Szerző Téma: Kenta Vs. Keiki, avagy A karácsonyi szalámipárbaj  (Megtekintve 1647 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Keiki Eaglehearth

A kandalló gyermeke

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
3 000 / 12 000

Hozzászólások: 20

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 5 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Kenta Vs. Keiki, avagy A karácsonyi szalámipárbaj
« Dátum: 2014. Dec. 16, 19:23:33 »
Akarva, akaratlan eljön az idő, amikor a világ pár napra megkergül. Ez a Karácsony. Ennek alkalmából egyik kedves kollégám a közös műszak után elvitt az egyik helyi bevásárlóközpontba, hogy felkészüljünk eme jeles eseményre. A kötelezően viselendő munkaruháink és a Tomboló Farkas egyaránt a kocsiban maradt, ami talán most épp kapóra jött, mivel az a kellemetlen stílus amit harcostársam produkált nem lenne számomra a legkellemesebb.
Lassan bizony itt vannak az ünnepek és a napközbeni pörgés magasabb sebességre kapcsol, versenyhelyzeteket teremtve a boltok és bevásárlóközpontok addigi unott monotóniában töltött hétköznapjait. A leárazások és a bevásárlókocsik egymást érik és teljesen megbolondítják az embereket. Nem mintha a forgalom nem volna az advent ideje alatt is nagy, de az utolsó pillanatban becsúszott óriási leárazások úgy vonzanak mindenkit, mint cápát a vér szaga, és mint valami eszelős őrült, rohannak a polcok között, lekapkodva a leértékelt termékeket, hogy még a jövő évig ne kelljen besomfordálniuk egy üzletbe sem mert elfogyott a toalettpapír, vagy mert kevés a füstölt virsli.
Megalázó a gondolat hogy én is épp efféleképp tettem. Persze én most az elfoglaltságom áldozata vagyok, semmi több. A munka és a háztartástanórák erősen lekötötték a múltban minden szabadidőmet, így vetemedtem én, az efféle fennforgást megvető személy a rendszer áldozatává. Mégis hogy lehettem olyan ostoba hogy belementem abba hogy a szüleim nálam karácsonyozzanak.
A hús osztályon polctól polcig gomolygó tömegek között vergődve, mogorva öregurak és az árakat méricskélő fukar kortársak között átlavírozva tartottam egyenesen a felvágottak irányába. A tömeg viharos tenger módjára hömpölygött, néhol elzárva, máshol megnyitva a továbbhaladás lehetőségét. A rendszertelen akadozások rákényszerítettek arra, hogy néha meg-megálljak és megnézzem a polcokon lévő árakat és a termékek garmadáját, de az időközönként hátamnak csapódó emberek felvetik bennem a kérdést, hogy ha Japánok a vallásuk miatt nem ünnepelnek karácsonykor, akkor mégis mi ez a ribillió amit a közelgő ünnepek kirobbantottak, és miért szól a hipnotikus karácsonyi muzsika a hangosbemondón keresztül.
Lassan de biztosan hála a türelmemnek, odaérek célomhoz, és nem hiszek a szememnek. A polcról majdnem mindent elkapkodtak, de még mindig lóg két szál olasz szalámi a polcon, ráadásul a kedvenc márkámból.
~Ez már az enyém. Ezt nem happolják el mint a gesztenyepürét.~ Jegyeztem meg magamban, majd hunyorítva jobbra sandítottam. Sehol senki aki azt méregetné. Sandítok balra. Ott még csak azt árakat méregetik. Elégedett, ördögi mosolyra húzódik a szám, fogaim kivillannak, majd egy kobra sebességével a szalámikért kapok, de egyszer csak, valaki velem párhuzamosan kap a csemegém után. A galád.
-Bocs, de ez már foglalt.- Közlöm vele enyhén ingerülten, elvégre nem ő akar magyaros menüt összeállítani karácsonyra.

Karakterlap

Nishinoya Kenta

Eltávozott karakterek

5. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 17

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kenta Vs. Keiki, avagy A karácsonyi szalámipárbaj
« Válasz #1 Dátum: 2014. Dec. 18, 00:36:35 »
Eljött a karácsony és ezzel együtt a karácsonyi őrület, nagybevásárlás és miegyéb is. Igaz, a karácsony, mint ünnep, Soul Societyben nem annyira ünnep, inkább csak egy divat, amit egyes shinigamik lassanként kezdenek átvenni az emberektől, így SS-ben próbálj meg vagy karácsonyi dekort, vagy kaját találni. Megkockáztatom, hogy szinte lehetetlen. Mondjuk japánban sem igazán ünnep, nyugatról vették át ők is, de azért na, elég nagy biznisz ez a cucc ahhoz, hogy az üzletek jól járjanak vele. Én személy szerint a karácsony híve vagyok, mióta pár évtizede találkoztam vele, azóta minden évben megünneplem és nem csak én vagyok így. Van karácsonyi ajándékozgatás, illetve ivászat, ez utóbbi azért elég sokak kedvence, szóval már ezért is megéri ez az ünnep. Csak a bevásárlást utálom. Viszonylag korán jöttem át az élők világába, abban a reményben, hogy el tudom kerülni a heringpartit, de nem. És mindezt úgy, hogy hétköznap van, ráadásul délelőtt, szóval az emberek nagy része melózik, kivéve a nyugdíjas mamikat és papikat, márpedig ők ott vannak mindenütt. Miután két üzletet végigjártam és két üzletből kettőben szinte ugyanaz a szituáció játszódott le, kezdtem pipa lenni. Kitaláltuk egy páran, szűk baráti körben, hogy rendben, akkor a karácsonyi pia mellé legyen valami kaja is, hátha kevésbé (bár én inkább kevesebb időt mondanék) fekszik el a banda holtrészegen valahol. Innentől jött ám a nagy tanakodás, hogy mégis mit együnk, amit mindenki szeret, nem feltétlen japán menü és egy deka rizst nem tartalmaz. Jött is az isteni szikra, csináljunk pizzát. Rendben, mindenki megszavazta, legyen pizza, de persze jött a másik probléma, milyen legyen a feltét? Végül, miután már majdnem zanpakutokig fajult a dolog, maradtunk a vegyesben, bevásárolni meg engem küldtek, mondván értek hozzá. Francokat, az igazság inkább az, hogy a sok gyógyegér lusta volt átjönni és egy teljes napon erre áldozni a drága idejéből. Mindez hogyan is kapcsolódik ide? Nos, egymás után két üzletben esett meg velem a dolog, hogy lenyúltak előlem egy bizonyos olasz szalámit, amit a pizzámra akartam rakni. Mi van ma? Toljunk ki velem nap? Áhh… francba… Gyerünk Nishinoya! Shinigami vagy, komolyabb problémákat is megoldottál már, mint egy szalámi megszerzése. Innentől kezdve gondolom én, érthető, hogy igen jó hangulatban érkeztem meg a harmadik boltba, ahol szalámit szándékoztam venni, az sem nagyon zökkentett ki, hogy egy jótékonykodó néni a bejáratnál egy virágcsokrot nyomott a kezembe, nem érdekel. Felkaptam egy gurulós kosarat és célirányosan a húspult felé vettem az irányt, kihasználva magasságomat és nem éppen nádszál termetemet, úgy haladtam a tömegben, mint egy gőzhajó. Hamarosan meg is pillantottam a kiszemelt áldozatomat, az utolsó pár szalámit. Ha most egy rajzfilmben lennénk, biztosan mennyei fényben ragyogna a dolog. Gyorsan oda is kaptam, hátha sikerül megszerezni, de nem, valaki velem egyszerre kapott a csemege után. Nagyszerű, akkor jöjjön a shaolin leszámolás. Ez már komolyan nem fair, esküszöm, zanpakutot rántok és leszarom, hogy egy emberről van szó, nekem kell az a szalámi…
- Igen, foglalt, méghozzá nekem. – morgom oda dühösen. Na ne szórakozz már, ember. Majd hirtelen ötlettől vezérelve az orra alá dugom a virágcsokrot. – Egyél inkább gazt, egészségesebb…
« Utoljára szerkesztve: 2014. Dec. 18, 00:46:40 írta Nishinoya Kenta »

Karakterlap

Keiki Eaglehearth

A kandalló gyermeke

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
3 000 / 12 000

Hozzászólások: 20

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 5 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kenta Vs. Keiki, avagy A karácsonyi szalámipárbaj
« Válasz #2 Dátum: 2014. Dec. 18, 16:57:18 »
A szemtelenségnek is van határa, bár ezt kedves vásárlótársam, aki meglehetősen tiszteletlen módon elhappolta az én szalámijaimat. Minden bizonnyal nem tudhatta kivel is kekeckedik. Nem akarok erőt fitogtatni meg csontot törni, de nehogy azt gondolja már hogy csak úgy odaadom. Ma annyira kell neki, akkor a hideg kezeim közül kell kicsavarnia ezt a két szál szalámit.
-Bocs de azt inkább meg... me... me...- Szuszogtam, megbújva a virágok között.
De persze a sors nem kedvel engem annyira mint hittem. Miért, ó miért engednek be minden idiótát az üzletbe? Merült fel bennem a kérdés, amikor a srác az orrom alá tolt egy csokor virágot. Nem tagadom, szép színes bokréta volt, ami igazi illatfelleget eregetett magából, de hogy minek a fenének tolta az orrom, alá azt a fene sem érti. Mivel ugyanis mikor az orrom alá került a csokor, és tulaja kicsit erőszakosabban az orra alá tolta, az orromban lévő szaglósejtek  kétségbeesett reakciót küldtek az agyamba, a fejemet majdnem teljesen eltakaró csokorról, ezt követően egy hatalmas levegővételt produkáltam, amit hamar egy kancsalítás követett, majd a bent lévő levegő sebes iramban távozott a testemből a számon és orromon keresztül, egy embertelenül furcsa tüsszentés kíséretében, amire reflexből az arcom elé tettem a kezeimet, de azok sem voltak képesek megakadályozni a kutyaugatásszerű tüsszentésemet ami csak úgy visszhangzott az egész bevásárlóközpontban, aminek hatására a mellettem lévők mind felfigyeltek.
-Egek, ez de kínos.- Válaszolom egy furcsa tüsszentésemet követően egy szipogás kíséretében miközben a papírzsepimet kerestem, hogy megszabaduljak orrom holt terhétől, amivel a légutamat takarította ki a szálló virágpor és pollen után. Mikor megtaláltam a zsepit kifújtam az orromat, és elgondolkodtam a dolgon. Nem lehetek olyan elvetemült mint a többi karácsonyi cápa, elvégre ez a szeretet ünnepe vagy mi a pokol. Biztos van jobb megoldás is mint a vitatkozás. Esetleg megbeszélhetjük vagy mit tudom én.
Ha esetleg vitapartnerem elszelelt volna az utolsó két szál szalámival, akkor bizonyára a kasszák felé mehetett, ami azt jelentette hogy még előtte oda kellett érnem, hogy rávegyem valami normális megoldásra. Nem maradt más választás, a bevásárlás lefújva, irány a pénztár, teljes gőzzel előre, át az emberek tengerén. De ó jaj. Szomorúan veszem tudomásul hogy a tömeg jelentős hányada egy irányba halad, az édességosztály felé, és persze hogy épp itt kell átvágniuk. Nem maradt más megoldás, az áramlatra kellett bíznom magamat, egészen az első kisebb forgalmú polcsorig, ami ugyan nagy kerülő volt, de az azon való végigszáguldással bepótoltam az elvesztegetett idő egy részét és elérhettem a kasszáig, ahol a kosaram tartalmát egy tíz perces várakozást követően kifizethettem és a szokásos papírszatyrokba pakolva kiválthattam. Ezután már csak egy teendőm volt, mégpedig kimenni az érzékelős üvegajtón, és előtte megállva figyelmesen nézhettem a forgolódó tömeget, keresve a srácot két szál szalámival.

Karakterlap

Nishinoya Kenta

Eltávozott karakterek

5. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 17

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kenta Vs. Keiki, avagy A karácsonyi szalámipárbaj
« Válasz #3 Dátum: 2014. Dec. 18, 19:56:49 »
Oké, ez egyrészt elég hülyén nézett ki, másrészt viszont figyelemelterelésnek kitűnő volt, ugyanis szemlátomást emberünk vagy allergiás a gazokra, vagy pedig sikerült jó mélyen beszippantania őket. Mondjuk amennyire én az orra alá dugtam, ez utóbbi válasz kézenfekvőbb. A nem várt hatás sem maradt el végül, ugyanis a srác egy nagy tüsszentéssel válaszolt a felkínált salátára, én pedig ekkor láttam meg a lehetőséget. Míg a tömeg odakapta a tekintetét, ő meg nekikezdett egy zsepi után kutatni, én elvettem a szalámit, majd angolosan távoztam. Bővebben kifejtve, behajítottam a szajrét a kosárba, felkapta a kosarat, hogy ekkora tömegben ne akadályozzon, eldobtam a csokrot, majd olajra lépve tipliztem. Jó, azt azért elismerem, hogy se nem úriemberhez méltó viselkedést nem produkáltam, sem pedig a karácsony szelleméhez passzolót, de a fenébe is, már nagyon kezdett elegem lenni. Nem hiszem, hogy túléltem volna még egy üzlet végigkutyagolást két szál szalámiért, ami már itt trónol a kosaramban. Valahol a tisztítószeres részlegnél járhattam, amikor végre letettem magam mellé a kosaramat és ismételten húzni kezdtem. Itt visszagondolva a történtekre, alig bírtam visszafojtani egy kaján vigyort, meg a hozzá tartozó röhögést, de végül sikerült. Nos, hogy ilyen sikeresen végrehajtottam a küldetésemet, körülnéztem egy betájolás céljából, majd elindultam arra, amerre a pénztárakat írták a fejem felett lógó táblák. El is jutottam teljesen simán az édességosztályig, merthogy ott berántott a tömeg. Mit érdekelte őket, hogy nekem nem ez a célom, én másfelé akarok kijutni, ők vittek magukkal egészen a chipsekig, majd állomásról állomásra tovább. Nagyszerű, én innen az életben nem szabadulok ki, ha meg mégis, akkor az nem ma lesz, de… Naaaaa, ez így gonosz… Le van árazva a kedvenc csokim? Csesszék meg, csak nem szabadulok komolyabb vásárlás nélkül, ugye? Jól van, szóval így alakult az a helyzet, hogy még jó pár perc céltalan nyálcsorgatás után sem nagyon akaródzott elindulnom a pénztárakig, a kosaram tartalma pedig jócskán kibővült. Tisztázzuk, arról nem tehetek, hogy szeretem a csokit és arról sem, hogy a pizza mellé a sör jobb, mint bármi más, szóval azért is el kellett ugrani. Komolyan mondom, ilyen lefosztott piapultot nem sokszor látok, maximum otthon SS-ben. Miután sikerült összeszedni mindent, betámadtam az egyik kasszát, mert már nagyon menni akartam haza. Fizetés megvolt, a szatyrot a vállamra vetve kiléptem az üzletből, majd megláttam azt a srácot, aki elől sikerült lenyúlnom a szalámikat.
- Azt ne mondd, hogy ez rám vár… - morgom, miközben elindulok a parkoló felé, persze biztosan ki fog szúrni, szóval mindegy. – Most komolyan egy szalámi miatt verné ki a balhét? - hangosan kifújom a levegőt, nem szeretnék bekeményíteni. Egy shinigami egy ember ellen? Nem lenne valami fair húzás tőlem, pedig szeretem a fair meccseket. Talán el tudjuk intézni civilizált emberek módjára, anélkül, hogy leamortizálnánk a környezetünket és a környezetünkben lévőket.
« Utoljára szerkesztve: 2014. Dec. 18, 20:09:41 írta Nishinoya Kenta »

Karakterlap

Keiki Eaglehearth

A kandalló gyermeke

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
3 000 / 12 000

Hozzászólások: 20

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 5 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kenta Vs. Keiki, avagy A karácsonyi szalámipárbaj
« Válasz #4 Dátum: 2014. Dec. 18, 21:52:49 »
~Hol lehet ez a karácsonyi cápa? Csak nem elkéstem?~ Kérdeztem magamtól, az ajtón át közlekedőket nézve. Nem hittem el hogy valaki csak úgy eltűnik a szalámival. Egek, ez de kínos. Rakott krumplit ígértem anyáéknak, szalámi nélkül meg nem megy. Oké, igaz hogy az a nunjaku szerű izé, az a kolbavalami kell bele, de egész Japánban jó ha egy valaki készít eredeti kolbászt.
~Igen, ez a neve, kolbász.~ Jegyzetem meg elégedetten, bár nem tudtam mégis minek örülök ha a leglényegesebb alkotóelemét a főfogásnak valaki elvette tőlem. Hihetetlen mekkora balfácán vagyok. Még egy szál szalámit sem tudok venni. De kínos. Már épp elvesztettem minden reményt, amikor feltűnt ő és épp kifelé tartott a szalámival. Mintha egy ima hallgattatott volna meg, és a felsőbb hatalmak abban a kegyben részesítettek volna, hogy kijavíthatok egy orbitális baklövést. Hihetetlen hogy ekkora szerencsém legyen. Őseim fürge lábai amik messzire vitték őket tovább éltek bennem, azaz rajtam, mármint rajtuk. Mindegy, ott voltam és kész, ez a lényeg. Hamarjában oda is mentem hozzá, a lehető legbarátságosabb mosolyt felvéve, próbálva nem hangsúlyozni azt az apró kis testi hibámat a mosolyomat illetően. Nem akartam hogy azt gondolja hogy át akarom harapni a torkát.
-Figyelj csak. Hú.. Hogy is kéne mondanom. Talán nem kellett volna olyan ingerlékenynek lennem. Csak hát elég nagy szükségem van a szalámira, ugyanis a szüleim átjönnek hozzám és az amit sütök nekik, nem épp finom szalámi nélkül. Ha ideadod és ki is fizetem neked, akár valamivel többet is az eredeti áránál ha ez vigasztal.- Próbálkoztam kialkudni valamiféle tárgyalási alapot, amivel talán megnyerhetem a bizalmát. Nem engedhettem meg hogy megint elszaladjon, mert akkor fújhattam volna a főfogást. Ha ezt a Tomboló farkas megtudja, akkor bizonyos hogy le fog hordani.
~Csak én lehetek olyan szerencsétlen hogy egy olyan teremtmény hord le, akinek se keze se lába.~ Egyre röhejesebben éreztem magam a kialakult szituációban ami köztem és a szalámis srác között alakult ki. Már az az érzésem támadt, hogy a Japánban való tartózkodásom el van átkozva úgy ahogy van, és ez már szörnyű volt. Ott állok egy teletömött bevásárlóközpont előtt, és két szál szalámin akarok alkudozni egy vadidegennel, aki pár perccel azelőtt még egy csokor virágot tolt a képembe hogy ellopja előlem az áhított árut. Mintha valami béna üldözéses filmbe csöppentem volna. ez viszont adott egy briliáns ötletet. Hála a szamurájfilmeknek, amikre nem is rég kaptam rá, az ötlet pillanatok alatt teljesen kirajzolódott. Imádom ha ilyen hamar kiötlök dolgokat, de a legjobban azt ha be is válnak. Oda álltam mellé, majd szabad karommal átkaroltam a nyakát, és amolyan cimborás módon összebeszéltem vele, bár fene tudta mit akart reagálni rá. Ez viszont rávilágított egy érdekes tényre, ugyanis ahogy megérintettem, megéreztem hogy ő nem más mint egy shinigami. Úgy tűnik hogy a farkas hiányában érzékelőképességem erős csorbát szenvedhet, de mindegy is. Ez egy baráti ajánlat, és illik ilyenkor nyílt lapokkal játszani, és ezek után talán ő is észrevehette hogy én sem vagyok tucat példány.
-Persze ha még mindig paprikás hangulatodban vagy, meg is küzdhetünk érte. Persze szigorúan baráti alapon. Az csak jobban hangzik hogy egy harcban vesztettük el a szalámit mint hogy ellopták vagy eladtuk.- Közlöm a sráccal az ötletemet, de persze a döntés joga csakis az övé. Igaz, életemben nem küzdöttem még shinigamival és életemben nem láttam egyet sem, de hát valahol el kell kezdeni a dolgot.

Karakterlap

Nishinoya Kenta

Eltávozott karakterek

5. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 17

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kenta Vs. Keiki, avagy A karácsonyi szalámipárbaj
« Válasz #5 Dátum: 2014. Dec. 22, 17:37:15 »
Csak nincs szerencsém, nehogy már ne tudjak ellenni az élők világában anélkül, hogy valakivel, illetve valamivel összebalhézzak. Ha shinigamiként vagyok itt, akkor a hollowok, ha emberként, akkor is a hollowok, most meg egy ember. Ennyire nem lehetek szerencsétlen, mármint ne már, csak bevásárolni jöttem, még a gatyám sem olyan, amiben bunyózni akarok. Nem azért mert annyira drága, hanem mert tartok tőle, hogyha valakit fenéken billentek, ez a szutyok szétreped a seggemen. Tapasztalatból mondom, szóval nem vagyok ezeknek a cuccoknak a híve, bár az egyengöncömmel is jártam már így… Nah, a fene egye, ha bunyózni kell, akkor bunyózni fogok, nem érdekel. Amúgy sem vagyok ellene annyira, bár a pusztakezes harc nem az én műfajom, azért egy embert én is meg tudok agyalni, ha kell, szóval jöjjön csak. Mikor a boltból kilépve megláttam, már akkor tudtam, hogy tutira észre fog venni és ide fog jönni. Lottóznom kellene, basszuskulacs, hát nem idejött? Mit akar ez ennyire ezzel a szalámival? Világbékét? Még nem láttam, ha valaki azzal ment volna egy hollow ellen, de sok érdekes ember van a világban, hátha egyszer lesz ilyenhez szerencsém. Bár akkor valószínűleg hülyére fogom majd röhögni magamat. Majd lecsapom a hollowot. Így megy ez, csak lazán, semmi csicsa. Mindenesetre emberünk olyan fürge, mint egy átlag shinigami, ha megtudja, hogy szakéból egyet fizet, kettőt kap akció van a kocsmában, szóval éljen. Felvesz egy barátságosnak szánt mosolyt, ebből alapból leveszem azt, hogy ha tehetné a frissen vásárolt kolbászokkal verne agyon. Mondjuk a virágos akcióm után meg is tudom érteni, viszont kajánál nem ismerek pardont. Esélytelen, hogy ezek a szép szál szalámik ne az én gyomromban végezzék, még az sem hat meg, hogy a szülei nála karácsonyoznak.
- Bocs haver, de nagyon nem vagyok jótékony hangulatban. – oké, akkor mosolyogjunk. Felveszek én is egy kedvesnek szánt mosolyt, amiről valószínűleg ordít, hogyha hozzányúlsz a szajréhoz, kibelezlek. Tényleg nem akarok erőszakoskodni, de nem, ki van csukva. Yennel még a kutya nem lakott jól, ráadásul a pizzán is hülyén fest a rászórt zöldhasú. Erre a két rúd szalámira már ráírták a nevemet, ott virít, hogy Nishinoya Kenta. – Nem akarok szemétláda lenni, de ezeket a cuccokat kerestem és már egy rakat boltot végigjártam értük, nincs isten, hogy én ezeket kiadjam a kezeim közül.
Ezzel részemről lezártnak tekintem az alkudozást, nem óhajtok további szavakat erre fecsérelni, mert eltökéltem, ezek az enyémek, annyi pénze meg biztosan nincs, amennyiért én hajlandó lennék ezeket a szalámikat eladni. Pénzéhes görény vagyok, ja, tudom. Nade, a lényeg a lényeg, ebből itt nem lesz üzlet, nem járt velem szerencsével és ezt valószínűleg ő is érzékeli, mert taktikát vált. Őszintén? Ez a cimbizés ki tud akasztani, nem feltétlenül viselem el, de most valahogyan más útra terelődött a figyelmem. Honnan a frászból van ennek lélekenergiája?! Bé kérdés… Én ezt eddig miért nem vettem észre? Kétlem, hogy shinigami lenne, azt azért csak észrevenném, úgy értem, az azért fel szokott tűnni, nem? Jó, tény, hallottam már lélekenergiával rendelkező emberekről, sőt, különleges képességű emberekről is, ha másért nem, ezért biztosan jó volt az az idő, amit a 12.-nél töltöttem.
- Jól van, akkor legyen bunyó. – bólintok rá az ötletre, végülis mi bajom származhat belőle? Egy emberrel már csak elbánok, aztán remélem nem az arroganciám vágja ki alattam a fát. – De ne itt, abból nem származik semmi jó. Sokba fájna, ha leamortizálnánk a boltot. – gyors terepszemle, persze, hogy sehol egy normális nyílt terep. Már miért lenne? Akkor irány a két sarokra levő elhagyott gyárépület. – Ismerek egy helyet, ami megteszi erre a célra. – azzal el is indulok, remélem követ is, mert ha már felajánlotta a bunyót, nehogy a semmiért törjek be egy magánterületre.

Karakterlap

Keiki Eaglehearth

A kandalló gyermeke

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
3 000 / 12 000

Hozzászólások: 20

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 5 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kenta Vs. Keiki, avagy A karácsonyi szalámipárbaj
« Válasz #6 Dátum: 2014. Dec. 22, 21:48:28 »
~Ez most komoly? Voltam olyan hülye hogy kihívtam egy shinigamit két szál szalámiért? De ez hogy a fészkes fenében juthatott az eszembe?! Keiki, te nem vagy teljesen normális.~ Summáztam magamban a jelenlegi dolgokat, hiszen ki tudja mégis hogyan sülhet el ez a kis akció. A legpozitívabb forgatókönyv azt diktálta, hogy magas szinten helyben hagyom, és én, a győzedelmes fél, fülig érő mosollyal az arcomon, boldogan elszaladok a két szál ingyen szalámimmal hazáig, ahol nekiállhatok végre a rakott krumplinak, ami fergeteges sikert arat.
Jaj de szép is volna. Csak nekem lehetnek olyan ötleteim amikről fél perc elteltével derülnek ki hogy a vesztemet is okozhatják. Hogy lehetek efféle barom. Egyetlen pozitívuma van csupán az egésznek, ami még némileg életet tart bennem, ami pedig épp az én nagyszájú fegyverem, aki talán pozitívan értékelheti tervemet, és hogy végre a sarkamra álltam.
A shinigami készségesen beleegyezik az ajánlatomba, ami úgy fest számomra, mintha nagyon is tetszene neki. Na igen, alkudni azt tudni kell. A felvetésével, miszerint a jelenlegi hely semmilyen nemű harcra kettőnk között, nem alkalmas, és csak bólintok egyet, hiszen nekem sem érdekem mások megsebesítése. Még csak az kéne.
-Ezt csak támogatni tudom. Az ünnepek leszívják a pénztárcámat.- Bólintok rá a dologra, elvégre kettőnk közül csak én rendelkezhetek földi valutával, ami ugyebár azzal járna hogy nekem kéne itt mindent fizetnem.
Szerencsémre ellenfelem bennfentes a jó harcterek tekintetében, így ezt rá lehet bízni. Úgy véltem, talán ha a kelleténél jobban elagyal, még egy közeli kórházba is elvitt volna. Úgy nézett ki a dolog, mintha az otthoniak nem csak úgy kitalálták a jó fej shinigamikról szóló történeteket, volt bennük igazságalap. Én készségesen követtem őt, bár fél percre tettem egy kerülőt, a fuvart adó autóhoz, ahol alkalmi sofőröm már várt, és egy némi történetbéli átszínezést követően előadtam neki a mesémet, miszerint elugrok egy közeli ismerőshöz, majd lepasszoltam a csomagjaimat és kivettem a kocsiból a Tomboló farkast, aki persze nem hagyta szó nélkül a dolgot.
-Te meg mire készülsz? Pocsékul hazudsz, úgyhogy mond el mit akarsz.- Tért a lényegre a maga pimasz módján.
-Na ki intézett egy jó kis harcot? Nem is akármivel, mint egy shinigamival.- Tértem rá a lényegre suttogva, miközben az őt tartó kezemmel megkapaszkodtam a kocsi tetejében, miközben a második szatyromat raktam a kocsiba.
-Te aberrált gyökér! Fel fog koncolni! Nem a te súlycsoportod.- Förmedt rám. Nem épp erre számítottam tőle, főleg ennyi közös év után, pláne hogy a kedvére akartam tenni egy kiadós harccal. A felszólalását követően, amikor kikászálódtam a kocsiból, úgy tisztességesen belevertem a fejem a farkasba, aminek másik vége hangosan koppant az autó tetején.
-Na ne már! Te keresed mindig a harcot!- Förmedek rá hangosan.
-De úgy hogy aki forgat egyben is maradjon te címeres barom! Rám ne számíts! Kotródj! Koncoltasd fel magad nélkülem!- Zavart el mint valami pelenkást, ráadásul ez meglehetősen rosszul esett tőle, így hát bevágtam a hátsó ülésre, de pechemre felpattant és kis híján a legnemesebb részemen talált el. Onnantól már senki és semmi nem izgatott, csak hogy péppé verjem a shinigamit és elvegyem tőle a szalámikat, így utána eredtem hogy a kellő helyen és időben megküzdjek vele.

Karakterlap

Nishinoya Kenta

Eltávozott karakterek

5. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 17

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kenta Vs. Keiki, avagy A karácsonyi szalámipárbaj
« Válasz #7 Dátum: 2014. Dec. 28, 20:12:00 »
Szóval, nézzük a történetet. Úgy állunk, hogy meg fogok verekedni két szép szál szalámiért egy emberrel, akinek holtbiztos, hogy van lélekenergiája, kérdés, mennyire tud vele bánni. Nem tudom, mennyi az esélye, hogy egy ember erősebb legyen egy shinigaminál? Lehetséges? Bár nem tudom, mondjuk valószínűleg egy kapitányi szintű azért más lapra tartozik. Meg én is, mert hol vagyok én még attól? Hagyjuk már, jó messze. Attól függetlenül nem fogom már az elején feladni a dolgokat, majd szépen kialakul a dolog. Aztán lehet, hogy még a gigaiomból sem fogok kilépni, bár ezt erősen kétlem, mert így, ebben a formában csak az öklömet tudnám használni, meg még egy pár kidout. Ja, majd pont ennyivel megyek neki bárkinek is. Tetszik-e az ajánlat? Mondjuk tény, hogy nem vagyok a kisebb bunyók ellen, hozzátartozik az ilyesmi, de mondjuk szalámiért… Mondjuk rá, hogy nem akkora túlzás. Csak egy kicsi. Ha én ezt otthon elmesélem, hát hülyének fognak nézni, illetve lesz, aki gondolom én meg is dicsér. Persze, mert átjövök az Élők Világába és mit csinálok? Bevásárolok meg bunyózom egyet. Edzésnek bőven megteszi, de a szalámi akkor is az enyém. Nincs az az isten, hogy vigye a szajrét, akkor mi a frásznak vettem sört? Nem mintha nem lehetne SS-ben sört kapni, de azt, amit én szeretek, azt csak itt lehet. Hű vagyok egy márkához, na.
Igen, azt ajánlottam, hogy menjünk máshová. Ha összeakaszkodás van, az se így, se úgy nem egy életbiztosítás, meg aztán a Gotei 13 nem tudom, vállal-e felelősséget az Élők Világában okozott anyagi károkért. Vagy csak a kirendelteknél vállal felelősséget? Ott is szokott nem kis kár anyagi kár keletkezni, én már csak tudom, döntöttem már ki STOP táblától kezdve szemeteskukán át egészen buszmegállóig mindent. Meg vertem le cserepeket, tapostam le virágágyást, sőt, ablakot is törtem már, persze teljesen véletlenül, ilyenek előfordulnak.
- Aha, ezért ajánlottam. Nem szeretnék romhalmazt itt hagyni magam után. – mondom, majd megeresztek egy lazább vigyort. Nem kell erre rágörcsölni teljesen. – Kinek nem szívja le?
Még nekem is leszívja és nem csak az SS-ben kapott fizumat, hanem az itteni pénzben tartott tartalékaimat is szépen felélem ilyenkor. Karácsony végülis a szeretet ünnepe, hát szeressünk költekezni. Meg a jó büdös francokat! Már éppen el akarok indulni, mikor tesz egy kitérőt egy furgon felé. Mi a frász? Ez a kérdés járt az agyamban, mikor emberünk kivett az autóból egy kardot. Oké, hogy vigyázzunk magunkra, de azért egy ekkora bicskával vásárolni menni? Végülis ezt a csávót próbáld akkor ezek szerint kipakolni, beléd állítja a fogpiszkálóját és csókolom. Kinek mi, végülis, technikailag én is karddal mászkálok, gyakorlatilag ahhoz előbb ki kell másznom a gigaiból.
- A kardodat nem hozod? – kérdezem meg, majd megvonom a vállam. – Végülis nekem mindegy. – vonom meg a vállaimat, majd elindulok. Nem az én dolgom, hogy ő hogyan akar küzdeni. Az a gyárépület azért közel sem két sarokra volt, mikor már negyed órája kutyagoltam, erre sikerült rájönni, de végülis megérkeztünk. Azért parázok az ilyen helyektől, kiver tőlük a víz, csak nem tudom, miért. Gyorsan átlendülök a kerítésen és bemegyek egy tágasabb térbe. Körülnézek, megteszi, lerakom a szatyrot egy letört gerendára, majd elkezdek kotorászni a zsebemben a kis pezadagolóm után.
- Egyébként a nevem Nishinoya Kenta. – mutatkozom be, mondván az illendőség ezt diktálja. Sikerül is végre előkerítenem a kacsás adagolómat és megállok. – Szabályok? Vagy csak úgy ugorjunk egymásnak?

Karakterlap

Keiki Eaglehearth

A kandalló gyermeke

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
3 000 / 12 000

Hozzászólások: 20

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 5 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kenta Vs. Keiki, avagy A karácsonyi szalámipárbaj
« Válasz #8 Dátum: 2014. Dec. 29, 22:08:40 »
Vajon tényleg olyan hülye vagyok ahogy a farkas állítja? Ténylegesen össze kell kapnom egy shinigamival két nyomorult szál szalámin? Végül is az orrom alá tolt virág után az a minimum hogy megtoroljam a sérelmet. Azt persze nem tudhatom mégis miféle lehet, meg hogy honnan szalajtották. Otthon sokfélét beszéltek róluk apám barátai, akikkel annak idején együtt űzte a lidérceket. Állításuk szerint sokszor futottak össze velük egy-egy lidérc űzése közben, de persze míg a halálistenek inkább kötelességként tekintettek a feladatukra, addig apámék inkább afféle ősi, törzsi hagyományokban gyökerező vadász hagyományként és sportként tekintettek erre a feladatra. Nem egyszer dicsekedett apám hogy a barátaival már végeztek a lidérccel, mire a shinigamik oda értek, meg hogy hányszor megrótták őket a felelőtlenségükért. Persze mint annyiszor, a maori vér akkor sem engedett a betolakodóknak, és a kis kompánia folytatta a dolgát. Apám úgy mondta, hogy: "Halott ember létükre nagy a szájuk, de vannak köztük rendes alakok is", és ez azt hiszem érvényes párbajellenfelemre is.
Meg valami olyanról is beszélt annak idején hogy vannak egy jó páran, de nem mindig van köztük összhang, meg hogy külön csoportosulások is vannak magán szervezeten belül, de hogy mifélék, az már messze nem rémlik. Ha ez egy kvízműsor lenne, máris élnék a telefonos segítséggel és hívnám is az otthoniakat, hogy dobjanak meg némi infóval, ha nem akarják hogy szalámi nélkül kerüljön felszolgálásra a rakott krumpli, és hogy ne verjenek egészen kékre-zöldre. Nem volt valami sok ami hirtelen eszembe jutott a halálistenekről, de messze több volt mint a semmi, bár kicsi volt rá az esély hogy hasznát is veszem.
Persze az már hamar bizonyságot nyert hogy a srác egész jó fej, és az állítólagos kardom után érdeklődött, az után a semmirekellő után.
-Nem, most nincs rá szükségem. Mellesleg nem kard, hanem taiaha. Maori közelharci fegyver, amit kemény fából faragnak. Egyébként is amilyen bunkó, meg sem érdemelné hogy forgassam!- Igazítottam helyre a kérdése alanyát, aki miatt a mondandóm vége inkább afféle elfojtott düh volt, mint sem rendes felvilágosítás, ami miatt minden bizonnyal valami bolondnak tűnhettem, pláne hogy az ajtót ezt követően tisztességesen becsaptam, majd a srác nyomába eredtem, elvégre ő a helybéli, elvégre talán meglehet már pár száz éves, és fél japán sematikus térképét ismerheti. Mondjuk ki nem érne rá száz év alatt bemagolni egy ország térképét.
Egy rövid séta után végül elérünk a kiszemelt harctérre, ami hát tényleg nem épp egy leányálom volt. Nem voltam sosem oda a betonért és az acélért, de ahogy az az épület festett, még inkább unszimpatikussá vált az egész, de ez volt, ezt kellett szeretni, bár származásomból eredendően nem vetettem meg volna ha inkább egy erdőben küzdünk meg, de ennyit erről. Amíg ő a maga csomagjait rendezte, addig én levettem a cipőmet és a zoknimat, a hajamat pedig hátra kötöttem. Harcban is szeretek minél hűbb maradni a tradíciókhoz. A régen élt bennszülött maorik sem cipőben küzdöttek, bár nálam ez sem sűrű, most viszont volt időm némi felkészülésre.
-Keiki Eaglehearth, örvendek. Nem mindennap veretem el magam egy shinigamival.- Poénkodtam a több mint valószínűnek tűnő ténnyel, de de hogy mennyit nyavalyogtam utána, azt akkor még a jövő titka volt.
-Szabályok? Szerintem a legalapvetőbbek épp elegek. Nem csináljuk ki egymást, ágyékra nem megyünk és csonkolás sincs. Meg nem nyúlunk a kelleténél nagyobb erőhöz. Egyáltalán nem hiszem hogy azt kibírná az épület. Ellenvetés? Javaslat?- Kérdeztem vissza, bár aggasztott hogy néhol valószínűleg alaposan megvagdoshat.

Karakterlap

Nishinoya Kenta

Eltávozott karakterek

5. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 17

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kenta Vs. Keiki, avagy A karácsonyi szalámipárbaj
« Válasz #9 Dátum: 2014. Dec. 31, 19:29:11 »
Most, hogy jobban belegondolok, van valami fura ebben a srácban, már azon kívül, hogy van lélekenergiája, illetve inkább a mennyiségen kellene fent akadnom. Ha egyszer feldobja a mamuszt, tutira shinigami lesz belőle, ha addig fel nem zabálja egy arra járó kósza hollow. Azta, milyen szép kilátásokat tudok néha az emberek elé helyezni, bár az is igaz, hogy ezt nem mondtam ki hangosan. Néha még én is képes vagyok tartani azt a bazi nagy számat, de tényleg csak néha, egyébként kimondom a legalpáribb baromságot is, ami hirtelen az eszembe jut. Ami általában nem ritka dolog, ismerve saját magamat. Ez van, ezt kell szeretni, általában mondjuk ezt nem szeretik bennem az emberek. Meg még egy csomó olyan dolgot, amit amúgy lusta lennék felsorolni, szóval van még bőven negatívum. Egyébként mindig rájövök, hogy nagyon ritkán lépek kapcsolatba emberekkel, mármint, ritka az, ha beszélgetünk. Előfordul olyan, hogy mentem az utcán, teljes shinigami díszben, erre egy kislány rám köszönt, az anyja szívbajt kapott, én meg visszaköszöntem. A nő még egy jó darabig nézelődött, hogy kinek köszönhetett a gyerek, aztán ráfogta, tuti egy nénire köszönt rá. Én meg ott röhögtem egy villanyoszlopnak dőlve. A shinigamik amúgy sem keresik a kapcsolatot, kevesen látnak minket, aki mégis, azok sem nagyon hisznek a szemüknek. Volt már olyan, hogy majdnem rám ültek a moziban, mert ugyebár nem láttak, engem meg csak a jó reflexeim mentettek meg. Mondjuk a jó helyet sajnáltam, de így jártam, egyébként a film jó volt. Néha vannak ilyen dolgaim.
- Maori közelharci fegyver? Az érdekes lehet. – bólogattam, majd csak egy pillanatra, de fent akadtam. Bunkó? Érdekes, hogy úgy beszél a fegyveréről, mint a shinigamik. Létezik, hogy egy embernek legyen zanpakutoja? Mondjuk ahány ember, annyi zanpakuto, nálunk is Tenrai Koutei a komolyabb, nem is csodálom, már a nevéből is látszik, kivel van dolga az embernek. Szikrázik a levegő, ha egyszer összerúgjuk a port, de ez elég ritka. Igazából inkább olyan a kapcsolatunk, mint egy diáknak a tanárával. Ő a tanár, aki megmutat magáról dolgokat, esetleg a véleményét mondja el, én meg vagyok a diák, aki tanul. Lényegében jó így, mert még mindig sok dolog van, amit nem tudok róla.
A harcterünkön körülnézve egy pillanatra elgondolkodom. Nem tudom, hogy ez jó ötlet volt-e pont ezt a helyet kiszúrni, mert ha itt ellövök egy kidout, nem tudom, nem borul-e a fejünkre az egész kóceráj. Örülnék neki, ha nem kéne magam a födémrendszer alól kikaparni, akkor viszont csak finoman a mágiával. Örvendek neki, de tényleg, ráadásul ha már ő nem használ fegyvert, én sem akartam, de… a franc vigye el.
- Majd a harc után mondd ezt, ha eldőlt a dolog. – jelentettem ki, mert ez így igaz. Nem tudhatom, hogy nem én leszek-e elverve, erre is megvan az esély. Főleg, ha olyat be tud nekem húzni, ami még fájni is fog. – Már fenn sem akadok azon, hogy tudsz rólunk.
Tényleg nem lep meg lassan már semmi sem. Miután kihívott, ezek után én már semmin sem lepődöm meg. De azon meglepődöm, hogy nem működik ez a vacak lélekcukorka adagoló. Miért most kellett ennek is beragadnia? Megrázogattam párszor, de semmi… Most vágjam földhöz, hátha működik? Most szívatsz?!
- Nincsen. – bólintottam, majd végre a kis cukortartó is engedett nekem és a póttestből is sikerült kilépnem. A pótlékom érdeklődve nézelődött körül, mondom nagyszerű, ez is egy aberrált. Soha nem tudnak valami normálisat összehozni? Olyan nagy kérés ez? Nem baj, nem érdekes, veszett már több is. A kardomat az övemben hagytam, majd még meglátom, hogy használom-e vagy sem. Nem tervezem, mert ő sem hozta magával, de kiderül még, mi lesz. – Te pedig… - fordultam a póttestemhez, aki érdeklődve nézett rám. – Nem sétálsz bele a harcba, nem keveredsz közénk, hanem szépen leülsz oda a szatyor mellé, világos?
- Igenis! – oké, elismerem, ez hülye, de legalább nem ugat vissza.
- Akkor kezdjük! – megadom neki a kezdeményezést, először úgy is ki akarom deríteni, hogy mire képes. Nem szeretek olyan ellenfélnek nekimenni, akiről nem tudom, mire is képes.

Karakterlap

Keiki Eaglehearth

A kandalló gyermeke

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
3 000 / 12 000

Hozzászólások: 20

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 5 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kenta Vs. Keiki, avagy A karácsonyi szalámipárbaj
« Válasz #10 Dátum: 2014. Dec. 31, 23:25:31 »
Teljesen lesúlytott hogy mi, Új-Zéland gyermekei, a polinéziai népcsoportok tagjai nem vagyunk még annyira sem ismeretesek a shinigamik körében mint például a hollowok. Úgy éreztem hogy az évszázadok alatt volt annyi letéve az asztalra, hogy sokat megélt népem legalább egy lábjegyzetet kaphatott volna a tankönyvekben, már ha pár oldalt is fáradtság volt írni rólunk, mint hasonló munkakört betöltő emberek vagy bármi. Szívem szerint elmorzsoltam volna pár könnycseppet amiatt is, hogy nem ismeri ez az áldott jó lélek a taiaha-t. Népem ismeretlensége olyan méreteket öltött volna, hogy még a shinigamik sem halottak felőlünk? Pedig hosszú ideje már, a sokévi üldöztetést és harcot hátra hagyva végre népességnövekedést mutattunk. A tudatlanság mérgezi az emberi civilizációt, és ezt már rég tudtam, de hogy ez átterjedt a shinigami körökbe is, annyira leamortizálta hazafias lelki világomat, hogy pár könnycsepp csak legurult az arcomon, amit hamar le is töröltem.
Viszont hamar felkeltette a figyelmemet hogy Kenta mennyit szenved egy bizarr küllemű cukorkaadagolóval, amit az ember inkább képzel el egy óvodás, esetleg egy kisiskolás kedvenc csecsebecséjének, mintsem egy shinigami személyi vagyontárgyának. Rövid időn belül persze csak sikerül megrendszabályoznia a működőképességét felfüggesztett, gyermeteg adagolómasinát és kivett belőle egy zöld kis szőlőszem jellegű bogyót amit bekapva minden különösebb magyarázat nélkül kilökődött magából. Ha le lehetne írni azt szebben, hogy egy pasiból kilökődött egy szakasztott hasonmása, akkor úgy írtam volna le, sőt, ha ismertem volna a megfelelő szakkifejezést, talán használtam volna is, de a frissen szemem előtt kilökődött kimonós Kenta shinigamiként realizálódása pár másodpercre elég erősen lekötötte a figyelmemet. Nagy volt a hasonlóság kimonós barátom, és a tegnap délután nézett szamurájfilm főszereplője között. Fehér zokni szandállal? Pipa. Kimonó? Pipa. Szamurájkard? Pipa. Miután egészen szemügyre vettem, konstatálhattam magamban, hogy tényleg egy halálistennel megyek majd ölre két szál szalámiért.
Ami viszont a leginkább űberelte az addig látott dolgokat, az az önálló életre kelt testének rendre utasítása volt. Lehet hogy alig tud valamit a népemről, de a felszerelése valami oltári csúcs volt. Egy kicsit el is gondolkodtam azon, hogy vajon ha én vennék be egy olyan bigyót mint ő, akkor velem is hasonló történne-e. Annyi viszont biztos volt, hogy aki jelenleg a testet birtokolta nagyobb papucs volt mint én, és Ordasfarkasnak csak két szót kellene mondania, és sírva szaladna vissza a cukorkaadagolójába.
És végre eljött a hét összecsapása, a tét pedig a karácsonyi vacsora volt. Már éreztem a sütőből felszállingózó finom illatokat. Vagy valami mást?
-Oké, akkor lássunk hozzá. Győzzön a jobbik.- Jelentettem ki, majd megindultam egyenesen hátrafelé, egy kidőlt gerenda irányába, hogy azon felszaladva, fentről csapjak le rá.

Karakterlap

Nishinoya Kenta

Eltávozott karakterek

5. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 17

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kenta Vs. Keiki, avagy A karácsonyi szalámipárbaj
« Válasz #11 Dátum: 2015. Jan. 01, 00:33:01 »
Nem is tudom, mit várok egy ilyen harctól, kellene várnom ettől bármit is? Valaki, vagy valami azt mondja a fejemben, hogy „Egy monoklit a bal szemed alá.” Most vagy nekikezdtem hallucinálni, vagy zanpakutom így próbálja a tudtomra adni, hogy ne lankadjon a figyelmem. Persze, általában a tudtomra adja a dolgokat, mindent kommentel és ha kérem, ha nem, de elemzi az adott helyzetet. Erről majd a végén ad egy laza kis eligazítást, nehogy valamit netalán kihagyjak, vagy esetleg ne vegyek észre. Tény, hogy nem egyszer jött már jól a segítsége, talán lassan megtanulunk teljesen együttműködve harcolni és akkor jók leszünk, vagy egyszer egymás agyára megyünk. Ennek is van ám sansza, mert a harcokat utána szereti kielemezni és rávilágítani a hibákra, illetve hiányosságokra. Egyébként jól elvagyunk, ilyen a mi kapcsolatunk, nem rossz, de szerintem nem tart teljes egészében a társának, inkább úgy gondolja, hogy az ő kezében van az irányítás. Majd megmutatom neki egyszer, hogy egyenrangúként jobban menne, illetve próbálkoztam már ezzel, de valamivel mindig visszavágott, legtöbbször azzal, hogy ő a tapasztaltabb. Hát, most nem tudom, ki a tapasztaltabb kettőnk közül, merthogy időközben az ellenfelem felszaladt egy letört gerendára. A franc megegye, most komolyan? Menjek utána, vagy esetleg hagyjam rá a dolgot és várjam meg, mit lép? Nyakamat rá, hogy ha nem vigyázok, akkor a nyakamba esik, ugrik, zuhan, vagy egyéb gonosz dolgok, de akkor biztos, hogy seggbe rúgom. Nem vicc, az biztos, na nem baj, akkor leszedem én magam, nem szórakozunk vele. Kigondoltam, hogy mit használhatok és mit nem, mivel borítom a fejünkre az épületet, vagy mivel nem, hát ha más nincs, akkor hozzávágok egy dobozos sört. Na jó, azt nem, mert egyrészt drága, másrészt pedig azt én még meg akarom inni, úgyhogy nem, mást fogok hozzávágni. Nem, inkább nem. Még mielőtt bármiféle támadást tudott volna ellenem intézni, felugrottam elé a gerendára és elálltam az útját. Egyenlőre nem tervezek ellene semmit, csak megakadályozom, hogy a fejemre essen.

Karakterlap

Keiki Eaglehearth

A kandalló gyermeke

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
3 000 / 12 000

Hozzászólások: 20

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 5 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kenta Vs. Keiki, avagy A karácsonyi szalámipárbaj
« Válasz #12 Dátum: 2015. Jan. 02, 18:03:06 »
Mi van? Hegyi kecske volt a nagyapja vagy mi a fene? Esetleg ilyen jó kondiban lenne? Ő csak simán felugrik oda, ahová én mászva jutok el. Ez a húzás bárki becsületére válna, elismerem. De csak magamra vethetek, ha ebből még baj lesz, minden esetre, egy mosollyal az arcomon jeleztem feléje, hogy tetszett ez a húzása. Az viszont ebből egyértelművé vált, hogy az emberi átlag kondíciónál magasabb szinten áll. Persze ezt követően úgy illene, hogy én is mutassak valamit. Szépen előre dőltem, majd megkapaszkodtam a gerendában és áthelyezve a súlypontomat, páros lábbal a mellkasa irányába rúgtam, majd talpra érkezés után elindultam visszafelé a gerendán. A jó öreg lő és fuss módszer egy örök klasszikus. Tapasztalataim szerint mindenki minimum egyszer beveszi.
Én mindig is az a fajta voltam aki nem akart komolyabb bántalmakat okozni az ellenfeleinek, és inkább kifárasztotta őket, nem emeltem rájuk mindig kezet. Arra játszottam hogy a szaladgálásban úgy is hamarabb elfáradtak mint én. Úgy gondoltam, hogy ha ügyesen csinálom akkor ez most is beválik. Viszont itt is volt egy rizikófaktor, miszerint olyan ellenfelem van akihez hasonlóval még nem küzdöttem, az más tészta, hiszen ha van ugyanolyan gyors és ügyes mint amilyen szépen elém vágott, akkor végem van mint a botnak. Arra gondoltam, hogy a legjobb az lenne, ha minél kevésbé hagynám érvényesíteni a képességeit, és beszorítanám valahová vagy korlátoznám a mozgását.
Könnyebb kiötleni a dolgokat mint kivitelezni, annyi már akkor is biztos volt. Persze B tervem nem is volt. Minek is az, hiszen egy shinigamival küzdöttem. A legrosszabb esetben is csak csúnya bibis leszek, nem több. Na persze, még csak az kellett volna. Úgy tűnt hogy ha a tervem nem váltotta be hozzá fűzött reményeket, akkor bizony improvizálnom kell. Ugyan mit is jelentett volna az hogy tartalék terv híján kékre zöldre veretem magam. Hát elég sokat. Ezért úgy határoztam hogy akármennyire nem is tetszik, mégis improvizálnom kellett.
-Mond csak. ez az alap sebességed, vagy még csak bemelegítesz?- Tettem fel egy sebességét illető kérdést. Nem mintha ténylegesen várnék tőle bármiféle komolyabb választ, de úgy gondoltam hogy egy rövidke szóváltás talán elterelheti a figyelmemet és oldaná a feszültséget ami felgyűlt bennem.
-Azért az az ugrás szép volt. Élőtől ilyet nem is sűrűn láttam még.- Dicsértem meg elismerően a mozdulatot, mert hát azért megérdemelte ezeket a dicsérő szavakat, elvégre nem élet-halál harcot vívtunk, hogy fintorogva és egymást méregetve kezdjük el csépelni egymást, amíg csak véres rongyok és csonkok maradnak belőlünk. Az még talán gusztustalanabb is lenne, pláne, hogy eddig életemben nem öltem egy embert sem.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Jan. 02, 18:30:41 írta Keiki Eaglehearth »

Karakterlap

Nishinoya Kenta

Eltávozott karakterek

5. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 17

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kenta Vs. Keiki, avagy A karácsonyi szalámipárbaj
« Válasz #13 Dátum: 2015. Jan. 02, 18:40:34 »
- Mondjuk rá, hogy csak bemelegítek. Ki az, aki teljes erőbedobással kezd el harcolni? De ha ez megnyugtat, vannak nálam gyorsabbak is.- kérdezem, majd hirtelen el is vigyorodok. - Na igen, csak mi shinigamik nem igazán számítunk élőnek, mert ugyebár lelkek vagyunk.
Néhanapján meglepődöm az emberi találékonyságon, bár talán nem kellene és ez az eset is ilyen. Miután végig gondoltam a dolgot, rájöttem, hogy csak magamat hibáztathatom ebben a helyzetben, mert kellett nekem arcoskodni, meg menőzni, hogy nesze, én felugrok, amíg neked mászni kell. Igen, így kell ezt csinálni kérem szépen, már rögtön bele kell szaladni az első pofonba, hogy aztán tanulhassunk belőle, persze azzal a pofonnal azért nem árt vigyázni, mert ha nagyobb, mint kellene, könnyen lehet, hogy utána fel sem kelünk belőle. Ez most szerencsémre nem egy ilyen pofon volt, de akkor is bosszantott a dolog, nem is kicsit. Mert hogyan is zajlott ez az ominózus pofonba való beleszaladás? Ugye, elé ugrottam, hogy megakadályozzam egy galád nyakba ugrásban, nem szeretem, ha az ellenfeleim felettem vannak, gondolom ez érthető, mert ha látom, mit is akar csinálni, azt nagyobb eséllyel védem ki. Így történt, hogy ugyan megakadályoztam, hogy ő zúgjon a nyakamba, de sikerült majdnem nekem lepotyognom. Igen, bedőltem egy ős öreg technikának, mert ugyebár miért ne kajáljunk be egy ilyen hülyeséget. A bibi csak az volt, hogy ettől elveszítettem az egyensúlyomat és ez egy gerenda szélén állva nem egy szerencsés dolog, szóval szépen le is estem volna, ha nem kapaszkodok meg a szélében.
- Nénikéd! – igen, némi kis fejben cenzúrázgatás után ez volt a véleményem erre a húzásra. Ezzel az egy szóval próbáltam tudtára adni, hogyha egyszer sikerül innen felmásznom, akkor tutira elkapom és összecsomagolom, majd elküldöm melegebb éghajlatra. Majd addig még kitalálom, hová. Igazság szerint ez az állandó rohangászás idegesített, szóval ez ellen kellett valamit tennem és így jött az ötlet, hogy hogyan állítsam is meg. Nekikezdtem hát egy varázsigének, aminek a végén céloztam és kilőttem az alábbi kidout. – Bakudou 12: Fushibi!
A kis pókháló ki is feszült, az már csak a legyecskén múlik, hogy esetleg belerepül-e, vagy kikerüli, mindkét lehetősége megvan rá, mert egy gerendáról lelógva nem feltétlen lehet pontosan célozni, akinek mégis megy, azt én esküszöm, megtapsolom. Ha mégsem szaladna bele az én kis sebtében felállított csapdámba, akkor sem baj, van B tervünk, ami úgy kezdődik, ahogyan az A befejeződik. Felmászunk a gerendára és nem játszunk csillárosdit, mert nagyon bénán fest. A további része meg úgy néz ki, hogy jól megkergetem és megpróbálom elkapni, ha ez sikerül, akkor tutira visszakapja ugyanazt, amit ő adott, csak a hátára. Ha meg mégsem kapom el, akkor így jártam, egyszer úgyis kifárad.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Jan. 02, 18:46:41 írta Nishinoya Kenta »

Karakterlap

Keiki Eaglehearth

A kandalló gyermeke

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
3 000 / 12 000

Hozzászólások: 20

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 5 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kenta Vs. Keiki, avagy A karácsonyi szalámipárbaj
« Válasz #14 Dátum: 2015. Jan. 03, 19:31:06 »
-Te nem figyeltél.- Jegyeztem meg megvonva a vállamat. Elvégre egy rokonaimat ért szidásért nem állt szándékomban kezét-lábát törni, vagy lerúgni a gerendáról, hiszen olyan ügyesen kapaszkodott. Hagytam, had lengedezzen mint a falevelek a szélben. Bár ahogyan az ábrázata festett, utólag nem lett volna rossz ha felhúztam volna, mert nem volt valami bizalomgerjesztő az arcszerkezete, amikor utánam szólt. Meg ahogy utánam nézett, az sem egészen volt csodás érzés.
Hamarosan viszont újra felcsengett a hangja, miközben épp előle szaladtam. Afféle szájkoptatást amit ott és akkor levágott még életemben nem hallottam, de persze ha tudtam volna mire ment ki a játék, más lett volna a helyzet. Karattyolt valamit, vértyogott valami másról is, de olyannyira nem értettem mit mondott az egész maszlaggal, hogy én meg azt hittem hogy kitört belőle az addigi haragja, és engem kezdett el szidni. Ezt persze nem hagyhattam már szó nélkül, főleg hogy ezzel a róla alkotott képem gyakorlatilag teljesen dugába dőlt.
-Na most hagyd abba! Nem káromkodni jöttünk ide!- Jegyeztem meg hátrafelé fordított, fejjel, futás közben, de na persze hogy azt kapom, amit adok. Igazi, kemény meglepetést, a javából. Akkor már tudtam hogy ezt benéztem, és szabadulni sem lesz könnyű. A lábam, amivel aktuálisan előre léptem, beleragadt valami furcsaságba. Na persze hogy kivenni meg nem tudtam, mert akárhogy próbáltam a lábamat cibálni, csak azt értem el, hogy hátra estem, a lábam pedig beakadt, én meg ott lógok majdnem fejjel lefelé. Na majd egy oda varázsolt pókháló megállít? Persze hogy nem! Felkecmeregtem, és tovább próbálkoztam a szabadulással. Húztam, vontam szerencsétlen lábamat, de persze hogy a jó öreg gravitáció bá' tisztességesen alám vágott, és egyenesen belerántott abba a nyavalyába, ráadásul arccal előre, mert miért is ne. Hú, hát kínos.
-Gondolom ezt most jól megcsináltam. Ugye?- Nyögtem a háló fogságában, az arcom oldalánál odatapadva a hálóhoz. Tapsot a hét balekjának. Se előre, se hátra.
~Ez az Keiki! Ügyes vagy! Inkább csinálj törtkrumplit rántott hússal.~ Ironizálgattam magamban, miközben a gyár egyik szemszögemből jól láthatott poros sarkában lévő legyecskével azonosultam, aki hasonlóan pórul járva, belegabalyodott a pók csapdájába. Ez az esemény volt az egyetlen ami akkor igazán le tudta kötni a figyelmemet. Abben a valamiben meg vergődni úgy is kár lett volna, csak még inkább rám gabalyodott volna.