Szerző Téma: Kapitányi iroda  (Megtekintve 2622 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Shihōin Yuuken

Kaminari no Kami

Shinigami

Shinigami

6. Osztag

*

A Shihōin-ház XXIII. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
35 500 / 45 000

Hozzászólások: 102

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 12 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Férfiegylet

Reiatsu szín:
Arany

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Mottó:

A hatalom nem jutalom, meg kell szerezned. A hatalom nem pajzs, hanem fegyver, forgatnod kell. A hatalom nem menedék, vár az, amit védened kell. A hatalom erő, ami összezúzza a gyengéket…

Post szín:
#DADA00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Kapitányi iroda
« Dátum: 2014. Nov. 01, 14:53:15 »
Yuuken kapitányi kinevezését követően elődeihez hasonlóan birtokba vette a számára kijelölt irodát, azonban ízléséhez képest túlzottan puritánnak tartotta, éppen ezért a korábbi bútorokat egytől egyig lecseréltette, illetve mellette lévő nagyobb tárolóhelyiséggel egybe nyittatta, így a belépők ezentúl egy sokkalta tágasabb térbe érkeznek. Az új bútorok sötét színű mahagóniból készültek, fényes lakkozásukból egyértelműen kitűnik, vadonatúj mind. A falakat neves seireiteii festők képei díszítik, valamint a méretes, grifflábú íróasztal mögött a Shihōin-család címerével ékesített drapéria lóg, alatta pedig Yuuken lélekölője pihen állványán. A szoba átellenes végében külön kis szentély lett kialakítva a teaszertartások elvégzéséhez, ahol a kapitány általában fogadni szokta vendégeit, az alacsony asztalka körül puha bársonypárnák biztosítják a kényelmes üldögélést. Emellett helyet kapott még egy nagyobb könyvespolc is, amelyen sorakozó kötetek a főnemes magánkönyvtárából kerültek átszállításra, amennyiben olvasni támadna kedve. A sarkokban szintén műremekek kerültek elhelyezésre, csodás vázák és faragványok, melyek értéke mind-mind az osztag éves költségvetésével vetekednek. A külső ajtóelemek, illetve a két méretes ablak általában nyitva szokott lenni, azáltal tökéletes kilátást biztosítva a kertre, ami termesztésen a Shiranui-ház közreműködésével lesz a későbbiekben fejlesztve és gondozva.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Júl. 11, 15:21:34 írta Hirako Shinji »

Karakterlap

Tanaka Ko

Eltávozott karakterek

6. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 4

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kapitányi iroda
« Válasz #1 Dátum: 2014. Dec. 22, 10:52:14 »
Tanaka Ko bemutatkozik

- 6. osztag, mi? – mondta Ko, mit mondta egyenesen ordibálta, miközben csekély holmijával kereste szobáját. -  Nem gondoltam, hogy ide kerülnek a legerősebbek. – hangjára többen is megbámulták, amitől csak még jobb kedve lett, így a hangerejét is megemelte. – Bár az is lehet, hogy itt vannak a legkényelmesebb szobák, hiszen az erős embereknek az jár!

A többieknek nem kellett már sokáig elviselni őt, ugyanis megérkezet szobájához. Bekukucskált, majd kissé csalódottan ment be.
- B*szus, azt hittem ennél nagyobb lesz! Nem rossz, nem rossz, csak k*rva kicsi. Ah, egye-fene. Kissé feldobom, hogy otthonosabb legyen, később meg szerzek egy nagyobbat. – taglalta magának, és közben elégedetten bólogatott. Táskáját ledobta, tartalmát szétszórta a földre, megtámadta fekhelyét.
- Máris jobb! Meg azért a kényelemre nem lehet panasz. – nyugtázta a berendezkedés eredményét, majd szép lassan elnyomta az állom. Nem aludt túl sokat, csak fél nap telt el anélkül, hogy bármi hasznosat tett volna.

Felébredve még körbenézet, hátha akad még valami, amivel még átláthatatlanabbá teheti a szobát, de mindent rendben talált. Ko zseniként tekintett ilyenkor magára, hiszen minek kell a rend, ha átlátja a káoszt? Kinézett az ablakon, a nap még az égen volt, így elhatározta, hogy meglátogatja kapitányát, hátha észreveszi tehetségét, és már az első napon kinevezi valami felelősségteljes posztra.

A kapitányi irodát nem kellett keresgélnie, hamar a nyitott ajtó mellett állt, és belesett rajta.
- Na, ne már! Ez vagy tízszer nagyobb, mint az a lyuk, ami nekem jutott. Meg is fogom kérdezni a kapitányt, hogy nem akar-e cserélni. Még a pakolásban is segítenék.
Hangos barátunk bekopogott az ajtón, hiszen ismeri ő az illemet, bár a választ már nem várta meg, berontott, és tovább folytatta az ámuldozást.
- Bakker, ez a kapitány nem csóró az már biztos. Minden rangos ilyen jól keres? Bár az a berendezés nem az én világom. Le kellene cserélni valami kopottabbra, az sokkal jobban illene ide. Áh, észre sem vettelek! – fordult végül Shihōin Yuuken, a 6. osztag kapitánya felé – Te lennél a kapitány? Mond csak mennyit kell gürizni egy ilyen irodáért? Ja, egyébként Tanaka Ko vagyok, de nyugodtan hívhat Tanaka nagymesternek. – nyújtotta neki kezét, hiszen ismeri ő az illemet, és közben elővette szerinte félelmetes mosolyát.

Karakterlap

Shihōin Yuuken

Kaminari no Kami

Shinigami

Shinigami

6. Osztag

*

A Shihōin-ház XXIII. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
35 500 / 45 000

Hozzászólások: 102

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 12 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Férfiegylet

Reiatsu szín:
Arany

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Mottó:

A hatalom nem jutalom, meg kell szerezned. A hatalom nem pajzs, hanem fegyver, forgatnod kell. A hatalom nem menedék, vár az, amit védened kell. A hatalom erő, ami összezúzza a gyengéket…

Post szín:
#DADA00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kapitányi iroda
« Válasz #2 Dátum: 2014. Dec. 22, 21:03:09 »
[Tanaka Ko bemutatkozik]

A kapitányi teendők végeláthatatlan sora kifejezetten untatta a szőke főnemest, ugyan otthon volt a bürokráciában, hiszen egész életét ilyen közegben töltötte, ettől függetlenül sosem tartozott a kedvenc időtöltései közé az adminisztráció. Természetesen megvoltak a kapcsolatai ahhoz, hogy minden feladatra a legrátermettebb személyt foglalkoztassa, éppen ebből kifolyólag rövid úton talált olyan tisztet, aki örömmel és hatalmas lelkesedéssel rendszerezte a papírmunkát. A szemüveges, vézna alkatú illető pont akkor érkezett meg, amikor Yuuken végzett egy adattábla olvasgatásával. Kinevezésének köszönhetően hozzáfért a nagy archívum titkosított fájljaihoz, aminek köszönhetően egyre közelebb és közelebb jutott céljához. Életvonala évszázadokon keresztül ívelt át, értékelte a türelmet és tudta, némely események létrejöttéhez hosszú időnek kell eltelnie. Barátságosan biccentett az aktatologatónak, aki ennek következtében előzékenyen asztalára helyezte a legújabb jelentéseket tartalmazó mappákat. A Rokubantai vezetője elvből nem vett át semmit saját kezűleg, nevetségesen egyszerű lett volna szinte bármiben elrejteni egy méregtűt, ami végett vethet az életének. Nem kockáztathatott, túlzottan sok forgott kockán. Szinte teljesen visszaállította családja presztízsét, mindazonáltal unokatestvéreit továbbra sem tartotta megfelelőnek arra, miszerint átvegyék pozícióját. Fiatalok voltak még, idővel bölcsebbé válnak majd, s akkor kiérdemelten vehetik át helyét, miután Ő maga is tovább lépett. Különösebb érdeklődés nélkül lapozott bele a stóc legtetején fekvő irathalmazba, melynek tanulsága szerint ismét véget értek az akadémiai vizsgák, s új halálistenek kerültek be a Gotei Juusantai kötelékébe. Kíváncsian várta, vajon a 6. osztag milyen személyekkel gazdagodott.

Zavaró, hangos kopogás szakította félbe morfondírozását, s ennél csupán a belépő illető viselkedése keltett nagyobb megrökönyödést a nemesben. A durva nyelvezet sértette a fülét, a választott köszöntési formula láttán pedig alig észrevehetően feljebb emelkedett a jobb szemöldöke, ezzel jelezvén értetlenkedését. Az elmúlt időszakban többször is előfordult az eset, mely szerint kézfogással kívánták üdvözölni, holott effajta fizikai kontaktust kizárólag a hozzá legközelebb állókkal létesített, velük sem túl szívesen.

- Közshinigamikét? Pár ezer év megteszi... - szólalt meg végül gúnyosan, hátradőlt kényelmes székében, karjait annak karfáján pihentette. Nem foglalkozott a köszöntéssel, ahogy hellyel sem kínálta Tanakát, sajnos az első benyomás után úgy döntött, egy kis ácsorgás nem árthat neki. - Az információi helyesek, nagymester, a nevem Shihōin Yuuken, Rokubantai taichō és a Shihōin-ház XXIII. feje. - a pojáca választott megnevezését némileg megnyomta, ezzel is kihangsúlyozva annak abszurditását. - A későbbiekben örülnék, hogyha ennek megfelelően viselkedne a jelenlétemben, nem a barátja vagyok, de még csak nem is a tiszttársa, hanem a feljebbvalója, ezt vésse jól az eszébe! Nos, az aktáját futólag átnéztem, Engem mégis leginkább az érdekelne, miért döntött úgy, hogy a Tizenhárom Őrosztag egyikében akar szolgálni?
« Utoljára szerkesztve: 2014. Dec. 22, 21:05:24 írta Hirako Shinji »

Karakterlap

Tanaka Ko

Eltávozott karakterek

6. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 4

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kapitányi iroda
« Válasz #3 Dátum: 2014. Dec. 23, 10:51:32 »
Tanaka Ko bemutatkozik

Shihōin Yuuken kapitány úr nem igazán értékelte újoncának viselkedését, nem volt hajlandó kezet fogni vele, de még csak egy „Üdv” sem hagyta el a száját. Ko még pár másodpercet várt, majd leengedte a kezét, mert már kezdett eléggé kínos lenni a helyzet. Alaposan végignézve kapitányán feltűnt neki, hogy nem mosolyog. Annyi minden megfoghatta volna a tekintetét, de neki csak ez az egy éget bele elméjébe, a kapitány úr nem mosolyog.

- Talán rosszkor zavarom az öreget? – ezen rágta magát, majd ahogy felettese kényelembe hozta magát, ő is egyre nehezebbnek érezte az egész testét. Vágyott egy olyan székre, szinte mindent megadott volna érte abban a pillanatban, de a földre sem mert leülni. Érezte, hogy a parancsnok nem kis ember, nála sokkal erősebb, és még csak nincs is jó kedve. Ezt tetőzte a hang, ami a kapitány felől érkezett, gúnyos és lekezelő, Tanaka füle már ismerte az ilyet, mégis hátborzongatónak találta. Csendben tűrte a dorgálást viselkedése miatt, de valami elkezdett motoszkálni benne.
- Ha a kapitány ilyen velem, lehet, hogy látja bennem a potenciált, és már előre félti a helyét. Az, hogy ő nemes, nekem nem sokat mond, nem látom ettől különbnek. Persze amíg ő a főnök jogosan kéri a megfelelőbb hangnemet, da ha majd egyszer átveszem a stafétát, a képébe röhögve várom el ugyanezt tőle!

Tanaka visszatérve gondolataiból rögtön el is kezdte azt a beszédstílust használni, amit egykoron, még élőként használt, és amit oly sokszor hallott a talpnyalóitól.
- Elnézését kérem Kapitány úr, valóban elszaladt velem kissé a ló, a továbbiakban próbálom visszafogni magam, és az Önt meg illető módon folytatni a társalgást. – világította ki fogait, mondandója végén, és már érezte, hogy talán egy kicsit túlzásba is vitte. Mégis volt haszna eme színjátéknak, hiszen végre tökéletesen megértette, hogy miért is patkány a zanpakutojának a lelke.

- Hogy miért döntöttem a 13 Őrosztag mellett? Nagyon jó kérdés. – kezdett bele Ko a magyarázkodásba, közben a fejét vakarta, nem számított rá, és hirtelenjében a választ sem tudta. – Az egész ott kezdődött, hogy a faluban, ahol éltem és mondhatni már én voltam ott az úr, b*szottul éhes lettem. Jaj, elnézést, nem untatom a felesleges részekkel a Kapitány urat, ígérem, rövidre fogom. – szabadkozott, majd a már jól ismert mosolyát villantotta. – Szóval azért jelentkeztem az akadémiára, mert a faluban kevés volt a kaja, meg az emberek is annyira szerettek, és kérleltek, hogy nem mondhattam nemet. Meg hírnév, és megbecsülés is övezi a jó shinigamikat, nemde? Később ehhez még párosult az erő utáni vágy is, ami bár egész életemet végigkísérte, nem vettem róla tudomást. Szóval röviden k*rvára erős szeretnék lenni, meg szeretném, ha megbecsülnének. Meglátásom szerint ezen célok elérésére itt van a legnagyobb lehetőségem, így itt kell szolgálatot vállalnom.

Mondandója végére érve teljesen elmúlt félelme, érezte, jól ki fognak jönni a parancsnokkal. Bár kissé túlságosan is hatalmába kerítette ez az érzés.
- Egyébként Kapitány úr, nem ülhetnék le legalább a földre? Tudja elég fura érzés lett úrrá rajtam, és tudom, hogy ez eléggé abszurd, meg lehetetlen is, de úgy érzem, mintha én lennék magasabban a ranglétrán, mivel az én fejem van magasabban!

Karakterlap

Shihōin Yuuken

Kaminari no Kami

Shinigami

Shinigami

6. Osztag

*

A Shihōin-ház XXIII. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
35 500 / 45 000

Hozzászólások: 102

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 12 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Férfiegylet

Reiatsu szín:
Arany

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Mottó:

A hatalom nem jutalom, meg kell szerezned. A hatalom nem pajzs, hanem fegyver, forgatnod kell. A hatalom nem menedék, vár az, amit védened kell. A hatalom erő, ami összezúzza a gyengéket…

Post szín:
#DADA00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kapitányi iroda
« Válasz #4 Dátum: 2014. Dec. 23, 14:55:38 »
[Tanaka Ko bemutatkozik]

A shinigami viselkedésében beállt hirtelen változást elégedett bólintással vette tudomásul, amit egyben egyfajta megbocsátásként is lehetett értelmezni. Természetesen tisztában volt vele, miszerint az illedelmes beszéd az esetek túlnyomó részében csupán egy álca, nagyon kevés olyan embert ismert, aki kendőzetlenül adta elő véleményét. Az őszinteséget egyesek nevetségesen sokra tartották, pedig valójában ezen hozzáállás következtében váltak igazán sebezhetővé! Yuuken figyelmét nem kerülte el a Tanaka szemében látott vágyakozás kényelmes ülőhelyével kapcsolatban, habár a szőke főnemes feltételezte, hogy ez inkább a beosztása miatt vált ki ilyen reakciót a férfiból, nem pedig a bútor tényleges kényelmi funkciója okán. A monológot hallgatva sejtése be is bizonyosodott, azonban a záróakkordként érkező megjegyzés némiképpen ismételt megrökönyödésre késztette, úgy tűnt, eme bemutatkozás ezzel az érzéssel lesz fémjelezve. Amennyiben utat engedett volna érzései szabad folyásának, gúnyos kacajban törne ki, ám neveltetéséből adódóan ilyesfajta durva megnyilvánulást nem engedhetett meg magának, éppen ezért csak elmosolyodott kissé, smaragdzöld íriszeit pedig az újonc tekintetébe fúrta. Szemeiben különös fény égett, a határtalan tudni akarás tüze, mellyel röntgensugárként világította át beszélgetőpartnereit.

- Tényleg így érzi? – tette fel a kérdést érdeklődést csempészve hangjába, a karfán könyökölve ujjaiból sátort formázott arca előtt, eltakarva ezzel pengevékony ajkait, s felerősítve perzselő tekintetét. – Hogyha hihetek történetének, akkor mindketten urak vagyunk, olyan személyek, akik hatalommal rendelkeznek, egyenlők. Önön mégis feszültséget érzek, mintha jobban feszélyezné a gondolat, mely szerint Én vagyok a rangban alacsonyabban álló, mint Engem. – némi szünetet tartott, aztán hanyag eleganciával ismét hátradőlt és szívélyes mozdulattal az egyik szék felé mutatott. – Persze akár tévedhetek is… Bocsásson meg faragatlanságom miatt Tanaka nagymester, a rengeteg teendő felemészti az energiáimat, néha megfeledkezem a jó modoromról! Foglaljon helyet, kíván esetleg inni valamit, szakét, teát? Maradt egy kis gyümölcsbor is a múlt hónapból, ajándékba kaptam, de személy szerint nem fogyasztok alkoholt, ettől függetlenül meghasadna a szívem, ha kárba veszne! - a választól függően tapsolt kettőt, minek követeztében egy tiszt jelent meg, tálcán hozva a választott frissítőt. Testőrségének tagjai tökéletesen beépültek az osztagba, minden egyes lépését figyelték, minimalizálva ezáltal a veszélyforrásokat, habár valójában annak a bérgyilkosnak az élete került nagyobb veszélybe, amelyik kartávolságnyi közelségbe került hozzá. – Mit szeretne ténylegesen elérni? A nagyobb erő, a megbecsültség, a hírnév önmagában semmit sem érnek, ezek kizárólag eszközök.

Magyarázata közben leemelte poharát a tálcáról, amelyből finom pára szállt fel, a menta friss illata egy-kettőre betöltötte a helyiséget, lévén a hideg időjárásra való tekintettel ezúttal az összes nyílászáró zárva volt. Normál esetben, ha vendége érkezett Ő maga készítette el a teáját, gondos precizitással betartva a szertartás minden egyes lépését. Ám jelen esetben hamar belátta, miszerint az újonca esetében ezen megtiszteltetésnek semmi haszna nem lenne, a rukongaii „uraság” feltehetőleg nem is tudná mire vélni a dolgot.

Karakterlap

Tanaka Ko

Eltávozott karakterek

6. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 4

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kapitányi iroda
« Válasz #5 Dátum: 2014. Dec. 23, 22:18:58 »
Tanaka Ko bemutatkozik

- Mosolygott volna a kapitány? – kérdezte megát Ko, mert nem tudta eldönteni, hogy tényleg megtörtént, vagy csak a képzelete játszott vele. Nem is számított igazán, neki elég volt annyi, hogy talán társaságával egy apró mértékben is vidámabbá tehette a napját. „Vidám ember nem akaszt”, vagy legalábbis valami hasonló jutott erről az eszébe.

Juuken smaragd szemei mégis átláttak Tanakán, és ezt a fiú is észrevette. Nem találkozott előtte még egy ilyen emberrel, akinek pillantása úgy égette, mintha Nezumi mérgéből kapott volna egy adaggal. Egyre inkább arra a következtetésre jutott, hogy elméjének gonosz tréfája volt az a görbület azon az arcon. Némán hallgatta kapitánya szavait, mintha minden szó a torka köré kúszott volna, nehezítve a levegővételt, majd lágyan kellemességgel töltötték meg. A szék felé fordult, melynek használatára engedélyt kapott, szeme sarkából még visszanézett felettesére, majd helyet foglalt. A szék rettentően kényelmes volt, legszívesebben magával vitte volna a szobájába is, bár kicsit elütött volna a többi bútordarabtól.

- Oda se neki. Én sem a legjobb oldalamat hoztam a bemutatkozásnál. Igen, köszönöm szépen, az a gyümölcsbor tökéletes lesz. – fogadta el az italt, főnökével ellentétben ő nem vettette meg a piát. – Valóban kár lenne érte.
Ez a kellemes légkör megint kezdett nem tetszeni Konak, érthetetlennek találta Yuuken pálfordulását. Két taps, ennyi kellett csupán, és az áhított ital már az ifjú kezében helyezkedett el, fel sem tűnt neki a személy, aki hozta. Mélyet kortyolt a borból, életében nem ivott még egy olyan jót. Mohón itta a pohár tartalmát, amikor egy újabb kérdés hatolt a velejéig.
- Hadd gondolkozzak egy kicsit! – szólalt meg, szája szélét törölve. Ezek után már ő maga is kíváncsi lett, mi lesz erre a válasz.

- Mit is akarok? Erőt! Miért? Hát… miért ne? Nem, ezt nem mondhatom. Mire használnám fel? – elmélkedése közben tekintete a kérdezőre tévedt, majd pupillái hirtelen kitágultak. – Nem az a kérdés, mire használnám, hanem az, hogy mikor.
Széles mosollyal nézett bele poharába, majd húzta le azt a pár cseppet, ami benne maradt.
- Hogy őszinte legyek, nem régóta vagyok ezen a világon. Eddig nem tudtam, miért akarok erősebb lenni, miért van szükségem ezekre az „eszközökre”, de már tudom! A célom a kapitányi szék! Azt akarom! Persze nem simán a bútorra gondolok. A pozíció érdekel. Nem is akármelyik, nekem az Ön helye kell! Tudom, hogy jelenleg esélytelen vagyok rá, és az is leszek, kitudja… pár ezer évig, de akkor is meg fogom szerezni, addig nem nyugszok, míg nem lesz az enyém. Addig is követni fogom minden parancsát, Uram, nem kell aggódnia, nem fogom álmában megölni, értelmetlen lenne, és valószínűleg sikertelen is. – mély levegőt vett, a szíve csak úgy kalapált, tudta, hogy már megvolt az értelme látogatásának. – Egy valamit szeretnék most így hirtelenjében még megkérdezni, Kapitány úr. Miért mondta, hogy egyenlők, mikor kettőnk viszonyát firtatta. Lehet, hogy nem vagyok egy észlény, de annyit még én is tudok, hogy egy nemes semmiképpen sem tekintene egyenlőnek egy rukongaii embert függetlenül attól, hogy úr-e vagy sem. Huh... Miket beszélek. Azt hiszem, ma már többet nem iszom. - mondta, és poharát visszahelyezte a tálcára, amin érkezett, közben türkizkék szemei parancsnokát vizslatták.

Karakterlap

Shihōin Yuuken

Kaminari no Kami

Shinigami

Shinigami

6. Osztag

*

A Shihōin-ház XXIII. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
35 500 / 45 000

Hozzászólások: 102

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 12 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Férfiegylet

Reiatsu szín:
Arany

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Mottó:

A hatalom nem jutalom, meg kell szerezned. A hatalom nem pajzs, hanem fegyver, forgatnod kell. A hatalom nem menedék, vár az, amit védened kell. A hatalom erő, ami összezúzza a gyengéket…

Post szín:
#DADA00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kapitányi iroda
« Válasz #6 Dátum: 2014. Dec. 26, 10:29:39 »
[Tanaka Ko bemutatkozik]

Az újonc halálisten szavait követően csend telepedett az irodára, néhány másodpercig úgy tűnt, a kapitányt jobban érdekli teájának megfelelő hőfokra történő lehűtése, mint a férfi válasza. Természetesen ez koránt sem volt így, szokásához híven Yuuken minden szót elraktározott elméje mélyén, hiszen a megismerés vezetett a másokon való uralkodáshoz. Minden szó és apró gesztus jelentőséggel rendelkezett, s Tanaka Ko olyan volt a szőke főnemes számára, akár egy nyitott könyv, amiben kedvére lapozgathat ide-oda. Belement a shinigami által választott szerepjátszásba, ám újdonsült beosztotta láthatólag nem tudta hova tenni hirtelen párfordulását, holott igazándiból mindketten ugyanezt csináltak, megpróbáltak eljátszani egy szerepet, amivel jobb fényben tüntették fel magukat a másik előtt. A pohárka bor hamar elfogyott, ámbátor feltehetőleg akkor is ugyanez lett volna az eredmény, hogyha egy kupával hozat a mézédes nedűből. Ő eközben éppen csak kortyolt italából; szívesebben fogyasztott minden adalékanyagot nélkülöző forrásvizet, a különböző serkentőszerek elködösítették az elmét és fokozott fogyasztás esetén függőséget okoztak, ám ez láthatóan nem zavarta a rukongaii uraságot. Vonásain semmi sem látszódott, miközben komótosan letette poharát az asztalon kikészített alátétre. A kapitányi tisztség számára nem rendelkezett mögöttes tartalommal, ahogy már korábban is megfogalmazta, egészen egyszerűen egy eszköz volt, akárcsak az erő és az elismertség.

- Igazán lekötelez, amiért nem szeretne ily' otromba módon véget vetni az életemnek! - replikázott végül könnyedén a beállt szünetet követően. - A Gotei Juusantai vezetőinek körébe tartozni a lehető legnagyobb elismerés a szervezeten belül, ezen szűk kör tagjai olyan megbecsülésben részesülnek, amiről minden akadémista álmodik, éppen ezért teljesen megértem és nem neheztelek magára, amiért a helyemre pályázik, mindazonáltal ne higgye, hogy olyan egyszerűen átadom majd! -emelte fel jobb mutatóujját intően, s habár lelke mélyén lenéző hahotával illette az egész elképzelést, a felszínen ábrázata komoly maradt. Szó se róla, amilyen alakok az elmúlt időszakban kapitányi pozícióba kerültek, azok sorából a nagymester sem lógott ki, különcségben pedig határozottan elmaradt némelyek mögött. - Több, mint hatszázötven esztendeje élek a Seireitei hófehér falai között, éppen ezért volt időm megtanulni egy s mást a hatalom természetéről. Persze mondanom se kell, jómagam mindig is előnyt élveztem a születési előjogomnak hála, ám a szememben ez nem rendelkezik különösebb jelentőséggel, hisz' nem tettem érte semmit, nem Én értem el. Házam mellékágába születtem, most mégis családfőnek mondhatom magam, elértem, miszerint újra büszkén viselhessük a Shihōin nevet! - ezen mondatánál büszkén kihúzta magát. - A hasonlóság abban keresendő, miképpen tudjuk kiaknázni a bennünk rejlő lehetőségeket, hogyan tudunk építeni az alapra, ami megadatott számunkra. A hatalom nem jutalom, meg kell szereznie. A hatalom nem pajzs, hanem fegyver, forgatnia kell. A hatalom nem menedék, vár az, amit védenie kell. A hatalom erő, ami összezúzza a gyengéket…

Monológja végeztével önmagát idézte egy évszázaddal korábbról, amikor néhány kisebb nemesi ház fellázadt ellene, s ennek eredményeképpen elveszítette a számára legfontosabb személyt a világon, a tulajdon fiát. A gyászos nap eseményei beleégtek a tudatába, a szavak, a szagok és a képek. Hirtelen megint a kúria tömlöcében érezte magát, orrát bántotta a bűz, ami a kosodejére fröccsent agyvelőből áradt, miután összezúzta az egyik lázadó koponyáját. Annak az ostoba nőszemélynek is ugyanezt mondta, s mint akkor, most is tudta, mennyire igaz!
« Utoljára szerkesztve: 2014. Dec. 26, 10:33:52 írta Hirako Shinji »

Karakterlap

Satoru Kazura

4. tiszt, Felügyeleti Osztály vezetője

Shinigami

6. Osztag

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
35 000 / 45 000

Hozzászólások: 46

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 18 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kapitányi iroda
« Válasz #7 Dátum: 2016. Júl. 11, 13:39:58 »
Kazura a főnöknél

Kazura a 6. osztagba került, és mivel úgy hallotta, ilyenkor szokás bemutatkozni a kapitánynak, hát az irodája felé vette az irányt. Kicsit furcsán érezte magát, hiszen volt már ő ilyen bemutatkozáson, csak azt interjúnak hívták, és azelőtt történt, hogy megkapta volna a munkát, és nem utána.
Kíváncsi volt, milyen személy lehet az új főnöke, hallott pletykákat arról, hogy eléggé szigorú, meg konzervatív, de hát egy főnöknek ilyennek kell lennie. A lágyszívű vezér, nem jó vezér, könnyen kihasználják. Kazura nem is lenne jó vezérnek.
Kíváncsiságát szorongás váltotta fel, ahogy egyre közelebb ért az irodához. „Mi van, ha nem sikerül jó benyomást keltenem? Elveszthetem az állásomat? Vajon a kapitány is szereti a mangákat? „ Ilyen, meg ezekhez hasonló gondolatok jártak a fejében, majd az ajtó közelében megtorpant.
- Hol a titkárnő? Mindig a titkárnő mondja meg, hogy a főnök tud-e fogadni. – mondta kétségbeesetten, majd hirtelen a szája elé rántotta a kezét. Nem volt nagyon hangos, így remélte, hogy az irodában nem lehetett hallani, fülelt egy kicsit, és miután semmit sem hallott bátorságot vett magán, és bekopogott az ajtón. A bejárat nyitva volt, de addig nem tette be a lábát, amíg engedélyt nem kapott rá, hiszen nem akarta megzavarni a kapitányúrat. A szoba maga hatalmas volt, hatalmasabb, mint amit el tudott képzelni, a berendezést is stílusosnak találta, de a dekoráción még lehetett volna javítani. Nem mintha nem értékelte volna a művészetet, de egy mangaka által rajzólt képek jobban illettek volna a falra, meg a polcokon mangaköteteknek kellett volna helyet foglalniuk. Izlések és pofonok, mivel ez nem az ő irodája, nem szólt bele, már csak azt merte remélni, hogy kapitánya inkább zárt otaku, ezért rejti el valódi érdeklődési körét.
Az asztal elött megállva mélyen meghajolt, és abban a testhelyzetben kezdte meg bemutatozását.
- Üdvözlöm kapitányúr, a nevem Satoru Kazura, mától az ön beosztottja vagyok. Nagyon örvendek a találkozásnak!

Karakterlap

Shihōin Yuuken

Kaminari no Kami

Shinigami

Shinigami

6. Osztag

*

A Shihōin-ház XXIII. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
35 500 / 45 000

Hozzászólások: 102

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 12 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Férfiegylet

Reiatsu szín:
Arany

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Mottó:

A hatalom nem jutalom, meg kell szerezned. A hatalom nem pajzs, hanem fegyver, forgatnod kell. A hatalom nem menedék, vár az, amit védened kell. A hatalom erő, ami összezúzza a gyengéket…

Post szín:
#DADA00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kapitányi iroda
« Válasz #8 Dátum: 2016. Júl. 13, 00:25:35 »
[Kazura a főnöknél]

Yuuken elgondolkodva szemlélte irodájának méretes ablakán keresztül az osztag kertjét, ami szinte kicsattant az élettől eme fülledt, nyár közepi napon. Kezeit háta mögött kulcsolta össze, tartása egyenes volt, egész valójából a fegyelmezettség érzete áradt. A fogaskerekek mozgásba lendültek, a Rokubantai hamarosan teljesen új irányvonalat tudhat majd magáénak, melynek előkészületei a háttérben zajlottak. Mizushima Shuuichivel kötött megállapodásának köszönhetően immáron csak a lehetőségekhez mérten legjobb képességekkel rendelkező újoncok kerülhetnek a kötelékbe, hogy az Ő parancsnoksága alatt váljanak kivételesen nagyravágyó terveinek eszközeivé. Az akadémiai vizsgák ismételten befejeződtek, frissen végzett halálistenek kerültek beosztásra az Ichibantai által, habár ebben a turnusban még nem voltak olyanok, kiket a szőke főnemes személyesen választott volna ki, így tehát be kellett érnie azokkal az egyénekkel, akiket az ezzel megbízott elosztótiszt megfelelőnek talált arra a kitüntetésre, miszerint tagja legyen a Hatodik Őrosztag büszke csoportjának. Szerette saját szemével felmérni az érkező emberállományt, éppen ezért nem passzolta le a hadnagyának a feladatot, ami az újoncok eligazításával járt. Gondolatmenetét kopogás szakította félbe, aminek határozott „Szabad!” felkiáltással vetett véget, azonban egyelőre nem fordult az érkező felé, túlzottan lekötötte figyelmét az odakint nyíló virágok vizsgálgatása. Furcsa hasonlattal élve önmagára is egyfajta kertészként gondolt, viszont a Shiranui-ház alkalmazásában lévő személyzettel ellentétben nem a sárban matatott, hanem a shinigamik közül igyekezett kigyomlálni azokat, akik nem méltóak a titulus birtoklására. A bemutatkozást és a köszöntést hallva ráérősen fordult meg, s néhány lépéssel közelebb sétált íróasztalához, melyen akták sorakoztak katonás rendben.

- Kazura, Satoru… - ismételte meg a nevet, némi keresgélést követően meg is találta az iratköteget, amit ezzel a címkével láttak el. – A divízió vezetőségének nevében köszöntöm körünkben, az Én nevem Shihōin Yuuken, ám ezt minden bizonnyal már tudja. Üljön le! – intett kissé nemtörődöm módon az egyik asztala előtt elhelyezett ülőalkalmatosság felé, személye ezzel szemben állva maradt, jobbjában egyensúlyozta a kinyitott paksamétát és látszólag elmélyülten tanulmányozta, mintha csak most látná először, bár valójában már olvasta korábban, s minden leírt információra tökéletesen emlékezett. Abban a pillanatban, amint a férfi belépett a kapitányi helyiségbe, egy teszt résztvevőjévé avanzsálódott, amelynek célja nem volt más, mint személyiségének feltérképezése. – Ezen iromány tanulsága szerint Ön a Rukongaiból származik, ráadásul az alacsonyabb sorszámú körzetek egyikéből, a kérdés szinte adja magát: mi vezérelte akkor, amikor úgy döntött, hátrahagyja eddigi életének viszonylagos biztonságát és felölti a feketét? Mi motiválja? Milyen módon tudna leginkább az osztagom hasznára lenni?

Világosan, célratörően kérdezett, remélhetőleg ez kellően érzékeltette, hogy hasonló stílusban várja a válaszokat is. Az üres fecsegést ki nem állhatta, a nemesi összejöveteleken való bájcsevegést szükséges kellemetlenségként élte meg, a jó kapcsolat fenntartásának egyik eszköze. A Gotei Juusantai ezzel szemben nem a finomkodásról vált híressé, értelemszerűen ebben a közegben másfajta kvalitásokat tartottak hasznosnak. Smaragdzöld tekintetét felemelte a szavak tengeréből, pillantása röntgensugárként pásztázta a vele szemben helyet foglaló illetőt, mintha képes lenne kiolvasni annak elméjéből mindazt, amire kíváncsi. Legnagyobb sajnálatára nem rendelkezett efféle képességekkel, holott az üzleti és politikai szférában kétségtelenül jó szolgálatot tennének neki. Mindazonáltal így sem panaszkodhatott, kifejezetten jó emberismerőnek tartotta magát, megérzései általában bizonyosságot nyertek, többek között ennek köszönhetett mindent, amit csak elért.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Júl. 13, 00:27:53 írta Hirako Shinji »

Karakterlap

Satoru Kazura

4. tiszt, Felügyeleti Osztály vezetője

Shinigami

6. Osztag

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
35 000 / 45 000

Hozzászólások: 46

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 18 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kapitányi iroda
« Válasz #9 Dátum: 2016. Júl. 13, 13:22:28 »
Kazura a főnöknél

A bemutatkozást követően ismét kihúzta magát, és érzelemmentes szemeivel követte végig, ahogyan a kapitány az asztalához lép, és felvesz róla egy aktát. Ő is megejtett egy gyors bemutatkozást, ami tényleg csak a protokoll része lehetett, hiszen nem volt olyan újonc, aki ne hallotta volna már a nevét.
- Igenis. – mondta, miután hellyel kínálták, és a legközelebbi széken helyet is foglalt, majd szemeit ismét a nemesre szegezte. Kicsit úgy érezte, hogy az újdonsült felettesének semmi kedve ehhez az egészhez, csak nyűgként tekint rá. Shihōin állva maradt, ami kicsit zavarta is, és a dokumentumot tanulmányozta.
- Talán úgy gondolja, hogy nem fog sokáig tartani ez a beszélgetés, és felesleges lenne kényelembe helyeznie magát? – merengett Kazura, majd végre megkapta első kérdését. Talán ez volt az első olyan pillanat, amikor a kapitány ránézett, és pillantása rögtön átszúrta a személyét. Meg volt róla győződve, hogy felesleges lenne válaszolnia, hiszen azzal az egy pillantással mindent megtudott már róla, de sikerült erőt vennie magán. Gyorsan átgondolta mit is mondjon, majd felált, és el is kezdte a válaszadást.
- Valóban így van Kapitányúr, de mondhatni nem az én döntésem volt. A családfő, aki befogadott, intézett el mindent, és kért meg, hogy vegyek részt ezen az egészen, mert itt nagyobb örömöm lesz az életben. Az igazat megvallva eléggé unalmas volt ott. A legfőbb motivációm az a hír volt, miszerint shinigamiként van lehetőségem az emberek világába menni.és sok mangát venni, bár ezt nem mondta ki hangosan - Az utolsó kérdésére a válasz valószínűleg benne van az aktámban. Gyorsan tanulok, és a legapróbb feladatokat is igyekszem a legjobb tudásom szerint elvégezni. Ha az időm engedi, próbálom a képességeimet fejleszteni, hogy a legjobb lehessek.és a legtöbbet kereshessek - Emberként is a munkába haltam bele, túlhajtottam magam, a Rukongai éveim alatt is minden kisebb, és nagyobb feladatot megcsináltam szinte megállás nélkül. Nem hiszem, hogy nem találna olyan módot, hogy hasznos lehessek a számára, azt meg kifejezetten kétlem, hogy hátráltatnám az osztagot. – hangjába magabiztosságot erőltetett, hiszen egy interjún az a legfontosabb, senki sem alkalmaz olyat, aki nem biztos a képességeiben, aki kételkedik magában. A mondandója befejeztével visszaült a helyére, és meredten figyelt a főnemesre.

Karakterlap

Shihōin Yuuken

Kaminari no Kami

Shinigami

Shinigami

6. Osztag

*

A Shihōin-ház XXIII. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
35 500 / 45 000

Hozzászólások: 102

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 12 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Férfiegylet

Reiatsu szín:
Arany

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Mottó:

A hatalom nem jutalom, meg kell szerezned. A hatalom nem pajzs, hanem fegyver, forgatnod kell. A hatalom nem menedék, vár az, amit védened kell. A hatalom erő, ami összezúzza a gyengéket…

Post szín:
#DADA00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kapitányi iroda
« Válasz #10 Dátum: 2016. Júl. 13, 18:21:17 »
[Kazura a főnöknél]

Jobb szemöldöke alig észrevehetően emelkedett meg a választ hallgatva, nem támasztott túlzottan magas elvárásokat az újonccal szemben, Neki mégis sikerült alulmúlnia azokat. Az út, amely ide vezetett meglehetősen unalmasnak tűnt, arról nem is beszélve, hogy mellőzte az önálló gondolatokat. A parancsok feltétel nélküli teljesítése olyan tulajdonságnak számított, amit Yuuken igazán nagyra tartott, mindazonáltal gondot jelenthetett, ha valaki képtelen egy adott szituációban kreatív, előremutató döntéseket hozni. Az igazat megvallva nem rökönyödött meg túlságosan, a Gotei Juusantai vezetőségén belül sem gondolta volna, miszerint egy-két kivétellel bármelyikük is Soul Society védelmét vagy a lelkek egyensúlyának fenntartását jelölné meg szolgálatának elsődleges prioritásaként.

- Mi vonzza ennyire az Emberek Világában? – fogalmazta meg az újabb talányt, érdeklődést csempészve hangjába. Személy szerint két kezén meg tudta számolni, hogy hányszor járt odaát életének több, mint hatszázötven esztendeje alatt. – Ne feledkezzen meg róla, Ön immáron a halálistenek közé tartozik, Satoru-san, kötelezettségei túlmutatnak a halandók között való kóborláson! Nem véletlenül korlátozzák törvényeink azt az időintervallumot, amit a másik dimenzióban tölthetünk, jelenlétünk nem kívánatos változásokat indíthat el az erre fogékony személyekben. – a lélekenergia lenyomatot hagy mindenen, amivel kapcsolatba lép, ez alól az emberi test sem kivétel. Szinte nem is lepődött meg Kazura élettörténetének komédiába illő végén, egyszerűen el nem tudta képzelni milyen módon lehetséges, hogy valaki halálra dolgozza magát önszántából. Meglehet, korábban rabszolgaként tengette mindennapjait! Igen, ez megmagyarázná eme szánalmas végkifejletet! – Szorgalma és munkabírása kiemelkedő a jelentés szerint, ebből adódóan egyet kell értenem, minden bizonnyal találunk magának olyan feladatkört, amiben kamatoztathatja ezen képességeit. Szabadidejében is képezheti magát, ettől függetlenül elvárom az osztagedzéseken történő megjelenést, amelyek kezdési időpontját a nagyteremben kiállított hirdetőtáblán megtalálja.

Bezárta a kezében között egyensúlyozott irattartót, s könnyed mozdulattal dobta a stóc tetejére, ami ennek ellenére sem borult le. Kettőt tapsolt, majd arannyal szegett haoriját eligazítva helyet foglalt méretes székében. Mozdulata természetesen nem remekül sikerült monológjának szólt, hanem az ablak előtt strázsáló őrök egyikének, aki máris elindult, hogy tudassa a szolgálók valamelyikével: a taichō frissítőt kíván. Kényelmesen hátradőlt, könyökeit az ülőalkalmatosság karfájára támasztotta, hosszú ujjait sátormód támasztotta össze szája előtt. Kicsit sem zavartatta magát a beszélgetésben beállt pillanatnyi szünet miatt, ráérősen szedte össze gondolatait, nem sietett sehova. A türelmet is azon erények közé sorolta, melyek elengedhetetlenek a jó vezetővé, s kiváló harcossá váláshoz. Úgy vélte, időről időre érdemes megállni és áttekinteni mindazt, ami körülötte történt. Hidegen csillogó íriszeivel újdonsült beosztottjának mimikáját, gesztusait tanulmányozta, igyekezett rájönni mi rejtőzhet a fakó szemek mögött.

- Felejtsen el mindent, amit tudni vél a Rokubantairól. – szólalt meg ismét, mialatt leeresztette karjait. – Közel két éve kaptam meg a kinevezésemet, célom azóta visszaállítani az osztagot korábbi megbecsültségének szintjére. Itteni együttműködésünket a kivételes fegyelem jellemzi, nem tolerálom a protokolltól való eltérést. Legyen pontos, megbízható, kötelességtudó! Amint a Hatodik Osztag emblémája behímzésre kerül a shihakushōjába, onnantól kezdve cselekedeteivel nem csupán önmagának felel, ezt vésse jól az eszébe! Most pedig, ha van kérdése, felteheti.

Mondatának végére fojtott kopogás tett pontot, az engedély megadását követően egy szemüveges férfi lépett a helyiségbe, baljának tenyerén kisebb tálcát egyensúlyozva, aminek felületét két karcsú üvegpohár és egy kancsó foglalta el. Átható, friss illat töltötte be az irodahelyiséget, különböző citrusfélék keveredő aromája. A szőke főnemes odafigyelt az egészségére, alkoholt havonta talán egyszer, ha fogyasztott, jobban kedvelte a gyümölcsleveket, természetesen mesterséges ízfokozó nélkül. Nem vitt be a szervezetébe semmit olyat, ami károsan befolyásolhatná azt.

Karakterlap

Satoru Kazura

4. tiszt, Felügyeleti Osztály vezetője

Shinigami

6. Osztag

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
35 000 / 45 000

Hozzászólások: 46

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 18 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kapitányi iroda
« Válasz #11 Dátum: 2016. Júl. 15, 13:15:58 »
Kazura a főnöknél

- Mi vonz? – kérdezte kissé meglepetten – Hát a manga. – felelte, mintha ez annyira magától értetődő lenne. Hiába, annyira elvakította a rajongás, hogy fel sem merült benne, hogy ez a téma előző munkahelyén sem volt túl népszerű. Biztosan nem ő volt az egyedüli, aki olvasta őket, de rajta kívül mindenkinek volt más beszédtémája. A kapitány meg, félretéve, hogy hol született, lehet, hogy nem is tudja, hogy eszik-e vagy isszák a mangát.
- A mangánál nincs szórakoztatóbb dolog a világon, megfűszerezi az életet, sőt értelmet ad neki. – áradozott, majd hirtelen eltűnt a mosoly az arcáról, ami a nagy beleélés közben bújt elő, mert tudatosultak benne Yuuken szavai.
- Elnézését kérem kapitányúr az előbbi kirohanásomat, egy pillanatra megfeledkeztem magamról. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy nekem már ebben a világban kell élnem. – kimondva ezeket a szavak keserű ízt hagytak maguk után. Hallotta már, hogy korlátozva van, mennyit lehetnek odaát, hogy kénye kedve szerint nem mehet át venni egy újabb kötetet, mert végére ért egynek, vagy, mert most jelent meg, esetleg akciós. Igyekezett nem kimutatni letörtségét, de a nemes analizáló szemei biztosan kiszúrtak, még ha csak egy pillanatra is.
A dicsérő szavak jól estek neki, lehet, hogy csak a tények elmondásai voltak, de úgy érezte, valamilyen szinten megbecsülik, bár kitudja, lehet, hogy a vécét kell egész álló nap takarítania. Az osztagedzésekről most hallott előszór, nyilván kevesebbet áldoz szabadidejéből önképzésre, ha alapból van közös edzés, már ha nincs manga…
- Értettem kapitányúr, a világ összes mangájáért se hagynám ki. Mihelyt lesz lehetőségem rá, azonnal ellenőrizni fogom. – szinte még be sem fejezte a mondandóját, az aktája a többihez került, a kapitány tapsolt, és leült. Nem igazán értette, így csak találgatni tudott, hogy biztos valami ismeretlen szokás a nemesi körben, hogy tapsolnak, mielőtt kényelembe hozzák magukat. Igazat megvallva azt is furcsállta, hogy hirtelen helyet foglalt, elég erősnek tűnt ahhoz, hogy elfáradjon.
Némaság lett úrrá a termen, Kazura feszülten bámulta a nemest, nem merte megtörni a csendet, csak várt, hogy ebből mi fog kisülni. Nem volt hozzászokva a hallgatáshoz, vagyis de, rengeteget hallgat, de akárhányszor volt a főnök irodájába, ilyenre példa sosem volt. Mindig gyorsan lerendezték az ügyeket, és mennie is kellett, hiszen egy főnök ideje nagyon drága, nem pocsékolhatja el ilyen jelentéktelen alkalmazottakra. Yuuken időbeosztása teljesen más lehet, így mindenre annyit szán, amennyit nem szégyell. Az újdonsül shinigami kezdte úgy érezni, hogy lefagyott a számítógép, újra kellene indítani, és abban a pillanatban a kapitány újra megszólalt. Jóformán elsorolta a követelményrendszert, meg, hogy változások várhatóak, és persze azt a részt, amit hősünk legjobban várt, a kérdések lehetőségét. Mielőtt elkezdhette volna kérdéseivel bombázni a kapitányurat kopogásra lett figyelmes, és tekintetével végig kísérte, ahogy egy pincérszerű alak italt hoz be a szobába. Az gyümölcsös illattól, ami elterjedt a helyiségben, összefutott a nyál a szájában, nagyot nyelt, erőt vett magán, és elkezdte.
- Megértettem, ígérem, mindent megteszek, hogy ne legyen semmi panasz rám. Kérdésem több is akad. Az első, hogy egy hozzám hasonló alacsony rangú shinigami megtudhatja, hogy mik a tervei az osztaggal, vagy csak várjak, és megtudom? Az osztagedzéseknél előre ki van írva, hogy az adott időpontban milyen edzés lesz, vagy azt helyben tudjuk meg? Van bármilyen lehetőség rá, hogy az emberek világából tárgyakat, mondjuk mangaköteteket, a mi világunkba hozathassunk? Ha van, akkor én is igénybe tudom venni? Ha nincs, akkor nyilvános-e, hogy mikor ki van kiírva járőrözésre, hogy tudjak üzletelni velük? – ezeket a kérdéseket természetesen nem egyszerre zúdította felettese nyakába, minden kérdés után volt ideje a nemesnek válaszolni.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Júl. 15, 13:19:24 írta Satoru Kazura »

Karakterlap

Shihōin Yuuken

Kaminari no Kami

Shinigami

Shinigami

6. Osztag

*

A Shihōin-ház XXIII. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
35 500 / 45 000

Hozzászólások: 102

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 12 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Férfiegylet

Reiatsu szín:
Arany

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Mottó:

A hatalom nem jutalom, meg kell szerezned. A hatalom nem pajzs, hanem fegyver, forgatnod kell. A hatalom nem menedék, vár az, amit védened kell. A hatalom erő, ami összezúzza a gyengéket…

Post szín:
#DADA00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kapitányi iroda
« Válasz #12 Dátum: 2016. Júl. 19, 17:45:32 »
[Kazura a főnöknél]

Már-már felkeltette a figyelmét a „mangának” nevezett dolog, ami Kazura elmondása szerint nem hétköznapi aphrodiziákumnak számított odaát az élőknél. Yuuken korántsem volt rajongója a különböző tudatmódosító szereknek, mindazonáltal elraktározta magában az információt és úgy döntött, amint lehetősége nyílik rá, kifaggatja Ryouichi-chant a témával kapcsolatban. Fiatalabbik unokatestvére kifejezetten otthonosan mozgott a modern szokások területén, éppen ezért nem töltötte az idejét a tiszt faggatásával, felkészületlenségét alátámasztva ezáltal. A szolgáló időközben mindkettőjüknek kitöltött egy pohárnyit a limonádészerű italból, majd mély meghajlást követően elhagyta a helyiséget. A kapitány könnyed intéssel jelezte beosztottjának, elveheti a tálcáról a szomjoltót, amennyiben kívánja. Sajátját egy poháralátétre helyezte és közelebb rakta magához.

- Tervem több is van, Satoru-san, ezek mindegyikérül értesülni fog, amint annak eljön az ideje… - szólalt meg sokat sejtetően, belekortyolt a frissítőbe, ezt követően halványan elmosolyodott. – Nem kell világmegváltó ideákat feltételeznie a háttérben, egészen egyszerűen célom minél magasabb szintre emelni a Rokubantai presztízsét, illetve azok tudását, akik benne szolgálnak. Néhány év, s amikor valaki találkozik az „elit” kifejezéssel, rögtön a Hatodik Osztag fog az eszébe jutni. Azt akarom, hogy divíziónk mintául szolgálhasson a Gotei Juusantai egésze számára. – kis szünetet tartott, poharát visszatette az asztalra, miközben az újabb kérdést hallgatta. – Természetesen minden információ fel van tüntetve a hirdetőtáblán, az edzések kezdési időpontjától kezdve, időtartamukon át, egészen a témájukig. Nem hanyagoljuk el a Zankensouki egyetlen válfaját sem, azonban elsődlegesen a zanjutsu és a démonmágia használatának gyakorlására helyezzük a fő hangsúlyt. – a kötet szó hallatán, némileg elbizonytalanodott a mangázással kapcsoltban, talán valamilyen oldatban áztatják a terméket, amit aztán a könyv lapjaihoz hasonlóan összefűznek és úgy szállítanak? – Az igazat megvallva, fogalmam sincs, hogy ki a felelős az Emberek Világából történő importtal kapcsolatban, mindazonáltal véleményem szerint az Ichibantait kellene megkeresnie egy kérvénnyel, akik majd továbbítják az igénylést a Juunibantaihoz vagy a Kidōshūhoz. Feltételezem, megvizsgálják, veszélyt jelent-e az árucikk, majd ezt követően szerkezetét átalakítják, hogy a Seireiteiben is használható legyen. – az atomokból felépülő eszközök, valamint élőlények csak akkor juthattak Soul Societybe, ha előtte lélekrészecskévé konvertálták őket. – A járőrszolgálatra való beosztásról az azt megelőző hétvége valamelyik napján kap értesítést, pokollepke formájában. Kuchiki Hana hadnagy minden bizonnyal rendelkezik egy írott listával is, javaslom, keresse fel őt ez ügyben. Azt viszont előre szeretném leszögezni, miszerint az ilyesfajta „beszerzőkörútjait” a szabadnapjain ejtse meg, társait is kizárólag akkor kérje, ha éppen nem teljesítenek szolgálatot.

Sajnálatos módon ez a fajta rajongás a másvilági dolgokat illetően nem kizárólag azok között ütötte fel a fejét, akik halálukat követően kerültek a Tiszta Lelkek Városába, hanem az első életüket élő, itt született személyek között is. A szőke főnemes kifejezetten zavarónak találta, hogy egy idegen kultúra vívmányai és eszmeisége önti el az utcákat, miközben a szokások feledésbe merültek. Ugyan kissé túlzott, közel sem talicskázhatták át a halálistenek a senkaimon másik oldalán vásárolt vackaikat tömegesen, de ettől függetlenül ezt a fajta engedményt is a Negyvenhatok Tanácsának egyik elhibázott döntésének tartotta. Körülnézett az irodában, szemét kedvtelve pihentette a különböző műalkotásokon, egészen egyszerűen el nem tudta képzelni, mi olyanra vágyhatna, amit ne szerezhetett volna be bármelyik városi kereskedőtől. Újabb bizonyítéka annak, mennyi minden állt a feje tetejére a közelmúltban.

Karakterlap

Satoru Kazura

4. tiszt, Felügyeleti Osztály vezetője

Shinigami

6. Osztag

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
35 000 / 45 000

Hozzászólások: 46

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 18 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kapitányi iroda
« Válasz #13 Dátum: 2016. Júl. 26, 14:04:08 »
Kazura a főnöknél

A szemüveges alak mindkettő pohárba töltött, a Yuuken intett, hogy elveheti az egyiket, amit Kazura egy fejhajtással köszönt meg jelezve, hogy tisztelettel elfogadja. Ahogy magához emelte a poharat, épphogy csak megkóstolta, hiszen ha alkohol ízét érezte volna, azonnal vissza kellett volna utasítania. Nem azért, mert az alkohol ellen lett volna, hiszen maga is számon tartott szaké fogyasztó volt, de ő most egy katona lett, vagy legalább is valami hasonló, és egy katona szolgálatban nem iszik. Igaz ez az első napja, vajon elkezdte-e már a szolgálatot, ha még nem került bele a japán kamélia a shihakushojába? Lényegtelen is, Kazura meggyőződhetett róla, hogy a finom frissítője nem tartalmazott semmilyen szeszt, így bátrabban is kortyolgatott belőle.
Figyelmesen hallgatta a kapitány válaszait, és próbálta megjegyezni minden szavát, bár semmi konkrétat nem kapott. Meg sem lepődött, hiszen semmi oka nem volt a kapitánynak idő előtt elmondani a szándékait egy újoncnak. Kicsit furcsállotta, hogy úgy hangzott, mintha apró kis semmiségek lennének jövőbeli elgondolásai, mégis Kazura számára igencsak komplexnek hatottak. Lehet, hogy csak azért, mert eddig csak azt kellett elterveznie, hogy mikor melyik történetet olvassa, sőt szinte azt sem, mert többnyire mindig a legfrissebbel töltötte idejét, ha végzett vele, akkor meg rátért az örök kedvencekre. Elképzelése sem volt, milyen fogaskerekek mozoghatnak a háttérben, hogy az osztagból, és így magából is egy mintakép legyen. Magában áttekintette eddigi életpályáját, egy csomó hibát vétett. Nem gondolta, hogy bárkinek is követni kellene a példáját, majd tudatosultak benne a nemes szavai. Nem abban a pillanatban kellett példaképpé válnia, volt még néhány éve, hibái ellenére felemelkedjen, elérhesse a tökéletességet, és bálvánnyá válhasson, pont, mint a legtöbb főszereplő. Mihelyt végére ért a gondolatmenetének, arcára egy elégedett, feltüzelt mosoly ült ki, és határozottan bólintott, hogy jelezze, a kapitány mindenben számíthat rá.
A nagy terv egy apró része lehetett a közös edzések, amivel a tisztek fejlődhetnek, de az erre irányuló válasz ismét kérdéseket vetett fel hősünkben.
- A legmélyebb tisztelettel Kapitányuram szeretném megkérdezni, hogy én miért kerültem ide? A félreértést elkerülve szeretném megjegyezni, hogy semmi ellenvetésem sincs a 6. osztag ellen, vagy az ellen, hogy ön alatt szolgáljak, de a zanjutsu és a kidou nem éppen az erősségeimhez tartozik. Sokkal jobb vagyok a pusztakezes harcban, és a shunpo is jobban megy, mint az előbb említett kettő. Tisztában vagyok vele, hogy voltak, akik sokkal tehetségesebbek voltak nálam, jobban beleillettek volna a divízió profiljába. Gondolom, olyan osztag is van, ami inkább a hakuda orientált, ezért nem értem, hogy kerülhettem olyan helyre, ahol a gyengeségeimet kellene kamatoztatnom. Még egyszer megjegyezném, hogy örömmel fogom önt szolgálni, az edzéseken mindent beleadok, nem fogok csalódást okozni, legalább is remélem, de elmagyarázná ezt nekem? – hangja meglehetősen közömbös volt, szinte a kíváncsiságot sem lehetett kihallani belőle, mintha igazából nem is érdekelte volna a magyarázat. Kék szemeit a nemesen pihentette, kiitta pohara tartalmát, és visszahelyezte a tálcára.
A manga beszerzéssel kapcsolatos információk beleégtek az agyába. Már magában szinte el is kezdte megfogalmazni a kérvényt, de ismét felmerült benne egy kérdés.
- Az átalakítás alatt, ugye nem sérül a tartalom? Nem lesz olvashatatlan, vagy tele elírással? Nagyon rossz lenne, ha élvezhetetlenné válna. – mondta aggódva, majd elkezdett hangosan gondolkodni - Nem is tudom, mi lenne a rosszabb, ha a szöveg sérül, vagy a kép. Talán a szöveg, bár a rajzok adnak értelmet a szavaknak. Áh, jobb lenne, ha semmi sem sérülne!

Karakterlap

Shihōin Yuuken

Kaminari no Kami

Shinigami

Shinigami

6. Osztag

*

A Shihōin-ház XXIII. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
35 500 / 45 000

Hozzászólások: 102

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 12 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Férfiegylet

Reiatsu szín:
Arany

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Mottó:

A hatalom nem jutalom, meg kell szerezned. A hatalom nem pajzs, hanem fegyver, forgatnod kell. A hatalom nem menedék, vár az, amit védened kell. A hatalom erő, ami összezúzza a gyengéket…

Post szín:
#DADA00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kapitányi iroda
« Válasz #14 Dátum: 2016. Júl. 26, 15:13:02 »
[Kazura a főnöknél]

Satoru-san jó kérdéseket vetett fel, Yuuken szemében mintha elismerés csillant volna, azonban a válasz, amit adni készült, kifejezetten unalmasnak ígérkezett, ez a bürokrácia sajátja volt. Felületesen ismerte a beosztási procedúrát, kifejezetten azzal a részével került közelebbi ismeretségbe, ami a kapitányi jogával járó előválogatásról szólt. A Mizushima Shuuichivel való megegyezésének köszönhetően immáron a gyakorlatban is kipróbálhatta ezt, ráadásul nem fordulhatott elő olyan eset a jövőben, mint ami példának okáért Kazurával történt. Maga is jobban kedvelte a hakuda művészetét, ámbátor karddal a kezében is halálos ellenfélnek számított. Beosztottjával ellentétben továbbra is kisebb kortyokban fogyasztotta a frissítőt, így mire a tiszt már el is tüntette poharának tartalmát, a szőke főnemes éppen csak a felénél járt. Mikor megszólalt, hangja legalább olyan unottan csengett, mint a szemben ülő shinigamié.

- Talán úgy gondolták, hogy egyéb tulajdonságai miatt jobban beleillik az osztag profiljába, a harci orientáltságát pedig másodlagosnak tekintették. – kezdett bele a találgatásba, habár a valódi ok mögött más gondolatmenetet sejtett. – Meglehet, erősségei kamatoztatása okán került ide, valamint azért, hogy gyengeségei megszűnjenek. Az alapjaitól kezdve építem újjá az osztagot, s ennek igencsak fontos része a hagyomány. Visszatekintve a Rokubantai évszázados történetére, tagjai mindig is kiemelkedőek voltak az említett képzettségek területén, célom megőrizni és továbbörökíteni ezt a tudást. - ismét kezébe vette az ivóalkalmatosságot, aminek pereme fellett némileg gúnyosan elmosolyodott. – Persze az is történhetett, miszerint egészen egyszerűen csak a Hatodik Osztag soraiban támadt üresedést igyekeztek befoltozni.

Az utolsó lehetőség messzemenően kevésbé tűnt magasztosnak, mint az előtte lévők, mindazonáltal a Shihōin-ház XXIII. feje az utóbbit tartotta a leginkább megalapozottnak. Kinevezése óta nem túl nagy feltűnést keltve, de azért határozottan helyezte el a magántestőrségébe tartozókat a divízióban. Lehetett ezt egyfajta elővigyázatosságnak is tekinteni, ám tevékenysége igazából taichōként betöltött szerepének megerősítését szolgálta. Ugyan hozzáértését amúgy sem kérdőjelezhette meg senki, a vezetővel szembeni pozitív morál megtartása mégis életbevágóan fontosnak tűnt. Miért lökne valakit maga elé, hogyha az illető szabad akaratából is feláldozná az életét a védelmében? Szó szót követett, ezáltal ismét visszakanyarodtak a manga-témához. Az elmélkedést hallgatva nyilvánvalóvá vált a tény, mely szerint korábbi feltételezése fatálisan mellé ment, a behozatni kívánt terméknek köze sem volt semmiféle aphrozidiákumhoz. Olyasmiről lehetett szó, mint azok a falfestmények, amelyek az otthonában, a kúria folyosójának falaink lógtak. Mind-mind egy történetet meséltek el, habár szöveg híján, csupán képekben. A hozzájuk tartozó rege pedig szájról szájra terjedt, bár feltételezhetőleg a könyvtárban is feljegyzésre került mindegyik, örökségül az utókor számára. Mindenki máshogy mesélte, a túlzások azonban mindegyik változatban főszerepet töltöttek be.

- Ó! – adott hangot ráeszmélésének, ami enyhén csalódott színezetett kapott, habár valamilyen szinten örült annak, hogy a túlzott szaké-fogyasztás mellett nem jelenik meg egy újabb, bódultságra buzdító időtöltés. – Ilyen mélységében nem ismerem a folyamatot, ebből adódóan fals feltételezésekbe sem szívesen bocsátkoznék. Nem is olyan régen a Daitenshi nevű szervezet emberi képviselői is a Tiszta Lelkek Városának köveit koptatták, feltehetőleg egy élőlény átalakítása nagyobb kihívás, mint egy könyvvé, így nincs miért aggódnia.

A Gotei Juusantai ezeréves fennállása óta először fordult elő, hogy élőket hivatalosan is beengedtek a Seireiteibe. A Téli Háborúnak nevezett eseményt követően az újonnan felálló Negyvenhatok Tanácsa nem merte megkockáztatni még egy elhúzódó konfliktus lehetőségét, így a módszeres levadászás helyett inkább helyet kínáltak az árulóknak a tárgyalóasztalnál. Kiváltságokat és amnesztiát kaptak, holott akasztófát érdemeltek. Pöffeszkedve jártak-keltek, mintha a mindenség nekik köszönhette volna fennmaradását. Az arisztokrata megvetéssel gondolt rájuk, s a gyengekezű bírákra, akik képtelenek voltak megtenni a megfelelő lépéseket, akár újabb életeket feláldozva ezáltal. Saját korlátoltságuk miatt képtelenek voltak a nagyobb egészet szemlélni.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Júl. 26, 15:18:52 írta Hirako Shinji »