Szerző Téma: Nyilvános- és Gyógyfürdő  (Megtekintve 2194 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Shirei Tenro

Quincy

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
18 800 / 30 000

Hozzászólások: 131

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 10 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Törött porcelánként is lehetséges ragyogni.

Post szín:
Mistyrose


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Nyilvános- és Gyógyfürdő
« Válasz #15 Dátum: 2015. Aug. 02, 23:17:32 »
Különös délelőtt

Nem is tudom, mikor voltam utoljára házon kívül. A legutóbbi alkalom két héttel ezelőttről rémlik, nem ártott némi friss levegő. Hátamra vettem az íjamat, és elindultam a karakurai gyógyfürdőbe, hogy megtisztuljak. Lassan gyalogoltam oda, kiélvezve a délelőtti napsütés minden pillanatát. Egy picit melegebbnek éreztem tőle magam, belül. Megnyugtató. Bár ilyen lenne minden percem! Békés, meghitt, hogy a mellettem elhaladó emberek sem zavarnak különösen. Miért is kéne? Velük aztán nincs bajom. Csak a múltammal van még mindig.
Mielőtt jobban belemehettem volna, már a fürdési díjat fizettem, majd a cuccaimat tuszkoltam egy szabad szekrénybe. Az íjjal sem akadt probléma, de a ruháimhoz nem tehettem be a mérete miatt, ezért egy nehezebben kiszúrható sarokba állítottam be. Nem a legragyogóbb ötlet mindig magammal hurcolni, ám már nem tudhatom, mikor bukkan fel egy lidérc, ami el akar taposni. Ellopni nem fogják, mert a szüleim áldása ül rajta. Aki hozzámer érni, annak meg én fogok a kezén...
Vettem egy zuhanyt, és rögtön tovább gyalogoltam a koedukált gyógyfürdő rész felé. Mondták, hogy próbáljam ki nyugodtan, ha nem akarok pont elől itt lenni. Nem jártam még a helyen, megelégedtem volna a sima részleggel is, viszont az illető nagyon akadékoskodott, s mikor nemet akartam mondani, láttam a szemein, hogy nem kéne visszautasítanom a kedves ajánlatot. Csupán azért, mert a csillogásaik különlegességet sugalltak. Még milyet!
Visszamentünk az öltözőhöz – az illető megmutatta merre találom –, s onnan egy másik ajtóból nyílt a helyiség. Kövek, fák tarkították és még... Nincs itt senki rajtam kívül! Ragyogva siettem az íjamért, beraktam a gyógyfürdő sarkába, gondolván ott mégis csak jobb helye lesz, ezután megköszöntem a segítséget. A hölgy kifáradt, én pedig feloldottam a mellkasomra csomózott törülközőn a kötést. Finoman lecsúszott, de elkaptam mielőtt a vízbe esett volna. Ezután összehajtottam, és helyette én merültem alá a kellemes melegségben. Megnyugodhattam egy kis időre. A fegyveremet elrendeztem, ide csak behozhatom, miután nincsenek éles részei, leütni meg aligha fogok bárkit. A mai program is meglenne.
Már csak az kéne, hogy elmúljon ez a fránya üresség! Állig merültem – eddig nyakig ültem a vízben –, és erősen kifújtam a levegőt, miközben ábrándozva lehunytam a szemem. Egy világról ábrándoztam, ahol ők még élnek.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Aug. 02, 23:19:50 írta Shirei Tenro »

Karakterlap

Kazuki Hiro

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
4 800 / 12 000

Hozzászólások: 14

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 2 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Naruki Post

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Nyilvános- és Gyógyfürdő
« Válasz #16 Dátum: 2015. Aug. 03, 12:05:54 »
[Különös délelőtt]

A szoba sötétjében nem mozdult semmi, pólók és nadrágok sora eldobálva, rendetlenül hevert a padlón, az ágy végében is egy nagyobb kupac várt arra, hogy valaki végre vegye a fáradtságot és kimossa őket. Alsónadrágban, kezemet-lábamat széttárva horpasztottam franciaágyam közepén, a szám szélén csordogáló nyálcsík bizonyította, az igazak álmát alszom éppen. Sajnálatos módon, nem sokáig üldözhettem már a fürdőruhás modelleket a tengerparton, lévén kíméletlenül szólalt meg telefonomon az ébresztő, aminek fülhasogató vijjogása rögtön kiűzte az álmot a szememből, habár el kellett telnie még néhány percnek, mire ténylegesen vettem a fáradtságot és kikapcsoltam. Kedvetlenül feküdtem vissza, tekintetemet pedig a plafonra szegeztem. Sok minden megváltozott az elmúlt években, befejeztem a középiskolát és dolgozni kezdtem, ami mellett egyre kevesebb időt tudtam szakítani arra, miszerint gyakoroljam igazi hívatásomat, amire születésemtől fogva rendeltettem. Sokat gondolkodok rajta, vajon szüleim mit szólnának jelenlegi életmódomhoz, támogatnának-e elképzeléseim megvalósításában vagy tovább sulykolnák a quincy-módi fontosságát? Természetesen érthető okokból kifolyólag ezt sosem fogom már megtudni, hacsak valami drabális véletlen folytán össze nem futunk a körforgás egyik kanyarjában.
Manapság szabadúszó fotósként dolgozom, ámbátor egyre több és több időt töltök a Naruki Post szerkesztőségében, nem bánnám, hogyha valamikor a közeljövőben kapnék egy állásajánlatot és teljes munkaidőben dolgozhatnék ott. Tinédzserkori elképzeléseim hamar tovaszálltak, nem lettem se világhírű rockzenész, sem pedig híres filmsztár, habár a rendezést szívesen kipróbálnám, lehet egy-két év múlva be is iratkozom valami ilyen jellegű továbbképzésre, amint elegendő mennyiségű alaptőkét gyűjtöttem össze magamban. Most is egy megbízás miatt keltem ilyen korán, egy wellness-magazin hirdetésére jelentkeztem, a feladat pedig abból állt, hogy csinálnom kell néhány képet a karakurai Nyilvános- és Gyógyfürdőről. Koránt sem nagy kihívás, mindazonáltal a koldus ne válogasson, igaz-e? Talán még Fujioka-sannak is el tudok adni néhányat az elkészült fotókból, Nishimura biztos kitalálna melléjük valami légből kapott sületlenséget, ahhoz nagyon ért, olvastam mindkét könyvét. :|
Háromnegyed órányi kellemetlen tömegközlekedést követően meg is érkeztem a megnevezett célponthoz, egy pillanatnyi gondolkodást követően előkapartam fényképezőgépemet, majd lőttem néhány próbafelvételt, kipróbálva milyen beállítások mellett kapom a legmegfelelőbb eredményt, ezek közül fog valamelyik a címlapra menni remélhetőleg. Dolgom végeztével elégedetten bólintottam, aztán a recepció irányába vettem utamat. A hét elején leegyeztettem mindent, így hát sajtóigazolványom felmutatása után szó nélkül beengednek, ráadásul belépőjegyet sem kellett fizetnem! 8) Mivel utcai ruhában nem lehetett bent tartózkodni, ezért az öltözőben gyorsan lepakoltam, derekam köré egy fehér pamuttörölközőt csavartam, fotóstáskámat a vállamra lökve vándoroltam beljebb.
~ Hm, hogyha végeztem, lehet megmártózom Én is, ha már itt vagyok... ~ - futott át elmémen szórakozottan a gondolat, miközben a gyógyfürdő-rész felé sétáltam. Szerettem volna minél gyorsabban letudni a melót és átadni magam a pihenésnek, éppen ezért igazán körül sem néztem, csak random elkezdtem kattintgatni a géppel. A vízről is akartam csinálni pár kockát, ezért állítottam a fókuszon, így a homályos részletek kirajzolódtak és egy lány körvonalaiba rendeződtek.
- Höh? - néztem fel ketyerém mögül nem túlzottan értelmesen, Nekem aztán senki nem szólt vendégek jelenlétéről. - Ez nem az, aminek tűnik!
Pontosan minek is látszott a kialakult zavarba ejtő szituáció? :scratch: Leginkább egy haladó perverz anyagbeszerző akciójának, aki nem elégszik meg a nők bámulásával a koedukált fürdőrészben, de még fényképeket is csinál! Megpróbáltam legmegnyerőbb mosolyomat felvillantani, amíg agytekervényeim sebesen pörögve igyekeztek megtalálni azt a magyarázatot, amit el is fog hinni a hölgyemény. Az igazság, az jó lesz!
« Utoljára szerkesztve: 2015. Aug. 03, 12:08:38 írta Hirako Shinji »

Karakterlap

Shirei Tenro

Quincy

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
18 800 / 30 000

Hozzászólások: 131

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 10 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Törött porcelánként is lehetséges ragyogni.

Post szín:
Mistyrose


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Nyilvános- és Gyógyfürdő
« Válasz #17 Dátum: 2015. Aug. 03, 14:34:17 »
Különös délelőtt
Azt hiszem túl sokat gondolkodom azon, mi történt a múltban. Mihelyt kifújtam a levegőt, nekidőltem a kád szélének, hátrahajtottam a fejem, és hagytam, hogy elernyedjen minden izmom. Egy kis pihenés helyrerak., gondoltam, ahogy a gőztől alig látszódó, barna plafont bámultam.
Mindent ez a szín uralt, de nem egyhangúan. Amerre pillantottam, különböző árnyalatait fedeztem fel. A plafon, a falszegélyek világosak, akárcsak a padló, amin lépkedünk. A falak, és az ajtó sötét, akár a bent lévő fák törzse. A lombozatuk, meg a sziklák adnak plusz színeket az összképhez, és szerintem ettől gyönyörű.
20 perc múlva éreztem a víz hatását. Testem elnehezedve hevert a lágy hullámok között, pihenő fantáziám működésbe lépett. Egy tenger habjain láttam hánykolódni magam. Körülöttem nem volt semmi, nem is érdekelt. Először féltem, majd fokozatosan jött a könnyebbség, végül hagytam, had sodorjanak a hullámok. Álombeli énem lehunyta a szemét, követtem őt, így mintha egyek lettünk volna, éreztem miképp dobálja a víz, ami kifejezetten meleg volt. Felpillantottam újra, méterekre tőlem sirályok repültek a magasban.
- Most nem kell gondolkodnod. Csak relaxálj. Folytasd az előbbit! – suttogta ismeretlenül valami a távolból. Reálisan körbenéztem volna, de tudtam, szükségtelen. Biztosan nem látnám.
Bizsergő gombóc lett úrrá gyomromban, majd kitört, mint vulkán, és a melegsége lávaként járta át minden végtagom. Beleremegtem pár pillanatra, s mintha emelkedni is elkezdtem volna.
Valami húzni kezdett felfelé. Ismét különváltunk. A testem.. lebegett a tenger felett; egyenesen az egekbe tartott.
- Nem lesz baj. Megkönnyebbülsz, fájdalmaid sem lesznek – minden fehéredni kezdett, a bizsergés nőtt. Annyira áthatott, hogy nemsokára teljesen elvesztettem azt a kis kontrollom, ami még volt. Elsötétedett minden előttem, közben éreztem a könnyedséget magamban, de a vizet nem.
Legközelebb mire kinyitottam a szemeimet, láttam a fekete eget, rajta milliónyi csillaggal. Alig jutottam levegőhöz a látványtól. Gyönyörű.. azonba-...
Azonban nem volt túl egyszerű? – belém hasított a felismerés, rögtön eltiporva a pillanat jelentőségét. Aztán eszembe jutott a kis célom, amiről eddig sosem beszéltem senkinek: Quincyként elérni őket. Azokat, amik előtt most ott álltam, csodálkozva bámultam őket, s talán, ha kinyúlok feléjük, meg is érinthetném. Ha nem lenne álom.
Bumm. A felismerés érzése elhatalmasodott késként vágta félbe eddigi elképzeléseimet. A tenger rég eltűnt, a csillagok halványodni kezdtek a fehérséget réges-rég felváltó fehérséggel egyetemben.
- Oh, elaludtam – álmatagon felültem, körbenéztem, s meggyőződve a dolgok valóságosságáról ásítottam egyet. Ezután átmozdultam egy másik sarokba, az ajtónak háttal. Remélem nem telt el túl sok idő.
40 perc nem sok a bejárat fölé aggatott falióra szerint. Kicsivel nyugodtabban áztam tovább, miközben vetettem egy pillantást az íjamra. Ahogy beléptem, balra dobtam le, és még mindig ott állt, mozdulatlanul, aztán elkaptam a fejem egy másik irányba. Nem fordultam előre, továbbra is az ajtó felé fordultam, majd hunyorogva méregettem az eddig fel sem tűnő, elmosódott pacát. Megint álmodom?, kérdeztem magam, viszont nem rémlett az álomból egy mélyről jövő „Höh?” sem.
Kidörzsöltem az álom minden morzsáját is, így néztem újra a férfi alakot felöltő pacára. Silány mentegetőzésbe kezdett, de ne higgye, hogy ennyivel kivágja magát!
Minden udvarias formát félretéve keltem ki magamból, nagyon visszafogva a reflexből jövő sallert.
- Akkor mégis mit mit keres egy kamera a kezedben??! – még csak nem is magázom, bár nem néz ki nálam idősebbnek. Tehát nem lenne rá szükség.
- Shh! Remélem, az a darab nem vízálló! - tettem hozzá, majd mintegy végszóként, felé fordultam, lefröcsköltem. A szétterülő víz csillogásában pedig hátrébb húzódtam, ismét állig merülve. Jobb lesz rajta tartani a szemeimet. Telhetetlen disznó. Mi mással illethetném azt, aki a szimpla bámulással nem éri már be? Régen az volt a módi, habár a nők többsége már akkor is keményen „jutalmazta” ezt. Eh, ezek szerint ez sem elég.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Aug. 03, 17:11:18 írta Shirei Tenro »

Karakterlap

Kazuki Hiro

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
4 800 / 12 000

Hozzászólások: 14

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 2 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Naruki Post

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Nyilvános- és Gyógyfürdő
« Válasz #18 Dátum: 2015. Aug. 04, 16:15:53 »
[Különös délelőtt]

- Hé! - kiáltottam fel rémülten, mialatt háttal beálltam a felém fröcskölt víz útjába, ezzel megvédve a gépet a beázástól, amire feltételezhetőleg nem reagált volna túl kellemesen a szerkezet. - Hogyha annyira nagyon tudni akarod: nem, nem az! Szerencsére semmi baja, mert  máskülönben ez a kis akció elég drága mulatság lenne számodra... - azt természetesen nem kell tudnia, hogy leárazva vettem az eBayen pár száz yen ellenében, mindazonáltal szavaim remélhetőleg kellően elrettentették attól, miszerint a korábbihoz hasonlatos orvtámadást tegyen szeretett masinériám kárára. - Biztos meglepő lesz, de vannak olyanok, akik hétköznap dolgoznak, példának okáért én is azt teszem! Egy szabadidőmagazin megbízásából jöttem, csinálnom kell pár képet kívül-belül az épületről, utána ezekkel fogják promózni a helyet... Mondjuk így már fixen többen fognak idejönni. :P
Magyarázatom végén kajánul elvigyorodtam, amiért ennyire rám ijesztett, tapasztalja meg ő is milyen a rémület, muhaha! Persze ha egy kicsit is konyított a személyi jogokhoz, akkor a másodperc tört része alatt leszerelte volna viccelődésemet, hiszen az engedély nélkül megjelentetett képek okán akkora pert lehet varrni a kibocsátó újság vagy egyéb médium nyakába, mint egy ház! Egy ilyen aprócska félreértés miatt azért nem kéne leharapni az ember fejét, habár a recepciós hölgy szólhatott volna, amikor megérkeztem, hogy figyeljek oda, mert más vendégek is vannak rajtam kívül. Nagyobb volumenű fotózásoknál lezárják a kiválasztott helyet és modelleket hívnak, akik utána eljátsszák a vendégek szerepét, nem meglepő tehát, amennyiben egy strandot kizárólag tökéletes testű, fiatal férfiakkal és nőkkel reklámoznak, megérkezve ellenben egy nyugdíjascsoport szebb napokat is látott tagjait kell bámulnunk. A leányzó hátrébb húzódott, ezzel remélhetőleg részéről lezártnak tekinttette a dolgot. Egy vállrándítással tértem napirendre a történeteket követően, felszerelésemet viszont jobbnak láttam messzebb biztonságba helyezni, főleg kis viccemet követően.
- Ez meg hogy került ide? - tettem fel kérdésemet félhangosan, miközben a sarokba állított íjat tanulmányoztam, ahova magam is le akartam pakolni motyómat. - Hello, ööö... izé... Kisasszony, a tiéd? Mire lehet itt nyíllal vadászni? .__.
Egy prédát azért tudnék mondani, de a képesség nélküli emberek maximum galambra lövöldözhetnek a nagyvárosban vagy pedig a direkt erre kiépített sportpályákon. Biztos valami sportoló a csaj, azért hordozgatja magával!
« Utoljára szerkesztve: 2015. Aug. 04, 16:19:18 írta Hirako Shinji »

Karakterlap

Shirei Tenro

Quincy

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
18 800 / 30 000

Hozzászólások: 131

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 10 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Törött porcelánként is lehetséges ragyogni.

Post szín:
Mistyrose


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Nyilvános- és Gyógyfürdő
« Válasz #19 Dátum: 2015. Aug. 05, 16:27:13 »
Különös délelőtt
Elégedetten vigyorodtam el a víz alatt. Habár a kamera nem ment tönkre, valamennyire megleckéztettem a srácot és ezzel még nincs vége, ha tovább folytatja.
- Nem hat meg – vontam vállat. Mondhat bármennyit, úgy sem fizetném meg. Kettőnk közül nem ő volt az, akit fürdés közben kaptak le. Miről beszélünk? Az arcom meg sem rezdült.
- Igazán? Engedély is van a megjelenítésre? - érdeklődtem aztán, állig kibújva a melegségből. ”Mondjuk így már fixen többen fognak idejönni.” No megállj!! Épp nem talált a humorra vevős kedvemben, ha ezt annak szánta egyáltalán. Amennyiben igen, elég rosszul jött ki belőle, mert azonnal ment részemről egy újabb zuhatagnyi víz. Visszafogtam magam, csak annyira fröcsköltem megint, hogy megleckéztessem, de szó sem eshetett nálam a magyarországi Balaton reprezentálásáról . Barna homok fedte a földet, és tudom, milyen hamar lehet belőle mocsár, szóval többször nem is csinálom.
- Ha kimered adni bármelyik képed amin csak rajta vagyok, ledugom azt a kamerát a torkodon! – még oda vetettem fennhangon, érezze rajongásom tette iránt – Telhetetlen disznó.
A véleményem szilárd alapokon állt azóta, hogy megtette az első, balszerencsés benyomást. Mondhat bármit, nem fogok elnézni afelett, amit tett, ugyanakkor vitázni sem akarom, vagy pereskedni az esetleges munkáltatónál. Ah, pedig karnyújtásnyira lenne! No mindegy. Szerencséje van.
Hátrahúzódás jelezte egyértelmű, rövidke felindulásom befejeztét. Őt fixíroztam míg tovább magyarázott, majd a cuccaival a sarokhoz fordult – ahol a fegyverem is volt. Egy pillanatra megriadtam, hisz nyilat soha nem hordtam magamnál. Az meg hogy néz ki?
- Az bizony a sajátom. A karakurai íjászklub tagja vagyok – mondtam végül ami épp eszembe jutott. Reménykedtem benne, elhiszi. A nyíl problémát is megoldom, mondván hogy sietségemben a klubhelyen hagytam őket, vagy ellopták. Az utóbbi hihetőbb.
- Miért vagy ennyire kíváncsi? - kérdeztem vissza, majd a fejem kissé elfordítottam, hogy ne lásson a szemeimbe. A kilétemet nem fedhetem fel.
Ez az első leckéim közt volt. Sosem került arra sor, hogy a fajnevem kiáltozva odarohantam volna minden idegenhez. Apa meséinek kárán tanultam, mert ő megtette. Néhány embernek elmondta micsoda, majd mikor az emberek hülyének nézték, kicsit visszavett a lelkesedésből. Mindig mondta, mennyire rosszul érezte magát utána, de mindig vigyorgott, vagy nevetett beszédközben. Engem is mulattatott.
- Ja, ami meg a vadászatot illeti... Kifejezetten az olyan eszementek ellen hordom, mint te is vagy – válaszoltam egy kérdésére, ami csak később ugrott be. Megpróbáltam vigyorogni rá, hátha ebből nem szűri le a rosszkedvet. Neki ha belegebednék, sem kötném az orrára, mi a helyzet. Átlagos ember, nem értene belőle semmit. De előbb nézne hülyének.

Karakterlap

Kazuki Hiro

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
4 800 / 12 000

Hozzászólások: 14

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 2 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Naruki Post

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Nyilvános- és Gyógyfürdő
« Válasz #20 Dátum: 2015. Aug. 12, 17:54:23 »
[Különös délelőtt]

Fapofával hallgattam válaszait, s be kell látnom, eltúloztam az aggódást, illetve a lelkiismeret-furdalást a véletlenül készült fotók miatt. Meglehetősen pimasz teremtéssel hozott össze a sors, mégis mi az, hogy nem érdekli, ha valaki értékében kárt tesz?! Kaján megjegyzésemre újabb fröcskölés kaptam válaszul, habár az előzőtől eltérően ezzel szemben állom a sarat, de így is prüszkölve kell elfordítanom a fejem, ezáltal megszabadulva a meleg gyógyvíztől. Sajnálatos módon a számba is jutott belőle, aminek nem örülök kifejezetten, kitudja milyen emberek áztatták itt ezelőtt a tyúkszemeiket. Sajnálatos módon tudatában van a jogi dolgoknak, mindazonáltal igyekszem kifejezéstelen arcot vágni, nem adom tudtára, hogy akár egy kicsit is érdekelnének az ezzel járó következmények.
- Na, azt megnézném! – horkantottam fel hitetlenkedve, miközben magam is bemásztam az áztatóba és a medence másik oldalán helyezkedtem el, pont vele szemben. – Mit gondolsz, miért kerülnek megörökítésre a szép dolgok? Hogy azután is gyönyörködhessünk bennük, miután már nem lesznek!
Mondandómat egy kacsintással toldottam meg, nem esett nehezemre felvenni azt a stílust, ami még középiskolai éveim alatt jellemzett, igazán kedvelt voltam a gyengébbik nem körében, hogyha fogalmazhatok így… Ámbátor kapcsolatok terén meglehetősen rosszul választottam, egyetlen kinézet hölgyeménnyel sem úgy alakultak a dolgok, ahogy annak lennie kellene, s ha ez nem lenne elég, akkor ráadásképp még csak nem is emberek voltak. Természetesen nem arra kell gondolni, miszerint holmi bestialitás van a történések mögött, azonban kétségtelenül az egyikük arrancar volt, míg a másik shinigami. ._. A hideg is kirázott a gondolatmenet hatására, mindenki eshet hibába! Feltételezésem beigazolódott, tényleg egy sportolóval hozott össze a sors, jobban belegondolva másnak értelme se sok lett volna. Kérdése és újabb beszólása után vonásaimon egy grimasz futott keresztül, először ennyivel tudtam le az egészet, majd némi elmélkedést követően szavakba is öntöttem válaszomat.
- A kíváncsiság vezet a megismeréshez, Én pedig szeretem a tudást, legyen szó bármiről és bárkiről. :P – megtanítottak rá, mennyire fontos felkészültnek lenni legyen szó a vadászatról vagy a hétköznapi információkról. – Haha, talán képes lennél nyilat ereszteni belém, csak azért, mert lefotóztalak? Ez jó… :sarcastic: Izé… Ugye nem gondoltad komolyan? :O.O:
Vigyora nem sok jót sejtetett, éppen ezért kezeimet összekulcsolva lőttem ki felé egy vékonyabb vízsugarat, értelemszerűen a fejét célozva. Remélhetőleg ennek köszönhetően lehűti magát és nem fog semmi meggondolatlant csinálni. :roll: Értelemszerűen ehhez nem a majdhogynem harminc fokos víz a legmegfelelőbb, de hát mindenki azzal főz, amije van, nemde?
« Utoljára szerkesztve: 2015. Aug. 12, 17:54:43 írta Hirako Shinji »

Karakterlap

Shirei Tenro

Quincy

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
18 800 / 30 000

Hozzászólások: 131

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 10 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Törött porcelánként is lehetséges ragyogni.

Post szín:
Mistyrose


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Nyilvános- és Gyógyfürdő
« Válasz #21 Dátum: 2015. Aug. 18, 22:56:13 »
Különös délelőtt

Mielőtt elhúzódtam volna, tényleg azon gondolkodtam, milyen jó lenne tönkretenni azt a kamerát a képekkel együtt. De olyan bunkó azért nem vagyok. Ha neki a fotózás munka, ám legyen, csak máskor figyeljen, kiket kap lencsevégre. Én is figyeltem arra, hogy megmaradjon a kütyüje, csak lefröcsköltem még egyszer, mintegy visszafizetve a korántsem vicces megjegyzését. Halkan nevetgélve odavetettem:
- Na, milyen a víz? - oké, itt lenne érdemes abbahagynom. Innentől kezdve visszafogom magam. Tulajdonképpen azt sem értettem, miért viselkedek ennyire hülyén. Csak a totál zakkantság jött át az egészből, miként lassan visszapörgettem fejemben az elmúlt percek eseményeit. De csak azóta vagyok ilyen, mióta felbukkant. A jelenléte tenné? Rossz ómen, főleg ránézve. Fogalma sincs, mire vagyok képes, ha épp nem érzem jól magam. Már pedig a hajam attól is égnek állt, ahogy őt néztem. Enyhén megrándult az arcom különös kacsintásától. Blöeeeh, miféle stílus ez? Undorító! Egész testemben beleborzongtam. Valahol úgy éreztem, megpróbál flörtölni, vagy valami rossz dumával elsimítani a helyzetet amibe csöppent. Az igazság viszont, hogy engem az ilyenektől szokott a hányinger kerülgetni.
Karakura szép város, de sajnos amilyen szép, olyan fura. Az emberekről nem beszélve! Van köztük pár idióta – férfi –, akik azt gondolják csakúgy szóba elegyednek valakivel, és előttük a világ, tele lehetőségekkel. Aha. Előttem meg az íj, amivel nem egyszer vágtam hátba, fejbe az illetőket, olykor meg... nem voltam rest a másik nem legféltettebb kincsét megcélozni, ha arról volt szó. Neki sem jósoltam más sorsot, amennyiben így folytatja.
A kíváncsiságról és tudásról szóló hablatyot figyelmen kívül hagytam, inkább az utána következőkre összpontosítottam.
- Nyilat nem kapsz, de most hogy mondod, az íjjal való csapásokat gyakorolnom kéne – szólaltam meg komolyabb hangnemben, és azonnal felálltam volna, mikor rájöttem: a törölköző a srác mögött van, akinek azóta sincs fogalmam a nevéről. Ahelyett, hogy kacsingatna, esetleg megmondhatná! A vízsugár után legalább elgondolkodhatok, miképp csapom le az íjammal, és miképp járok be minden fotózással egybefüggő munkahelyet, amiért ilyen... Ilyen fura a stílusa. Lekapott, szót sem ejtett a képek törléséről. Most meg lefröcskölt, mintha valami strandon lettünk volna. Kínomban a homlokomra kaptam, aztán mintegy „varázsütésre” kigyulladt fejemben az égő. Felszállt némi gőz, szóval takarásban tudtam eljátszani, hogy komolyan eltalált a vízsugárral. Persze, ésszerű, hogy amúgy nem tud vele sebezni, de játéknak nem lesz utolsó. Majd valahogy fokozatosan közel kerülök a törcsimhez, lecsapom, és elsietek. A terv megvolt, a kivitelezés maradt hátra.

Karakterlap

Kazuki Hiro

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
4 800 / 12 000

Hozzászólások: 14

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 2 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Naruki Post

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Nyilvános- és Gyógyfürdő
« Válasz #22 Dátum: 2016. Ápr. 05, 20:55:50 »
[Különös délelőtt]

Fancsali grimasszal reagáltam az újabb támadási forma lehetőségének emlegetése hallatán, ami lássuk be már-már megfelelt egy szaftosabb fenyegetésnek is! Egyre biztosabb voltam benne, miszerint ennek a kis találkozásnak a vége rendőrségi ügy lesz, azonban a kisasszony elképzelésével ellentétben nem szerény személyem fog helyet foglalni a vádlottak padján! Akárhogy is nézzük, ugyan a kép elkészülte engedély nélkül történt, mindazonáltal nem lett felhasználva, az ember pedig igazából azt fotózgat magának otthonra, amit csak akar. :x Ezzel szemben a testi sértés vádja már annál reálisabb következményekkel járna, hovatovább, amennyiben nyolc napon túl gyógyuló sérülést okozna az úgynevezett gyakorlatozása közben, még akár börtönbe is kerülhetne!
- Nem félsz attól, hogy eltörik az akció közben? :roll: - tettem fel a kérdést nagy szemforgatás közepette, igyekezvén valamilyen módon lebeszélni fürdőpartneremet arról az eshetőségről, mely szerint a tettek mezejére lépjen. - Elég magas itt a páratartalom, s javíts ki, hogyha tévednék, de tudomásom szerint a nedves fa könnyebben törik.
Nem olyan régen fejeztem be középiskolai tanulmányaimat, ettől függetlenül be kell valljam, nem túl sok órán figyeltem oda túlzottan, akkoriban inkább a lidércvadászat volt az, ami lekötötte a figyelmemet. No, meg persze időt kellett szakítani az osztályban lévő csinos társnők megfelelő szemrevételezésére is. Igaz, ami igaz, sajnálatos módon ilyen szituációba az oskola falai között sosem keveredtem, de ugye ahogy a mondás is tartja, ami késik, az nem múlik! Elmélkedésem közepette a beállt csend zavaró létére lettem figyelmes, ami kérdőjelek egész tucatját okozta volna a fejem fölött, hogyha valamilyen mangában szerepelnénk.
- Hahó, jól vagy?
Előre rosszat sejtve próbáltam kisilabizálni a gőzön keresztül vajon mi történhetett. Talán teljesen megsértődött és hallgatásával akar megbüntetni? Nos, amennyiben ez volt a terve, hát nem jött be, tökéletesen el vagyok én magamban is, háh! Tüntetőleg hátat fordítottam a lánynak és inkább kikönyököltem a medence szélére. Lehunyt szemekkel kíséreltem meg élvezni a gyógyvizet, azonban a képzeletbeli tücsökciripelés egyre jobban bosszantott. A halántékomon lüktető dühérrel és ingerült mordulás közepette fordultam meg, kisebb hullámverést keltve ezáltal. Továbbra sem szólalt meg, ráadásul igazándiból eléggé aléltnak látszódott. Na, még csak ez hiányozna, ha itt találnak egy ájult csajszival, jócskán meztelenül, azt biztos nem fogom tudni kimagyarázni egyszerűen, a készült képekről nem is beszélve! Kétségtelen, hogy viselkedése miatt valójában nem érdemli meg, de a saját érdekemben nem tehetek mást, megmentem az életét, mielőtt vízbe fulladna. Fejben a biztonság kedvéért azért összeszedtem az újraélesztés lépéseit, a mellmasszázson át, egészen a szájból szájba lélegeztetésig. Némileg vöröslő fülekkel evickéltem közelebb, minden perc számított!
« Utoljára szerkesztve: 2016. Ápr. 05, 21:12:30 írta Kazuki Hiro »

Karakterlap

Shirei Tenro

Quincy

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
18 800 / 30 000

Hozzászólások: 131

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 10 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Törött porcelánként is lehetséges ragyogni.

Post szín:
Mistyrose


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Nyilvános- és Gyógyfürdő
« Válasz #23 Dátum: 2016. Jún. 30, 12:17:33 »
Különös délelőtt

- Dehogy félek én! – vágtam rá magabiztosan, és mintegy megerősítésképp, mosolyogtam is hozzá. Mindketten tanultunk fizikát, így biztos lehetett a srác abban, hogy jól tudtam, vizesen miképp viselkedik a fa. Ennek ellenére úgy voltam, a fegyvercsapás igenis gyakorolható. Maximum nem idebenn, inkább kint. Ott a tér amúgy is tágasabb, nagyobb eséllyel törném össze a kameráját, az íj egész biztosan megszáradna, és ezek mellé futnék is egy jót. Hmm, csupa előny származna belőle!
Hasznosnak bizonyult a víz alatt töltött másodpercek száma. Főleg, mert percekké változtak. S ennyi idő alatt nemcsak azt ötlöttem miképp lépek le, de még az is megvolt, hogy legközelebb kin és mit fogok gyakorolni. Szóval nagyobbá gyarapodott jókedvvel vártam a srácra. Érdekelt, mikor esik le neki a tantusz, hogy elhallgattam.
Viszont búvárkodni, levegőt visszatartani tudtam a legkevésbé, és ahogy az idő telt, kezdett fogyni, a türelmemmel egyenes arányosságban. De azért sem törtem fel hamar, mert végre hallottam közeledni.
Amint elég közel ért, azonnal kirobbantam a vízből, hogy szép, lendületes mozdulatokkal képen fröcsköljem, már ha nem lett volna elég belőle. Közben sűrű, mély sóhajokkal igyekeztem pótolni az oxigént. Elvégre nem hiányzott volna egyikünknek sem egy tényleges bekómálás… Vagy hát, nekem legalábbis biztosan nem!
Visszatérve hozzá: amennyiben nem volt elég elővigyázatos, új kéznyomot is begyűjthetett az arca jobb oldalára, amit már nem bántam volna, ha mondjuk fel is tölt valamilyen nagy képmegosztóra.
- Megvagyok - válaszoltam késve kérdésére, aztán odalépkedtem a törölközőmért, ami éppenséggel eddig a háta mögött volt. Ennél gondolkodtam el azon, megérné –e lelépni? Elvégre nem unatkoztam, ha pedig útra keltem volna, előbb-utóbb biztosan a ház kertjében kötnék ki megint. Több változatosság meg nem ártott volna. Ezért úgy döntöttem, hogy még maradok, és helyette leültem a vízbe. Majd az idegen felé fordultam, kényelmesen hátradőlve.
- Ahogy elnézem te is, szóval azt hiszem, egyikünknek sem kell a másikért aggódnia. Vagy te hőstípus lennél? – kérdeztem felvont szemöldökkel. Jó, oké. Utánam eredt, mikor már túlzott mértékűvé nőtt a hallgatás. De azért bevallom, hogy ha ő lett volna a földkerekség legutolsó pasija, se bíztam volna rá az életem! Nem, akkor inkább komolyan a víz alatt maradok.
- Vagy inkább a perverz disznó szerepkörét akartad biztosítani? Mert ha igen, ne aggódj! Az én szememben már biztosan annak nevezheted magad - A kamerás eset után elhatároztam, hogy körbejárok tényleg minden helyet, ahol fotózással foglalkoznak, esetleg fotózást oktatnak. Esetleg újságszerkesztőkhöz is betérek. Ahhoz viszont... tudnom kéne egy nevet.
Nem volt szokásom ennyit dumálni. De muszáj volt plusz infóhoz jutnom, és különben is bunkónak tartottam a pasast, amiért ennyi idő után nem tudta magától kiböfögni.
Komoly képpel összefontam karjaim mellkasom előtt. Persze úgy, hogy az eltálal kissé megemelkedett keblek ne bukkanjanak elő. Ezért még előrébb is dőltem a kellemes vízben. Inkább hallgatok. Majd csak kiolvassa a szemeimből a kérdést, vagy max. edzés közben fedi fel magát. Én tudok várni, de neki nem lenne sok ideje egy-egy ütés közt.