Szerző Téma: Anton páyázatai  (Megtekintve 697 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Anton

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
10 700 / 15 000

Hozzászólások: 68

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 13 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Anton páyázatai
« Dátum: 2015. Jan. 27, 17:01:36 »
(Ez történetileg az Hueco Mundoi event csata után játszódik.)
Pályázat típusa: Egyéb.
Yoruichi engedélyével.
A nagy fehér kupolás palotában semmi sem hasonlított arra, amit azelőtt tapasztaltam bár nagyon nem is érdekelt. Ahogyan végigmentem a folyosókon csodálkozó tekintetek tucatjai szegeződtek a hátamnak. Jó páran összesúgtak pusmogtak és zavartan forgolódtak. Ez nem is volt olyan különös ugyanis megtudtam egyszerű Adjuchaok régen, nagyon régen járhatott arrafelé. Végre valahára bejutottam Las Noches hírhedt könyvtárába. Cserébe, amiért segítettem az aranyhadsereg ellen megengedték, hogy belekukkanthassak a Vasto Lordok utáni kutatásokba. Egy hatalmas asztal fogadott engem könyv és dosszié hegyekkel a tetején. Kedves gesztusnak tartottam tőlük, hogy kiválogatták a számomra fontos iratokat. Sajnos mivel nem rendelkeztem kezekkel így eléggé nehezemre esett levenni a könyveket illetve lapozni ám végül is megoldottam. Először nem találtam semmi olyasmit, ami komolyabb figyelmet igényelne. Azokból a feljegyzésekből kiderül, hogy a szerzőik merő kitalációnak tartják a Vasto Lordok létezését. Véleményük szerint néhány igen erős Arrancar-tól rémült meg pár gyengébb Hollow. Köztudott, hogy a gyengéknek szükségük van egy példaképre ezért kitalálták ezt a legendát. Ez a hír kissé elvette a kedvemet így azt félrerakva másik paksaméta után nyúltam. Amint magam elé húztam a halmot néhány lap leesett a padlóra. Sajnos más módon nem ment átszúrtam a lapok jobb sarkát és így raktam vissza az asztalra. Érdekes módon éreztem a tinta jellegzetes illatát. A rövidke iromány csak úgy hemzsegett a hibáktól ráadásul inkább tűnt egy naplónak, mint tudományos munkának. Ez viszont egyáltalán nem zavart ugyanis végre felcsillant előttem egy reménysugár. A feljegyzés szerint egy Arrancar az Aizen előtti időkben kísérletezett mi módon lehetne átváltoztatni valakit Vasto Lordá. Arról sajnos nem írt az elhunyt, hogy eredményesek lettek-e a kísérletek azonban több volt a semminél. Azt is olvastam, hogy a titkos laborja megsemmisült egy hatalmas összecsapás során. Nem engedtem, hogy a kedvem lelohadjon így igyekeztem ezen a szálon továbbhaladni. Meg kellett tudnom hol van az a hely ahol hatalmas csata folyt. Kilépve a folyosóra egy kisebb tömeget találtam kik az ajtónál állva hallgatóztak. Amint megláttam őket riadt verebek módjára szétröppentek. Talán szégyellték, hogy lebuktak vagy nem akartak beszélni egy alsóbbrendű lénnyel.
-   Hé, állj csak meg - szóltam rá az egyik madárkára.
A fiatalos kinézetű srác egy pillanatra megmerevedett majd idegesen megfordult.
-   Megmondanád nekem mostanában hol párbajozott két hatalmas harcos? Tudtommal az egyik Arrancar a másik egy furcsa Shinigami volt.
Pár pillanattal később mikor már a zavarán sikerült úrrá lenni a fejét kezdte vakargatni és halk hümmögésbe kezdett.
-    A hatos Espada megküzdött vele az oszlopoknál arrafelé. Utána pedig a négyes számút győzte le Hueco Mundo kupolájának a tetején.
-   Kösz – mondtam majd minden további nélkül otthagytam.

Egy ideig bóklásztam a sivatagban mire sikerült rábukkannom arra a helyre ahol Kurosaki Ichigo és Grimmjow megküzdött egymással. A nevüket természetesen nem tudtam és egyáltalán nem is érdekelt. Csak az számított, hogy találjak valamit abban az állítólagos laboratóriumban. A naplódarabka szerint teljesen elpusztult ám én reméltem valami mégis megúszta a pusztítást. Hatalmas piros színű oszlopok álldogáltak magányosan a sivatag homokjában. Egyesek éppen maradtak mások pedig darabjaira hullva hevert szerte széjjel. Fogalmam sem volt arról, hogyan tudnám megtalálni azt az állítólag titkos labort. Mivel más ötletem nem lévén elballagtam az egyik oszlophoz hátha sikerül kisütnöm valamit. Penge éles körmömmel megkocogtattam és rájöttem tömör kővel van dolgom. Próba képen teljes erőmből hozzávágtam a pajzsomat ám csak annyit értem el, hogy vékony csíkok jelentek meg a vörös festéken. Arra gondoltam milyen brutális csata folyhatott ott, ha ilyen könnyedén ledöntötték a vörös pilléreket. Nagyon reméltem, hogy találok egy jelet, ami alapján rálelhetek a romokra. Hiába rohangáltam föl s alá, mint zsidóban a fájdalom nem mentem semmire. Mindösszesen annyit sikerült elérnem, hogy a vérnyomásom, már ha rendelkeztem ilyennel az egekbe szökött. Idegességemben az egyik oszlopba belelőttem egy Cerot amitől némileg jobb kedvre derültem. Mikor a hatalmas porfelhő eltűnt csak egy tátongó lyuk maradt a támadásom helyén. Belenéztem hátha az égiek rámosolyogtak és pont a bejáratot trafáltam el. Látván, hogy megint nem jött össze sarkon fordultam, hogy visszatérjek Las Nochesbe. A titkos létesítmény vagy ostoba vicc volt csak vagy a csata minden bizonyítékot megsemmisített. Bár távozásomkor nem szóltam egy árva szót sem ám reméltem, hogy még nem pakolták el a papírokat. Még épphogy csak elkezdtem a kutatást nem adhattam fel az egészet pont az út kezdeténél. Annyira elmerültem a bosszankodásban és az elmélkedésben, hogy észre sem vettem azt a fekete valamit, ami a lábam előtt feküdt. Keresztülzuhanva egy sötét karikán nagy durranással értem földet. Sajgó lábamat dörzsölve fölnéztem és megláttam egy lyukat a plafonon, ami azon nyomban kámforrá vált. Először fel sem fogtam mi történt velem utána felkaptam a fejemet és ismét csodálkozva bámultam felfelé.
-   Álljunk csak meg egy perce. Mióta van egy sivatagnak plafonja.
Egy keskeny folyóson álltam melynek az ívelt falai nagyon hasonlítottak a bordákra. Picinyke apró padlóba ágyazott lámpák mutatták az utat. Oly keskeny volt, hogy majdnem a vállam karistolta ám a plafon nálam kétszer magasabban helyezkedett el. Nem értettem, hogy kerültem arra a helyre vagy miért. Tanakodás helyett inkább elindultam előre, hogy kiderítsem, mi a fészkes fene folyik itt. Lépteim zaja hangosan verődtek vissza a csupasz falakról. Nem tudtam mennyi ideje mászkálhattam mikor a folyosó hirtelenjében kiszélesedett. A közelemben még három keskeny folyosó foglalt helyet ám a negyedik legalább tíz méter magas lehetett. Négy őt méteres folyosón már nem csak lámpák díszelegtek, hanem néhány darab jégtömb is helyet foglalt. Odalépve az egyikhez ráleheltem majd a pajzsommal megdörgöltem. Nagy meglepetésemre egy bika kinézetű Adjuchas nézett velem farkas szemet kinek a tekintetéből félelmet és rettegést olvastam ki. Még négy hasonló mérető jégkockát találtam és mindegyikben egy-egy fajtársam aludta örök álmát.
-    Nem, nem alszanak. Nagyon is jó állapotban leleddzenek, csak éppen nem tudnak mozogni. A jég fogáságban teljesen tudatuknál vannak, csak nem tudnak mozdulni és sajnálatos módon nem tudnak kiszabadulni.
Kissé megilletődve oldalra kaptam a fejemet és megláttam egy lábat. Amint a hang tulajdonosa előbújt az árnyékból az egész testét szemügyre tudtam venni. A férfi körülbelül 180 cm magas lehetett rövidre vágott frizurája és kefe bajsza volt. A homlokán és az állán fityegő maszkdarabka arról árulkodott, hogy ő is egy Arrancar. Emberi teste úgy ötven évesnek látszott arcán kedves barátságos mosolyt viselt. Hófehér egyenruhát viselt melynek a bal oldalán egy vízszintes kék csík húzódott.
-    Szeretek idejönni, gondolkodni. Habár ez a rabság nem valami kényelmes, azt el kell ismerned, hogy rendkívül jól festenek.
-   Ki a fene maga? - fakadt ki belőlem a nem túl udvarias kérdés.
Kissé megilletődött és elkerekedett szája elé nyújtotta a kezét.
-    ÓÓÓ. Elnézést kérek hisz még be sem mutatkoztam. A nevem Rodrigo. Köszöntelek az én kis kiállító termemben. Itt látható az Adjuchasok legszebb példányai. A jég konzerválta a testeket és ettől úgy tűnik mintha csak tegnap fagytak volna meg. Hát nem csodás az élet egyik remekművei?
Bizonyára értetlen arcot vághattam, mert rám nézve kiszélesedett a mosolya.
-    Ó én ostoba. Összehordok itt hetet, havat te pedig tele lehetsz kérdésekkel. – ezután hátat fordított nekem majd elindult a terem vége felé.
Mivel válaszokra volt szükségem utána mentem ám egy fia kijáratot sem láttam a szoba túloldalán csak egy hatalmas Gilliant természetesen jégbe fagyva. A férfi nem is zavartatta magát az építészeti hiányosság miatt egyszerűen csettintett egyet, amitől a falon egy hatalmas fekete lyuk jelent meg. Gondolkodás nélkül átlépet eme mágikus átjárón. Némi habozás után követtem a példáját és egy teljesen más teremben találtam magamat.
-    A kettő között valójában több kilométer távolság fekszik ám így a legbiztonságosabb. Ha az egyikre valami oknál fogva rá is akadnak, a másik attól még biztonságban marad.
Minden fényárban úszott a magas plafontól kezdve a márványpadlóig. A szóba oly nagynak tűnt, hogy nem is láttam a végét. Mindenütt különféle gépek álldogáltak némelyik asztalon mások a földön foglaltak helyet. Rodrigo leült egy háromlábú székre majd szembefordult velem és elkezdett mesélni.
-    Mielőtt a kérdéseidre választ kapnál, szeretném, ha végighallgatnál. Előre is elnézést kérek, de sajnos mostanában nem igazán tudtam beszélgetni így meglehet, kicsit sokat fogok locsogni. A nevem Rodrigo. Mint bizonyára kitaláltad Arrancar vagyok egy olyan Hollow amely maszkját elhagyva hatalmas erőre tett szert.
Kissé felidegesített, hogy ennyire ostobának tart ráadásul az orromnál fogva akart vezetni. Odalépve az egyik asztalhoz lesöpörtem egy halom lombikot, amik csörömpölve összetörtek a márványpadlón. Abban a pillanatban rettenetes nyomás nehezedett rám melynek hatására azon nyomban összerogytam. Mintha misem történt volna folytatta mondókáját csak kissé nyomatékosabban beszélt.
-    Mind említettem Arrancar vagyok. Azelőtt változtam át mielőtt az a szemétláda Aizen megjelent és istent kezdett játszani. Nem tudom pontosan milyen idős lehettem, mint bizonyára te is tudod itt állandóan éjszaka van. Az Emberek Világában a Nap és a Hold váltakozásának köszönthetően képesek mérni az időt. Pontosabban csak kezdetekben volt így az óta feltaláltak különböző szerkezeteket hát én is így tettem. Körülbelül ezer éve annak, hogy megszülettem, mint maszktalan. A kardomba sűrűsödött az energiám, és ha kiengedem, ismét a régi önmagammá változok. Szóval a lényeg ezer éves vagyok. Volt időm sok mindenbe belekóstolni. Beleástam magam a szakácskodásba, a varrásba, szobrászkodásba, főzésbe, tudományokba és még egy csomó dologba. Egyik alkalommal ráuntam az életre ezért elmentem aludni egy-két száz évre. Máskor pedig megörültem és mindent összezúztam magam körül. Beletelt némi időbe mire újra önmagam lehettem. A maradék időben kipróbáltam a szobrászatot, divattervezést, főzést, feltalálást stb. Most itt vagyok és egy régi problémát igyekszem megoldani.
Habár hatalmas erők nehezedtem rám attól még figyeltem és egy apróság szöget ütött a fejembe.
-   A naplóban azt írta, hogy elpusztult a labor és, hogy meg fog halni.
Ekkor a férfi elhallgatott és szigorú szemekkel reám pillantott. A nyomás egy hangyányit erősödött bár ezt még el tudtam viselni.
-    Bár nem szeretem, a beleszólnak a mondandómba ám igen a lényegre tapintottál. Kicsit csalódtam benned, hogy nem vetted észre a jeleket. De spongyát rá nem érdekes. Csak az számít, hogy végre megérkeztél. Igen a naplómban arról írtam, hogy nemsokára meghalok. Elég nehéz úgy kutatást végezni, ha majd fél tucatnyian lihegnek az ember háta mögött. Így eljátszottam a halálomat nem sokkal a Shinigami bukása előtt. Bár most ismét miénk a pálya mégsem akartam felfedni magam. Sokkal jobb a színfalak mögött játszadozni akár egy bábmester. Ami igazán érdekelt engem egész életemben ugyanaz, ami téged is Anton. Hogyan változhat valaki át Vasto Lordá. Néhányan úgy tartják, hogy mi Arrancarok vagyunk az evolúció csúcsa. Mások szerint a kérdést csakis egy élő Lord tudja megadni. Szerintem ez egy hatalmas nagy ökörség. Ha annyira bujkálni akarnak, akkor maradjanak csak ott. Nélkülük is megtalálom a megoldást. Úgy vélem közel állok a megoldáshoz és segíteni tudnék neked a célod elérésében.
Ekkor hírtelen elmúlt az erejének hatása és újra fel tudtam állni. A bennem tomboló düh miatt ide-oda csapkodtam a farkammal.
-    A döntés egyedül csak rajtad ál. Ne feledd. Én csak az ajtót mutathatom meg neked ám, hogy belépsz-e az egyedül rajtad ál. Mit szólsz hát? Belevágunk?   – elhallgatott pár pillanat erejéig majd folytatta tovább – Rendben van, akkor lássunk is hozzá. De mielőtt elkezdenénk tudnod, kell pár apróságot.
Egyáltalán nem volt az ínyemre, hogy így kedve szerint ugráltatott ám egy szemöldökrándulással belém fojtotta a szót.
-    Mivel olvastad az üzenetem és nem szeretem fölöslegesen jártatni a számat. - ennél a mondatánál megköszörültem a torkom ám nem történt semmi – Ezért inkább beszéljünk arról, amit még nem ismersz. Rájöttem, hogy a Menosok fejlődése leginkább a szobrászathoz lehetne hasonlítani. A Menosok csoportjába tartoznak a Gillianok azok az óriási fekete lepedők maszkkal ti Adjuchasok és persze a Vasto Lordok. Elgondolkodtál azon, hogy miért lesztek egyre kisebbek és kisebbek? Azért mert a fölösleges anyag lehullik rólatok. Egy híres ember egyszer azt mondta, hogy ő nem csinált semmit. Csak a gránitról leszedte a fölösleget, de a szobor egész végig ott lapult a kőtömb belsejében.
Ekkor rugó módjára felpattant a székről majd odaballagott egy lepellel letakart tárgyhoz. Egy kőszobrot láttam alatta méghozzá egy nőt, aki egy vizeskancsót tart a kezében. Majd ezután egy még nálam is nagyobb kőtömbről rántotta le a leplet.
-    Na, látod ebből ez lett. Hogy mi köze van az energia növekedésének vagy az intelligencia növekedéséhez? Halványlila segély fogalmam sincs, de valamiről meg vagyok győződve. Rajtad is sok fölösleges anyag van. Ráadásul nem csak a testről van itt szó, hanem a lélekről is. Véleményem szerint túl sok gyűlölet hátráltat téged a továbblépésben. Olyan ez, mint egy horgony, ami leszögez ebbe az állapotba. Rá kell jönnöd, hogy mind az, amiért aggódtál teljesen fölösleges is így célt érhetsz. Néz meg engem. Hiába szedtem le a maszkom attól még Hollow vagyok. Ennek ellenére már nem érdekelnek a Shinigamik semmit nem érzek irányukba. A hozzám hasonlók, akik túl sokat éltek egy idő után rájönnek ez az egész hajcihő teljességgel értelmetlen. Oly sokat tapasztaltunk, hogy már nincs új a nap alatt számunkra. Az a lényeg, hogy kutatásaim szerint nem érheted el a célodat oktalan zabálással.
-   És gondolom, maga tudna ebben segíteni.
-    Igen, vagyis meglehet. Az eljárás lényege az, hogy olyan helyzet elé állítsunk téged, amiben felszínre tőrnek a képességeid. Bizonyára gondolkodtál már azon, hogy neked miért nincsenek képességeid, mint egyeseknek. Mindjárt meg is mutatom, mire gondolok.
Elment a terem végébe és a mellettem lévő asztalra letett egy szalvétával letakart tálat.
-    Albert! Gyere csak ide te csirkefogó!  – üvöltötte teli torokból.
Ekkor oda totyogott melléje egy hordó testalkatú tömzsi lábú Arrancar. Nem értettem miért mászkál ahelyett, hogy gurulna. Rodrigo megragadta Albert nadrágszárát majd hozzám fordult.
-   Megkérhetlek, hogy távolítsd el azt a szalvétát a tálról?
Eleget is tettem a kérésnek, aminek következtében egy íncsiklandozó epertorta szelet került elő. Amint az a kis gömböc meglátta a süteményt eszeveszett vágtába kezdett. Oly gyorsan mozogtak a lábai, hogy szinte nem is láttam őket.
-    Most láthatod mire is gondoltam. azzal, hogy kiraktam a süteményt rohanásra késztettem ezt a lurkót, és amiért visszafogtam nagy sebességre tett szert. -
Amint ellengette eltűnt a szemem elől csak annyit éreztem, hogy valami elsuhant mellettem. A következő pillanatban a tányér eltűnt és valami becsapódott a falba.
-    Ostoba egy jószág. Néha nem is tudom miért alkottam meg. Na, mindegy nem érünk rá ilyesmire. A gép, amit kitaláltam nagyon egyszerűen működik. Energia hullámokkal bombázza a testedet, ami allergiaszerű reakciót vált ki és így felszínre kerülhet a rejtegetett erőd. Ehhez viszont a te erődre is szükség van és a kitartó gyűlölet itt nem segít.
Ezután elvezetett egy körülbelül egy méter átmérőjű fémgyűrűhöz, amiből vaskos csövek meredeztek kifelé. Mikor a közepére álltam Rodrigo meghúzott egy kart, amitől az egész hely megtelt élettel. A gépek kattogni, csipogni, és villogni kezdtek végig az egész szobában. Némelyikből vastag gőzpamacsok szálltak föl, amik szétfoszlottak a levegőbe. Egy szempillantással később a lábaimon egy öklömnyi jég jelent meg. A fagy nagy sebességgel kúszott fel nyílegyenesen a mellkasom felé. Ijedtemben felkiáltottam majd megpróbáltam elrohanni sajnos sikertelenül.
-    Nincs menekvés. Ha egyszer elkezdődött a folyamat nem lehet leállítani.
Szívemet a félelem és harag hullámai verdesték. eszembe jutottak azok a nyomorultak ott a kiállító teremben.
-   Te rohadt szemétláda! Ez az egész egy rohadt csapda!
Teljes erőmből ütöttem, vágtam és karmoltam a jeget ám az kérlelhetetlenül jött fölfele.
Fél percen belül bekebelezte a testemet a vastag jégtakaró. A mozdulatlanság börtönébe lettem zárva valószínűleg az örökkévalóságig. Az őrületbe próbált kergetni a rémület és már nagyon közel járt céljának eléréséhez. Hírtelen eszembe jutott, hogy talán egy Ceroval ki tudnék szabadulni ám sehogy sem tudtam megidézni a halálos sugarakat. Elég homályosan láttam az Arrancart azért sikerült kivennem amint hüvelyk ujjával nemet intett nekem. Láttam, hogy tátog akár egy sügér azonban nem halottam egy árva szót sem. Fogalmam sem volt arról miért csalt oda magához, hogy azután jéggé dermesztsen. Meglehet ez is csak egy bizarr kísérlett lehetett esetleg csak szerette gyűjteni a Hollowokat. Semmiféle fájdalmat nem éreztem sem pedig légszomjat. Mindösszesen a bőrömön tapasztaltam enyhe bizsergető érzést. Végül úgy döntöttem, hogy minden csepp lélekenergiámat felhasználva szétrepesztem a jeget. Ám hiába próbálkoztam nem történt semmi. Ez rendkívül felbosszantott így nem hagytam abba a kísérletet. Egyre jobban tüzelt a gyűlölet és szét akartam tépni azt a férfit. Elképzeltem amint letépem a végtagjait és hagyom elvérezni. Amint egyre szörnyűbb és iszonyúbb dolgok jelentek meg elmémben különös dologra lettem figyelmes. Bár nem láthattam tisztán a mellettem lévő asztalon valami elkezdett ugrálni. Talán egy csavar lehetett vagy esetleg egy vascső. Minél erősebben koncentráltam a negatív érzésekre úgy ugrott egyre magasabbra a tárgy. Viszont a fickó valami oknál fogva csóválta a fejét és csalódott képet vágott. Ismét megpróbált hozzám beszélni ám megint nem halottam semmit. Ekkor felderült az arca majd elrohant és kisvártatva visszatért. A kezében egy tölcsérszerű dolgot tartott, aminek nyele van.
-    Most talán hallani fogsz engem. Ezzel a kis színjátékkal nem mész semmire szóval kár pazarolnod az energiádat. A többiek is ugyanezt tették ám már rég lemondtak az életükről. Keress más utakat. A jég pont ugyanolyan erős, mint jelenleg te magad. Erősebbé kell válnod. Ne add fel a reményt és találd meg a saját utadat.
Nem értettem miről beszélhetett az a nyomorult simlis féreg. Nem is nagyon törődtem vele csak igyekeztem minél több negatív energiát kisajtolni magamból a szabadság reményében. Talán sok idő telt el talán kevés mire beláttam nem megyek semmire. Eszembe jutott az első ellenfelem, akivel megküzdöttem és ezek után végezni akartam vele. Nálunk általában az a megszokott, ha valaki elveszt egy összecsapást, azt a nyertes felfalta. Első és legnagyobb nemezisem egy ember volt pontosabban egy nő. Véletlenül hozott minket össze a sors Hueco Mundoban. Az első pillanatban úgy tekintettünk a másikra akár egy kupac szemétre. Emberi mivoltából, és mert vékony testalkattal rendelkezett úgy véltem nem lehet nehéz dolgom. Bár éreztem a testéből kiáramló hatalmas erőket arra számítottam nem tudja kezelni őket. Félrevonultunk személyes rezidenciámra, nehogy mások beleavatkozzanak a csatánkba. Jól tudtam, hogy vannak nálunk sokkal erősebbek ezért is kerestünk fedezéket. Mikor egymásnak akaszkodtunk fél perc alatt a padlóra kerültem és nem is kellett megerőltetnie magát hozzá. Úgy tombolt belsőmben a gyűlölet, mint a láva egy vulkán gyomrában. Ott ált fölöttem rezzenéstelen tekintettel kezében két füstölgő pisztollyal. Nem is a csapások fájtak igazán, hanem a lekezelő hangneme és a jéghideg tekintete. Rendkívül feldühített, hogy úgy kellett ugrálnom, ahogyan az a nő fütyült. Megfogadtam, ha törik, ha szakad, végzek azzal a nővel méghozzá fölényesen. Bezárva egymás után képzeltem el a szörnyűbbnél szörnyűbb halálnemeket. Egyik alkalommal levágtam a végtagjait és hagytam elvérezni. Máskor meg brutális módon elcsúfítottam azt a szép pofiját. Azonban rá kellett döbbenem, hogy mindez nem ér semmit sem. Mindenképpen vesztettem volna ellenem, ám ha nem hagytam volna, hogy eluralkodjanak rajtam az érzelmek talán nem ennyire csúnyán fejeződött volna be. Ám a végeredményen az semmit sem változatott volna az elkerülhetetlen kudarc. Bár ez esetben volt egy kifogásom miszerint az ellenséges túlságosan nagy lélekenergiával rendelkezett.

Viszont egy másik harcomnál már nem használhattam fel ezt a kibúvót. Akkor egy Shinigamival hozott össze a sors, aki erőben nagyjából egy szinten lehetett velem. éppen egy embert követtem, hogy kivonjam a forgalomból ugyanis ő egy szörnyeteg volt akárcsak én. Élvezettel végzett másokkal minden ok nélkül nem törődve a következményekkel. Normál esetben nem foglalkozom halandókkal ám egyszer találkoztam egy kislánnyal. ez a csöppség látott engem bár sajnálatos módon mást nem mivel megvakult. Ő mesélte, hogy az emberek közül néhányan igazi szörnyetegek, akikkel végezni kell. És ki lenne jobb ellenfele egy szörnyetegnek, mint egy másik szörnyeteg? Szóval éppen végezni akartam azzal a szemétládával mikor szembe jött velem életem első Shinigamija. Ezüst haja volt és kissé vézna teste. Mint említettem erőben az én szintemen álhatott mégsem bírtam el vele. Amint megláttam egy különös érzés vert tanyát bennem név szerint a gyűlölet. A kis kócos minden előjáték nélkül esett nekem és pár jól irányzott ütéssel elrepített. Egy padot használva fegyverként visszafizettem neki a kölcsönt. Szóval szokványos adok, kapok küzdelem volt. Rendesen leamortizáltuk a környezetet fákat döntöttünk ki és kisebb árkokat vájtunk a talajba. Ám minél tovább tartott ez az érzés egyre jobban elhatalmasodott bennem. Kis idő után már a hangját is halottam és azt mondta végezzek vele. Próbáltam vele értelmesen beszélni ám mintha egy falnak szövegeltem volna. ami az egyik fülén bement az a másikon kijött. A nőhöz hasonlóan ő sem tartott valami sokra engem. A hangtól azt is megtudtam, hogy ők tehetnek arról a sok szenvedésről, amin keresztül mentem. Ha a halálom után nem hagytak volna magamra nem változtam volna át ezzé a rémséggé. Ennek hatására teljesen bekattantam és nem bírtam uralkodni magamon. Az utolsó pillanatban sikerült kigáncsolnom saját magamat így mindketten a padlón végeztük. Ő végül kapott erősítést ám nem éppen a legjobbakat. Miközben ámuldozva nézték, ahogyan a célpontom a pokol kapuján át távozik én olajra léptem. Tudom jól, hogy a halálistenek az ősellenségeink, és ha mi nem végzünk, velük ők végeznek velünk. Szívesen végeztem volna vele ám nem egy ostoba késztetés miatt. Bár nem tudom miért hadakoztam ennyire ellenére. Igen nem tűrtem, hogy mások ugráltassanak ám ez mégis csak egy nyavalyás Shinigami volt. Eszembe jutott az amit Rodrigo mondott nem számít semmit. Ha hagynám, mindenki kénye kedvére ugráltasson, akkor nem lennék más, mint egy élettelen báb. Az a gyűlölet úgy is csak az emberi korszakomból származott és én már rég túlléptem azon az énemen. Nem ez volt az utolsó alkalom, hogy összefutottam a fajtájával.
Egyszer a saját barlangomból raboltak el egy különleges Garganta segítségével. Úgy magába szippantott akár egy tornádó. A lényeg az, hogy egy ketrecben találtam magamat közel pár fekete ruháshoz. Ismét megpróbált irányítása alá vonni a gyűlölet. Minden idegszálammal azon dolgoztam, hogy ellenálljak neki. Ott kuporodtam a sarokban remegve akár egy félős kiscica. Végül sikerült visszafognom magamat nehogy rájuk vessem magam ám nem sokon múlott. Azok a beképzelt majmok a fülük botját sem mozdították irányomba mikor üvöltöztem velük. Más alkalommal is kísértettem a sorsomat ám úgy tűnik, valaki kedvel engem odafent.
Néhány maszktalan csak úgy eltűnt Hueco Mundo tengerében. Érdekesnek tartottam ezért elindultam, hogy kiderítsem mi történhetett. Útközben találkoztam egy Arrancarral kinek ugyanaz a célja volt, mint nekem. Megparancsolta nekem, hogy menjek én előre az ismeretlen barlangba bizonyára elő pajzsként akart felhasználni.  Én viszont nem tűrtem, hogy bárki ugráltasson így ellenszegültem. A nálam jóval erősebb Hollow könnyedén belenyomott a homokba így kívánt jobb belátásra téríteni. Egy könnyed mozdulattal végezhetett volna velem ám nem tette. Végül csatlakoztam hozzá azt vallva, hogy nem hódoltam be pusztán egy a célunk. Gyengeségemnek köszönthetően különböző rejtélyes írásokat fedeztem fel a falon. Makacsságom jeleként megtartottam magamnak eme információt. Ennek köszönthetően belesétáltunk egy csapdába, amiből kettőnk egyesített erejével sikerült csak kitörnünk. Soha nem gondoltam, hogy valaha együtt tudok működni egy olyannal, mint ő. Ám olyannyira felidegesített az a csapda, hogy akár az ördöggel is szövetkeztem volna. Később egy lánnyal találkoztam vagy egy lánynak tűnő káprázattal. Elmondása szerint csapdába ejtette azt az egyént, akit a leginkább megbecsültem. Végén kiderült az egész nem más csak egy illúzió. Mindketten szereztünk sérüléseket mire rájöttünk a megoldásra. Erre egy pápaszemes férfi vezetett rá bennünket, aki kissé ellátta kalapos társam baját.
Életem csúcspontja az volt mikor egy hatalmas háborúban vettem részt. Egy idióta azt vette a fejébe, hogy megváltoztatja a világot és mindenki, aki vele szembeszáll, azzal végez. Természetesen nem tűrhettem, hogy egy ismeretlen senki megmondja, nekem mit tegyek. Igaz, hogy egy ismert hírességnek sem hódoltam volna be. Elindultam a fehér kastélyba Hueco Mundoba, hogy segítő jobbot nyújthassak egy ottani ismerősömnek. Nem szolgálni akartam őket ám úgy sejtettem, hogy Ronanak sem tetszik majd ez az ajánlat. Jó pár Hollowot egy ínycsiklandó csalival csaltak oda kivéve engem. Rövid felvilágosítás után elindultunk a csatába. Soha nem harcoltam előtte ekkora túlerővel és ilyen sok csapattaggal. Akkor döbbentem rá mennyire gyenge vagyok. Tucatnyian flangáltak olyanok, kik egy tüsszentéssel végezhettek volna velem. Így csak még sürgetőbbé lett, hogy megtaláljam a Vasto Lordá változás mikéntjét. Akkor fel tudtam használni a bennem rejlő dühöt ám abban a jégkockában nem mentem vele semmire.

Átváltozás
Kezdet minden világossá válni előttem. Át kellett értékelnem az addigi cselekedeteimet és e tapasztalatok által ki kellett szabadulnom börtönömből. Több esetben azért maradtam alul, mert túl gyengének bizonyultam vagy, mert a halálisteneket túlzottan gyűlöltem. Tudom, hogy minden lidércnek gyűlölni kell őket ám ez más volt. Néha oly annyira magával tudott ragadni a harag, hogy még azt a kevés erőmet sem tudtam rendesen használni. Igaz, hogy a Shinigamik miatt haltam meg, ám ha ők teszik, a dolgukat én nem jövök a világra. Az a sérelem az emberi létemhez tartozott nem pedig a Hollowhoz. Elkezdtem magamban mondogatni azt, amit Rodrigo nemrég mesélt nekem. „Nem számít. Az egésznek nincs értelme.”
-   Ez nem az én gondom. Többé már nem vagyok ember. Nem hagyom, hogy bárki irányítson.
Minél többet mondogattam magamnak egy idő után annál könnyebbnek éreztem a testemet. Ismét a belsőmben lévő erőmhöz nyúltam ám ezúttal nem a harag vezetett. A tenger is pusztító hatalommal bír és nem szokott dühöngeni. Egyszerűen csak mindent és mindenkit elpusztít maga körül. Azonban igyekezeteim hiábavalónak tűntek. Egyszerűen nem tudtam rendesen koncentrálni a bennem lévő erőket és így azok szétoszlottak. Találnom kellet valamit, ami segítségemre lehet.
-   Megvan! A jég! A jég hűvös, hideg, erős, és ami a legfontosabb tiszta- ezt mondogattam magamban megállás nélkül.
Nem lehet tudni mennyi ideig lehettem bezárva ám egyszer csak elkezdett repedezni a jégtömb. először csak kis mélyedések jelentek, meg rajta amik gyarapodtak és végül az egész felrobbant. Minden felé szilánkok röpködtem szanaszét a teremben. Forgott körülöttem a világ mint a ringlispílen ezért megtámaszkodtam az egyik asztalban. Rodrigo nem sokkal később jelent meg. Először meglepődött ám, pillanatok alatt összeszedte magát és rögtön hadarni kezdett.
-    Uram atyám. Te megcsináltad! Te tényleg megcsináltad! Az erőd még nem túl nagy, de végre megcsináltad. És milyen jól nézel ki. Azt hittem jóval kisebb leszel, ám meglehet azért nem lett, így mert alapból is alacsony voltál.
-   Maga meg miről beszél?
-    Nem hiszel nekem? Akkor figyelmesen nézd meg magadat az üvegben.
Előttem pár lombik foglalt helyet, amikben végre megláthattam megváltozott külsőmet. Egy fejjel alacsonyabb lettem így egy magasságba kerültem egy átlagos emberrel. A vállaim már nem voltak annyira szélesek, mint korábban. Fejem búbjáról eltűnt a taraj akárcsak a hatalmas pajzsom. ekkor fogtam csak fel, hogy mindkét karom átalakult. Bal kezemről a karmok a jobbról a pajzsok szívódtak fel. Helyébe került két vékony kéz, amik ujjakban végződtek. Megfeszítettem az izmaimat és jóval erősebbnek éreztem magamat. Izgatottságomat jelezve meg akartam rázni vaskos gyík farkamat ám valami oknál fogva nem sikerült. Hátra nézve vettem csak észre, hogy az is eltűnt.
-    Itt van - mutatott rá az egyik jégtömbre benne a keresett testrészemmel.
-    Lehet, hogy hírtelen jön, de ki akartam már mondani. Shinigami.
Amint kimondta fürkésző tekintettel vizslatta rezzenéstelen arcomat. Nem értettem miért viselkedik így hisz nem volt rá oka.
-    Érdekes.
-   Mi olyan érdekes?
-    Hát nem tűnt fel neked? Eddig, ha kimondták ezt a nevet te dührohamot kaptál. És most?
Teljes mértékig igaza volt. Semmit sem éreztem azok a nyavalyás fekete ruhások iránt. Nyugalmat és hideget éreztem a belsőmben és végre valahára nyugalmat.
-    Khm. Lehetséges, hogy téged nem zavar ám jobb lenne, ha felvennél magadra valamiféle öltözetet. Kérlek, várj, egy pillanatot mindjárt hozok valamit.
Megnyitott egy fekete lyukat, amiben eltűnt majd fél perc múlva ismét előttem állt. Eddig meg sem fordult a fejemben, hogy bármelyik testrészemet takargatnom kéne.
-    Ezeket a ruhákat is mind én készítettem. Hát, ha valaki olyan sokat él, mint én megpróbálja elfoglalni magát. Tessék, ezeket ajánlom neked.
-   Miért?
-    Mert ez nemcsak jól néz, ki hanem praktikus is. Azonban mindjárt megmutatom mire is gondolok. Van erre egy kitalált módszerem kb 300 éve találtam ki.
Erre egy pulóvert ráhúzott az egyik székre és egy majdnem ugyanolyat egy másikra. Megkért, hogy pusztítsam el az első ruhadarabot. Megemeltem a bal kezemet és bár parányi körmeim voltak így is szét tudtam kaszabolni, úgy hogy még az ülőke is tönkrement.
-    Szép munka. Most tedd ugyanezt a következővel.
Megfordultam majd lecsaptam ám nem történt semmisem. Hiába igyekeztem egy karcolást sem tudtam okozni.
-    Próbálkozz meg egy ceroval.
Habár nem szerettem engedelmeskedni kissé hátráltam majd számból előttem egy vörös sugarat. Miután elült a füst észre kellett vegyem, hogy a padló szenvedett egyedül sérülést a szék és a ruhadarab megúszta. Bár nem adtam bele minden erőmet így sem értetem mi a fészkes fene folyik itt. Elkezdett megrendülni az új erőmbe vetett hitem.
-    Ne aggódj, nem benned van a hiba. Nézd, csak meg mi van a kezemben?
Hunyorítva észrevettem egy vékony fonalat a tenyerében, ami abból a hacukából állt ki.
-    Az én alkotásaim, mint említettem nem csak divatosak, hanem hasznosak is. Nem tudom mennyire vagy ismert ezen a téren ezért tartok egy kiselőadást. Az Arrancaroknak a bőrük vagyis Hierojuk elég kemény, hogy megállítson egy kardcsapást is. Ez hasonlóan működik. Felszívja a használója energiáját és védelemre használja fel. Minél több lélekenergiát pumpálnak, bele annál jobban véd. A kezemben bizonyára látsz egy fonalat. Ezen keresztül sugároztam bele az erőmet, aminek következtében nem tudtál benne kárt tenni. Na, ne váras tovább próbáld, fel had nézzem, hogy festesz benne.
Beletelt néhány percbe mire magamra ölthettem a gúnyát, mert a végtagjaim használata is szokatlannak tűnt. Rodrigo szerzett egy tükröt, amiben tökéletesen néztem ki.
-    Azt elfelejtettem mondani, hogy csak akkor működik, ha erőt sugárzol. Alap állapotodban nem véd szinte semmit. Ám ilyenkor is vesz, fel némi erőt csak azt a sérülések kijavítására használja. Értelem szerűen minél súlyosabb annál tovább tart a javítás. Na. Most, hogy elkészültél ideje összecihelődnöm. Addig próbálj meg mozogni egy kicsit.
Kényelmesen éreztem magamat a vadiúj ruhámban és testemben. Az egyik asztalon megláttam egy tenyérnyi fém ládát ám valami oknál fogva nem tudtam kinyitni.
-    Oho az az egyik mesterművem. Mint a láda, mint ami benne van kiváló. Nemrég csináltam Aizen mütyürjének mintájára. A gazda testel, egybeolvadva teljesíti egy kívánságát. Vidd magaddal nekem már nincs rá szükségem. Persze csak nagyon erős Hollow tudja csak kinyitni. Most azonban itt a vég. Végre láttalak így nincs, már ami itt tartson. Természetesen azt sem engedhettem, hogy rossz kezekbe kerüljenek a kutatásaim. Ideje jobb létre szenderednem. Mielőtt elmennél, még egy tanácsot fogadj el. Vigyázz a többiekkel. Nem mind olyan kedvesek, mint én.
Meg sem tudtam szólalni máris egy fekete lyuk magába szívott és ismét Hueco Mundoban találtam magamat. Természetesen azon nyomban megértettem, hogy Rodrigo végezni akar magával és búvóhelyével csak azt nem, hogy miért. Hiszen egy Vasto Lordot akart előállítani én pedig nem éreztem annak magam. Fel sem tűnt, hogy milyen gyorsan megértettem a rejtett utalását pedig régebben nem ment volna ilyen könnyen. Meglehet azért tette, mert így döntött. Nem éreztem szomorúságot ám kissé bántott, hogy ilyen gyorsan eltávozott. Búslakodás helyett ajándékaimmal felvértezve elindultam vissza a háborúba, hogy ismét megütközhessek az ellenséggel.
Magyarázat
Ebben a pár sorban szeretném előre megválaszolni az esetleges kérdéseket.
A levél egy csapda volt, amit nem olyan rég helyeztek el La Noches levéltárába.
Mivel egy ideje szemmel tartott innen tudott a rohamairól.
Azok a jégbe fagyott Hollowok mind hibás kísérletek és azért nem remeg semmi az energiájuktól, mert már rég feladták a reményt és nem próbálkoznak többé.
Ezer év alatt bárki unatkozhat ezért is beszél/ ír részletesen bizonyos dolgokról és mivel egyszer megörült ezért beszél kissé furcsán.
Hogy pontosan mitől változott át a szerkentyű kitalálója sem tudja pontosan. Lehetséges, hogy a Plusz formájából hátrahagyott fájdalom és gyűlölet miatt nem tudott rendesen átváltozni és ez a jégdémon alak egy félkész állapot. Az is lehet, hogy amiért egyszerre nagyobb mennyiségű lélekenergia szabadult fel a szervezetében ezért a teste átalakult. Bár a valódi ok, hogy nagyon szuperül néz, ki szerintem mikor a hős hirtelen megerősödik és körülötte röpködnek jégbörtönének szilánkjai.
Persze végül a páciensből nem lett Vasto Lord csak ez volt a cél. Mint mikor az alkimisták aranyat akartak csinálni és közben csomó más dolgot fedeztek fel.
Mivel Rodrigo úgy vélte elérte célját tényleg végzett magával és fölrobbantotta a laborját.
Konkrétum (Hogy mire is pályázok.)
Ilyen volt

Ilyen lett


(A lélekenergiáról könnyen fel lehet ismerni.)
1000 kiengedett lélekenergia után a ruha 1 Hiero pontnyi védelmet ad. Csak annyi védelmet ad amennyi erőt éppen a használója kienged. Ahogy a tulaj gyengül, úgy gyengül a ruha is. Ha nem használ erőt, akkor csak annyit ér, mint egy közönséges ruha. Nyugalmi időszakban saját magát javítja.
5000 Pl után jár az első pont és utánna 1000-ként 1 egészen 15 pontig vagy 19000lélekerőig.

Átváltozás
A teste megváltozik és a küldetések alatt gyűjtögetett erő a felszínre tőr. Rabságnak köszönthetően sikerült levetkőzni negatív tulajdonságait. Ezen túl nem kap dührohamot Shinigamik láttán és jóval megfontoltabb. Jobban vág az esze. Nem zavarja már annyira az ősi viszály így kedélyesen képes elbeszélgetni az ősellenség, amíg az nem akar rá támadni. Az embert sem akarja kivégezni, aki nevetségessé tette csak be akarja bizonyítani, hogy nem szemét. Már nem keresi olyan hévvel a Vasto Lordá válást, mert úgy véli, megtörténni magától, ha meg kell történnie.
Kapott egy kis dobozt, aminek nincs még jelentősége, de minden a szabályokon belül van.
A terápiának köszönthetően az ereje most 9200 lélekerő.
A ruha árát úgy 10000 Ryoura saccolom, amivel jelenleg rendelkezem.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Febr. 10, 22:08:23 írta Anton »

Karakterlap

Anton

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
10 700 / 15 000

Hozzászólások: 68

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 13 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Anton páyázatai
« Válasz #1 Dátum: 2015. Jan. 27, 17:47:11 »
Az előbbi történetben megemlítettem egy napló töredéket ez lenne az. Ezt szeretném most hozzá illeszteni.

Ahhoz, hogy meg találjuk őket szerintem előbb pontosabban meg kell vizsgálnunk őket. Számításba kell vennünk a kezdeti fázist és milyen változásokon kellett keresztül menniük, hogy elérjék a célt. Ennek köszönthetően talán az létre tudnánk hozni egy saját Vasto Lordot. Más Arrancarok azt állították ez ostobaság és a már Huceo Mundoban élőket kellene felkutatnunk ám szent meggyőződésem, hogy jó úton járok. Ráadásul halhatatlan lévén nem jut eszembe más elfoglaltság. Akkor az lenne a legjobb, ha az egészet a leges legelején kezdenénk.
Mindennek a forrása nem más, mint az ember. Legyenek Hollowok vagy Shinigamik mind az emberekből fejlődnek ki többé-kevésbé. Az állatokhoz hasonlóan igényelik egymás társaságát és törődésüket. Kezdetben teljesen képtelenek egyedül boldogulni és mások jóindulatára szorulnak rá. Gyermekként egy üres papírlapra hasonlítanak, melyre a tapasztalat tintájával rajzolják ki a jellemeket. Egyesek képesek mindenféle gaztettre, hogy elérhessék önző céljukat. Mások saját életük feláldozásával is másokat akarnak szolgálni. Bár ezek elég különösen hangzanak, ám csak ritkán nyilvánulnak meg ezek ilyen nyersen egy emberben. Minden emberben található jó és rossz is különböző arányokban. Mikor meghalnak, a lelkük elválik a testüktől és egy anyagtalan valamiként lebegnek. Egyesek képesek átlépni Soul Sitybe másoknak segítségre van ehhez szükség. Akik nem tudnak átkelni időben vagy támadás éri őket abból Hollow lesz. Akik átkelnek, megvan rá az esély, hogy Shinigami váljon belőle. Róluk talán később ejtek, párszót inkább folytassuk a mi fajtánknál. A szellem emberi alakját elvesztve szörnyeteggé változik maszkkal a fején és egy méretes lyukkal a mellkasán. Elvesztett lelkük helyén tátong a lyuk, amit ők meglehetősen hiányolnak. Nem azért támadnak a lelkekre és falják fel őket, mert éhesek. Hanem azért, hogy kitöltsék a lelkükben keletkezett hatalmas űrt. Oly fájdalom ez mely borzalmasabb több száz izzó piszkavas a talpunk alatt. Vadállat módjára támadnak szellemre és emberre egyaránt. Azokat az embereket célozzák ki maguknak kiknek a szellemi energiája jóval nagyobb az átlagnál. Ez magához vonzza a Hollowokat és arra kényszeríti, hogy fölfalja. Ezt az ösztönt nagyon nehéz leküzdeni szinte lehetetlen.  A sikeres vadászat érdekében különböző készségre sajátítanak el. Normál esetben az emberek nem látják a szellemeket sem a magunk fajtákat mégis sikerült megoldani a vadászatot. Egyesek különös hangot adnak ki magukból, hogy a gyanútlan áldozatot odacsalva rávethessék magukat. A Hollowok egy kis része nem elégszik meg az emberi és Shinigami lelkek elfogyasztásával. Majd elfelejtettem a Shinigamik mindent megtesznek, hogy megvédjék az embereket és a lelkeket a magunkfajtáktól. Kardjukkal ránk vadásznak és kíméletlenül végeznek velünk. Na, hol is tartottam. Ja, megvan.  Egyesek nem elégednek meg a lelkekkel, akiket más néven Plusoknak is neveznek. Ők visszatérnek Hueco Mundoba amiről szerintem nem kell semmit sem mondanom.  Egy ösztön ezeket a különcöket egy közös helyre gyűjti össze. Az emberek Világában is találkozhatunk hasonló jelenséggel.  Az elefántok, ha elérkezettnek érzik, az időt elmennek, egy közös helyre ahol meghalnak. Természetesen a Hollowok nem meghalni gyűlnek össze hanem, hogy étvágyukat kielégítve felfalják egymást. Itt több száz vagy akár több ezer fajtársunkról is lehet szó. Mikor már csak egy maréknyian maradtak az élők és a holtak egybeolvadnak egy testbe. Hatalmas fekete lepel az egész melynek tetején egy óriási maszk foglal helyet. A normál Hollowok sem valami zseniálisak ám ezek a lények, vagyis a Gillianok messze az ő szintjük alatt helyezkednek el. Több száz tudat egyszerre próbál érvényesülni így elnyomva egymást. Érzik a fájdalmat és meghunyászkodnak, az erősebbel szembe ám más jelét nem adják az intelligenciának. Beszélni képtelenek csak egy fülsüketítő kiáltás hagyja el a szájukat. Közöttük is akadnak kivételek. Néhányuknál egy tudat, ha sikeresen felülkerekedik a többin képessé válhat irányítás alá vonni az egész testet. Ekkor rátámad a többi Gillianra és méretes fogaival felfalja őket. Mikor eleget lakmározott továbbfejlődik egy másik formába. Mérete jócskán lecsökken ám így is nagyobb egy embernél. Bár ez nem teljesen igaz, mert vannak olyan esetek mikor az alany vagyis Adjuchas kisebb az embernél. Nem csak testi változás megy végbe. Önálló tudattal rendelkezik és jóval nagyobb az intelligenciája. ezt képes harci stratégiák kidolgozására használni és erejének jobb felhasználására. Jóval erősebb és intelligensebbek lettek a Gillianoknál. Az egyetlen negatívuma az ösztönös félelem a visszaváltozástól. ennek elkerülése végett folyamatosan Adjuchas társaikat kell megölniük és felfalniuk. Ha megfigyeljük, milyen változásokon ment keresztül ez a két alany talán kikövetkeztethetjük az Adjuchas és Vasto Lord közti átmenetet. Méretük lecsökken és intelligenciájuk megnő. Az ösztönöket egyre jobban kezdi felváltani a hideg logika. Csakhogy minden Adjuchas-nak szüksége van, fajtársának húsára nehogy visszafejlődjön. Eddig viszont mindig csak a különcök egyike tudott továbbfejlődni. Érdekes módon az ösztönök eddig mindig megsúgták nekik mi a teendő ám a Vasto Lordá váláshoz nem kap senki segítséget. Meglehet, ismét tömegesen kell az embereket falniuk, hogy megtörténjen az átalakulás. azonban az is lehetséges, hogy ez a táplálkozásnál többről szól. Sajnos erről nagyon kevés konkrét bizonyítékkal rendelkezünk és ezek legtöbbje puszta spekuláció. Meggyőződésem, hogy ezúttal az Adjuchas tudatában vagy esetleg a lelkében lezajló folyamat segít az átalakulásban.  Szerintem meg kell valamitől szabadulniuk vagy hátra kell hagyniuk valamit ahhoz, hogy elérhessék végső formájukat. Készítettem egy gépet, ami talán segíthet ezen ám jól el kellett rejtenem nehogy Aizen rátegye a mancsát a kutatásomra. Egy Shinigaminak semmi köze az én munkámhoz. Meglehet eddig fejet hajtottam előtte ám nem törődött velem alsóbbrendű Arrancarral. Mivel engem nem ő alkotott így csak lenézett ez is megkönnyítette, hogy észrevétlen maradjak. A laboromat eldugtam, hogy senki ne tudja megtalálni. Egyik alkalommal minden munkám odalett mikor egy Arrancar és egy Shinigami párbajozott közvetlenül fölötte. Az a fekete ruhás mintha Hollow erőt sugárzott volna egy később párbajban pedig dühöngő szörnyeteggé változott. Nem tudom mit tettek vele azok a Shinigamik ám pokolian erősnek tűnt. Viszont teljesen vad volt és kiszámíthatatlan. Pusztán az ösztöneinek engedelmeskedett talán azért mert nem igazi Hollow. Mondhatnánk úgy is, hogy egy selejt. Mikor ezt a levelet olvassák, bizonyára már halott leszek, ám azt akarom, ne feledjék a Vasto Lordok léteznek.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Febr. 10, 23:07:48 írta Anton »

Karakterlap

Neliel Tu Oderschvank

Moderátor

*

Hozzászólások: 204

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 1 721 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Staff *3*

Mottó:
"Omlik az ég, egy mesére zuhan... Na és akkor most mi van?"

Post szín:
2BCCFC


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Anton páyázatai
« Válasz #2 Dátum: 2015. Febr. 09, 20:02:55 »
Üdvölet! ^-^

Nos, átrágtam magam a pályázaton, ami tartalmában nem lett rossz, viszont jó néhány hibára felhívnám a figyelmed:
  • Helyesírás: Sajnos sok helyen élvezhetetlenné teszi a pályázatot, hogy vagy elmaradnak a vesszők, vagy rossz helyre kerülnek. Egy átolvasással orvosolhatod ezt, ahol levegőt veszel, oda minden valószínűség szerint kerül vessző. Emellett a kötőszavak, vonatkozónévmások (hogy, mert, mikor, amikor, amiért, hiszen, stb.) elé, és felsorolásoknál mindig teszünk. Valamint sok elírás, és ragozási hiba is van, ami a megértésben zavaró. (Pl.: a megőrült helyett megörültet írtál, ami teljesen más kontextusba helyezi az adott mondatnak az értelmét.) Ezeknek a hibáknak a nagy része kiküszöbölhető a word helyesírás ellenőrző funkciójával, de már a böngésződben is be tudod állítani, hogy ellenőrizze a posztot, mielőtt beküldöd.
  • Tagold jobban a szöveget! A levél közel két oldalas, viszont csupán 2 bekezdésből áll. Amikor új gondolatot kezdesz, akkor nyomj egy entert, ezzel is érthetőbbé, átláthatóbbá teszed a szöveget.
  • Egyetlen létező Hogyouku van, amit Aizen készített, és ami vele együtt el van zárva a Mukenben. A dobozban nem lehet olyan tárgy, ami annak a másolata, és ugyanazokkal a tulajdonságokkal rendelkezik. (Amennyiben a későbbiekben kiderül, hogy Anton becsapta a tudós, és nem az van benne, azt kérlek valahogy jelezd.)
  • A hollowok lelkek, nem hiányzik a lelkük.
  • Amennyiben a ruha csak reiatsu pumpálásával képes hierrohoz hasonló tulajdonságot felvenni, úgy a széken nem szabadna működnie, mert az nem képes reiatsut "kölcsönözni" neki.
  • A pályázott ruhához:
    • Mivel ez egy eszköz, nem nyújthat nagyobb védelmet, mint az arrancarok hierroja, vagyis maximum 15 pontig használható az ereje.
    • Mivel alapvetően szükséges lélekenergia az önfenntartáshoz is, ezért 5000 LP adhatja majd az első pontot, és ezután mehet 1000 LPnként az 1-1 pont. (Vagyis 5000 LP - 1 pont védelem, 6000 LP - 2 pont védelem... 19 000 LP - 15 pont maximális védelem.)
(Ezek a ruhához adott kiegészítések nem számítanak hibának, csak az elfogadhatósághoz szükséges, hogy szerepeljenek annak leírásában.)

A fentiek fényében elutasítom a pályázatod. Amint kijavítod a hibákat, jelezd azt a Lezárások topikban, és egy Staff-tag újra elbírálja majd.
Emellett hozzátenném, hogy szerintem sokat fejlődtél írás terén, maga a történet, amit kitaláltál a pályázathoz, ötletes volt, és a javítás után biztosan még élvezhetőbb lesz! ^-^
« Utoljára szerkesztve: 2015. Febr. 09, 20:41:17 írta Neliel Tu Oderschvank »