Szerző Téma: Gulliver Étterem  (Megtekintve 2327 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Kimito Misa

Reiatsu GPS

Vaizard

*

Sanseki

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
29 500 / 30 000

Hozzászólások: 114

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 1 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gulliver Étterem
« Válasz #15 Dátum: 2016. Nov. 02, 19:12:11 »

Nehéz szívvel készítettem az iroda egyhangú fehérségében a beszállító levelek rendszerezését. Az utóbbi hetekben a munka sem volt már ugyanaz, mint eddig, képtelen voltam feldolgozni a történteket, egyszerűen nem lehetett igaz, amit mondtak. Maya~san halála közelről érintett, nem csupán a főnököm, vagy a munkatársam volt, hanem a barátom. Sokat köszönhettem neki, akárcsak Masenéknek, de nélküle őket sem ismerhettem volna meg.
Mélyet sóhajtottam, és lehajtottam a fejemet a papírokkal teli asztalra, úgy sem igazán tudtam koncentrálni. Már arra sem emlékeztem, hogy ki volt az, aki elmondta a híreket, talán Kuroda~san, az ikrek apja? Felrémlett előttem az apróságok arca, eddig a mindennapjaim részei voltak, most pedig olyan régóta nem is hallottam felőlük. Vajon minden rendben van velük? Nem kételkedem a férfi apai elhivatottságában, nem ismertem igazán, azonban két ilyen korú gyermeket nem könnyű nevelni, főként, ha a shinigami teendőire is figyelnie kell.
Egyetlen porcikám sem kívánkozott Seireiteibe, a hideg is kirázott, amikor arra gondoltam, átlépve a senkaimonon megpillantom a fehér épületek falait. Ennek ellenére tisztában voltam vele, hogy másképpen többet nem találkozhatom majd a kicsikkel. Egyetlen esélyem Masen lenne, hiszen ő szabadon visszamehet, ráadásul a gyerekekhez szintén közel állt, és mellette attól sem tartanék, hogy egyből megölnek. :| Kis reménysugár volt, hogy talán még rá is vehető, hogy elvigyen.
Felemeltem a fejem, és igyekeztem ismét a munkának szentelni a figyelmemet, sajnos nem végezte el magát egyik feladat sem. Mivel korábban egészen sokat segítettem Maya~sannak, könnyen beletanultam abba, mit miként is kell megcsinálni, hogy minden gördülékenyen működjön. Nem vettem volna szívesen, ha bezárták volna az éttermet. Számomra már csupán ez maradt, itt közelebb éreztem az emlékeket, és talán egy nap a gyerekek is visszatérnek ide, azt szerettem volna, hogy erre meglegyen a lehetőségük.
A falakon képek sorakoztak, az átadás óta sok mindent megért az étterem, a dolgozók pedig szinte családtagnak számítottak, a legtöbbjük azóta itt volt, hogy az első vendég belépett az ajtón. Szerettem a családias légkörét a helynek, éppen ezért volt mindenki számára olyan nehéz megérteni, mi történt. Voltak shinigamik is az alkalmazottak között, de a legtöbb egyszerű ember volt, így nekik nem mondhattam el az igazat, úgy tudják, hogy Maya~san autóbaleset áldozata lett.
Összeszedtem a szállítóleveleket, és egy mappába rendeztem őket, ezután következhetett a rendelések átvizsgálása. Néhány dolgot megváltoztattam, mióta átvettem a vezetést, kicsit hagyományosabb kinézetet kapott az étterem, azonban az alapvető dolgokban nem formálódtunk át. Szerencsére eddig sem volt gond, hogy egy-egy estére feltöltsük a helyet, az utóbbi időben pedig rendre teltházunk volt. Bár ezt azért a kiváló szakácsainknak is köszönhettük, és nem utolsó sorban a remek marketingnek. Büszke voltam, és reméltem, valahol Maya~san is érzi, milyen különleges helyet hozott létre.
A halk kopogásra felkaptam a fejem, a belépőre először mosolyogni próbáltam, ám a mögötte felbukkanó alakra számítottam a legkevésbé. Hónapok teltek el, mióta utoljára találkoztunk, azt gondoltam, végül fel is adta a tervét. A megjelenése nem kis döbbenetet okozott számomra.
- Köszönöm, Miyano~san, menjen vissza a helyére, én majd beszélek az úrral! – Emelkedtem lassan fel, és megnyugtatóan mosolyogtam a középkorú férfira. Miután távozott Yukezora emeltem a tekintetem. – Hónapok után most először találkozunk, és ennyi az, amit mondani tudsz nekem? – Sétáltam az asztalom elé, mellkasomon összefontam karjaimat, és nekidőltem az irodai bútordarabnak. – Mindegy… – Sóhajtottam lemondóan, és a velem szemben lévő két szék egyikére mutattam. – Jobb lenne, ha most leülnél. – Mondtam komoly hangon.
Nem voltam benne egészen biztos, hogy tőlem kellene-e hallania, a mi viszonyunk annyira felemás volt, nem én leszek számára a megfelelő vigasz. Tudtam, hogy korábban igen hosszú ideig együtt voltak, és szoros kötelék fűzte őket, Maya~san első gyermekének Yukezo volt az apja. Mégis hogy mondhatnám meg neki, hogy nincs többé? De nincs választásom, nem küldhetem el anélkül, hogy ne tudná meg az igazat, hogy ne tőlem hallaná. Nem szeretném hamis reményekbe ringatni.
- Yukezo, Maya~san hetekkel ezelőtt meghalt. – Nyögtem ki végül, síráshoz közelálló hangon, úgy kellett visszanyelnem a kitörni akaró könnyeket. – Seireiteinek igyekezett segíteni egy küldetés alkalmával, ám közben életét vesztette… Sajnálom! – Fontam magam köré karjaimat, mintha ez semmissé tenné szavaimat. – Tisztában vagyok vele, hogy a mi kapcsolatunk nem a szokványos módon testvéri, talán sosem lesz az, de Maya~san hozzám is igen közel állt, ha… ha tudok segíteni valamiben, szólj nyugodtan. – Csuklott el beszéd közben a hangom. Nem tudtam, mit kellene tennem. Ha másról lenne szó, megölelném, de Yukezonál sose tudtam, mire számíthatok, mi történik majd a következő pillanatban.

Karakterlap

Tamachi Kagami Yukezo

Mad Hatter

Különleges karakter

Daitenshi

*

Daitenshi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
83 100 / 100 000

Hozzászólások: 127

Hírnév: 12

Infó

Tárcában: 35 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Daitenshi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Kagami Ai

Mottó:
It is the end of all hope To lose the child, the faith To end all the innocence To be someone like me

Post szín:
Slategray / Steelblue


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gulliver Étterem
« Válasz #16 Dátum: 2016. Nov. 08, 15:15:00 »
Ha meghalsz, csináld rendesen

Nem rá számítottam, és azt hiszem megfelelő módon reagáltam le a dolgot, most nem értem mi a gondja velem. Jó, gondolom ő se rám számított, de azért kedves tőle, hogy úgy gondolja van még mit mondanom a számára. Mondjuk miért ne lenne? Bár „testvérem” igen csak másodlagos helyen szerepel azon a bizonyos listán. Azonban valami fontosat szeretne közölni velem, ezért azt szeretné, hogy leüljek.
- Inkább állnék köszönöm- nézek rá változatlan arckifejezéssel, majd végül elmondja, hogy Mayától én már nem fogok megtudni semmit sem. Meg sem rebben a szempillám a halálhírre, ellenben Hanazo fájdalma kiül egy kicsit az arcára, és ez már valódi meglepetés volt számomra. Nem is tudtam, hogy a porcelánbabákon is meglátszódnak az érzelmek. :/ . Sóhajtok egyet, majd odalépek hozzá közel.
- Nem először veszítem el Chizuki Mayát, ha jobban belegondolok már egészen nagy rutinom van ebben- mondom kissé hideg hangon- Ha volna egy kislányod, és téged elrabolnak egy évre, majd szinte a végtelenségig kínoznak, és majd hazajössz, szerinted mi volna az első dolgod?- ha jobban belegondolok, akkor harag gyűlt fel megint bennem hirtelen, hiszen Maya ismét magára hagyta Reit. Jó rendben van, azt azért én is belátom, hogy nem magától csinálta mindezt, de azért arra csak odafigyel az ember, hogy ne haljon meg. Ekkor eszembe jut, hogy várandós volt, és ez a tragédia mélyen belemar a szívembe. Gyenge vagyok még, és ezt bárki megmondhatná, ha konyít a reiatsu érzékeléshez valamicskét. Kavarodik bennem a mérgező démoni reiatsu, és a küzdő shinigami erő, amiből olykor-olykor feltörnek bizonyos érzelmek. Most éppen a tragédia okozta döbbenet, lesújtottság.
- Ha valaha születik egy gyermeked, meg kell ígérned neki, hogy sosem halsz meg, bár mindenki tudja, hogy ezt nem lehet betartani. Ha valamit is ér a szavad, ehhez tartod magad ameddig csak tudod. Én megtettem ezt az ígéretet, és lásd én itt vagyok mégis- bár a meggyilkolásomat igen sokszor próbálták már meg az elmúlt pár évben, szóval most már hozzászoktam ehhez. Nekem viszont tudnom kell arról, hogy a lányom biztonságban van-e, vagy sem. Eszembe jutott, hogy a Vaizard lakban még ott lehet.
- Részvétem a veszteséged miatt, még nem tudom, hogy ezt hogyan fogja Rei átvészelni, hiszen olyannyira megharagudott egyszer az anyjára, hogy nagyon nehezen tudott csak megbocsátani neki. És most ismét elveszti őt - sóhajtok egy mélyet, majd odaállok az asztalhoz, és megsimítom az élét. Ez az étterem is fennáll, szóval valahogy csak megoldódik ez is, mint minden.
- És a családjáról tudsz valamit? Elfelejtettem már az új párjának a nevét, meg nem is hallottam a gyermeke felől sem semmit- valami rémlik azügyben, hogy ikrei voltak, de erre most már nem emlékszem egyáltalán. Körbenézek, majd ha válaszolt valamit, akkor szemeimet Hanazora meresztem, és elmosolyodok kissé. Mindig is érdekelt az igazság róla, hogy tulajdonképpen miért is hallgatták el előlem a létezését, hogyan volt lehetséges az, hogy Manazzo teljesen eltörölte a létezését, és soha egy szót sem hallottam róla.
- Téged nem érdekel az, hogy miért rejtettek el előlem téged olyan nagy szorgalommal?- vágok szinte a gondolatai közé. Meg kell hagyni szép nő lett belőle, és az esze is a helyén van. Véleményem szerint apám féltette a hatalmát előlünk, ami csakis akkor lehetséges, hogy ha Hanazo létezése valami mást is bizonyítana, ami esetleg kompromittáló lehet apánk számára. Ehhez viszont vissza kell csábítanom Seireiteibe, és össze kell ereszteni apámmal. Nos az egy érdekes beszélgetés volna. Ha megölné az apámat, akkor rákenhetném az egész gyilkosságot, és ezt a problémát is megúsztam. A lehetőség gyakorlatilag ingyen ugrott elém, szóval azt hiszem élni fogok a lehetőséggel.
- Várjuk meg a zárást, utána elviszlek valahová. Addig ha nem haragudsz esetleg egy sötét helyre félrehúzódnék pihenni. Egy raktárhelyiség vagy a pince is pont megteszi. Tudod zavarnak a fények nagyon- mutatok a fénytestre, és hogy ez bántja a szememet, éppen ezért ha mutat egy helyet, akkor kiveszem magam a gigaiomból, ezzel megmutatva felszabdalt testem egy részét, majd lekuporodok valahova, és várok… Ameddig vissza nem tér, akármikor is legyen ez. Ha visszatér hozzám ugyanúgy talál, mint ahogyan ott hagyott, mintha kikapcsoltak volna, és most mintha lehúztak volna a töltőről, felállok, és újra egyesülök a póttesttel.
- Mehetünk?- teszem fel a kérdést, és még egy mosolyt is magamra erőltetek. Ha követ, akkor az én kocsimat használjuk, és egy sikeres kiparkolás után egy kényelmes tempóban elindulunk.
- És jobban vagy már? Leküzdötted már az önmagad irányába csapongó utálatod, és az önsanyargatást, vagy még mindig az elfojtott kényszerképzetekben találod otthon magad?- tettem fel egyszerűen a kérdést, mintha ez volna a legtermészetesebb dolog.
- Ja, és vegyünk valahol virágot!


Karakterlap

Kimito Misa

Reiatsu GPS

Vaizard

*

Sanseki

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
29 500 / 30 000

Hozzászólások: 114

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 1 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gulliver Étterem
« Válasz #17 Dátum: 2017. Márc. 12, 08:18:47 »

Hogy mit is vártam tőle a hírre? Ki tudja… Koránt sem lehetett tudni, mikor mi jár a fejében, és őszintén, talán jobb is volt ez így. A magam részéről ezt gyorsan megtanultam, hiszen “szoros” vérségi kötelékünkhöz képest alig pár alkalommal találkoztunk. Legutóbb az esküvőjén, de akkor nem velem volt elfoglalva, ugye…
- Gondolom meg akarod keresni, ezért jöttél ide. - Válaszoltam egyszerűen.
Mindig olyan nyakatekerten fogalmazott, mintha rá kellene vezetnie egyértelmű válaszokra. Ahelyett, hogy csak kimondaná, amit gondol, vagy akar. Nem hittem volna, hogy valaha hiányolom Masen stílusát, de nála legalább mindig tisztázva voltak a dolgok, ha akart valamit, megmondta, és kész. Megértem, hogy bonyolult volt most az élete, de ettől még nem tudom kiolvasni a gondolatait. Bár nem is próbáltam olyan nagyon.
- Sajnos nem tudom pontosan, hol is lehet most… - Az ikreket magával vitte Kojiro~san, azt se tudtam, látjuk-e még őket valaha.
Némiképpen megértettem Yukezot… szülő, és a legjobbat akarja a gyermekének, azonban olyan, mintha haragudna Maya~sanra. Pedig tudhatná, nem szándékosan halt meg, vagy sodorta magát veszélybe. Éppen ellenkezőleg, azon igyekezett, hogy a lányával is jó kapcsolatot alakítson ki, főleg, miután megszülettek az ikrek. Számára a legfontosabb mindig is a család volt, és ez nem változott, míg ismertem.
- Nem okolhatod a saját haláláért… ismerted, éppen neked kellene a legjobban tudnod, hogy mennyire igyekezett megbékíteni a lányát. - Mondtam csendesen. A vak is látta, hogy imádta a gyerekeit, nem vádolhatja azzal, hogy elhanyagolta volna őket, vagy felelőtlen lett volna. - Hiába ígér bármit is az ember, van, amibe nincs beleszólása.
A halált, mint olyat nem megbocsátani kell, hanem elfogadni. Az ikrek még fel sem fogják, de Rei~chan már idősebb, tudja, mit jelent az édesanyja áldozata. Az már csak rajta múlik, hogy miként kezeli. Nekem nem volt szoros kapcsolatom a szüleimmel, a halál hírük azonban fájdalmas volt, főleg anyámé.
- Szerintem elég idős, hogy felfogja, mi történt. Nem hiszem, hogy haragudna Maya~sanra azért, ami történt vele. - Válaszoltam egyszerűen.
Nem hiszem, hogy újdonság lenne számára valamelyik szülőjének elvesztése. Yukezo is gyakran tűnik el, bármennyire állítja, hogy mégis életben van. Valóban, bár azt se felejthetjük el, hogy többször veszett el, mint a zoknijaim párjai a nagymosásban.
- Kojiro~san elvitte az ikreket Seireiteibe, hogy felnevelje őket, csak ennyit tudok. Nincs túl sok összeköttetésem a Goteijel, mint tudod… ^o^” - Igazítottam meg a hajam zavartan.
A következő kérdését nem tudtam hová tenni. Nagy szemekkel pislogtam, mintha egyértelmű lenne a kérdés, amit fel szeretnék tenni. Mégis mire gondolt ezzel? Bennem egészen eddig úgy élt a történet, hogy apánk elől rejtettek el, és csak egy apró velejárója volt a titoknak, hogy Yukezo se tudott rólam. Fel se merült bennem, hogy az akkoriban gyermek bátyám elől rejtenének el. Ugyan miért tennének ilyet? Nem árthatott volna nekem, ahogy én se voltam rá veszélyes. Legalábbis tudtommal.
- Én azt hittem az apád elől rejtettek el. - Vontam fel szemöldökömet. - Te talán másképpen tudod? - Kérdeztem rá egyenesen.
Nincs miért óvatoskodnunk egymással, már nincs. Sok mindent elengedtem vele kapcsolatban, könnyebb így. Már nem hiszek a tökéletes családban, ahogy őt se próbálom magas elvárásoknak megfeleltetni. A rokonait nem válogathatja meg az ember, ugyebár.
Kérésére csak bólintottam, nem vitatkoztam vele, nem tiltakoztam a kirándulás ellen sem. Nincs értelme, úgyis azt tesz, amit akar, Tamachi… :roll: Megmutattam a takarítószeres raktárat, azt zárásig úgy se nagyon használják, hiszen van egy kisebb is közvetlenül a konyha mellett. Már rá se kérdeztem, ezúttal mi történt vele, legutóbb démonként tért vissza, talán most visszaváltoztatták.
A zárás gyors volt, és precíz, mint a legtöbbször. Sóhajtottam, majd megkerestem Yukezot, jobb ezen minél hamarabb túlesni, mint a fog húzáson. Jó, annyira talán nem szörnyű, de nem szerettem halasztgatni.
- Mehetünk. - Indultam utána a kocsihoz, igazából legutóbb is az ő kocsijában ültem. - Önutálat, önsanyargatás? Egyik se jellemző rám, régebben is csak a világra haragudtam, nem önmagamra. :/ - Húztam el a számat, fogalmam se volt, mire gondolhat. - Vegyünk. :o Élőt, vagy vágottat szeretnél? - Bár a legtöbb virágboltban kapni mind a kettőt, így előkaptam a telefonomat, hogy megnézzem, melyik bolt van még ilyenkor is nyitva. Talán szerencséje lesz… :roll: - Kevés éjjel-nappali virágos van, de ez úgy néz ki, hogy nyitva lesz. - Mutattam felé a kijelzőn a címet, vagy ha nem figyelt, felolvastam neki.

Karakterlap

Meiou Hotaru

Shinigami

9. Osztag

*

9.tiszt

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
10 400 / 15 000

Hozzászólások: 24

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Reiatsu szín:
királykék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#37B1FE


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gulliver Étterem
« Válasz #18 Dátum: 2017. Nov. 02, 16:32:45 »
Shinigami À la carte

Mit tehet az ember, amikor szabadnapja van és a testvérei nincsenek otthon? Kirándul! Én is így teszek, útam pedig az egyik legkirályabb hely... Karakura Town! A póttestemet már úgyis régen használtam, nem hagyhatom, hogy csak úgy porosodjon magában. Szereznem kellene neki egy módosított lelket, aki legalább használja addig, amíg nem vagyok itt. Sajnos nincs annyi időm, hogy rendesen karban tartsam. De legalább most használom és ez a lényeg. Utam természetesen a belváros felé irányul, hogy keressek magamnak valami csodálatos cukrászdát, ahol elverhetem Chichihue pénzét. Nem szeretek nemes lenni, de azért erre az egy dologra ez is jó. Sajnos még nincs törzshelyem, ahova előszeretettel járhatok bármikor és ahol elég csak annyit mondanom, hogy "Kérem a szokásost!". Azonban ez a nap hosszú, hiszen még csak most kezdődött el, így még bőven van lehetőségem megtalálni azt a helyet, ahol ezt végre megtehetem majd egyszer. A belvárosban nagyon szép kirakatok vannak, nehéz közülük úgy választani, hogy nem ismerek innen semmit. Nem tudok semmi másra hagyatkozni, csak a szaglásomra és a látásomra. Mélyen a levegőbe szippantok és az orromat valami kellemes ebéd illata csapja meg. Erősen elkezdek koncentrálni, hogy megtaláljam az illatok forrását, így óvatos és határozott léptekkel indulok meg arra, amerre az érzékeim súgják. Egy étterem előtt állok meg, melynek a tetején az a felirat villog, hogy Gulliver Étterem. Már maga a név is arra sugall, hogy valamiféle olyan hely, ahol a világ konyháit könnyen beutazhatod egy kényelmes ülőhelyből. Az illat kiváló, a név inspiráló... úgy döntöttem bemegyek. Nem akartam csak úgy leülni egy asztalhoz, biztosan foglalni is kellett volna előre, így inkább a hátrébb lévő pultot szemelem ki magamnak. Leülök és elkezdek keresni valamiféle étlap vagy itallap alkalmatosságot, esetleg egy személyt aki felvilágosíthat arról, hogy mit lehet itt kapni. Még nem nagyon gondolkoztam el, hogy pontosan mit is szeretnék... de minden bizonnyal valami édeset. Esetleg egy olasz forrócsokit és valami aprósüteményt. Persze ha ajánlanak valamit, azt is szívesen meghallgatom, nem vagyok ételben és italban válogatós. Most igazából semmi sem akadályoz meg abban, hogy bármit kipróbáljak, elvégre pénzem van és étvágyam is... szóval ha csak nem zárnak be egyhamar, akkor én ma itt még jól fogok lakni.