Szerző Téma: Az osztag kertje  (Megtekintve 1620 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Kira Daisuke

Hanamori

Shinigami

1. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 000 / 15 000

Hozzászólások: 10

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 7 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Aranysárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Hűség és kötelességtudat mindenek felett!

Post szín:
Gold


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Az osztag kertje
« Válasz #15 Dátum: 2018. Júl. 01, 16:55:25 »

Nem véletlen döntött úgy, hogy Kaori-sama egységében szeretne szolgálatot teljesíteni. Elsődleges feladatát tekintve döntött így, viszont most, hogy megismerte leendő másik Főnökét személyesen, már biztos benne, hogy helyesen döntött. Hasonló kisugárzása van a Nőnek, mint Naomi-ojounak. Egyfajta halálos nyugalom, rendíthetetlenség, talán épp ezért is fogadta el rögtön feljebbvalójának. Úgy érzi, Ő is olyan, mint shiranui-ház Feje. Sokat tanulhat tőle. Nem feltétlen közvetlenül, jóval inkább közvetve, egyes reakciói, viselkedése, megnyilvánulása után. Mindig van hova tanulni, Ő pedig sosem zárkózott el ez elől. Máig nem érti azokat a shinigamikat, akik meg vannak arról győződve, hogy nekik bizony nem kell tovább edzeniük, tanulniuk, mert ők tudnak mindent. MINDIG van hova tanulni.
Kaori elégedettségére Daisuke egy lelkes mosollyal válaszol. Mindig öröm önti el a szívét, ha egy felettesét elégedettséggel önti el.
Nem éri váratlanul Uzumi-san kérdése, természetes, hogy mint a beosztó szekció vezetőjét, érdekli, hovatovább fontos tudnia, hogy miért akar valaki önszántából oda tartozni. A legtöbb shinigami csak azt dönti el, hogy melyik osztaghoz akar tartozni, a többit a szerencsére, vagy a sorsra bízza. Nos, Ő szereti magát céltudatosnak hinni, és mindig ennek fényében jár el. Jelen helyzetben pedig a cél szentesíti az eszközt.
- Abból a nem teljesen önzetlen okból szeretnék az Ön szekciójához tartozni, hogy így talán nagyobb rálátásom lesz a lehetséges azokra a frissen végzett shinigamikra, akik potenciálisan testőrgárda tagok lehetnek. A beosztó szekció tagjaként lehetőségem nyílna a frissen végzett diákokról többet megtudni, így célirányosabban kereshetek köztük olyanokat, akik hasonló elveket vallanak, mint Én. Persze szívük joga aztán másként dönteni. Én csak egy lehetőséget kínálok fel, és csak a legrátermettebbeknek. - magabiztosan beszél, hangja nem remeg meg egy pillanatra sem. Ez a téma a munkájához kapcsolódik, ilyenkor pedig nem engedi meg magának a hibákat. Csak a legjobbat kell nyújtani, mindig.
- A diszkrécióra számíthat. Tudom, hogy kell csukva tartani a fülem, és nyitva a szemem. Emiatt nem kell aggódnia Uzumi-sama, biztosíthatom. - jelenti ki egyszer s mindenkorra, miközben kortyol teájából egyet. Néha úgy érzi, túllő a célon. Az emebrekkel való kommunikációt még gyakorolnia kell. Vagyis, a saját mondandója közlésén kell még állítania, úgy érzi. Sokszor van, hogy bár Ő maga úgy érzi, hogy csak simán beszél, voltaképpen valami egészen másba megy át a hanghordozása. Kicsit hasonlít Yarimochi fanatikus beszédmódjára. Sajnos nem tehet róla, mindig is ilyen lelkiismeretes volt, de igyekezni fog ezen is változtatni. Emiatt sokszor válik nevetség tárgyává, amitől aztán csak még idegesebb,zavartabb lesz, és az nagyon nem jó. Nem az zavarja, hogy a viselkedését nevetik ki. Az zavarja, hogy nem tud ezen változtatni. Így történik ez most is, hiszen megint túllő a célon, és gyakorlatilag egy komplett idiótát csinál magából Uzumi-sama előtt, akit pedig már most oly' nagy becsben tart.
- Bocsánat... :oops:- kér elnézést hibájáért irulva-pirulva, magában pedig továbbra is önnön botorságát átkozza.
- A lehető legminimálisabb pihenőidő megteszi, Uzumi-Sama. Megszoktam már, hogy keveset pihenek. Igazából akkor sem pihenek. Edzek, vagy a Zanpakutom benső világában tartózkodok, és kettőnk kapcsolatát mélyítem, erősítem. Ilyen az életmódom, már egészen kicsi korom óta. De úgy gondolom, hogy a délutánjaim nagy részét rá tudom fordítani a munkára. Este pedig pihenek. Ismerem a korlátaimat. Természetesen a beosztó szekció munkáját is komolyan veszem, és eszem ágában sincs félvállról venni. Nem fogok csalódást okozni Önnek. - jelenti ki nemes egyszerűséggel. Hatalmas teherbírása van. Gyerekkora óta így nevelték, ennek fényében tanították. Minimális pihenéssel el tudja látni a feladatait, és teszi is már évek óta. Persze Ő is fárad, hisz nem gép. De tudja, hogy az éppen megfelelő pihenés és relaxálás tökéletesen feltölti a következő napra, és elegendő energiával látja el. Tudja, hogy a vele szemben ülő nőhöz képest Ő egy senki, de az elveivel kapcsolatos dolgokban nem ismer meghunyászkodást. Egyébként sem tartja magát egy nagy dörgölőző alaknak. Meg kell adni a tiszteletet a feljebbvalóinak, de nem kell elragadtatni az embernek magát. Van különbség a tisztelet és a hízelgés között.
Alázatosan megköszöni a felajánlott teát, majd önt is magának egy csészével, majd jóízűt hörpint belőle.
- Meg kell jegyeznem, Uzumi-sama, kiváló érzéke van a teákhoz. Hasonló minőségű ahhoz, amit Naomi-ojou-nál ittam. - dicséri mosolyogva a Tiszt teáját. Egyeltalán nem hízeleg, csupán elmondta véleményét. Imádja a teát, sokkal inkább, mint a sakét..sőt, igazából sosem iszik alkoholt, vagy ha igen, akkor is csak mértékkel. A csészét óvatosan leteszi az asztalkára, majd nyugtalanul fészkelődni kezd. Ezer-meg ezer kérdése lenne, és tudja, hogy Usumi-samának nem nagyon van ideje mások ügyes-bajos dolgaira, de úgy érzi, ha már itt van, mindenképpen rá kell kérdeznie egy-két dologra. Főleg annak a fényében, hogy tudja, hogy az előtte Ülő Nő voltaképpen milyen ranggal is rendelkezik "felsőbb" körökben. Biztosan megvan a jó oka rá, hogy ne azzal a névvel járjon, és ehhez neki semmi köze. Mégis, az ezzel járó tapasztalatokból sokat tanulhat, és talán Uzumi-sama nem tagadja meg Tőle a választ, ha megkérdi, bár minden joga meg van hozzá. Persze eddigi magabiztossága egykettőre elillan, minthogy nem teljesen a munkájával kapcsolatos dologról van szó, sokkal inkább személyesebb dolgokról.
- Uzumi-San. Ön ismeri Naomi-samát, illetve a Shiranui-családot? - óvatosan közelíti meg a témát. Nem akar tapintatlan lenni. Őt inkább Uzumi-sama saját véleménye érdekli. Sejti, hogy  Nő valójában kicsoda, noha semmi köze nincs hozzá, és nem is akar vájkálni mások magánéletében. Viszont, ha igaz, amit sejt, akkor valamennyit csak tudnia kell a szemben ülő Nőnek ezekről a dolgokról, tekintve, hogy benne él. De helyes ez? Nem kéne ilyen dolgokba beleártania magát, hisz sértésnek is veheti a másik. Mégis, kíváncsisága mindig is felülkerekedett józan eszén.
- Uzumi-sama... - folytatja tétován. - Ön szerint melyik a fontosabb? A család óhaja, vagy az, hogy az illető valójában mit szeretne? - böki ki végül kissé félősen. Amennyire eddigi rövid beszélgetésükből megállapította, Uzumi-sama jobb szereti, ha az illető egyből a lényegre tér, és nem köntörfalaz.
« Utoljára szerkesztve: 2018. Júl. 18, 13:31:04 írta Kira Daisuke »

Karakterlap

Uzumi Kaori

Shinigami

1. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 000 / 15 000

Hozzászólások: 48

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 14 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
világoskék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Mottó:
"Három szóban el tudom mondani, mit tanultam az életről: mindig megy tovább..."

Post szín:
#4D84C8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Az osztag kertje
« Válasz #16 Dátum: 2018. Júl. 11, 00:15:27 »

Egyszerű. Azt hiszem, hogy ez az a szó, amivel Kira-sant a legjobban tudnám jellemezni az eddigiek alapján. Fiatal még és sokszor nagyon egyszerű kitalálni, hogy mit miért és milyen okkal csinál. Némiképp számítok a válaszára, mégis örömmel veszem, hogy részletesen mondja el, mik is a tervei, miért szeretne alám tartozni. Igazán üdítő, hogy nem kell fölösleges kérdésekkel bajlódnom, mégis a szavai hallatán úgy érzem, hogy fel kell hívnom a figyelmét pár dologra.
- Részemről nincs akadálya ezen tevékenységének, amíg nem kapok panaszt zaklatásért, a munkáját rendesen elvégzi és nem szivárogtat ki bizalmas információt - utalok arra, hogy ha leakar ülni egy asztalhoz és átnézni az összes újonc iratait átböngészni, akkor tegye, semmi akadálya, ám segítséget nem hozhat. Szépen is néznénk ki, ha bármely osztag bármely shinigamija minden különösebb ok és parancs nélkül kikérhetné a mappákat. Ez a Beosztó Szekció, nem pedig a Városi Könyvtár. - Azonban, ha megfogad egy tanácsot Kira-san: legyen nagyon óvatos és körültekintő. Az akadémisták különféle okok miatt lesznek halálistenek, melyeket nyilvánvalóan nem kötnek a mi orrunkra, ezeket nem tudhatja meg az aktákból. Igyekezzen úgy meggyőzni őket, hogy ezeket tiszteletben tartja. Valamint azt is, hogy bár lehet hasonló az értékrendjük, de nem mindenkinek vágya egy nemesi családért élni, vagy éppen meghalni - mondom, tényleg mindössze segítségképpen, mivel az akadémisták valóban egy érdekes állatfaj. Egyszerre a legcéltudatosabb és legbefolyásolhatóbb rétege az egész városnak. Céltudatosak, mert jobb esetben tudják, hogy mit és miért akarnak, befolyásolhatóak pedig azért, mert ha valaki kínál egy alternatív lehetőséget, amivel úgy szint elérhetik a kitűzött célt - vagy csak úgy tűnik elérhetik -, esetleg többet is, gond nélkül elfogadják. Akár úgy is, hogy nem gondolják végig a dolgokat. Most is és saját akadémiai éveim alatt is több ilyet láttam. Az pedig, hogy ezt a döntést megbánják-e? Ez már a jövő zenéje.
A diszkrécióra vonatkozó megjegyzésére csak bólintok, azt a választ kaptam, amit hallani szerettem volna. Ám azt nem tudhatom, hogy tényleg így gondolja-e, avagy tud-e így cselekedni. Ezt mindenképpen az idő és a közös munka fogja majd eldönteni.
Miközben szabadkozik a korábbi válasza miatt és talán magyarázkodik is, megint belekortyolok a csészémbe, majd, amint elfogy a tartalma a tálcára teszem. Azt hiszem, hogy ennyi tea mára teljesen elég volt. A szavai hallatán komolyan nagyon erősen kell koncentrálnom, hogy elnyomjak egy újabb sóhajt. Annyira egyszerű és annyira fiatal, ahogy korábban is mondtam. Minden egyes eddig elhangzott szavából süt, hogy alig van élettapasztalata. Komoly harcokról eddig maximum könyvekben olvashatott, vagy az idősebb családtagjaitól hallhatott.
- Nem én vagyok az, akinek elsősorban meg kell felelnie - eresztek meg felé egy félmosolyt, de úgy sejtem, nem fogja érteni, hogy mire gondolok. Úgy fogja látni, hogy én vagyok a felettese, ki másnak kellene megfelelnie. Esetleg megriad és azt hiszi, hogy a hadnagy, vagy egyenesen a főkapitány előtt kell majd teljesítenie. De nem, a válasz ennél sokkal egyszerűbb. Saját magának kell megfelelnie. Nyilván a munkájában elszámolással tartozik felém, de hiszek abban, hogy ha mindenki úgy dolgozik, hogy saját magának megfeleljen, akkor a felettese is elégedett lesz vele. Ha pedig nem, akkor az egyszerűen nem az a munkakör, ahol a maximumot ki tudja hozni magának. Ez természetesen csak az én látásmódom, de ahhoz mindenképpen tartom magam, hogy az embernek elsősorban magának kell megfelelnie, nem másnak.
- Köszönöm a nagyvonalú dicsértet ^w^ - mosolygok rá, nem hozzátéve, hogy biztosan túloz. Tudom magamról, hogy csak amolyan átlagos vagyok tea készítésben és még csak meg sem közelítem azt a szintet, amin az unokaöcsém mozog, amit feltehetően inkább hasonlítani lehetne Shiranui-san teáihoz.
- Természetesen már ismerem, de csak munkakapcsolatban állunk a pozícióm miatt - válaszolok pár másodpercnyi gondolkodás után. - A családról pedig pár dolgot tudok, mint hogy a Shihoun-ház alá tartoznak és alapvetően növényekkel foglalkoznak. Ha jók az értesüléseim az is nekik köszönhető, hogy az első osztag kertje ilyen szép. Vagy esetleg valami konkrét dologra gondol? - nézek a szemébe, miközben várom, hogy mit is válaszol. A fejemet tenném rá, hogy ezzel a kérdéssel célja volt és bevezetett valamit, bár azt nem igazán tudom, hogy most hová szeretne ki lyukadni, vagy mit is szeretne pontosan a tudtomra adni.
A következő kérdésére nem válaszolok egyből, inkább alaposan végig mérem a fiút, ez azonban nem segíti. A kissé bizonytalan és tétova megfogalmazása ellenére pontosan ugyanúgy néz rám, mint korábban, ebből pedig nem derítek ki semmit.
- Egyszer élünk, egy életünk van. - Na jó, ez nem teljesen igaz, mert ha meghalunk, akkor leszületünk az emberek világába, de akkor mi már nem mi vagyunk, nem emlékszünk az előző életünkre. - Ezt pedig szerintem mindenkinek joga van a saját döntései szerint élni, még akkor is, ha az szembe megy a családja akaratával. De hogy nyílt lapokkal játszunk: arra kíváncsi, hogy mi erről bővebben a véleményem, vagy konkrétan arra kíváncsi, hogy én, személy szerint miért tettem azt, amit? Esetleg személyes oka van a kérdésének? - kérdezem, miközben végig rá nézek. Sejtem, hogy tudja ki vagyok, nemesi körökben mozog, és az sem lehet véletlen, hogy pont nekem tette fel ezt. 

Karakterlap

Kira Daisuke

Hanamori

Shinigami

1. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 000 / 15 000

Hozzászólások: 10

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 7 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Aranysárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Hűség és kötelességtudat mindenek felett!

Post szín:
Gold


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Az osztag kertje
« Válasz #17 Dátum: 2018. Júl. 19, 17:11:35 »

Megint csak olyan helyzetbe került, amit saját tapasztalatlanságának számlájára ír. Nap nap után talál saját magában kisebb-nagyobb hibákat, amikről lassan listát kéne vezetnie, mert elfelejti, annyi van. Ha a harcról, illetve elmélkedésről van szó, kevés párja akad, azonban a szocializálódás, másokkal való beszélgetés közben gyakran előjön az a harminc év, - pontosabban a hiánya - amit vándorlással töltött, és nem sok lélekkel találkozott alatta. Kicsit megkoptak kommunikációs készségei, bár egyébként sem tartotta magát nagy szószátyárnak. Noha gyerekkorában nemesi származása miatt tanították etikettre, beszédgyakorlatokra, ám akkor még gyerek, kisfiú volt, és nem sok maradt meg belőle. Már csak azért sincs ilyen téren sok tapasztalata, hisz mikor tíz éves volt, családja nem sejthette, hogy Ő más utat választott magának, és nem nagyon kíván belefolynia a nemesi dolgokba. Ezért sem volt akkoriban indokolt, hogy meggyorsítsák a tanítási folyamatot, hanem a normáknak megfelelően beosztott tanterv alapján oktatták, és a beszédgyakorlat, etikett, és ilyenféle dolgok csak idősebb korában jöttek volna. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne tudná ezeket a dolgokat. Miután visszatért, alaposan kikupálta magát, ám viselkedése megmaradt valahol a nemes-közember határvonalán, egyikhez sem tartozik igazán. Közemberekhez már nem sorolná magát beszédstílusa, viselkedése alapján, a nemességben azonban még közel sem elég jó. Emiatt van, hogy a felsőbb körökhöz tartozó személyek félreérthetik azt, amire célozni akar, bár az valószínűbb, hogy egyszerűen rossz szavakat használ, amiket pedig nem nehéz félreérteni. Esze ágában sincs problémát okozni terveivel az első osztagnak.
Figyelmesen hallgatja végig Kaori-samát, és igyekszik minden tanácsot az eszébe vésni. Tisztában van vele, hogy az előtte ülő Nő hatalmas felhalmozott tapasztalattal rendelkezik ezzel a témával kapcsolatban, ezért nem veszi félvállról a hallottakat. Persze Ő is tisztában van ezekkel a dolgokkal, de Kaori-sama tudása értékes kincs, amit meg kell becsülni. Nem játszóházat fog üzemeltetni a Shiranui-birtokon, hanem testőrséget. Csak a legjobbakat választhatja ki azért, mert csak a legjobbakat választhatja ki! Kötelessége. Persze megvannak a saját elképzelései. Szeretné valamilyen szinten megreformálni a testőrséget, kicsit a saját képére alakítani. Stílust szeretne neki adni, és egy keretet. Egy olyan dologgá akarja formálni a Hokouei Tateza-t, ami tiszteletet ébreszt. Tisztában van vele hogy ez egy viszonylag kicsi testőrsági gárda, vannak nála jóval nagyobbak, komolyabbak, ez azonban nem jelenti azt, hogy feladata kevésbé fontos lenne. Maradandót akar alkotni, amire büszke lehet nem csak Ő, de a Shiranui-család is, és Seireitei szerte elismerést váltson ki a lelkekből.
- Egyedül fogom végezni a munkámat Kaori-sama, ez egy magányos feladat. Eszem ágában sincs zaklatni senkit. A mappák csak támpontot jelentenek, egyeltalán nem jelenti azt, hogy testőr lesz az illetőből. Csupán egyfajta szűrő, szita, amin fennakadnak bizonyos jelöltek, akiket aztán figyelni, tanulmányozni fogok. Először jobban meg kell ismernem az illetőt, nem mehetek csak úgy oda hozzá, és szólíthatom meg, hogy mától Ő bizony testőr lesz. Nem. ez hosszú folyamat, én pedig a lehető legkörültekintőbb módon fogok eljárni, efelől biztosíthatom! - mondja teljesen komolyan a Nőnek. Ezt nem lehet félvállról venni. Csak maga  kiképzés több éves folyamat, és még akkor sem biztos, hogy testőr lesz a jelölt, csupán megkapja a lehetőséget, hogy bizonyítson. Esze ágában sincs minden második fiatal akadémistát odacsődíteni a Shiranui-birtokra. Lehet csak egy lesz. Lehet kettő, de az is lehet, hogy egy sem. Tudja, hogy a két dolgot nem lehet összekeverni, és nem is akarja. A munkája, és a kötelessége két különböző dolog, nem fogja keverni őket, ez teljesen biztos. Tudja, hogy nem teljesen veszélytelen dolgot fog művelni, hisz a bizalmas információk, ha rossz kezekbe kerülnek, könnyen válhatnak fegyverré más kezében, és épp ezért nem fognak más kezébe kerülni. Egyedül fogja végezni ezt.
Karoi-sannak a mondatára, miszerint nem neki kell megfelelnie, keserű mosoly jelenik meg arcán. pontosan tudja, hogy kinek kell megfelelnie, sajnos annak az egy embernek nem tud, nem tudott és soha nem is fog tudni megfelelni. Saját magának. Bárki másnak meg tud, vagy legalábbis megpróbál a legmegfelelőbb mértékig megfelelni, de magának nem tud. Akárhányszor közel kerülne hozzá, még magasabbra teszi a mércét saját magával szemben, hisz ha meg tudta ütni a mércét, tud többet is. Mindig többet és többet.
- Magamnak a legnehezebb megfelelni, Kaori-sama. Szinte lehetetlen. Mindig van hová fejlődnöm. - jegyzi meg még mindig mosolyogva, majd kortyol egyet a teából, amit meg is dicsért Felettesének. Inkább másnak felel meg, semmint magának, mert az lehetetlen.
Naomi-ojouval, ileltve a Shiranui-házzal kapcsolatos kérdésére kapott választ egy fejhajtással megköszöni. Bízott benne, hogy esetleg valami "pletykafélét" hallani fog, ugyan nem sok reményt fűzött hozzá. Mindent tudnia kell a Családról és az azt körülvevő dolgokról, és a hivatalos információk nem minden esetben tükrözik a teljes valóságot. Elég csak egy apró elejtett megjegyzés, vagy híresztelés, amiből tud dolgozni. Nem csak a család hivatalos dolgaival kell tisztában lenni, de oda kell figyelnie a kevésbé hivatalos dolgokra is. Sokat tanulhat belőle, esetleges ellenséges kapcsolatokat, rosszakarókat deríthet így fel, akikre érdemes lesz a jövőben odafigyelni, illetve úgy általában, az ilyen dolgok segítenek tisztább képet alkotni a Családról. Utólag belegondolva kissé elhamarkodott dolog volt pont az előtte ülő Személyt megkérdezni ezzel kapcsolatban, de már késő. Állítása szerinte kapcsolatuk nem több munkakapcsolatnál, legyen elég ennyi.
- Úgy gondoltam, hátha hallott valamit a Shiranui-házzal kapcsolatban, de semmi komolyabb dologra nem gondoltam. Köszönöm az ezzel kapcsolatos válaszát, Uzumi-sama. - hajt fejet ismét a Tiszt előtt, lezárva ezzel a témát. Viszont a másik téma már igencsak olyan témát érint, amire tényleg kíváncsi. Nyugtalanul fészkelődni kezd, miközben magán érzi Kaori-san vizslató tekintetét, de igyekszik állni a pillantását. Nem akar tiszteletlen lenni. Meg sem fordult a fejében, csupán érdeklődik, kíváncsi a másik véleményére, egy nála tapasztaltabb személy gondolataira. Bár nem tudja, meddig mehet el, ezidáig  többé-kevésbé türelmesen, előzékenyen válaszolt a kérdéseire a Nő, de nem lehet tudni, hol van az a pont, ahol már azt mondja, hogy elég. Semmi köze a magánéletéhez és nem is érdekli, Ő csupán általános dolgokra kíváncsi, vagy, ami még fontosabb, Uzumi-sama véleményére. Viszont kicsit megriad, mikor Uzumi-san személyes dolgokat is belevesz a válaszába. Ezt nem akarta, esze ágában sem volt ilyen dolgokat előhozni, annak ellenére sem, hogy tisztában van vele, kicsoda az előtte ülő Nő. Itt a főnöke. Elsősorban. A származása vajmi keveset nyom jelenleg a latba.
- Se-semmi közöm az Ön magánéletéhez, Kaori-sama, távol álljon tőlem, hogy ezzel kapcsolatosan tegyek fel indiszkrét kérdéseket! - emeli fel védekezőleg a kezeit maga elé, a nagy hebegések közepette még a helyes megszólításról is megfeledkezett, és fel sem tűnt neki, hogy hibázott. - Én nem is tudom,  hogy Ön mit miért tett, csak arra voltam kíváncsi, hogy Ön, mint nemesi származású személy, a család akaratát helyezi a mindenek elé, vagy a sajátjait. Ön szerint mi a fontosabb? Az, hogy fejet hajtsunk mások akarata előtt, akik irányítani próbálják az életünket, vagy a saját szerencsénk kovácsai vagyunk? Nem tudom, Rólam mennyit tud, de...meglehetősen kínos ezt bevallanom...én szembefordultam házam akaratával évekkel ezelőtt. Nem vagyok rá büszke. - jelenti ki gyorsan. - De...a nemesség nem teljesen nekem való, úgy érzem..bármennyire is beleszülettem, és az életem részévé vált... - jegyzi meg elgondolkodva, miután leengedte karjait, most a saját tenyereit bámulja. - Igyekszem megfelelni házamnak ...de, úgy vélem, én fontosabb vagyok. Ugyanakkor kötelességem lenen a Bátyámnak segíteni a ház felemelésében...már csak ketten maradtunk gyakorlatilag. -  jegyzi meg csendesen, majd szemlesütve kortyol egyet a teájából. Az utóbbi időben egyre inkább kétségek között őrlődik. Egyedül vannak a bátyjával a családban jelenleg, illetve még egy-két távolabbi rokon. Viszonylag jelentéktelen köznemesi család, kevés taggal, de attól még nemesi család, és neki minden erejét arra kéne fordítania, hogy felvirágoztassa. Szíve szerint ezt is tenné, ám úgy gondolja, közben élnie is kell, mégpedig úgy, ahogy Ő maga szeretne. Talán Uzumi-san utat tud mutatni ebben a bizonytalan labirintusban...ironikus nem? Pont egy testőr parancsnoknak kéne lennie a világ legelhatározottabb, legmagabiztosabb emberének. Talán rossz embert választottak...

Karakterlap

Uzumi Kaori

Shinigami

1. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 000 / 15 000

Hozzászólások: 48

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 14 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
világoskék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Mottó:
"Három szóban el tudom mondani, mit tanultam az életről: mindig megy tovább..."

Post szín:
#4D84C8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Az osztag kertje
« Válasz #18 Dátum: 2018. Aug. 05, 17:38:02 »

Nem igazán tudom, hogy a korábban elhangzottakon kívül mit és hogyan kellene mondanom Kira-sannak. Kicsit tanácstalan vagyok, hogy őszinte legyek. Talán a fiatal kora miatt, de úgy érzem, hogy segíteni szeretnék neki, még akkor is, ha nem tudom, hogy tegyen és tudom, hogy nem kellene. Mégis, ahogy beszél, még mindig annyira naivnak és idealistának hangzik. Mégis, itt van a nyelvem hegyén, hogy megjegyezzem: valamilyen szinten tudom, hogy hogyan működik belülről egy testőrség, így sejtettem, hogy még vannak egyéb szűrések is, nem csak a mappa. De visszafogom magam, nem kívánom kioktatni Kira-sant. Bár tudni nem tudhatom, de úgy sejtem, hogy most nincs könnyű helyzetben. Ha jól tudom, akkor hirtelen - és teljesen váratlanul? ebben nem vagyok biztos - lett a Shiranui-család testőrségének feje. Ez pedig nagyon rövid idő alatt nagyon sok felelősséget jelenthet számára. Én bevallom: nem vagyok benne biztos, hogy ha úgy lenne elvállalnám egy bármilyen testőrség vezetését. Túl sok ember életéért kéne felelni.
- Azért ügyeljen arra, hogy ez a magány ne legyen túl nagy - jegyzem meg azért egy halovány mosollyal. Most könnyen dobálózik ilyen nagy szavakkal, hogy ez egy magányos feladat. Talán így is van, de attól még nem kell túlzásokba esni és mindenkit kizárni mindenből, no meg falakat építeni maga köré. Fontos, hogy megtaláljuk a harmonikus egyensúlyt, mert ha ez nem így történik, akkor a magány könnyen rátelepedhet az emberre és tönkre is teheti.
- Valóban mindig van hová fejlődni - bólintok, mert ez így van. - Nem is azt mondtam, hogy nincs, mindössze arra szerettem volna felhívni a figyelmét, hogy nem nekem kell megfelelnie, hanem saját magának. Azonban, ha megenged egy újabb tanácsot: legyen kicsit elnézőbb magával szemben - teszem pár pillanatra a vállára a kezem. - A távlati célok mellett rendelkezzen rövidtávú céllal is, hogy legyen sikerélménye és néha dicsérje meg magát, mert megérdemli és a lelkének is jól fog esni - sóhajtok. Nem tudom, hogy mennyire fogadja meg a tanácsaimat, vagy ért velem egyet, de abban egészen biztos vagyok, hogy az nem lesz célravezető, ha egyfolytában csak azt látja meg a tetteiben, hogy miket rontott el vagy mit kellene jobban csinálnia. A szavai pedig valamiért egyértelműen arra engednek következtetni, hogy ez így van. Persze, benne lehet a pakliban az, hogy tévedek, de valamiért ezt nem hiszem. Nem azért, mert annyira jó ember ismerő lennék, hanem azért, mert Kira-san tényleg nagyon sok mindenben emlékeztet az egykori énemre. Bár remélem, őt nem csapták ki azért majdnem az akadémiáról, mert megvert valakit *>*””””.
Összevont szemöldökkel hallgatom, hogy miért is kérdezte, hogy hallottam-e valami pletykát vagy hasonlót. Értem, hogy mit mond, nincs okom megkérdőjelezni őt. Mégis… tényleg van egy olyan érzésem, hogy valami konkrét dologra gondolt, nem pedig úgy általánosan valamely pletykákra.
- Igazán semmiség, bár nem tudtam semmiféle hasznos információval - biccentek. Szívem szerint azt is hozzátenném, hogy ne érdekeljék holmi szóbeszédek és pletykák, ne alapozzon azokra semmit, de végül nem teszem. Hiszen vannak olyan esetek, mikor az ember hasznos információkhoz juthat ezeknek köszönhetően. No meg, nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél, tehát minden pletykának van valami valóságalapja, még ha kevés is. Ez pedig tulajdonképpen valami olyasmi, mint a jó hazugság, az is igazságon alapszik, csak kicsit - sokszor rettenetesen - elferdítve azt.
Oh… azt hiszem, hogy kicsit zavarba hozom Kira-sant, pedig semmi ilyesmit nem állt szándékomban ^^” és hirtelen nem is tudom, hogy hogyan kezelhetném a helyzetet. Mármint, azt hittem, hogy számít erre a kérdésre, hiszen úgy éreztem, hogy tudja ki és mi vagyok, de lehet, hogy tévedtem >w>. Ha tehetném rákérdeznék erre, de nem teszem, azt hiszem, hogy azzal csak még jobban mélyíteném a fiú zavarát. Ezt pedig még véletlenül sem szeretném, hiszen hirtelen még azt se tudom, hogy azzal mit kezdjek, ami most van.
- Kira-san mielőtt bármit is mondanék: vegyen egy mély levegőt és nyugodjon meg. Valóban, nem sok köze van a magánéletemhez, ám amit mondtam és kérdeztem az nem annyira a magánéletem. Nem a legközismertebb dolog, nem is ismeretlen sokak számára. Tudja, a nemesség körében nem ritka téma az, hogy ki honnan jött - felelem teljesen nyugodtan, miközben igyekszem vele úgy beszélni, mint a lányaimmal, amikor régen valamiért zaklatottak voltak. Tapasztalat, hogy ha az egyik fél nyugodt marad, az egy idő után átragad a másikra is. Most még attól is hajlandó vagyok eltekinteni, hogy a korábbi kérésem ellenére a keresztnevemen szólított. - No meg, ha kellemetlen lenne beszélnem róla, akkor nem kérdeztem volna meg, hogy ez érdekli-e, hanem egyszerűen csak elsiklom a dolog felett. Nem gondolja? - hajtom oldalra a fejem, ám a kérdésem egyértelműen költői, ő is sejtheti, nem várok rá választ. A történetét hallgatva csak bólintok, nem válaszolok egyből. Értem a problémáját és a dilemmáját, talán picit jobban is, mint szeretném. Ő hátat fordított a családjának, hogy a testőrködésnek éljen és testőrparancsnok lehessen, én hátat fordítottam a családi hagyományoknak, hogy azzal legyen, akik szeretek. - Rendben, menjünk szépen sorban. Nem vagyok nemesi származású, vagy legalábbis nem annyira, amennyire ön gondolja. Anyám révén Amatsuji vagyok, de ennyi. Sosem élveztem semmilyen különösebb kiváltásgot és a szokásos nemesi órák is elmaradtak - lévén testőr család voltunk, a többieket nem tudom, de én etikett helyett inkább fegyverforgatást tanultam, úgy hittem arra nagyobb szükségem lesz. Hát… tévedtem. - Viszont inkább a dilemmájára reflektálnék. Én tulajdonképpen ugyanúgy cselekedtem annak idején, mint Ön. Nem azt tettem, amit az őseim eltehetően elvártak volna tőlem, hanem azt, amit én szerettem volna. És így, majdnem kétszáz évvel később, úgy gondolom, hogy helyesen cselekedtem azzal, hogy magamat helyeztem előtérbe. Maga is helyesen cselekedett, még akkor is, ha most nem így érzi. Ami meg a bátyját illeti… nincs testvérem, de nem hiszem, hogy cserbenhagyta volna, szerintem a bátyja is azt kívánja, hogy ön boldog legyen - próbálok valami okosat mondani, hátha egy kis megnyugvást jelent számára és nem hibáztatja magát, esetleg mondogatja azt magának, hogy cserbenhagyta a családját. - Azzal kapcsolatban pedig, hogy nem érzi úgy, hogy a nemesség önnek való: ezt is megértem. Jó magam is így érzek, még most is. Igazából ez az egyik oka annak, hogy nem használom férjezett nevemet - teszem hozzá. Még késztetésem van arra, hogy mondjak valamit, de... nem tudom mit lehetne, kicsit sarokba szorítva érzem magam azt hiszem. Pedig nem vagyok valaki olyan, akinek feltétlen beszédkényszere van.
- Kira-san - köszörülöm meg a torkom - a korábbiak alapján feltehetek önnek egy olyan kérdést, hogy hogyan képzeli el az ön előtt álló éveket most, ebben a pillanatban? - nézek rá. Tényleg érdekel a válasza. Az élet gyorsan változik, lehet holnap történik valami, aminek köszönhetően már teljesen másképpen fogja látni a dolgokat. Talán egyszer, majd jó pár év múlva megint itt ülünk, valamilyen ok miatt és akkor felidézzük ezt a beszélgetést és jót mosolygunk rajta. Távolinak fog tűnni és érdekesnek, hogy mennyit változtak a dolgok. Hm.... azt hiszem, hogy az idő múlásával egyre szentimentálisabb leszek. 

Karakterlap

Kira Daisuke

Hanamori

Shinigami

1. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 000 / 15 000

Hozzászólások: 10

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 7 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Aranysárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Hűség és kötelességtudat mindenek felett!

Post szín:
Gold


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Az osztag kertje
« Válasz #19 Dátum: 2018. Aug. 19, 21:39:41 »

Mindig van hova fejlődni. Ez így igaz. Sosem lehet elégedett magával, és nem is lesz, bármennyire is próbál. Mindig ott fog motoszkálni a fejében az érzés, hogy jó-jó, szép-szép, de lehetett volna jobban, szebben is. Persze a sikert nem lehet nem észrevenni. A siker jó dolog, és fontos része a shinigami életének, igazából mindenkiének, mégis, a sikerélmény egy olyan luxus saját Maga számára, amit nem engedett meg eddig magának, és valószínűleg ezután sem fog Önmagával kapcsolatban túl bőkezű lenni ilyen téren. Tudatosan volt magával szigorú. Úgy vélte mindig is, hogy ha valamiben jó, akkor mindig lehet abban a bizonyos dologban még kicsit jobb. Mindig hitt abban, hogy a határokat kicsit kijjebb lehet tolni minden egyes alkalommal, csiszolni a végeredményen. Magán. Azért az utóbbi időben kicsit állított ezen a hozzáállásán, mert rájött, hogy ha így folytatja, tényleg nem lesz egyeltalán sikerélménye, ami semmi jóra nem vezet, de azért óvatosan bánt saját magával szemben ezekkel a dolgokkal. Mást nem volt rest megdicsérni, ha kellően ügyes és elkötelezett volt egy dologban, de magával szemben már annyira nem. Dolgoznia kell ezen is, főleg úgy, hogy Kaori-sama is ezt mondja. Mondani persze könnyű, tenni viszont annál nehezebb, főleg, hogy egész eddigi életében az önsanyargatásra volt ráállva. Nehéz egyik pillanatról a másikra változtatni ezen, de kis idővel talán sikerülni fog.
Ami pedig a magányt illeti. Nos, nem nagyon voltak társai ezidáig, jóllehet saját döntése miatt. Nem zárkózik persze el az ilyesmitől, de eddig nem hozta úgy a sors, hogy barátai, társai legyenek. Az egyetlen személy, akit igaz barátjának mondhat, az a Bátyja.
- Jó, megpróbálok...- mondja gondterhelten, noha biztos benne, hogy kimondani ezerszer könnyebb volt, mint megtenni. Hálás Kaori-sannak a jó tanácsokért, noha, bár ez saját vélemény, a Nőből pont nem nézi ki, hogy csak úgy osztogatná mindenkinek a dicséreteket, bár nem a kiváló emberismerő képességéről híres, az is igaz. Bár, így belegondolva, lehet sokkal jobban telnének a napjai, ha tényleg kicsit elnézőbb lenne magával szemben. Na majd meglátjuk. Kényelmetlenül fészkelődni kezd a széken, majd, csak hogy valami értelmes dolgot csináljon, kortyolt egyet a teájából. Gondolta, hogy nem lesz egy könnyű menet a Felettesével való találkozás, de nem gondolta volna, hogy ilyen kellemetlen szituációba hozza Önmagát, Kaori-sanról nem is beszélve. Kicsit úgy érzi magát most, mint egy rossz gyereket, akivel épp elbeszélgetnek arról, hogy mit is tett valójában és mit is kéne igazából csinálni. Legalábbis ilyen hatást ért el nála Kaori-sama. Valószínűleg Ő nem az első, és nem is az utolsó, aki így érzi, ettől függetlenül hálás Felettesének, hogy nem kevés türelmet szánt arra, hogy az Ő kisebb-nagyobb bajait hallgassa.
Eddig sem teljesen elhanyagolható "fiús zavara" egészen új magasságokba hág, amint úgy Hiszi, hogy Kaori-san talán támadásnak vélheti kérdéseit. Ha valamin, hát a beszélőkéjén tényleg fejlesztenie kell, mert sokszor nem az jön ki a száján, amit akar, vagyis nem úgy, ahogy akarja. Mindenesetre növekvő nyugalommal hallgatja tovább Kaori-sant, akinek minden egyes szava értékes. Igyekszik megjegyezni mindent, amit a Nőtől hall, talán ezzel az egy dologgal nem lesz problémája, hiszen mindig is kiváló volt a memóriája.
- Óh, Amatsuji! :o - csodálkozik el egy pillanatra, mikor felismeri a régi nagy testőrklán nevét. - Akkor Önnek van némi rálátása a testőrségre, ha jól sejtem! :o - Jegyzi meg, bár ezt inkább tényként közli, semmint rákérdezne. Ez érdekes téma, mindig is érdekelték az ilyen dolgok, noha a többi nemesi házról ezt nem mondhatja el, csak inkább azokról, amik kapcsolatban álltak valamilyen szinten a testőrködéssel. Kényes témákat érintenek jelenleg, de jó kicsit beszélni ezekről a dolgokról, mert eddig nem nagyon volt senki, akivel tehette volna. Úgy érzi, Kaori-san megérti Őt, s ez megnyugtatja, hogy van valaki, akinek elmondhatja kételyeit, ezirányú problémáit, és a Nőnek pedig végtelenül hálás, hogy végighallgatja, noha nem lenne kötelessége, ugyanis nem tartozik a munkájához. Kicsit előrébb dől a székében, hogy jobban tudjon Kaori-sanra figyelni, arcán az eddig csodálkozó arckifejezést most feszült figyelem váltja fel, ahogy minden figyelmét Felettesének szenteli. Még Zanpakutoja is csendben maradt, holott eddig bőszen zengte körülöttük a hősi ódáit, indulóit, amit persze csak Ő hallott.
Örömmel veszi tudomásul, amit Kaori-sama mondd, és amiről Ő is eddig hasonlóképp vélekedett, gondolkodott, de így, hogy mástól is hallja, mintegy megerősítést nyert elhatározása, hogy amit eddig csinált, és amit ezután tervez, az jó. Nem akart a családja ellen fordulni, sőt, bármikor rendelkezésükre áll, de a nemesség nem az Ő asztala, bármennyire is köti a neve. Még szerencse, hogy egy viszonylag kicsi, köznemesi családról van szó, nem pedig egyről, a négy nagy ház közül. Problémásabb lenne.
- Igen, néha úgy érzem, hogy a nemesség sokunk számára inkább átok, semmint áldás...legalábbis az én számomra, de biztosan nem egyedül én gondolom csak így.  - jegyzi meg kelletlenül közben. Kicsit néha olyan ez, mintha az ember meg lenne bélyegezve, mert nemesi származású. Amint kiderül valahol, máshogy néznek az emberre, és nem feltétlenül a jó értelemben..
Kaori-san kérdésére nem felel azonnal. Először is össze szedi a gondolatait. Az igazat megvallva ennyire még nem gondolkozott előre, mindig csak kis távlatokban gondolkozott. Feleslegesnek tartotta azt, hogy nagy terveket állítson maga elé, hisz ha valami balul sül e la testőrködés közben, úgyis mindegy. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lennének álmai, vágyai, csupán jelenleg nem azokra koncentrál, hanem mást helyezett az előtérbe..talán majd egyszer.
- Szeretném felvirágoztatni a Virágőrséget a Shiranui-házban, és egy olyan szervezetet létrehozni, aminek a neve elismerést vált ki ilyen körökben, ha meghallják. Azután, nos, nem tagadom, gondoltam már arra, hogy esetleg családot alapíthatnék. Nem tervezem, hogy magányosan tengetem napjaimat az örökkévalóságig. De..egyelőre nincs senkim, aki megfelelő lenne erre, sőt, magam sem állok még rá készen, úgy hiszem, de idővel, talán.. - mondja eltűnődve. Nem is Kaori-samára néz közben, inkább a csészéjét bámulja. Igen, ez a helyes út, legalábbis egyelőre. Persze aztán általában mindig másként lesz, ahogy az ember eltervezi, de tervezni lehet, kétségtelenül.
Viszont úgy érzi, hogy már így is épp elég problémát okozott Kaori-sannak, és épp eleget rabolt a badarságaival a Tiszt drága idejéből, ideje indulni, persze ha Kaori-san jóváhagyja. Kiissza teája maradékát, majd jókedvűen mosolyogva a Nőre néz.
- Bocsásson meg, hogy raboltam az idejét, Kaori-san. Mindent nagyon szépen köszönök. Igyekezni fogok megfogadni a tanácsait, melyek épp olyan bölcsnek bizonyultak, mint annak idején Salamon, a bölcs király gondolatai, amivel népét kormányozta. Remélem folytathatjuk még ezt a beszélgetést valamikor, szolgálaton kívül. - áll fel, indulásra készen, miközben elköszön. Örül, hogy eljött ma ide. Tartott a dologtól, de mindent egybevetve örül. Sokat tanult, és egyben megerősítést is nyert egy-két dologgal kapcsolatban, végtelenül hálás a Hölgynek, és Őszintén reméli, hogy még lesz alkalma elbeszélgetni Vele...