Szerző Téma: Takahashi gyártelep  (Megtekintve 1755 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Hirako Shinji

A Yuuniverzum ura

Adminisztrátor

*

Hozzászólások: 79

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 3 459 950 ryou

Technikatár
Ajándék küldése



  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Takahashi gyártelep
« Dátum: 2014. Júl. 03, 21:27:26 »


Az egykor nagy tiszteletnek örvendő Takahashi Corp. elhagyott gyárépülete. A cég régen hídelemeket gyártott, azonban a tulajdonos váratlan halála miatt az üzlet csődbe ment és örökre bezárta kapuit. Itt-ott már omladozó építmény, amitől óva intenek minden arra járót. Úgy tartják, Takahashi-san lelke visszajár kísérteni erre a helyre.






« Utoljára szerkesztve: 2016. Szept. 18, 11:40:07 írta Shihouin Yoruichi »

Karakterlap

Hoshi Tomomi

Ember

*

Időutazó :3

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
33 000 / 45 000

Hozzászólások: 53

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 16 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Orgona lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Post szín:
MediumVioletRed


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Takahashi gyártelep
« Válasz #1 Dátum: 2014. Aug. 04, 17:31:52 »
Családi kötelékek

Egyenletes léptekkel haladtam, annak ellenére is, hogy pontosan érzékeltem, ezúttal nem csupán azért jönnek utánam, mert ugyanarra akadhat valakinek dolga, hanem módszeresen követnek. Nem ijedtem meg, biztos voltam benne, hogy az a személy nincs tisztában azzal, kit is szemelt ki magának célpontként, mert ellenkező esetben bizonyosan nem utánam caplatna. Mosolyogva igazítottam meg hajamat, mintha csak a szemembe lógna, így pillantottam hátra, de nem tudtam ilyen távolságból kivenni az arcát, épp ezért úgy döntöttem, legjobb védekezés a támadás, amihez azonban olyan terepre kell csalnom, ahol egyrészt nincsenek szemtanuk, másrészt megfelelő a képességeim kibontakoztatásához.
Umi~jii biztosan ellenezné, ha tudná mire is készülök, és azt kérné, hogy azonnal hívjam a bronzosokat, ha nem maga tárcsázná, és adná elő aggódó hangon, hogy mi is történik jelenpillanatban, és azonnal érkezzen segítség, nehéztüzérség, esetleg a légierő és a tüzér század. El kellett mosolyodnom a gondolatra, mert olyannyira féltett, mintha valóban csupán egy tizenéves lennék, aki az ő felelőssége, és aki rászorul efféle védelemre. Az igazsághoz azonban inkább az tartozott hozzá, hogy inkább azoknak volt tartani valójuk tőlem, akik megpróbáltak célkeresztbe fogni.
A könnyű, fehér nyári ruhát megcsavarta a szél, és örültem, hogy már nem voltak mellettem osztálytársaim, akikkel találkozva néhány nyári feladatot egyeztettünk, nehéz lett volna megmagyarázni számukra, miért is kell a teljesen kietlen, és manapság használaton kívüli városrész felé vennem az irányt. Ráadásul így nem is kerültek veszélybe, egy kicsit biztos aggódtam volna, ha úgy fedezem fel az alakot, miközben mellettem nevetve mesélik ilyen-olyan élményeiket a szünet napjairól. Surprised Ahogy egyre inkább távolodtunk a város forgatagától, úgy fogytak az emberek, és vettem ki mind inkább a magas alakot. Sikerült észrevétlen vissza-visszapillantanom, így mind inkább kirajzolódott előttem, miképpen is festhet, és ez egyáltalán nem tetszett. Főként, hogy már a harmadikból meg tudtam állapítani, kiről is van szó, csupán saját lelkem megnyugtatása miatt igyekeztem felfedezni, még sem lehet ő, egyszerűen nem lehet itt. Ennek ellenére a magasság, testfelépítés teljesen ráillett, ahogy ruhája rejtekéből elősejlő szőke tincsek is, amit minden bizonnyal igyekezett elrejteni előlem, de amúgy sem ez árulta el, hanem a járása. Évek óta figyelem hátulról, pontosan ismerem minden mozdulatát, ahogy ő is az enyémet, egy tömegben bármikor kiszúrtam csupán az alapján, miként is tartotta magát, és mozdította meg testének tagjait.
Elképzelésem sem volt, mit is kereshet itt, nem szabadott volna ennek megtörténnie, éppen azért vállaltam az utazást, hogy neki ne kelljen. Az arcomon már csupán azért látszott mosoly, mert kényszerítettem magam, hogy úgy maradjak, ne sejtse még egyből, miért is tartunk egyre sietősebben egy olyan helyre, ahol semmi keresnivalója nem lenne egy magamfajta egyszerű diáklánynak. Már elértük a gyártelepet, de jócskán le volt maradva, így volt időm néhány másodpercben felmérni a terepet, merre is lenne érdemes fordulnom, hogy meglepjem. A következő sarkon befordulva futólépésre váltottam, és még egy sarkot fordultam, hogy elveszítsen szem elől, majd felkapaszkodtam az ereszcsatornán, és az egy emeletes épület tetején végig másztam egészen mögé, figyelve, nehogy felfedezzen egy kóborpillantással. Hiába, meg kell mondjam, a legjobbaktól tanultam, és ha a rendszerellenőrzők gépeit képes voltam becsapni, egy ilyen terepen gyerekjáték volt az eltűnés.
Átlendítettem lábam a tető szegélyénél, és egy tompa puffanással érkeztem meg alig pár méterrel mögötte, ügyelve, hogy a nagy keresésben is meghallja. Ahogy felém fordult kicsit megfacsarodott a szívem, hiszen egyszerre vágytam arra, bárcsak ne lenne itt, és örültem is neki, hogy ennyi idő után újra láthatom.
- Ha követni akarsz, jobbnak kell lenned, mert én a legjobbak legjobbikától tanultam mindent. ^w^ - Fontam karba mosolyogva kezeimet, majd arcomról lehervadt a mosoly, ahogy tekintetünk találkozott. – Mégis mit keresel itt, Nii~san?
« Utoljára szerkesztve: 2014. Aug. 07, 20:21:36 írta Neliel Tu Oderschvank »

Karakterlap

Hoshi Ryohei

Testnevelés tanár

Ember

*

ügyeletes konzolzsoké

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
40 500 / 45 000

Hozzászólások: 337

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 53 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Világos sárga (fekete csíkokkal xD)

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Demothy Neyen

Post szín:
#FFFB00#F5F5DC


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Takahashi gyártelep
« Válasz #2 Dátum: 2014. Aug. 04, 21:11:51 »
Családi kötelékek
Baromira csesztette az idegeim ez az egész hóbele kóceráj! Miután valami szekrényben göncöt találtam az amúgy csupasz valagamra, felöltöztem, és ideje volt megkeresnem egyetlen balerinámat, aki miatt erre az elátkozottul kőkorszaki helyre küldtek. Arra persze csesztek adatot adni, hogy hogy a fészkes fenébe keveredett ide a drága bérgyilkoskánk. Ámbár miután a húgomat megölte, könnyen lehet, hogy felhasználta, hogy itt kössön ki végre. Egy pillanatra ökölbe szorítottam a kezem. Újra az eszembe jutott az egyetlen rokonom halálának a napja. Nem szégyen kimondani, hogy mindennél fontosabb volt nekem Momi~chan. Egy pillanatra újra felfordult a gyomrom, miközben gombóc költözött a torkomba.
Ideje volt vadászni indulni, hisz azért voltam most itt, hogy elkapjam, nem egérpiáltatás végett. Amúgy is inkább nyeltem volna le egy drekkes régivágású mikrochippet, mintsem hogy ilyen gyengeséged tanúsítsak nyílt színen.
Inkább munkához láttam. Csórtam egy köpenyt, meg egy fonendoszkópot a nyakamba, majd kisajátítottam egy gépet. Gyerekjáték volt feltörni a biztonsági rendszerét. Két dolog érdekelt. Elsősorban a közelmúltban érkezett betegek, akik hasonlómód léptek olajra, mint jómagam. Személyleírására még emlékeztem a killercsajnak. Arról nem is hablatyolva, hogy induláskor minden infót feltöltöttek a fejembe. Álljon a kotera minden egyes testrészükbe! Rühelltem kiló hatvannal, ha infókat pakoltam a chippemre a kérdezésem nélkül.
Az már veszett mód más tészta volt, hogy baromira fontos volt az ügy nekem is. Ha nem küldenek vissza, akkor is a killercsaj után jöttem volna, csak békén hagyták volna a fejem. Piszok szerencséjük, jól lőtték be a helyet, ahova érkeztem. A hirig bige meg elég kölyök pofával volt feltuningolva, hogy szinte biztosra vettem, sulis ártalmatlan kislánynak adja majd ki magát. Szóval már csak a seggfej-neveldét kellett belőnöm, és megvárnom az én csuricsivitelő balerinácskámat. Hogy száradt volna le a keze, mikor először stukit fogott a mancsába.
Miután minden infó megvolt, megszabadultam ettől a röhejes hacukától, viszonylag normális szerelést csórtam magamnak, és indulhatott a vadászat. A kapucnit a hajamra húztam, hogy a rezeseknek ne tűnjek fel túlzottan, vagy inkább talán csak megszokásból. Mindenesetre a csaj kiszámíthatóbb volt, mint egy programozott egér. El se értem a sulihoz, már messziről kiszúrtam, ahogy néhány tini lánykával cseverészett, baromi széles vigyorral. Ha eddig nem is lett volna, most baromira felcseszte ezzel az agyam. Újfent bevillant, ahogy legutoljára láttam Momit. De egyelőre uralkodnom kellett magamon. A többi csitri csak elrontották volna az egész cserkészetet.
Úgy tűnt a killerbige is érzékelte a helyzetet, mert pont, ahogy ilyenkor kell, kihaltabb terület felé vette az irányt. Mentem utána, ha már megadta ezt a szívességet.
Egyszerre csak eltűnt előlem. Hasonló kiképzés, mint az enyém. Tudtam, nem vehetem félvállról. nem fordultam hátra azonnal, még akkor sem, mikor egészen bizonyosan hallottam magam mögül a motoszkáját. A megfelelő pillanatra vártam, hogy gyorsan és biztosan ölhessek, ám megszólalt. A mondandója baromira nem segített az amúgy is zaklatott lelkemen.
   - Ehhez azért már pofa kell! - horkantottam szinte a szavakat. - Azok után, amit műveltél Momival még képes vagy "Nii~sannak" hívni? Nem tudom ki cseszett így pofán, hogy ennyire rebootoljon az agyad! - indultam felé látszólag lomhán - Azt azért remélem, hogy még emlékszel, hogy mi a francos fenét műveltél Tomomival! - eljött az ideje a bosszúmnak.

(click to show/hide)

Karakterlap

Hoshi Tomomi

Ember

*

Időutazó :3

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
33 000 / 45 000

Hozzászólások: 53

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 16 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Orgona lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Post szín:
MediumVioletRed


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Takahashi gyártelep
« Válasz #3 Dátum: 2014. Aug. 09, 01:45:19 »
Családi kötelékek

Hatalmasra tágult szemmel figyeltem, és legnagyobb sajnálatomra nem csupán a meglepetés miatt, hanem a félelemtől is önkéntelenül így cselekedtem. Mit is kellene tennem egy ilyen helyzetben, amikor egy ismerős idegenként, egy barát ellenségként, a testvérem valaki teljesen másként tekint rám. Eddigi életem során egyszer sem hallottam még így beszélni őt, a hangja bár érces volt, mindig kedvesen szólított meg, még akkor is, ha korholó szándék rejtőzött mondandója mögött. Nem láttam szemében ilyen dühöt, és ennyi megvetést még, és ez megrémített. Ő tanított arra, hogy sose hagyjam, ellenfeleim meglephessenek, mert az egyenlő a halállal, most mégis megtörtént, és abban a pillanatban fogalmam sem volt, mit kellene tennem…
- Te nem ő vagy… - Motyogtam magam elé, és bár ez igaz volt, vagy sem, abban biztos voltam, nem biztonságos ez a hely számomra.
Nem gondoltam volna, hogy a rendszerellenőrzők ilyen gyorsan ráébrednek, hogy hiba van a számításaikban, és utánam küldenek valakit. Feszülten figyeltem minden mozdulatát, nem lehettem biztos benne, hogy nem rejteget-e valahol lőfegyvert, vagy hasonlót, mert abban az esetben azonnal a futást kellett volna választanom. Talán szégyen, talán nem, de még ha csak a külsejét is másolták le, és nem az agyát piszkálták meg, sokkal erősebb volt nálam, hiszen egészen apró kora óta a harcokra készült, ráadásul több tapasztalattal rendelkezett nálam. Egyetlen előnyöm az volt, hosszabb ideje tartózkodtam itt, hozzászoktam a környezet minden sajátosságához.
- Nem tudom ki vagy, vagy kinek gondolod magad, de nem tettem semmit Tomomival… Én vagyok Tomomi! – Kiabáltam felé, valószínűleg értelmetlenül, mert ahhoz értettek a rendszerellenőrzők, hogy miként ültessenek új tudatot más testébe, vagy írják teljesen felül az előzőt, a biztonsági chipje biztosan megrongálódott, ezért történhetett mindez.
Könny szökött a szemembe, utáltam az ilyen helyzeteket, mert egy legutóbbinál olyan embereket veszítettünk el, akik sokat jelentettek számomra, és mindenki más számára. Ha egyszer bejutottak az ember agyába, onnantól kezdve szinte bármit megtehettek, nem volt semmi és senki, aki gátat szabhatott volna ténykedéseiknek. Ódzkodtam a gondolattól, hogy kezet emeljek a tulajdon testvéremre, a személyre, akinek az ébredésem köszönhettem, aki a gondomat viselte, és eddig óvott, de ebben a helyzetben nem tudtam, hová is futhatnék. Lassan csorogtak végig arcomon az első cseppek, miközben azt az alapállást vettem fel, amit még tőle tanultam a hosszú kiképzések alatt.
- Miért jöttél ide? Mért nem maradtál Cherryék mellett? – Szinte csak felbugyogtak a kérdések torokhangon, mintha valaki egészen más lettem volna, remegtek lábaim, és féltem megtenni az első lépést. – Nem kellene itt lenned, egyszerűen csak bíznod kellett volna bennem! – Az utolsó kiáltással erőt vettem magamon, és elrugaszkodtam a talajról.
Nem szándékoztam valóban támadni, azonban elegendő volt, ha vele elhitetem, hogy képes lennék rá, mert így szemtől szemben nem tudtam volna másként elfutni. Szinte úgy ugrottam, mint akit a föld eltaszított volna magától, oldalt a falon szökkentem feljebb, és lendítettem felé bal lábam, mintha csak így akarnék a fejére mérni egy erőteljes rúgást félfordulatból. Ennél azonban sokkalta gyengédebb tervem volt, a nyílt terep elhagyása végett, a védekezésre felemelt karjait szándékoztam ugródeszkaként használni, hogy visszajussak a tetőre, tudtam, hogy egy ilyesfajta támadást így hárítana, ismertem a mozdulatait. Mielőtt balom rüszttel becsapódott volna, lábat váltottam, és a jobbal ellöktem magam tőle, hogy a levegőben háttal a tető felé ugorjak. Ha nem lett volna meg az a több éves rutinom, bizonyosan a beton szegélyen végzem, de így csupán hangos puffanással súroltam végig azt, fájdalmas nyögés közepette eltűnve Ryohei szemei elől.
Szinte azonnal talpra ugrottam, hiszen agyamon átfutott, ezzel közel sincs vége, amíg utol nem ér, és meg nem öl, vagy ő nem hal meg, nem fog leállni. Egyszerűen ilyen volt a természete, makacs, kitartó, és ez ember feletti állóképességével és erejével tette félelmetes ellenséggé. Nem azért nem akartam vele megküzdeni, mert nehéz lett volna bántanom őt, hanem mert esélyem sem lett volna egy tisztességes, egy az egy elleni harcban, és ezt valószínűleg mind a ketten nagyon jól tudtuk, így kezdetét vette a fogócska…
« Utoljára szerkesztve: 2014. Aug. 09, 01:47:20 írta Neliel Tu Oderschvank »

Karakterlap

Hoshi Ryohei

Testnevelés tanár

Ember

*

ügyeletes konzolzsoké

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
40 500 / 45 000

Hozzászólások: 337

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 53 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Világos sárga (fekete csíkokkal xD)

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Demothy Neyen

Post szín:
#FFFB00#F5F5DC


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Takahashi gyártelep
« Válasz #4 Dátum: 2014. Aug. 23, 21:05:28 »
Családi kötelékek
A dühömbe mérhetetlen keserűség is vegyült. Nem érdekelt, hogy ez mennyire ült ki a pofámra. Valamiért fixa ideája volt, hogy ő Tomomi. Nem mintha nem emlékeznék a saját húgom arcára. Mégis a legutolsó emlékem volt a legerősebb. Ahogy a lány az élettelen szemeivel engem nézett.
Csesztek meghatni a könnyei. Utáltam az olyan nyamvadék vakarékokat, akik kinyiffantottak valakit, majd igyekeztek a bőrébe bújni. Ellopták a nevét, az azonosítóját, az emlékeit, az életét. Hát engem a büdös életbe nem fog elcsórni, az már tuti!
Ugyan úgy álltunk meg egymással szemben. Mint annak idején a húgommal, a közös edzéseink során. Vagyis ezeket is letöltötte tőle. Az arcán úgy tűnt, az érzéseit is, ám cseszett mód nem voltam kisegítve egy másolattal. Főleg azután, amit a valódi húgommal művelt! Jéghideg pillantással néztem a szemeibe, miközben újra megszólalt. Cherry~t emlegette, vagyis cseszett az érzelmeket lemásolni, ellenben színésznőcskének nem utolsó. Dühösen rándult meg a szám, mikor a pofámba lökte a másik baromira fájó pontom. Cseszett jó, én jöttem, hogy kinyírjam, erre ő szadizik itt velem. Mintha nem tudná, hogy mi a tetves fene lett a többiekkel!
   - Ha már annyira Momi~t akarod játszani, akkor had világosítsalak fel, nem mintha nem tudnád... - a hangom fenyegetően halk volt. Már nem dühöngtem, nem kiabáltam. A fejem jéghideg lett, mint a valamikori Antarktisz. Az egyik legszarabb dolognak tartottam, amit a kiscsaj művelt. Már nem lepett meg, hogy ilyen termettel, miként tudott mégis elbánni Momi~val. Valószínűleg őt is előtte megszadizta. És amilyen jólelkű, meg naiv volt a húgom, tuti biztos vagyok, hogy még hagyta is magát. Aztán mikor kicsinálta lelkileg, testileg már nem volt nehéz vele elbánni. Mindenesetre cseszett halkan folytattam - A többiek meghaltak. Cherry is! Elkapták őket a bronzosok. Nem mintha ez számodra újdonság lenne. Az egyetlen ok, hogy nem döglöttem meg magam is, mert cseszett mód szembe akartam nézni a húgom gyilkosával! És voala! - Indultam meg felé, elvégre nem cseszett bájcsevejre utaztam ennyit az időbe! Ám a kis bige tudta, hogy benne van a slamasztikába, fene gyorsan felhúzta a tapsicipőt! Átröppent fölöttem, kaptam utána, majd mikor kicselezett a fruska, kilóhússzal indultam utána. Fene mód nem rajongtam az ötletért, hogy lépcsőnek használt. Meg kell hagyni, jól lemásolta Momi mozdulatait, ám terepen gyakorlatom, még mindig nekem volt jóval több, mind a kettejükkel szemben. Én is utána lendültem, annyi különbséggel, hogy egy bukfenccel érkeztem, sérülés nélkül. Mentem utána, nem tévesztettem a hátát szem elől.
   
« Utoljára szerkesztve: 2014. Aug. 23, 21:55:43 írta Hoshi Ryohei »

(click to show/hide)

Karakterlap

Hoshi Tomomi

Ember

*

Időutazó :3

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
33 000 / 45 000

Hozzászólások: 53

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 16 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Orgona lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Post szín:
MediumVioletRed


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Takahashi gyártelep
« Válasz #5 Dátum: 2014. Aug. 31, 10:54:46 »
Családi kötelékek

Egy hang sem jött ki a torkomon szavaira, megfagytam egy pillanatra, és talán ott is maradtam volna, hogy végezzen velem, hagy menjek a többiek után, ha már vele is ezt tették. Agyamba bevillantak a képek, a többiek nevető, vagy éppen szomorú arca, ahogy azon bánkódtunk, megint kevesebben lettünk, vagy a megbeszélések, ami alatt bár nem egy ember viccelődött, mégis tudtuk, az akció véresen komoly lesz.
Ryo~nii arcára is emlékeztem, hiszen az ébredésem után az volt az első igazi arc, amit láttam, tudtam, hogy életem végéig nem felejtem majd el, akkor sem, ha átmossák az agyam, vagy kitörölnek a létezésből. Sohasem, megígértük egymásnak, hogy a kötelék közöttünk erősebb, mint a rendszerfenntartók bármely eszköze, még a halálnál is. Most mégis itt áll velem szemben, és azt mondja, hogy számára halott vagyok, ami pedig még fájóbb, ettől kicsit valóban halottnak éreztem magam, holott erre szemernyi időm sem volt, mert ha gyorsan nem indultam volna el, valóban azzá tett volna.
Az ugrás szele némileg felszárította könnyeimet, a hátamon végig csúszó szegélynek sercegő hangja, és az enyhe fájdalom, amit horzsolása okozott, pedig segített abban, hogy magamhoz térjek. Egy pillanatra sem álltam meg, tovább gurulva ugrottam talpra, majd ledobtam lábamról a könnyű nyári szandált, mert az bár szép volt, és kényelmes, szemernyit sem segített a mozgásban, és a kapaszkodásban. Hallottam a tompa puffanást, amivel megérkezett mögöttem, és egy halk nyögéssel nyugtáztam, vannak tulajdonságai, amiket most szívesen vettem, volna, ha módosították volna.
- Térj észhez, elvégre mért jöttem volna vissza, ha megöltem Momit? Semmi okom nem lenne itt lenni, előled jobban el tudtam volna bújni, ha a rendszerfenntartókkal maradok! – Kiabáltam rá, ám egy pillanatra sem álltam meg.
Nem tartottam valószínűnek, hogy ezzel hathatok rá, de talán sikerülhet vele elgondolkoztatnom, ami annyira elég, hogy a sűrű épületek között eltűnjek szem előtt. A gyártelep kiváló helyszín volt számunkra, rengeteg hellyel, ahol mászókázhatunk, lendülhetünk, elbújhatunk. A már nem működő kémények kény labirintusba zárták a köztük fel-felbukkanó magasabb emeleti irodákat, helyiségeket. Fel és lemásztam létrákon, halk léptekkel egyensúlyoztam végig a szegélyeken, igyekezve messzire elkerülni a bátyámat, elvégre szemtől-szemben megküzdeni öngyilkosság lett volna. Ismertem képességét, és a harcmodorát, azonban ez nem jelenthetett egyet a győzelemmel, hiszen amíg az ő képessége a harcot segítette elő, addig az enyém inkább az ellenfelet hátráltatta, ezzel viszont ő is tisztában volt.
- Semmi értelme ennek a kergetőzésnek, ha végzel velem, a húgodat ölöd meg, és te magad leszel a gyilkosa. – Kiáltottam rá, mikor ismét túl közel került hozzám, pedig mindent megtettem, hogy elkerüljem az újbóli találkozást. –Te sem akarod ezt, Nii~san! Gondolj az ébredésemre, arra, hogy mennyi időt szenteltél nekem, és mennyi boldog pillanatunk volt a szomorú időkben is, ezt nem veheti el tőlünk senki! Hát nem emlékszel? TwT – Indultak el újból könnyeim, ahogy hátráltam előle, s bár ijedtnek tűnhettem, nem tőle rettegtem, inkább attól, hogy őt is elveszítem.
Menekülési útvonalat kerestem, azonban úgy tűnt, nem nagyon mászhatok már semerre, mikor kezem egy nehezebb lánchoz ért. Összeszorult a torkom, ahogy arra gondoltam, hogy bántanom kell Ryoheit, azonban az sem tűnt kellemesebb kilátásnak, hogy esetleg ő ölne meg engem. Összeszorítottam szemem, és a felém lendülő testéhez vágtam a láncot, és amíg azzal bajlódott, hogy kigabalyodjon belőle, elsuhantam mellette.
Éreztem, ahogy utánam kap, és a nyári ruha könnyű anyaga megadja magát neki, így egy nagyobb darabot le is tépett róla, én magam pedig a lendülettől oldalamon gurultam tovább. Nem foglalkoztam vele, talpra ugrottam, és egy szaltóval érkeztem néhány méterrel lejjebb, egy másik épület tetejére, majd onnan iramodtam tovább. Láttam a szemében, mikor rám nézett, hogy valóban ölni akar, ez előtt sosem láttam ilyennek, és ez megrémített. Egyetlen ember jutott eszembe, aki segíthetett volna, így minél előbb a kijárat felé igyekeztem haladni, hogy eljuthassak Umi~jiihez. Biztos voltam benne, hogy ő képes lesz kitalálni valamit, hogy megmentsük a bátyámat.
- Sajnálom Nii~san… minden az én hibám… - Suttogtam magam elé, majd megtörölve szemem ismét lejjebb lendültem, hogy átcsússzak egy palánk alatt.
Biztosan tele voltam már horzsolásokkal, a ruhám koszos volt és szakadt, ez azonban nem érdekelt, lévén csupán egy dolgot akartam. Hazajutni.
« Utoljára szerkesztve: 2014. Aug. 31, 10:56:19 írta Neliel Tu Oderschvank »

Karakterlap

Hoshi Ryohei

Testnevelés tanár

Ember

*

ügyeletes konzolzsoké

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
40 500 / 45 000

Hozzászólások: 337

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 53 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Világos sárga (fekete csíkokkal xD)

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Demothy Neyen

Post szín:
#FFFB00#F5F5DC


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Takahashi gyártelep
« Válasz #6 Dátum: 2014. Nov. 16, 18:04:27 »
Családi kötelékek

Rojtosra szaggathattam volna a pofám, annak se lett volna semmi értelme! A fruska mondta a magáét, magasról leszarva , hogy mi a retkes kórságot vakeráltam közbe. Az időhúzás mindenesetre ment neki, az egyszer hótziher! Szóval kusskúrára fogtam a saját pofám, elvégre volt más, amibe az energiám feccölhettem. Például, hogy elkapjam az imposztort. Nem volt gyengusz a csaj, az már egyszer hót ziher! De igazából nem is vártam mást. Momi~chan se volt gyenge, mégis sikerült neki hirigeskednie! Akarattal nem használtam más szót, elvégre az érzéseimet most nem igazán elemezgethettem. Nem annak volt itt az ideje. Vörös köd telepedett az agyamra, lehúzódott a szemeimre, és elszántan rongyoltam a balerina után valami kiló hússzal. Fogalmam sincs, mi a hét fenéért nézett ekkora csub alaknak. Főleg, ha Momi minden emlékét elcsaklizta, hogy majd megtorpanok elfilozofálgatni, pár elejtett rimánka hallatán. Azért még engem se ejtettek annyira a fejemre, hogy meggárgyuljak. Hiába látott neki deltázni, amint megpillantott, a sarkába voltam. Lentről hallottam néhány disznószekrényt, ahogy az utcán elhúztak valamerre, de épp nem érdekelt, hogy merre tarthatnak a bronzosok.
Őszintén szólva, baromira fogalmam sem volt korábban, hogy ez az időutazósdi ilyen elcseszett nyavalya! Hasogatott a fejem, és ha mindez nem lett volna elég, első körbe killerbigébe botlok. Gibson szaga volt az egész rohadt rendszernek. Talán, ha nem lett volna ennyire mély a fájdalmam, és a dühöm, lehet ezeket végig is gondoltam volna. Így azonban az agyalást békésebb időkre hagytam. Csesztesse más most a meditálós kis szőnyegét. Inkább azon filóztam, dívik~e még ebben a korban is az újrafeldolgozás. Cseszett mód nem volt ilyesmiről szó az adatbankomban. Valamiért pár száz év, és az emberek ezeket a kórságokat francba dobják, csumára szívatva ezzel a magam fajta fószerokat.
Egy méretes lánc csattanása térített kicsit magamhoz a vörös mizériámból az agyamon. Egy ormótlan láncot vágott a kiscsaj hozzám. Torokhangon felröhögtem, a fájdalomtól, nem mintha olyan fene nagyon derűs lettem volna, vagy épp mazochista. Inkább csak a hét fenét akartam ráheccölni, hogy kissé pakolja tele a pelust.
   - Ennél azért több kell kicsi hirig balerina! Vagy ezt elfelejtetted kiszedni Momi~chantól? - érdeklődtem le finoman, miközben magam is meglepődtem, hogy milyen fene kedves stílusra váltottam hirtelen.

(click to show/hide)

Karakterlap

Hoshi Tomomi

Ember

*

Időutazó :3

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
33 000 / 45 000

Hozzászólások: 53

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 16 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Orgona lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Post szín:
MediumVioletRed


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Takahashi gyártelep
« Válasz #7 Dátum: 2014. Dec. 07, 13:48:58 »
Családi kötelékek

A bánat szorította a torkomat, szinte levegőt is alig kaptam, ahogy egyre kúszott felfelé a mellkasomból. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer így kell szembenéznem majd vele, és ha mégis, akkor az majd ilyen valóságos lesz, és nem csupán egy rémálom. Számtalanszor küzdött már meg velem edzések alkalmával, de azok végén mindig nevettünk, nem volt benne gyilkolási vágy, félelem, és szomorúság. A túlélésért tettük, ezt tudtuk jól. Most is ezért futottam, mert jól tudtam, amikor kitisztul az agya, és felfogja, mit is tett, akkor sokkal rosszabbul lesz, mint most van, és együtt élni sem fog tudni a ténnyel, hogy mit tett velem.
De hiába beszéltem most hozzá, nem úgy tűnt, mint aki képes felfogni, hogy ésszerű dolgokat hozok fel számára, egyszerűen ölni akart. Azt hiszem pontosan így festene, ha valóban meghalnék, és ilyen elszántsággal keresné meg a gyilkosomat. Ennek akár örülni is képes lettem volna, ha jelen pillanatban nem pont rólam feltételezte volna, hogy ilyesmit tettem. Persze megértettem, korábban sokszor előfordult, hogy így akartak megközelíteni minket, éppen ezért nem vállaltunk soha egyedül akciót, mert sebezhetővé tett minket.
Nem sok ötletem maradt, miként is rázhatnám le, mert bár méretemből adódóan könnyebben szökkentem egyik elemről a másikra, sokkal jobb kondícióban volt nálam, és erősebb is, így kiegyenlített volt a küzdelem. Ha utolért volna, pedig egyértelműen az övé lehetett volna a győzelem, ami egyenlő a halállal, éppen ezért kellett egérutat nyernem.
Umi~jii lakása a város másik felén leledzett, nekem pedig nem volt annyi erőm, hogy addig meneküljek, pénz nem volt nálam taxira, s még ha sikerült is volna egy ilyen ócska vasdobozt beindítanom, és meglovasítanom, fogalmam sem volt róla, miként érhettem volna biztonságban odáig. >w< Valamiképpen az egész annyira abszurdnak is tűnt mellette, hiszen mindennél jobban vágytam rá, hogy ismét láthassam a többieket, Ryo~nii is hiányzott, rengeteget gondoltam rá, most még sem tudok örülni a viszontlátásnak. Ez a korszak tele van iróniával, annyira megszerettem, hogy tényleg vágytam rá, itt maradhassak, és halhassak meg a későbbiekben, de arra egy pillanatig sem gondoltam, hogy ez ilyen gyorsan bekövetkezhetne.
Néhány másodpercig megbújtam egy kémény mögött, még a lélegzetem is visszafojtottam, ahogy hallottam bátyám lépteit, majd hangtalanul surrantam el a másik irányban, kezem számra szorítva, az utolsó hangokat is visszaszorítva. Már nincs itt az ideje annak, hogy szavakkal hassak rá, egyetlen lehetőségem az volt, hogy lerázva időt nyerek, amíg kitalálom, hogy mit is tehetek. Abban biztos voltam, hogy ezen a helyen nincs olyan eszköz, amivel kivehetném a felülírt emlékeket, és ezzel visszaállnának az elfedett eredetiek. Az ilyen apró módosítások nagyon könnyűek voltak a rendszeralkotók számára, és mivel nem nagy adathalmazokat cseréltek és módosítottak, a delikvens számára sokkalta valóságosabbnak tűnt, viszont visszafordítani is könnyebb volt.
Aztán meghallottam a vonat egyenletesen zakatoló hangját, amitől remek ötletem támadt. Bár itt közvetlenül nem állt meg, viszont arra tökéletes volt, hogy az egyik magasabb épületről rákapaszkodhassak, és ezzel némi időre lerázhassam Ryo~niit. Merész, és veszélyes manővernek látszott, azonban az sem volt kevésbé az, hogy tovább kergetőzzek vele, így megfeszített izmokkal kezdtem el nyargalni, utolsónak tűnő energiámat felhasználva egy nagyobb ugráshoz. Nem érdekelt, hogy perpillanat meghall-e, csak azt figyeltem, milyen távolságban van a közeledő vonat, és honnan tudnék ráugrani.
Legnagyobb szerencsémre senki sem gondolta volna, hogy egy kiálló vasgerendáról bárki kivitelezne egy nagyobb ugrást, főként nem a vonathoz. Alig három méterre volt a sínek felett, így nemes egyszerűséggel kiegyensúlyoztam rá, majd az engem követő Ryoheire néztem, kicsit szomorkásan.
- Hamarosan ismét találkozunk, Nii~san… - Suttogtam még mindig könnyes szemekkel, majd elrugaszkodtam, és tompa puffanással a vonatra érkeztem.
Figyeltem arra, hogy a végén érkezzem rá, nehogy követni tudjon, majd lekapaszkodtam az oldalára, és leguggoltam, hogy a bent utazók ne vehessenek észre. Nem lesz laza utam a következő megállóig, de legalább Ryot sikerült leráznom, és ezzel némi időt nyernem…


Köszönöm a játékot! *^*

Karakterlap

Hoshi Ryohei

Testnevelés tanár

Ember

*

ügyeletes konzolzsoké

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
40 500 / 45 000

Hozzászólások: 337

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 53 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Világos sárga (fekete csíkokkal xD)

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Demothy Neyen

Post szín:
#FFFB00#F5F5DC


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Takahashi gyártelep
« Válasz #8 Dátum: 2014. Dec. 13, 00:23:25 »
Családi kötelékek

Ahelyett, hogy az én pofámba lökte volna a további szövegelést, magába magyarázott a kis fruska. Gondoltam, hogy nem fogja sokáig bírni, hogy ennyi személyiség legyen folyamatosan aktív állapotba, de azt azért én se vártam, hogy ennyire hamar behaluzzon. Értem én, hogy alap járaton defektes, de ez nagyon elcseszett párosítás, ha még a hiriges beütését is hozzá vesszük! Fene gyorsan ideje volt magasabb fokozatra kapcsolni! De a franc essen belé, fürge egy kis bige volt, ezt nem lehet tőle eltagadni. Viszont hiába pattogott körbe, én meg cseszett kitartó. Elég durva indokom  volt rá, hogy az legyek.
Már nem kellett felszívnom magam, baromi zabos voltam anélkül is. Rongyoltam utána, és úgy tűnt, noha neki van táposabb helyismerete, mégis ő tűnt fáradtabbnak.
Pár pillanatra el is tűnt előlem. Mentem még egy kicsit, majd lélegzet visszafojtva keresni kezdtem. Csessze meg, ennyire nem lehetett gyors! Ki van zárva! Főleg, ahogy már zihált, nem rázhatott le ilyen könnyen! Le ég a pofámról a bőr, ha itt volt a kezeim között, én meg nagy marha, futni hagytam! Mérgembe belerúgtam egy kőbe, mire a megriasztott kisnyúl el is ugrott a rejtekhelyéről. Vagyis még se én baltáztam el... gondoltam nagy naivan. Aztán villám gyorsan összekapcsoltam a fejembe a dolgokat. Vonat, kicsi csíra teper ezerrel, én meg itt nagy pofával lelkesedek, hogy milyen ügyesen elő ugrasztottam. Ekkora orbitális vadbarom azért én se lehetek! Vagy mégis. Kiló hússzal tepertem utána, de mint már említettem, gyors volt a kicsi bige, veszett gyors. Meg a vonat is, amit megcélzott, szóval lekéstem a járatot. Hogy a fene essen az egészbe. Dühömbe utánuk küldtem egy méretes kavicsot, de amit beszoptam, azt beszoptam. Semmire nem mentem már vele. Egy méreteset káromkodtam, majd belevertem a kéménybe, ha már volt olyan kedves, és rejtegette előlem a csajt, majd miután nyeltem egy kiló törmeléket, mert a kémény megadta magát, leültem, hogy végig filózzam, mi ilyenkor a teendő.
Odáig oké, hogy voltam olyan mafla seggfej, hogy hagytam meglógni a lányt, de azért mégis csak kéne kezdeni valamit a szituval. A fenének volt épp ilyesmire türelme. Újabb öklös, és újabb adag törmelék után mégis csak ledobtam újra a seggem, hogy valami fene nagy okosságot kitaláljak, mert a kémény rongálásokkal nem mentem valami sokra. Legfeljebb ha nem vigyázok kihívják rám a bronzosokat, ami még tovább glancolná, az amúgy is csodás helyzetemet!

Köszönöm én is a játékot!

(click to show/hide)

Karakterlap

Ketsueki Higure

Fullbringer

Xcution

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 9

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 2 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Xcution

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Bíbor

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Takahashi gyártelep
« Válasz #9 Dátum: 2016. Máj. 28, 01:18:51 »
~ Madárlesen ~
Kompozíció.
Művészi.

Az elhagyatott gyártelep egyik kitört ablakán keresztül a Hold ezüstös fénye két alakot világít meg. Egyikük fáradtságot mímelve törli le a nem létező verítéket a vonásait fedő porcelánszerű arcmásról, ezáltal is kifejezve mennyire megerőltető egy igazi műremek megalkotása. A másik figura mozdulatlan, üvegesre fakult tekintetében tompán tükröződik vissza a nagy világító képmása, amelytől művészünk kölcsönzi nevét. Vagyis pontosabban szólva nem önmagát nevezte el, hanem valamelyik igencsak „kreatív” elmével megáldott zsurnaliszta aggatta rá a Holdgyilkos címkét. Az igazat megvallva egészen találónak gondolta, szinte adja magát, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az áldozat homlokából kimetszett holdcikkelyre emlékeztető darabka. Kifejezetten elégedettnek érezte magát. Művészetének eme darabja kivételesen jól sikerült, az élet rubint nedűje pont olyan módon csörgedezett le áldozatának orcáján ügyködése közepette, mintha vörös könnyeket hullajtana önön elmúlását gyászolva. Magába fogadta a szomorúságot, amit a fiatal, munkásosztályba tartozó nő érzett, amikor életének fonalát ily’ korán, s oly’ hirtelen elmetszette egyik tőrének pengéje. Lelke azonban immáron megnyugodott, Higure bekebelezte azt, így benne még akár évszázadokig létezhetett...
Kifejezetten romantikusnak hat ez a gondolat, bár a valóságban a plus lélekenergiájának minden egyes cseppjét elszipolyozta, mígnem végül semmi sem maradt, ami képes lenne összetartani a lélektestet és annak magvát adó tudatot. Mint minden ajándéknak, amit az istenek küldenek az árnyékvilágba, ahol az emberek élnek, az ő különlegességének is megvan a saját ára. Esetében az adomány fenntartásához bizonyos időközönként úgymond táplálkoznia kell, leginkább azokhoz a sötétségben élő lényekhez tudná hasonlítani magát, amelyeket a közhiedelemben vámpíroknak hívnak. Természetesen nem a mainstream média által érthetetlen módon felkarolt csillogó nyálgombócokat értette ez alatt, hanem azokat az örökléttel megáldott individuumokat, akik hozzá hasonlóan a létezés esszenciájából merítették hatalmukat. Egy felsőbbrendű faj, az evolúció következő lépcsőfokának képviselőjeként éppen ezért sohasem érzett bűntudatot.
- Evilági szenvedésed a végéhez ért. Örvendj, kedvesem! - suttogja átszellemülten, miközben gyöngéd mozdulattal végigsimít kesztyűs jobbjának ujjaival a lány sápadt arcán. Valami azonban megzavarja az idillikus pillanatot. Ismerős érzés kúszik fel a gerince vonalán, önkénytelenül is borzongásra késztetve testét. Tompán érzékelhető, mégis erőteljes kisugárzás, sokkalta karakteresebb, mint a hölgyeményé volt, akivel csillapította éhségét. Szája állatias, ragadozószerű vigyorba húzódik, majd kissé esetlen módon feltápászkodik, baljában tartott szikéjéről lomhán csöpögnek alá a kövér vércseppek. Csöpp, csöpp, csöpp. Kísértetiesen zöld ragyogás jelenik meg a talpa alatt, miközben a levegőbe szökken és két hosszabb lépéssel megállapodik az épület tetejének egyik tartógerendáján. Fekete ruházata teljességgel beleolvad a környezetébe.
Várakozás.
Izgalmas.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Máj. 30, 15:52:15 írta Ketsueki Higure »

Karakterlap

Cassandra Keen

Night Eagle (Törvényenkívüli igazságosztó)

Ember

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 500 / 15 000

Hozzászólások: 144

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 24 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
sötét zöld

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Takahashi gyártelep
« Válasz #10 Dátum: 2016. Máj. 28, 12:01:06 »
Madárlesen

- Mind halott…
Állapítottam meg a látványtól, ami fogadott, miközben a pulzusát néztem az egyik holtestnek. Furcsa… valaki megelőzött volna? Minden esetre a drogszállítmányt valaki meghiúsította… és vele együtt egy fontos informátoromat is… a rohadt életbe! Ezért valaki fizetni fog!
- Kadera láttál valamiféle mozgást, míg nem voltam itt?
- Nem Miss Keen… sajnos a gyártelep környékén, nincsenek kamerák. Teljesen elhagyatott.
- Remek… akkor kapcsolódj az én kameráimhoz, amiket elhelyezek.
- Igen is Miss Keen.
Elővettem a nyílvesszőtartómból 3 mini kamerával felszerelt nyílvesszőt majd elhelyeztem őket 3 pontra, hogy Kadera jól lásson. Mikor kilőttem mind a 3-mat a megfelelő pozíciókra, rá kérdezek Kaderára.
- Nos? Szerinted?
- Bármi is legyen… valószínűleg aki ezt a látványt hagyta itt Miss Keen, nem lehet kispályás…
- Várj csak…
Hangokat hallottam a közelben… mintha az épület kívül történne valami… talán a gyilkos most is itt van? A fülhallgatómon keresztül bekapcsoltam a szemüveget, ami hirtelen ott termet a szememnél. Még szerencse hogy nem kell állandóan hordani és összecsukható. A falakon túl láttam, hogy egy sötétben lévő alak éppen egy ártatlan áldozatot próbálna… megölni talán? Minden esetre annak tűnik. Se szó se kevesebb gyorsan tennem kell valamit. Kikapcsoltam a szemüveget és visszacsuktam, majd bekapcsoltam a hangelváltoztató eszközt. Majd gyorsan elővettem még 4 kamerával felszerelt nyílvesszőt és kilőttem az épületből egyenesen a másik épület szélére hogy majd Kadera jól lássa az eseményeket. Szerencse hogy van egy távolság köztem és az alak között így egy nyílvessző suhogását alig hallana meg… főképp a sötétben nem is láthatja a nyilaimat mivel azok is fekete színűek. Mikor elvégeztem, itt volt az idő kimenni. De óvatosan. Az ablakpárkányon már amennyi megmaradt belőle, kinéztem. De az a sötét alak nem volt ott…
- Kadera… hova ment a célpont?
- Nem tudom Miss Keen mikor bekapcsoltam a kamerát csak a nő volt ott…
- Megnézem… tartsd szemmel a környéket…
Gyorsan elővettem a pisztolyomat és kilőttem a kötelet hogy leérkezzek. Odasétáltam a lányhoz. Megnéztem, mi van vele. Szegény sokkot kapott és valószínűleg elájult. De mintha életben lenne…
- Kadera… van, itt egy sokkos állapotban lévő lány azonnal ki kell hívni ide a mentőket!
- Már is küldöm a jelet Miss Keen… legyen óvatos…
- Meglesz.
Le kell valahogy tesztelnem ezt az alakot. Csak nem mehetett el messzire… jól van… játszzuk a játékát, amit szeretne… én leszek a préda… de egy olyan préda, aki meglepetéssel készül. Még szerencse nálam van a prototípus nyílvesszőm. Szükség helyzetén be is vetem. Újra bekapcsoltam a szemüvegemet, hogy átlássak a falakon. Körbe néztem és sehol sem láttam senkit. Kikapcsoltam a szemüveget, megint mert nem láttam értelmét. De ekkor hirtelen úgy éreztem valaki a hátam mögé settenkedne…
- Egy rossz mozdulat… és az volt az utolsó!
Megszólaltam a szokásosan hangelváltoztató hangomon keresztül. Remélem a hatást ő is érzi, hogy nem egy sima prédával fog most szembe állni. Minden esetre már előkészítettem a mini nyílvesszőmet, hogy végső esetben rá dobjam. Ha ezt kivédi, és kiderül róla, hogy meta humán a fickó bevetem a prototípust, amivel remélem, mozgásképtelenné teszem. Legalábbis remélem… de ha nem sikerülne, akkor sem engedhetem elszökni!
« Utoljára szerkesztve: 2016. Máj. 28, 12:05:22 írta Cassandra Keen »

Karakterlap

Ketsueki Higure

Fullbringer

Xcution

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 9

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 2 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Xcution

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Bíbor

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Takahashi gyártelep
« Válasz #11 Dátum: 2016. Máj. 30, 15:37:33 »
~ Madárlesen ~
Segítségkérés.
Értelmetlen.

Mozdulatlanul szemléli a jövevényt mióta az csak betette lábát az elhagyatott, romos épületbe. Minden kétséget kizáróan rendelkezik a meglepetés nyújtotta előnnyel, azonban egyelőre úgy dönt, kivár azzal, hogy felfedje rejtekhelyét az érkező idegen előtt. Különösebb érdeklődés nélkül méri végig öltözetét, habár a kötélpuskás mutatvány láttán némileg felvonja jobb szemöldökét maszkja alatt. Normál körülmények között talán valaki furcsállná mindkettőjük érdekes ruhaválasztási döntését, azonban a Holdgyilkos tisztában volt azzal, hogy az éjszaka leple alatt aktívkodó egyének általában meglehetősen kényesek szoktak lenni személyazonosságuk védelmét illetően. A szavakat hallva kis híján felhorkant, majdhogynem kicsúszik a száján elégedetlenségének effajta materializációja. Egy pillanatig arra számított, miszerint ismételten egy műértővel sodorta össze a Sors, mint egykoron a magát Lucky Lukenak nevező alak esetében, azonban sajnálatos módon csalódnia kell. Habár kicsit sem fogja vissza kisugárzását, láthatóan az Íjásznak nehezére esik meghatároznia merre is lehet, ám ettől függetlenül minden bizonnyal érzi a férfiból áradó jéghideg gyilkos szándékot, lévén hirtelen megpördül tengelye körül pisztolyával a helyiség üres levegőjébe célozva. Itt végül elszakad a cérna, nevetése visszhangozva száll a falak között, prezentálva az építmény remek akusztikus tulajdonságait, habár feltehetőleg gyárként ennek nem sok hasznát vették egykoron tulajdonosai. Egy macska ügyességével és fürgeségével ugrik át a gerendáról gerendára, megközelítve célpontját, akinek talán feltűnhet köpenyének halk susogása. Koránt sem feszélyezi a lőfegyver jelenléte, hiszen tökéletesen tisztában van vele, miszerint ilyen alantas fegyverek képtelenek lennének véget vetni életének. Emberi eszközökkel lehetetlen megölni az istenek választottját.
- Valóban „sokkos” állapotban van, úgy is mondhatjuk, hogy halálra rémült! – jegyzi meg félhangosan némi kuncogással fűszerezve, véleménye szerint kifejezetten tetszetősre sikerül a szavai által közvetített üzenet, figyelembe véve a körülmények helyzetkomikumát. – Jöhetnek akármilyen gyorsan, ha csak nem képesek utazni az időben, akkor nem fogják tudni megmenteni Őt. Milyen tragikus szembesülni a megmásíthatatlannal, mennyire kínzó a tehetetlenség, nem igaz? Mondd, Te látod az utolsó mozdulatodat? Megmutathatom, ha szeretnéd!
Megelőzendő az esetlegesen érkező lövéseket, ismét segítségül hívja a különös smaragd csillogást, aminek köszönhetően képessé válik mindenfajta segédeszköz és sérülés nélkül leérkezni a padlózatra a legalább harminc méteres magasságból. Könnyed, nyugodt lépésekkel kezd el körözni kiszemelt prédája körül, mozgása közben a Hold fénye meg-megcsillan a baljában tartott szike azon részén, amelyet nem borított be korábbi áldozatának vére. Egész megjelenéséből egyfajta hűvös nyugalom árad, egyértelművé téve, hogy a történtek nem holmi fellángolás eredményei. Néha engedett ösztöneinek, amennyiben egyik-másik becserkészett zsákmánya kedvére való volt, ám többségében a gyors megoldásokat kedvelte, lévén évszázadokkal korábban az édesanyja mindig azt tanította Neki, ne játsszon az étellel! Igen, Ketsueki ekképpen gondol a körülötte élő emberekre, szemében a többség nem különbözött a levágásra ítélt baromfiktól. Természetesen nem beszélhetünk kannibalizmusról a szó szótári értelmében, lévén sohasem fogyasztott a meggyilkoltak húsából, ráadásul a fentebb említett jelenség kizárólag azonos fajon belül értelmezhető. Ő pedig messze magasabb szinten áll, mint az ostoba homo sapiens!
Vég.
Elkerülhetetlen.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Máj. 30, 15:57:30 írta Ketsueki Higure »

Karakterlap

Cassandra Keen

Night Eagle (Törvényenkívüli igazságosztó)

Ember

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 500 / 15 000

Hozzászólások: 144

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 24 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
sötét zöld

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Takahashi gyártelep
« Válasz #12 Dátum: 2016. Jún. 04, 16:02:35 »
Madárlesen

Miközben a fickó körülöttem sétált, addig én szorosan markolásztam a mini nyílvesszőmet a kabátom ujjánál, ne hogy észrevegye, mire készülök, ha esetleg megtámadna. Alaposan szemügyre vettem az öltözékét. Sötét ruha, eltakarva az arca, mintha valami 17-18- századból való opera fantomja lépett volna elő. És kicsikét emlékeztetne engem egy Drakula felvonásra is. Ha az elmondása alapján a lány tényleg halott, akkor egy olyan ellenféllel állok most szemben, akit jobb, ha komolyan veszek. De nem szabad azonnal bevetni a nagy ágyút. Meg van…. szépen el fogom vakítani, szerencsére a másik kezem szabad. Meg is van a terv. Ha megtámad, először rá dobom a mini nyílvesszőmet. Ha elkapja, nyerek időt vele és egyből bevethetem a bombát, amiből tuti biztos nem tér ki. Ráadásul elvakítom vele így közelharcra tudom kényszeríteni. Viszont közelharcban vigyáznom kell, mert amit a nővel tett, nem igazán érzem úgy, hogy mindenképpen kockáztatnom kell azt, hogy a közelembe kerüljön, de ha nincs más választás, akkor addig verem laposra a fickót, míg él és mozog. Ráadásul a motorom is a közelben van szóval eltereléshez való eszközeim megvannak, de a kérdés elég lesz e hozzá. Okosan kell játszanom.
- Nem vagy eléggé meggyőző. Mondhatni szánalmas… Isten komplexus idióta barom, aki, mert megöl, egy védtelen nőt hirtelen valami istennek képzeli magát? Figyelmeztetlek… Én nem az a fajta ember vagyok, akivel te olyan könnyen elbánhatsz. Még a végén pofára eshetsz. Biztos meg akarod próbálni?
Az ilyen fajta ellenfélnél hasznos, ha felhergelem egy kicsit. Az lesz a legjobb, ha ő kezdeményez, és így betudom, vetni a tervemet. Ha balul sülne, el a dolog még ott van a többi vészterv, amivel lehetőleg semlegesíthetem. Lehet bármennyire is különleges, bármennyire is erős, de nálam van a meglepetés ereje. És ez előny. Viszont nem szabad alábecsülnöm. Úgy hogy óvatosan, és mindig figyelnem kell minden mozdulatára. Na, gyerünk… essünk túl rajta!
« Utoljára szerkesztve: 2016. Jún. 12, 13:07:53 írta Cassandra Keen »

Karakterlap

Ketsueki Higure

Fullbringer

Xcution

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 9

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 2 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Xcution

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Bíbor

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Takahashi gyártelep
« Válasz #13 Dátum: 2016. Jún. 08, 22:31:00 »
~ Madárlesen ~
Kacagás.
Harsogó.

Nem tudja megállni, hogy ekképpen adjon hangot véleményének a csuklyás kinyilatkoztatásával kapcsolatban. Újdonsült áldozata feltűnése óta mozdulatlanul strázsál a fiatal nő holtteste mellett, nem mozdul, nem igyekszik teret nyerni vagy felmérni a környezetét. Kétségtelenül remek csapdát tudott volna állítani, amennyiben számít az ismeretlen feltűnésére, lévén gondolkodás nélkül rohant oda az üres porhüvelyhez. Valaki, aki ennyire védi az inkognitóját és a látott eszközökhöz hozzájut, feltehetőleg nem állampolgári vagy felebaráti kötelezettségeinek tesz eleget. Nyugodtan folytatja tovább sétáját, egyelőre nem tervez lépni, egyértelműen látszik, ellenfele is a kivárás taktikáját választotta magáénak. Látszólag úgy tűnhet, hátrányban van, mivel a pisztoly ellenében egy szikét tud felmutatni látható fegyverként. Persze a látszat néha csal…
- Tetszik a gondolkodásod! – harsan rekedtes hangja, amiben továbbra is ott bujkál a korábbi nevetés árnyéka. – Személy szerint egy szóval sem említettem, hogy istenként tekintenék magamra, de mégis mit tehetnék, ha látványom ezt a reakciót csalja elő belőled? Elfogadom! Leszek az Istened! – tárja szét karját megadóan, kicsit sem zavarja a mellkasára célzó lőfegyver ténye. – Látod és megérted: létezik-e nagyobb hatalom annál, minthogy dönthetsz élet és halál fölött? Valóban, nem tűnsz olyan embernek, s eme önbesorolással fenyegetésed el is veszítette élét. Vajon mi félnivalója lenne a Mindenhatónak egy egyszerű haladótól?
A sértést természetesen figyelmen kívül hagyja, lévén valóságtartalma a nullához konvergál, ráadásul kizárólag a primitív értelem illeti obszcén megjelöléssel azt, amit nem képes felfogni. Pszichiátria leírása minden bizonnyal tartalmazná a narcisztikus jellemképet, a függőségre való hajlamosságot, mindezeket némi szociopata beütéssel megspékelve, viszont tévképzetesnek semmilyen körülmények között nem neveznék. Az azt feltételezné, képtelen megkülönböztetni a valóságot az elme játékától. Az isteni ajándék, ami képességeként materializálódik, ellenben minden kétséget kizáróan létező dolog. Elgondolkodva dönti oldalra a fejét, mérlegeli a szórakozás lehetséges minőségét. Megkérdőjelezhetetlen, hogy végezni ezzel az új jövevénnyel határozottan nagyobb kihívásnak tűnik, mint amilyen az előző volt, aki szinte semmilyen ellenállást nem mutatott, elfogadta sorsát. Döntésre jut, eljátszadozik még kissé a tányérjára került fogással.
- Mondd, féled az elmúlást? – teszi fel kérdését csevegő hangnemben, mialatt véget vet a körözésnek és megállapodik az egyik kitört ablak előtt, így alakját körbeöleli a Hold fénye, maszkjára pedig sötét árnyék vetül kalapjának széles karimája miatt. – Etsuko rettegett tőle, kérlelhetetlenül rimánkodott, felajánlotta volna mindenét, csakhogy továbbra is szenvedhessen ebben az árnyékvilágban. Ám amikor elérkezett a pillanat, élni akarása cserben hagyta Őt, testét megdermesztette a félelem…
Kaján élvezettel osztja meg a ma esti légyott részleteit, ugyan szavaiból sugárzik a büszkeség, valójában rájátszik, mivel a korábbi heves kirohanásból ítélve arra a következtetésre jutott, miszerint ellenfelét könnyedén felbőszítheti művészetének részletezésével. A harchoz hideg fej szükségeltetik, az indulatok pedig hibára késztetnek. Meglepő hirtelenséggel lendül támadásba, a padlózat lelkét segítségül hívva gyorsítja meg lépéseit, amivel oldalra mozdul, helyváltoztatás közben halálos precizitással dobja a baljában szorongatott pengét, célja eltalálni az önjelölt igazságosztó fegyvert markoló kézfejét. Akciójának sikerességétől függetlenül mozog tovább, cikkcakkban közelíti meg opponensét. Mielőtt még túlzott közelségbe érne, körülbelül négy-öt méteres távolságban ismét használja a kísérteties zöld fényt, aminek köszönhetően a magasba szökken és a levegőben úszva félfordulatot tesz, jobbjában pedig három dobókés élén csillan meg a holdsugár.
Dobás.
Hajszálpontos.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Jún. 08, 22:35:02 írta Ketsueki Higure »

Karakterlap

Cassandra Keen

Night Eagle (Törvényenkívüli igazságosztó)

Ember

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 500 / 15 000

Hozzászólások: 144

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 24 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
sötét zöld

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Takahashi gyártelep
« Válasz #14 Dátum: 2016. Jún. 09, 19:30:25 »
Madárlesen

A rohadék… szóval egy pszichopata barommal van dolgom. Hmh bár a hulla kinézetéből ítélve ezen nem kéne csodálkoznom. Minden esetre egy biztos most már. A fickó potenciális veszélyt jelent Karakura város lakóira nézve. Azonnal semlegesítenem kell még pedig gyorsan! A rendőröknek aligha lesz esélyük ellene. Jobb, ha én intézem el. A kis beszéde igen csak arról tesz tanúbizonyságot róla, hogy az egója eléggé nagy. Ám bár eddig nem tekintette istennek magát, de szívesen az istenemmé válna. Legalábbis ezt mondta. Amit, annyit takarhat, hogy leginkább azt kommunikálta felém, hogy te itt és most meg fogsz halni. Hát abból nem eszel! Aztán feltett egy igen érdekes kérdést. Lehet e nagyobb hatalom annál, hogy dönthet valaki élet és halál között? Nos, ezen, sokszor elgondolkodtam. De mindig azt kaptam válaszul, hogy ezt a hatalmat senki nem bitorolhatja. Lehet én is döntök más emberek életéről és haláláról de, én mindig felajánlom a megadást. Nem ölök esztelenül! Ráadásul akkor ölök, ha az életemen múlik a dolog. Ez a szemét viszont ártatlant ölt meg. Nem úszhatja meg szárazon! És én tenni fogok róla! Viszont mikor ez a pszichopata végzet a mondandójával hirtelen támadást indított felém. Amint feleszméltem erre azonnal elugrottam. Kis késeket dobott felém. Vetődnöm kellet sokszor ne, hogy eltaláljon. Amikor befejezte, észrevettem, hogy a földön van. Nos. Most én jövök…
- Hogy félem e, a halált? Nem… nem félem sőt, a halál fél tőlem. Mert eddig akárhány szemétláda, bűnöző, szociopata, pszichopata próbált megölni engem, porul járt mind. Felajánlottam neked hogy add meg magad. De ezt a lehetőséget elpasszoltad! Itt az idő, hogy felelj a tetteidért!
Ezután a mini nyílvesszőmet egyenesen felé dobtam, majd a vakító gránátot és ezután egy újabb mini nyílvesszőt dobtam el. Viszont a második nyilat nem a fickó felé, hanem egyenesen a gránáthoz. Ezt azért kellet, hogy hamarabb robbanjon fel és árassza el a fickót a vakító fény. Mivel tud repülni így nem volt más választásom. Az elterelés az első nyílvessző jelentette. Ha bekapja a csalit, megvakítom. Viszont ha nem akkor más trükköt kell bevetnem ellene. Szerencsére trükkökkel kapcsolatban van választási lehetőségem bőven. De előbb lássuk ebből a csávából, hogy fogja kihúzni magát. Talán túlkésőn fog reagálni? Remélem… mert ha későn reagál, akkor azonnal neki fogok menni a két elektromos botommal. Mivel valószínűleg meta humán az illető, ezért keményebb eszközökkel kell ártalmatlanítanom. Gyorsan, és halálos pontossággal… a fickó nem is sejti szerintem, de most ellenfélre akadt. Remélem maradandó élményt biztosítok neki!
« Utoljára szerkesztve: 2016. Jún. 12, 13:08:16 írta Cassandra Keen »