Szerző Téma: Mizushima Tenkai pályázatai.  (Megtekintve 727 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Mizushima Tenkai

Kapitány

Shinigami

13. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
14 000 / 15 000

Hozzászólások: 111

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 8 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Mizushima Tenkai pályázatai.
« Dátum: 2014. Okt. 20, 21:14:22 »
Bankai és a 13. osztag kapitányi pályázata.
Engedély: Yorukától megvan.

Késő éjszaka volt, a gyertyák gyéren világították meg Tenkait és az üres szobát. Lustán járták táncukat az apró lángok, mik kis fényt szórtak a helyiségbe. Ott ült középen az ifjú nemes, ölében a kardjával, amivel elég bonyolult múltjuk volt. A pengének köszönheti rengeteg sebhelyét, ami beborította a testét. Meghagyta a munkásoknak, hogy csak akkor jöjjenek be, ha valami olyasmit hallanak, ami miatt úgy érzik, hogy feltétlenül muszáj.
- Ismét itt. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar eljön ez az alkalom.- fáradtan dörzsölte meg a tarkóját, miközben végigtekintett lelkének világán. A világán, mi négyfelé volt osztva. Ám eddig csak két égtáj felé tudott nézni.
Északon háborúk zajából állt össze a bánat himnusza. Fájdalmas sikolyok, pengék csapódnak pengékhez, ostromgépek kerekének hangja. Kopár vidék, mi felett vörös felhőkből vért hullt alá, véres villámok világították meg a tájat. A kopár hegységeket, amiket emberi testek borítottak, leszúrva, levágva, lenyilazva. Próbáltak tovább kúszni, de nem voltak képesek rá. Volt akit a testéből kiállt fegyver szegezte a talajhoz, volt aki egyszerűen csak várta a halált.
- Otthonos, mint mindig.- Délre kiszáradt földek, elhalt búzatáblák, madárijesztők vállain varjak ültek, és károgtak. Csont sovány tehenek, borjak bőgtek éhesen. Beesett szemű gazdák kapáltak minduntalan, monoton módon, mintha csodára várnának. Ami sose fog elérkezni. Gyermekek kiabálását fújta a szél. Panaszosan sírtak az ételért.
- Sajnos itt semmi se változott…- és ahogy kimondta ezeket a szavakat, jeges borzongás szaladt végégi a testén. Lovak patkójának dobogását hallotta. Lassan fordult nyugatnak, és a látványtól elfogta a szívét a rémület, ajka kiszáradt, tekintette elkerekedett. Ahol eddig köd volt, ott most korhadt fák erdeje állt, körülötte bűzős gázokat eregető, méregzöld tavak. Mikben fekélyes, már félig elrohadt testek úsztak. Férgek bújtak ki az orrlyukukon, és másztak be a fülükbe, vagy üres szemgödreikbe. A bőr már annyira rászáradt a koponyájukra, mintha csak groteszken vigyorognának Tenkaira. Döglegyek dongtak körülöttük, lakomáztak a tetemekből, és terjesztették betegségüket. Egy kósza őz téved oda egy ilyen tóhoz. Bátor vagy talán botor tett volt, hogy ivott belőle. Fájdalmasan felbőgött, majd egy szempillantás alatt véres hab tört elő a szájából, szemei zöldes váladékként robbantak ki a helyükről, a gyomra elsőnek felpuffadt, majd kirobbantak a belei, végül szenvedve rohant be az erdőbe. S’ ahogy eltűnt, egy újabb jelent meg, hogy folytassa az ördögi kört. Az égen nem volt más, csak szürke felhők, mikből mérgező eső esett. Amit érintett egyből fertőzött lett.
- Ez… ez…
- Ez lehetetlen?- tekintetével kereste a hang gazdáját, a hangét, amitől elfogta a rosszullét, úgy érezte, hogy felfordul a gyomra is tőle.
- Nem, ez nem lehetetlen. Érezted, hogy hamarosan ez is el fog jönni, amikor találkozni fogunk.- Tenkai a szemeivel a környéket pásztázta, végül látta, hogy a legnagyobb tóból elkezd kiemelkedni egy fura alak Ekirei(Pestis). Elsőnek csak a kalapját látta, majd egyre inkább kirajzolódott az egész. Egy fakószürke lovon ült, aminek a szemei méregzölden világítottak, szájában rothad fogak voltak, és köztük zöldes nyál csorgott le a földre, ahol hozzáért ahhoz, ott sisteregve marta bele magát. Lassan, komótosan kezdett lépkedni Tenkai felé.
- Ne csak egy égtáj felé vesd tekintetted. Vár még egy testvérünk rád.- keletre mutatott kesztyűs kezével. Tenkai pedig lassan fordult a mutatott irányba. Bár ne tette volna.
Keleten minden halott volt. Mindenfelé sírkövek, borítva csontokkal, koponyákkal, elhalt fák, állatok, akasztott, felnyársalt, lefejezett, férfiak, nők, gyermekek. Karókon a fejek, mellettük a nyársalt testek, és akasztások, rémes halál kertet alkotva. Síron túli sikolyok visszhangoztak mindenfelől, kérlelhetetlenül beleették magukat Tenkai fülébe.
- Fekete lován érkezik a Halál.- szinte csak suttogás volt, mégis tisztán hallotta Tenkai, bár ne hallotta volna, olyan volt, mintha ezer holt lélek kiáltásából állt volna össze az a hang. Remegni kezdtek a sírok, megduzzadt a föld, mintha csak egy vakond akarna kiszabadulni. Ám az apró jószág helyett egy fekete sisak jelent meg, majd két vörösen parázsló, mégis élettelen szem. Lassan emelkedett ki Oujou(halál). Lova fekete volt, fejéről, és testéről több helyen hiányzott a bőr. Kilátszottak megsárgult csontjai, és ahogy a ló lépkedni kezdett Tenkai felé, egymásután lépet rá a koponyákra, amik úgy roppantak össze, mintha csak üvegből lettek volna.
- Mind a négyen létezünk, mind a négyen itt vagyunk. Mind a négyen a halálod akarjuk. De mind a négyen behódolunk, ha kiállod azt, amit eléd tárunk.- mire befejezte a beszédet, már Tenkai előtt állt. Újabb paták zaja hallatszott fel. Mind a négy irányból jöttek a lovasok.
Északról érkezett Kousen Vörös lován, minek testét vérrel festet páncél takart, orrából pedig lángnyelvek csaptak elő. Délről pedig Kiga. Gebe, csont sovány barna lován, aminek szinte tényleg zörögtek a csontjai, csoda, hogy a bordái nem szúrták át a bőrét.
- Valahogy nem így emlékeztem rátok…- nyelt egy nagyot, miközben a már két, általa is ismert lovasra tekintett.
- Minden és mindenki változik. Új harcok kezdődnek, új seregek csapnak össze. De a háború mindig létezni fog.- mondta mély, rekedtes hangján Kousen.
- Olyan éhes vagyok, az éhség teszi ezt velem. Az éhség tett téged is olyanná, amilyen vagy.- gyenge, erőtlen volt Kiga hangja, mintha egy éhségtől meggyengült gyermek akart volna kiabálni.
Mind a négyen megérkeztek Tenkaihoz, és mind a négyen leszálltak a lovaikról, amik távolabb poroszkáltak.
- Kész vagy arra, hogy megpróbáld megszerezni az erőnket? Kész vagy arra, hogy egy kar helyet az életedet is elvesztheted? Gyengék nem érdemelnek meg minket, azok, akiket megcsap a halál szeled, de túléli, csak nekik engedelmeskedünk.- lassan nyújtotta ki a csontos karját Oujou, és fekete füst vette körül a kézfejét, majd végül megjelent a kardja. Méretre megfelelt egy átlagos katananak, még ha az alakja nagyon is eltért tőle.
- Akarod ezt a pengét? Akkor álld ki a próbát érte. Fogad el a halált!- felemelte a pengét, és villámgyorsan Tenkai mellkasa felé csapott vele. Ideje se volt reagálni a férfinak. Érezte, ahogy a penge keresztül hatolt a bőrén, a húsán, és végig karcolta a bordáit. Ám nem ez volt a legrosszabb, olyan volt, mintha egy darabot kitépet volna a lelkéből. Érezte a szívén Oujou jeges markát. Fülében zengtek az elhunyt szeretteinek sikolyai. Hiába fogta be a füleit, továbbra is hallotta azokat a fájdalmas, agonizáló kiáltásokat. Szinte beleőrült a hangokba. Lihegve borult a térdeire, testét kiverte a verejték, a levegőt akadozva vette. A szűnni nem akaró kiáltások lassan mondattokká álltak össze. Minduntalan csak Tenkait hívták, könyörögtek neki, hogy csatlakozzon. Ne akarjon élni tovább, fogadja el a megváltó halált. Mennyivel jobb is az, ha nem kell foglalkoznia senkivel, ha hátrahagyhat mindent. S’ hajlott erre Tenkai, el akarta fogadni a felajánlott sorsot. Ám a sok fájdalmas zaj közt néhány jóra is felfigyelt. A barátaira. A mindig marha Motochika, aki csak a harcért élt, és az új csajáért. Vagy Sámánka, az örökös vidámságával, optimizmusával, és a boldog mosolyával, amikor közölte Tenkaiékkal, hogy elveszi azt az Akira nevű lányt. Már csak ezért életben kell maradnia. Hogy lássa azt a napot, amikor Sámánka hurokba dugja a fejét. Ott volt Killer, akiről gondoskodnia kellett, és nem felejtheti el a rokonait. Shuut, és a húgát se. Seiunt, aki hiába mutatja magát erősnek, szüksége van a bátyjára. Hiszen ha nem lenne Tenkai, ki fésülné meg a haját akkor, ha szomorú lenne?
- Nem… nem hal… halhatok meg… vannak, akiknek… kellek…- megtámaszkodott a talajon, nehogy eldőljön a mocsokba.
- Szánalmas, annyira szánni való vagy. De még életben vagy, és magadnál. Mondhatni ezt túlélted. A többit rátok hagyom, fivéreim.- mielőtt a lovához sétált volna, ledobta Tenkai elé a kardját, majd otthagyta a többiekkel. Felült a lovára, és visszaindult a saját birodalmába, ahol nem is olyan rég megjelent, ott ismét magába temette a föld.
- A halált már érezted. Most érezheted a harcot. Ott a penge. Vedd fel! Lássuk, hogy bánni is tudsz e vele!- remegő ujjakkal fogta meg Oujou kardjának a markolatát. Ami olyan érzés volt, mintha ezernyi tűt döftek volna a tenyerébe. Ám kiáltani se volt ideje. Kousen már csapott is Tenkai felé a pengéivel. Amik elől éppen csak el tudott gurulni a fiatal nemes. Talpra szökkent, és immár mindkét kezével markolta a kard markolatát. Megrohamozta Kousent, balról indított egy ívelt vágást az ellenfele mellkasa felé. Ám könnyedén hárította azt Kousen, és gúnyos röhögés társaságában talpalt bele Tenkai gyomrába. Ha a férfi evett volna valamit, akkor biztos, hogy kihányta volna a gyomra tartalmát. Így csak kétrét görnyedt, és levegő után kapkodott. De nem sok ideje maradt erre, mert ismét lecsapott Kousen. Éppen csak hárítani tudta Tenkai, de a lendület ledöntötte a lábáról.
- Ostoba kölyök! Ha így harcolsz, nem vagy méltó arra, hogy használhass!- felüvöltve rúgott Tenkai arcába, amitől kicsattant a szája, és néhány foga is kirepült a helyéről.- TALÁD MEG MAGADBAN A HARCOST!! A HÁBORÚT!! HISZEN SZERETED A RÉGI HÁBORÚKAT, AKKOR MI A GOND?!! HARCOLJ BOLOND!!- dühből köpte a szavakat, és ismét le akart csapni Tenkaira. Aki csak erre várt, oldalra gurult, majd amikor Kousen pengéi elérték a talajt, visszalökte magát, rá a pengékre. Fájdalom hasított az oldalába, ahogy húsába vágtak a pengék. De nem foglalkozhatott a fájdalommal. Kihasználva Kousen pillanatnyi meglepődését, felé csapott Oujou kardjával. Átszelve Kousen fekete sisakját, majd a koponyáját, hogy végül az állánál akadjon meg a penge. Majd eltűnt mind Oujou kardja és Kousen teste is.
- Talán mégis csak van benned egy kevés harcos. Ezt a próbát is túlélted. Szerencsés voltál, kölyök.- immár a lován volt Kousen, majd rántott egyet a hámon, és a lova prüszkölve indult vissza lovasával a háború vidékére.
Nem volt a legjobb bőrben Tenkai. Az oldalából két mély vágásból folyt a vére, ahogy a szájából is, a szeme fel volt dagadva, és még néhány foga is hiányzott. Valahogy már a levegőt se tudta olyan virgoncan venni, mint eddig.
- Éhezem… nem vagy éhes? Emlékszel, hogy a legutóbb milyen jót lakmároztunk? Én emlékszem rá. Ne akard eltemetni!- érezte Tenkai, ahogyan Kiga, nyálkás, rideg ujjai az arcához érnek, ahogy letörli a véres nyálát, ami kifojt a száján. Undorodva figyelte, ahogy a saját, groteszk ajkaihoz emeli, és bekapja, majd undorító, szörcsögő hangot hallatva, élvezettel lenyalja az ujja hegyéről.
- Áhhhh… annyira finom.- egész testében remegni kezdett Kiga. Talán az élvezettől, amit magának okozott, talán a kínzó vágytól, ami arra sarkalta, hogy még többet vegyen magához.
- MÉÉÉG!!!- sikoltva vetette magát Tenkaira, testalkata ellenére igazán erősek voltak a karjai, amikkel lefogta Tenkai kezeit. Majd közelebb hajolt a férfi arcához, aki undorodva fordította el a tekintetét.
- El kell fogadnod engem is. A részed vagyok, az éhséged vagyok. Az éhséged, ami nem az ételre sarkal. Tudod, hogy benned van, enged, hogy a részed legyek, vagy te válasz az én részemmé.- mélyen ülő, fekete bogár szemei egyenesen Tenkaira meredtek, aki visszafordította a tekintetét, és nem csak állta a nézést, de viszonozta is azt.
- Fogadj… el…- suttogta a szavakat, majd egyre közelebb hajolt Tenkai arcához, és irreálisan hosszú nyelvét is kinyújtotta, majd nyalogatni kezdte a nemes arcát. Ki tűrte egy darabig, majd a nyelv felé kapott a szájával, maradék fogát belemélyesztette a nyelvbe, aminek az íze leginkább a hányásra emlékeztette a férfit. Kiga felkiáltott fájdalmában, és próbált szabadulni, de Tenkai fogai nem engedték, nem, még egy darabot nem harapott ki. S’ ha a nyelv íze rémes volt, a vér, ami belefolyt a shinigami szájába, még rosszabb volt. Kevés kellett ahhoz, hogy elhányja magát, de visszatartotta az öklendezést. Sőt, megrágta azt a húsdarabot, amit kitépett, és lenyelte.
- ELFOGADTALAK!!!- hisztérikusan üvöltötte.
- Igen… elfogadtál… de inkább az éhínséged fogadtad el.- görnyedve állt fel, és sétált oda a lovához, majd ahogy a másik kettő tette, Kiga is visszaindult a saját birodalmába.
- Legyőzted a halált, legyőzted a háborút, és az éhínséget is. De vajon legyőződ azt is, ami képes mindent megölni? A betegségeket? Nem hiszem! Néz magadra, gyenge vagy, túl sok vért vesztettél. A lábadon is alig állsz már.- lassan nézett végig a remegő térdű Tenkaion, akinek a ruhája már teljesen átázott a vérétől. - Hiszel magadban annyira, hogy merd az állítani, hogy a betegség se fog a lábadról ledönteni? Vagy annyira merész, és beképzelt? Ha igen, akkor rajta, ragad meg a kardomat .- látszott Tenkaion a bizonytalanság, a kétség. De végül amennyire bírta, kihúzta magát, és remegő kézzel nyúlt a markolat felé. Lassan fogta meg, és érezte, ahogy az érintés nyomán elgyengülnek a végtagjai, megrogyott a lába, és térdre esett, a vére pedig patakokban kezdett folyni az oldalán.
- Jól mondták a többiek, merész vagy, és ostoba. Innen azon múlik, hogy az igazi tested elbírja vagy se. Ha meghalsz, nem voltál elég erős. Ha mégis… hívhatsz minket, mind eljövünk, mert mi mind a négyen egyek vagyunk. Inanake, takerikurue Kishu/ Nyerítsetek, tomboljatok! Lovasok!- hátat fordított Tenkainak, köpenye szelét még érezte a földön, a fájdalomtól szenvedő shinigami.
- VHÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!- üvöltött az elviselhetetlen fájdalomtól, a kirúgott fogai kiestek a helyükről, az ajka végigrepedt, a vér ömleni kezdett belőle, a szeme feldagadt és ahol vágások érték a testét, azok a sebek is megjelentek. Oujou vágása a mellkasán, Kousen vágásai az oldalán, és érezte, hogy a rúgás miatt, amit Kousentől kapott, néhány bordája eltört. Ájultan dőlt előre, talán csak az a szerencséje, hogy az üvöltését elég nyomós oknak gondolták ahhoz a munkások, hogy berontsanak a szobába. Jól gondolták. Az eszméletlen Tenkai körül egyre csak gyarapodott a vértócsa…

Nem tudja, hogy mennyi ideig volt eszméletlen, vagy éppen mennyi ideig volt a 4. osztagnál. De ha azt veszi számításba, hogy az arca frissen borotvált volt. Akkor biztos, hogy egy jó pár napig feküdt öntudatlanul. Meg akart mozdulni, de túlságosan zsibbadt volt még, de még így is érezte a testébe hasító fájdalmat. Úgy döntött, hogy inkább mégse próbálkozik a mozgással. Inkább visszaesik a sötétségbe.

Újra eltelhetett néhány nap, de már végre képes volt mozogni, és a fogait is helyrehozták, sőt, a szeméről is lement a daganat. Ami pedig szokatlan volt, hogy egy levél hevert mellette. Lassan nyúlt érte, erőtlenül bontotta fel, és amikor olvasni kezdte… kétszer is el kellett. Hátha mégis rosszul értette azt, amit oda írtak. De nem, sajnos nem. Shuu megint bekavart.
- Ha kijutok innen, biztos, hogy megfojtom.- inkább aludt tovább.

Végre kiengedték, és úgy döntött, hogy ha már így történt. Akkor elmegy, és megpróbálja. Nem tudja, hogy mit is vár ettől az egésztől, de talán jól is elsülhet. Ha nem kapja meg a rangot, az se nagyon zavarja, de ha megkapja, akkor egyszerűbb lesz az elszakadása.
- Egye fene.- vett egy nagy levegőt, majd belépett a megbeszélt helyre. Ahol nem csak a főkapitány volt jelen, hanem két másik is. Név szerint Akiyama Akane, és a jelenlegi kapitánya, Anao. Kezdődhet a vizsga.
Bár nem volt a legegyszerűbb, de ahhoz képest, amit kibírt azért, hogy elérje a bankait… ahhoz képest elég egyszerű volt. Már csak az eredményt kell megvárni, hogy megkapja, vagy se. Talán rámosolyog a sors… habár mindegy mi az eredmény, így is úgyis szerencsésnek mondhatja magát. Talán kapitányként többet tehet a céljaiért, és másokért is.

Bankai parancsa:Inanake, takerikurue Kishu/ Nyerítsetek, tomboljatok!
Bankai kinézete: Ahogy a shikainál is, itt is attól függ, hogy milyen módban van éppen.
Ekirei/Pestis: http://www.larpinn.co.uk/images/402037.jpg (egy átlagos katanánál legalább harminc centivel hosszabb) Ekirei(Pestis).
Oujou/Halál: http://nerdburglars.net/images/articles/gaming/coolest-swords/daedric-sword.png (méretre mint egy átlagos katana) Oujou(Halál)

Támadások:
Oujou/Halál: Ha valakit megvág ebben a módban, akkor az illetőt egy rossz érzés fogja el (és persze meg is sérül). A halálfélelem, hallja a számára fontos élő, vagy meghalt személyek fájdalmas, szenvedő, sikolyait. Ami képes az ellenfelet az őrületbe is kergetni, a gyengébb akaratúakat pedig rávenni arra, hogy meghaljanak. A szervezetük egyszerűen csak megadja magát, és kész. Minden egyes újabb vágással egyre hangosabbak a hangok, egyre erősebbek, egyre követelőzőbbek. Védekezni úgy lehet a leghatékonyabban ellene (persze azt leszámítva, hogy elkerülik a vágást), hogy a sok hang közt találni kell olyat, amiért érdemes élni. Olyan személyek, vagy fontos dolgot, amiért megéri küzdeni a halál ellen. Ez annál nehezebb, minél több vágást szerzett be az ellenfél, és minél kevesebb oka van élni, és minél gyengébb az akarata. Természetesen ez alkalmas arra is, hogy elterelje a másik figyelmét, figyelmetlenné tegye, és így hibázzon.

Ekirei/Pestis: Ha valakit megvág ebben a módban, akkor a sebem keresztül Tenkai reiatsuja behatol az ellenfélbe, és nem engedi meg a véralvadást. Tehát vérzékennyé teszi azt a sebet, amit okozott. A normális, emberi vérzékenységnél legalább kétszer erősebbet okoz. De ez csak arra a sebre korlátozódik, amit Ekireivel okozott. Ha például Ekirei módban használja, de pusztakézzel, és nem Ekireivel töri be valaki orrát (markolat például), akkor nem lép életbe Ekirei képessége. Ha még egyszer ugyanott megvágja, ahol már egyszer megtette, akkor ott a hatás megismétlődik. Természetesen minél nagyobb a seb, annál veszélyesebb is Ekirei képessége. Védekezni lehet ellene, ha megfelelő ellátásban részesülnek, megfelelő időben. Vagy ha Tenkai kivonja a reiatsuját a sebből.

A bankai elérése miatt változott az is, hogy immár rövidebb az ideje annak, hogy a lovasok közt váltson Tenkai. Elég már 1 IC kör is hozzá, és a bankai miatt megváltozott Kousen, és Kiga külseje, de csak a külsejük, a képességük nem.
Kiga.
Kousen

Kieg: Mind a négy lovas azonos zanpu, csak olyan, mintha egy embernek négy személyisége lenne.

Karakterlap

Shihouin Yoruichi

Főadmin

Developer :x

Adminisztrátor

*

Hozzászólások: 154

Hírnév: 12

Infó

Tárcában: 4 556 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése
  • Bleach szerepjáték

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Mizushima Tenkai pályázatai.
« Válasz #1 Dátum: 2014. Okt. 24, 15:13:48 »
Halihó~ :3

Őszintén szólva nekem nagyon tetszett, ahogy leírtad a belső világodat, meg hogy melyik terület, melyik lovashoz tartozik, viszont némileg rontott a minőségen a sok elgépelés, extra betűk. Persze nem sokat, csak azért mégis... Erre légy szíves figyelj legközelebb, az ilyeneket tényleg ki lehet többnyire küszöbölni az átolvasással, hiszen voltak benne elég feltűnő mellényúlások is. Összességében viszont teljesen jó volt a pályázat, semmi nagyobb probléma nincs, amibe beleköthetnék. :3 Elfogadom!

Gratulálok, kapitány úr a kinevezéshez, és a bankaihoz! :3

További kellemes játékot! :mami: