Szerző Téma: Tanarotte de Silfo  (Megtekintve 1216 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Tanarotte de Silfo

Eltávozott karakterek

Troll

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
10 200 / 15 000

Hozzászólások: 11

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 8 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Tanarotte de Silfo
« Dátum: 2014. Nov. 03, 15:16:44 »
Jelszó:aaoeeio

Engedélyek:
Némaság: Szayel-san (technika kimondásának helyettesítése kötelező)
Alakváltás: Soifon-san
Jegyzetfüzet:Szayel-san

Név: Tanarotte de Silfo
Kaszt: arrancar
Nem:

Kor:
-Emberként:17
-lélekként:23
-látszólag:18

Előtörténet:
Tanarotte vagyok. Egyetlen különleges tulajdonságom az volt, mely csak még furcsábbá tett, hogy bármikor is sérültem meg a kelleténél gyorsabban meggyógyultam. Egy kis növésű árva voltam, akire senki sem figyelt. Szó szerint senki, akivel barátkozni próbáltam rövid úton lerázott, és még csak ellenségeim sem voltak. Akik nem oly módon, ahogy az ember szeretné, de legalább törődtek volna velem. A napjaim egyikről a másikba vándoroltak. Az egyetlen dolog ami jelezte az idő múlását az a hetente változó feladat volt, amit árvaként meg kellett csinálnunk. Nem beszéltem, nem volt kivel. A felnőttek állandóan rám mordultak, ha megpróbáltam. Volt nekik jobb dolguk is, mint egy árvát hallgatni. A gyerekek egyszerűen nem álltak velem szóba, vagy két mondattal elintéztek és otthagytak. Tizenkét éves lehettem, mikor először történt, hogy valaki szemügyre vett. Egy idős néni volt, aki bejött, és mindenkit megnézett, majd elment. Ezt még vagy háromszor tette meg egy egy héttel később, s közben beszélgetett valamit a többi felnőttel. Amikor negyedjére jött, kis nézelődés és dumálás után elvonultak. Egy fertály óra után jelent meg kezében egy köteg papírral, és mellette az árvaház igazgatójával. Az igazgató intett nekem. Én először nem is tudtam mit tegyek, hisz ez volt az első alkalom hogy idegen közelébe hívtak, és nem zavartak el onnan. Aztán eldöntöttem itt a lehetőség, hogy végre valami történjen. Odamentem, és csendben figyeltem,  mint ahogy mindig is.
-Elnézést a neveletlensége miatt, hogy nem üdvözli önt. Már évek óta egy szót sem szól, minden bizonnyal néma. Ha nem fogadna szót, akkor büntesse meg, az mindig használ a haszontalan kölyköknél.
Szólalt meg elsőnek az igazgató. Én nem mondtam semmit, úgyis hiába lett volna, hisz a szavam semmit sem ér. Sőt az sem biztos, hogy sikerült volna mondanom valamit, hisz oly régen voltak utolsó szavaim. Ha nem beszélnének mellettem, talán már el is felejtettem volna a nyelvet. Az öregasszony azonban csak csendben figyelt engem nagy ijesztő beesett szemeivel. Vegyes érzelmek kavarogtak bennem. Egyrészt örültem, hogy valaki végre felfigyelt rám, másrészt viszont megrémisztett az néni. Zavaromban félrenéztem, és kicsit meggörnyedve csavargattam egyik lábamat. Csattant is volna a figyelmeztető pofon, ha a öreg hölgy szava félbe nem szakítja a vén fazont.
- Köszönöm, ennyi elég is lesz. Akkor megegyeztünk igaz?- kérdezte.
-Természetesen, ön sosem járt itt, és nem volt egyetlen Tanarotte de Silfa nevű lány nálunk, mindig is csak ennyien voltunk. Nos, ha minden rendben akkor a viszont nem látásra.
Én értetlenül álltam, mert nem tudatosult bennem az ok, hogy miért mondja ezeket a szavakat. Gondolkoztam, és észre se vettem, hogy ösztönösen engedek az irányításnak, miközben kikísért minket, majd megfordult és visszaballagott. Az vényasszony megragadta a kezem, nem túl erősen, de nem is enyhén. Megállás nélkül gyalogoltunk keresztül a városon. A város végén a néni megállított egy lovaskocsist. Megkérte, had utazzunk egy darabig. A következő város szegénynegyedében egy rozoga épületébe vitt be. Leültetett egy ágyra, aztán nekiállt keresgélni valamit. A papírköteget egy fiókba bevágta a dolga közben, s nemsokkal ezután leejtett mellém egy táblát, meg egy krétát.
-Tessék, ezzel majd tudsz kommunikálni. Éhes vagy? Mit ennél inkább húst, vagy zöldséget? Aztán amíg én csinálom a dolgomat te menj és fürödj le, koszosabb vagy mint én.
Mondta, és figyelt, hogy mit válaszolok. Én csak feltettem a kezem, és a kettes számot mutattam. Erre ő elmosolyodott, majd beterelt egy félig kidőlt ajtó mögé. Itt egy nagyobb lavor hideg víz várt. Igyekeztem gyorsan végezni, hiába nem féltem a megfázástól, attól még nem esett jól. Azonban nem sokkal ezután jó illat csapott meg, szóval ilyen egy házikoszt illata, vajon az íze is ennyivel jobb? Gondoltam, majd siettem is ki, fogtam a kis táblámat, az első dolog amit kaptam. A konyhába menet egy nagy mosolyt rajzoltam rá. Ahogy telt az idő, egyre jobban éreztem magam, és folyamatosan az járt az eszembe, mennyit segített rajtam, mi mindent tett értem önzetlenül. Egyszerűen fogalmam sem volt róla, hogy köszönhetném meg neki. A következő három év azzal telt el, hogy különböző koncentrálási feladatokat végeztetett velem, a későbbiekben már amolyan meditációsakat. Amikor nem velem foglalkozott és itthon volt, mindig a nagy vastag bőrkötésű ősi könyveit bújta. Furcsa formákat rajzolgatott, és sosem engedte, hogy beleolvassak. Ugyan magasabb nem lettem, de sokkal jobb kondícióba voltam, mint az árvaházban. Itt is segítettem a ház körül, elmentem a piacra beszerezni a dolgokat, melyekre szüksége volt. Rövid úton megtanultam főzni is. Az néni is egyre többet foglalkozott a saját dolgával, s egyre több dolog jutott nekem. Nem bántam, hisz nem volt más dolgom a napi gyakorlataimat leszámítva. Egyre több dolgot is tudtam meg a meditációról, hogy gyógyítani lehet vele a testet és lelket, s valóban sokkal frissebbnek éreztem magam mindig a gyakorlatok után. Aztán nemsokkal a 15. életévem után mondta nekem, hogy eljött az ideje, hogy én is segítsek, nem csak rajta, hanem másokon is. Hisz tudhatom, hogy egy kis segítség mennyire sokat számít. Ekkor árulta el, hogy a meditációt ezért tanította nekem, hogy tudjak én is segíteni. Először néhány szegény ember jött, hetente talán csak ketten. Fejfájás, rosszullét, kisebb sérülések. Egy hatalmas szőnyeg volt az ágy alatt, s az ágyra fektette le mindig a betegeket, nekem pedig egy széket adott. Mondta fogjam meg a kezüket, és kezdjek el meditálni, ő segíteni fog, hogy képes legyek ne csak magamat gyógyítani. Figyelmeztetett, hogy így én is részesülök benne, hisz megosztom velük a lelkem, de ne féljek, mert ő is velünk lesz. Valóban sikerült a csoda, az emberek sorra lettek jobban, ugyan én kicsit rosszul éreztem magam a gyógyítások után, de még gyógyszerekről is gondoskodott a nevelőm. Ha sérültet kezeltünk, rajtam is megjelent a seb, de az övé sokkal jobb lett. Valamint ilyenkor az öreganyón is láttam a kötéseket. Egy év ismét eltelt. Egyre sűrűsödtek azok, akiket elláttunk, s most már a heti 6 páciens sem volt ritka. Valamint a meglepő, hogy köztük több polgár is volt, nem csak a szegénynegyedből, min pár hónappal ezelőttig. A vasárnapjaimat végig alvással töltöttem, és itthon is egyre kevesebbet kellett dolgoznom. Éreztem, ahogy a testem fokozatosan gyengül. Erről, mint ahogy szoktam rajzokkal kérdeztem is az idős hölgyet. Azt mondta, hogy nem lesz semmi baj, csak pihennem kell. Két hónappal ezután elkezdett csökkenni a látogatóink száma, s mostanra már csak gazdagokat láttam. Úgy tűnik köztük is ugyanúgy történik minden, hisz ha ide eljönnek, csak azért, hogy ugyanabban a kezelésben részesüljenek, mint a szegénynegyedben élők, akkor csak nem lehet annyira más. A 17. születésnapomat az ágyban töltöttem. Egy hét kényszerpihenőre kellett mennem, mert a testem egyre rosszabb állapotban volt. Szünetekkel még két hónapig bírtam, utána végleg elfogyott az erőm. Az öregasszony is azt mondta, az ő ereje is már fogytán, mankóval járt, kötések voltak rajta. Látszott ő sem szimulál, hisz mindig mellettem volt. Értetlenül álltam a dolog mellett, hogy miért nem segít a meditáció, hisz eddig mindig segített. Úgy tűnt, valami titkot nem mondott el, és most azt készül felfedni. Elmagyarázta, hogy egy velem született betegség miatt a testemből túl gyorsan fogyott el az életerő, s már nem sokáig bírja. Valamint azt is, hogy ő már túl idős, és neki is fogytán az ereje, de még annyi maradt, hogy rajtam segítsen. Azt mondta megszabadít a testem terheitől, ugyan többé nem leszünk képesek egymás mellett maradni, mivel hamarosan vége az ő életének. Nekilátott a készületeknek, egy hónapon keresztül csinálta azt, amire eddig készült elmondása alapján. Utolsó szavaival úgy búcsúzott, hogy menjek világot látni, ha nem sok időt, de nyer nekem valamennyit. Kántált, és rajzolt a kezével furcsa dolgokat a levegőbe. Több dolgot is felhasznált, rajzolatokat és figurákat. Fél óra múlva azt vettem észre, hogy a testem mellett állok, s egy picivel alacsonyabb vagyok. Valamiféle lánccal voltam összekötve a testemmel. Szóval ez volt az amire azt mondta, hogy megszabadít, és nyer nekem időt. Egy furcsa ívelt tőrrel szúrta le magát, s ő is idekerült mellém. Belőle egy fél lánc lógott ki, melyet odatartott az enyémhez, s újabb kántálás közben az övét odaszorítva elvágta az enyémet. Ő az ő lánca odaforrt, s én felszabadultam. Könnyes szemekkel néztem, ahogy őt berántja. Megfordultam és futottam, meg sem álltam az erőig, melybe egyszer kétszer volt lehetőségem kimenni vele. Mikor odaértem éreztem hogy picivel alacsonyabb vagyok és vékonyabb is. Napok teltek el, s én mentem tovább felfedezni azt, amit eddig nem láthattam. Az egyetlen furcsa az volt, hogy nem igazán éreztem magam jobban. Pedig azt mondta, hogy ez segíteni fog. A láncomból is egyre kevesebb volt, úgy tűnik ez mutatja az időt, amit nyert nekem. Amikor már csak alig volt a láncomból a rosszullét, és a fájdalom legyúrt, elájultam. Mikor magamhoz tértem már nem volt meg a láncom, helyette egy lyuk tátongott. Éhesnek éreztem magam, s elindultam. Útközben akivel találkoztam megtámadtam. Ez nem rám vallott, de valahogy nem is gondolkoztam túl sokat. Valahogy egy  érzés tört fel bennem, minden olyan nagy. Telt az idő, nem tudom mennyi, de nem kevés, nem is sok. Próbáltam csillapítani szomjam, és megmaradni. Erősnek éreztem magamat, s mindent ami élelemnek tűnt elpusztítottam és felfaltam. Így telt el nagyjából 5 év, s ekkor találkoztam egy olyan lénnyel, amivel még soha sem. Már tudtam magamról, hogy nézek ki és mit kell tennem, többre nem igazán futotta. A furcsa a lényben, hogy neki is maszkja volt, de neki nem fedte egész arcát. Erő sugárzott már csak a megjelenésébe, és sokkal emberibb volt mint én. Emberi? Ugrott fel a kérdés. Majd rögtön másra is terelődött a figyelmem. Ha őt is elpusztítom és megeszem, sokkal erősebb leszek. Neki is rontottam, valószínűleg nagy meglepetésként érte az apró ám viszonylag erős lény támadása. Egy dolgot számítottam el, pontosabban nem is számítottam el, mivel semmit sem gondolkoztam. Ő erősebb volt nálam. Legyőzött, én vártam, hogy végezzen velem. A következő kép, hogy a földön vagyok egy nagyobb emberszerű teremtmény előtt. Lenézett rám, s megkérdezte akarok e élni, és erősebb lenni. Én beszéd híján csak bólogattam. Valami furcsát művelt velem. Megrohantak az emlékképek, hogy mit is tettem eddig, és az azelőtti életem is lassan derengeni kezdett, bár nemigazán emlékszem annál régebben mi volt, minthogy elhagytam az árvaházat. A maszkom megrepedezett, majd széttört. A fülemen éreztem, hogy még van valamennyi. Aztán feleszméltem, és egy teljesen más testben voltam, mint amire számítottam. Jóval kisebb is lettem, és a legfurcsább a szárnyak a hátamon. Azonban végre tudtam gondolkozni, s végig futtathattam az agyam az eddig történteken. Nem mintha nagyon megbántam volna, csak próbáltam értelmezni.
- Üdvözöllek körünkben 39es.
Nem sokkal ez után elbocsájtottak, hogy nyugodtan menjek most. Később egy másik arrancar világosított fel, hogy mik is vagyunk. A shinigamik az ellenségeink, és az emberek illetve az ostoba gyenge lidércek az étkünk. Mesélt arról, hogy milyen rendszer uralkodik itt. Én amellett döntöttem, hogy meghúzom magamat, és figyelek. Mire észbe kaptam itt volt a háború. Hálás voltam Aizennek, amiért észhez térített, s mivel a shinigamik úgy is az ellenfeleink én is kivettem a részem. Azonban én sem voltam olyan ostoba, hogy megölessem magam, így amikor túl neccesre fordult a helyzet megléptem. Jelenleg felmértem a terepet, hogy hogy is állunk. Talán nekem is ideje lenne csatlakoznom egy espada-hoz. Még nem tudom mit hoz a jövő, de már sok mindent túléltem, s új dolgok várnak rám. Ez a múlt, s most a jelen van. Ideje mozgásba lendülnöm.

Kinézet:
A maga kis termetéhez (22cm) szintén kis súly párosul (alig 5-7kg)amit ugyebár soha senki nem tud, nem kérdez. Bőrszíne azúrkék, melyhez passzol tengerkék színű szeme. Dús hátközépig érő haja a bőrénél kicsit fényesebb és világosabb színben pompázik. Ha ez még nem lenne elég különc, a hátán lévő szárny már mindenképp beteszi az i- re a pontot. Méretei nem kicsik, hisz lefelé térdéig, felfelé hozzá képest bőven fej fölé nyúlik. Alakja hasonlít egy pillangóéhoz, színe pedig a szeménél is mélyebb sötétben ragyog, mely néhány mintát leszámítva egyenletes. Kinézetét képes kis mértékben tetszése szerint változtatni, ez szárnyai, frizurája formájában és színében merül ki. Maszkjának megmaradt része a kissé hegyes füleit borítja, melyet ritkán látni hajától. Ressurección alakban a maszkból pici visszatér, felfutva homlokára, s ott egy kelta pentagrammát alkot fejdísz gyanánt. Ruhaként szereti a csicsás egybe ruhákat, melyek felül kivágottak, s kiemelik méretéhez pompásan passzoló kebleit. Lábbeliként kedveli a magassarkú cipellőket, azokból is a kicsit vastagabb félét, a tűsarkút nemigazán. Túlságosan is sok mindenben akad el.

Jellem:
Kissé szeleburdinak mondható, amíg a helyzet nem követeli meg játékos, energia dús (pattogós), néha kissé esetlen, ügyefogyott. Kedves és butuska, a flúgos szó talán kicsit erős. Nem szereti túl komolyan venni a dolgokat, egy kis civakodás mindig belefér alapon nem veti meg a szócsatákat, habár ez nála activity csatában jelenik meg. Barátait megválogatja, ő maga nem árulná el őket egy könnyen, legalábbis önzőségből sosem. Ezt viszont várja, s könnyen megharagszik. Azonban könnyen gurul méregbe, ugyan könnyen is békíthető, bár ez néha kicsit nehezebb a makacssága miatt.

Képesség(ek):
-Különböző növényekkel, fákkal terít be egy területet, szóval egy kisebb parkot későbbi szinteken már egy kisebb erdőt hozhat létre, valamint a növények növekedését és irányát erejéhez mérten tudja befolyásolni. Ezzel gyengébb akadályokat hozhat létre, vagy elkapva vele ellenfelét korlátozhatja mozgásában (valószínűleg nem elég erős ahhoz, hogy néhány pillanatnál tovább megállítsa, azonban ha van ideje alaposan körbekötözni már problémásabb lehet.), valamint ezek az idézett növények között van egy nem túl nagy termetű növény, melyet tetszése szerinti formára tud alkotni.
A következőek vonatkoznak erre a technikájára: a terület nagysága, melyen megjelenik az erdő a következő: 5+(LP/1000)+ressurectión képessé méter sugarú kör, magassága ennek fele.
Amennyiben bentről kilép valaki, az lényegtelen, hogy eredetileg bent volt, vagy csak belépett a területre, lehetővé teszi a ressurection képességének speciális alkalmazását. Amennyiben visszatér a területbe, ez érvényét veszti, és ismét az alap követelményeknek köteles eleget tenni.

-növényei hallucinogén-illúziót okozó polleneket bocsájthatnak ki, melyek szinttől függően idő és erő korlátosak. a következőképpen: A maximális erejét 5 perc alatt éri el, azonban már fél perc után hatni kezd. Ressurectión képességtől függően ereje nő. A képesség korlátai: kezdetben, mikor még gyenge a hatása csupán pár centis csalódásokat okozhat. Ahogy erősödik a hatás a következőek történnek: a látása, térérzékelése megzavarodik, rosszul érzékeli mozgás közben saját helyzetét, a mozgó tárgyak irányát eltéveszti. Elvileg kikerült támadások karcolják, eltalálják. Ennek maximum(értendő 24es képességnél) hatása már fél-egy méteres érzékcsalódásokat is okozhat, melyben a legzavaróbb, hogy nem álladó.

Zanpakuto:

Neve: forestal espíritu  /  erdő szellem
Parancsa: sasage (捧げる  ) /  bendice /szenteld meg
Resurrección: A kardja egy wakizashi-vá alakul, melyből képes fókuszpontként használni növényidézéshez, egyéb esetben átlagos fegyverként viselkedik. Valamint a maszkból pici visszatér, felfutva homlokára, s ott egy kelta pentagrammát alkot fejdísz gyanánt.
Támadások: 
-Képes kinöveszteni egy növényt, melynek termése hasonló egy bowling golyóhoz. A növény maga képes egyik indáról a másikra adogatni a termését, közben pedig nagy erővel lesújt arra, ami útját állja. Egy másik növényt is képes létrehozni, melynek gyümölcse rengeteg folyadékot tárol. ezt úgy kell elképzelni mint egy nagyobb vízibombát. ez a folyadék nem átlagos, de önmagában nem veszélyes, egyetlen kellemetlen tulajdonsága, hogy közel olyan állagú mint az olaj. Ezt a termést tetszés szerint „felrobbanthatja”, ez nem okoz sérülést, de szétfröcsköli az olajt. Resurrectión képességének harmadával egyenlő számú termést tud egyszerre fenntartani.

-Képes 4 hasonló növényt termeszteni, melyek gyümölcse különböző idő alatt terem, s különböző mértékben gyógyítják a sérüléseket.
Az első 3 perc alatt terem, mely az apróbb sérüléseit képes teljesen begyógyítani.
A második 6 perc alatt, s ez már a mélyebb sebeket is meggyógyítja.
A harmadik 12 perc alatt, ez már nagyon súlyos sérülésekből is felgyógyítja.
A negyediknek 24 perc szükségeltetik, ez a halálos sebeket is meggyógyítja.
Természetesen testmérettel fordítottan arányos a hatóereje. Az elsőhöz az elsőhöz 1es, a másodikhoz 5ös, a harmadikhoz 10es, a negyedikhez 15ös ressurectión képesség kell.
Speciális eset: Ha az illető belép és kilép, vagy alapból bent volt és kilép, akkor a termési idő feleződik. Több ki-be lépésnél nem hatványozódik, egy gyümölcsre egyszer érvényes.

Felszerelés(ek):
A jegyzetfüzet (melyet képes megnöveszteni), íróeszköz.

Kedvel:
-Játszani
-Bolondozni
-Activity-zni. (főleg rajzolással)
-Alacsony egyéneket

Nem szereti:
-Ha elárulják/cserben hagyják
-A mértéktelen gonoszkodást (pici azért belefér)
-Ha szívóznak a magassága miatt

Karakterlap

Soifon

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 42

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 0 ryou

Technikatár
Ajándék küldése



  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Tanarotte de Silfo
« Válasz #1 Dátum: 2014. Nov. 03, 15:17:44 »
Üdv!

Meglehetősen egyedi arrancart sikerült alkotnod, legalábbis a mérete tekintetében mindenképpen. :D Be-becsúsztak elütések, szóismétlések az írásodba, ha lehet a jövőben olvasgasd át a posztjaidat, hogy ne maradjanak benne ilyen bosszantó hibák. Mivel az engedélyeid megvannak, így ELFOGADOM az előtörténeted.

Szint:
1. szint
Lélekenergia: 5000 LP
Kezdőtőke: 4000 ryou

Az alábbi képzettségeidre kapsz automatikusan 1-1 pontot, valamint eloszthatsz közöttük még 13 egységet:
Fegyverhasználat
Pusztakezes harc
Hollow képességek
Sonido
Resurrección
Hierro

Részletekért ide kattints. Készítsd el az adatlapod és a pontozásod, kellemes játékot és jó szórakozást a karakter kijátszásához!
« Utoljára szerkesztve: 2014. Nov. 03, 15:42:58 írta Hirako Shinji »