Szerző Téma: Takahashi gyártelep  (Megtekintve 1947 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Ketsueki Higure

Eltávozott karakterek

Xcution

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 9

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 2 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Xcution

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Bíbor

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Takahashi gyártelep
« Válasz #15 Dátum: 2016. Jún. 09, 21:01:28 »
~ Madárlesen ~
Reakció.
Gyors.

Várakozásainak megfelelően nem sikerül egyetlen rohammal véget vetnie találkozásuknak, ellenfele kiváló edzettségnek örvend, különösebb megerőltetés nélkül ugrándozik arrébb a felé hajított eszközök elől. Elismeréssel adózik képességeinek, igencsak fejlett reakcióidőről tett tanúbizonyságot a tény, mely szerint képes volt elkerülni a nem kis sebességgel érkező dobótőröket. Könnyedén landol a csuklyás mögött, zuhanását a bringer light segítségével lassítja le annyira, hogy ne kelljen tartani a becsapódástól. Nem rest, bal kezében máris felfedezhető egy újabb kés, amivel fordultában meglepő pontossággal találja el a felé közelítő mini-nyílvesszőt. Évtizedek katonai szolgálata miatt nem esik nehezére felismerni a felé érkező gránátot, s habár ránézésre nem tudja pontosan megmondani annak fajtáját, nincs kétsége afelől, hogy kellemetlen tapasztalatban fog részesülni, amennyiben a közelében durran el. Pont egy ütemet késik mozdulata, lévén gyengébbik lábának irányába próbál kitérni, így csak részlegesen ússza meg a villanógránát hatását. Fülei csengése és látásának elhomályosodás zavaró tényező, mindazonáltal alig néhány perccel ezelőtt „vacsorázott”, az így szerzett energiát pedig rögtön átcsoportosította érzékszerveire, aminek hála hamarabb kerülhet ki a detonáció negatív utóhatásai alól, mint egy normális ember. A fájdalom egyáltalán nem zavarta, lévén hosszú-hosszú esztendők óta fájdalomcsillapító készítményeken élt, ráadásul ennél sokkal szörnyűbb kínt is átélt, amelynek emlékét a combján lévő méretes forradás őrzi. Már-már kapkodnia kell, de végül mégiscsak időben rántja elő kardját, aminek élén vöröses derengés fut végig, amint érzékeli tulajdonosának beléáramoló reiatsuját. Hárítás hárítást követ, kardfogatói tudása legalább olyan szinten van, mint amilyen jól a szikét használja.
- Ó, tehát nem ez lesz az első alkalom? Milyen kár, reméltem emlékezetessé tehetem számodra! – nevet fel szavainak kettőségén egy újabb riposzt közepette, nincs miért tartania az elektromos rudaktól, ha azok nem képesek megérinteni a testét. – Ostoba az, aki nem fél a haláltól… vagy életed olyannyira üres lenne, hogy létezésednek nem találsz értelmet? Ezért járod az éjszakát? Keresel valakit, aki végre megoldást jelenthet kilátástalan helyzetedre? Nem kell tovább várnod, segítek rajtad! – hangjából komolyság érezhető ki, minden bizonnyal nagyobb energiákkal töltené el egy olyan lélek, amely megállás nélkül hajszolja végzetét. – Igazságosztónak képzeled magad vagy mi? Te kinek felelsz tetteidért, hm?
Ismét elkapta a nevetés, elméjében felszínre úszott egy emlék, amiben hasonló körülmények közé sodorta a sors folyama. A férfi, aki követte, szintén megbüntetni akarta művészetéért, habár Őt is eltéveszthetetlenül körüllengte az elmúlás jellegzetes aurája. Igyekezett azzal áltatni magát, miszerint az általa elkövetett gyilkosságok magasabb célt szolgálnak, mint amit Higure sajátjának vallott. Az ártatlanok védelmezése, a gyengék gyámolítása. Mennyire elavult, középkorias szemléletmód! Az ismeretlennel kapcsolatban ugyanez az érzés keríti hatalmába, s mint egykoron, most is elhatározza, eltörli ezt a tévképzetet. Az egyetlen ok, amiért kioltható egy másik élet, az a táplálkozás. Kérdőre vonható-e az oroszlán, amiért leteríti az antilopot? Ilyet nem tesz senki, hisz’ tisztában vannak vele, a természetéből adódik. Bármilyen más indok nem több, csupán önámítás. Sohasem kedvelte azokat, akik nem voltak tisztában azzal, mik is valójában. Eddigi defenzív stílusát megelégelve offenzívra vált, elegáns csuklómozdulattal szándékozik félreütni az egyik botot, majd visszahúzva fegyverét indít újabb támadást, ezúttal egy gyors döfés képében, amivel riválisa bal vállát célozza meg. Találat esetén egy kemény rúgással toldaná meg akcióját, ellenkező esetben megpördül tengelye körül és a feje fölül indított, rézsútos csapással igyekszik véres barázdát rajzolni játszópartnere felsőtestére. Érzi, ahogy egyre több és több adrenalint szabadít fel a szervezete, a csata hevének mámoros állapotában él igazán.
Összecsapás.
Felszabadító.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Jún. 09, 21:32:24 írta Hirako Shinji »

Karakterlap

Cassandra Keen

Night Eagle (Törvényenkívüli igazságosztó)

Ember

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 500 / 15 000

Hozzászólások: 146

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 24 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
sötét zöld

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Takahashi gyártelep
« Válasz #16 Dátum: 2016. Jún. 10, 15:04:37 »
Madárlesen

Valahogy éreztem nem lesz ennyire egyszerű. De azért látható volt annak a jele, hogy nem számított erre. Legalábbis ahogyan elnézem a vakító gránátom megtette a hatását. Gyorsan elővettem a két elektromos botomat, és rá vetettem magam a fickóra. Viszont az ellenfelem hirtelen kardot rántott, és azonnal ellentámadásba lendült. Nekem meg gyorsan védekezésre kellet adnom a fejemet. A legtöbb ütését ugyan ki tudtam védeni, de az utolsó vágását már nem, az ugyanis eltalálta a felső testemet. Az érzés hatására, az adrenalin bennem gyorsabban mozgott. Miközben tovább védekeztem az ellenfelem jártatta a kis szövegét. Mikor befejezte a mondandóját sikeresen kiütötte a kezemből az egyik botomat, majd egy gyors döfést indított a vállam felé. Szerencsére nem szúrta át, de felsértette a vállamat a rohadék. Ezután rúgást indított felém. Viszont az ösztönöm válaszként félrerúgtam a lábát majd gyorsan elugrottam tőle, hogy legyen terem esetleg újra használni az íjamat. Megvizsgáltam gyorsan a vállamat ért e komolyabb sérülés. Szerencsére nem. De azért piszkosul fáj. De nem érdekel. Kerül, amibe kerül, legyűröm valahogy ezt a fickót. Ekkor viszont Kadera hangját hallódtam a fülesemből.
- Miss Keen, ha nem bánja, míg el volt foglalva ezzel a fickóval, én addig lő távolságra helyeztem a motort. Vonja, el a figyelmét amennyire csak tudja! Ha ez sikerül altatóval felszerelt nyilakat fog bekapni a hátába, amitől még egy medve is kidőlne! Kadera vége.
Kadera ötlete most kapóra jött. Sőt, örülök néha, hogy ennyire előre gondolkodik. Sokszor kihúzott a pácból. Még szerencse hogy mielőtt leérkeztem volna ide addigra már elhelyeztem a kamerával felszerelt nyílvesszőket. Így Kadera minden lépésünket figyelembe tudja kísérni. Jól van, akkor. Elterelem a figyelmét, és amint Kadera befogja a célt, azonnal megkapja az altatót. Ha minden igaz a motorom, jól messziről képes lőni pontosan, szóval valószínűleg az ellenfelemnek nem lesz esélye észrevennie a járműt. Főképp hogy Kadera már elhelyezte egy bizonyos pontra. Lehet, míg küzdöttünk nem figyeltünk annyira, a külső környezetre így a motor hangját aligha hallódtuk volna. Vagy lehet Kadera óvatosan helyezte el a járművet. Szerintem a második lehet… provokálás képben elővettem az íjamat és az elektromos nyílvesszőmet majd az ellenfelemre szegeztem.
- Hogy kinek felelek a tetteimért? Senkinek nem felelek. Még a törvénynek sem. Nem igazságosztó vagyok. Az vagyok, akinek a városnak kellek. Nevezhetsz hősnek, nevezhetsz bűnözőnek, gyilkosnak. De egyik sem vagyok. Én az vagyok, akik a hozzád hasonlók alkottak meg. Én lettem a hozzátok hasonló rémálma!
- Célt befogtam Miss Keen!
Kaderának jelzésként kilőttem a nyílvesszőmet. Kadera szintén ugyanígy tett a motorral. Kíváncsi leszek mit fog szólni, amikor rá jön, én csupán az elterelés vagyok, és a valódi veszély forrás éppen a háta mögött volt. A gépeknek hála jól elvolt takarva....
« Utoljára szerkesztve: 2016. Jún. 12, 13:08:39 írta Cassandra Keen »

Karakterlap

Ketsueki Higure

Eltávozott karakterek

Xcution

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 9

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 2 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Xcution

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Bíbor

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Takahashi gyártelep
« Válasz #17 Dátum: 2016. Jún. 12, 00:37:32 »
~ Madárlesen ~
Vér.
Sötétlő.

Kéjes elégedettség lesz úrrá rajta, amikor érzi, pengéjének hegye belemar ellenfelének vállába, s habár nem sikerül teljesen felnyársalnia, így is kiserken az élet folyadéka, amely a gyatra fényben majdhogynem feketének hat. Rúgása sajnálatos módon kivédésre kerül, habár igazából nem is számított másra, valahogy a pusztakezes harc sohasem tartozott a kedvenc elfoglaltságai közé, még ha ezúttal lábának bevetéséről is volt szó. Lendületesen suhintja meg kardját, ami ezúttal csak az üres levegőt hasíthatja végig, lévén a csuklyás egy nyúl fürgeségével ugrándozik arrébb a veszélyzónából. Úgy tűnt, meggondolta magát stratégiáját illetően, ezt Higure valójában nem is csodálta, közvetlen közelről talán még halálosabb volt, mint távolról. A Mangetsu névre keresztelt katanát féloldalasan maga előtt tartja védekezésként, mialatt szabadon maradó jobbjába egy újabb dobókést markol köpenyének rejtekét kihasználva.
- Aki a városnak kell… - ismételi el a hallott szavakat, mialatt fejét fürkészően kissé oldalra dönti. – Valóban ez lenne a helyzet, nem pedig a fordítottja? Tokió évszázadokkal előtted is létezett, s feltehetőleg jóval a halálod után is fennmarad. Egy árnyék vagy csupán, széljegyzet egy kidobásra ítélt könyv margóján. – mondandójából érezhetően csöpög a gúny, a legkevésbé sem veszi komolyan az elhangzottakat. – Tudod-e hogyan válik valaki hőssé? Igazából kifejezetten egyszerű a recept, már az antikvitás is megénekelte: az illető feláldozza magát azért, amiben hisz. Tégy hát eleget a kötelességednek és halj meg szépen!
Éppen lendületet venne, amikor szúró fájdalom nyilall lapockájába, az álruhásnak sikerült eltalálnia egy nyíllal! Szinte reflexszerűen aktiválódik a kísérteties zöld fény, aminek hála sokkalta gyorsabban tűnik el a tűzvonalból, mint ahogy arra testi adottságaiból adódóan képes lenne. Egy sérülés problémát jelenthet, képessége alapjául fizikai erőnléte szolgált, melynek romlásával az isteni adomány bevethetősége is korlátozottá vált. Észre sem vette, de a találat pillanatában kiesett a kezében tartott kés, így ezen fegyvereiből immáron csak kettő pihent a felsőtestére szíjazott tárolóban, a többi elszórva hevert a gyárépület padlóján. Gyors, szinte kapkodó mozdulattal tépi ki a hátába fúródott lövedéket, szerencsére éppen elérte hosszú ujjaival a vessző szárát. Látása egy másodpercre elhomályosul, amúgy is kifejezetten érzékeny szaglását megüti valami ismerős illatkeverék. Bosszúsan löki arrébb megsebzőjét, nyugtató, hát persze. Milyen ironikus, nem is oly’ rég pont egy vadállathoz hasonlította magát gondolatban!
- E-ez kifejezetten a-aljas volt, fogadd e-elismerésem! – jegyzi meg akadozó nyelvvel, méretes adagot kaphatott a szerből. Látszólag megelégelte a harcot, hiszen fémes szisszenés közepette visszalökte kardját annak tokjába. – E-egy valamiben tévedsz… Sohasem t-találkoztál hozzám h-hasonlóval! Rémálomnak tartod magad? Én a sötétség vagyok, ami nemzett! Endless Night! Amenonuhoko!
Kiáltását követően múló fényjelenség suhan keresztül az arcát fedő maszkon, tenyereit összecsapja maga előtt, s ahogy széthúzza azokat, vakítóan izzó fénypászma húz ívet kezei között. Sebes mozdulattal ragadja meg középtájon, aminek következtében még inkább megnyúlik és egy lándzsa alakját veszi fel, színtiszta energiából. Sejteni véli, hogy honnan érkezett hátbatámadása, ezért alkalmazott technikáját a félt irányba dobja el, nem törődve az előtte elterülő gépek erdejével, az izzó acél hőfokán operáló harceszköznek nem jelenthet gondot áthatolnia a vason. Két irányba nem tud egyszerre figyelni, éppen ezért minél hamarabb ki kell iktatnia a veszélyforrások egyikét. Mivel az elméjében felállított érzékelési hálón továbbra is csak egyetlen kisugárzást vélt felfedezni, egyértelművé vált számára a tény, mely szerint újabb trükkös tárgy került elő a kalapból. Ismételten dárdát idéz, ám ahogy előre lép, megtántorodik, támaszt keresve vágja fegyverének hegyét körülbelül harminc centiméterrel maga elé, nem kockáztatva az arcra esésből adódó megalázottságot. Ugyan lélekenergiája észrevehetően megemelkedett, mégsem tudta kellő gyorsasággal kiégetni a szervezetébe került narkotikumot. Időt kell nyernie, máskülönben igencsak nagy slamasztikába fog kerülni!
Feszültség.
Tapintható.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Jún. 12, 00:39:59 írta Ketsueki Higure »

Karakterlap

Cassandra Keen

Night Eagle (Törvényenkívüli igazságosztó)

Ember

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 500 / 15 000

Hozzászólások: 146

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 24 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
sötét zöld

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Takahashi gyártelep
« Válasz #18 Dátum: 2016. Jún. 12, 13:06:38 »
Madárlesen

Sikeres találat. A nyugtató megtette a hatását az ellenfelemnél. Mert ahogyan találatot kapott rögtön elgyengült. De azért látszott rajta a küzdeni akarás, és hogy volt még benne erő azért. De nem menekülhetett el a csapás elől. Ami leginkább csak meglepett, hogy el is ismerte, hogy át tudtam verni. Nos, inkább Kaderának köszönhetem. Hála az égnek egy olyan ember a társam, akivel nagyszerű csapatmunkát vagyok képes véghezvinni. Viszont arra nem számítottam, hogy az ellenfelem dárdát is képes létrehozni. Gyorsan védekező állásba álltam, hogy vetődni tudjak. De a helyett hogy engem célzott volna rögtön a motor felé dobta a dárdát. Ugyan Kadera reagált már, azonnal de nem egészen sikerült kikerülnie a motornak a csapást. Kettévágta a motoromat. Szerencsére a motoromon kívül más eszközök is a rendelkezésemre állnak, és hogy egy ilyen motort bármikor el tudunk készíteni a Keen vállalatban Kaderával. Nem ez az első esett, hogy búcsút kell intenem a járművemnek. Ezután újra elővette a dárdát és rám célzott, de azt már nem tudta elhajítani. Helyette mintha megtántorodna és támaszt keresne. Ezt követően gyorsan elővettem az elektromos nyílvesszőmet és célra tartottam az ellenfelem felé.
- Szívd csak be jól… ez a félelem. Az a fajta félelem, amit te okoztál másoknak. Azt hitted mind végig te vagy a vadász? Rosszul hitted. Lám… még is csak egy halandó vagy. Nem vagy te isten. És nem is voltál az soha!
Ezután elengedtem a nyílvesszőmet, majd a füstbombát felhasználva gyorsan a gerendákhoz húztam magamat. Most ő a préda. És én vagyok a vadász Ezért igyekeztem elbújni előle, és később majd lesből támadni rá amint alkalom nyílik. Mivel az épületnek valószínűleg vízhangja is van, így a hang torzítom, segítségével össze is zavarhatom. Esetleg félelembe tarthatom.
- Bármennyire is tartod magad felsőbb rendűnek, ez csupán egy hazugság, amit magadnak kreáltál. Egy senki vagy, aki nem tud mit kezdeni a nyomorult életével és helyette mások életével játszadozik. Elkövetted azt a hibát, hogy alábecsültél egy embert. Milyen ironikus nem igaz? Az a nyugtató, amit kaptál, valószínűleg egy ideig kellemetlen perceket fog okozni neked. Mert ahogyan megfigyeltem a többi meta humánt, akikkel találkoztam nem csodálkoznék, hogy a hatás ideiglenes lesz. Én azt tanácsolom, add meg magad. És akkor talán megúszod, hogy ne törjem ripityára szét a csontjaidat, és ne adjam vissza mind azt a szenvedést, amit másoknak is okoztál.
Remélem a provokálásomat tudom fokozni. Mimnél jobban idegeskedik az ellenfelem annál több hibát is képes lehet elvéteni. Ha valaki harcedzett, a legjobb módja az, ha gyenge pontot keresünk. Úgy látszik, legalábbis az ellenfelemet könnyebben lehet felhergelni. De azért lehet B tervre is szükségem lesz. A lényeg most nálam az előny. Egyelőre…
« Utoljára szerkesztve: 2016. Jún. 12, 13:08:56 írta Cassandra Keen »

Karakterlap

Ketsueki Higure

Eltávozott karakterek

Xcution

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 9

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 2 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Xcution

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Bíbor

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Takahashi gyártelep
« Válasz #19 Dátum: 2016. Júl. 03, 22:05:38 »
~ Madárlesen ~
Találat.
Sikeres.

Találomra elhajított lándzsája célt ér, a színtiszta energia érintésének nyomán a fém megadja magát és az eszköz, ami korábban a nyílvesszőt a hátába repítette, használhatatlan roncskupacként rogy össze. A tönkretett motor darabkáinak földet érése visszhangzó csörömpölést kelt a romos gyárépületben, azonban a kábulat ködén keresztül a hangok tompítva jutnak el a Holdgyilkos fülébe. Megőrzi egyensúlyát, habár kétségtelenül nem sokon múlott, hogy nem került közelebbi ismeretségbe a poros talajjal. Szaporán pislogva igyekszik elűzni a szemei elé ereszkedő homályos fátylat, az időnyerésből szerencsére a szószátyár csuklyás is kiveszi a részét. Kihasználhatta volna az alkalmat, pillanatnyi megingása tökéletes célponttá tette, azonban ellenfele mégsem lépett, továbbra is tartja a távolságot, feltételezhetőleg nem kockáztatja meg, miszerint egy ismeretlen képesség határkörébe kerüljön.
- Ilyen lenne tehát a félelem? Meglepően hasonlít a ketamin hatására! – replikázik nevetve, értelemszerűen a kapott nyugtatóra célozva. – Mindannyian rettegünk az ismeretlentől, Én azonban ismerlek Téged… Olyannyira görcsösen próbálsz rám ijeszteni, önkénytelenül is eszembe jutott a gondolat, vajon mit akarsz ezzel kompenzálni? Talán a saját félelmed az, amit megpróbálsz elfedni ezáltal? – az energiadárda hegye sisteregve merül mélyebbre a betonban, miközben feljebb tornázza magát rajta. – Nincs semmi, ami megrémisztene benned. A sarokba szorított vad képes megsebesíteni a figyelmetlenné váló vadászt, de ettől függetlenül szerepeik nem cserélődnek fel. Ámíthatod magad, de életed továbbra is az Én kezemben van!
A nyilassal egyszerre mozdul, s amint az elengedi nyilát, oldalra szökken, mozdulatát pedig természetfeletti erejével felgyorsítva vetődik be a munkagépek erdejébe. A hirtelen helyváltoztatás következtében néhány másodpercre elsötétül körülötte a világ, a kezében tartott energiafegyver fénye is kihuny, ám elzuhanását felocsúdását követően egy bukfenccel tompítja. Az érkezés nem sikerül a legelegánsabbra, oldalát és vállát keményen odaveri az egyik acélmegmunkálásra használt gépezethez. Mellkasából fojtott, fájdalmas szisszenés tör elő, csálén álló kalapját megigazítva, összegörnyedt testtartásban húzódik beljebb, próbálván takarásban maradni. Látta a füstöt szeme sarkából, így ebből arra következtet, prédája is fedezékbe húzódik éppen. Stratégiai hiba, ezzel Higure malmára hajtja a vizet, aki az összecsapásban beállt szünetet arra használhatja, hogy teljesen kiégesse szervezetéből a kábítószert. Az értelmetlen sértegetést ismét figyelmen kívül hagyja, habár önmagában azért elkönyveli a tényt, mely szerint az önjelölt igazságosztó súlyos tévképzetei okán képtelen felfogni hatalmának különlegességét.
- Metahumán, az micsoda? – kérdése csupán az időhúzást szolgálja, valójában kicsit sem érdekli milyen újabb címkét aggattak rá, ami természetesen nem képes leírni Őt. Kiáltása ugyanúgy visszhangzik, mint ellenlábasa gépek által eltorzított orgánuma, ennek ellenére megszólalását követően arrébb lopódzik addigi helyéről. Tervei szerint megkerüli a korábbi csatateret, hiszen feltehetőleg legújabb áldozata is arrafelé távozhatott csörtéjük színhelyéről. – Tényleg úgy véled, hogy a fizikai erőszakkal való fenyegetéssel bármit is elérsz? Olyasfajta kínt éltem át, amihez foghatóval még sohasem találkoztál! Elméd korlátolt, éppen ezért nem is várhatom el Tőled művészetem megértését. Értéket adtam jelentőségtelen létezésüknek, ahogy ezt a tiéddel is tenni fogom.
Valahol a közelben lehet, továbbra is érzékeli a jelenlétét, ebből kifolyólag minden bizonnyal még az épületen belül van. Meghúzza magát egy présgép árnyékában, sötét ruházatán hála teljesen beleolvadt környezetébe, ide nem ért el teljesen a törött ablakokon bevilágító holdfény. Kezeinek zsibbadása egyre kisebb mértékben áll fenn, rejtőzése fenntartásával ismét száz százalékos állapotba kerülhetne.
Settenkedés.
Hangtalan.

Karakterlap

Cassandra Keen

Night Eagle (Törvényenkívüli igazságosztó)

Ember

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 500 / 15 000

Hozzászólások: 146

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 24 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
sötét zöld

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Takahashi gyártelep
« Válasz #20 Dátum: 2016. Júl. 04, 18:46:42 »
Madárlesen

Ez a fickó aztán nagyon elvan szálva magától. De a bolond nem is sejti mire készülök igazából. Még ha lett is volna esélyem megtámadni, a nyugtató csupán ideiglenesen hatna rá. Viszont ö nem számít arra, amire én vagyok képes hála a kütyüimnek. Bekapcsoltam a szemüvegemet majd átállítottam röntgenlátásra. Azonnal feltűnt hol is van az ellenfelem. Bárhogyan is próbál a sötétben elbújni, de az eszközök számomra lehetővé teszik, hogy észrevegyem az ilyenfajta ellenfelet még a sötétben is. Hirtelen Kadera megszólal a fülhallgatómon keresztül.
- Miss Keen, elég videó anyagot szereztem a fickóról, amíg ön akciózott vele. Az anyagok már a számítógépen vannak. Azt tanácsolom, vessen véget ennek a harcnak a prototípus nyílvessző segítségével, ami egy robbanófejjel van ellátva. Ebben idegméreg található. Szóval, ha a kezében fel is robban, a nyílvessző nem tenne kárt magában, ellenben ha nem kapcsolja be légző maszkját, akkor az idegméregtől… valószínűleg ön meghalna. A fickónál viszont nem lenne halálos, ahogy elnézem, csak megbéníthatja. Legalábbis lehetséges. Úgy hogy kérem Miss Keen. Vesse be.
Kaderanak hála támadt is egy ötletem hogyan is vetem be ezt a fegyvert. Úgy teszek, mintha nem tudnám, merre lenne a fickó, viszont közelharcra kell valahogy kényszerítenem. Ha minden igaz, ennél a fickónál nincs ilyen berendezés, hogy szűrje a füstöt így kellemetlen lesz neki a meglepetés. Viszont még nem kapcsolhatom be a légző maszkomat egy ideig. Szóval okosan kell eljárnom. Akkor folytassuk. Tévesszük meg az ellenfelet, csaljuk, csapdába hadd higgye neki áll a zászló. Viszont a végén, nem ő fog nevetni, már ha az idegméreg hatásos lesz ellene. Ha nem is öli meg Kadera állítása szerint lebénítja a mozgását. A kérdést, amit feltett a fickó, ignoráltam a második megszólalásánál felvettem a fonalat.
- Akkor sok sikert, mert nem fog összejönni. Nem ismersz engem, fogalmad sincs, ki vagyok, vagy egyáltalán mi vagyok. Ezek az üres fenyegetéseid csupán azt bizonyítják, hogy te csupán egy kis szar darab vagy, akinek a szája jár. Gyerünk. mutasd magad te szörnyeteg, harcolj férfiként! Vagy talán annyira beszari vagy, hogy nem vagy képes szembenézni a halállal idióta?
Próbálom tovább hergelni, hogy legalább végre támadásra kényszerítsem. A lényeg hogy jól játsszam a szerepemet. Ha sikerül, kellemetlen meglepetésben lesz része, ha viszont nem sikerül, hát kell egy C terv. Valószínűleg nem lesz esélyem elkapni a fickót, ahogyan észrevettem, de az hogy van róla videó anyag, nos… a következő találkozásnál felkészültebb lehetek majd. De azért remélem sikerül, a tervem. Itt az idő, hogy most megérezze milyen az, amikor valaki jó pofára esik!

Karakterlap

Ketsueki Higure

Eltávozott karakterek

Xcution

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 9

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 2 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Xcution

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Bíbor

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Takahashi gyártelep
« Válasz #21 Dátum: 2016. Júl. 06, 14:21:59 »
~ Madárlesen ~
Sóhaj.
Beletörődő.

Eddigi rövid ismeretségük alatt Higure megpróbált hatni a csuklyásra, adományának fényével átvágni a tévképzetek sűrű ködén, azonban mostanra belátja, menthetetlen illetővel van dolga, aki a megvilágosodás kegye nélkül fogja energiájával szolgálni létezésének további éveit. Csalódottnak érzi magát, lévén ezúttal sem a megfelelő személyre bukkant, a nyilas nem érdemli meg, illetve képességei se elegendőek ahhoz, hogy elvágják a Holdgyilkos életfonalát. Emberi mércével mérve elképzelhetetlenül hosszú ideje járja ezt az árnyékvilágot, valójában immáron egyetlen célja megtalálni a szenvedéseinek végetvetésére kiválasztottat. Soha nem voltak szuicid hajlamai, ám a harc keresését az öngyilkosság kifejezetten magasztos formájának tartotta. Nem maradt más hátra, ideje pontot tenni ennek a meglehetősen sokáig elhúzódó, kellemetlen vacsora végére.
A kapott nyugtató hatása tovaszáll. Az alpári kitörések önkénytelenül is mosolyt csalnak az arcára, olyat, amely megtévesztésig hasonlít maszkjának gúnyos arckifejezésére. Egy suhanc elképzelése arról, mit is jelent keménynek lenni az utcán. Ő tábornok volt egykoron, évtizedekig katona, kétségtelenül félkegyelműnek kéne lennie ahhoz, miszerint felüljön egy ilyen gyenge provokációnak. Sietősen fésüli át a területet, ám hamar levonja a következtetést, prédája nem erre keresett menedéket. Elméjének egyik hátsó részéből felszínre tör egy emlékkép, az ismeretlen megérkezésének pillanatai. Valamilyen eszközt használt a biztonságos földet éréshez, nyugati képregényekbe illő kötélpisztolyt. Kalapja karimája alatt felsandít az épület tetejének tartógerendáira, viszont kiszemelt áldozata hozzá hasonlóan olyan ruházatot visel, mely beleolvad az éjszaka feketeségébe, ebből adódóan szabad szemmel alig észrevehető.
Elcsendesíti elméjét, néhány másodpercig szemeit is lehunyja, miközben minden létező idegvégződését megfeszítve igyekszik behatárolni a területet, ahol az önjelölt igazságosztó meghúzhatta magát a feje felett. Fizikai érzékei jóval az átlagos szint felett álltak, ellenben a lélekenergiát sokkalta nehezebben tudta megkülönböztetni. Saját kisugárzása izzó gócként jelenik meg mentális térképén, ami szinte elhomályosít mindent maga körül, feltételezhetőleg nem is lenne képes észrevenni egy elenyésző jelenlétet, amennyiben az a közvetlen közelében lenne. Hirtelen ismét felpattannak vöröses fénnyel izzó íriszei, gyermeki öröm vágtat át lelkén, mint amikor az újszülött új dolgokat tanul. Kardjának pengéjét reiatsuval erősíti meg, ebből kifolyólag annak foszlányai megtalálhatóak az okozott sérülésben is. Nem szükséges az idegenre koncentrálnia, elég önmagát követnie!
Aprócska fény gyúl a magasban, akár egy csillag a sötét égbolton, amit rajta kívül nem láthat más, útmutatója akaratának. Most már tudja, melyik gerendán várakozik ellenlábasa, így gondolkozhat a módszeren, amivel megtámadhatja. A bringer light segítségével megfelelő magasságba tudná küzdeni magát, de útközben védtelen lenne, könnyedén nyílpárnává változhatna, mivel a levegőben nehezebben manőverezett. Helyzetéből adódóan nem megfelelő a szög, direkt módon képtelen eltalálni, ezért lehetőséget kell teremtenie a szabad helyváltoztatásra. Fejében megfogalmazódik tehát az idea, amit sietve át is ültet a gyakorlatba. Tenyereit ismételten összecsapja, aranyló dárdát idézve ezáltal, amit várakozás nélkül hajít a korábban kinézett irányba, amelyet pillanatokon belül még egy követ. Próbálkozásai nevetségesen mellé mennek, legalábbis ez a gondolat fogalmazódhat meg a figyelőben. Ez persze tévedés, az energialándzsák a felfüggesztést égetik szét, aminek következményeként a tetőt tartó elem egy része leszakad. Fekete fergetegként vágódik ki eddigi rejtekéből, markában újabb halálos sugárnyalábbal, készen arra, hogy eldobását követően felnyársalja a gravitációnak engedő testet.
Robaj.
Mennydörgő.

Karakterlap

Cassandra Keen

Night Eagle (Törvényenkívüli igazságosztó)

Ember

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 500 / 15 000

Hozzászólások: 146

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 24 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
sötét zöld

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Takahashi gyártelep
« Válasz #22 Dátum: 2016. Júl. 09, 12:11:55 »
Madárlesen

Ahogyan figyeltem a fél szememmel, az ellenfelemet, látható volt most már a mozgásából ítélve hogy visszanyerte az erejét. Eközben gyorsan a kezembe vettem a prototípus nyílvesszőt, és jól eldugtam, nehogy észrevegye, hogy készülök valamire. Minden lehetőséget számításba kell vennem. Várnom kell, míg ő lép, mert ha én lépek először az esélyem arra, hogy elkapjam egyenlő lesz a nullával. Úgy hogy fel kell készülnöm akár a legrosszabbra is. Szerencsére az évek és a rutin mellettem áll, a testem felkészült szinte minden helyzetre. Hirtelen mintha két tenyér összecsapódását hallanám és a következő másodpercben egy aranyszínű dárda éppen felém repült, de mozdulnom sem kellet előle hisz mintha nem én lettem volna a célpont. Először furcsálltam, és nem értettem mi történt, majd hirtelen az agyam kongott egyet, és megnéztem pontosan mit talált el. A felfüggesztést… aha… nem lesz időm innen kimászni, de… használjuk a lehetőséget. A meglepetés erejét. Ahogy elkezdtem zuhanni, abban a pillanatban ki is ugrott az ellenfelem egy újabb dárdával a kezében. Éppen nem védekezik, és nem számít semmi ellentámadásra, itt az idő! Reflexszerűen mielőtt földet érhettem volna gyorsan eldobtam a prototípust az ellenfelem lába elé. Ahogyan földet ért hirtelen zöldszínű felhők gyülekeztek, ami nem más volt, mint az idegméreg. Ezután gyorsan egy kötelet a pisztolyom segítségével kilőttem és tompontottam az esést amennyire csak lehetett. Mikor sikerült földet érnem, éreztem a combomnál hogy valami nem stimmelt. Lenéztem és láttam, hogy viszont ha az a dárda nem is talált el, de felhorzsolt. A francba…. szerencsére nem ömlik belőle annyira a vér, de piszkosul fáj. Nem baj most nem foglalkozok vele. Gyorsan előkapom a gázmaszkomat és felrakom az arcomra. Így az idegméreg rám nem lesz hatással. Ellenben viszont ha minden igaz az ellenfelem kellemetlen perceket fog most átélni. Kadera szerint, az idegméreg az idegrendszert támadja és annyira túlterheli, hogy szinte ki is kapcsolja azt. Egy ember ellen halálos… viszont egy meta humán ellen, aki ráadásul még a nyugtató hatását is ki tudta valahogyan préselni magából, hát akkor maximum ideiglenesen, lebéníthatja Kadera állítása szerint. Nem tudom, hogy ez tényleg működni fog e, mert most vetettem be először egy ilyen kaliberű ellenfél ellen. Remélem sikerül… én minden esetre azért felkészülök arra, ha netán a fickóra még sem volt hatással az egész és nekem jönne. Megtettem a szükséges lépéseket, bevetettem a titkos fegyvert. Így visszagondolva néha az az érzésem ezzel a fickóval kapcsolatban, hogy valami nem stimmel az agyával, bár ez nem annyira meglepő. Ahogyan beszél és fogalmazza a mondandóit egy károsodott elme jeleit mutatja, akinek nincs, ki mint a négy kereke. Talán egy őrültél van dolgom, aki ráadásul különleges képességek birtokában van? Úgy látszik Karakura sok meglepetést tartogat a számomra…

Karakterlap

Ketsueki Higure

Eltávozott karakterek

Xcution

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 9

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 2 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Xcution

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Bíbor

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Takahashi gyártelep
« Válasz #23 Dátum: 2016. Júl. 11, 18:30:48 »
~ Madárlesen ~
Sebzés.
Felületi.

Ajkai penge vékonnyá préselődnek maszkja alatt, már-már elképesztőnek találja a kegyet, amelyben Fortuna részesíti a csuklyást. Ugyan sikerül eltalálnia ellenfele lábát, azonban a fénydárda hegye éppen csak súrolja a testrészt, jelentéktelennek számító sérülést okozva ezáltal. Be kell látnia, ténylegesen egy profival van dolga, aki a váratlan szituációkban is képes a körülményekhez igazodva reagálni. Kifejezetten bosszantónak találja, hogy egy ennyire korlátolt elmével rendelkező egyén ilyen képességek birtokában van és előzőleges felkészülés nélkül látszólag nem tud felülkerekedni rajta, habár ez feltételezhetően kölcsönös, lévén összecsapásuk alatt egyetlen másodpercig sem érezte valóban veszélyben az életét. Patt-helyzet alakult ki, s nem feltételezi, miszerint bármelyikük is engedne a másiknak. Nehezére esik beismerni tehetetlenségét, rég találkozott ilyen makacsul élni akaró prédával.
Gondolatmenetét a lábához csapódó nyílvessző csattanása szakítja félbe, őszintén szólva, elég gyenge próbálkozás, ámbátor többre nem is számíthatott egy vaktában elindított támadástól.  Ekkor váratlanul szisszenést hallott és néhány tizedmásodperccel később sűrű, zöld füst tört elő az eszközből. Gondolkodás nélkül, ösztönből cselekedve húzza ki a levegő lelkét maga körül1, majd jobbjával olyan mozdulatot tesz, mintha csak el akarná hessegetni a mérgesen gomolygó felhőt. Intése nyomán erőteljes széllöket támad2, amely elfújja közeléből az ártó szándékkal közelítő gázt, azonban ennyivel nem éri be, nem bízza a véletlenre biztonságát. A korábban is sokszor látott kísérteties fény ismét megidéződik a talpa alatt, testét a magasba löki, suhogó fekete köpenyében olyan, akár egy valószínűtlenül nagyra nőtt denevér.  Emelkedése csúcsán irányt vált, egy szaltó segítségével kerül az egyik munkagép tetejére.
- Méreggel próbálod kiegyenlíteni az esélyeinket? Ez gyávaságra vall! – jegyzi meg megvetően, alattomos módszernek gondolja, ami nem illik egy harcoshoz. – Ironikus, nemde? Nem is olyan régen Te magad szólítottál fel arra, miszerint harcoljak férfiként, erre ilyesfajta módszerrel szentségteleníted meg párbajunkat?! Nagyot csalódtam benned, idegen! Viszont nem kell aggódnod, a büszkeségeden esett foltot véred le fogja mosni! Véged!
Az élet bírájaként zengi az ítéletet, hangja mély, mennydörgő, kezében pedig újabb dárda formálódik, haragjának villáma, amivel kész lesújtani. Túl sokat játszadozott a tányérjára került falattal, addig-addig húzta, hogy most már legszívesebben lepöckölné róla és a szemétbe vetné, ahová való. Talán valamilyen szinten ezzel a város polgárainak is szívességet tenne, eggyel kevesebb maskarás pszichopata riogatná éjszakánként szerencsétleneket, amit egyébként Ő vállalt el feladatául. Természetesen csupán komolytalanul fut át elméjén eme idea, önmagán kívül mások sorsa a legkevésbé sem érdekelte, lévén kizárólag energiaforrásként tekintett Karakura lakóira, ebből adódóan képtelen lenne könnyeket hullajtani néhány „akkumulátor” meghibásodása miatt. Éppen ezért a pattogó, nyilazó, mérgező duracell nyúl összetörése okán se érezne semmilyen lelkiismeret-furdalást. Már-már mozgásba lendülne, amikor az épületen kívülről sziréna vörös és kék villódzása vonja magára a figyelmét, amihez az eltéveszthetetlen hangjelzés is kapcsolódik. A tetőtartó gerenda leszakadásával járó hangzavar minden bizonnyal felkeltette valaki figyelmét, aki nem volt rest értesíteni a hatóságokat.
- Úgy tűnik, a törvény annak ellenére siet a segítségedre, hogy szerinted felette állsz… - szólal meg, mondandóját egy elégedetlen szusszanással toldva meg, mialatt megszünteti adományának világosságát. – Vésd jól az eszedbe a mai éjszakát és adj hálát szerencsédért az isteneknek vagy bárminek, amiben hiszel. Következő találkozásunkkor már csak az egyikünk fog a saját lábán távozni!
Választ sem várva aktiválja újra helyváltoztató képességét, aminek eredményeként pillanatok alatt a gyárépület egyik betört ablakánál terem, amin kivetődve elhagyja a helyszínt. Kézjegyét itt hagyja, a halott nő és a homlokából kimetszett bőrdarab hirdetni fogja a Holdgyilkos művészetének nagyszerűségét. Sötét árnyként repül, lábai alatt smaragdszín meg-megvillan az égbolt lelke. Nem kockáztatja meg a rendőrökkel való összecsapást, az önjelölt igazságosztóval történő csatározás többet kivett belőle, mint azt bárkinek bevallaná. Feltűnése gondot jelenthet számára a jövőben, éppen ezért eldöntötte magában, legközelebb nem hagyja ilyen könnyedén végződni egyet nem értésüket.
Konfliktus.
Születő.
(click to show/hide)

Karakterlap

Cassandra Keen

Night Eagle (Törvényenkívüli igazságosztó)

Ember

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 500 / 15 000

Hozzászólások: 146

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 24 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
sötét zöld

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Takahashi gyártelep
« Válasz #24 Dátum: 2016. Júl. 12, 13:26:03 »
Madárlesen

A rohadt életbe! Nem használt a méreg… a kis szemétláda… még szerencse hogy a nyílvesszőimet nem vette észre úgy, hogy valószínűleg ez a videó anyag is érdekes lesz… de most mi legyen? Támadjam meg most? Sok opció áll, fönt de sajnos megannyi végkifejlet is lehetséges. De azért mintha az ellenfelem kicsit ideges lenne. Ezek szerint most életében először akadt méltó ellenfélre? Vagy az zavarja, hogy egy ember képes ennyire ellenállni neki? Minden esetre úgy néz, ki mintha ideges lenne, legalábbis amilyen hangnemben beszélt tuti hogy volt benne egy kis harag. Mert ugyan is elkezdett még sértegetni is, gyávának nevezett, sőt még meg is említi, hogy én kértem meg hogy harcoljon férfiként... mondja az, aki a különleges képességeit használja… inkább örüljön annak, hogy még nem nyírtam ki abban a másodpercben mikor esélyem volt rá. Végtére is az az én hibám, hogy nem támadtam meg akkor, de nem kockáztathattam… végtére is egy olyan ellenféllel állok szemben, aki meglepetést tud okozni, és kellemetlen pillanatokat is küldhet nekem, amire viszont nem nagyon lennék kíváncsi. Viszont mikor támadásba lendülhetett volna és betartotta volna ígéretét, hogy végez velem, szirénák csapták meg a csendet… megjött a rendőrség. Az ellenfelemnek nem volt más esélye, el kellet húznia a csíkot, de még mielőtt megtette volna figyelmeztetett engem, sőt még hozzá teszi szerencsém volt, hogy nem haltam meg. Bolond… megint alábecsül… viszont ezután már el is tűnt a szemem elöl. Ez a fickó… lehet, hogy erős… és veszélyes… de az egója miatt, könnyen csapdába csalható átverhető… az idióta, inkább ő a szerencsés… minden esetre ezen most kár rágódni. Gyorsan én is fogtam magam és eltűntem a helyszínről olyan gyorsan amennyire csak lehetett. A falon lévő nyílvesszőket amúgy sem tudnák beazonosítani, sőt lekövetni sem. Kadera ugyan is gondoskodik róla. Mindig, ha a kameráinkat felhasználva le akarnak követni minket, hát szép kis vírussal találkoznak. A lényeg lenyomozhatatlan… hirtelen Kadera hangja megszólal.
- Miss Keen… elnézést hogy zavarom de Miss Bianchi felhívott az imént… és segítségre van szüksége azt mondta vészhelyzet van…
- Vészhelyzet? Miféle?
- Sulis dolog… nem megerőltető… azt hiszem
- Rendben találkozunk a Keen vállalatnál rendben?
- Rendben Miss Keen..
Hát minden esetre, egy valamiben igaza volt ennek a fickónak. A mai éjszakát nem fogom elfeledni. És mindent meg fogok tenni, hogy a hozzá hasonlókat kivonjam a forgalomból egyszer és mindenkorra…

(Köszönöm a játékot)

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Eltávozott karakterek

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 400 / 100 000

Hozzászólások: 531

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 29 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Takahashi gyártelep
« Válasz #25 Dátum: 2018. Jan. 22, 00:57:32 »
Tűzvirág 
Kidou edzés Umi~val


Hangtalanul cserkésztem a közelébe. Úgy számoltam, ha nem is hall, nem is lát, akkor is tudni fogja, hogy ott vagyok. Tisztában voltam vele, hogy milyen kifinomult az érzékelése ha lélekenergiáról volt szó. És történetesen azon kevesek egyike volt, akinek engedtem, hogy mind a két bennem élő lélekenergiát megismerje. Vagyis szinte biztos voltam benne, hogy tudja, a közelben vagyok. Viszont ötletem nem volt, hogy hogyan is lehetne oda menni hozzá. Legutóbb, amikor elváltunk, nos… épp elszöktették tőlem. És nem tudtam ezek után, hogy kotnyeles róka voltam, mennyire haragudott meg rám. Amúgy sem voltam sosem olyan nagy szakértője az érzelmeknek… legfeljebb egy kevés aspektusát értettem jobban. De az ilyen helyzetekkel nem igazán tudtam otthonosan mit kezdeni. Végül a sok körbe sunnyogás után csak elhatároztam magam, na meg összeszedtem a bátorságomat. Még se lavírozhatok végig az árnyékba, amikor találkozni szeretnék vele! Végül felszegtem a buksimat, és elindultam. Ezüstróka alakomat öltöttem magamra, és persze lányként. Az említett korábbi alkalommal is így találkoztunk. Figyeltem rá, hogy egymaga legyen, amikor kiléptem az árnyékból előtte.
   -Kazumi~dono -hajoltam meg előtte, na meg szimatoltam észrevétlenül, de attól még kissé feszülten. Mennyire lesz dühös, vagy letört, ha megpillant. Kissé félszegen pillantottam rá.  Nem számoltam rá, hogy mosolyt fogok kapni. Főleg, hogy még ő fog felőlem érdeklődni, mi járatban vagyok erre.  Ha lehet, még jobban zavarba hozott ezzel a reakcióval. Bár a zavar mellett őszinte megkönnyebbülést is éreztem. -Az igazság az, hogy szerettem volna tudni, hogy van. Viszont picit féltem, na jó nem picit, hogy mennyire haragszik rám a legutóbbiak után… - a végét már szinte motyogtam az orrom alatt. -Kotnyeles rókának tűnhetek a történtek után. - azért kíváncsian felpillantottam -Kazumi~dono illata. Most nem olyan elkeseredett! -kíváncsiságom kezdett erőt venni a félelmemen.  -Sikerült kitalálni közösen valamit? -kérdeztem óvatosan. Közben felkínáltam neki a karom, hogy hátha van kedve sétálni. Voltak még kérdéseim, nem is kevés.
   -Gyerekek? Azóta sincs probléma ugye? -óvatosan felé sandítottam. Sejtettem, hogy nem lenne ilyen nyugodt, ha bármi lenne, ám azt is sejtettem, hogy ha lenne is, nem támadna le egyből vele, már ha elmondaná… Azért reméltem, hogy nem esett továbbra sem bajuk.
Persze mindeközben magabiztosan sétáltam az utcákon, noha halvány ötlet kezdeményem nem volt arról, hogy épp merre is járhatunk. Teljesen idegen volt az egész környezet. Mindez még csak le sem lassított egy pillanatra sem. Ha nem a youkai templom környékén, netalán az osztagba voltam akkor mindig idegen volt a környezet a számomra. Már elszoktam tőle, hogy ezen fennakadjak.  Azt érzékeltem, hogy megváltoztak a házak. Illetve egyre ritkábbak lettek az emberek. Kíváncsian körbe pillantottam, elvégre épp rajtam volt a póttestem… egyelőre legalábbis. De már szinte kihaltak az utcák. Talán külterületre értünk, vagy elhagyott városrészbe? Minden esetre személy szerint nekem kedvezett ez a környezet. Kicsit jobban elengedhettem magam. Kitsunebik jelentek meg körülöttünk, nem sok, talán ha kettő, de azok nagyon vígan kísértek bennünket. Ebből jutott eszembe egy korábbi eset. A tűzecskék kellemes kék fénye volt talán, ami miatt felötlött bennem ez az ötlet. Hirtelen mosollyal, na meg jó sok cseresznyeszirommal később*, alakot váltottam, és immár fiúként kaptam fel Kazumi~sant, hogy beugorjak vele abba, a szemmel láthatóan üres épületbe, ami mellettünk árválkodott. Senki nem járt benne, és már a szagokból ítélve jó ideje legfeljebb csak betévedtek az emberek, nem használták. Na ez a hely nekem, és a hirtelen jött szeszélyemnek pont jól is jött.
   -Kazumi~dono, Kegyednél van a kesztyű most is? -kérdeztem csibészes mosollyal, ahogy letettem magam mellé. Majd hátrébb lépve meghajoltam kecsesen. Mondhatni ezt az alakomat ismerte talán a legjobban, elvégre így ismertük meg egymást, szóval ebben a formámban maradtam.  -Az előbb a kitsunebi~ket elbambulva az jutott eszembe, hogy hasonlót már Kegyedtől is láttam. -mosolyogva sétáltam picit körbe közben. Fel kellett azért mérnem a területet. Nem használhattam ultrahangot, infrahangot végképp nem. Nem akartam sem ártani, sem félelmet kelteni Kazumi~donoban. Így maradt a régi jól bevált sétálás. Végig néztem a környezetet. Nem igazán voltak közfalak, sem emeletek, noha magasságából kiindulva, eredetileg egy több emeletes épület lehetett. Csak a tetőszerkezet meredezett, jócskán felettünk. Meg a négy fal. Vagyis hatalmas teret kaptunk. Óvatosan rákoccintottam az egyik falra. Füleltem, hogy merre haladt az ütésem hangja tovább. Volt még másik terem szerűség is, lényegesen több berendezéssel, mint ez. -A kesztyűt azóta használta? Jól működik? -kérdeztem félszemmel rápillantva a nézelődésből. -Szeretném, ha most kipróbálná! -csüccsentem  le mellé. Vajon most is olyan gömböcskét csinál, mint korábban, amilyet már láttam tőle? Gömböcskét csinált. Nagyon elégedetten elmosolyodtam.
-Nos van valami, amit szeretnék, ha megpróbálna. Gondolom azzal már nem árulok el titkot, ha elmondom, hogy kitsuneként az elem, ami hozzám tartozik a tűz. Ezért tudok tűzlabdákat létrehozni.-a jellememet itt már inkább nem kevertem bele a történetbe. -Szeretném egy picit Kazumi~donot is megtanítani a tűzzel játszani. A legutóbb, amit mutattam, az első soron önvédelmi technika volt. Hogyan tudja elkapni, és megkötni az ellenfelét. Ám sajnos az nem mindig elég, ezért most egy kicsit megmutatom azt is, hogy lehet visszapörkölni. -tudtam jól, hogy ez a számára sem azt fogja jelenteni, hogy akkor most már mindenkit elevenen akar megsütni. De már beszélt róla, hogy veszélybe lehet, és hogy segíteni akar az ükikéinek. És ebben ez talán egy eszköz lehetett.  Némán megidéztem a harmincegyes hadou~t. Ahogy a kezembe a vörös gömb egyre méretesebb lett, ravaszdin rámosolyogtam a férfira. -Ez itt hasonlít arra a gömbre, amit az előbb mutatott nekem. Mondhatni az ennek ténylegesen az alapja. Ám amíg az csak világít, nos ezzel ténylegesen égetni tudó tűz… Ha véletlen az energia inda nem elég, akkor ez még mindig egy megoldás! -nem hagytam, hogy túl nagyra nőjjön, helyette a terem másik végébe a földhöz dobtam.  A robbanás eléggé meggyőző volt a tűz erejéről, noha nem tett kárt semmiben. -Mit gondol Kazumi~dono? Hajlandó egy ilyen erő birtokába kerülni? Vagy tudná használni, esetleg ezzel segíteni az ükikéit? - döntöttem kérdőn oldalra a buksimat.  Nem akartam erőltetni, meg így utólag belegondolva, csak letámadtam a nagy semmiből… ráadásul elraboltam, ha úgy vesszük! A shinigami énem bennem sóhajtott egy nagyot, ám jelen állapotomban még sem bántam semmit. Elvégre… a kitsunék mindig is a saját furcsa értékrendjük szerint éltek!  Jómagam sem voltam kivétel ez alól. 


*a pótteste cseresznyeszirmokra bomlott

« Utoljára szerkesztve: 2018. Jan. 22, 01:05:46 írta Aikawa Chiyo »


(click to show/hide)

Karakterlap

Hoshi Kazumi

Eltávozott karakterek

Retired Idol

Szint: 9.

Lélekenergia:

60% Complete
47 500 / 60 000

Hozzászólások: 257

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 54 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Raion

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
lilás szürkéskék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Ninurta-Ra'im-Zerim

Mottó:
Jöhet rosszabb is, de te csak mosolyogj a Világra!

Post szín:
#6080a0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Takahashi gyártelep
« Válasz #26 Dátum: 2018. Febr. 04, 21:31:10 »
Tűzvirág
Kidou edzés róka cica herceg(nővel)gel

Bevásárló túrára igyekezett. Még szoknia kellett napközben sokkal több ideje maradt elintézni az ügyes bajos dolgait. Néha túlzottan soknak találta a rendelkezésére álló szabadidőt. Valószínűleg az eddigi feszített munkatempója miatt igyekezett, minél jobban betáblázni magát teendőkkel. Vadászott otthon a kínálkozó lehetőségekre, mit csinálhat a reggeli-ebéd, illetve ebéd-uzsonna közét lefedő időszakban. Utána, már hazaért Nono chan, aki kellően lekötötte, ne doboljon feszülten a pult lapján. Mindössze az üresjáratokat kellett kitöltenie tartalommal, ami ezen a napon vásárlás volt.
Szép hosszú listát írt össze, de az idejéből kitelt alaposan utána nézzen a felhozatalnak, vagyis ráérősen sétált egyik boltból a másikba. Kényelmesen válogathatott, melyik listán szereplő, vagy éppen spontán orra elé keveredő terméket szeretné megvenni. Egész remekül szórakozott a felfedező körúttal, annak ellenére, érzékelte társasága akadt. Az utcákat róva feltűnt számára az ismerős lélekenergia, miként az is, mennyire ügyelt a tulajdonosa bizonyos távolságra maradjon tőle. Nem értette, mi ez a csendes megfigyelés, netán követés, esetleg szemmel tartás. Azaz érzése kezdett támadni, mintha testőrt játszana róka cica herceg(nő). Természetéből fakadóan, lehetőségként tartotta számon, hogy éppen incselkedik vele és arra vár, mikor unja meg a néma követést. Az efféle cserkészést azonban nagyobb, sörényes, vörös macskákból könnyebben kinézte volna. Eddigi találkozásaik alapján, Gintarou heika jobban szerette a frászt hozni rá a hirtelen felbukkanásával, mint a bújkálással. Szívesebben mutatkozott mellette, mint az árnyékában.
Komoly fejtörést okott neki ez a rejtély, de egyelőre nem zavarta meg titkos kísérete köreit. Látszólag tudomást sem véve róla folytatta a bevásárló körutat. Érdekelte, meddig bírja cérnával az izgága róka, már, ha történesen nem nála fog elszakadni a cérna. Nem vett rá mérget, nem fogja rövidesen lecibálni a fáról, oszlopról, háztetőről, avassa be, éppen milyen ninja technikát próbál rajta alkalmazni.
Erre a megmozdulásra szerencsére nem került sor, bár már fejben kezdte összerakni a hihetetlen hadművelet részleteit. Pusztán kíváncsiságból bevetette volna, ugyan mit reagál rá szegény áldozata, de ezt a gonosz tervét egyelőre elnapolta. A közeledő lélekenergiára halvány mosollyal lassított léptein. Komótosan fordult be az egyik mellékutcába, ahol szép fokozatosan érte utol, majd bűvészkedte magát elé követője. Az illedelmes meghajlásra széles mosollyal fordította oldalra fejét.
- Egész sokáig bírtad, Chiyo chan! – Viszonozta a köszöntését. - Már azon gondolkoztam, milyen csapdát állítsak az engem követő őrszemnek! – Ütögette meg elmélázva ajkát mutatóujjával. - Épp az ínycsiklandozó hús szeletért indultam! Azt terveztem, ha odaviszi az orra, akkor, zsupsz, megrántom a madzagra erősített kosarat és elkapom a cseles megfigyelőmet! – Nevette el magát játékosan. Valamiért oldalni szerette volna a hangulatot. Úgy érzékelte komoly gondban van róka cica herceg(nő). Az arcára volt írva bizonytalanság, aggodalom és még ki tudja hány féle igencsak negatív érzés. Nem sejtette, min tépelődhetett, de remélte segíthet rajta. A legutóbbi alkalommal ő is szó nélkül meghallgatta és próbált segíteni a baján. Igazán nem érezte volna megterhelőnek, ha hozzá hasonlóan hallgató fülként lehet jelen.
- Minek köszönhetem ezt a hosszas kerülgetéssel kísért köszöntést? Talán baj van, Gintarou heika? – Hajolt picikét közelebb a fejét szorgalmasan lefelé lógató róka cica herceg(nő)hez, hátha ki tud olvasni bármit a szemeiből, gesztusaiból, akármi. Kezdett kicsikét aggódni, valami hatalmas gubanc történt vele. Feltűnően hallgatag volt és szinte harapóhúzóval kellett kihúzni belőle a szavakat. Megkönnyebbült, amikor végre magától beszélt, bár a mondandója nem kicsikét lepte meg.
- Haragudni? – Pislogott felé hatalmas szemekkel. - Miért haragudnék rád, Chiyo chan? – Kereste a riadalom okozóját és bizony eltartott némi ideig, mire rákacsintott. Hatalmas lámpácskával a feje fölött csettintett a levegőbe. - Ne bolondozz! – Szorította meg a karjait finoman, hogy felnézzen végre rá. - Barátként segíteni próbáltál nekem és most barátként érdeklődsz utánam! Ezért inkább hálás vagyok neked! Köszönöm, Chiyo chan! – Mosolyodott el kedvesen. - Kettőnk közül én tartozom bocsánatkéréssel! Se szó, se beszéd elnyelt a föld egy morcos vörös macskával és azóta nem jelentkeztem, hogy megnyugtassalak minden rendben velem! Ígérem, ha legközelebb elrabolnának, üzenek neked Kyuu chan-nal. – Bólogatott bőszen, ezt vegye nyugodtan baráti eskünek. Annyira sok minden történt akkor, hogy teljesen elvesztette az idő és realitás érzékét. Egymást követték az események, amik között elveszett. A végére azt sem tudta kivel, mivel, egyáltalán mikor beszélt utoljára!
Az egyszerű kérdésre enyhén ledermedt. Halk torokköszörüléssel fordította el fejét, kevésbé látszódjon az arcára kiülő vörös szín. Valóban sok minden történt akkor, amiről még nem volt alkalma mesélni elvesztette az erejét, kevesebb, mint fél évet fog élni, ami miatt visszavonult az énekléstől és épp azt próbálja intézni, hogy legyen Nono chan, miután nem lesz fizikálisan ebben a világban.
- Egyelőre, rendben vagyok…vagyunk.  – Korrigálta magát, némi bizonytalan fejvakarással. Még maga sem tudta pontosan miként kéne beszélnie, vagy miként nevezhetné a kapcsolatát Ninurta-val. - Sok még a kérdőjel, de úgy tűnik jó irányba haladunk a gyerekekkel is. –
Fogadta el a felé tartott kezet, hogy sétálhassanak egyet. Útközben igyekezett a rengeteg kérdésre válaszolni, legalábbis amennyire képes volt rájuk. Annyira belemelegedett a mesélésbe, szinte észre sem vette mennyi ideje barangolnak. Arra figyelt fel a környezete igen komoly változására, amikor róka cica herceg(nő) alakot váltva kapta ölbe és ugrott be az egyik üresen tátongó gyárépületbe. Hatalmas szemekkel nézett előbb rá, majd a kihalt építményre, miért keveredtek ide.
A kérdésre sűrű pislogásokkal válaszolt első nekifutásra. Hirtelen nem értette a hely és kesztyű kapcsolatát, míg róka cica herceg(nő) tovább nem folytatta. A kicsiny lebegő fényeknek széles mosollyal köszönt. Enyhén feléjük emelte a kezét, hogy ha szeretnének, nyugodtan telepedjenek tenyerébe.
- Igen, nálam van. Ryo chan a lelkemre kötötte mindig legyen nálam és engedelmes anyukaként hallgatok az okos fiamra! – Nevette el magát, mielőtt a táskája rejtekéből előhorgászta a kesztyűt. Arra még találnia kellett megoldást, ne vesszen el a feneketlen bendővel rendelkező kézi fegyverében. Kétli, mérges ellenfele megvárná, míg percekig kotorászik benne, hogy végre ráakadhasson.
- Ah, nem! – Kínosan húzta el száját. - Nem említettem még, de nem régen elvesztettem a képességem. A lélekenergiát minden gond nélkül, talán, még tisztábban érzékelem, de nem tudom, mennyire vagyok képes bármit formálni belőle. – Tartotta szája elé a kesztyűt bűnbánóan. Eddig a pillanatig eszébe sem jutott, hogy járjon utána. Komoly hiba, főként, hogy Ryo chan-nal még nem volt teljesen szent a béke és éppen az volt a nézeteltérésük oka, mennyire felkészületlen.
- Megpróbálhatom! – Vágta rá határozottan a kérésre, hogy tesztelje a kesztyűt. Picikét feszengett az árgús szemek kíséretében, bár jobban aggasztotta, vajon, milyen eredménnyel fog zárulni a próbálkozása. Tudta, azzal nem lesz problémája észlelje a saját és környzete lélekenergiáját. Mindenféle felkészülés nélkül tökéletesen meg tudta volna mondani hány élőlény, esetleg egyéb lény tartózkodik egy kilométeres környezetben. Még sem ez volt jelenleg a feladata, ezért a kesztyű felhúzását követően mély levegőt vett. Szűkítette az érzékelési terét. Kizárólag magára koncentrált és a térre, amiben tartózkodott. Rövid időre elveszett a hatalmas vasszerkezettel, beton oszlopokkal és lyukacsos téglával megerősített épület egyszerre félelmetes, na meg lélegzetelállító látványán, majd ténylegesen a kitűzött célra összpontosított. Maga elé tartott kesztyűjére koncentrált. Érezte és figyelte, ahogy a benne kavargó energia a tenyere irányába tódul. Ismerős, enyhén bizsergő érzés volt. Eddig a pontig minden rendben ment. Látta a kis lélekszemcsék szép, fokozatosan növekvő gömböcskében futkosnak körbe-körbe. Azonban a komisz szemcsék ezen a ponton elfelejtettek rá hallgatni és önállósították magukat. Egyre vadabbul kezdtek pörögni, már a gömb falait feszegették. Ki akartak törni, amit semmi esetre sem engedhetett. Emlékezett rá, legutóbb robbanással járt ez a megmozdulása, vagyis minden erejével azon volt visszarántsa az elszabaduló energiát.
Nem tudta, odakint ebből mit észlelhetett Gintarou heika, de neki kifejezetten fájt a karja. Egyszerre lüktett és zsibbadt el, mintha áramütés érte volna. A biztonság kedvéért körbe nézett. Nem szerette volna, ha rögtön az első használattal megsérül valaki, vagy kárt tesz ebben az eleve régi épületben.
- Be kell vallanom, ez kissé szíven ütött! Az erőm, mármint a lélekenergiám, ellenem fordult. – Tűnődött el egyetlen pillanatra, vajon ténylegesen ez történt. Előfordulhatott, egyszerűen az irányítás csúszott ki kezei közül. Szoknia kellett az érzékei élesebbé váltak. Talán, másképpen kell a saját erejével is bánnia. - Még egyszer megpróbálhatom? – Pillantott az előtte ücsörgő róka cica herceg(nő)re. A biztató helyeslése nem győzte meg róla, minden rendben lesz. - Azért legyél készenlétben! Nem szeretnék senkit és semmit felrobbantani! – Nézett felé kérlelően. Hálás volt neki, amiért nem adta jelét, aggódna az ereje elszabadulása miatt, de fő a biztonság!
Az újabb kísérletnek sokkal óvatosabban látott neki. Nem eresztette a virgonc lélekenergiáját, csak úgy a tenyerébe tódulni. Nagyon lassan, apró lépésenként formálta meg a gömböt és viszonylag hosszú ideig tartotta golflabda méretűnek. Kíváncsi volt, mit tapasztal közben, vagy mennyire képes akarattal irányítani a lélek részecskéket. Meg szerette volna érteni, mi történhetett az előbb.
Érezte a nyomást, hogy a testéből szeretne a többi energia is odavándorolni, de nem engedte. Próbálta őket a helyükre zavarni és a saját teste keringését szinten tartani. Ettől, persze a kezében lévő gömb kezdett megint szabálytalan formát felvenni. A szabadon lévő lékenergia részecskék újfent vad vágtát akartak rendezni, de próbálta őket rendere utasítani. Nyugalmat próbált magára erőltetni, testére és a részecskékre egyaránt. Érezte, erre már reagált a testében maradt energia, ami fokozatosan visszatért a megfelelő pályára, míg a kezében pattogó gömb is egyre nyugodtabban kavargott. Végre úgy látszódott megbékéltek a kéréssel és engedelmesen ücsörögtek a tenyerében.
- Érdekes érzés! – Emelte arca elé a kicsiny energia gömböt. - Idegenek és vadócok! Teljesen úgy viselkednek, mintha nem ismernénk egymást! – Pislogott rá a kicsike gömbre. - Már beszélgetünk! – Tűntette el a gömböt és mosolyogott rá a vele szemben ülő Gintarou heika-ra. Továbbra sem teljesen értette az előbbi sztrájk, lázadó műsor lényegét, de határozottan jobban érezte magát a bőrőben. Kellemes, jól eső melegség járta át. Ténylegesen, fizikálisan érezte a lélekenergia keringését. Valamiért magabiztosabbnak érezte tőle magát, pontosabban bátrabban merte mondani, hogy mit képes megtenni, vagy éppen mi haladja meg azt. Emiatt sem hatott rá ijesztően róka cica herceg(nő) látványosra sikerült felvezetése, mit szeretne neki tanítani.
Oldalra billentett buksival tette karba kezeit, ahogy a részleteken merengett el. Valóban hasznos lett volna, ha nem pusztán védekező technikákat ismer. Az utóbbi időben egyre gyakrabban találta magát veszélyes helyzetekben, ahol nem volt elegendő, hogy képes volt önmagát, vagy a többieket védeni. Bármennyire is fájt beismernie, rákényszerült a családja védelmében, hogy néha támadjon. Azt továbbra sem akarta, szándékosan mások halálát okozza, viszont azzal, ha tökéletesen tud irányítani technikákat, elkerülheti, vagy legalábbis minimalizálhatja ezeknek a lehetőségét.
- Minden procikám tiltakozik ellene, de a józan eszemnek kivételesen igazat kell adnom. Nem nyerhetek csatákat futással! – Tárta szét karjait megadóan. - A családomat jelenleg képtelen vagyok megvédeni és ez jobban megrémít, mint, hogy pusztító technikát kelljen tanulnom! – Nézett le a kezén díszelgő kesztyűre. - Minden, csak használat kérdése! Ha megfelelően irányítom, rajta áll, mit okoz. Csak ügyesnek kell lennem, hogy senkinek se essen baja! – Mosolyodott el. - Szeretném megtanulni ezt a kidou-t is, Gintarou heika! – Tette hozzá a végén. Nem ártott nyomatékosítania, hogy mire jutott. Nem fordíthatott hátat, mert támadó technika. Szüksége volt arra, hogy ilyesmit is ismerjen. Szembe kellett vele néznie és a saját javára fordítani.
lOVE yOU mORE ~♫

(click to show/hide)

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Eltávozott karakterek

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 400 / 100 000

Hozzászólások: 531

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 29 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Takahashi gyártelep
« Válasz #27 Dátum: 2018. Febr. 23, 00:15:39 »
Tűzvirág

Kíváncsian pislogtam a férfira. Az elhintett megjegyzése szöget ütött a fejembe, miszerint elvesztette az erejét. Jóval több lehetett a történet mögött, mint amennyi így elsőre hangzott. Kezdve azzal, hogy melyik erejét, mert amit én láttam, koránt sem volt egyoldalú a fiú tehetsége! És jóval szerteágazóbbnak sejtettem, mint amit egy magamfajta róka elsőre tippelne. Viszont az azért valamicskét megnyugtatott, hogy azt mondta, hogy jól vannak. És sérülésnek, vagy hasonlónak sem éreztem az illatát rajta.
   -Majd szabad kíváncsiskodnom? -kérdeztem alulról pislogva felé, majd hajoltam kissé a kérést követően. Ám egyelőre nem erőltettem a témát. Inkább egy olyan kérésem volt felé, ami nagyon is aktuálisnak bizonyult. Vagyis megkértem, hogy próbálja ki így az erejét. Sumák módon kukkoltam a karkötőmmel. Az látszódott, hogy szoknia kell az észlelhetően megváltozott állapotot. Az jutott az eszembe, ahogy figyeltem a történéseket, mintha egy madárról lekerült volna a béklyó, ami már elég régóta rajta volt, és vigyáznia kell a hirtelen rátört szabadsággal. Úgy láttam, hogy tudja irányítani az erejét, de mintha hozzá lett volna szokva, hogy valami akadályozta folyamatosan, ezért plusz erőt kellett kifejtenie, hogy elérje a kívánt hatást. Most viszont, mintha ez az akadály eltűnt volna, de ő a plusz erővel tudta, és tanulta meg a dolgokat. Vagyis túl jól mentek neki a dolgok.  Ettől függetlenül nagyon jól kezelte a helyzetet.
   -Nem épp támadásnak tűnt innen. Inkább, mintha eddig súlyok lettek volna Kegyed kezeihez kötve, és most meg nem.  Vagyis inkább tűnt felszabadult örömnek, mint ártalmas támadásnak! -jegyeztem meg, mennyivel másabbnak tűnt kívülről szemlélni a dolgokat.  Az újabb próbálkozására lelkesen helyeseltem. Örültem, hogy nem kedvtelenítette el a korábbi.  A kérésére, hogy legyek készenlétben, szusszantam egyet. Szó nélkül kerültek az én kezeimre is a kesztyűim. Bár úgy éreztem, kettőnk közül én jobban bízok benne, és a kétségtelen tehetségében, mint ő maga a sajátjában. Ennek ellenére azt akartam, hogy megnyugodjon, és magabiztosabban tudjon a feladatára koncentrálni.
Halvány mosollyal figyeltem a ténykedését. Továbbra se volt önző az energiákkal kapcsolatban. És nem akármilyen akaraterőről tett tanúbizonyságot, hogy ilyen módon, és ilyen gyorsan sikerült neki korrigálnia a korábbi meglepetést. És még ő félt tőle, hogy elveszítette ezt a képességét. Beszélgetni az energiával… hihetetlen érzés lehet!
   -Kegyed még mindig elképesztően ügyes az energiákkal kapcsolatban! -szusszantam, a nem létező bajszom alatt somolyogva, miközben eltűntettem a kesztyűim. Inkább megmutattam neki, persze tényleges rombolás nélkül, hogy mire is gondoltam. Sejtettem, hogy idegen lesz tőle a gondolat, hogy pusztító képességet tanuljon önszántából. Ám szemmel láthatóan azt is tisztán látta, hogy miért lehet rá szüksége. Még tisztábban is, mint jó magam! Így aztán a beleegyezésére, hogy szeretné megtanulni a vörös tűzágyút, néhány cseresznyelevéllel később egy-egy széket kanyarintottam magunknak. Az egyikre magam ültem rá, a másik fele Kazumi~sannak intettem, hogy nyugodtan vegye birtokba, ha úgy érzi.
   -Azt hiszem nem lesz hátrány, ha mindenek előtt beszélünk róla kicsit. Szeretném megkérdezni, hogy a tűz mint olyan, mit juttat az eszedbe? Mit gondolsz erről az elemről? -lestem kíváncsian rá. Ahhoz, hogy tudjunk játszani vele, először is értenünk kellett. Az erejét, a kettősségét, a szeszélyességét. A válaszát figyelmesen hallgattam. Ez mindenképp kellett, hogy tovább tudjuk folytatni. Jómagam is visszakanyarodtam a reiatsu~hoz.
-A lélekenergiát több féleképp is lehet kontrollálni. Azt hiszem ezt már te is tapasztaltad. Egyfelől formálhatod a formáját, mint amikor lasszót, vagy épp gömböt formálsz belőle. Az akaratodnak engedve formálódik a kívánt alakzatra. Másfelől formálhatod a természetét. Ezért lehet azt, hogy ugyanazzal a lélekenergiával tudunk gyógyítani, és tudunk pusztítani. Egyszerű fénygömböt hozunk létre, vagy robbantunk vele. A lélekenergia természetének a formálásában szoktak segíteni az idézések. Amit a lasszónál is kellett használni, hisz annak a segítségével lett olyan, amivel el is lehet kapni a másikat, és nem csak egy világító valami kötél alakzat.  Ám ez a kidou, amit most akarok majd tanítani, kicsit talán bonyolultabb. Ezért kellett beszélnünk a tűz természetéről korábban, mert itt a lélekenergiát tűzzé alakítjuk, vagyis formáljuk a természetét, és egy időben formáljuk majd az alakját is. Arra szeretnélek kérni, hogy figyelj a kezemre, míg megpróbálom elmondani, hogy mit is igényel ez a kidou. A tűz ugye több aspektust is képvisel. Lehet mellette melegedni, megfőzi-süti az ételeinket, védelmet nyújt, világít. -egy aprócska gömb kezdett el megjelenni a kezemben. -Így ennek a kidou~nak is ez az egyik alapja. Ami már megy is neked, hisz az előbb egy ilyet kértelek, hogy idézz meg. Ez egyelőre mondhatni, hogy egy fénygömb. Ehhez kell a tűz valamely aspektusát hozzá adni. Figyeld a kezem, hogy miként viselkedik a lélekenergia. Ha csak azt akarom, hogy valamelyest melegítsen, akkor vigyázva formálom. -a lélekenergia részecskék, pontosan láttam, hogy elkezdtek picit gyorsabban mozogni, miközben a tűz jellegzetes jellemzői megjelentek. - Idézéssel segítjük, hogy ténylegesen tűz legyen, ezt az idézést majd elmondom, amikor próbáljuk közösen. Ha közelebb tartod a kezed, akkor érezheted, hogy enyhe hőt áraszt magából. Ne aggódj, míg nem érsz hozzá, biztonságos. Ha van kérdés, nyugodtan szólj közbe is. Az a jó, ha ott helybe, hogy felmerül, meg is van válaszolva, persze csak ha tudom a választ. Ez maga a tűzgolyó, ám ennek  a technikának tűzágyú a neve, és nem életlen. -tovább növeltem a részecskék sebességét, míg folytattam -Támadni ugyanis két féleképp lehet. Vagy elhajítjuk a gömböt, és az a részecskék sebessége miatt robban… - dobtam el a sajátomat, biztonságos távolságba -Vagy egy kész tűzoszlopot csinálunk.  - jelent meg egy céltábla, mögötte egy pajzzsal, míg bemutattam. - Mind a kettő hatásos tud lenni, és a helyzet válogatja, hogy melyik kifizetődőbb! A lángoszloppal nagyobbat lehet tarolni. A robbanós golyóval pontosabban lehet célpontot választani. Az idézése nem olyan vészesen bonyolult. ” Ó, Nagyúr a hús és csont burka, minden teremtmény, szárnyak suhogása. Te, ki az Ember nevét hordozod, Pokol és Zűrzavar. Tenger hullámzó akadálya indul dél felé.”  Értelme, mint olyan megint nem sok van, legalábbis én még nem jöttem pontosan rá, hogy kik és miért találták ki ezeket az idézéseket, és miért nem adtak hozzá értelmet is. Bár tény, így nem mondja véletlen az ember aktuális beszélgetés közben… - sóhajtottam egyet. -viszont akármilyen furcsa is, működik. Mit mondasz? Kipróbálod? Attól ne aggódj, hogy kárt okoznál… . – vontam be kekkai~val a környezetünket. Halvány ezüstös-kékesen derengő fal fénylett fel a falak mentén, ahogy a talizmánok a helyükre keveredtek. -Az épület ezzel biztonságban van. - A széket eltüntetve csüccsentem le a talajra. Hagytam, hogy az egyik rókafarkincám előkukkantson, míg jómagam a fiúra figyeltem.




(click to show/hide)