Szerző Téma: Kenta Vs. Keiki, avagy A karácsonyi szalámipárbaj  (Megtekintve 1757 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Nishinoya Kenta

Eltávozott karakterek

5. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 17

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kenta Vs. Keiki, avagy A karácsonyi szalámipárbaj
« Válasz #15 Dátum: 2015. Jan. 10, 20:04:02 »
Volt róla egy halovány elképzelésem, hogy hogyan is akarok vele kitolni, de a végeredmény most teljesen másképpen alakult, illetve, nekem pozitív értelemben, de… Hogy őszinte legyek, már az elején felépítettem egy szép kis harci stratégiát, amit követni óhajtottam küzdelmünk során, erre emberünk egy laza tökön rúgással lerendezte az eddig felépített kis forgatókönyvemet. Mikor kilőttem a kidout, nem számoltam a következményeivel, illetve ellenfelem kiszámíthatatlanságával, pedig kellett volna. Mikor útjára indult a támadás, azt gondoltam, esély sincs rá, hogy ez találjon, mert ha még jól is célzok, akkor is, pont annyi ideje lesz, amennyi egy gyors félreugráshoz elég. Meg a jó fenéket! Mikor másztam felfelé már a következő lépésemen agyaltam, hogy mivel is lehetne ennek a szalámihuszárnak alávágni, de még csak félig voltam a gerendán, amikor szembesültem az eredménnyel. Nem is kellek én ide, kitolt ő saját magával, hát megáll az eszem. Amilyen pózban volt, mikor felértem, háááát… kár érte, hogy nem volt nálam fényképezőgép. Úgy éreztem, hogy itt fogok megfulladni az elfojtott röhögéstől, mert ilyen a világon nincs. Nem baj, mondom, enyém a szalámi, éljen, ez csak egy plusz dolog, amivel megkoronázza a napomat és az a beragadás… mit szépítsek, egy méretes cserépedény vagyok, amiért pont ezt a technikát kellett nekem is bevetni, de hát, szokták mondani, hogy háborúban mindent szabad. Ez pedig bőven belefért a minden kategóriába.
- Igen, gratulálok hozzá. – nyögtem ki nagy nehezen az elfojtott nevetőgörcsömmel csatázva, majd az egy ipponnal legyőzve felülkerekedett rajtam. Nem kell ezt körülírni, szerencsétlent konkrétan telibe röhögtem, na. – Bocsi, tényleg… nem akarlak kiröhögni… csak… - csak be már nem tudtam fejezni, mert nagy vihogásom közepette lecsúsztam a gerendáról. Igen, mivel röhögve elég nehéz bizonyos dolgokat kivitelezni, főleg a láb gerendára való ráhelyezését, így ez a művelet nem is jött össze, sikerült mellépakolni a patámat. Érdekes látvány lehetett, ahogy az egyik pillanatban még azt hiszem, hogy győztem és nevetek, a másikban meg már esek le. Ha most éppen nem zuhannék, akkor megveregetném a saját vállamat és kezet is fognék magammal, mondván az év barma díját már megnyertem. Azért szerencsére annyira nem voltunk magasan, szóval úgy igazán nem volt belőle probléma, viszont a művészire tervezett leérkezésemmel is voltak problémák. Valahogy a fejemben ez úgy játszódott le, hogy ha már így alakult, akkor leérkezésemkor egy gyors tigrisbukfenccel tompítva két lábra érkezem, ehelyett közvetlen a talajfogás után a svung elvitt hátra. Ennek az eredménye egy csodaszép hanyatt esés volt, szétvetett karokkal, lábakkal. – Jó… ezt megérdemeltem, minek kell másokon röhögnöm… - morogtam inkább magamnak, bár valószínűleg ellenfelem is meghallotta.
Sóhajtva álltam fel és poroltam le magamat, majd indultam újra felfelé. Most azért egy kicsivel óvatosabban tettem ezt meg, nehogy időközben kiszabaduljon, aztán én meg gyanútlanul felugrálok és azzal a húzással bele is nézek egy jobb egyenesbe mondjuk. Vagy rosszabba. Mondjuk az ingyen produkciómmal már így is elég időt adhattam neki, tehát ha nagyon akart, kitalálhatott valamit, ha ez így van, akkor a támadás nála van, ha viszont nem, akkor amint felérek, ismételten belekezdek egy kidouba.
- Hullj szét, Rondanini fekete kutyája! Nézz végig magadon és égj; tépd fel saját torkodat! – mondom, a varázsigét, majd kissé hangosabban jön a technika neve is. - Bakudou 09: Geki!

// Szintén védekező kidou az ellenfelet vörös fénnyel vonja be, amitől az megbénul. Illetve a dőltbetűs rész csak akkor, ha nem mászol ki belőle. //

Karakterlap

Keiki Eaglehearth

A kandalló gyermeke

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
3 000 / 12 000

Hozzászólások: 20

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 5 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kenta Vs. Keiki, avagy A karácsonyi szalámipárbaj
« Válasz #16 Dátum: 2015. Jan. 14, 19:52:15 »
Kár summázni, beragadtam. Figyelmetlen voltam és meg is érdemeltem ezt az apróbb kis bakit, pláne fogy a felesleges mocorgás csak még inkább rásegített. A szituáció után csak két alternatívát tudtam elképzelni miszerint vagy a sors valamiféle fintora lehetett hogy ez a pókember cosplayer shinigami srác elkapott vagy éppen egy alaposan megfontolt, gondos művelet szerencsétlen áldozata vagyok. Akárhogy is, ezt jobban megszívtam mint, mint a nem is tudom mi, a lényeg az hogy én húztam a rövidebbet, és még inkább romlott volna a szitu, ha nem győzöm le mert caplatott volna a szalámikkal.
Miközben a hálóval szenvedtem, legalább is szenvedtem volna ha hagyta volna, figyelemmel kísérhettem a sorstársamat a szomszédos hálóban aki csak tovább ficánkolt, miközben a táplálékláncban felette álló lassan felé közeledett, eszembe jutott, hogy mi lenne ha nem ficánkolnék csak úgy tovább mint hal a szatyorban. Amint eszembe jutott ez a gondolat, abbahagytam a háló feszegetését ami hamarosan tán a fizika törvényeinek megfelelően ereszteni kezdett, de ez még messze nem jelentette azt, hogy kiszabadultam csak annyit, hogy tehettem még pár lassú mozdulatot, amivel segíthetem szabadulásomat.
-Nem röhög! Együtt érez!- Szóltam meg Kentát miközben próbálta szánakozását leplezni, de hát mégis rettentő kínosan éreztem magam ott fejjel lefelé beleragadva egy hálóba, amiből ugyan kezdtem kikecmeregni, és egy kezem már szabad volt ahhoz, hogy elkezdjem magam lehúzni arról, miközben Kenta megcsúszott a gerendán és ismételten hasonló helyzetbe került mint első trükkömnél.
-Pfff... Ezt megkaptad. Ilyen a karma öreg.- Osztottam meg egy újabb örök érvényű bölcseletet ami már nem bírt bennem maradni és távozáskor a káröröm csodás mosolyát varázsolta arcomra, ami által csak még lelkesebben kezdtem megszabadítani magam a megbéklyózó hálóból. Lassan a második kezem is felszabadult, így még jobban előre tudtam magam tolni, egyenesen Kenta felé, és ha ha szerencsém lett volna, a vén hűséges fizika ismét hatalmas erőt adhatott volna ahhoz hogy páros lábbal rúghassak Kenta felé a katapult módjára kilőtt lábaimmal.
De hogy az őseim rágtak be rám ennyire, vagy hogy a túlvilágon pikkelt rám még mindig egy ex-hollow, amint kiszabadultam, kaptam az újabb istencsapását. Jött a srác az égő kutyájával meg a feltépett torkos hókusz-pókusszal amitől rémületemben inkább hátrafelé hőköltem, mintsem előre támadtam volna, és ahogy a nagy könyvben meg vagyon írva, egy lépést előre léptem, de kettőt léptem vissza, és nem csak hogy visszaragadtam a hálóba, de még az a piros istenverése is betalált. Gratulálok! Dupla kombó! Ennél nagyobb barom csak én lehetek. Legközelebb a Farkas is jön velem és kész! még egy ilyen szégyen és elevenen temetem el magam.