Szerző Téma: Átok a fejemre - próbajáték  (Megtekintve 8925 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Sachiaru Masaki

Eltávozott karakterek

Ügyeletes tajparaszt

Szint: 17.

Lélekenergia:

60% Complete
85 500 / 100 000

Hozzászólások: 167

Hírnév: 10

Infó

Tárcában: 54 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
mandarin sárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
madafaka I'M awesome!

Post szín:
#ffcc00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Átok a fejemre - próbajáték
« Válasz #15 Dátum: 2015. Ápr. 17, 22:26:08 »
Összefosom magam, hogy a bige rohadtul átvánszorgott a karóba húzgáló démonírtó feszkómon. Kurvára bedobom a rojtos lábblöki pörit, csak annyira trafáltam telibe bebukdácsoljon a sátánista körbe kukluksz klán tagokat beidézni. Cseszné meg! Aszittem bedarálom csőcseléknek, osztán ha kifikkan, legalább tiplizhetek dobozoldába asszonyhoz. Erre nem, mer baszottul kilenc plusz élettel lézeng ebben a kikent-kifent-kikúrt univerzális pöcegödörben! Csak beugtani tudott, de azt úgy, hogy annyira tutkóra becsillantottam a kókusz rúdat, rohadtul elvitte a szellő. Mán nekem karcolt be az oltása, olyan izmosan gányra sikeredett, hogy kurvára elmorzsoltam egy könnycseppet a behatódottságtól. Így beugatni, azért baszott nagy tehetetlenség kell.
-Oszt?! Beleficcentél az uncsi zónámba.-
Rándítottam be rá a vállamat. Az a redvás cölöp mán úgy se kellett, úgyhogy kurvára rája érősen betámasztottam vele a picsámat. Rohadt méretes kifikkanás helyett, mi más csörrenhetett volna be, mint az, hogy gürzihettünk tovább. A rasnya nyanya vérposzátát kapott uzsira, hogy minket aztán cseszettül lehet gyépés lézengésre száműzni, szal a csülkünkbe rittyentette a leprás sika eszközt. Nem akartam mán kurva szirénásan becümmenteni, de rohadtul becsusszant, szal kurvára csumákos hangerővel bedörrentettem az elfajzott véleményem. Nekem aztán baromira nem tátongott ingerencia a bukszámban, hogy itten felnyaljam a pecóját. Arra meg osztán még úgy se, hogy azzal a rozzant szálkával repdessek a kibaszott horizonton.
-Elmehetsz a nebraszkai konzervgyárba gumirozmárt pumpálni, hogy rohadjon le a bibircsókod kombájnnal telibe trafált reflektoros borz valagánál!-
Villantottam be a középső haverom, csak, hogy baszottul élvezze a törődést. Baromira nem ettem szeletelt basznádot, itten mindenféle kipurcant ocsmány francot zsákoljak be. Azokhoz a szarokhoz hozzá nem pitiszkálok, nem, hogy bevedeljem a korságokat terjengető tetemükből forrázott posvadványt! Kurvára döglésre huzatom a sorszámom kifeszítek valamelyik szottyadt autópályára, hogy baromira csapasson telibe ötezer kamion meg hatvan grátisz traktor. Azt a retkes trutymót hót ziher be nem lefetyelem! Faszom se akar önkéntes alapon bedobni a taligát, csak, mert valamilyen bikini maca aztat hadoválja kinyuvaszt, ha nem pattogok a szaros mensi hisztérikája görbületének befejelve. A belső égésű rémségekkel futkorászó fruskák vergődésére is köpök, majd pont egy csiribiri némbertől rezelek be. Francos Ferdinánd bélyeggyűjteményének lejárt szavatosságú ragacsába kövesedett fogzománcát! Aztat, fogok ezzel a darab tuskóval kresz pályán lézengeni! Én kurvára nem csoszogok sehova se, ahogy a szerencse picsa megaszondta.
-Szakaggyon rád Putyin tekintetének árnyéka…-
Vizslattam a szottyadt csíkos pizsi tartozékokat. Ezzel mán aztán rohadtul nem fogok díszbuzi parádézni. Aztat am se karattyolta a buksza, kizárólag bőregeres nyomorék funkcióval lehet puttonyba górni a cuccot. Nekem kurvára bejövősnek tűnt az a retkes módszer, hogy fogtam azt a szottyadt pálcát, amin basztam a rézablakot, aztán jól beirányolt ütlegeléssel szétcsesztem, had zuttyanjon éles fogpiszkálókra. Felnyársalom azokat a leprás görényeket, osztán szevaszt katyvasz benyomatom a bödönbe. Kül is rohadt dzsentlömen tuskó voltam, hogy nem a rozzant sika taligát kaptam szanaszéjjel. Aztat csak ottan hagytam megrohadni a humuszon, ahova luvnya csiribúzta. Helyette rázumoltam a szárítóra lógatott cafatokra, hogy egyiket a másik után felfűzzel a szaros rost szálkákra.
Addig meg kurva nehéz volt elvánszorognom, ahova bespájzoltam az összes vackot. Felmarkoltam a sok ganét és kurva flegma pofázattal az egészet belebasztam a köcsögbe. Majd pont hogy szarok a sorrendre, meg a flancos receptre. Tudta a lepukkant séf csákója meddig kell a trutymónak rotyognia. Hagytam, had dögöljenek tovább a rasnya varangyok, aztán lötyböltem valami redvát a pohárba.
A bekészült ocsmány váladékkal odaslattyogtam a szuper masinán lebegő némberhez, oszt jól a pofájába löttyintettem a gányt, hátha sósavként lemarja a szottyadt képét.
-Ne! Lefetyejjed!-Sasoltam a randa pofáját, vajon mifenefranckarikát fog vele hókuszpókuszálni.-Tán nem komálod a rohadtul-leszarom-fulladj-bele módon összerottyantott koksz tápom?-
× Somnus ×

(click to show/hide)

Karakterlap

Cleto Seffira

Las Noches históriása

Eltávozott karakterek

Septima Espada

Szint: 9.

Lélekenergia:

60% Complete
48 450 / 65 000

Hozzászólások: 46

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Kivel áll kapcsolatban?:
-

Mottó:
Mindenki hazudik, becsap másokat és önmagát. Így működik a világ. Helyesebben talán: ettől működik a világ.

Post szín:
#663399


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Átok a fejemre - próbajáték
« Válasz #16 Dátum: 2015. Ápr. 18, 15:21:38 »
 Elnéző mosollyal hallgatom a boszorkány szavait a jövőről, a saját jósképességeiről. Kedvem lenne kinevetni, kedvem lenne egyszerűen végezni vele és hazamenni, de valami furcsát is érzek az irányába. Nem tudom, miért, de sajnálom, mert úgy érzem, azt hiszi, tényleg látja a jövőt. Nem tudom, ki adott róla otthon jelentést Sethnek, de egészen biztos, hogy egy percet sem szánt rá, hogy megismerje, beszéljen vele akár egy szót is. Szépen tekergeti a szavakat, rejti mögé az igazságot, de ha valaki figyelmesen nézi, látja, hogy az igazság a semmi. Néhány ócska trükkre képes, de ahogy ő látja a jövőt, éppen úgy látja bárki más is. Ami az ő jövőjét illeti, én valószínű nagyobb biztonsággal megjósolom, ahogyan ő: már nem években, de még csak nem is napokban mérhető, ami még hátra van belőle.
 - Lássuk, hogy jól értettem-e, rendben? Ha megjósolsz valamit, az nem fog megtörténni, igaz? Azt hiszem, ez a képesség nem annyira páratlan Las Nochesben, hogy szükségünk legyen rád.- nem teszem el a kártyát, még csak meg sem nézem, lefordítva odacsúsztatom a nőnek. Volt már dolgom boszorkánnyal, még gyerekkoromban. Azt jósolta, hogy hosszú, boldog életem lesz. Biztosan ezt jósolta magának is, de egyik jóslat sem vált valóra.
 Kifejezéstelen arccal nézek körbe, miközben a seprűre kulcsolom az ujjaim, és néhányszor megforgatom azt. Nem söpörtem soha, egy kézzel nem várták el tőlem, még akkor sem, amikor nem voltam elég magas rangban. Valószínűleg a boszorkányokat azért kapcsolták össze a seprűn lovaglással, mert a középkori emberek úgy gondolták, a nőknek a háztartás az élete, és még a Sátán szeretői sem szakadhatnak el tőle. Bizonyára valamilyen reiatsu technika működteti a tárgyakat, valószínűleg bármi lehetett volna, amit csak akar. Elég ostoba, ha rájátszik erre a sztereotípiára, és nem képes még arra sem, hogy eredeti legyen.
 - Rendben, Flavia.- eldobom a seprűt, és elhelyezkedek az üst mellett, ahonnan figyelem a többieket. Pontos utasításokat követni nem nehéz, nem hiszem, hogy egy ilyen okos lány elrontaná, mégis célszerűbbnek tartanám elvenni a másik nő főzetét, amikor elkészül. Amíg ismeretlenek a képességei, jobb nem rátámadni, az ostoba játékai alatt bizonyára mutat majd valami gyenge pontot. A másik üst megszerzése viszont feleslegessé válik, ahogy Flavia beleszór jó néhány nem oda való dolgot. Ez is valamiféle reiatsu kóddal működhet, egy hibás komponensnek bizonyára bőven elégnek kell lennie hozzá, hogy értéktelenné tegye a főzetet.
 Nem okoz semmiféle problémát, hogy miután megéreztem a reiatsumozgást, időben észrevegyem a sárgolyót, és az egyik kezemmel elkapjam, mielőtt másfél méternél közelebb kerülne az üsthöz. Talán már emberként is meg tudtam volna csinálni, de így, hogy a világon élő lények egyik leggyorsabbja vagyok, még csak esélye sem volt. Ledobom a sárgolyót a földre, és miközben lerázom a kezem, elgondolkozok rajta, hogy érdemes-e bármit tenni a nővel- például idő előtt megkóstoltatni vele a még forrásban lévő kotyvalékát. Nincs sok értelme persze, úgyis porrá fog égni, csak a hátamon lógó kardomat lazítom meg, hogy jelezzem, a következő próbálkozó nem fogja megúszni.
 Miután háromszor kimondom a varázsigét, habozás nélkül felveszem a kanalat, és belekóstolok az italba, ahogyan Flavia jelzi, hogy elkészültem. Az időhúzás csak nehezítené, hiszen előbb-utóbb úgyis meg kell innom, és az csak rontana a helyzetemen, ha végiggondolnám, milyen ízű lehet, vagy esetleg méreg. Miután lenyelem, lehunyom a szemem egy pillanatra, hogy feldolgozzam a minden bizonnyal szörnyű íz okozta sokkot, elindulok a tűz felé. Nem tudom, hogy működik, de a biztonság kedvéért előbb kinyújtom az egyik kezem. Ha nem éget meg, akkor megpróbálok átsétálni rajta, ha viszont mégsem működik, még mindig használhatom azt a rengeteg lélekenergiát. Hiába beszélt róla, hogy ez a tűz becsaphatatlan, az én erőm valószínű olyasmi, amihez még hasonlót sem láthatott.

Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
55 200 / 65 000

Hozzászólások: 199

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 112 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Átok a fejemre - próbajáték
« Válasz #17 Dátum: 2015. Jún. 01, 00:01:46 »
Engedély: Hirako Shinji
Résztvevők:
.....» Flavia nella Sinestesia
.....» Hatakeyama Momo
.....» Konoe Karen
.....» Masaki Sachiaru


Amóra egy mosolyt eresztett el Flavia kigúnyoló kérdésére, miszerint a Joker kártya vajon milyen szinten is jelenti a hatalmat.
- Valószínűleg nem hangsúlyoztam eléggé a most jelentőségét. De drágám, ha a szerencse hatalmát alábecsülöd, akkor rosszul járhatsz. 
Cleto következtetése nem lepte meg túlzottam Amórát. Valami hasonlóra számított.
- „Ha megjósolom, akkor nem fog bekövetkezni”? Én ezt közel sem állítottam. Csak mondtam, hogy esetlegesen, a jelen cselekedeteiddel változtathatsz azon, hogy végül a megjósolt jövő bekövetkezik vagy sem. És megint ott van az esetlegesen, mert ahogy mondtam valamikor nem tudod befolyásolni a végeredményt csak azt, hogy miként jutsz el odáig. Példaként had hozzam fel egy fiatal fiú esetét, akinek a halálát jósoltam. „A kiránduláson vízbe fog fulladni.” Így szólt a jóslatom. Mivel ez a kirándulás a tenger partján volt, ezért úgy gondolta, ha nem megy a közelébe, akkor nem fulladhat bele és megúszhatja. Ámde nem gondolta, hogy pont a fürdőben fog megfulladni a combközépig érő vízbe. A fáradtság, a meleg és a jóllakottság annyira elkábította, hogy elaludt a vízben és a víz alá csúszott. A sűrű gőz miatt pedig már csak akkor vették észre a bajt, mikor már késő volt. … Hogy a te Seth-ednek miért is lehet érdekes? Nem az utóbbi miatt, hanem azok a jóslatok esetén, amikor megváltoztatható és ő jól jöhet ki belőle.
Mikor Cleto kihúzta a kártyáját, akkor ő maga meg sem nézte, csak a boszorkánynak odacsúsztatta, aki elég komoly arccal nézett a kártyalapra, majd a medáljához érintve eltünteti.
Karen nem tudta védeni Masaki dárdáját, ami szépen bele is állt a vállába. Az utána következő Flavia féle Cero sem szaladt el mellette céltalanul. Ezt főképpen a jobb bokálya bánhatta, ami elég csúnya zúzódásokkal díszelgett. De még szerencsésnek is mondhatja magát, hogy csupán ennyivel megúszta az aranyszínű gyors Cero-t. A sérült lány még inkább szerencsésnek mondhatja magát, hogy az ő lábára nem került súly, de ugyan úgy a seprű irányításával meg kell küzdenie. A sérülései miatt is Amóra figyelemmel követi mozdulatait. Hisz hiába távolította el óvatosan a fadarabot a vállából, azért az mégsem egy kellemes dolog. Valamint kötötte be a sebet, hogy ahogy tudja elkerülje a további vérveszteséget. Talán amiatt a fájdalom miatt is feledkezik meg a lábáról, de tudat alatt kerüli a használatát, vagyis sántikál. Nem is sejti, hogy helyzetét mennyire át tudja érezni maga Amóra. Talán azért is figyeli.
Mindenki beleveti magát a feladatba kivétel Kenta. Egyértelműen elutasította a feladatot, ami nem tetszett Amórának. A többiek háta mögött egyszerűen odalépett hozzá és egy csókot nyomott a homlokára, melynek következtében az átkot szimbolizáló csillag világítani kezdett és nemes egyszerűséggel eltűnt.
A Boszorkány nem kötötte ki, hogy az alapanyagok megszerzéséhez kizárólag csak a seprűt lehet használni, éppen ezért Flavia a levegőben sétálgatva, kényelmesen szedte össze az alapanyagokat, amit Amóra egy újabb mosollyal jutalmazott. A büntetés súly nem jelentett nagyobb akadályt a lány számára. Nem akadályozta túlzottan a mozgásban, azonban így kevesebb alapanyagot tudott egyszerre megszerezni. Az is szórakoztatta a boszorkányt, hogy mások főzeteibe egy-egy kis plusz hozzávalót juttatott. Ezáltal plusz fűszerezést adott neki, ami nem biztos hogy szerencsés. Természetesen merő véletlenségből. Ahogy az sem volt rossz ötlet, hogy magára vállalta a főzet elkészítését, és Cleto-t pedig azzal bízta meg, hogy a főzetet őrizze, védelmezze, hogy a többiek ne tegyenek bele csak úgy bármit. Mint ahogy ő azt korábban tette.
Persze Karen sem nézheti megtorlatlanul azt, hogy újra kell kezdenie főzetét, ezért egy szárított sárgolyóval akarja tönkretenni a bűnös főzetét is. Azonban Cleto játszi könnyedséggel megakadályozza.  Amit viszont Amóra furcsállt, hogy Karen a plusz elem ellenére sem kezdte előröl, hanem folytatta a főzet elkészítését. Abban reménykedett, hogy még úgy is alkalmas lehet a főzet?
Masaki flegma, nemtörődöm arckifejezése is szórakoztatta csak nézelődőt, ahogy csak úgy belevágta a hozzávalókat. Aztán miután látszólag elkészült vele, Amóra képébe akarta fröccsenteni az egészet, hogy az ízlelje meg, hogy mit sikerült összehoznia. Ám a főzet egyszerűen átrepült rajta. Hisz továbbra is csak egy illúzió.
- Mint ahogy mondtam itt csupán a kivetülésemet látjátok. Nem tudtok a világomban ártani nekem. Bár értékelem a próbálkozásodat. – egy ujjsuhintással megforgatta Masaki-t – Most pedig mondhatnám, hogy térj vissza és készíts egy hatásos főzetet, azonban ezt úgy veszem, hogy semmi esetre sem innád meg, még akkor sem, ha jól elkészítenéd. – egy újabb ujjmozdulattal ismét maga felé forgatja - Ez viszont azt jelenti, hogy elbuktál. Nagy kár.
Cleto viszont a Flavia által készített italt a varázsige elmormolása után megissza és a tűz felé sétál, kezét pedig a tűzbe rakja. A tűz nem égeti meg, hanem finoman körbe öleli és hagyja, hogy átkeljen rajta. Így ő az első, aki gond nélkül teljesíti a feladatot Flavia-val összedolgozva. Ami elégedettséggel tölti el a Boszorkányt. Ha Flavia hasonló képen cselekszik, akkor ő is gond nélkül átkelhet a tűzön.
Karen is elkészült a maga főzetével, de mivel nem kezdte elölről, hanem csak remélte, hogy egy kis plusz adalék nem lehet nagy probléma. Ha jól készíti el a főzetet, akkor csak jó lehet. Még úgy is hogy Amóra mondta, hogy a főzet rosszul elkészítve akár méreg is lehet. Karen miután megitta és elindult a tűz felé, akkor elkezd erős hányingert érezni, émelyeg, teljesen elveszti az egyensúly érzékét. Akár még ki is hányhatja a főzetet, vagy eleshet, de akár olyat is láthat, ami valójában nincs is ott.
- Jaj! Gyermekem. Rosszul vagy? A kis huncut extra hozzávalójának hozzáadása után újból, elölről kellett volna kezdened a főzetet. Így viszont csak ilyen szörnyű állapotba hoztad magad. De ne aggódj nem fogsz meghalni, azért annyira nem lett rossz, viszont sajnos még egy kicsit ilyen állapotban leszel. … Viszont a feladatot így nem sikerült végrehajtanod.
Ha Flavia is megissza és sikeresen elmondja a varázsigét, majd átkel a tűzön, akkor Cleto-hoz hasonlóan sikeresen megoldotta a feladatot és az ő homlokán is felvillan a csillag alakzat. Azonban a boszorkány Cleto előtt terem és egy „Sajnálom” kijelentéssel csókot nyom a homlokára, melynek következtében a jel ismét világítani kezd és Cleto eltűnik. Amóra pedig Flavia-hoz fordul.
- Ne aggódj nincs baja. A kártya és az abban rejlő jóslat miatt, sajnos nem szórakoztathat tovább. – furcsa módon elég komoly volt – Nagylelkűségem jeleként elküldtem, azonban ez nem azt jelenti, hogy teljesen megszabadult az átkomtól – mosolyodott el – Nos akkor…
Még mielőtt folytatta volna megtorpant egy pillanatra és komolyan a semmibe bámult. …


Momo
Ugyan úgy indulhatott ez a nap is számodra, mint a többi, azonban egy fontos feladattal bíznak meg téged. Hallod, hogy valaki a nevedet kiálltja és te hátra nézve meglátod azt a személyt. Egy magas, testes és bajuszos férfi, akiről süt, hogy már nem új a szakmában.
- Ugye kis kegyed Hatakeyama Momo-chan? Jaj de nagyon örülök. – meg sem várta válaszod egyből jó erősen megragadta a kezedet – A fejesek megbíztak, hogy küldjek ki egy zöldfülű terepre. Az adatgyűjtés csupán a feladata, azonban mégis csak aggódom érte. Ezért úgy vélem, hogy utána mehettél neki segíteni. Az ifjú neve Nishinoya Kenta, az 5. osztagból. Azért küldték ki, mert valami vén banya garázdálkodik a Karakura melletti erdőben. Azt beszélik valami igazi boszorka. Minden éjjel áldozatot választ magának a fiatalok közül, aki elveszti életerejét, és napokon belül öngyilkos lesz. De nem is ez a legfurcsább, hanem az, hogy a fiatalok lelke nem érkezik meg ide, nem is születik újjá, és nem is bolyong. Hanem mintha meg is szűnne létezni. Na ez ám a különös. Ráadásul egyre csak nő a szerencsétlenek száma, mert azok az ostoba kölykök ettől nem hátrálnak meg.  – újra jó erősen megragadja a kezedet – Arra kérlek, menj utána és járjatok utána ketten a dolgoknak. Ő már elindult, szóval, ha lehet azonnal indulj utána … Aztán járjatok sikerrel, és ha visszaértetek, akkor meséljétek el nekem is.
Ezzel, ahogy érkezett, távozott is. Nincs kétség egy elég komoly feladatot kaptál, ahol egy nyomozást kell végrehajtanod, társad pedig már előre ment, akit úgy színt meg kell találnod.
Amint megérkezel a Karakura melletti erdőbe, egy érdekes lélekenergiára leszel figyelmes. Már sejtheted, hogy nem akárkivel van dolgod. A lélekenergiát követve egy tisztás szerű helyre érkezel, ahol a gyertyák nyújtanak világítást és az asztal mögött egy nő ül. Az asztalon mindenféle tárgy van, ami a jósláshoz van köze. Mint például kristálygömb, jóskártyák, különféle mintás kövek.
A fiatal nő egy széles mosollyal konstatálja, hogy megérkeztél, majd feláll az asztaltól. Fekete felsőjének ujja ki van vágva és mellrészénél is elég mély dekoltázsvágás díszeleg. Hasa teljesen kilátszik, hosszú és bő szoknyát visel és egy fekete csizmát. Bal karján különleges minta kúszik. Nyakában egy medál lógott, mely szép sötétzöld kristály egy ovális keretben. Hatalmas boszorkány sapkája alól kivillan zöld szeme és éles fogai. Olyan, mintha már számított volna az érkezésedre, viszont Kenta-t sehol nem látod, de még a lélekenergiáját sem érzed. Akár reflexszerűen is előránthatod a kardodat.
- Mégsem kell csalódnom annyira a lélekfelügyeletben. Egy édes kis lánykát is küldtek nekem.  – ördögi mosolya már tartozéknak tűnhet – A nevem Amóra, és egy Boszorkány vagyok. Örvendek… A kis lóti-futi fiúcska nem szórakoztatott eléggé így megszabadultam tőle. De remélem, te jobb leszel. … Ne aggódj nem vagy egyedül…
Utolsó kijelentését furcsállhatod is, hisz akárhogy néznél körben rajtatok kívül az ég világon nem látsz senkit sem. Ahogyan az sem nyugtat meg, hogy Kenta-tól állítása szerint megszabadult.
Amóra megfogja a nyakában lévő medált, és megcsókolja. Zöld színű fényjelenséggel a homlokodon egy jel jelenik meg. A zölden világító jel egy ötágú csillag egy körben. Egy akár számodra is jól ismert jel lehet, viszont a boszorkány nem végzett. Jobb karját baloldalra helyezi, majd maga fölött lendítve jobb oldalon kinyújtott formában helyezi, és közben a „Fordulj át!” felkiáltás hallatszott. Te pedig úgy érezheted, hogy egy 180 fokot fordultál. Az átforgatás egy szempillantás alatt történik a boszorkány karlendítésével. Megszédülsz, de akár el is eshetsz ennek következtében. Nem egy kellemes dolog.
Egy érdekes helyre érkezel, ahol tényleg láthatod, hogy nem vagy egyedül. Egy kopár tisztás, amit egyetlen cölöp díszesít és egyvonalban egy furcsa tűz lobog. Rajtad kívül még három személyt látsz. De nincs is időd hozzájuk szólni, ugyanis Amóra a seprűjéről a földre huppanva lép hozzád közelebb.
- Ne aggódj se perc alatt elmagyarázom a dolgokat. A homlokodon lévő jel az én kis átkom. Mostantól a bábom vagy, és azt csinálhatok veled, amit akarok. Ezt akár a többiek is tanúsíthatják. – mutat a többiekre – De nem áll szándékomban irányítani, mert az túl unalmas lenne. Éppen ezért…



Amíg a boszorka látszólag a semmibe bámul, addig megpróbálhatjátok megtámadni, de a dolog teljesen haszontalannak bizonyul, ugyanis keresztülmegy rajta. Ez az állapot sem tart sokáig, ugyanis egy Shinigami lány csöppen közétek. Amóra pedig gyorsan felvázolja a helyzetét, ahogy nektek is.
- Ne aggódj se perc alatt elmagyarázom a dolgokat. A homlokodon lévő jel az én kis átkom. Mostantól a bábom vagy, és azt csinálhatok veled, amit akarok. Ezt akár a többiek is tanúsíthatják. – mutat a többiekre – De nem áll szándékomban irányítani, mert az túl unalmas lenne. Éppen ezért…
Momo-val ellentétben már sejthetitek, hogy mi következik ismételten, mikor a boszorka felemeli a kezét. Egy újabb karmozdulattal változtat a terepviszonyokon. Most egy sziklásabb, dombosabb területre kerültök. Mindenhol csak köveket láttok és nagyobb sziklákat. Amóra is megjelenik egy nagyobb szikladarab tetején.
- Tudjátok, hogy van egy lény, aki kifejezetten egy boszorkány óhaját és sóhaját lesi? Azt hiszem az egyszerű halandók Trollnak nevezik, vagy inkább az ő esetében a Gólem megszólítás helyesebb. – a sziklát megcirógatja, mely erre elkezd mozogni és tényleg egy kőszörnyre emlékeztető lény tárulkozik fel előttetek – Ő az én kedvencem és a neve Slome. Köszönj szépen! – ezzel egy hatalmasat ordít felétek – Ha azt hiszitek, hogy buta, akkor ki kell hogy ábrándítsalak. Elég okos, de leginkább erős. Ha nem tértek ki a csapásai elől, akkor összezúz titeket.
Amóra ördögi mosolya nem sok jót sejtet. A Gólem hihetetlen gyorsan és erősen csap egy hatalmasat a mellette lévő sziklába, mely pici kis kavicsokra törik. Majd ismét olyan hangosan üvölt, hogy a hajatok majd lerepül.  Amóra leugrik a Gólemről egy kicsit messzebbi sziklára és leül. Egy csettintéssel pedig elveszi a fegyvereiteket.
- Nem lesz rájuk szükségetek. Így sokkal izgalmasabb… Slome-nak azért van gyenge pontja. Mégpedig az ujjpercnyi nagyságú mágikus kövek. Amik valahogy így néznek ki. – egy csettintésre megjelent a kezében egy világosszürke színű kis kavicsot, melyben egy jel volt vésve – Ha ezzel telibe találjátok, a megfelelő helyen, akkor legyengíthetitek és legyőzhetitek. – egy csettintésre eltűnt a minta darab – Elrejtve találtok ilyen köveket. De hogy ne maradjon el a jutalom és a hátráltatás… Gyermekem és Éles nyelvű! – fordult Karen és Masaki felé – Tirátok nagyon érzékeny Slome. Mondjuk azt, hogy titeket fog leginkább támadni. Édeske! – fordult Momo felé – Mivel te még csak kapkodod a fejed, ezért te kapsz egyetlen egy kis kövecskét. Jól gondold meg, hogy hogyan és miként használod fel. – előtted megjelenik egy olyan kavics, mint amit Amóra előtte felmutatott – Kis Csintalan! – szólt Flavia-hoz ha sikerült a tűzön átkelnie – Mivel sikeresen elkészítetted a főzetet, ezért öt darab követ kapsz. Slome rád a legkevésbé dühös, de így is bőven feléd csaphat, szóval csak ügyesen. – Flavia előtt is megjelent 5 kő, amik a tenyerébe hullanak, ha kinyújtja – Ja, egy-egy találat után Slome egyre dühösebb is lesz. De ha jó helyen találjátok el, akkor azzal gyengítitek. … Nos akkor kezdődjön hát!
Ezzel Slome a Gólem egyből egy hatalmasat csap Masaki felé. Már az első csapásánál egyértelművé válhatott számotokra, hogy ha nem vagytok elég gyorsak, akkor könnyen bele is hallhattok a csapásába. A fegyvereitek nincsenek nálatok, és Amóránál sincsenek, hogy esetleg rátámadva vissza tudjátok szerezni azokat. Egyetlen lehetőségetek a kövek, amik Amóra elmondása szerint gyengítik a szörnyet, viszont azt nem mondta, hogy hol is kell eltalálnotok, hogy az a találat tényleg gyengítse. Egy kő jobb a semminél, de öt kő sem olyan nagy mennyiség. Elméletileg a földön a sok kavics között lehetnek még hasonló kövek, de olyan, mintha tűt keresnétek a szénakazalban. A sok egyforma kő között nehezen lelnétek meg a nektek megfelelőt, pláne ha még közben egy dühöngő Gólemre is figyelnetek kell. Karen esetében a sérülés és a főzet mellékhatása is gondot okozhat, de utóbbi szép lassan elmúlik.
Amóra a sziklán ülve figyeli, hogy miként próbáljátok megoldani a feladatot, akár egymást is akadályozva. De nem is veszi észre a fekete cicát, ami hozzádörgölődzik Momo lábához, de mire lehajolna hozzá megsimogatni az arrébb szalad és egy ugrással eltűnik. 


(click to show/hide)

Határidő: 2015. Június  12.
Post sorrend: Nincs

Karakterlap

Sachiaru Masaki

Eltávozott karakterek

Ügyeletes tajparaszt

Szint: 17.

Lélekenergia:

60% Complete
85 500 / 100 000

Hozzászólások: 167

Hírnév: 10

Infó

Tárcában: 54 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
mandarin sárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
madafaka I'M awesome!

Post szín:
#ffcc00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Átok a fejemre - próbajáték
« Válasz #18 Dátum: 2015. Jún. 06, 18:14:33 »
Vasorrú bálna csesztetésére kurvára felcümmentettem. A leprás máglyaszökevényén rohadtul átsuhant a nyomokban savat tartalmazó tápoldatom, hogy kurvára telibe marja a humuszt. Oda sandítottam és gecc, baszottul elégedett parasztként feszítettem a látványra. Igazán baszott ütős trágyadomb lett! Kurvára büszkült a pofám, ilyen rohadtul maró löttyöt csapattam össze. Még jobban vakarta az ön(ző)érzetem, hogy kurvára nem oldotta apró cafatokra ezt a szilikon macát, hanem baromira csak a gyepet nyírta fazonba.
-Néda, mitet műveltél, Gordonka Ramsey! Elpocsékoltad a speckósan elfajzottul otromba pofádhoz összebarmolt protein levesem, pedig rohadtul nem nyers a cucc, hogy még a bolti polcon vonyítson Nemo-ért…-
Böffentettem oda rohadt lazán, míg volt rá kibaszott akaratom. A szottyadt bábos pondró, rázendített össze meg visszaforgatni a retkes égtájok mentén. Mán nem akartam ráugatni, hogy döntse el, melyik kibaszott irányt akarja, vagy kurvára telibe rókázom a szellemeskedő másolatát, de mielőtt falra okádott borsóként végezte, hozzám górta a baszottul ereimet szabdaló szitut. Bebuktam a redvás kukta gyökérséget, amiért geci méretes fekete pontyot vésnek a szaros ellenőrzőmbe.
-Brühühü!- Nyögtem be cseszettül lekezelő tahóként. -Mostan kurvára lőttek a mÁgika okj-s levelemnek? Ez rohadt szívás…mek a depis sarkomba taplógombákat nevelni…-
Csoszogtam arrébb kurva ráérősen, hiszen olyan baromira megrengetett ez a tetves hír, mint Mekkát az afrikai földrengés. Közben a két agyalágyult sügér kurvára bekóstolta a szellemeskedést és hirtelenjében köddé vált. Az egyik a nagypofájú mitugrász mucsácsó volt Mehíkóból, másik meg a fogpöckétől fosztott csóringer halálos istike. Rohadtul nem hatott be a lepattanásuk. Herpeszt a valagukra, hogy ők elzúzhattak nekem meg kurvára itt kell még töcskölnöm a rezet! Kábéra annyi jó kívánság csomaggal küldtem be a hűlt helyüket, hogy atomosat ráturháztam. Baszottul kaparászta a gigám ez a plasztik banya picsa, meg a sok szarság, amit elteleregélt a delpho-i jósdájáról. Rem a tetves lesbos-ról szakadt az elkúrt pofánkra és majd ránk nyomul az antik köcsög spártai horda, akik bebandzsulták merre az a tetves római népség.
Ez a retkes koponyalékelés nem akasztaná ki eléggé az ideggombolyagom, újabb gyépé palánta vágtázott be a billogos hordába. Az a lapított hónalj fruska pont úgy festett, amitől a pedo papik kurvára tempósan gatyába tolják a heti termésüket. Rohadtul elcseszett váltás volt, hogy két muszkLee helyett betotyogott egy musLeeca, akinek kurva sok tejbepapit kéne betolnia, hogy lézengjen valami erőspista a farzsebében. Ezzel a nyeszlett mitugrásszal göröghettünk a retkes vágóhídra önkéntes véreztetésre. Pofájára volt gravírozva szemkibökős betűkkel, hogy a leprás vérszopó piócákat se nyúvassza ki. Rem, ha benyisszantják a bébipopó bőrikéjét elkattan az agya, aztán leosztja a saller dózist, mert kurvára nincs ingerenciám a mikroküki képét védeni a kifingástól. Baszottul lejárt a jó fej kuponom érvényessége, hogy marhára semmiből becsörtető shinilányokat pesztráljak.
-Háromszoros kibaszott hurráá~h az új husinak!- Emeltem rohadtul négy hetes oszló hullaként égnek a csülkeimet, kurvára lökjek neki üdvözlégy átkozást. Eztán a hókuszka vezérletével átcsörtettünk a kövi pályára, ahol felspanolt kőmíves Kázmér verte a nyálát, de még aztán úgy, hogy kurvára légkondit halluztam, miután széjjel csapatott egy tetves kavicsot. A pofámba pattogó redvás sóder darabkáktól, csak berándult a szemellenzőm. Lehídaltam ettől a rohadt kokszbemutatótól. Annyira bekészültem a faszom deltáitól oda se kagylóztam, mit krákog a banya azokról a felcímkézett fricskázó szutykokról. Helyette brutál lenézően végigpörgettem friss elemózsián a bagolylesőimet. Kurvára nem tetszésemet kifejező cümmentéssel lapogattam be a vállasát.
-Megdöglesz nem az én saram!-Köhintettem oda foghegyről az infót, mielőtt az a rohadt szikla barom rám nem gerjedt. Vágom én, hogy kurvára sugározza a képem, mossanak be neki, de vazzeg, épp tárgyaltam az újonckával! Baszottul nem ténfergett ingerenciám a balfaszkodásához, szal arrébb csurrantam és bekínáltam a rasnya koponyáját ördög pöccintéssel – oni dekopin -. Nem vártam cseszett csodát a cucctól, elvégre rakás kavics. Annak be se árt a zúzás.
-Baszki! Nyissad mán ki a csipádat! Éppen szapultam a fruskát! Rohadtul várjad mán kifeléje a sorodat, kavicska!-
Lófráltam arrébb, hátha valamelyik félkegyelmű nyomorék próbál vele valamit kezdeni. Szórakázhattak vele, én addig lekötöttem a picsáját. Gyépése téll iq-betyár volt. Egyet odasóztál, kurvára ötvenet ugrott a vérnyomása. Téll, baszott eszesen tolta. Akkor meg mindek szarozzak?! Csóriját berúgdaltam a kibaszott haverjaival. Felmarkoltam a szétszórt kavicsokat és azokkal telibe bombáztam azt a redvás pofáját.
-Meva Hulki? Jer, jer! Ide kérem a tockost!-Fordítottam felé a pofámat, oda bikázzon az ocsmány csülkével. Érdekelt kurvára mekkora a max, amit ki tud préselni a beton kasznijából, ha bevédem a seggem a lélekenergiámmal. Az forgolódott meg bennem, hogy rohadtul kivágom vele magam, de lendületből olyan –ashige-t – dobok neki vissza lábbal a golyói helyén éktelenkedő fekete likra, hogy attól átvágódik szopránba. Amíg a lúzerrel vegődöm a többi gyopár kiszenvedheti, mivel vágja le ezt az elkóborolt pokemon-t.
× Somnus ×

(click to show/hide)

Karakterlap

Hatakeyama Momo

Eltávozott karakterek

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 000 / 30 000

Hozzászólások: 138

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 22 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Hideg rózsaszín

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Aoyama Shouta

Post szín:
#e25355


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Átok a fejemre - próbajáték
« Válasz #19 Dátum: 2015. Jún. 07, 00:54:54 »
A napom meglehetősen nyugodtan telik, mióta felkeltem igazából nem csináltam semmit azon kívül, hogy egy első osztagos tisztet átirányítottam a harmadik osztaghoz mondván: ott keresse a kapitányt ne itt. Először kicsit furcsán nézett rám, de végül tudomásul vette, amit mondtam és elment. Ennek fényében pedig kissé összerezzenek, mikor egy ismeretlen hang a nevemen szólít. Miközben megfordulok, ezer meg egymillió kifogás fordul meg a fejemben, hogy miért küldtem oda a tisztet ahová, illetve azon is elgondolkozom, hogy mit mondjak, hol van Nao, ha esetleg őt keresnék megint.
- Ig… - akarom válaszolni a kérdésére, ám meglehetősen hamar a szavamba vág - miközben minden bizonnyal elszorítja a jobb kezemben lévő vérkeringést - és kiderül, hogy köze sincs az embernek az első osztaghoz. Legnagyobb meglepetésemre egy feladatot kapok, mi szerint meg kell keresnem egy ötödik osztagos fiút, aki adatokat gyűjt valami boszorkányról. A feladat egyértelmű, én pedig komolyan bólintok, hogy értettem, miközben az ismeretlen megismétli a vérkeringés elszorító műveletet, majd olyan gyorsan tűnik el a színről, mintha ott se lett volna.
Ez igazán hihetetlen, egy feladatot kaptam, egy igazán komoly feladatot, pedig még én is zöldfülűnek számítok, mint K....Ki…Ka…Ke… szóval a fiú, aki a társam lesz és akit meg kell találnom.
~ Kenta. Nishinoya Kenta a fiú neve. És már ne is haragudj, de kapsz egy ilyen kaliberű feladatot és még ennyit sem vagy képes megjegyezni. Egyébként ne élj álomvilágban Eperke! Minden bizonnyal azért küldtek téged, mert más nem akadt. Ez nem az erőd elismerése, ez csak kényszer.~
Miért van az, hogy ha valami jó dolog történik, akkor Kawasemi egyből elrontja T.T ? A kardszellemnek támogatni kéne nem pedig ott oltogatni, ahol ér. Ők a társaink jóban, rosszan, egy társ pedig támogatja a másikat, legalábbis a legutolsó információim szerint. De ez most mindegy, nincs időm ezen agonizálni ugyanis feladatom van, szóval amilyen gyorsan csak lehet igyekszem eljutni a kapuhoz, mely átvisz az emberek világába. Legnagyobb meglepetésemre egész hamar megtalálom a helyet, csak kétszer tévedek el a Tiszta Lelkek Városának utcáin. Emberek! Ez pozitív rekord. Mindenesetre a kapunál nem sokat foglalkoznak ezzel, csak elmondják, hogy hová fogok érkezni és már engednek is.
Így az instrukcióknak megfelelően a Karakura mellett található erdőben találom magam, annak a pontnak a közelébe, ahol utoljára érzékelte a 12 osztag Kentát. Nem sokkal a földet érés után egy furcsa lélekenergiára leszek figyelmes, mely mondhatni belengi az egész erdőt. Mindenesetre pár pillanatra behunyom a szemem, hátha megérzem a társam jelenlétét, de semmi, csak a furcsa energia. Ez viszont nem jó, egyáltalán nem jó. Végül nyelek, egy nagyot, a majd a bal kezem a bal oldalamon lévő kardom tokjára csúszik, míg a jobb kezem a markolatra kulcsolódik. Jobb a biztonság. Így megyek előre egészen addig, míg egy tisztásra nem érek, mely meglehetősen furcsán néz ki. Gyertyák, asztal, az asztalon ismeretlen emberi dolgok és egy nő meglehetősen különös ruhában. Nem kell nagy nyomozónak lennem, hogy rájöjjek: ő az állítólagos boszorkány. Szívem szerint kirántanám a kardom, de nem teszem, inkább várok, hogy megtudjam, mire készül.
A kis monológja után meglehetősen nagy nyugtalanság fog el először is azért, mert azt mondja, hogy megszabadult Kentától, másodszor pedig azért, mert több emberről beszél, pedig láthatóan és igazából érezhetően is csak ketten vagyunk az erdőben olyanok, akik nagyobb lélekenergiával rendelkeznek. Éppen rá akarnék kérdezni, hogy mire gondolt, miközben már majdnem kirántom a kardomat, ám ezekre mind nincs elég időm, mivel a banya nyaklánca mozgásba kezd, majd meglendíti a karját és mond valamit, amit nem értek pontosan. Ezt követően pedig valami furcsa dolog történik. Kicsit megszédülök, majdnem el is vesztem az egyensúlyom, majd mikor felnézek, már nem ott vagyok, ahol az előbb, hanem egy másik helyen.


~ Hé, egyben vagy még? ~ hallom a fejemben a kardom hangját, melybe nem szokványos módon egy kis aggodalom is vegyül. Ha a Jégmadár aggódik, akkor ott már komoly baj van >.<!
~ Meg vagyok. ~ válaszolom, miközben megdörzsölöm a fejem, mielőtt Amóra ismertetné a helyzetemet. Szóval a babja vagyok, ahogy a többiek is, akik re a boszorkány mutat. Gyorsan végignézek rajtuk. Egy férfi és két nő, de Kenta továbbra sincs sehol. Őszintén remélem, hogy ez a némber nem ölte meg >.<.  Mindenesetre a férfitól, kapok egy kedvesnek nem nagyon mondató üdvözlést, amit talán jobb, ha nem is reagálok le. De amúgy miért is háromszoros hurrá nekem? Nem én akartam idekerüli.
Amikor megint a boszorkányra emelem a tekintetem, látom hogy meglendíti a kezét, mire a táj legnagyobb megrökönyödésemre megváltozik. Végül is… azt hiszem, hogy jobb, ha már nem lepődök meg semmin. Gondolom én ezt egészen addig, míg fel nem éled a kő, amin ül és át nem változik valami borzasztó izévé, amit gólemnek nevez. Aha, ez tök jó, mert amúgy fogalmam sincs mi is az a gólem. Mindenesetre az előttünk lévő, iszonyatosan ordító szörnyből kiindulva nem valami kedves kis lény az egészen biztos, azt pedig már hozzá sem veszem a képlethez, hogy mikor lecsap egy házméretű sziklára, az kavicsokra esik szét. Igazából ez pont az a pont, ahol rántanám ki a tokjából a kardomat, ám abban a pillanatban, hogy megfogom, köddé válik.
- Mi a… - lepődöm meg teljesen a furcsa jelenségen, bár van egy sejtésem, hogy mi történhetett és igazam is lesz. A büdös boszorkája elvette a fegyveremet, illetve a fegyvereinket, mert ha jól értem a szavait, akkor nem csak az enyém, hanem mindenkiét. Ez után valami követ mutogat, ami ha jól értem, akkor gyengítheti a gólemet - akinek nem tudtam megjegyezni a nevét -, de nem értem pontosan a mondandóját, mivel csapatunk egyetlen férfitagja megveregeti a vállam és közli velem, hogy nem az ő sara, ha meghalok. Igazából már maga a mondat is meglep, de a stílus meg a nézés. Mit vétettem én ennek az embernek, nem is ismerem >.<?
- Miért, mondta bárki is, hogy az lenne? - vonom fel a szemöldököm. Oké, hogy gyengébb vagyok nála - és minden bizonnyal a két lánynál is -, de azért még ne gondolja azt, hogy olyan könnyű megölni, nem pusziért kaptam az egyenruhámat.
Mindenesetre a közjáték ellenére átjön Amóra mondandójának a lényege, a kövekről és hasonlókról. Annak pedig kifejezetten örülök, hogy kaptam egy gyengítő követ, mivel ez is több, mint a semmi, bár jól kell vele gazdálkodnom, ha nem akarom tovább bosszantani a gólemet. Remek! Hogy keveredhetek én ilyen remek helyzetbe? Az öreg shinigami annyit mondott, hogy adatgyűjtés lesz a feladatom, ez pedig minden, csak nem az. Bosszankodásomból egy furcsa, ám mégis ismerős érzés zökkent ki.
- Cica ^.^! - kiáltom meglepetten, mivel egy fekete macska van a jobb lábamnál, ám mire eljutnék odáig, hogy felvegyem, már ott sincs. - Elment a cica :( - mondom csalódottan, nem is törődve azzal, hogy egy hatalmas gólem tombol mögöttem. A gondolataimból az szakít ki, hogy a meghallom a férfi hangját, amint taslit kér a szörnytől. Oké, nem valami kedves fazon, de ez azért elég meredek dolog úgy, hogy közben rá hajt, ha jól értettem a dolgokat.
Mindenesetre nem akarok a gólem rombolásának áldozatává válni, így igyekszem villámtánca lekerülni a felém száguldó kisebb és nagyobb köveket.
- A francba, ha rám esik, tuti szerzek pár sérülést - mondom, bár nem tudom, hogy kinek és legfőképpen minek beszélek, mert nem hiszem, hogy a jelenlévő közül bárkit is érdekel a mondandóm, vagy az, hogy majdnem agyon ütött egy szikla. Na jó, ez túlzás, de akkor is.
~ Szerinted mit kéne tenni ezzel a kővel? ~ tudakolom a Jégmadártól, ám választ nem kapok. ~ Hé… Kawasemi, ez nem jó vicc, ne szórakozz velem, főleg most ne ~ próbálkozom tovább, de nincs válasz. Köszi a semmit Jégmadár >.<.
Mindenesetre nincs időm tovább próbálkozni, mert a gólem egyik karja pont felém tart, így villámtánccal próbálok meg kitérni a csapása elől, miközben a kezemben lévő tárgyat szorongatom. Szívem szerint megetetném vele, de nem hiszem, hogy ez a megfelelő taktika, a boszorkány azt mondta, hogy valahol a testén kell eltalálni. És… és a baj csak az, hogy továbbra sincs igazán időm ezzel foglalkozni, mert bár nem engem támad a szörny a mindenfelé hulló kődarabokat még így is ki kell kerülgetni ezért folytonos készenlétben kell lennem.
A helyzet nem túl rózsás, kardom nincs, semmilyen szinten, összezártak három teljesen ismeretlen alakkal, egy szörnnyel és egy boszorkánnyal. Tudom, hogy démonmágiát kéne használnom, ugyanis mondhatni már csak az maradt nekem, de hát nem tehetek róla, hogy nem vagyok jó belőle. Egyszerűen félek tőle. A szörnyike hatalmas csapásának törmelékei ismételten felém repülnek, szinte nem is hagynak pihenőt, komolyan olyan mintha egyre nagyobbakat ütne. Most is megpróbálom kikerülni a csapását, bár nem vagyok annyira sikeres, mint korábban, nem jutok elég messzire így pár kisebb kődarabnak sikerül eltalálnia. Nem vészes a dolog, szerencsére csak kavicsméretűek, de akkor is fáj egy kicsit a találatok helye, valamit egy kis por is megy a szemembe, ami… várjunk csak! Hát persze, én egy zseni vagyok, vagy legalábbis már közelítek felé.
Nem tudom, hogy hol van a gyenge pontja, vaktában dobálózni meg nem akarok, valamint túl evidens lenne, ha térd, boka, kar has vagy valami hasonló mezei testrész lenne a gyengéje. De a szem, az olyan különleges. És még ha tévedek is, akkor se kellemes, ha bárkinek a szemébe megy valami, főleg ha egy kő az, amit erővel beledobnak és egy félig rossz látású dühös szörny még mindig jobb, mint egy jó látású dühös szörny.
Bár ehhez az kéne, hogy szembe kerüljek vele, ami csak akkor lehetséges, ha én is élő csalit csinálok magamból, vagy kihasználom, hogy a férfi amúgy is azt csinált magából. Mondjuk a miértjét nem igazán értem a dolgoknak, de nem is nagyon érdekelt. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy esetleg, hangsúlyozom, esetleg össze kéne fognom a másik két lánnyal, talán többre mennénk, elvégre az arrancar öt követ kapott. Szóval veszek egy nagy levegőt, majd kiszögelléseket hozok létre, mint az emberek világában, így mondhatni tudom fentről szemlélni a dolgokat. Eleinte csak figyelek és várom a tökéletes alkalmat, mindezt úgy, hogy a levegőben verdeső öklét és a szétrepülő köveket. Igazából, ahogy lenézek a tájra, szinte biztos vagyok abban, hogy már jócskán leamortizálódott, de ez nem az én dolgom. Javítsa meg a banya.
Mindenesetre, amikor eljön a tökéletes pillanat, vagyis egész testével felém fordul és ki is egyenesedik, olyan gyorsan törnek ki belőlem a szavak, hogy még én is meglepődöm magamon.
- Hullj szét, Rondanini fekete kutyája! Nézz végig magadon és égj; tépd fel saját torkodat! - oké, eddig azt hiszem jó, most kell figyelnem, mert ennek a kidounak két változata van, és mindig összekeverem őket. - Bakudō 9 - Geki vagy Hōrin? Hōrin vagy Geki? A francba! - Geki - választok végül.
Igazából őszintén reménykedem benne, hogy jól tippeltem, illetve nem rontottam el semmit. Mindenesetre az már jó jel, hogy nem követte robbanás az idézést. Azonban mivel az én démonmágia tudásomról diskurálunk, ha sikerült is minden másodperc számít, így megszorítom az egészen idáig a jobb kezemben lévő követ, majd a teljes erőből a gólem jobb szeme felé hajítom és reménykedem benne, hogy célba talál. Ha pedig nem sikerül, akkor is elhajítom a szörny felé a követ, bár akkor csak a Lelkek Királya tudhatja, hogy mijét is találja el pontosan.
A kő eldobását követő pillanatban két gondolat fordul meg a fejemben, az egyik az, hogy néznem kellett volna, hogy az arrancar - vagy espada? - lány mit csinál a saját köveivel, illetve az, hogy mihez fogok most kezdeni, hogy az egyetlen adumat is eldobtam, igazából szó szerint. Lehet, hogy mégis össze kellett volna fogni? Vagy legalább meg kellett volna próbálni >.<?
Bár, a mondás azt tartja, hogy jobb később, mint soha. Szóval gyorsan, nem tudva, hogy sikerült-e a követ jó helyre dobnom, a tekintetemmel gyorsan megkeresem az ember lányt, aki már  - ha jól láttam - gólem kaland előtt is sérült volt. Szerencsére nem olyan nehéz kiszúrni, majd oda shunpozom hozzá.
- Szia, ö… segítsek esetleg? - kérdezem gyorsan mosolyogva, mivel minden bizonnyal alig másodperceink vannak a társalgásra, tekintve, hogy ő a szörny egyik fő célpontja a srác mellett. Amennyiben igent mond, annyiban a következőkben segítek neki, elkerülgetni a gólem hatalmas erejű támadásait, ha akar, a sérül lába miatt akár rám is támaszkodhat, talán úgy nem fáj neki annyira, a gyógyító mágiákhoz sajnos semennyire sem értek és negyedik osztagos sem vagyok, így azzal nem szolgálhatok neki >.<. Ha pedig nemet mond, akkor továbbra is csak magamra figyelek, és azzal foglalkozom, hogy hogyan tovább.

(click to show/hide)

Karakterlap

Flavia nella Sinestesia

Eltávozott karakterek

Tres Espada

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
30 400 / 45 000

Hozzászólások: 33

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 12 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Aranyssárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Mottó:
A lopni olyan csúnya kifejezés, én csak megtaláltam!

Post szín:
#856a89 // #e8d2f9


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Átok a fejemre - próbajáték
« Válasz #20 Dátum: 2015. Jún. 12, 12:42:31 »
Flavia nem igazán tudta, hogy megsértődjön, avagy sem. Miért becsülné alá a szerencsét, pont ő, aki nagyra tartja ezt? Ilyesmi meg se fordult a fejében, a boszorkány tudásában és képességeiben van kivetnivalója. Persze ilyen nagy önbecsülés mellett ő se látná meg a szavak mögött megbúvó kritikát. Nem szólta meg az ostobácska boszorkányt, inkább hagyta, hagy folytassa a játszadozást. Még talán élvezni is fogják Cletochivel a játékot.
Persze Flavia nem gondolt arra, hogy a szórakozást a többi résztvevő fogja elrontani. Az a megállapítása, hogy Amóra kedves túlságosan merev személyeket hívott meg ide. Ők elrontják a játékot és nem lehet rendesen lazítani. Így pedig, hogyan kapcsolódjon ki az arrancar? Habár roppantul jót szórakozik a halálisten reakcióin, nem is tudja leplezni a mosolyát. Az ember azonban nagy fába vágta a fejszéjét. Ha nem lenne ízlése, bizonyára most rögtön elfogyasztaná, előétel nélkül az enyveskezű nő lelkét. De nem túl ínyenc a falat, a végén elcsapná vele a hasát, abból pedig köszöni szépen, nem kér. 
Flavia azonban jót játszadozik a következő feladatnál. Szándékosan hátráltathat másokat? Hát ez nagyszerű! Ennél jobb elfoglaltságot nem is találhatott volna Las Nochesen kívül! Kíváncsi volt, hogy a boszorkány szavai mennyire igazak, ha rossz komponensek kerülnek a főzetekbe. Ezért is dobálta változatosan az üstökbe a különböző dolgokat. Érdeklődve várta, hogy vajon ki lesz olyan ostoba, hogy az itóka helyes elkészítése nélkül bátorkodja meginni azt. Bár ő a helyes sorrenddel elkészített elixírt sem túl lelkesen fogyasztaná el. Ezért is örült, hogy Cletochi magára vállalta a nedű megkóstolását. Még mosolygott is hozzá, hogy kifejezésre jutassa boldogságát. Bőszen igyekezett rejtegetni a hátsószándékot, hiszen ő csak nem akarta, hogy rosszul legyen az italtól vagy valami negatív hatást fejtsen ki nála. Flavia tökéletes egészségnek örvendhet és erre a továbbiakban is szüksége van, ha igazán élvezni szeretné a játszadozást a shinigamival és a többiekkel természetesen.
Flavia, amint látja, hogy Cletochi sikerrel járt és komplikáció nélkül átkelt a tűzfergetegen, követve az intelmeket lépet át ő is a lángokon, az Espada nyomába. Az ital nem nyerte el tetszését, apró grimasszal ki is fejezte a nemtetszését, de hamar elhessegette azt. Helyette célirányosan átkelt a lángokon, hogy a túloldalt lezseren körülvezesse tekintetét. Mikor éppen megjegyzést tett volna a feladat könnyűségéről, akkor pillantja meg Amórát, miközben Cletochival játszadozik.
Morcossá vált ábrázata, miközben szemmel követte a boszorkány tettét. Biztos volt az Espada képességeiben, tudta, ha valami támadásra vetemedne a banya, akkor könnyedén megvédi magát. Ezért sem tett meggondolatlanságokat, de amikor Amóra egyik pillanatról a másikra eltűntette arrancar társát, azonnal védekező állást vett fel. Jobb tenyerében pedig egy Bara formájába kezdte összpontosítani lélekenergiáját.
- Mit tettél Cletochival? – hangjában ingerültség semmi nyoma nem volt. Kifejezetten türelmesen szólt, egyedül egy gyilkoséval vetekedő mosolya volt az, mely arra adott tanúbizonyságot, hogy nem tetszettek neki a fejlemények. - Miféle átok Amóra kedves? Kifejtenéd? Mert így sajnos Flavia nem érti ^-^ – a Barát még nem dobta el. Készen állt a használatára, de egyelőre türelmesen megvárta a boszorka magyarázatára, mely bizonyára többet tartalmaz majd a „mert meg kellett tennem” – szövegnél. Legalábbis meri remélni. ^-^ Alig várta az ügy kifejtését és nem habozott élni a Barával, ha úgy hozta a helyzet.
Mikor a boszorka váratlanul a semmibe kezdett bámulni, Flavia nem vette túl jó néven. Lezseren hajította el a Barát, egyenest Amórára, hogy rosszkedvét ezzel is csillapíthassa. Nem törődött vele különösebben, hogy technikája körülmények nélkül áthaladt a banya kivetülésén. Legalább elnézegethette a gömbbe sűrített energia becsapódását.
Ezután Flavia körbevezette a tekintetét, hogy a többiek is beszállingóznak-e lassan. Elszontyolodott mikor kedvenc játékszerét, a halálistent, nem látta a társaság között. Így enyhén szólva meglepődött, amikor hirtelen a semmiből egy újabb shinigami bukkant fel. Elmosolyodott ez láttán, nem gondolta volna, hogy így próbálja majd Amóra csillapítani a rossz kedvét. A próbálkozást mindenesetre nem tartja rossznak. Komolyabb véleményt majd csak akkor mond, ha kicsit jobban megismerkedik vele, noha leginkább a lány zanpakutoujára kíváncsi. Flavia azokat olyan érdekesnek találja.
Flavia nem repesett az örömtől az újabb helyszínváltásért, hiszen így még alkalma se volt illendően köszönteni a shinigamit.
- Most akkor troll vagy gólem Amóra kedves? A két mitikus lény között óriásiak a különbségek – jegyzi meg a boszorkány beszédére. - Hát persze, hogy okos, ebben nincs semmi kétség. De ejnye Amóra drága, hát így kell bánni a hű lovagokkal? Szegény Slome, bizonyosan fáj kicsinyke lelke, amiért erre kényszeríted – csalódottan rázza meg a fejét, majd elrugaszkodik pár nagyobb kődarab elől, mielőtt azok a fejére koppannának, esetleg más végtagjait találná el.
Flaviát nem különösebben zavarta, hogy fegyvertelenné tették, hiszen zanpakutouja nem egy konkrét kard, ostor vagy egyéb érdekes gyilkoló eszköz formájában öltött alakot. Így, hogy az mellette van, avagy sem, az számára apróság. Bizonyos benne, hogy tud vigyázni magára, ráadásul az ő fegyvere inkább az öklei vagy a mágia, ha éppen nincs kedve összekoszolni a kezeit. Habár amúgy sem nagyon akar Slome célkeresztjébe kerülni.
A kavicsokat lenyűgözve nézegette, amikor azok a kezébe hullottak. Amóra szavaira csak tessék-lássék módon figyelt emiatt. Mert nagyon elnyerte tetszését az apró kövecsek, melyeket nem is szívesen vágná azt Slomehoz. Nem csak szimpatizálásból, hanem a kövek szépsége okán. Egyet mindenképpen szeretne hazavinni, de melyiket? Mindegyik nagyon tetszik neki! 
- Szervusz kedveském, mond csak megmutatod Flaviának a kövecskédet, amit kaptál? – somfordál oda az új shinigamihoz. Kíváncsian nyújtotta a fejét, hátha másik szögből belelát a leányzó tenyerébe. Meri remélni, hogy ugyan olyan, mint amilyet ő is kapott, már csak Amóra érdekében. ^_^
A gólem dühöngésével nem igazán törődött, mint ahogy azzal sem, hogy az a többieket nagyon szerette volna kőtestével szétlapítani. A kövecseket tanulmányozta, gyönyörködött bennük, egészen addig, míg egy méretes kődarab majdhogynem eltarolta őt. Így is súrolta jobb kezét, miközben elrugaszkodott előle, ezáltal felszakítva bőrét. Flavia arcára teljes döbbenet ült ki, majd harag uralkodott el rajta. Mit jelentsen ez? – tette fel magában a kérdést, hiszen nem ártott semmit Slomenak, sőt, egyenest igyekezett szimpatizálni vele. De eljátszotta ezt a kedves barátságot, így Flavia nem lacafacázott. Gyorsan felmérte az elé táruló terepet, megfigyelte, hogy mit csinálnak a többiek. Így, amikor a vaizard férfi készült megrúgni a gólemet, az egyik kaviccsal becélozta azt a helyet, ahova az ütést mérte. Következőleg a shinigami lány kövét célozza meg, hogy eltérítse az útból, mert nem tűrheti, hogy övé legyen Slome feje, miután megtámadta őt! Rossz arrancarral kezdett ki, nagyon rosszal.
A másik két követ a levegőbe szökkenve, felülről dobálta le a gólemre. Szándékosan úgy célozva, hogy a lentiekre „véletlenül” minél nagyobb kőzápor zúduljon. Ő maga pedig addig nem tért vissza a földre a többiek közzé, míg a csetepaté jó része le nem csengett. Mindaddig pedig türelmesen dobálta tenyerében a maradék követ, mely még nála volt és szeretett volna megtartani.

(click to show/hide)
 
Zanjutsu: 11 pont Hakuda: 13 pont Hollow k.: 14 pont Sonido: 12 pont Resurrección: 20 pont Hierró: 14 pont

(click to show/hide)

Karakterlap

Konoe Karen

Lélekboszorkány :D

Fullbringer

*

Főállású Anya

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
31 900 / 35 000

Hozzászólások: 110

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 1 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
tkékes és fehér

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Post szín:
Cadetblue


  • Profil megtekintése
  • Accel World frpg

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Átok a fejemre - próbajáték
« Válasz #21 Dátum: 2015. Jún. 14, 15:54:33 »

Kevertem, kavartam, sőt még a varázsigét is elmormoltam. Nem tudom, hogy is kéne ennek kinéznie és, hogy jó e már. A főzés sosem volt az erősségem… nem hiszem el, hogy pont ilyen próbatételt kellett átélnem. Kurisu sokszor próbált már tanítani még amerikában, de azok a kis tanfolyamok valahogy mindig máshogy végződtek és végül mindig az ágyban kötöttünk ki.
A bizarr küllemű kotyvalék elkészült… azt hiszem. Nem is habozok, hamar számba veszek egy adagot, majd félve az undorító ízétől gyorsan le is nyeltem azt. Bleee sajnos még így sem úszom meg. De nem csak ez volt a probléma. Hirtelen émelyegni kezdtem és istentelenül rossz rosszullét tört rém. A lábaim hamar összecsuklottak a hirtelen jött hányinger miatt, de szerencsére nem láttam viszont a vacsorámat.
- A francba… – hallgattam végig a boszorkát, akit igen csak kedvem lett volna megnyúzni. Bár fogadni mernék, hogy részben ez annak a hollowféle libának is köszönhettem, na meg a nagyképű pasijának is. Mintha a főzet hatása nem lett volna elég, a nő ismét magával rángatott minket egy újabb területre. ~ Meg kell, mondjam a képessége igen csak lenyűgöző, még én sem tudok ennyiszer területet váltani. Habár minden bizonnyal őt is kifárasztja a folytonos váltogatás, mégsem látszik meg rajta. Talán az előttünk megjelenő képmását is manipulálja, hogy ne lássuk rajta fáradságot? És a különböző feladatokkal is csak a figyelmünket tereli el?~
- Gheee… - ezzel az émelygéssel nem lehetett gondolkodni. De ennek még talán hasznát is veszem… A figyelmem hirtelen olyan dolgokra irányult, amiket eddig nem is tartottam fontosnak. Mikor egy újabb shinigami tűnik fel vele együtt egy macska is, egy fekete házi macska is megjelent, még ha csak egy rövid időre is. Amóra mintha nem látta volna szívesen a látogatót, aki jött és ment. Alán van valami jelentősége?
- Mi a… – hirtelen kavicsok csapódnak nekem, ahogy a kő monstrum lecsapott nem messze a nagyszájú férfi irányába. Egy újabb nehézség, de legalább a gyomorforgató érzés kezdett alább hatni, ám ekkor egy újabb probléma állt fent. A lábam megsérült? Mégis mikor? - Áh, ez biztos az ő műve… – vetettem egy rosszalló tekintetet az izgága hollow nőre. Biztos az a fénylövedék volt az, amit még az első színtéren lőtt ki a farönkre. A vállamat ért fájdalom biztos akkora volt, hogy eddig észre sem vettem.
Puff… egy hangos dörrenés hallatszott, amikor lény felém csapott. Szerencsére sikerült elugranom előle, így pár horzsolással sikerült megúsznom. A rosszullétem egyre jobban alább hagy így már biztosan meg tudok állni a lábamon és már a Bringer Light-ot is képes vagyok használni. A lépteim lassabbak ugyan a sérült lábaim miatt, de még biztos elég a lény csapásainak elkerülésére. Úgy is tartani próbáltam a megfelelő távolságot, hogy legalább a karjai ne találhassanak el.
Egy pillanatra ismét rám tör a rosszullét. Nem túl erős, de a hirtelen jött szédülés miatt csak az utolsó pillanatban tudok kitérni a támadás elől, és még így is a földön kötök ki.
- Köszönöm, de… – álltam fel a saját erőmből, ezzel elutasítva az újonnan jött shinigami lány felajánlását. - … inkább vele foglalkozz és magaddal. Kár lenne egy ilyen szépségért. – tettem a kezem a lány fejére egy mosoly mellett majd, úgy döntöttem ellentámadásba kezdek. Ismételten felvillant a lábaim körül a zöld fény, ahogy eltűntem és a Slome névre hallgató lény mögött tűntem fel ismét. Egy csettintés és a kezemben egy gömbölyded zöld színű gránát tűnik fel. Gyorsan kihúzom a biztosítót és amint elejtem, a kezemből ismét eltűnök a Bringer Light-al a közeléből. A shinigamit lány veszem célba, majd ha sikerült elkapom a karját, újra a helyváltoztató képességemmel kicsit hátrébb távolodnék vele még a robbanás előtt. Nem tudom, hogy miként hat rá a lelkekre is hatásos fegyver, de a biztonság kedvéért még a Ground Soul Trap-ot is bevetem, hogy a talajba süppesszem és csapdába ejtsem a gránát felrobbanása előtt.


Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
55 200 / 65 000

Hozzászólások: 199

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 112 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Átok a fejemre - próbajáték
« Válasz #22 Dátum: 2015. Jún. 17, 00:24:02 »
Engedély: Hirako Shinji
Résztvevők:
.....» Chizuki Maya
.....» Flavia nella Sinestesia
.....» Hatakeyama Momo
.....» Konoe Karen
.....» Masaki Sachiaru


Amóra előre mondta Flavia-nak, hogy ne aggódjon, de persze számított annak rosszalló nézésére, vagy esetlegesen arra, hogy nemtetszését egy felé irányuló támadásban fejezze ki. Ami persze nem zavarta, hisz nem árthat neki.
- Ahogy mondtam, a fejeteken lévő jel, azaz én átkomnak a szimbóluma. Amíg az rajtatok van, addig valójában úgy játszom veletek, ahogy csak szeretnék. Mivel távozásra kényszerült, ez egyben azt is jelenti, hogy az átkom még mindig rajta van. Még akkor is, ha esetleg már nem annyira látszik. Szóval ha kedvem szottyan, akkor bármikor ismét az uralmam alá hajthatom.
Flavia csapása sem igazán hatotta meg a kivetülést, tovább bámult a semmibe, egészen addig, míg Momo meg nem érkezett a kis társaságba. Az elhangzott háromszoros hurrá javaslatot, amit Masaki vetett fel, nem igazán foglalkoztatta a többieket. Mindössze Momo és Amóra furcsálló tekintetét tudta magára vonni.  Előbbiét azért, mert nem tudja, hogy miért ez az ironikus megmozdulás, utóbbit pedig azért, mert Masaki végre hozzászólt valakihez a társai közül. Későbbi figyelmeztetése egy rosszalló tekintetet vont maga után, amit Amóra tett Momo felé. Talán úgy gondolhatta, hogy Masaki ilyen sajátos módon aggódik Momo miatt. Talán azért, mert nem akarja, hogy baja essen. Amóra tekintete igazán gonosz volt, amikor a cica szót meghallotta a lánytól, majd pedig pucásan elkapta a fejét és felemelte az orrát, majd visszatekintve ördögi mosollyal villantotta ki éles fogait. Hisz mégsem maradhat le a szórakozásról. Így természetesen Flavia felvetésén sem hunyhatott szemet.
- Persze nem ugyan az, de néha az egyszerű emberek összetévesztik. Slome természetesen egy kő troll. Bár sokkal inkább a szokásos Gólem ábrázolásra hasonlít a kinézete. Így akár nyugodtan mondhatjátok, rá, hogy egy Gólem. … Természetesen nem sértődik meg, és nem gázolok a lelkivilágába, hisz szívesen teszi azt, amire megkérem. Ha pedig arra gondolsz, akkor nem fog ellenem fordulni.
A por, valamint a szanaszét repülő kisebb és nagyobb méretű törmelékek és kövek sem éppen könnyítik meg feladatotokat.  Slome hatalmas csapásai pedig tényleg félelmet kelthet bennetek.
Ha Momo megmutatja Flavia-nak az Amórától kapott kövét, akkor Flavia ténylegesen megbizonyosodhat, hogy nem kapott másabb követ, mint ő. A kőveik és annak Slome-ra gyakorolt hatása ugyan olyan lesz. Amennyiben jó helyen találják el, akkor gyengítik, ha rossz helyen találják el, akkor pedig még dühösebb lesz.
A Masaki féle ördögpöccintés (oni dekopin), mintha semmilyen hatással sem lett volna a gólemre.
- Élesnyelvű kedvesem! Slome elsődleges feladat az, hogy támadjon. Nem fogja a beszélgetésedet kivárni. Pláne, ha nagyon szeretne összelapítani.
Mondjuk Amóra talán azt is akarta, hogy ne igazán legyen Masaki-nak lehetősége Momo-val beszélgetni. A méltatlankodása pedig még inkább kielégítette, és mondandóját egy széles mosollyal fejezte be.
Az egyszerűen felmarkolt kavicsokkal való fejbetalálás nem is tűnhet rossz ötletnek, hisz akár közöttük lehet olyan kavics, ami gyengíti Slome-t és talán pont jó helyen találja el a gólemet. Masaki szerencsés volt, és az általa felmarkolt kavicsok közül egy tényleg olyan volt, ami hatással van a gólemre. A jó kavics pont Slome állát találta el. A találattól Slome éktelen haragra gerjedt, így nem is kellett sokáig kérlelni a csapásra. Masaki csapása gond nélkül eltalálta, viszont ez valahogy Slome-t különösebben nem zavarta. Az ugyan úgy az ágyékára irányuló dobás is célba ért, melynek következtében még dühösebb lett, és tiszta erőből egy hatalmasat csap Masaki felé. Meglepően gyors volt, mintha a keze egy gyors ugrást hajtott volna véghez, éppen ezért Masaki-t eltalálja a váratlan csapás. Egy jó nagy repülés után belecsapódik egy sziklába. Kisebb zúzódások lehetnek rajta, de főképpen a jobb karja az ami megsínylette ezt a csapást. Persze ez nem volt kielégítő megtorlás, éppen ezért Slome elindul a becsapódás irányába.
A Momo féle fentről való megfigyelés is eredményre vezethet, hisz Slome nem is sejthette, hogy a fentről érkező támadás mennyire is veszélyes is lehet. A vörös fényes bénítás megjelent a kő troll körül, viszont csak annyi ideig kötötte le, míg az felnézett a támadójára. Mintha csak egy pillanatra lett volna csak megbénítva, ami egyszerűen eltűnt róla, és ugyan úgy szabadon mozoghatott ismét. Momo kavicsa, melyet határozottan eldobott és a Slome szeme irányába száguldott, az nem ért célt, ugyanis Flavia a saját kavicsával azt kitérítette. A két kavics úgy pattant el, hogy egy-egy simább szikla felületére érkeztek. Így nem keveredtek egyből a többi hasonló méretű kő közé. Így lehetőség nyílt arra, hogy visszaszerezzétek, vagy esetleg egy szemfülesebb vagy gyorsabb személy elorozza tőletek. Persze egyáltalán nem biztos a helyük, ugyanis egy újabb csapással, újabb törmelék szóródik szét, így akár azok is oda repülhetnek. De egy nagyobb lépést követő földremegéstől a kövek lecsúszhatnak és a többi kő közé keveredhetnek. 
Momo támadása ugyan nem ért célt, de Slome végül nem ért el Masaki-hoz, aki összeszedhette magát, és gondolkodhatott a következő támadáson. Viszont Momo ezzel magára vonta a figyelmet, így Slome egyenesen a két lány felé tartott. Csapása viszont nem találta el a két lányt. Flavia fentről érkező két köve pedig annál inkább. Az egyik kő pont a feje búbját találta el, ami talán nem is lehetne rossz pont. A másik kavics pedig a bal vállán találja el. Sajnos látszólag egyik kő sem gyengítette az óriást, csak még nagyobb haragra gerjesztette.
Karen támadásba lendült, melyet Amóra kifejezetten érdekesnek talált. A rosszulléte és a sérülései ellenére is képes elég jól mozogni. Bár nagy fájdalmak árán teheti, és lehet tényleg a kedves Momo segítségére kell majd támaszkodnia. Zöld fényhatással Slome mögé teremve egy csettintéssel, a saját dimenziójában tárolt gránát tűnik fel a kezében, mellyel meg is ajándékozza Slome-t. Ám előtte még térdig belesüppeszti a gólemet, hogy ne tudjon egyszerűen kitérni a gránát elől. Amóra felvillanyozva figyeli. Hatalmas robbanás előtt gondoskodik Momo-ról, ám többiekkel egyáltalán nem törődik. Bár mivel Flavia a magasból figyeli az eseményeket, elméletileg biztos távolban van, Masaki pedig ugyan úgy el tudna távolodni, még ha veszélyesen közelébe lenne a robbanásnak.
Amóra seprűjén üldögélve Flavia-hoz repül közelebb, bár egyáltalán nincs benne ártó szándék, igazándiból több dolgot szeretne neki mondani Slome-val kapcsolatban. Valamint, hogy gúnyos megjegyzést tegyen neki. Persze mindezt személyesen neki, de ha a többiek jól fülelnek, akkor akár hallhatják is.
-  Csintalan! Miért is pazaroltad el az egyik kövedet? Egy sima felkapott kaviccsal is eltéríthetted volna a kislány kövecskéjét. Vagy akár hagyhattad is volna, hogy kiderítse, hogy az jó vagy rossz találati pont-e. Mondjuk az irányát tekintve Slome szemét találta volna el, ha minden jól ment volna. Mondjuk akkor egy újabb pontot zárhattatok volna ki. De nagyon örülök, hogy úgy döntöttél, hogy inkább megakadályozod ezt. Csak nem magadnak akarod? A megmaradt kövedet tartogatod arra a pontra? Vagy ennyire megtetszett? Láttam, milyen sóvárogva nézted. Nyugodtan elviheted, ha szeretnéd. – mosolygott rád – Persze ha túléled az átkom… A Troll és Gólem közti ellentmondásos hozzáfűzésedhez szeretnék még pár dolgot mondani... A boszorkányok segítői tényleg a trollok, amik a skandináv mitológiához kapcsolódnak. A Sunnmore és Romsdal közötti keskeny útszakaszát a Trollok útjának is nevezik. Ám az eredeti névén Trollstigen, ami létrát jelent, de a helyi akcentus miatt Trollstien maradt meg. Még táblák is figyelmeztetnek, hogy „Vigyázat! Trollok!”. A völgyet körülölelő hegyek miatt tényleg élnek ott trollok, akik nappal kővé dermedve alszanak, éjszaka pedig életre kelnek. … Nos, Slome esetében ha a jelenlegi éjszakát hirtelen nappalra váltanám, akkor sem igazán történne semmi különösebb változás. Így ha erre alapoznátok, akkor sem igen tudnátok mit kezdeni vele. Trollokból persze több fajta van. Van erdei, mocsári, tengeri, kő vagy szikla és doboz. A trollokat általában teljesen agyatlan lénynek gondolják… A Gólem pedig inkább agyagból és vérből készített lények. Bár mondjuk más anyagot is életre lehet kelteni, vérrel, varázserejű papírral és felajánlott agyal. Nem szokatlan egy kő halom felélesztése sem. A Gólemek rendelkeznek saját öntudattal, és néha akarva, akaratlanul nagy erőre tesznek szert és készítőjük ellen fordulnak. És úgy tartják, hogy két nemtelen Gólem őrzi az élet forrását, viszont mindegyik ismeri az oda vezető utat. Bár ez számodra annyira nem érdekes dolog… Slome-t nem én készítettem, és ha abban reménykedtél, hogy ha elég dühös lesz, akkor esetleg ellenem fordul, és akár az igazi testemnek is tudna ártani, akkor sajnos tévedsz. Ha rám is támadna, akkor ugyan úgy a kivetülésemmel játszadozhatna, de természetesen ez soha nem fordulna elő… Viszont ő maga is tehet szert nagyobb erőre így talán még sem áll olyan távol egy Gólemtől.
Mosolyogva lenéz. Slome alakja előtűnik a porból és a füstből, amit a gránát okozott. Egyben van, már nincs a földbe süppedve, sőt igazán egy karcolás sincs rajta. Dühös üvöltése pedig igen vérfagyasztó. Flavia, ha jobban megnézed, akkor talán megláthatod, hogy mintha egy kicsit nagyobb lenne. Nem sokkal, ezért nem is volt olyan szembetűnő.
Amóra ismét kicsit hangosabban szól hozzátok, hogy mindenki hallhassa az általa szépnek tartott hangját.
- Mint ahogy korábban mondtam! Slome-t kizárólag a varázskövek gyengítik, ha eltaláljátok egy bizonyos ponton. Az átlag köveket meg sem érzi. – pillant Masaki-ra – A fegyverek úgy színt nincsenek rá hatással. Ezért is mondtam, hogy nem lesz rájuk szükségetek, de persze a leleményességet értékelem. – pillant Karen-re – Ahogyan az egymás akadályozása is lehet egy jó opció. – Flavia-hoz fordul, majd vissza lefelé – Az összedolgozás is lehet egy eshetőség. – néz kicsit lenézően és nem törődöm módon Momo-ra – De ha nincs követek, akkor nincs sok értelme. De csak próbálkozzatok tovább! … Amit viszont nem mondtam: Slome az őt érő mágiától, és erős technikáktól, valamint a nagy hatóerejű robbanásoktól csak még nagyobb és erősebb lesz.
Az elfelejtett információ közlése csak még nagyobb gonosz mosolyt eredményezett, ami nektek nem jelent semmi jót. Vagyis tényleg csak a mágikus kövek vannak hatással erre a lényre.
Amóra visszaszáll egy biztonságosabbnak ítélt sziklára, ahonnan szépen beláthatja a teret, és élvezheti a műsort, ám de hirtelen megint elnézve elbambul.


Maya
Éjszakai utcán sétálva éppen utolérsz, az előtted sétáló két tizenéves lányt, akiknek véletlenül meghallod a beszélgetését.
- Na, ugye, hogy nem volt olyan vészes?
- Nem… Tényleg.
- Az erdőben lévő boszorka elég félelmetes. Bár szerencsére ma éjszaka nem mi voltunk azok, akiknek elvette a lelkét… Jósolt nekem. Azt mondta örökké azzal a helyes pasival fogok maradni, ha most megteszem az első lépéseket. – ezzel egy fiolát vett elő – Ezzel a szerelmi bájitallal megszerzem magamnak. Ez pedig a tiéd! – egy másik fiolát vesz elő, és nyújtja barátnőjének – Ezzel örökre megszabadulhatsz attól a hülye fruskától.
- De én…
- Nincs de! Engem is marhára idegesít, hogy olyan beképzelt. Csöppents a reggeli kávédba, és ha szokás szerint megint elveszi és beleiszik, akkor végre megkapja a büntetését… Azt fogják hinni, hogy téged akart valaki megölni, viszont ő halt bele. Nem is fogják majd sejteni, hogy te voltál.
- Csendesebben! … De én amúgy sem akarom megtenni.
- Rendben. Akkor majd én megteszem neked ezt a szívességet…
- Mmmm… - bólintott.
A beszélgetés elég aggasztóan hangozhatott számodra. Valamint a fiolák sem hatnak valami bizalom gerjesztőnek, és egy erős léleklenyomatot érzel rajtuk. Ha akarod, akkor meg is állíthatod a két lányt. Kikérdezheted őket, valamint esetleg megpróbálhatod őket észhez téríteni.
(click to show/hide)
De ha úgy döntesz, akkor csak a lányok beszélgetéséből kihallott dolgok alapján elindulhatsz, hogy felkeresd az erdőt, és ezt a titokzatos boszorkát, aki megrontja a fiatalokat.
Az erőhöz érve nem kell nagyon kutakodnod, hisz a lélekenergiát megérzed, és azt követve egy gyertyákkal megvilágított nagyobb, famentes részhez érsz. Középen egy asztal, melyen mindenféle, jósláshoz használt tárgy van. Mint például kristálygömb, jóskártyák, különféle mintás kövek. Valamint az asztal mellet egy díszoszlopon van egy méregzöld párna, azon pedig fegyverek vannak.
Az asztal mögött ülő fiatal nő egy széles mosollyal konstatálja, hogy megérkeztél, majd feláll az asztaltól. Fekete felsőjének ujja ki van vágva és mellrészénél is elég mély dekoltázsvágás díszeleg. Hasa teljesen kilátszik, hosszú és bő szoknyát visel és egy fekete csizmát. Bal karján különleges minta kúszik. Nyakában egy medál lógott, mely szép sötétzöld kristály egy ovális keretben. Hatalmas boszorkány sapkája alól kivillan zöld szeme és éles fogai.
- Az egyik ügyfelemnek igen érdekes lap is kihúzásra került, ami nem az ő jövőjét sejtette. Bár nem sejtettem, hogy téged sodor ide a szél. De nagyon örülök, hogy itt vagy. … Nem vagy egyedül, sőt a móka már el is kezdődött. De lehet, hogy szükség lesz az erődre.
Ezt mintha kicsit ironikusan mondta volna. Bár nem igazán érted, hogy értette, hogy nem vagy egyedül, valamint, hogy a móka már elkezdődött. Hisz csak te vagy, valamint a veled szemben álló nő.
- Akkor? Csatlakozol?
Amóra megfogja a nyakában lévő medált, és megcsókolja. Zöld színű fényjelenséggel a homlokodon egy jel jelenik meg. A zölden világító jel egy ötágú csillag egy körben. Egy akár számodra is jól ismert jel lehet, viszont a boszorkány nem végzett. Jobb karját baloldalra helyezi, majd maga fölött lendítve jobb oldalon kinyújtott formában helyezi, és közben a „Fordulj át!” felkiáltás hallatszott. Te pedig úgy érezheted, hogy egy 180 fokot fordultál. Az átforgatás egy szempillantás alatt történik a boszorkány karlendítésével. Megszédülsz, de akár el is eshetsz ennek következtében. Nem egy kellemes dolog.
Egy igazán furcsa helyre érkezel. Olyan mintha egy régi könyvlapjai vennének körbe, veled szembe pedig a boszorkány vigyorog. Megpróbálhatod megtámadni, viszont a támadásod egyszerűen keresztül megy rajta.
- Ne aggódj se perc alatt elmagyarázom a dolgokat. A homlokodon lévő jel az én kis átkom. Mostantól a bábom vagy, és azt csinálhatok veled, amit akarok. … De nem áll szándékomban irányítani, mert az túl unalmas lenne. Éppen ezért szórakozni fogunk egy kicsit. Jelenleg a kivetülésemet láthatod, így nem tudsz engem megsebezni. … Viszont mielőtt csatlakoznál a többiekhez szeretnék neked egy kis történetet elmesélni.
Most talán azt hiheted, hogy elkezdi mesélni az életét, vagy egyéb céljait, viszont egy teljesen más történetbe fog bevezetni, akár akarod, akár nem.
- Tudod mi az a Kabbala? Vagy Kabbalizmus? Nos, ez egy misztikus zsidó vallásbölcselet, mely számos történetet jegyzett fel, amely arról szól, hogy nagy mesterek, híres rabbik állítólag értettek ahhoz, miként kell robotszerű szolgákat emberi vérrel kevert agyagból a teremtés szava által életrekelteni. A Kabbala egy titkos írat, melyet csak a kiválasztottak olvashattak el. Ebben a biblia egyes szavaira utalva mondja, hogy a szavak számokat jelentenek, vagy a szavak rövidítések, melyek nagyobb jelentőséggel bírnak. Mint a Gan Eden vagyis Éden kert elnevezés.
Miközben a boszorka beszél, aközben a régi könyv lapjára hasonlító falon megjelennek írások, és rajzok. A Gan Eden szó kiejtésére nagyban kiíródik a szó és elkezd részekre bomlani, és újabb feliratos íródnak hozzájuk.
- A Gan Eden név a notrikon szerint a gúph (test), a néphes (lélek), ezem (csontváz), daath (tudás) és nezach (öröklét) szavak kezdőbetűiből áll, ezért a titkos jelentése, hogy az Isten az embert halandó testből és halhatatlan lélekből teremtette. A test feltámadásának reményével ruházta fel.
Érdekesnek találhatod ezt a történetet, viszont nem érted, hogy miért kell neked ezt meghallgatnod, vagy egyáltalán hova is akar ezzel kilyukadni. Hisz még be sem mutatkozott neked, csak mondja ezt a történetet, mintha régi jó barátnőd lenne.
- Egy zsidó legenda szerint a Lengyelországban élt chelmi Elijah rabbi a XVI. században készített egy gólemet, amelynek homlokára felírta az Isten titkos nevét. Góleme azonban akarata ellenére egyre nagyobbra nőtt, és egyre félelmetesebbé vált, ezért úgy pusztította végül el, hogy az emeth (igazság) szóból törölte az aleph betűt. E betű kivonásával a Gólem homlokán a meth (halott) szó maradt, és ez porrá zúzta a szörnyet.
Továbbra is csak remélni tudod, hogy nemsokára vége a mesélésnek, és lesz egy konklúzió, ahol el fogja mondani, hogy miért is kellett ezt neked végig hallgatnod.
- Tudod mi a tanulság? Sose próbálj meg egy olyan szörnyet alkotni, mely fölött nem tudsz uralkodni. Minden lénynek megvan a maga gyengepontja, amit meg kell találni. … Tudod, jelenleg rajtad kívül még másik négy személy van az átkom hatása alatt, akik szórakoztatnak engem. Most az én kis Slome nevű kő trollomal harcolnak. Egyetlen gyengepontja ez a mágikus kő. – felemel egy kavicsot, melyen egy minta díszeleg – Ha megfelelő helyen találod el vele Slome-t, akkor legyengül. Viszont ha nem, akkor csak még mérgebb lesz. A fegyveredre nem lesz szükséged. – egy csettintéssel megszabadít a fegyveredtől – A különféle mágia és erős technika használatával is csak azt éred el, hogy nagyobb és erősebb lesz. Megsúgom, hogy alapból is erős. – gonosz mosolyát már most védjegyének érezheted – A többiek eddig a feje búbját, állát, ágyékát, vállát és szemét próbálták eltalálni a kavicsokkal, viszont ezek közül egyik sem a keresett gyengepont. – ingatja a fejét – Kíváncsi vagyok, hogy te megtalálod-e azt a pontot.  – éles szemével mélyen a szemedbe néz – A kavicsok között is találsz ilyen mágikus követ. Viszont mivel nemsokára egy nagyon mérges trollal találod szembe magad, mely csapásával sziklákat zúz össze, ezért megajándékozlak ezzel. – a mintának mutatott kavics a tenyeredbe hullik, ha kinyújtod – Használd okosan! Valamint csak rajtad áll, hogy összefogsz-e a többiekkel vagy sem. Valamint, hogy az előbbi kis történetet megosztod velük vagy sem. … Ja, amúgy én Amóra vagyok a boszorkány…
Ezzel a végszóval, a korábbi mozdulatot megismétli és az újabb „Fordulj át!” felkiáltással, egy újabb helyszínre érkezel. A forgatás ismételten nem egy kellemes érzés. Egy sziklával teli területre érkezel, de már ugranod is kell, ha nem akarod, hogy a következő csapás agyonnyomjon. Megláthatod a társaidat. Tényleg másik négy személlyel nézel farkasszemet egy hatalmas kőóriással, akinek a neve Slome.



Az elbambult Amórara nézve talán már sejthetitek, hogy lehet, hogy új áldozat érkezik közétek. Ám maga Amóra nem tűnik el, vagyis akit Maya lát, akivel beszélget, az valójában egy másik kivetülés, és mikor végre megérkezik közétek az új delikvens, akkor Amóra ismét az eseményekre koncentrál. Látszólag az új lányt rendesen bedobták a mély-vízbe, hisz amint megérkezett már Slome azonnal rátámad. Mondjuk nektek sem igazán hagy túl sok időt beszélgetni a dühöngő gólem. Nem tudni, hogy kire csap legközelebb vagy próbál meg elrúgni. Masaki példáját látva még jobban igyekeztek figyelni, hogy véletlenül se kapjatok tőle egy nagy taslit, mert az nagyon fájdalmas. Akár ezt az újonnan érkezett Maya-nak is elmondhatjátok.


(click to show/hide)

Határidő: 2015. Július  07.
Post sorrend: Nincs
« Utoljára szerkesztve: 2015. Júl. 03, 23:16:26 írta Eliana del Barros »

Karakterlap

Chizuki Mae

Vaizard

Hadnagy

5. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 171

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 4 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A szépség csak a bőr felszínéig tart, a mocsok viszont csontig hatol.

Post szín:
#5C3B87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Átok a fejemre - próbajáték
« Válasz #23 Dátum: 2015. Jún. 17, 17:36:50 »
Lassú mozdulatokkal húztam végig a hajkefét hosszúra nőtt hajamon, miközben tűnődve pillantottam a két bölcsőben fekvő, alvó gyermekemre. Tsukiko és Mamoru érkezése volt az, ami megadta azt a régóta áhított békességet, amire vágytam. Lágy mozdulattal simítottam végig az alvó csöppségek arcán, s magamban hálát adtam az égnek azért, hogy mindketten halálistennek születtek. Ők nem örökölték azt az energiát, amit Rei-chan, s ennek kifejezetten örültem. Két ilyen apró léleknek iszonyatos megpróbáltatás lenne, ha szembe kellene nézniük a lelkük mélyén ármánykodó gonosszal. Ezt tudva talán még ártatlanabbnak láttam őket álmukban, mint eddig. Az elmúlt hetek csöndesnek ugyan nem nevezhető elégtétellel szolgáltak az eltelt pár év szenvedéseiért. Reméltem, Rei-chan képes lesz bánni velük, míg az egyik éjjel-nappali boltban meg nem találom, amit keresek. Pizza vacsorához nem vettem elég fűszert, s amennyiben nem akarom ízetlenül tálalni az ételt Kojiro és Rei előtt, kénytelen leszek nekiindulni ezen a késői órán.
Nem láttam különösebb akadályátannak, hogy magamhoz vegyem Fennikkusut, így a zanpakutot oldalamra tűztem, majd elrejtettem a hosszú, lenge kardigán alatt, melyet magamra öltöttem. Az utcán haladva szemléltem a város éjszakai fényeit, s miközben kissé később a táskámban lévő aprópénz után kutakodtam, megütötte a fülemet két előttem haladó lány beszéde- ez különösképpen nem érdekelt, nem sok közöm van mások magánjellegű beszélgetéséhez. Ami miatt lelassítottam az a felőlük érkező, nyomasztó léleklenyomat volt, amit megérezve óvatosan nekiláttam „letapogatni” a két lányt. Azon kívül, hogy egyszerű emberek, mást nem tudtam megállapítani, így csöndben hallgatóztam tovább egészen addig, mg úgy nem véltem, hogy ideje felszólalnom. Valaki olyan, akinek a kezéhez már tapad vér jól tudja mekkora súlyt akar az a két bolond tinédzser magára venni. Nem szokásom a mások beszédébe való beleavatkozás, de emellett nem mehettem el szó nélkül.
- Elnézést, lányok! ^^- Igyekeztem megtartani az udvarias hangnemet, miközben ajkaimon halvány mosollyal léptem közelebb hozzájuk.- Nem tudtam nem meghallani azt, amiről beszéltetek. Miféle boszorkányról van szó?- Nem volt kedvem azzal szórakozni hogy hosszú perceket szenteljek a puhításukra de szerencsére legalább egyikük közlékenynek tűnt. kissé elhűlve hallgattam mondandóját s lelki szemeim előtt felrémlett a szőke boszorkány akit talán egy évvel ezelőtt ártalmatlanítottunk Tomomi-channal. A mostani jóval veszélyesebbnek tűnt ráadásul meggondolatlanul osztogatja kellékeit a kissé felelőtlen gyermekeknek. Halk sóhaj kíséretében csóváltam meg fejemet, majd tenyeremet a két lány felé nyújtottam. - Egy gyilkossággal örökre tönkretennéd a lelkedet. Egész életeden át ezt a terhet kívánjod cipelni, hogy egyre inkább mérgezzen? Az, aki öl, maga is elveszt valamit, ami addig a részét képezte. Csupán egy üres burokká válnál, amit a sötétség és az űr tölt meg. Ha ezt akarod, sem hagyhatom, hogy megtedd- módomban állana megállítani téged erővel is, bár nem kívánok egyszerű halandó gyermekeken erőszakot alkalmazni.- Ha meg akarja érteni a mondandómat, érezni fogja, mit szándékoztam neki mondani. Ezután a másik lányhoz fordultam, aki az előbb arról beszélt, hogy mivel szerzi meg magának azt a helyes pasit. Ajkaimon keserű mosoly ült, jól tudom, annak idején én is elfogadtam volna ezt a módszert, hogy boldog legyek. Szerencsére okosabb voltam ennél. - Te pedig képes leszel hátralévő életedben egy olyan emberrel élni s tűrni a szeretet, ami nem őszinte, hanem egy folyadék eredménye? Egy hamis valóságba ringatni magadat? Ez nem lesz szeretet, nem lesz szerelem… - Amit hallaniuk kellett, azt hallották. Mindenesetre a gyilkos mérget tartalmazó fiolát elvettem a lánytól, míg a másiknál ott hagytam a szerelmi mérget tartalmazót. Fontosabbnak tartottam, hogy a gyilkos mérget tartalmazó fiolát szerezzem meg, s miután kellő távolságra értem a két bakfistól, feldobtam a levegőbe a fiolát; s megidézve egy Hadou 04-et hatástalanítottam.
Miután sikeresen megközelítettem az erdőt, úgy vélem, túl egyszerű módon találtam oda a boszorkányhoz. Amennyiben valóban egy boszorkánnyal van dolgom, kétséget kizáróan érzi a jelenlétemet ugyanúgy, ahogyan én is az övét. Óvatos léptekkel közeltettem meg, s közben a kardigán alól előhalászni kívántam zanpakutomat. Annyira nem tekintem magamat ostobának, hogy mindenféle védekezés és fegyver nélkül sétáljak be az oroszlán barlangjába. :roll: Ujjaim szorosabban fonódtak a kardra, miután tekintetem megakadt a zöld párnán heverő fegyvereken: fejemet pedig a boszorkány felé fordítottam, miután elért hozzám hangja.
- Ki az az ügyfél, akiről beszélsz?- Többi szavára nem adtam túlzottan, az irónia és cinizmus többnyire lepergett rólam, egy vadidegen személy szavai pedig nem fognak felbosszantani. Kérdésére eltűnődtem: Szerettem volna minél előbb otthon lenni Tsukiko és Mamoru mellett, ámbár azt sem hagyhattam, hogy ez a nő kedvére folytathassa tevékenységét. Bólintottam, s megtántorodtam arra az érzésre, mely leginkább ahhoz hasonlított, mintha… mintha kifordítottak volna önmagamból. Ilyen mondjuk még nem történt velem, így nem tudom, mennyire volt valós az összehasonlításom.
- Rendelkezem róla felszínes ismeretekkel, de sosem éreztem rá késztetést, hogy beleássam magamat egy olyan vallás tanaiba, amit nem állt szándékomban követni.- Feleltem a kérdésére. Az egyik fának dőltem, így hallgattam meg a nő történetét: agyam legmélyéről éreztem, hogy ismerős a sztori, csak képtelen vagyok pontosan visszaemlékezni a részletekre- szerencsére a boszorkány folytatta mondandóját, így nem is kellett erőltetnem magamat.
- Nem ajánlom, hogy bántódása essen a kardomnak, mert vissza fogok jönni és garantálom, hogy meg foglak büntetni. ^^- Kíváncsi vagyok, hogy ki az a másik négy, akik már próbálkoznak a lény meggyilkolásával. S hamarosan fény is derült rá, kikkel sodort össze a sors: egyetlen ismerős alak volt itt, s Masaki arcára pillantva sikerült megállapítani, hogy kellően idegesíti már a kialakult helyzet. Az előbbi történetet úgy döntöttem, nem tartom meg magamnak. Már csak azért is, mert két ötletem volt, de csak egyetlen egy kavicsom.
- Hali Masaki!- Szóltam neki oda, majd a boszorka történetét röviden, tömören elmeséltem nekik, miközben az esetleges támadások elől próbáltam meg kitérni.- Én megcélzom a homlokát,addig akinél még van mágikus kavics, az a száját célozza… Tudomásom szerint a gólemek nyelve alatt van elrejtve az Isten nevével, valamit a tulajdonos nevével ellátott cédula. Ha azt el tudjuk mozdítani, akkor elképzelhető, hogy nyert ügyünk lesz.- Mondandóm befejeztével megcéloztam a lény homlokának közepét, s eldobtam a kavicsot.

Karakterlap

Flavia nella Sinestesia

Eltávozott karakterek

Tres Espada

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
30 400 / 45 000

Hozzászólások: 33

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 12 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Aranyssárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Mottó:
A lopni olyan csúnya kifejezés, én csak megtaláltam!

Post szín:
#856a89 // #e8d2f9


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Átok a fejemre - próbajáték
« Válasz #24 Dátum: 2015. Jún. 28, 14:37:38 »
Flavia nem repesett az örökké tartó átok története miatt. S mivel a jel évek múltán is aktív marad, hiába halványodik el, így semmi értelme ártania magának. Pedig megfordult a fejében, hogy kivágja majd homlokáról a jelet. Morcosságát egy önelégült vigyor váltotta fel. Ez azt jelenti, hogy meg kell semmisítenie a boszorkányt! Igyekszik majd szánni-bánni magát, hogy nem teljesítheti Seth kívánságát. De nem mond le szabadságáról, az csak az övé, holmi jöttmentek nem tehetik rá a piszkos mancsukat. 
Slomeval kapcsolatban a boszorkány fogalomugrálásait Flavia nem igazán nézi el. Slomera ránéz és egyértelműen rávágná, hogy gólem, de akkor mire a rúnakövek, a skandináv mondakörre való utalgatást. Így Flavia szemében Slome nem lesz se gólem, se troll, marad nemes egyszerűséggel Slome.
- Amóra kedves, Flavia miért gondolna ilyen gonosz dolgokra? Flavia szívébe tapos az ilyesfajta feltételezgetés! – emelte szíve helyének fölé jobbját, eléggé mélabús ábrázattal. Ezzel kimutatva, hogy mennyire szíven ütötte az alábbi feltételezgetés. Vagyis ütötte volna, ha rendelkezne szívvel. De érzelmei neki is vannak! Imád velük játszani, főleg zsarolni másokat.
Flavia a kövek összeütközését nem egészen így tervezte, de így sem találta rossznak a kimenetelt. Fentfogút megidézve kérte meg arra, hogy szerezze meg a kövecseket, míg ő Slomeval játszadozik. Hiszen így egy követ vissza kap, ráadásul gazdagszik még egyel hozzá!
Flavia, míg kis társának visszatérésére várt, és felülnézetből vizslatott lefelé a társaságra. Jobbra-balra billegtette a fejét, mintha csak számolgatna valamit. Amóra megszólítására azonban lassan a boszorkára vezeti a tekintetét.
- Amóra kedves, ha megvétózod Flaviát, hogyan használja a kövecskéit, akkor miért adtad neki? ^-^ – teszi fel ártatlan arckifejezéssel. - Szeretnéd inkább Flavia helyett te csinálni, drágám? – a boszorka felé tartja egy pillanatra a maradék egy rúnakövét. - Oh, Flavia majdnem el is felejtette! Hiszen még rengeteg van ebből odalent! – zárta rá ujjait a kövecskére. Megtartva magának, hiszen ő kapta, miért venné vissza Amóra az ajándékot? Ilyet nem illik tenni.
Flavia tekintete felcsillant, mikor szóba került, hogy Slomet megtarthatná. Egyetlen gondja volt a lénnyel, hogy neveletlen. Hisz, még a boszorka mondta, csak az ő kegyét lesi a kis lovag. Ehhez pedig még az is hozzá jön, hogy csak úgy lehet vége ennek az egésznek, ha „megsemmisítik”. Legalábbis valami ilyesmire utalgatott Amóra az imént. :roll:
- Flavia tudja, hogy ajándék lónak nem szabad nézni a fogát. De egy sérült lovag csak felesleges hátráltató tényező egy ilyen veszélyes világban, mint a miénk. Különben is, Slome a te harcosod, Amóra kedves. Flaviát sosem fogja úgy szolgálni, ahogy tégedet. Illetve… ha Flaviának szüksége van valamire, mindenképpen megszerzi magának ^.^ – pimaszul mosolyogva keresi a boszorka tekintetét. - Flaviát amúgy is jobban érdekli a fekete cicácska. Ugye lesz alkalmunk találkozni vele még Amóra drága? – nem is olyan rég elcsípte az új shinigami társaságuk szavait, csak nem törődött vele komolyabban. Bár ő is látta a különleges fekete macskát, s nem feledte el a boszorkány tekintetét nem is olyan régről, még a kártyagyűjtős időhúzásnál. Szereti a cicákat, szerette volna jobban megnézni, közelebbről, bár jobban érdekelte, hogy Amóra miért húzta rá a száját, ha szóba került a fekete cica. Vizsgálóan figyelte most is a boszorka mimikáit, hátha el tud csípni valami érdekeset, amit eddig nem.
Bár Flaviának a skandináv mitológia cseppet sem idegen, hiszen új énje arra is építkezett, hála elfogyasztott ízes vacsorájának az egykori harmadik espada képében. Szóval konyít hozzá, eléggé magas szinten. Ennek ellenére úgy hallgatta végig, mintha minden elhangzott szó újdonság lenne számára és még életében nem hallott volna erről. 
- Már megint – szólal fel szomorúan Amóra beszéde után. - Flaviának fáj az alaptalan vádaskodás. Sose gondolt ilyenre! Miért feltételezel ilyesmit Flaviáról, Amóra drága? Flavia tett valamit, amiért ezt érdemli? Flavia mi okból akarná, hogy a lovag az úrnőjére támadjon? – emeli szíve fölé ismételten jobbját. Így adva jelet annak, hogy mennyire megbántotta ez. Ama részlettel pedig nem törődött, hogy a lidérceknek már pedig még mindig nincs szívük. Magában mosolygott azonban a boszorka feltételezésén. Ténybe tény, szíve szerint ártana neki, de nem ilyen módon! Flavia nem ostoba, nagyon jól ismeri az ilyen korlátozott tudattal rendelkező lényeket, tisztában van vele, hogy nem támadna Slome Amórára. Ezért sem fordult meg a fejében vagy próbálkozott ilyen meggondolatlansággal.
- Szóval, ami nem öli meg Slomet, az megerősíti? ^-^ – költői a kérdés csupán, hiszen látja tisztán a porfelhőből előbukkanó, roppantul vehemensé vált szörnyeteget. Elcsípte a méretbeli különbségeket, valahogy igazából számított is rá. S még mindig roppantul szórakoztatónak tartja az eseményeket. Igazán élvezi, még ha Cletochinak sajnos ki is kell maradnia ebből. Pedig úgy még viccesebbnek találta, amikor ő is itt volt!
Flavia azt a vádat Amórától, miszerint akadályozz másokat, megint csak a szívére vette. Hiszen ő nem gátol senkit-semmiben! Ők vannak rosszkor, rossz helyen. Semmiféle ártó szándék nem vezérelte. A megbántódását eltátott szájával és sértett arckifejezésével adta a többiek tudtára.
- Alaptalan vádak! ˇ^ˇ– felhúzott orral fonja össze karjait melle alatt. Morcosan hangoztatva megjegyzését.
Mikor a szörnyeteg dühöngött és másokkal foglalkozott, Flavia kihasználta az alkalmat, hogy nem figyelnek rá és Fentfogú elébe ment. Ratatösk, Flavia reményei szerint legalább egyet a megírt rúnakövek közül biztosan visszaszerezett, ha nem mindkettőt. Mindenképpen dicsérő simogatásban részesítette a reiatsuból álló mosómedvét. Kivéve, ha nem sikerült rúnaköveket hoznia neki, ebben az esetben leirányította, a dühöngő lény mellé, hogy a földön kutasson rúnakövecseket, ami a hasznára válhat. Bár Fentfogú sosem okozott neki csalódást, kétli, hogy ne szerezte volna meg legalább az egyik követ, amivel rögtön bátrabban mozdulna Slome irányába.
Habár Flavia a levegőben töltötte ideje nagyobbik felét. Mivel nem szándékozott a dühös szörnyeteg közelébe kerülni, ha nem volt muszáj. Hisz, így kevesebb volt a sérülésének esélye. De még így sem lankadhatott a figyelme, ugyanis egy-két törmelék volt, mely felé szállt a nagy csetepaté közepette. S bizonyosan eltarolta volna őt, ha nem koncentrál eléggé, és kerüli ki azt.
Az új jövevényre azonban kissé elbambul, a szörny keze nagy csapkodások között eltalálja őt, és kibillenti az egyensúlyából. Flaviának nagyon kellett ügyeskednie, hogy ne zuhanjon tovább a mélybe, és ne találja el még egyszer Slome. Az előbbi csapásába is jócskán csak belesajdultak tagjai.
Flavia egészen hasznos szavakat csípett el az újdonsült boszorkányáldozat szavaiból, ki eléggé magabiztosan beszélt Slome gyöngepontjairól. A szörny, az előbbi húzásával megint csak felhúzta. Így nem törődött tovább a játszadozással, ezúttal komolyan lépett. A saját kövecsét a szörny két szeme közé célozta, hogy az újdonsült jövevénynek legyen alkalma megdobni Slomet a homlokán. Kíváncsi volt az igazságra. Reméli, nem szalasztja el a nő az alkalmat.
*A másik két kövecsével sem tartalékol tovább, ha a szörny éppen üvölt, kihasználja és belecélozz a szájába az egyikkel, ha esetleg nem sikerült volna a férfinak kiviteleznie.

*Ha Fentfogúnak mindkettőt rúnakövet oda tudta hozni neki, csak ebben az esetben cselekszik, egyet mindenképpen megtartana tartaléknak
Zanjutsu: 11 pont Hakuda: 13 pont Hollow k.: 14 pont Sonido: 12 pont Resurrección: 20 pont Hierró: 14 pont

(click to show/hide)

Karakterlap

Sachiaru Masaki

Eltávozott karakterek

Ügyeletes tajparaszt

Szint: 17.

Lélekenergia:

60% Complete
85 500 / 100 000

Hozzászólások: 167

Hírnév: 10

Infó

Tárcában: 54 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
mandarin sárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
madafaka I'M awesome!

Post szín:
#ffcc00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Átok a fejemre - próbajáték
« Válasz #25 Dátum: 2015. Júl. 03, 19:44:29 »
Rohadt méretes sallert gyűrök be a pofámnak és marom végig a szottyadt bőrömet. Egyik gyépés csíra után masírozik a következő. Nem elég a háttérben észt osztó Aranka, akinek a seggébe dörgölném azt a sunyi, álszent, beverni való vigyorát, de még rázendít totál felesleges faszságokról rap-elni, hogy most sivatagi poszáta, vagy havasi gyopár az a rohadt Rocker fazon, aki még a szaros metálhoz se konyított. Legalább tolta volna a retkes hörgést, vagy nyomatta volna a vasvillát. Aztán ottan kullog szorosan a csitri mögött a halálos kóróról leszakadt kabóca. Az se vágta csóri, melyik tiltó fecnin virít a redvás pofám. Be se lepődtem rajta, még mindig rohadtul nem picsás csivitelő téma, hogy itten lyuggatjuk a retkes ózonréteget. Sírásó csetepatés baromkodása óta lószart se változott a szitu. Nekem kurvára nem para, hogy cseszettül nem vágja a KT agyadedény SC csapatában lopom a retkes napot. Ha még a debilképzés menő az SS bázison, akkor kurvára tengődjön is homályban a töpszli fruska. Ettől én még baszottul éterbe köhintettem semmi közöm az esetleges kipurcanásához. Nekem aztán a pofámra ne szakadjon a halálosztó kommandó, mi a préri rókának beleztem ki az egyik csuhásukat.
-Kehe! Fasza! Eztet a pofámnak villantott pitbull csuka csócsálást, mostan baszottul curikkolj oddébb és lökjed rá arra a kurva nagy kupac gránittömbre!
Villantottam a kormira bukfencezett mitugrásznak a rohadt mutatóujjam végére szorult degenerált szikla Szilárdot. Inkább azzal a rakás fossal kellett volna, ilyen retek csillámfaszlámaként dajka mamát tolnia. Kár, hogy baszottul feltételes módban tolom a vakerálást. A mikroküki csitri, ugyanis kurva ráérősen nyálazta körbe azt a rühes korcsot. Lett volna cseszettül szabad tenyerem rohadtul képen csűrtem volna vele, de Salamon töke baromire nem eresztett beoltani a takonygombát. A fröcsögő pereputtya cseszettül kaparta az ingerencia küszöbömet, mert baromira plusz gürizés, ha szanaszét repkedő, atomküki méretű szarságokat kell csülökkel arrébb pattintani, lehetőleg vissza a nyamvadt kőkoponyára. Ezektől a szutykos vackoktól nem rándult volna be rohadtul a szemöldököm a pláza picsa szekció még redvás gyűlést zavart le. Ennyit a kibaszott előzékenységemről, lecövekeltem kattant Gól mámort, addig ők basszanak rá, valamilyen hókapókát. Az egész cécóból csak baromira annyira duzzadt a cécó, hogy felspanolt tesztoszteron, hiába gyűrtem a pofám elé a karjaimat felkent matricának a kibaszott susnyásban lapító placcra. Rohadt tenyészbikaként csuláztam földre. Kurvára sajgott a retkes csülköm, de ettől már berezonált a szaros hentelő kedélyállapotm. Cseszett ráérős balfarokként túrtam bele a retkes zsebembe, mintha nem épp a pofámnak ügetett volna a rakás fostalicska.
-Ezt már kurvára csipázom…- Kúszott retek széles vigyor a pofámra, miközben beletuszkoltam egy elcseszett bűzrudat. Már kurvára a gyújtóval babráltam, hogy szaros tüzet nyúzzak ki belőle, de az a leprás vacak nem akart belobbanni. Nem para, mert kurva pöpecül lőtte be az atomot sánta maca. Kibaszott spurival – shunpo - oda curikkoltam a legközelebb szállingózó tűzpacához. Végre, rohadtul bedurranthattam a nikotin rágókámat és nem kellett a háttérben károgó vasorrú bibircsókára gülüznöm, aki épp a csoportos társulásról köhintett ódákat. Nekem ahhoz a baszakodáshoz, akkor van ingerenciám, ha kurvára lődörög rá ingerenciám, szal le se köptem, mit hadovál. Helyette a vernyogó, túlkokszolt Dawyne Johnson-ra sasoltam. Nekilódultam a távnak és még a pofáját szellőztette, elrugaszkodtam a talajtól. Átfordultam a redvás levegőben, miközben bedurrantottam a házi ölebemet. Nafta kraftot lőttem a szaros kezemnek – átváltoztatta a jobb karját, hogy kevésbé érezze a fájdalmat és erősebb legyen fizikálisan* -, aztán a rotivá vedlett csülkömmel megragadtam a kőtulok ocsmány koponyáját. Rápattantam a nyamvadt vállaira és teljes fokozattal szaggattam hátrafelé magammal egyetemben. Ha nem cuppan le a rasnya klingon testéről, akkor csak átreptetem a pofám felett.
-Csövi, Zümi! Kurvára leficcentél a rohadt uncsi kezdésről! Am, hol a viharban dekkoltál eddig?!- Intettem oda kibaszott lazán a becsörtető csíkos fruskának. Kurvára ritkán ugatok ilyet, de rohadtul bírtam, végre beveretett egy kibaszott észlény, aki nem csak fel-alá pattog nyeszlett nikkelbolhaként.
-Neh, barbie klub! Toljátok, amit fekete bagoly károg!- Böffentettem oda a wellness hétvégéről előtámolygott picsáknak a redvás szitut. Kurvára ajánlom nekik, ne csattogjanak retkes vakvágányokra, mert a pofájukkal fogom kicakkozni Gollam sírkövét. -Éjje, méhecske! Passzolj le egy kavicsot!-
Vigyorogtam a belódult agyagedényesre, mert én már rohadtul vágtam, mire gyúrok rá. Kurvára beetetem vele a szaros nasiját. Ha meg nem pattintja le azt a redvás lembas-t, akkor elszelek kucuként feltúrni a placcot. Ottan elföldeltek egy kibaszott vésetes fittyfenét. Ha más nem azzal tolom képen.

(click to show/hide)
« Utoljára szerkesztve: 2015. Júl. 03, 19:48:56 írta Masaki Sachiaru »
× Somnus ×

(click to show/hide)

Karakterlap

Hatakeyama Momo

Eltávozott karakterek

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 000 / 30 000

Hozzászólások: 138

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 22 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Hideg rózsaszín

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Aoyama Shouta

Post szín:
#e25355


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Átok a fejemre - próbajáték
« Válasz #26 Dátum: 2015. Júl. 09, 01:00:23 »
Meglep, hogy az arrancar nő - aki ha jól értem egyes szám harmadik személyben beszél magáról :O.O: - meg akarja nézni a kövemet. Először csak furcsán rásandítok, ám végül azért megmutatom neki a tárgyat, de csak óvatosan, nehogy végül kikapja a kezemből.
A kidou, amit használok a trollon, nem bénítja meg elég ideig, sőt igazából inkább azt kéne mondanom, hogy csak egy szempillanatra áll meg az őrjöngő mozgásában. Bár ez elég lenne ahhoz, hogy a kavicsom eltalálja, ám shunpo közben, még fél szemmel pont meglátom, ahogy egy másik kavics kiüti az enyémet.
- Ne már! Ezt miért kellett? - mondom leginkább saját magamnak, bár igazából bárki más is meghallhatja, aki éppen abban a pillanatban a közelemben van. Komolyan nem értem miért volt erre szükség. Még ha nem is találom meg a gyengepontját egy szemmel így is kevesebb lenne neki. No meg mekkora pazarlás erre „költeni” egy követ.
Az ember nő visszautasítja a segítségemet, azt mondja, foglalkozzak saját magammal. Szívem szerint inkább elkezdeném győzködni, hogy ketten többre megyünk és a többi, de nem hiszem, hogy célra vezető lenne, így inkább csak bólintok. Igazából pont azon gondolkozom, hogy mit tegyek, hogyan szerezzek követ, vagyis inkább hogyan szerezzem vissza azt, ami az arrancarnak köszönhetően elpattan valamerre, mikor valaki megragadja a kezemet. Nem igazán értem a helyzetet, de kérdezni sincs időm, mivel mielőtt akár egy hang is kijöhetne a torkomon, valami felrobban a gólem mögött és ez a valami jó nagyot szól. Mindenesetre, ahogy eltűnik a robbanás okozta füst szomorúan konstatálom, hogy a szörnyeteg még mindig talpon van és nem úgy néz ki, mint aki valamit is gyengül a robbanástól, sőt. Ha nem lenne lehetetlen, akkor azt mondanám, hogy még erősebb is lett tőle. Ezt követően, meghallom, ahogy a boszorkány kiselőadást tart az arrancar lánynak valami mitologikus dologról. Ugyan engem egyáltalán nem érdekel a dolog, de mivel éppen egy jó nagy fekália kellős közepén vagyok, a csapások kikerülése közben azért fél füllel igyekszem figyelni, hátha kihallok valami hasznos információt. Ezt után a Banya nekünk tart prédikációt arról, hogy igazából a szörnyikét nem hatják meg a varázslataink csak sokkal, de sokkal dühösebb lesz tőle.
- Elfelejtetted? - kérdezem a meghökkenés és a harag meglehetősen furcsa keverékével. - Már nem azért Ba… Amóra - javítom ki magam, mert nem hiszem, hogy szerencsés lenne Banyának szólítani hangosan is -, de ha bedobsz valakit, vagy valakiket egy nagyra nőtt troll - nem sokat értettem ugyan a mitologikus szövegből, de mintha az lett volna végkicsengése, hogy ez itt előttünk nem gólem - játszóvermébe fegyver nélkül, ennyit legalább illenék elmondani. És egyébként nem felejtettél el még valamit? - kérdezem, bár igazából magát a kérdést csak költőinek szánom, de valamiért van egy olyan érzésem, hogy válaszolni fog rá. Bár igazán utálom, mikor az emberek, lelkek és beazonosíthatatlan Banyák válaszolnak a költői kérdéseimre T-T.
Nem kerüli el a figyelmem, hogy milyen lenézően néz rám, mikor arra utal, hogy segítséget ajánlottam Karennek. Mintha nem örülne neki, hogy megpróbálok összedolgozni valakivel. Mintha… nem is tudom, nem csak egyszerűen lenézné a dolgot, hanem kicsit félne is tőle és… jaj, kezd kicsit hasogatni a fejem a sok gondolkodástól és odafigyeléstől. Ezért is nem szeretek ilyen nagy kaliberű dolgokba belekeveredni, mert mindig ez a vége. Komolyan kell gondolkodni és a komolyság fárasztó, nagyon fárasztó. Kéne nekem most valami étel. Igazából oda is akarok kiabálni Amórának, hogy ha már fogva tart minket legalább enni adjon, de úgy bámul a semmibe, mintha az lenne a világ legérdekesebb dolga.
- Csak nem transzba esett? - vonom fel a szemöldökömet, miközben már nyúlnék is egy kőért, hogy megmutassam neki milyen szép, csúnyábban mondva hozzávágjam azt, azonban ez nem sikerül, két ok miatt sem. Az egyik a dühöngő szörny keze, ami éppen felém csap, így kikerülöm, nehogy úgy járjak, mint a férfi, nem lenne túl jó, ha engem is felkenne egy sziklára, a másik indok pedig a nő, aki pont úgy jelenik meg a semmiből, mint én az előbb. Legalábbis szerintem.
Mindenesetre mond pár érdekes dolgot azzal kapcsolatban, hogy mi lehet a gólem gyenge pontja. Hát, vele a boszorkány láthatóan több információt osztott meg, mint velem mikor bedobott ide. Ez diszkrimináció, ha ennek vége megyek a panaszirodára >.<. De akkor csak hogy összefoglaljam magamnak: a homlokát vagy a nyelvét kell eltalálni. Hát… az első gondolatom az volt, hogy megetetem vele a követ :|. Nos, azt hiszem, hogy erre mondják azt: mindig hallgatni kell az első megérzésre. Azt hiszem, most egy kicsit sajnálom, hogy ez előbb eldobtam, no de üsse kő, megkeresem, ami elveszett. A férfinak a „Barbie klubbos” megjegyzésére felvonom a szemöldököm. Mi jogod ad nekem, vagyis nekünk parancsot? Szívem szerintem elég szarkasztikus és kissé sértődött hangnemben közölném vele, hogy "Igenis kapitány" azonban valamiért úgy gondolom jobb nem ujjat húzni vele, szóval csak bólintok - bár nem tudom minek - és megyek a oda, ahová már el akartam indulni egyszer..
Szóval új lendülettel és egy kis villámtánccal indulok el arra felé, amerre a kavicsom az előbb eset, mind ezt úgy, hogy igyekezzek kerülni a közvetlen kapcsolatot a szörnyikével, mivel én nem érzem magam annyira bátornak, hogy úgy szembeszálljak vele, mint a férfi. Valahogy továbbra sem vonzz a lehetőség, hogy a földbe gyaluljanak. Mindenesetre, mikor megérkezek a feltételezett helyre elkezdem keresni az elhullott kavicsomat - félszememet igyekszem a trollon tartani, bár elég nehéz két egyszerre két felé is figyelni - és reménykedem benne, hogy a furcsa mosómedve, amit nem sokkal korábban láttam elmenni innen nem találta meg a követ, vagy adott esetben a köveket.

Karakterlap

Konoe Karen

Lélekboszorkány :D

Fullbringer

*

Főállású Anya

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
31 900 / 35 000

Hozzászólások: 110

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 1 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
tkékes és fehér

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Post szín:
Cadetblue


  • Profil megtekintése
  • Accel World frpg

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Átok a fejemre - próbajáték
« Válasz #27 Dátum: 2015. Júl. 15, 13:55:13 »
A problémák csak úgy szaporodtak, olyan gyorsan hogy a legtöbbet még fel sem fogtam. A fájdalom érzetnek nevezett dolog hiánya végett az élvezettel eltöltött bizsergető érzés oly intenzíven sugárzott a bal vállam irányából, hogy fel sem tűnt az enyhén megperzselt lábam sérülése, mindaddig, míg az a megátalkodott lidércszármazék miatt nem lettem rosszul a boszorkány kotyvalékától.
A szeszélyes némber úgy váltogatja a kis kedvenceit, mint egy plázacica a cipőit, emiatt aztán hamar elvesztettem az érdeklődését a sorozatos baklövéseimmel. Persze ezt sem szegte a kedvem azon elképzelésemben, hogy meg kell büntetnem az erejétől, megrészegül nőszemélyt, amiért képes volt ily gonosz módon elbánni ártatlan fiatalokkal. Ha csak bele gondolok, hogy mi lett volna, ha az én kis csöppségeim estek volna, az áldozatául már felszökken a vérnyomásom és elkap az ideg. Ráadásul, ha nem rendezem, le a dolgokat ki tudja, talán egyszer meg is történik. Még ha Youko nem is lenne olyan ostoba, hogy bedőljön a némber türkjeinek, sajnos azt be kell ismernem, hogy Akachi minden bizonnyal könnyű célpont lenne a számára. Ostoba kölyök, akit minden és mindenki érdekel, ha meghallja, a boszorkányról szóló történéseket biztos nem lehetne megállítani azon, elhatároz ásást, hogy találkozhasson vele.
Ezeken morfondírozva igen csak kezdem elveszíteni a mondhatni nyugodt énemet, ezért aztán mi helyest kilépek a robbanás elől fedezéket nyújtott szikla mögül, megidézem hűséges társamat, avagy az éppen aktuális cigarettás dobozt és a benne rejtett pár szálat illetve az öngyújtómat. Miután jó ízűen bele szippantok, a füstös ízű szálba összegzem, hogy a rossz dolgokon kívül még milyen észrevételeim akadtak a magát Amórának nevező boszorkánnyal kapcsolatban. Az már biztos, hogy ő is a hozzám hasonló Dimenzió típusú képességet használja. Ennél fogva itt bárhogyan is próbálkozunk, nem vagy csak nagy nehezen tudnánk legyőzni, míg idebenn isten játszik. És habár nagyon úgy tűnik, hogy idebenn semmitől sem kell tartania nemrég feltűnt számomra, hogy valami problémája van a macskákkal. Vagyis hogy pontosabbak legyünk egy bizonyos macskával, akit már többször is láttam viszont mindeddig nem is tartottam túl fontosnak az itt létének okát.
- Kit hívsz te barbinak, ocsmány keverék! – taszított ki gondolataimból a modortalan férfi szavai. - Nélküled is tudom, hogy mit kell tennem, ne utasítgass engem. – talán nem túl szerencsés egy nálam jóval erősebb személynek beszólni, ám a shinigami-hollow keverék szavai már igen csak zavaróak kezdenek lenni. Nem tudom milyen elfuserált ˝világ˝ részeként nevelkedett, hogy ilyen szavakat megengedhet magának, de én egyáltalán nem tűröm az ilyen beszédstílust.
- Érdekes ötlet, megér egy próbát. – fordulok a nemrégiben megjelent nő irányába, miközben kiemelem a számból a cigarettát. Miközben eltaposom a parázsló élvezeti cikket a kezemben díszelgő fegyvert ismételten elteszem a zsebdimenzióm rejtekébe. - Lásunk is neki! – majd abban a pillanatban a Air Soul Manipulation-t bevetve a körülöttem elterülő területről véletlenszerűen kaptam fel a kisebb-nagyobb kavicsokat, melyeket aztán egyenest a nagyra nőtt gólem szájának irányába repítettem.
A támadás mellett persze a védekezést sem felejtettem el így ha kellett hamar arrébb ugrottam egy esetleges támadás elől és csak ha nagyon szükséges volt akkor vetettem be a Bringer Light-ot, hogy ne kelljen további lélekenergiát pazarolnom fölöslegesen.

Air Soul Manipulation
Leírás: A levegő lelkének manipulálásával a fullbringer képessé válik a levegőben állva elrugaszkodni onnan, megakadályozni a hang terjedését vagy kisebb tárgyakat lebegtetni, mozgatni, levegőt juttatva alá.

Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
55 200 / 65 000

Hozzászólások: 199

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 112 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Átok a fejemre - próbajáték
« Válasz #28 Dátum: 2015. Júl. 15, 21:07:21 »
Amóra egy széles vigyorral jutalmazza ismét Flavia megmozdulását, hogy kezét a szívére teszi, és azt bizonygatja, hogy Amóra mennyire a lelkébe gázolt a feltételezésével. A felé nyújtott kavicsért sem tesz semmien mozdulatot vagy megjegyzést, hisz Amóra bármikor idéz magának. Meg mégis ő tudja, hol van drága Slome-jénak gyengepontja. Felhúzza az orrát arra, hogy nem csak a felajánlott kavicsot, hanem, vagy inkább Slome-t szeretné hazavinni.
- Haha! – nevet fel – Kavicsot mondtam, de megpróbálhatod Slome-t is magaddal vinni. Csak szólok… - elsötétedik a szeme – Nem fog sikerülni.
Mintha felsőbbrendűségét akarja jelezni, hogy ha akarnád sem tudnád elvinni vagy magad mellé állítani. Magabiztosságot és önelégültséget érezhetsz felőle. Ám ez teljesen eltűnik, mikor sunyi mosollyal a cicát felhozod. A szemöldöke meg is rándul egy pillanatra. Mintha egy szitokszót mondtál volna, ami megsértette a boszorkány fülét. Majd ismét vigyorral emeli fel a fejét.
- Ki tudja? Lehet… Csak nem azt is hazavinnéd, csakis magadnak?
Vigyora nem éppen őszinte, ám azzá válik, mikor Momo felszól neki, hogy ugyan még mit felejtett el még mondani nekik.
- Jaj! Édeske! Így az izgalmas nem? Akkor nem lett volna kihívás. – vigyorog rád, majd Flaviára pillant, aki morcosan összevonta a karját – Előttem nem kell megjátszanod. Túl sokszor teszed a szíved helyére a kezed, - hajol Flavia-hoz közelebb - mintha egy pillanatig is elhinném. Bár nem tagadom felettébb szórakoztató, hogy elhitetnéd, hogy a lelkivilágodba gázoltam.
A Flavia által megidézett mosómedve a dühöngő Slome mellett elsuhanva egyenesen a két kavics felé halad. Ám Amóra figyelmét inkább a csapat megmaradt férfi tagja köti le. Masaki-ra tekintve nagy örömére szolgál, hogy nem szegi kedvét a nagy csapás, hanem kifejezetten felspilázza. Slome üvöltésekor levegőbe ugrik, és felerősített karjával megragadja Slome fejét és a vállára taposva megpróbálja a testrészt eltávolítani. Slome hatalmas karjával odakap, de már nem találja el Masaki-t, ám a fenekére esik, aminek láthatólag nem örül.
Maya érkezésének Masaki szemmel láthatólag nagyon örül, és rögtön Karen és Momo felé szólt, hogy fogadják el Maya tanácsát. Karen felháborodását Amóra mulatságosnak találja. Maya nem igen tudott Masaki-nak követ passzolni, hisz csupán egy van nála, amit elmondása szerint fel is fog használni.
- Nocsak-nocsak! – fordul Maya-hoz – Nem is rossz. – felcsillan a szeme – Nem is szorultál a kis mesémre, anélkül is tisztában voltál ezekkel a dolgokkal. Szegény Slome-m. Most mi lesz vele?   
Amóra túl komolyan szemléli, hogy Maya javaslatát mindannyian szentírásnak veszitek és annak megfelelően igyekeztek cselekedni. Egy szempillantás alatt összehozta a csapatot. Két lehetséges pont lebeg előttetek, bár inkább mindannyian az „etessük meg Slome-t kaviccsal” elvet részesítitek előnyben.
Flavia kavicsa jó dobásnak bizonyult és Maya is sikeresen eltalálta Slome homlokát. Slome felkiáltott és akkor Masaki szerencsés túrásával lelt egy követ és azt egyenesen a szája felé dobta. Ám Slome megfogta a „fogával” és szétharapta, mint egy kemény süteményt. Karen is kihasználja, és egy adag kavicshalmot emel a levegőbe, és küldi a Gólem felé. Szinte nem is törődve azzal, hogy van-e közte értékes vagy nincs.
Momo félúton szembe találja magát Fentfogú, akinek a szájában ott van mind a két értékes kavics. De mikor lehajolnál hozzá, hogy megpróbáld megszerezni egyszerűen a fejedre ugorva, majd onnan tovább ugorva átjut rajtad és megérkezik gazdájához. Momo, viszont nem úszod meg annyival, hogy egy kisállat egyszerűen kicselez, de Slome csapásának szele jó pár kaviccsal elsodor. Földet érve érzed, hogy egy kavics pont a fejeden pattan meg és pont eléd esik. Megnézve láthatod, hogy szerencsétlenségedben és pár kisebb serülés ellenére egy értékes kavics hullott eléd, amit felhasználhatsz. Talán ugyan olyan mákod van, mint Masaki-nak, aki csak felkapva köveket, talál egy-egy értékeset? Megragadod, és amint ismét lehetőség nyúlik rá, akkor megpróbálod a szájába bedobni a kavicsot, ám Slome karjával módosítja a dobás pályáját, ám lehetőséged van a levegőben visszaszerezni a kavicsodat.
Flavia, hozzád megérkezett Fentfogú a két értékes kaviccsal szájában. Szinte azonnal adva van a helyzet, de Slome mintha érzékelné, becsukja a száját és az ajkát találod el.
Slome megremegett és amennyivel nagyobb lett Karen robbanását követően, most annyival kisebb lett, sőt még talán még kisebb is. Egyáltalán nem tetszett neki, hogy megdobáltátok kövekkel. A jó találatok gyorsan, egymást váltva érik őt.
Amóra, boszorkány sapkáját egyik kezével megragadva leugrott a szikláról, ám mégis olyan simán ért földet, mintha egy felhőre huppant volna le, és ismét láthattok egy zöld villanást. Kalapját és fejét felemelve ismét kivillan éles fogazata és villanó szeme sem jót sejtet.
- Gratulálok! A találatok egyike helyesnek bizonyult. … De melyik is? – vigyorát nem tudja és nem is akarja leplezni – Gyermekem! – fordul Karen felé – Igazán csodás technika. Egész hatékonyságra törő. … Okoska! – fordul Maya felé – Lehet, tartanom kellene tőled?  - mint riválisra, olyan szúrós szeműen néz rád – Látom, Élesnyelvűvel egészen jól ismeritek egymást. – Masaki-ra is vet egy pillantást – Ugye milyen nehéz megetetni Slome-val a kavicsot? Pláne a nyelve alá becélozni… Szomorú vagyok, hogy Okoska mondandójának csak végére figyeltetek… A sikeres találatért jár a dicséret. – önelégülten vigyorog – Már csak tizennégyszer kell eltalálnotok. … Csak ügyesen!
Sikerült egyszer eltalálnotok Slome gyengepontját, amitől kisebb lett. De most lett csak isten igazán dühös. Már kisebbeket üt, de sokkal célirányosabbnak tűnnek. Vagyis ha nem figyeltek, akkor a földbe döngölhet benneteket. Most már megfogalmazódhatott bennetek a helyes pont, már csak 14-szer kell ugyan ott eltalálnotok. Ehhez viszont vésett kavicsokra lesz szükségetek. Dolgozhattok egyedül, saját képességeiteket használva, vagy összedolgozhattok, hogy minél hamarabb összejöjjön a 14 értékes találat.


(click to show/hide)

Határidő: 2015. Július  29.
Post sorrend: Nincs


« Utoljára szerkesztve: 2015. Júl. 25, 22:01:20 írta Eliana del Barros »

Karakterlap

Hatakeyama Momo

Eltávozott karakterek

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 000 / 30 000

Hozzászólások: 138

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 22 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Hideg rózsaszín

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Aoyama Shouta

Post szín:
#e25355


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Átok a fejemre - próbajáték
« Válasz #29 Dátum: 2015. Júl. 26, 00:46:15 »
Nem kerüli el a figyelmem Amóra tekintete, mikor az arrancar lány a cicát hozza szóba, olyan mintha a szüleit hordta volna el mindenkinek. Azt hiszem, hogy ez egy fontos momentum, igazából ezek után az sem tartom elképzelhetetlennek, hogy az állat a kulcs a kijutásunkhoz. Elvégre még a legbonyolultabb szerződésben is van egy kiskapu.
Azonban mikor a hozzá intézett kérdésemre válaszol, azt hiszem, hogy elpattan egy ideg a fejemben. Izgalmas? Ez a nő egy pszichopata, vagy egyszerűen csak elmebeteg. Mert most komolyan? Ki az, aki élvezi, ha öt embert ugraszthat egymásnak meg egy hatalmas gólemnek. Az pedig  már csak hab a tortán, hogy szerintem kezd kissé Istenkomplexusa lenni. De hát tudjuk mit mondanak: „Magasról lehet a legnagyobbat esni”. Mindenesetre nincs időm ezen agonizálni, mert a dolgok történnek én sem állhatok le csak úgy, bár nem bírom ki, vissza kell szólnom neki.
- Azt mondod kihívás? Neked lesz kihívás életben maradni, ha egyszer kijutunk innen! - kiáltom oda neki és azt hiszem nyugodtan mondhatom ezt mind az ötünk nevében, mert szerintem nem csak engem idegesít a Banya, hanem őket is. Bár a kardigános lány éppen csak most került be közénk, de akkor is >.>.
Azt kicsit rossz néven veszem a furcsa kinézetű mosómedvétől, hogy nem hogy követ nem ad, de még át is ugrik rajtam, mikor lehajolok hozzá. Pedig én igazán kedves voltam vele. Még valami kis állatcsemegét is felajánlottam neki, de ha nem, hát nem. El tudom fogadni, ha nemet mondanak nekem, de akkor is, a köveket választani az állatcsemege helyett, ez számomra nonszensz. Bár nincs sok időm ezen bosszankodni, mivel túlságosan is óvatlan vagyok, így a troll egyik csapása, vagyis inkább annak utószele elsodor. Szerencsére nem voltam túl közel, de azért rendesen elkap. Eleinte megpróbálok a talpam alá egy kis lélekenergiát gyűjteni, hátha meg tudok állni, de nem sikerül, így csúszom pár métert a bal oldalamon. Szerencsére nem szerzek súlyos sérülést, csak néhány karcolást. Igazából a ruhám jobban ráfázik, ugyanis a bal úja leszakad. Hát ez remek! Még jó, hogy van pár darabom ebből a göncből.  Egyébként is! Milyen anyagból csinálják ezeket, hogy ilyen hamar elszakadnak?
Mindenesetre az ürömben is van valami öröm, ugyanis mikor megállok a csúszásban, egy kavics először a fejemre esik, majd pedig előttem landol. Eleinte nem tulajdonítok neki túl nagy jelentőséget, ám mikor a tetejére téved a tekintetem meglepve fedezem fel, hogy rajta van a boszorkány jele, vagy milye, így ez is egy „olyan” kő. Nem is tétovázom sokáig. Talpra pattanok, megfogom a kavicsot, majd amint lehetőségem van rá, elhajítom a szörny szája felé, mivel a nő, aki később érkezett láthatóan sikeresen célba vette a fejét. Legnagyobb bosszúságomra azonban ez a kő sem ér célba, mert a troll kivédi a kezével.
Ez nem igazság >.>! Én nekem ez már a második próbálkozásom, de nem sikerül, ezzel ellenben a nőnek, ahogy látom már elsőre sikerül. Mondjuk, most annyiból nagyobb szerencsém van, mint az előbb, hogy van lehetőségem visszaszerezni a követ. Így gyorsan shunpozva próbálom elkapni a repülő tárgyat. Ha ez sikerül most okosabb leszek és nem dobom el egyből, hanem elgondolkodom egy kicsit azon, hogy hogyan lehetne elintézni, hogy lehetőleg célba érjen a kavics. Miközben gondolkodom, és a csapásokat kerülgetem a Banya megint belekezd a szentbeszédbe. Komolyan, rosszabb, mint azok a papok vagy mik, amikről anya mesélt kiskoromban.
- Tizennégy? Hát ez remek. És most komolyan azt várod tőlünk, hogy mind a tizennégy követ egyenként keressük ki a törmelékek közül? - kérdezem kissé szarkasztikusan, mert nagyon jól tudom, hogy elvárja. - Egyébként Amóra… azért válaszolsz mindenre kisregényben, mert ennyire szereted hallgatni a saját hangod? Vagy esetleg társaság hiányod van, mert a klienseiden kívül nincs senki más, akivel társaloghatnál? - kérdezem részben azért, hogy idegesítsem a Banyát, részben pedig azért, mert remélem, hogy a következő szentbeszédben elárul valami személyeset is magáról vagy a családjáról.
Ezek után én sem vagyok rest, ugyanis eszembe jut valami, így gyorsan a föld felé veszem az irányt és a meglévő kavicsomhoz felszedek még hármat amik nagyjából hasonlítanak a kezemben lévőre, így összesen négy tárgy van a kezemben, ebből egy a hatásos. Viszont a gólem nem tudja, hogy melyik árt neki, feltéve ha nincsenek olyan receptorai, amik érzékelik ezeket a köveket - és amiről a Banya szintén elfelejtett szólni :| -, de őszintén: ezt nem hiszem. Szóval akkor show time! Shunpoval közelítem meg a trollt amennyire csak tudom, és amennyit biztonságosnak vélek. A köveket előre meghatározott sorrend alapján dobom el, már csak azért is, hogy ha ismételten nem sikerülne célba érnie, akkor tudjam, hogy melyik után kell mennem. Tehát: rendes, rendes, hasznos, rendes az eldobási sorrend és értelemszerűen a homlokát célzom meg, mert a Banya okosnak nevezte a nőt és mert van egy sikeres találatunk úgy, hogy a szája alá nem juttattunk semmit.
Amennyiben pedig nem sikerül megszerezni az elütött követ, elkezdek keresgélni a földön, mert jobbat nem tehetek, de a fentebbi kérdéseket ugyanúgy felteszem.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Júl. 31, 00:50:01 írta Hatakeyama Momo »