Szerző Téma: Az örökké tartó quest - próbajáték  (Megtekintve 7467 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Chiruochiba Airisu

Vanília Térítő

Eltávozott karakterek

Shinigami

4. Osztag

*

Yonbantaichou

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
32 100 / 45 000

Hozzászólások: 97

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 18 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Vanília Fan Egylet

Reiatsu szín:
Ezüstöskék (c6c6f6)

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Férfiegylet

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
alap, #c6c6f6


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Az örökké tartó quest - próbajáték
« Válasz #75 Dátum: 2015. Dec. 21, 01:50:38 »
Chou (Warrior) -  44/50 HP
Erebos (Spy) – 30/30 HP
Fire (Warrior) – 360/360 HP
Illusionist (Spy) – 60/60 HP
lameha (Medic) – 36/50 HP
Rain (Spy) – 56/56 HP

lameha: Amennyi dolgot csak tudtál összeszedtél, s miközben bombagyárosba átmentél észrevetted, hogy nem csak hasznos holmik kerültek hozzád, úgy tűnik egy-két helyen félre nyúltál. Viszont még így is elegendő alapanyagod van, a bombakészítéshez, bár néha a megszokottnál kicsit többet kellett vele bajlódnod. A dobozban, amit a "kerti törpe" adott neked egy távcsöves puska van, pontosan olyan, mint amilyen Rain birtokában is található. A fegyver körül azonnal megjelenik egy rendőrségi sárga szalag, ahogy kezedbe veszed, amin a "nem használhatod" felirat olvasható. Hogyha megpróbálnád használni, akkor semmi se történik, a szalag meg csak vizuális effekt.

Erebos: Amikor segítesz a "hatalmas" védencednek, te is egyértelműen tapasztalod, hogy az időzítő gyártásában nehézségekbe ütközöl, pedig ennek nem lenne szabad előfordulnia.

lameha és Erebos: Nehézségek ide vagy oda, csak sikerült annyi időzítős bombát összetákolnotok, amennyit csak tudtatok, vagyis elméletileg bőven elegendőt.

Aki őrködött: Minden csendes, üres volt, szerencsére nem kellett alkalmaznotok egyik fegyvereteket sem.

Mindenki: Összmunkátoknak köszönhetően a csillagos, holdas égbolt alá, bár ezek csak halványan voltak láthatóak, köszönhetően a város közvilágításának, szóval még éjfél előtt lehettetek, mikor kifutottatok a szabad levegőre. Ahogy biztonságba helyezkedtetek a detonációk meg is történtek pont akkor, amikor annak kellett, bár a hatás mértéke csupán töredéke volt a vártnak. Jöttek a halk durranások, majdnem egyszerre, de a hatalmas porfelhő, a porrá omló épület látványa bőven elmaradt. Úgy tűnik, hogy némely bombák besültek, mások kisebb robbanást idéztek elő. Viszont az épület sem maradt egyben, több helyen megtört, jó pár része leszakadt és repedések borították mindenfelé.
Mikor már az a gondolat futna át mindenki agyán, hogy a terv nem sikerült újra abban az üres helyiségben találjátok magatokat, ahol nick nevet kellett választanotok, meg kasztot és fegyvert, de most magatok előtt egy hatalmas "CONGRATULATIONS!" feliratot láthattok, ami lassan elhalványodik, s átadja a helyét egy kérdésnek:
Ki akar lépni?
A klaviatúrán, ami előttetek van ekkor minden gomb elhalványodik, kivéve az y és a n, amik még villognak is, hogy felhívják a figyelmeteket, s mihelyt megnyomjátok az y-t újra a hotelszobában találjátok magatokat a futon-okon fekve, fejeteken a konzollal, valamint a testetekben a huzamosabb fekvés érzésével, de ettől eltekintve jóformán semmi változást nem érzékeltek, még éhesek sem vagytok.
 - Üdv újra a valóságban! - Üdvözöl mindenkit Kyushi Yuki, aki minden kérdésetekre, míg mindenki vissza nem tért a valóságba csak annyit válaszol: - A kérdésekkel és válaszokkal várjunk, míg mindenki itt nem lesz. - Míg, hogyha el szeretnétek menni, akkor arra kér titeket, hogy várjatok, míg mindenki vissza nem tér, illetve át nem adja a részvételért járó jutalmatokat.
Mikor körbenéztek, láthatjátok, hogy minden holmitok meg van, valamint Sakura Sora sehol se látható, úgy tűnik ő ébredt fel először, és talán meg is lépett. Hogyha órára néztek, akkor láthatjátok, hogy mindössze két órát voltatok a játékban, pedig esküdni mertek, hogy ennél sokkal több időt töltöttetek bent. Kisvártatva azután, hogy az utolsótok is visszatér a sokatok számára unszimpatikus hivatásos is visszatér, ábrázatából még mindig nem tudtok semmit se kiolvasni.
 - Újfent üdvözlök mindenkit újra a valós életben. - Üdvözöl újra titeket Kyushi-san, mikor mind ott vagytok. - Remélem, szórakoztató vagy legalább kellő mértékben új élményű volt a virtuális valóságunk. Bár azt sejtem, hogy nem a legjobb játékot adtuk, hogy teszteljétek, és véleményezzétek. Igen, egy véleményezői kérdőívet is ki kell töltenetek. - Közben lapokat oszt szét nektek, aminek egyik oldalán négy kérdés olvasható: "Értékelje a valósághűséget egy 10-es skálán, ahol az 1 a legrosszabb, a 10 a legjobb érték!", "Értékelje a kezelhetőséget egy 10-es skálán, ahol az 1 a legrosszabb, a 10 a legjobb érték!", "Értékelje egy 10-es skálán, ahol az 1 a legrosszabb, a 10 a legjobb érték, azt hogy mennyire volt jó ilyen konzollal játszani!" és "Írja le az észrevételeit!" - Ezután át is fogom adni az utalvány csomagunkat, ami közel 500 000 yen értékét képezi és majdnem az összes gémer boltban beváltható, valamint néhány egyéb üzletben is elfogadják.
Mikor nekiállnátok kitölteni a lapokat a szoba ajtaja nyílik, vagyis hogyha azt mondanám, hogy kivágódik, akkor pontosabban fogalmaznék. Egy öreg fószer robbant be hozzátok.
- Yo, srácok! - Már az ajtóból köszönt titeket, és amilyen csendesen és óvatosan benyitott, úgy csukja - vagyis vágja - be az ajtót maga mögött, s mint valami. - Jó titeket a saját szememmel is látnom. Örülök, hogy mind megvagytok. Nem is zavarok sokáig, csak látni szerettem volna a tesztelőinket élőben is. Nem kell idegeskednie Yuki-chan, nem piszkáltam bele csupán néztem, és igazán érdekesen oldották meg a játék általi problémát! Némelyekben még potenciált is látok akár jövőbeli versenyen i szívesen látnám őket, talán még szponzoruk is lehetnék! He-he! Viszont nem is zavarok tovább, csak folytassák az unalmas dolgukat tovább! Majd még találkozunk! - Int még vissza az ajtóból a fura fazon kinézetű vihar, ami, vagyis aki ugyan olyan ninja mód távozik, mint érkezett.
(click to show/hide)
(click to show/hide)
- Elnézést kérek Inuzuri-san nevében. Kicsit lökött, de jó ember, és olyan, de olyan sokat tud! - Ezzel el is révedt ábrándos arccal. Ezután tőle telhetően minden kérdéseteket megválaszolja, bár azt ő se tudja, hogyan került ide a főnöke, de nem is tulajdonít neki fontosságot, végül természetesen el is búcsúzik tőletek. - Köszönjük a segítségüket, remélem találkozni fogunk még!
Sora az első, aki a papírok kitöltésével végez, utána gyorsan el is tűnik, sehol se találjátok a nyomát se, ahogy Inuzuri-sannak se.

終わり
THE END

Poszt sorrend: Nincs!
Határidő: 2016.I.03. 23:00:00
16
4
24
16
15

Karakterlap

Chizuki Mae

Vaizard

Hadnagy

5. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 171

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 4 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A szépség csak a bőr felszínéig tart, a mocsok viszont csontig hatol.

Post szín:
#5C3B87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Az örökké tartó quest - próbajáték
« Válasz #76 Dátum: 2015. Dec. 21, 12:31:36 »




Látszólag csak engem foglalkoztatott, hogy esetlegesen Illusionist az, aki megelőzött minket. Alsó ajkamba harapva fordítottam fejemet a szoba berendezése felé. Nem találtam semmi szokatlant, ráadásul nehezemre esett elvonatkoztatni a felől is, hogy valaki megelőzött minket. Nem a versenyszellem volt az, ami hajtott- csupán felvetődött bennem a kérdés, hogy ki fogunk-e jutni akkor is, ha valaki előttünk kapcsolja le a robotokat? Kiindulva abból, hogy a menüvel is voltak problémáink, számomra megalapozottnak hatott az aggodalom. Ellöktem hát magamat a faltól és nekiláttam még egyszer átfésülni a szoba esetleges rejtekhelyeit, hátha a kezem ügyébe akad valami, ami hasznos. Végül kissé csalódottan állapítottam meg hogy sehol nem volt elrejtve tűzoltó készülék, majd belekezdtem lamehanak a magyarázatba.
- Személy szerint az egyik kedvencem. Többnyire marha hátszínből készül, tenyérnyi vastag szeletekre vágják, elkezdik sütni és közben fűszerezik.- Már csupán az emlegetése révén is elkezdett nyál gyűlni a számban- valószínű ez volt az egyetlen étel, amit korlátlan mennyiségben képes lettem volna elfogyasztani.
- Akkor én el is indulok megkeresni azt a helyet.- Ösztönösen fordultam a bal oldali lépcső felé, miközben hallgattam, amit Erebos magyarázott nekem. Ebből kiindulva fel kellett kutatnom egy tisztítószeres raktárt, meg a falból ki kell tépni néhány kábelt. Gondolom, azok is meg fognak felelni a cél elérése érdekében…
- Rendben! De ettől még mindig én megyek elöl, ha valaki golyót kap az én legyek, elvileg én jobban bírom.- Vetettem magamat a csoport első sorába, mialatt levettem hátamról a fegyvert. Ettől a ponttól kezdve nem igazán foglalkoztam azzal, hogy ki merre van, igyekeztem minél több használható vegyületet és textilt összeszedni. Utóbbihoz végül is visszatértem a halott biztonsági őrhöz és letéptem egy nagyobb darabot az ingéből, majd azt is a halom tetejére pakoltam és visszasétáltam lamehahoz.
- Ezeket találtam, hozzak még valamit?- Guggoltam le és egyenként a földre tettem az eszközöket. Ezután hagytam alkotni őket és hátrálva csatlakoztam az őrködőkhöz, majd amint elhelyeztük a bombákat, a csoport élén vonulva kisiettem az utcára- nem kívántam restartolni saját óvatlanságom révén.
Amikor pedig már kezdtem volna kételkedni a bombák működésének sikerességében, elkezdődtek a robbanások. Jelen pillanatban tökéletes, védtelen célponttá váltam, mivel képtelen voltam elvonni tekintetemet a repedező, recsegő épület halálának látványáról.
- Remélem, sikerült…- Motyogtam, majd kissé nyugtalanul pillantottam körbe a szobában, ahová kerültem. Lelőttek volna, amíg el voltam foglalva azzal, hogy az épületet bámuljam? Halkan köhögtem egyet, miközben vártam a többiek felbukkanását-, de mivel nem érkeztek, volt időm alaposabban is szemügyre venni a szobát, valamint a feliratot, ami előttem villogott.
- Létezik még csoda!- Ajkaimra széles mosoly ült ki, majd jobb mutatóujjamat a „y”-re helyezve. Mire legközelebb levegőt vettem, már a futonon feküdtem, rémületes módon elgémberedve, fejemen a szerkezettel. Felültem és azonnal levettem a konzolt, az érzékelőkkel együtt. A többiek még nem voltak ébren, de mégis felfedeztem egy üres futont. kissé elszoruló szívvel gondoltam Illusionist-ra, nem a lehető legkedvesebben jártunk el vele szemben… De az ő viselkedése is bőven hagyott kívánni valót maga után. Halk sóhajt hallatva álltam föl, egy órát keresve lélektükreimmel.
- Még csak két óra telt el…?!- Képtelen voltam hinni a szememnek, úgy éreztem, egy örökkévalóságot töltöttünk a virtuális világban. Végtagjaimat kissé ropogtatva próbáltam pezsgést varázsolni beléjük, míg vártam a többiek megérkezésére-, ami hamarosan el is érkezett. Kyushi-san nem volt hajlandó válaszolni egyetlen kérdésemre sem, amin sikerült magamat kicsit felmérgelni, de sosem volt szokásom a dühöngés, így csendesen vártam, míg a legutolsó csapattag is visszaérkezett.
~ Miért?- A furcsán viselkedő, idős férfi hangját hallottam a fejemben. Kissé elsápadva simítottam fülem mögé egy tincset kusza hajzuhatagomból, miközben azon tűnődtem, mikor volt utoljára, hogy a valóságban történt ilyen velem. Remélem, nem hallucináltam és valóban az az ember kommunikált velem telepatikus úton, mert ha nem, akkor nagyon nem vagyok egészséges… :pale:
- Ha van kedvetek, akkor gyertek át hozzám steaket enni, én most megyek és veszek hozzávalókat.- Mosolyodtam el, miközben a jutalmat odanyújtottam lameha-nak. - Elfogadod? Én nem hiszem, hogy hasznát venném.- szelíd mosoly ült ki ajkaimra, majd gondolatban el is kezdtem összeállítani, hogy mit vásároljak még ahhoz a vacsorához, amit Kojironak kívántam főzni. Magam miatt nem bíbelődtem volna egy karácsonyi vacsorával, de ha már más is megjelent… okot adott arra, hogy ne hunyjak szemet az ünnep fölött.

Karakterlap

Demothy Neyen

Eltávozott karakterek

Futár

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
21 000 / 30 000

Hozzászólások: 195

Hírnév: 11

Infó

Tárcában: 22 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Égkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Hoshi Ryohei

Mottó:
Kapj el, ha látsz!

Post szín:
#82caff


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Az örökké tartó quest - próbajáték
« Válasz #77 Dátum: 2016. Jan. 02, 23:47:11 »
Vissza kellett szívni a nyálam ne csöppenjen ki a flancos számon. Rohadtul hatalmas hússzeleteket képzeltem a pofám elé. Láttam, ahogy fűszerezik, meglocsolják olajjal, aztán szép ropogósra sütik. Atomgáz, de hangos csámcsogással reagáltam a képekre. Ebben a pecuban ugyan nem korgott a gyomrom, ettől a hús, még hús maradt! Alig vártam kikecmeregjek innen és betömhessek egy, két, esélyes három vaskos szelettel! Túlságosan felpiszkálta az ízlelőbimbóimat eltáncoljak az ajánlat elől. Cseszett lelkesen bólogattam az ajánlatra. Engem felírhatott a vendéglistára.
-MEGYEK!-Nyeltem hatalmasat. El kellett a sok nyálamat tüntetnem.-Olyan húst akarok enni!-
Vágtam rá kapásból rohadt elszántan. Ha valami száz százalékos, akkor ezt annak vehette! Fogalmam sincs, mikor kecmergünk ki innen, vagy mi vár ránk, de a kajáért, én eskü kiverekszem magam! Ez a játék eleve kicsinált és rohadtul idegesített, sehova se jutunk. Tűzerővel ajánlottam, legalább a retkes bombák működjenek rendeltetésszerűen. Nem voltam sem kókler, sem virtuális analfabéta, hogy használhatatlan vackot gyártsak le, még akkor sem, ha sürgetett az idő. Arra képeztek ki, minél rövidebb idő alatt, szemétből gyártsak használható műszaki cikkeket. Nem tehetett nekem keresztbe egy század eleji, oculus rift technológiával felvértezett ócskaság!
Rohadtul paprikás hangulatban ganéztam össze a hozott cuccaimból az alapokat. Pontosan tudtam mit művelek. Nem vaktában lövöldöztem. Annak meg különösen örvendtem Ryo san végre kinyitotta a bécsi kapu méretű száját és kiosztotta a feladatokat. Könnyebben haladtam, ha valaki vezényelte a műveletet. Így csak a melómra kellett figyelnem, mert a többit kézben tartotta, meg leosztotta.
-VÉGRE! Mi tartott eddig?!-Rúgtam bokán, csak úgy kedvességből, miután lepakolta hozzám a dobozt, amit talált. Halk fújtatással pillantottam a cuccra. Nem kifejezetten akadt sem kezem, sem szabad percem, ezért hanyag lábmozdulattal pöccintettem fel a tetejét. A poénos pukkanás, „nem talált” szövegek lemaradtak, de nekem nem volt benne semmi használható cucc.
-Ame senpai! Ez olyan, mint a tiéd? Belelökhetem a bombákba, mint a többit?-
Lóbáltam felé a súlyos fegyvert, amit majd nem pofára is ejtettem. Benéztem. Ez az én saram, de nem lett belőle probléma. Elkönyveltem a stukker gyökérségemnek az esetet és folytattam a bombagyártást. Megköszöntem Fire san-nak a szerzett alkatrészeket, aztán a kész szerzeményt lepasszoltam szőke gorillának, hogy ráhelyezze az időzítőket. Biztonság kedvéért bevártam, véletlen se kavarodjon el valamerre, vagy közelben legyen a segítség, ha nincs elég keze.
 A kész szerzeményeket lepasszoltuk, aztán meneteltünk kifelé az épületből. Útközben Chouko san olyat szólt, menten golflabda méretűre kerekedtek a szemeim. Felvont szemöldökkel vizslattam. Nem hittem a fülemnek, komolyan azt hadoválja, amit. Valami tényleg nem stimmelhetett nála. Beverhette a fejét, vagy hasonló csattanós trauma érte menekülés alatt. Passzoltam, de nem volt szimpi.
-Ott vagyunk, Chouko san. Ez az a virtuális világ, amiben rohadt régóta karistolunk restart-tal. A szoba, ahova mindig kerültünk. Lelőttek. Te lelőttél. Robotok elől menekültünk kocsival. Dereng már?-Magyaráztam a kezeimmel, hátha rábiccent. Nem tetszett ez a váltás. Bajt szimatoltam. Lehet át kéne világítani. Reméltem nem az agya sérült bele ebbe a remekbe szabott tesztelésbe.
-Kijutunk, kérj ct-s vizsgálatot, okés? Lehet bekavart az agyhullámaidba ez a virtuális szutyok.-Vágtam rá Ryo san vállára lendületből.-Asszem gáz van Chouko san-nál. Tökre zavarodott. Megnéznéd, ha kint vagyunk?-
Böktem meg mutatóujjal a halántékom. Értettem, hogy nem tartozunk felügyelettel az itteni iskolásokért, viszont azt se hagyhattuk egy instabil rendszer miatt sérüljön maradandóan, vagy átmenetileg valamelyik gyerek agya. Ha már errefelé evett a penész, ennyit igazán megtehettem. Ráadásul Chouko san az osztálytársam! Még csak nem is vadidegen. Rendes lány volt és tökre jó fej volt velem a suliban is. Nem lett volna kóser, ebbe az idétlen hülyeségbe rokkanjon bele.
Lassan kellő távolságba értünk, úgyhogy berekesztettem a filózást. Ryo san elsütötte a bombákat. Nem muzsikáltak jól. Berándult a szemöldököm attól a siralmas pukkanástól, amit produkáltak. Rohadtul felcseszte a vérnyomásom ez sem képes rendesen működni. Kizártnak tartottam én, vagy szőke gorilla baszott el valamit. Az se vigasztalt az épület összezuhant. Ezen a redvás helyen, kurva nagy kráternek kellett volna lennie! Látványos idegbajt készültem kapni, amit végletekig fokozott elkeveredtem a helyszínről. Üres felületen találtam magam, tök egyedül.
-OH, HOGY BASZNÁTOK MEG!-Üvöltöttem görcsösen összeszorított ujjakkal. Az idegtől betikkelt a szemem is. Elcseszik a tökéletes bombám, Chouko san bekattan, szőke gorillának fájnak a golyói, hallucinálok és ezek után még kidobnak a játék felületéről! Azt hittem menten elfüstöl az agyam. Komolyan lilult a dühtől, amin az se enyhített megjelent a körök óta üldözött felirat. Ezerrel kattintottam rá, hogy mehessek szétrúgni annak a pöcsnek a hátsóját, aki kitalálta ezt a szart. Odakint semmi se menti meg a csicsergéstől kicsoda és miért küldte ránk. Nem tud virtuális terrorral megkötni!
Ingerült morgással kaptam le fejemről azt a rohadt sisakot. Gyorsan megtöröltem az orrom, végignéztem a testemen, rávágtam a kézfejemre, mennyire érzem az ütést és körbe pillantottam meg van e mindenki. Benyugodtam valóságban szobrozom, meg az összes sulis társam ott tolong a közelben.
Halk fújtatással könyveltem el, legalább nincs látható bajuk. A picsa csipogása, viszont nem hatott meg, csak még jobban felcseszte az agyam. Teljes erőből nekivágtam azt a rohadt fejfedőt. Háta mögé akartam ugrani és a kilógó vezetékekkel megszorongatni a nyakát. Könnyed jelzésnek szántam, hogy szórakoztasson mást a barom kérdéseivel. Engem ugyan nem izgatott kicsoda, csak az, hogy olyanokat mondtak a játékban, amiről rohadtul senkinek sem kéne tudnia. Ebből az idősíkból senkinek sincs tudomása rólunk, tehát valaki érkezett még ide utánunk. Nyamvadt tégla futkorászott ebben a városban! Meg kellett találnunk és kinyírni, mielőtt belekavar Momi chan-ék küldetésébe.
-Ki küldött? Kinek dolgozol? Hol a főnököd?-Morogtam rá a pápaszemes csicskára. Erre, mint a varázsütésre poroszkált be csupa vigyor. Több se kellett bájos vicsorgással készüljek neki esni a fazonnak. Ugrottam volna neki, de a képességemből szó durván kiszédültem. Alig két lépést jutottam csak előre. Valszeg a játékos zavarom kihatott. Ez a bökkenő nem hozhatott zavarba. Elbukfenceztem a táskámhoz, kikaptam belőle egy csavarkulcsot és az idétlen ürge felé hajítottam, hátha beleáll a pofájába. Ha nem jön össze sem gond. Hazaérünk az lesz az első mozzanatom, letöltöm a memória chip-emről az ocsmány pofáját. Beszkenelem a játék frekvenciáját és LaRa menti az itteni gépek mikrohullámait. Nincs azaz isten, elbújjon előlem ez a patkány! Az összes létező módot megtalálom, hogy a nyomára bukkanjak!
A többi nyálverés már nem izgatott. Dühös fújtatással vertem szemmel az eliszkoló férfit, meg a lúzer segédjét. Mindkettőt máglyán égettem volna el! Nem baj, lesz még rá alkalmam! Levadászom őket! Biztosan megsütöm…apropó sütés! Fagytam le a másodperc töredéke alatt. Hirtelen minden haragom szertefoszlott. Megkorduló hasamra raktam a kezem. A megszólaló Fire san-ra pillantottam. Még mindig a fincsi steak-ről beszélt. Nekem az a kaja kellett! Most azonnal, de rögtön!
-Éhen halok!-Nyösszentem fel fájdalmasan. Könyörgő szemekkel ostromoltam a nyereményét felém tartó nőt.-Elfogadom, kapok steak-et?- Kiskutyaként kuncsorogtam a jutalom falatokért. Legkevésbé sem izgatott, mennyire gázul viselkedem. A kajáért bármire képes voltam!
« Utoljára szerkesztve: 2016. Jan. 03, 20:14:18 írta Demothy Neyen »

(click to show/hide)

Karakterlap

Hoshi Ryohei

Testnevelés tanár

Eltávozott karakterek

ügyeletes konzolzsoké

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
40 500 / 45 000

Hozzászólások: 337

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 53 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Világos sárga (fekete csíkokkal xD)

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Demothy Neyen

Post szín:
#FFFB00#F5F5DC


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Az örökké tartó quest - próbajáték
« Válasz #78 Dátum: 2016. Jan. 03, 22:44:12 »
Összegyűjtöttem a szükséges eszközöket.  A talált dobozt oda pakoltam Hopi~chan orra elé, én meg közbe neki láttam alkotni. Mivel szerszámokat nem találtam, kénytelen voltam a kapott tőrrel dolgozni, és ez kissé talán megnehezítette a dolgokat. Széles pengéje volt, nekem meg parányi helyekre kellett benyúlnom vele, hogy még minibb csavarokat lazítsak ki vele. Ráadásul ez az egész játék furcsán volt kidolgozva. Nem figyeltek eléggé a részletekre.
Viszont én meg kőkeményen már ötven éve ilyenekkel játszottam. Nem fogtak ki rajtam!  Csak fél szemmel pillantottam fel Hopi~chan megszólalására.
   - Spy töltény? - pislogtam fel, mit is talált benne. Miért is lenne az benne, amire nekünk épp szükségünk van? - Attól még komolyan mondtam, gyógyítsd fel magad! Ki tudja, hogy sül el ez az egész! Ebben a világba fene sincs tisztában, mi hogy működik! Nem lenne jó, kifeküdnél egy repesz darab alatt, vagy tudja a franc…-  mormogtam az orrom alatt - Amúgy, ha most robbantunk, akkor inkább oda fog kelleni az anyag! - vontam vállat. Ha a kiscsaj be akarja gyűjteni, én nem állok az útjába, de minél nagyobb bummott szeretnék azért látni! Meg hallani is. Már durván elegem volt a szituból, ha rá tudtak venni, én is mozgósítsam a seggem. 
Némán, és baromi morcos pofával járt a kezem. Vezetékeket kötöttem össze, nem érdekelt semmi szigetelése, úgy is mindjárt felrobban. A színekkel sem vesződtem.  Senki ne akarja hatástalanítani. Én meg tökéletesen átláttam az egészet, az én kicsikéim voltak! 
Összepakolva a robbantáshoz a dolgokat lepakoltuk őket a fő tartó pillérekhez, hogy ha robban, nagy bumm legyen, és dőljön az egész ház! 
Óvatosan másztam ki a többiek után. Az eszközeimbe bíztam, amiket összefabrikáltunk, viszont nem felejtettem el, hogy eddig baromira nyüzsögtek a droidok, ha az embert a kóteron kívülre merte vonszolni a seggét.  Nem tettem el a távcsövemet. Amíg a többiek a robbanást várták, én némán őrködtem.  Inkább volt a megszokott paranoiám, és a sok éves rutin, mint holmi játék technikai húzás. Köztudott, hogy ahol egy kocsira való droid feltűnik, ott több is van, nem csak annyi. Egy nap, kettő, és ellepik az egész várost!
A robbanás helyetti nyöszörgésre csak idegesen rántottam oda a fejem a még mindig álló épülethez.
   - Egy elcseszett bumm~ot se tudtak összehozni, HIBA! - mordultam fel, és mutattam be szolidan a játék készítőinek. Az ilyeneket általában vissza szokták tudni nézni. Szóval megosztottam a véleményemet a világgal. 
Erre, mint egy tökéletes időzítéssel minden elsötétedett, és feltették a világ egyik leghülyébb kérdését. Majd pont itt szeretném leélni az életem hátralévő részét, nem? 
Ahogy sikerült kijutnunk ebből a szerencsétlenségből, az orrunk alá nyomtak egy vagon papírt. Nem különösebben érdekelt, hogy sormintákat várnak tőlem, vagy azt, hogy origamizni kezdjek velük. Amúgy is túl közel jött a bige, mérges horkantással nyomtam vissza a mancsába. És egyedül azért nem a szájába kötött ki a papír köteg, mert még ott voltak a kölykök a suliból, és nem kellenek a szemtanuk. 
Arra viszont már idegesen berándult a szemöldököm, amikor szétnéztem, és kiderült, a kis seggdugasz lelécelt. Mintha el tudna menekülni előlem! Specialitásom volt, hogy felkutassam az embereket! Még ha hamis személyazonosságot is adott meg magának!
Nem fogom életben hagyni azután, rálőtt Hopi~chanra!
Azt már csak maszkszerű képpel hallgattam végig, amikor megjelent a másik alak, és olyan szöveget lenyomott ott nekem, második számú sürgető célponttá tette ki magát.
Egyfelől, hogy egyből a tudomásunkra hozta, tudja honnan jöttünk, másfelől hogy azt hitte, csak úgy lehet minket használni, harmad részt, hogy nem számolt vele, hogy most nem a játékban vagyunk, vagyis két mondhatni veterán szintű katonával diskurál igen meggondolatlanul.
Arra már csak szolidan elmosolyodtam, hogy amennyiben megpróbált a rendszerembe betörni, hogy a fejembe tudjon menőzni, olyan kémvírusokat szervált ettől, amiket akármilyen hiper-szuper jövőből jött alakkal is próbál letakarítani, nem lesz rá képes. Már nem is kellett keresnem az ipsét, elintézte, hogy meglegyen keresés nélkül is!
Ettől függetlenül mentettem minden lehetséges információt róla. Elmentettem a képét, hogy pár arcfelismerő programon végig daráljam.
Volt egy olyan sanda gyanúm, talán még sem volt rendes tudása arról, kikkel is szórakozik. Bár az is lehet, hogy csak simán blöffölt, holmi felszedegetett info morzsák alapján.
Teljes természetességgel engedtem el a fülem mellett a mentegetőzéseket. Csak arra vágtam be a gyilkos fejet, mikor meghallottam, Hopi mire is vágyik. Mármint mindig örültem, ha elmondta, mit is szeretne enni, de most nem hozzám címezte a dolgot. Durcás mogorván fogadtam csak a kaja iránti lelkesedését, és néztem gyilkos pillantásokkal affelé a nőszemély felé, aki ezt kiváltotta. Eddig csak az én kiváltságom volt, hogy Hopi~chanra főzhettem, és most olyan érzésem volt, ezt akarja, még nem tisztázott okból a nő elkacsmarni előlem. Innentől Hopi mögé szegődtem… újfent. Nincs az a hóhér, egyedül hagyjam egy ilyen számító alak közelébe!


(click to show/hide)

Karakterlap

Ukitake Juushirou

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 212

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 1 899 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Az örökké tartó quest - próbajáték
« Válasz #79 Dátum: 2016. Jan. 08, 00:20:29 »
Halihó! :hippy:
Mivel a mesélő jelezte, hogy a küldetés zárható, és a kimaradó játékosok is egyetértettek ezzel, jöttem lezárni a küldetésetek. Íme a jutalmak:
  • Demothy Neyen: 4500 LP és 5500 ryou
  • Hoshi Ryohei: 4000 LP és 5500 ryou
  • Hashimoto Chouko: 4000 LP és 5000 ryou
  • Ōtoribashi Ame : 4000 LP és 5000 ryou
  • Chizuki Maya: 3500 LP és 5000 ryou
  • Yamauchi Ayumu nem kap jutalmat
A mesélőnek a későbbiekre pár jó tanács:
 - Ne csak a helyszínleírások tegyenek ki egy mesélést, nyugodtan adj több cselekményt.
 - Mesélői közbeszúrások helyett inkább a mesélői postot szerkeszd, vagy várd meg a következő kört, mert így a játékosok és az értékelő számára is nagyon zavarossá válik.
 - A legyőzhetetlen főgonosz és NJK nem feltétlenül jó választás. Ha a játékosok kiiktatnak egy lényeges karaktert, hagyd őket viselni a következményeit, mert a karakterek döntöttek így.  ;)

További jó játékot mindenkinek~! ^-^