Szerző Téma: Kiken  (Megtekintve 2675 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Kagami Ai

Eltávozott karakterek

Shinigami

3. Osztag

*

Kagami-ház XVIII. feje

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
71 300 / 100 000

Hozzászólások: 127

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 19 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
Ezüst

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Tamachi Yukezo

Mottó:
Mindenki jó valamire. Ha másra nem, hát elrettentő példának.

Post szín:
#66E882


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kiken
« Válasz #15 Dátum: 2015. Szept. 17, 14:35:05 »
Fájdalom, mely elmémet sajtolja, szűnni nem akaró rosszullétet eredményez. Csupán a tapasztalat az, mi legnagyobb segítségem ezekben a pillanatokban. Nem panaszkodom, egy igazi shinigami legyen erős és ne hajszolja a bizonytalan megoldásokat. Nem vagyok biztos abban, hogy pusztán egy fájdalomcsillapító segítene. Ugyanakkor, hiába kínálta fel a vaizard, nem bízok benne. Túl sok kétértelmű történetet hallottam már róla ahhoz, hogy minden további nélkül rátámaszkodjak. Hová lenne a tartás és az erkölcs, ha így cselekednék? Egy nemes nem hajlik meg; a Kagami klán vezetője emelt fővel jár, nem pedig sántítva, mások megvető tekintete nyomán. Ekképpen csendben elviselem a fájdalmat, akkor is, ha szinte elviselhetetlen. A hangok már nem is jutnak el hozzám úgy, ahogyan azoknak értelmet kellene nyerniük elmémben. Látva Yukezo érmés megnyilvánulását, egy pillanatra elgondolkodom azon, hogy hol is vagyunk egész pontosan. Végül az ismerős lélekenergia feltűnésével rájövök arra is, hogy ki kellett nekünk a tovább jutáshoz. Nem túl sok időt töltöttem Nocturn társaságában, azonban számomra közömbös illető. Önös céljai,  kárhozott kisugárzása egy shinigami szívélyességét se tudná elnyerni; habár valamiért a Gotei Juusantai kegyelmet szavazott a mágusnak. Valószínűleg a 46-ok tanácsa pusztán lehetőséget látott ebben az alakban, egy kapcsolatot, amely sok probléma megoldásához vezethet. Vajmi kevés az ismeretünk a pokollal vagy egyéb síkokkal kapcsolatban; de vajon ellenkező nézőpontban mi mik lehetünk? Kapcsolatok? Bábúk? Minden találgatás egyértelműen hiába való volna, mert az igazi választ csak is ő tudhatja. Halk keservességgel sóhajtok fel, midőn Nocturn beinvitál minket magához. Rápillantok Yukezora és Mayára, akik talán ezekben a pillanatokban kénytelenek beletörődni abba, hogy nem tehetünk mást, mint várunk. De jó magamnak egészen pontosan mit jelenthet ez a küldetés? Még maguk se, s lassacskán én se tudom. Főnemesként és a Soutaichou-dono kéréseként egy nemest jöttem megvédeni, de hogy mennyire hogy ez a módomban állni, az kétséges.
Utolsóként indulok meg tehát az épületbe, hogy kezdetét vehesse valami. Kimért, finom lépésekkel közelítem meg annak ellenére, hogy - állapotomból kifolyólag -  erre semmi szükség nem volna. Számomra azonban a Nocturnnel való találkozás hivatalos, nem pedig személyeskedős. Amennyiben ehhez tartom magam a továbbiakban is, úgy gondom nem támadhat a feszített indulatokból. Kimondanék ezekben a pillanatokban néhány dolgot, de ha megtenném, azzal csak hátráltatnám magunkat. Belépve egészen más környezet fogad, amelyhez szoktam. A tradícionális keleti látványvilág helyett a tipikus európai jellegzetességek kerültek előtérbe. A gothikus, magasságokba hajló művészet elemeit még Eisuke-donotól tanultam meg; így tudhatom is, hogy mivel állok szemben. Egy pillanatra az előttünk sétáló férfira pillantok, mert felvetődik bennem egy aprócska kérdés. Aki ennyire szereti ezeket a díszleteket, az bizonyára korabeli lehet. Tán az is megtörténhet, hogy Filius Nocturn-san még csak nem is olyan idős, mint amilyen hírben áll a kora. Becsukom egy pillanatra a szemeimet és megtorpanok. A sok gondolkodás csak még rosszabbá teszi a lüktetést, s emiatt arcom teljesen elsápad. Az ajtóhoz lépek, mely egy állítólagos teázóhoz vezet, s még mielőtt belépnék, kilépek a cipőmből. A cipőt úgy helyezem el, hogy az a kijárat felé nézzen. Bár nem lenne erre szükség, de nem sérteném meg a Kagamik által fenntartott szokásokat. Noha ilyenkor nem saját kezemmel szoktam mindezt megcselekedni, illetve a házi gazdának gondoskodnia kell egy csere cipőről, de ez egyszer elviselem a padlózat hidegségét.
Belépek a „teázónak” nevezett helyiségbe, majd felvonom szemöldökömet annak kialakításán. Nem kellene egy ilyen helyet teázónak nevezni, úgy tűnik eléggé elviselhetetlen a humora ennek az alaknak. Csatlakozom Mayához és Yukezohoz, s bár eleinte nem áll szándékomban helyet foglalni, ezúttal a rossz közérzetem miatt megteszem. Helyet foglalok Yukezo mellett, viszont egyáltalán nem kényelmesedem el. A mágussal egyenesen szembe kerülök, de így se pillantok még a szemeibe. Nem vagyok jól, voltaképpen azon munkálkodom magamban, hogy eltereljem a figyelmemet a fájdalomról. Elmúlik az, ha nem vesszük észre, anélkül, hogy bármiféle szerre lenne szükség. A tea felkínálásának pillanatában Nocturn szolgálójára pillantok.
- Zöld teát, keserűn, forrón. :| - Szólok közbe, még mielőtt valami teljesen fogyaszthatatlan hozna. Szükségem van némi folyadékra, ráadásul a zöld teát még kedvelem is. Ezt követően pillantásomat a társaságra irányítom. Meglepődve ér a tény, hogy sem Yukezo, sem pedig Chizuki Maya nem hajlandó elmesélni a mágusnak, hogy miért jöttünk ide. Illetlenségnek, de leginkább is frusztrálónak találom, hogy mindketten tőlem várják a magyarázatot. Nocturnre pillantok, s majdan, ha már így vagyunk, akkor neki elmondom a teljes igazságot.
- Célunk nem megegyező, de talán egy irányba vezet. Jó magam a Gotei Juusantai és a Soutaichou-dono megbízása miatt vagyok itt, míg Yukezo és Chizuki Maya a lányuk elvesztése nyomán. Jártunk Beliál kastélyában, ahol találkoztunk egy idős hölggyel, aki önnek szánt egy nyakláncot. Magánál a megoldás Nocturn-dono, hogy eljussunk úti célunkhoz. – Szándékosan hagyatkozom a távolságtartó beszédhez, hiszen tekintetemmel elkapom a férfi tekintetét. Etikátlanságát nem tudom mire vélni, de legfőképpen foglalkozni nem szeretnék vele. Ily’ könnyen jó magamat nem lehet kizökkenteni, feltehetőleg pontosan emiatt provokál pusztán a tekintetével. Viselkedése nem pont nálam éri el célját, hanem Yukezo figyelmét kelti fel leginkább. Kezének érintése váratlan fordulatként ér, ahogyan némileg közelebb húz magához. Enyhe meglepettséggel az arcomon pillantok villanó lélektükreire, amellyel a mágust vizslatja. Féltékenység hevében tenné? Szívem nagyot dobban cselekvésének vélhető háttere okán. Egy férfi kicsattanó védelmét még sosem tapasztaltam, hiszen mindig egy magam voltam az ilyen problémákkal. Mondhatni Yukezo az első férfi az életemben, aki valós érzelmeket táplál irántam. Keisuke teljesen más volt, s most, hogy ebbe a helyzetbe kerültem, nem tudom, hogy mi tévő legyek. Azt hiszem, ez egy olyan beszélgetés, amit kettejüknek kell megbeszélniük. Nem kívánok olyasmibe beleszólni, amely nem az én tisztem. Nem vállalhatok oldalt, amikor ahhoz, hogy tovább menjünk, az előttem ülőnek a tudása szükségeltetik. Ugyanakkor mégis, Nocturn olybá tűnik szeretné elvetni a sulykot. Észrevette, hogy Yukezo mennyire idegessé vált, amikor rám terelődött a figyelem, s most pedig a mágus szeretné megcsavarni a tőrt a férfi szívében. Úgy hiszem, aggodalomra nem volna ok, mivel hozzám sem érhet; valamint, családom tradícióinak értelmében kísérettel érkeznék az Emberek Világába. Kicsinyke ár ez azért, hogy tovább juthassunk. Felvonom szemöldökömet a megnevezésemre.
- Egyet kell értenem abban, hogy az emlékeim hiányosak; ám ez nem elegendő indok arra, hogy elhanyagoljon egy alapvető dolgot. Nocturn-dono, a későbbiekben hagyatkozzon a hivatalos megnevezésemre. Miként a Sanbntai kapitánya vagyok, valamint főnemes, nem hiszem, hogy engedélyeztem volna önnek a keresztnevemen való megszólítást. Amíg jó magam megtisztelem önt, addig ön is tiszteljen meg. :| - Cseppet sem tetszett a megnevezése, sőt. Ő maga is elkövette azt a triviális hibát, amelyet nagyon sokat úgy szint elkövettek már. Bármennyire is állok az oldalukon, a határokat jogomban áll meghúzni. Ez esetben pedig a határ megmarad a különállóságnál. Én nem vagyok az ő világának tagja, ő pedig nem tagja az én otthonomnak. Úgy tűnik, hamar felfogja, hogy ezzel egyetemben szeretnék elgondolkodni még a kérésén. A férjem jelenlétében nem dönthetek arról egyedül, hogy miképpen kívánok cselekedni; ráadásul egy gyermek élete múlhat rajtam. Kellemetlenül ér a felismerés, hogy valójában igen is nagy árat kér tőlem Nocturn. Meg kellene hajlanom voltaképpen, s még betartanom ehhez olyan feltételeket is, amelyek terhét nem nekem kellene viselnem. Legalább az elmém lüktetése elmúlóban van, emiatt pedig sokkal jobban tudok immáron kockáztatni. Amint elmegy a mágus, kettejükre pillantok. Yukezo üzenetére, mi szerint a falnak is füle lehet, bólintok egyet. Nem elhanyagolandó pusztán óvatosságból is, hogy mit tervezünk kimondani. Ismerek olyan titkos jeleket, amiket valószínűleg ők nem ismernének, hiszen sosem voltak tagjai a Nibantainak – vagy csak nem tudok róla -. A daitenshi eme problémát megoldja azzal, hogy kártyákat kezd feliratokkal ellátni, amik egy lehetségesen elhangzó üzletet kívánnak imitálni. Egyik ötletben sem találnék kivetni valót, mégis Maya ajkaiból elhangzó szavak nyomán visszalépek a döntéstől. Tekintetemet mereven előre szegezem, s majdan felállok.
- Birtokában? Nem, ami Nocturn-dononak kell, az csupán az én birtokomban van. – Sétálok valamivel odébb, majd végig tekintek a nőn. – A lánya élete hivatalosan nekem semmit nem jelent. – Komoly tekintetemmel fejezem ki, hogy hivatalosan valóban így gondolom. – De viszont, mint magán személy, Yukezonak nem okoznék ekkora fájdalmat, habár ő maga mégis hátba szúrt. – Ezúttal rápillantok, annak ellenére is, hogy nem biztos, hogy ért. Kezeimet finoman a zanpakutomra helyezem, ahogyan a nő is azon nyugtatja már kezeit. Érződik rajtam, hogy amennyiben némiképp fenyegető szándékai volnának, úgy állok elébe. Csupán egy csalódást látok magam előtt, aki finom gesztusaiban mégis csak kifejez valamit. Felszegem tekintetemet.
- Midőn Nocturn-dononak az kell, ami nálam van, és ti ketten is legalább annyira az ő segítségére szorultok, úgy vélem meg kell egyeznünk. Nektek gyakorlatilag semmi szerepetek nincsen ebben az üzletben, itt egyértelmű, hogy nekem kell leginkább áldoznom. – Elengedem a zanpakutomat, ám ez nem jelenti azt, hogy nem állok készen a védekezésre, ha elharapódznának az indulatok. Nekik is szükségük van valamire, ahogyan nekem is. S bár más előtt nem mondanám ki, ezúttal Yukezo valóban megsértett ezzel a találkozással. Nem hiába tehát, hogy hidegen állok hozzá a helyzetéhez, megértheti, hogy nem csupán a gyermek, de ez a viselkedésmód is kellemetlenül érint. Rei elég nagy lány lenne már hozz, hogy felfogja, mégis ragaszkodnak ahhoz, hogy együtt lássa őket esetenként; nevetséges. Főnemesként Yukezo irányából abszolút etikátlannak találom, mégis méltán híres türelmem most is megmutatkozik. Sokáig bírtam egyetlen apróbb igazi utalás nélkül, most ideje egy kicsit nekem is kiteregetnem a kártyáimat.
- Amennyiben nem tesz egyikőtök sem kárt abban a személyben, akit célom feltehetőleg ugyanarról a helyről haza vinni Soul Societybe, úgy mindenki eléri a célját. – Majd tekintetem mindkettejükre szegeződik egy kicsit. – Célom, hogy Tamachi Manazzot a 46-ok tanácsa elé vigyem béketárgyalás gyanánt. Ama shinigami lélekenergiáját azon a környéken észlelték, ahol ti ketten összeültetek. A Soutaichou-dono kérése miatt tartózkodom itt, mint nemes és egyben kapitány is. Manazzot vissza fogom vinni Seireiteibe kihallgatásra, és minden bizonnyal, ha úgy tűnik ártatlan, felmentetem bűnei alól és visszatérhet a Tamachi-házba. Ha ez megtörténik.. – S most Yukezora pillantok. – Úgy talán Nazo is visszatérhet Soul Societybe. – Járok egy kört a nappaliban, s majd újra előttük állok meg. – Természetesen mindez abban az esetben történik majd meg, ha tovább jutunk. Ten magatok nem akadályoztok engem, én pedig titeket. Úgy hiszem, az ár, amit kifizetek érte..nos, az üzlet az így volna korrekt. Ti Reit akarjátok, én pedig Manazzot, esetlegesen Nazot is. – Elég nagy bátorság kell ahhoz, hogy mindezt gördülékenyen le lehessen vezetni, s én nem is voltam rest tényként közölni velük a feltételeimet. Kemény, egyoldalú tárgyalófél szerepét vettem fel, nem is véletlenül. Meg köthetünk Nocturnnel egy üzletet, amennyiben belemennek a feltételeimbe. Előbb vagy utóbb kiderült volna, hogy milyen indítékból kerültem egy légtérbe velük. Amint megjelenik a mágus, tekintetemmel végig követem útját. Yukezo szinte azonnal a tárgyra tér, de egy valamit nyilván elfelejt az üzletbe foglalni. Megköszörülöm torkomat.
- Abban az esetben kötünk üzletet Nocturn-dono, ha Yukezo és Maya is beleegyezik az én feltételeimbe. Az idő egyre csak telik, tehát nem árt, ha mihamarabb jelzik szándékukat. – Pillantok feléjük, s majd a mágusra, hogy hajlandó-e egy pillanatot várni még.

Karakterlap

Urahara Kisuke

Mesélő

*

Hozzászólások: 51

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 2 269 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kiken
« Válasz #16 Dátum: 2015. Szept. 24, 20:50:48 »



Úgy tűnik, hogy a társaság között valóban támadt némi megbeszélést igénylő téma, ezért a mágus feltűnően tovább is marad el. Vajon mit csinálhat egész pontosan? Ez számotokra rejtély lehet, de azért jó néhány percig elmarad, hiszen ahogyan említette, szeretne átöltözni. Nocturnnél ez több időt is igényelhet, de ezúttal viszonylag rövidre fogja a dolgot. Miután megbeszéltétek dolgaitok, rá úgy két percre már hallható is léptei oda kintről. Ruházatát tekintve fehér öltönyben jelenik meg az ajtóban, amely már látványra is rengeteg pénzbe kerülhetett. A mágus vagyonát hivatott mutatni, hogy azért mégsem tartozik a középosztály béliekhez. Belép hozzátok, s majd le is ül Ai elé az iménti helyére. Haját ezúttal kibontva hagyta, ami azért olyannyira nem megszokott tőle. Elmosolyodik, majd végig hallgatja a lehetőségeket. Kicsit megcsóválja a fejét lehetőségein, aztán gondolkodóba esik.
- Hmm. – Hümög egyet jó kedvűen Yukezo ajánlatán, s a véres poharat ajkaihoz emeli. Ám nem issza meg „társa” vérét, hanem a helyett inkább kinyújtja az inasának. Az inas tudja, hogy mit kell tennie, tehát fogja a poharat és annak tartalmát, majd távozik. Amennyiben bárki megszeretné állítani, arra kell készülnie, hogy keze vagy kardja átesik a férfin, s ő majd az ajtóban eltűnik minden szem előtt. Rejtélyes, hogy miféle képességgel rendelkezik a férfi, de ez a momentum most kivédhetetlen. Nocturn halkan felnevet.
- Ugyan már Yukezo, mégis miféle barbárnak gondolsz te engem? Ezek szerint a rendes paktumok módját sem ismered, ha efféle primitív módszerekhez nyúlsz. Hagyj fel a sztereotípiákkal kérlek, ha velem beszélsz. :roll: – Kacsint egyet Mayára, s majd kényelmesen hátra dől székében és végig néz a társaságon. Tekintete végül Ain állapodik meg; utoljára végig méri a nőt, majd a térdére csap és elővesz egy érmét.
- Akkor a szerződés úgy szól, hogy Kagami Taichouval töltök egy napot és Yukezo távolról figyelhet, de nem szólhat közbe, plussz a medált mindenképpen át kell adnotok nekem. Az egy kulcs ahhoz a helyhez, ahová el kell juttassalak titeket. – Amennyiben ezzel kiegyeztek, úgy a paktum érvényesítéseképpen a férfi átnyújt egy érmét Ainak. Amint elveszi a mágustól, az érme felfénylik, ezzel jelezve, hogy a megállapodás megköttetett. Nocturn elmosolyodik ezen a tényen, majd elindul kifelé.
- Kövessetek. – Int nektek, s amennyiben követitek, legalább két hosszabb, gothikus folyosón kell keresztül mennetek, mígnem egy rendkívülien hatalmas könyvtárba nem érkeztek. Itt még egyikőtök sem járt, és ledöbbentő lehet, hogy mindenki mennyire kicsinek érezheti magát a hatalmas belmagasság és rengeteg könyv, antikok és egyebek között. Hosszú sorok után egy portálhoz érkeztek, melynek tartó pillérein különböző rúnák vannak felírva. Ekkor Nocturn felétek fordul, s kinyújtja a kezét.
- Kérem a láncot. – Amint átadjátok neki, s puszta kezével apró szeműre töri, ami hivatott mutatni azt is, hogy azért van benne erő, annak ellenére, hogy harcolni még nem láthattátok. A kristálymaradványt pedig az örvénylő portálba dobja, ami ennek következtében általános világoskék szín helyett vörös színű átmeneteket kap. A portál tartójában pedig a rúnák is hasonló izzást kapnak. Mielőtt elindulnátok, elétek áll.
- Használati utasítás, mielőtt megölnétek magatokat. Lehetőleg szilárd helyre koncentráljatok, különben sikertelen lesz az átkelés. – Ugyan mit érdekelheti őt a sorsotok? Mégis korrekt módon állított meg, ráadásul fontos információt mondott el. örök kérdőjel lesz, hogy Nocturnnek miért is vannak ilyen kettős értelmű lépései, de amint elmondta már mehettek is. Mindössze azt érzékelitek majd, hogy hideg és sötét anyag lepett el benneteket, majd a következő pillanatban megjelentek egy olyan helyen, ahová talán egyikőtök sem szeretett volna megjelenni. Lekopaszított, ám egyben álló házak, vörös vérfelhők az égen és távolról jól érzékelhető lélekenergia. Találkoztatok már a reiatsu birtoklóival, ráadásul köztük is érezhetitek Rei erejét is. Úgy tíz percnyire vagytok feszített tempóval a helytől, ahol fogva tartják a lány. Mondhatni egy sík területre érkeztek, ahol néhány lépcsőfok magasan egy keresztre feszítve pillanthatjátok meg Reit. A kereszthez vezető lépcsőfokokon ott állnak a mind a hárman, de most mintha teljesen más milyenek lennének. Démoni megnyilvánulásuk gyanánt azt tapasztalhatjátok, hogy mindegyikük kezében speciális fegyver található, illetve mintha magasabbak és kárhozottabbak lennének. A csapat eddigi vezérének hitt nő szinte eltörpül Jelil mellett, aki ráadásul még egy koronát is hord a feje tetején, illetve sötét köpenyt és számtalan címert. Ha közelebb mentek, akkor jól láthatjátok, hogy Rei a végtagjaiba vert szögeken kívül, amelyeknek mágikus kisugárzása is van, nem szenvedett sérülést. A kislányotok lehajtott fejjel voltaképpen alszik, mintha nem bírta volna tovább a megterhelést.
- Szóval megtaláltak minket, elismerésem. – Elmosolyodik Jellil, akinek kezében egy ostor található. Ahogyan elindul lefelé, úgy társai félre állnak az útjából, sőt, meg is hajtják finoman a fejüket.
- Herceg, kérem ne foglalkozzon ilyen semmisségekkel. Ha szeretné, azonnal kiiktatjuk őket. – A fehér hajú nő negéde hangján szólal meg, melyre a férfi szúrón pillant rá.
- Mégis mit gondolsz kivel beszélsz? Beliál uram utasításai szerint fogunk eljárni. – Eme mondat elhangzása kényesen érintheti a csapat egy részét. Ezek szerint az egész dolog kiötlője a démon lett volna? Élne Beliál? Az nem lehet, hiszen láttátok, hogy meghalt, tanúi voltatok. tekintetetekre a démon elmosolyodik.
- Azt hiszed egy idő démont csak úgy átverhetsz, shinigami? Mit gondolsz a mágus miért segített nektek? Na és a vén szipirtyó? Mind egy tervnek a része volt, és biztos lehetsz benne, hogy az erő, amit loptál még számtalanszor vissza fog rád köszönni. Beliál-sama sosem fogja hagyni ezt! – Mutat Yukezora egyenest, akinek ereje eme momentumra megmordul. Mintha nem is lenne képes irányítani, ezért enyhén szólva ijesztő lehet, sőt.
- Már csak azon gondolkodom, hogy Kagami Ai végül is miért ment bele a paktumba. Számára igen is kedvező fordulat lenne, ha a lányt itt és most megölnénk. Yare,yare..nem ám csak amiatt, mert kötelék egy vaizarddal; hanem mert.. – Itt elneveti magát, majd rápillant Aira. – Tökéletes ágyas vagy kedvesem a nemző képtelenségeddel, amit még el sem mondtál neki. Fájdalmas lehetett ezután együtt látni őket mi? De ne aggódj, ha mellém állsz én igazi hölgyként fogok veled báni! – Még kezét is kinyújtja feléd, végül pedig Nesi és a nő lép előtérbe.
- De sajnos most azt tesszük, amit tennünk kell. Nesix, Leria..öljétek meg őket! – Ki is csapja oldalra az ostorát, s majd egy helyváltoztatóval közelebb kerül hozzátok és csap vele néhányat felétek. Az ostor a csapás pillanatában felizzik, így ha valaki szeretné elkapni, számítson rá, hogy kardjának felületét alaposan meg fogja égetni. A nő kezében egy fegyver van, amivel magas, koncentrált lélekenergia töltetek vannak, amivel gyors lövetekkel kezd el sorozni titeket. Míg Nesix képessége ennél jóval összetettebb. Ő gyakorlatilag csak leül a lépcsőre, és kivárja a megfelelő pillanatot. Adig nem is fogtok unatkozni, hiszen olyannyira leköt titeket a gyors reakciókkal és hihetetlen gyorsasággal megáldott ellenfeletek, hogy időzni sincsen időtök. Bár csapattársatok rendelkezik a teleportációs képességgel, ha Reihez szeretne menni vagy teleportálni, rá kell jönnie hogy egy láthatatlan mágikus falon fog csattanni és a következő pillanatban legalább száz töltet száguld majd felé. Egyszerűen olyan erősek, hogy ezt ki sem néztétek volna belőlük, hiszen az emberek világában gyengébbek voltak jóval. Emiatt eszetekbe is juthat, hogy mi van ha ez a hely pont rájuk lett szabva, és most korlátlanok. Tudhatjátok, hogy nem lesz egyszerű küzdelem. Néhány apróbb sérüléssel azért szolgálhattok ellenfeleiteknek, ám mielőtt komoly sérülést kaphatnátok kibukik a földből három darab, két méter nagyságú kereszt, magához vonzza testeiteket és a következő pillanatban számtalan mágikus lánc fogja le végtagjaitokat. A lélekenergia kibocsájtása hasztalannak minősül, ráadásul Nesix felállt a lépcsőről. Voltaképpen a mágikus láncok el is kezdték szívni a lélekenergiátok, ezért most meglehetősen gyengének érezhetitek magatokat. Szorult helyzetbe kerültetek.
- Aki eszik a kajámból és levegőt vesz mellettem, az ne lepődjön meg, hogy rákényszeríthetem bizonyos dolgokra. :roll: Herceg uram, akkor végre hajtjuk végre a rituálét? Jó volna már Beliál úrral beszélgetni. – Érdeklődik sebtibe a kis mitugrász kalapos, akinek most igencsak jó kedve van. De kedve is hamar elszáll, amikor Ai láncait elszakítja egy másik láncnak a támadása. Egy lélekenergiát és egy reiatsut láthattok magatok mellett megjelenni. Ismerős energia tulajdonosa nem más, mint Manazzo. A férfi ugyanabban a viseletben van, amiben utoljára láthattátok, habár mintha kicsit le lenne fogyva.
- Bakaro! Ki a franc engedte ki az ölebet? >.> - Mérgelődik Jellil és még arra is képes, hogy a nőre rácsapjon az ostorával. Ennek következtében a nő jobb lába meg is sérül, míg a másik félelemittasan borul térdre, bocsánatért könyörögni. Manazzo felpillant a fiára, majd Mayára.
- Te még mindig élsz? Meggondolandó, hogy segítsek-e egyáltalán. :| - Fejti ki véleményét egész könnyen Mayáról, aztán Yukezora pillant és elmosolyodik. – Micsoda látványt nyújtasz kedves fiam, nem rossz! Hogy vagy mostanság? Biztosan bánt, hogy nem sikerült megölnöd. – Végezetül, de nem utolsó sorban Aira pillant, akinek a láncát elszakította.
- Jellil képessége, hogyha a szemébe nézel, akkor információkat nyerhet ki az elmédből, illetve az idegeidet megdermeszthet. Leria lélekenergia lövetei, ha eltalálnak fokozott égési sérüléseket okozhat, míg Nesix képessége ennél veszélyesebb. A közvetlen aurájának maradékát élettel vagy a levegővel juttatja másnak a szervezetébe, minek következtében az alany az energia távozásáig egy egyszerű báb lesz. Ők Beliál kis talpnyalói, akiknek elsődleges célja, feltámasztani a démont. Ehhez mindhármatokra, illetve még egyre van szüksége, de a negyedik személyt már saját maga is képes lenne megtalálni.  Yukezo hordozza az erőt, te az emléket, Maya pedig a kihordója lenne egy születendő magzatnak.
- Ne pofázz! – Először rátok lő a nő, de ha ki akarnátok szabadítani a többieket, akkor a fegyverét Reire mutatja, majd kapcsol néhányat a fegyverén, ami egyáltalán nem jelent jót.
- Még egy lépés, és a lánynak annyi! – A fegyver hangjából ítélve nagyon úgy tűnik, hogy így is úgy is lőni fog. Emiatt csak is akkor lehettek hatékonyak, ha két felé koncentráltok. Manazzo vállalja, hogy elvágja a többiek láncát, ha Ai úgy dönt, hogy megmenti a lányt. //Ainak megelőlegezem, mert saját kari// Amennyiben elindulsz, Jellil és Nesix megpróbál megállítani, amit kisebb sérüléssel megúszhatsz, mert rájönnek, hogy nagyobb baj lenne, ha Mayát és Yukezot kiszabadítanák. Ezért voltaképpen rátámadnak Manazzora. Valamiért az ő zanpakutoja képes feloldani a mágikus láncot, így közvetlenül abban a pillanatban szabadulhattok ki, amikor ugyanis: Ainak a mágikus fal megtörése miatt, amit egy nagyobb kidouval hajthat végre, nem jut ideje másik technikát alkalmazni, ezért csupán önön testével védheti meg a lányt. A mágikus töltet ezúttal egyenes, rendkívülien vékony, nyújtott sugárban csap ki, amely kis híján ketté vágja a nőt. Teste meghanyatlik szerzett sérülése gyanánt, majd a földre esik. Mindezt Yukezo és Maya előtt hajtották végre, tehát nagyon úgy néz ki, hogy ezúttal valóban komoly ellenfeletek van. Vajon ezek után mihez folyamodtok, hogy nem csupán társatok életét menthessétek meg – hiszen láthatóan élet-és halál közé került, míg megmentette a lányotok életét -, de Reit is biztonságba vihessétek haza? Manazzo érzékelhetően elfáradt, hiszen látható, hogy kemény volt a sorsa itt. Megegyeztetek Aival (amennyiben tényleg), tehát rá is figyelnetek kellene.

Határidő: Szeptember 30. 23:59 :hello:

Karakterlap

Tamachi Kagami Yukezo

Mad Hatter

Különleges karakter

Daitenshi

*

Daitenshi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
83 100 / 100 000

Hozzászólások: 127

Hírnév: 12

Infó

Tárcában: 35 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Daitenshi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Kagami Ai

Mottó:
It is the end of all hope To lose the child, the faith To end all the innocence To be someone like me

Post szín:
Slategray / Steelblue


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kiken
« Válasz #17 Dátum: 2015. Szept. 25, 11:28:04 »
Bár nem minden alakult úgy, ahogyan azt szerettem volna, fel kell ismernem a tényt, hogy üzleti partomon még két nő ül. Megoldottam Maya nélkül is az ajánlattételt, és bár megmosolyogtam Ai arcon csapását, miszerint meghúzta a határokat, azt már sokkal kevésbé, hogy felismerte a tényt, itt most ő diktálhat. Egyrészt kapitány, másrész főnemes, harmadrészt pedig nő, így egészen biztos vagyok benne, hogy megragadja az alkalmat erre. Hogy én hátbaszúrtam volna őt, azt nem feltétlenül értem, de hát én meg férfi vagyok. Értetlen. Hátradőlök, lehunyom a szemem, és megvárom, míg elül a vihar, ami a két nő között csendben meghúzódik. Nem élvezem, hogy ilyen helyzetbe kerültem, de hát ki akarna a helyemben lenni. Még én sem, éppen ezért hidegülök el egy kicsit most mindenkitől, és fordulok magamba, illetve megpróbálom megérteni azt, hogy mindez milyen irányban fogja változtatni az üzletünket. Aztán Ai egyszerűen csak elárulja, hogy igazándiból miért is van itt. Felvonom a szemöldökömet. Képtelenség. Maya is bizton tudhatja ezt, hiszen fő oka volt elválásunknak az, hogy én megöltem az apámat, és ezzel törvénytelen útra léptem.
- Kötve hiszem, hogy ez így volna- vonom meg a vállamat végül- Mindenesetre fogalmazzunk úgy, hogy apámmal rendeztük nézeteltéréseink- szám elé emelem kezem, miközben kuncogtam. Nos a viták elrendezésének egy igen hatásos módja a másik fél meggyilkolása- Mindazonáltal Ai, több, mint hatszáz év tel el. Őszintén, már nem is emlékszem az arcára, csupán csak az ostorcsapásaira, de hát még egyszer kezet emelne rám, gondolkodás nélkül csapnám le a fejét- kuncogok ismét- Nem érdekel apám sorsa. Unokatestvérem viszont nem térhet vissza. Ő csakis apámnak köszönheti a helyzetét, és eredetileg is ő akarta megölni, nem pedig én. De részemről rendben van- adok szóbeli beleegyezést, ami tulajdonképpen valóban is úgy van. Egyszerűen nem fogok már apám miatt zsörtölődni. Felnőttem már, meg is öregedtem, nem sok közöm van ahhoz a férfihoz. Bár most, hogy így szóba került, eszembe jutott a momentum, mikor apám megsütötte a kezemet. Felszisszenek, és bal kezemhez kapok. Mindketten tudják, hogy apám milyen nyomot hagyott rajtam, amit aztán évekig magamon hordoztam. Ezután egy pillanatig ismét szénfeketének, és véresnek láttam a karomat, majd riadtan ugrok egyet ülőhelyemen. A többiek számára kétséges lehet, hogy mitől ijedtem meg ennyire, de gondolom sejtik, hogy hallucináltam. Magyarázná tettemet, az biztos.
Nocturn másképpen gondolja azokat a szavakat, amiket mondtam. Megfigyelni a távolról? Ki kell akkor még erre találnom valamit, de talán így már meg tudok egyezni a dolgokkal. Viszont hogy elvitte a véremet, az már kevésbé tetszett. Úgy érzem sikeresen kezébe adtam valami igen fontosat, hiszen egy mágus képes lehet valami igen megalázó trükkre, amihez a vérem is kellhet. A vérem tartalmazza Belial erejét is, úgyhogy most nyelek egy nagyot.
- Nem mélyültem el a démonok, és pokolfajzatok üzleti szokásaiban, elég volt nekem Belial maga is… - bár a démon igazi paktumot tudott kötni pusztán a vérével, én csupán egy gyengített egyezséget tudok kötni, de most inkább még egyszer átgondolom Nocturn alkuajánlatát. Aira pillantok, és ha ő is belemegy ebbe, akkor magam is beleegyezek. Mivel itt a kétharmad, Mayának nem sok köze lehet ehhez, bár neki még egy igen kellemetlen üzlet is eleget tenne, hiszen számára aligha képvisel ez az alku bármiféle költséget, csak mihamarább Reihez kell érnünk, és ennyi. Felállok hát, és még vetek egy kellemetlen pillantást az érmére, amivel megköti a szavunkat. Majd egyszer nekiállok kideríteni, hogy hogyan lehet megbontani a mágikusságát ezeknek az érméknek. Jól jönne egyszer, ha majd valamikor úgy érzem, hogy Nocturn átver engem. Átmegyünk egy másik terembe, amitől tátva maradt a szám egy ideig. A könyvtár nem egyszerűen hatalmas volt, hanem úgy önmagában mérve is gigászi méretű. Bár nem tudom, hogy a gót stílushoz hogyan illik ez a barokk megvalósítás, de ez érdekelt a legkevésbé. A könyvek számát próbáltam megsaccolni, és hát persze természetes, hogy alaposan körbenézek, hiszen később még beleportálhatok ide. Megpróbálom néhány könyv címét ellesni, de csak egy könyv gerincén volt számomra is olvasható írás, méghozzá Vergilius címen. Nem ismeretlen számomra a költő, de ettől függetlenül műveit már nem olvastam sosem. Alapvető műveltségemből próbálok arra következtetni, hogy fontos alak lehetett még az antik római világban. Mondjuk lehet egyszer leülök Nocturnnel kitárgyalni, hogy az ókori világ mennyire volt más ahhoz képest, mint amit úgy általánosságban tudhatunk. Sok misztikum tudója, talán segíthet majd egyszer Akiyoshi kardjának ügyében is, de néhány részletet azért természetesen kihagynék. Egy portálhoz megyünk, és én csak úgy átdobom a nyakéket a mágusnak, hogy kezdjen, amit csak tud. Darabokra töri, de én még megragadom az utolsó perceket is, hogy memorizáljam a könyvtár képét. Fotografikus memóriám majd segít abban, hogy visszataláljak ide. A mágus szavait viszont nem értettem. Szilárd helyre koncentráljak? Sokszor teleportáltam, úgyhogy vélhetően azért ez menni fog, de azért még remélem, hogy a többiek ügyesebben felfogják ezt a szilárd hely dolgot. Célja egyértelmű volt, nem szeretné, hogy Ainak baja essen, mielőtt még beszélhetne vele, és mivel tudja, hogy Ai úgyis megosztaná velünk az információt, egyszerűbb volt elmondania csak úgy. Néha nem nagy rejtély a mágus, bár ha jobban belegondolok, könnyedén előfordulhat, hogy Ait az pénzérme védeni fogja, és csak így akar engem eltenni láb alól. Lesz, ami lesz alapon belépek a vörös portálba, és természetesen előremegyek, hogy rögtön háríthassam a bajt, ha az ellenség már várna ránk. Nem rökönyödök meg a díszleten, számomra mindez teljesen természetesnek hat, hiszen hozzászoktam már, hogy a különböző dimenziók mennyire eltérőek lehetnek egymástól. A távolban már kiszúrtam az ellenséget, így mikor megérkeztek a többiek, úgy shunpoval cikázok előre, és közben kardot rántok. Megérzem a démoni erők között Rei gyengülő reiatsuját is, ezért nagyon nincs kedvem tovább késlekedni. Most már csakis rajtunk áll a dolog, éppen ezért most kieresztem a sebességemet. Mikor odaérek és meglátom Reit, akkor felmordul bennem a démoni jóakarat, de helyette inkább csak hidegvérrel pillantok az ellenségeim felé. Végigmérem az erőviszonyokat, és meglátom, hogy ez most nem lesz egyszerű. Beliál óta talán az egyik legnehezebb csatám lesz, de remélem, hogy a többiek is felfogják mindezt, és nem becsülik alá az ellenséget. Jellil fejét még a markomban fogom tartani, ezt már eldöntöttem, de én most Maya miatt aggódom. Könnyen lehetséges, hogy elveszíti a fejét, és a hollowja azonnali tombolásra szólítja fel, de most jobb, ha figyelmemet nem osztom meg. Azonnal szeretne minket kiiktatni a li’l bitch, és van egy olyan érzésem, hogy meg is tenné, hogy ha nem említenék fel Belialt. Már megint a démon mesterkedése ez? A síron túlról, vagy megtalálta a módját, hogy feltámadjon ismét. Megcsóválom a fejemet, megvonom a vállam.
- Nem átvertem, hanem kupát csináltam a koponyájából, amiből reggelente a müzlimet eszem, de hát te tudod!- mosolyodom el, még kuncogok is, majd leveszem a kalapomat, és kihúzom belőle az említett koponya másolatát, majd integetek vele Jellilnek, és feldobom, hogy utána eltűnjön mindez egy kis füsttel. Jobb ha én borítom ki őket, mint ők engem, és most egy kicsit fölényben érzem magam- Mellllllllesleg, ha én nem köszönök rá, akkor ő sem tud rám, így a gond megoldva- kuncogok utána ismét, majd az ujjaimmal rámutatok arra az ujjára, amivel ő rám és hát elvigyorodok szélesen, és megérezhető démoni reiatsum is, ami egy kicsit elveszi a természetességét a jelenlétemnek. Ekkor viszont megint a feleségem ágyassá tételéről van szó, és enyhén szólva már kezdem unni ezt. Megcsóválom a fejemet, és sóhajtok egyet, míg megtámaszkodom a kardomon, és csípőre teszem a kezem. Ezután átcsap a dolog abba, hogy Ai nemzőképtelen. Hogy mi??? Lecsúszik a kezem a markolatról, és kis híján elesek. Felnézek Aira… valószínűleg emiatt sírt ma is. Nem is tudom, hogy mi látszik rajtam. Aggodalom? Hogyan tudott eljönni erre a küldetésre mindennek tudatában? Valahogyan csodálat is van bennem, de talán csak azért, mert démoni felem a fájdalmát könnyebben ismeri el, mint shinigami felem. Éppen ezért vigyorodom el élénksárga szemekkel, és tekintek a démonok felé. Széttárom karjaimat.
- Nesix, Leria! Most már nyalhatjátok a talpát! Én, Beliál utódja megengedem- vihogok, majd kardommal várom meg a támadást, hogy előreszökelljek, és ostorcsapás ide, vagy oda, nem fogja tudni használni, hogy a vállaira térdelek, és kardomat a fejébe szúrom. Akárhogy is legyen, felszökkenek, majd felkiáltok- Gyilokra hívlak, Paragon! – csapom ki a fegyveremet, és egy teleporttal kerülök Leria mellé, hogy egy jól sikerült oldalvágással levágjam a karját, hogy utána másik oldalára teleportáljak, mert arra számítok hogy reflexből hátra, és jobbra fog kitérni, éppen ezért két kézrefogom a kardomat, és szív magasságába döfök. Ezután Ai háta mögé teleportálok, hogy hárítsak egy csapást, majd átshunpozok Mayához, hogy ellenfele lábát elkaszáljam, majd visszateleportáljak Leriához, hogy fejét vegyem a háta mögül, ha egy mód van rá. Sajnos rá kell jönnöm, hogy ez mégsem lesz annyira egyszerű, mint ahogyan azt képzeltem. Nagyon ügyesek, természetellenesen jók a reflexeik, mintha látnák mindig a következő támadásunkat, bár ha nagyobb bajba kerülnének, akkor is megoldják úgy, hogy csak egy minimális karcolással letudják a dolgot. Már készülnék is egy bankai oldásra, hiszen ide több erő kell, de megakadályoznak benne, és mire észreveszem, hogy összetereltek minket, máris jönnek a keresztek, és nekem kiesik még a kard is a kezemből. Minden adott volna egy bankai oldásra.
- Bankai!- kiáltom el magam, és várom, hogy a kardom belecsapjon a testembe villámként, és felszabadítsa erőm igazi részét, de nem történik semmi. Most egy kissé bevallom aggódni kezdtem. Felpillantok Reire, és érzem, hogy a kereszt folyamatosan elfogyasztja a lélekerőmet. Nem eshetek pánikba. Valahogy mindig megúszom még az ilyen nehéz helyzeteket is. Mielőtt még belekezdenénk a rituáléba, jobb volna felmérnem a lehetőségeimet, amik meglehetősen korlátoltak. Ekkor viszont mellettem Ai egyszerűen leesik a keresztről. Hogy mi? Próbálok kifordulni oldalra, hogy mégis ki tette ezt, majd elénk sétál, és ekkor meglátom apámat. Tehát mégis igazak voltak a Soul Society megfigyelései.
- Van egy olyan érzésem, hogy Belial mentette meg az életed- majd felnevetek- Amúgy is lenne hozzád néhány kérdésem, de előbb vágj le innen!- kiáltok le majd mikor elmagyarázza apám a helyzetet közben, gyorsan beépítem az információkat, majd mikor látom, hogy Leria mire is készül, felkiáltok, és már elszöknék innen, de apám bénázik, és nem képes időben lehúzni.
- NE!!! Állj!- szólok, mintha elérhetnék vele bármit is, de eldördül a fegyver, és míg először apámat próbálta leszedni, de helyette inkább a keresztet lövik ki, és én elborulok oldalra, így apám már könnyebben kiszabadíthat. Közben figyelek Ai felé, le sem veszem róla a szemem, és magán akciójának végeredményéhez csak esztelenül előre shunpoznék. Teljes sebességem sem képes visszaröpíteni az időbe, így mikor meglátom az eredményét, éppen csak elkapni tudom őket, nehogy komolyabb baja legyen. Remegve, könnyekkel küszködve simítom meg arcát Ainak.
- Nenenenene… megmentünk, meglásd, nem lesz baj, nem halhatsz meg… Hallod? Megígértük egymásnak, hogy nem halunk meg, hogy örökké együtt lehetünk, és minden este egymás mellett fekszünk le- mondom alig tudva, hogy mit is kezdhetnék az érzéseimmel, amik felgyűltek. Elengedem őt végül, és végigpillantok a démonokon. Maya mellett esetlegesen elporlad zanpakutoum. Előrelépkedek, arcom valahogy elsápad, és élénksárgán izzó szemeim nem hagytak alá. Félelem volt rám írva, illetve értetlenkedés. Mintha nem is tudnám, mi zajlik körülöttem, hogy kerültem ide. Majd felkiáltok, arcomra tapasztva a kezem, és térdre esek. Hisztérikusan kiáltozok, az őrület most szabdalja fel ép elmém maradékát úgymond. Bőrömből fekete sűrű füst kezdett el áradni, majd utolsó kiáltásomban már volt valami más is. A füst végül fekete gömbbe zárt, amiben teljesen eltűnt a lélekenergiám, amiről felismerhető vagyok. Majd aztán eloszlott a gömb hirtelen, és én ott kuporogtam középen, fekete hajjal, holtsápadt bőrrel, feszített izmokkal, és hosszabb, fekete hegyes körmökkel. Felálltam, és egy ijesztő felhanggal hahotázásba kezdtem. Vérben láttam a világot, mindennek vörös színe volt, és nagyon nem tudtam különbséget tenni senki között, amit magam előtt láttam. Lepillantottam Aira, és Reire, arra a kettőre, akit nem látok ellenségként.
- Először titeket téplek szét… - ezután apámra mutattam- Utána a te beleidet fogom ugrókötélnek használni- végül pedig Mayára vittem az ujjamat- És a te fejed lesz a csúcsdísz- vigyorodtam el, hiszen éreztem, hogy szétfeszített a démoni impulzus, ami adott volt. Ránéztem markomra, majd felnéztem Leriára, aki belelőtt feleségembe. Semmi másodperc alatt termek ott, hogy torkon ragadjam, és ha mindez sikerül másik kezemmel a szívébe csapok, hogy kitépjem azt, és vérét a számba csavarjam elégedett vigyorral.


(click to show/hide)
« Utoljára szerkesztve: 2015. Szept. 25, 11:57:45 írta Tamachi Kagami Yukezo »

Karakterlap

Chizuki Mae

Vaizard

Hadnagy

5. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 171

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 4 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A szépség csak a bőr felszínéig tart, a mocsok viszont csontig hatol.

Post szín:
#5C3B87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kiken
« Válasz #18 Dátum: 2015. Szept. 25, 21:04:47 »
Arcomon semmitmondó kifejezéssel hallgatom a beszélgetést, melyhez valójában semmi közöm. Befolyásolni nem tudom, jelenlétem kéretlen, mondhatni, felesleges. Az sem számítani semmit, ha felállnék és kimennék a konyhába egy üveg hideg ásványvízért, a folyamat végkimenetelén semmit sem változtatna. Így nem ér meglepetésként az sem, ahogyan a Sanbantai jelenlegi kapitánya szavaival megpróbál megalázni, felbőszíteni, vagy valami más hatást elérni. Azonban jelen pillanatban ő, vagy az ő problémái azok, amik a legtávolabb állnak tőlem.
- A legkevésbé sem érdekel engem, hogy ki mennyit jelent magának, Kagami Ai.- Válaszolok ajkamon finom mosollyal. Eltűnődtem, vajon mennyi értelme lenne beledöfnöm a tőrt a szívébe, elvégre is, nem én voltam az, akit nem tájékoztattak a mai napon tartott születésnapi megjelenésről. Nem kértem Kojiro engedélyét, de elmondtam neki, hogy hová és kivel megyek, mert közöttünk nincs helye titkolózásnak, a kapcsolatunk szilárd alapokon áll még akkor is, ha alig több mint egy éve kezdődött el. Tisztában vagyok vele, hogy megbízik bennem, ahogyan én is benne- ennek ellenére nem érzem úgy, hogy ne környékezhetné meg őt az aggodalom hűvös szele. Engem is megkörnyékezne, de nem tekintenék valós veszélyként senkire sem… Eddigi életem során úgy érzem, először van esélyem tartósat és jót alkotni- erre fényes bizonyíték a két gyönyörű gyermekem. Távolinak érzem magamtól ezt az egész szituációt, nekem nincs szükségem jártasságra pokolbéli származékokkal való ismeretségre, sem üzérkedésre velük. Az, hogy Yukezo és felesége milyen természetességgel vitatják meg taktikáikat, idegen számomra- belegondolok, hogy valójában szerencsés vagyok. Egyedül egy osztag vezetése hiányzik ahhoz, hogy életem a régi legyen; bár ez is nélkülözhető: nekem nyugodt életem van egy szerető férfi és három édes gyermek mellett. Jelen pillanatban ébredtem rá, hogy tulajdonképpen nem kell többet harcolnom azért, hogy újra rendes kerékvágásba kerüljön az életem, mert már megtörtént. Figyelmemet azonban magára vonja a kapitányasszony egy elhangzott mondata, abból is inkább egy név, egy ismerős arc kúszik lelki szemeim elé a homályból. Jól ismertem Yukezo apját, jegyességünk alatt számtalan keserű pillanatot szerzett nekem azzal, hogy újra és újra belém mártotta a tőrt azzal, hogy mivel nem voltam nemes, nem tartott elég méltónak a fiához. Ahogyan arra is emlékeztem, hogy az ő meggyilkolása vezetett végül ahhoz, hogy szétváltak útjaink. Ennél többel azonban nem adóztam a hírnek, figyelmemet a teámnak szenteltem. Feszélyezett voltam… Jelenlétem eddig az ügy kimenetelében semmit sem számított, s be kell valljam, ez bosszantott. Nem szerettem sosem a jelentéktelen szerepeket, de képes voltam csöndes megadással elviselni azokat. Sötétkék lélektükreim megtapadtak Yukezon, aki kezét nézte arcán némi rémülettel: emlékeztem rá, mennyit szenvedett annak idején sérült végtagja miatt, az apja felemlegetése pedig bizonyosan nem tett jót állapotának… Talán hallucinálhatott, erre következtettem abból a mozdulatból, amit tett. Mély levegőt vettem, nem kívántam megszólalni: beszéljék hát meg ők, hogy mit hajlandó őnagysága áldozni és mit nem; ha az én szavai semmit sem jelentenek. Csöndesen tettem le a csészét az asztalra, miután megtöröltem számat a szalvétával, felálltam, követtem a mágust a szomszédos helyiségbe. Lenyűgözött a látvány, ami sötét fényű lélektükreim elé tárult: emberként is szerettem a könyveket, s abban az időben, mikor a méregkeverésnek hódoltam, akkoriban ki sem mozdultam a könyvtárból. Azóta egyre kevesebb időm jutott az olvasásra, ez nagy szívfájdalmam volt- még Nocturnnek is vallottam erről, midőn még nála laktam. Érdekes idők voltak azok, egyszer nem bánnám, ha nosztalgiáznánk, kétséget kizáróan ismét vicces pillanatokkal gazdagodnánk. Mindenesetre, az a mosoly, amit még korábban vetett felém, némileg oldotta feldúltságomat, így már valamivel pozitívabban szemléltem a könyveket, melyeknek már a látványa is puszta gyönyörrel töltött el. Ajkaim alig láthatóan nyíltak szét a csodálkozástól, miközben felemeltem a fejemet, s körbepillantottam a könyvtárban. A hosszú sorokon való haladás kissé elterelte a figyelmemet arról, hogy nemsokára egy utazásban lesz részem, így kissé meglepődve pillantottam a portálra, mely előtt felsorakoztunk. Ösztönösen nyújtottam át neki a láncot, melyet áhított a mágus, kezemet összefonva várakoztam. Ajkaim finom, szinte láthatatlan mosolyra húzódnak, mikor látom, hogy puszta kezével szemcsésre töri az ékszert. Régebben sem volt kétségem afelől, hogy tekintélyes mennyiségű erő lakozik a férfiban, most azonban ez az apró közjáték megfelelően prezentálta elképzeléseim helyességét. Mondandója alatt felvillan előttem egy tenger képe, majd mélyről fújom ki a levegőt: erőteljesen koncentrálni kezdek a lányomra- úgy vélem, ő kellően szilárd ahhoz, hogy megfeleljen a mágus ajánlatának. Nem vettem levegőt, miközben beléptem a portálba, bár tüdőm sikított az éltető oxigénért, erőt vetem magamon. Nem volna szerencsés nyelnem ebből a hideg, halott, sötét anyagból, már amennyire lehetséges lenne ezt egyáltalán kivitelezni. Miután megérkeztünk, szemeim elidőznek a vörös felhőkön, teszek egy félhangos megjegyzést arról, hogy olyan, mintha vérből születtek volna. Ennek az elképzelésnek megfelelően komornak és sötétnek érzékelem őket, ugyanúgy, mint azokat a lélekenergiákat, amik lányomé mellől érzékelhetők. Számomra ennyi azonban elég volt ahhoz, hogy induljak, mi több, száguldjak egyenesen lányom, napsugaram, drága mézem felé, kinek jól érzékelhetően gyengült a lélekenergiája. Éppen ezért eltűnődöm azon, hogy már most feloldom a shikaiomat, hogy az által felgyorsulva hamarabb érkezhessek a helyszínre, de tartom magamat ahhoz az elhatározásomhoz, hogy nem mutatok meg magamból mindent az ellenségnek egyből, ilyen könnyedén. Olyan hiba lehetne, amit ha elkövetek, akár az én, vagy a hercegnőm életébe is kerülhetne, ez pedig nem megengedhető. Midőn megérkezem én is, meglátom lányom állapotát, azt, mit tettek vele, hidegvérem elpárolog. A gyűlölet és vérszomj szinte lángolt lélektükreimben, azonban visszafogtam magamat- nem kívántam semmi felelőtlenséget sem cselekedni. Ó igen, a vérüket fogom ontani, csontjaikat porrá zúzni és beleikkel fogom megfojtani őket, de erre még van időm. A lányom még él, ez jelen pillanatban több volt mint amire szükségem volt ahhoz, hogy visszakapjam erőmet.
Arra a megjegyzésre, hogy Kagami számára mennyire kedvező lenne lányom halála, szúrást éreztem a mellkasomban. Természetes, hogy kedvező lenne számára, hiszen akkor nem kellene tartania attól, hogy a férje esetlegesen újra az oldalamon mutatkozik, akár az ő tudomása nélkül, akár az ő tudomásával. Féltékenysége, vagy egyéb típusú érzelmei, problémái nem az enyémek voltak, nem kellett velük foglalkoznom. Zanpakutomat lassú mozdulattal húztam elő, miközben tekintetemet végigjárattam ellenfeleinken. Ösztönösen fordítottam a fejemet a nemesasszony felé, de szinte azonnal vissza is néztem a démonokra. Sajnáltam a nőt, valóban szánakozás ébredt bennem, amiért nem képes átérezni azt, amit én. Egy gyermek növekedése a méh óvó ölelésében, a szülés fájdalma, a boldogság, hogy az eddig bennünk növekedett életet magunkhoz szoríthatjuk… a legerősebb köteléket képes létrehozni a világon. Erősebb a szerelemnél, a házasságnál, a titkoknál, a gyűlöletnél… Ez a kötelék hozott ide engem most, ahogyan Yukezo is emiatt cselekedett.
- Ban-kai!- Ellenfeleink jóval erősebbek voltak, mint az emberi világban, attól is tartottam, hogy esetlegesen képesek úgy manipulálni ezt a dimenziót, hogy egyszerűen magatehetetlenek legyünk. Éppen ez okoz számomra annyi aggodalma, hogy egyből a bankaiommal indítsak. Már ezelőtt is sikerült Ceroval, és Raikouhouval sérüléseket okoznom ellenfeleinknek, de csalódottan kellett megállapítanom, hogy ezek nem voltak olyan súlyosak, mint szerettem volna, hogy legyenek. Mielőtt pedig elhagyhatta volna ajkaimat a támadásomat aktiváló parancsszó, a földből kiemelkedő keresztek egyike magához vonzotta testemet. Szabadulni akartam, kitépni testemet a vonzás köréből, azonban a rám és a másik két lélekre tekeredő mágikus láncok mozdulatlanságra kárhoztattak. Mélykék íriszeim hidegen csillogtak, tekintetem résnyire szűkült, midőn megéreztem az engem elöntő erőtlenséget, amit a láncok lélekenergia-elszívó tulajdonságának tudtam be. - Mattaku…- Mormoltam, miközben kiszolgáltatott helyzetünkben úgy hevertem a kereszten, mint egy áldozásra való szűz. Nevethetnékem támadt, ennyire szar helyzetbe egyszerűen nem kerülhetünk… Az ismerős lélekenergiát megérezve értetlenül fordítom fejemet a lesoványodott férfi felé, akinek halottnak kellene lennie. Annak kellene lennie, mivel Yukezo megölte évekkel ezelőtt. Minden kétségem elszáll szavait meghallva, amiket hallva megkeseredik számban a nyál. Mily meglepő, hogy ő is gyűlöl, ő is inkább látna holtan… Úgy éreztem jelen pillanatban az egész világ a halálomat kívánja. Azt az örömet azonban nem adtam meg neki, hogy lássa elkeseredettségemet- csupán egy gúnyos mosollyal jutalmaztam felbukkanását egykori, majdnem-apósomnak. Bár patthelyzetbe kerültünk, láttam előre Yukezo feleségének lépését, még azelőtt, hogy az megtette volna. Tudtam, hogy nem a lányom miatt cselekedett, hanem azért, hogy kiszabaduljon a férje és hazatérjenek, ugyanakkor némi hálát éreztem, amikor láttam, hogy Rei felé mozdul. Egyben borzalmat, amikor ráébredtem, mi lehet a következménye: ajkaimat éles kiáltással hagyták el mondandóm: - Ne tedd!- Egyenesen belerohant a halál angyalának karjaiba, a láncok szorítása alatt is összerándultam, majd miután Manazzo elvágta a köteléket, shunpora váltva fékeztem le mellette és Yukezo mellett. A nő teste alatt villámgyorsan gyűlő vértócsa már önmagában is elég komoly probléma lett volna, azonban ehhez hozzáadódott az eszméletlen lányom, számos rémületes erővel felruházott ellenfelünk. Letérdeltem Ai mellé, s fejemet az engem fenyegető, megtébolyodott férfi felé fordítottam, akinek először láttam démoni oldalát. Pillantásomat visszafordítottam Ai felé, végignéztem rajta. Itt nincs idő arra, hogy foglalkozzak Yukezo bajaival. Vagy ő, vagy Ai, de ha nem a nő, akkor egykori jegyesem könnyen özveggyé válik. 
- Próbáld csak meg, ölj meg, de akkor elveszíted az egyetlen esélyedet arra, hogy megmentsd a feleségedet és a lányunkat.- Kardomat magam mellett tartottam, a bankai feloldott állapotában, s homlokomra már akkor megidéztem a hollow-maszkomat, miközben felálltam. Lélekenergiám örvénylett körülöttem, ahogyan ellenfeleimre pillantottam, majd Yukezora néztem. Már az egyik démonnal volt elfoglalva, így én magam sem teketóriáztam: letérdeltem Ai mellé, s a sebe felé helyeztem a kezemet, miután Manazzot felszólítottam, hogy figyeljen a hátamra és az ájult Reire. A Shikuuka kemény összpontosítást igényelt, s jól tudtam, nem volt annyi időm, hogy teljes gyógyítást végezzek vele, de nem hagyhattam, hogy elvérezzen a shinigami. A kezemen felragyogott a zöldes-sárgás fény, a sérülésre tapasztva elkezdtem a gyógyítást. - Tarts ki, tarts ki, nem sok kell már…- Kétségbe voltam esve, miközben nem sajnáltam a lélekenergiámat a gyógyításra áldozni, fél szemet Yukén tartottam: engem most ő ellenségnek tekint, remélem, a démonok elég kemény ellenfelei lesznek ahhoz, hogy Ait legalább annyira meg tudjam gyógyítani, hogy eszméletét visszanyerje és lábra tudjam segíteni. Talán még a Goyougaial képes lehetek stabilan tartani az állapotát ha a gyógyítást befejezem , de akkor teljesen védtelen leszek… S akárhogyan is nézem, a démonná változott férfi és az engem oly eltökélten haszontalannak, semminek vevő apja ide kevesek lesznek. Mindenféleképpen jó lenne, ha magához térne annyira, hogy észhez térítse a férjét...

Karakterlap

Kagami Ai

Eltávozott karakterek

Shinigami

3. Osztag

*

Kagami-ház XVIII. feje

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
71 300 / 100 000

Hozzászólások: 127

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 19 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
Ezüst

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Tamachi Yukezo

Mottó:
Mindenki jó valamire. Ha másra nem, hát elrettentő példának.

Post szín:
#66E882


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kiken
« Válasz #19 Dátum: 2015. Szept. 26, 17:28:17 »
Korrekt ajánlatot hoztam fel mindkettejüknek, s bár Chizuki Maya nem túlzottan méltóztatott válaszolni, mégis sikeresen megállapodtunk. Yukezo szavaira érdemes lenne kitérnem, amennyiben nem döntöttem volna el ezt előzetesen. Manazzot vissza kell vinnem Seireiteibe, ha igazak a jelentések és valóban él. A Tamachi-háznak szüksége van a férfira, még akkor is, ha rengeteg negatív benyomást is keltett a család tagjaiban. Manazzo személye sokat jelenthet a ház javulásának, még akkor is, ha nem lesz többé családfői pozícióban. Ekképpen számomra már csak egyetlen egy személy szavai azok, amelyek számítanak. Nocturnre emelem komoly tekintetemet, mi közben türelmesen kivárok minden egyes momentumot. Yukezo vérének kicsorgatása és elvétele gyomorforgató, amit nem is értek, hogy milyen elgondolásból cselekedett meg. Az események után azonban kár volna szavatkoznom miatta, egyelőre elégedjünk meg annyival, hogy a mágussal legalább nem kell megharcolnunk azért, hogy elérhessük kettejüknek a lányát. Elkomorodom újfent eme gondolatra, ám eme pillanatnyi gyengeség nem lehet befolyásoló tényezője cselekedeteimnek. Már nagyon régen szakítottam azokkal a viselkedésformulákkal, melyek az érzelmeimre támaszkodnak az ilyen események küszöbén. Elvakultságból nem lehet valakinek az életét megmenteni, és egy élet sem érdemel halált, mert éppen számomra nem volna kedvező. A sors majd eldönti a jövőt, viszont a becsületemet megőrzöm továbbra is. Elveszem hát a nekem felkínált érmét, s ruhám alá rejtem.
- Találkozásunk alkalmával visszaszolgáltatom önnek. A Gotei Juusantai nem fogadja el ezeket a tárgyakat. – Legalább is ki tudja milyen mellékhatásokat okozhatna a Tiszta lelkek városának, ha felhalmoznánk hasonló kellékeket. Nincs okom megőrizni hosszútávon, de számítok arra, hogy az egyezség jelképes eleme lehet az érme. Amint mindenki feláll és elindulnak, úgy én is követem őket, bár valamennyivel lemaradva. Gondolataimba ugyanis egyre jobban befészkel a tudata a mai eredményeknek. Időt kell kapnom arra, hogy egy kicsit összeszedjem magamat, emiatt pedig észre sem veszek egy rendkívülien lényeges dolgot. Ki gondolná, hogy megbomlott az oda figyelésem, és most készülök elhagyni a lábbelimet? :| Mezítláb sétálva a többiek mögött még arra sem figyelek, hogy micsoda könyvtárba sikerült besétálnunk. Ha érdeklődnék se verném olyan nagy dobra, hiszen a Lélekkönyvtár ennél jóval nagyobb, csak éppen kevesen járnak arra. Már csak a portál, enyhén suhogó hangjára figyelek fel, valamint arra, hogy megálltunk.
Kilépek a többiek árnyékából, hogy jobban megfigyelhessem a portál jellegzetességeit. Hajdani kidoushuu tagként kicsit több rálátásom volt a senkai kapuk működésére, de ez a jelenség egészen más módon működhet. Ismeretlen eredetű rúnák nem mondanak nekem semmit, de ez igen, ahogyan összetöri a kristályt Nocturn és a portálba dobja. Tehát nem önműködtető, hanem primitív módon lehet csupán bekalibrálni a célirányt. Mindazonáltal nem tud bizalomgerjesztő lenni a számomra, hogy egy másik démon által kapott nyakék lesz a kulcsa az odajutásunknak. Ám, ha rápillantok Mayára, gy gondolom ezt a kockázatot vállalnom kell. Még nem egészen értem, hogy miféle ösztönök által vezérelve, de megindulok a vörösre festett dimenziós eszköz irányába. Nocturn azonban további utasítások erejéig még megállít bennünket.
- Álljon félre, mágus! :| - Utasítón szólítom fel ezúttal a férfit, jelezve, hogy a türelmem elfogyott. Most már ne kívánjon többet feltartóztatni, különben kifutunk az időből. Kifújom a levegőt, majd egy talajra gondolva lépek be a portálba. Ezt még egy óvódás is képes lenne végre hajtani, csak szükségeltetik hozzá egy kis fantáziátlanság. Nem szabad túl bonyolítani, és akkor sikerülni fog.
Ahogyan azt elképzeltem, úgy szilárd talajt érint a lábam. Kissé meleg, érdes felületre érkezem, ezért is veszem észre meggondolatlanságom utó hatását. Halkan felszisszenek, hiszen valami a bőrömbe kíván fúródni. Nyomban odébb lépek, majd uralkodom a testemen. Ez az ára annak, ha nem arra figyelek, amire kellene. Elég csak egyetlen elvétet gondolat, s már is károk léphetnek fel. Ez még a kisebbik rossz, ugyanakkor mégis degradáló rám nézve. Amíg viszont a társaságunk két tagja nem figyel fel rá, nem kell magyarázatot adnom. A cipőmet még egész biztosan visszakövetelem a férfitől, legközelebbi találkozásunk alkalmával. :| Tekintetemmel felmérem e sík jól látható jellegzetességeit. A vérfelhő láttán, s a sík kárhozott kisugárzásából ítélve valahol nagyon a két világ között lehetünk. Csak idáig jutottunk, a haza utunk már egyáltalán nem biztosított. Ők ketten előre szaladnak, míg én maradok, hogy megmozgathassam a lábaimat. Számítok arra, hogy nem lesz könnyű a terep, s önön balgatagságom nyomán a lábam tele lesz majd sérülésekkel. Elindulok hát utánuk, így gyorsaságom lévén olyannyira nem is maradok le tőlük. Azért érzékelhetően később érkezem, de megfontoltságomat a helyzet láttán nem restellem. Szorult helyzetben lehetünk, amennyiben a lányt el szeretnénk vinni. Jó magamnak még Manazzot is fel kell kutatnom, de először mindenképpen szándékomban áll segíteni. Ha harcba nem is bocsátkoznék, gyógyítási képességeim nagyban javíthatnak az esélyegyenlőségen. Ők hazai pályán vannak, míg mi vagyunk ezúttal a betolakodók szerepében. Hűvös tekintettel figyelem az önmagukat lejárató, hamis fényben pompázó arroganciával kérkedő démonokat. Az emberi lelkek legalacsonyabb szintjén álló illetők, kik az élet megrontói és bűnbe csalói is egyben. Szavaikat állítólag feljebb valójukról képtelen vagyok komolyan venni. Ámbár Beliál ilyen szintű tervezetének hallatán elmémbe vág egy parányi emlékfoszlány. Lepillantok a jobbomon pihenő lélekölőmre, hiszen ezt az emléket most ő közvetítette nekem. Tehát nem csupán Yukezora van hatással a környezet, hanem Yashira is.
- Minő botor dolog úgy gondolni, hogy Nocturn az oldalatokon áll. Ily’ félelmetes lehet három képzett shinigami látványa, hogy más személyek mögé bújtok? A rettegés idáig érezhető! :| - Felvont szemöldökkel válaszolok kicsit, majd meglehetősen kínosan pillantok Yukezora a koponyás mutatványa miatt. Sajnálatos módon valóban megtörtént azaz eset, amiatt is inkább Rei állapotát kezdem el kiértékelni. A reiatsujának ismert fokozata nagyban megcsappant, ráadásul képtelen az eszméleténél lenni kapott sérülései által. A felszögelés egyáltalán nem úgy látszik, mintha a halálát kívánták volna; ezek szerint szándékosan csaltak el bennünket erre a helyre. Arcom ennek ellenére rezzenéstelen marad még abban a pillanatban is, amikor frissen őrzött titkomat a démonok látszólagos vezetője kiszolgáltatja a jelenlévőknek.
- Tenran. :| - Mindössze ennyivel díjazom a férfi beszédét, amihez a legkevésbé sincsen köze. Az ágyasságra való tekintettel pedig megalázásra szánt szavai miatt hamarosan a földdel egyenlővé fogom tenni. Ezen a ponton szűnt meg a „békés” tárgyalás menete, s ezt mindannyian felfogtuk. Az általánostól eltérően, jó magam nyomban shakkahouk sorozatával válaszolok a nő ágyúinak gyors reagálására. Ezek a kidouk pedig látszólagosan nem érnek semmit, ezért lekötő kidoukat intézek felé. Jellil láncát egy-egy veszélyesebb pillanatban soukatsuival robbantom ki oldalra, ha valamelyikünket eltalálnának. Tekintetemet mégis elvonja a vaizard által felhúzott hollow maszk látványa. Számos alkalommal olvastam már a vaizardokról szóló általános aktákat, de élőben még sosem láttam ilyesmit. Habár nem vagyok tisztában azzal, hogy miféle képességekkel bír a nő egész pontosan, mégis érződik az erejének hirtelen történő megugrása. Túl sokat gondolkodok, emiatt a következő támadás a vállamon kisebb karcolást okoz az ostor széle, ráadásul a harmadik démon által egy erős kötés alá is kerülünk mind a hárman. Lélekenergiám feloldásával igyekszem feloldani a kötést, ámbár a hamar rám ülepedő fáradtság érzés egyszerűen letarol. Meglepően ér tehát a következő pillanatban annak a személynek a felbukkanása, aki egyszerűnek tűnő támadásával levágja a kötelékeimet. Amint újra lábaimat éri a talaj, kiegyenesedem, s Manazzora pillantok. Rengeteg információval szolgáltat szarkazmusa, vagy rosszindulatúsága ellenére. Számomra azonban semleges személynek számít, aki ráadásul Yukezo apja is.
- Sanbantai taichou, Kagami Ai. Értékelendő információ, Tamachi-dono, azonban maradjon hátul. Ezt a harc nem az ön képességeit hivatott próbára tenni; alkalmazza minél előbb társaimon is a lélekölőjét. – Határozottan szólok hozzá, de időm nem sok marad, hiszen Rei élete veszélybe kerül. A lány fejéhez Manazzo információinak elhintése által fegyvert fognak. Ez most már nem lehet játék kérdése, ahogyan számomra sem az. Amennyiben az volna a sorsom, hogy Yukezo egy nap elhagyjon alkalmatlanságom nyomán, úgy vállalnom kell. Nagy veszteség, de még mindig kevesebb, mintha a vecsületemet és büszkeségemet veszíteném el. Egy kardja hitetlen shinigami nem lehet egyéb a társadalom által kitagadott, hasznavehetetlen személynél. Már pedig a szemeim láttára nem végezhetnek ki egy ártatlant csak úgy, mert a sötétség erősebb akar lenni. Gondolkodás nélkül oldom fel lélekenergiámat, hogy követhetetlen gyorsasággal induljak meg a lány irányba. Ezen a szinten már kinyújthatom a villámlépéseket, amik hozzásegítenek ahhoz, hogy „átsuhanjak” az esetleges akadályokon.
- Souren Soukatsui! – Csapom kidoumat a nő felé, de a technikám egy láthatatlan falon csattan, ami be is repedezik a sűrített erő hatására. Érzekésem pillanatában ezt a falat már a fizikai erőmmel is képes vagyok átcsapni, de másra nem jut időm. Egyszerűen a testemet éri az a támadás, ahogyan bevetődöm a lány elé. Az energia felszabadulásnak köszönhetően testem neki csapódik a keresztfának, s majdan előre hanyatlom. Olyan fájdalom nyillal testembe, hogy kiáltani-szólalni sem tudok. A világ sötét sugallatai csapnak belém mind egyként üdvözölve engem a halál előcsarnokában. Színesnek vélt világom vérvörös pokollá változik, midőn az élet távozni szeretne belőlem. Alig tudom megtartani az eszméletemet, míg a torkomban felgyülemlett vér kifolyik ajkaim alatt, keserédesre festve talán utolsó pillanataimat. A sós cseppek csupán arra emlékeztetnek, hogy van még miért küzdenem. Át kell vágnom a szürke fátylon, homályos látásomon, hogy tudjam mi történik körülöttem. Minden érzékem egyetlen egy pontba összpontosul, s folyvást megmar. Mintha egy kígyó tekeredett volna fel testemre, aki gazdája parancsára vár, hogy összerobbanthasson. Nem hallom jól Yukezo hangját, pedig meg vagyok győződve róla, hogy a homályosan látott fehér haj hozzá társítható. Tekintetemet lehunyom, s csendben küzdök az ellen, ami következni szeretne. De a folytatás nem ér el, mert olyan mágiát kezek el érezni sérüléseim felületén, amelyek által Yukezo megemelkedett lélekenergiáját is megérezhetem. Elharapom ajkaimat, ne hogy felkiáltsak a démoni energia által okozott fájdalmak gyanánt. Ez nem csupán testi fájdalom, hanem lelki is egyben. ~ Ébredj, shinigami. ~ - Elmémben hallom Fuhaku Yashi szavait, akinek láthatatlan karjai felém nyúlnak, hogy felsegítsenek. Hirtelen felpattannak szemeim, s majd elkapom Maya kezét.
- Nincs..idő.. – Két szapora légvétel között passzírozom ki ajkaimon e két szót. – A haorimat..tépd le..kösd a sérülésemre. – Szinte suttogom számára, s majd ha megteszi, akkor erőtlenül mozdítom meg a karomat. Ennél én többre is képes vagyok, akármennyire is súlyosak a sérüléseim. Haladnom kell, különben egy életre bánhatom is, ami történni fog. Következő próbálkozásomra erőt veszek magamon, s majd sűrű légzés közepette talpra kényszerítem magam. Látásom kissé kitisztul, ezért sétálva elindulok Yukezo irányába. Tisztában vagyok a veszélyekkel, hogy akár rám is támadhatnak most vagy jobban felszakítom a sérüléseket, de nem ez számít most. Ezek nem lehetnek olyan fontosak, mint a személy megmentése, aki megváltoztatta az életemet. Nem tudom tétlenül viselni, esetleg nézni, hogy a lelkét felőrli annak sötét oldala. Majdnem előre dőlök, ámbár lábammal kitámasztom magamat. Elgyengült arckifejezéssel pillantok Yukezora. Tekintetemben bánat és megtörtség látható, amik most egyenesen felé irányulnak.
- Ne halj meg, Shinigami! – Minden erőmet összeszedve kiáltok rá. De meg is hanyatlok egyben, térdre esem, lábaimat elhagyja ez erő. Kezeimmel a sérüléseimhez nyúlok, míg lehajtott fejjel suttogom. – Élned kell,  a lányodért, a Daitenshiért, mindenért..amit talán én már nem..tehetek..meg.. – Fordulok ki oldalra, hiszen ahogyan előre megítéltem, az vált érvényessé. Túlságosan felszakítottam a sérüléseimet, minek következtében eszméletemet vesztem a következő pillanatban. Talán, bár erre nem látok túl sok reményt, a hangom elérheti őt és akkor felébredhet. Miattam kár volna meghalnia önön démona által, amikor csupán nehézségekkel és sikertelenségekkel kellett szembe néznie mellettem.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Szept. 26, 17:32:15 írta Kagami Ai »

Karakterlap

Urahara Kisuke

Mesélő

*

Hozzászólások: 51

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 2 269 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kiken
« Válasz #20 Dátum: 2015. Okt. 04, 00:45:27 »
Szorult helyzetbe kerültetek. Bár Mayának részben sikerült meggyógyítania Ait, mégis úgy látszik, hogy ez kevésnek bizonyult. Yukezo pedig az események tükrében elvesztette a kontrollt és sikerült átváltoznia lényének sötétebbik oldalává. Nem sok ideje lehet hátra ebben, de addig is rátámad ama illetőre, aki kedvesét elintézte. A nő életben maradásának esélyét hamar lecsökkentette nullára, mondhatni esélye sem volt a megnövekedett képességű „shinigami” ellenében. A szívének kitépésének pillanatában azért még van némi mondandója.
- Cseszd..meg.. – S azzal testének maradványai lélekszemcsékre esik, akárcsak a férfi kezében tartott létfontosságú szerv maradványai is. Meglehetősen groteszk látványt nyújthatott ez Mayának, de a nő nem időzhet tovább azon, hogy társának segítsen, aki összeesett a sérüléseinek köszönhetően. Nesix ugyanis kicsapja most már kezeit, melynek köszönhetően a földből megannyi csontváz emelkedik ki, melyeknek csontjai ráadásul kék lángokkal perzseli a környezetet. Úgy ötöt- hatot számolhatsz, akik egytől-egyik rád vetik magukat. Csupán szemed sarkából láthatod, hogy jönnek még ehhez bőven, amit természetesen nem hagyhatsz csak úgy.
- Na mi van? Már egyszerű csontvázakkal sem vagy képes elbánni? – Amennyiben zanpakutodért nyúlnál, a következő pillanatban bárhogyan is lehet a férfi hirtelen megjelenik melletted és akkora erővel készül oldalba csapni, amelyet mindenképpen hárítanod kell, ha nem szeretnél egy kellemetlen sérüléssel számolni. A csapást követően lábát a te lábfejed felé irányítja, hogy eltörje azt. Úgy tűnik eddigi távolsági képességei mellet ő igazán a közelharcnak a művelője. Gyors, szinte követhetetlen mozdulatokkal fog a következő pillanatokban a földbe döngölni, hamar ki kell találnod valamit. További bonyodalmat okozhat, hogyha készülnél a maszkod felvételében, akkor egyszerűen úgy képen töröl, hogy darabokra töri azt. Egyoldalú küzdelemben ráadásul még a csontvázakra is koncentrálnod kell, akik szintén csak is téged ostoroznak.
- Gyenge vagy! – Kiált rád a férfi, majd elkapja a ruhád szegletét, hogy leszakítsa rólad ezt a darabot. Dönthetsz, hogy elszenvedsz ennyi kárt, és akkor felsőruházatodnak búcsút mondhatsz; vagy bevállalod, hogy jó messzire fog hajítani, ami számtalan sérüléssel fog visszaköszönni.
Yukezot azonban valami egészen más köti le, mint bizonyos személyek kiírtása, Jelil ugyanis magára vonja a figyelmedet. Kicsapja az ostorát, majd forgatni kezdi a feje fölött. Az égő ostor forgatása egy fajta lángoló örvényt idéz, amelyet egyenesen Ai felé irányít, még csak nem is téged támad be vele, míg te a nő szívében található vér megivásával lennél elfoglalva. Észre vette a démon ugyanis, hogy a nő sérülésének hatására változtál át, s ha már látta mire vagy képes, akkor taktikát vált. A felismerés már pedig éles mellkasi szúrással fog járni, hogy kedvesed további sérüléseket szerezhet, amennyiben nem véded meg.
- Amondó vagyok, ha két férfi nem tud dönteni egy nőről, akkor ne legyen senkié sem! Megölöm a nőt! – Még ha fel is fogod az örvényt, vagy arrébb viszed a nő testét, akkor is az ostorra felé csap; legnagyobb sajnálatodra pedig sikerül is eltalálnia a nyakánál. Csak is a saját ügyességednek köszönheted, hogy nem csapta le egyetlen egy csapásával a fejét. Visszahúzza fegyverét, majd elmosolyodik a vér láttán, amelyet ajkaihoz is emel.
- Igazán finom, táplálkozni fogok belőle. Engedd el, te már úgyse jutsz vele semerre sem! – Őrült vihogásba kezd, amint elméjét megmételyezi a vér ízének és illatának érzése. Rögvest feléd lódul, de már mintha észre se venné, hogy nyilván nem Aival a kezedben fogsz hadakozni, amikor csaknem félbe van vágva. Egyszerűen elvesztette a fejét, nem látja már rendesen ezt a világot, így te is tudhatod, hogy van gyenge pontja. Ettől függetlenül még nem bizonyul könnyű ellenfélnek, még téged is sikerül megsebeznie. Nem hiába nevezték tehát hercegnek, aki az ostorával eléri, hogy eltörje a válladat. A gyorsasága nagyjából megegyezik a tiéddel.
Manazzo mind e közben leginkább azt teszi, amit helyesnek vél. Oda lép Aihoz, amint lehetősége nyílik rá és arrébb viszi a csatározástól. Lefekteti a vérző nőt a földre, s majd a maga módján neki lát gyógyítani. Először is átkötözi szakszerűbben, majd a felgyülemlett lélekenergiáját a gyógyító kidouba illeszti. Nagyobb a túlélési esélye ugyebár, ha megmenti a nő életét. De hogy mindez idő alatt mi történik Aival? Nos, egészen különleges helyzetben találhatja magát. Ahogyan eszméletét veszti, lelke elmerül a sötétségben. Hideg, súlytalan állapotot érezhet; hol nincs se nehézség, se semmi. Ez a semmi aztán megszűnik, s lelke hirtelen fehér talajt ér. Maga előtt láthatja omladozó belső világát, ahol az égen fehér felhők keletkeztek és a fehér fű élei már elfeketedtek. A torony, mely nem sokkal előtte áll, omladozásnak indult; jelezve, hogy már nem sok ideje lehet hátra. Ahogyan esetlegesen megindul belső világában, szembe találhatja magát Fuhaku Yashival. Ám a zanpakuto szelleme ezúttal egyáltalán nincs egyensúlyban. Fuhaku fehérsége egyszerűen halovány, csaknem Yashi teljesen átvette rajta az irányítást. A fekete szín terjedni kezdett a fehéren. Emiatt pedig ezúttal mindkét szempár vörös izzásban tekint a nőre. Amint megpillantja, elmosolyodik kicsit.
- Hát nem csodálatos a pusztulás látványa, shinigami? Eddig stabilnak gondolt világ mintha pillanatok alatt képes lenne elbukni. – Ezután a mosoly lekerül az arcáról, majd rád mutat a kezével. – Építeni a legnehezebb dolog a világon, te mégis eldobtad magadtól pillanatok alatt. – Még sosem láthattad így őt, így ezúttal nem igazán tud rávinni a lélek, hogy közelebb menj hozzá. Azonban kétségbeejtő lehet az állapot, hogy belső világod hatásai lassacskán elmosódnak, beomolnak. Fuhaku elhúzza ez ujját, ám abból egy fekete lángcsóva elindul feléd. Könnyedén kikerülheted, de mire pislogsz egyet, addigra a kardszellem már föléd magasodik.
- Könnyebb kiirtani valamit, mint elfogadni igaz? S ha ettől én még mindig én vagyok? Már azt sem tudod, hogy hogyan hívj elő! Boldogan merülök veled a halálba, mintsem elviseljem ezt az állapotot! – Kiált rád, majd hozzád ér. A pillanat, amikor megérint, elmédbe sugárzódik egy kép még pedig Beliál szemszögéből. Ismerteti veled Manazzo állítólagos halálának körülményeit, valamint azt is, hogy mi célt szolgált ez az egész. Amint vége szakad ez a kép, a lélekölő kardod szelleme voltaképpen térdre borul előtted, hiszen jelenleg hatalmas fájdalmakat él át.

- Apa! – Zavarja meg Mayát, illetve Yukezot hirtelen egy hang. Rei ébredezésének pillanatában az apját kezdi el szólongatni. A lány erősebb, mint gondolnák és ennek tudatában most még nehezebbé vagy talán könnyebbé válhat a küzdelem számotokra. Amennyiben elég erőt merítetek, hogy legyőzzétek ellenfeleteket, akár még sikerülhet is.

Határidő: Október 10. Éjfél!

Karakterlap

Tamachi Kagami Yukezo

Mad Hatter

Különleges karakter

Daitenshi

*

Daitenshi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
83 100 / 100 000

Hozzászólások: 127

Hírnév: 12

Infó

Tárcában: 35 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Daitenshi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Kagami Ai

Mottó:
It is the end of all hope To lose the child, the faith To end all the innocence To be someone like me

Post szín:
Slategray / Steelblue


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kiken
« Válasz #21 Dátum: 2015. Okt. 04, 21:30:19 »
Figyelem! A hozzászólás egyesek számára kifogásolható, felkavaró tartalommal bír. Csak saját felelősségre olvasd el!

Elengedem kezemből az elporladó maradványokat, majd végigmérem a terepet. Elégedetten veszek egy mély levegőt, hiszen érzem, hogy kalapál a szívem. Következő áldozatomat keresem, és azt hiszem Jellil lesz a megfelelő célpont. Ekkor viszont meghallok valamit. A Nő hangját. Kitekintek rá, de alig hallom mit mond. Haldoklik. Tán már meg is halt. Mintha vihar dúlna a füleim mellett, vagy csak a fülemben áramló vért hallom meg élesebben? A saját légzésem is elnyomja gondolataimat, ha egyáltalán vannak olyanok. Ai. Veszélyben van. ”Ne halj meg Shinigami”. Én nem vagyok shinigami… A másik nő is harcol, számomra eléggé jelentéktelen csatában vesz részt, de így legalább majd egyszerűbb lesz mindkettejüket megölnöm. Ellenfelem meglóbálta végre fegyverét, de nem engem vett vele célba. Hirtelen szívem még gyorsabban kezdett el lüktetni, ezért aztán egy pillanatnyi idő telt el csupán, máris elkaptam az ostor hosszú lángoló fonatát. Felkiáltok, hiszen a markomat ez azonnali hatállyal perzselte meg, de én Ai felé nézek azonnal. Látnom kell, hogy életben maradt-e még. Mikor meglátom, hogy az utalások ellenére mégsem sikerült végeznie vele, szívemben a harag, és gyűlölet elemi formája formálódik meg.
- Ígérem lassú halálod lesz- szólalok meg halkan, majd tenyereimből csordogáló vérző, égett sebekkel nem foglalkozva, átmozgattam az ujjaimat, és kissé magam mellett tartottam kezeimet készenlétben. Lépésről lépésre közelítettem felé, viszont ekkor Jellil megcselekedett valamit, amit alig szeretnék elhinni. Megkóstolta Ai vérét. Ezért is már megfogadtam magamban, hogy kíméletlenül végzek vele. Nem emlékszem már mit mondott nekem Ai, és ha ezek voltak utolsó szavai, vélhetően életem végig bánni fogom ezt. Jelenleg csak a kétségbeesés maradt nekem, valamint a mészárlás ami elé nézek. Jellil hirtelen erősebbé lesz, és azonnal nekem rohan. Meglepett gyorsasága, számomra nehezen volt követhető. Lehet, hogy csak váratlanul ért. Ugyan végigkarmolt a vállamon, de én még időben reagáltam, és elkaptam az övét, hogy másik kezemmel erezetén végigkapva torkába nyúlhassak. Sajnos éppen, hogy csak elértem, és megkaptam, máris kapom a választ, ami egy lendített térd alapján jön. Ez most eltalált, ezért kissé összegörnyedek, ahogyan a levegő beszorul a tüdőmbe. Ezután egy hosszúrágás érte államat, ami olyan erejű volt, hogy az égbe emelkedtem. Ostorával még utánam kapott, majd elkapta a lábamat, és miközben átégette teljesen a ruhámat a lábszáramnál, már a bőröm is meg akarta volna adni magát. Lerántott a földre, de ez nem lassított meg engem. A fájdalom most mellékes. Haragom, és gyűlöletem sokkal többet ad, mint a fájdalom. Könyökkel csapok a földre, hogy lendületet kapjak arra, hogy felálljak, majd egy erős ugrással a torkának feszülök Jellilnek, és felborítom, hogy aztán arcát nyiszatolhassam, villámgyors mozdulatokkal. Végül amint fogást találtam az arcán, a bőrét egy jó rántással le akartam róla húzni. Őt is fűtötte valami. Ilyenkor a rémület miatt a kezemhez kellene kapnia, de ő valami egészen mást tesz velem. Alám hajtja lábát, és dupla lábbal ellök, amitől én ismét a levegőbe kerülök. Az sem zavarta, hogy jobb kezemben ott maradt a homlokáról az arca. Most viszont készülök az ostorcsapásra. Elkapom hirtelen, de ez annyira mégsem volt jó ötlet. Körém tekeri azt, majd maga felé ránt engem, és ez ellen semmit sem tehetek. Meglátom, hogy megcsillan a kezében valami, amit azonnal felém hajít. Megpróbálok az ütemezésre hagyatkozni, és az utolsó pillanatban egy gyors mozdulattal elütni. Úgy ahogy sikerül, de alkaromat így is felhasítja. A becsapódás sem hatja meg Jellilt, vigyorogva rúg előre, egy olyan mozdulattal, amit nem láttam, és még nem is értem. Először egy hatalmas fájdalom a vállamba, majd valahogyan rá is estem, és egy hangos reccsenéssel el is tört. Alig egy másodperc alatt az adrenalin megérteti velem, hogy az ostorával a forróság miatt nem éreztem, hogy kirántotta a vállízületemet, majd egy erős rúgással eligazította a csontot, és saját lendületemet használta ki arra, hogy a kulcscsontom kettérepedjen a felkarcsontomtól. Lüktetett a fájdalom a karomba, és én hangosan felüvöltöttem. Ez már nem egy olyan érzés, ami mellett csak úgy elmegyek. Szédelegve felállok, elvigyorodom. No nem azért, mert élvezem a mostani helyzetemet, hanem mert egyre közelebb látom Jellil halálát. Lábbal előre ugrok, és ő hárította, de ez volt a célom tulajdonképpen. A lendületet kihasználva másik lábammal a fejébe taposok, majd mivel hálás vagyok, a meglepettség erejével, megszorítottam a csuklóját, majd ahogy összeroppantom, ki is tépem, miközben lábammal elrugaszkodok róla. Én magam is a földre esek, és felkiáltok, hiszen a vállamra estem megint. De kezemben maradt a végtagja. Ezt most már ő is megérezte, és míg a földön van, én egy erős mozdulattal kirántom a törött csontot. Szerencsémre mivel tekerve törtem, az orsó csontja pont megfelel majd ahhoz, hogy leszúrjam vele. Megfogtam ép kezembe, majd odaléptem a még mindig szenvedő Jellilhez. A szívébe kívántam döfni, de ekkor megváltozott kínlódó arca egészen önelégültté, és lerántott. Hasába került így a csontja, de elkapta a torkomat, és erősen fojtogatni kezdett. Kibírtam a levegőtlenséget most erre a pár pillanatra. Addig én egy gyors mozdulattal kihúztam a csontot, és gyorsan a szívébe szerettem volna döfni, ami majdnem sikerült is, de most én hibáztam el. Eldob magától, és kirántja a saját csontját. Mikor mind a ketten felálltunk, már erősen ziláltunk. Bal karomat nem bírtam megmozdítani se, míg egyenesen megfosztottam az egyik végtagjától. Elmosolyodunk végül. Őt sem hatotta meg semmi, egymás felé rontottunk, és hangos nevetéssel ugrottunk a halálba. Nekem már csak az számított, hogy fejét vegyem. Mindketten a levegőbe ugrottunk, hogy lecsaphassuk a másikat. Szinte csak egy villanás volt az egész, és égető fájdalom teljes mértékben. Elégedettel elmosolyodok, hogy hajánál fogva tartom a kezemben Jellil fejét. Miközben lógatom, Maya felé nézek, aki maga is nehéz küzdelmen van túl. Rámutatok, elvigyorodok, és felnevetek.
- Te vagy a következő- zavarásképpen teljes erővel felé dobom a démon fejét, majd ahogy elérne hozzá máris ott termek mellett, még ép karommal villámgyors mozdulattal a nyakába vágjak. Neki is meg kell küzdenie démoni gyorsaságommal, különben veszélybe kerülhet. Nem számít hogyan védekezik, hirtelen oldalba szeretném rúgni, és ehhez férfiaktól váratlan akrobatikus hajlékonyságomat használom ki. Ki szeretném rúgni a kezéből a kardot, feltéve, ha még van olyan a kezében. Ha nincs, akkor a vállát törném, és rúgásom nehezen védhető, bár léteznek csodák. Majd arcomra némi vérszomj ül ki, de gyenge vagyok a vállam miatt. Ha visszatámad, gondolom kihasználja ezt, máskülönben nehezen érhetne el. Felkiáltok ekkor, majd arcába szeretném döfni pengeéles karmomat, hogy megvakíthassam legalább, hogy utána lefejezhessem. Persze ha éppen Vaizard maszkját találom útban, akkor azt darabokra törném, bár nem tudom, hogy képes vagyok-e rá. Ekkor az utolsó pillanatban felcsendül egy hang a háborgó viharban. Apjának szólít egy Angyal. Megváltozik világító sárga tekintetem, majd hátrébb állok. Felkiáltok kétségbeesetten, és füstölögni kezd a bőröm. Már megannyi fájdalom is most tisztázódik előttem, és térdre esek. Mint egy haldokló beteg, úgy köhögök fel, és vért találom számban. Elfordulok oldalra, hiszen emlékezni kezdek azokra, amiket végigcsináltam, és a füsttel száll el démoni haragom is. A hajamról a feketeség, mint a finom szemcsés korom, pernyeként tűnik el, és marad a fehér. Szemeim is kitisztulnak, habár nagyon gyenge vagyok. Kislányom felé nézek inkább, és megpróbálok elmosolyodni. Viszont Ai felé pillantok, és felállok. Apám vette kezelésbe a heves csata közben. Először Rei felé megyek, majd lerogyok mellé.
- Most már elült a vész. Itt vagyunk mind. Megmentettünk téged- mondom, és megsimítom szőke haját- Amit az előbb láttál, az nem más, mint az igazság sötét oldala. Azt hiszem jobb lesz, ha egy ideig távol maradok tőled. Nem akarlak bántani… szaladj anyához- simítom meg arcát, bár az előzőeket igazi fájdalommal mondtam. Nem akartam neki elmondani, hogy lehet megint hónapokig, esetleg évekig nem fog látni. Veszélybe sodortam, és azt hiszem ez az egész most miattam van. Ahogyan Ai szenvedése is. Odavonszolom magam, majd térdre esek.
- Ne halj meg Shinigami- szólalok meg bánatosan, és rápillantok apámra, majd a gyengeségtől kissé szédelegve nézek vissza feleségemre. Megfogom a kezét, hogy érezze nincs egyedül, vele vagyok én is- Ő a feleségem, mentsd meg, ha tudod. Kérlek- nos ezt egy kicsit átgondolta, és bár nagyon régen volt számára, a címert felismeri. Egy Kagami a feleségem, éppen ezért jobb, ha feldolgozza a dolgot, én már főnemes vagyok. Hátha ez elég motiváció arra, hogy meggyógyítsa. Ha véletlenül azt hinné én örökölnék mindent, és emiatt nem tenne semmit, akkor azt én észrevenném, és megölném őt a helyszínen.


Karakterlap

Chizuki Mae

Vaizard

Hadnagy

5. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 171

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 4 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A szépség csak a bőr felszínéig tart, a mocsok viszont csontig hatol.

Post szín:
#5C3B87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kiken
« Válasz #22 Dátum: 2015. Okt. 14, 12:22:20 »
(click to show/hide)



Szenvtelenül figyeltem a kezeim alatt fekvő nőt, kiből az élet vérének ijesztő mennyiségével együtt igyekezett kiszivárogni. Számomra nem jelentett semmit a nő élete, ha ragaszkodnék pillanatnyi önző érzéseimhez azt mondanám, még mindig gyűlölöm őt a kijelentés miatt, mellyel az esélyét is elvette annak, hogy valamennyire tisztelni tudjam. Képtelen voltam becsülni egy olyan jellemet, aki saját önző céljai, érzései révén előnyösnek látná egy gyermek halálát. Rei még mindig gyermek volt, teste ugyan egy tizenévesé és lelke is ahhoz hasonlatos, akármilyen szemszögből közelítem, nem lehet olyan érett, mint kortársai. Mély levegőt vettem és végigmértem az erőtlen nőt, miközben elkönyveltem magamban, hogy megjegyeztem, amit mondott, de nem haragszom érte. Valószínű én sem tekinteném előnyösnek, ha Kojirot a múlton kívül még egy gyermek is hozzáláncolná egykori kedveséhez. Ebben jobban meg tudtam érteni Ait, mint ő maga hitte, kívánta volna. Egy halottal versenyezni nehéz és bár az ikreim hozzám kötik a férfit, akit szeretek testem és lelkem minden szemcséjével, félek. Sokszor képtelen vagyok uralkodni az engem elöntő rettegésen, kétkedő gondolatokon: egy halottal versenyezni nem egyszerű, egyenesen lehetetlen. Bizonytalanságom révén talán magam hozom létre azokat a göröngyöket, melyek közös utunkat tarkítják, de vele ellentétben én nem vagyok képes oly nemes és elfogadó lenni. Nem csupán azt a terhet cipeli, ami első felesége és gyermeke elvesztésével szakadt rá, még Misty halála is ránehezedik. Próbálom máshogyan látni a helyzetet, mint ahogyan látom, de gyenge vagyok. Ostobaság, teljes mértékben, mégis, képtelen vagyok elengedni a félelmet, hogy csupán tisztességből van mellettem, mert kihordtam a két csodát, akik beragyogják napjainkat. Ezt az áldozatot nem kívánom tőle, akármennyire is ragaszkodnék hozzá. Belém hasított a fájdalom, amit nagy nehezen elnyomtam. Mellette akartam lenni, vállára hajtani a fejemet, megnyugvást remélve. Mély levegőt véve sóhajtottam egy nagyot, miközben teljesítettem a shinigami kérését és hagytam, hadd menjen. Ismertem az érzést, ami révén fontosabbnak érezzük a másik életét sajátunknál és gondolkodás nélkül kockáztatjuk azt. Tekintetemet a lányomra vetettem és lélektükreim fénye kihunyt. Nem érdemelte ezt, sosem szolgált rá hogy mások bosszújának, céljainak eszköze legyen. Nem ez az első alkalom és féltem tőle, hogy nem is az utolsó, ha nem erősödöm meg, képtelen leszek megakadályozni, hogy újra és újra felhasználják mézhajú tündéremet. Torkomban dobogó szívvel figyeltem, ahogyan a bennem uralkodó keserű szomorúság elkezdett átalakulni egy olyan érzelemmé, amiből erőt meríthetek, de vigyáznom kellett vele, hogy ne vakítson el. Fénytelen tekintettel figyeltem a démonná alakult férfi tombolását, miközben felálltam. Nem éltem kétségekben, tisztában voltam vele hogy hamarosan én válok célponttá. Mivel elméje elborult, hozzám nem fűzi érzelmi kötelék én is csupán ellenség lehetek számára, ahogyan a többi lélek is. Brutalitása nem rendített meg, de megütköztetett egy rövid pillanatra- vajon képes lenne a lánya szemébe nézni ha kioltaná az életemet? Reit mennyire törné össze az ha engem elveszítene pont akkor, amikor visszakapott, gyilkosom ráadásul saját apja lenne? Vékony vonallá préselődtek ajkaim, ahogyan előhúztam kardomat, maszkomat egy rántó mozdulattal megidéztem. Ai maga döntött úgy, hogy vállalja a kockázatot és megpróbálja megállítani a férjét, s ha lett volna rá időm és lehetőségem, folytattam volna a nő gyógyítását, amit Manazzora bíztam. Nemes, valami homályos tudása remélhetőleg van a gyógyító technikákat illetően, máskülönben a nő el fog vérezni. Nem foglalkozhatok most vele, hisze ellenfelem kérlelhetetlenül ront felém, véremet szomjazva. Nem tudom megállni, elmosolyodom: még ha nem is lenne ellene esélyem, sem lennék hajlandó meghátrálni. Azonban még semmit sem látott belőlem, ösztönzése, mely arra irányul, mutassam meg ütőkártyáimat, viszonzatlan marad. Először fel kívánom mérni a terepet, mely csatateremül fog szolgálni az elkövetkező percekben. Gyomrom furcsán mocorog, zsugorodik, remeg. Torkomat fojtogató érzés kényszeríti köhögésre, minek nem engedek- bőrömet égetik a csontok lángjai, melyeket puszta kezes harci tudásomat bevetve igyekszem magamról ledobni, majd az első után föladom. Nyúlnék kardom után, azonban megjelenik a férfi, oldalamat célozva, amit én bal karommal hárítok. Érzem csontom roppanását, hamarabb, mint ahogyan a fájdalom belenyilallna sérült testrészembe. Lábam eltörése ellen azzal próbálok védekezni, hogy egy jól irányzott rúgással kigáncsolni kívánom, majd kardomat rántva ordítom el magamat:
- Ban-kai. Satsujin, Kyuusen Fenikkusu... Jigokuhi.- Lélekenergiám tiszta lila sávban tör elő belőlem, ahogyan az általam megidézett technika lángjai kardom pengéjét beborítja, előtör belőle és körbeölel, miután megidéztem a technikát. Hangom éles, ahogyan felkacagok és a tomboló, koromfekete, pokoli lángokat kedvem szerinti formákra bontom, ijesztőkké, rémítőkké, torz elmének gyönyörűvé. Nincs esélyem ellene ezen a szintem, ezt világosan éreztem. Messze fölöttem állt nem csupán ő, hanem Yukezo is, ami nem ad bizakodásra okot. Azonban a csontvázait megpróbálhatom elintézni, így miközben a torz lángokkal körbeölelem a megidézett csontvázakat, hogy elégessem őket, zanpakutom markolatával kívánom bezúzni Nesix koponyáját, aki megragadja ruhámat, félrelépek, leszakítja rólam. - Féreg.- Köptem rá a számban összegyűlt vért amit egy pontosan, amit elemi erővel bevitt ütése eredményeképpen köhögtem fel, lepillantottam fedetlenségemre. Bankaiom feloldása után ugyan növekedett sebességem, azonban ez sem volt elég ahhoz, hogy megbirkózzon a férfi erejével- kiveri kezemből a kardot. Torkon ragadom ép jobbommal, de már jön is a válsz, ökle felsérti állam, hasad a bőr, ömlik a vér. Fogást váltok, engem ütött kezét megragadva hajolok el a másik kéz elől, s shunpoval térnék ki, de hajamnál fogva visszaránt. Kezében csillan valami, amit próbálnék hárítani sérült balommal, de nem bírom mozdítani törött testrészemet, a tárgy gyorsan hatol testembe. Először villant fel bennem a gondolt, hogy meg fogok halni, amikor mélyebbre nyomta az éles felületet bennem. Kardom messze repült, nélküle védtelennek érzem magamat. Tépi a sebet, hangja kéjes, megvető, még csak játékszernek sem tekint elégnek. Húz a sötétség, a mély, a duruzsoló, de hányingert ébresztő hang, ami elmém hátsó zugából tör föl egyre erősebben, határozottabba. Én pedig hagyom neki, mert elég volt ebből a nevetséges komédiából. Erőt véve lendítek könyökömön, gyomorszáját célozva a férfinak, aki hajam egy részével ugrik hátrébb. Kardom kétségbeesettül messze, pillanat alatt felmérem- ha mozdulnék, megállítana. S már jön is újra, mosolya vicsorrá, hangja ordítássá torzulva, megidézett Souren Soukatsuim elől nem tudom, kitér-e. Alkalmat megfelelőnek látom, mozdulok a kardért, lábamat megragadja, elhajít, én pedig repülök a falnak, de kezemben a penge! A csontvázak jönnek, látásom homályosul, a vértócsa alattam duzzad, meghallom újra a duruzsoló hangot.
- Engedj... Majd én... kíméletes leszek.- Saeko jelenléte erősödött, ezúttal nem bántam. A túlerővel ebben a formában nem lettem volna képes megbirkózni, miközben pedig felálltam, magam is éreztem, ezúttal nincs más választásom, ha meg akarom sebezni komolyan a férfit, kénytelen vagyok ehhez a módszerhez folyamodni.
- Consume usted mismo, La reina muerta.- Mormogtam, majd csontom recsegett, ropogott, bőröm fülsértő hangot hallatva nyúlt, karomon felszakadt, vérem kibuggyant. Jelenlétem egésze változni kezdett, lélekenergiám elvesztette halálisteni lenyomatát, s csupán egy szörnyeteg állt ott a démon előtt. Pontosan olyan vérszomjas dög, mint amilyen ő maga is volt.

Arcába lógó hófehér tincseit kihúzta az útból, miközben merőn, meredten nézte a férfit, aki ellenfele pikkelyekkel tarkított testét, márványszoborra emlékeztető arcát bámulta. Képtelen volt eldönteni, a férfi mit gondol, de ez őt már nem érdekelte. Talán csak az odabent ücsörgő, díszpáholyból nézelődő lélekdarab volt az, akit érdekeltek volna a másik gondoltai. Most, ami számított nem volt más, csupán a sok vér, melyet kiontani kívánt.
- Matanza, Santoz cortan!- Döfte a földbe pengéjét, s a széles repedések beterítették a lábuk alatt elhúzódó talajt. A kard eltűnt, a föltörő lávába nyúlt hát fegyverért, vértelen, húsos ajkai mosolya vicsorrá alakult. A folyékony tömeg számára remélhetőleg nem volt akadály a csontvázak elégetése, ahogyan a  tudatát veszített vaizard számára sem számított semmit az, ha a körülötte lévők megsérülnek. Egyetlen jelenlét tompa pislákolása késztette meghátrálásra, messziről kerülte még a lehetőségét is, nehogy megsértse. Nem emlékezett rá, ki az, miért tilos, csak azt tudta, nem szabad.
- A beleiddel foltalak meg!- Visította, ajkait megnyalva rontott előre, tépni akart, vérben fürödni, húst falni! Ezer kép öntötte elméjét el, hogyan tépné apró cafatokra ellenfelét, nyúlt jobbjával, irányította a lávát, ha kitért a férfi, hát ott volt. Nyúlt a torka felé, kitépni belőle a légcsövet, jaj, mily szórakoztató lenne végignézni a haláltusát! Felsértette a bőrt, éhes tekintete villant, szinte tébolyodottan áhította a kibuggyanó vér látványát. Keze megcsúszik, nem él célt, de a bőrt felhasítja. Boldogan kuncog, tapsikolna örömében, kacagna, tetszik neki, amit lát. Öröme nem végtelen, balját megragadják, letépni akarják, fáj a mozdulat, lábát felemelve rúgja hasba ellenfelét, miközben jobbjával balját szabadítaná. Fedetlenül hagyott pontja következményeként bordája zúzódik, bőre felhasad, tekintete dühösen villan. Ideje nincs tombolni, ellenfele támad, szíve felé céloz,
ő maga emeli kezét, a láva megszilárdul, pengékké robban körülöttük, beborítva a démont. Oldalát felsértette, de a vágás nem túl mély, felületi sérülés. Nesix porszemmé váló teste rabul ejti figyelmét, kis híján késve tér ki a felé dobott fej elől.
- Nincs félnivalóm tőled.- Gyors a férfi, menekülni sincs ideje előle, kis híján siker koronázza törekvését, utolsó pillanatban hajol el, hogy oldalba rúgják. Nehezen kap levegőt, a fájdalom gúnyt űz belőle. Törik a vállát, de bal karjának nem sok hasznát vette eddig sem-, a csont ropogása felszakít tokából egy nyögést. Jobbjával megragadja a másik sérült vállát, karmait belevájja a sebbe mélyen, reméli sikerül és fájni is fog neki. Kirántja kezét, melybe lélekenergiát koncentrál, jobbjával hárítja az arcát ért támadást, miközben kiejti kettős hangzású hangján a nevet: - El toque de matildo: Cero.- Fordul vissza a férfi felé miután rálőtte a Cerot. Ha eltalálja, nem csupán a Ceroval, hanem a lángokkal is meg kell birkóznia, az égési sérülés garantált, ha más nem is. S mielőtt indulna tovább, vért ontani, a vékony hang eljut hozzá. Aranyló íriszei rávillannak az ébredező gyermekre, meredten nézi, majd fejét elfordítja. Érzi a belsőjében végbemenő változást, az anya jelenlétét, aki nekifeszülve kényszeríti hátrébb, egyre erőteljesebb lépéseket tesz meg előre, míg ő képtelen tartani az irányítást. Érezte, béklyók szorítják hátra akaratát, nem közelíthette meg a lányt, ártó szándékkal legalábbis eszébe sem juthatott a közelébe férkőzni. Dühöngeni akart, amiért a másik megtalálta a pontot, ahol fogása lehet rajta. - Kezet ne merj emelni a lányomra még egyszer...- Fordult ellenfele felé, gyilkolást áhítva, maga is megdöbbenve, ezeket a szavakat nem ő ejtette ki, a másik haragtól izzó mondata volt ez.


*Ezt az állapotot ebben és a következő körben vagyok képes fenntartani.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Okt. 15, 05:53:57 írta Chizuki Maya »

Karakterlap

Neliel Tu Oderschvank

Moderátor

*

Hozzászólások: 204

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 1 721 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Staff *3*

Mottó:
"Omlik az ég, egy mesére zuhan... Na és akkor most mi van?"

Post szín:
2BCCFC


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kiken
« Válasz #23 Dátum: 2016. Jan. 25, 06:58:28 »
Üdv!

Mivel jeleztétek, hogy nem kívánjátok tovább folytatni a küldetést, jöttem lezárni. Ezúttal jutalmatok 2000 LP és 3000 ryou.