Szerző Téma: Karácsonyi lidércnyomás - Villámküldetés  (Megtekintve 3489 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Wolloh Del Desierto

Arrancar

*

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
29 800 / 30 000

Hozzászólások: 50

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 2 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Flavia nella Sinestesia fracciónja

Reiatsu szín:
Mély, sötétvörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Kivel áll kapcsolatban?:
Wolloh Del Desierto

Post szín:
alap, #cac1b8, #4f6fb0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karácsonyi lidércnyomás - Villámküldetés
« Válasz #30 Dátum: 2014. Dec. 21, 00:02:42 »
Semmi se tökéletes, de attól még lehet a tökéletességre törekedni, viszont míg ezt az elérhetetlen célt el nem érjük mindig lesz valami, ami tönkretesz. Vagy legalábbis bosszantó kellemetlenséget okoz.

Eliana:
Ügyesen megsebesítettél három hószörnyet, s ezek közül egyiket teljesen elintézted, egy másiknak erőteljesen korlátoztad a mozgásképességét, míg a harmadikat csupán hátráltattad a támadási lehetőségek ellen. Ez szép teljesítmény, viszont mikor hószörny irtó versenyre hívtál ki mindenkit figyelmetlen voltál, ezért ahogy befejezted a mondandódat eltalált egy hógolyó, aminek köszönhetően eltávolodtál a seregtől.

Wollohon kívül mindenki:
Vagy lassúak vagy figyelmetlenek voltatok, de hótömeg alá kerültetek. Ahogy éppen kimásznátok a kupacotok alól láthatjátok, hogy további kettő hógolyó tart felétek, mik elől kitérni kevés esélyetek van. Előre láthatjátok, hogy ebből csúnya megfázás fog holnapra kikeveredni.

Eliana:
Miután kimásztál a hóból, hogyha körülnézel, akkor észreveheted, hogy súlyos csapást szenvedtetek el, mert Wolloh-on és rajtad kívül mindenki más vagy éppen akkor lesz eltalálva, vagy már hókupac alá lett temetve.


Most már nem akartam elkapni egy hógolyót sem, inkább kikerülésre játszottam, amihez kénytelen voltam pörögni, aminek következtében az egész világ forogni kezdett körülöttem, és nem akart megállni. A síkos hó, ami alatt itt-ott jég is volt nem segített, mivel csak segítették a világot forogni. Úgy éreztem, hogy nem tudok megállni.

Helyzet jelentés:
Chrristcar-ok 1 forog, 1 éppen talpra készül, 3-an hó alatt.
Christgami-k mind elhavazódtak.
Hószörny sereg: Parancsnok vállon ül, a parancsnoki hószörny talpon, veszteségük: 4 teljes hószörny és 3 csonkult.
(click to show/hide)
(click to show/hide)

Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
55 200 / 65 000

Hozzászólások: 199

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 112 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karácsonyi lidércnyomás - Villámküldetés
« Válasz #31 Dátum: 2014. Dec. 21, 01:00:25 »
Azt hittem, hogy úgymond feltüzelhetem a többieket, és gyorsabban fogynak majd az ellenségek. Viszont nagy meglepetésemre olyan sebességgel száguldott felém egy nagy hógolyó, hogy nem tudtam kitérni előle, ezért kardomat előre tartva reméltem ha eléggé belefúródik akkor majd oldalra képes leszek majd hárítani. Viszont nem az történt amire számítottam. Én magam is belesüppedtem, és jó messze repített, és jól felékre érkeztem, majd beterített a hókupac. Mintha csak a víz alól jöttem volna elő úgy bukkantam a felszínre és erősen lihegtem. Majd pedig elképedve láttam, hogy hatalmas hó tömeg sodorja, illetve sodorta el társaimat. Mindenkit, Wolloh úron kívül szinte mindenkit. Még a Christcar családot sem kímélte. Az ellenség viszont éppen hogy csak megfogyatkozott. Ha ez így folytatódik, akkor a faluhoz fognak érni, és akkor mindennek vége. Ezt pedig nem engedhetem.
Nyugodtan és csukott szemmel felegyenesedtem. Ha eddig hideg volt, akkor most lesz csak isten igazán hideg. A szél elkezd körülöttem kavarodni és fel is kapja a havat. Csak úgy szállnak a hópelyhek. Kardomat felemelem, kinyitom szememet, melyben olyan tűz ég, mellyel az egész tájat felégethetném.
- Congelar en mi corazón Nieve Cristale!
Oldom fel a teljes erőmet. Ugyanis nem fogom hagyni, hogy csak úgy lerohanják a falut, bántság a barátaimat, bántsák Wolloh urat, sőt még a Christcar-diakat is. Meg fogom védeni a falut és az ünnepet. Megfogom és megpörgetem a kaszámat, majd egy oldalra suhintással jelzem, hogy teljes erőmmel készen állok a csatára. Nem rémít meg egy hószörny sem. Minddel végezni fogok.
Előre rohanok és semmit nem nézve a meggörbített, mégis éles kaszámmal fogom felszabdalni őket. A szememben gyilkos hidegség érzékelhető. Mivel átalakultam, ezért sokkal gyorsabb vagyok mint korábban. Éppen ezért hiába száguld felém öt hógömb simán kikerülöm, majd egy ugrással levágom az első hószörny fejét. Majd rajta taposva dőlését kihasználva már indultam a következő felé, és annak a bal lábát vágtam le, majd fordulással az oldalát vágtam meg. Hátraszaltózva kerültem el, hogy egy jeges karom által szerzett seb miatt harcképtelenné váljak. Pont a támadó vállára ugrottam. A kaszám végét pont átdöftem a fején, majd egy tolással arrébb igazítottam. Majd úgy határoztam, hogy kipróbálom amire gondoltam a Noche de Paz technikát használva lényegében a kaszámat megpörgetve próbáltam olyan hóvihart csinálni, ahol ellenségeim úgy nőnek meg, hogy kizárólag hasra, vagyis legyenek olyanok, mint mozdulatlan békés társaik. Remélve, hogy ez bejön. Mert ha ettől csak nagyobbak és erősebbek lesznek, akkor benne leszek a kulimászba. Meg ezzel igaz többet tudnék elintézni, de nem mindet. Ráadásul el kell ugranom, mert egy újabb hógolyót küldenek felém. Megindulok az eddig mögöttem elhelyezkedő ellenség felé, hogy a Masacre escalofriante technikámmal megkeserítsem a hátbatámadók életét. Mivel a fagyási sérülések nem igen hatnak egy hószörnyre, ezért sok értelme nincs használni ezt a képességet. Viszont eszembe jutott valami. Ha a lábát vagy a testét elég sokszor megvágom, akkor az teljesen jéggé fagy és akkor vagy nagyon nehezen vagy egyáltalán nem lesz képes mozgatni, vagyis meggátolom az előre haladásban. Pláne ha a lábát hozzáfagyasztom a talajhoz. Viszont legalább az egyik karját is meg kell fagyasztanom, mert különben hátbatámad egy hógolyóval. Éppen ezért ennek megfelelően előre rohanok, és megpróbálok minél több szörnyet elpusztítani, vagy mozgásképtelenné tenni. A Nieve desapareció technikámat is egy pillanatra aktiválnom kellett, mert egy orvtámadással majdnem csúnya véget értem, de így csak árnyékra vetődött, és egy újabb ellenfelet csonkítottam meg. De olyan, mintha egy kicsit egymagam kellene egy hadsereggel harcolnom. Egy pillanatra megállok, hogy körbenézzek, hogy ki merre. Remélve, hogy a többiek csak visszatérnek és tudnak harcolni, valamint remélve, hogy Wolloh úr is sértetlen.


(click to show/hide)
« Utoljára szerkesztve: 2014. Dec. 21, 01:10:54 írta Eliana del Barros »

Karakterlap

Wolloh Del Desierto

Arrancar

*

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
29 800 / 30 000

Hozzászólások: 50

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 2 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Flavia nella Sinestesia fracciónja

Reiatsu szín:
Mély, sötétvörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Kivel áll kapcsolatban?:
Wolloh Del Desierto

Post szín:
alap, #cac1b8, #4f6fb0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karácsonyi lidércnyomás - Villámküldetés
« Válasz #32 Dátum: 2014. Dec. 28, 21:41:28 »
Eliana majdnem elért a hószörnyek seregét vezető nőhöz. A szörnyek száma, köszönhetően Eliana rohamának, Wolloh tornádónak, valamint az aktivizálódott Christgamiknak, erőteljesen megcsökkent. Ámbár, mikor Eliana rohama végére ért a nő felállt a szörnye vállára.
 - Rin'tel'noc! - Kiáltotta, és suhintott egyet vízszintesen, mitől erőteljes havas széllöket vágódott felétek. Ennek következtében a talpon lévők (Eliana, Wolloh és a Christgamik) vagy hat métert repülnek hátra és még legalább hármat csúsztak, a többiek öt métert csúsztak. Viszont végeredményben mindenki elhavazódott.




Amint kimásztok az újabb kupacotok alól egy erdő pusztáján vagytok, ahol négy csoportra osztódva hógolyó csatáztok egy ideje. A falu emléke sehol, ahogy a Christgamik és a Chrristcarok ellenségeskedésének, a hó szörny seregnek nem, hogy nyoma, de még a létezése is eltűnt. Szóval ahogy felbukkantok Akuun-hime, kinek oldalán Inuzuri Ryuuzaki van rátok nevet.
 - Ez a csata a miénk lesz! Itt miénk a győzelem! - Azzal már repült is egy hógolyó Eliana, Hera és Wolloh triója felé. Miközben Inuzuri Ryuuzaki is eldobott egy hógolyót Anton és Amada párosa felé. Karen egyelőre úgy tűnik kimaradt a hócsatából.


Nem tudtam, hogyan, de össze-vissza pörögve sikerült hatástalanítanom néhány hószörnyet. Mint ahogy azt sem tudtam, hogyan sikerült végre megállnom, de legalább sikerült. Szédelegve igyekeztem talpon maradni, miközben azért a többiek felé is elnéztem, és amit láttam, bár duplán, de akkor is nagyon siralmas volt, hogyha csak a felét hittem el.
Le akartam szidni őket, amiért tehetetlenek, de erre már nem volt időm. A nő valamit mondott, a nyelv ismerős volt, de nem tudtam hirtelen, hogy honnan. Gondolkozni nem is volt időm, mert súlyosan hátravetett a mondandója, és még el is havazódtam.



Nem engedhettem, hogy veszítsünk ebben a hócsatában! Bár csak egy játék volt, akkor is jobb győzni, mint veszíteni, még akkor is, hogyha két nő volt a társam, bár Eliana-t nem gyűlöltem annyira, mint a másikat, és szívesebben megtűrtem magam mellett, de akkor is két nő volt, viszont akkor is nyernünk kellett! Ezért Akuun-himével egyszerre dobtam hógolyót Akuun-hime és Inuzuri Ryuuzaki párosa felé.
(click to show/hide)
(click to show/hide)

Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
55 200 / 65 000

Hozzászólások: 199

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 112 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karácsonyi lidércnyomás - Villámküldetés
« Válasz #33 Dátum: 2014. Dec. 28, 22:49:37 »
Már majdnem elértem a nőhöz, hogy megküzdhessek vele, akkor egy támadással válaszolt a felállásra.
- Rin'tel'noc!
Vízszintes suhintással egy erős hidegszeles támadással levett a lábamról és jó messzire elrepített mindenkit, aki a támadás hatáskörébe került. Ismételten egy hókupac temetett maga alá. Kikászálódtam és leporoltam magam. Egy erdő közepén vagyok, ahol egy hócsata folyik.
- Ez a csata a miénk lesz! Itt miénk a győzelem!
Elhajoltam a felém száguldó hógolyó elől, de valami zavart. Wolloh szemében láttam, hogy nem akar veszíteni, de mintha társai segítségéből nem kérne. Mondom én vagyok a hócsata mestere. Hogy én nem… Mi? Miért vagyok átalakulva? Ennyire azért nem vehetem ezt komolyan. De hogy jutottunk el a hócsatához? … Elfelejtettem volna valamit? Egy hócsata nem tüzelhetett fel ennyire. Mérges, elszánt és bizonyítási vágy van bennem. De miért? Mintha valami motoszkálna bennem, hogy valami nem stimmel. Egy rossz érzés. De nem tudom megmagyarázni. … Kaszámat hátamra teszem, majd leguggolva készítettem hógolyót, és egyenesen az ellenség arca irányába dobtam. Egy újabb támadás elől tértem ki, majd ismét egy hógolyót dobtam el. Megszerzem ezt az győzelmet a csapatomnak. De a furcsa érzés csak nem hagy nyugodni.   

Karakterlap

Furasawa Akita

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
3 000 / 12 000

Hozzászólások: 23

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karácsonyi lidércnyomás - Villámküldetés
« Válasz #34 Dátum: 2014. Dec. 29, 17:33:04 »
Amada nem tudja mi történt, egyszer csak sietve kimászott a nagy hókupacból, és egy pillanattal később félkemény havat érzett szétcsattanni az arcán. Megdöbbenve, aztán félig dühös, félig pajkos arckifejezéssel Ryuuzaki felé fordul, és farkával felmarkol egy szép adag havat, gyorsan hógolyó félévé gyúrja, ahogy azt tudja, és elhajítja felé. A hógolyóra alig hasonlító hótömegből hamar kartács tűz kerekedik, ahogy széthullik a levegőben.
- Hó párbaj! Kiáltja játékosan!
Valami azonban fura. Nem tudja, mi az, de nincs kedve most ezen morfondírozni.

Karakterlap

Wolloh Del Desierto

Arrancar

*

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
29 800 / 30 000

Hozzászólások: 50

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 2 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Flavia nella Sinestesia fracciónja

Reiatsu szín:
Mély, sötétvörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Kivel áll kapcsolatban?:
Wolloh Del Desierto

Post szín:
alap, #cac1b8, #4f6fb0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karácsonyi lidércnyomás - Villámküldetés
« Válasz #35 Dátum: 2015. Jan. 02, 20:36:39 »
Wolloh hógolyója célt tévesztett és Karen-t találta el, aki valószínűleg a megfelelő pillanatra várt.
Eliana szépen elhajolt az őt majdnem eltaláló golyó elől, és talán pont ennek köszönhető, hogy Hera telibe lett találva, ahogy Akuun-hime is, de ő Eliana jóvoltából.
Amada, akár csak Wolloh és Eliana találat nélkül megúszta, nem úgy, mint Anton, akit Inuzuri Ryuuzaki talált el. Viszont Amada kartácsa telibe találta Akuun-hime és Inuzuri Ryuuzaki párosát.
 - Győztetek! - Kiáltotta a férfi miután Amada eltalálta. - Köszönöm, jót szórakoztunk. Talán majd találkozunk még.

Inuzuri Ryuuzaki utolsó mondata után, annak visszhangjával a fejetekben ébredtek fel egy, Karakurához viszonylag közeli tisztáson.
Emlékeztek, hogy mit kerestetek ott. Eliana, Hera és Wolloh triója Seth parancsára jöttek ide, hogy egy férfivel végezzenek. Anton és Amada az emberek világában újra összefutottak és éppen eltérő életszemléletükről vitáztak, mikor megéreztek egy gyanús lélekenergiát, valamint a három arrancar erejét, talán úgy gondolták, hogy megnézik maguknak, hogy ezek min ügyködnek, vagy be akartak segíteni nekik. Karent valószínűleg a kíváncsisága csalhatta ide, hátha megismerhet még néhány hollowszármazékot és azok képességeit.
Akár ezért, akár azért, de mind a hatan erre a tisztásra jöttek, ahol egy férfi állt, ki be is mutatkozott: "Inuzuri Ryuuzaki vagyok." Ellenben, ami ezután következett, arra csupán halványan derenghet, hogy olyasmit mondhatott ezután, hogy "Dormatta!", ezt követően csöppent mindenki az első álomba, ahol a Christmas falu lakosai voltak.
Ebből az álomból csak azoknak a neveire emlékezhet mindenki, akik az álmon kívül is bemutatkoztak már. (Pl.: Wolloh a következőkre: Hera, Eliana, Anton és Inuzuri Ryuuzaki) Valamint, ahogy az álmokra szokás többé-kevésbé, ki-ki mennyire homályosan emlékeznek csak.
Nem tudni, hogy miért váltottatok álmot, de megtörtént, de ez rövidebb is volt, és talán sejthető, hogy a férfi volt az egész okozója, hiszen azután ébredtetek, miután kijelentette, hogy reméli, hogy még találkoztok. Vagy ez csak egy véletlen egybe esés?


Hát igen, a dobási technikám nem volt a legjobb, talán nem ennyire hirtelen kellett volna eldobnom, de legalább célt találtam. Már készítettem is az újabb golyót, mikor olyat hallottam, ami kicsit hihetetlennek tűnt. Már is nyertünk.

"Talán majd találkozunk még. Talán majd találkozunk még. majd találkozunk még. találkozunk még." Visszhangzott a fejemben, ahogy felültem. A furcsa álmoktól zsibbadó és Inuzuri Ryuuzaki mondatától zsibongó fejemet fogva néztem körül. Csupán az álmok néhány részletét és a kalapomat vesztettem el, az a két még megvolt. Nem mintha különösebben sajnáltam volna, hogyha a Hera nevezetűt is elvesztettük volna.
A kedvem pocsék volt, még enyhén szólva is. Úgy tűnt, elbuktunk, nem sikerült végeznünk a férfival, de legalább eszembe jutott, hogy az a fekete ruhás nő, az álmomban mihez hasonló nyelven parancsolt. Az Őrző is ugyan ilyen nyelven adott ki valami mágikus parancsot, még Hueco Mundo egyik barlangjában, amit Anton nevezetű hollowval ürítettem ki.
 - Eliana-san ön tudja, hogy mi történt? Sajnos én valami furcsa álomba ragadtam, sajnálom, hogy nem volt több hasznom. - Fordultam az espada felé, kivel régebben már megküzdöttem, mikor még nem volt espada és akkor, a döntetlennel végződött harc során bizonyította a szememben, hogy érdemes a létre és az elismerésemre. Ezért is őt tekintettem a hármasunk vezetőjének.

(click to show/hide)
(click to show/hide)
(click to show/hide)

Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
55 200 / 65 000

Hozzászólások: 199

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 112 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karácsonyi lidércnyomás - Villámküldetés
« Válasz #36 Dátum: 2015. Jan. 04, 15:05:09 »
Természetesen egy hógolyó sem képes eltalálni viszont az ellenfél sem most kezdte. Viszont hogy Amada kettőt is telibe talál. Arra nem számítottam.
- Győztetek! - Kiáltotta Inuzuri Ryuuzaki miután Amada eltalálta. - Köszönöm, jót szórakoztunk. Talán majd találkozunk még.
Hirtelen valami furcsát éreztem. A „Talán majd találkozunk még” mondat visszhangzott a fülemben. Kinyitom a szememet, és nagy fejfájás közepette kezdem el összerakni az eseményeket.
Seth hívatott magához, mikor odaértem meg is lepődtem, hogy nem én vagyok az egyetlen. Ott volt az a férfi, akivel már harcoltam. Alucard-ként mutatkozott be nekem. Mondom, még az kellene, hogy a nőgyűlölő egoistával és egy számomra ismeretlen lánnyal kell összedolgoznom. Most elátkozott valami, vagy Seth jó poénnak tartja ezt a felállást. Egy Inuzuri Ryuuzaki nevű férfit kell felkutatni és kiiktatni.  Ezt a feladatot egyedül is képes vagyok végrehajtani. Nem is értem, hogy miért kell pont velük mennem. De nincs mese. Miután átértünk az emberek világába, azon belül is Karakura városába meg is éreztem egy energiát. A várostól nem messze lévő tisztás felé indultam. Nem is nagyon törődtem a többiekkel. A férfi úgy állt ott, mintha várt volna már minket. Nem is sokra megérkezett két Hollow is, mintha bármi szükség is lett volna rájuk.
- Inuzuri Ryuuzaki vagyok. – mutatkozott be.
- Remek. Pont miattad jöttünk. Most pedig megölünk. – rántottam elő a kardomat.
- Dormatta!
Valószínűleg ez egy technika neve, ugyanis mérhetetlenül elálmosodtam. A Hollow-k azonnal összeestek, majd a lány, mintha mögöttem még valaki lett volna, majd mellettem Alucard is megadta magát a technikának. Már a földön voltam és próbáltam ellenállni, hogy ne veszítsem el az eszméletemet. A mocsok közelebb lépett, és leguggolt mellém.
- Jó éjszakát és szép álmokat, kisasszony.
- Te kis…
Ezzel el is aludtam. Ekkor kerültem be Chrismas vagy hogy hívták falucskába, ahol a Karácsony szellemét védelmeztem. Valami parancsnok voltam karácsonyi ruhában és Alucard valami nemes volt és én az alattvalója, meg aggódtam értem. Tiszta hülye álom volt. A hógolyó csata meg őrület. Viszont álmomban sem hazudtoltam meg magam. Mentem, harcoltam, és kiszemeltem az ellenséget, akit minden áron meg akartam ölni. Nem volt rémálom, mégis rossz érzésekkel ébredtem fel.
- Eliana-san ön tudja, hogy mi történt? Sajnos én valami furcsa álomba ragadtam, sajnálom, hogy nem volt több hasznom.
Tisztára meg is lepődtem, mikor Alucard ezt mondja, meg mintha én lennék a csapatparancsnok. Az nem igazán nekem való, még ha Espada is vagyok. De tőle felettébb meglepő volt. A lányka pedig még mindig eléggé kába volt.
- Inuzuri Ryuuzaki olyan technikát alkalmazott, mellyel álomba zárhatja az ellenségét. Valószínűleg a „győztetek” kifejezéssel arra utalt, hogy az álomba sikerült valamit teljesítenünk, hogy a technika alól felszabaduljunk, csak nem tudom mit… De lényeg, hogy míg az álomba ragadtunk, addig meglépett. Most már biztos jobban elrejti a jelenlétét.
Meglépett és most már sokkal óvatosabb lesz. Nem hiszem, hogy egyhamar ismét megtalálnánk. Még ha meg is lelnénk, akkor is csak egy újabb álomba küldene. Valahogy ez ellen fel kell készülnünk. Vagy sajnos alkalmasabb embert kell küldeni Ryuuzaki megölésére. Hiába mondta, hogy "Talán majd találkozunk még." valószínűleg mindent megtesz, hogy ez ne következzen be. Meg valószínűleg Seth nem fog még egyszer minket küldeni.
Valószínűleg azért álmodtam karácsonnyal kapcsolatos álmot, mert nemsokára itt vannak az ünnepek, de hiába van hideg, nincs egy szem hó sem. Viszont míg ez a gondolat a fejemen átsuhant, egy hópelyhet pillantok meg. Felnézek, és tényleg el kezdett havazni. Kezemet kinyújtottam és megfogtam egyet. Tényleg nagyon szépek.
- Ti ketten velünk jöttök – Hollow-ok felé fordultam, hogy ki ne találják, hogy csak úgy meglógnak – Seth-nek fogtok beszámolni arról, amit tudtok.
Meg is nyitottam az átjárón, majd a két Hollow-t segítettem át rajta először. Majd a lány és Alucard is belépett. Én pedig hátrapillantottam az emberlányra. Furcsállottam is, mert igen magas a lélekenergiája az átlagemberhez képest, valamint határozottan lát minket. De nem elég, hogy magas, hanem egy kicsit hasonlít egy Hollow lélekenergiájára. Meg is lepődtem.
- Te meg menj haza és ne avatkozz bele a dolgainkba… ember.
Meg sem vártam, hogy válaszoljon, vagy bármit mondjon, csak magam után bezártam a Gargantana-t. Visszaérve pedig egyesével tettünk jelentést. Kicsit meg is lepődtem, hogy ugyan azt álmodtuk. Hallottam már azt a feltételezést, hogy akik közel alszanak el egymáshoz, azok ugyan azt álmodják. Vagyis szerepelnek egymás álmában. De ki volt a domináns álmodó? Vagy Ryuuzaki volt, aki megszabta az álmot? Valószínűleg. De ha megtalálom, akkor teszek róla, hogy az én egyik kedvenc álmommal sújtom. Csak hogy kétszer meggondolja, hogy engem álomba merjen küldeni. „Jó éjszakát!” a fenéket. Az emberlányt is megemlítettem a jelentésben, de azt is mondtam, hogy nem tartottam veszélyesnek, ezért nem végeztem vele. De ha szükséges, akkor felkeresem. Valószínűleg megzavart az álom, és azért hagytam elmenni.
A jelentés után elindultam a tornyom felé, és közben az álmon gondolkodtam, hogy mekkora egy hülyeség. Karácsony, meg annak védelme. Mikor még éltem és kislány voltam, akkor még hittem a télapóba, aki a cipőmbe csoki mikulást rakott és az angyalkában, aki a karácsonyfa alá ajándékokat rejt. Szenteste a családi vacsora után mindig kimentünk. Mások játszottak én pedig Jézuska vadászatra indultam. Volt mikor fényekre azt hittem, hogy végre megpillantottam, valamint a csillagszóróval lehet csalogatni. Mire pedig hazaértünk a fa alatt nagyon sok ajándék volt. Viszont ebből a korból kinőve egyre inkább a vita és a balhét láttam. Nem volt az égvilágon semmi sem a szeretetből. Szokásos ajándékadás már rutin és nyűg volt. Rájöttem, ha senkitől nem kapok semmit, akkor nincs is mit a fa alá tenni, és később kibontani. A karácsonyfa csodásnak vélt fényei megfakultak, később pedig a fa sem került elő, csak úgy telt mint bármelyik nap. Annyi kivétellel, hogy kötelezően ünnepi kaját ettem. Az úgynevezett karácsonyi szellem és érzés teljesen kiirtódott bennem. Mondhatni készültem az Arrancar létre. Ahol aztán végkép nem akarják elhitetni a karácsonyi baromságokat. Az ünnep szelleme, ha be is kerül, akkor meg is hal. Harcolunk és a gyengék pedig el lesznek taposva. Ez pedig három napos csoda sem feledheti el. Ha túlzottan megbízol valakiben és leengeded a védelmed, akkor elevenen felfalnak. Hátba szúrnak abban a pillanatban. Én ha próbálkoztam is, akkor is mindig ugyan oda lyukadtam. Egyedül vagyok. Emiatt pedig nem szomorkodom. Már megszoktam. A Karácsony és a szeretet ünnepe, mikor mindenki, aki fontos számodra egy helyre gyűlik, és közösen ünnepel veled, az mind badarság. Nem hogy szeretet, de merő jóindulat is meghal. De ezen nincs is mit csodálkozni. Az ünnepek semmit sem jelentenek számomra. Miután felértem, akkor egy kis ajándékcsomag volt az asztalomon. Hosszan néztem és méregettem. Biztos valami csapda. Ilyet már hosszú évek óta nem láttam. Mégis mi lehet? Csak nyugtalan vagyok tőle. Tudtommal senki nem juthatott be a toronyba. Meghallgattam, és nem kattogott, vagyis nem bomba. Furcsa szagot sem éreztem, ami esetleg robbanószerre, vagy méregre utalt volna. De attól még lehet. Ha kettévágom, akkor lehet, hogy ugyan úgy aktiválódik. Mi lehet ez? Aztán felfigyeltem egy kártyára is mellette.


„Boldog Karácsonyt Kívánok! Eddig nem volt lehetőségem ezt eljuttatni hozzád, de most hogy saját tornyod van, így gyerekjáték volt. Remélem tetszik majd, és egy kis Karácsonyi hangulatot csepegtet majd a szívedbe.”

Nagyon szép írás, de istennek nem jöttem rá, hogy ki küldhette. Pont az, hogy Espada lettem, így sokkal merészebb bármit is behozni hozzám. Szóval ezt nem is értem. Viszont egyértelműen nekem szánták ezt az ajándékot. De mégis mi lehet? Másképp nem tudom meg, csak ha kibontom. Éppen ezért fogtam és szépen elkezdtem kibontani. Kicsit nagyon is meglepődtem, ugyanis egy csat és egy nyaklánc volt. A furcsaság az volt, hogy pont olyan volt, mint az álmomban. Odamentem a tükörhöz és miután felvettem megnézegettem magam. Nem is áll olyan rosszul. A szobában meg mintha karácsonyi illatok terjengtek volna. Az ablakba egy karácsonyi aromával illatosított égőből áradt ez az illat. A régi karácsonyokra emlékeztetett, és szinte mindenről megfeledkezve néztem a lángot, és a nyaklánchoz értem. A gyertyához léptem is elfújtam. Képtelen gondolatok jöttek a fejembe, és erre én nem akarok emlékezni, mert az csak fájdalmat okoz nekem. Meg ha itt beleélem magam, akkor megint abba az álomba fogok kerülni, ahol nevetségesen védem azt, amit már magamból kiirtottam. Tiszta hülyeség. Visszaraktam a dobozba a nyakláncot és a csatot és felraktam a polcra. Ha itt elgyengülök és Karácsonyi dalokat éneklek és díszítek, akkor csak bolondnak és gyengének fognak tartani, és megpróbálnak majd megölni. Nem ünneplek, de még sem akarom, hogy karácsonykor vér tapadjon a kezemhez. De ha megtámadnak, akkor meg fogom védeni magam. De ki küldhette az ajándékot? Ki jutott fel ide? Miért adott olyan ajándékot, melyről álmodtam? Valaki így akar meggyengíteni? Vagy csak valaki szórakozik velem? Ez nagyon is bosszant. Ki lehetett az?


~ Vége ~

(click to show/hide)
« Utoljára szerkesztve: 2015. Jan. 04, 15:10:38 írta Eliana del Barros »

Karakterlap

Furasawa Akita

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
3 000 / 12 000

Hozzászólások: 23

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karácsonyi lidércnyomás - Villámküldetés
« Válasz #37 Dátum: 2015. Jan. 06, 07:11:41 »
Amada amikor felébred, minden össze áll. Ugyan a hogyant, és a miértet nem érti, de biztosan valami csatározás folyt itt, aminek mellékes része, hogy illúzióban rekedtek. Most hogy felébredtek, és ennyi veszélyes nála erősebb lényt lát, úgy dönt ideje gyorsan felkötni a nyúlcipőt. Már fordulna meg, hogy az egyik fa mögött magára öltse álcáját, de az egyik nagy erejű arrancar rászól.
- Ti ketten velünk jöttök, Seth-nek fogtok beszámolni arról, amit tudtok.
Amada jobbnak látta nem vitatkozni az erősebb idegennel, bár ez a jelentés tétel sem vonzotta. Most azonban biztosan nem tudott lelépni, szóval velük ment a gargantába.
Odaát lediktált a jelentését, elvégre neki nincsenek ügyes kezei, amivel írni tudna. Miután minden protokol szerűen lezajlott, gyorsan ki is lógott Las Nochesből. Az álcázás képessége napról napra hasznosabbnak bizonyult. Szinte teljesen elrejtette bárki elől. A nagy homok tengerben csak a lábnyomai maradtak utána, és az a minimális por, amit felkavart a lépteivel. Karácsony? Nem szerette a karácsonyt. Olyan mű volt az egész, de most mégis olyan jó érzéssel töltötte el az álom emléke. Olyan volt, mintha családja lett volna ott, és tényleg szeretné a karácsonyt, mintha régóta ismerne mindenkit. Azonban fel kellet ébredni az álomból. Az élet nem ilyen kegyes, és neki még mindig rá kell jönnie, hogy ki is ő valójában. Azt már tudja, hogy spanyol, de ennyiben ki is merül a tudása. Az emlékképek egy ideje nem törtek rá, mióta elkezdett erősebb lidérceket falatozni. Valami viszont minden egyes elfogyasztott lélekkel nőtt benne. Valami aggasztó.

Karakterlap

Ayasegawa Yumichika

Wiki King

Eltávozott karakterek

Globális Moderátor

Hozzászólások: 47

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 0 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karácsonyi lidércnyomás - Villámküldetés
« Válasz #38 Dátum: 2015. Jan. 10, 19:35:56 »
Üdv!

Jöttem a villámküldetést lezárni, a jutalmak pedig a következők:
Wolloh Del Desierto, Eliana del Barros: 900 LP, 1500 ryou
Amada Gervasio: 300 LP, 800 ryou
Anton: 300 LP, 700 ryou
Konoe Karen: 800 ryou
« Utoljára szerkesztve: 2015. Jan. 11, 11:05:13 írta Ayasegawa Yumichika »