereti ennyire a videókat. Nem hagyott nyugton a kis ördögöm és arra kaptam észbe, bátortalanul feltettem a kérdésem.
-Kérdezhetek valamit? Persze nem muszáj válaszolnod, nem akarok faggatózni!-Vettem egy mély levegőt, mielőtt elmagyarázom a Föld kihűlését is. -Mióta dolgozol itt? Csa…csak, mert annyira jól kiismered itt magad és a műfajokat is átlátod és ebből gondoltam, hogy már régóta itt lehetsz, nem, mintha olyan idősnek látszódnál, hanem arra célzok, mennyire jól ismered a filmeket…- Fejeztem be a magyarázkodást kínos sóhajjal. Jobbnak láttam, ha folytatom a videótokok tanulmányozását.

Karakterlap

Watanabe Maaya

Fullbringer

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 000 / 15 000

Hozzászólások: 23

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 9 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
világossárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#f4df9e


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Shinpi-tekina oto - VIDEOTÉKA és AUDIO/VISUAL CD üzlet
« Válasz #6 Dátum: 2017. Márc. 02, 20:42:39 »

Szorosan fogom a fiam vállát, miközben a nő, aki korábban az új osztályfőnökeként mutatkozott be, szorgosan magyaráz, nem törődve azzal, hogy sietnék :|. Persze, nem lenne baj az idővel, ha nem az a hozzám intézett első mondata, hogy aranyos vagyok, amiért elkísértem az öcsémet, de ő anyukámmal is szeretett volna beszélni. Pár pillanatig nem is tudtam mit reagáljak, mert három dolog között vacilláltam. Végül, miután kicsit meghúztam Yuuri kezét, hogy ne kuncogjon, mert akármennyire is viccesnek ítéli a szituációt nem az, végül egy mély sóhaj kíséretében elmagyaráztam a helyzetet. A nőnek pedig „kicsit” több kérdése volt az indokoltnál, de válaszolgattam, fontos lenne a jó viszony :S. Amikor pedig áttértünk a fontos dolgokra olyan komótosan kezdett el beszélni, mintha egy; neki nem kellett volna órára vinne a fiamat a többiekhez, kettő; mintha én rendelkeznék a világ összes idejével. De csak bólintottam és türelmesen hallgatom most is, ahogy a házirendről, egyenruháról és hasonló fontos dolgokról beszél. Pedig ezeket az igazgató is elmondta, mikor beírattam Yuurit. De semmi baj, én türelmes vagyok. Csak a munkahelyem bánhatja ^^”, ahol ma lenne az első napom, szóval lehet, úgy rúgnak ki, hogy azt se tudom, mit veszítek.  De végül nagy nehezen befejezi, én pedig elindulhatok, bő tizenöt perc késéssel. Fantasztikus :S.
Szerencsére tudom, hogy hol van a hely, így célirányosan vágok át a városon és a forgalmon. Kisebb dugó van kialakulóban, így nem hiszem, hogy jó, vagy éppen kifizetődő ötlet lenne buszoznom. Szerintem a legtöbb futó megirigyelhetné a gyorsaságot, amivel át érek egyik pontból a másikba, mind ezt úgy, hogy csak tíz percet kések - na jó, csak szeretném, hogy ennyi legyen, vagy az tizenöt - az eredeti kezdéshez képest. Ha nem tart fel a fiam osztályfőnöke, akkor ideérek időben és még kávét is tudok venni - ami most nagyon hiányzik >w<. Mielőtt kinyitnám az ajtót, hogy találkozzak a munkatársammal, a szomszédos kirakatban még gyorsan megigazítom a hajam, legalább a második benyomás legyen jó, ha már az első kicsit késős ^^”.
- Mi a csuda :O.O:? - ráncolom össze a szemöldököm, mikor az ajtó nem mozdul se kifelé, se befelé. Na, azért ennyire béna nem vagyok, hogy egy ajtó kifogjon rajtam. Ahogy az üveghez szorítom a homlokom és belesek, meg kell állapítsam, hogy egy lélek sincs bent. Csak tíz -  nagyon maximum tizenöt -  percet késtem. Nem mehetett el az, akit le kell váltanom. Ugye nem o_O? A pánik pillanatok alatt lesz úrrá rajtam. Éppen csak egy hajszál és a józan eszem választ el attól, hogy ne kezdjem el rángatni az ajtót. Próbálom magammal elhitetni, hogy a helyzet nem olyan vészes, de ez nem akar sikerülni. Már azon vagyok, hogy felhívom a főnökömet, mikor kicsit hátrálva egy mellékutcát veszek észre a bolt mellett. Érzek felcsillanni némi reményt. Hátha van valami hátsóajtó, ahol bekopoghatok. Lehet itt van a munkatársam, csak valami olyasmit csinál, ami miatt be kellett zárnia. Ahogy befordulok a fentebb említett helyre meglepve veszem tudomásul, hogy valaki ott dohányzik.
- Jó napot ^w^ - intek felé, hogy biztosan tudja, hogy róla van szó, annak ellenére, hogy egy lélek sincs itt. A férfi nem lehet sokkal idősebb nálam, mégis igyekszem a legilledelmesebb hangnememet elővenni. Fontos lenne információt szereznem tőle >w< - Meg tudja esetleg mondani, hogy miért nincs nyitva a mellettünk lévő téka? Esetleg látott onnan kimenni valakit? Tudja, fontos lenne bejutnom ^^” - vázolom neki a problémát kihagyva azt a részt, hogy elvileg mától én is itt dolgozom, csak késtem egy kicsit. Olyan tíz, na jó tizenöt percet, ami szerintem nem a világ, szóval nem kellett volna lelépni az üzletből :|.
« Utoljára szerkesztve: 2017. Márc. 03, 16:18:10 írta Watanabe Maaya »

Karakterlap

Yamane Iwao Shun

Ember

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
3 000 / 15 000

Hozzászólások: 18

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 5 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Karamell színű

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Minden filmmel! *3*

Mottó:
Néha a legrosszabb hazugság az, amit magunknak mondunk...

Post szín:
#55CF72


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Shinpi-tekina oto - VIDEOTÉKA és AUDIO/VISUAL CD üzlet
« Válasz #7 Dátum: 2017. Márc. 15, 16:55:29 »

Kedvelem az éjszakai műszakot. Nyugodt, és igazából a rosseb se tudja, miért csináljuk, hiszen elvétve talál be, néha véletlen egy-egy ember. De nekem kifizetik, ráadásul dupla óra bérben, tehát egy szót se szólok, ha a tulaj így akarja, legyen így. Kellemesen elszundítok én a székben, az ajtó csengőjére úgyis felkelek. Az utóbbi tíz percben pedig másra se vágytam, csak hogy megszólaljon, és megérkezzen végre a váltás.
Semmi nehéz nincs ám ebben a procedúrában, hogy az ember időben betámolyogjon arra a helyre, ahol a kenyérre valót összekaparja. Ugye? Akkor mégis mi a rákfenéért tart ez ennyi ideig valakinek? :| Semmi kedvem nem volt a következő napot azzal tölteni, hogy várok arra, vajha ki lehet ez a szundikirály, vagy akár királynő, az egyenjogúság nemében, aki képtelen az órát megfelelően kódfejteni. Vagy képes rá, csak nagy ívben csinál a tetejére. Egyik eshetőség se dobott fel különösebben.
Főztem egy újabb adag kávét, valószínűleg otthon sem fogok tudni aludni, annyi fekete lötyi keringett már a vénáimban, de ez zavart a legkevésbé. Szerettem a cigaretta mellé az ízét, és amúgy se ártott, ha nem alszom be az új kolléga érkezése pillanatában, hogy kellő számú lehordást tudjak eszközölni. Legalább annyit, ahány percet késett. Plusz a ráadás. :roll: Nemes egyszerűséggel bezártam a bejárati ajtót, bár ez idő tájt egyébként se jár a kutya se erre. Bár ha kutya járna is, vajmi kevés esélyt látok arra, hogy filmet akarjon kölcsönözni… pedig van jó pár remekbe szabott kutyás filmünk is. Mindegy…
A hátsó ajtón kilépve rágyújtottam egy cigarettára. Rumi szerint egyszer ebbe fogok belehalni, és majd külön talicskázzuk a tüdőmet, vagy amolyan Darth Vader-esen kapkodom majd a levegőt. Bár ez utóbbi eshetőségnél igény tartanék az erőre és néhány tucat rohamosztagosra, ha már úgyis itt tartanék. :/ Legalább annyival könnyebb dolgom lenne, nem kellene szaladgálnom, és ez által fulladoznom, ha van, akik mindent megoldanak helyettem. Mondjuk szigorúan semmi droid keresés, és olyasmi, amihez célozni, vagy gondolkodni kell. :|
A felcsendülő hangra csak lassan fordítom a fejem, igazából semmi kedvem hozzá, de annyira kapálózik, lehet valami baja van. Különben is, minek örül korán reggel? És ha baja van, miért mosolyog? Még, hogy jó nap… mi olyan jó benne? Már a kávémon kívül, mert az tényleg egész jól sikerült. :/
- Meg. - Jelentettem ki, majd slukkoltam még egyet. A kérdés csak annyi volt, hogy meg tudom-e mondani, és valóban meg tudnám. :roll: - Innen maximum akkor lehet látni az elülső ajtót, ha az embernek röntgen szeme van, s talán meglepő lesz a következő kijelentésem, de ilyesmivel nem rendelkezem. - Húztam el a számat.
Őszintén szólva akár rendelkezhettem is volna, ha úgy akarom, azonban ezt nem kell az orrára kötnöm. Végigmértem, inkább tűnt gyereknek, mint felnőttnek, bár bizonyos helyeken azért jól “felnőtt”. :roll: A tarkára festett hajjal azonban csak még fiatalabbnak látszott, mint a boltot délutánonként meg-meglátogató sihederek, akik javarészt csak nevetgélnek, de végül soha egy filmet nem visznek ki. Hogy ennek mi értelme lehet?
- Mi olyan fontos? Kikapcsolták otthon a netet, és valamelyik film letöltése pont félbe maradt? - Fújtam ki a füstöt, de nem felé, illetlenség egy nem dohányzóra, meg egészségtelen is. - Mondjuk mindegy is, a legújabb filmek is vagy három hónaposak odabent. - Kortyoltam egy nagyot a kávéból, majd a szűrőig szívott csikket messzire pöcköltem. - No, ha visszatipeg előre, beengedem… :roll: - Mondtam, majd a hátsóajtón visszamentem az épületbe. Nem voltam jó kedvű, de a munka, az munka, nem zárhatok be csak azért, mert a váltás nem ért ide.

Karakterlap

Watanabe Maaya

Fullbringer

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 000 / 15 000

Hozzászólások: 23

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 9 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
világossárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#f4df9e


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Shinpi-tekina oto - VIDEOTÉKA és AUDIO/VISUAL CD üzlet
« Válasz #8 Dátum: 2017. Márc. 16, 20:37:56 »

Az egyetlen ember, aki közel és távol találni lehetett ezen a helyen vicces kedvében lehet. Legalábbis saját maga számára biztosan, mert én jelen helyzetemben nem különösebben tudom értékelni a humor eme formáját, lévén úgy fest már az előtt kirúgnak a munkahelyemről, hogy egyáltalán egy percet is dolgoznék ott. Pedig csak tizenöt percről beszélünk, az sem az én hibám volt, tulajdonképpen.
- Valóban :S  - húzom el a számat -, nem lep meg ez a kijelentése - bár az se lepne meg, ha rendelkezne ilyesfajta képességgel, én embereket tudok meggyújtani, ha akarok -, de nem pont így értettem - sóhajtok, de nem magyarázkodom, valószínűleg úgy is tudja, hogy értettem. Komolyan úgy érzem, hogy itt valaki szórakozik velem, vagy inkább rajtam, és mivel csak egy személy tartózkodik a közelben, nem nehéz kitalálni, hogy kiről is van szó.
- Elég életszerű feltevés, csak gratulálni tudok hozzá :| - bólintok „elismerően”. - Elmegy otthon a net, és csapot, papot félredobva rohanok ide, a világ végére, egy olyan helyre, ami annyira kiesik a belvárosból, meg úgy az egész városból, hogy csoda, hogy egyáltalán még áll, mind ezt azért, hogy kivegyek egy filmet, amiről biztos információm sincs, hogy megvan-e - összegzem a dolgot. Nem részletezve, hogy mennyire nonszensz, hogy ez a bolt fent tudja magát tartani. De itt fogok dolgozni - már ha nem rúgnak ki azonnal -, nekem csak örülnöm kell, hogy nulla képesítéssel és egy érettségivel felvettek, az ilyeneket jobb, ha megtartom magamnak, legalábbis ezen a környéken. Majd otthon kifejtem erről a véleményem.
- Tessék? - nézek rá meglepve, mikor elindul befelé a hátsó ajtón. - Azt mondja maga itt dolgozik o_O? - kérdezek vissza, ámbátor nincsenek problémáim a szavak értelmezésével, így a válasz igen, bármit is talál mondani.
Tehát ez szívás, mocskosul nagy szívás :/. A férfi, eddig se tűnt jókedvűnek vagy éppen kedvesnek, azt hittem ilyen  úgy általában az idegenekkel, azonban így kicsit több értelmet nyer a dolog. Valószínűleg ilyen az idegenekkel és erre még rátesz egy lapáttal, hogy nem értem ide időben. De vajon tényleg ilyen, vagy csak „érett” férfi módjára sikerült behisztiznie tíz, na jó tizenöt perc késés miatt? Szívesen mondanám, hogy nem akarom tudni, de… de kell ez a munka >w<.
Mondanom kéne valamit, de hirtelen úgy érzem, mintha egy bomba állna előttem, ami bármelyik rossz szóra robbanhat, vagy egy aknamező is lehet éppenséggel, egy rossz lépés és bumm. Én azonban nem vagyok tűzszerész és aknamezőn se tudok sétálni. Azt hiszem, gyorsabb, ha nem is próbálkozom óvatosan megközelíteni a dolgot, jobb, ha egyből robban, hamarabb túl vagyok rajta :/.
- Azt hiszem, kicsit félreértettük egymást ^^”. Én nem egy vásárló vagyok, hanem az új alkalmazott - mondom várva a reakcióját, amire furcsa mód meglehetősen kíváncsi vagyok. Kicsit olyan ez, mint mikor az ember szándékosan rálép az aknára és várja, hogy milyen felrobbanni. Hát, azt hiszem, nem egy kellemes dolog :S. - Watanabe Maaya vagyok, igazán örvendek, és sajnálom a késését, közbejött egy váratlan dolog - hajolok meg egy picit, ahogy azt illik. Bocsánatért esedezni, szabadkozni és további magyarázatokba bocsátkozni azonban nem fogok, ha ilyesmit vár, akkor várhat rá, mint zsidók a messiásra, mert nem fog eljönni. Soha :|.
- Nos, most, hogy ezt sikerült tisztázni bemehetek esetleg itt is ^w^? - mutatok az ajtóra, mert bár nem hosszú út, igazság szerint semmi kedvem sincs vissza menni előre, hogy aztán bemenjek hátra, ahol valószínűleg lepakolhatom a személyes tárgyaimat. És jobban bele gondolva: nem is fogok, szóval a kérdést vehetjük költőinek is, mivel a feltétele után egyből megindulok a férfi után. A halál fog plusz köröket járni, még egy ideig szükség van a lábamra, arra, amire a minap Kenta jól rávágta az ajtót, kétszer is. - Illetve lenne pár kérdésem is, ha nem zavarja és van még egy kis ideje, esetleg tudna rájuk válaszolni? Tudja, a tulaj nem sok mindent mondott el az állásinterjún, így csak néhány alap dologgal vagyok tisztában, ami benne volt a munkaszerződében - osztom meg vele szofisztikátlan, hogy igazándiból lövésem sincs arról, hogy mit kell majd csinálom, vagy hogy működnek itt a dolgok. A tulajdonos tényleg nem mondott semmit, illetve de, azt hogy keressem bizalommal a kollégámat, ő mindent tud és megmutat. Hát… lehet most nincs ilyen hangulatban, nem is tudom miért :roll:.
« Utoljára szerkesztve: 2017. Márc. 17, 00:58:36 írta Watanabe Maaya »

Karakterlap

Yamane Iwao Shun

Ember

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
3 000 / 15 000

Hozzászólások: 18

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 5 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Karamell színű

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Minden filmmel! *3*

Mottó:
Néha a legrosszabb hazugság az, amit magunknak mondunk...

Post szín:
#55CF72


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Shinpi-tekina oto - VIDEOTÉKA és AUDIO/VISUAL CD üzlet
« Válasz #9 Dátum: 2017. Márc. 31, 23:10:27 »

Úgy tűnt nem különösebben tetszett neki a válasz, de ha egyszer rosszul tette fel a kérdést? Nem fogok senkinek semmit a szájába rágni… na jó, talán Rumi kivétel lehet ez alól, de őt nevelnem kell, vagy mi fene, egészen kivételesnek számít ilyen szempontból. Bár ő bizonyosan nem így kérdezett volna rá a dolgokra. :roll: Sóhajtottam egyet, jó, végülis nem ezen a szerencsétlen nőn kellene kitöltenem a dühömet, de igazából barátkozni se vágytam, így mindegy az indítás, nemde?
- Lehet, de ezt mondta. – Válaszoltam egyszerűen, s kifújtam a füstöt.
Engem aztán nem érdekel, mire gondolt, nem fogom megfejteni a lelkét, ahogy a női magazinok elvárják a férfiaktól. Ha akar valamit, azt mondja, és mind a ketten elégedett emberként távozunk. Vagyis ez erős túlzás, én csak éppenhogy nem felrobbanva, ő pedig sértegetések nélkül. Az is egy állapot. Ahogy hallottam, nem is olyan rossz, én pedig világ életemben nem igyekeztem máson, csak, hogy elégedettek legyenek a hölgyek. Becs’ szó. :/
- Meglepődne a kisasszonyság, hogy milyen emberek képesek papucsban ide rongyolni, csak hogy legyen valami, amivel lekötik magukat. Egyébként pedig honnan kellene egy magamfajta szegény munkásnépnek tudnia, hogy ő hölgyeménye a belvárosban lakik? :/ – Vontam fel a szemöldökömet.
Az irónia az én fegyverem volt, vagyis inkább életstílusom, a pólusaimból is áradt, nem kellett másnak bemutatót tartania számomra. Nem, mintha ilyesmivel képes volna megsérteni, az azt jelentené, hogy leköt annyira, hogy adok a véleményére. Ez a veszély nem fenyegetett, mert egyrészt fogalmam se volt, ki az isten nyila lehet, másrészt nem is érdekelt, ki az isten nyila lehet. :roll: Eme tényekből adódóan csak bizonyos mértékig kötött le a mondandója, úgy nagyjából akkora szinten, hogy legalább meghallgattam.
- Nem mondtam ilyesmit, de burkoltan céloztam rá, gondolván, hogy így is sikerül az egyértelműt kiszűrnie a sorok közül. – Tényleg egyértelmű dolgokkal fogunk dobálózni? :/ Csak remélhetem, hogy hamar választ egy filmet, azután pedig lelép.
Szinte hallottam, ahogy a fejében járnak a kis fogaskerekek. Nagyszerű, nők… imádnak kombinálni, mintha anélkül megállna a világ, megszűnne a Föld forogni, és a fejünkre hullana az ég minden csillaga. Miért? Mit vétettem a mai reggelen? Komolyan kezdtem kételkedni abban, hogy a mai nap bármelyik pillanata még tűrhető történést tartogat számomra.
- Új alkalmazott? Na ne mondja. :/ – Mértem végig, ezúttal komolyabban odafigyelve, a kávé végre megtette a hatását, és valamennyire figyelni is tudtam. Festett haj, gyerekes arc. Diákmunkás, vagy mi? :| - Szóval Maaya, értem. Yamane Shun vagyok, és nem hiszem, hogy a munkarend megfelelő lenne egy csitri számára, ráadásul már így is épp elég gimnazista jár ide, ha még a te barátaid is idejönnek vihorászni, hót ziher, hogy a rendőrök is bekukkantanak. – Jelentettem ki. A főnöknek elment az esze, én mondom.
Egy dolog, hogy igazából pont nem úgy néz ki, mint aki tényleg sajnálja a késést, és valószínűleg az a típus, aki fordított esetben már jelenetet rendezett volna. Ráadásul bizonyosan nem görbül még az életkora. Gyerekmunkásokkal pedig kifejezetten ciki együtt dolgozni. Jó, talán eltúlzom, de akkor is, inkább diák, mint felnőtt. :/
- Persze, aztán elveszem a kabátod, megkínállak kávéval, és kedvesen elcsacsogunk, mintha mi se történt volna, elvégre ez így szokás, ha késik a kolléga! ^.^ – Feleltem gúnyos mosollyal, miközben kitámasztottam az ajtót, hogy a kezem alatt elférjen. Nem volt túl magas, este hogy fog erről a környékről hazajutni? :/ - Időm, mint a tenger, a türelmem az, ami már negatív tartományban leleddz. – Fontam össze karjaimat mellkasomon.
Bár tény, mit is árulhatott volna el a tulaj, igazából a bolt munkálatainak kilencven százalékát én végeztem. Csak a munkatársakat válogatta ő, amolyan a lelke megnyugtatásául szolgáló tevékenységként, hogy azért itt még ő a főnök. Nem, mintha ezt valaha kétségbe vontam volna, az énképemhez nem volt szükség arra, hogy kutya módjára megjelöljem a területem. :roll:
- Vagyis semmiről nem tudsz semmit, elkéstél, amit láthatóan annyira nem sajnálsz, és tőlem várnád, hogy ezek után a szabadidőmben megtanítsalak mindenre… Érdekes dolgok halmaza ez. :S – Húztam el a számat, nem mintha sürgető dolgom volna az alváson kívül, de ez azért mégiscsak a pofátlanság egy jeles példája. :/

Karakterlap

Watanabe Maaya

Fullbringer

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 000 / 15 000

Hozzászólások: 23

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 9 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
világossárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#f4df9e


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Shinpi-tekina oto - VIDEOTÉKA és AUDIO/VISUAL CD üzlet
« Válasz #10 Dátum: 2017. Ápr. 03, 22:07:29 »

Igazából nem, egyáltalán nem azt mondtam, csak az értelmezi így, aki mindenképpen kötözködni akar és úgy tűnik, hogy ez a férfi pontosan ezt szeretné. Kötözködni. Pár mondatos szóváltás alatt sikerül maximálisan megbánnom azt a cselekedet, de talán még a gondolatot is, hogy leszólítottam.
- Onnan, hogy nem papucsban rongyoltam ide ^w^, mint ahogy állítása szerint a helybéliek szokták - használom fel az ő logikáját. Persze, tisztában vagyok azzal, hogy ebbe is bele lehet, sőt, valószínűleg bele is fog kötni, de nem érdekel :/. Én tényleg nem szeretnék tőle mást, csak pont annyi információt, hogy látta-e téka eladóját. És igen, mi több, ő az. Nos, nem mondom, hogy ennél nagyobb szerencsétlen nehezen lehetnék, de attól még nem változik a tény, hogy ez így van.
Na jó! Sok féle fogadtatásra számítottam, miután váltottunk két szót, kifejezetten rosszra, de arra nem különösebben, hogy nemes egyszerűséggel gimnazistának néznek és elküldenek, vagyis megpróbálják. Pár pillanatig szóhoz sem jutok a döbbenettől. Eddig csak szimplám mogorvának hittem a fazont, most viszont már nem tudom, mit gondoljak. Igazából, ha nem egy ilyen szituációban kerül elő a dolog, talán még bóknak is vettem volna a megjegyzését, így azonban kicsit megalázónak és lekezelőnek érzem.
- Pardon? - találok végre szavakat a döbbenet után. - Miféle diákmunkásról, vihorászó barátnőkről és hasonlókról beszél :/? Huszonhárom éves vagyok és biztosíthatom, hogy teljes állásba lettem felvéve, ha kívánja, hívja fel a munkaadóját, vagyis munkaadónkat, ő alátámasztja majd az igazamat :|. - Attól pedig nem félek, hogy elárulja neki a késésem, hiszen a bolt tulajdonosa tudja, hogy van egy fiam, neki, ha kéne, rendesen elmagyaráznám a helyzetet, abban mondjuk nem vagyok teljesen biztos, hogy megértené, de reménykedem benne. Nem tűnt egy rosszakaró, vérszomjas alaknak az állásinterjún.
Normális esetben mutatnék egy kis bűnbánatot a késés miatt, hiszen tényleg sajnálom a dolgot. Vagyis inkább sajnáltam, ugyanis ennek az alaknak a viselkedése, azon kívül, hogy valahol egy részen nagyon jól szórakoztat fel is háborít. Tizenöt perc miatt még nem kellene velem így viselkednie >o<. Bár… még mindig fenntartom annak a lehetőségét, hogy ez a kedvesség nem csak nekem szól, hanem mindenkinek, akkor viszont nem lehet sok barátja :S. Bár hadd jegyezzem meg, hogy nem vagyok egy agresszív ember, de annak a gúnyos mosolynak a láttán elkezdett viszketni a tenyerem, de rendben, felőlem játszhatunk így is ^.^.
- Köszönöm - bújok át kezét tartó ajtó alatt, majd még mielőtt azt elvehetné onnan ráteszem a kabátomat. - Igazán kedves, hogy felvilágosított a munkahelyi szokásokról, kérem, óvatosan akassza fel a kabátot, Prada - vagy inkább olcsó kínai :roll: -, ami meg a kávét illeti: tejjel és cukorral szeretem, közepesen erősen ^w^ - mosolygok rá hasonlóan kedvesen, mint ahogy ő korábban rám. Félreértés ne essék, minden egyes elhangzott betűjében éreztem a szarkazmust, de nem fogom hagyni, hogy valaki ilyen stílusban beszéljen velem, úgy, hogy most találkoztunk először :|. Persze, ezt megmondhatnám neki és talán, hangsúlyozom talán, a probléma meg is lenne oldva, de így tagadhatatlanul viccesebb és élvezetesebb. - Ha engem kérdez, a modora is negatív tartományban lehet, nem csak a türelme :S. Bár ha jobban belegondolok, nem is kérdezett - vonom meg a vállam, mintha ez utóbbi csak egy apróság lenne, hiszen tulajdonképpen az is. Nagy összegben mernék fogadni arra, hogy Shunt pont annyira érdekli a róla kialakított véleményem, mint engem a rólam kialakított. Semennyire.
Végül is nem együtt fogunk dolgozni, így igazából még csak jóban sem kell lennünk, elég, ha minimálisan elviseljük egymást. Bár, őszintén reménykedtem, hogy jól kijövök majd a munkatársammal és esetleg szerzek legalább egy barátot :S. De hát ez van, az élet nem mindig kegyes.
- Jó - sóhajtok. - Hagyjuk ^w^ - mosolygok rá -, majd megoldom magam, ha nem szeretne segíteni, nyugodtan menjen haza, biztosan nagyon kifárasztotta az éjszaka és az a plusz tizenöt perc, amit várnia kellett. Nagylány vagyok, megoldom egyedül is, kicsit hosszabb idő lesz kiigazodni mindenben, de megoldom, köszönöm - közlöm mindenfelé gúny és sértettség nélkül, társalgási hangnemben. Nem várok választ igazából, én ezzel lezártnak tekintem a témát. Nem fogok neki könyörögni, hogy tanítson be és mondja el a dolgokat, ahogy a bocsánatáért sem fogok esedezni. Ez van.
Mivel csak egyféleképpen tudom egyedül hagyni, míg minden bizonnyal összeszedi a dolgait, kimegyek magába az üzlethelyiségbe, hogy egy kicsit feltérképezzem, ha ne adj Isten be jön valaki és kérdez, akkor el tudjam igazítani. Bár nincsenek olyan tévképzeteim, hogy az összes címet meg tudom jegyezni, azért csak a kategóriákat igyekszem megjegyezni és egy-egy híresebb, vagy ikonikusabb művet. Bár be kell ismernem, én inkább sorozatos vagyok, így kicsit tovább időzöm a vastagabb, papírkötésű, több DVD-t magukban foglaló csomagok előtt. Van itt pár érdekesség is, több dobozt is nézegettem egészen addig, míg meg is akad a szemem az egyik kedvenc sorozatom legújabb évadján. Nem is tudtam, hogy megjelent :S. Szívesen le is vettem volna a dobozt, csak túl magasan volt >w<, pedig nem vagyok ám annyira alacsony. Vajon van itt valahol valami sámli :o?
« Utoljára szerkesztve: 2017. Ápr. 03, 22:15:40 írta Watanabe Maaya »

Karakterlap

Yamane Iwao Shun

Ember

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
3 000 / 15 000

Hozzászólások: 18

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 5 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Karamell színű

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Minden filmmel! *3*

Mottó:
Néha a legrosszabb hazugság az, amit magunknak mondunk...

Post szín:
#55CF72


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Shinpi-tekina oto - VIDEOTÉKA és AUDIO/VISUAL CD üzlet
« Válasz #11 Dátum: 2017. Dec. 30, 21:54:03 »

Csak forgattam a szemem, tényleg nem értettem, hogy ezt érvnek gondolta-e, mert annak igazán gyenge volt. Azért, mert volt példa a másikra, nem jelentette, hogy mindenki így érkezik, csupán a felvetést magyarázta. De minek is álltam le beszélgetni, tényleg? Valószínűleg a kialvatlanság miatt nem gondoltam át eléggé, mi lesz akkor, ha válaszolok egy feltett kérdésre, és interakcióba keveredek egy emberi lénnyel. :/
- Gratulálok, sikerült cipőt húzni… Szép munka. ^.^ – Volt egy idő, hogy megpróbáltam kedves lenni, életem leghosszabb három perce volt.
Összefontam karjaimat mellkasomon, egyáltalán nem nézett ki annyival idősebbnek Ruminál, szóval valóban fel sem vetült bennem, hogy teljes állásban lehetne itt. Sőt, egy ideig az sem vetült fel bennem, hogy egyáltalán itt akarna dolgozni. Ki és miért? Az én okom egyszerű, kézzelfogható, és logikus volt, szerettem a filmeket, és a kevés energia befektetést kívánó munkát. :roll:
- Csupán egy kívánságom volna, de annak már úgyis mindegy… – Sóhajtottam, ki látott már olyat, hogy azon is képes megsértődni egy nő, ha fiatalnak nézik? Komolyan, le kell ülnöm majd beszélgetni a gyerekkel, hogy ne váljon földönkívülivé a pubertás végén, mert külön szótár kell majd hozzá. – Fogadok, hogy azért vihorászó barátnőid vannak. :/ – Mindig akadnak… mindig. :S
Egyáltalán nem állt szándékomban felhívni a főnököt, nagyon is szerettem, hogy havonta egyszer láttam. Néha annyiszor sem, mert valaki mást küld a kassza forgalmáért. Semmi problémám nem volt vele, kifejezetten kedves embernek ismertem meg, de épp ezért nem akartam érintkezni vele. A kedves emberek érdeklődnek, beszélgetni kell velük, és maguk is kedvességet várnak el, nekem pedig az csak ritkán ment. És szerettem ezt a munkát, talán az utolsó téka voltunk a világon, több ilyet nem találnék.
Végigmértem a kabátját, sok mindent nem tudtam a márkás ruhákról, de még el is hittem volna, hogy az. Végülis, az ördög Pradat visel. :/ De legalább nem kellett úgy tennem, mintha kedveskedni szeretnék, ő maga sem erőltette meg magát. Talán nem lesz ez a legszörnyűbb nap, még egész emberi társalgásra is sor kerülhet… egy idő után, ha már eldöntöttük, hogy itt nem ő lesz a kiskirálylány.
- Tej, cukor, közepes, értem. ^.^ – Nyilván nem fogok egy erősebbet beleköpni. :roll:
Azzal a lendülettel el is hajítottam a kabátját, se fogas, se komornyik nem vagyok, kettőnk közül én vagyok túlórában, nem nekem kell megerőltetnem magam. Bár úgy tűnt, ő maga sem szeretné túlzásba vinni ezt. Megjegyzésére felvontam szemöldökömet, ha úgyis tudja a választ, mire ez a felesleges kijelentés?
Szívem szerint megmasszíroztam volna a halántékomat, de nem adtam meg neki azt az örömöt, hogy képes volt lefárasztani ennyivel is. Inkább azon gondolkoztam, vajon miért gondoltam néhány perccel ezelőtt, hogy esetleg együtt is fogunk tudni dolgozni. Újra végigmértem, nem nézett ki rosszul, azonban ez nálam semerre nem billentette a mérleg nyelvét.
- Ennek lehet köze néhány órányi éjszakai műszakhoz, egy késő váltáshoz, és tudálékos megjegyzésekhez… Ha engem kérdezel. :roll: – Meg se próbáltam magázni, kezdő, fiatalabb, majd ha kicsit magába szállt.
Csak azért nem nevettem fel kijelentésére, mert már ahhoz is fáradt voltam, hogy egy ilyen gúnyos reakciót osszak ki számára. Megoldja, mintha az olyan egyszerű lenne, ha éppen dolga akad. Persze, kicsi az esélye, hogy most valaki betéved, és kivenne valamit, vagy éppen klubtag szeretne lenni, hogy olcsóbb legyen a kölcsönzés. Kicsi, de nem lehetetlen, és ahhoz ismernie kellene a számítógépes rendszert, vagy a vonalkód leolvasó működését, vagyis javarészt nem működését.
Sóhajtva mentem utána, pedig nem akartam, hogy ezzel a fordított pszichológiával célt érjen, de nem venném a szívemre, ha ilyesmi miatt első nap kirúgnák. Vagy ami rosszabb, megtalálná a számom a céges telefonban, és felhívna napközben, amikor aludni próbálok. Akkor inkább most elmondok mindent, aztán vagy felveszi a ritmust, vagy nem. Követtem a tekintetét, majd mögé állva levettem neki a kiszemelt DVD csomagot, és odaadtam.
- Persze, egyből felismersz mindent, Syler… – Forgattam a szemeimet, nem a Hősök volt a legjobb scifi sorozat, de azért nézhető volt. – Megmutatom, hogy tudsz kiadni kártyát és filmet, csak ülj a gép elé, és írd fel valahová a dolgokat. – Intettem fejemmel a pult felé.
Se kedvesebb, se jobb kedvű nem lettem, így gyorsan, és lényegre törően elmondtam mindent, amit tudnia kell, hogy túléljen egy napot. Nem hiszem, hogy nagy lesz a forgalom, azonban tényleg szerettem volna a kétségbeesett hívást inkább elkerülni.
- Remélem minden világos.
« Utoljára szerkesztve: 2017. Dec. 30, 21:54:40 írta Neliel Tu Oderschvank »

Karakterlap

Shinohara Jurou

Quincy

*

control freak

Szint: 2

Lélekenergia:

60% Complete
11 500 / 15 000

Hozzászólások: 54

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 3 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Post szín:
#965A4E


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Shinpi-tekina oto - VIDEOTÉKA és AUDIO/VISUAL CD üzlet
« Válasz #12 Dátum: 2018. Febr. 06, 16:46:00 »
Már hetek óta ebben a videotékába jár, és azt feltételezi, itt értheti egyszer utol Takamura gyilkosát. Nem akarja ő elkapni, vagy megvádolni bármivel. Csak nézegetni egy kicsit, figyelni a távolból, megnézni, milyen filmeket vesz ki. Megnézi milyen DVD-ket érint meg, és hátha sikerül valami bizonyítékot begyűjtenie. A zenei ízlését is megfigyelné, az is sokat elmond az emberről, és egyeztetne egy szakértővel. Már mindent olyan szépen lepörgetett a fejében… de egyszer sem sikerült nyakon csípnie a férfit. Nem követheti, még távolból sem, nehogy gyanút fogjon, így a vak szerencséjére próbálja alapozni az akciót. Mivel nem életbevágó, vagy sürgős, ezt is elfogadható módszernek tartja.
Szinte minden alkalommal kicsit többet időzik a boltban, mint az átlagos vásárló. Nem gyanús, nem vesz ki furcsa dolgokat, egyszerűen csak körülményes és sokat válogat, mint a való életben is. Semmi különös nincs benne, egy átlagos, rendszeres vásárló. Mindig hétköznapi, klasszikus filmeket vesz ki, amiket sosincs ideje megnézni otthon, de legalább pár szót tud róluk csevegni a tékással. Tudja, hogy jóban kell lennie a személyzettel, úgyhogy sosem mulaszt el egy-két kedves szót, érdeklődést a napjáról, de nem túl tolakodó, vagy feltűnő. Igyekszik kedves ember látszatát kelteni a hétköznapokban, ahogy a kölcsönzőbe jár. A szerencséjében kezdi lassan elveszíteni a hitét, így inkább a tékás kisasszonyon kezd el dolgozni. Szinte minden látogatása alkalmával ő állt a pultban eddig.
Watanabe-sannak hívják, és egy fullbringer, ezt már első találkozásukkor meg tudta állapítani róla. Utánanézett, kérdezősködött kicsit, megtudta, hogy van egy kisfia, ámbár nincs férjnél, soha nem is volt. Ezen a ponton még eljátszott a gondolattal is, hogy elcsábítja, de ennek nem látta értelmét, túl sok energiabefektetés lett volna. Ha fontosabb személy lenne az ügy szempontjából, minden bizonnyal még ezt is megtenné és ebbe is belemenne, de tudatosan fekteti be energiáit. Jól tudja felmérni általában, mi éri meg és mi nem.
Így maradt a kedvesség. Ezen a napon is a DVD-k között járkál, arra vár, hátha megjelenik az embere. Van róla személyleírása, és elég sokmindent tud róla, de a rendőrség is a nyakában van. Nem nyomozhat utána túl nyilvánvalóan, inkább úgy kell tűnnie, mintha a szabadidejét töltené el. A legutóbbi napokban pár CD-t is kikölcsönzött, azoknak legalább hasznát veszi. Megjelenése ellenére a kedvenceit, a klasszikus és power rock CD-ket részesíti előnyben. Azok közül is elvesz egy párat, miközben a pulthoz megy.
– Szép napot! – mosolyog Maayára, miközben átnyújtja a kiválasztott áldozatokat. Sajnos ma sem jött be senki, és már túl sokat válogatna, gyanús lenne. És amúgy is van jobb dolga, mint itt ácsorogni… – Milyen ma a forgalom? – kérdezi, úgy, mint minden átlagos ember. Kellemesen távolságtartó téma, objektív, milyen a téka forgalma. Természetesen siralmas. Ki kölcsönöz ma már DVD-ket és CD-ket? Ő sem fog ilyesmire vetemedni, ha nem kell már a munkájához, mondhatni, ha már nem kötelező. Ha van is ideje filmezésre, akkor is általában a netflixet kapcsolja be és azzal szórakoztatja magát, illetve más online filmadatbázisokkal. Azt sem tudja, jobban belegondolva, egyáltalán le tudja-e játszani a DVD-ket, amiket hazahordoz, majd becsületesen visszahoz. Ez alkalommal direkt „elfelejtette” az egyik DVD-t visszahozni időre, hogy legalább legyen jó kis csevegési alap, és természetesen eszébe sem jut megemlíteni. Ő elfelejtette. A büntetés díját meg csak kinyögi majd valahogy… :roll:

Karakterlap

Watanabe Maaya

Fullbringer

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 000 / 15 000

Hozzászólások: 23

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 9 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
világossárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#f4df9e


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Shinpi-tekina oto - VIDEOTÉKA és AUDIO/VISUAL CD üzlet
« Válasz #13 Dátum: 2018. Febr. 06, 18:58:49 »

Már az első két szava után szinte teljes képet alkotok a férfiról és ezt a további reakcióival sem igyekszik megcáfolni. Egy pillanatig elgondolkozom azon, hogy vajon mit utálhat jobban, az embereket, a reggeleket, engem, vagy a munkáját jelen pillanatban, de aztán rá kell döbbenjek valamire. Feltehetően mind a négyet, egyszerre és mérhetetlenül :/.
- Köszönöm, minden reggel rettentően szoktam igyekezni, hogy ez a művelet sikerüljön – forgatom hasonlóan a szemem, ahogy ő tette korábban. Nem igazán értem, hogy miért jó neki, hogy így kiforgatja a szavaimat, de hajrá! Ha a feltehetően megsavanyodott élete ettől lesz jobb, akkor ki vagyok én, hogy megállítsam?
- Kellemetlen :S - húzom el a szám, nem emlékszem, hogy kérdeztem volna ilyesmit, én csak a félreértések elkerülése véget felajánlottam, hogy megmutatom a személyimet, de pontosan ennyi történt, se több, se kevesebb. Ha nem most találkoznánk először, megkérdezném, hogy most kér-e sajnálatot, vagy eltekinthetünk-e az e fajta felesleges formaságoktól és tovább léphetünk-e. – Sajnos az a szörnyű helyzet állt elő, hogy nem rég költöztem ide, így a családomon és a főnökön kívül te vagy az egyetlen ember, akivel eddig hosszabb távon szóba álltam, szóval nincsenek vihogó barátnőim, csak egy besavanyodott leendő munkatársam :/. – Na jó, ez így nem teljesen igaz. A felsoroltakon kívül még beszéltem az iskola igazgatójával és a tanárokkal, de ezt nem kell ennek a férfinek az orrára kötnöm. Igazából, ha jobban belegondolok, akkor semmit sem kell ezzel a férfival csinálnom, már azon kívül, hogy elviselem a abban a pár órában, mikor egymással érintkezünk. Kemény órák lesznek azok, úgy érzem :|. Félszemmel látom, ahogy eldobja a kabátom. Nem különösebben érdekel a dolog, nem egy drága darab és sejtettem, hogy valami ilyesmi lesz a sorsa. Majd felveszem, ha meg koszos lett, a mosógép megoldja. Fog a halál idegeskedni egy kabát miatt. A bolt második ránézésre se nagy durranás, de kedves kis hely.
A válaszára, csak összefonom magam előtt a karom. Nem tudom eldönteni, hogy most sértegetni próbál-e, vagy egyszerűen csak a bunkó az alap stílusa és ennek három fajtáját váltogatja-e. Bunkó, még bunkóbb és legbunkóbb. Őszintén, az baj, ha én inkább e felé hajlok, nem pedig az előadott „rossz napom van, mert itt kellett lennem tizenöt kerek percet” verzió felé?
- Nem emlékszem, hogy intéztem volna feléd kérdő mondatot :/, de ami meg azt illeti, jó állóképességgel rendelkező férfi lehetsz, ha plusz tizenöt perc semmittevés ennyire ki üt – kommentálom a dolgot, aztán már ott is hagyom. Nem érzem úgy, hogy tovább szeretném folytatni ezt a beszélgetést meg úgy a beszélgetést általánosságban ezzel az emberrel. Azt viszont egyszerűen nem hiszem el, hogy ő veszi le nekem a DVD csomagot, amit nem értem el. Ez… meglehetősen kellemetlen és megalázó, főleg a korábban történteket figyelembe véve.
- Köszönöm >w> -  dünnyögöm halkan, mert a nevelőnők annak idején azért az illemre megtanítottak, de komolyan úgy érzem, mintha savban mosnák meg nyelvem és utána még meg is próbálnák kitépni. Sok mindent akartam én Yamane-sannak mondani, de azt egészen biztosan nem, hogy bármit is köszönök :/.  – Nem azt mondtam, hogy egyből, csak annyit, hogy megoldom - felelem szűkszavúan, nem hozzá téve, hogy ha ő is tudja, kezelni a rendszert, akkor nem lehet nagyon bonyolult valamit. Mindenesetre csinálom, amit mond és gondosan figyelek arra, hogy mit, merre és hogyan kattintgat. Próbálok mindent memorizálni, amit csak lehet, de írni csak azért sem fogok. Az a gyengéknek és a lyukas agyúaknak való. De ha esetleg nem lenne tiszta valami, akkor is előbb esne piros hó, mint hogy segítséget kérjek.
- Persze, ez nem atomfizika, csak egy meglehetősen buta és egyszerű integrált rendszer, amiben a tagokat és kölcsönzéseket vezetitek :/ - sóhajtok. Komolyan, így elnézve tényleg nem kellett volna elmagyaráznia, erre magamtól is rájöttem volna. – Van még valami, amit tudnom kellene erről a feltehetően rettenetesen forgalmas helyről? – fordítom felé a fejem. Ahogy pedig ránézek, bármennyire is utálom beismerni, de van benne valami… valami figyelemfelkeltő. De ez még nem jelent semmit, csak annyit, hogy nem kell símaszkkal járkálnia az utcán. 

Karakterlap

Watanabe Maaya

Fullbringer

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 000 / 15 000

Hozzászólások: 23

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 9 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
világossárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#f4df9e


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Shinpi-tekina oto - VIDEOTÉKA és AUDIO/VISUAL CD üzlet
« Válasz #14 Dátum: 2018. Febr. 06, 21:19:12 »

Megint itt van. Pontosan ez az első gondolatom, mikor Shinohara-san belép az ajtón. Ő ennek a világvégi, elhagyatott utolsó mohikánnak – szóval a tékának – az egyik legújabb rendszeres kölcsönzője. Ami kifejezetten furcsa, már azon kívül persze, hogy ez a hely még üzemel. Valahogy egyáltalán nem illik bele a bolt használóinak körébe, hogy így mondjam. Nem igazán tudnám megmagyarázni miért gondolom, egyszerűen csak nem. Talán csak a kisugárzása teszi. Ennek ellenére minden alkalommal hosszú ideig válogat a DVD-k és CD-ROM-ok között. Pontosan ezért nem értem, hogy miért vannak vele kapcsolatban ezek a furcsa érzéseim, hiszen valószínűleg nem több egy quincynél, aki néha kivesz pár kult. filmet. Tény, hogy a modora számomra néha kissé tenyérbemászó és az is furcsa, hogy mindig próbál valami maximálisan érdektelen témáról csevegni pár szót, gondolom az illem miatt. Egyszóval teljesen ártalmatlan és valószínűleg néha már annyira untat ez a hely, hogy mindenkit furcsának nézek, aki bejön erre a helyre. Bár… igazából valóban furcsának tartok mindenkit, aki bejön és csak egy kérdésem lenne mindenkihez. Miért? Miért teszik ezt magukkal ebben a korban? De persze, ki vagyok én, hogy bárkit is megítéljek ilyesmi alapján.
- Jó napot ^w^ - mosolygok a férfire, hiszen ez a feladatom és ha már Shun nem éppen egy kedves ember és ezt nem is igyekszik titkolnia, akkor én az leszek. Bár tény, sokszor elég nehezen megy, de mindent megteszek, ami tőlem telik. – Shinohara-san, maga egy okos embernek tűnik – sóhajtok -, ez egy videotéka a huszonegyedik században, a torrent és a videómegosztók aranykorában. Maga szerint milyen a forgalom :/? – kérdezem teljesen tárgyilagosan, mindenféle szarkazmust mellőzve, ez pedig nehezemre megy. Komolyan, értelmesnek tűnt eddig, nem értem, hogy milyen kell ilyen kérdésekkel fárasztani mind a kettőnket. Ennél még az is jobb lenne, ha az időjárásról beszélgetnénk, vagy a filmekről, vagy nem tudom, bármiről. Ahogy visszaveszem a filmet meglepve vonom fel a szemöldököm.
- Oh…Öt napot késett, ez 210 jen lesz összesen. Ahogy látom, megint szeretne kölcsönözni, ezt viszont csak akkor tudja megtenni, ha kiegyenlíti a számlát. Tehát ezt most kívánja megtenni, vagy inkább legközelebb? – kérdezem tőle. Végül a fizetés mellett dönt, és ez nem is lep meg. Igazából ez annyira nem nagy összeg, hogy egy gyerek kifizetné a napi zsebpénzéből, vagy annak feléből. Nem hogy egy látszatra tisztességes egzisztenciával rendelkező házas embert, mert igen, észrevettem a gyűrűjét. No, nem mintha ez jelentene bármit is, csak egy egyszerű felfedezés, amit itt töltött unalmas óráim egyikén tettem.
- Készen is vagyunk és itt vannak azok is, amiket most vett ki, a szokásos két hét. Esetleg segíthetek még valamiben ^w^? – kérdezem bár ez is csak formaság, nem hiszem, hogy bármire is lenne szüksége, ahogy általában egyik tagnak sincs.