Szerző Téma: Átok a fejemre - próbajáték  (Megtekintve 9025 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
55 200 / 65 000

Hozzászólások: 199

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 112 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Átok a fejemre - próbajáték
« Dátum: 2015. Jan. 16, 20:59:26 »
Engedély: Hirako Shinji
Résztvevők:
.....» Cleto Seffira
.....» Flavia nella Sinestesia
.....» Konoe Karen
.....» Nishinoya Kenta
.....» Masaki Sachiaru

Átok a fejemre - próbajáték


Karakura város melletti erdőben furcsa dolgok történnek. A fiatalok egy boszorkányról fecsegnek, aki bájitalokat kever és jósol annak, aki felkeresi. Viszont minden éjjel elragad valakit és elveszi az életerejét. Akivel pedig ez megtörténik, az napokon belül öngyilkos lesz. Ennek a kockázatnak a tudatában is egyre több fiatal látogatja meg éjjel az erdőt. Ugyanis a szerelmi bájitalok, mérgek és pontos jóslatok odacsalják őket. Ez a tény pedig egyre aggasztóbbá válik.

Cleto és Flavia
Üzenetet kaptok, hogy hívat benneteket Seth-sama, aki miután megérkeztetek bele is vág a helyzet ismertetésébe:
- Egy különleges feladattal bízlak meg benneteket. A Karakura melletti erdőben éjjelente egy boszorka készít szerelmi és egyéb bájitalokat, valamint félelmetesen pontosan jósol. Ezen felül minden éjjel egy szerencsétlentől elveszi az életerejét, aki öngyilkosságba menekül. Küldtem már oda felderítőket, de nem tértek vissza… Azt akarom, hogy menjetek oda, és tudjatok meg mindent. Tudni akarom, hogy ki ez a némber, valamint hogy tényleg képes-e megjósolni a jövőt, vagy csak egy rossz csaló, aki csak beletrafál a dolgokba. Ha hasznos, akkor hozzátok elém, viszont ha haszontalannak bizonyul, akkor végezzetek vele.
Ezzel útra is bocsájt benneteket. Gondolhatjátok, hogy komoly jóstehetsége lehet ennek a boszorkánynak, ha Seth-sama érdeklődik iránta. De talán túlzásnak is, hogy ezért titeket küld az ügy kivizsgálására. Akár akartok, akár nem most együtt kell működnötök, és megtalálnotok a boszorkányt.

Karen
Asztalodon egy akta vár, melyet ha kinyitsz, akkor különböző fiatalok holtestéről készült fényképek vannak. Egy lány, aki valószínűleg vízbe fulladt és kimosta a víz. Egy körülbelül a lánnyal egykorú fiú, aki felakasztotta magát a nappaliban. Egy idősebb fiú holteste, aki feltehetően főbe lőtte magát egy kézifegyverrel. Valamint egy lány, aki a magasból zuhant le. Egy másik sokkal fiatalabb lány a kádban felvágta az ereit. A képek után ránézel az aktában lévő formanyomtatványokra, amiben az olvasható, hogy a fiatalok mély depresszióba estek, majd végeztek magukkal. Gyilkosság lehetősége teljesen kizárt. A depressziót megelőző napokban semmi utaló jelet nem mutattak arra nézve, hogy ebbe az idegállapotba kerüljenek, és végezzenek magukkal. A szülők vallomása szerint mindegyikük életerős és vidám volt, nagy tervekkel a jövőre nézve. A szülők furcsállották is a rosszkedvet és erőtlenséget, de arra gondolni sem mertek, hogy napokon belül öngyilkosságot követnek el. A fiatalokban egyetlen egy közös pontot fedeztek fel. A barátok és barátnők vallomása szerint a Karakura város melletti erdőbe mentek egy „boszorkányhoz”. Az éjjeli erdőlátogatást követő másnap reggel mutatkoztak a depresszió tünetei. A helyi rendőrség is elkezdett az üggyel foglalkozni, viszont az erdőben nem leltek semmi gyanúsat. A barátok vallomása szerint a „boszorka” maga fedi fel magát annak, aki a segítségére szorul.
Gondolhatod, hogy utóbbi részlet miatt is kerül a különös ügy az asztalodra. 

Kenta
Egy magas, testes és bajuszos férfi keresztezi az utadat. Nem vagy biztos, de mintha nem is olyan régen helyezték volna át az 5. osztagba. Egyébként egy öreg róka lehet már.
- Nishinoya Kenta? – szinte meg sem várja a válaszod, jól hátba vágdos – Téged kereslek! – felemeli a mutató ujját – A fejesek egy kis feladatot bíznak rád. Valami vén banya garázdálkodik a Karakura melletti erdőben. Azt beszélik valami igazi boszorka. Minden éjjel áldozatot választ magának a fiatalok közül, aki elveszti életerejét, és napokon belül öngyilkos lesz. De nem is ez a legfurcsább, hanem az, hogy a fiatalok lelke nem érkezik meg ide, nem is születik újjá, és nem is bolyong. Hanem mintha meg is szűnne létezni. Na ez ám a különös. Ráadásul egyre csak nő a szerencsétlenek száma, mert azok az ostoba kölykök ettől nem hátrálnak meg. … Neked az lesz a feladatot, hogy odamenj és kivizsgáld a helyzetet. Bár nem tudom, hogy a fejesem miért téged küldenek? De sebaj! – ver megint hátba – Csak ügyesen! Aztán majd ha visszajöttél, akkor nekem is meséld el, hogy mi volt. Jó?
Ezzel távozik is. Az egész esemény sorozat előtt állhatsz értetlenül, de annyi biztos, hogy vadi új feladatot kaptál.

Masaki
Hogy - hogy nem hallgatója leszel egy barátnők közti társalgásra, mely furcsa dolgokat tartalmaz:
- Hallottál már a Kakaruka melletti erdőben levő boszorkáról?
- Kiről?
- Mimy mesélte, hogy éjjelente az erdőben egy boszorkányt látogat. Azt mondja, hogy már harmadjára keresi fel egy különleges bájitalért. Az italt annak a fiúnak az italába öntötte, aki nagyon tetszett neki, de nem foglalkozott vele. Most meg szerelmespárok.
- Arra a nagyon helyes pasira gondolsz? Aki modellként is dolgozik?
- Arra-arra. Ezzel az itallal engedelmes és szerelmes kutyust csinált belőle.
- Ne! Nem hiszem el.
- De bizony… Azt is mondta, hogy szerelmi bájitalok, szomorúság elleni cseppek, betegséget előidéző öntetek és még különböző mérgek is vannak nála. Azt mondta, hogy egy lány már ölt is azzal a méreggel, amit tőle vett. De nem is az a pláne, és szörnyű a dologban, hanem az, hogy a mérget nem lehet kimutatni a szervezetből. A halottkém azt állapította meg, hogy természetesen hunyt el… azt hiszem szívelégtelenség.
- Áh! Tényleg ilyen veszélyes főzetek is vannak nála, és eladja? Normális ember csak nem tenne ilyet. Akkor ennyi erővel minden féltékeny fiú és lány kedve szerint ölhetné meg a riválisait.
- Na ez az! Szóval ha azt a szemét fruskát ki akarod csinálni, akkor szívesen veszek neked egy olyan mérget. Úgy is fel akartam keresni a boszit. … Viszont egyedül menni nem merek.
- Miért? Tán félsz éjjel az erdőben? Úgy tudtam te ettől karakánabb csaj vagy.
- Igen, igen. Csak tudod, azt mondják, hogy minden éjjel egy odalátogató lelkét elrabolja. Életerő és cél nélküli élőhalott lesz, aki néhány napon belül tényleg végez magával.
- És te így akarsz odamenni? Megőrültél!
- Éjjelente csak egy személyt szúr ki. Ha ketten megyünk, akkor kevesebb az esélye, hogy valamelyikünket választja. A másik, hogy tényleg jó bájitalokat készít, és jósol is. Méghozzá azt mondják, hogy tényleg látja a jövőt. Eddig minden jóslata bekövetkezett. … KÉRLEK!!! GYERE EL VELEM!!!
- Na de…
- Létszi! Vagy azt akarod, hogy lélektelen élőhalott legyen a legjobb barátnőd? Mert én biztos megyek ma éjjel.
- Rendben… elkísérlek. De csak most az egyszer.
A lányok beszélgetését aggasztónak találhatod. Egyrészt, hogy tényleg vannak ilyen buta lányok, akik hisznek a pletykának. Másrészről pedig ha nem pletyka, és tényleg van ilyen boszorka, aki mérgeket ad el fiataloknak, akik kockázat és bűntudat nélkül használják, és végeznek kortársaikkal. A lélekelszívás felvetéséről nem is beszélve. Úgy érzed talán követned kéne őket.

Mindannyian megérkeztek az éjszakai sötétbe burkolódzó Karakurai erdőbe. Mindegyikőtök a boszorkányt próbálja kézre keríteni. Feltételezhetitek, hogy mivel magasabb a lélekenergiája, mint egy átlagembernek, így ez alapján próbáltok hamarabb a nyomára bukkanni. Nem is kell nagyon elmélyednetek, ugyanis cseppet sem próbálja elrejteni, éppen ezért meg is érzitek. Mind az öten egyszerre érkeztek a boszorkányhoz, aki egy asztal mögött üldögél. A kisebb famentes terület szélén helyezkedik el az asztal, melyen a jósláshoz használatos kristálygömb, jóskártyák, különféle kövek és minták vannak. Az egész területet pedig gyertyák sokasága világította meg.



Az asztal mögött ülő személy egy fiatal nő, hosszú szőke hajjal és zöld szemekkel. Fekete felsőjének ujja ki van vágva és mellrészénél is elég mély dekoltázsvágás díszeleg. Hasa teljesen kilátszik, és igaz nem látjátok, de hosszú és bő szoknyát visel és egy fekete csizmát. Bal karján különleges minta kúszik. Nyakában, egy szép sötétzöld kristály egy ovális keretben, medál lógott. Hatalmas boszorkány sapkája alól kivillan zöld szeme és éles fogai. Olyan volt, mintha már számított volna érkezésetekre. 


Határidő: 2015. Január 26.
Post sorrend: Nincs
« Utoljára szerkesztve: 2015. Jan. 24, 01:18:58 írta Eliana del Barros »

Karakterlap

Cleto Seffira

Las Noches históriása

Eltávozott karakterek

Septima Espada

Szint: 9.

Lélekenergia:

60% Complete
48 450 / 65 000

Hozzászólások: 46

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Kivel áll kapcsolatban?:
-

Mottó:
Mindenki hazudik, becsap másokat és önmagát. Így működik a világ. Helyesebben talán: ettől működik a világ.

Post szín:
#663399


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Átok a fejemre - próbajáték
« Válasz #1 Dátum: 2015. Jan. 17, 23:03:14 »
  Kifújom a levegőt, miközben lassan visszaeresztem a súlyzót a helyére, és egy szóval behívom az edzőtermembe a kopogtatót. Bár reiatsu alapján nem ismertem fel, ahogy felülök, azonnal felismerem a nőt, aki a trónterem körüli munkákkal volt megbízva abban az időben, amikor én voltam az őrség parancsnoka. Emlékszem, hogy próbált bekerülni az őrök közé, de a nevét nem jegyeztem meg, ahogyan azt sem tudom, hogy az előléptetésem óta sikerült-e megtennie azt a lépést, ami hiányzott. Nem tudom, miért, de kicsit zavar, hogy nem emlékszem rá. Fájdalmasan kevesen vannak, akiket ismerek névről, talán az ötvenet sem érheti most el a száma azoknak, akik még léteznek valamilyen formában. Úgy emlékszem, kifejezetten sok embert ismertem emberként, de úgy tűnik, ez a múlt.
 Régen a hívásra úgy ugrottam volna, ahogyan vagyok, éppen csak az egyenruhámat magamra kapva, de most, az Espada tagjaként már nem ugrok azonnal. Ahogyan azt tenni szoktam az edzéseim után, lezuhanyozok, eszek és iszok valamit, és tudatom Anidával is, hogy távol leszek egy ideig. Ameddig nem állunk csatában, és Las Noches vezetője nem jelzi, hogy azonnal akar látni, nem követek el parancsmegtagadást. Emberi életemben ugyan igyekeztem gyorsan megjelenni, ha kellettem, de az sem jó, ha valaki túlzottan gyorsan rohan, ahogy fütyülnek neki.
 - Flavia- csak egy biccentéssel köszönök a másik Espadának, akivel ugyan már ismerősök vagyunk, talán a legközelebbi ismerősöm az Espadából, sosem szerettem a túlzottan formális, vagy éppen barátságos köszönést. Valahogy nem az én stílusom, ami pedig a beszélgetést illeti, arra azt hiszem, megint lesz bőven időnk. Sethet csak egy szótlan meghajlással köszöntöm, ami valószínű még mindig több, mint amit egy másik Espadától kapna, de bizonyosan kevesebb, mint amit a gárda kapitányaként megadtam neki tiszteletként. Éppen úgy tisztelem ugyan, mint régen, mert rendet hoz Las Nochesbe, ami nélkül lehetetlen élni, de most már közelebb állok hozzá rangban.
 - Milyen erőt képviselt ez a felderítőcsapat? Van rá esély, hogy egyszerű shinigami támadásnak estek áldozatul?- emlékszem egy mesére egy boszorkányról emberi életemből, akit az egyik hajdú kapitány ölt meg, miután különféle gusztustalan varázslatokkal megölte az embereit. Az a kapitány ugyanakkor egy gazember volt, és bár soha nem derült ki, a legtöbben azt gondoltuk, hogy egyszerűen csak megerőszakolta és megölte azt a nőt, aki valószínű a törökök miatt döntött amelett, hogy a lápokkal körülölelt erdőben éljen. A boszorkányok létezésében viszont soha nem kételkedtem, mire elérkezett az a kor, hogy a földön azt higgyék, nincsenek, már láttam, mi minden van.
 Egy kézmozdulattal megnyitom a gargantát magunknak Karakurába, az erdő fölé. Bár ami engem illet, nem az erdőben indítanám a keresést, hiszen az hatalmas, és nem is biztos, hogy minden idejét ott tölti a boszorka, de a shinigamik figyelmét egészen biztosan felhívnánk, ha lakott területre érkeznénk. Karakura Aizen hadműveletei óta a kiemelt figyelmüket élvezi.
 - Talán az lenne a legjobb, ha kikérdeznénk pár fiatalt azt illetően, hol kezdjük a keresést- mivel semmiféle erőfeszítést nem jelent a gargantán átvezető híd fenntartása, és itt egészen biztosan nincs társaságunk, végre tudok beszélgetni a lánnyal. Először természetesen magát a munkát kellene megtárgyalni. - Neked mi a véleményed?- ahogy átérünk, rájövök, hogy teljesen felesleges volt ezen gondolkozni, hiszen megérzem a reiatsuját.
 Annak ellenére, hogy nem tartom valószínűnek, hogy képes lenne ártani két Espadának, azért óvatossággal közeledek a boszorkányhoz, készen rá, hogy visszaverjek egy esetleges támadást. Különösen, hogy az érkezők reiatsujai közül kettő meglepően magasnak tűnik, és egy harmadik sem emberhez tartozik. Nem tudom, Seth mikor küldte ki a felderítőket, de bosszant, hogy nem mi vagyunk itt az elsők, mert ha túl akarunk érni, akkor létszükséglet lehet, hogy az ilyen helyzetekre időben és kellő komolysággal reagáljunk. Bár ezúttal azért nem hiszem, hogy baj lehet, úgy érzem, még mindig mi vagyunk az erősebbek. Talán az lenne a legjobb, ha rögtön el is intéznénk azokat, akik akadályoznak minket, de jó lenne, ha nem dühítenénk fel a boszorkányt. Ha elérjük, hogy minket támogasson, akkor egy esetleges harcban sokkal jobb esélyekkel indulunk. Már ha megérdemli ezt a kiemelt figyelmet, és nem valami emberek számára varázslatos, de valójában végtelenül egyszerű trükkel csapott be mindenkit.
 - Köszönjük, hogy fogadtál minket! Azért jöttünk ide, hogy jósolj nekünk- egy pillantást vetek Flaviára, mielőtt előrébb lépek. Amellett, hogy játszom a játékát, és a kedvében járok, megtudhatom így azt is, hogy valóban van-e hatalma, vagy egyszerűen csak hasonló módszereket használ, mint Delphoi és az őt utánzó csalók: olyan dolgokat mond, amik egészen biztosan bekövetkeznek majd. Természetesen, az is fontos, hogy elsőként nyerjük el a figyelmét, hogy minél hamarabb rávegyük az együttműködésre, ha tényleg hasznunkra lehet.

Karakterlap

Flavia nella Sinestesia

Eltávozott karakterek

Tres Espada

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
30 400 / 45 000

Hozzászólások: 33

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 12 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Aranyssárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Mottó:
A lopni olyan csúnya kifejezés, én csak megtaláltam!

Post szín:
#856a89 // #e8d2f9


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Átok a fejemre - próbajáték
« Válasz #2 Dátum: 2015. Jan. 19, 10:42:55 »
Flaviát a nagy általánosságba véve ritka, de az elmúlt időben egyre gyakrabban keresik fel arrancarok, miszerint látni akarja őt Seth. Flaviának ez cseppet sem tetszett, hiszen volt jobb dolga is, mint az ékkő tolvaj segítségére lenni. Ugyanakkor kíváncsi is volt, hogy mit találhatott ki ezúttal, ennek ellenére nem kapkodott, ráérősen érkezett meg a trónterembe, ahol még vártak valakit. Dudorászva dülöngélt előre-hátra, és ezzel a nyugodt megnyilvánulással még eléggé elnéző volt. Nincs ínyére különösebben a várakozás, főleg nem akkor, mikor Seth társaságában kell lennie. Egy másik helyzetben könnyedén elfoglalná magát, de itt és most ez kivitelezhetetlen volt. Ezért jobb híján ezzel ütötte el az unalmas perceket. Az „uralkodónak” mindig kitérő válaszokat adva, ha kérdezett, ezzel is jelezve, hogy nem igazán van most kedvére itt lenni.
Hozzáállásán sokat javított a másik Espada felbukkanása, kit széles mosollyal az arcán fogadott, amikor belépett a terembe, egy kedves integetéssel viszonozva a köszöntést.
- Cletochi ^_^ – a Légi Vándorral könnyedén szökkent a férfi mellé. 
Seth mondanivalójára Flavia értetlenül billentette oldalra a fejét. Bár nem estek a szavak megértése nehézséget neki, nem is ebből származott mozdulata oka, hanem hogy vezetőjüket egy olyan boszorka érdekli, ki szerelmi bájitalokat kever. Pimaszul belegondolt abba, hogy netalántán a pulpituson helyet foglaló Seth gyöngéd érzelmeket táplál valaki iránt, de nincs annyi önbizalma, hogy feltárja ezt a kiválasztott előtt. Így, hogy biztosra menjen, aljas trükkökhöz szeretne folyamodni. Visszafojtja a mosolyra való késztető megnyilvánulást, több-kevesebb sikerrel, bár az arcára kiülő nevetséges vigyor lehetet öröm is arra, hogy őt választotta ki Seth eme „nagyra becsült” feladatra.
- Ugyan, hiszen mindenkit tudja, hogy senki sem képes megjósolni a jövőt, mert a jövő állandó változásban van. Ha valóban hatalmában áll ilyesmi, amiket az említett hölgy lát azok sem biztos, hogy megtörténnek. Mi alkotjuk a jövőt és nem pedig a jóslatok ^.^ – próbál finom utalást tenni a trónon ülő Sethnek arra, hogy a jósképességben való igazság vajmi kevés. Flavia igazán meglepődött azon, hogy ezt van, aki nem tudja. De ama játékos gondolatfoszlányát sem tudja elengedni csak úgy, melyből arra következtetett, hogy szerelmi bájital miatt van Sethnek szüksége a boszorkányra. ^_^
Az oldalán álló férfi megközelítését némán hallgatja végig, s elmereng azon, milyen jó lenne, ha valóban halálistenek állnának az ügylet mögött, olyan régen játszadozott már shinigamival! S örömmel nosztalgiázna.
Miután távozhatnak, időnként egy-két szaltót beleiktatva a menetelésbe követi a férfit.
- Hogy vagy Cletochi? ^_^ – kíváncsiskodik az egyik légies talpra érkezésénél. - Flavia nagyon elcsodálkozott, mikor megérkeztél! Flavia nem gondolta volna, hogy pont Cletochivel megy küldetésre, még ha a misszió tartalma furcsa is egy kicsit. Flaviának ez egy kellemes meglepetés volt ^.^ – újságolja el az átélt élményét ezzel kapcsolatban.
- Gondolod, szükséges lenne, Cletochi? :o – kérdezi immáron már a gargantában, mikor meghallja az Espada ötletét a küldetés első lépése felől. - Hogyan kérdezzük ki őket? Az emberek nem látnak minket – jelenti ki az egyértelműt, csupán emlékeztetve erre a férfit, hiszen biztos volt benne, hogy ő is tudja az emberek eme gyengeségét.
- Flavia szerint ez csak egyszerű átverés, amire oktondi fiatalok könnyedén ráharapnak. Seth ostoba, hogy érdekli az ilyesmi ^_^ – válaszolja szemrebbenés nélkül. Nem látta értelmét köntörfalazni, vagy ferdíteni, ez most az igazság volt, egy egyszerű válasz, egy egyszerű kérdésre. Véleményének hangoztatása.
Ahogy kilépnek az átjáróból érdeklődve emeli az ég felé szemeit, nagyon is jól érzi a lélekenergiát. Lehet, hogy a boszorkányuk több holmi megtévesztésnél? Bár képességeiben továbbra is kételkedett, a reiatsu magassága nem jelentett számára semmit, hiszen használata lehet tudat alatti is, és most sem hiszi azt, hogy a boszorka látná a jövőt. Flavia szerint az teljes mértékben lehetetlen.
- Flavia szerint köröket spóroltunk ^_^ Milyen remek, ha elénk jönnek, nem igaz, Cletochi? ^.^ – kérdezi szórakozottan elindulva a lélekenergia forrásának irányába. A többi reiatsura nem vetíti ki különösebben figyelmét, nem aggódik képességeiben, ráadásul Cletochi erejét is eléggé megbízhatónak találja ahhoz, hogy kiálljon velük szembe, mintsem gyalázatos módon megfutamodjon. De a férfi sem tett különösebb óvintézkedéseket, pedig biztos volt benne, hogy ugyan úgy tud a többi lélekenergia tulajdonos jelenlétéről, mint ő.
Nem gondolkodott különösebb terven, nem szokása, majd a helyzet úgy is adja magát. Ebben biztos volt, s mikor megérkeztek sem kapkodott. Egyszerűen körülmustrálta a helységet, közte jól szemügyre véve az érkezőket, de különösképpen a boszorkát. De a mellette álló férfiben sem csalódott. Széles mosollyal az arcán karolta át az Espada egyik karját, széles mosolyt öltve arcára.
- Igen kedveském! Nagyon szeretnénk tudni, hogy mit tartogat számunkra a jövő! ^_^ – helyesel a férfi által mondottakra. Ártatlan szende kislányt alakítva játékával. Így legalább kétségek között ringathatja a további jelenlévőket, és a boszorka hamis jósmondó képességére is fény derülhet, mivel most ők nem többek egyszerű szolgáltatást igénylő érdeklődőknél. ^^
Szeme sarkából lopva időnként a többiekre pillant. Hiszen nem lehet kellőképpen óvatos, ezt Ivela-anejától tanulta még egykoron! ^.^ Nem akar bajt, de ha kell, meg fogja védeni magát, viszont jobb szeretné a felesleges csetepatét elkerülni, hogy színdarabba illő játéka tökéletes maradhasson. Talán, hogy hű maradjon a szerephez, amit elvállalt… az Espadát fogja élő pajzsnak használni. Tudniillik, ez egy férfi kötelessége! Megvédeni a gyönge és törékeny nőt! ^_^
Zanjutsu: 11 pont Hakuda: 13 pont Hollow k.: 14 pont Sonido: 12 pont Resurrección: 20 pont Hierró: 14 pont

(click to show/hide)

Karakterlap

Sachiaru Masaki

Eltávozott karakterek

Ügyeletes tajparaszt

Szint: 17.

Lélekenergia:

60% Complete
85 500 / 100 000

Hozzászólások: 167

Hírnév: 10

Infó

Tárcában: 54 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
mandarin sárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
madafaka I'M awesome!

Post szín:
#ffcc00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Átok a fejemre - próbajáték
« Válasz #3 Dátum: 2015. Jan. 19, 20:23:47 »
Már rohadtul cseszett az ideg, hogy kalahári sivatagot se kapirgálok le a retkes tapernyákolós, rákgerjesztő ketyerém kijelzőjéről, annyira szarrá van törve. Hónapok óta, így basztatom azt a kevés vackot rajta, amire rohadtul rászorulok, de a kis genyó egy ideje már azt a gethes kevés gyökérséget se hajlandó begörgetni. Abba már baszottul beletunyultam szutykos üzenetet se tudok összetarhálni, de mán a pofa beverésre se nyomatja nekem a dáridó lejátszót, vagyis az egyetlen szaros funkciója is bekrepált, amiért tartottam. Ez az orbitális szopatás gigasebességgel kierőszakolta, hogy kitoloncoljam a picsámat és kezdjek valamit ezzel az elcseszett szituval.
A dobozolóban zajló decibeleket máshogy eleve kurvára nem teleltem át. Kellett az a retkes szar, vagy hamarabb vágom égnek a talpam, mint redvás földi giliszta ásóval a tapír évgyűrűket. Már csak ahhoz kellett kurvára méretes picsán talpalás, hogy kiszabaduljak az idegeimet csócsáló és kurvára rühellem humanoid gyíkok közé. Nem kerülhettem be a rühes központozást, hogy bemerészkedjek a sok picsogó csinga-csunga gyépés masszába. Azokat az anyaszomorító elektro bódékat, csak a kibebaszott forgalmi rend kellős közepébe betonozták be, hogy tutira agyfaszt kapjak, mire elvergődöm odáig. Az is ki volt ilyenkor csukva, csak a flancos plasztik tömb előtt keveredjek elő. Ottan ugrabugrálok a rohadt semmiből, baromira ötszáz Harry Kókler rajongó nyomul rám, milyen elbaszott oxford-i békaivadék vagyok. Ez a leprás extra feltét meg gecire nem hiányzott a tarkómról. Maradt a kurvára idegeimet csócsáló tömegválasztó slattyogás!
Kurvára pofámba húzott sapkával nyomultam a mérgezett patkány ürülékként görgő tömegben. Valamelyik tetvedék nekem koccant, csak rohadt cümmentéssel mordultam rá, hogy addig takarodjon a végbeles farsangi trombita szólóba, míg baszottul nem kapar be a mészárlási kényeszerem. Már rohadtul a végszónál szobroztam, amikor két nyamvadt pláza ringyó növendék arról enyelgett, valamilyen máglyáról szabadult bibircsók ritkítja az eleve kurvára selejtes ifjúság létszámát. Csak, hogy beugassak, mert mér ne! Annak a banyának egy rohadt terebélyes ötöst toltam volna, mert ezek a plasztik macák, aztán cseszettül nem a koponyájukban lötyögő szilikonnal lefetyelték be az évvégi bizijüket. Kajak mehettek abba a szaros levesbe bödön suvickoló kocsonya adalékanyagnak a maradék iq-huszár komájukkal egyetemben. Oszt még ki vannak a képemre akadva, miért nem csípem az itteni népséget…Baszod! A szódás szifon patronjában több agysejt lebeg, mint ezekben a degenerált cirkuszi majmokban.
Az a redva nagy gebasz, amit bevakkantottak, hogy itten a csóri csákó kufirc numeráját el kell földeltetni. Menten aszittem atom dobhártya szaggató hahótában vonyítok fel és kenődöm rá a szaros betonra. Azért kurvára hátrébb csalingáztam a tajparaszt kommentárom. Rohadtul, csak tetraéderbe rágtam a cseszett nyelvem, ne nyögjek be semmilyen tahó rizsát, ehhez a retek méretes probléma körlethez. Bár az kezdte kapirgálni a kíváncsiság mirigyemet, vajon kicsoda lehet ez a tréfa répát nyakalt hókuszpók nénje. Ha mán itten evett a penész elnyomulhattam becsekkolni a valagát. A leprás mobil turkálástól már úgy is baszottul univerzum túlfelére szelelt a kedvem. Legalább benyöghetek egy szaros kifogást, miért nem táraztam fel újabb masinából.
Ráálltam a fruskák utáni caplatásra, ami kurvára fél évszázados kínpadon fetrengésnek látszódott, mert nem volt nálam rohadtul semmi, hogy elnyomjam a kibaszott idegtépő picsogásukat. Aszittem kurvára nem fogunk a büdös nagy semmihez se elérni és szarért lófráltam utánuk, de kibaszott dzsungelhez meneteltek, annak is szaros ledúrt placcára. Azt a kurvára szétbotoxolt csiribiri banyát gecire nem volt kihívás betalálni. Úgy feszített a korhadt trónján, majd szétalázták a plasztikai szikék, ha nem épp a textil akart lefittyenni egy szaros bolhafingtól, hátha a hormon zavaros szotyik beledöglenek a vérveszteségbe…
-Na, bazd meg…-Forgattam körbe a bagolylesőmet, miután bemasírozott a képbe két idétlen gyökér, hogy napiszarról nyögje be nekik a napi oroszpókot. Pofám leszakadt kajak ezt a szaros lődörgést fogom lecsekkolni. Meg a lószart fogok itten statisztálni az enyelgésükhöz. Fogtam a picsámat elhúztam a két sügér mellett, felkoccantam az asztalra és rohadt véletlen letakarítottam a szaros tartalmát, mert arra a sok lófosra semmi szükség. Aztán mán, ha ottan evett a penész belesasoltam a pofikájába, had lökjön rám mindenféle elcseszett rontást, meg baszakodást.
-Neh, nyanyi! Mielőtt ennek a két lúzernek letolod az asztro-showdert böffentsd már ide, mi a faszt döglesz itt!-
× Somnus ×

(click to show/hide)

Karakterlap

Nishinoya Kenta

Eltávozott karakterek

5. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 17

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Átok a fejemre - próbajáték
« Válasz #4 Dátum: 2015. Jan. 19, 23:15:23 »
Nincs is jobb, mint egy szabad délelőtt és egy kis kosarazgatás, ha már nem kell semmi extra dolgot csinálni. Igazából most tényleg nincsen sok dolgom, sőt, ez erős túlzás volt, mert konkrétan semmi dolgom nincs, már a semmin kívül. A semmi egyébként valaminek számít? Persze, majd ha esetleg megálmodom éjszaka, addig viszont tényleg csak a napot lopom valahol. Ez megy reggel óta, miután reggeliztem, rendet vágtam a csatatérré változott lakhelyemen, egy kicsit mászkáltam jobbra-balra, hátha van valami, aztán feladtam és eljöttem kicsit kosarazgatni. De így, cirka három óra dobálgatás után, miután már lassan a karom fog begörcsölni, meg én is meguntam már a dolgot, jobbnak látom visszatérni az osztaghoz, hátha azóta már valaki megvilágosodott, hogy igen, én kellek neki. De amint belépek az osztag területére, az a valaki csak nem jön, nagyon úgy fest, hogy a délután további része is csak lógással fog eltelni, én meg már lassan szégyellem a pofámat emiatt. Már éppen a szállásom felé ballagok, mint egy vert sereg, hogy igen, a délutánt is végigunom, mikor valaki beáll elém. Nagyon nem rémlik, ki lehet ez, az biztos, hogy nem ma kezdte a shinigami melót, de még az életben nem láttam az osztagnál. Jó persze, én magam sem vagyok itt régóta, szóval egy büdös szót nem szólhatok. Mindenesetre végignéz rajtam, majd megkérdezi, hogy én vagyok-e Nishinoya Kenta.
- Ig… - válaszolnék, de meg sem várja, már mondja is tovább a dolgokat, miközben lendületesen hátba vág. Elég idegesítő a fazon, az már most lejött, annyiból, hogy beszél és közben még ütöget is. Irritálnak az ilyen fazonok, nem is kicsit, mert egyrészt ez a hátba veregetés nagyon idegesítő, másrészt meg… mi van Karakurában? Komolyan, ott mindig történik valami, az a hely vonzza a furcsa dolgokat. Hogy boszorkány? Na várjunk csak, mintha egyszer egy mesében hallottam volna róluk… öregek, botjuk van, rusnya képük, bibircsókjuk, hülye hangjuk és gonoszak. Aha, tökéletes fajleírása a boszorkánynak, akik általában nők, mert ugyebár a férfi példányokat varázslónak hívjuk. Te, most ez engem szívat? Boszorkányok nem léteznek, itt valami más van a háttérben, de az holtbiztos, hogy nem boszorkány. Igazából ott helyben nem nagyon tudtam túlgondolkodni a dolgot, mivel úgy ott hagyott, mint a fene. Csak annyit morogtam utána, hogy: - Jó persze.
Mikor a szállásomra értem, csak akkor tudtam komolyabban átrágni az egész témát. Mi az, hogy csak úgy elvész a lelkük? Az az általános megállapodás, hogy semmi sem vész el, csak átalakul. Valami felzabálná őket? Ezzel az eltűnés meg is lenne magyarázva, de így túl egyszerű, ha egy hollow kajái lesznek, az még nem magyarázza az életkedv eltűnését, sem pedig az öngyilkosságot. Hiába törtem az okos kis fejemet, csak nem akart jönni a megoldás. Itt jön az, hogy akkor az éjjel ellátogatok a városba, nincs mese, meg hát úgy fest, hogy ez az ukáz, de akkor is. Talán még akkor is utána járnék, ha nem fentről jött volna a dolog, viszont egyet nem értek. Ha a sok gyagyás tudja, hogyan jártak már előttük egy páran, akkor mi a fenéért kell odamenni? Én biztosan nem tenném, ezeknek a kölyköknek is lehetne ennyi eszük.
Jól van, elismerem, most, hogy itt vagyok éjjel az erdőben és tudok erről az ügyről, kissé kényelmetlenül érzem magamat. Jártam már bizarrabb helyeken is az éjszaka közepén, engem itt csak az zavar, hogy ez a valaki, aki boszorkánynak adja magát, valószínűleg nem a szokásos üvöltő IQ-huszár, akivel általában összeakadok. Meg egyébként is, kiráz a hideg ettől az ügytől, mintha egy rossz misztikus regényből szökött volna a dolog, megspékelve egy kis hardcore krimivel. Egyébként könyvként valószínűleg szívesen olvasnám, de mivel én vagyok benne a nyomozó… végülis legalább nem otthon unom szét az agyamat. Ez is valami. Először nem tudom, hogyan fogjak hozzá a kereséshez, nem akarok bolyongani, mert abból csak az lenne, hogy eltévedek és nesze neked küldetés, majd holnap este folytatod. Már-már ott tartok, hogy megvárok valakit, hátha ma is van olyan égetnivaló, aki eljön, mikor átcikázik az agyamon a megoldás… ennek a sunyinak tuti van lélekenergiája. Csak azt nem tudom, miért nem ezzel kezdtem? Megspóroltam volna magamnak egy rakat időt, amit itt ácsorgással és gondolkodással töltöttem. Jól van, sok eszem van nekem is. Így, hogy volt mit követnem, könnyen odataláltam, nem kellett sok ész hozzá, viszont ért egyszerre három meglepetés is, amit nem kalkuláltam bele. Az egyik az volt, hogy a boszorkány bazira nem úgy nézett ki, mint azok a boszorkányok, akikre én gondoltam elsőre. Jó, ez azért senkit nem vág annyira a földhöz nem nagy dolog. A második, hogy számított ránk. Ennek azért már annyira nem örülök, mert amilyen sunyin kinéz, hát, ez a jóra ne számíts kinézet. A harmadik az, hogy baromira nem voltam egyedül. Úgy látszik mások figyelmét is felkeltette ennek a nőnek a ténykedése, nem csak a Gotei 13-ét. Nagyszerű. Azért biztos, ami sicher alapon ráteszem az egyik kezemet a zanpakutomra, nem árt az óvatosság, ugyan gőzöm nincs, a többiek akarnak-e bármit is tenni, én részemről nem akarok bunyót.
- A jövőm nem nagyon izgat, az azért már jobban piszkálja a fantáziámat, hogy mit csinál maga itt? – oké, ez kissé túl udvariasra sikeredett.

Karakterlap

Konoe Karen

Lélekboszorkány :D

Fullbringer

*

Főállású Anya

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
31 900 / 35 000

Hozzászólások: 110

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 1 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
tkékes és fehér

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Post szín:
Cadetblue


  • Profil megtekintése
  • Accel World frpg

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Átok a fejemre - próbajáték
« Válasz #5 Dátum: 2015. Jan. 25, 16:04:44 »
Micsoda nyűg. Az unalom valami nyűg. Nem szeretem. Halkan unalmamban nyöszörögtem a nappali kanapéján miközben a plafont lestem. A délelőttök olyan unalmasak. Főleg ilyenkor. Odakint hideg volt, így még sétálni sem volt kedvem. Mikor Kurisu és a gyerekek nincsenek, itthon nem tudok mit kezdeni magammal. Ilyenkor még a bárt sincs értelme kinyitni. Mégis ki járna délelőtt egy bárba? Senki, főleg ha azt a bárt anyák számára nyitják meg, hisz ilyenkor a leg elfoglaltak. Főznek, mosnak, takarítanak nincs idejük semmire. Addig próbálják meg elintézni ezeket, míg a gyerekek nincsenek elfoglalva.
Hogy én miért nem teszem ezt ilyenkor? Nos, általában én takarítok, ám azzal már rég elkészültem. Gyors vagyok és precíz, észre sem veszem és már végeztem is. Minden csillog, villog. Főzni nem tudok, így Kurisu a lelkemre kötötte, hogy ne próbálkozzak vele, főleg ha egyedül vagyok itthon. Szerinte, ha rajtam múlik még a lakást is felgyújtanám anélkül, hogy észrevenném.^^ Így aztán nem is teszem. Kutatást sincs kedvem végezni, és új technikák kidolgozásán sem ügyködhetek ötletek híján. Már a kanapán fetrengést is meguntam így felálltam és kiültem a teraszra cigizni. Unaloműzés gyanánt megpróbáltam azt úgy kifújni a füstöt, hogy az karikaformát öltsön. Hát úgy a második szál koporsószeg után már ment is, mint a karikadobás. XD
Fél óra elteltével végül teljesen átfagytam, így hamar visszamentem a házba. Azonban a valami megváltozott. Az étkezőn átvezetve az asztalon egy eddig nem oda illő tárgyat pillantottam meg. Egy mappa melyről tudtam, hogy addig nem volt ott. Leültem hát az asztalhoz és felnyitottam a rejtélyesen odakerült tárgyat. Megdöbbentő volt, fotók halott gyerekekről. Mielőtt még feltehettem volna magamban a kérdést, hogy milyen beteg ember küldözget nekem ilyen képeket, megpillantottam a képek alatt lévő nyomtatványokat. Halotti bizonyítványok, mindegyik leírta a képeken látható halálokot majd mindegyik végén ugyan az a rövid hozzászólás díszelgett: Öngyilkos lett. A formanyomtatványok között még a rendőrségi jegyzőkönyvek is azt támasztották alá, hogy a mély depresszió okozta a halálukat. - Szörnyű, tudom, hogy itt japánba sok az ilyen öngyilkosság, de minek kaptam én ezeket? Hát ez… – egy nyomtatvány hozzá ragadt egy másikhoz. A jegyzetek folytatása mely leírta, hogy mindegyikükben közös, hogy meglátogattak egy boszorkányt. Egy boszorkány… a rendőrök valószínűleg ezt a részt, egy cseppet sem vették komolyan. Nem is csodálom, mind egyszerű emberek, pedig boszorkányok biztos léteznek, vagyis inkább olyan emberek, akik a magas lélekenergia után boszorkánynak nevezte magát.
Eldöntöttem: Elvállalom ezt a felkérést, bárkis is bízott meg vele. Kiderítem ki ez a boszorkány és miképp okozta a gyerekek halálát hisz az irományok alapján csak arra tudok gondolni, hogy ő a gyerekek hirtelen jött hangulatváltozásának okozója. Márpedig ha ez igaz érdekelne milyen képességgel okozta ezt. Na meg a büntetést sem kerülheti el. Ha a rendőrség nem is, majd én igazságot szolgáltatok felette mielőtt még több embert ölne meg.
Este akcióba is léptem. Vagyis miután felszerelkeztem elindultam a parkba ahol a barátok szerint az áldozatok a boszorkánnyal találkoztak. A leírások szerint a jövőjüket akarták megtudni, vagy épp egy szerelmi bájitalt akartak, hogy megszerezzék szívük választottját. Milyen szomorú ilyen abszurd dolgok miatt az életük véget ért és mindez egy az erejétől megrészegült nőszemély miatt. Amint beléptem a tett helyszínére – ami megjegyzem elég nagy terület – azonnal felfigyeltem a boszorkány és a másik négy személy lélekenergiájára.
- Ejha, ilyen lélekjelenlétek mellett én sem maradhatok alul. – jegyeztem meg csak úgy magamnak, majd a csukómon díszelgő eszközt használva az eddig elnyomott reiatsum a maximumra emeltem, majd a Bringer Light segítségével hamar a tisztásra siettem. Már mindenki jelenvolt azok közül, akik a lélekenergiájára felfigyeltem, az egyikük igen csak elengedte magát a rejtélyes nő jelenlétében és egyenest az asztalára vetette magát. Meglehetősen érdekes alakok gyűltek össze. Velem együtt négy személy, akik lidércszerű lélekenergiákat birtokolnak és még egy shinigami is.
- Yaaah~, ha már a kívánság műsornál tartunk én igen csak vevő lennék arra a szerelmi bájitalra, amit elvileg készít és ad el gyereknek.

« Utoljára szerkesztve: 2015. Jan. 25, 16:06:58 írta Konoe Karen »

Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
55 200 / 65 000

Hozzászólások: 199

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 112 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Átok a fejemre - próbajáték
« Válasz #6 Dátum: 2015. Jan. 27, 00:17:13 »
A boszorkányt szemmel láthatóan nem lepte meg, hogy Masaki letakarította és ráült az asztalra, valamint elég közel hajolt hozzá. Mondandója meghallgatása után még közelebb hajolt, és az arcát is megérintette.
- Igazán merész vagy. Kedvem lenne eljátszadozgatni veled. Kezdve azzal, hogy kivájom a nyelved és letöröm a karod. De nem te vagy az egyetlen vendégem.
A boszorkány keze végig siklana az arcodon és az ajkaidon, persze csak ha azt hagyod. Ördögi vigyorral az arcán feláll, és kicsit közelebb lép a többiekhez. Mindenekelőtt Karen-ra szegezi tekintetét.
- Drága leányom! Annyira örülök, hogy itt vagy. Legalább mi megértjük egymást. De gondolom nem azért jöttél, hogy együtt szórakozzunk. – Flavia-ra és Cleto-ra téved a tekintete – Úgy látom, hogy Seth-sama érdeklődését nagyon felkeltettem, hogy két elitjét is mozgósítja. Persze ez nekem csak megtiszteltetés. De nem túlzás egy kicsit? … Viszont ez már sértő – kicsit ráncolt szemekkel néz Kenta-ra – A lélekfelügyelet csak a lóti-futit küld? Áh! – sóhajtott egyet – Most hogy mind itt vagytok, akkor hozzá is kezdek.
Gonosz mosoly elhagyhatatlan kellékének tűnik. Megfogja a nyakában lévő medált, és megcsókolja. Zöld színű fényjelenséggel mindegyikőtök homlokán egy jel jelenik meg. Homlokotokon zölden világító jel egy ötágú csillag egy körben. Egy számotokra is jól ismert jel lehet, viszont a boszorkány nem végzett. Jobb karját baloldalra helyezi, majd maga fölött lendítve jobb oldalon kinyújtott formában helyezi, és közben a „Fordulj át!” felkiáltás hallatszott. Ti pedig úgy érezhetitek, hogy egy 180 fokot fordultatok. Az átforgatás egy szempillantás alatt történik a boszorkány karlendítésével. Megszédültök, de akár el is eshettek ennek következtében. Nem egy kellemes dolog. Látszólag még mindig az erőben vagytok, viszont sem az asztal sem pedig a gyertyák nincsenek sehol, ahogy a boszorkány sem. Bár nem kell sokat várnotok rá, ugyanis megjelenik.
- Ne aggódjatok se perc alatt elmagyarázom a dolgokat. A homlokotokon lévő jel az én kis átkom. Mostantól a bábjaim vagytok, és azt csinálhatok veletek, amit akarok. Mondjuk, éles nyelvűt elnémíthatom, az eliteket táncra perdíthetem, lányomra szép ruhát adhatok, lóti-futit pedig egykerekűn próbálhatja ki egyensúly érzékét.
Miközben beszél a mutató ujjával köröz egyet, és akaratotok ellenére mozdultok. Flavia és Cleto keringőt kezdenek el járni, Masaki szája, mint egy cipzár összehúzódik, Karen egy habos-babos ruhába kényszerül, Kenta pedig tényleg egy egykerekű biciklin próbál egyensúlyozni.
- De így felettébb unalmas lenne. Már az ilyen típusú dolgok nem szórakoztatnak. – egy intéssel ismét normálisak vagytok - Éppen ezért kaptok egy kis feladatot. … Ismeritek a Tarot kártyát? 78 lapos és abból szoktak általában jósolni. Na, most!
A fák ágain megjelentek kártyák. Minden fatörzsön összesen öt darab. Mindegyik kártya lefelé volt fordítva, vagyis nem tudjátok melyik lap melyik.
- Aki esetleg nem tudná, annak elmondom, hogy 22 figurás vagyis Nagy Arkánum lap van, és a 0. a Bolond. Vagy ismertebb nevén Joker. Na, most! 3 pakli lapjait találjátok meg a fatörzseken. Vagyis 3 Joker lap van elrejtve. Meg kell találnotok, majd a farönkhöz kell vinnetek. – a farönk pont ott volt, mint ahol korábban az asztal – Egyszerre csak 1 kártyát vehettek le és nézhetitek meg. A kártya automatikusan visszakerül, ha nem a Joker. Az egész időre megy, és azaz egy nyer, akinél mind a három Joker van. Az egy lépéssel közelebb kerül ahhoz, hogy megszabaduljon az átkomtól. A többieknek vége.  … A csavar benne még az, hogy bármilyen gyorslépési technika, mint a Shunpo, Sonido vagy Bringer Light elég viccesen működik. Nem oda érkeztek, ahová terveztetek volna. Előre mennétek, de hátra léptek, meg hasonlók. Ha nem hiszitek, akkor nyugodtan használhatjátok, én csak jót mulatnék rajta. ... Azt szeretném, ha akadályoznátok egymást, és önzően igyekezzetek megszerezni mind a három kártyát. Csak egy állhat rá a rönkre.
Az utolsó mondatok elhangzása közben egy fekete macska sétálgat mögöttetek, akár már akkor észrevehetitek. A macska nyávog egyet, majd egy ugrással teljesen eltűnik a szemetek elől. De még a bilétája megcsillan, melyen hasonló minta van, mint a fejeteken lévő.
- A játék akkor kezdetét veszi. Csak azaz EGY nyer, akinél mind a három kártya nála van. … Ha máshoz kerül, akkor el kell vennetek tőle. De nem ölhetitek meg egymást! Míg az én világomban az én uralmam alatt vagytok, addig nem mérhettek egymásra végzetes csapást. Aki mégis megpróbálkozik vele… Nos… Annak súlyosbodik az átka. Abban nincs semmi, ha csak szimplán egymásnak estek. … Engem sem érdemes megtámadni, ugyanis csak a kivetülésemet látjátok. …  A három kártya összegyűjtésére mindösszesen 10 percetek van. Ha nem sikerül… Nos… Annak is lesznek ám következményei… Most hogy mindent tudtok. 3…2…1…Rajta! … Amúgy a bemutatkozást meg nagy izgalmamban elfelejtettem. A nevem Amóra a Boszorkány.
A boszorkány önelégült arca nem arra utal, hogy hazudott volna. Komolyan beszélt, kipróbálva akár ti magatok is tesztelhetitek. Az viszont nagyobb problémát okozhat, hogy 234 kártyalapot kell leellenőriznetek, és megtalálnotok 3 kártyát 10 perc alatt. Akadályozva egymást, de csak úgy, hogy még véletlenül se tűnjön úgy, hogy halálos sérülést akartok bevinni. A boszorkány hátradőlve éles fogait kivillantva várja, hogy hogyan is próbálkoztok megoldani a feladatot. A boszorkány alig várja, hogy egymásnak essetek.


(click to show/hide)

Határidő: 2015. Február 9.
Post sorrend: Nincs
« Utoljára szerkesztve: 2015. Febr. 06, 13:55:04 írta Eliana del Barros »

Karakterlap

Cleto Seffira

Las Noches históriása

Eltávozott karakterek

Septima Espada

Szint: 9.

Lélekenergia:

60% Complete
48 450 / 65 000

Hozzászólások: 46

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Kivel áll kapcsolatban?:
-

Mottó:
Mindenki hazudik, becsap másokat és önmagát. Így működik a világ. Helyesebben talán: ettől működik a világ.

Post szín:
#663399


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Átok a fejemre - próbajáték
« Válasz #7 Dátum: 2015. Jan. 29, 22:06:53 »
 - Szayel találmányával képesek vagyunk láthatóvá válni- legrosszabb esetben persze, megoldanánk máshogy is a láthatóvá válást. Az emberek nem látnak minket, de a szellemek igen, bár a magam részéről elég visszataszítónak tartom, hogy egyáltalán eszembe jut ez a megoldás. Annak ellenére, hogy jelentéktelenek már, nem szívesen ölnék meg ilyen jelentéktelen ok miatt senkit.
 - Én sem hiszem, hogy bárki képes lehet látni valamit, ami olyan egyszerűen felborulhat, olyan egyszerűen változhat. Ha egy autó elüti egy kisfiú kutyáját, akkor lehet, hogy az annyira befolyásolja a személyiségét, hogy teljesen megváltoztatja a világot. Ha két ember véletlenül nem ütközik éppen össze, és nem ismerik meg egymást, nem is születik meg az a kisfiú. Annyian belenyúlhatnak ebbe a folyamatba, akkora dolog ez, hogy elképzelhetetlen, hogy valaki biztosan lássa a végkifejletet- bár az én életemben jelent meg az a divatos, újító elmélet, hogy minden ember sorsa előre eldöntetett, ha ez így is van, sem hiszem, hogy  bárki láthatja ezt az egészet.
 - Nem tudom, hogy lehet, hogy még nem talált rá senki és semmi, ha ilyen nyíltan használja a reiatsuját- nem tartom túlzottan bölcsnek a célpontunkat, elvégre, ennél nyíltabb, nyilvánvalóbb bizonyságot nem is adhatna a jelenlétéről. Bár tény, hogy nem alacsony a lélekenergiája, mégis bolond, aki ilyen nyílt célponttá teszi önmagát.
 Csendben nyugtázom, hogy a lány tudja, kik vagyunk, ki küldött minket, bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem zavar egy kicsit sem. Egy tájékozatlan ember manipulálhatóbb lett volna, de vele jóval nehezebb lesz. Főleg, hogy csak akkor kell élve, ha tényleg ér valamit a képessége. Bár, ami azt illeti, a legegyszerűbb, ha mindenképpen élve visszük el, megölni ráérünk Las Nochesben is, ha Seth nem találja hasznát.
 Természetesen meglep, ahogy a nő irányítása alá von, és táncba kezdek Flaviával, ugyanakkor egy pár másodpercre elfeledkezem róla, hogy ezt nem saját akaratomból teszem. Felsejlenek a nagyon régi emlékek, amikor még úgy nézett ki, hogy a spanyol etikett szerint fogok élni Károly császár udvarában, és természetesen megtanultam keringőzni. Természetesen, mint a legtöbb fiú az én koromban utáltam, és nem éreztem jól magam, amiért hozzá kell érnem egy lány csípőjéhez, szűk ruhába kell bújni, idióta lépéseket kell tenni, amikor vívni is tanulhatnék. Most mégis előszökik egy emlék, ami nem tűnik negatívnak, nem sötét. De nem tehetem meg, hogy most beengedjem ezt az apró emléket, amit száműzök a sötétségbe, csak képek maradnak belőle, az érzelmek, amik hozzájuk kötődnek, lassan elhervadnak. Egy cinikus mosoly kúszik az arcomra.
 - Utoljára talán tizenegy évesen játszottam, úgyhogy előre elnézést, ha ügyetlen leszek. Lássuk, megértettem-e a szabályokat! Szóval... ha jól értem, akkor teljesen szabályosan tehetem EZT- megemelem a lélekenergiám, és bár nem használok sonidot, a másodperc tört részéig tart így is, hogy a furcsa kisugárzású emberi lányhoz ugorjak, és a zanpakutom forgópengéjével a lábára csapjak. Amennyiben reagált, elképzelhető, hogy megúszhatta kisebb sérüléssel, de ha úgy tett, ahogy gondolom, tehát nem volt ideje időben kapcsolni, akkor az egyik lábfejét, a sarkát leszámítva, leválasztom a testéről. Nem gyilkossági kísérlet, ha elköti a lábát, élni fog. Jóval gyengébb orvosi ellátás mellet is túléltem több testrészem elvesztését. Persze, az sem érdekel, hogy ha meghal, nem kellett volna idejönnie. Részemről vége a játéknak, már komolyan pillantok a boszorkára.
 - Jobb, ha együtt működsz velünk, Amóra. Seth csak azt mondta, hogy élve kellesz neki, és én nem szeretek hölgyeket bántani... még ha ezt nehéz is elhinni- egy pillantást vetek a lányra, akit valószínű megsebesítettem, vagy megcsonkítottam. Nem is azért, hogy kivonjam a futóversenyből, inkább azért, mert fenyegetőnek tűnt. Nem tudom, micsoda, ez pedig veszélyessé teszi. - Csak viselkedj jól, és minden rendben lesz. Sethnek kell a képességed, látni akarja a jövőt, és biztos vagyok benne, hogy bármit kérsz cserébe, megadja. Persze, amennyiben tényleg látod a jövőt- nincs kedvem túl sok időt vesztegetni, úgyhogy úgy döntök, a lényegre térek. Nem tűnik haszontalannak, de biztos vagyok benne, hogy egy átlagos Espada tagnak nem okoz semmiféle kihívást, tehát harcosnak nem biztos, hogy kell. Ha nem látja a jövőt, halnia kell, és amennyiben így van, felesleges végigjárni az utat, a kedvében járni. Azért annyit megteszek, hogy végigjárok néhány fát, hogy a negyediknél leszedjek egy lapot, és visszatérjek a boszorkányhoz vele.
 - Nos... akkor jósolj! Mondd el a jövőmet, és ha képes vagy rá, beszélj arról is, hogy ki vagyok most! Ne vedd sértésnek, de gondolom, megérted, hogy bizonyítékot szeretnék afelől, hogy mire vagy képes.

Karakterlap

Flavia nella Sinestesia

Eltávozott karakterek

Tres Espada

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
30 400 / 45 000

Hozzászólások: 33

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 12 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Aranyssárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Mottó:
A lopni olyan csúnya kifejezés, én csak megtaláltam!

Post szín:
#856a89 // #e8d2f9


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Átok a fejemre - próbajáték
« Válasz #8 Dátum: 2015. Febr. 04, 15:58:49 »
Flavia örült, hogy hasonló véleménnyel van az Espadával a jövőbe látásról, a férfi kifejtését is mosolyogva és bólogatva fogadta, ezzel kifejezve helyeslését. Lelkes volt, amiért nem kellett megerőltetniük magukat, annak ellenére is, hogy tudta, az eléjük vetett nyom nem más, mint egy csapda. Nem rettentette el, próbált óvatoskodni, és sokat rakott bátorságára az oldalán álló Espada jelenléte. Egyáltalán nem aggódott, szinte legyőzhetetlennek érezte magát, csak nem reklámozta a külvilág irányába.
A boszorkánynál az események felgyorsulását szemmel követve könyvelte el az érkezetteket, köztük a rongáló fiatalembert, és a nőt, ki szintén árasztotta magából a cseppet sem szokványos lélekenergiát. Flavia nem értette, hogy erre mi szükség van, felfedni a legfontosabb ütőkártyát vadidegenek előtt? Rendkívül nagy ostobaságnak tartotta.
- Tessék? Ki az a Seth? ^.^ – kérdezte ártatlanul a boszorkánytól, megjátszott tanácstalansággal billentve oldalra kobakját. Boldog volt, hogy sikerült szimpatizálnia a nővel, de nem lelkesedett azért, hogy rögtön a tolvajról kezdett puhatolózni. Még kevésbé azért, hogy leszűrte róla, ő is az espada tagja. Flavia szánt szándékkal rejtegeti erejét, számát, amit talált. Enyhe feszültség elevenedett fel benne, de nem mutatta ki, arca rezzenéstelen maradt, mosolygott, nem apadt le öröme.   
- Te érted miről beszél szívecském? ^_^ – próbálja menteni színjátékát, kérdését a mellette álló Espada felé intézve. Majd kíváncsiságtól fűtötten pislog a halálistenre. Nagyon szereti a shinigamikat! Imádja a játékaikat, főleg a zanpaktuoujukat! *-*
A fordulat váratlanul éri, lévén nem a boszorkányra koncentrált, de egyensúlyérzéke rendkívüli, nem esik el, ráadásul plusz támasza is van az Espada formájában, akibe eddig is kapaszkodott, nem engedte el. Flavia a jelek szóba kerülésénél szabad kezét a homlokához emeli, majd elmosolyodva veszi tudomásul, hogy valóban mindenkin van egy szimbólum, ahogy azt a nő állította. Bár inkább érezte ezt a boszorkány erejének fitogtatásának, mintsem átoknak.
Még a táncra perdülést is nagy örömmel fogadja, mily régen táncolt! Emlékszik, hogy a lépéseket még anno Ivela-aneja segítségével sajátította el, majd később egy művész tehetségét is meglelte, azóta pedig élénken él tudatában számtalan tánclépés, közöttük az alábbi valcer alapjai is. Nem érezte különösebb kényszeresnek, hogy egy külső erő behatása alatt állnak végtagjai és nem önszántából lép parkettre keringőt lejteni.
- Nagyon ügyesen táncolsz, kedveském ^_^ – dicséri meg az Espadát őszinte szavakkal. A boszorkányról megfeledkezve egy fél pillanatra, tulajdonképpen egészen addig, míg nem kezdte el a „játékszabályokat” magyarázni. Flaviának ez bőven elegendő volt, hogy leszűrje… igen az erejét fitogtatja! Ahogyan azt sejtette. Eljátssza, elfecséreli, nekik pedig csak ki kell várniuk, míg kellőképpen legyengül és vihetik is Sethnek, ahogy kívánta, bár az eddig látottak nem voltak számára meggyőzőek, nem hiszi, hogy hasznos lehet odaát Las Nochesben. Hisz jósképességét nem vetette fel, talán valóban nem is képes rá, ahogy Flavia azt már a legelején kapizsgálta. A kártyák nem jelentenek semmit. Egyszerű, mintás lapok nem hordoznak magukban különösebbet, mint gyönyörű képeket, de a jövőt ezek sem mondhatják el. Így Flavia továbbra sem érezte magát meggyőzve. De ha Sethnek ez kell, megkapja, legalább jót szórakozhat, régen volt ilyen örömteli pillanatban része, tele izgalommal és feszültséggel, ráadásul ezüsttálcán szolgálták fel neki a halálistent! Flavia érzi, ez egy élmény lesz.
- Cica! ^_^ – jegyzi meg, bár inkább csak magának, és a mellette álló Espadának, mintsem a többieknek. S érdeklődve nézi a macskát, mely teljességgel elterelte a figyelmét és csak a kecses járású, négylábút szemlélte, ahogy az felnyávogva eltűnik. S Flavia kissé lemaradozva csatlakozik vissza a „jósnő” monológjára. A nevét még éppen elcsípve: Amóra. Ismételte el magában, e nevet kóstolgatva, hisz nem egészen olyan hangzású volt a név, amihez szokva van odaát Las Nochesben.
- Milyen jó kérdés! – jelenti ki fellelkesülve az Espada társa tettét látva. Csak annyit kötött ki Amóra, hogy nem ölhetik meg egymást, de a cél elérésében szabadon akadályozhatják a másikat. Bár a játék, melyet felállított rendkívül szokatlan, és inkább érzi időhúzásnak, mintsem hasznosnak. Ráadásul, mi történik akkor, ha az egyikük támogatja a másikat? ^_^
- Miért csak egy kivetülés? Netán félsz tőlünk, Amóra kedves?
– kérdezi pimaszul mosolyogva, miközben lassú léptekkel közelebb megy a boszorkányhoz. Egy kósza pillantást vet a rönkre, mintha nagyon érdekesnek találná, majd váratlanul egy szaltóval a shinigami mellé rugaszkodik, hogy elvegye zanpakutouját, amennyiben nem reagál kellő időben, hogy meghiúsítsa tervét. Habár Flavia reméli, hogy nem tud a kellő pillanatban tenni ez ellen.
- Nagyon szép, szívem szottya, nagyon szép! Hogy hívják? – nézegeti meg közelebbről a kardot, hogyha sikerült megkaparintania.  Nyújtott karral, maga elé tartva a pengét, minden oldalról szemrevételezve. A visszaszerzését úgy akadályozva meg, hogy csalafintán félretáncol előle, amiért sonidoját nem tudja bevetni e helyen, hisz Amóra állította, csak hátráltatná őket, mintsem hasznukra válna.
- Ne légy oly’ hamari kedveském! – nevetgélve igyekszik elkapkodni előle a fegyvert. - Tercer ojo: la maldición de la falta de convicción – dalolva mondja az alábbit, hogy a Harmadik Szem technikát aktiválja. Így a megidézett zöld íriszű szem a homlokán ölt alakot, s ahogy végigmondta a varázslatot, már akkor elkezdte szórni magából a parányi csillagokat, hogy a környezetében szétterjedjenek. A Légi vándor segítségével könnyedén szökken a magasba, hogy a halálistennél legalább egy fejjel nagyobb legyen, hogy a homlokukat összeérinthesse.
- Szeretnéd visszakapni a kardocskádat cukorfalat? – kérdezi szemtelenül mosolyogva. S ha terve sikerrel jár, és hozzá tudta érinteni homlokát, akkor a technikának, melyet bevetett azonnal ki kell, hogy fejtse a hatását, de ha nem is ebben a minutumban, akkor minél előbb. Próbálta ártatlanul feltűntetni a közeledését, semmi rosszat sem sejtetve, még a kardot is visszaadta a shinigami kezébe, hogyha előtte sikerült elvennie. Emiatt is rugaszkodott hátra mindezt követően, hogy utána látványos cigánykerekekkel kerüljön odébb tőle, mielőtt a halálisten megmutatná foga fehérjét.
Flavia, ha az elképzelései szerint sikerrel járt, tenyerébe idézte meg Fentfogút, hogy találomra, hozzon neki egy kártyát, majd ő is elment, hogy kézbe vegyen egyet. Plusz egy eséllyel mégis több a valószínűsége, hogy kifogják a kártyát, amit keresnek. ^_^
Flavia
a fákra felugorva, azok ágairól elrugaszkodva tanulmányozta a lapokat, megérzésre csippentve le végül egyet a felhozatalból.
Reményei szerint Fentfogú is nagyjából egy időben érkezik meg vele, s Flavia már kíváncsi, hogy vajon milyen lapokat is sikerült kifogniuk, de csak akkor nézi meg őket, mikor Fentfogú is visszatér.
- És mit jelent ez esetben a lapocska, szívecském? A sorsot, a szerencsét, vagy a végzetet? ^_^ – kérdezi a boszorkától, ledobva elé a két lapot, a Jokerre utalva kérdésével. Ha nem volt közöttük a keresett kártya, Fentfogút újra elküldte, hogy próbálkozzon meg vele. Ő maga nem távolodott el a másik Espada közeléből, helyette a halálistent nézegette, hogyha sikerült bevetnie a technikáját mi tévő is lesz. Különben se érezte érdekfeszítőnek az átkot és nem akarta fárasztani magát a lap megkaparintásában. 
- Nem láttad a cicát, Cletochi? ^_^ - kérdezi kisvártatva az Espadától, érdeklődő tekintettel fordulva a férfi irányába.

(click to show/hide)
(click to show/hide)
Zanjutsu: 11 pont Hakuda: 13 pont Hollow k.: 14 pont Sonido: 12 pont Resurrección: 20 pont Hierró: 14 pont

(click to show/hide)

Karakterlap

Konoe Karen

Lélekboszorkány :D

Fullbringer

*

Főállású Anya

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
31 900 / 35 000

Hozzászólások: 110

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 1 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
tkékes és fehér

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Post szín:
Cadetblue


  • Profil megtekintése
  • Accel World frpg

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Átok a fejemre - próbajáték
« Válasz #9 Dátum: 2015. Febr. 05, 19:22:38 »
Igen csak szép bagázs gyűlt össze ebben a kicsinyke parkban így éjszaka. És Bár így utólag úgy tűnhet, hogy botorság volt a lélekenergiám maximális megemelésével ide tévednem, de ez igen csak nem érdekel. Sokat hasznot húznának abból, hogy így próbálják meg becsapni a másikat. És való igaz olykor én is így teszek, de nem most és nem ekkora elő fölénnyel szemben, kissé még a versenyszellem is előtört bennem, bár nem tehetek sokat, hiába emeltem fel a maximumra a lélekenergiám még a közelükbe sem érhetek. De nézzük meg egy kicsit közelebbről az itt egybegyűlteket.
~ Kezdjük vele… ~ Tekintetem a shinigamira téved. ~ Sajnos semmi különlegese nincs benne leszámítva a magasságát. Már én is egy nem épp alacsony személynek vagyok mondható annak ellenére, hogy ázsiaiak elvileg mind alacsony termetűek… vagyis sokuk… de ez a fickó, mintha valami óriás lenne még hozzám képest is. Bár ma egy kicsit csalok hisz a kedven magas sarkú csízmámban jöttem. Na, de a lényegre térve még a lélekenergia szintje sem valami nagy, így maximum a lélekölő kardja az, ami még dobhat rajta valamit. Szemem ezután az asztalon heverő férfira tévedt.
~ Eléggé a mai divathóbortú fiatalokhoz hasonlítható, bár a tény, hogy a lélekenergiájában érzek shinigami és lidérc erőket már érdekessé teszi. Ráadásul az ereje, elsöprően magas. Nem tudom, miért van itt, de semmiképp nem kerülhetek vele szembe. Ugyan ez elmondható a másik kettőről is. Nem tudom kik és mik lehetnek, de ők is jóval fölöttem állnak. De az elemzésnek véget kellett vetnem mikor a magát boszorkánynak tartó mutatós hölgy végre reagált az ittlétünkre.
- Ugyan, ugyan… lehet, hogy nem szórakozni jöttem, de az alapelvem, hogy mindig keríts időt egy kis szórakozásra. – meglehetősen jól informált, ahogy elnéztem. Még azt a két lidérc illetőt ismerte, vagy legalább is azt, hogy valami féle szervezet tagjai és azon belül is elitnek számítanak. Most komolyan, nagyon kíváncsi lennék ki küldte nekem azt a mappát és miért akarta, hogy én ide jöjjek.
- Ejha nem emlékszem, hogy ez eddig itt lett volna… – hirtelen furcsa érzés fogott el. A testem mintha csak magától mozdult volna és egy fordulatot tett maga körül. A még furább, hogy ezt mind az után tette, hogy a nő felkiáltott.
~ Ez lenne hát az ereje? Míg ez a valami rajtunk van, amit mond, az történi? De mégis hogyan? ezek a gondolatok jártak a fejemben. Miközben ő ismét megjelent köztünk. - Oh, micsoda meglepetés… bár sajnos nem az én stílusom… – fejeztem ki a meglepettségemet a ruha láttán. ~ Ezek szerint még ilyesmire is képes? De biztos, hogy van ebben valami turpisság… Az a pecsét rajtunk, hasonló az én gyűrűmhez, amit az ellenfeleken hagyok. Ő is hasonló képességgel bírna? De ha ez igaz, akkor most egy általa teremtett világban vagyunk, ahol ő irányít…~ a ruha szertefoszlott és többieken is megszűntette az eddigi parancsait.
- Hm… - tarot kártyák és egy játék, amit ő talált ki, hogy ne untassuk itt létünkkel. Vajon az idetévedt gyerekekkel is ezt tette? Minden esetre türelmesen végig hallgattam és végül, ahogy már a kis leírást elején gondoltam a nő szándékosan egymásnak akart ugrasztani minket. A legrosszabb, aminek a megtörténtét, inkább elkerültem volna. Habár ha úg vesszük így még a boszorkányon kívül a másik három érdekes reiatsuju egyént is leteszteletem. Vajon mennyit érek ellenük és miben különbözik az erőnk egymásétól. Végtére is engem az ilyen dolgok érdekelnek a leginkább. Mindaddig, míg nem nyerek az igazság érzetemmel és a gyerekekért való bosszúállással úgysem tudok mit kezdeni, nem? Figyelmem egy pillanatra a nyávogó macskára vetül ám nem sokáig. A hirtelen megemelkedett lidérc energia felém haladt észveszejtő sebességgel.
- Áhhh!! – tettem egy hangzatos felkiáltást miután láttam a lábfejem eltávolodását a lábam többi részétől. Majd egy kis szünet után… - Most komolyan, mire volt ez jó?  - néztem a férfi irányába. Csak egy hajszálon múlt, de a Fusion-nak hála sikerült a fenyegetést elhárítanom, így a levágott testrész szépen elporlódott majd a megcsonkított testrész körül összegyűlve ismét felveszi a levágott rész alakját, habár a színe inkább úgy nézett ki mintha föld lenne nem pedig bőr egy pár másodpercig.
- Komolyan tönkre kellett tenni a kedvenc cipőmet? Haaah… – sóhajom közben megváltam mindkét cipőmtől. A talaj ugyan kicsit hideg volt, de még mindig jobb, mint a tönkre tett cipő miatt tönkre ment egyensúllyal ácsorogni, főleg ha további harcok vártak rám.
- Szóval csak meg kell szereznem a kártyákat és újra láthatlak? És egyedül a Bringer Light-om akadályozod? Hát rendben… – a másik lidérclény ténykedésére csak pár másodpercet szánok, miközben megközelítem az egyik fát. Nem megyek közvetlenül a közelébe, csak épp addig, hogy mind az mind a két kártyát begyűjtő lény egy tíz méteres sugáron belül legyenek. Felfedni még nem akartam magam, mármint a képességem, amit használni terveztem így miután a fán lévő kártyák között eljátszottam egy „Ecc pecc kimehetsz…” játékot, a Manto képességem használva megragadtam a teret és egy elegáns mozdulattal magamra húztam mintha egy lepel lenne. Csakhogy ez a lepel elborítva eltűntetett mindenki szeme elől, majd míg rejtve voltam kinyújtottam a kártya felé a kezem és a halkan elsuttogott „Yuuchi” szó után már a kezemben is tudtam a kártyát, miközben megszűntem láthatatlan lenni.
- Hm… mázli…- tekintettem a lapra, mely a jokerek egyike volt. És miután a másik két személy kezében is megmaradtak a lapok, biztos volt, hogy náluk is volt egy. - Már csak a másik kettő maradt igaz? – köszönhetően a mély bevágsz pulcsimnak a saját kártyám a kebleim közé csúsztattam, majd egy hirtelen mozdulattal a kezeimet a két lidérc kártyái felé nyújtottam…
- Yuuchi… – és ezzel, ha minden jól ment megszereztem a másik két jókert is. - Ez érdekes játék volt… - Persze, ha így is történt valószínűleg nem lesz könnyű megtartanom őket, így ismét magamra rántottam a Manto-val a teret és eltűnve, hamar a rönk irányába siettem a levegőben szökellve.
De ha nem sikerült, hát, így jártam. De a saját kártyám mindenképp megpróbálom magamnál tartani, így ha sokat nem is érek el vele, de az említett büntetést talán megúszom.


Használt technikák:
(click to show/hide)

Karakterlap

Sachiaru Masaki

Eltávozott karakterek

Ügyeletes tajparaszt

Szint: 17.

Lélekenergia:

60% Complete
85 500 / 100 000

Hozzászólások: 167

Hírnév: 10

Infó

Tárcában: 54 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
mandarin sárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
madafaka I'M awesome!

Post szín:
#ffcc00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Átok a fejemre - próbajáték
« Válasz #10 Dátum: 2015. Febr. 06, 12:03:52 »
Majd pont ennek a poshadt bányarémnek eresztem, hogy körbe taperálja a pofámat. Kurvára elkaptam a felturbózott szotyi csülke elől a pofámat, mert engem ne basztasson a retkes gyíkságaival. Úgy se szartam össze magam a kibaszott parának szánt rizsájától, majd telibe fingat a domina szerkójában. Rohadt lesajnálóan rásandítottam, hogy fullra ez a legbrutálabb benyögés, ami a cicifixében lappang?! Elég gázos, többre nem futotta a rúdtáncos spiné gázsijából.  De legyen, nekem baszottul mindegy. Nyomassa azt a kurva nagy sokkterápiát, mert abból baromira nem elég! Cirka száz éve már letalpaltak velem egy ilyen banzájt és hulla jól éreztem magam, szal kibaszottul jöhetett a gógyi frissítő ismétlés. A hentelő lazulás kontra az én elkorcsosult burám mindig cseszett izgi leosztás, csak a csákós luvnya nem gondolta így. Ennek a macának is csak a retkes szilikonja méretes, pedig én rohadt önkéntesen bemasíroztam volna a partira.
-Ceh! Pofakoptató kanca.- Levágtam az úri valagam az asztal szaros tetejére, mert a picsa még kurvára nem ügetett a bevezető tötymörgés végére. Fülemet piszkáltam a redvás unalomtól, olyan kibaszott izgi volt a vakerálása arról, hogy „Nesztek gyíkok! Kaptok egy turbo rágós plecsnit, amit kurva tüncimacaként a homlokotokra gravírozok, mert az baszott menőn hasznavehetetlen szarság! Ja, és hupika! Rohadtul becsiribiztem az elbaszott képeteket, mert olyan retek uncsi egyedül szórakoznom a didijeimmel!” Hova okádjak szivárványos babragut a boldogságtól? Nekem meg viszket a pöcsöm! Hát, ez aztán a kurvára létfontosságú infó pöcegödör. Azon meg mán csak fadobozként röhögtem volna, ha nem szögeltem volna össze a pofámat, hogy még rühes bemutatót is tart az elementális szivatásból. Mit ne vernyogjak, atombrutálisan befingat, ha nem tom tolni a sódert. Attól még a retkes karjaim baszottul élvezik a szabadság szmogfelhőtől elködösített benzin szagát és kurvára kifacsarják a rasnya nyakából az oxigén buborékokat. Bár, azt kurvára beismerem, hogy komálom Deadpool-t, szal ha hozzám dobja a szerkóját, fegyóit, meg dob mellé szaros chimichanga-t, akkor beizzítom a mészáros műszakot. Gecc, még a gógyimban pofázó sügéreket sem spóroltam le, szal asszem baszottul átbukfenceztem a kaszting listán! Csapathattuk a húzszaggatós rock&roll-t.
-Keh, passzolhatod a pera-feka farokszorongató bőrszerkót! Am, plasztik barbie! Ezt a szaros vassorrú bába ténfergést is Peter töketlen Pókfing bizniszeli? Mert akkor kurvára lepattanok…-
Dobtam szét a karjaimat, hogy rohadtul elszeleljelek, ha ez a szitu. Amúgy nem, kurvára nem, de cseszettül untam a pofám és kellett valami, ne fulladjak bele az értelmetlen rinya áradatba. Itt baromira nem láttam érme bedobós tragacsot felseggeljek a tetejére és rohadt szefós ringással imádkozzak a kibaszott világvégéért, hogy bekushadjon mindenki és mehessünk a gecibe mittom én mit randalírozni. Az meg mán téll baszottul kellett, mint éhező csórinak az ételmérgezés, hogy az a bevágtázó kalahári bevándorló csóka csak úgy, mert rohadtul poénos vadmarha becsonkolta a szomszédos lotyó csülkét. Eszem faszom dobtam zaciba mekkora kibaszott gyépés csürhével ver a sors, megint. Baszottul tapadnak a képemre ezek a lepukkant vonatkerék pumpáló seggarcok.
-Ha te basztál pofán átokkal…akkor ez mi a fos?!- Böktem rohadt flegma pofával a csizmája után szirénázó bigére, möszijő darabolós „csak-mert-fajin” debil gányadékra és a szőrállat buzulásból sintér beugró mukit terrorizáló fruskára. Rohadt ütős bagázs! Becsurrantottam a parától, annyira, de gányul telibe durrantottam a liberomat. Arra meg mán téll, csak baszottul berándult a szemöldököm, azért emeljem fel a valagam, hogy retkes fecniket ciheljek barbie baba orra elé.
Rohadtul nem erőltetem be a seggemet, de a franc se fog azon a baszott tuskón gebedni. Felkászálódtam és kibaszott ráérősen bevakartam a hasamat. Elskubiztam a cseszett rőzsék irányzékába, mert baromira nem szándékoztam egyetlen rühes kártyáért sem gürizni. Arrébb császkáltam a placc körzetéből, hogy kurvára úgy látszódjon csinálok valamit, de kábé csak annyira erőltettem be a picsám, hogy skubizzam, mikor kóriszál vissza valamelyik nyomorék papír fecnivel. Beterpeszkedtem a rőzse tetejére, benyomattam a muzsikámat és redvás stoperrel mértem meddig tart, míg valamelyik nádszáli poszáta belibben a zónába leprás kártya lapokkal.
Nem kellett sokáig tunyulnom, mert a defektes trió egész pofás részidővel a puttyonyában ügetett visszafelé. Hagytam a csírákat, had kóstolgassák egymás bőrtangáját, aztán a csonkolt picsa rázendített valami basztatást eregetni. Köddé vált, de a nyomija azzal nem számolt, hogy fentről kagylózom, mire toccsan ügetés közepette. Szopacs, mert rohadtul be lehet lőni a szelelést, ha kurvára erre képeztek ki. Nekem meg baromira nem kellett több cécózás. Amikor elég közelről csekkoltam motozást, fogtam egy piszkafát – letört ág – és kibaszott becolozott dárdaként nekikúrtam, had akadjon fenn a szeren.
-Eh, jackpot?- Kagylóztam lefelé hallom még matatni, vagy kurvára előkeveredik a szellemeskedésből. Ha egen, ha nem van még szaros cölöpöm és addig lyuggatom vele a seggét, míg bemoccintja a kisujját.
× Somnus ×

(click to show/hide)

Karakterlap

Nishinoya Kenta

Eltávozott karakterek

5. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 17

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Átok a fejemre - próbajáték
« Válasz #11 Dátum: 2015. Febr. 09, 22:58:04 »
Oké, hát azt el kell mondani, hogy nem semmi csapat gyűlt itt most össze, de tényleg. Úgy látszik, nem csak Soul Societyt piszkálta meg ez a boszorkány, hanem mindenki másét. Annyiféle lélekenergia keveredik itt egy kupacban, hogy tankönyvet lehetne róla írni és a franc megegye, hogy a Gotei 13 csak engem küldött egyedül. Legalább egy társat adhatott volna, már kevésbé érezném magam kellemetlenül, de nem, a fenéket, Kenta, menj egyedül. Tényleg, köszönöm szépen, ez most úgy körülbelül annyira hiányzott nekem, minthogy a kislábujjam közelebbi ismeretséget kössön az asztal lábával, mondjuk nem tudom, mit rinyálok, mert nemrég még nekem sírt a szám a túl sok szabadidő miatt. Nesze nekem. Ennyi. Annyit sikerül megállapítanom, hogy van két maszkosunk, lyukkal, ergo ez a boszorkány Hueco Mundo figyelmét is felkeltette, nem csak a miénket, a többiek viszont… Jó kérdés, talán majd egyszer kiderül. Azon már egyszerűen képtelen vagyok fent akadni, hogy ismer minket, de…
- Lóti-futi?! – au, övön aluli találat az önérzetemnek, meg persze nekem is. A fejem két pillanat alatt olyan színt ölt, mint egy szép, kifejlett cékla, ami azért valljuk be, kifejezetten jól mutat az amúgy sem mindennapi hajszínemmel. Egyáltalán, mi a fenéért pont belém kell belém kötni? Ne már. – Miért, talán egy kapitányt vártál? Arról sem hallottál még, látom, hogy nekik általában fáj kijönni ide, terepre. – oké, ebben kicsit több volt a sértődött gúny, mint alapból kellett volna, semmi bajom a kapitányokkal, de az egokám most éppen ezt kívánta meg. Hogy még jobban rátegyek az összképre, sértődötten összefonom a karjaimat magam előtt és dühösen fújtatok. Persze, álljak már neki itt helyben hisztizni, már csak az kellene ehhez az amúgy is elég bizarr szituációhoz, gratulálok. Még, hogy mindjárt lenyom nekünk valami mágiát is, persze, a Télapó meg a Húsvéti Nyuszi pedig létezik, igaz? Igaz… Egy pillanat műve volt az egész, de tényleg és máris elhagyott az egyensúlyérzékem, de úgy szépen. Azt hittem, hogy ez csak parasztvakítás, erre nesze nekem, most olyan művészi pózban sikerült landolnom, hogy azt jobb helyeken tanítják. Jól van, annyit hajlandó vagyok elismerni, hogy bénáztam már nagyobbat is, de azért félig térdre ereszkedve lenni egy ilyen baromi erős bagázsban… persze, hogy itt is én vagyok a leggyengébb. Éljen ez a mai nap.
- Jól van, ennél cikibb helyzetbe már amúgy sem kerülhetek. – de igen, Kenta, ez még csak a jéghegy csúcsa volt, ennél már csak rosszabb lehet minden. Alig, hogy ezt csak úgy a bajszom alatt elmorogtam és közben felálltam, már bele is szaladtam a következő pofonba. Tudjátok, hogy vannak azok a bohócok a cirkuszban az egykerekűvel? Hát ennek a szedett-vedett bagázsnak nem is kellett olyan messzire mennie, mert ez a némber jól kicseszett velem. Komolyan, muszáj arra játszani, hogy belőlem legyen a legnagyobb bohóc a környéken? Muszáj? Gratulálok. Ha azt mondom, hogy béna vagyok az egykerekűn, akkor még enyhén fogalmazok. Körülbelül egy tized másodpercig sikerül megállnom vele, aztán a csúnya gravitáció fityiszt mutat nekem, én pedig már a hátamon fekve szemlélem a környezetemet. – Hogy dögölnél éhen! – azért még nem felejtem el kifejezni szívélyes jókívánságaimat és az az úgynevezett pohár is lassan betelik, szóval már fektémben, miközben az üzenetemet ordítom a boszorkány felé, a zanpakutom felé kapok. Szalámit gyártok belőle, ha egyszer innen sikerül feltápászkodnom. Az egykerekű viszont szerencsére eltűnt, szóval azt már nem kell hidegre tennem, már ha ez egyáltalán lehetséges. Ez mondjuk azon a tényen nem változtat, hogy a kardom már a kezemben van, szóval most már robbanok. Egyébként sem kell sok idő, hogy az egyik… hogyan is nevezik őket? Arrancaroknak, szóval az egyikük kipécéz magának, gondolom az ősi ellentét miatt van van. - Fukamare! Ten… - és akkor lecsapott. Hogy az a, baromira gyors, éppen hogy, de sikerült elrántanom előle a zanpakutomat, igazából nem tudom, hogyan sikerült. Hűha, jóóó, jók a reflexeim. – Heey, ez az enyém. – kérem ki magamnak, majd egy lépéssel odébb lépek. – Szóval… Fukamare… Tenrai Koutei… - morgom, azonban a lelkesedésem ezúttal már egy kissé alábbhagyott. Na szép, nem is nagyon tudom, ezzel mi célom volt, mert én tutira nem fogok ezeknek pofáknak nekiesni, annyi biztos. A többiek azonban más állásponton vannak és a maszkos lány sem akarja feladni, valami érdekes nevű technikát be is vet ellenem. Komolyan, most miért pont engem kellett kiszúrnia? Kár a gőzért, mert ezt most szépen benyeltem.
- Mi a… - csak ennyit hagy kinyögni, mert ismételten előttem is terem és a homlokát az enyémnek érintve valami technikát alkalmaz rajtam. A francba, ennyire nem érhetnének az ilyen támadások felkészületlenül, végülis shinigami lennék, vagy mi a fene. A vége mindenesetre az, hogy pocsékul kezdem magam érezni magam. Mint aki jól bepiált és kb. kettőt lát mindenből. Én aztán így be nem szállok a kincskeresős játékba, nincs az az Isten, az, hogy Shunpot nem tudok használni, könyörgöm, ilyen profán semmiséget. Csak azt remélem, hogy ennek a cuccnak elmúlik a hatása. Elvonszolom magam egy fáig és leülök a tövébe, az immár shikai alakban levő zanpakutomat magam mellé rakom és megvárom a tömegbunyó és a technika végét.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Febr. 09, 23:01:28 írta Nishinoya Kenta »

Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
55 200 / 65 000

Hozzászólások: 199

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 112 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Átok a fejemre - próbajáték
« Válasz #12 Dátum: 2015. Febr. 17, 23:45:14 »
Szemmel láthatólag Amóra élvezi, ahogy egymásra támadtok és próbáljátok megszerezni a kártyákat. Nem is csoda, ugyanis ez volt a célja. Válaszol Flavia kérdésére:
- Nincs mitől félnem, ugyanis az én világomban vagytok. Csak azért kivetülés, mert nekem az úgy kényelmesebb. … A három lap most a hatalmat jelöli.
Amóra valójában eközben a rendezett asztalánál üldögél, és az üveggömbön keresztül figyeli az eseményeket, és közben mosolyog.
- Remélem tudod, hogy ha csak egy Joker lapot hozol nekem azzal még nem nyertél semmit. – szólt Cleto-hoz, mikor még nála volt a Joker kártya - Sem jóslást sem pedig a játékot. De legalább nem unom magam halálra. … Annak ellenére, hogy százszázalékosan kétled, hogy látom a jövőt, mégis udvariasan azért megkérsz, hogy jósoljak neked. De főképp csak azért, hogy majd Seth-nek azt mondhasd, hogy azért megbizonyosodtál róla, hogy nem láthatom a jövőt…. A múlt történelem, a jövő képlékeny, és a jelen az ami igazán számít. Mindig azt kell figyelned. A jóslataimmal csak egy alternatív jövőt mutathatok ki, ami abban a jelenben a legvalószínűbb. A jelen cselekedetein, választásain múlik, hogy végül melyik alternatív jövő fog bekövetkezni. Sajnos nem látom az összes alternatív jövőképet, de a legvalószínűbbeket igen. A legvalószínűbb pedig a kártyában is megjelenik. Viszont ha elmondom a jövőt, akkor szabadon cselekedhetsz azért, hogy ne következzen be, és így egy másik alternatív jövő felé fogsz mozogni. Akkor pedig nyugodtan a fejemhez vághatod, hogy de hisz nem teljesült a jóslatom… Valamikor pedig akármit csinálsz, akkor is egy lesz a végeredmény. Egy jövő, mely mindenféleképpen bekövetkezik, csak az oda vezető úton változtathatsz. … De rendben van. Megkeverem lapjaidat, majd emelj és húz egyet. A lapot ne mutasd meg, nyugodtan elrakhatod, ugyanis egyelőre nem fog kelleni.
Cleto felé nyújtotta kezét, a másikat elsuhintotta a másikat felette, és a tenyerében megjelent egy pakli kártya. Amóra mintha feldobná a lapok elkezdenek körülötte szállni. Összekeverődnek, majd visszatérnek a kezébe. Cleto emelése és húzása után összecsapja a kezét és a pakli eltűnik. A valóságban jelenik meg az asztalon, és Amóra ráteszi a kezét. … Flavia miután megemlíti a macskát, Amóra homloka egy pillanatra összeráncolódik, de nem tesz különösebb megjegyzést a dologra. Karen sikeresen magáévá teszi a másik két Joker kártyát is. Masaki pedig csak ezt várta. Még ha úgy is tett, mintha nem is érdekelné a dolog. Alig várta, hogy a lány felfedje magát, és rátámadhasson. Ha sikerrel jár, akkor is csak két kártyát tudott volna igazán ellopni, de Karen még pont időben a rönkre rá tudott taposni, és megnyerni. Karen homlokán lévő csillagjel felvillant egy pillanatra, majd Amóra ismét az átforgató trükkjét alkalmazva ismét megváltoztatja a terepet.
Mind az öten egy nagy sziklaszirt szélén találjátok magatokat. A nagy árok elég széles és mély, viszont ha áttekintetek, akkor egy kopár fennsíkot láthattok. Amóra egy csettintéssel megteremti az eszközöket. A szakadék félő egy háló lesz kifeszítve, melyről mindenféle lóg. Kígyó, béka, patkány, csipkebogyó, denevér, csalán, üveg víz, szárított sárgalacsin… A kopár fennsíkon öt üst, ami alatt lobog a tűr, a lábatoknál pedig seprű jelenik meg. Valószínűleg már sejthetitek, hogy mi lesz a feladatotok, viszont az üstök mögött láttok egy cölöpöt. A cölöp lehet ismét a cél, viszont a cölöp és az üstök között fellobban a tűz. A lángok hevesebbek, mint egy bozóttűz egy nyári napon.
- Ha esetleg nem lenne egyértelmű… A seprűvel repülve kell megszereznetek az alapanyagokat, majd az üstben elkészíteni a saját bájitalotokat, amivel égési sérülés nélkül tudtuk átkelni a tűzön. A tűz nem olyan, mint amit ismertek. Mágikus, és csak a főzettel lehet átjutni rajta. Megpróbálni kikerülni esélytelen. A főzet leírását odaadom – elővett egy nagy könyvet, kitépett egy lapot, melyből öt másik kis lapocska lett, és mindenkinek jut egy-egy – Ez alapján készítsétek el. Amit kotyvasztotok azt megisszátok és jónak bizonyul, akkor gond nélkül átkelhettek a tűzön. Ha rosszul keveritek, akkor vagy méreg lesz belőle, vagy szimplán nem lesz hatásos, és a lángok megégetnek. Azon gondolkodni, hogy a tüzet valami technikával hatástalanítjátok, vagy égési sérülések árán is átjuttok abszolút halott ötlet. Technika és bármi hasonló nem hatásos a lángokra. Ha pedig főzet nélkül kelnétek át, akkor ledermedtek és porrá égtek. Az nekem csak jobb, mert annyival is kevesebben vagytok. – mosolyog – Természetesen most is keresztbe tehettek egymásnak. A lehetőségek végtelenek. De most is érvényes az, hogy ha halálos sérülést akarnátok okozni a másiknak, akkor az átok súlyosbodik. Lelökni a seprűről a másikat, hogy a szakadékba zuhanjon, így nem ér… De mondjuk egy kis extra fűszerezés a főzetének… Most győztest nem hirdetek, aki átjut az már győzött. … Ja, még mielőtt elfelejtem… Kicsikém gratulálok a győzelmedhez. A többieknek pedig jár egy kis büntetés – Karen kivételével mindenki kap a lábára egy kör alakú nehéz súlyt, melyet a rabokra szoktak rakni – Ez nagyban megnehezíti az amúgy sem egyszerű repüléseteket. … Akkor mindent bele!
Amóra int egyet a kezével, melynek hatására pont a kezében megjelenik egy igen különleges seprű, elegánsan felül rá, és fentebb repül gúnyos mosolyával, hogy jobban lássa az eseményeket. A ti seprűitek eléggé elhasználtnak néznek ki. Nem tűnnek valami biztonságosnak.
Rá kell jönnötök, hogy a seprűket a lélekenergiátokkal tudjátok megzabolázni, és akinek súly van a lábán, annak még inkább koncentrálnia kell, hogy a seprűn maradjon, ne zuhanjon le, és össze tudja szedni az alapanyagokat.     
A kapott lapon szerepelnek az összetevők és a mennyiségek. A leírás tényleg egy bájital receptje.

Mágikustűz elleni bájital
20 ml Kristálytiszta forrásvíz
2 db Madármályva szirom
1 db Tuja bogyó
1 szál Macskaszőr
2 csipet Bojtorján levél örlemény
½ Tintagomba kalap
2 db Békacomb
1 db Darált denevérszem
3 db Kakukkfű virág
1 db Szárított légy
20 csepp Kakas vér
1 db Nyárfakéreg
1 szárított galacsin Fekete Föld
2 db Szarkaláb
10 ml Kígyóméreg
1 Négylevelű lóhere


Forrásban elő vízbe kell először a Madármájva szirom, mellé a Kakukfű virág, egészben egy szárított légy. Háromszori keverés után 10 csepp kakasvér, vagyis a meglévő 20 cseppnek a felét kikészítve egy külön edénybe, mellé keverem a kígyómérget, majd a feketeföld galacsint megforgatva benne óvatosan hozzáadom a főzethez. Nyárfekéreg, szarkaláb, két békacomb, és tintagomba felhasználata után ismét megkavarjuk a főzetet, míg a színe kezd zöldes árnyalatot felvenni. Majd Hozzáadjuk a Tuja bogyót, a 10 csepp Kakasvért, darált denevérszemet. Óramutató járásával ellentétesen kavarjuk meg háromszor, majd köpjünk a főzetbe. Kakukkfű virág szirmait egyesével letépve kell a főzethez hozzáadni. Majd végül a főzet középére finoman behelyezzük a Négylevelű lóherét. Ezután főzzük 5 percig, közben kavarjuk az óra mutató járásával megegyező irányba. Utána egy merőkanállal szedjünk a sötétzöldes, barnás főzetből egy fapohárba. Várjuk meg míg ihatóra kihűl, majd a varázsige elmondása után levegővétel nélkül nyeljük le.
Az igét megivás előtt háromszor kell elmondani:
„Fájdalom, s kín, mely átjárja testemet és lényemet.
Démoni tűz gyötrelme. Nem árthatsz immár nekem.”



(click to show/hide)

Határidő: 2015. Március 8.
Post sorrend: Nincs
« Utoljára szerkesztve: 2015. Márc. 02, 22:27:34 írta Eliana del Barros »

Karakterlap

Flavia nella Sinestesia

Eltávozott karakterek

Tres Espada

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
30 400 / 45 000

Hozzászólások: 33

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 12 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Aranyssárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Mottó:
A lopni olyan csúnya kifejezés, én csak megtaláltam!

Post szín:
#856a89 // #e8d2f9


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Átok a fejemre - próbajáték
« Válasz #13 Dátum: 2015. Márc. 08, 23:38:26 »
Flavia a kivetülést illetően kapott válaszra csak arra tudott gondolni, hogy a boszorkánynak csupán a szája jár, valójában fél mindannyiuktól. Ezt nagyon sajnálta, mert szeretett volna vele is játszani, természetesen tisztességes arrancar keretek között! ^.^
Flavia pár pillanatig lógatta az orrát, amiért nem sikerült megkaparintania magának a shinigami kardját, mely roppantul felkeltette az érdeklődését. De most, hogy így nem foghatta kezében a fegyvert, már nem is tűnt olyan érdekesnek számára annak neve, amíg az új formát nem öltött magára.
- Nagyon szépecske! *-* De Flavia csak meg szerette volna nézni, aranyoskám, szóval ez nem volt kedves tőled :/ – rója meg a halálistent a heves ellenkezését hallva. De legalább a technikával megajándékozhatta! ^.^ Nagyon szerette volna kivonni a kártyagyűjtésből, mert félt, ha részt vett volna benne, akkor nem játszogathatna vele tovább, már pedig ez szándékában áll! *_* Mert így sokkal szórakoztatóbb neki a kard megszerzése a különböző nehézségek árán, mint azon nyomban megkaparintania a csodás pengét. Legalább valami kihívás elé állítják! Flaviának a kártyagyűjtés nem minősül ennek, sőt egyáltalán nem tetszik neki, nem is hiába bízta a nehezét Fentfogúra
- Hm? A hatalmat? Mégis hogyan, Amóra kedves? – kérdez vissza oldalra billentett fejjel, hangjában kíváncsisággal. Flavia nem volt jós, de ezt még ő is tudta, hogy a tarotban ezen lap a sors, a szerencse vagy a vég(zet) jelentéssel rendelkezik. Semmi köze a hatalomhoz! Sőt, ilyen jelentésű kártya se a kis, sem pedig a nagy arkánumban nincs, a Diadalszekérre vagy a Napra talán rá lehet húzni efféle szimbólumot, de azok se tükrözik hűen a „hatalom” kifejezést. Ez pedig szintén a boszorkány ellen szól. Hát nem ismeri tökéletesen a lapok jelentés, de mégis állítja, hogy jósképessége van? Ejnye-ejnye. Flavia most már végképp nem hisz neki ebből a tekintetből és úgy ítéli, Espada társát sem lesz képes megtéveszteni, így nem aggódik a köztük zajló párcsevej miatt.
- Te láttad esetleg a cicát, aranyoskám? ^_^ – lép a fa tövébe a halálisten mellé, arca elé hajolva, hogy felkeltse figyelmét, itt van ő is. De tekintete inkább a zanpakutou vonzza, mintsem a shinigami. Úgy gondolta játékkal elüti az időt, míg Fentfogú visszatér a kártyával, ráadásul Cletochi most túlontúl elfoglaltnak tűnt ahhoz, hogy zavarni merje.
A markából kicsúszó kártyára zordan reagál, főleg, amint látja, ki vette el tőle. Feldúltságát mosolyával leplezte, noha nem tervezett kegyes lenni ilyen vétek után a nővel. Nagyon pimasznak találta enyveskezűségét.
- Meglopni másokat? Flavia se vetemedne ilyesmire! – jelenti ki hangjában megjátszott sértettséggel. A hatás fokozásáért mellkasa fölé emelte jobbját – arra a pontra, ahol a szíve lenne, hogyha rendelkezne ilyesmivel –, majd aranysárga színű energiát kezdett gyűjteni jobb lába előtt. Végtagjával egy erőteljes lendítéssel végül célirányosan a rönk felé célzott az energialabdával, egyenest a tolvaj felé. A hirtelen jött újabb fordulatnál csak bizakodni tudott abban, hogy találta végül sikeres volt és nem kell megismételnie újra a Cero labdarúgást.
Az új helyszínnél Flavia érdeklődve néz körül a seprűt lábánál lezseren tessékelve odébb. Nem fog ő takarítani, nem szereti a házimunkát, erre nincs kedve. Majd hallva, hogy ezek repülésre vannak kitalálva, elhúzza a száját. Neki nincs szüksége ilyesmire, hogy tudjon repülni, főleg nem egy efféle takarítóeszközre! Luftfararennel úgy szeli a levegőt, mintha a talajon járna, tehát nála ez a problematika meg is van oldva. A lábára került súlyra rosszallóan pillant annak irányába, hiszen még ő is tudja, hogy ez megnehezítheti a dolgát, noha, ha a kezébe veszi a gömböcöt, akkor még így is könnyedén össze tudná szedni a hozzávalókat, melyek a magasba vannak kikészítve számukra.
- Majd Flavia megcsinálja Cletochi! Flavia főzött már korábban is. Így Flaviának biztos menne ^_^ – jegyzi meg a papíron látott felsorolást bogarászva. - Különben is, Amóra kedves megengedte, hogy szabadon játsszunk a többiekkel most is. Flavia szeretne tovább szórakozni az aranyos halálistenkével ^.^ – tette hozzá az Espadának, majd a súlyt a kezébe véve szökkent a levegőbe a cipőjének segítségével, hogy utána lezseren elkezdje összeszedegetni a hozzávalókat. Szándékosan elhaladva minden fordulatánál a többiek üstje felett, ahova időnként beleejt egy-két dolgot, persze egyáltalán nem akarta, hogy így történjen, csak hát ekképpen alakult! :/ A hozzávalókat mind Espada társához gyűjtötte.
- Vigyázol rá, kedves, míg Flavia hozza a többit? ^^ – kéri, majd megy is tovább. Továbbra is véletlen egybeesésnek tűntetve fel, hogy leejti a dolgokat, mentegetőzéseiben arra hivatkozik, hogy a súly miatt, amit fél kézzel tartania kell, kicsit ügyetlen, ha netalántán valaki észreveszi ezt. Főleg az enyves kezű nő üstjét célozta be mindig, amikor tehette. Egyébként a többieknek alkalomadtán ejtett bele egy-egy hozzávalót, amit nem kellett volna beletenni még az üst tartalmába.
Majd amint megvolt minden hozzávaló, mindegyikből több adag, akkor elkezdte elkészíteni az üstbe Cletochinak és magának is a főzetet, időnként a nem kellő mértékeket a mellette lévő üstbe dobva, mikor az ott főzőcskéző nem figyelt. Mikor végzet az anyaggal és a megfelelő színt vette fel, abból az elmondottak szerint két pohárba öntötte az üst tartalmát, majd az egyiket az Espada felé nyújtotta.
- Megkóstolod? ^_^ – kérdezi ártatlanul, mintha csak főző tudása tekintetében szeretne megerősítést kapni. Ő maga megvárja, míg az Espada esetleg leellenőrzi az anyagot, anélkül nem iszik bele, hogy tudná, valóban nincs semmi mellékhatása. De nincs ellenére az sem, ha valaki mással kóstoltatják meg, mondjuk a boszorkánnyal! ^.^

// Elnézést a kései postért, és a gyatra minőségért! T-T Legközelebb nem hagyom az utolsó pillanatra és igyekszem jobbat írni >.< //
(click to show/hide)
Zanjutsu: 11 pont Hakuda: 13 pont Hollow k.: 14 pont Sonido: 12 pont Resurrección: 20 pont Hierró: 14 pont

(click to show/hide)

Karakterlap

Konoe Karen

Lélekboszorkány :D

Fullbringer

*

Főállású Anya

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
31 900 / 35 000

Hozzászólások: 110

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 1 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
tkékes és fehér

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Post szín:
Cadetblue


  • Profil megtekintése
  • Accel World frpg

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Átok a fejemre - próbajáték
« Válasz #14 Dátum: 2015. Ápr. 15, 13:21:11 »
Nem gondoltam volna, hogy már az első ˝húzásra˝ sikerül megszereznem az egyiket a három kártya közül, amikre szükségem volt a boszival való további beszélgetésre. A szavaiból úgy vettem ki, hogy nem vagyok közönyös számára, ami pont jól jött a számomra. Jó lenne minél hamarabb fényt derítenem arra, hogy ölte meg azokat a fiatalokat, és hogy mi végett. Utána pedig első dolgom lesz kinyomozni azt, hogy ki tette az erről szóló iratokat az asztalomra.
Sejtettem, hogy nem fog tetszeni nekik, ahogy én jászom ezt a játékot. De nem tehetek róla, bármilyen érdekesek is ezek a szerzetek, most a boszorkányra kellett koncentrálnom. Hamar elrejtve magam sietve indultam el a farönk irányába, de ahogy arra számítani lehetett nem hagyták olyan könnyen. A részben shinigami lélekerővel bíró mocskosszájú egyén lépett elsőnek. Nem tudom, hogy csak mázlija volt e vagy még a Manto használata ellenére is képes volt látni, de a faág melyet felém hajított rendesen eltrafálta a bal vállam, ami egy halk roppanással jelezte a ficamot. Szerencsére még időben felhúztam arra a területre a Skin Soul Defense-t így az ág nem fúródott olyan mélyre, hogy abból gond legyen. Persze a fájdalomnak így sem volt se híre se hamva, csak az izgató érzés futott rajtam végig.
Nagy szerencsémre azonban, így sikerült megúsznom egy nagy adagpusztító lélekenergiát, ami épp az érkezésem előtt csapódott a rönkbe ezzel rendesen leamortizálva azt. Végül még a kártyák elvesztése előtt sikerült elérnem a célba, aminek következtében, a csillag felragyogott a homlokomon és ismét forogni kezdett a világ körülöttem.
Mikor az émelyítő technika abba maradt egy másik helyszínen találtam magam és a többieket.
- Ejnye, nem szép dolog mások játékába belekontárkodni, ha egyszer már kijelentetted, hogy téged ez nem érdekel. – jegyeztem meg a vállamat kikészítő férfira nézve, miközben megszabadultam a vállamba álló növényzettől. - De ennek köszönhetően legalább a kishölgy támadása nem talált célba. – vetettem a lányra is egy pillantást ám ez után figyelmemet a boszorkányra tereltem.
- Hoho… kotyvasztás? – nos, ez a része sajnos már nem az én szakterületem. Sosem voltam jó a főzésben. Habár mostanában Kurisu próbált tanítgatni, de menthetetlen vagyok, de legalább az órákat élvezem.^_^ - Hehe… Arigatou… – simogattam a tarkóm egy vigyorral az arcom, miután Amora megdicsért.
A seprűt a lábaim közé kaptam, majd miután a játék elkezdődött, azonnal a levegőbe vetettem magam. Eleinte kicsit döcögősen indult a dolog. De végül rájöttem a trükkjére, sőt még az Air Soul Manipulation-nal még rá is segítettem. Végül sikeresen elértem a begyűjtésre váró hozzávalókat.
- Oya… – hát igen, habár a fájdalomnak nyoma sincs a bal kezem nem igazán akart úgy működni, ahogy szerettem volna. Ez kissé megnehezítette a munkámat, így viszont még az előnyömet is elveszthettem.
Mikor a hátam mögött egy apró csobbanást hallottam rögtön arra kaptam a fejem.
- Tch… – láttam amint a lány bugyuta arckifejezéssel mentegetőzött, miközben ˝véletlenül˝ beleejtett valamit az üstömbe. Nos, ha ő így én úgy. Egészséges kezemmel egy szárított sárgolyót fogtam és az eddig használt Air Soul Manipulation-nal egyenest az üstjébe céloztam vele. - Hopsz!^^
Persze ez utána, már nem hagytam neki, hogy sikerüljenek a kis cselszövései. Hárítottam, de akár még a seprűmön lovagolva odébb is löktem, ha kellett. Végül összegyűjtöttem a kellő mennyiségű hozzávalókat és hamar előkészültem a főzőcskézéshez.
Egy picit ebből, egy picit abból. Voltak elég undorító hozzávalók is melyeknél kicsit fintorogtam is. Sajnos arról, hogy mi eshetett a kis cafka miatt az üstömbe már előzőleg fogalmam sincs, így sajnos csak reménykedni fogok, hogy nem lesz semmi extrém mellékhatása a löttynek. Minden esetre én pontosan követtem a leírást, így remélhetőleg sikerült elkészítenem a bájitalt.
- A puding próbája az evés. Szóval lássuk mit sikerült összehoznom. – kimertem egy merőkanálnyi adagot majd neki kezdtem az igézésnek: - „Fájdalom, s kín, mely átjárja testemet és lényemet. Démoni tűz gyötrelme. Nem árthatsz immár nekem.” - ezt elismételtem még kétszer, ahogy azt kellett, majd behunytam a szemem és egy levegő vétellel lenyeltem a nedűt. Ez után már csak reménykedtem, hogy baj nélkül átjutottam a tűzön.   


/Bocsánat, hogy ijen későn sikerült. Mostantól ígérem, hogy gyorsabb leszek.^^/