Szerző Téma: Evolúciók csatája - Anton kontra Fuentes  (Megtekintve 957 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Damario Fuentes

Eltávozott karakterek

Números 29

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 500 / 15 000

Hozzászólások: 10

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Evolúciók csatája - Anton kontra Fuentes
« Dátum: 2014. Okt. 08, 15:40:11 »
Egy nyugalmasan eltöltött nap után céltalanul és már-már unatkozva feküdtem a szobámban, és a plafont bámultam. Ritka tőlem ez, mert valahogyan mindig találok valamit, amivel lefoglalhatom magam. Jobbra néztem, balra néztem, majd ismét a plafonra, és végül annyira átfutott rajtam az unalom érzése, hogy úgy pattantam fel, mint akit egy rugóval erőszakoltak ki a helyéről. Nem én voltam ma kiírva őrjáratra, de ez nem tántorított el attól, hogy kimenjek a nagy sivatagba. A legjobb hely, ha az ember egyedül akarna maradni. Fegyveremet a hátamra vettem – biztos, ami biztos alapon – és elhagytam a várost.
Jókora távolságot megtettem, és mikor visszanéztem, már csak a legmagasabb tornyok teteje látszott ki a dűnék mögül. Tovább sétáltam még egy kicsit, majd úgy döntöttem, hogy itt tökéletes lesz. Körülnézve egyetlen hollow-ot sem láttam, aki megzavarhatna. Leültem, a szigonyomat pedig a térdemre helyeztem, és lehunytam a szemem. Így, „vakon” kiélesedett a többi érzékem, mint a hallásom, és a reiatsu érzékelésem, de egyelőre nem tapasztaltam semmi furcsát. Amikor elégnek ítéltem, felálltam, és megbabonázott állapotban neki kezdtem pár forma gyakorlatnak. Az arrancar-ok legtöbbjével ellentétben kissé több gyakorlásra szorultam, tekintve, hogy a fegyverem még nálam is nagyobb volt, nem lehet vele csak úgy vagdalkozni, mint egy katana-val. Csapás jobbra, csapás balra, szúrás, majd a nyele végével „állon” vágtam a levegőt. Befejezve, megpördültem és imitáltam egy hajítást, ami kétélű fegyver volt, de ha valaki felé egy szigony száguld, csak nem marad az útjában. Ha igen, akkor szimplán hülye. Nem tudom mennyi idő telt el, mikor megéreztem valamit. Eddig senki és semmi nem akart megzavarni, ám most egy közeledő lélekenergia felkeltette a figyelmem. Az érzékelt irányba néztem, fegyveremet marokra fogtam, de a dűnék miatt egyelőre senkit nem láttam. Nem hagyhattam figyelmen kívül, akármennyire nem voltam ma beosztva. Valószínűleg csak egy hollow, vagy gilian, ám az Exequias tagjaként nem engedhettem meg magamnak, hogy egy ilyen mellett elmenjek. Lassan, ráérősen indultam el, hisz lassan járj, tovább érsz, tartja a mondás, és amúgy se nagyon siettem sehova. Miféle bátor alak lehet, aki ilyen közel mer jönni Las Noches-hez? Bár a tornyok már nem látszottak, a sivatag roppant csalóka volt, ha távolságokról volt szó, és egy újonc, vagy kevésbé tapasztalt könnyű szerrel el tudott tévedni egy pillanat alatt.
« Utoljára szerkesztve: 2014. Okt. 09, 07:14:31 írta Damario Fuentes »

Karakterlap

Anton

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
10 700 / 15 000

Hozzászólások: 68

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 13 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Evolúciók csatája - Anton kontra Fuentes
« Válasz #1 Dátum: 2014. Okt. 08, 17:53:36 »
Az életemet egyáltalán nem lehetett egyhangúnak nevezni. Valamikor a barlangomban heverészve a falakat karcolgattam és azon járt az eszem bele lehet-e halni a semmittevésbe. Máskor élet halál harcot vívtam hozzám hasonló rettegő Adjuchasokkal. Megint más esetekben különös figurákkal hozott össze engem a sors. Emberekkel kik fél kézzel legyőztek engem. Hollowokkal kik elvesztették maszkjukat és shinigami -féle kardot hordtak maguknál. Egyszer egy bölcs azt mondta a világ tele van csodákkal. Valószínűleg nem is sejtette menyire igaza van. Azon a bizonyos napon egyik kedvenc kedvtelésemnek hódoltam még pedig a táplálkozásnak. Egy majd két méter magas denevér kinézetű szörnyeteggel viaskodtam. Testég vastag fekete szőr borította be hatalmas hártyás szárnyakkal repült és két hegyes fül fityegett a fején. Valószínűleg erősebb voltam nála ám valahányszor le akarta csapni mindig elszállt. Mindegyik szárnya alatt egy-egy kisebb karmokkal ellátott kar foglalt helyet. Kissé leereszkedett úgy a fejem magasságába majd megpróbálta megvakítani, hogy könnyebben levadászhasson. Szerencsémre a végtagja túl rövidnek bizonyultak így nem tudott engem elérni. Ráadásul egy karom egy méretes pajzsban végződött így nem kellett aggódnom az esetleges sérülésektől. Ebben a patthelyzetben nem tudtam mitévő legyek. Illetve akadt még egy apróság, amit nem tudtam megérteni. Ha valakinek ilyen rövid karjai vannak azt miért nem falták már fel? Igaz szárnyai lévén a levegőbe tudott szökkenni ám egyesek képesek voltak a levegőben sétálni. Fel nem tett kérdésemre csakhamar megkaptam a választ. Tágra nyitott ocsmány pofáját majd abból fülsüketítő kiáltás szakadt ki. Úgy egy méterre tőlem mintha a homok felrobbant volna majd egy méter magas oszlop keletkezett és azon nyomban össze is rogyott. Azonnal megértettem innentől ennek már a fele sem tréfa így megpróbáltam rövidre zárni eme kis csetepatét. Pajzsomat magam elé tartva megindultam előre akár egy hős lovag. Pár lépés megtétele után a pajzsomba csapódott egy hanghullám, amitől kisebb árkot ásva vagy fél métert hátracsúsztam. Természetes pajzsomban egy kisebb ököl méretű mélyedés keletkezett ám nagyobb baj nem történt. Ismét rohamra indultam ám megint meg kellett állnom egy kellemetlen támadás miatt. Ezúttal két sérüléssel indultam útnak azzal a határozott céllal, hogy ezúttal felfalom ezt az irritáló lényt. Két méter lehetett köztünk a távolság mikor az Adjuchas ismét kinyitotta a száját. Mivel nem voltam egy ostoba fajankó így kitértem a hang irányából így az már nem tudott hátráltatni engem. A denevér csak lebegett közvetlenül a föld felett és nem értette, hogyan tudtam kitérni. Amíg ő tanakodott én tetem két nagy lépést majd egy hatalmas kiáltás mellett keresztülszúrtam tekintélyes méretű karmaimmal. Pár pillanatig kétségbeesetten csapkodott majd ernyedt tettel rám borult akár egy fátyol. Nagy örömmel rágtam keresztül magamat ezen a takarón miközben lelkem mélyén, már ha rendelkeztem ilyennel elégedettséget éreztem. A nagy csata után leültem egy kisebb buckára, hogy kifújhassam magam és, hogy begyógyuljanak a sérülésem. Az egész pajzs tömör csontból állt így nem éreztem semmiféle fájdalmat. Ám valamiért nagyon zavart, hogy nem makulátlanul néz ki. Szememet behunyva ejtőztem egyet ám azért figyeltem nehogy valaki megtámadjon. Nem tudom mennyi idő telhetett el ám egyszer csak különös energiát érzékeltem pár dűnével arrébb. A nagysága akkora lehetett, mint az enyém ám nem egy Adjuchashoz tartozott, hanem egy Arrancarhoz. Azelőtt minden egyes Arrancar akikkel találkoztam jóval erősebbnek bizonyultak, mint én. Kíváncsivá tett ki lehet ez a nyeszlett alak. Ám azt sem zárhattam ki, hogy csak rejtegeti a lélekenergiáját így csalogatva magához a prédát. Ezt rögtön kivertem a fejemből ugyanis egyetlen egyszer sem láttam őket vadászni. Szép lassan elindultam az idegen felé buckáról buckára, míg az egyiknek a tetejéről meg nem pillantottam a férfit. Az alattam elterülő dombocska lábánál foglalt helyet. A teste egy fiatal emberéhez hasonlított ám jól tudtam nem minden az aminek látszik.
- Mit keresel itt kint? Miért nem vagy a palotádban ahol biztonságban lehetsz?
Ez a kijelentés nem volt teljesen igaz ugyanis ott majdnem ugyanolyan könnyen megölhetnek egy Hollowot mind idekint.
- Egy ilyen girhesnek nem kéne kíséret nélkül mászkálnia egy ennyire veszélyes helyen?
Valami oknál fogva kicsúszott a számon eme sértés bár nem szándékosan.
« Utoljára szerkesztve: 2014. Okt. 24, 22:50:17 írta Anton »

Karakterlap

Damario Fuentes

Eltávozott karakterek

Números 29

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 500 / 15 000

Hozzászólások: 10

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Evolúciók csatája - Anton kontra Fuentes
« Válasz #2 Dátum: 2014. Okt. 11, 16:33:28 »
Merengésemből a két energia összecsapása rántott ki, majd az egyik hirtelen eltűnt. Úgy látszik két viaskodó hollow egymásnak esett, és egy olyan összecsapásból csak az egyik kerülhet ki győztesen. Néhány sonido-val közelebb kerültem hozzájuk, és még mindig csak az egyik energiát éreztem, ami megerősített abban, hogy csak az egyik él; és az bizony közeledik, majd pár pillanattal később meg is pillantottam egy halvány sziluett alakot az egyik dűne tetején. Nem igazán leplezte nemtetszését, rögtön csípős hangnemben vont kérdőre, mégis mi a fenét keresek én ott. Nem tudtam mire vélni ezt a hangnemet, hollow-tól ilyet még nem tapasztaltam, még akkor sem, ha tudattal rendelkezett. Elég magabiztosnak tűnt, ha megengedett magának egy ilyet. A legtöbb fajtársa inkább csöndben marad, vagy legalábbis tisztelettel néz az arrancarokra.
- Fogd vissza egy kicsit a lepénylesődet! – próbáltam rendre utasítani, majd folytattam, mielőtt közbe vághatott volna. – Nincs palotám, és csak merengeni jöttem ki. Az Exequias tagja vagyok. Hallottál már róluk, ugye? – félve teszem fel a kérdést, tartok attól, hogy nem csak meggondolatlan, de tudatlan is a rendszerünkkel kapcsolatban.
- A kérdés igazából az, te mit keresel ide kint. A hozzád hasonló hollowok rettegnek egymástól, és inkább távol maradnak a kietlen sivatagtól, nehogy valami orvvul elkapja őket a homok alól. – nem tudom, pontosan mi járt a fejében, csak remélni mertem, hogy nincs annyira hülye, hogy nekem essen. Nem sokkal erősebb nálam, viszont nem mutattam még meg neki mindent. Sőt, még semmit nem mutattam neki, így minden egyes lépésem meglepetést fog okozni neki, és nem hiszem, hogy túlságosan hatékony lenne ellene. „Girhes”? Erre felhúztam a szemöldököm, mert nem gondoltam, hogy valaha, pont egy ilyen közrendű hollow próbál majd sértegetni.
- Egy kicsit még gondolkodjál azon, hogy kettőnk közül ki a girhes. Nem kell veled mást tennem, csak elzárnom téged, és éheztetni, hogy visszafelé fejlődj, és elveszítsd a tudatod. – kíváncsi lennék mi történne, ha ezt tényleg megtenném, de sajnos nem lesz rá lehetőségem. A kutatási részleg más keze alatt nyugszik, én csak szimplán megölöm azokat, akik megpróbálnak illetéktelenül behatolni a területünkre, legyen az shinigami, ember, bount, hollow, bármi más, ami még létezik a világban. Nem szerettem volna komoly sérülést okozni neki, de leakasztottam a zanpakutomat a hátamról, fél kézre fogtam, másik kezemet pedig egyenesen rászegeztem; tenyérrel lefelé, előre kinyújtott ujjakkal. Vörös színű energia kezdett materializálódni az ujjaim előtt, egy cero, ami azon nyomban elsült, ahogy elérte a maximumát, és feltartóztathatatlanul száguldott a hollow irányába.
- Mielőtt bármit tennél, vagy mondanál, szabadnom megjegyeznem, akkor van, illetve akkor lesz komoly probléma, ha bevetem a zanpautom. - tájékoztattam.

Karakterlap

Anton

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
10 700 / 15 000

Hozzászólások: 68

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 13 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Evolúciók csatája - Anton kontra Fuentes
« Válasz #3 Dátum: 2014. Okt. 11, 22:45:23 »
Valami oknál fogva sokkal bátrabbnak és rámenősebbnek éreztem magamat, mint általában. Nem volt szokásom így beszólogatni másoknak még annak, sem aki nagyon az agyamra ment. Melegség öntötte el az egész testemet a talpamtól egészen a fejem búbjáig. Nem tudtam valami sokat az Arrancarokról mégis az agyamra ment mindegyik egytől egyig. Csak ülnek a hájas valagukon bent a kényelmes székeiken miközben a rendes Hollowok az életüket kockáztatják a túlélésért. A srác azt mondta fogja vissza magamat, aminek hatására legszívesebben lefejeltem volna a maszktalan buráját. Megkérdezte tőlem, hogy halottam-e róluk én meg nagyon vidám hangon válaszoltam neki.
- Hát hogyne halottam volna? Tán olyan hülyének nézel, hogy nem hallottam rólatok? Tik laktok abban a fehér kupolás izé bizé bigyuszban. Mindjárt mondom, már a nyelvemen van. Lajtorja, lakatos, lekváros bukta. Nem nem nem megvan mi a neve Las Noches. Ti éltek ott maszktalanok meg a szolgáitok és szépen halomra ölitek egymást.
Mindegy egyes mondattal, amit kiejtettem a számon egyre magabiztosabbá és agresszívabbá váltam.
- Azt, hogy mit keresek itt ahhoz neked semmi közöd. A sivatag még nem a tiétek így oda megyek, ahova akarok. - mondandóm végén jól erősen mellbe böktem magamat, amitől kissé kiserkent a vérem.
Valami olyat vartyogott, hogy ő nem girhes mégis én sokkal nagyobb és szélesebb voltam nála. Ebből kiindulva hozzám képest ő csak egy anorexiás bélgiliszta.
- Én nem félek semmitől és senkitől. És csak, hogy tud, az a valami én vagyok.
A szám kezdett egyre jobban kiszáradni és valamiféle savanykás ízt éreztem. Nem tudtam mitől lehet ám ellenállhatatlanan késztetést éreztem egy pohár jéghideg sör iránt.
- Hé, kölyök. Tudom, hogy még a fenekeden van a tojáshéj azonban nincs véletlenül egy kis söröd. Úgy innék egy hatalmas pohárral, hófehér habbal a tetején. Tudod még életemben nem ittam ám meg vagyok róla győződve ez minden italok királynője. Még nézni is üdítő, ahogyan a kis buborékok lebegnek, benne majd egyszer csak pukk kidurrannak. Ha lehetne, templomot emelnék a tiszteletére eme nemes italnak, hogy mindenki istenként imádhassa.
Valami lehetett abban a Hollowban akit bekebeleztem ugyanis egyre jobban omlottak le rólam a gátlásaim. Mikor azzal kezdett fenyegetni, hogy bezár egy cellába és végignézi, ahogyan visszaváltozok az volt mindennek a teteje. Úgy éreztem mindenképpen meg kell leckéztetnem ezt az alakot. Ha pedig nem sikerül, akkor nemes egyszerűséggel elteszem láb alól. Egyik kezét előre nyújtva valami vörös izzás jelent meg az ujjai hegyén. Sajnos csak későn értettem meg mire is készül az a nyamvadék. El akartam ugrani ám sajnos bizonytalanná vált a járásom így nemes egyszerűséggel leestem a dűnéről éppen az utolsó pillanatban.
Már nem érdekelt, mint csicsereg a madárka csak a nyakát akartam kitekerni. Amilyen gyorsan csak lehetett felálltam majd kissé dülöngélő mozgással elindultam felé azzal a szándékkal, hogy szétlapítom a fejét a pajzsomon. Fáradhatatlanul addig akartam ütlegelni, míg palacsintává nem válik. Sajnálatomra az ilyen felindult támadásnak az a hátránya, hogy védtelené teszi a végrehajtót.

/Mozgás és mozdulatok csak kis mérték térnek el az eredeti céltól. Eme furcsa állapot csak az ítélő és beszéd képességre terjedt ki komoly hatással./
« Utoljára szerkesztve: 2014. Okt. 24, 22:36:12 írta Anton »

Karakterlap

Damario Fuentes

Eltávozott karakterek

Números 29

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 500 / 15 000

Hozzászólások: 10

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Evolúciók csatája - Anton kontra Fuentes
« Válasz #4 Dátum: 2014. Okt. 19, 12:59:53 »
Túllőttem a célon. Mármint, ami magamhoz képest számít. Egy pillanatra lehunytam a szemem, és vettem egy mély levegőt, majd kifújtam. Nyugalmat erőltettem magamra, és próbáltam úgy hozzá állni ehhez a hollow-hoz, hogy nincs értelme komolyabb összetűzésbe keveredni vele, mert nem fogja megérteni, hogy nem kerekedhet fölém. A további megjegyzéseire nem válaszoltam, egyszerűen elengedtem a fülem mellett, mert nem volt szükségem a felesleges feszültségre. Aki egy harcban feszült, az hibát vét, és aki egy harcban hibát vét, az meghal. Nekem pedig egyáltalán nem állt szándékomban meghalni. Főleg nem egy ilyen aljarendű hollow-val szemben nem akartam alulmaradni. Mégis milyen fényt vetne egy ilyen dolog rám, és magára az Exequias-ra? Az a minimum, hogy rögtön feloszlatnák, szerintem, bár inkább ebbe bele se mertem gondolni. A cero úgy látszik meghozta a gyümölcsét, és bár nem bíztam el magam, az mindenképpen pozitív hatással volt rám, hogy eltűnt. De pechemre csak lebucskázott a domboldalon, ami akárhogy is nézzük, elég komikus volt.
- Látod? – nevettem fel.Ezt próbáltam elmagyarázni neked. Sosem érhetsz fel velem. – jó, ez talán egy kissé öntelt kijelentés volt, de annyira szórakoztatott a helyzet, hogy egyszerűen nem tudtam megállni, hogy most én szóljak be neki. Talpra vergődött, és megindult felém. Úgy látszott, komolyan kiakadt egy ilyen kis semmiségen, de ha már ennyire jól indult, akkor ne hagyjuk csak úgy itt.
- Ohó, nagy benned a bátorság, na, lássuk mit is tudsz. – leemeltem a hátamról a zanpakutom-at, és felkészültem egy esetleges támadásra. Ha ő nyitja a „táncot”, akkor a szigonnyal blokkolom a támadását, majd megforgatva a hosszú nyelű fegyvert, a fonákjával indítok egy erősebb ütést a feje irányába. Abban nem lenne semmi móka, ha egyszerűen csak leszúrnám, ezek után kíváncsi vagyok, mit tud, és mire, vagy mikre képes. A fegyverem hosszúsága miatt, a kezeim általában foglaltak, de a lábaimmal még bármire képes vagyok. Ha esetleg újabb támadást indítana, megpróbálok kifordulni előle, majd leguggolva egy lábsöpréssel próbálkozom, hátha sikerül a homokba kényszerítenem. Egyelőre nem szeretném sem a resuracción-t használni, az túl gyors lenne, és nem méltó – egyelőre - , sem pedig a hullámot, az megmarad egy amolyan adunak, ha valami rosszul sülne el. Két-három sonido-val odébb kerülök, tisztes távolságra tőle, és megvárom, hogy összeszedje magát. Úgy tűnik, elég indulatos, és ha továbbra is tartja ezt a tendenciát, akkor a birka türelmemmel képes leszek mindenféle gond nélkül legyűrni, anélkül, hogy komolyabb erőket meg kellene mozgatnom.
« Utoljára szerkesztve: 2014. Okt. 19, 13:01:53 írta Damario Fuentes »

Karakterlap

Anton

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
10 700 / 15 000

Hozzászólások: 68

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 13 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Evolúciók csatája - Anton kontra Fuentes
« Válasz #5 Dátum: 2014. Okt. 26, 20:32:12 »
Hozzám képest a gyümölcskocsonya egy szilárd tárgynak lehet nevezni. Igaz ez kissé túlzásnak tűnik csak kissé imbolygott a lábaim alatt a talaj. Mikor legurultam a dombon a maszktalan valami csúnyaságot vágott a fejemhez. Először nem értettem miről beszél ezért halkan kérdőre vontam.
-   Mi a fenéről karattyolsz? - bizonyára nem halotta, mert nem kaptam választ ám nem is volt rá szükség.
Pár pillanattal később a kótyagos fejem sikeresen megértette a korábban elhangzott mondatot. Azt állította, hogy sosem érhetek föl az ő szintjére. Normál esetben kissé felidegesítettem volna magamat ám abban az állapotban egy kisebb vendettát akartam lerendezni. Első kísérletem, hogy talpra, Másodjára viszont nem csúsztak szét a lábaim így végre megindíthattam a rohamot. Leemelte a hátáról méretes fegyverét és úgy várta a támadásomat. Pajzsos karommal megpróbáltam lecsapni, mint egy legyet ám nem éppen a terveim szerint történtek a dolgok. A célpont is imbolygott valamicskét bizonyára ő is evett valamit. Ennek köszönthetően meg talán kicsit a felkészültségének könnyedén megakasztotta a csapásomat. Jobb lábamat előre csúsztatva megkíséreltem félrelökni az utamból ám ő gyorsabbnak bizonyult. Fegyverét könnyedén megfordítva nagy erővel fejbecsapott, aminek hatására a valagamra estem. Hueco Mundo homokjának köszönthetően alig ütöttem meg magamat. Fejemet rázva próbáltam magamhoz térni. Szerencsémre a csapástól kissé kijózanodtam így viszonylag ismét normálisan forgott az agyam. Karmos kezemmel a sajgó fejemet szorongattam ám ügyesen megkarcoltam magamat. Bár tudtam, hogy ostobaság lenne folytatni a küzdelmet mégis megtettem. Nem hagyhattam, hogy egy ilyen tenyérbe mászó képű paprikajancsi kedvére szórakozzon velem és lenézzen. Prüszkölve megráztam a fejemet majd felálltam ezúttal nem volt szükség második nekifutásra. Ismét légies mozdulatokkal kitért előlem majd megpróbálta kisöpörni a lábaimat. Pechjére a pajzsom pont a megfelelő helyen volt így abba rúgott bele. Pár lépést hátrálva igyekeztem kitérni a támadási mezejéből. Pajzsomat magam elé tartottam a karmaimat pedig döfésre emelve vártam. Meg sem fordult a fejembe a távozás, mert tudtam az Arrancar zokszó nélkül hátba döfött volna. A korábbi hibáimból tanulva átváltottam védekezésre hátha nagyobb szerencsém lesz. Amennyire csak tudtam jobb kezemet kinyújtottam magam elé, hogy az elölről érkező csapást a pajzs minél előbb felfogja.
-   Na, mire vársz Arrancar? Ne állj ott, mint egy faszent. támadj. vagy sértegess tovább. De ne lustálkodj
Az volt a célom, hogy ha támad, akkor a pajzsommal megkísérlem eltéríteni a csapását majd a körmeimmel támadok. Ha esetleg eltűnik a szemem elől azon nyomban egy kaszáló mozdulatot teszek körülöttem.
(click to show/hide)