Soul Society

[Nara Shiratori]

Jól jött, hogy nem kellett meggyőznöm Akiyama taichout, hogy ne akarja bántani a szentélyt, nem örültem volna, ha ő is olyan begyöpösödött lett volna, mint a 6. osztag új kapitánya. Amúgy is az előttem lévő ellenfelekre kellene koncentrálnom, ha közben még győzködnöm is kellett volna, lehet, hogy nem bírtam volna olyan sokáig kitartani.
- Ennek örülök. - nem is akartam többet mondani, hiszen ő is kapitány, el tudja dönteni, hogy mit is akar tenni, főleg így, hogy nem akarja az ellenkezőjét tenni annak, amit mi kiterveltünk. A szentélynél pedig ott van a klónom, ezért minden figyelmemet az előttem lévő ellenfélre fordíthattam.
Egy újabb valaki jelent meg a csatatéren és elkezdett valamit pampogni, amire bénábbnál bénább technikákkal kezdtek el megkötözni. Erre csak nevetni tudtam volna, hogy ilyenekkel akarnak engem lebénítani, de azzal nem értem volna el azt a hatást, amit akartam. Inkább elővettem a leghűvösebb tekintetemet és úgy szólaltam meg a csőcselék felé.
- Azt hiszitek, ezzel meg tudtok bénítani? - természetesen csak költői kérdésnek szántam, mert úgyis csak tudatlan összetákolt csapatról van szó és a parancsot adó az igazi hibás, mert pár percnél nem nyer sokat ezzel a bénítással. A következő parancsot viszont már nem akartam megvárni, inkább minél előbb kiszabadulok innen.
- Bankai! Fuyugata Shinten’ou! - a nagy lélekenergia kitörésre az egész kötés lejött rólam, ellököm magam a lélekenergiámmal, hogy kijussak a földből és teljes sebességre kapcsolva shunpommal a parancsadó felé indultam. Készítettem a kardomat, hogy lecsapjak rá, de mielőtt elértem volna ismét shunpot használva mögé kerültem és megpróbáltam belé szúrni a kardomat, majd kettévágni, amilyen gyorsan csak tudtam, hogy ideje se legyen bármit tenni.

Időközben a klónom közelebb ment a szentélyhez, miután befújta az ott lévőket és Akiyama taichouhoz hasonlóan ő is elkezdte megbénítani az ott lévőket, hogy valójában is a foglyaik legyenek.
- Bakudou 1, Sai! Bakudou 4 Hainawa! - dupla kötés csak a biztonság kedvéért kellett, nehogy véletlenül valamelyiknek mégis sikerüljön kiszabadulnia, ha csak egy kötés lenne.
- Vigyük a foglyokat egy helyre! - szólt az osztag többi tagjának, hiszen ebben az ő segítségükre is szükség volt, hogy kisebb helyre be lehessen zárni az elkapottakat. A szentélyen belül össze lett hordva az össze fogoly, majd egy Nankant idézett föléjük és a 9. osztagosok körbe is állták, hogy majd ők szemmel tartják őket. Ha minden igaz, akkor ezzel el is lett foglalva a szentély, vagyis most már az is hozzánk tartozik.

(click to show/hide)

Bakudou 01: Sai (塞, Fogság): Olyan technika, ami az ember háta mögé köti a kezeit. Kidou képzettség: 1 pont
Bakudou 04: Hainawa (這縄, Kúszókötél): Egy lélekenergia-kötél, ami gúzsba köti a célpontot. Kidou képzettség: 1 pont
Nankan (Pajzs): Alapvető pajzstechnika, melyet használója saját maga vagy bármely tárgy vagy személy köré megidézhet. A narancsos színű átlátszó "szoba" akár egy cerót is kibír, ám használatának előkészítéséhez idő kell, emiatt éles harc közben nem használható támadások blokkolására. Kidou képzettség: 6 pont

[Yato Chifuyu]

- Barátok? Az jó! - Mosolyogva öleltem át felülről Sámánka fejét. Olyan jó volt, hogy barátok vagyunk.

Annak is nagyon örültem, amiért nem haragudott rám, hogy nem tudok csiribizni.
 - Rendben, majd becsukom a szememet! - Ígértem őszintén, mert tudtam, hogy vannak olyan csúny-ronda bibik, amik nem az én szemecskéimnek valóak.
Szomorúan néztem a nénire, aki leguggolt, mert úgy nézet ki a fejecskéjéből, mint akinek fáj a pocikája, de nagyon. Nem kérdeztem, hogy Sámánka miért nem akar segíteni neki, mert a néni mondta, hogy nem kér, meg Sámánka is gyógyítós shinimimi volt, ezért biztonságosan tudhatta, hogy miket csinálgat és nem csinálgat.
Fel sikoltottam, mert valami ragadós, piros valami fröccsent valahonnan rám. Valahonnan tudtam, hogy ez valakinek, vagy valamilyen állatocskának a vére. Nagyon megijedtem, hogy valaki ilyen gonosz viccet csinál, hogy vérrel fröcskölget. Nem szerettem a vért, olyan undi, és az nem ki, hanem a testbe való! Még el is pityeregtem, főleg, mikor Sámánka nyakából lepottyantam. Nem azért sírdogáltam, mert megütöttem magam. Az fájdogált, de már sokszor estem el, ezért már nem etetem az egérkéket mert ahhoz túl nagy lány vagyok. Azért sírtam, mert véres lettem.
Hirtelen a levegőben voltam, utána megint a földön. Az a morcoskodó bácsi valami csiribiri pajzs mögé hozott. Könnyes, csodálkozó szememmel pislogtam rá. Nem értettem, hogy miért hozott ide. De a sok-sok robajból rájöttem, hogy valaki túlzásba viszi a játékot, és a bácsi nem akarta, hogy bajom legyen.
 - Köszönöm, bácsi! De miért nem beszélsz úgy, hogy rendesen? Így senki sem érti, amit mondasz! És miért vagy ilyen morcos? - Hogyha rendesen válaszolt a kérdéseimre, akkor megbocsájtom neki, amiért Sámánkának be kellett fogni a fülecskéimet, amikor nem is olyan régen hozzám beszélt ez a bácsi.
Amikor Sámánka segítséget kért, én a véresen, csúnyán bibis bácsi fejéhez térdeltem, és minden bátorságocskámat össze, meg visszaszedegettem, és mosolyogva simogattam a bácsi fejecskéjét. Hogyha beteg, vagy bibis voltam, nekem is mindig jó volt, hogyha a fejecskémet simogatta valaki. Ezért a bácsinak is biztosan jó!
 - Ne sírjál, bácsi! Sámánka meggyógyít! Alszol egyet és már újra játszhatsz! - Nekem is ezt ígérték a gyógyító shinimimik, amikor náluk kellett vendégeskednem, de azt is tudogattam, hogy ez nem igaz, de azt is tudogattam, hogy ilyet is jó hallnai. Én meg okos és kedves nagylány vagyok, és segítek Sámánkának, mert most gyógyítósat kell játszanom, és nem hadasat!
Még akkor is a bácsi fejét simogattam, amikor Sámánka a sárga, csillogó ruhás bácsikhoz, nénikhez beszélgetett.

[Kuchiki Sayuri]

Ahogy a füst elül és visszamennének folytatni a szentélyben levők terelgetését, más is csatlakozik hozzájuk. Megérkezik az ötödik osztag kapitánya is, korábbi kiszemeltje pedig semmi mással nem törődve, társai figyelmeztetése ellenére Akane-taichou felé indul. Meg sem próbálja feltartóztatni a 11. osztagost, ha annyira bolond, hogy egy kapitány ellen akar harcba bonyolódni, ő ugyan nem fog közéjük állni. Így is maradnak a szentélynél épp elegen, akikkel foglalkoznia kellene, de talán most, hogy vezető nélkül maradtak, kicsivel több esélyük lesz letörni az ellenállásukat. Nara-san kidouja bár valamelyest összébb terelte őket, nem úgy néztek ki, mint akik meggondolták volna magukat a megadást illetően. Az ő oldalukon levőkkel szinte alig akad dolguk, az első sorokban állókon, a két kapitány kötéseihez vele levő osztagtársai kidou is csatlakoznak, javarészt harcképtelenné téve őket.
A szentély hátsó részénél levő csapata tagjai szintén így tesznek, valamint kidoupajzsokkal próbálják visszaszorítani a felbátorodott akadémistákat, igyekezve tartani magukat a parancshoz, hogy lehetőleg ne tegyenek komolyabb kárt senkiben. A forrófejűbb felsőévesek közül, akik ennek ellenére is áttörnének a vonalon, az egyik tisztjük tereli vissza, elunva a hatástalannak tetsző módszereket, shikaiba váltva kisebb vízágyú szerű támadással röptetve vissza a tömegbe a rakoncátlankodókat. Azon túl, hogy vizesek lesznek és később talán egy kiadós náthával is számolhatnak, nagyobb bajuk nem lesz, még csak össze sem törik magukat, ahogy hátrébb álló társaikra esnek, de ezzel talán valamelyest sikerül lehűteni a lelkesedésüket. 
Kapitánya szorult helyzetét látva egy pillanatra elbizonytalanodik, hogy hol is lenne most a helye, legszívesebben a segítségére sietne. De persze nem tesz semmit, továbbra is a rábízottakkal kell foglalkoznia, ráadásul akad más is, aki a támogatására indul, így kényszeredetten hátat fordít neki, figyelmét újra a szentély felé irányítva. Ráadásul ezzel a gondolattal jócskán alábecsülte Nara-sant, utólag kissé nevetségesnek is tűnik, hogy ilyesmi miatt nyugtalankodott. Aggodalma pillanatok alatt semmivé foszlik, ahogy kapitánya aktiválja a bankaiát, innentől szemernyi kétséget sem táplál irányába, hogy ne volna képes kezelni a helyzetet.
Sajátjai eközben sem tétlenkednek, a parancs érkezésére rendezik a soraikat, egymást támogatva igyekeznek minél bentebb szorítani a szentélyben lévőket. Néhányan mintha már kissé unták volna a finomkodó bébiszitterkedést, egy-egy akadémistát már kevésbé finomkodó mozdulatokkal bírtak jobb belátásra, ha akadtak, akik még mindig fontolgatták, hogy ki akarnak törni. Ahogy sikerül leszerelni az esetleg továbbra is kötekedő kedvűeket és bentebb terelni őket, rájuk kerülhetett az elzáró erőtér is.
- Ha valami gond lenne, szóljatok – bár nem gondolta, hogy az elzártakkal túl sok problémájuk lenne ezután, Nara-san technikáját elég erősnek gondolta ahhoz, hogy kitartson a benne levőkkel szemben. Ha ezekkel nem akadt több dolga, kiválva a csapatából, akiknek az őrzés lenne a feladatuk, a szentélyen kívüli eseményekhez csatlakozna, ha nem kap erre más utasítást, vagy nem történik odabenn valami, ami visszatartaná.

[Shiroichi Anao]

A meglepettség nem lenne tökéletes kifejezés arra, amit érzek, nem is igazán tudom meghatározni, hogy mi kering most bennem, miután több szemszögből is volt szerencsém hallani a véleményeket a jelenlévőktől. Nagyon is jól tudtam, ha folytatjuk az eltérő látásmód kihatással lesz a teljesítésre. Ezt az alapvető hibát már az Akadémián megpróbálják a tanárok kinevelni a tanulókból, ezért is csoportokban kellett megoldani a gyakorlati feladatokat, ahol a feltétlen együttműködés volt az egyik alapkulcs a megoldáshoz vezető úthoz.
- Nem hiszem, hogy az osztagok erőiből ne lehetne annyit megvonni, hogy ügyeljenek a téveszméket követőkre. Hiszen rengeteg mozgósítatlan tisztjeink vannak még… 14 osztag van, több mint ezren egy divízió alatt, ha nem számoljuk az orvoslás és a ninják erőit is rengetegen vannak. Különben is, biztos vagyok benne, hogy bezárásukhoz remek eszközöket tudnának készíteni a 12. osztag tagjai, sőt, ha együttműködnek a Kidoushuuval az eredmény eszméletes is lehet. Hiszen ha a gépeket ötvözik a mágiával, azzal akár kialakíthatnának egy fix, biztos „börtönt” számukra, míg nem likvidáljuk Luxt. Hiszen ő a probléma forrása, ez a cél, nem? De persze a terrorban tartás a legjobb és legkönnyebb politika egy háborúban, végtére is mutassunk példát: mészároljunk le mindenkit, aki ellenáll. Lévén, ha az ellenfél beleugrik a kútba, mi utána ugrunk. Szerintem is… legyünk olyanok, mint Lux! – kis szünetet hagyok, miközben arcom szegletébe gunyoros mosoly húzódik.
- A félreértések elkerülésére, nem szimpatizálok az ellenféllel, Lux mesterkedése nekem se tetszik, én csak azt mondom, hogy fontoljuk meg a stratégiánkat, a gondtalan mészárlás nem célravezető, békés utat javaslok. Különben sem tett fizikálisan fenyegető lépéseket még felénk a Respublica, csak a szája volt nagy eddig és némi erőt fitogtatott, és azt hiszem, senkit se kell emlékeztetnem a teremben, hogy az egyensúly fenntartása mellett, a halálistenek elsődleges feladata Seireitei és az Emberek világának a védelme, és ha jól emlékszem Seireiteit nem érte még komoly fenyegetés álltaluk. Egy megelőző csapás mérése közfelháborodást is szülhet, hiszen ezzel nem csak erőinket demonstrálnánk, hanem azt is, hogy cseppet sem vagyunk különbek Luxnál. Tehát csodáljuk az árulásokat, amik fel-felbukkannak a köreinkben? – utalok az előbbi esetre is, melynél Yoshiko bámulatos módon kezelte a helyzetet, de ha a 2. osztag figyelme ennyire ki van élezve erre a szituációkra, miért hagynak egyeseket elmenni idáig? Persze megértem, nehéz...
A termen kívül, odakint megcsapott a hűvös levegő, ami a cseppet sem derűs kedvemen még inkább rontott. Mikor szóltak, hogy valaki beszélni akar velünk, kapitányokkal, meglepetten vonom fel szemöldökeimet, majd tekintek a kocsi irányába. A 46-ok Tanácsa?
- Hűséget fogattam a Gotei 13-nak mikor az Akadémiáról az egyik osztagba kerültem, mint sokan mások, akkor fejet hajtottam minden parancsnak, megcsináltam minden feladatot, amellyel a felettesek megbíztak, most viszont más a helyzet. Életekért felelünk, kötelezettségünk van. Mikor rám bízták ezt a haorit egy szóval se mondták, hogy önszántamból kell halálhelyzetbe hajszolnom a kötelékhez hű shinigamikat. Ők nem ezért bíznak meg bennem, nem ezért teszik azt, amit mondok, hogy hűségüket értelmetlen harcban veszítsék el, zavarodott lelkek vérével mocskolva be kezüket. Parancsaik felháborítók, sőt egyenesen abszurd! Ha már Önöknél sincs meg a rend, kétfelé húznak, miért várnak tőlünk csodákat? Bár mindegy, erősek vagyunk, úgy is sikerül. – Szavaimat eredetileg a Tanács tagjának intéztem, ennél a pontnál úgy ítéltem mindegy, hogy milyen szavak hagyják el a számat, hogy mennyire nem állja meg a helyét még így sem ebben a helyzetben egy ilyen fontos személy irányába. Ha végig hallgatja, ha nem, akkor is végigmondom, ezzel is tudtára adom a többi jelenlévő kapitánynak nem tetszésemet a lépésről, amelyre rákényszerítenek minket.
Amint szabadultunk némán csatlakoztam osztagom tagjaihoz, kik már egy csoportba vegyültek, készen az indulásra. A csapatban láttam Yama-jiit, Miharu-chant, Rotocchint, Kurocchint, Ryo-chant és Middori-chant is, nagyon sokan jelen voltak, jócskán csak meg is lepődtem. Megejtettem feléjük egy mosolyt, minden magabiztosságomat beleadva, kétségeimet elkergetve erre az egy pillanatra. De nem feledtette velem az előbb történt eseményeket, kavargott a gyomrom és hatalmat szerettem volna az idő felett, hogy visszapörgethessem, és meg nem történté tehessem szövegelésemet. Letörten sóhajtok fel, majd végigvezetem tekintetemet a halálisteneken, kik hűen követik a 46-ok Tanácsának utasítását, nem mintha lenne más választásuk. Rajtam eluralkodó mélabút, vállamat érő határozott, de jó szándékból kapott ütések foszlatják el. Egy pillanatra még légzésem is kihagy, pöppet krákogva fordulok a tettes irányába.
- Mi a baj, Anao-chan? Csak nem félsz, hogy a vén shinigami leköröz a terepen? – Yama-jii, arcán széles vigyorral teszi fel a gondok nélküli kérdést. Ami azt illeti, kicsit irigy vagyok rá, hogy így tudja kezelni ezt a helyzetet. Csodálatomat nem haboztam kimutatni, ragyogó szemekkel néztem a 10. osztag gyökeres tagjára. Yama-jii mindig ott volt, mikor segítségre volt szükségem, ami igazán nagy sorsfordulat volt nekem, amikor az osztagba kerültem, és ez mit sem változott.
- Szedd össze magad, Kristálykirálylány, búval bélelve nem leszel inspiráció a csapatodnak. Ők téged követnek, de ha nem hiszel magadban, ők sem fognak magukban. Ennél pedig te sokkal erősebb vagy, úgyhogy fel a fejjel. Vagy keressem meg Hino-donot, hogy hozza az iratokat kitölteni? O.o‏ - szavait visszafogta, nagyon ügyelt arra, hogy mondanivalóját én, csakis én hallhassam, még nekem is nehezemre esett minden szót végig követni, amit mondott. Megtorpanok, ahogy elgondolkodok szavain. A papírok gondolatára még hagyján, de Hino-sama neve hallatán kissé össze is rezzentem. Ha Yama-jii erről figyelmeztet az már régen rossz, ennyire látszik? Kezeimet lassan felemelem nyitott tenyérrel csapva velük arcomra, kicsit mozgatva őket, mintha csak erőszakkal próbálnám meg átrendezni arcvonásaimat. Össze. Kell. Szednem. Magamat!
Ismét körülnéztem, a vezetők közül, sőt sok rang nélküli tiszt is teljesen elszántan néz szembe a feladattal. Bár nem tetszik a parancs, megpróbálok a saját képességeimmel mindent megtenni, hogy lehetőleg ne kelljen egy életet is elvennem a zavarodott lelkek közül. Az nagyon szomorú lenne, én hiszem, hogy a kitaposott ösvényről vissza lehet térni ahhoz az „elágazáshoz”, aminél meghoztuk a döntésünket. Mindenkinek jár egy esély, nem?
A jelenlévő 10. osztag tagjaira nézek. Lehet, hogy ők is így gondolják? … Nem tudom, meglehet, nem fog nekik tetszeni a döntésem. De akkor is megpróbálok erős kapitány maradni, hiszen most ebben a helyzetben, ahogy Yama-jii mondta, erre van szükség.
- Köszönöm, Yama-jii – mosolyodok el őszintén. - Remélem, így számíthatok rád a csatamezőn is. Szükségem lesz valakire, aki fedezi a hátamat – hüvelykujjamat felemelem egy vigyor kíséretében, egy pillanatra tényleg legyőzhetetlennek éreztem magamat Yama-jii szavainak hatására.
Jobbról is balról is szállingóztak a különböző bátorító szónoklatok. A legtöbb engem is lenyűgözött, melynek részleteit el-elcsíptem. Ahogy kiléptünk Seiretei kapuján még az eső is eleredt, rontva amúgy se valami ragyogó morált a tisztek között. A 2. osztag tagjai által elénk hozott holttest pedig nem éppen a legjobb pillanatban érkezett. A gyomrom tartalma megmozdul a látottakra, nagyot nyelve viszont sikerül türtőztetnem magamat. Figyelmemet elterelte Yama-jii enyhe lökődése is, minek köszönhetően gondolataimat másfelé tereltem, pontosan arra, ami miatt jelzett nekem, még éppen elcsíptem névrokon Naocchan szavainak rám vonatkozó részét. A tisztekre pillantok, kik a kis csoportunk felé közelítenek. Szinte éreztem a belém és rajtam át fúródó gyilkos pillantásokat, amit társaim és a 12. osztag öt tagja intézett egymás irányába. Ez… eléggé kellemetlen lesz így. Nem akartam panaszkodni, és ezzel is rontani a helyzetet. Ehelyett az arcomon egy határozottabb arcvonást engedtem kibontakozni. Remélem, nem fog úgy maradni a végére. ^^”
- Mindenki – nézek a tizedik osztag tagjaitól elkezdve, a hozzánk csatlakozott 13., 6. és 12. osztagos tisztekre egyaránt. Mindenkin végigfut a tekintetem, hogy jól megnézhessem mindannyiuk arcát és az eszembe véshessem őket. - Nagyon jól tudjuk, hogy ez egy komoly küzdelem lesz. Az együttműködés a legfontosabb, szeretném, ha erre emlékeznétek – tekintek itt erre külön a 10. osztag és 5. osztag tagjai irányába felváltva. - Be kell vallanom, nem vagyok valami, hű de jó szónok, de mindannyian tudjuk, hogy a jobbnál is jobban kell teljesítenünk. Ha valaki, Ti ezt biztosan meg tudjátok tenni. Ti vagytok azok, akiket kiválasztottak Seireitei az otthonunk, családunk, barátaink megóvására. Viszont ez az összetartás nélkül nem fog menni, melynek egyik lényeges alapja a feltétlen őszinteség. Emiatt pedig, nagyon fontos dolgot kell elmondanom nektek. – Végighordozom a körém álltakon a szememet. Mellkasom elnehezült már attól, hogy az elmondani kívánt gondolatok kobakomban tolongtak, s végre napvilágot láthassanak. Fáj, hogy valószínűleg sok kíváncsi tekintetet fogok leostromolni most magam körül. - Lehet, csalódást fogok okozni sokaknak ezzel… De olyan tettre készülök, ami kockáztatja esélyeinket. Nem vagyok hajlandó zavarodott lelkek vérét ontani, márpedig ők sem másabbak tőlünk, sőt, hogy mieink, Seireitei, családunk egykori tagjai is szembejöhetnek velünk az…  - mély levegőt vettem, hogy elcsukló hangomat palástoljam. - Nem kérem, hogy ebben a visszafogott harcmodorban ti is részt vegyetek, a ti döntésetek, hogy miképp cselekedtek a harcmezőn, ezt én nem fogom megszabni, nem leszek dühös vagy valami, csak az utat fogom mutatni, amerre tartanotok kell. De arra kérlek titeket, hogy ha merész, sőt egyenesen bolond példámat akarná valamelyikötők követni, ha nem tehet mást, akkor ne kockáztasson, ne adja senki se olyan könnyen az életét. S bár 10. osztag kapitányaként, a Gotei 13 parancsának ellenszegülök, alapvető kötelességemet nem felejtem, megvédelek titeket, és mindent megteszek, hogy lehetőleg erre ne kerüljön sor. Ezért arra kérlek bennetek, hogy bízzatok bennem. Nem, nem is, mint kapitányban, hanem úgy, mint egy barátban. – tekintetem megenyhült. Kész voltam fogadni bárminemű reakciót, ellenvetést, meghátrálást a csapatból, amit természetesen megértek, ez esetben arra kérem őt/őket, hogy csatlakozzanak Naracchinhez, Mittssucchanhoz vagy névrokon Naocchanhoz. Akik úgy döntöttek, hogy maradnak nekik folytattam tervem ecsetelését.
- Mi vagyunk a második hullám, akik fogadják az első fronton áttörőket. Kiélezett figyelmeteket szeretném, ha a hátsó vonalra fordítanátok, és minél inkább megakadályozzátok, hogy hátra jussanak Shiranui fuku… khm… Daikidouchouhoz. Tehát mi leszünk Ninomiya-taichouéknak a fedezés. Amint elkezdődik, szeretném, ha Yama-jiire figyelnétek. Rajta keresztül fogom továbbítani a fejleményeket. Rendben? – mutatok a mellettem állóra. Benne bízok meg a legjobban, régóta ismerem és tudom, hogy sose fordítana hátat nekem, mint ahogyan most is mellettem maradt.
- 12. osztag – nézek a tisztek irányába, remélve, hogy legalább egy nem fordított hátat előbbi beszédem után. - Szükségem lenne a technikai fejlettségetekre – néztem rájuk halvány mosollyal. Majd félrevontam őket egy rövid megbeszélésre. Nagyon is jól tudom, hogy milyen hatékony a mechanikai kütyüjük, Rikkocchan találmányaira számíthattam már máskor is. Azt hiszem, most sem lesz másképpen.
Ennél a pontnál az eső nem csepergett, hanem szabályosan szakadt. A látásunkat rontva ezzel, azonban még az esőfüggöny se volt képes elrejteni a végtelennek ható csillogó aranyöltözékbe bújt sereget. Lassan fújtam ki a levegőt, a szónoklatból nem értettem semmit, amit a szemközti fronton dirigált az elől álló. Hanghordozása viszont egyértelművé tette nekem, főleg a tömeg felbuzdulását hallva, mint kíséret, hogy valamiféle lelkesítő beszédet mondhatott. ~ Itt az idő.~
- Álljatok készen – szólok a körülöttem levőknek. Kezem ráfonódik hátamon pihenő zanpakutoum markolatára. Csuklómon pihenő karkötő vakítóan fénylett, ahogy reiatsumat koncentráltam magam körül. Egyik alapvető technikám használata nem okoz nehézséget, de a másik, amit be akarok vetni, annál szükségem lesz az összpontosított energiáimra.
- Gyerünk! – ahogy az aranysereg megindult felénk és Ninomiya-taichouék is megindultak, tettem egy lépést előre, majd eltűntem azok szemei elől, akik nem képesek a villámtáncom követésére. Szükségem volt erre a gyorsaságra, hogy a több mint hatvan klónt magam után hagyjam. Futás közben aktiváltam a Hadou.: 50: Rei no Kuron technikát mellé. Három kiköpött másomat idéztem meg, akik rendelkeztek az én erőmmel. Egyszerű feladatot kaptak, védjék meg a tiszteket azoktól, akik veszélyt jelentenek rájuk nézve. Külön kikötöttem nekik, hogy csak visszafogottan tegyék, amit tenniük kell, csak akkor bocsátkozzanak gyilkosságba, ha nincs más út. Mágiáim tárháza ott van nekik, Enkosent, sőt akár lekötöző varázslatokat is bármikor bevethetnek, bár arra ösztökélem őket, hogy inkább hakuda jártasságukra hagyatkozzanak. A gyengepontot keressék a páncélzaton, üssék ki őket, törhetnek, zúzhatnak, de ne öljenek, a cél az ártalmatlanná tételük. A harcképes klónjaim közül mindegyik az égtáj egy-egy irányába indult meg, hogy a szélrózsa minden képzeletbeli oldala fedezve legyen. A sebességgel létrehozott klónok az elvegyülést szolgálják, hogy az ellenség ne tudja, hol rejtőznek azok, akik támadni is képesek. Ebben kellett a 12. osztag technikai segítségére, holokivetítőjükkel megnövelhetik a klóntechnikával létrehozott hamis másolataim számát.
Jómagam a kidou varázslatokat szándékosan mellőztem a támadásra képes klónok nagyobb hatékonysága érdekében, ezért inkább Hyozanryuura támaszkodtam. Amint megvoltam az idézésekkel úgy aktiváltam a shikait. Ha nem érnék oda valahova időben a csatamezőn, a Lélekölő kardom képességeit, főleg az Ishi no Hogo technikát használom a tisztek megóvására. Ráadásul ezzel gyorsítom a fegyver töltődését. Mindemellett pusztakezes harci tudásomra hagyatkozom, akárcsak klónjaim én is arra törekszem, hogy csupán harcképtelenné tegyem az ellenfeleket, akik a tisztek életére törnek, illetve akikkel nem boldogulnak könnyedén. Ha nem tudom tarkóra mért ütéssel, sem horogütéssel ájulásra kényszeríteni az ellenfelet, akkor Oni Dekopinnal távolítom el a csatamezőről, abban bízva, hogy mire visszaér, ismét megpróbálhatom harcképtelenné tenni a Kanashibari alkalmazásával. Harcképes klónjaim, hogyha nem tudják kiütni őket, akkor bakudout alkalmaznak Gekit és Hainawát. Külön figyelmet fordítok a vonalunkon keresztültörő aranypáncélosokra, azokat mielőbb megkísérlem leszedni, mozgásképtelenné tenni. Biztos, ami biztos alapon egy Fushibit is kifeszítek mögénk, fától-fáig, melyet Yama-jii által fel is hívok a többi harcoló tiszt figyelmébe, mondjuk, nem bízok annak végérvényes biztosságában.
Rossz érzés fog el, amikor a levegőben áramló reiatsut a szokottnál is furcsábban érzékelem. A lángoló óriási lény megelevenedése a távolban pedig semmi biztatóval nem kecsegtetett. Megálltam Yama-jii mellett.
- Ez meg micsoda? – kérdezem magamtól megrökönyödve, miközben lefegyverezek egy aranypáncélos katonát. Egyik klónomat elküldöm Ninomiya taichouhoz segítségül, illetve, hogy többet megtudjon a gigászi lényről nekem, majd kiterjesztem figyelmemet arra a részre is, amit eddig az a klónom fedezett. Ugyanakkor a levegőben keringő furcsasások nem maradtak abba, reishit gyűjtve a talpam alá több méter magasan állok meg a levegőben, tekintetemmel a forrását keresem, amit nyomban meg is találok a 4. osztag táboránál, ahol idefentről tisztán látom, nagy a zűrzavar. Megfordult a fejemben, hogy üdvözlöm a jövevényeket, de névrokon Naocchan kezébe vette az ajtónyitó szerepét, így mellőztem a közbeavatkozást, remélve, hogy helyesen cselekedtem és valóban nem kell a támogatásom. Főleg most, hogy egy klónt elküldtem, így pedig rontottam a taktikámon is, fokozottabb figyelmet kellett fordítanom a frontvonalra, ahol azok a tisztek voltak, kiknek ígéretet tettem megvédésükre. Visszaereszkedtem a harc közepére, ahol két tiszt szénája is eléggé rosszul állt, mielőbb segíteni akartam nekik.

(click to show/hide)

Tudom picit soknak tűnik ^^”, de több kört igyekeztem pótolni a hozzászólásban.
Anao által használt technikák:

Shikai:
~ shikai forma: Kinézete, mint oly sok más zanpakutounál megváltozik, amint megszólítják. Nyele arany mintázattal és kisebb kövekkel díszített, kashirijéről eltűnik a csúf rozsda, s szintúgy aranyozott fényt vesz fel. A szalagok a gömbökkel megmaradnak, végükre csupán egy – egy ökölméretű kő társul. Keresztvasa eltűnik, helyette mély lila és fekete színű, penge alakját előidéző gyémántok váltják fel, közepén egy aranykristállyal. A penge fekete, alján némi ciráda fedezhető fel, melynek szegélye végig aranyozott. A penge közepén egy sárgás – fehéres szín egyvelegével lejövő színváltós csík lelhető fel közepén hullámzó lila, kanjival írt szöveg. A kardon elhelyezkedő kövek nem csupán díszítésképpen szolgálnak, hanem egy bizonyos mérceként szerepel, ugyanis a kard megszólítása után folyamat nyeli el használójának lélekenergiáját (emiatt a reiatsuval mért támadásai gyöngébbek lesznek). Ennek köszönhetően a kardon felsorakozó kristálytok lassan töltésbe kezdenek, majd amint felfénylenek lehetőséget kap a kard bizonyos támadásainak használatára.
Fontos, hogy a shikaiban a fegyver, míg nem töltődik fel, addig nem képes aktiválni a bankait. A feltöltődés minimum 2~3 játékkört igényel az aktiválást követően.

Ishi no Hogo (Ékkő védelem)...
A technika nevének elhangzása után különböző színű kristályok jelennek meg  olyanok, amik a Kashiriből kijövő aranyfonalon is található  és ezek egy kristályos védőfalat hoznak létre. A pajzs erőssége a koncentrációtól és a belefektetett energia nagyban meghatározza. Maximum négy ilyen pajzsot képes megidézni, de ezeket képes felezni (például: ha egy pajzs van megidézve, kezével kettéhúzhatja, de akkor megfeleződik az immáron két pajzs ereje). Amelyik pajzs nem képes tovább a támadás feltartására vagy nincs összpontosítva rá, megreped, majd apró lélekszemcsékké törve a földre hullnak. Ennek használata gyorsítja a kard feltöltődését. A pajzs maximum 9 pont és az alatti technikákat képes feltartóztatni.

Hadou 50.: Rei no Kuron (Lélekklón): A használója klónokat hozhat magából létre, amik ugyan rendelkeznek az eredeti minden képességével, de nem olyan erősek. Minél több klónt hoz létre, annál gyengébbek lesznek. Egy klón esetén a másolat fele olyan erős.
Minden három kidou képzettségre tett pont után egy másolatot lehet létrehozni, tehát például 6 pont esetén kettőt, 9 pont esetén hármat, stb. A klónok három kör után szertefoszlanak.
~ Kidou képzettség: 11 pont
{megjegyzés: Anao 3 klónt idéz meg a csatában.}

- (Klóntechnika): A használó teljesen valósághű klónokat hozhat létre maga körül egy rövid időre (számuk a gyorsaságtól függ), melyekkel megtévesztheti és megzavarhatja ellenfelét. 9.500 LP felett minden 500. LP után egy klón jeleníthető meg.
~ Shunpo képzettség: 9 pont
{megjegyzés: Összesen 67 klónt tud létrehozni ezzel a technikával.}

Oni Dekopin (Ördögi pöckölés): Egy egyszerűnek tűnő ujjpöckölés, mely annyi erőt teremt, hogy az áldozat méterekre repül tőle. Nem feltétlenül kell érinteni hozzá a célpontot.
~ Pusztakezes harc: 5 pont

Kanashibari (Paralízis): Egy shunpo alapokra helyezett technika, melynek célja az ellenség mozgásképtelenné tétele. Használója néhány gyors egymásutánban végrehajtott csapással vágja el az áldozat izmait a végtagjaiban, de a szenvedő fél számára olyan, mintha egyszerre kapná az összes vágást.
~ Shunpo képzettség: 5 pont

Bakudou 12.: Fushibi (Rejtőzködő kitörés): Pókháló-szerűen kifeszíthető kidou, melyet ha megérint a célpont, egyszerűen hozzáragad és megbénítja a mozgását.
~ Kidou képzettség: 2 pont

× A klónok által használt technikák:
Bakudou 04.: Hainawa (Kúszókötél): Egy lélekenergia-kötél, ami gúsba köti a célpontot.
~ Kidou képzettség: 1 pont

Bakudou 09.: Geki (Csapás): A célpontot vörös fény borítja be, ami teljesen lebénítja.
~ Idézés: Hullj szét, Rondanini fekete kutyája! Nézz végig magadon és égj; tépd fel saját torkodat!
~ Kidou képzettség: 2 pont

Bakudou 39.: Enkosen (Körpajzs): A használó a lélekenergiáját pajzsszerűen idézi meg, így blokkolva az ellenfél támadásait.
~ Kidou képzettség: 8 pont

[Hitsugaya Toushiro]

 Ahogy Yuuken az embereivel megrohanja a harmadik centuriát, az első sor letérdel, és az első két sor elhajítja feléjük a lándzsáit. A kapitány és Kojiro ugyan megússzák karcolás nélkül, Mihonak egy lándzsa áll a combjába, egy másik pedig súrolja az oldalát, így ő összeesik, és harcképtelenül a földön marad. A harmadik centurio sem jár sokkal jobban, a nő ugyan létrehoz maga elé egy kidou pajzsot, Yuuken támadása bezúzza azt, és amellett, hogy megrepeszti a páncélt, vélhetően súlyosan meg is sebzi az emberei közé repülő shinigamit, aki még többeket letarol a hátrarepülés közben. Bár Kojiro nem igazán talál réseket a páncélon, ami úgy tűnik, egy négyzetmillimétert sem hagy szabadon a testéből, azért könnyedén másodpercek alatt tucatnyi gyengébb ellenféllel végez.
 Az előhad a létszámbeli hátránya ellenére, és annak ellenére, hogy többé-kevésbé sikeres volt a bekerítés, egyre inkább visszaszorította, szétzilálta az ellenséges vonalakat. A többszörös létszámbeli fölényben lévő ellenség katonái tucatjával estek el mind a négy centuriából, köztük volt már három centurio is, a tizenegyedik osztag pedig mindössze négy további embert veszített el, és a hatodik is csak kettőt. Szemmel látható az ellenség demoralizálódása, az ötödik centuria maradványainak nagy része menekülőre is fogja, ahogy szembe kerülnek a tizenegyedik osztag tagjaival. Mina azonban nem tud áttörni az ellenséges vonalakon, ő is a gyengülő, de még létező ostromgyűrűben ragad a sérült lábával. Ugyanakkor ez nem teszi harcképtelenné, volt már ennél fájdalmasabb sérülése. Chiyo a versenyében huszonnégy-tizenhatra vezet, nem számolva bele a sebesülteket.
 Akane bakudoja bőven elég hozzá, hogy azonnal harcképtelenné tegye a dühösen káromkodó tisztet, aki leejti a zanpakutoját, és felszegeződik a falra. Elég egyértelmű, hogy semmit nem tud a reiatsukezelésről, bár a sajátját megemeli valamennyire a haragos erőlködése, nem elég hozzá, hogy kiszabaduljon. Talán egy-két óra alatt képes lenne megoldani, de egyelőre teljesen harcképtelen, hasonlóan a szentélyben mindenkihez. Lassan mindenki leteszi a fegyvert, csak egy kilencedik osztagos hal meg, aki valahogy elesett, és több akadémista is beleszúr többször a kardjával a földön. Ezek között az akadémisták között van négy halott, illetve tíz-tizenkét súlyosabb és húsz-harminc könnyebb sérült, de Akirának sikerült minimális veszteségekkel harcképtelenné tennie őket, hogy azután Nara klónja elzárja őket az erőtérbe.
 Mitsuko kidouja elsüvít a legátus feje mellett, és eltalálja az egyes centuriába tartozó egyik legionáriust, aki összeesik a találat nyomán, de ez nem lassítja le az ellenséget, néhányan félrehúzzák a mozdulatlan testet az útból, miközben a kétszáz ellenség tovább menetel előre, immár egy bankai technikát használó ellenfél vezetésével. A tűzgolyó pedig egyértelműen túl erős a közepes kidoupajzsnak, tovább süvít a nyolcadik osztag tagjai felé. Bár több pajzskidou és shikai technika is megpróbálja a tűzgolyó útját állni, az áttör mindenen, és a nyolcadik osztag tagjai közé csapódik. A támadás ereje szétrepíti az osztag tagjait, akik közül hárman szénné égnek, és a többiek is kisebb-nagyobb égési sérüléseket szenvednek (Raiden másodfokú égési sérüléseket szerez a teste bal oldalának különböző pontjain).
 Samanuskének sikerül helyrehoznia a rángatózó, üvöltő shinigami karját, aki azonban elájul, mielőtt megjelenne az új karja. Chifuyu csak egy lenéző morgást kap válaszként a kérdésére a shinigamitól. A főnemes szavaival, úgy tűnik, eléri, hogy a léghajóból alábbmarad a tüzelés. Egy centurio lép előrébb, hogy tisztán kivehető legyen az emberei közül. A reiatsuja alapján shinigami.
 - Tegyétek le a fegyvereiteket, és adjátok meg magatokat nekünk! A kezeteket tegyétek tarkóra, ha nem csináltok semmi ostobaságot, senkinek nem kell meghalnia közületek- a léghajó lassan megindul előrébb, közeledik felétek, az esőfelhők mögül átszűrődő gyenge napfényen keresztül lassan elér titeket az árnyéka. Naomi is odaér, és megerősíti a pajzsokat, amik, úgy tűnik, egyelőre nem kellenek, de nyilván újra tüzet nyitnak, amennyiben nem kapnak kielégítő választ.
 A bankai, annak ellenére, hogy letépi a kötő technikák jelentős részét, mégsem elég önmagában ahhoz, hogy Nara teljesen kiszabaduljon, így csak a kitörő reiatsujának köszönheti az életét. A centurio, aki az ellenséges második cohorst vezeti, így nem okoz neki olyan súlyos sérülést, a támadás, ami a fejét szúrta volna át, így lejjebb csúszik a reiatsun, és egy mély vágást hagy a kapitány jobb vállán. A kötések lehullnak, a férfi azonban erős, égő érzést érezhet a sebben, ami mintha füstölögne, a jobb karjából pedig kiszáll az erő, szinte teljesen mozgásképtelenné válik a végtag. Ha látott már hasonlót, megállapíthatja, hogy valamilyen sav vagy maró anyag került a sebbe. Minden önuralmára szüksége van, hogy talpon maradjon, már ha az elég hozzá.
 Az Akanéval érkezett ötödik osztagosok fel tudják tartani a centuriot rövid időre, aki hátrálni és kitérni kényszerül az erős kidouk elől, de nem egyértelmű, hogy ez meddig sikerül. És nélküle is van elég probléma, a túlerő lassan hátrébb szorítja az ötödik osztagosokat, akik közül a különböző lövedékek még hárommal végeztek, és bár ők a tízszeresét pusztították el már, az nem elég a túlerő ellensúlyozására. Kérdéses, hogy Nara mennyire tudja megvédeni magát a másodperceken belül rázúduló sortűztől a sérülésével, ami még mindig marja, az ötödik osztag kapitánya és a kilencedik osztag hadnagya viszont elég közel van, hogy ha kell, segíteni tudjon.
 Ahogy Anao és a csapata becsatlakozik a harcba, néhány tucat shinigami és a kapitány maga előbb hátba kapják a harmadik centuriát, ami lassan összemorzsolódik a két erő közé szorulva, ezután pedig közvetlenül a legátus erői ellen indulhatnak. A második centuria leválik, hogy fogadja őket, de nem igazán effektívek a kapitány és az emberei ellen, igaz, minimális veszteséget szenvednek, nagyrészt sérültek vagy csak simán elkábultak. Ez ugyanakkor még veszélyes lehet, később felkelhetnek. A Legatus már csak harminc méterre van az igazi Anaotól, a kapitány már érezheti a hőt, amit az ellenséges vezér bankaija kibocsájt. Csak néhány harcoló áll közöttük, és a férfi nem néz a lány felé, de a korábbi kidouját látva, kizárt, hogy ne tudná, pontosan hol van.
 A teret szinte áttépi egy hatalmas, legalább hatvan méter hosszú, aranyszínű léghajó, ami a Legatus mögött harminc méterrel jelenik meg, és szinte azonnal tüzet nyit a hátrébb álló shinigamikra- rakéták, gépágyúk, és a magasban lebegő hajón aprónak tűnő alakok reiatsu támadásai csapódnak a nyolcadik, tízedik és a hátrébb álló kidoushok sorai közé. Bár a kidoushok példás munkát végeznek a lövedékek levédése terén, és a shinigamik is igyekeznek legjobb tudásuk szerint kitérni, azért mindenhonnan hullnak közülük. A léghajóról továbbra is fáradhatatlanul tüzelnek, és az óriás is kilő pár tűzgolyót, és a legátus is ellő egy souten sokatsuit. Az egyetlen pozitívuma a helyzetnek, hogy eléggé akadályozzák egymást, a léghajó egy hatalmas, az óriás által leárnyékolt vakfoltra nem bír lőni. Ez azonban elég kis vigasz, a gyengébb shinigamik közül pillanatok alatt húszan halnak meg.
 A shinigamik állásait hátba kapó, a negyedik osztag felé tartó léghajó is tüzelni kezd- a földön lévő Respublicásokra. A centurionak csak egy ijedt kiáltásra futja, mielőtt több robbanás darabokra tépi, és hasonlóan járnak a száz Respublicás közül még legalább harmincan. Két fehér ruhás alak ugrik le közéjük- távolról nem látszik még az sem, hogy milyen neműek, de az egyértelmű lehet szinte mindenki számára, hogy arrancarok, körülbelül hadnagyi szinten. A megmaradt Respublicások száma néhány másodperc múlva gyors csökkenésbe kezd, több villanás, és fájdalmas kiáltások érkeznek az ellenséges tábor felől.
 A hatalmas léghajó lassan a negyedik osztagosok fölé ér, de nem ad le rájuk egyetlen lövést sem. Bárki irányítja, úgy tűnik, hogy egyelőre nem célja az, hogy a shinigamikat irtsa. Alig harminc méterrel felettetek halad el, közelről már látszik, hogy pár helyen füst száll ki belőle, és a számtalan motorja közül kettő nem működik. Egy fémhíd van az aljára erősítve, egyértelműen azzal a céllal épült, hogy onnan lőni lehessen, de senkit nem láttok rajta.

[Rosui Motochika]

- Bah, tudnám, mi ez a kötény meg rózsaszín mánia. Ma meg az ing… na mindegy, ha nyersz, akkor oké, felveszem majd. De hogy szívecskék is legyenek rajta? Nem durva már ez egy kicsit?- morgott az orra alatt. A végén nagyon hülyén fog kinézni, ha bukja ezt a fogadást. Meri remélni, hogy Vörike nem fog senkit se összecsődíteni, hogy megbámulják a kötényes Motochikát. 11. osztagos nagyon hülyén festene úgy, akkor is, ha csak fogadás az egész. Meg kell emberelnie magát, ha nem akar világraszóló égést. Hajaj, főleg, mert tuti, hogy valahogy Hime fülébe jutna, na és akkor már Baa~chan is tudomást fog szerezni az egészről. Gyülekeznek ezek a sötét fellegek. Hogy kapná be Lux, miatta került ilyen helyzetbe.
~ Cabron, baszki, ezek egyre csak fogynak. Ennyiért keltettél fel? Agyam eldobom, inkább döglenék tovább.- elégedetlenkedett Bagabondo, a faszkalapja.
~ Mit tehetek én arról, hogy ez van? Néhány gyengébbet kaptunk ellenségnek, ez van, ezt kell szeretni. Egyébként meg, ha lustulsz, akkor hagylak aludni, de nem is szólok, amikor valami keményebb van kilátásban.
~ Oké-oké, Cabron. Csak fogyatkoznak.
~ És? Ez csak egy csata, nem a háború vége. Lesz még alkalmad vérben mártózni, addig is kuss, és csináld a dolgod.
~ Kapd be a faszt, Cabron!- ezzel lezártnak is tekinthetik a kis vitájukat. Motochika is inkább visszatér az eddigi elfoglaltságához, és ott ritkítja az ellent, ahol csak éri őket.
- Nyugszik az állat, és marad.- foghegyről odavetette néhány menekülőnek, majd Bagabondo hegyét a talajba döfte, és kimondta a támadás nevét.
- Chigiri.- bár elnézve ezt a talajt, nem feltétlen ölhet vele, de a sár talán elég arra, hogy néhányat leterítsen, akkor pedig már megy is oda, hogy kivégezze őket. Nagyjából úgy, hogy gyors egymásutánban szúrja át a fejüket Bagabondoval. Még a másik kardjával azokat ritkít meg, akik Motochika másik oldalán feküdnek. Két kard, dupla akkora termelés. Reméli, hogy azért Vörike is jól halad a saját dolgával. Bár a csaja inkább arra mehet rá, hogy elegánsan, már-már művészien kaszaboljon. Kicsit eltérő a stílusuk, az már biztos. Motochika inkább a nyers erőt, és a brutálisabb harcot kedveli. Vörike pedig inkább… hát táncol a harcban, ez a legjobb szó rá. Ha nem lenne akkor eltérés kettejük ereje közt, akkor simán bevállalná, hogy küzdjenek meg. De Vörike simán össze tudná csomagolni Motochikát, ha akarná.

(click to show/hide)

Japán név: Chigiri
Magyar név: Talajhasítás
Leírás: A használó a kardját nagy erővel a földhöz csapva energiát szabadít fel, mely feltépi a talajt. A szanaszét repülő méretes kövek, föld-, esetleg aszfaltdarabok elsősorban az ellenfél megzavarására valók, ám a megfelelő talajon akár sérülést is okozhat a felszakított törmelék.

[Aikawa Chiyo]

- Te a neglizse mániád mellett, egy szót se szólhatsz... legutóbb én is felvettem a vörös-feketét! - elfelejtettem, hogy a fülem kissé érzékenyebbnek az átlag emberénél, de ha véletlen ilyesmi valakinek feltűnne, tuti a harc izgalmára fognám! Közbe a szerencsétlenek csak nem akartak elfogyni. Nem kicsit megkönnyebbültem azért, mikor láttam, hogy az tűz nem minket vett célba. Őszintén szólva azért kicsit aggódtam a hátrébb lévőkért, de ők jobbak voltak mágiából, reméltem, hogy tudnak magukra vigyázi. Én elsősorban magamhoz, és ebből kifolyólag Mo~chanhoz voltam hű. Ráadásul éppen akkor jellemre eléggé róka is voltam, vagyis még kevésbé kedveltem a shinigamikat. Lehet, ha Mo~chan nem lett volna itt, egyszerűen leléptem volna. De a sok lehetőség, mint proléma, abban a helyzetbe nem igazán tudott foglalkoztatni. Inkább a meglévőkre koncentráltam. Kezdve rögtön, egy halom nem túl elmés, ám megcáfolhatatlanul létszámfölénybe lévő alakkal, akik valamiért mindenáron pont mellettem, vagy talán épp rajtam keresztül akartak átgázolni. Nem volt bölcs döntés. Egyfelől nem számoltak a shikigamikkal, lássuk be velük sose számolt senki, amíg láthatóvá nem válltak a többiek számára. Másfelől nem számoltak velem... meg Gingitsunéval. Halálos párost alkottunk, az biztos. Még olyan alapvető dolgokkal se voltak a szerencsétlenek tisztába, mint hogy minden alapja a kör, és hogy óvakodni kéne a kardtávomtól. Egyenesen rohantak bele egymás után.
Egy apró sóhajt eresztettem meg, látva, hogy csöppet se gondolkodtak. Valamiért nem élveztem ezt a féle hentes munkát. Mondhatja aki csak akarja, hogy emiatt nem vagyok jó 11. osztagos, de ebbe nem volt semmi kihívás. Még egy bambusz erdő is lehet effektívebben ütött volna vissza! Főleg szeles időbe...
   - Egész tuti, hogy ide pont mi kellünk? - érdeklődtem le Mo~chantól, az épp aktívan foglalkoztató dilemmámat. - Mármint ezeket még a negyedik osztagosok is simán leverték volna... - morcantottam, mivel feleslegesen ide rángattak, és még zaklatnak is tetejébe! De valamiért nem  az ellenre voltam morcos, sokkal inkább a feletteseinkre. Értem én, hogy mi vagyunk a gyalogok a sakkjátékba, de a gyalogokkal is jobb vigyázni! - Mo~chan... - libbentem mellé - Ez így kissé unalmas, nem gondolod? - úgy sejtettem, hogy nem kell majd külön magyaráznom neki, mit is értek alatta.
Erre volt képük megadásra szólítani fel minket! Már épp azon voltam, hogy oda megyek, hogy az arcomba is ismételje már meg ezt a dolgot, mikor is megérkezett egy alak, aki kíváncsivá tett. Ki látott már olyat, hogy egy lidércfajzék shinigamiknak segít? Én tuti nem... Márpedig lidércfajzék volt, az egész biztos, Suza~chan biztosított erről, és hittem neki! Szóval kicsit elhalasztottam a szembesítést a kissé nagy orcával megáldott egyénnel, és inkább lestem, mi fog ebből kisülni. Elsődleges kíváncsiságom az volt, hogy miként fognak a fekete ruhások a lidérclény jelenlétére reagálni!

[Kuchiki Samanuske]

Tenni, vagy nem tenni? Ez itt a kérdés. Egy nehéz kérdés. Ha leteszik a fegyvereket, és még a kezeiket is tarkóra, akkor nem is tudnak majd dolgozni. Akkor meg csak lesznek olyanok, akik meghalnak. Ez valahogy sehogy se lesz jó. Gondolkoznia kéne, hogyan is csinálja.
- Öhm… de akadnak sérültek, ha megadjuk magunkat és még a kezünket se használhatjuk, akkor lehet meghalnának. Oda lenne az egész, amiért dolgoztunk, ezt azért megérthetitek, és te is megértheted. Csak shinigami vagy, voltál, ahogy tetszik. De ha nektek az jó, mi nem támadunk, csak gyógyítunk, és ti se támadtok. Rendezzék el egymással a többiek.- vigyorgott az igaz, de elég zavart volt a vigyora. Nem volt még ilyen helyzetben, tanácstalan a helyzettel kapcsolatban. Ilyenkor nincs itt senki, már senki olyan, aki kapitány. Mind ment harcolni, aztán meg majd jönnek ide bibis ujjakkal, meg horzsolt fenékkel. Ahelyett, hogy legalább egyikük itt maradt volna, hogy védje az orvosokat.
De ahogy csekélyke képességével megérezte, csak jött valaki. Vagy inkább mondja azt, hogy látta a zöldhajú hölgyet. Ezt már jó jelnek veszi. Kezes is biztos örülne, ha a barátnőjét látná. Mert csak a barátnője lehet, ha reggel tőle ment el a hölgy. Más különben mit keresett volna ott olyan sokáig? Kezest nem úgy ismerte meg, hogy csak egy éjszakára akarja a nőket, tehát biztos, hogy a barátnője. Na majd el is mondja Kezesnek, sőt, lehet el is hívja a zöldhajú hölgyet és kezest egy vacsorára. Persze Akira is ott lesz majd, négyes randi. Nem! Jobb ötlete van, meghívja majd Motomotoékat is, hatos randi. Biztos jó lesz.
Hunyorítva nézett a léghajó felé. Lehet a végén itt tényleg tarkózás lesz. Nehéz lesz itt már bármit is csinálni, nagyon nehéz. De ami igazán meglepte, hogy a sajátjaikat is lövik. Nem valami kedves dolog ez a részükről.
- Hogy he? Most mi történik? Helyetekben odanéznék…- bököd a levegő, egyenesen a léghajóra. Ami nagyon is közeledik. Csak a kérdés az, hogy segíteni jött… jó, biztos, hogy azért jött. Inkább az a kérdés, hogy kinek is akar segíteni? Tippje az, hogy nem a shinigamiknak.
- Ejha, nincs valami jó állapotban.- nem mozdult el a helyéről, csak nézte a felette is elhaladó hajót. Hajtotta hátrafelé a fejét, ameddig csak tudta, de végül nem bírta tovább, és egyszerűen hátradőlt. Ám a tekintetét le se vette a monstrumról.
- Vajon minek van nyitva?- csak úgy kérdezte a nagyvilágba, amikor is szikra gyúlt az elméjében.- Biztos azért a füst, mert a konyhában odaégettek valamit, és így is szelőztetnek.- mi más oka lehet? De azért a biztonság kedvéért felállt, és inkább lassan hátrálni kezdett, befelé a pajzs alá.
- Ha nem gond, akkor most visszamennék… várnak a betegek, meg ilyenek.- továbbra is barátságosan mosolygott, de azért haladt hátrafelé, jobb lenne a pajzs alatt lenni, ha véletlen tévedne.

[Yato Chifuyu]

A csúnya bácsinak meg is mondtam a magamét, amiért bután nézett rám, de azért nagyon meg kellett volna mondanom neki, hogy csúnya, mert nem válaszolt a kérdésemre. De nekem Sámánkának kellett segítenem, mert én nem vagyok olyan csúnya és buta, mint az a furcsa beszélőkés buta bácsi. Én okos nyagy lány vagyok és voltam, a tizenharmadik osztag legshinimimibb shinimimije, ezért csak durcás arcot mutattam a buta bácsinak és megjegyeztem, hogy ő rossz bácsi.
Úgy gondolkodtam, hogy Sámánka nagyon kedves, vicces és bátor shinimimi, mert az aranyosan csillogó bácsikhoz beszélgetett úgy, hogy nem bujkált sehova sem. Én meg továbbra is a bibis bácsi fejét simiztem, mert Sámánka nem mondott mást, és én okos nyagy lány vagyok és voltam, ezért nem csináltam semmi olyat, amit nem volt szabad.
 - Az a repkedő hajó füstöl, az rossz! Egy hajónak nem szabad füstölnie! Sámánka! A fejünkre fog esni a repkedő hajó? - Néztem én is felfele, amerre Sámánka is mutogatott. Először csak ki meg be csudáltam, hogy tényleg repkedő hajó. Aztán megláttam, hogy füstöl, ami a hajóknál mindig rossz dolog. Reméltem, hogy nem fog a fejünkre esni, mert az nagyon, de nagyon-nagyon fájna! És túlságosan is bibisek lennénk tőle!

[Ninomiya Mitsuko]

Szerintem nálam nem sok ostobább kapitány létezik. Jó… shinigami… A tűzgolyó becsapódását meghallva összerezzenek. Nem merek hátra nézni. Nem merek még csak fél szemmel se oda pillantani, hogy minden rendben van-e. Már hogy lenne? Hülyeségeket nem kéne kitalálnom… Semmi nincs rendben! Hogy lehetek ennyire hülye, hogy magukra hagyom őket? Mégis hogy nevezhetem magam egyáltalán kapitánynak?! Persze zanpakutom lelke pillanatok alatt magamhoz térít, de ez az ostoba gondolat folyamatosan felettem lebeg. Igyekszem azzal bíztatni magam, hogy megidéztem egy pajzsot, így valószínűleg a csapás nem lehetett annyira halálos.
- Hadou 04: Byakurai - idézem meg az újabb kidou-t ellenfelem felé, ami azért remélem most azért eltalálja, vagy valami. ._. Persze lehet az én kidou-m csak simogatásnak számít neki, de azért próba cseresznye, hátha jó figyelem elterelésnek, így talán van arra lehetőségem, hogy zanpakutom tollait egyenesen felé irányítsam igyekezve, hogy minél nagyobb sérülést okozzak számára. Persze talán lehet nem ártana, ha én is nyomatnék ellene egy Bankai-t, ha már ő is volt olyan cuki, hogy használta. Egyelőre azonban nem tartom szükségesnek. Először talán nem ártana kipuhatolni, hogy mit is tud. Azt hiszem…
Az érkező Shiroichi-taichou-chan felé biccentve, halvány mosoly kíséretében jelzem, hogy örülök érkezésének.
- Nem lesz piskóta, de remélem ketten tudunk valamit alkotni ellene… - pillantok szemem sarkából a 10. osztag kapitányára, kissé aggódva. Ketten talán tényleg elegek leszünk ellene, habár nem valami fair a kettő az egy ellen harc. Bár… ez az egész cécó nem fair… Szívem szerint egyenesen ezt a Lux alakot rúgnám jó alaposan hátsón, amiért miatta itt lyukadtunk ki...

(click to show/hide)

Japán név: Hadou 04: Byakurai
Magyar név: Fehér villám
Leírás: Fényvillám-szerű, erőteljes támadás.
Kidou képzettség: 2 pont

[Raimaru Minashaku]

Ne már.... fáj a lábam, fáradt vagyok, éhes, és amúgy is pisilnem kell. Erre meg legalább az elsőt se tudom orvosolni, katonák itt, katonák ott, és mind-mind ellenség! Hihhetetlen, én mondom, hihhetetlen.  A zanpakutou-m ki volt engedve, úgyhogy annyira nehéz nem volt, vagyis lett volna a helyzetem, ha nem fájt volna a lábam. Elkezdtem egy kicsit vagdalkozni, ám egy hőhullám megfordított, és majdnem hátba kaptam egy pengét, szerencsére észhez tértem, megfordultam, és riposztom nyomán elhullott a támadóm. Egy léghajó felém jött, és ösztönösen félrevetődtem. Jobb is, mert az itteni ostromlókat vették célba, és számomra egy találat nem lett volna egészséges. Kifigyeltem, hogy körülbelül mennyi időnként érkezik lövés, és ahhoz kalkuláltam az én megmozdulásaimat, az úttörést pedig folytattam a negyedik osztag felé, immáron óvatosabban.

[Shiroichi Anao]

A fojtogató hőségre egy gyors mozdulattal törlöm meg homlokomat, mindeközben szemem sarkából szemmel tartom a közelgő lángoló monstrumot.
- Próbáljatok ne a hatósugarába kerülni és próbáljátok meg fedezni egymást – Yama-jii mellé shunpózva adom ki az alábbi instrukciót neki. Nem akartam mondani, hogy majd én elintézem, mert a stratégiámon nagyot rontottam azzal, hogy klónomat elküldtem Ninomiya taichouhoz, persze cseppet sem bántam meg. De tudom, hogy egy másolat nem lesz elég ez ellen a nagy dromedár ellen, főleg, hogy rossz érzésem van vele kapcsolatban. Ugyanakkor mielőtt odamentem volna, jobbnak láttam kiiktatni a felettünk repkedő léghajót, ki igen nagy veszélyt jelent társainkra. Hármójukon nem is tudtam segíteni... Egyértelmű volt, hogy az én hibám, hiszen megígértem nekik, hogy nem hagyom, hogy bajuk essen. Tudom, hogy amire készülök, azzal elveim ellen cselekszem. De a társaimról van szó!
Reishit gyűjtve talpam alá emelkedek fel a magasba, villámtánc segítségével tudva le köztem és a léghajó közötti távolságot, mely a harcmezőt tizedelte. Ezt a gyáva megnyilvánulását a harcmodornak! Egy léghajóban én is kemény legény lennék! >.>
- Ishi~chiri no Hanabi! – aktiválom menet közben zanpakutoum ezen technikáját, majd a kristálytörmelékekkel a pengével mérek vágásokat a léghajó oldalaira (egyikkel jobb oldalt elölről, a másiknál bal oldalt hátulról). Shunpó segítségével még könnyedén meg is tudom kerülni a levegőben a szerkezetet, hogy mindkét oldalára mérhessek hosszanti vágásokat a karddal, mely elengedhetetlenen a képesség kivitelezésében. Ha minden igaz, így most a kristályszemcsék rátapadnak a felületre, s amikor összeállnak ötcsillagú virággá, akkor felrobbannak, feltéve ha jól helyeztem el őket, a kard kristályai már eléggé fel vannak töltődve hozzá.
Amennyiben különösebb gond nélkül sikerült elhelyeznem a kristályszemeket a léghajó oldalán, annak a teteje felé vettem az irányt. Ahol a léggömb puhábbik részébe belevájtam Hyozanryuu pengéjét és egy hosszanti csíkban végighúztam az elejétől a végéig, hogy felszakadjon az anyag, tisztában voltam vele, hogy ez nem biztos, hogy elég lesz, ezért egy Tenran segítségével próbáltam kiszélesíteni a hézagot. Mielőtt távozóra fogtam volna a lehetséges robbanás elől, először megnéztem, hogy nagyjából merre várható a becsapódás, ha esetleg nagyjából telibe kapnánk a tüzes lényt, akkor nem teszek védőintézkedéseket, de ha az embereink lennének alatta, egy Fushibit próbálok kifeszíteni a hajó alá, mielőtt sokaknak bajuk esne. Remélem, sikerülni fog.

- Igen, talán. ^^" – feleli a klónom nem túl magabiztosan, majd egy idézéssel ellátott Hourinnal segít be a kapitánynak. A narancssárga indával lábait célozva be a nagy monstrumnak. Célja egyszerű volt, kilökni az egyensúlyából, hiszen minél nagyobb, annál nagyobbat esik. Ha sikerül, ha nem, a klón utolsó erejével Ninomiya taichou védelmébe áll, ha kell egy Enkosennel hárítva a gigászi égő lény támadást, ha a kapitányt veszélyezteti értékes másodperceket nyerve neki.

(click to show/hide)

Anao:
Ha jól számoltam a Rei no Kuron technikának most kell véget érnie ebben a körben >o<

Ichi~chiri no Hanabi...
Apró színes csillámló kristálytörmelékek kezdik belepni a kard pengéjét. Hogyha ebben az állapotban mérnek vele támadásokat, akkor ezek a porszemek rátapadnak a célzott felületre. Ezután az egyik ökölméretű kristály, ami a zanpakuto végéről jön ki, feltöltődik, ezzel együtt az apró szemcsék ötszirmú virággá kezdenek összeállni a rögzült felületen. Amennyiben az adott ökölméretű kristály feltöltődik, ugyan úgy felfénylenek a virág alakzatba állt kristálydarabok is, majd egy nagyobb erejű robbanás kíséretében válnak le a felszínről.
>>> Shikaiban maximum kétszer tudja alkalmazni ezt a technikát; bankaiban viszont több ilyen kristály is lehetőségére áll, így akár több ehhez hasonlót is tud akár egyszerre alkalmazni. Maximum hétszer.
>>> Az adott ökölméretű kristály feltöltődése, illetve a robbanásának mértéke a használó érzelmi állapotától függ. Hogyha nyugodt, akkor a kristály feltöltődése hosszabb, de nagyobbat robban, ezzel ellentétben, ha ideges gyorsan feltöltődik, de a robbanás mértéke kisebb.
>>> Amint feltöltődik, a kristály az ismét lemerül, ez nem befolyásolja a gyorsabb feltöltődést a zanpakuton.

Hadou 58.: Tenran (Orchidea égbolt): A használó kardjának pörgetésével forgószelet idéz elő.
~ Kidou képzettség: 12 pont

Bakudou 12.: Fushibi (Rejtőzködő kitörés): Pókháló-szerűen kifeszíthető kidou, melyet ha megérint a célpont, egyszerűen hozzáragad és megbénítja a mozgását.
~ Kidou képzettség: 2 pont

A klón:

Bakudou 09.: Hourin (Széthulló Kör): A használó kezéből egy narancssárga inda lő ki, melynek vége a kézben marad, így a használó irányítani tudja azt a találat előtt és után is. Akár több fogoly ejtése is lehetséges, mivel az indák képesek egyesülni.
~ Idézés: Hullj szét, Rondanini fekete kutyája! Nézz végig magadon és égj; tépd fel saját torkodat!
~ Kidou képzettség: 6 pont

Bakudou 39.: Enkosen (Körpajzs): A használó a lélekenergiáját pajzsszerűen idézi meg, így blokkolva az ellenfél támadásait.
~ Kidou képzettség: 8 pont

[Kitetsu Raiden]

Még hallotta osztagtársai riadt sikolyát. A tűz perzselő hangját. Volt annyira naiv, még olyan vén fejjel is, hogy rábízta magát, és vagy egy tucat embert egy egyszerű pajzs kidoura.
Fülsiketítő robbanás, mély dobbanás, égető lángok. Aztán minden elsötétült.
Nem emlékezett arra, mennyi ideig sodródott az üres, fekete eszméletlenségben. Csak arra, hogy kinyitja a szemeit, egy általa sosem látott helyen.
Egy hegytetőn állt, annak lapos síkján nagyobb sziklalapok sátorformán összedőlve, tövükben rozoga faházak maradékai.
Ahogy szétnézett, döbbent rá hogy hasonló romok szegélyezik. A belső világában lévő házak.
Megdermedt. Zanpakutoujának se híre, se hamva nem volt, világa pedig romokban hevert.
Aztán mintha álomból riadt volna, ismét kipattantak a szemei. A füst, az eső, meg az égett szag, tehát ismét a Lelkek világában volt. Mozdulni próbált, de tagjai csak késéssel, és nehezen válaszoltak.
Amennyire ki tudta venni, a robbanás egyenest a völgy sziklafalának vágta. Fülei még mindig csengtek, ruhája meg foltokban bal oldala, karja még lustán füstölgött. De ahogy lepillantott, jobbjában még mindig ott volt a kardja, és még mindig úgy szorította mint a satu.
Egy pillanatig a fejébe kúszott, hogy inkább nem is tesz semmit. Visszacsúszik a gondtalan tudatlanságba, érjen véget bárhogyan is a nap. Aztán jutott csak eszébe. A csata, és a társai.
Erőt vett magán, és lomhán megpróbált feltápászkodni. Teste jó néhány helyen megzúzódott, talán csontja is tört, de a legrosszabbak a füstölgő sebek voltak. Egyszerre égették és marták, mintha friss sebbe dörzsöltek volna sót.
Kellett pár perc, hogy talpra kecmeregjen, és csak utána nézett szét. A Gotei haderejének itteni része, nem nézett ki a legjobban, a tűzgolyó helyén pedig siralmas volt.
Voltak, akik egyazon helyükben szétégtek, az esőcseppek törték le apránként, ami szenes alakjukból maradt. Lehettek vagy négyen. A többiek pedig hasonlóan jártak mint ő. Jajgattak, füstölgő testtel próbáltak meg valamiféle láthatatlan gyógyírért kúszni a sárban.
Tekintete társairól ide-oda kúszott, hátha meglát egy vörös üstököt, fehér haorival. De sehol nem látta. Utoljára még arrafelé vetett egy pillantást, amerre a becsapódás előtt látta.
Kardot szorító keze kissé megremegett. Ott volt. De hátra sem pillantott. A düh, mint valami keserű méreg terjedt szét benne.
Igaz, nem nagyon foglalkozott ő maga sem az osztagtársaival, de mind katonák voltak. Egy osztag, akiknek védeniük kell egymást.
Kiszáradt, elszoruló torokkal nyelt egyet, és annak is ugyanúgy füst íze volt. Semmi más nem tartotta talpon, csak a dühe, ahogy megtett egy lépést. Aztán még egyet. A térdei még kissé merevek voltak, de nagyjából sikerült odaérnie egyik társához. Lehajolt, és kardjára támaszkodva, füstölgő balját nyújtotta.
Amaz észrevette, és sok sziszegés, meg zihálás közepette, de belé kapaszkodott. Az ősz férfi szólni nem tudott, hangja valahol a barakkoknál maradt, ezért csak a sérült shinigamira nézett, és aprót bólintott.
Ő is bólintott, és hagyta hogy a szürke shinigami átkarolja. Aztán egy villámsúlytotta jobb emelkedett a magasba, és szinte hang nélkül hangzott el a hívószó.
- Tengoku kara shinotsuke
Az egybefüggő felhőtakaróból megsűrűsödtek a dörgések, aztán egyetlen, vékony villám szelte át a borús égboltot, jóformán belecsapva az idős férfiba.
- Arashi kousokuryoku
A nodachira fonódó villámostorból apróbb szálak váltak le, kúsztak szét, és ették bele magukat karjába lábába, halványan megvilágítva izmait, inait. Látszott rajta, hogy nem kellemes folyamat, de amint vége volt, egy szempillantás alatt a mögöttük lévő negyedik osztagnál termettek.
Meg sem kérdezte a lassan föléjük úszó, szemlátomást igen csak viharvert léghajót, sem a seregnyi holttestet. Csak intett egy közelben álló szanitécnek, és a gondjaira bízta társát. Aztán egy-két lépéssel ismét az osztagánál termett. Némán, egyiket a másik után vitte hátra, el a tűzvonalból.
Amint a shikait feloldotta, a dühe is szertefoszlott. Elméje kiürült, és szinte csak ösztönösen cselekedett. Nem érdekelte se a fronton zajló csata, se a kapitánya, aki szemlátomást magukra hagyta őket.
Ő csak azzal törődött, hogy akit tud, elvigyen arról a pokoli helyről.
Utolsóként egy égett karú, mellkasú nő felé nyújtotta kezét. Amaz egy pillanatra megriadt, homályos tekintetében rémület csillant. Nem lehetett szép látvány, a magas férfi, fehéren fénylő szemekkel, füstölgő karral, homlokkal.
Aztán a homály lassan felszállt, és meglátta ki is valójában. A rémülete, ha csak egy kicsit is, de alább hagyott. Nem próbált menekülni előle, de nem is nyúlt érte.
Az idős férfi így lehajolt hozzá, ölébe vette, és ahogy a többiekkel, vele is visszament a negyedik osztagosok sátraihoz.
Finoman letette egy szabad helyre, és már ott sem volt. Kicsivel előrébb, a Respublica volt osztagához lépett. Volt ott mindenféle, shinigami, akademista, ember, férfi, nő, japán, és máshonnan valók.
Némán nézte a szétroncsolt holttesteket, aztán tekintete a szerteszét heverő aranyszín lemezekre vándorolt. Pár pillanatig csak bámulta őket, aztán lehajolt egyért. A csatok félig-meddig leszakadtak, de volt fontosabb is. Az a darab jó volt rá, ami az ő alkatát tekintve ritka.
Összeszedett pár gazdátlanná vált darabot, és magára csatolta őket. Így a végén a jobb csuklójára, mindkét lábszárára, bal karjára, és egy beszakadt vértdarabnak köszönhetően, bal oldalára került egy-egy aranyszín páncél.
Megforgatta csuklóit, meg karjai, majd egy villanással a sérült léghajó alatt termett. A hajótest pereme felé emelte kardját, aztán megmoccant jobbja, a nodachi pengéje pedig szétrobbanva, a villámnyúlvánnyal belefúródott a hajóba.
Baljával is megfogta a kardot, majd rántott egyet, és mint akit ágyúból lőttek ki, egyenest a hajó felé repült. Ugyan egy nagyobb dobbanással érkezett a fedélzetre, de úgy vélte ennél lehetett volna döcögősebb landolása is.
Suhintott egyet, a nyúlvány pedig kiszakadva a hajóból, ismét összeállt nodachivá.

(click to show/hide)

Shikai:  嵐 拘束力 - Arashi kousokuryoku - Vihar kötés
 Elemi reishit (szél és villám) köt átmenetileg az izmokba, növelve a zanjutsu, és hakuda képzettségeket

[Ayasegawa Yumichika]

Az eventet ezzel lezárom.
Jutalmak:
Yato Chifuyu, Kuchiki Samanuske, Rosui Motochika, Aikawa Chiyo, Nara Shiratori, Kojiro Kuroda, Takagi Akira, Ninomiya Mitsuko, Kitetsu Raiden, Shiranui Naomi, Shiroichi Anao: 2000 LP és 2500 ryou
Hidetada Nishigami, Shihōin Yuuken, Fon Miho, Raimaru Minashaku: 1500 LP és 2000 ryou
Akiyama Akane: 500 LP és 1000 ryou