Szerző Téma: Karakura Folyópart ~ mellette a Használt Ruhák Butikja  (Megtekintve 3496 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Sachiaru Masaki

Vaizard

*

Ügyeletes tajparaszt

Szint: 17.

Lélekenergia:

60% Complete
85 500 / 100 000

Hozzászólások: 166

Hírnév: 10

Infó

Tárcában: 54 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
mandarin sárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
madafaka I'M awesome!

Post szín:
#ffcc00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karakura Folyópart ~ mellette a Használt Ruhák Butikja
« Válasz #45 Dátum: 2016. Nov. 18, 20:21:55 »

Marha nagy lelkesedéssel csűrtem ki a dobozolda fém ajtaját, elvágtázzak a cseszett rákkeltő bunkófon ellátóba. Megint csak két elbaszott hónapig üzemelt ez a szutyok, pedig rohadtul nincs magasan az a cseszett félemelet, hogy ne vészelje már át, öngyilkos merénylőként cseszem hozzám Hipokrita után a privát zugom ajtajához, mert sárga, zöld, tököm se jegyzetelte milyen színekben díszeleg a tanga cérnája és engem pattint ki a zsákból hunyóként! Mintha én baromira tehettem volna arról minden vackát pároztatás nélkül kúrja a masinába, aztán meresztgeti a gülüit, biztosan bevuduztam agyhullámokkal azt a retkes árammal vergődő masinát, kizárólag vele basszon ki! Naná, kapásból Mekkába csűrte fonákkal a vérnyomásomat, aminek kapásból a leprás mobilom lett az áldozata. Azon már csak eldaráltam ötven milliárd birkát gondolatban, hogy a csesztetése miatt, most ugrott a ketyere, halom lóvém és még zúzhattam a humanoid degenerált aprólékok közé sorszámokkal tökörészni, mire kapok egy új szerkentyűt.
Ezek Hulk zöldesen vibráló hátterében vágtáztam a központba, kianyázzam a kilóméteresen tekergő sor végét és a műkörmös maca két kérődző rágozás közben lepasszolja nekem az új, talán még két hónapig nálam viruló masinámat. A szerzemény használatáról és flancos funkcióiról lövésem se lézengett, de kurvára arra csűrtem búcsú cédulát, majd a szobámban átnyálazom a hangyapöcs méretű karistolást, addig meg keressen a hóhér! Hát, baromira körbe se pattintottam a szitut, mert hiába lódultam meg beton szaggatással az őrjöngő felé és hiába tettem felhőkarcoló magaslatokból a csülkömben lóbált szajrémra, rohadtul nem csoszoghattam be fennakadás nélkül a szobámba. Ugyanis, már ezerrel zúztam a csordogáló posvány vonalán, amikor valamiféle rinya bugris menetszele nem csapott tarkón. A fülemben vonyító metáltól szart se kagylóztam belőle, csak a lódübögésre meredtek baszottul égnek a szenzoraim, amire alap, hogy lazán arrébb léptem. Erre a lúzer vörös paca valami totál groteszk balerina koalaázással toccsant a pocsolyába. Nem vágtam, milyen retkes tuskó ölelgető világnapra gyúr megest, ezért összevontatott szemellenzővel kukkantottam felé. Rohadt ráérősen pöccintettem ki fülemből a gitár szaggató muzsikát és coloztam be a pirosló ázott blökit, mert már derengett, honnan ismerős az elcseszett ábrázata.
- Neh! Mit racsítasz, mint egy likba tuszkolt herezacskó? – Masíroztam oda a képéhez, hogy rohadt tapló parasztként bámulhassam, ahogy szenveleg a kikanalazással.  Annyira turbózott a gyors úszással löktem neki segélycsomagot. - Me van, blökkedék? Piócás iszappakolást vésett fel a dokid? –
Böktem a képére, amire egy fekete ocsmányság cuppant. Ha ettől nem kotor ki mol tempo diesel-lel, akkor méretesebb gyökér, mint becoloztam. Véletlen, meg világgá akarna szelelni a lendülettel, bemarkolná a felsője grabancát, még se rongyoljon keresztül az egész placcon.
- Be fog fagyni a picsád! – Kapartam le a textil kabátomat beletekerhessem, mint egy nyamvadt burrito-t. Aztán felcsűrtem a hátára, mert kurvára nem volt ingerenciám a bámészkodó gyíkarcok körzetében malmozni, másrészt melóm volt a kégliben a mobilommal és ennek a nyálzó pincsinek kellett száraz gönc.
- Szal, mit szelelsz itten, mint egy évszázadok óta lejárt gumi luvnya? –
Ha már bezsákoltam, csak rákanyarodok a témára, minek zakózott felém akkora nitróval. Nem éppen úgy látszódott a gigámat akarná bekóstolni, vagy a gerincemet kiroppantani egy rohadt talpalással. Azt se vágtam, hogy a feta sajtba kavarodott ide a szomszédos globus majonézes tubusból.
- Te konyítasz ezekhez a tapernyászós, légmászós, meg faszom rendszereket hackerkedő telefonokhoz? –
Ha már felém ette a penészgomba, amikor épp az új ketyerével készülődtem szájfájtot lezavarni, csak bedobtam a kérdést, hátha hasznosíthatom a bundás ordas fajzatát. Már arrafelé is tolták a flancos colostok méretű mobilokat. Nem rég Sírásó lánya botorkált fel-alá, miközben arról vonyított ő nem csekkol semmiféle hernyót a nappaliban. A lúzere azzal a pokemon go vacakkal tolta, amit rohadt kötelező meló volt neki letölteni, csak épp a lényegét nem kaparászta.
- Vágod azt a tojással bezsebelős game-et? Tod, azt a rasnya gyíkok, amiket, ha tápolsz átvedlenek még ocsmányabb szarokká! Az a nyeszlett Pokemon üldözősdi! - Ficcent be a szemellenzőm, mert bevillant, hogy mostan én se tom tolni, míg helyre nem pofozom a masinámat.
× Somnus ×

(click to show/hide)