Szerző Téma: Hera pályázatai  (Megtekintve 513 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Hera Celia velli Taarm

Quinto Espada

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
12 500 / 15 000

Hozzászólások: 32

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 2 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Rózsaszínnel szélű fehér

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Karasu Vex

Mottó:
A gyengeség és a romlottság nem a világban van. Az emberekben van. És mindig bennük lesz.

Post szín:
#BA89D4


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Hera pályázatai
« Dátum: 2014. Okt. 09, 18:13:16 »
PÁLYÁZAT


Pályázat: 5. Espada rang
Engedély: v a n

Resurrecciónon kívüli képesség:

- Una sensación pasando (Tompított érzet): Az apróbb fájdalmakat egyáltalán nem érzékeli, míg a legsúlyosabb (pl.: csonttörés, esetlegesen egy végtag elvesztése) fájdalmak tompa, alig érezhető bizsergés formájában jelentkeznek nála, ezzel jelentős előnyre szert téve a harcmezőn.


♣♣♣♣♣♣♣♣♣


Nem volt semmi dolga. Úgy általában, tényleg nem volt semmi dolga. Nem mintha Vex nem halmozta volna el teendőkkel, de a mai nap különösen nem tartogatott számára semmit sem. Első pillantásra legalábbis így tűnt számára: semmi sem enyhítette az őt marcangoló unalmat. Sem az, hogy ébredés után könnyed rúdgyakorlatokkal bemelegített, sem pedig a rövid balett, ami csak felélénkítette. Az pedig pláne nem, hogy a lakásban tevékenykedő férfit nézte, ahogyan takarít. Annak ellenére, hogy igazán elbűvölő jelenségnek tartotta a felmosó nyéllel hadakozó Vexet, gondolatait minduntalan az a beszélgetés, vagyis inkább beszélgetés részlet kötötte le, melyet Espadájától hallott találkozásuk estéjén.
Nem hagyta nyugodni, gyötörte a gondolat, hogy van valami, amivel tehetne valamit… Továbblépni, megragadni azt a lebegő lehetőséget, mely során végre képes lenne tenni valamit, nem pedig a semmittevés nyomasztó, egyhangú pocsolyájában játszana folyamatosan. Nem olyan akart lenni, mint Vex: értelemszerűen ez teljességgel lehetetlen s nem is áhítozott rá. Viszont eszébe jutva magányban, megfigyeléssel töltött napjai kénytelen volt megállapítani: mióta ismét kilépett bennszülöttek közé, s nem csak eldugott szobája mélyén tombol félőrült sorozatgyilkosként, áhítja a visszatérést. Ideges, feszült mozdulattal kötötte fel hosszú haját, s útját a falak felé vette. Nyugtalanság kísértette, egy helyben maradni számára egyszerűen kibírhatatlannak tűnt. Pár napja érezte azt az égető, szétfeszítő érzést mellkasában, mely folytonos mozgolódásra ösztönözte. Gondolataiba mélyülve nézte két arrancar összetűzésből kerekedett élet-halál harcát, mikor egy kiugró lélekenergiára lett figyelmes: az ötös espada nemes egyszerűséggel mellettük elsétálva pár pillanat alatt ontotta ki életüket. Tekintete rosszallást tükrözött: dühösen, megvetően fújt egyet, majd leugrott ülőhelyéről, a tetthelyet elhagyni készülő espada elé.  Az átlagnál magasabb férfi tekintete rávillant, majd végigmérve őt elvigyorodott. Hera tekintete hűvösen, szinte ridegen pásztázta az arcát: sosem kedvelte a férfit. Túlságosan mélyen hitt a talpnyalás sikerében, s öntelt, önimádó stílusától hányingere volt. Ez természetesen még nem lenne elegendő indok arra, hogy belekössön egy espadába, az viszont már kihozta béketűréséből teljesen, hogy ellenszenves képével egy pillanat alatt közbeavatkozott az előadásba, melyet nézett.
- Elrontottad a szórakozásomat… Haragszom rád.- Fonta karba kezeit, majd fejét feljebb emelve nézett bele a felé tornyosuló, szürke, hosszú hajú férfi szemébe. Bár az előző ötöst, azt a lányt csupán látásból ismerte, mégis jobban kedvelte, mint ezt a pökhendi alakot, aki őt mustrálgatva áll előtte, majd mondandóját hallva elröhögi magát.
- Kérj bocsánatot, úgy, ahogyan azt illik!- Emelte fel hangját, melyben már nem volt ott a megszokott lágyság. Közelebb lépett a férfihoz, akinek tekintete egy pillanatra összeszűkült. Hera megállapította magában, hogy egy rendkívül lassú észjárású lény áll előtte, s ha ez még nem lenne elég, emellé ostoba is.
- Mit képzelsz?! Te hozzám képest egy eltaposható féreg vagy, míg én… én egy hattyú vagyok! Kotródj az utamból, vagy ugyanúgy kivégezlek, mint itt ezeket.- Mutatott maga mögé, s íriszeim csalódott pillantást vetettek rá. A hatalomtól mindenki ilyen alpári stílust sajátít el? Milyen elszomorító, nem csoda, hogy hanyatlik társadalmuk. Jelen pillanatban különösen úgy érezte, mintha egy kakasviadalra került volna. Ujjai kardjára siklottak, s markolatát megragadva előhúzta fegyverét.
- Nem tetszik, ahogyan beszélsz velem. Lehet, hogy egy Espada vagy, de mostanság elég gyorsan cserélődtök, nem gondolod? - Régen mulattatta valami annyira, mint a férfi szemében felvillanó félelem. Ajkait beharapva kuncogott egyet, s a férfi hasára pillantott. - Amennyiben képes vagy elnézést kérni, elmegyek. Ha nem teszed… Nos, akkor azt hiszem megfogadom Yozora tanácsát, s előbb a végtagjaidtól szabadítalak meg… csak azután vágom fel a hasadat és húzom ki a beleidet. Csinos kis dísz leszel. - Kuncogott fel, majd megkerülte az espadát. Gyanította, hogy nyomába sem érhet a férfinak, nem volt hajlandó hallgatni a „Takarodj innen!” felszólalásra. Eddigi élete során egyszer sem futott el, s most sem fogja ezt tenni. Csupán a miatt érzett némi csalódást, hogy esetlegesen hamar bekövetkező halála esetén teste egy ilyen lényt fog erősebbé tenni. Milyen boldog lenne pedig, ha egy erős jellemű, népéért küzdő lény olvasztaná magába! Ezt a tragédiát elkerülendő nem hagyhatja magát legyőzni.
Az espada kardjával felé-felécsapott, s egyfajta tánc bontakozott ki kettejük között: bár a férfi nem sajnálta a trágár kifejezéseket nyakába zúdítani, ő nem pazarolta energiáit ily felesleges módon. Helyette inkább arra koncentrált, hogy végre eltalálja az izgága arrancart. Szerencsétlenségére annyira belemerült a koncentrálásba, hogy lassan mozdulásának következményeként a hím egy ügyes mozdulattal, nemes egyszerűséggel belevágott a jobb combjába. Torkát artikulálatlan nyögés hagyta el, szemei könnybe lábadtak, de erőt véve magán hátraugrott.
- Annyira illetlen alak vagy… meg kell, hogy büntesselek!- hangja a lábába nyilalló fájdalomtól egy pillanatra elcsuklott, s a másik nevetése csak tovább ostorozta dühét.
- Jobban tetted volna, ha a formás kis testeddel inkább örömöt szerzel nekem, nem itt pattogsz… így kénytelen vagyok téged megölni!- hangjából egyértelműen kitűnt, mennyire semminek tartja őt. Nem haragudott érte, hiszen szíve joga volt az ötösnek így lenéznie őt: nyilván sosem töltöttek időt az ismerkedéssel s arra sem vette a fáradtságot, hogy visszaemlékezzen rá. Azonban azok az idők rég elmúltak, mikor egyszerű legyintéssel letudja mások oktondiságát, sértéseit. Rózsaszín tekintete úgy mélyedt a férfiéba, miközben az csapásait hárította. Egy ügyesebb- leginkább őt magát meglepő-, sikeres rúgását követően az espada arrébb repült, s a földbe csapdása után szitkozódva állt fel. Csak nem pillanatnyi előnyhöz jutott? Elméjében gyerekes örömet keltett a gondolat, s nem habozott resurrecciónját aktiválni, majd megtámadni az éppen csak feltápászkodott arrancart. Míg jobbjával a kardot mozgatta, baljával igyekezete megcsikarni a férfit, vagy legalább a bőrfelületét megsérteni, hogy a mérget szervezetébe juttassa. Elképzelése szerint életének legfájdalmasabb emlékeit idézte volna elé s éltette volna vele újra át, amikor a kard belevágott baljába, s csontig hatolt.
- Átkozott… Gr.. Gris!- Szárnyai megfeszültek, s a tollak szinte lerobbantak szárnyairól a parancsszavak hallatán, hogy egy emberként induljanak meg az espada felé, aki előlük kitérve hárította őket, egészen addig, míg pár pengének sikerült felhasítania bőrét. Hera figyelmét megragadta a férfi döbbent arckifejezése, amint tudatosult benne, hogy valami nem stimmel. A pengék keringtek Hera körül, parancsára várva, de a lány egyelőre figyelt.
- Mégis… mit tettél velem?! Mi ez? - Arcán vad düh látszott fellobbanni, mire a lány képtelen volt magában tartani elégedett kuncogását. Igencsak hasznos kis képesség ez, kellően összezavarja az ellenfelet addig, míg megfordítja a dolgok állását. Tekintete a mozdulni kívánó espadára esett, kire nyilvánvalóan gyengébben, de hatott a technika, s értetlenül nézte karja helyett mozduló csípőjét. Szinte látta forogni agytekervényeit, s mielőtt rájöhetett volna a kulcsra, elé táncolva döfte belé ujjait, s hagyta, hogy a körmeiből elkezdjen kiszivárogni a méreg. Ennek hatása sajnos nem azonnal fog megmutatkozni, de ha sikerül elég hosszan húznia az időt, akár még jól is végződhet számára a mai nap.  Gondolataiból  az espada mozdulata zökkentette ki: bár lassabb volt, mint sérülése előtt, így is sikerült kardját a lány oldalához csapni, s ez által elég csúnya sérülést okozni neki. Oldalát markolva ugrott hátrébb, majd gondolataival a pengéket ellenfele felé irányította: érezte, pontot kell tennie a küzdelem végére- legalábbis meg kell próbálnia, mert már nem húzza sokáig.
-  Sobi… Sobieru, Kyuus…- Az espada torkára forrott a szó, teste pedig megbénult. Erre a pillanatra várt a lány, kardját meglendítve indult az Espada felé, aki resurrecciónjának feloldása előtti pillanatban esett a hallucinációk fogságába.
- Annyira szeretném tudni, mit látsz… De ezt már nem fogod nekem elmesélni.- Döfött, majd összerogyott: erőt véve magán kezdte el falatozni az Espada elernyedt, halott testét. Emlékei szerint sosem evett még ilyen finomat, s bár sérülései miatt igencsak lassan haladt a holttest elfogyasztásával, egyre nagyobb kedvet kapott a darabok felfalásához. Miközben tömte magába ellensége maradványait, arra gondolt, hogy jelen pillanatban nem igazán nyújthat nőies látványt…
Maga sem tudta, meddig hevert eszméletlenül az ellensége elfogyasztása után, de magához térte után úgy érezte magát, mint aki újjászületett. Testét szinte szétfeszítette az energia, s miután erőt vett magán, Seth elé járult odadobni az egykori ötös fegyverét. Nem is hallotta, mit mondott, elindult az ötös torony felé, hogy lerogyva az előző espada lakhelyének puha ágyára kipihenje fáradalmait, s elkezdje megtervezni a torony új kinézetét.
« Utoljára szerkesztve: 2014. Okt. 15, 10:36:31 írta Hera Celia velli Taarm »
(click to show/hide)

Karakterlap

Ayasegawa Yumichika

Wiki King

Eltávozott karakterek

Globális Moderátor

Hozzászólások: 47

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 0 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hera pályázatai
« Válasz #1 Dátum: 2014. Okt. 17, 19:08:54 »
Üdv!

A pályázat történeti részében nem találtam különösebb hibát, talán egy elgépelést, de ez elhanyagolható a pályázat méretét tekintve. További képességet viszont, ahogy már korábban mondtam, 15k LP után lehet pályázni, de ezen kívül a pályázatot elfogadom. Gratulálok az új Quinto Espadának. :)