Nyilvántartás > Vaizard

Hanabi Shiori

(1/1)

Hanabi Shiori:
°Név: Hanabi Shiori
°Nem: nő
°Kor: 232 (20-nak néz ki)
°Kaszt : vaizard
°Felszerelés : zanpakutou
°Szívének különleges dolog: A 229. születésnapjára Masakitól kapott darus medál. Mióta megkapta kincsként őrzi, és akárhányszor csak ránéz, eszébe jut az akitől kapta, és az hogy mennyire szereti őt.

°Kinézet:
Első ránézésre egy húszas éveinek elejében járó átlagos lány benyomását kelti. Átlagos japán női mértéknél magasabb ugyan, de azért nem is égimeszelő a 170 cm-es magasságával. Mára már szinte teljesen maga mögött hagyta a visual kei korszkának lolitaszerű megjelenését, azonban a képet továbbra is színesítik a rajta található tetoválások, különösképp az amelyik szinte a fél nyakát befedi. Mióta az emberek világában él, próbál lépést tartani a ruhaviselési sztenderdekkel a könnyebb beilleszkedés érdekében. Az utóbbi években, a nyugati kultúra elterjedésével párhuzamosan kedvelt ruhadarabjaivá váltak a szűkszárú nadrágok, tornacipők, színes pólók, leggingsek és néhány régebbről maradt kedvenc szoknyája. Zöld szemszíne mellett, barna haja sem változott sokat, eltekintve az éppen aktuális hajdivat befolyásától. Jelenleg hosszú haját egyenesre vágott frufruval a legtöbb esetben kibontva hordja.
°Jellem:
Szabadidejében szeret olvasni, zenét hallgatni, és főzőcskézni (utóbbit persze, ha megfelelő állapotban találja a konyhát...) És nem hanyagolja el a gyakorlást sem, hiszen egyik kitűzött célja minél hamarabb elsajátítani a Yoruichi által oly híressé vált shunko harcmodort.
Személyiségét tekintve zárkózott, de alapjában kedves és segítőkész. Senkivel sem bánik mogorván, kivéve azt aki nagyon rászolgál, de túlságosan bizalmasan sem viselkedik senkivel. Egyik fő jellembeli vonása, hogy nehezen engedi közel magához az embereket, vagy fűzi szorosabbra a kapcsolati szálakat, mert fél, hogy elveszti azt akihez közel került. Ez a dolog nagyon meg tudja viselni, hiszen akit mégis sikerül teljesen a bizalmába fogadnia ahhoz a végletekig ragaszkodik, mindent megtesz érte, legyen az valami kis csekély segítség, vagy mondjuk a saját dolgairól való lemondás. Végső esetben nem tétovázik akár az életét is feláldozni azért a valakiért. Jelenleg talán az egyetlen ilyen személy Masaki Sachi, akiben úgy érzi előző kedvese, a tragikusan elhunyt Haruo után, hosszú idő elteltével ismét megtalálta élete értelmét. Kapcsolatuk korántsem mindig harmonikus, de Shiori mégsem tudná elképzelni a további életét Masaki nélkül. Ez az egymásra találás azért is hathat különösen meglepőnek, hiszen jó néhány évvel ezelőtt, még a Seireiteiben töltött kapitányi évek alatt igencsak ellenszenves érzelmek fűzték őket egymáshoz. De a hollowifikációs incidens után egyedül eltöltött évek megváltoztatták a lányt, és más emberszemlélettel tért vissza ismét Karakura Townba. Olyannyira, hogy pár rövidke év alatt odáig mélyült kapcsolatuk, hogy Masakiék családi szentélyében örök hűséget fogadtak egymásnak, és házasságukat egy gyűrűsujjukon viselt, egymás nevét leíró tetoválással is megpecsételték.
A mindennapokat tekintve törekszik arra, hogy kompromisszumokat kötve viszonylag békésen sikerüljön együtt élnie a többi Karakurában tanyázó vaizarddal. Jelenleg nem dolgozik sehol hivatásszerűen, de megfordult már kórházakban nővérként, és számtalan más munkahelyen is. Manapság alkalmanként a Devil smile nevű banda beugró gitárosa, vagy beugró a Popcorp egyéb produkcióiban is.

Előtörténet:

Nem nekem való a nemesi élet
Azokhoz a lelkekhez hasonlóan akikből később nagy eséllyel shinigami vált, Shiori is Seireiteiben látta meg a napvilágot, egy kisnemesi család legkisebb gyermekeként. Bár a családjuk az ő születéséig nem sok shinigami felmenőt mondhatott magáénak, rájuk viszont nagyon büszkék voltak, hiszen mind legalább középvezetői posztig törtek előre a ranglétrán. Ebből kifolyólag a kis Shiori is számtalan sok történetet hallott a fontos küldetésekről amiket véghez vittek, azonban neki túlságosan meseszerűnek tűntek ezek a dolgok, ahhoz, hogy komolyabban elgondolkodjon rajtuk. Nemesi család lévén tartották a kapcsolatot néhány shinigamival, ám Shiori számára ők is csak egyszerű embereknek tűntek, attól eltekintve, hogy mindig fegyvert hordanak maguknál. Pláne, hogy előszeretettel lógott meg a családi összejövetelekről, hogy a birtok falain túl zajló életet figyelje a kerítés tetejéről. Nővérei és bátyja számára napi program volt bújócska keretében előkeríteni a lányt, ha be szerették volna mutatni egy-egy új ismerősnek. Ő inkább az a csendes lázadó típus volt, aki megtette ugyan amit elvártak tőle, de folyton a kibúvás lehetőségét kereste. A magántanár illemóráit is csak azért ülte végig, és hallgatta az állandó parancsolgatás arról hogyan üljön, hogyan viselkedjen társaságban, mert ezen kívül nagyon sok érdekes dolgot is tanulhatott a történelemről, és a tudományokról. Sosem volt a társaság középpontja, és az idők folyamán egyre csak zárkózottabb lett egy furcsa érzéstől ami kezdett eluralkodni rajta. Sokáig fel sem tűnt neki, hogy nem normális amit érez, hiszen ők, ellentétben az egyszerű Rukongai lelkekkel rendszeresen étkeztek. Idővel azonban rájött, hogy a családjának többi tagja nem azért veszi magához az ételt amiért ő, pusztán csak az élvezet kedvéért. Senkinek sem beszélt róla, ám lassanként mégis kiderült, hogy Shiori nem átlagos. Több sem kellett apjának, máris minden figyelmét rá irányította, és rövid úton elintézte a felvételét a Lélektovábbképző Akadémiára, anélkül, hogy egyáltalán megbeszélte volna a lánnyal szeretne-e shinigami lenni. Túlságosan elvakította a büszkeség, hogy családjuk ismét egy shinigamit nevelhet, és nem törődött azzal, hogy Shiorinak ehhez egy cseppet sem volt kedve. A lány azonban eleget téve az ő szemében kötelességnek, hogy kijárja az akadémiát, nem ellenkezett és hamarosan megkezdte tanulmányait.

Felbukkan az Őrangyalom
Zárkózottsága az Akadémián sem tűnt el varázsütésre, sőt inkább csak felerősödött az őt körülvevő légkör miatt. Cseppet sem érezte, hogy rászolgált volna osztálytársai ellenszenvére és kérdőre vonásaira. Sokszor megkapta ugyanis titkoltan és nyíltan is,hogy a családja nélkül esélye sem lett volna bekerülni az Akadémiára. Hogy bebizonyítsa tévednek, próbált a lehető legszorgalmasabban tanulni, és minél tökéletesebben elsajátítani a démonmágia és kardforgatás művészetét. Szinte észre sem vette, de minél mélyebbre ásta magát a tanulmányokban, annál jobban megkedvelte a shinigami létet, ami eleinte annyira hidegen hagyta. Sokkal kézzelfoghatóbbnak tűnt minden, és alig várta, hogy megismerhesse a saját lélekölő kardját, aki majd segíteni fogja a harcokban. Ám szorgalma és bizonyítani akarása nem a várt eredményt hozta a társasági megítélése szempontjából. Protekciós nemesből stréber nemessé nőtte ki magát a köztudatban. Egy idő után rájött, hogy képtelen megszabadulni a sztereotípiáktól, ezért igyekezett nem foglalkozni többet velük. Bár azért kicsit bosszantotta, hogy az ő háta mögött is ugyanúgy súgnak össze a folyosókon, mint amögött a felsőbbéves nyurga srácé mögött, akiről azt rebesgetik vámpír. Nem tudta higgyen-e ezeknek a szóbeszédeknek, de szó mi szó mindenki eléggé tartott tőle, úgyhogy nem kockáztatta meg, hogy személyesen járjon a dolog végére. Pedig már akkoriban is kifejezetten irritálta a megjelenése, és a néha megejtett nyúlfarknyi diskurzus mikor épp figyelmetlenségből felöklelte a folyosón.

Akadémistaként[/b]
A harmadik év végére, már mondhatni gyűlölte magát az akadémiát, annak ellenére, hogy szeretett volna halálisten lenni. Izgatottan várta a záróvizsgát, és azt hogy kikerüljön innen, és felvegyék egy osztagba. Az viszont frusztrálta, hogy a zanpakutouja még nem kommunikált vele. Nem volt ezzel egyedül az évfolyamban, de aggodalommal töltötte el, hogy nem sikerült kapcsolatba lépnie vele, annak ellenére, amennyit próbálkozott. Valahogy sosem volt meg az összhang aminek kellett volna lennie. Utolsó lehetőségként egy esetleges évismétlés előtt, a tanárok egy éles gyakorlat keretében adtak alkalmat a diákoknak a shikai elsajátítására. Shiori nagy reményekkel vágott neki ennek a gyakorlatnak, és a várva várt siker nem is maradt el. Kisebb és pár nagyobb sérülésárán, de sikerült előhívnia Shugotenshit az újdonsült Őrangyalát. A záróvizsgáig fennmaradó időt egymás megismerésével és a shikai támadás tökéletesítésével töltötték. Kissé talán ironikus, de Shiori a zanpakutouja szellemében, aki tulajdonképpen a saját lelke egy darabjának megtestesülése, talált igazi barátra. Shugotenshi hamar átvette a rég nem látott bátyus szerepét a lány szemében az apáskodó hozzáállásával és türelmes hallgatóságnak bizonyulásával.

Út a 10. osztag szívébe
Kezében a friss papírokkal Shiori útja először a 2. osztagba vezetett Shihouin Yoruichi, de szűkebb értelemben véve Urahara Kisuke parancsnoksága alá. Itt rengeteg hasznos közelharci technikát tanult, amiket azóta is előszeretettel alkalmaz. Többek között az itt eltöltött idő alatt fejlesztette tökélyre a shunpoját is. Igaz jónéhány kék-zöld foltba és tetőről a gyanútlan járókelők orra elé bucskázásba került, de végül sikerült. És később az is előnyére vált, sőt mondhatni életet mentett, hogy személyes kapcsolatba került a 12. osztag későbbi kapitányával. Szeretett ebben az osztagban dolgozni, jónéhány sikeres küldetésen is részt vett már mikor az áthelyezését kérvényezték. Nem személyes okokból, csupán a 10. osztag emberhiánnyal küzdött egy hosszabb kimenetelű és nagyszámú áldozattal járó küldetés után. Úgy esett, hogy Shiori is az áthelyezendő tisztek listájára került, így csomagolnia kellett, de nem bánta, mert úgy tekintett a dologra, mint egy új lehetőségre. Reményei be is igazolódtak, hiszen a 10. osztagban felettébb kedves fogadtatásra talált, és a kapitány karizmatikus személyisége egyből meg is babonázta. Szorgalmasan dolgozott az osztagban és lépdelt előre, mígnem már az egyjegyű sorszámot viselő tisztek közül valónak mondhatta magát.

Haruo
Minél feljebb került, annál személyesebb kapcsolatot ápolhatott a kapitánnyal, mígnem azt vette észre, hogy beleszeretett. Életében először volt szerelmes, és úgy tűnik érzelmei viszonzásra is találtak, mikor átvette a 10. osztag hadnagyi karszalagját. Akkortól fogva szinte tökéletes párost alkottak ők ketten, mind a munkában, mind a magánéletben. Shiori ahova tehette elkísérte kapitányát, így jónéhány kapitányi gyűlésnek is fültanúja volt odakintről, bár így is tisztán követhető volt az egész, az úgy öt perc után fellépő pattanásig feszült ordítozós hangulattól, köszönhetően a 7. osztag újdonsült kapitányának. Shiori cseppet sem kedvelte azt az embert, pláne, mikor kiderült, hogy ő volt az a kétes hírű vámpír az akadémiáról. Számtalan alkalommal jött haza miatta idegileg kikészülve Haruo egy-egy gyűlésről. Legszívesebben beültette volna azt az alakot a saját régi magántanára illemórájára, de szerencsére mivel ő csak egy hadnagy volt, ezért nem kellett sűrűn szót váltania vele. Ettől eltekintve békésen teltek Shiori és Haruo napjai. Tipikusan a túl szép, hogy igaz legyen kategória, ami bizony nem is tarthatott örökké, ugyanis egy küldetés az első hatalmas és fájdalmas fordulatot hozta a lány életébe. Egy kétfős magánküldetésükön az emberek világában csapdába csalták őket, és többszörös túlerőbe kerülve kellett küzdeniük a seregnyi Menos Grande ellen. Minden erejüket bevetve harcoltak, Shiori mégis azt hitte itt most mindennek vége lesz. Ez nem következett be, de alány nagyon súlyos árat fizetett az életbenmaradásáért. Haruo feláldozta magát egy támadást bekapva Shiori helyett, ami sajnos az életébe került. A fájdalom, és a szomorúság olyan mélységeket nyitott meg a lányban, amik hatására felfedezte magában az erőt a bankai szint eléréshez, de ez sajnos már csak az ellenség legyőzéshez volt elég, Haruo életét már nem tudta megmenteni vele...

Gyászos kapitányi évek
Shiori visszatérése, és részletes beszámolója után az osztag egy szörnyű ténnyel kellett hogy szembesüljön...kapitány nélkül maradt. Akármennyire is "vigaszdíjnak" érezte a pozíciót, Shiori mégis elfogadta a neki megszavazott kinevezést. Tudta ugyan, hogy nála sokkal alkalmasabbak is léteztek a pozíció betöltésére, de nem akarta visszautasítani a tisztjei és a gotei 13 belé vetett bizalmát. A virágzása azonban, ami Haruo mellett kiteljesedni látszott ismét magányos zárkózottságba fordult. Hetekig hónapokig nem látták mosolyogni, sőt a kötelező teendők miatti megjelenéseken kívül, volt hogy egy ideig egyáltalán nem látták. Úgy érezte teljesen egyedülmaradt, és alárendelte magát a gyásznak. Családja hiába próbálta, nem tudott enyhíteni a Haruo elvesztése miatt érzett fájdalmán. Egy idő után azonban legalább addig eljutott, hogy sikerüljön elfedni az odabent változatlanul tomboló ürességének fájdalmát és felvéve egy hamis mosoly álarcát sikerüljön eloszlatnia környezete terhelő aggodalmát. Ismétcsak ironikus, de talán az egyedüli dolog ami pár röpke pillanatra feledtetni tudta vele a szomorúságát, az volt mikor épp vérre menő szócsatát vívott a 7. osztag önfejű kapitányával. Gyűlölte Masakit, és sokáig be sem ismerte magának, de utólag visszagondolva hálás neki azért, hogy annyira bele tudott feledkezni egy-egy vitába, hogy megint érezhetett egy keveset a régi lelkesedéséből. Ettől függetlenül, viszont akkoriban képes lett volna egy kanál vízben megfojtani a minden egyes gyűlést csak hátráltató, igazából senki sem tudja, vagy csak nem beszél róla, hogy miért kapta meg a címet, kapitányt. Volt, hogy annyira belefeledkeztek egymás mindennek elhordásába, hogy mire észbekaptak, már kiürült a terem, és a többi kapitány a kertben ücsörögve vitatta tovább a többi napirendi pontot. Nem csoda, ha inkább menekülőre fogták, hiszen néha egy-egy bútordarab is szárnyra kapott kettejük között, vagy bármi kéz ügyébe eső mozdítható tárgy. Ezektől a csetepatéktól eltekintve Shiori békében vezette az osztagot addig a bizonyos második nagy fordulópontig, ami újfent gyökeres változást hozott az életébe.

Kifordított önmagam és évszázados bolyongás
A vaizardok nagyrészéhez hasonlóan Shiori is Aizen Sousuke mesterkedésének eredményeként kényszerült megküzdeni a saját belső hollowjával ha nem akarta, hogy az eleméssze. Az ő példánya egy útszéli örömlányt megszégyenítően szemérmetlen és mocskos nőszemély volt. Már csak ezért sem engedhette, hogy az övé legyen a teste irányítása, mert ki tudja mit művelne vele...

Shiori hollow énje
Harc közben mindenféle alattomos eszközzel próbálta előhívni Shioriban a legmélyebb bűntudatot, és kényszeríteni arra, hogy összetörve önként adja át magát. Habozás nélkül állította, hogy Haruo halála is egyes egyedül csak az ő hibája, és ha nem lenne ilyen gyenge és szánalmas, a férfi még ma is élhetne. Nagyon jól tudta, hogy ezzel tudja a legnagyobb sebet ejteni Shiori lelkén, nem a zanpakutouja pengéjével. A lány mégis küzdött, és akármennyire is okolta magát a történtekért, fel-fel sejlettek benne Haruo utolsó szavai, amikkel megígértette vele, hogy nem teszi ezt, és megpróbál boldogan élni. Hatalmas erőfeszítések árán, és az olyannyira gyűlölt bankaiának előhívásával végül sikerült győzedelmeskednie a benne lakó hollowon, igába hajtva annak erejét. Ebben jelentős segítséget nyújtott a velük együtt szintén tőrbe csalt Urahara Kisuke. Ekkor Shiori újjászületett... Nem volt többé Hanabi Shiori, a 10. osztag kapitánya, nemesi családból származó shinigami... ennek most mind búcsút kellett mondania, és elmenekülnie Seireiteiből, ahonnan vérdíjat kitűzve a fejére kényszerítették arra, hogy elhitesse mindenkivel meghalt. Családjáról azóta sem hallott semmit. Hanabi Shiori mostantól egy új faj üldözött képviselőjeként kell hogy éljen tovább, amit úgy neveznek vaizard. A shinigamik és hollowok fajának keveréke, akiknek létezése tabu, ők ennek ellenére mégis élnek és virulnak. Seireitei azonban nem tudhat róluk, különben annak beláthatatlan következményei lennének. Ezért mindannyian, hiszen nem csak egyedül változott át, hanem az akkori gotei 13 vezetőségének jelentős hányadával együtt... bujdosni kényszerültek. Shiori azonban nem követte a többieket egy Urahara segítségével megszerzett közös búvóhelyre, hanem egyedül vágott neki az 1900-as évek elején járó Japánnak. Nagyon sok helyen járt és nagyon sokmindent látott, ugyanis a Kisukétől kapott sosem öregedő póttestével nem maradhatott sokáig feltűnés nélkül egy helyen. Maximum húsz évet engedélyezett magának mindenhol mielőtt ismét továbbállt. A titkáról senkinek sem beszélt, így ismét teljesen egyedül maradt egyetlen támaszával Shugotenshivel. Járt Okinawán, ahol elsajátította a főzés magas szintű művészetét egy kedves nénitől. Többször járt a fővárosban nyelveket tanulni, ugyanis szeretett volna minél több európai nyelvet megismerni, de ezt főleg csak az utóbbi évtizedekben tehette meg. Önkéntesként segédkezett több háború hadikórházaiban is, így egész jól ért az elsősegélynyújtáshoz , aminek azóta is nagy hasznát veszi. Később a békés időkben megtanult gitáron is játszani, mert úgy érezte megnyugtatja, ha dallamokba öntheti az érzéseit. Van pár saját szerzeménye is, de ezeket sohasem mutatta meg senkinek. Ezenkívül gazdagodott még egy tetoválással is. A hollowirtást, amiből egész eddig állt az élete, olyannyira vissza kellett redukálni a feltűnés elkerülése végett, hogy csak akkor húzhatta elő a zanpakutouját, mikor közvetlen veszély fenyegette. Kifejlesztett és elsajátított egy kidout is, amivel az egyszerű városi emberek számára láthatatlanná tette a póttestét, hogy még kevesebb feltűnést keltsen ha épp az égen sétál egy karddal a kezében. Viszonylagos magányban élt le majdnem száz évet, mikor feltámadt benne egy érzés. Épp egy újabb költözés küszöbén állt, és nézegetve Japán térképét úgy érezte vissza kell mennie Karakurába és megkeresnie a többi vaizardot. Nem tudta ott találja-e még őket, de nincs vesztenivalója. Elérkezettnek látta az időt, hogy oly sok idő után ismét szembenézzen velük, és bocsánatot kérjen azért, hogy annak idején se szó se beszéd hagyta el társait.

Régi ismerősök, újjászületett érzések
Egy Kisukénél tett kitérő látogatás után kezében a búvóhely címével indult neki a nagy küldetésnek. Egész úton azon gondolkodott vajon mennyit változtak. Nagy reményekkel, és kétes fogadtatástól tartva érkezett meg a kihaltnak tűnő raktárépület elé, amiből kiszűrődve viszont ismerős hangok tudatták vele jó helyen jár. A fogadtatás viszont tényleg elég vegyesre sikeredett... Valami karácsony előtti ünnepségbe cseppent, így sok ismeretlen arc fogadta a régi ismerősök mellett. Ám köztük is volt, akit elsőre fel sem ismert, például a piercinggel bővelkedő Shunt, vagy a teletetovált, szögegyenes hajú Masakit aki épp egy szál boxerban próbált szabadulni valamiféle jelmezből. A többiek viszont szinte semmit sem változtak... Yasu szeretrohama kicsit zavarba is hozta a lányt, de hát ő mindig is ilyen volt. Furcsa érzés volt megint olyan emberek közé kerülni akik többet tudnak róla még így száz év távlatában is, mint azok akikkel ez idő alatt évekig egy szomszédságban élt. Nosztalgikus, mégis új érzés, hiszen mindenkin meglátszik az eltelt idő nyoma, kin többé kin kevésbé. Úgy érezte el fog tartani egy darabig mire újra megismer mindenkit, és ez fordítva is igaz. Szinte még le sem tette a böröndöt a kezéből máris egy égető problémával találta szemben magát... mégpedig, hogy hol fog lakni. A raktár kialakításánál nem vették figyelembe az esetlegesen érkező új lakókat, így csak annyi szobát alakítottak ki, ahányan akkor voltak, így úgy tűnt Shiori szállás nélkül marad. Ám hamarosan érkezett is a megoldás, aminek a lányon kívül talán csak az érintett házigazda örült kevésbé. Újfent a sors kezének munkája lehet a dolgokban, hiszen úgy alakult, hogy Masaki és Shiori szobatársak lettek, ami tekintve a száz évvel ezelőtt félbehagyott viszonyukat nem bizonyult túl jó ötletnek. De nem nagyon volt más választás, így kisebb nagyon erőszakos ráhatással, de mindkét fél elfogadta a fennálló helyzetet, és sor került az első egy szobában töltött éjszakájukra, aminek az lett a vége, hogy Masaki a vendégágyon, Shiori pedig a földön kötött ki... De meglepő módon, mintha elszállt volna az egymás iránt érzett gyűlöletük, egész békésen megvoltak egymást mellett. Bár ez többnyire annak is köszönhető, hogy Shiori nem szeretett volna alvóhely nélkül maradni, Masaki pedig álmában sem tett volna kárt a mellesleg roppant igényesen berendezett lakosztályában. Talán kicsit kezdték megkedvelni is egymást, ám ezt egyik fél sem ismerte volna be nemhogy a másiknak de magának sem. Ekkor azonban a Sors megint kezébe vette az irányítást, és egy majdnem tragédiának köszönhetően rávette őket hogy felfedezzék magukban és kimondják az érzéseiket. Ám ezzel nem oldódtak meg egy csapásra a gondok... sőt innentől kezdve csak bonyolultabb lett kettejük viszonya mint ezelőtt volt. Túlságosan sok fájdalmat éltek át mindketten ahhoz, hogy most csak úgy csettintésre boldog párkapcsolatban éljenek. Először arra kellett rávenniük magukat, hogy megnyíljanak a másik előtt, de már az is hatalmas feladatnak bizonyult, hogy beszéljenek az őket nyomasztó múltról, de ez elengedhetetlen ahhoz, hogy segíthessenek begyógyítani egymás sebeit. Azóta is próbálnak ezen dolgozni, hol több, hol kevesebb sikerrel immáron több mint két éve. Manapság újra elkezdett hódolni régi nagy szenvedélyének, a gitározásnak is, hogy leporolgassa a hosszú évek alatt összeszedett tudását. Ebben legnagyobbrészt az ösztökéli, hogy ezzel láthatóan örömet okoz az ennek persze makacsságából adódóan nem igazán hangot adó párjának. Másrészt pedig a véletlen folytán ismeretségbe került egy szárnyait bontogató jrock együttes tagjaival, akikkel a zene miatt hamar megtalálta a közös hangot. Olyannyira, hogy még azt is elvállalta, hogy néhanap besegít nekik egy egy koncerten live support gitárosként.



(click to show/hide)
Hagyományosan egy kami két lelket birtokol, egy gyengédet (nigi-mitama) és egy öntudatosat (ara-mitama). Az ara-mitama a lélek nyers és erőszakos oldala, és általában ez a kami első megjelenési formája. Hogy ezt lecsendesítsék és megjelenhessen a nigi-mitama, különböző rituálékat és „istentiszteleteket” tartanak. A nigi-mitama a kami normál állapota, míg az ara-mitama háborúk és katasztrófák során kerekedik felül. Ezt a két lelket gyakran egymás ellentettjeiként azonosítják. Az ara-mitamát ezen kívül még további két részre osztják: amatsu-kami (a mennyei istenség) és kunitsu-kami (a földi biradalom istene).
Shiori zanpakutouja Tsukiyomi-no-mikoto (月読 röviden Tsukuyomi vagy Tsukiyomi) kamitól kapja az éltető erejét. Tsukyomi a sinto vállásban, és a japán mitológiában a hold istene. Ő volt a másodszülött a „három nemes gyermek” közül, amikor Izanagi-no-mikoto, az isten aki megteremtette az első szárazföldet, megtisztította magát bűneitől miután megszökött az alvilágból felbőszült halott felesége karmai közül. Tsukuyomi apja tisztító fürdőzése közben, annak jobb szeméből született. Habár más történetek szerint egy fehér réz tükörből származik, amit Izanagi-no-mikoto a jobb kezében tartott.
A mennyben élt, testvérével Amaterasu Okamival, a napistennővel. Azzal viszont, hogy megölte az étel istenét, Uke Mochit magára haragította testvérét. Amaterasu maga helyett küldte Tsukuyomit, hogy vegyen részt Uke Mochi ünnepi lakomáján. Ő viszont olyan visszataszítónak találta az étel felszolgálási módját, hogy mégha maga a lakoma pazarul is nézett ki, megölte a vendéglátóját. Amint Amaterasu erről tudomást szerzett, annyira megharagudott testvérére, hogy soha többé nem akarta látni. Átköltözött a menny egy másik részére. És ez az oka annak, hogy a nappal és az éjszaka sohasem találkoznak egymással.
Tsukuyomi istenség lelke különböző formáiban jelenik meg Shiori zanpakutoujának egyes szintjein. Shikai formában az ara-mitama kunitsu-kami, bankai formában a nigi-mitama, és senbankai formában az ara-mitama amatsu-kami lélek dominál.

* Zanpakutou neve: Shugotenshi (valójában maga Tsukuyomi, de Shiori erről egész eddig nem tudott)
* Fajtája: fény-árny
* Kinézete: egy fekete saya-val rendelkező katana, aranyszínű pengével. Egészben
Penge

Shikai:(tehát Tsukuyomi ara-mitama kunitsu-kami formája)


* Parancsszava: Kagero! (sötétedj)
* Kinézete: A kard egy ezüstszínű bárd alakját veszi fel. Szabálytalanul megmunkált, ám annál masszívabb fegyverről van szó, tehát nem éppen pehelykönnyű. Még annak ellenére is, hogy a felső részén, a nyélhez kapcsolódó fej nem szilárd, hanem ugyanennek az anyagnak a lassan kavargó változata. Majdnem úgy kell elképzelni, mintha higanyból lenne, de a fémhez csak a megjelenésében van köze. A bárd feje inkább energia természetű, hiszen innen indul ki a shikai támadás.
* Támadásai:
[li$i]Kuroi Gengetsu (黒い  弦月sötét félhold)
     Ennek az energiatömegnek egy része suhintásara félhold formában hagyja el a pengét. Mérete a bárd fejének méretével egyezik meg. A fegyvernek pedig 5 másodperc kell, hogy egy ugyanolyan méretű újabb nyalábot indíthasson. Ha ennél előbb indítják, a mérete kisebb lesz, mint az előzőé.

Meigetsu (明月 –telihold)
    A bárdot maga előtt körbefordítva a fejét alkotó anyag egy kör alakú pajzsot hoz létre Shiori előtt. Szemből teljesen átláthatatlan, viszont a túloldalról ő tökéletesen átlát rajta. Mint a kétoldalú tükrök, azzal a különbséggel, hogy az ellenfele csak a sötéten kavargó anyagot látja maga előtt. Mivel a pajzs nem teljesen szilárd, így a fizikai támadásokat hatékonyabban nyeli el a rugalmas rezgésvezetés révén. Úgy működik, mint egy nem newtoni folyadék, ami ha erőt fejtenek ki rá, megszilárdul. Tehát ebből kifolyólag a katanák élét, vagy az öklöket könnyedén hárítja, az energia alapú támadásoknak és kidouknak azonban elég kis mértékben áll ellen. Ha a hátsó feléhez érinti a tenyerét, akkor minimálisan mozgatható is, hogy az őt érő támadás irányba terelje.

Suikomu – zenhan ( 吸込む -前半 Elnyelés – első fél)
     Aktiválva a képességet, a bárd képes erőt meríteni a fény/víz(jég)/föld/növény (éltetőként definiált természeti erők) alapú támadásokból, amik a fegyver ellenállóságát növelik. Ez abban nyilvánul meg, hogy nehezebb elpusztítani a pajzsot és erősebbek a félholdak. Számszerűsítve +3 pontot ad a zapakutou képzettséghez. De ezt csak és kizárólag a fentebb említett zanpakutouk támadásai idézik elő. Az elemitől különböző, tehát illúzió/méreg/vér/erő és sima kidou típusok ellen nem érvényes az elnyelés. Bankai:(tehát Tsukuyomi nigi-mitama formája)

* Neve: Yuumei Shugotenshi
* Kinézete: Shiori haja kifehéredik, ruhája egy szintén fehér, tradicionális kimono-hoz hasonlító öltözékké alakul. Attól annyiban különbözik, hogy sokkal több mozgásteret biztosít a harc során. Szeme szintén hófehérbe vált át. Zanpakutou kinézete megváltozik, visszaalakul katanává, és pengéje arany fényben ragyog. Shiori csuklóin pedig ehhez hasonlóan két kiterjeszthető, és összezárható szárny pihen ugyanabból az anyagból, mint a bárd volt. Főként védekezési célt szolgálnak. Összecsukott állapotban szinte teljesen rásimulnak a karjaira, így nem akadályozzák a mozgásban.
* Támadásai:
* Kagayakasu Kashoku (輝かす華燭gyúlj fel ragyogó fény)
Aranyló dárdákat lő az ellenfél felé. Ezek a dárdák a lélekenergiát követik így általában nagy valószínűséggel célba is találnak. Egyszerre maximálisan megidézhető számuk Zanpakutou pontonkét 2, így egy maximális szintre fejlesztett kardnál már elég komoly záport lehet az ellenfélre zúdítani. A regenerálódási idő itt is 5 másodperc.
* Shinyuu Jikara (神佑  Mennyei védelem - időburok)
A parancsszó elhangzása után 15 másodperces zavartalan energiakoncentrálás után Shiori képes létrehozni egy burkot maga, vagy egy másik személy körül.
Ennek a különlegessége annyiban áll, hogy a burkon belül lelassul (később magasabb lélekenergiaszinttel akár meg is állhat) az idő. A harc során szerzett sérülések tovább súlyosbodását csökkentheti, a természetes gyógyulási folyamatokat viszont némiképp felgyorsítja, míg meg nem érkezik a segítség, vagy el nem jut valami biztonságos helyre, ahol rendesen elláthatja magát, vagy az embert, akit körbevont.
Nem a fő rendeltetése, de gyenge védőpajzsként is használható, azonban csak a Shiorinál gyengébb ellenfelek számára jelent akadályt. Aki egy szinten van vele, vagy erősebb nála, annak nem okoz gondot áttörni a burkon.
A burok sugara egyelőre csak maximum másfél méterig szélesedhet ki.
* Suikomu – kouhan (吸込む - 後半 Elnyelés – második fél)
     Ez gyakorlatilag az ennek megfelelő shikai képesség második felvonása, de ez azzal ellentétben az árnyék/szél/tűz/villám (pusztítóként definiált természeti erők) alapú zanpakutouk ellen működik. Megfelelő körülmények között megidézve szintén +3 pontot ad a zanpakutou képzettségez. (Értelemszerűen bankaiba lépéskor a shikai képességgel szerzett +3 pont elvész) Az elemitől különböző, tehát illúzió/méreg/vér/erő és sima kidou típusok ellen nem érvényes az elnyelés.
 Senbankai:(tehát Tsukuyomi ara-mitama amatsu-kami formája)

* Neve: Gessekai no tokushi (月世界の 特使 – Holdvilág küldötte)
* Kinézete: Kombinálva a shikait és a bankait uraló elemeket, ebben az állapotban mindkettő jelen van. Így ez külsőleg is megnyilvánul Shiori eddig hófehér ruháján. Egyes részei feketévé változnak, haja és szemei pedig továbbra is hófehérek. Katanája markolata és tsubája ébenfekete, pengéje pedig fehéren izzó. Igazából egész külseje a fény és árnyék egymással alkotott harmóniáját tükrözi. A kardmarkolat egy fehér holdsarló motívumban végződik. A penge anyaga a shikaiban is emlegetett anyag, pusztán csak tisztább energiát bocsát ki magából.
* Támadásai:
* Kougetsu (皓月 – fényes fehér Hold)
     Lélekenergiájának 1 perces zavartalan koncentrálása után képes megidézni egy fehéren izzó holdat a csatatér fölé. Ennek speciális képessége, hogy ha ráhangolja a tudatát, akkor a hold felületén keresztül szinte az egész csatateret belátja, ugyanúgy ahogy a Nap fénye visszatükröződik az igazi Holdon. Ebben az állapotban viszont sebezhető, hiszen be kell csuknia a szemét a művelethez. Tehát gyakorlatilag ilyen állapotban kívülről látja, ahogy megtámadják a testét. 3-3 másodperc kell ahhoz, hogy megkösse és felbontsa a kapcsolatot őrszemével, így egy gyors ellenfél váratlan csapása könnyedén célba találhatja. Maga a hold egész addig fent marad, amíg Shiori sérülései nem elég súlyosak ahhoz, hogy ne tudja fenntartani a hozzá szükséges lélekenergiaszintet. Mivel ebben reiatsujának egy részét tárolja, így végszükség esetén, ha saját maga számolja fel a technikát, nyerhet még egy utolsó löketet a csatához az abból belé visszakerült energiával. Tehát őrszeme fizikai támadásokkal nem pusztítható el, az ellenfél úgy érzékeli, mintha egy hologramot vagy délibábot hasítana ketté. Kinézetét tekintve pedig teliholdból indul, és ahogy fogy Shiori lélekenergiája, úgy közelít alakja az újhold felé. Ez némi hátulütőt jelent, hiszen az ellenfél bizonyos szinten tisztában lehet az erőtartalékairól.
* Kyokutou (曲刀 – Ívelt penge)
     Bal kezébe véve a kardot, jobb kezét a katana pengéjének csúcsához téve, az ívelt, sarló formát kezd el felvenni. Shiori ezt képes leemelni a markolatról, és bumerángként használni. A kard pengéje, ha nem sikerül visszaszereznie az eldobott bumerángot, képes regenerálódni, de ehhez 2 perc kell. Ha viszont az eldobott és visszatért pengét visszailleszti a markolatra, akkor az újból azonnal kardként használható. Ennek a sarlónak a különleges képessége, hogyha sikerül eltalálnia az ellenfelet, az néhány pillanatra, maximum egy percre fekete-fehér inverzben érzékeli a környezetét. Semmi maradandó károsodást nem okoz, persze a penge által ejtett vágáson kívül, miután elmúlik a hatása. Ha váratlanul éri az ellenfelet, aki ettől összezavarodik, ezzel nyerhet némi időt egy újabb támadásra. [/list]

Hanabi Shiori:

--- Idézetet írta: Hisagi Shuuhei - 2014. Nov. 19, 20:21:48 ---Nagyon szép és jól kidolgozott történet, bár beletelt egy kis időbe mire végigolvastam ^^" XD! Erre nem mondhatok mást, csak azt, hogy ELFOGADOM!
Lélekenergiád 10000
Kezdőtőkéd 4000 ryou
Ja és választhatsz öt szintednek megfelelő kidou-t az eredetiek közül.
Készítsd el az adatlapodat utánna pedig jó játékot! ^^

--- Idézet vége ---

Navigáció

[0] Üzenetek főoldala

Teljes verzió megtekintése