Szerző Téma: Átok a fejemre - próbajáték  (Megtekintve 9013 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
55 200 / 65 000

Hozzászólások: 199

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 112 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Átok a fejemre - próbajáték
« Válasz #60 Dátum: 2015. Dec. 31, 20:21:35 »
Flavia, Svanto csupán csak megismételni tudja magát neked. Fogalma sincsen, hogy jó helyen vagytok-e, de erre még ő nem járt, de mivel a nyíl is mutatja, valamint csupán csak egy haladási irány van, így el sem lehetne tévedni. Arra, hogy segíti-e Karen-t, arra pedig a következőt hebegi.
- De miért hívod Enyveskezűnek? Én…én nem igazán tudnék… segítek neki… Én is csupán egy bolyongó vagyok akár csak ti… Csak én több ideje… ideje… ideje… idejét se tudom…
Megbomlani látszik, de szerencsére ismét visszakeveredik az értelmesebb állapotába. Félő, ha sokáig maradnátok, akkor hasonló állapotba kerülnétek, mint ő.
Bojtos sokkal összeszedettebb és komolyabb, azonban kicsit keményebben is szól vissza neked.
- Ha dicséretnek gondolod, akkor csatlakozhatsz házzá is, ha gondolod. Csak mond ki! – mutatott Svanto-ra – A tiltott gyümölcs egy fának a gyümölcse, ami itt található a Labirintusban. Bárki, aki eszik belőle az ilyen és ehhez hasonló szörnyé változik. Ő már nem csak az eszét, hanem a kinézetét is elvesztette. Már a halálra sem érdemes. … De önök igazán különlegesek, hogy idáig eljutottak. Valamint igen, Amóra úrnő egyik segítője vagyok. Amóra úrnő rám bízta a Labirintust és jelenleg Hatake kisasszonynak segítek.
Bojtos szavaiból arra következtethettek, hogy a Labirintus csak egy részét láthattátok. A csapdáknak csupán töredékével kellett szembenéznetek. De ezen már értelmetlen gondolkodnotok, ugyanis sikeresen eljutottatok idáig, hogy a tekercsekkel eljutottak ide és tudtok idézni.
Momo, te azt ajánlod fel, hogy cseréljetek egy olyan tekercset, amiből kettő van, hogy alkossatok két külön csapatot. Flavia, te benne is lennél ebbe a cserébe, és fel is mutatod, hogy milyen tekercs is van nálad. Azonban Karen-nal nem akarsz egy csapatban játszani, de érdekel a többiek véleménye is. Masaki, te összedobnád, amitek van és ilyen lesz, ami lesz dologgal el is intézed a diskurzust. Lehet, hogy benned van a legtöbb „dolgozzunk össze” szellem? Maya te is egyetértesz Masaki-val, hogy jobban jártok, ha összedobjátok, amitek van, viszont te egy kicsit tovább is gondolkozol. Ugyebár Amóra azt mondta, hogy az idézéshez elég három tekercs is. Mivel mindenki eljutott épségben a tekercsével együtt középre, ezért kétszer annyi tekercsetek van, mint amennyi feltétlen szükséges. Ugyanis a Banya felállása szerint egymásnak estetek volna, és két győztest hirdethettetek volna legjobb esetben, legrosszabba pedig mind a Labirintusban rekedtetek volna. De ha már van három tekercs, ami felesleges, és ugyan úgy össze lehet illeszteni, akkor miért nem teszitek azt, hogy a szükséges hármat összeillesztitek, együtt, közösen a másik hármat pedig odaadjátok Svanto-nak, aki már eleget volt itt, valamint Bojtosnak, aki talán felszabadulhat. Karen te is úgy gondolod, hogy ez nem lehet rossz ötlet. Azonban, hogy ez így is lesz-e a többiek beleegyezése is kell.
 
(click to show/hide)

A középen lévő oszlophoz viszitek a tekercseket és egymásra rakjátok, a tekercsek maguktól felemelkednek és összeállnak egyé. A rajtuk lévő felirat elkezd zölden világítva újra felíródni az egyesült pergamenre. A szemfülesek el is tudják olvasni.
 
„Megküzdöttem belső énem legsötétebb félelmével.
Vakon bolyongva nem vesztettem el önmagam,
hanem megtaláltam a fényt, a hazavezető utat.
Sem szörny sem csapda nem tudott eltéríteni helyes utamról,
és most bajtársaimmal karöltve nézek, és lépek egyet előre.
Már tudom, mit kell tennünk, mindössze együtt cselekednünk.
Hisz már tudom, csak együtt győzhetünk.”

Aki olvassa a Pergamenen lévő új feliratot az akár csodálkozhat is, hogy Amóra miért adott volna nektek egy pergament, melyre ezek a szavak vannak írva. Kis vékonyka kuncugást hallhattok, ami már ismerős is lehet bizonyos személyek számára. Mosollyal megjelenik mögöttetek Kitty.
- Hihi! Nem gondoltam, hogy képesek lesztek rá. Azt hittem egyikőtök vagy másikotok itt marad velem… Már fel is készültem. – felemel egy kis lila színű, de mégis inkább átlátszó üveggömböt – Ide zártam volna be a lelkét. Hihi! Amit persze elemésztettem volna. … Csodálkoztok a szövegen? Amóra utálja ezt, ezért mindig darabokra tépi, hogy ne legyen egybe. Általában nem is illesztik össze. Ti igazán érdekesek vagytok. Tudjátok az írta ezt a szöveget, aki először jutott ki ebből a Labirintusból. Vicces, nem is gondolnátok… Hihi! De így akkor búcsúznunk kell. Szevasztok! Még csak most jön forró kása. Hihi!
Int egyet. A pergamen felvillan és ti is mintha elkezdenétek világítani, majd hirtelen egy fénysugárrá változtok, mintha csak átidéztek volna benneteket valahova máshova.  Az új területre is így érkeztek meg.
Egy éjszakai erdőbe, azon belül egy tisztásra. Régi romoknak tűnnek, mintha a Stonehenge-re hajazna. Azonban határozottan öt kőoszlop áll még, mely úgy 140 cm magasságúak lehetnek. Mindegyiken más és más jelet véltek felfedezni, mely mint dómborlenyomat bele van vésve. Elhelyezkedésük pedig egészen szabályosnak tűnik.
Megjelenik előttetek ismételten Amóra, akinek az arcán ott van az a hatalmas és idegesítő vigyor. Természetesen nem hiányoltátok, de mégis visszatért közétek.
- Gratulálok! Eljutottatok a Labirintusom közepére. „Épségben”… A tekercsekről is döntöttetek. Valamint sikerült az idézést is végrehajtanotok. Azt hiszem, valami sokkal komolyabb feladat elé néztek most…
A Boszorka szava egyáltalán nem nyugtatnak meg benneteket. Sőt kifejezetten idegesek lesztek tőle. Ugyanis mintha arra akarna utalni, hogy az eddigi feladatok és csapdák csak gyerekjátékok voltak. Ezzel a feltételezéssel valójában nem is álltok olyan messze a dologtól. Amóra kinyújtja előre a kezét és oda egy zöld lángot idéz meg. A zöld lángban pedig egy picurka sárkány ölt alakot. Ebben a méretben nem jelenthet nektek gondot. Azonban szárnyra kap Amóra kezéről, hasonló zöld lángokkal hatalmas méretet ölt a vöröses-barnás sárkány. A vér is megfagy bennetek, mikor Slome-től és nagyobb és erősebb sárkánnyal kerültök össze, aki nem rest hatalmas vörös tűzcsóvát okádani, mellyel képes bárkit megpörkölni.  Farkával, mint egy ostor úgy tud csapni. Gyorsan és erősen. Hatalmas testhez hatalmas szárnyak is járnak. Igaz kisebb-nagyobb lyukak vannak rajta, de ez nem akadályozza meg abban, hogy szárnyra kapjon, vagy akkora szélvihart küldjön felétek, hogy ti elrepüljetek. Szárnyán a lyukak, valamint a bal szeménél lévő mély vágási seb és a kisebb sebek arra utal, hogy harcban edzett sárkányról van szó. A szemén lévő seb nem akadályozza a látásban, így mindkét sárgán világító szemével titeket fürkészhet. Erős és izmos testalkata van, szárnyán és mancsain is hatalmas karmok vannak, valamit a szájában is éles fogak sorakoznak.

 

A sárkány amint felölti igazi alakját szinte felucsódni sem hagy benneteket a döbbenetből, hanem azonnal rátok támad. Földet érésével megremegteti a földet és tüzet okád rátok. Mikor pedig megpróbálnátok technikákat használni ijedve tapasztaljátok, hogy nem tudtok. Most már nemcsak fegyveretek nincsen, hanem képességeitektől is meg lettetek fosztva. Karen a zsebdimenziódat sem tudod használni. Mintha teljesen átlagos, tehetetlen emberekké lettetek volna. Fegyvertelen és páncéltalan lovagok lennétek egy őrjöngő sárkánykirállyal szemben. Azonnal választ követeltek Amóra-tól, aki a sárkány lábánál áll büszkén.
- Bemutatom nektek... Ő itt Briinah! – hatalmasat üvölt a sárkány, majd fejével közelebb hajol úrnőjéhez – Képtelenek vagytok felvenni vele a harcot. Képtelenek vagytok bármit is használni. Nincs igazam? Ez az ideidézés egyik mellékhatása. Most pedig! Viszlát! – megérinti a sárkány fejét – Pusztítsd el őket!
Kiadta a parancsot és a sárkány elkezdett tombolni. Amóra megidézte magának a seprőt és hasonlóan, mint Slome esetében a magasból szándékozik figyelni azt, ahogy megöl benneteket a fenevad. Megállíthatatlanul tombol és ti nem versenyezhettek vele. Csapásai erősebbek, mint Slome bármelyik csapása, egyetlen lépéssel úgy megremegteti a földet, hogy képtelenek vagytok állva maradni, szárnycsapásaitól a levegőbe emelkedtek és repülési pályára kényszerültök, reménykedve, hogy földet értek, a lángjai közelében is már úgy érezhetitek, hogy a hajatok és a szemöldökötök megperzselődött, amit pedig eltalál az pillanatok alatt hamuvá lesz. Minél több minden lángra kap, annál reménytelenebbnek tűnik a helyzetetek. Amóra pedig élvezi minden szenvedéseteket.
Maya miután éppen hogy feltápászkodsz egy földrengés után telibe talál téged a sárkány farka és nekivág Karen-nek. Jól megütitek magatokat és a földön fekszetek. Maya ahol eltalált iszonyatos fájdalmat érzel és odanyúlva vérzel is. Karen, Maya teljesen eltalált és rajtad fekszik. Nincs elég erőd magadról leborítva feltápászkodj, és nem is lesz rá időd, ugyanis a másik oldalról a szárnyával felkavarja a levegőt, ezáltal Momo-t repíti felétek. A rosszabb hír az, hogy Flavia közöttetek van, és mielőtt észlelhetné a bajt, Momo elsodorja. Azért van időd a kezedet előre nyújtva elkapni, viszont megállítani már nem tudod Momo-t, így elsodródtok a két lányhoz. Közel vagytok egymáshoz, ez pedig lehetőséget ad Briinah számára, hogy egyetlen csapással mind a négyőtöket szénné égessen. Épp készül a támadásra. Megpróbáljátok magatokat és a másikat is felkaparni, hogy időben távozzatok. Azonban nem lesz erre időtök. A halál szélén álltok és látszólag nincs ami megmentsen benneteket.
Masaki, te már akkor érzed, hogy baj van, mikor a két lányt sikerül egyszerre elsodornia. Elindulnál segíteni, de a lábaddal belerúgsz valamibe, ami hangot is ad. Lenézve pedig egy vörös békát pillantasz meg, melynek a hátán egy, a feje felé mutató háromszög van, ami szinte világít. Lehajolsz hozzá és mielőtt hozzáérnél egy szikra villan fel közöttetek. Momo kiáltására felkapod a fejed. Nagy bajban vannak. Te felkapod a békát, és a sárkány és a lányok közé állsz, hogy ha nincs is rá esély, akkor is legalább ne telibe őket találja el. Akár minden mindegy alapon. Lányok felnéztek a hősies Masaki-ra, aki mintha megállítaná a lángokat, hogy ne jussanak el hozzátok. Briinah befejezi a támadást te Masaki pedig elgyengülve hátra esel. Lányok, ahogy lehet megpróbálnak elkapni téged. A homlokodon lévő jel ismét felizzik, de most előtte egy vörös háromszög is megjelent. Értetlenül álltok a dolog előtt, hogy ez miért is lehet, azonban Masaki kezében elkezd brekegni a béka. Flavia az érdeklődésedet felkelti a kicsi béka, ami felé nyúlva, mintha valami megrázna. Mintha csak valami feltöltött dologhoz értél volna hozzá. Mindenki más láthatja, hogy a rázással egy időben Flavia homlokán is felvillan a jel és az ő jele előtt is megjelenik egy felfelé mutató narancssárga színű háromszög, ami vízszintesen el van felezve. Ő maga nem láthatja azt, így nektek, többieknek kell elmondani neki, hogy mi is történt vele. Azonban nincs időtök sokat csodálkozni ezen, ugyanis Briinah újra támad. Gyorsan szét szóródtok. Masaki úgy gondolod, hogy a jelnek és a békának valami köze lehet egymáshoz valamint annak, hogy nem sütött meg téged, és így a lányokat sem a sárkány. Azonban nem tudnál visszatámadni. Annyi biztos, hogy Amóra arca nagyon is komoly. A sárkány is erősen támad. Maya te eléggé megsérültél, és lehet arra kényszerülsz, hogy valaki segítségét kérd, azonban Karen sem valami fürge, meg a sárkány szárnya által kavart szélroham is messze sodorja. Egészen pontosan egy fának. Feltápászkodás közben valamire rátenyerelsz. Elég nyálkás és hideg. Valójában egy másik békát sikerült kilapítanod. Ez rózsaszín és egy kör alakú jel van rajta. Te is érezted a furcsa rázást. Meg is fogod a békát, még akkor is, ha alapvetően undorodsz tőlük. Eleinte vonakodsz, hogy megoszd-e a többiekkel ezt az információt, de inkább úgy döntesz, hogy érdemes ezt másokkal is tudatni, hogy nem csak egy béka van. Kiáltod a többieknek, hogy találtál még egyet. A többiek láthatják, hogy neked is megjelent egy jel a homlokodon, ami zöld színű és inkább Flavia jelére hasonlít csak fordítva, vagyis lefelé mutat.
Momo te pont úgy térsz ki egy csapás elől, hogy az egyik biztosan álló oszlop mögé rejtőzöl. Ekkor nézed meg közelebbről a jelet. Masaki fején lévő háromszögjelre hasonlít, csak az lefelé mutat. Felállsz és odaszólsz Masaki-nak, hogy a köveken ugyan azok a jelek vannak, mint ami a homlokán is megjelent. Maya te is hallod, és nézel a kövek felé. Öten vagytok és öt kőtömb is áll azokkal a jelekkel amik megjelennek, ha a békákat megfogjátok. Minimum két béka van, ami különböző színű és formájú jelet visel a hátán, ami arra enged következtetni téged, hogy bizony összesen három másik béka is van még itt, amit lehetőleg úgy kellene megtalálni, hogy ne ölessétek meg magatokat a sárkánnyal. Valamint az sem mindegy, hogy kinél milyen béka van, mert az feltűnik, hogy míg Masaki kezében a vörös béka egészen nyugodt, addig Karen küszködik, hogy a béka el ne szökjön tőle. Összeáll a fejedben a kép és ezt el is mondod a többieknek. Mondod is Karen-nak, hogy valószínűleg az a béka nem az övé, mert szökni akar. Látszik, hogy Amóra a szemöldökét is összehúzza, de mintha ez még mindig édeskevés lenne. Flavia még ha nem is füllik hozzá a fogad, meg legszívesebben az enyveskezűt a hátad közepére kívánod, de úgy tűnik, hogy csak akkor győzhetitek le a sárkányt, ha mind összefogtok. Ha segítetek egymásnak. Szükségetek van a másikra. Saját jeleteket nem tudjátok csak akkor, ha a másik megmondja. Nem kereshet mindenki békát, vagy mindegy alapon vághatja zsebre, ezért azt javaslod, hogy fogjatok össze, olvassátok le egymás jelét, és ha valaki megtalálja a másik békáját, akkor juttassa el hozzá. A békákat pedig vigyék oda a kőoszlophoz. Masaki mivel szerencsésen a saját békádat találtad meg, így te odaviheted ahhoz a kőoszlophoz, amin ugyan az a jel van. Ráhelyezed a békát, ami az alakzat közepe felé fordul, majd mintha valami led lámpa elkezd világítani, és a sziklán is vöröses minta jelenik meg, de az haloványabban világít, mint a főjel. Fejeden pedig egy korona jelenik meg, melynek a közepén egy vörös kő van. Érzed, hogy az erő áramlik benned, mintha végig égetne. A kezedet felemelve pedig a tenyeredbe lángot tudsz idézni. Mintha csak a tüzet tudnád irányítani. Így pedig akkor a sárkány ellen tudod fordítani a saját erejét. Miközben támadod meg is osztod a többiekkel, hogy mit is kellene nekik is csinálni. Amíg ők is megszerzik az erejüket, addig védeni fogod a hátsójukat.

 
(click to show/hide)

Karen, mivel nem tiéd a béka, de a Flavia fején lévő jel sem olyan, és Maya túl messzire van tőled, ezért inkább Momo felé igyekszel, hogy megtudd az ő jelét. Persze nem olyan könnyű az eljutás, ugyanis kettőtök közé csap a sárkány farka, de szerencsére csak a port kavarta fel, és csinált egy kisebb szántást a földbe. Momo, mikor Karen odaér hozzád, hozzáérsz a békához, ami megrázz, de neked is megjelenik a jeled. A béka szinte boldogan ugrik át a kezedbe, és mint egy kiscica dörgölődzik hozzád. Karen meg is erősítheti neked szóban, hogy azért, mert ő a tiéd. Meg is köszönheted, és mehetsz a megfelelő oszlophoz, és a békát ráhelyezve ugyan az történik ami Masakival, hogy neked is a fejeden megjelenik a korona, középen rózsaszín kővel. Téged is valami erő átjár, azonban a te kezedbe nem jelenik meg semmi. A sárkány felé fordítva tenyeredet, mintha meg tudnád zavarni a sárkányt. Masaki-t akarta célozni, de elvéti. Meg tudod zavarni a lelkét, szellemét és így elvéti a támadásait, így tudsz majd harcolni és segíteni. Maya te időközben rátalálsz egy újabb békára, valószínűleg az Flavia-hoz tartozik. Nem finomkodsz a markodból szökni akaró nyálkás lénnyel, és inkább Flavia felé dobod. Flavia, te el is kapod, és meg is köszönheted. Bár már jobban figyel a sárkány, és nem akarja a kőoszlop közelébe engedni téged. Elég ügyesen kikerülöd és sikeresen eljutsz a kőoszlophoz. Persze, többiek segítségére is szükséged volt egy kicsit. Megszerzed a koronádat, amiben egy narancssárga kő van és a levegő erejét. Így már nem repíthet el többé a sárkány senkit sem, mivel te képes vagy megakadályozni. Maya és Karen már csak nektek nincs meg a békátok. De már úgy érzitek, hogy nem is fogjátok csak úgy simán a fűben kutatva megtalálni. Van egy olyan érzésetek, hogy eldugták vagy bezárták a hozzátok tartozó békát. Maya azon gondolkozol, hogy a víz és a föld elem hiányozhat. Momo segítségét kéred, hogy segítsen az erejével meglelni a két békát. Momo, te nagy koncentráció segítségével megérzed a jelenlétüket. Az egyik egy távolabbik fa törzsében, ami a bozóttűz miatt elkezdett égni, de a béka nem hagyhatja el az odút, mert egy faágakból készült rács megakadályozza. A másik pedig egy kőtömb alá van beszorulva. Karen az utóbbi pont a tiéd, azonban egyedül biztos nem fogad tudni felemelni. Valószínűleg a többiek erejére lesz szükséged, hogy kiszabadíthasd. Vagy felemelni a kőtömböt, vagy szétrombolni. Utóbbit akár a sárkány erejét is kihasználhatjátok. Maya, míg a többiek tartják a frontot, addig te kiszabadíthatod a békádat úgy, hogy egy erősebb ütéssel betöröd a rácsocskát. Nem volt nehéz dolgod. Visszaérve ketten egyszerre szerzitek meg az erőt, és vehetitek fel a sárkánnyal a harcot. A sárkány egyre szorultabb helyzetbe kerül, ám mégis hiba lenne alábecsülni. Egyre nagyobb erőt mozgósítva támad rátok. Amóra arca dühöt mutat, de nem avatkozna bele a történésekbe. Még mindig azt hiheti így sincs esélyetek legyőzni. Meg kell mutatnotok, hogy igenis van miért aggódni, ugyanis ezzel az erővel felszerelkezve képesek vagytok rá. Le kell győznötök mindenféleképpen a sárkányt. Ez lehet Amóra legerősebb szörnye, és ha legyőzitek, akkor valószínűleg kijuthattok innen.
 
Le kell győznötök a sárkányt!!

(click to show/hide)

.

Határidő: 2016. Január 10.
Post sorrend: Nincs


.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Jan. 13, 01:20:58 írta Eliana del Barros »

Karakterlap

Sachiaru Masaki

Eltávozott karakterek

Ügyeletes tajparaszt

Szint: 17.

Lélekenergia:

60% Complete
85 500 / 100 000

Hozzászólások: 167

Hírnév: 10

Infó

Tárcában: 54 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
mandarin sárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
madafaka I'M awesome!

Post szín:
#ffcc00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Átok a fejemre - próbajáték
« Válasz #61 Dátum: 2016. Jan. 10, 02:15:31 »
A díszes kompánia rohadtul lepacsizta, hogy akkor közösbe górjuk a szajrét és elügetünk a naplementés cifrafosásba. Már csak az a szottyadt Arranka puffogtatta a chilis bab rakétákat, mennyire kurvára nem akar a keverék szukával spanolni. Hát, nekem aztán baromira elszelelt a szondám mellett ez a pláza picsa hisztérika. Be kell neki nyomatni sallert jobbról, meg másikat balról, hogy kurvára zsibbadjon a törődéstől, utána zúzhattunk a fenébe! Annyira baszottul mindegy volt mennyire rühelljük, vagy kapnánk szét a szomszédos csóri retiküljét a greenpeace bio humuszból összekapart trágyadomb oltárán. Ha innen le akartunk pattanni – már pedig nekem marhára dugig volt a húsos lepényem a szabadalmaztatási patáliával -, akkor turházzunk magasról a kinek, mennyire csili meg vili a szilikon bögye póttincs szaggatásra! Virnyíkolhatnak egymásra a baromfi csirkék, miután az elcseszett világunkban döngetjük a rézveretest!
-Mucilik! Toltok retkes iszapmecset odaát! Míg kikaparjuk magunkat ebből a fertőből, tegyetek lakatot a botox-szal túllőtt kacsacsőrötökre és passzoljátok bankba a szilvás bukta receptjét!-
Baromira ajánlott postagalambbal vágtam hozzájuk, hogy vegyék a NASA jelzést és ne zendítsenek rá egymás képének kidekorálásához, mert, lehet hullára elföldelt az állapotom, de marhára szétkenem mindkettőt tépőzáras bibircsóknak, hogy ott viríthasson Aroma valagán, ha innen nem vánszorgok ki még ebben az elcseszett életben! Az más kérdés fecni, hogy Zümi is rázendített jóságos szamaritánus szeretetszolgálatként osztogatni a leprás tuskóinkat. Letolta az egyenletet, hogy baszottul nem kell nekünk mindegyik varázs fityula. Három cucc tök felesben lézeng az éterben, amit átcsűrhetünk az ásós Görcs kapitánynak, meg a belassult szmog felhőnek.
-Tapsi Hapsinak kurvára jár a keksz!- Kacsintottam a hidrogénnel kezelt tepsis vacsira. Bementette a picsámat az instant dögléstől. Alap, hogy járt neki a csere fikusz. A másik zakkant koponya manusról fingalmatos gázmérgezésem se kóválygott a beleimben, de azt rizsázták Zümmerék, hogy az a fogyatékos csődítette őket ide. Akkor meg nem lenne kóser, ha lecsusszanna a tetves jutifalat szórásról. Felőlem rohadtul csapathattuk a keresztül kasul szétszórós bizniszt.
-Dicsak buksi kútja! Há, csak nem Sadako mászott vissza?! Még valaki?-Forgattam be kibaszott agybajosan a lepénylesőimet, még ez a rasnya szelence hajhász is becsörtetett osztani a szent atya gatyájának szám kombinációját. Baszottul tele volt már a puttyonyom minden labirintus kellékesnek rohadtul fontos lett betolni a pofáját. Kurvára tempósan kevertem a botmixert a csülkeimmel, hogy vergődjünk keresztül az elcsöppenéses szájtépést, meg kibaszott uncsi történelem lecsót, csak passzoljuk a öt centeseket és kaparjuk ki magunkat a pöcegödörből.
-Neh! Még, hogy Gandalf vészmadár, baszod!-Villantottam be a középső ujjamat a nyerítő görcsöt kapott fekete liknak. -Neked is megrohadásban gazdag, új esztendőt, mérges szömörce!-
Skubiztam a csiribával buheráló szektát, hogy mit durrantanak a befőttnek hagyott szutykos fecnikből. Marhára odacsaphatták az arany protkót, mert kurvára átmosódtunk a nemzetközi beszarató zöld hasú családosan trágár vállalat medencéjében. Baszott vaku villantással csoszogtunk át a következő terepre, ami rohadtul legyalulta az összes létező ellenálló kapszulámat. Alig passzintottam a surranóm talajhoz, olyan strike, ha nem sztrók beficcenéssel szublimált el a házi vérebem kinyiffanás gátló bogyója, hogy azt hittem keresztbe fordult gülükkel borulok be a papper saruja elé, aki kapásból tolhatja az utolsó vakerját, mert, hogy megpusztulok a szenvelgéstől az hót ziher! Kibaszottul csettintésre mukkant meg az összes zsigerakasztó képletességem, szal olyan kemotox-ot nyelt dögZoliként szédelegtem be kapásból hadosztály tolongott a triplára szaporodott Aroma zsindelytetős sárkány pecérből!
-Bassza meg!-Nyögtem be rohadtul végelgyengülésben hörgő nyuggerként. Az gatyával fixált tasakos tesztoszteron, még baromira nem falcolhatott le a nyálzó terminátorom. A mocskos seggdugója a koponyámban szörcsögött, hogy ehhez kurvára semmilyen távoltartási határozata nincsen. Gebasznak globális ózon katyvasznak kellett lennie, hacsak nem speckósan nekem tolta be a seprű idomár maca.
-Mindenki bekrepált, vagy csak az én képemre aggattak pankrátor-gátló tapaszokat? Neh! Hókuszpókuszos karatézást menni benyomni, vagy szoptuk?-
Kibaszott rinyák baromira nem tuszkolták lentebb az agyvérzéses ténfergésem. Marhára betoszták a Parkinsonos tata totyogást a menümre, szal tőlem kurvára nem kunyizhattak felszabadulás jegyeket. Baszottul elherdáltam a maradék energetikámat arra, hogy zagyváljak, járassam a gógyimat és kurvára kiegyensúlyozzam az állás rohadtul bonyodalmas művészetét. Az felcseszte a gyomorsavam, hogy iderittyentette becci véren plasztikusra edzett pofázmányát Aroma és bónusz extraként nyakunkba hányta a termetesre duzzasztott pincsi pikkelyesét, de ki volt csulázva, hogy bemoccanjak.
-Azt a népművészeti agyagedényről lekoccant, kötőanyagban hiányos csészének az elfuserált vegyvédelmi kéziszótár tartalomjegyzékét olvasná fel valaki ennek a ringyónak, Hanuka után két héttel!-Szippantottam hólyagosra a rohadt huzatosan szelelő mellkasomat. -Valakinek nincsen egy leprás Szamár farzsebben?-
Túrtam bele kurvára felcseszett idegzettel a sérómba. Ekkor még az a homokos tengerpartról ideszakadt strandpapucs szökevény is körbe dongta a kibaszott picsámat. Majd pont a saját valagamról papoltam! Kül, meg, melyik tanyáról beszippantott fatuskó képzelgi azt, kurvára komolyan vakeráltam a tippem. Nem vágtam, minek sündörög a privát zónám határvonalánál, de kezdett tőle rohadtul berándulni a szemellenzőm.
-Mi a frászt szimatolsz itten, Rintintin?- Csekkoltam kurvára dagadó érrel a homlokomon. Ezerrel készültem beoltani a Mosómasát, de a pikkelyes kohó nem bírta a feszkót és bedurrantott a társulat közepébe. Mindenki kurvára kitekert nyakú fattyúként reppent a szélrózsa minden tetves irányzékába. Nekem rohadtul nem lézengett tángáló fröccs a puttonyomban. Görcsölt, égett, lüktetett mindenem, kár, hogy nem a tenyész gombáktól. Tropa voltam és úgy szúrt az oldalam, majd bokán csurrantottam magam. Ezzel osztán még a gyökkettővel levitáló sóder kavics is padlóra vág.
Baszottul nem csordogálhattam bele a Bud Spencer babfőzelékbe. Sajtoltam egybe az energiákat, hogy valamit odatoljak, amikor nagy a katyvasz. Addig baromira járókeretre függesztett csövesként botorkáltam fedezékbe. Onnan csekkoltam, mit szenveleg a szefós brigád, mert, hogy atomosra kozmáltak az rohadtul biztos volt. Azért ezerrel kushadtam a terepet, mivel kaszálhatnánk ki Eragon csülkeit, vagy milyen tripla axel-lel durranthatnánk kurvára képem a druida lak alapzatával. Mán ezerrel ráfeszültem a tetves mérnök cécóra, amikor Paff a sáfrány rázendített felhőkarcolót építeni a tulkokból. Gyűrte felfelé a kályhát, hogy majd baszottul kiönti a csitriket.
Baromira kampec, ha telibe trafálja a gyopszikat, úgyhogy kurva gigantikus káromlással szippantottam be a „kurvára kemény vagyok” tapaszom, aztán ezerrel botorkáltam a napalm sugárból kikotrásra. Rohadtul nem vettem kuponra a vakerom, de baszottul belebikáztam valamibe a leprás susnyásban. Egy szottyadt varangyos evezett a gedvában. Ha már ott ette a penész, nekem baszottul nem lézengett fegyóm és talán az emeletes zsiráf fosik a tetű méretű rasnyaságtól, vagy csak hozzá csűrhetem fele anyázási célzattal, hát bezsákoltam. Vonyító frásszal spékelt hideglelést kaptam a gusztustalan Tiana-tól, még azt is behaluztam kettőhúszt állított belém. Annyi a kőbe gravírozott tény, hogy én le nem smárolom! Nincs az a halódási kényszer ráfanyalodjak…
Kibaszottul begyűrtem a hónaljam alá. Ettől még rohadtul lekéstem a berongyolást. Én vakeráltam, hogy cseszettül be vagyok zombulva, de legalább banzáj előtt arrébb tosszantottam McFresh duóját. Passz, mennyire úszták be a szopást, mert az én göthös pofámat frontálisan bedarálta. Fellőtték a kurvára szemellenzős elfetrengést, aka baromira kómázott fószerként hörögtem. Aztat alapon neszelő hallójárattal kikapartam, hogy olyasmiről vakerálnak villogott a képem, meg a varangyos kurvára spancim lett, mert nem kolbászol el a tetememről.
-Dikk, itten koslat az Aang suhanc!-Böködtem rohadtul szedált koponyával a led égősorral felszerelkezett zsebkurkászra. Kurvára betépett és kibaszottul sík fogyatékosra vert csövesként hempergőztem a gyepen, hogy összébb gereblyézzem a maradék agysejtem, ami még a gógyimban lézengett.
-Kurva nagy csoda történt, vazzeg!-Köptem rá a szitura rohadt vörös pacát.-Ne nézzetek! Én marhára tropa vagyok, csak a kurutty cimbim tolhatott humbukot. Nekem is fényszórós a pofám?- Pattintottam le, majd zendítettem rá tapernyászni kibaszott elszánt gyökérként azt a gusztustalan tetvedéket.
-Nah? Van difi?-
Odagórt vernyogás baszottul nem zuttyantott spanyol viaszos üllőt a képemre, de legalább kihámoztuk a leprás szénakazalból, hogy több jelzéssel nyomulunk. Böktem volna, hogy ez cseszettül izgi, de szarra se ténfergek vele, mert az a krákogó légyzabáló lópikolót se turbózott rajtam. Ugyanúgy lefölözött zsírpacaként díszelegtem a menetszélben, miközben az a retkes Szmaug tovább köpte a tüzet.
Kraft mentesen, csak kezeslábasba szorult gorillaként másztam le a színről. Becsusszantam egy korábbi rongyolás kráterébe és onnan osztottam a kurvára hasznos drukker hüvelykmatyi villantásom. Baszta az idegrendszerem kurvára feleslegesen lézengek a katyvasz közepén, de döglődő célpontként marhára nem érnek velem semmit. Arra, azért ezerrel rátapadtam, hogy kukkoljam a szitut, aztán spilázzam tovább az infó cafatokat egyik véglettől a másiknak.
-Túrjon mindenki chipezett békákat, bakker!-
Vonyítottam a szaros kispadról, miután sorjában gyulladtak fel a fáklyák. Zümi ezerrel osztotta a szentséges állapotot, hogy valszeg személyre szabott varangyok tespednek a dzsindzsásban. Aztán már McFresh is rohadtul rácuppant a témára. Rám lőtte a palack postát, hogy felé vonszoljam a valagam, mert ott virít az én billogom. Mással úgy se csaphattam mentőövet a WWF aktivistáknak, csak, ha lecsekkolom mi az észeki zúzmara spórája szagosodik, miután odazarándokolok.
Baszottul elzúztam, mit kamuzok, elkezdtem vonszolni a pofámat McFresh bunkijához. Körbeténferegtem a leprás tákolmányt, aztán rádúrtam brékelőt. Kurvára nem vágtam mi szambázik be, de azt már baromira csíptem, hogy pislantásra visszatántorgott a nitróm. Felpöccintettek a tetves konnektorra, mert marhára éreztem keresztül poroszkál rajtam az energia. Passzoltam honnan csörtetett be, de erre, meg a likas tüdőmre tolnom kellet egy kibaszott bűzrudat.
Ezerrel kotorásztam a kátrány szállítmányom után, hogy rohadt stílusos cifra mákos káromkodással csattoghassak vissza a cincálási mezőkre, de, abban az elcseszett pillanatban bepöccintettem a gyújtót, akkora lángcsóva pukkant ki, nikotin csík majd kificcent a képemből. Baszottul nem vágtam mi a szar ez, de ugyanezt tolta második próbára. Szal, valamit buheráltam Calcipher krapekkal.
Több oldalvonalas ténfergés se kellett, hogy kurvára széles vigyorral rongyoljak a csoportosulást szadizó pikkelysömör elé. Rohadtul a bepöccintett gyárkémény és gyújtó kombóval pörköltem oda a gyík csülkére, hogy kuksizzon az én jelzőfényekkel kiveretett pofázmányomra.
-Szóródjatok spermiónék! Csűrjétek fel a kuruttyolókat a nyársra! Addig kurvára nyaggatom, Toothless-t a viking burgerről!-
Belőttem a cseszett profilom, hogy redvás gépfegyóként sorozom leprás tűz bombákkal. Hátrébb akartam szorítani az ocsmány sonkáit, minél távolabbra poroszkáljon a köveknél matató csicskáktól. Ahogy szarakodtam a non-stopra állított tűzcsiholással, lassan bekocogtatott a leprás felismerés, hogy a környéket felperzselő lángokat is tudom moccantani. Ebből kongatott be a kibaszott hozsanna, hogy, ha a retkes melák kazán azzal szórakázott minden szutykot bezúz gyújtósnak, akkor én kibaszott előzékeny tahóként felkaparom az egészet és kurvára egybefüggő szőnyegként zakóztatom rá, véletlen se csövezzen közelebb. Ezzel az volt a para, hogy ekkor meg felszambázott a cseszett légtérbe. Suhintott egyet a kibaszott csirke szárnyával, ami bolhafingként oltotta el a tüzemet és tosszantott méterekkel arrébb, hátha nem zúztam még be a bal lábujjam…
-Hogy a gecibe halad Bolygó kapitány idézése?-Kurjantottam a népekhez, hátha valaki ráharap a ropi csomagomra.-Tempózhatnátok! Mushu kezd bepöccenni! Én tom akasztani a lángszóróját, csak be kéne lassítani, meg a szárnyát KFC-be előfizetni pácolásra!-
Dobtam hátra a nyálgép rizsámat, hátha becsörtet az extra tartalék, mielőtt rohadtul beborulnék a sírgödrömbe.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Jan. 10, 02:18:11 írta Sachiaru Masaki »
× Somnus ×

(click to show/hide)

Karakterlap

Flavia nella Sinestesia

Eltávozott karakterek

Tres Espada

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
30 400 / 45 000

Hozzászólások: 33

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 12 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Aranyssárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Mottó:
A lopni olyan csúnya kifejezés, én csak megtaláltam!

Post szín:
#856a89 // #e8d2f9


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Átok a fejemre - próbajáték
« Válasz #62 Dátum: 2016. Jan. 12, 17:40:42 »
  Flavia megborzong, még a gondolatra is, hogy olyasvalakinek nyújtson választ, aki holmi tolvajkezűeknek segít. Ostobának tartja a lényt. Hát megfigyelés nélkül nyújt segítő jobbost valakinek, akit nem is ismer? Ki nem állhatja az ilyen szánalmas létformákat, nem is hallgatja tovább, tüntetőleg fordít hátat neki. Óriási gondja ecsetelésére már csak kényszerből, fél füllel figyel. Jobban érdekli Maya véleménye a kialakult helyzetről, hogy ő miképpen is határoz. Tovább mennek? Maradnak? Nem mintha akadna más választás számukra.
  A fehér szőrpamacs pattogása pimasz vigyort idéz arcára. Flavia csalafinta tekintetében egyértelműen eljátszik a gondolattal, hogy kimondja a tapsifüles jelenlétében azt a bizonyos tiltott szót. De az is megfordult benne, hogy a hüllők egyikét éppen akkorára idézi meg, hogy akár jól lakhasson a szőrgolyóval. A kígyók szeretik a nyulakat… megenni. Ráadásul oka is lenne rá! Amóra csatlósai nem különbözhetnek a boszorkától. Ennek tudatában pedig kész lett volna megsemmisíteni a zsebállatot. Az apró shinigami lányra egy megvető pillantást küld, amint meghallja, hogy Amóra egy emberével szövetkezett. Mint mérges kígyó a prédájával szemezve járja körbe a lányt.
  – Honnan tudjuk, hogy velünk vagy szívem szottya? – kérdezi a halálisten leányzótól. Zanpakutou nélkül nem ítéli kifejezetten érdekesnek, vagy éppen használhatónak körükben. Akár el is fogyaszthatná, amúgy is éhes! Mikor közli, hogy a kijutás élteti, megelégszik a válasszal. „Az ellenségem ellensége a barátom” – emlékezteti magát. Feltételezi, a halálisten leányzó mindössze kihasználta a helyzetet, hogy a nyúl idevezesse az útvesztő közepére.
  – Flavia semmiképpen nem fog összedolgozni Enyveskezűvel ˇ^ˇ – bök rá az említettre. Visszahúzza a kezét, melyben kitartotta az aranykarikás tekercset. Ezzel a kijelentésével le is tudja az osztozkodást ügyét. Nem kíván semmiben sem együttműködni a nővel. Nem fog verekedni, ahhoz semmi kedve sincsen most. Azonban ha elegendő tekercsük van, hogy ezt elkerüljék, hát használják ki! Nem is habozik ezt közölni a társaságnak. Örömmel megosztja tekercsét a csapat összes többi tagjával, de tolvajokkal nem üzletel.
  A költeményre prüszkölve reagál, a naiv gondolatokat sorokba szedett illető társasági körében biztosan nem voltak rablók! Ha lett volna, akkor máshogy áll a helyzethez. Örülhet, amiért ilyen szerencsés. Nem látja esélyét, hogy összedolgozzon egy tolvajjal, főleg akkor nem, ha erre vágyik a boszorkány.
  – Ez kicsit ellentmondásos Kitty kedves – szólal meg az ismerős lány szavait hallva. – Hiszen nekünk azt mondtad, hogy örök játékra kárhoztatod a vesztest – emlékezteti szavaira. Ha egy lélek testetlenül be lenne zárva abba, (a Flavia számára roppant érdekesnek talált kapszulába), akkor biztosan nem nyújtana túlzottan érdekes társaságot az illető.

***
  A helyszínváltás már nem éri meglepetésként, sokkal inkább belefáradt a dologba. Mikor megpillantja Amórát már idézni is meg hű társait, a hüllőket, hogy a boszorkány arcáról letörölje azt az idegesítő vigyort. Meghökken, amikor tapasztalja: erre nem képes.
  Homlokát ráncolja tanácstalanságában, nem érti, miért nem teljesítik akaratát a kígyók, melyet reiatsujával képes megidézni. S miért nem érzi maga körül a lélekenergiáját, mely rendszerint átitatja testét?
  Ez a helyzet Flaviát roppantul idegesítette. Tekintete szikrákat szórt, miközben a boszorkát méregette. Csupán egy pillanatra vesztett haragjából. A zöldes fényben felbukkant apró sárkány keltette fel érdeklődését. Vajon hazavihetné?
  Sajnálatára hamar megkapta a választ, eléggé kicsi volt az esélye annak, hogy hazavigye a szárnyas fenevadat, miközben képességei egyikét se tudja alkalmazni. Pedig teljesen megbabonázta a lény szépsége és misztikussága. De leginkább azután vetette el hazavitelét, amikor látta a bömbölő sárkányt Amórának hízelegni. Véleménye kinyilvánításának céljából kiöltötte a nyelvét. Azonnal kívánt valamit helyette! Vágyai beteljesülése érdekében pillantott körbe a társaságon, valami drága dolgot keresett, valami egyedit, valamit, ami másnak van és neki nincs.
  Észrevétlenül somfordált oda a nagyhangú férfihoz, hogy nadrágjának zsebében tegyen kutatást, mégis miféle kincset rejthet benne. Mikor a kezébe akadt a műszaki mütyür darabkái, felvont szemöldökkel forgatta meg azt kezeiben. Megnézte jobbról is, balról is.
  – Fegyvertelenek vagyunk drágaság! Flavia csak használható eszközöket keres a nagyra nőtt bébisárkány ellen – tájékoztatja arról, hogy mégis mit művel, amikor számon lett kérve cselekedete. Ha nem is a sárkány ellen, a távhívó eszköz darabkáit mégis eléggé érdekesnek találta ahhoz, hogy újrahasznosítsa őket.
  Talán nem a megfelelő pillanatot használta a kincskeresésre, ugyanis a sárkány nem lacafacázva kihasználja testi fölényét. Flavia nem tudja irányítani mozgását a levegőben a Luftfararen nélkül, így elsősorban a landolásra koncentrált. Harci tapasztalatai miatt ismeri az esés praktikáit, így tudja, miként kell talajt fognia úgy, hogy ne törjön el keze-lába. Azonban a lángokkal így sem birkózik meg. Érzi, ahogy haja enyhén megperzselődik, kellemetlen szagokat árasztva magából. A hőség miatt kiveri a víz.
  Egyetlen pozitívum, amit lát a helyzetben, az a landolásának a végeredménye. Tisztességesen ér földet, úgy, hogy kárt nem lát belőle. Már éppen elégedetten porolta volna le ruháját, mihelyst a fél térdre ereszkedett helyzetből feltápászkodott. Arra nem kifejezetten számított, hogy részben a halálisten lány fogdmege lesz. Éppen, hogy észrevette a szeme sarkából felé érkező leányzót, kit maga elé kitartott kezeivel fogott meg, nehogy eltarolja őt. Egyensúlyát azonban nem tudta megtartani a végletekig, hátra esett végül. Meri remélni, hogy a halálisten lánytól minimum egy köszönetet kap, mielőtt kedve támadna elfogyasztani reggelire, amiért kizökkentette őt.*
  Persze vannak pillanatok, amikor a hálálkodás ráér. Flavia ezt a helyzetet is annak ítélte. Megélt már pár dolgot, és hát nem látta bölcs dolognak, hogy Amóra legújabb játékszerét alábecsülje, vagy éppenséggel megvárja, míg ropogósra süti őket. Így hát kérdés nélkül ugrott talpra, s ragadta meg a lány kezét, majd rántotta volna arrébb a sárkány tüzétől. Ha nem fűtené kíváncsiság a shinigami lány lélekölőkardja iránt, akkor nem lett volna ilyen kegyes. Azonban ha most meghal, semmi esélye se lesz megismerni azt a fegyvert! Már pedig nem szalasztana el egy ilyen lehetőséget. Azonban kezdett egyértelművé válni, hogy a tűz hatósugarából nem fognak időben kiérni. Érezte a visszahúzó erőt. A halálisten, kit megpróbált kirángatni a tűz elől, megbotlott. Semmi kedve nem volt Amóra ostoba játékai miatt meghalni, még kevésbé ily’ módon, de a halálistent sem akarta elveszíteni, hisz mi lesz így a zanpakutoujával? Vonakodva állt, toporgott egy helyben. A saját bőrét mentse csak és hagyjon kicsúszni a markából egy drága kincset?
  Gondolataiba olyannyira belefeledkezett, hogy minden bizonnyal sült húsként végezték volna, amennyiben az értékes zsebeket őrző eléjük nem ugratott volna, békával a kezei között! Flavia tekintetét azonban nem a brekegő állat vonzotta eleinte, hanem a különleges értékeket rejtő zsebek másik fele. Az egyikben már talált érdekes dolgokat, vajon a másikban is lel felszabadítani valót? Kíváncsiságtól fűtötten nyújtotta ki kezét, hogy megvizsgálja a másik zseb tartalmát, ahol újabb alkatrész elemekre akadt és egy öngyújtóra. Utóbbit visszacsúsztatta, kinek kell minden sarki közértben kapható ócskaság? Még a felszabadulsát sem érdemli meg. Azonban a maradványokat felcsillant szemekkel vette magához és ámultan nézegette őket.
  – Ez még fontos lehet! Flavia megőrzi neked kedveském – tudósítja a darabkák elkobzásának miértjéről. Ekkor veszi észre a férfi homlokán lévő mintázatot, melyre a shinigami leányzó is felhívja figyelmüket. Tetszik neki... nem lehetne az övé? T^T Vágyakozása közben csupán egy kósza pillantást vet a brekegés hangjának az irányába. Érdeklődve pillant le a lényre. Szemöldöke felszalad meglepettségében, hisz ugyanazt a mintát vélte látni, mint a férfi homlokán. Ha kettő van belőle, az egyiket csak nem sajnálják tőle! A varangy felé nyújtja kezét, de amikor az megrázza, felszisszenve kapja el tőle a felszabadító tenyeret. Hát így kell bánni egy jóakaróval?
  – Ez nem volt szép, szívem szottya! T_T – dörzsöli megrázott kezét. – Honnan szerezted ezt, drágaság? – vizslat a férfi irányába, ki a markában szorongatja az elektromosságot vezető varangyot. Értetlenül állt a mutogatás előtt, hisz ezt nem illik! Ok nélkül egyáltalán nem. Flavia homlokát kezdi tapogatni, nem érti mi ütött a többiekbe. Netán koszos? Van ott valami érdekes? Ha még a füle mögé mutat, értené, vaj van mögötte (ezt gyakran mondogatják neki), de a homloka…?
  A homlokát érintő jelet nem tudja hová tenni. Meri remélni, hogy nem a boszorka átka súlyosbodott.
  Többiektől odébb keveredve próbálja elkerülni a sárkány újabb csapásait. Időnként nem sikerül állnia a próbát, s nem landol túl simán. Ruházata megperzselődött, éget szagot ereszt magából. Miközben a sárkány tűzorkánjait és csapásait próbálgatja elkerülgetni, fél füllel hallgatja a diskurálást a békákról és a jelekről. Logikus feltételezésnek tűnt számára, hogy a mindenkinek van saját békája, hiszen a csodazseb tulajdonosánál lévő varangy megrázta őt. S állítólag valami minta jelent meg rajta ennek hatására, méghozzá ugyan úgy a homlokán. Ha csak nem egy megkésett áprilisi tréfának szánták ezt a többiek, ami óriási nagy ostobaság lett volna részükről.
  – Mindenki mondja el a másiknak, hogy milyen szimbólum jelent meg a homlokán – szól oda a többieknek, miközben igyekszik kitérni a sárkány csapása elől. – És drágaságaim, juttassuk el a mintás varangyokat ahhoz, akinek a szimbóluma megegyezik vele. Aztán vigyük a kőoszlophoz! Talán az oszlopok segíthetnek véget vetni ennek az egésznek!
  A Maya által dobott békát elkapva, egy gyors pillantást vetett még felé.
  – A te mintácskád fejjel lefelé néző háromszög, kedveském– újságolja el neki, mikor sikerül elcsípnie a homlokán lévő mintázatot. Figyelmét a kőoszlopokra fordította, emiatt a sárkányra kevésbé koncentrál. Éppen, hogy sikerül odébb vetődnie a varanggyal együtt a sárkány hosszú karimai elől. A tanult harcművészetének hála könnyedén siklott félre útjából, még az utolsó pillanatban is. Miután meglelte a varangy helyét és elhelyezte a brekegőt, csodálkozva tapogatta meg a fejére került koronát.
  A sárkány által keltett légáramlatot valahogyan másképpen érzékelte, mint eddig. Amikor a fenevad megpróbálta felkapni azzal, hogy méterekre taszítsa, Flavia megvetette lábait. Lágy mozdulatokat tett a levegőben, mintha csak elvezetné testén keresztül a chit, mintha visszanyerte volna lélekenergiája felett az uralmat! Ugyanis úgy érezte, hogy a körülötte lévő légáramlatok a kezében vannak, mintha az övéi lennének. Pimaszul elmosolyodott, tett egy próbát. A légáramlat teljesítette elképzeléseit, a földhöz tapasztotta és az erős széllöketet visszaküldte feladójának. Ha lett volna egy szabad perce, lopva Amórára nézett volna, hogy lássa, mégis hogy tetszik neki ez? Mit szól ahhoz, hogy hűséges kutyáját sarokba szorítják?
  Flavia tovább próbálkozott, hogy megismerje ezt az erőt, feszegette a határait. Mikor ráébredt, hogy nem csak magát tudja a földön tartani, hanem másokat is, kifejezetten hasznosnak találta. Ha ezzel előrébb tudja segíteni a varangyok helyére rakását, akkor nem habozik segíteni. Amóra feldúlt szemeibe akar nézni, kérkedni, hogy nekik így, fegyvereik és képességeik nélkül is sikeresen helytállnak. Amikor Maya megpróbál hozzáférkőzni saját varangyához, készségesen fordul segítségére, először megpróbálja a tűz körül kioltani az oxigént. Ha a levegő engedelmeskedik neki, akkor talán ily’ módon is van felette hatalma. A bozóttűz terjedésének megakadályozásával könnyebben hozzá tud férni Maya a varangyhoz. Ha nem sikerül ekképpen eloltania a lángokat, akkor csupán annyit tesz, hogy a sárkány által keltett légáramlatokat visszatartja, hogy legalább ez ne akadályozza a békamentő hadműveletet.
  Amikor mindenki hozzájutott a saját koronájához, Flavia már nem érezte az övét olyan egyedinek. A levegővel való játék Luftfararent idézték számára, s a Légi Vándor hiánya már igen komoly fokra kezd duzzadni lelkében. Vissza szeretné kapni, s immáron belátja, hogy Amóra újabb játékának kiütése nélkül ez lehetetlen. 
  – Flavia megpróbálja megakadályozni a repülésben, hogy ne tudjon legalább ilyen módon mocorogni. Használjátok ki, drágaságaim!
  Nem kifejezetten lelkesedik azért, hogy egy sárkányt kell móresre tanítaniuk, amiért a boszorka ostoba játszadozásában részt kell vennie. De legközelebb ez a nemes lény jobban megválasztja uralkodónőjét – gondolta. Habár megfordult Flavia fejében, hogy felszabadítja a sárkányt. Feltéve, ha egybe marad, hiszen biztos benne, hogy a többiek kihasználják a kiskaput, amit add, hiba lenne, hogyha nem. Hiszen akkor fölöslegesen tapasztja a földhöz őrjöngő vadállatot.

*Nem lett volna karakter hű, ha csak egyszerűen beugrott volna Maya-Karen duó és Momo közé. Remélem nem baj, hogy Flaviához igazítottam ezt a jelenetet.


(click to show/hide)
Zanjutsu: 11 pont Hakuda: 13 pont Hollow k.: 14 pont Sonido: 12 pont Resurrección: 20 pont Hierró: 14 pont

(click to show/hide)

Karakterlap

Chizuki Mae

Vaizard

Hadnagy

5. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 171

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 4 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A szépség csak a bőr felszínéig tart, a mocsok viszont csontig hatol.

Post szín:
#5C3B87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Átok a fejemre - próbajáték
« Válasz #63 Dátum: 2016. Jan. 16, 22:49:34 »




Megesett a szívem a lényen, amivé hosszú raboskodása során alakult a férfi, de szabadulásának gondolatára csupán láthatatlan teher nehezedett vállaimra. Ha már valóban nem önmaga ez a lény, elvesztette minden ép gondolatát s puszta árnyává vált önmagának, mi értelme lenne kiszabadulnia innen? Halk sóhajt hallatva fontam keresztbe karjaimat, miközben figyelmemet kissé taszító, groteszk küllemére fordítottam. Réveteg elméje kétségeket keltett bennem: Látom ugyan jó szándékát, kedvességét, de odakint, a való világban darabjaira tépnék.
- Tessék.- Nyújtottam Svanto felé némi keresgélés után egy névjegyet. Fehér papíron sötétlila betűk, szerény díszítéssel. Az értetlen tekinteteket látva halkan megköszörültem torkomat és előrébb léptem- mindeddig kifejezetten a háttérbe húzódva szemléltem az események folyását. Nem volt olyan helyzet, mely annyira kiélezett lett volna, megkövetelje közbelépésemet. - Ez az elérhetőségem. Tudsz még olvasni?- Pillantottam Svantora, majd Bojtosra. utóbbi képességeiben jobban bíztam annak ellenére is, hogy egy nyúl volt.- Az Emberek Világában, Karakurában… Keressetek fel, ha arra jártok. Tudok adni otthont. - Képtelen voltam elképzelni, hogy sikerülne megtalálniuk az otthonukat, hozzátartozóikat… Vagy ha mégis, visszafogadnának-e maguk közé egy szörnyeteget?
Kitty megjegyzéseit nem kívántam kommentálni, félő volt, hogy olyan megjegyzést tennék közzé, amit később megbánnék. Túlzott indulatosságomat így is nehezemre esett kontrollálni, felelőtlenségem pedig csak rontott a helyzeten. Maga a szöveg nem jelentett számomra mást egy egyszerű, sablonos győzelemnél, amit a sötétség fölött aratott a fény. Tekintetem Masaki felé tévedt, amikor felragyogtunk, s már szóvá tettem volna, de abban a pillanatban, hogy szólásra nyíltak ajkaim, megszűnt körülöttem a világ és egy teljesen másik területre tévedtünk el.
Továbbra sem éreztem teljesnek magamat kardom nélkül, már pusztán a hiány gondolata is elegendő okot adott a nyugtalanságra, s arra, képtelen legyek elvonatkoztatni a tényről, fegyverem nélkül fél-lénynek éreztem magamat. A kénköves poklot kívántam a boszorkánynak s magam esküdtem meg, eljuttatom oda, ha más nem teszi. Az erő, amit képvisel gonosz, élvetegen kacag másnak okozott kínok sokaságán… Nem vagyok ugyan följogosítva az ítélkezésre és az öncélú igazságszolgáltatásra sem, de nem nézhettem azt, ezt tegye másokkal. Vagy gyermekek lelkeit vegye el…
- Repesve várom kreativitásod megnyilvánulását.- Ajkaimra ráfagyott a gúnyos mosoly, amint megláttam a lángban szunnyadó parányi életet. - De édes!- Csillantak fel sötétkék íriszeim, arcomra kiült a tűz iránti lelkesedés, s a sárkány látványa is dobott az élményen. Mit meg nem tettem volna azért, hogy legyen egy saját sárkányom! Tekintetemet képtelen voltam levenni az élőlényről, még akkor sem, mikor nevének hallatán felüvöltött. Logikusnak tűnt számomra, hogy kidout idézzek meg a lény láncra verésének érdekében, de falakba ütköztem. Immár nem csupán kardomtól fosztottak meg, hanem képességeimtől is. Újra próbálkoztam a hangtalan kidou idézéssel- saját képességeimben eleve biztos voltam, de nem hittem el hogy Amóra ilyen szinten játszana unkorrektül.
- Menekülj… - Vetettem halálosan nyugodt pillantást a boszorkányra, miközben félreugrottam egy gyilkos csapás elől. A lendületet levezetendő bukfenceztem is a földön, majd egyenesen állva, talpra érkeztem. - Meg foglak ölni.- Nem óhajtottam, áhítottam, kérdeztem, kijelentettem. Ekkor emelkedtem el a földtől- a környezet változása hamarabb jutott el tudatomig, mint maga a fájdalom. Hiába akartam reaitsut a lábam alá gyűjtve fékezni magamat, képtelen volta rá- így gazdagabb lettem azzal a megállapítással is, hogy Amóra megfosztott minden képességünktől. Nekiütköztem a rövid hajú nőnek, miközben köhögtem, megéreztem a fémes ízt a számban. Kiköptem a földre a vörös nedvet, s megtöröltem szám szélét.
- Elnézést, Karen.- Szóltam halkan, s tápászkodtam volna föl, éles fájdalom nyilallt hasfalamba- odanyúlva pedig még látnom sem kellett, nyilvánvalóvá vált a nedvességtől, nem csekély mértékben vérzem. - Segítsek felállni?- Hangom meglepően éles volt az elfojtott indulattól, de ez nem a fullbringer nőnek szólt. Kezemet nyújtottam felé, miközben hálás, apró mosolyt küldtem Flavia felé.  Felvillant bennem a gondolat, képtelen leszek hazatérni a családomhoz, a két gyönyörű, icipici fényemhez, aprócska csodáimhoz… Szemeimbe hívatlan könnyek tolultak, amiket egy másodperc tört része alatt eltüntetek, ügyelve, senki se vegye észre őket. Sem a hely, sem pedig az idő nem megfelelő arra, hogy elérzékenyüljek.
- A tűz az én fegyverem, Amóra… Meg fogom veled ízleltetni a főnixem haragját, csak várj.- Mordultam fel, miközben a felsőmet levéve kettétéptem és igyekeztem olyan kötést készíteni, ami ideig, óráig megfelelt a vérzéscsillapítás szent céljának. Ez alatt figyelemmel kísérhettem Masaki és Flavia jelének felizzását és megálltam a mozdulatban. Egyrészt azért, mert a felsőből készített kötést túl szorosra húztam és a fájdalom újult erővel hasított a sebbe, másrészt elcsodálkoztam. Tétova, vértől csatakos ujjal és kézzel értem homlokomhoz, hasonló jelet keresve, mint ami két másik társamnak van. Állapotomon az események felgyorsult sorozata mit sem segített- lefelé pillantva kénytelen voltam megállapítani, hogy a kötés segít ugyan, de az életemet nem fogja megmenteni. Meg kell fordítanunk a közdelem állását, különben ténylegesen elvész minden esélyem a túlélésre és itt fogok elvérezni. Ha a képességeinket vissza tudnánk szerezni, meggyógyíthatnám magamat a maszk felvételével, de ehhez ki kell oltanunk Briinah életét… Amit nem tettem volna meg könnyű szívvel. A főnixek és sárkányok voltak azok a misztikus lények, amik legközelebb álltak a szívemhez és sosem gondoltam volna, hogy egy nap szemtől szemben fogok állni egy ilyen elemi erőt képviselő, impozáns, gigantikus, csodálatos lénnyel. Füleimet nem kerülte el a köveket illető célzás, ahogyan Flavia segítőkész mondata sem.
- Szóval akkor egy ilyen jellel ellátott békát kell keresnem… Köszönöm, kedvesem!- Kedvem lett volna megölelni az arrancar lányt, végre, végre láttam a fényt az alagút végén. Egy pillanatra sem lett volna szabad meginognom ugyan, de még sosem kerültem olyan szituációba, ahol nem használhattam a képességeimet, csupán a tényleges, lecsupaszított önmagamra hagyatkozhattam.
- De az… Tűz!- Vedlettem vissza röpke két másodperc alatt elkeseredett, vigasztalhatatlan öt évessé. Valóban úgy éreztem, hogy létezésem lényegétől fosztottak meg, amikor megláttam Masaki tenyerében a lángokat. Elkámpicsorodva indultam keresni tovább a békámat, ami nem akart megkerülni- gondolni sem mertem rá, hogy milyen elem lehet az enyém. A következő pillanatban összerándultam- ráléptem egy nyálkás élőlényre, ami nemtetszését hangos brekegéssel tette közzé. Összehúzott szemmel vizsgáltam a jelet, ami a békára volt… vésve(?) és kiáltottam oda az espadának.
- Flavia! Ez itt a te varangyod lesz! Vidd az oszlophoz!- Erősebben lendítettem meg az állatot, mint ahogyan azt a helyzet igényelte volna és ezt megéreztem. Torkomat, számat elárasztotta a vér és erősen köhögve nyomtam jobbomat a sebre, melyből eddig is szivárgott a vér csöndesen. Kiköptem a zöld füves rétre a számban összegyúlt vörös, éltető nedvet, majd megkapaszkodtam egy faágban- elkapott a szédülés.
- Elnézést kérek, tudnál segíteni megtalálni a békáinkat? Ha jól számoltam, a föld és a víz elem…- Elszürkülve dőltem neki annak a fának, ami a halálisten lány mellett volt. Olybá tűnik, sokkal jobban kimerítettem erőtartalékaimat, mint amennyire azt hajlamos lennék bevallani, nem húzhatom már sokáig- legyek bármennyire is erős fizikumú, eltökélt egykori kapitány- ha nem törjük meg az igét amit ránk bocsátott Amóra. A többiek segítségével szerencsére gyorsan hozzájutottam a békához, s Karennal egy időben sikerült megszereznem az erőt. Furcsa maga az érzés, hogy a vizet váltam képessé irányítani. Érdekelne a nő gondolkodásmenete- vajon mi alapján döntötte el, hogy ki melyik elem irányítójává válik? Saját lelkem a tűz mellett döntött, az életet elvevő, gyilkos, pusztító tűz mellett. A víz is rejt magában gyilkos erőt, de magáról az elemről az újjászületés, élet jut eszembe. Fejemet csóválva idéztem meg egy adag vizet, amit örvényeltetni kezdtem a kezem körül.
- Flavia! Idézek meg a lábai köré vizet, te pedig fagyaszd oda! Akkor nem fog tudni felszállni sem… Ezután a földből idézett szilánkokkal fel lehet nyársalni. Ha a többieknek is megfelel, fedezzenek!- Láttam hozzá a művelet kivitelezéséhez. Ezután a föld irányítója nyugodt szívvel felnyársalhatja a sárkányt. - Bárcsak hazavihetnélek magammal, drága fényem…- Vetettem elkeseredett pillantást a sárkányra.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Jan. 16, 22:56:14 írta Chizuki Maya »

Karakterlap

Hatakeyama Momo

Eltávozott karakterek

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 000 / 30 000

Hozzászólások: 138

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 22 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Hideg rózsaszín

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Aoyama Shouta

Post szín:
#e25355


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Átok a fejemre - próbajáték
« Válasz #64 Dátum: 2016. Jan. 16, 23:10:21 »
F-u-r-c-s-a. Igen, pontosan ez az a szó, amivel jellemezni tudom a történéseket. Egyszerűen nem különösebben értem, hogy mi történik a férfival, mikor a saját sztorijára kerül a sor, de úgy döntök, hogy inkább hagyom. Ma már annyi minden furcsa történt, hogy nem ezen fogok fent akadni :|. Vagy ha mégis, akkor kezdek megőrülni, márpedig ez nem lenne jó, mert ki akarok jutni >w<. Szerencsére a lánynak tetszőek a történetek, így hamar elszelel.
- Gondolom szórakozni - válaszolok a kérdésre, bár nem vagyok biztos benne, hogy jól értelmeztem, mert nem tudom ki az a Sca…Sce… szóval az a furcsa név, amit a férfi említett.
A többiek megérkezésével megint olyan dolgok történnek, miket egyáltalán nem értek. Ki az az Enyveskezű? Miért nem akar vele társulni az arrancar lány és hasonlók. Bár lehet, csak azért nem tudom a választ, mert ők már itt voltak, mikor megérkeztem. Apropó megérkezés, lassan ki kéne derítenem, hogy mi történt azzal a fiúval, aki után ideküldtek. Eddig se híre, sem pedig hamva :|. Ez pedig egyáltalán nem biztató. Nem hiszem, hogy praktikus lenne úgy hazamenni, hogy nem tudok meg róla semmit. És még a nevére sem emlékszem, így utána sem tudok kérdezni TwT.
- He? - az arrancar nő meglepő kérdése szakít ki a fiúval kapcsolatos gondolataimból. - Veletek? Én azokkal vagyok, akik ki akarnak jutni ^^. Valamint sosem társulnék olyannal, aki cu… vagyis csak simán állatokat dolgoztat egy ilyen szörnyű helyen. - Azt hiszem ezzel tökéletesen válaszoltam a kérdésére, mert én azokkal vagyok, akik ki akarnak jutni, Bojtos pedig segített nekem eljutni a célig.
Lemaradok T__T. Hiszen az egyik pillanatban még az az ötlet, hogy álljunk össze öten és adjuk a tekercset a két lénynek, majd pedig az hogy nem. Nem értem :|. Én mindenesetre határozottan támogatom az odaadást, hiszen Bojtos tényleg megérdemli, hogy kijusson ebből a földi pokolból és normális életet élhessen. Esetleg kereshetne valami nyuszi lányt vagy hasonlók. A másik lényt nem ismerem, így nem is különösebben hat meg a sorsa.
A megmentő szövegünkre csak felvonom a szemöldököm. Olyan szép és megnyugtató *o*. Valamint az utolsó passzus alátámasztja azt, amit én az elejétől fogva sejtek. Együtt kell dolgoznunk ahhoz, hogy kijussunk innen. Időm sincs azon elgondolkodni, hogy ez menni fog-e nekünk, mivel egy kissé idegesítő, magas hang hallatszik mögülünk. Mikor pedig odapillantok, egy újabb lányt veszek észre. Szerencsére nem Eufémia tért vissza. Most is libabőrös leszek, ha eszembe jut, hogy elkezdett feketedni a hajam, mikor hozzáért T__T.
Nem minden tiszta abból amit mond, de az világos, hogy történelem órát tart, melynek témája a szöveg története :o. Nem túl érdekfeszítő, esetleg jobban ki is fejthetné a dolgot, hogy ki volt az első meg ilyenek. Persze, látszik rajta, hogy esze ágában sincs, de ha már elkezdett valamit, akkor csinálja rendesen.
Az arrancar nő kérdését és a játékos összefüggést sem értem - miért van az, hogy sokszor nem értek sok mindent :|? -, de már nem is fogom azt hiszem, mivel a következő pillanatban megint elhomályosodik a világ, ám még gyorsan megpróbálok inteni egyet Bojtosnak, szeretnék még találkozni vele >w<.
Remélem, végre hazamegyünk…, de nem. Mikor kinyitom az utazás közben becsukott szemem valami köves, pusztás tájon találom magam, nem pedig a város melletti erdőben. Ez így nem szórakoztató >_<. Pláne nem azért, mert megint megjelenik a Banya. A szavai most sem ígérnek sok jót. Bár a gólem után nem tudom, mi jöhet még >w<.
Amikor megjelenik egy kicsi sárkány egy pillanatra elmosolyodom és nem hiszem el, hogy Amóra tényleg ezzel akar ellenünk jönni. Ennél még a gólem is keményebb volt. Nos igen. Ezt hiszem kemény egy percig, mert hála a Banyának a szörny hatalmasra nő.
- Ugye ez csak valami rossz tréfa? - kérdezem, bár a kérdés maga költői, így nem várok rá választ. Őszintén remélem, nem is kapok.  Bár nem hiszem, hogy bárkinek is kedve lenne nekem válaszolgatni, mert Amóra a sárkányt már támadásba is lendíti. Azt pedig inkább kihagyom a képletből, hogy olyan érthetetlen neve van. Komolyan! Nem lehetne valami rendeset adni neki. Mondjuk Fenevad, vagy tudom is én >w>. Bármi, mint ez a kimondhatatlan valami.
Amikor végre odáig jutnék, hogy menekülésre adom a fejem - mert nincs kedvem meggrilleződni-, már esélyem sincs, mert a sárkány megrebegteti a szárnyait, én pedig a levegőbe kerülök. Próbálok megállni a levegőben vagy lassítani magamon, de semmi sem használ. Amóra tényleg elvette minden erőnket. Immáron csak tehetetlenül sodródóm a levegőben és becsukott szemmel felkészülök a hatalmas, minden bizonnyal nem egy töréssel járó esésre. Ám szerencsém van. Valami, vagy inkább valaki lelassít, majd az illetővel esem egy nagyot, bár koránt sem akkorát, mint amekkorát eredetileg kellett volna.
- Köszö… - akarok hálálkodni, miközben lemászom a lányról, ám ekkor előre nézek és látom, hogy a kimondhatatlan nevű sárkány éppen támadni készül. Ránk. Legnagyobb meglepetésemre a lány megragadja a kezem és megpróbál elrántani onnan. Segíteni akar. Azonban a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy gondolja, gondoljuk, mivel a lábam beakad valamibe, így éppen hogy csak sikerül felállnom, már ismét a földön találom magam. Ekkor tudatosul bennem, hogy én itt fogok meghalni TwT, de…
- Menj innen! Mentsd magad! - kiáltok az arrancar lánynak, aki mintha tétovázna. Nem értem miért. Itt most az életéről van szó. Alapjáraton ellenségek vagyunk, azt sem értem, hogy miért akart segíteni. De én már itt maradok. Pedig én nem ilyen halált akartam T____T. És gondolom a többiek sem, akik még láthatóan bent vannak a tűz hatósugarában. Már éppen azon vagyok, hogy végiggondolom az életem, ahogy az ilyenkor lenni szokott, mikor valaki megjelenik a képben. Oké, konkréten Masaki  áll elénk. Ez meg mit csinál :O.O:? Az állapota így is súlyos, komolyan az élete célja, hogy sültként végezze? Neki még lett volna esélye. Viszont már nincs időm aggódni se másért, sem pedig magamért, mivel a sárkány erőt gyűjt, én behunyom a szemem és… és… semmi. Nem történik semmi. Továbbra is a földön fekszem és élek.
- Mi a… - Először komolyan nem értem, hogy mi a fene történik itt. Persze, nem baj, hogy élek, sőt, de azért nem szórakozzon már velem egy gyík :|. Ám mint kiderül, a gyík egyáltalán nem szórakozik, ő támad, csak sikertelenül. Teljesen értetlenül állok (fel) a dolog előtt :o. Elvileg nem tudunk semmilyen mágiát és hasonlót használni. Akkor viszont ő mit csinált? Mint megtudjuk ő semmit sem csinált, csak a kezében lévő piros béka. Hogy az a béka mennyire különleges *o*! Én is szeretnék olyat, ám a figyelmem nem a béka köti le legjobban.
- Van a homlokodon egy vörös háromszög, ami lefelé mutat és „így” - kezdem el jobbra-balra húzkodni a kezemet - van elfelezve - mondom meglepve, majd az arrancar lányhomlokán is megjelenik egy hasonló jel. Szívem szerint az ő figyelmét is felhívnám a dologra, ám erre már nem marad időm. A sárkány megint támadásba lendül és mentenünk kell az irhánkat… megint :|.
Szerencsére most az egyik kőoszlop közel van és elég vastag is, így el tudok bújni mögötte, így kitérek a csapás elől, ám a gyík nem elégszik meg ennyivel. Rám küld egy kis tüzet. Ez szerencsére „elmegy” mellettem. A bőrömön érzem a meleget és a forróságot, ami egyáltalán nem szimpatikus. Jó, hogy jég elemű kardom van. Nem szeretem a tüzet. Nem akarok megégni T___T.
Mikor van időm jobban szemügyre venni az oszlopokat, akkor látom meg, hogy ugyanolyan jelek vannak az oszlopon, mint a férfi homlokán. Alapjáraton hiszek a véletlenekben, a csodákban és a tündérekben, ám ez most nem olyan szituáció, ahol annak hinném.
- Masaki! - kiáltok. - Ezen a kövön ugyanolyan jel van, mint a homlokodon.
A sajátom után, egy kiáltás üti meg a fülem, mely azt újságolja, hogy talált még egy békát, aztán egy másik, hogy mindenkinek saját van és egy harmadik, hogy mindenki keresse a békákat. A sorrend sem teljesen biztos, sőt, lehet hogy van közte olyan, ami még az én figyelmeztetésem előtt volt. Azt hiszem, kezdenek bennem összekavarodni a dolgok… nagyon. Mindenesetre én arrébb futok, mert ez az oszlop nem elég tágas kettőnknek. Meg azt hiszem, hogy nekem is keresni kéne a magam békáját. Arra azonban nem számítok, hogy a békám konkrétan házhoz jön, pedig így történik. A fullbringer nő a kezembe nyom egy rózsaszín cukiságot, mely megráz. Meg van a kémia 8). Mindenesetre úgy fest, hogy nem akar előlem menekülni, sőt, inkább dörgölődzik *o*. Ha már Bojtost ott kellett hagynom ezt a békucit meg akarom tartani >w>! Mondjuk ez pont nem a legjobb pillanat erre, majd ha legyőztük a sárkányt és Amórát, akkor visszatérek erre, meg úgy is szeret nálam lenni.
- Köszönöm - mondom még gyorsan a nőnek, majd már ott sem vagyok és keresem a saját oszlopom, mely kizárásos alapon az, amelyiket nem láttam a többiek fején. Vagyis a kör. Kicsit… vagyis kit akarok átverni? Nagyon fájó szívvel helyezem rá az állatot, ám szerencsére nem csak a semmiért csinálom ezt, mivel átjár valami energia és érzem, hogy valami lesz a fejemen. Királynő lettem *o*! Remélem, most én is tudok olyan menő tűzet idézni, mint a férfi, mert ez nem kerülte ám el korábban a figyelmemet!  Így tehát a sárkány felé fordítom a tenyerem, hogy eltaláljam egy tűzcsóvával, ám semmi ilyesmi nem történik :sad:. Azonban arra még is felfigyelek, hogy bár látható hatása nem volt a dolognak, elég rendesen eltévesztette az eredetileg ki szemelt célpontot. Úgy fest, hogy valahogy meg tudom zavarni. Nos… ez nem is olyan rossz.
Amikor a vaizard nő a segítségemet kéri a békáinak megtalálásában, akkor behunyom a szemem és megpróbálom a lehető legalaposabban átpásztázni a környéket. Előszörre nem is találok semmit, ám másodszorra meglelem őket. Vagy legalábbis remélem, hogy azok azok.
- Az egyik ott van, az égő erdős részen, a másik pedig egy kő alatt - mondom, majd gyorsan elugrok egy támadás elől, melyet már nem tudok magamtól eltéríteni. Mintha a gyík kicsit dühösnek tűnne. Úgy fest kezd rájönni, hogy lassan vége a dalnak. És bár nem szeretek élőlényeket ölni, őt úgy fest, hogy muszáj lesz, mert meg akar ölni minket :|.
- Én igyekszem folyamatosan zavarni, hogy ne tudja mi merre van és hasonlók - reagálok a feldobott ötletet hallva. Ahogy fél pillanatra Amórára pillantok, azt hiszem, hogy elégedettséget érzek. Dühösnek tűnik, nem is kicsit. Remélem, ez azt jelenti, hogy hamarosan kijutunk, mert ez a szitu már egy ideje nem mókás, nagyon nem.

(click to show/hide)
« Utoljára szerkesztve: 2016. Jan. 17, 01:19:12 írta Hatakeyama Momo »

Karakterlap

Konoe Karen

Lélekboszorkány :D

Fullbringer

*

Főállású Anya

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
31 900 / 35 000

Hozzászólások: 110

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 1 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
tkékes és fehér

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Post szín:
Cadetblue


  • Profil megtekintése
  • Accel World frpg

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Átok a fejemre - próbajáték
« Válasz #65 Dátum: 2016. Jan. 17, 13:13:44 »
Hm... ahogy terveztem. Túl unalmas lett volna ott ácsorognia minden egyes hülye feladat előtt. Már annyi időt bele öltem a boszorkány kis játszadozásába, hogy már meguntam. Így a könnyebbik utat választottam. Ész helyett erővel juttattam át magam minden egyes feladaton, bár ha úgy vesszük egy csaló vagyok, habár én inkább azt mondanám, hogy csupán leleményes.
A kőtömbök egymás után hulltak darabokra míg végül csak a helyes megoldás tömbjei maradtak épen.
-Hm... Tudás... Valóban, ha bele gondolok, biztos ez is eszembe jutott volna. – jegyeztem meg magamnak miközben átugrándoztam a köveken. A nyílvesszőkön és végül az oszlopokon is átjutottam, habár a böszme uraság kissé lassan, de biztosan követ. Úgy néz ki az hogy kissé ridegen bántam vele elfeledtette vele a félelmét a tehetségtelenségéről, így félve ugyan, de utánam vetette magát az utolsó feladaton. Persze nem nagyon érdekelt már, hogy sikerül e neki átjutnia vagy sem, valószínűleg már nem tudtam volna több információt kinyerni belőle. Ha egy csinos lányka lett volna akkor persze más lett volna a helyzet, de ezen hím alakjában már cseppet sem érdekelt a helyzete.
- Remek, ezt neked boszorka. Remélem tetszett a kis mutatványom. – fordultam az ég felé egy kissé felemelt hangon. Amóra valószínűleg onnan leshetett minket a söprűjén csücsülve, így végezetül még vetettem egy gúnyos mosolyt is feléje. Azonban nem maradt túl sok időm gúnyolódni, hirtelen a lában megragadták majd a bozótosba rántottak. A sövény ágai hol, finoman hol, durván bántak velem, míg végül ismét sima terepre érkeztem. Arcom elől elvéve a karom máris felfedeztem magam előtt a keverék nőt és a méregkeverő lidércet.
- Nahát, ismét találkozunk. Látom egyikőtök sem adta meg magát ennek az idegesítő helynek. – álltam fel a földről, majd poroltam le magam. Hála a cseppet sem első osztályú utazásnak a ruhám több helyen is elszakadt, és ha ez nem lett volna elég még a már meglévő sebek mellé is sikerült egy kettő újat beszereznem.
Svanto közben máris lármázni kezdett, és az életéért könyörög, mondjuk a külseje miatt nem csodálkoztam, én is majdnem lelőttem.
- Már megbocsáss, de nem vagyok enyves kezű, méregkeverő kisasszony. – vetettem oda a szavaim a holownak egy gúnyos mosoly társaságában. Még hogy enyves kezű... egyszerűen csak azt tettem amit a játék megkövetelt, meg aztán semmi oka felháborodni, hisz végül még rosszabbul is jártam, miután megpirította a lábam. De ezt inkább nem firtattam ennek tovább, inkább tovább haladtunk az egyetlen úton, ami előre vezetett. Persze egy párszor még kifejtette a nemtetszését a hollow leányzó, de azokat már elengedtem a fülem mellett. Végül a labirintus folyosója nem egy újabb csapdához vezetett, hanem a hiányzó társainkhoz meg egy plusz főhöz, már ha egy nyúl szerű izét lehet e annak venni.
És még milyen jó, hogy nem mondtam rá hogy aranyos. Amint langaléta sorstársam kiejtette az erre irányuló mondatát a száján a kis lény hamar fejre állította olyan erővel, hogy csak néztem.
- Nekem se áll szándékomban veled összeállni, ne aggódj. – idéztem meg idő közben a saját tekercsemet, miután a felvetült az összedolgozás ötlete, mivel elvileg egy összerakott tekercsel elvileg mind ki tudtunk volna jutni. Az az átkozott boszorka is biztos jól szórakozott mikor félre vezetett minket ezzel kapcsolatban.

A tekercs szövege sajnos nem jegyzett le semmiféle „Így tudsz kijutni a banya fogságából” leírást csak egy szöveget az összetartásról. Hah.
Végül még egy idegesítő leányzó is megjelent, habár a mondandójára már nem igazán figyeltem oda, inkább a kijutás körül jártak a gondolataim. Épp azon gondolkoztam, hogy ha kijutok mindenképp meg kell látogatnom egy magán klinikát, vagy egy kórházat, különben bajban leszek. Ám hirtelen fényleni kezdtem és már megint egy másik helyen találtam magam. Első pillantásra azt hittem, hogy már visszatértünk a mi világunkba, ám sajnos még sem. Ezt a hatalmas kő darabok megléte és a fák fölé magasodó épületek hiánya azonban megcáfolta. Hah. Végül kedvenc játék mesterünk is megjelent.
- Hmm... még mindig? Amóra drága nem ejthetnénk meg helyette inkább a kis bájcsevejünk, kettesben? – érdeklődtem meg csak úgy mellékesen. Már fáradt voltam és kicsit lestrapált, néhány itt lévőnek köszönhetően, így szívesebben mentem volna már a dolgomra, de azért azt sem hagyhattam, hogy tovább tevékenykedjen a kis boszorkány. Persze már azt is láttam előre, hogy milyen választ fogok kapni. Ez kissé feldühített, így arra gondoltam elfelejtve, hogy ő valószínűleg csak megint egy hologram elő akartam idézni a fegyverem és egy csinos lyukat ütni a két szeme közé.
~ Eh? Mi a? ~ futott át egy meglepett gondolat az elmémen mikor másodszori csettintésemre sem jöttek elő a fegyvereim. Úgy tűnt tényleg nem viccelt azzal hogy sokkal nehezebb feladat várt ránk mint eddig. És már megint valami olyan idegesítő dolgot tett, amit én nem tudnák megtenni a Connected World-ömön belül.
De itt van valami ami viszont már cseppet sem meglepő. A sárkány igazán remek mű lett azonban ezt még én is könnyedén meg tudtam tenni a saját kis világomban. Viszont ez a megállapításom itt most nem sokat segített abban, hogy legyűrhessük a pikkelyes lángszórót.
- És még a cigim se tudom előv... – jegyeztem volna meg, egyetlen komoly szívfájdalmamat ami enyhíthette volna az egyre feszültebb lelkemet, ám hirtelen nekem csapódott valami... vagyis valaki és a földön kötöttem ki. A találat igen erősen ért. Az egész testem zsibongott az élvezettől, és egy csepp erőm annyi nem maradt, legalább eltávolítsam magamról a keverék kisasszonyt és felüljek. Majd ezt még tetőzte a sárkány újabb támadása, ami ugyan először nem felém irányult, de végül úgy történt, hogy egy újabb ember adagot kaptam az ”arcomba”. Az a szemét sikeresen egy helyre terelt minket és még meg sem kellett erőltetnie magát. Ez a tény pedig nem igazán tetszett. Ahogy az sem hogy már készült megpirítani minket. Ekkor azonban a keverék uraság került közénk és a sárkány közé. Az ostoba biztos azt hitte, hogy majd menőzik egyet azzal hogy feláldozza magát értünk. Hát tegye, nem mintha sokat ért volna vele. Persze ez nem azt jelentette, hogy máris lemondtam magamról. Amíg miszter érthetetlen hőst figyeltem próbáltam az éppen nem létező lélekenergiám ismét előhozni, hátha működik alapon, de feleslegesen erőlködtem. A lángok megindultak. Ég veletek kedveskéim.
Vagy mégsem? A lángok megálltak amint elérték a félvért. Csak tágra nyílt szemmel figyeltem, hogy vajon mi történhetett, és teljesen megkönnyebbültem, hogy mégsem haltam meg. Nem igazán értettem, miért lehet, hogy neki maradt valamiféle ereje. És ez eléggé irritált, így nem is kaptam utána.^^ Bleee~
Na de azért kivettem a részem a körülötte legyeskedésben, és az egyetlen furaság ami szembe tűnt a homlokán feltűnt jel volt, meg egy béka. De hogy azt is honnan a fenéből szedhette? Ennyire belejött a hősködésbe? Ám többet nem tudtam már vele foglalkozni, Végre sikerült megmozdítanom magam így mikor a lény ismét támadni készült megpróbáltam egy közeli fa irányába indulni, bár sajnos csak a sárkánynak köszönhetően értem el odáig, egy erőteljes becsapódással. ><
Blunya~
- Hah? -a kezem valami nyálkás és pár dologra nehezedett felállás közben, ami valljuk be nem volt épp a legkellemesebb érzés. Mikor le tekintettem egy brekkencset fedeztem fel. A férfiéhoz hasonlóan ez is színes volt... mármint nem a megszokott zöld színben díszelgett. Fel is kaptam, majd ekkor egy kis szikra csapott meg mely, a kétéltűből áramlott ki.
- Mi a szösz... – csodálkoztam meg egy pillanatra. - Nem vagy épp egy átlagos béka mi? De nem foglak megcsókolni. – jegyeztem meg viccesen. Így már kezdett bennem körvonalazódni, hogy mi is történhetett nemrég. Valószínűleg a békák a ludasok. Ám attól még, hogy a kezembe fogtam még nem éreztem úgy hogy képes lettem volna belefojtani a lángokat a giga öngyújtóba. ^^” És úgy tűnt a béka se hitt bennem túlzottan mivel igen csak izgágává vált és feszt meg akart lépni tőlem.
Nem az enyém? Talán volt benne valami. Magam ugyan nem tudtam, hogy milyen jel volt a homlokon, de valószínűleg nem az ami a békán. Így aztán körül néztem majd miután a barack nevű shinigami tűnt a legjobb - legközelebbi – választásnak, máris oda sittem hozzá.
- Oh, tényleg nem az enyém... – jegyeztem meg miután a brekkencs boldogan pattant át a lány kezébe. Ahogy végig néztem már csak nekem és a Maya nevűnek nem volt meg a békája. Úgy tűnt nekünk kettőnknek, de talán főként nekem, elég nehézkes volt megszerezni a a varázs kétéltűt. Számomra ugyan is egy hatalmas szikla akadályozta, hogy meg szerezzem a teremtményt. Tch...
De végül bevillant a nagy ötlet. Vettem egy mély levegőt, majd egy jó hangosat füttyentettem, hogy felhívjam a nagydarab gyík figyelmét, miközben a sziklára másztam.
- Hé, picinyem, itt vagyok! – kiáltottam felé, miközben vártam a csapásra. Miután rájött, hogy a tűzokádással nem ér semmi biztos voltam benne hogy a farkával vagy egy másik végtagjával fog lecsapni, és mivel olyan nagy nem volt kétséges, hogy a sziklát is elsodorja magával.
Végül sikerül megszereznem a békát így máris a szikla felé siettem, melyen a saját jelem virított.
- Vettem! – jeleztem vissza Maya ötletére és ha a többiek tették a dolgukat, akkor magam is megalkottam a földből készült nyársakat. Igen, ugyan is nem mellékesen a föld elem irányítása maradt nekem. Szerencsére ez nem volt idegen tőlem, a föld lelkének manipulálása végett.

Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
55 200 / 65 000

Hozzászólások: 199

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 112 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Átok a fejemre - próbajáték
« Válasz #66 Dátum: 2016. Jan. 17, 15:54:12 »
Hiába állja a szarat a sárkány, most hogy megszereztétek (a harmónia elemeit) a természet erőit, így már képesek vagytok közös erővel harcolni ellene. Oly annyira, hogy egymás elemeit legjobban kihasználva, kombinált támadással is támadtok. Maya elgondolása helyes, hogy a víz és a hideg szél együtt jeget eredményez, így fölhöz ragasztottátok Briinah-t. Ezáltal pedig Karen földtüskéi tiszta találatot érnek el. Momo a visszatámadások sikerességét ítéli kudarcra, Masaki pedig az összes lángot az uralma alá von, és támad lazán, de mégis teljes erőből. A sárkány egyre gyengül, majd pedig már teljesen összehúzza magát és a szárnyával is védi a testét a támadásaitoktól. Egyre kisebb és kisebb lesz. A zöld láng ismét fellobban és eltűnik. Sikerült legyőznötök a sárkányt.
Kifújjátok magatokat, ugyanis egy nagyon kemény küzdelmen vagytok túl, de egy ismerős nyávogásra kapjátok fel a fejeteket. A fekete cica jelenik meg előttetek megint. Nyakában egy ötágú csillag medál lóg. Most nem olyan, mint aki el akarna tűnni előletek, sőt pont úgy helyezkedik, hogy ő legyen középen ti pedig körülötte. Momo te vagy az első, aki megközelíti és meg tudja érinteni, és sorba a többiek is meg tudják simogatni. Amóra dühösen ereszkedik le, és határozottan és magából kikelve lépked felétek, mintha a szemével szikrákat szórna és akár egyetlen egy suhintással akarna titeket és a cicát is elsöpörni. A cica felnyávog egyet és a nyakában lévő medál felvillan.
- Neeeee!!!
Halljátok még Amóra kiáltását, de már egy teljesen más helyre kerültetek. Egészen pontosan oda kerültök vissza, ahonnan elindultatok. A Karakura-i erdőbe az asztal elé, mely mögött az üveggömböt bűvölő Amóra üldögélt, aki most elég rémülten pattan fel. Már koránt sincs meg az az idegesítő mosolya, sokkal inkább dühösen és ingerülten vicsorog rátok. Szemmel láthatóan nem örül annak, hogy ismét személyesen köszönthet benneteket. Ha oldalra néztek, akkor meg is pillanthatjátok a fegyvereiteket az oszlopon, egy párnán. Azonban, mielőtt bármit tehetnétek Amóra felkap egy zsákot, egy fekete, zöld mintás és zöld madzagos inkább szütyőt, mint egyszerű zsákot. Kinyitotta és temérdek kis fekete lényecske ugrott ki belőle. Kicsik és feketék voltak és egy nagy sárga szemmel meredtek rátok. Látszólag egyesével semmilyen gondot nem jelenthetnek számotokra, azonban hirtelen rengeteg ugrik nektek és feketefüstöt is eregetnek. Még láthatjátok, hogy Amóra arcára visszakúszik a vigyor és a lábánál egy zöld fény jelenik meg, majd olyan sűrű lesz a füst és a lények is a szemetek elé ugranak, hogy ne láthassatok semmit.
- Most kénytelen vagyok távozni. Viszlát drágáim. Hahaha…
Mire erőtökkel, vagy az időközben visszaszerzett fegyveretekkel eloszlatjátok a füstöt és elintézitek a kis fekete lényeket, addigra már az asztalnak és Amóra-nak is hűlt helye volt. Természetesen ennek egyáltalán nem örültök, így ugyanis nem tudtok a történtek miatt elégtételt venni a Boszorkányon. Már olyan messze jár, hogy nem is tudjátok érzékelni a lélekenergiáját és nem tudjátok, hogy melyik irányba indult. Meglépett, viszont ha egymás fejére néztek, akkor már nincs rajtatok a jel, ami korábban rajtatok volt. Ez pedig egy kicsit megnyugtat benneteket. Ezzel vége a rémálomnak. Most már hazatérhettek és kipihenhetitek a megpróbáltatásokat.
 
(click to show/hide)


Amóra egy olyan helyre érkezett, ami mintha egy vándorcirkusz tábor lett volna. Fáklyák fénye világítottam meg a lakókocsikat, melyben emberek éltek és utaztak. Nőket látni leginkább egy-két férfi kivételével, akiknek a szeme szinte felcsillan, mikor meglátják Amóra-t.
- Anyánk visszatért! Üdvözöllek itthon! Most kifejezetten korán érkeztél.
Szaladt oda hozzá egy szép barna hajú, zöld szemű lány, akinek a felső ruházata inkább középkori öltözékre hajazott, és hosszabb mintás szoknyát viselt. Őszintén boldog volt, mikor meglátta a boszorkát.
- Hol van Emrisz? Beszélnem kell vele. Közben szeretném, ha összepakolnátok, ugyanis tovább állunk. Míg távol voltam történt valami?
Két fiatalabb lány gonosz vigyorral egymásra mosolyognak, majd elindult az említett személyért, mások pedig gyorsan össze is kapták magukat, hogy szóljanak másoknak is, és ők maguk is elkezdjenek szedelőzködni és készülődni az indulásra.
- Kaptunk egy levelet. Egy újabb meghívó.
A lány átnyújtott egy tekercset, melyet azonnal Amóra el is kezdett olvasni, majd rendesen összeráncolja a szemöldökét.
- Mégis hogy van képe? Lealacsonyítani bennünket? Minket, akik már akkor uraltuk az erőnket, mikor ő még csak nem is tudta mi is az. Én és gyermekeim minden nemzedékkel erősebbek leszünk. Már a fogantatástól figyelünk, hogy a gyermek az áldással születhessen. Erre van mersze ilyen szitokszóval megbélyegezni? … Fullbringer… Mintha valami káromkodás lenne. Hah! … - fúja ki a levegőt - Azonban ma éjjel találkoztam egy gyermekünkkel. Igazán szórakoztató volt ez a mai felhozatal, de nem kedvem szerint alakult a végjáték.
Mindenki elkezdett sürögni és forogni, hogy minél hamarabb indulásra készen állhassanak. A sok felnőtt között gyerekek is, akik zöld fényvillanásokkal gyorsabban szaladgáltak. Bár a kisebbek nem igazán tudtak segíteni, viszont a nagyobbak ahol tudtak segítettek. Mindenki a lehető leggyorsabban akart eleget tenni Amóra parancsának.
Egyedül egy kisfiú lépked nagyokat egy majdnem tőle is nagyobb fehér macskával a karjaiban. Nagyobb köpenyére majd rá lép. Köpenye fehér volt és a szélén vastag zöld csíkkal, melyben fehér minta volt. Nem igazán rászabott, azonban alatt egy fekete ruha volt. Felsőjének gallérjának a széle piros volt a nadrág pedig teljesen fekete. Cipőt nem viselt, így teljesen mezítláb sétálgatott. Éden fekete haja és sötétkék szeme volt. Vörös kis arca igazán élettelivé és aranyossá teszi ezt az édes kisfiút, aki szinte ékkőként tündöklik a lányok között. Mintha tiszta lelke csak úgy sugározna belőle. Amóra előtt áll meg és csillogó szemel fel néz, fel a nőre. Amóra pedig tőle szokatlan őszinte, halovány mosollyal az arcán guggol le a kisfiúhoz.
- Emrisz! – szólítja meg – Drága kisfiam… Jobban is figyelhetnél Kumo-ra és Kabi-ra… Tudom, hogy nem szereted, ha az erőmmel játszadozom másokkal, de Kumo elrontotta a szórakozást. Anyu nem szereti, ha elrontják a terveit. Szóval anyu szeretné, ha cicáidat megreguláznád. Jó? Hah… - megsimogattam a fejét, majd sóhajtott - Apádra ütöttél és nem rám. Nem értékeled az ilyen dolgokat… De legközelebb nem leszek ennyire megbocsájtó. Érted?
Amóra arca és tekintete roppant ijesztővé vált. Mintha képes lenne bántani a kisfiát, mert az nem szereti, amit anyukája csinál, sőt támogatja azokat, akik édesanyja átkától szenvednek. A kezében levő cica nyávogott egyet, Emrisz nagyon megszeppent, de bólintott.
- Igenis anya. Többet nem fordul elő.
Ekkor köpenye takarásából, a lába mellett Kumo is megjelent és ő is nyávogott egyet. Mindkét cicának ugyan olyan szimbólumú nyakörv medálja volt. Azonban mégsem hasonlítottak egymásra és ez nem csak a szőrzetük színére volt érvényes. Kumo sokkal kecsesebbnek, élettelibbnek és energikusabbnak tűnt, míg Kabi nagyon lustának, de barátságosabbnak. Azonban mindketten Emrisz-t szerették és tisztelték. Mintha nem csak a gazdájuk, hanem az Istenük lenne. Látszik, hogy a kisfiú szívvel gondoskodik róluk.   
Megjelenik egy hosszú világosbarna hajú és szemű lány, aki szintén nagy boszorkánysapkát visel. Fekete színű, lila mintás felsőt, fekete rojtos hosszú ujjkesztyűt, hasonló típusú harisnyát, és fehér szoknyát. Látszólag ártatlan arckifejezése és mosollyal, azonban mégsem olyan angyali az az arc, mint azt elsőnek gondolná az ember. Valószínűleg azért is, mert nem olyan jó, amiben ő hisz. Laza mozdulattal hátrébb tessékeli Emrisz-t és áll Amóra elé.
- Készen állunk!
Amóra bólint egyet és követi a zöld villanással érkező lányt, aki egy terhes lányhoz kíséri. Látszólag olyan 23 évesnél nem lehet öregebb és terhességének 3. hónapjában lehet, és szinte felcsillan a szeme, mikor meglátja Amóra-t. Azonban mégsem fest olyan jól a helyzet, ugyanis nem messze tőle van egy láncra vert tigrishez hasonlító Lidérc. A lány odamegy a terhes lányhoz, és megragadja az egyik kezét, egy másik lány pedig a másikat.
- Készen állsz? … Akkor kezdjük.
A két lány a terhes társukat háttal lassan közelebb kísérik a Lidérchez. Felkapja a fejét, majd a lányokhoz szalad, és hatalmas karmával egy erős karmolásos vágást ejt a terhes lány hátán. Majd visszalépnek oda, ahol már a Lidérc nem érheti el őket. A terhes lány fájdalmába összeroskad és a könny is kicsordul a szeméből. Amóra közelebb lép hozzá, és kezet nyújt neki.
- Most már gyermeked is közénk tartozik.
- Köszönöm! Anyánk…
Valószínűleg Amóra engedélye szükséges ezen "szertartás" végrehajtásához, valamint az ő ellenőrzése is, ugyanis a Lidérc homlokán ott szerepel Amóra átkának a jele, és igencsak behúzza fülét-farkát, mikor szúrós pillantást ejt felé.
- Most pedig induljunk!
Mondja, miután felsegíti a terhes "gyermekét", majd hátat fordít a három lánynak, akik összeszedik magukat, és ők is nekiállnak szedelőzködni a költözésre. Valószínűleg nem először és nem is utoljára történik meg a gyors költözés.

(click to show/hide)


(click to show/hide)

❤ ~ VÉGE ~ ❤
Köszönöm mindenkinek a játékot!
.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Jan. 17, 16:18:57 írta Eliana del Barros »

Karakterlap

Neliel Tu Oderschvank

Moderátor

*

Hozzászólások: 204

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 1 721 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Staff *3*

Mottó:
"Omlik az ég, egy mesére zuhan... Na és akkor most mi van?"

Post szín:
2BCCFC


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Átok a fejemre - próbajáték
« Válasz #67 Dátum: 2016. Jan. 18, 18:58:10 »
Szép estét! :3

Mivel a mesélő jelezte, hogy véget ért a küldetés, ezért jöttem lezárni. ^-^

Flavia nella Sinestesia és Sachiaru Masaki: 4000 LP és 4500 ryou
Hatakeyama Momo: 3500 LP és 3500 ryou
Chizuki Maya: 3000 LP és 3000 ryou
Konoe Karen: 2500 LP és 3500 ryou