Szerző Téma: Lóng-piac (騰龍墟-Téng lóng xū)  (Megtekintve 1189 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Neliel Tu Oderschvank

Moderátor

*

Hozzászólások: 198

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 1 732 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Staff *3*

Mottó:
"Omlik az ég, egy mesére zuhan... Na és akkor most mi van?"

Post szín:
2BCCFC


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Lóng-piac (騰龍墟-Téng lóng xū)
« Dátum: 2014. Júl. 03, 21:29:03 »
歡迎!
(Huānyíng!)
---
Üdvözöljük!


"Köszöntjük Önöket ezen a varázslatokkal teli kínai piacon! Tessék beljebb kerülni, itt mindent megtalál, mi szem-szájnak ingere! Minden nagyon olcsó, és friss! Áruinkat Kínából importáljuk, kifogásolhatatlanok! Ázsiai csodafüvek, friss haláru, és parfümök, ruhák, lábbelik tömkelege közül válogathat!
Érdemes jól körbenézni, hiszen ki szemfüles kincset talál!"





Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Eltávozott karakterek

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 400 / 100 000

Hozzászólások: 531

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 29 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Lóng-piac (騰龍墟-Téng lóng xū)
« Válasz #1 Dátum: 2014. Dec. 21, 00:33:00 »
Mint a Róka szürke ködből...

Hangtalan eleganciával lépdeltem el, a halálra vált ki youkai mellől. Élveztem a félelmének el nem téveszthető illatát. Elvégre a fajtánkat többek közt ez éltette, ez tette erőssé. Ha féltek tőlünk, avagy minket. És jelen pillanatban inkább voltam magam is youkai, mint shinigami. Még a lélekenergiámról se lehetett felismerni. Nem hiszem, hogy megsimogatták volna a buksim, amiért ilyen vagyok, de mit mondhatnék? A fegyelmezetlenség veszélyes, de legalább stílusos. Élvezettel lépkedtem a gyanútlan emberek között. Táncolni, nevetni lett volna kedvem. Ez az egész olyan volt... nem is tudom. Végig bizsergette a pecsét feloldása az egész testem, és úgy feltöltődtem, mintha telihold lett volna! És nem kellett visszafognom magam. Halk nevetéssel perdültem egyet séta közbe, majdnem kigáncsolva egy gyanútlan járókelőt, akinek fogalma sem volt arról, hogy mibe is botlott el majdnem. Szinte hallottam, ahogy a nagy tanácstalanságába a saját másik lábát kezdi el gyanúsítgatni. Féktelen jókedvvel nevettem ki az emberi oktalanság eme újabb ékes példáját.Mélyet szippantottam a levegőből. A város bűze szinte lerohanta tűhegyes érzékeimet. A másodperc tört része alatt azonosítottam azokat a szagokat, amiket ismertem. Nem volt nehéz így feltérképezni a környékem. A hangok, az egész világ. Mintha az ember élete közben, és utána is aludna. Felét se érzi a valós életnek! Jelen pillanatban nem voltam teljesen biztos abban, hogy ez jó, vagy rossz dolog. Mindenesetre eléggé gusztustalan volt, az bizonyos. Vajon hol romlott el az emberiség ilyen mértékbe? Tanácstalanul dörzsöltem a halványsárga yukatámba a kezem, miközben körbe perdültem a zórimban. Még ha egy róka annyit is él, mint mi Keiko~val, vannak megválaszolatlan kérdések, sőt. Ilyenkor van ám csak idő kérdéseket alkotgatni. Főleg, ha pár évtizedre egy szerencse talizmánba kell bezárva gubbasztani! Újfent nyújtóztam egyet jólesőn, és cseppet sem zavartattam magam az ide-oda csapongó gondolataimtól. Szabad volt... ámbár a talizmánkám legalább nem volt ilyen büdös.
Abba hagytam a kissé nyakatekertül is édes gondolat-menetet, mert ugye sornak nem lehetett volna nevezni, hisz az linearitást feltételez. Márpedig ez inkább volt gondolat-háló, avagy gondolat spirál, esetleg gondolat-szövevény.
Egy aprót levegőt vettem, igyekezve minél kevesebb szennyet a tüdőmbe engedni. Ezzel az apró légvétellel egy kósza illat libbent az orromba. Egyből felcsigázta az ösztöneimet. Nem értettem az okot, és ez kíváncsivá tett. Óvatosan, szinte cserkész mód közelítettem meg a prédául kiszemeltemet. Menekült valaki elől, ám nem éreztem a félelem leghalványabb illatfoszlányát sem. Vagyis csak a kíváncsiságom korbácsolta fel, a vadászösztönöm nem. Így hát, mikor beértem, kedves mosollyal meg is szólítottam a lányt.
--Talán bizony üldöznek? - érdeklődtem le dallamos hanghordozással. Kissé szokatlan volt menekülő shinigamit látni - lidérc volt a tettes, vagy egyéb förtelmes szörnyeteg volt ilyen ijesztő. - azon tény felett nemes egyszerűséggel siklottam át, hogy magam is, mint olyan a szörnyek táborát izmosítom. Kíváncsi, tiszta sárga szemeimmel az övét kerestem, miközben mellette kocogtam, és még csak kósza gondolati szinten se merült fel bennem, hogy esetleg zaklathatja hogy a szivárvány hártyám kivételével koromfekete a szemem egésze.



(click to show/hide)

Karakterlap

Chizuki Mae

Vaizard

Hadnagy

5. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 171

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 4 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A szépség csak a bőr felszínéig tart, a mocsok viszont csontig hatol.

Post szín:
#5C3B87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Lóng-piac (騰龍墟-Téng lóng xū)
« Válasz #2 Dátum: 2015. Jan. 06, 19:21:03 »
Mint a Róka szürke ködből...

A felkeléshez feleannyi kedvem sem volt, mint ahhoz, hogy betérjek a fürdőbe elvégezni azt a bizonyos tesztet. Így tehát sejthető, eléggé laposakat pislogva kúsztam ki az ágyból, hogy vessek egy tanácstalan pillantást az ágy azon részére, ahol néhány hete még Kojiro feküdt.
Hamarosan kiderül, hogy a stressznek, vagy annak az estének köszönhetem-e, hogy még mindig várakozom. Lassú léptekkel vonszoltam be magamat a zuhanyzóba, s miután letusoltam, remegő kézzel bontottam fel a dobozt. Megtörtént, aminek meg kellett, s amíg várakoztam, gyorsan felöltöztem. Remegve mentem vissza a fürdőbe, csak hogy a földre ülve pislogjak arra a két csíkra, melynek valódiságában erőteljesen kételkedtem.
- Komolyan, ennek… mennyi volt az esélye?!- Hajtottam tenyereimbe arcomat, s elmorzsoltam néhány könnycseppet. Vegyes érzelmek kavarogtak bennem: már az is ostobaság volt, hogy képes voltam kialakítani Kojiro iránt mélyebb érzelmeket, mint amiket a privaron iránt éreztem.  Felnőttként tisztában voltam vele, hogy nem várhatok tőle semmit sem, hiszen nem kértem, ő pedig nem ígért. Jelenleg azonban olyan helyzetbe kerültem, ami… megrémített. Azóta nem gondoltam ilyesmire, mióta kiderült, hogy csupán álterhes voltam. Nincs kizárva, hogy most is ugyanez a helyzet, de ebben kételkedtem: éreztem magamon és magamban a változást egy ideje.
Abban azonban biztos voltam-, ha minden másban kételkedtem is, hogy ezúttal el fogom mondani gyermekem apjának, ami történt. Úgy is megbeszéltünk egy találkozót… Ami alatt el akartam dönteni, van-e értelme érte rajonganom továbbra is, vagy engedjem el a hős lovagot.
Remegő kézzel tettem le a mosdókagyló szélére a pozitív tesztet, majd kissé szédelegve magamra vettem egy kabátot, a tárcámat, s elindultam a piacra. A szükséges papírok nagyját már megszereztem… az épület is megvan, már csak a berendezést és a személyzetet kellene előkerítenem a föld alól. Ennek a problémának az orvoslására, úgy határoztam- immár többedmagammal! *_*-, hogy kimegyek a zsibvásárra.
Kisebb-nagyobb bonyodalmak árán jutottam el a célterületre, s egyre inkább tudatosult bennem, hogy pár hónap múlva anya leszek, ha vigyázok magamra és a pöppemre. Ajkaimra boldog, önfeledt mosoly kúszott, s jobbommal elkezdtem simogatni hasamat, melyen alig észrevehető domborulat volt kitapintható. Ezt persze csak én vehettem észre, hiszen legjobban én ismertem saját testemet, s annyira nem volt még látható. Egészen addig lefoglalt ez a tevékenység, amíg meg nem láttam a távolban, egyik árusnál valamit, ami felkeltette az érdeklődésemet. Szemeim felragyogtak, s futva iramodtam meg a kincs felé. Talán el is értem volna, ha nem toppan elém egy ismeretlen , vörös hajú lány.
- Nem félek ilyen apróságoktól, s nem ijedtem meg, csak megláttam valamit, ami felkeltette az érdeklődésemet.- Néztem érdekes szemeire. Nem emlékszem, láttam-e már ilyet… vaizardokon kívül, s miután alaposan letapogattam őt érzékeimmel, felsóhajtottam. - Chizuki Maya vagyok, örvendek.- Mutatkoztam be illedelmesen, majd vetettem egy kósza pillantást a függönyre, melyet meg akartam szerezni. Annyira azonban nem érdekelt, mint a felbukkant lény, így rövid mérlegelés után visszafordultam a lány felé.
- Benned kit tisztelhetek, kedves?- Hiába voltam fizikailag itt, gondolataim Kojiro körül jártak, s a megszületendő fiam/lányom mibenlétén tűnődtem. Remélem, nem lesz vaizard… Nem akarom kitenni őt annak, amiben Rei-chan részesült.

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Eltávozott karakterek

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 400 / 100 000

Hozzászólások: 531

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 29 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Lóng-piac (騰龍墟-Téng lóng xū)
« Válasz #3 Dátum: 2015. Jan. 13, 22:39:40 »
Mint a Róka szürke ködben

- Szóval nem azért szaladtál, mert kergettek, ez megnyugtató! - búgtam kedves hangon. Igazából azt mondták általában az emberek, hogy a jelenlétem, vagy a lélekenergiám, ki minek hívta, felettébb zavaró, kellemetlen volt. Még Senseit is kilibbentette a lelki békéjéből, mikor először próbálkoztam a játékkal.  De ez ellen nem volt mit tenni, igazából nem is akartam. Mint a fajtámnak általában, a félelem adott plussz erőt. Minél több félelem volt a környékemen, annál erősebb lettem. De az ismeretlenből semmi felém irányuló félelem nem szivárgott.  Halkan elkuncogtam magam hirtelen. Nem volt félős, és mint olyat, ez komoly dolog volt. Itt volt előtte egy fura idegen, aki nem nézett ki teljesen embernek, és a leghalványabb illatfoszlánnyal se szolgált, ami a félelem iránti igényemet kielégíthette - Apróságok? - hangsúlyom dallamos volt, kissé talán túl dallamos is. De jelen pillanatban élveztem, mind a játékot, mind a szabadságom - Igaz is, hol is hagytam a jómodorom, hisz egy shinigami nem is beszélhet másképp a lidércekről… -  hajtottam kissé meg a buksim, miközben a mosolyom elkeskenyedett. De ezt ő nem láthatta.  Akkor kaptam csak fel a fejem, mikor bemutatkozott. Egy sugárzó róka-mosollyal ajándékoztam meg, majd kecsesen elé libbenve, mélyen meghajoltam. Volt valami túlzás - nagyzolás a mozdulataimban, de élveztem a dolgot.
   - Igazán megtisztelő Maya~san, hogy találkozhattam veled, még ha csak ilyen szerencsés félreértés is volt az oka!  - a tekintetébe fúrtam a saját bizarr tekintetem. - Valamilyen szinten hálás vagyok a lidérceknek, amiért megajándékoztak ezzel a lehetőséggel… -  furcsán félre döntöttem a fejem. Eleddig csak ragadozóknál láttam ilyen mozdulatot, ám most mégis annyira helyénvalón, és természetesen jött. Pár pillanat erejéig erősen lemértem magamnak az idegent. Ám az illata alapján nem sántikált rosszba, vagy ha mégis, extra profint művelte, nem érzékeltem rajta semmi ilyesmit. Az ösztöneim se ágáltak ellene. Mégis úgy tűnt, nem teljesen járt ezen a földön. Kíváncsian hajoltam közelebb. Akarattal nem érzékeltem, hogy belehajoltam a személyes terébe. Úgy tettem fel a kérdésem.
   - Jól érzed magad? Nem ismerlek, de mintha valami lenne veled? – arcomon az aggodalom suhant át. Még csak most találkoztam vele, és komolyan rossz lett volna, ha vége is a játéknak. - Igaz is… - szökkentem hátra párat - A nevem…. Lássuk csak… - nem volt ez olyan egyszerű kérdés, mint amilyennek elsőre tűnt - Szólítsd nyugodtan… mondjuk…Chi-channak - hirtelen gyerekes arckifejezés telepedett a képemre, de egy pillanattal később már ott se volt - Mint a madár… engem se könnyű megfogni. -magyaráztam a nevezésem - És köszönöm, hogy előlegbe is már tiszteletről beszéltél velem kapcsolatban. Noha mondtad, hogy nem üldöznek, ami önmagában is már egy örömteli dolog, ám mégis úgy tűnik, mintha bajban volnál… - a szemeim sárgáról vörösre váltottak, majd szép lassan zöldre - … szóval, ha tényleg így van, netalán egy magamfajta tud rajta segíteni? - végül az ezüstön állapodott meg a szemem színe, amivel aztán kíváncsian lestem Maya~sant. - Vagy ha az a figyelemfelkeltő valami még itt van, akkor mintha itt se lennék… - magyaráztam, nem mintha távozni szándékoztam volna.
 



(click to show/hide)

Karakterlap

Chizuki Mae

Vaizard

Hadnagy

5. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 171

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 4 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A szépség csak a bőr felszínéig tart, a mocsok viszont csontig hatol.

Post szín:
#5C3B87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Lóng-piac (騰龍墟-Téng lóng xū)
« Válasz #4 Dátum: 2015. Jan. 26, 23:47:28 »
Mint a Róka szürke ködből...

Szóval… a helyzet az, hogy tényleg babát várok. Újra és újra ezt a gondolatot ismételgettem magamban, mintha varázsereje lenne. Talán volt is, kiindulva abból, hogy mennyi béke árasztott el reggel óta. Meg döbbenet… és félelem. Egyszer már elbuktam, s akármennyire is akartam helyt állni, a kockázat fent állt.
Nem feltétlen vagyok én anyának való, hiszen testem nem csupán az enyém, s ezúttal nem a bennem szunnyadó lélekre gondoltam. Énem sötét oldala ugyan kézzel nem tapintható, de kétséget kizáróan jelen van, s gyengeségemre vár. Csupán arra, hogy újra előtörhessen, s elpusztíthasson mindent, mi nekem kedves, mindent, ami ártatlan és tiszta. Félőrült módjára rohanhatok holmi csecsebecse után, azzal nyugtatgatva magamat, hogy a hétköznapjaim feladatainak elvégzése, problémáinak megoldása elég ahhoz, hogy minden rendben legyen-, de az igazság az, hogy ez semmit sem változtat a tényen. A tényen, mely szerint már jártam meg a legmélyebb szakadékot s hullottam bele vissza, ezt pedig csupán saját hibás döntéseimnek köszönhetem. Ugyanakkor… egy részem még mindig tiltakozott ez ellen, hiszen miért kellene magamat hibás terméknek tekintenem? Miért kellett volna megvetnem egy értelmes, gondolkozó, érezni, tetteiért felelősséget vállalni tudó lényt elítélnem? Továbbra sem voltam képes megérteni Seiretei szigorúan egy irányú elveit. Persze, nem hagyhatják, hogy az arrancarok szabadon garázdálkodjanak, de… Itt akadt meg gondolatvitelem. Tudtam volna tovább folytatni, de akkor belemerültem volna annyira, hogy kizárjam fejemből az arcom előtt ácsorgó lányt.
A világ nem csupán fekete, vagy fehér, s ennek súlyát cipeljük mi, akik a határt őrizzük. ennek tudatában váltam halálistenné, egy lénnyé, aki képes tenni valamit a jóért, amit szabad szemmel nem láthatunk, csupán néha nyilvánul meg az emberek tetteiben. Nem lenne szabad gyűlölnöm azokat a szabályokat, melyek ismeretében döntöttem úgy, hogy megszegem őket. Ki a valódi hibás? A gyenge jellem, vagy az ostoba szabály?
- Kergettek? :o - Rezzentem össze, s simítottam végig hajamon, miközben körbefordultam. Nem érzékeltem semmi különös lélekjelenlétet a közelben, tehát ha valami rohant felém, annak elég erősnek kell lennie ahhoz, hogy elrejtse magát előlem. Ez pedig… aggodalomra adna okot. No, nem azért, mert félnék küzdelembe bonyolódni- egy zsúfolásig telt piac közepén-, sokkal inkább áldott állapotom miatt adott balsejtelemre okot. Azonban akárhogyan néztem, sehol és sehogyan nem láttam engem fenyegető lényt. - Különben, nem az én stílusom elszaladni valami elől. Azt hiszem, inkább én lennék az, aki kergeti az ellenfelet.- Vontam meg vállaimat, s ezúttal komolyabban szemrevételeztem a vörös hajú lányt. Jelenléte sokkal sötétebb volt, mint amihez szoktam a shinigamiktól, így sikerült felkeltenie az érdeklődésemet. Ezúttal nem csak ő tanulmányozott engem oldalra hajtott fejjel: ajkaim halvány mosolyra húzódtak színpadiassága láttán.
- Oh, milyen kedves. - Bevallom, gyengémre tapintott a kishölgy. Azt az egyet tisztjeimtől is megköveteltem, hogy mutatkozzanak be rendesen, ezzel is adják meg a tisztelet a velük szemben álló személynek. Nem azzal volt problémám, hogy egy becenevet mondott nekem, sokkal inkább azokkal az elvekkel ütközött össze ez a megnyilvánulás, amiket egykor nem titkoltan- s ma is, de csak titokban- vallottam.
- A megfogalmazás módodból úgy vélem, valahonnan ismerheted a nevemet. Ebből kiindulva… nem értem, miért érzed megtiszteltetésnek a találkozást. Vagy csupán ilyen ügyesen csavarod a szavakat?- Pillantottam különös íriszeire az én egyszerű, éji égbolt színét kölcsönző íriszeimmel. Felesleges lett volna eljátszani a színdarabot, melyben óvakodva, egymást kerülgetve jobbra-balra kiderítjük a nyilvánvalót.
- Azt hiszem, a szétszórtságomból adódóan, nem volt nehéz rájönni. ^^- Nyújtóztam, miközben vállamra vettem az eddig jobb csuklómra akasztott táskát. - Néhány órája tudtam meg, hogy terhes vagyok.- Nem kellene bizalmaskodnom egy ilyen különös szerzettel, de önmagamat ismerve ebben nem volt semmi meglepő. Abban azonban igen, hogy így először kimondva, hangosan, hogy füleimmel halljam a tényt… Minden túlságosan valódivá vált néhány rövid másodperc alatt. Hogyan kellene ezúttal úgy végigcsinálnom, hogy ne kövessek el hibát? Miként vehetném fel a kapcsolatot a gyermekem apjával, aki valószínű nem tervezi felbukkanását az életemben? Arcomra halvány pír kúszott, mikor felrémlett bennem a karácsonyi vacsora, s az azt követő mozgalmas éjjel. Talán az lett volna a csoda, ha nem esem teherbe… egy ilyen éjjel után még a szomszéd is kimenne elszívni egy szál cigarettát.
- Félretéve engem… Segíteni azzal tudsz, ha mesélsz magadról. Éhes vagy? - Nem nagyon érdekelt, mit válaszol kérdésemre: megfogtam karját, s húztam magam után. Már amennyiben ellenkezés nélkül hagyja magát… :roll: Én ugyanis mentem, mert megéreztem a levegőben terjengő tamagoyaki illatát-, s két tányérral kértem egyből. Csöppet sem zavart hogy alig két órája reggeliztem: Rei-chant várva is többet ettem, mint ami elég lett volna egy afrikai falu éhező lakóinak.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Jan. 26, 23:57:14 írta Chizuki Maya »

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Eltávozott karakterek

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 400 / 100 000

Hozzászólások: 531

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 29 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Lóng-piac (騰龍墟-Téng lóng xū)
« Válasz #5 Dátum: 2015. Jan. 27, 22:39:46 »
Mint a Róka szürke ködben

- Mindig megtisztelő, ha az ember lánya új emberekkel találkozik - csibészesen mosolyogtam rendíthetetlenül - Főleg, ha az új személyek tiszteletre méltóak! - tettem hozzá, miközben a levegőbe csüccsentem, és vidáman lóbáltam a lábaim.  Majd kicsit előrébb hajoltam ültömben - A neved? – elgondolkodtam, de nem ugrott be sehonnan - Suza~chan, te ismered? - vettem elő kis barátomat, hátha ő többet tud. Nem ez lett volna az első eset, ám ahogy a vállamra ugrott, pár pillanatra végig mérte az ismeretlent, félre tartotta apró madár buksiját, megvakarta a csőre tövét, majd sajnálkozón széttárta a szárnyait.
   -Sajnálom, én se  ismerem!   - immár egyszerre csóváltuk a buksinkat.
   - Még a Lelkek Világába se láttalak sose. Pedig már ott is jártunk párszor… - fűztem hozzá őszinte sajnálattal, ami valamiért mégse tűnt őszintének. Talán a róka vér tette. Arról már inkább nem társalogtam, hogy nem csak párszor jártam ott… konkrétan részben ott lakom. Ösztönösen ódzkodtam attól, hogy túl sok információt ki adjak magamról. A rókák bizalmatlan népek, és ezt ilyen formámban többszörösen is megörököltem.
Észre se vettem, hogy a szivárványhártyám szép lassan felvette az ő szemeinek a színét. A fekete hátérrel izgalmas összhatást nyújthatott, magam nem siettem meglátni a végeredményt. Inkább, a hogy léte felől érdeklődtem. Újfent gonoszkodón dallamosra véve a hangsúlyozást.  Ám a válasza meglepett. Pár pillanatra megdermedve ültem, mozdulatlan a levegőbe, majd szép lassan leereszkedtem a talajra. Ez sok részletben módosította a játékszabályaimat.  Az illatán az izgalom, a meglepettség is érződött. De az biztos, hogy az igazat mondta.  Óvatosan közelebb lépkedtem, hogy szabadabban megszimatolhassam. Körbe jártam, amennyire engedte, majd majdnem ijedt buksival léptem hátrébb. Az eddigi játszadozásnak vége volt. Megráztam egy aprót a buksim, mire a szemeim normális emberi szemek lettek, majd bocsánatot rebegve meghajoltam. Meg voltak nekem is az íratlan szabályaim, amiket szerettem betartani, és nem azért, mert muszáj volt. És most épp egy ilyen szabályom lépett érvénybe. Kicsit sajnáltam az elszalasztott lehetőséget az ilyentén forma szórakozásra, de gyorsan túl tettem magam rajta. Így, ha lehet még érdekesebb lett az idegen. Itt voltam, szemmel láthatóan nagyon nem ember, és erre minden gond nélkül közölte velem a nagy hírt. Félelem nélkül.
   - Nem szeretem, ha félre teszünk személyeket! - pislogtam – és miért segít az neked, ha  … - itt el lett kapva a kacsóm, és sietős indulásra lettem ösztökélve, ha csak nem akartam lobogni a hölgy után. …magamról mesélek? - fejeztem be motyogva a mondatom. - Bár végülis annyira nem is lényeges… - törődtem bele a dolgokba, hogy foglyul lett ejtve a mancsom.
- Már ettem pár lelket, szóval nem érzem az éhséget… - azt hiszem, lévén shinigamival cicóztam épp, nem volt túl kedves a humorom, de rókaként ilyen volt, és kész. Örültem annak is, hogy van egyáltalán. -  Bocsi… nem eszek lelkeket, de nem hagyhattam ki a magas lasztit, és köszönöm, ma még nem ettem, szóval - beleszimatoltam a levegőbe - nem tudom melyikre támadt kedved… - ráncoltam kicsit a homlokom, mert még mindig irdatlanul zavaróan sok szag, és nem feltétlen a legkellemesebbek keveredtek, nem akármilyen elegyet alkotva! Nem mertem bele gondolni, hogy ebbe bárki is enni próbálkozhat, abba meg főleg nem, az a valaki akár én is lehetek…



(click to show/hide)

Karakterlap

Chizuki Mae

Vaizard

Hadnagy

5. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 171

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 4 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A szépség csak a bőr felszínéig tart, a mocsok viszont csontig hatol.

Post szín:
#5C3B87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Lóng-piac (騰龍墟-Téng lóng xū)
« Válasz #6 Dátum: 2015. Febr. 02, 00:34:53 »
Mint a Róka szürke ködből...

Képtelen voltam nyugodtan tekinteni a jövőbe. Talán volt szerepe kétségbeesésemben annak, hogy újra sikerült elkövetnem egy olyan hibát, aminek következményeként egy ártatlan lélek bűnhődhet meg? Ujjaim tétován érintették meg hasamon a helyet, mely hamarosan gömbölyödve jelzi majd, hogy egy apró fényecske lakhelyéül választotta. Nem ígértünk semmit, s akárhányszor merül fel bennem ez a gondolat újra és újra, egyre súlyosabb teherként nyomja vállaimat felelőtlenségem súlya. Meg sem fordult a fejemben, hogy teherbe eshetek, mintha régi önmagammal együtt a józan észt is elhagytam volna.
Eltűnődtem, vajon hogyan kerüljek szembe Kojiroval, ha lesz rá lehetőségem, hogyan hozzam fel neki? Torkomat rövid ideig összeszorította a félelem: a nem várt apaság ténye könnyen megváltoztathatja a férfiakat. Hiába ismertem meg őt olyannak, mint egy régről itt maradt, mesebeli lénynek hitt úriembert, ha nem vágyik arra, hogy egy idegen gyermeket szüljön neki, nem várhatom el tőle, hogy szerepeljen a kicsike életében.
- Akkor csupán félreértettelek. - Vontam meg vállaimat, majd elmosolyodtam. Milyen bolond örömöt keltett bennem a téves remény, hogy talán ez a lány ismer engem! Szívem hevesebben dobogott, most pedig csalódottan, fájón verdesett kalitkájában. Ajkaimra keserű, apró, alig látható mosoly kúszott: Szánalmas, hogy mennyire vágyom az utólagos elismerésre, a visszaigazolásra. Mennyire szeretném elhitetni magammal, hogy volt olyan, van még olyan, akinek számítok valamit Seireteiben. Való lehet, hogy ott már nincs senki, aki tudná ki voltam?
- Akkor nem lehetsz régóta ott, vagy csupán elkerültük egymást. - Mosolyogtam tovább, fenntartva tökéletesnek látszó álcámat, mintha mulattatna a helyzet, nem pedig elszomorítana. - Négy évvel ezelőtt még én voltam a Sanbantai taichouja.- Azóta nem csupán ez a helyzet változott meg, hanem én magam is. Úgy őrzöm az emlékét annak az időszaknak, mint az utolsó szép napokat egy korszak vége előtt: azelőtt, mielőtt kiábrándultam. Vagy lehullt a lepel, fogalmazhatnék ezerféleképpen.
Figyelmemet nem kerülte el sem a lány érdekes leülős-produkciója, sem pedig szemeinek érdekes változása. Tétován léptem felé, s félretéve csöppnyi ellenérzésemet pislogtam rá értetlenül.
- Jól vagy?- Mielőtt nyújthattam volna kezemet neki segítséget próbálva adni, már előttem állt meghajolva. - Nem kell bocsánatot kérned, nem történt semmi sem.- Nem értettem ezt a hirtelen változást, ahogyan eddig fel-felbukkanó kissé gonoszkodó hangnemét sem. Nem kívántam szólni, hiszen ahány ember él a Föld hátán, annyiféle személyiség is létezik. Én pedig túlságosan boldognak éreztem magamat kétségeim ellenére is ahhoz, hogy ítélkezzek más felett- hangosan kimondva. :roll:
- Amennyiben mesélsz magadról, könnyebben megismerhetlek. Nem szeretek találgatásokba bocsátkozni.- Mondtam hátra sem pillantva, s miért is pillantottam volna hátra, amikor ami igazán érdekelt pillanatnyilag,  az az orrom előtt volt? Boldogan kaparintottam meg a két adag tamagoyakit, s kértem hozzá egy fél liter savmentes vizet is. - Tudom, hogy nem ettél lelkeket, ahhoz túlságosan éhesnek tűnsz. Kérj, amit szeretnél, én állom a reggelit! ^-^- Mosolyodtam el, majd rakományommal együtt egy néhány másodperce felszabaduló asztal felé indultam, miután fizettem. Ugyan éreztem a szagokat, de nem tudták elvenni az étvágyamat az érdekesen keveredő illatok: pocaklakó reménysugaram fejlődésének megfelelően követelte, hogy minél több ételt tömjek magamba, minél rövidebb idő alatt.
- Chiccan, neked vannak ismerőseid a Rokubantaiban?- Kérdeztem két falat között, majd lelki szemeim előtt felvillant Kojiro arca. Finom vonásai, zöld szeme- lágy, bizsergető melegség öntötte el mellkasomat, amit szinte rögtön felváltott az a fajta szomorúság, mely meglátszik az ember vonásain, tartásán, kisugárzásán. Túlságosan nevetséges, ostoba… banális hiba volt részemről, hogy ilyen könnyen beleszerettem valakibe. Bár azt ígérte, hogy meg fog még látogatni, nyoma sem volt az elmúlt hónapban. Akaratlanul is arra gondoltam, milyen megnyugtató volt jelenléte a maga csöndes komolyságával, s a kelleténél erőteljesebben haraptam bele a gombócba.
- Mi a kedvenc ételed? Nekem a rakottak! *.*- Tereltem el gondolataimat a férfiról, majd belekortyoltam az innivalóba.

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Eltávozott karakterek

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 400 / 100 000

Hozzászólások: 531

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 29 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Lóng-piac (騰龍墟-Téng lóng xū)
« Válasz #7 Dátum: 2015. Febr. 09, 21:14:49 »
Mint a Róka szürke ködben...

- Négy évvel ezelőtt… - kicsit elméláztam… négy évvel ezelőtt még az Akadémia padjait koptattam, és akkurátusan nem vettem tudomást a rendszerről, amibe bele kényszerültem Gin~chan kedvéért. Leginkább csak Ezüstkével voltam hajlandó foglalkozni, lévén igen csak kérette magát a szentem.  De minden perc megérte… azóta se bántam meg egy pillanatig se a dolgot. - Négy évvel ezelőtt, és azóta is, első sorban, vagyis pontosítok, csak azokat ismerem, akik valamilyen kapcsolatban állnak velem. Ez nem feltétlen jó nekik - mosolyodtam el - Főleg, hogy ők viszont nem ismernek engem - bólintottam elégedetten. Ez létfontosságú volt a számomra. Hogy ne ismerhessenek ki. Másképp mehettem volna a szomszédságba raboskodni. Nem fűlött hozzá valahogy az agyaram.
- Éhes… bármilyen húst szeretek… főleg sütve - a nyers húst, mióta kettőnk ízlése keveredett Kei~channal, meg tudtam enni, de nem volt a kedvencem. - Köztudottan ragadozó féle vagyok - villantottam egy mosolyt, nem rejtegetve tűhegyes fogaimat. Őszintén szólva, hálás voltam, amiért meghívott. A Lelkek Világába használt pénzt erre fele nem fogadták kitörő örömmel, már ha látták egyáltalán. Így hát le is szoktam a legális vásárlásról.
- Ismerek pár személyt - virult fel az ábrázatom - A hadnagyot kifejezetten kedvelem. - Hana~sant elsősorban emberként szerettem. Hiányzott belőle a nemesekben oly sokszor fellelhető gőg – Neki az öccsét is ismerem, ámbár ő úgy tudom, hogy nem hatodik osztagos. Van még pár tiszt, akiket ismerek, kiket jobban, kiket kevésbé, vagy épp látásból. - közbe realizáltam, hogy Nishike is onnan érkezett át, a mi osztagunkba. Pedig szívesen soroltam volna most őt is fel. - Láttam már az új kapitányukat is, illetve neki a testőrét. Nem lehet akármilyen emberke, az már egészen tuti. Gőzöm sincs, hogy hogy bírja ki amellett a hárklis, nyirkos, hideg, szívtelen fazon mellett! - fintorodtam el. Shihoin~kun mindazon jellemvonásokat megtestesítette, amelyektől irtóztam, és rühelltem ösztönösen. - Egészen biztos, hogy én már az első személyes találkozásunk alkalmával kiosztottam volna neki egy hatalmas sallert a kobakjára. Vagy épp többet is. - Nishi~channál is rendszeresítettem az ilyes féle nevelési módszereket, amikor valami zavaros okból kifolyólag azt képzeli, hogy engedelmeskednem kell bármelyik parancsának. - A testőre viszont hűvös eleganciával tűri a dolgot… lenyűgöző! – hirtelen tea hiány lépett fel nálam elég erősen. - Sajnálom, csak ennyit tudok róluk. Talán te ismered őket jobban? - forgattam kicsit a buksim, a levegőt szimatolva.Tea illat után kutattam erősen.-  Ismersz talán személyeket onnan? Mondjuk, ha magad is környéki kapitány voltál, nem lenne csoda… Barátod  azok közül valaki, akiket felsoroltam? - meresztgettem lelkes kis róka szemeket .  Közbe persze magamban dolgoztam fel az információkat. Harmadik osztag. Nekik is meg volt a maguk hírneve. Olyan szellemiségbe harcoltak, amit valahogy nem igazán értettem… egészen addig, amíg nem kezdtem el kitsunésodni. Innentől teljes természetességgel kezeltem őket is. Erre kissé váratlanul jött a váltás… Majdnem félre nyeltem.
            - Kedvenc ételem… nem hiszem, hogy gondolkoztam már rajta… talán a csokoládé - kissé zavarba jöttem. Szóval inkább tereltem a témát. Furcsa volt, hogy mindezek után ilyen könnyed módon csevegett velem



(click to show/hide)

Karakterlap

Chizuki Mae

Vaizard

Hadnagy

5. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 171

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 4 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A szépség csak a bőr felszínéig tart, a mocsok viszont csontig hatol.

Post szín:
#5C3B87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Lóng-piac (騰龍墟-Téng lóng xū)
« Válasz #8 Dátum: 2015. Febr. 11, 22:27:12 »
Mint a Róka szürke ködből...

Ujjaim ezúttal nem a majdan növekedő domborulat körül játszanak tétova, bódult táncot, hanem egy faliórát emeltek fel a levegőbe, hogy jobban szemügyre vehessem. Az étteremben egy ilyen készüléknek nem sok hasznát vehetném, nem illene a berendezés által alkotott összképhez. Az otthonomban azonban jó helye lehetne, megértő, hű társammá válna az elkövetkező, kétségekkel teli időszak során.
Bizonytalanná vált utam, s mire megtaláltam a kapaszkodót, melyről Yukezo és Kojiro is mesélt nekem, amit mindennél fontosabb volt megtalálnom saját káoszom csitításának érdekében, a semmibe veszett. Boldog voltam a tudattal, hogy méhemben újfent egy élet növekedett, de ez felvetett kérdéseket. Tudtam, hol hibáztam legutóbb, s azt is, ezúttal nem kötnek gúzsba azok a láncok, mint egykoron. Berendezni az életemet úgy, hogy alkalmas legyen egy csöppnyi lélek szolgálatára… Túl sokáig vágytam rá. Itt van, kézzel fogható, tapintható, körbejárható s megszaglászható tényként újra. Megszeppenve fizetem ki a tárgyat, s helyezem bele a szatyorba, amit a továbbiakban jobbomban fogok tartani.
Felmerült bennem a gondolat: gyermekemnek tudok itt, ebben a világban jövőt adni? Szüleiből kiindulva az átlagnál jóval erősebb lesz, s haloványan pislákoló reményeim szerint nem lesz olyan, mint én. A bűntudat újra átjárja testemet: egyre nagyobb, erőteljesebb hullámokkal veszi birtokba testemet, miközben a szenvedő, ájult arc felidéződött bennem. Jól emlékszem még arra az alkalomra, amikor lányomat több másik gyermekkel együtt rabolták el, s keresztapjával indultunk megmentésére. S mégsem tehettem érte semmit sem, végig kellett néznie csodákat látó szemeivel a valóság mérgező, súlyos, szürke igazságát. Ő volt a hős, míg én bolondként ugráltam mások szavaira, s míg benne felébredt belső hollowa, hogy megmentse társait s saját életét… Tekintetemből elillant a csillogás, a boldogság, s élettelenül, üresen bámultam a velem szemben állóra. Nem az ő hibája volt, nem volt unalmas, s sértő sem: engem öleltek körbe túl erősen démonaim s suttogták fülembe átkaikat. Ráébredtem már ezelőtt is rég, hogy nem élhetek félelmeimnek, mert akkor megmérgezek mindent magam körül. Fölszámoltam ezeket az érzéseket, melyek parázsként égették belülről mellkasomat, s belátva hibáimat igyekeztem megtalálni a helyes utat, melyet követhetek. Téves lépéseim, elbukott próbálkozásaim során megtanultam azt is, nem létezik tükörsima felülettel megáldott út, göröngyök mindig lapulnak, s akkor botlunk meg bennük, amikor a legkevésbé számítanánk rájuk. Annyit tudtam jelen pillanatban megfogadni, hogy én leszek az, aki napfényem előtt fog lépkedni, s kitapasztalom, merre vannak göröngyök… Ő egy simább úton tudjon végigmenni, mint én.
- Szerettem az akadémiai éveket. Melyik osztagban szolgálsz, ha nem sértelek meg kérdésemmel?- Függesztettem pillantásomat arcára újra, s érzékeimmel próbáltam újra körbetapogatni őt, megízlelni lényét, egy morzsát elcsípni erejéből. Erősnek gondoltam, már csak egyedi lélekenergiájából kiindulva is. - Személy szerint úgy tartom, egy lélek legjobb barátai azok a titkok, amiket őriz.- Haloványan fénylő ajkaimra mosoly kúszott, s szívem békéset dobbant mellkasomban. Testem minden sejtje, lelkem összes morzsája így érezte. Senkinek, még Watanabe Yuusukénak sem árultam el vaizarddá válásomat, s azt is csak nagy sokára, csaknem későn fedtem fel előtte: legjobb barátom mi is valójában. A titkok édesek, keserűek… az idő előrehaladtával válnak egyre nehezebbé, s hordozójuk mellkasát olyan erővel szorítják össze: nehezére váljon lassan még a lélegzetvétel is.
- Közös vonásunk ez, úgy hiszem. Ha egy ételhez nincs hús, képtelen vagyok főfogásnak tekinteni. Nem is nyugszom meg addig, amíg nem juttatok a szervezetembe némi húst.- Osztottam meg nézeteimet a lánnyal, majd elidőzött pillantásom szép, csillogó haján. Merész szín, túlságosan bátortalan voltam ahhoz, hogy valaha is kipróbáljam. Tartottam tőle, küllemem megváltoztatása jellemem átlényegülésével is járna. Ostoba, ostoba tévhit… ugye?
Csöndesen hallgatom, mikor a Rokubantairól kezdett el beszélni, s képtelen voltam leplezni eltitkolt kíváncsiságomat: csillogó szemekkel néztem rá, amikor Kojiroról esett szó. Ajkaimszélesedő mosolyra húzódnak, ahogy hallgatom a lány jellemzését: valóban nem semmi ember. Egy szót sem szólt munkájáról, mindig áhítattal és akkora tisztelettel beszélt az emberről, akinek testőréül szegődött, amekkorát irányomban talán sosem érzett senki. A lány felé nyújtottam méretes pohárban kapott teámat: nem akartam illetlen lenni vele, sem pedig gesztusommal nem tetszését felkelteni, csupán kedvében akartam járni. Amennyiben nem fogadja el, elindulok venni neki egyet, s visszatértem után válaszolok kérdésére.
- Egykor hadnagy voltam ott… Nem tudom, kik szolgálnak még ott a régi világból. Arról van tudomásom, hogy az ott szolgáló hadnagy kapitányságom idején az én hadnagyom volt. Erős nő… hatalmas szívvel.- Helyeztem tenyeremet védelmezően méhem fölé, majd a földre pillantottam. Bizalmam ingatag lábakon állt, de a bennem motoszkáló érzelmek megkövetelték, hogy hangosan mondjam ki felelőtlen, mégis –számomra- áldásos tettünk eredményét. - A testőrt ismerem… Kojiro Kurodának hívják és ő a gyermekem apja.- Arcomra kéretlen pír ült ki, szemeimbe könny szökött, amit egy türelmetlen mozdulattal le is töröltem. - Kérlek Chiccan, ne szólj erről senkinek sem és ne neheztelj rám, amiért megosztottam veled ezt. - Kimondva sokkal fájdalmasabb volt a valóság, mint hittem. Hallani mástó is, hogy valóban olyan csodálatos ember a fényem kivirágoztatója, mint hittem, megnyugtatott, ugyanakkor bűnösnek is éreztem magamat.
- Én is szeretem. - Kezdtem el kutatni táskám alján, majd miután megtaláltam a keresett névjegyet, átnyújtottam a lánynak. - Hamarosan megnyílik az éttermem. Ha lesz szabadidőd, nézz majd be hozzám, szívesen látlak bármikor egy ilyen kedves lányt, mint amilyen te vagy!- Mosolyogtam kedvesen, majd megettm az utolsó falatomat is.

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Eltávozott karakterek

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 400 / 100 000

Hozzászólások: 531

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 29 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Lóng-piac (騰龍墟-Téng lóng xū)
« Válasz #9 Dátum: 2015. Febr. 24, 21:38:41 »
Mint a róka szürke ködben

Csendes, ravasz mosollyal hallgattam a nőt. A viselkedése kissé elgondolkodtatott, noha ez nem látszott meg az arcomon. Vagy nagyon meggondolatlan, vagy nagyon magabiztos. Egyik se volt túl bölcs dolog, egy kitsunéval szemben. Persze-persze, nem tudhatta, hogy mi is vagyok valójába. Elvégre, ha álcáznom kellett magam, abba kifejezetten profi volt Keiko~chan. Egy pillanatra oldalra döntött buksival szemléltem az előttem ülő nőt. A képemen kifürkészhetetlen arckifejezés trónolt. Majd hirtelen egy sugárzó mosollyal az ajkaimon egy olyan mozdulatot tettem, mintha behúztam volna egy cipzárt.
   - Lakat a számon Kisasszony - biccentettem a fejemmel, majd kissé alulról néztem újfent a szemeibe. - És igazán köszönöm a meghívást! - Semmi oka nem volt, pontosabban semmi okot nem adtam a bizalomra.  Miért tettem volna? Elsőre találkoztunk, és csak úgy a semmiből leszólítottam egy játék erejére. Mert szerettem játszani az emberekkel. Aztán szó szót követett. Exshinigami, aki egyfelől várandós, másfelől még mindig valamiféle elismerésre vár. Legalábbis eddig ezeket sejtettem a szavaiból. Na jó, a várandós részt elég nyíltan megtudtam. Szóval totális rejtély.
Aztán nekem szegezett egy újabb kérdést. Elnéző mosollyal honoráltam a próbát. Egy démont, főleg, ha róka félét, nehezebb ennél kiismerni.
   - Szolgálni? Hogy én? - álmodozva pillantottam el a távolba - Nem vagyok épp egy szolgalélek! Nem szolgálok senkit, és semmit. Osztagot főleg nem. Kíváncsi lennék azokra, akik rá bírnának bármi ilyesmire kényszeríteni. - kerestem meg hirtelen a tekintetét. Egy pillanatra vörösen izzott a szivárványhártyám, és a tekintetem kőkemény és hideg volt. Ám mindez csak egy kósza futó pillanatig tartott. Újfent egy kissé csalafinta mosolyt csaltam az arcomra. Kezdtem visszatalálni magamhoz.  - Az, hogy ismerek párat közülük, vagy hogy köztük szoktam néha lenni, még nem jelenti, hogy velük szolgálok, valami megfoghatatlan, és homályos vezetőt. - pislogtam. Főleg, mert olyan nagyon bensőségesen nyilatkozott a titkokról, mint olyanról. Pedig első hallásra, neki nem sok olyan lehetett készleten. De nem emlegettem fel a dolgot. Inkább hallgatóztam tovább. Néha az a legbölcsebb dolog. Főleg, mert úgy tűnt, hogy most arra volt szüksége, hogy valakivel megoszthassa a gondolatait. - Hana~san valóban nagyon kedves - bólintottam egy aprót. Ezt még kitsuneként is el kellett, hogy ismerjem.
   - Lehetek kíváncsi? - tettem fel végül a már egy jó ideje zaklató kérdést - Azt mondtad, hogy senkinek ne szóljak rólad, meg Kuro~chanról. A gyerkőcről, meg főleg ne. Nem zavar, hogy elmondtad, szóval nincs miért neheztelnem. De többször is a hasadhoz nyúltál, megsimogattad az apróságot. Holott lehet észre se vetted. Mégis, ennyire titkolod. Mert hát ugyebár a senkibe Kuro~chan is beletartozik. Mitől félsz akkor ennyire a csöppséggel kapcsolatba? - a szemeim újra ezüstre váltottak, és hasítottak lettek a szembogaraim. Kíváncsian vártam a választ, hisz nem találtam logikusnak ezt a kettősséget benne. - Egy kölyöknek örülni kell, nem eltitkolni! A picurkátok, a szemetek fénye lesz! – Hikaru~chanra én mindig is büszke voltam, pedig ő nem a saját gyerekem volt, de apróság, és zashiki-warashi létére extra aranyos. Nem titkoltam volna el senki elől, ha csak maga nem lett volna láthatatlan.



(click to show/hide)

Karakterlap

Chizuki Mae

Vaizard

Hadnagy

5. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 171

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 4 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A szépség csak a bőr felszínéig tart, a mocsok viszont csontig hatol.

Post szín:
#5C3B87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Lóng-piac (騰龍墟-Téng lóng xū)
« Válasz #10 Dátum: 2015. Febr. 28, 22:41:25 »
Mint a Róka szürke ködből...

Újra csupán annyit voltam képes megállapítani, hogy számomra egyrészt kissé ellenszenves, másrészt pedig érthetetlen a nő viselkedése számomra. Ha nem élne bennem kényszer a másokkal való kedvességre, akkor jelen pillanatban már más hangot ütöttem volna meg a lánnyal. Vagy mindezt csupán megjátssza? Esetleg benne is más személyiség is lakozik, s azért viselkedne így? Utóbbit talán még jobban is képes lennék megismerni, hiszen magamból kiindulva tudom, nem lehet egyszerű a gyeplőt folyamatosan kézben tartani.
Hajamat babráltam, miközben a többi emberen nyugtattam pillantásomat: Nem azért cselekedtem így, mert unatkoztam volna a lány társaságában, egyszerűen jobbnak láttam kissé terelni a gondolataimat, más irányba. Sikertelenül… Talán mégis igaza volt annak idején Nabe-kunnak. Emlékszem a hajnalba nyúló beszélgetésekre, szakézásokra, amik alatt nem egyszer fejtette ki, hogy sokaknak ellenszenves lehet az, ha valaki túlságosan nyílt. Emellett felhasználhatóvá válnak az elejtett megjegyzések is… Tekintetem a vörös hajú shinigamira villant, s felsóhajtottam. Valóban, nem szolgált rá a bizalmamra. Ezentúl óvatosabb leszek… Nem engedhetem meg magamnak, hogy újra olyan helyzetbe kerüljek, mint legutóbb.
Ajkaim jól látható mosolyra húzódtak, amikor láttam tekintetében a villanást. A pár pillanatra felbukkanó fenyegetést látva tagadhatatlanul kedvem támadt egy edzésre. Évekkel ezelőtt, Slarin közelében éreztem ezt az érzést utoljára. Rezzenéstelenül néztem vissza a nőre: tekintetemben talán felvillant a kihívás fénye is. Ha attól nem rémültem meg, hogy egy Espada módszeresen vagdosta fel testemet, egy ilyen különleges, érdekes jellemű nő sem fog. Bár állapotomra való tekintettel nem kérdezhetem meg tőle, hogy lenne-e kedve edzeni egyet, hiszen felelőtlenség lenne részemről. Nem kockáztathatom életre kelt napfényeim ragyogását puszta szeszélyességem miatt.
- Érdekes felfogás. Én mindig is úgy gondoltam arra a… lényre, amit Lelkek Királyának hívunk… Lényegtelen. - Felesleges lett volna hitelt adnom azoknak a pletykáknak, melyek megütötték fülemet. - Számomra nem szolgasorsot jelent a szolgálat, sokkal inkább… Védelmezni azt, ami számomra fontos. Ahogyan a hatodik osztagot, úgy a harmadikat is tőlem telhető legjobb tudásommal vezettem, s segítettem beosztottjaim fejlődését. Valóban, talán az egyetlen shinigami, akit hiányolok Seireteiből, az ő.- Ült ki egy kedves mosoly arcomra, ami el is tűnt, miután meghallottam Chiccan szavait.
- Nem félek semmitől sem, s végképp nem titkolom a terhességemet. Csupán csak úgy tartom, hogy nekem kell elmondanom Kojironak, hogy a gyermekét várom, nem pedig másnak. Nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni azzal, hogy mástól tudja meg.- Sosem lennék képes eltitkolni, vagy szégyelleni egy gyermeket. Ők a legcsodálatosabb lények, amik csak születhetnek a Földre! *o*

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Eltávozott karakterek

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 400 / 100 000

Hozzászólások: 531

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 29 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Lóng-piac (騰龍墟-Téng lóng xū)
« Válasz #11 Dátum: 2015. Márc. 08, 01:46:12 »
Mint a róka szürke ködben…

Hopsz… sikerült felbosszantanom. Pár pillanat erejéig ízlelgettem a sikerem ízét, ám nem túl sokáig. A túl sok ilyen piszmogás csak tönkre tett volna mindent. És ebben a percben teljességgel róka voltam. Legalábbis jellemre.  Egy pillanatra félre hajtottam a fejem. Pár másodpercre a hajam mögé bújtam. Elgondolkodtam, hogy most mi legyen. Nem akartam, hogy ennyivel vége legyen a történetnek. Főleg, mivel nem különösebben éreztem ingerenciát rá, hogy ártsak a valóságban is a nőnek. Viszont a jellemet nem túl könnyű megtagadni. Én se tettem. Majd ha megint teljesen shinigami leszek, és Chiyo, akkor majd ráérek bánkódni. De a kitsunék nem épp önmarcangoló népek. Ellenben szeretik a bizonytalanságot és a félreértéseket. Meg úgy alapból a csínyeket.
   - Sajnálom, ha megbántottalak - azért mégis csak Chiyo volt az alap. Bármikor elő tudtam venni a jellemét, hisz keveredett Kei~channal bennem. - Semmi ilyen gondolat nem motoszkált bennem, hogy szégyellnél bármit is - kicsit letörten pislogtam szét magam körül… a napot kerestem - a családom… mondhatni a klánom, vagy a fajom, mindegy, hogy nevezzük. Egyik jellemző tulajdonságunk, hogy nagyon könnyen értenek félre minket. És olyan dolgokat is fenyegetőnek, vagy bántónak élnek meg, amiket egyáltalán nem annak szántunk. Talán a hangunkban van valami… vagy nem jól hangsúlyozunk… esetleg a képünk lehet az oka. Nem is tudom… - a tanácstalanság teljesen kiült az arcomra, majd mint aki  hirtelen észbe kap, hogy elkalandozott a témától, pillantottam a lány szemeibe - De a lényeg, hogy nem voltak ilyen gondolataim. Amúgy is már mondtam, hogy lakat a számon, nem? Márpedig, ha más nem is, az adott szavam kötelez! - Annyira azért nem akartam a későbbi önmagamat szanaszét kapni lelkileg, hogy a bushidót is belekeverjem a játékba. Márpedig shinigami énemnek az egyik legszentebb vezérelve és életfilozófiája volt. Igaz, ritka erős volt a kísérts, de legyűrtem magamba. Pedig na az aztán tényleg nyomott volna a latba. Ezt még én is fölfogtam. Pont ezért nem is emlegettem fel a dolgot, nem hivatkoztam rá. - És igazából még azt se tudtam, hogy a csöppség atyja nem tudja az örömhírt… -motyogtam tovább az aggályaimat a hirtelen felindulása ellen. Nem mintha nem én akartam volna előidézni. Titkoltan legbelül nagyon kíváncsi voltam, szóval ezért viselkedtem így. Erről viszont már tényleg nem tehettem. A rókák alapjáraton kíváncsi állatok, és ezt megörököltem tőlük. Hirtelen kislányos lett az arcom, ahogy a szemeibe néztem, és bátortalanul, kissé szomorkásan elmosolyodtam.
   - Ha shinigami vagy, és ha szerettél is ott lenni, akkor miért jöttél el onnan?- ebben a pillanatban őszinte kíváncsiság ült a szemeimbe. - Nem akartam a kérdéssel tiszteletlen lenni, vagy ilyesmi. - tettem hozzá egy zavarba jött kézmozdulattal.

(click to show/hide)


(click to show/hide)

Karakterlap

Chizuki Mae

Vaizard

Hadnagy

5. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 171

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 4 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A szépség csak a bőr felszínéig tart, a mocsok viszont csontig hatol.

Post szín:
#5C3B87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Lóng-piac (騰龍墟-Téng lóng xū)
« Válasz #12 Dátum: 2015. Márc. 11, 19:08:57 »
Mint a Róka szürke ködből...

Úgy tűnik, ő is észrevette, hogy sikerült felbosszantania egy rövid pillanat erejéig: sosem állt tőlem távol higgadtságom elvesztése, csupán jól tudtam palástolni. Többnyire. Jelen pillanatban azonban testemben már más is él, s fejlődése révén hormonjaim megőrültek: talán ennek köszönhető az is, hogy a gonoszkodós gesztusok célt értek, még ha tévesen is. Ahogyan haja mögé bújt, mintha láttam volna a tekintetében egy apró villanást, ami arról engedett tanúskodni, hogy mintha valóban ez lett volna a célja. Rég volt dolgom hozzá hasonló lélekkel, s ami azt illeti, teljes bizonyossággal most sem formálhatok róla véleményt. Hiszen hiába társalgunk itt ki tuja, hány órája, nem sikerült meglátnom, milyen valójában. Mindenesetre bocsánatkérésének őszinteségét kétségbe vontam-, ha nem is jogosan. S ebből kiindulva nem éreztem szükségesnek magát a gesztust: sértő azonban nem akartam lenni, így pillantásomat az övébe fúrva hallgattam végig mondandóját.
- Nincs miért bocsánatot kérned, természetes, hogy a szavaimból egy ilyen következtetést vontál le.- Fontam karba kezeimet, s tekintetemből eltűnt az eddig ott égő kedves fény. Jelen pillanatban sokkal inkább voltam önmagam, mint bármikor máskor az utóbbi hónapok, évek során. Nem arról van szó, hogy szokásommá vált megjátszani magamat, mert nálam őszintébb viselkedésű embert nem sokat látni. Az arcomról le lehet olvasni mindent, ez egy erős gyengém volt mindig is. Egy nap ez okozza majd a vesztemet is? Ki tudja…
- Nem mondtam el, így nem is tudhattad. Hiányos információt adtam át neked, ne haragudj. Csupán túlságosan fel vagyok még zaklatva emiatt: annyi, de annyi elintéznivalóm van még! S nincs kire támaszkodnom…- Későn tettem ujjaimat számra csitítandómul: már elszóltam magamat. Akikben egykor bíztam, már halottak a legtöbben, a többiek pedig számomra nem elérhető helyen tartózkodnak. Furcsa érzés volt rádöbbenni, mennyire egyedül vagyok új életemben. Ugyan Nocturnnek hála valóban sikerült talpra állnom s megteremtenem új létem alappilléreit, nem maradt emellett időm barátokat szerezni. Támaszokat, akiknek én is az lehetek. Hullámokban járt át a szomorúság, s arra is ráébredtem ezúttal: eléggé sajnáltam magamat botor módon ahhoz, hogy nem is akartam ismerősöket szerezni. Mély levegőt vettem s sóhajtottam: nem idegességemet kívántam száműzni vele, csupán gondolataimat kívántam rendezni.
- Megvolt rá az indíttatásom, amiről nem beszélhetek. Annyit azonban elárulhatok ezzel kapcsolatban, hogy Seiretei elvei közül nem egy már túlságosan elévült ahhoz, hogy alkalmazzák.- Vontam meg vállaimat, s tekintetemet az egyik lámpára függesztettem. Amilyen lelkesedéssel ideérkeztem, olyan csalódottsággal fogok innen távozni. Nem is értem, hogyan gondolhattam arra, megfelelő berendezési tárgyakat találhatok itt az étterembe. Fejemet jobbra-balra ingattam, miközben tárcámat kerestem s egy pohár kávét vettem magamnak. Nem érek rá örökké itt beszélgetni, bármennyire is kellemes elfoglaltság. A reggel megtudottakkal teendőim s kötelességeim megsokszorozódtak, még kevesebb időm maradt a pihenésre. - Nekem tovább kell indulnom, végeznem kell minél hamarabb a teendőimmel hogy felkereshessek egy evilági orvost. Amennyiben kedved tartja, tarts velem nyugodtan, szívesen folytatnám a beszélgetést veled.- Fordultam felé mosolyogva, miután megittam a fekete levet.