Szerző Téma: Amada Gervasio  (Megtekintve 847 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Furasawa Akita

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
3 000 / 12 000

Hozzászólások: 23

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Amada Gervasio
« Dátum: 2014. Nov. 30, 21:44:44 »
Jelszó:  Nincsen haja

Név: Amada Gervasio
Nem:
Kaszt: Hollow
Szül. ideje: 1915.09.15
Kor: 99 év
  • Emberként: 24 év
  • Lélekként: 75 év
~ Előtörténet

- Két dolgot kértem! Csak két rohadt dolgot!
Csapkodott, mint egy őrült a szobában idegesen. Tudta, hogy semmi nem tarthat örökké, de azt remélte, hogy van még ideje. Egész életében az apjának akart megfelelni. Feleségül ment egy gazdag család semmire kellő fiához, és már hosszú évek óta próbálkozott a kurafi, hogy teherbe ejtse. Mind eddig hiába, persze nem véletlen. A hold tea viszont lassan megölte a méhét. Ezért üvöltött most szerelme arcába.
- Te is jól tudtad, hogy nem lehet gyerekünk! Férjed van nekem meg feleségem az isten verje meg!
Tört ki belőle a széken ülve. A férfi nem volt különösképpen feltűnő jelenség. Átlagos volt minden vonulatában, de valahogy ez ragadta meg Amadát benne.
- Ha tovább iszom azt a szart, soha nem lesz gyerekem, már pedig mástól nem kell! Olyan sokat kérek?
Fel alá járkált a szobában, réteges szoknyája csak úgy lobogott körülötte. A kor öltözködése teljesen kiborította, de most egy bálon voltak, ahol muszáj volt jól kinéznie. A nyitott ablakhoz sietett, és a keretre támaszkodva kihajolt, hogy könnyei arcáról lecsöpögve a hideg kövön csattanjanak szét. A férfi sötéten nézte a lány alakját.
- Azt kéred szégyenítsem meg magunkat, és vegyelek el téged? Ha kitudódik, hogy mi van kettőnk között, akkor oda a jó hírem, mi több, a családom jó híre!
- Tudom… Nem kell felvállalnod…
Ezt a mondat élesen bele markolt a szívébe, és jeges késként hasított újra és újra. Az ő szerelmük soha nem lehet teljes, ezt mindig is tudta, de kimondva sokkal fájdalmasabb volt, mint gyermekies nemtörődömséggel sarokba állítani, mintha nem is létezne.
- Miért csinálod ezt Amada? Olyan jól meg voltunk eddig… Miért kell egy gyereknek mindent tönkre tennie?
A férfi felállt, és oda lépett a lány mellé. A vállára tette kezét, és a hátához simult.
- A gyerekedet hordom a hasam alatt… Már nem iszok holdteát. Csak tudni akartam, hogy felvállalsz e, vagy nem…
A férfi azonnal megtorpant, és simogató gondoskodó magatartása elpárolgott.
- T-terhes vagy?
- Igen…
- Nem tarthatod meg! Nem teheted ezt velem! Tönkre teszel! – Megfordította a lányt, hogy a szemébe nézhessen. – Mond, hogy elhajtod!
Amada félre nézett, aztán eltökélten a férfi szemébe.
- Nem kell tudnia ki az apja… Megtartom…
- Nem teheted! Amada az ördög vigyen el, miért gyűlölsz?!
Még, hogy ő gyűlöli? Csak vele szeretne lenni, csak azt szeretné, hogy végre felvállalja, csak azt akarja, amit mindent normális nő. Vajon miért olyan nagy kérése ez?
- Nem érdekel megtartom! Az enyém és kész! Szeretlek, de erre szükségem van! Még, ha tönkre is teszi az életünket!
Ezzel ki akarta tépni magát a férfi szorításából, de az nem engedett. Addig erőszakoskodtak, amíg véletlenül túl erősen lökte meg, és Amada egy hangosat sikkantva kibucskázott az ablakon. Sikolya hosszan víszhangzott az éjszakában mielőtt a föld össze zúzta a testét. A férfi még egyszer utána nézett, és eluralkodott rajta a pánik, gyorsan kirohant a szobából, de még hallotta, ahogy egy ember segítségért kiált. Felszívódott mielőtt még bárki észre vehette volna.

Amada csak feküdt a hideg kövön, de nem érezte, hogy fázna. A férfit nézte, aki riadtan vissza húzódott az ablakból, és eltűnt az épületben. Azt a férfit nézte, aki kilökte őt az ablakon, akit szeretett. Kezét arca elé emelte, tiszta volt. Fel ült, ekkor már egy egész tömeg gyűlt köré, egy férfi pedig nagyon ügyködött valamit körülötte. Fel állt, kicsit úgy érezte magát, mint egy álomban. Igen pont olyan volt, mint egy álom. Amikor vissza nézett a földre, ahonnan felkelt, látta saját vérző, szét roncsolódott testét, és egy láncot ami össze kötötte a mellkasát, a földön fekvő másával. Meghalt volna? Hát ennyi lett volna? A lánc reccsent egyet, majd ketté szakadt, mintha valaki eltépte volna, pedig látszólag nem történt semmi. Agya zsibbadt, mintha nem lenne képes felfogni mi történik körülötte. Forgott körülötte a világ, ez nem lehet. Mi van a gyerekkel? Ekkor valami fellángolt benne. A gyerek! A hasát kezdte el tapogatni, nyomkodta, kereste az ismerős érzést, de nem volt sehol. Kétségbe esve próbálkozott, de mind hiába. Az az apró kis lény már nem volt ott, vele együtt halt meg a kövön. Harag kerítette hatalmába és beviharzott a házba.
Órákkal később talált csak rá a gyilkosára. Éppen a feleségével volt, és szörnyülködött a híren miszerint meghalt Amada. Azonnal elvesztette a fejét, amikor meglátta. Meg akarta ütni, addig akarta csépelni, amíg a kezéből nem marad csak véres, csonk. Megölte őt, és a meg nem született gyerekét. Ilyen haragot még soha nem érzett magában. Még azt sem vette észre, hogy valaki figyeli. Ütötte, verte ahol érte, de csak azt érte el, hogy elfáradt. Úgy tűnt nem érintkezhet az élőkkel. Vak gyűlölete perzselte belülről a szívét.
- Én segíthetek neked…
Mondta egy hang a háta mögül. Amikor megfordult meg is látta a hang forrását. Egy tíz láb magas óriás állt vele szemben, akinek furcsán ember szerű alakja volt, de bogár szerű vonások domináltak rajta. Rémisztő volt, és az aurája, valahogy visszataszító volt.
- Te meg ki vagy? Vagy inkább mi vagy?
A lény közelebb húzódott.
- Hívnak engem sok mindennek, de nem számít. Lehetek most a bosszúd eszköze.
Amada félve méregette a letaglózó aurájú lényt, de gyűlölete erőt adott neki.
- Miért?
- Mert én árthatok annak, akit te halálra ítélnél. Csak egy valamit kérek tőled cserébe! A lelkedet!
Soha nem hitt a túlvilágban, így a lélekben sem. Egész életében úgy élt, mintha csak ez az egyetlen élete lenne. A keresztény tanok sem érdekelték, de most, hogy úgy tűnik meghalt, elbizonytalanodott. Tanácstalanul állt ott egy maga a hatalmas lény előtt, és kezdett párologni a dühe.
- Ha viszont úgy gondolod, hogy a gyilkosodat inkább futni hagyod, hát legyen… Én már itt sem vagyok!
- Ne! – Kiáltott magából kikelve Amada. Azt akarta, hogy bűnhődjön a férfi aki megölte őt, aki elvette a boldogságát. – Azt akarom, hogy szenvedjen!
- Ez a beszéd! Csak ülj le, és figyelj!
A lidérc alak szeme megcsillant. Felemelte hatalmas karját, és egy csapással a falhoz vágta a férfit, aki az előbb még elég meggyőzően alakította az összetört férfit. Ideje se volt észbe kapni, mire a lidérc következő csapása kiszakította a testéből, és a halandó porhüvely rongyként esett össze. A lélek a lidérc kezei között vergődött.
- Azt akarod, hogy szenvedjen igaz? Akkor nézd!
Amada megriadva nézte, ahogy szerelme a szemébe néz, és meglátja őt. Félelem csillant a szemében, és  röviddel ezután fájdalom. Üvölteni kezdett, ahogy a lidérc a lélek láncát kezdte el szépen lassan kitépni a mellkasából. A hang embertelen fájdalomról árulkodott, és belőle minden harag szerete foszlott. Szólni akart, de a száján nem jött ki hang. A lidérc percekig gyötörte, aztán a földre dobta.
- Olyan rossz lenne, ha egyedül kéne mennie, nem?
Amada a lidércre kapta a fejét.
- Miről beszélsz?
- Tudatlan kis lélek! Imádom a közjátékokat!
A következő mozdulatával szétzúzta a másik nő koponyáját, és őt is kirángatta a testéből. Már hárman voltak ott. A leblokkolt hitetlenkedő Amada Gervasio, a gyilkos férj, és a felesége.
- Megöltem a szerelmed, és most szenved is. Te jössz! A lelkedről volt szó… Gyerünk akarom látni a félelmet a szemedben… Na, ez az!
Amada meg sem bírt szólalni, mintha valaki kitépte volna  a hangszálait. Sarkon fordult, és rohanni kezdett, de valami elkapta a lábát, és a magasba emelte. Szoknyája majdnem belelógott az arcába, ahogy fejjel lefelé himbálózott a lidérc szája felett.
- Ha féltek, mindig jobb az ízetek!
Ezzel el is nyelte a lány lelkét.

Magányos lidércként öltött alakot a végtelen sivatagban, mint egy ösztön lény, mintsem tudatos teremtmény. Emlék képek zavarták, mintha az agya mondani akarna valamit, de nem tudná mi az. El tűnt minden emléke, a homályba veszett, és csak az éhség maradt a nyomában. Ösztönei préda után űzték, és az elkövetkezendő jó pár évet Hueco Mundo és az Emberek Világa között ugrálva töltötte. Vadászott, evett fejlődött, míg nem rá talált a Menosok erdejére. Valamennyi lidérc között ő bizonyult a legjobbnak, és megérkezése után gyorsan beolvadt egy Gilianba. Soha nem szerette a lidérceket. Az emlék képek folyton gyötörték, álmában rá törtek, mintha egy rég eltűnt világ darabkái próbálnának újra alakot ölteni, de sikertelenül. Éveket töltött sodródva az árral, és személyiséget személyiség után győzve le. Az ő léte volt a tét, és az emlékek egyre intenzívebbekké váltak. Nem engedhette meg, hogy most váljon semmivé, meg kellett tudnia mi a múltja, hogy ki ő. A felszínre tört és végül átváltozott Adjuchassá.

~ Felszerelés(ek)


~ Képesség(ek)
Neve: Piel Camaleónica/ Kaméleon Bőr
Típusa: Érzék manipulálás
Leírása: Amada álcázza magát, hogy a prédája ne legyen képes érzékelni őt. Elrejti lélekenergiáját, és leutánozza a környezetét, így majdnem tökéletesen láthatatlanná válik. Valahogy úgy néz ki, mint a modern sci-fikben való álcázás. Gondos odafigyeléssel kiszúrható. A képesség nem törik meg sebesülésnél, vagy bármilyen behatásra. Az elhullajtott testnedvére nem terjed ki az álcázás, csak a vele érintkezőkre. 

Neve: Veneno Entorpecedor/ Bénító Méreg
Típusa: Méreg
Leírása: Méreg mirigye a skorpió szerű farkában van. A méreg úgy működik mint az idegmérgek. A méreg átlag lelkeket azonnal megbénít, de nagyobb lelki erővel rendelkező ellenfeleket csak részlegesen képes lebénítani. A bénítás körülbelül öt percig tart. Minél nagyobb az eltérés a lélekenergiában, annál nagyobb területet bénít le.


~ Kinézet

Macska szerű maszkja van, teste is egy macskáéra hasonlít alakban, de skorpió szerű farokban végződik. Szőr helyett fehér pikkely borítja a testét. Durván három méter hosszú és másfél méter magas. Lábai karmokban végződnek. Hollow lyuka a mellkasán tátong.

~ Jellem

Kíváncsi, játékos természet, aki szeret felfedezni. Nem az a kockázat vállalós fajta, inkább biztosra megy ha valami kihívás előtt áll. Nem szeret veszíteni, nehezen is viseli. Törődését ritkán mutatja ki, fél, hogy kihasználják. Emberi életéből visszamaradott tulajdonsága a gyanakvása, és zárkózottsága.

~ Szeret
   Játszani az áldozatával
   Tudni
   Alkoholizálni
   Táncolni
   Aludni
~ Nem szeret
   Magyarázkodni
   Küzdeni
   Öltözködni
   Éhesnek lenni
   Alárendeltnek lenni
« Utoljára szerkesztve: 2014. Nov. 30, 22:44:55 írta Amada Gervasio »

Karakterlap

Hirako Shinji

A Yuuniverzum ura

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 79

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 3 459 950 ryou

Technikatár
Ajándék küldése



  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Amada Gervasio
« Válasz #1 Dátum: 2014. Nov. 30, 22:50:56 »
Üdv!

Nos, mivel minden felmerülő apróságot kijavítottál, amit a chaten említettünk, így nem tehetek mást, minthogy ELFOGADOM előtörténetedet! ;)

Szint
1

Lélekenergia pont
5000

Vagyon
4000 ryou

Valamint szabadon elkölthetsz 13 pontot a következő képzettségeid között:
  • Pusztakezes harc
  • Hollow képességek
  • Különleges képesség
(A részleteket lásd itt!)

Mihelyst kitöltötted a profilodat és bejelentetted a pontelosztásod, hozzákezdhetsz a játékhoz. További jó szórakozást karaktered kijátszásához. :D

« Utoljára szerkesztve: 2014. Nov. 30, 22:55:30 írta Hirako Shinji »