Szerző Téma: Shinpi-tekina oto - VIDEOTÉKA és AUDIO/VISUAL CD üzlet  (Megtekintve 1353 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Shinohara Jurou

Quincy

*

control freak

Szint: 2

Lélekenergia:

60% Complete
11 500 / 15 000

Hozzászólások: 54

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 3 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Post szín:
#965A4E


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Shinpi-tekina oto - VIDEOTÉKA és AUDIO/VISUAL CD üzlet
« Válasz #15 Dátum: 2018. Márc. 11, 16:22:36 »
– Sajnálom… – mormogja halkan és úgy tesz, mintha zavarban lenne. Természetesen nincs zavarban. Kifejezetten tudatos ember, nagyon jól tudja, hogy vannak hiányosságai az empátia és a kommunikáció terén. Amennyiben ilyen hétköznapi chitchatekről van szó, szinte csak és kizárólag olyan személyekkel végezte már, akik nagyon gazdagok, nagyon nagyra vannak magukkal és minden bizonnyal feldugtak már jó pár dolgot a seggükbe. Elit quincykkel, röviden megfogalmazva, a faj krémjével, ahová amúgy ő maga is tartozott. Abba nem kifejezetten gondol bele, hogy ez a színes leírás pont ugyanolyan jól jellemzi őt, mint a társaságot, amiben felnőtt. Nem tud csak úgy lazán cseverészni és értelmes beszélgetést indítani a hétköznapokban. A kommunikációt direkt módon, a célja elérésére használja, ha érdekli valami, megkérdezi, ha közölni akar valamit, akkor azt kimondja. Ez az ajtóstól a házba technika ezúttal nem fog beválni, úgyhogy minden színészi képességét össze kell szednie. Az őszinteségét viszont még ebben a helyzetben sem szándékozik feladni.
– Sajnálom, de olyan nehéz magával beszélgetést kezdeményezni. Ragyogó, magabiztos, és bevallom, még én sem tudtam, hogy is kezdjek hozzá… – sóhajt egyet, megrázza a fejét, majd megigazítja a szemüvegét és a tőle telhető legkedvesebb mosolyát veszi elő, ahogy odanyújtja a visszahozott DVD-ket a nőnek. Figyeli, ahogy elveszi őket, kivételesen nem dobol a pulton, miközben várakozik, de ezt nagyon nehéz elérnie. Mindig siet, mindig rengeteg dolga van és sosem viselkedik olyan ráérősen, nyugodtan. Sőt, mivel mindig siet, ezért türelmetlen ember hatását keltheti gyakran, abból is a rosszabbik fajtára asszociáltatja a környezetét. Dobol az asztalon. A lábával. Az óráját nézi. Mintha minden áron a tudtára akarná adni másoknak, hogy ő bizony siet és ezzel direkt sürgetné őket. A pénztárosokat, vagy bármilyen más, szolgáltatást nyújtó személyt.
 – Ne haragudjon, totál elfelejtettem – fújtat egyet mérgesen, miközben a tárcájáért nyúl. – Kiegyenlíteném most, nem tartoznék a muszájnál tovább – mondja, miközben érméket kutat a pénztárcájában. Apróban fizet, most nem akarja az elegáns, újgazdag vállalkozót játszani, aki tízezressel fizeti ki a 210 yenes büntetését. Nem tolja az arcába sem az egóját, sem a pénzét. Kedves, és kifejezetten együttműködő személyiséget öltött magára a nyomozás kedvéért. Kifejezetten szórakoztatja magát ezzel a kis esetlen alteregóval, aki most Maaya előtt áll és szabadkozik, bénázik. Mindenki, aki ismeri, tudja, hogy sosem viselkedne így. Az egyik érmét még el is ejti.
– Hai, köszönöm szépen – veszi el a kiadott filmeket és zenei CD-ket, de megáll a mozdulatban, amikor Maaya azt kérdezi, segíthet-e még valamiben. Féloldalas mosollyal pillant rá. – Igazság szerint, igen. Egyik alkalommal, amikor ide jöttem, odakint összefutottam egy úrral és beszélgetésbe elegyedtünk. Elhagyta az egyik fontosnak tűnő ékszerét, és nagyon szeretném visszajuttatni neki, de nem tudok róla semmit. Reménykedem benne, hogy talán rendszeres vásárló és maga ismeri – mondja el tömören a történetet, miközben a zsebébe nyúl és valamit morzsolgatni kezd. Egyértelmű a sztori, zavarja, hogy nála van. Olyan, mintha eltulajdonította volna, pedig nem állt szándékában. Azóta is visszajár, azt remélve, hogy a férfi majd megjelenik. Már csak őszinte kíváncsisággal kell kérdezgetnie róla. Ilyen ember ő, kicsit szétszórt, jóságos, szerencsétlen, kíváncsi. Aki csak úgy kíváncsi a másikra. Hihető koncepciónak tűnik.
– Az úr, körülbelül 170 centi magas, félig hosszú, fekete haja van, a húszas évei végén, vagy a harmincas évei elején lehet, és… van az arcán egy furcsa anyajegy, valahol itt – mutogat az arcára, de kifejezetten bizonytalan. Pontosan tudja, hol van az az anyajegy. Azt is tudja, ki a férfi, hogy hívják, de nem törhet ajtóstól a házba. Ezt most nyugodtan és türelmesen kell intéznie kivételesen. – Sejtem, hogy nem adhat ki információt, de szerintem szüksége lenne az ékszerre.

Karakterlap

Watanabe Maaya

Fullbringer

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 000 / 15 000

Hozzászólások: 23

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 9 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
világossárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#f4df9e


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Shinpi-tekina oto - VIDEOTÉKA és AUDIO/VISUAL CD üzlet
« Válasz #16 Dátum: 2018. Márc. 11, 20:38:13 »

- Semmi baj, nem kell bocsánatot kérnie :o. Ha nem szeretne, nem kell társalognia, ez nem a fodrász. De azt kifejezettem szeretem, mikor első ránézésre intelligens emberek csinálnak magukból hülyét, ilyen próbálkozásokkal, vélt társadalmi elvárás miatt - mondom teljesen nyugodtan az igazságot. Lehet, hogy szebben is megfogalmazhattam volna, de nem látom értelmét mézesmázoskodni :/. Főleg úgy, hogy véleményem szerint semmi sértőt nem mondtam, csak burkoltan tanácsoltam a férfinak, hogy ne ilyen egyértelmű dolgokkal kezdeményezzen apró beszélgetést. Mert ha a másik félnek csak egy kicsit sütnivalója is van, akkor egészen biztosan hasonló véleményen lesz, mint amin én vagyok.
A következő mondata meglep és hirtelen nem is tudok rá mit mondani. Ha nem lenne rajta jegygyűrű, akkor komolyan azt hinném, hogy fel akar szedni. Bár ki tudja. Mindenesetre az egészen biztos, hogy soha többet nem kezdek nős férfival, egyszer pont elég volt. Több is, mint ami egy emberéletben egészséges lenne. De ez most mindegy is, egy régi történet, ami nem is tartozik ide.
- Köszönöm, ez kedves ^w^. Egyébként, ha engem kérdez, Shinohara-san, egy egyszerű „Mi újság?” vagy „Hogy telik a napja?” bőven elég bármilyen szituációban, ha csak egy egyszerű, semmitmondó társalgást kíván kezdeményezni egy olyan személlyel, akit nem ismer, vagy csak úgy ismeri, mint engem - mondom neki, bár nem vagyok benne biztos, hogy szüksége van-e az ilyesfajta tanácsaimra, de nem is igazán foglalkozom vele. Ez most csak egy ilyen beszélgetés, vagy megfogadja, amit mondok, vagy nem is veszi figyelembe, elviseli a beszédem, aztán mikor a kilép az ajtón, el is felejti. Tulajdonképpen pontosan ez a kép archetípusa van a vásárlóknak, akikkel beszélgetek.
- Megesik, még a legjobbakkal is - legyintek, majd előveszem a számlatömböt és kiállítok egyet a férfi nevére, nem gondolkodva azon, hogy miért is használunk ilyen módszereket, mikor már feltalálták a pénztárgépet. Abba csak beütném az összeget és már adná is ki a nyugtát. Egyszerű és könnyű lenne. De persze, meg értem, hogy egy ilyen világvégi pénzmosodában erre nincsen szükség. Kifejezetten megmosolyogtató, ahogy a férfi bénázik a pénzzel, mégis… kissé olyan mesterséges hatást kelt. Megint felötlik bennem a szokásos furcsa érzés. Mintha csak a színházban ülnék és egy kiválóan megkomponált darabot néznék, egy kiváló színésszel. De az egész nem több, mint egy fikció, amit próbálnak velünk elhitetni. Most is ezt hiszem, de erre továbbra sincs okom. A Shinohara-san teljesen normálisan viselkedik, csak nekem van ez a kellemetlen megérzésem, mintha valami nem lenne teljesen rendben vele. Mintha a kisugárzása és a viselkedése nem pontosan fedné egymást. De persze, ez továbbra is butaság, valószínű nem több, mint a saját képzeletem szüleménye, azért, mert még most sem hiszem el, hogy egy ilyen férfi, csak úgy, egy ilyen helyre jár :/. Mindegy, lehet többet kéne olvasom, vagy több filmet néznem :|
Meglep, mikor valóban szeretne még valamit, így érdeklődve hallgatom végig, hogy pontosan mit is. Minden apróbb szünete közben bólintok, hogy megértettem. Miután befejezte, nem szólalok meg egyből, gondolkoznom kell.
- Értem - bólintok komolyan -, ám ahogy mondta; nem adhatok ki semmilyen személyes információt a tagjainkról. Sejtem, hogy kiről beszél, de sajnos biztos nem lehetek benne - bár az anyajegy elég árulkodó. - De ha esetleg elmondja, hogy milyen ékszerről van szó megkérdezhetem az urat és ha ő az, akkor az engedelmével megadom neki a telefonszámát és fel tudja hívni, - ajánlom fel a jelen helyzetben, szerintem legjobban járható utat. Ezzel tulajdonképpen a káposzta is megmarad és a kecske is jóllakik. Már, ha a férfi valóban csak az ékszert szeretné visszaadni. Bár… mi mást akarhatna azon kívül egy másik férfitól? Főleg úgy, hogy házas. Oké! Azt hiszem, hogy ideje lenne leállnom a mindenféle elméletek gyártásával, csak azért, mert van egy nagyjából normálisnak tűnő tag ebben a leprafészekben :/.