Szerző Téma: Termek  (Megtekintve 4010 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Amarilla Bianchi

Quincy

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
9 500 / 15 000

Hozzászólások: 164

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 22 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sárga

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#ad7170 || #fcf7bd


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Termek
« Válasz #30 Dátum: 2016. Dec. 03, 22:14:29 »


Hiszi vagy sem, ha velünk, vagy velem így bánik vele meg amúgy, akkor csak valami van, nem? Magam nem vagyok hittérítő alkat így nem is teszem. Nincs rajtam fityula…
Valahol örülök, hogy itt marad velem, nem megy el lényegében egyből. Bár nem mondta, hogy meddig marad… Mert adott esetben itt hagyva megpróbálhatná megkeresni…
- Nem furcsa… Olasz hon normálisnak mondható… Bár Japánoknak furcsa lehet… Bátyánkat? Bátyus, Tökfej és Barom jelzőkkel illetik a kisebb tesók. Nekem nincs tesóm. … Báty… MIIIIII?!! Tanbá a bátyád nem a szerelmed?!
A törlő szivacs is kiesett a kezemből a döbbenettől. Ez most tényleg így van? …
- Egy tanárom rokonaival nem volt szerencsém találkozni, de nem is volt Tanbához hasonló fiatal tanárom. Csak vén satrafák tanítottak. … Tudod olyanok, akik seprővel parkolnak… De hogy lehet Tanbának ilyen édes húga? Toll a lyukába, hogy nem mondta. … Akkor téged is… Ta-chi-ba-na-nak hívnak? … Mi a keresztneved? … Az jobban megjegyezhető ugye?
Természetesen megint hátra ugrottam, hogy olvassam, hogy el ne rontsam a nevét… De ez az egész annyira meglepett… Ha ültem volna, akkor beesem az asztal alá elképedésemben… Ahogyan azon is, ahogy az elsőségeket is mondta.
- Első tüsszentés, első baki, első ötös, első egyes, első Farsang, első Karácsony, első találkozásod a hóval, első menstrucid… Olyanod volt már? … Bár elsőre arra a bizonyos elsőségre gondoltam… De akkor te híres, nemes korcsolyázó vagy? Én is szeretem a korcsolyát. Nem áll messze a balettól, ami egy tánc nem, és én minden táncot imádok, és szeretek. Tudod, én táncos vagyok. … Itt lehet balettozni? Sajnos nem igazán találtam még jó táncegyesületet. A suliban meg nincs táncklub… Elég sok klub van, de pont tánc nincs. Tudod mekkora fájdalom ez nekem?
Amikor említem a balettot és a táncot, akkor Attitűdé-t, majd egy forgást, majd a jobb lábamat spiccbe előre nyújtottam, közel a földhöz és felemeltem a bal kezemet, míg a másikat testemtől egy kicsit eltartva szúrtam le.
- Sok kupád és érmed van a szobádban? Nekem is van egy pár. Mindegyiket imádom. Neked van személyes kedvenced? Kiskorodtól korcsolyázol? Korcsolyával kezdtél vagy más sporttal? A korcsolya pálya merre van? Vagy nem is a városban van? Más is korcsolyázhat? Nekem is van ám korcsolyám! Mindig mikor megyek korcsolyázni, akkor egyszer mindig elesem… Ugrással nem próbálkoztam még. De mindig olyan kecsesen csinálják… Meg mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne, pedig iszonyatosan nehéz. Rengeteg gyakorlást igényel, ahogy egy tánc koreográfia betanulása is. Van a neten rólad videó? Megnézném! … Egyéniben vagy igaz? Tanbá is korcsolyázik?
Mosolygok rá, miközben izgatottan beszélek. Nem volt olyan személy, akivel ennyire hasonló volt az érdeklődésünk. Mármint ami a sportot illeti, mert a van olyan, hogy jégtánc, ahol tényleg táncolnak is. De egyéniben tudom elképzelni és nem párosban. Szívesen rákeresnék. De az a gondolat, hogy Tanbá is a jégen csúszkál az valamiért roppant vicces képet festet. De az is, hogy a húga nevével díszített óriás táblát lenget a lelátón.


Karakterlap

Tachibana Yuuna

Ember

*

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
31 000 / 45 000

Hozzászólások: 126

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 21 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Pink

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"A question that sometimes drives me hazy: am I or are the others crazy?"

Post szín:
#FF4C74


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Termek
« Válasz #31 Dátum: 2016. Dec. 04, 14:16:14 »

Yunnának eddig nem sok ötlete volt arra, hogy Amarilla a világ melyik országából származott, de ha tippelnie kellett volna, akkor egy noname, a világ végén lévő, a térképre alig rákerülő semmit mondott volna, nem pedig egy olyat, amiről tudott is valamit. Ugyanis bármilyen meghökkentő Yuuna tudta hol van Olaszország, nem úgy, mint Liechtensteint. Utóbbinak létezéséről sem biztos, hogy tudott. Mindenesetre ez azon a tényen nem változtatott, hogy Amarailla egy olyan országból származott, amit a lány ismert, ismerőse is volt onnan, így biztos lehetett abban, hogy nem úgy hívják a bátyjukat, ahogy a szerelmespárok szokták egymást. Legalábbis ő Valentinától nem ezt látta, aki elég gyakran rákoalázott a bátyjára, főleg ha közös versenyen voltak. Ezt sokan - igazából minden normális ember - furcsának és már-már betegesnek gondolta, Yuuna azonban csak mosolyogva elintézte annyival, hogy csak nagyon szeretik egymást. Szerintem, mondanom sem kell, hogy neki egyáltalán nem volt furcsa ez a dolog :|. Mindenesetre érezte, hogy itt már határozottan nem az olaszok, hanem a lány volt furcsa. Az pedig, ha ez a jelző Tachibana Yuuna fejében derengett fel és valaki más felé irányult, nos, az tényleg egy szint volt. Egy elég magas szint, amit eddig talán senkinek sem került megugrania.
Meglepve kapta fel a szemöldökét Amarilla nos….kiakadására? Nem fogta fel, hogy miért is lepődik meg azon tényen, hogy Nii~chan az Nii~chan. Sosem titkolta, végig Nii-chan volt, így ezt egyszerűen nem tudta mire vélni :S. Ahogy azt sem, amint a lány ezer, meg egy kérdéssel neki támadt. Egy pár pillanatig komolyan elgondolkozott azon, hogy vesz-e levegőt. Egyáltalán szüksége van-e ilyesmire. Nagyon úgy tűnt, hogy nem >o>.
- Igen, Tachibana Yunna a nevem :o - mutatkozott be, ha már eddig elfelejtette és a beszélgetőpartnere a nevét kérdezte. Legalábbis ő úgy értelmezte. Viszont visszakérdést nem dobott, nem volt ő bunkó. Egyszerűen csak nem érdekelte a lány neve, de az eddigiek alapján azért volt egy olyan érzése, hogy ha akarja, ha nem, meg fogja tudni.
Ez után pedig ismételten egy beszéd roham következett, talán nagyobb is, mint az előző @.@. Yuuna fokozott figyelemmel próbálta követni a lányt, meg a csapongását egyik témáról a másikra. Ám meg kell jegyezzem, hogy ez még neki is sok volt, neki, aki alapvetően hasonló attitűddel rendelkezett. Ő is egy gyorsan beszélő, a témák között alapvetően csapongó lány volt, ezt tudta is magáról, nem egyszer a szemére vetették. Mintha Pudingbá is mondta volna neki, hogy néha - szinte mindig - már sok belőle, de sosem tudta biztosan, hogy ezt tényleg az edzője, vagy a májába tunkolt aktuális alkohol mondta-e. Egy szó, mint száz, nem értette meg  Amarilla teljes mondandóját, de azért a lényeget sikerült leszűrnie. Ezt is, hogy mire nem fog válaszolni >////>. Ilyenről még a bátyjával sem beszélgetett, nem hogy egy idegennel, aki ismert hat, lassan már hét teljes perce. Meg mégis csak japánból volt, még ha csak egyketted részben is, tehát nem szívesen beszélt ilyen témákról. Szóval a női problémákra irányuló kérdés úgy ignorálta, ahogy csak lehetett.
- Igen műkorcsolyázó vagyok és nem, elképzelésem sincs, hogy milyen fájdalom lehetett :o - az már más lapra tartozott, hogy ez egyáltalán nem érdekelte, nem az ő problémája volt. Neki legalább háromféle igazolása volt arról, hogy versenyszerűen korcsolyázik, nemzetközi versenyeken képviseli az országát, szóval az órák utáni klubtevékenységekről engedjék el. Szóval nem különösebben tudta átélni Amarilla problémáját, de nem is szerette volna. - Nem tudom, hogy lehet-e balettozni, én magántanárhoz járok a kezdetek óta - vonta meg a vállát, jelezve, hogy tényleg lövése sincs a dologról, de pont annyira érdekli, mint a korábbi téma. Az internetet mindenki tudja kezelni, az olasz lányt valóban annyira szeretne balettozni akkor fogja magát, és beírja a google keresőbe. Tokyo nagyváros - mi több főváros! -, biztos lehetett itt is balettot tanulni. Az pedig tényleg nem tudta, hogy Madame vállal-e külsősöket is, vagy csak a nemzeti válogatottat és a utánpótlás versenyzőket edzi-e. De egy dolog biztos volt, az orosz nő komolyan vette, amit csinált, néha úgy kezelte a tanítványait, mintha a táncolimpiát szeretnék megnyerni, nem pedig a télit :|. Ez persze jó is volt, azonban Yuuna nem mindig találta annak, főleg akkor nem, mikor reggel hatkor azzal kezdte a napját, hogy legyen egyenesebb a háta és feszesebb a spicce. Ennek köszönhetően Amarilla rögtönzött bemutatója alatt halotta, ahogy a Madame sorolja a hibákat. Tartás és hasonlók. Ő azonban nem említett meg semmi ilyesmit, nem érezte magát elég kompetensnek, annak ellenére sem, hogy heti három balett órája volt az edzések mellett.
Ha Yuuna azt hitte volna, hogy ennyi volt a kérdések sorozata, akkor tévedett még ezer meg egyet kapott a nyakába. Úgy érezte, hogy ez a nap egyre szörnyűbb és szörnyűbb lesz. Először a hétvégi bronzérem, amit továbbra is úgy élt meg, mintha utolsó helyen végzett volna, aztán az igazgató hülye bosszúja a dilidokival, most meg ez a lány, akiből úgy ömlik a szó, hogy arra más hasonlat sincs. Nem mintha tudatában lett volna annak, hogy mi az a hasonlat, de legalább ezt a költői eszközt tudta használni.
- Igen van egy pár. Nem, még nincs kedvencem - ezt a helyet az olimpiai aranyérmének tartotta fent *w*! - Hét éves korom óta korcsolyázom, ez volt az első és tulajdonképpen egyetlen sport, amit kipróbáltam. Nem messze, a közeli busz nem sokkal a pálya előtt tesz le. Igen más is korcsolyázhat, a kezdőknek többnyire hétvégén tartanak ilyen edzéseket - válaszol már-már gépszerűen a kérdésekre. Csupa-csupa olyan információra, amit ha Amarilla beütött volna az interneten fellelhető bármely keresőbe könnyen és gyorsan választ kaphatott volna rá. Ezek azonban még annyira nem is zavarták Yuunát, azonban mikor a lány kijelentette, hogy milyen nehéz ugrani is hasonlók ma már sokadjára a homlokába szaladt a szemöldöke. Két rettentően érzékeny téma létezett nála és Amarillának mind a kettőbe sikerült egy beszélgetés alatt beletrappolnia. A bátyja és korcsolya.
- Ne csinálj úgy, mintha tudnád, milyen ugrani, avagy ugrásokat tanulni, mert elképzelésed sem lehet róla :x. Pont te magad mondtad, hogy nem próbáltad. Egy ugrás magtanulásához képest egy tánc megtanulása egy órás folyamat - mondta legalább olyan hűvösen, mintha Amarillla azt jelentette volna be, hogy tetszik neki Satoru. Nem szerette, ha bármihez hasonlítgatják a korcsolyát, főleg nem olyanok, akiknek pont annyi köze volt hozzá, hogy jó esetben talpon tudott maradni a jégen. Tehát egy koreográfia, avagy egy tánc megtanulása megszámlálhatatlanul könnyebb volt, mint egy ugrásé.
- Nem, Nii-chan nem korcsolyázik, maximum télen, ha elrángatom és ha érdekelnek a videók, akkor keress rá :|, hidd el, az internet a barátod ^-^ - sóhajtott egyet, mert kezdett az egész sok lenni, Túlontúl sok. Komolyan, ő nem google, avagy bármilyen más böngésző, avagy maga az internet. Mindenesetre hirtelen eszébe jutott valami, így gyorsan előkapta a telefonját, majd gyors mozdulattal kihúzta az értesítéseket és rákeresett saját magára a youtoubon. Nem tudta mi az első videó, ami bejön, így le kellett csekkolnia. Azt nem éppen mondanám, hogy szerencséje volt, de legalább a hétvégi kűrje jött ki elsőnek, nem pedig a teljesen elrontott rövid program >w<”. Nos… ez is több volt, mint a semmi :S

Karakterlap

Amarilla Bianchi

Quincy

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
9 500 / 15 000

Hozzászólások: 164

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 22 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sárga

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#ad7170 || #fcf7bd


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Termek
« Válasz #32 Dátum: 2016. Dec. 04, 17:01:05 »


Legalább a keresztneve megjegyezhető. Yuna, kicsit olyan, mint a Juli, vagy a pénznem, a Kuna.
- Amarilla Bianchi!
Nyújtottam is a kezemet, remélve, hogy megrázza. Aztán nem tudom, hogy nála ez, mint szokás.
Eléggé szűkszavúan válaszolt. Műkorcsolyázó világbajnok, és nem tudja átérezni mások fajdalmát. Arra nem is képes mindenki. Még jó, hogy nem vagyunk összekötve.
- Magán balett tanár? Nem túl drága? Bár a versenyen nyersz pénzt is meg támogatót is szerezhetsz, igaz? Sokan támogatnak? Táncosként nincs ilyesmi…
Értem. Szóval a legkedvesebbet nem szerezte még meg. Mert olyan nincs, hogy egyiket sem szeretné. Biztos vagyok benne, hogy a legelső érem egy nagy becsben tartott dolog, és ha a többi nem is, az biztosan a kedvence.
Milyen lehet az a közeli busz? Az, ami benn áll a buszmegállóban? A távoli, ami meg messze van? Vajon melyik busz lehet? Meg a többnyire nem túl pontos meghatározás. De ha tényleg lehet hétvégén menni korizni, akkor még szép, hogy megyek. Meg is ragadom mindkét kezét és csillogó szemmel, izgatott hangom szólalok meg.
- Akkor megyünk együtt?! Beszéljük meg, hogy hol és mikor találkozunk. Jó?! Jaj de jó lesz! Már alig várom!
Elengedem a kezét, hogy a magasba boxolva mutassam, hogy mennyire fel vagyok spilázva. Régen voltam már korcsolyázni. Alig várom. Meg együtt megyünk. Juj, de szuper lesz!
- Igen, nem ugrottam még, de pont azt mondtam, hogy nehéz… Vagy nem annyira? Egyébként egy koreográfia, amihez nem vagy hozzászokva. Pláne egy kezdőnek. Amibe akrobatikai elemek is vannak. Az sem egy óra… De mi lenne, ha te megtanítanál egy ugrást, én meg egy koreográfiát. Hmmm?
Az is elég vicces képzelet volt, hogy Yuna megragadja Tanbá fülét és kiráncigálja a jégre. Akkor nem is olyan szurkoló barát?
- Akkor nem is megy minden versenyedre szurkolni neked? Vagy nem utazik veled? Sokat utazgatsz, igaz? Hány országban és városban voltál már?
Elővette a telefonját és rákeresett magára. Onnan tudom, mert oda somfordáltam és meglestem. Vá!! De szép! Nagyon csodálatos.
- De csudaszép ruhád van! Eszméletlen!
Mondtam, miközben néztem a mobilja kijelzőjét. Tényleg teljesen más a jégen. Lényegében akkor egy világsztár mellett állok? Az tényleg egy komoly dolog. A világsztár bátyja pedig a tanárom. Azért az sem semmi. Vajon Yuna lesz az én barátom? Én szeretnék a barátja lenni…


Karakterlap

Tachibana Yuuna

Ember

*

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
31 000 / 45 000

Hozzászólások: 126

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 21 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Pink

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"A question that sometimes drives me hazy: am I or are the others crazy?"

Post szín:
#FF4C74


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Termek
« Válasz #33 Dátum: 2016. Dec. 04, 20:53:42 »

Lottóznia kéne, ez szinte biztos, ahogy sejtette: megtudta a beszélgetőpartnere nevét. Nem különösebben folt szüksége ilyesmire, hiszen nem érdekelte a lány, nem hitte, avagy gondolta, hogy találkoznak még ebben az életben. Max egyszer-egyszer a folyosón. De ennyi.
- A válogatott versenyzőknek a szövetség fizeti a tandíj nagy részét :o - legalábbis azoknak, akik érmeket és helyezéseket hoztak. Hiába volt az orosz után a Japán Korcsolya Szövetség a második legsikeresebb nem voltak kiapadhatatlan forrásai, így csak azokat támogatták anyagilag, akik hozták az eredményeket. Amilyen nehéz volt bekerülni ebbe a keretbe olyan könnyű kiesni. Elég volt egy rosszul sikerült szezon ahhoz, hogy a támogatás felére vagy éppen negyedére csökkenjen. Yuunát mindenesetre jelenpillanatban ez a veszély nem fenyegette, hiszen hétvégén is éremmel tért haza.
- Nem, a versenyek nagy része ezen a szinten már nem fizet, ellenben a gálák és különféle showk, azok már hoznak némi pénzt - ezt tapasztalatból mondta. Tavaly második lett a Junior Grand Prix Finálén és azért kevesebbet kapott, mint azért az egy estéért, amit a Dreams on Ice nevezetű showban korcsolyázott le. Szóval igen, egy műkorcsolyás alapvetően nem abból tartja fent magát, hogy versenyez, hanem abból, hogy egy csomó showban szerepel, meg a támogatás mellé azért kap valami fizetésnek nevezhető pénzt is havonta, mert megélni is meg kell valamiből.
- Együtt :O.O:? Én minek mennék kezdő korcsolya oktatásra? A második senior Grand Prix versenyemre készülök- nézett megrökönyödve Amarillára. Nem értette a lány logikáját, ami tőle nem volt szokatlan, most azonban tudta, hogy mit nem ért. Na EZ viszont már az volt. Hétből heti hat napot a jégen töltött, hol többet, hol kevesebbet, de a lényeg, hogy szinte nem is volt olyan napja, hogy ne tett volna valamit azért, hogy előbbre jusson. Hogy profi legyen. Szóval a kezdőkkel való tingli-tangli nagyon nem fért bele az idejébe, arról nem is beszélve, hogy ha Mamoru meglátta volna, akkor élete végig, vagy talán még az után is ezt hallgatta volna hatalmas röhögések közepette. Köszönte szépen, de ebből nem kért!
- Hidd el tanultam már életem során nem egy- és nem kétféle koreográfiát :|. Őszintén, szerinted a zene csak aláfestésnek van és csakúgy ugrálgatunk fel-alá :|? - fonta össze maga előtt a kezeit. Nem szerette, mikor az emberek megpróbáltak úgy tenni, mintha értettek volna a korcsolyához, holott ez nem így volt. Azzal nem lett volna baj, ha Amarilla nem tud semmit és kérdez, válaszol volna, miközben magában azon puffog, hogy erre mind ott az internet. Ez azonban már más szituáció volt. Az elmúlt évek során sok programja volt többek között bollywood, így nagyon is jól tudta, hogy mit jelent egy új táncstílust elsajátítani. Főleg egy olyat, ami elég messze áll tőle. - Előbb tudj koszorúzni, hátrafelé korcsolyázni és legalább egy forgást bemutatni, utána esetleg visszatérhetünk az ugrása :| - felelte, bár szíve szerint azonnal rávágta volna, hogy nem. Azonban ezt még ő is túl kegyetlen húzásnak gondolta volna. Amúgy is, ha jól számolt - ebben esetében koránt sem lehetünk biztosak! - amit itt felsorolt ahhoz legalább egy éves gyakorlásra és egy tisztességes korcsolyára volt szükség, nem olyanra, amit a legtöbb sarki boltban árultak.
- Nem, Nii-chan nem jön velem, az nagyon drága lenne és itt van a munkája >w<” - adta elő a hivatalos szöveget, amit ő is szokott kapni, ha megkérdezi Satorut, hogy elmegy-e vele egy versenyére. Azt nem mondom, hogy megértette, mert nem volt így. Ilyenkor sokszor azt érezte, hogy a munka fontosabb, mint ő és utálta a munkát, meg korábban az egyetemet és a vizsgákat. Meg is próbálta volna őket kioktatni és kiokosítani, ha nem csak fogalmak lettek volna. De mivel megfoghatatlan dolgokról beszélünk elég nehéz dolga lett volna :S. - Sokban :o, nem számoltam meg mindet - vagyis már abbahagyta, eleinte izgalmasnak tűnt utazni mára azonban csak amolyan rutin dolog volt. - Ha érdeke nézd meg az instgramom, ott meg van jelölve pár hely :o - jobb ötlete nem volt arra, hogy hogyan deríthetné ki a lány, ha annyira nagyon szeretné, mert ő nem fogja itt összeszámolni neki, az egészen biztos.
Ahogy meghallotta maga mögött Amarilla hangját, ijedtében majdnem kiejtette a telefont a kezéből. Nem sokon múlott, ahogy az sem, hogy csak megfordult és nem könyökkel ütött hátra. Hirtelen nem is tudta eldönteni, hogy mit mondjon. Felháboroghatott volna a magánszférájának megsértésén, de nem tudta volna megfelelően kifejezni magát, így ezt inkább hanyagolta.
- Nem mondták még neked, hogy ne ijesztgess csak úgy másokat >w<? - a találó kérdés nem biztos, hogy ez lett volna, avagy ez volt, de Yuuna úgy érezte, hogy a célnak tökéletesen megfelelt. Kifejezte a felé nemtetszését a történtek felé. - Meg mondjuk azt is mondhatták volna, hogy ne nézd azt, hogy mások mit csinálnak a telefonjukon, az a saját dolguk >o< - magánügyük, ezt a szót kereste, de nem lelte. - És köszönöm - biccentett azért, mert bókot mégis csak illik elfogadni. Ez pedig nagyon úgy hangzott, Yuuna legalábbis annak vette.

Karakterlap

Amarilla Bianchi

Quincy

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
9 500 / 15 000

Hozzászólások: 164

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 22 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sárga

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#ad7170 || #fcf7bd


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Termek
« Válasz #34 Dátum: 2016. Dec. 04, 23:50:55 »


Akkor mégsem olyan jó bevétel a versenyzés, mint azt gondoltam. De fukarok! Azt hittem az Olimpiás sportokat jobban támogatják. De akkor a gálákért és a sókért kap egy keveset, akkor az is valamicskének nevezhető.
- Természetesen! Nem a kezdőkhöz jössz, hanem egyszerűen velem tartasz. Meg mondhatod, hogy fogadtunk… Egyáltalán nem hiszem, hogy a zene csak aláfestő dolog. Akár a táncba, együtt kell vele élned és lélegezned vele. Eszem ágában nem jutna olyan, amit mondtál. … Elhiszem, hogy sokat tanultál, de fogadjunk, hogy tudok olyat mutatni, amit nem tudsz egy óra alatt megtanulni! Nos? … Ha tudok forogni és hátrafelé csúszni, akkor megtanítod, hogyan ugrotok?
Túl költői voltam a zenével kapcsolatban. Ez tőlem roppant szokatlan, de ha táncról és zenéről van szó, akkor tudok nagyon komoly és romantikus lenni. Ugyanis ezek a szenvedélyeim. Valamint roppant makacs tudok lenne, ha meg akarom valósítani azt amit a fejembe vettem. Jelen esetben pedig Yuna-val korcsolyázásom van a fotelon. Határozottan mutató ujjamat felé mutatom, mintha csak egy párbajra akarnám invitálni. Pedig csak komolyságomat akarom szemléltetni. Ez alól nincs kibúvó!
Amiről pedig nem tud, hogy valójában, igazat mondtam az ugrással, de a másik kettőt már csináltam. Nem igazán mondanám, hogy szánt szándékkal… Emlékszem, mikor tanítottak korcsolyázni, akkor mikor előre akartam csúszni, akkor inkább hátra felé mentem. Volt olyan eset is, mikor előre suhantam és meg akartam állni, ezért befordítottam a korcsolyám, de túlfordultam és csúsztam tovább, de már hátrafelé menetbe kapcsolva. A forgáshoz pedig An segített hozzá, amikor is fogtuk egymás kezét és úgy forogtunk párosan, ahogy a szárazföldön szoktuk, de mikor An elengedte a kezem, akkor nem álltam meg, hanem egyedül forogtam tovább. Sajnos minél jobban összehúztam magam, annál gyorsabban… Az lett a vége, hogy annyira elszédültem, hogy mikor An felé akartam kinyújtani a kezem és kilépni, akkor akkorát estem orra, hogy szegény An is azt vallotta, hogy neki fájt. Pedig vele sem voltunk összekapcsolva. Szóval szerintem adott esetben, ha más nem, akkor ezen helyzeteket ismét meg tudom teremteni. Meg mutatom, hogy képes vagyok elrugaszkodni a földtől is. Bár arra is pecedencia, mikor Deni a frászt hozta rám. Akkor tényleg egy kicsit elugrottam a jégtől. Hogy tudott olyan sunyin mögém csúszni? Ő járta meg, mert ő csókolózott a jéggel. Nem is tudom, az lett volna az első csókja?
- Tényleg? Milyen Bátyó már az ilyen? Törnie kellene magát, hogy szurkolhasson neked, egy jégtündér szupersztárnak! … Meg igazán elmehetne néha…
~ Bizony! … Akkor elmaradnának azok az órák, amiért ő vállalt felelősséget. Nekünk is lenne egy kis szünet… Vagy minket is vihetne szurkoló tábornak. Ő fizeti.
- A munka és a pénz nem lehet kifogás! Pláne, ha a testvéréről van szó. Legalábbis én így tudom.
Nincs testvérem, így nem tudom hogyan is van ez a testvéri szeretet. De vannak nagyon kedves barátaim, akiket legalább oly annyira szeretek, mintha testvérek lennénk. Akikért bármit megtennék és ezt viszont is elvárhatom. Akikkel bármit megbeszélhetek, és soha nem hagynánk cserben egymást, még ha több kilométer és egy kis tenger választ is el tőlük. Sajnos a Quincy-ségemet nem oszthatom meg velük. Nem magam miatt, hanem Apa nem engedi.
- Vezetsz insta grafont? Az nem semmi. Gondolom, jó sok követőd van. … Én számon tartom őket, mert mindegyik nagyon kedves emlék a számomra.
Mosolygok rá. Bár gondolom én sokkal kevesebb helyen voltam, mint ő, de azért az sem olyan kevés, mégis mindegyiket pontosan tudom. Mindenhol történt valami emlékezetes, amit kár lenne feledésben hagyni.
- Azt hittem, ha már előveszed, akkor azért, mert megszeretnéd mutatni. Nincs igazam? Szívesen megnézem veled. Pláne, ha közben mesélsz is hozzá valamit. Mondjuk hogyan készültél rá, vagy hogyan élted bele magad? … Olyan vagy, mint egy csillogó jéghercegnő, aki tündököl. … A ruháidat magad tervezed? Zenét magad választasz? Koreográfiát magad találod ki, vagy csak megtanulod?
Sokkal jobb, valakivel közösen leülni és nézni, pláne ha az adott személyhez kapcsolható. Jelen esetben Yuna sok mindent meg tud osztani velem, miközben én ámuldozok a csodálatos előadásán. Annyira örülök, hogy megnyitotta, és remélem, kielégíti kíváncsiságomat.


Karakterlap

Tachibana Yuuna

Ember

*

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
31 000 / 45 000

Hozzászólások: 126

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 21 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Pink

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"A question that sometimes drives me hazy: am I or are the others crazy?"

Post szín:
#FF4C74


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Termek
« Válasz #35 Dátum: 2017. Jan. 19, 02:05:10 »

Yuuna csak furcsán nézett Amarillára és egyszerűen nem tudta eldönteni, hogy a lány most teljesen komolyan gondola-e azt, amit mond, vagy csak viccel. Végül, ahogy vizslatta rá kellett jönnie, hogy a szándékai maximálisan komolyak :|.
- Kizárt - rázta meg a fejét. Egyszerűen nem volt az a pénz, ami elég lett volna ahhoz, hogy elmenjen a kezdők és hobbikorisok edzésére, ezzel kockáztatva azt, hogy Mamoru esetleg meglássa. Soha! Alapvetően nem volt életösztöne, nem biztos, hogy elugrott volna egy autó elől, ami elakarja ütni, mondván, hogy úgyis fékez. Ha azonban arról volt szó, hogy kedvenc ellenfelének esetleg egy újabb támadási pontot adjon, nagyon résen volt. Egy pillanatig az is megfordult kicsiny agyában, hogy a lányt Mamoru bérelte fel, pontosan ezért, de végül elvetette az ötletet. Nem tudott arról, hogy a fiúnak lett volna magánélete, bár hadd jegyezzem meg, hogy ez az égvilágon semmit, de tényleg semmit sem jelent. - Keress valaki olyat, akivel hasonló szinten álltok és menj el fele :|. És nem, nem fogadok - közölte egyszerűen, igyekezve úgy tálalni a dolgot, hogy nem csak most, hanem általánosságban nem fogad. Azt pedig direkt nem tette hozzá, hogy ha csak a lány nem tornász volt kiskorában, akkor nem valószínű, hogy újat tudott volna mutatni neki, legalábbis Yuuna ebben a szent hitben élt és talán igaza is volt, ám nem akarta letesztelni, hogy ez valóban így van-e. - Ami pedig a tanítást illeti, remélem sejted, hogy nem véletlenekre gondolok, mikor egyszer megfordultál és nem estél el, vagy valaki meglökött és hátra csúsztál :S. Tökéletesen tudnod kell irányítani mind a két mozdulatot. Arról nem is beszélve, hogy normális korcsolyát is kell szerezned, azok a párjenes, olcsó vackok, amiket egyes boltokban lehet kapni maximum arra jók, hogy kitörd a bokád :|- közölte további feltételeit a tanítással kapcsolatban. Mindezt úgy, hogy arra számított, ha Amarilla el is kezdi a dolgot, hamar feladja. Nem is strapálta magát olyan gondolatokkal, mi lesz akkor, ha a lány valóban megcsinálja a dolgot, lehetetlennek tartotta.
Szemöldökei olyan magasra szöktek, mint amennyire egy embernek biológiailag csak lehetséges volt. Amarilla így sem tartozott a pixisbe, hiszen Nii-chan osztályába járt, ami azt jelentette, hogy neki szabadott valami olyat, amit Yuuna bármennyire is szeretett volna, nem tehetett meg. Az viszont, hogy rossz szót mert mondani a bátyjára, már túlment minden határon. Nem értette, hogy jön ő ahhoz, hogy így beszéljen róla, az tagadhatatlanul vért kívánt :x!
- A legeslegjobb testvér a világon ˘w˘ - felelte határozottan, a kelleténél talán nagyobb hevességgel, de nem érdekelte a dolog. - Egyébként, nem tudom honnan vetted, hogy soha nem jön el :S. Én csak ennyit mondtam, hogy külföldre nem jön, a haza versenyeimre el szokott kísérni *w* - és ez le is fedte a valóságot, az pedig, hogy Satoru többet nézte a versenyen a már-már hozzá nőtt játékkonzolt, mint a korcsolyázókat egészen más lapra tartozott. Ami pedig a még nagyobb igazságot illet, ez a tevékenység még véletlenül sem zavarta Yuunát, örült neki, mert azt jelentette, hogy Nii-chant nem köti le a többi versenyző. Igazán nem szerette volna eltiltani a versenyitől, bár ha a szükség úgy hozta volna, akkor biztosan megteszi.
- Instagram. Az oldal neve Instagram - sóhajtott lemondóan, pontosan úgy, mint ahogy akkor szoktak, mikor valami hülyeséget mond, vagy csinál. - És igen van pár követőm, tegnap hatvanhétezer négyszáz volt, de lehet ma már több van *w*. - Nos igen, nem tagadta és nem is próbálta, hogy kissé közösségi média és fényképezés függő. Ebből adódhatott, hogy a telefonja szent és sérthetetlen volt számára, még a jelszavak is úgy voltak beállítva rajta, hogy biztosan senki ne tudja feltörni, hiszen komolyan bajba kerülne, ha valaki meglátná a lesi fotóit. Félreértés ne essék, nem pornográf vagy hasonló tartalommal rendelkeztek ezek, egyszerűen a képeken szereplők nem mindig - inkább szinte soha - nem egyeztek bele abba, hogy ezek a műremekek elkészüljenek. Yuuna pedig nem hagyhatott veszni közel húszezer képet :S.
- Nincs :|. Azért vettem elő, hogy megnézzek rajta valamit, nem pedig azért, hogy neked mutogassam a magándolgaimat  >3> - közölte durcásan, hiszen a Tachibana Yuuna féle szent és sérthetetlen szentháromság harmadik ágán, a korcsolya és Nii-chan mellett a telefonja állt. - Nem, nem én koreografálok, nem, nem tervezek ruhákat és zenét az edzőmmel választok - ámbátor ez majdnem egyenlő azzal, hogy  egyedül választ, mert Puringbá nem különösebben szólt bele a dolgokba. Legalábbis addig nem, míg nem lépett túl egy bizonyos határt. Amíg ez nem történt meg, addig jobban érdekelte a vodkája, mint… mint minden más a világon. Ez pedig Yuunát nem különösebben zavarta, nem is kívánt tenni semmit a dologgal, vagy versenyezni a vodkával, jól elvolt a jelenlegi helyzettel. -  Ha pedig jobban érdekelnek ezek a dolgok, akkor keress rá az interneten, vagy négy interjút adtam erről tavaly :S, egyet olaszul is - közölte és remélte, hogy ez elég lesz a lánynak és nem tesz fel több olyan kérdést, amitől a hátán is felállt a szőr. Szeretett a korcsolyáról beszélni. Azonban buta kérdésekre, mint amilyeneket egyes ember általában feltettek nem szeretett válaszolni :S. Hát igen, ilyen volt ez a popszakma!

Karakterlap

Amarilla Bianchi

Quincy

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
9 500 / 15 000

Hozzászólások: 164

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 22 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sárga

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#ad7170 || #fcf7bd


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Termek
« Válasz #36 Dátum: 2017. Jan. 21, 16:46:35 »


Ez egyáltalán nem ferpay. Teljesen elzárkózott afelől, hogy velem jöjjön. Menjek velem egy súlycsoportban lévővel. De mégis kivel? Én vele szeretnék elmenni, nem pedig egy fél valakivel. Layla-t nem tudom, hogy el tudom-e hívni, Cassy túl elfoglalt George-al együtt, Ael-t nem tudom, hogy el tudom-e csábítani, Kane kilétét titkolni kellene, szóval zárt közösségbe hozni nem biztos, hogy bölcs gondolat, Rin pedig őrangyal. Nem is tudok olyan embert mondani, aki szívesen eljönne velem korizni…
- Akkor eléggé elképzelhetetlen lenne beadni… Nem vagyok egy nagy kifogás gyáros… De akkor mi lenne, ha én mennék el a te edzésedre és utána koriznánk együtt?
Nem szoktam kifogásokat kihatolni, mert nincs rá szükségem. Az igazság nem mindig hatásos, de tisztább. A mostani ötletem még sem eldobandó. Ha a hegy nem jön ide, akkor én megyek a hegyhez…
Bele lát a fejembe? Gondolatolvasó… Meg attól, hogy véletlenül kerültem hátracsúszásba, még igenis koordináltam azt. A forgásnak is mondhatom, csak a forgásból való kijövetel volt koordinálatlan… De ha rákérdez, akkor nem tudom koordináta rendszerben ábrázolni.
- Van egy ultra szuper korcsolyám. Műanyag csatjával sokkal jobban biztosít, mint egy fűzős… Láttam már olyan vacakot… biztosíthatlak, hogy az enyém profi.   
Tanítottak korcsolyázni és vettünk korcsolya cipőt, aminek állítható a mérete, így még most is jó a lábamra. Egészen profi. Szerencsére nem élek nagy lábon, szóval remélem, még hordhatom sokáig.
Felszökik a szemöldöke, majd mondja, hogy a leges legjobb testvér. Csak mégsem kíséri el versenyekre… Vagyis most azt mondja, hogy elkíséri…
- Hmm… De akkor elkísérne mindegyikre… Nem? … Milyen, amikor a "HAJRÁ YUNA!!!" táblát tartja a magasba és hangosan kiáltja a nevedet?
Elmosolyodtam, mert megint eszembe jutott az a kép, amit elképzeltem. Tényleg vicces.
Akkor rosszul mondtam az insta grafont. De nem is tudtam, hogy az instát grammban mérik… Pedig én úgy tudtam, hogy erősségben és létszámban. De az ő létszáma tényleg elég nagy.
- Akkor leszek én a plusz egy.
Mosolyogtam, de el is szomorodtam, hogy azt mondta, hogy nem akar nekem semmit sem mutatni.
- Egyedül nézegetni nem olyan jó. Meg tudsz hozzá mesélni is… Ha nem akarod a telefonodon, akkor nézzük az enyémen!
Ezzel elő is kaptam, és a keresőbe a "Korcsolya Tachi" részletet beírva rögtön hozta is. Az első videóra rányomva ismét elcsodálkoztam rajta. Bár nem igazán tudtam megmondani, hogy milyen verseny ez, mert a videó neve nem igazán árulta el, és semmi közvetítéses felirat sem volt, csak a neve és az ország zászlója.
- Ez milyen verseny volt? … Tanbá is tud olaszul? 
Bevillant, hogy említette, hogy olaszul adott interjút, ezért én is olaszul tettem fel a két kérdést. Bár lehet nem igazán értette a dolgot. Ha így van, akkor felteszem japánul is. Ha pedig Tanbá nem tud és Yuna igen, akkor van egy kódnyelvünk, amin tudunk előtte beszélni. Bár nem biztos, hogy lesz ilyen alkalom, de remélem lesz. Yuna-t egyre jobban megszeretem, és tényleg szívesen elmennék vele korizni.
- Akkor melyik nap lenne jó neked? Akkor úgy készülök.
Testkoordináció megy, de addig megtanulom, hogy szándékosan is menjen, ami eddig nem szándékosan összejött. Akkor pedig nem hogy tanítani fog, hanem korizhatok is vele.


Karakterlap

Tachibana Yuuna

Ember

*

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
31 000 / 45 000

Hozzászólások: 126

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 21 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Pink

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"A question that sometimes drives me hazy: am I or are the others crazy?"

Post szín:
#FF4C74


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Termek
« Válasz #37 Dátum: 2017. Febr. 05, 17:22:23 »

Egyből akart Amarillának válaszolni, de nem tudott. Először kinyitotta, majd becsukta a száját. Ritkán történt elő ilyen, de kellett neki pár másodperc, mielőtt megszólalt. Helyre kellett tennie magában a dolgokat. Nem különösebben értette, hogy mit kéne kifogásolni, vagy beadni, így a mondandó ezen részén hamar átlépett, nem kívánt foglalkozni vele.
- Nem - közölte végül. - Az edzésem nem nyíltak, vagyis nem jöhet be akárki és az edzőm sem örülne neki, ha egy ismeretlen szerencsétlenkedne itt :o - nem kertelt és kedves sem próbált lenni. Mindössze azt szépítette, hogy Puding hogyan viselkedett volna Amarillával. Azt még sem mondhatta, hogy az edzője egy szadista, aki az ismeretlen lánnyal valószínűleg még durvábban bánt volna, mint a versenyzőivel. Ami szépen és kedvesen azt jelentette, hogy egy párszavas diskurzus után Amarilla sírva rohant volna haza a szüleihez. Legalábbis normális ember azt csinálta volna.
- Tessék :O.O: ? - ez az egész beszélgetés és szituáció kezdte kiütni. Tény, hogy ő sem volt egy egyszerű eset, ezzel, még ha csak a lelke legmélyén is, de maximálisan tisztában volt. - Ugye ezt most te sem gondoltad komolyan :|? - kérdezte, bár már nem reménykedett, a korábbiakból kiindulva valahogy úgy sejtette, Amarilla teljesen komolyan gondolja azt az égbekiáltó hülyeséget, amit az imént mondott. - Nos… - kedves akart lenni, tényleg, de egyszerűen nem ment neki, ebben a szituációban nem -, a te korcsolyádnál még azok a párjenes olcsó vackok és jobbak, sokkal jobbak, amikről korábban beszéltem - kegyetlen volt, de legalább őszinte. - Szóval ha ugrani akarsz, szerezz egy olyan korcsolyát, amit kezdőknek és szimpla ugrások kivitelezésére terveztek. Az internet továbbra is a barátod ^-^ - tette még hozzá, mielőtt a lány őt kezdi el itt és most kifaggatni arról, mit és hogyan csináljon, mert bár tudott volna több órás kiselőadást tartani a márkákról és a pengékről, de nem sok kedve volt hozzá.
- Nem értesz te semmit >w< - hagyta annyiban az lekísérős témát. Nem volt titok, hogy a szülei halottak, ahogy az sem, hogy hogyan haltak meg, illetve az sem, hogy a bátyja neveli. Ha Amarilla rákeres a nevére, akkor valószínűleg, három, ha nem két kattintásból kideríti. Azonban most - meg úgy máskor - nem különösebben volt kedve erről beszélni. Láthatóan Amarilla egy rózsaszín ködben élt, nagyobban, mint Ő. Ez pedig nagy szónak számított. - A lényeg az, hogy ha mindig elkísérne nem tudna dolgozni, az pedig fontos - ezt még ő is belátta, annak ellenére, hogy otthon nem egyszer és nem kétszer próbálta rávenni Niichant, hogy kísérje el egy-egy versenyére, ami nem hogy nem hétvégén volt, de még csak nem is az országban. Azonban többnyire sosem járt sikerrel. - Nem szokott kiabálni és táblája sincsen :o, az nem az ő stílusa, csak ott van és szurkol *w* - fonta össze maga előtt a kezeit. Ha már korábban nem bizonyosodott volna meg arról, hogy Amarilla nem különösebben érdeklődik a bátyja iránt, most biztos megtette volna.
Arra, hogy a nála idősebb lány is feliratkozik az instagarmjára, csak megvonta a vállát. Csinálja. Félreértés ne essék. Nagyon örül ő minden egyes feliratkozónak, hiszen, ha nem jégen vagy a bátyján, akkor a világhálón és a közösségi oldalakon lóg. Azonban ezzel a kijelentéssel nem különösebben tudott mit kezdeni. Így annyiban hagyta. 
- Keress egy kommentáros verziót olyan nyelven, amit értesz. Ott mesélnek is hozzá :/ - már megint nem értette a lányt, de már meg sem lepődött. Nem vágta, hogy miért kéne mesélnie, meg hogy mit. Talán ez utóbbi volt a nagyobb kérdőjel, mert bár most, ezen beszélgetésen nem látszott, de beszélni azért nagyon tudott, ha tudta miről kell. Avagy jóban volt a beszélgető partnerével. Jelen pillanatban egyik helyzet sem állt fent.
- A tavalyi junior világbajnokság és nem, csak én beszélem a nyelvet - válaszolt olaszul a kérdésre és nem tudta eldönteni, hogy Amarilla most azt hiszi, hogy kamuzott és teszteli, vagy csak jobban szeretett az anyanyelvén beszélni. Összekaparva azt a némi józan paraszti eszét, ami még volt végül az utóbbira szavazott. Ő is jobban szerette a japánt, mint az olaszt, de csak azért, mert az előbbi nyelven írni is tudott, az utóbbival ilyen téren komoly nehézségei voltak. De a beszéd jól ment neki, már-már anyanyelvi szinten.
- Milyen nap, mire készülsz :|? - nézett értetlenül a másik lányra. Úgy hitte tisztességesen közölte, nem megy vele edzésre és ő sem jöhet az övére. >w<

Karakterlap

Amarilla Bianchi

Quincy

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
9 500 / 15 000

Hozzászólások: 164

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 22 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sárga

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#ad7170 || #fcf7bd


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Termek
« Válasz #38 Dátum: 2017. Márc. 07, 17:52:40 »


Végighallgat, majd közli, hogy nem? De azt mondta, hogy nem nyíltak és idegen nem mehet oda. Még szerencse, hogy nem vagyok ismeretlen. Szóval mosolyogva konstatáltam, hogy akkor egészen nyugodtan mehetek majd oda.
Nem értettem, hogy mit nem gondolok komolyan? Volt, amit nem úgy mondtam? Félre mondtam volna valamit? Kicsit félre is fordítottam a fejemet. De elmagyarázta, hogy igazi műkorishoz ahhoz a korcsolyacipők nem valóak, amik nekem vannak. Azok biztos csak a kicsiknek van, mert ahogy említi nekem egy kezdőt kellene beszereznem.
- De az internetet hiába kapcsolom be, nem tudja megmondani, hogy a boltban, a kezemben lévő két korcsolya cipő közül éppen melyik a nekem való… Megvan! Gyere el velem, és vegyünk együtt korcsolya cipőt! Jó móka lesz! Ráadásul egy igazi profi fog nekem segíteni.
Teljesen belelkesedtem. Mert néha az internet is tud butaságot mondani, szóval így biztos lehetek abban, hogy jó korcsolya cipőt választok, mert egy vérprofi fog ebben segíteni. Teljes a boldogság.
Az mondjuk nem igaz szerintem, hogy semmit nem értek, de majd ezt bebizonyítom. De tényleg igaza van Tanbá szurkolásában.
- Jogos… Nem lenne ki fenyítsen minket… Na de! Mi lenne, ha tanulmányi kirándulás alcímleten kimennénk neked szurkolni a versenyre. Úgy az egész osztály! Én biztos készítek egy hatalmas táblát, ami a másik oldalról is tisztán olvasható. De nem elég, ha csak én vetem fel. Neked is súlykolnod kell majd belé. De akár nem csak a mi osztályunk, hanem az összes olyan osztály, ahol Tanbá tanít. Akkor mondhatnád, hogy az egész suli csak neked szurkol.
Frappánsabbnál frappánsabb gondolatfoszlányok jutnak az eszembe. Már-mar zsenisnek érzem magam.
- Akkor van egy titkos nyelvünk, amin majd beszélgethetünk, ha nem akarjuk, hogy Tanbá értse. De akkor más versenyző előtt ne, mert akkor ők értik. Rendben, mindenféleképpen utána olvasok és nézek. … Melyikre, vajon? Amikor együtt korizunk!
Válaszoltam teljesen egyértelműen és logikusan. Semmi olyan bizonytalanság nem volt bennem, mint egyesekben, mikor nem is tudják megfogalmazni azt, amit szeretnének kimondani. De én kimondtam és többször is jeleztem Yuna-nak, hogy én szeretnék vele korizni, sőt az ugrás tanítást is ki csikarom. Attól lejjebb nem is adhatom.



Karakterlap

Akiyama Haruo

Eltávozott karakterek

Shounen hero

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
9 000 / 15 000

Hozzászólások: 42

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 5 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#305D87 // #D7A980


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Termek
« Válasz #39 Dátum: 2017. Márc. 19, 00:11:03 »

Unalmas nap az iskolában. Egyik óra, a másik után, osztálytársak, tanárok. Különböző tantárgyak, tanterem, könyvek, testnevelés, mozgás. Annyiféle inger éri, hogy meg sem lehetne számolni, de igazából egyik sem ér el hozzá. Könnyedén pattannak le róla, anélkül, hogy tudatosodnának az elméjében. Ugyanis annak senki nem tudja megmondani, mit csináljon, és pontosan ezért szárnyal olyan szabadon, messze az unalmas, repetitív valóságon túl.
Az érzékelői viszont abban a pillanatban bekapcsolnak, amikor meghallja a kétségbeesett női hangot. Ebédszünet van, ő pedig a karee pan eszegetésével van elfoglalva, na meg a gondolataival. Viszont lehet valami különös abban a hanghordozásban, amikor valaki bajba kerül. Egy aprócska él a fojtott hangú visszautasításban, amire Haru füle annyira ki van élezve. Hallja az osztálytársát, ahogy túlságosan is erőszakosan próbálja meggyőzni a lány egy randiról. Sarokba van szorítva. Lassan nyúl a zsebébe, az iPodját veszi elő. A számok között válogatva egy régi klasszikus mellett marad meg, ez lesz a tökéletes. Csak az egyik fülére rakja fel a fejhallgatót, hogy hallja tovább a történéseket, miközben lassan feláll, és ijesztő mosoly kúszik ajkaira.
Tachibana éppen visszaérkezett a szomszéd padhoz, és megpróbált leülni, de ez Harut egyáltalán nem zavarta. Itt volt az ideje cselekedni, így mielőtt még Yuuna az útba kerülhetett volna, felállt. Zsebre tette két kezét, egyik lábát előrelendítette, és nemes egyszerűséggel rúgta neki a padot a srácnak. Követte az útját, pont derékmagasságban találta el, szorította őt a falhoz, és egyben az ablakhoz is. Haru pedig nem vette le a lábát a padról, hogy ne tudjon elmenekülni. Lehet, hogy közben megütötte Yuunát, vagy a lányt, akit éppen próbált megvédeni, de még nem tökéletes hős, járulékos veszteség. :/
  - A hölgy azt mondta, nem, ha jól hallottam -  jegyezte meg félmosollyal, majd megerősítésre várva, a rémült lányka felé pillantott. Nem tudta eldönteni, hogy a zaklatójától, vagy tőle van megszeppenve ennyire, de egy bólintást kicsikart magából. Ismét a srácra pillantott, aki lassan túltette magát a deréktáji fájdalmon, és felháborodottan nézett vissza rá.
“Sosem voltam erős. Nagy termetű. Magas. Na jó, igazából mindig is alacsony voltam, meg nyeszlett, beteges. Az elmúlt években kezdtem kicsit összeszedni magam. Némi izommal együtt egy kis önbizalom, és egy nagy talicska bátorság is ragadt rám. Sokan vakmerőségnek neveznék, amit csinálok. De mindig volt egy előnyöm ezekkel a seggfejekkel szemben. Mindig is én voltam a jófiú, és a főszereplő. No meg persze volt egy kisugárzásom, ami talán a lidérc lélekenergiából fakadt, ahonnan az erőmet nyertem. Vagy egyszerűen csak a személyiségemből.
Pontosan tudta, hogy nagyobb, erősebb nálam fizikailag. Mégis, amikor rápillantottam, láttam a szemeiben az elemi, őszinte félelmet.”

  - Mégis mit képzelsz, ki vagy te?! - kérdezte végül a srác, felháborodottan, miközben távolabb tolta a padot, hogy ne legyen a falhoz szorítva. Haru nem tudta teljesen visszatartani, de a következő mozdulatával már fel is lépett a padra, leguggolt, hogy a srác szemébe nézhessen. Kissé oldalra döntötte a fejét, és érezte, hogy ezzel a mozdulattal csak még jobban halálra ijesztette a másikat.
  - Megpróbálhatsz elpáholni, de egy dolgot ne felejts el - mosolygott rá, a lehető leginkább ijesztő módon, majd kicsit közelebb hajolt, hogy a folytatást suttogja. - A jó mindig legyőzi a rosszat -  fejezi be a mondatát, és abban a pillanatban a srác szitkozódás közepette futamodik meg. Azt ígéri, ezt még meg fogja bánni. Hát persze. Fáradt sóhajjal száll le a padról, és törölgeti meg kicsit a tenyerével, hogy cipőjének nyomait eltüntesse onnan.
  - Már megint ez a sablonos forgatókönyv, huh? - gondolkozik el hangosan, miközben kezeit zsebre dugja, és kikapcsolja az iPodon a számot, úgy érzi, egyelőre nem lesz már szüksége ilyen menő aláfestésre… egyelőre. Mégis pontosan tudja, mi lesz ennek a folytatása.

Karakterlap

Tachibana Yuuna

Ember

*

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
31 000 / 45 000

Hozzászólások: 126

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 21 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Pink

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"A question that sometimes drives me hazy: am I or are the others crazy?"

Post szín:
#FF4C74


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Termek
« Válasz #40 Dátum: 2017. Márc. 19, 00:24:17 »

Borzalmas napnak indult, olyan napnak, amit szíve szerint kihagyott volna, hiszen ez egy fontos nap volt, egy matematika dolgozat napja. Egyik ádáz ellensége, a matek tanár tervelte ki ezt ellene. Rá - mármint a tanárra - legalább annyira mérges volt, mint a maradi igazgatóra, akinek köszönhetően dilidokihoz kellet járnia, pedig nem volt őrült, illetve a sál is zavarta - melege volt -, ami az utóbbi időben ruhatárának rendszeres részévé vált. Az pedig mind ezek után már mindegynek számított, hogy a reggel edzés - amit most inkább a kegyetlen és gusztustalan középkori kínzások széles tárházába is besorolt volna - után a sok esésnek köszönhetően egy jól látható kék-zöld folt kandikált ki a szoknyája alól és a térde is fájt. Nem nagyon, de egyszer-egyszer azért bele nyilallt egy éles fájdalom. Főleg ha lépcsőzőtt, vagy le akart ülni, esetleg felállni.
Magában az intézményben, meg amúgy se különösebben foglalkozott a világgal, annak ellenére sem, hogy társasággal volt. Egyszer-egyszer válaszolgatott, de inkább csak a folyosót, az instagramot és az üzeneteit fürkészte. Féltékeny már volt - még ha nem is legalizálta, hogy ez az az érzés -, viszont duplán féltékeny még sosem, így az igazán borzalmas napon még a két féltékenység tárgyának folyamatos, 45 perces szünetekkel tarkított ellenőrzése is lefoglalta. Így eshetett meg, hogy figyelme, ami így is minimálisra csökkent, ezen a napon nullával volt egyenlő.
Egyetlen egy dolog tudta kizökkenteni az üzenetek világából, méghozzá az, hogy a pad, amire le akarta tenni a telefonját, mielőtt helyet foglal eltűnt előle, kicsit megütve a fájós térdét. Ez utóbbi nem volt kellemes, azonban nem zavartatta magát, a fájdalmat már megszokta. Azonban a felett nem tudott napirendre térni, hogy a tollai és füzetei a földön hevertek >o<, egy kivételével, ami valami hatalmas csoda folytán nem esett le.
Yuuna a többiekkel ellentétben nem meglepve, vagy éppen megbotránkozva nézte a jelenetet. Nem foglalkoztatta, hogy az egyébként is halk, talán sokak által még különcnek tartott Akiyama éppen mit csinál. Vagyis nem, az nem foglalkoztatta, hogy a fiúval mit csinál, azt azonban - két üzenet között - összehúzott szemöldökkel figyelte, ahogy a srác rátapos a füzetére. Ez zavarta, határozottan :x. Az egyik legszebb füzete volt TwT. A jelenet végeztével várt, de Akiyama nem csinált mást, csak, mint aki jól végezte dolgát, visszaült a helyére. Ő pedig ott állt a sajátján… pad nélkül, szétszórt cuccokkal :|. Hirtelen nem tudta eldönteni, hogy mi tévő legyen, a kezében szorongatott telefont vágja a fiú fejéhez, vagy ő maga menjen oda. Végül rövid eszmefuttatást követően, melyben nem az iskola szabályzata colt a fő szempont, hanem az, hogy ha dobja telefonját az meg is sérülhet, arra jutott, hogy odamegy.
- Milyen könyvről beszélsz :o? - hallotta meg a fiú utolsó szavait, mikor a padjához lépett. Tényleg érdekelte a dolog, hiszen semmi ilyesmit nem látott nála, csak egy zene lejátszót. Almásat. A kíváncsiságát azonban most félre kellett tennie, nem azért jött, hogy kérdezgessen. Megrázta a fejét, hogy helyre kerüljenek a gondolatai, ha nem is az összes, mert ez lássuk be, mission impossibble lett volna, de legalább azok, amik a jelen szituációhoz kötődtek. - Takarítsd össze magad után a romjaidat >w< - mutatott a dolgaira és a padjára. Nem különösebben foglalkoztatta a tény, hogy a srác éppen most rúgott neki egy padot - az Ő padját! - az osztálytársuknak, ahogy az sem, hogy Akiyama egy fejjel volt nála magasabb. Ezek mind nem számítottak, nem érezte magát veszélyben. Nem volt itt esküdt ellensége, a gonosz, maradi igazgató, hogy leszidja az egyenruhája miatt, mely ma sem volt éppen tökéletes, ugyanis blézer helyett egy rózsaszín, nyúlfüles felső volt rajta és téli sál, tavasz elején :|. - Illetve jössz nekem egy füzettel, de ugyanolyannal, mint amit tönkre tettél :S - tette még hozzá, ahogy a padja irányába nézett és meglátta az összetaposott, és kissé kitépődött papírokat.
« Utoljára szerkesztve: 2017. Márc. 19, 02:05:58 írta Tachibana Yuuna »

Karakterlap

Tachibana Yuuna

Ember

*

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
31 000 / 45 000

Hozzászólások: 126

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 21 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Pink

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"A question that sometimes drives me hazy: am I or are the others crazy?"

Post szín:
#FF4C74


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Termek
« Válasz #41 Dátum: 2017. Márc. 19, 20:09:42 »

Kezdte nagyon úgy érezni, hogy ez a beszélgetés, nem vezet sehová. Rá kellett jönnie, hogy Amarilla még nála is értetlenebb volt :S. Ami pedig egy újabb szintlépésnek számított nála. Hiszen ő, egy-egy tisztább pillanatában tudta magáról, hogy furcsán, avagy nem társadalom normáinak megfelelően viselkedik - attól függetlenül, hogy ezt így, olyan kétezer év múlva se tudta volna megfogalmazni. Azonban most, ahogy így Amarillára nézett nem volt benne biztos, hogy a lány is így vélekedik magáról, mi több, már-már biztos volt benne, hogy mindent, de tényleg mindent, amit korábban mondott komolyan gondolt >w<.
- Tényleg ilyen buta vagy  >o<? - tette fel végül a kérdést, ami motoszkált benne már egy ideje. Lehetett volna kedvesebb is, de… de nem vette be a kedvesesség tablettát, vagy ha mégis, már akkor elmúlt a hatása Amarillával szemben, mikor megtudta, hogy az Niichan osztályába jár. Ez már alapvetően főbenjáró bűn volt :x! - A neten csak a márkákat nézd meg, hogy milyen modell kell neked és hogy árban melyiket engedhetitek meg magatoknak, a boltban a lábadra mérik és hasonlók. És… nemrég törtem be az új korcsolyámat, minek vennék újat :S? - megint csak nem értette a lány logikáját pedig minden, de tényleg minden használatba vehető agysejtével próbálkozott, de semmi eredményre nem jutott, így tehát engedte, hadd menjen.
A szurkolós ötletet hallgatva rájött, Amarillának nem különösebben jött át a problémája miben léte, bár eljutott arra a pontra, hogy ezen meg sem lepődött, kezdte úgy kezelni ezt az egész szituációt, mint valami furcsa álmot. Jó, rémálomnak azért nem nevezte volna, a szörnybogaras, véres, ismeretlen gyilkolósnál rosszabb igazából semmi sem lehetett, de a legfurcsább álom díjáért meg versenyezhetett. Vagyis versenyezhetett volna, ha Yuuna álmodik, de nem álmodott, ez a valóság volt.
- Nem akarom, hogy mindenki nekem szurkoljon, így is vannak szurkolóim ^-^ - azt nem mondta, hogy pont elég, mert szurkolókból és rajongókból sosem volt elég, azonban azt határozottan nem akarta, hogy az iskoláját kicsődítsék egy versenyére. Járt ő a folyosókon szünetekben, nem akarta tudni, hogy azok a diákok mit művelnének, vagy éppen hogyan viselkednének. Nem, azt a szégyen nem élte volna túl >w<. - De te ki jöhetsz, ha szeretnél - vonta meg a vállát, mert hát szurkolókból sosem elég :roll:. És bár Amarilla sem volt teljesen normális, Yuuna róla azért mégse gondolta, hogy nem oda illően viselkedne >_<. Vagyis… inkább reménykedett ebben, de egy kellemetlen szurkoló még mindig jobb volt, mint egy iskolányi.
- Miért kéne Niichan előtt úgy beszélgetni, hogy nem érti :o? - meg egyáltalán miről beszélgetne ő Amarillával, és miért pont a bátyja előtt. Egyszerűen bárhogy is puzzlezott az emberekkel az agyában, sehogy sem tudott olyan szituációt kreálni, ahol ők hárman egy helységben vannak. Legalábbis olyat nem, ami nem veszélyezteti Amarilla testi épségét :S. Így tehát úgy döntött, hogy ez egy nyelvbotlás volt a lány részéről, melyet jobb, ha mind a kettejük érdekében elfelejt.
- Majd akkor korizunk együtt, ha megtanultál forogni és hátrafelé menni és szereztél egy korcsolyának nevezhető korcsolyát, amivel fel is engednek egy tisztességes jégre :3 - nézett a lányra. Rájött, hogy a nemmel semmire sem megy, láthatóan a lány nem értette a szót :/, amit annak a számlájára írt fel, hogy a szülei biztos elfelejtették neki megtanítani. Még mondott volna valamit, bár nem biztos, hogy túl kedveset, azonban ez volt Amarilla szerencse napja, ugyanis megszólalt a csengő, mert az óra kezdetét jelezte. Erre Yuuna unottan, egy sóhaj kíséretében nézett a telefonjára és valóban, mennie kellett órára >w<.
- Hát akkor, hello ^^” - intett gyorsan a lánynak, majd se szó, se beszéd el is iszkolt onnan, abban a reményben, hogy még a tanár előtt be tud vetődni a terembe, illetve, hogy Amarilla semmit sem gondolt komolyan és talán, de csak talán nem keresi többet. Hiú, hiú ábrándok voltak ezek a részéről :S.

// Köszönöm a játékot  :333!//

Karakterlap

Akiyama Haruo

Eltávozott karakterek

Shounen hero

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
9 000 / 15 000

Hozzászólások: 42

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 5 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#305D87 // #D7A980


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Termek
« Válasz #42 Dátum: 2017. Márc. 26, 16:42:51 »

Nem biztos, hogy megfelelően reagálta le a helyzetet. Na jó, lehet, hogy picikét túlreagálta a dolgot, és igazából a kérdéses lányka több félelmet mutatott, mintsem hálát. Sóhajtva rázza meg a fejét, és dugja zsebre kezeit. Még mindig nem érti meg senki azt a jó dolgot, amit a világgal művel, úgyhogy tovább kell keresnie azt a csatornát, amin keresztül eljut ez a többiekhez is. :S Bár igazából tökre jól megvan egyedül a saját kis világában, nem kell emiatt aggódnia. Csak néha, nos, jól esne neki egy kis elismerés, de… igazi hős révén nem ezért csinálja, csak azért, hogy ő minden este nyugodtan hajthassa le fejét a párnájára. Azzal a tudattal, hogy ma is tett valamit, egy-egy apró dolgot, amitől jobb hely lett ez a világ. ^-^
Amikor azonban Yuuna óvatlanul visszakérdez a senkinek sem szánt félmondatra, lelkesedés csillan a szemében, hogy végre előadhatja csodás elméleteit.
  – Csak nézd meg, fülét-farkát behúzva menekül – mondja, miközben az előbbi srác útját követi fejével és tekintetével.  – Tipikus sablonos antagonista. Egyedül meg van szeppenve, de biztos vagyok benne, hogy az egyik banda talpnyalója, és úgy gondolják, majd megmutatják nekem. Mert ha többen jönnek, akkor biztos nem fognak egyből a gatyájukba csinálni. Csak, hogy még kicsit sablonosabbak legyenek, megvárnak iskola után, hogy jól megtanítsák, ki itt az úr, nem az első alkalom volt, hogy gondot okoztam nekik. Annyira kiszámíthatók… tsumaranai* – sóhajtja, befejezve az aprócska monológját. Jó, lehet, hogy kicsit túlzásba esik, na meg szeret végletekben gondolkodni… sőt, gyakran kiszínezni a történeteit, de néha be szoktak neki jönni az efféle jóslások. Az egyetlen, ami tényleg zavarja ebben, az, hogy az erkölcsi értékei nem engedik, hogy a fullbringer képességeit ténylegesen használja emberek ellen. Olyan lenne, mint egy nőt, vagy egy kisgyereket, netán egy szívbeteget megverni… ahaha! Talán tényleg kicsit meg kellene kóstoltatnia velük a saját gyógyszerüket. Már éppen azon kezd el fantáziálni, mit fog kezdeni a helyzettel, amikor Yuuna kérdése zökkenti ki a morfondírozásból. A kérésre pedig egy „Are u serious, gurl?” fejet vág, és fintorog egyet.
  – Gome – mondja végül, mindenféle sajnálat nélkül, a lehető legkevésbé formális módon, majd egy hanyag mozdulattal visszahúzza az asztalt a helyére, felveszi a földről a leesett dolgokat. Valahol igaza van, ő rúgta el az asztalt, de legalább olyan fancsali képpel és láthatóan nulla lelkesedéssel pakolja a dolgokat, mint amikor egy kisgyereket rákényszerítenek arra, hogy rakjon rendet a szobájában. Ordít róla az undor, de azért megcsinálja, sőt, még a füzetet is leporolja. Csakhogy Yuuna nem úgy gondolja, hogy ez így jó lesz, úgyhogy Haru sóhajt egyet, nemes egyszerűséggel tépi ki a sérült lapokat, és bicskanyitogató mosollyal tolja közelebb a lányhoz az asztalon.
  – Tessék, olyan, mint az új – bólint is a megállapításához, mert szerinte ez tényleg tökéletesen rendben van. A rendet tekintve tipikus tinédzser fiú, még ez a minimális rendrakás is szinte fizikai fájdalmat vált ki belőle, de hát a hölgyekkel kedvesnek kell lenni, vagy legalábbis némileg illedelmesnek, főleg, ha nem szeretné, hogy még ennél is rosszabb véleménnyel legyenek róla. :/ A kitépett lapokat pedig összegyűri, és egészen ügyesen, távolról bedobja a tanterem végében lévő szemetesbe.
  – Á, te vagy Tachibana, igaz? – kérdi, miután csupán egy éve járnak egy osztályba, hova tovább, egymás mellett is ülnek. Körülbelül ennyire foglalkozott a közösségbe való beilleszkedéssel, vagy éppen úgy az osztállyal általánosságban… vagy magával az iskola intézményével. Egyértelműen csak akkor tudott neki bármit is jelenteni, ha azt is egy borzasztó kompetitív játékká varázsolva átalakította olyasmire, ami beleillik a saját, furcsa kis világába.
  – Nemrég felbosszantottam a senseit, úgyhogy büntetésképpen korrepetálnom kell téged matematikából – mondja komolyan, egy bólintás kíséretében, miközben összefonja karjait a mellkasán. Igen, meg van győződve róla, hogy ez a tökéletes időpont ezzel előállni.

* unalmas, értelmetlen, meh :/

Karakterlap

Tachibana Yuuna

Ember

*

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
31 000 / 45 000

Hozzászólások: 126

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 21 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Pink

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"A question that sometimes drives me hazy: am I or are the others crazy?"

Post szín:
#FF4C74


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Termek
« Válasz #43 Dátum: 2017. Márc. 26, 20:59:43 »

Csak aprókat bólint Haruo monológja közben. Figyelt ő, ám gondolatai nem a mondandó köré csoportosultak első sorban, hanem arra próbált rájönni, hogy most hülyének nézik és szórakoznak-e vele, vagy sem, ugyanis bár nem nevezhető nagy otakunak mégis csak japán volt. Ez ennyit tett, hogy életében látott már animét és pár manga is a kezébe akadt - és titok ugyan, de pár otome game is megfordult a laptopján -, szóval értette miről beszél srác, csak sokkal inkább tűnt úgy, mintha egy ilyen műről és annak cselekményéről áradozna nem pedig arról, ami történni fog.
- Értem, de… ha tudod, hogy így lesz, akkor miért lökted neki a padomat :o? - kérdezett, mert nem értette, hogy Akiyama miért bántott valakit, ha tudta, hogy utána őt fogják bántani. - Szabad neked egyáltalán verekedni :/? - nézett furcsán a fiúra, akivel eddig ugyan még két szót sem beszélt, de az rémlett neki, hogy valami baja van, talán valami szervével, de a részletekre -meg igazándiból a konkrétumkora - nem emlékezett, pedig az osztályfőnökük biztos mondta és ő figyelt is, csak a telefonjára minden bizonnyal jobban.
A bocsánatkérés nem volt túl őszinte, de ez nem különösebben érdekelte, nem azért ment oda, nem az kellett neki. Ő azt szerette volna, hogy Haruo szedje össze a dolgait, és tegye helyre a padját, amit meg is csinált ^-^, így tehát elégedetten állt és nézte a történéseket. Legalábbis addig, míg a tönkretett füzethez nem értek, ott nem éppen azt a hozzáállást kapta, mint amire számított. Ahelyett, hogy Akiyama megkérdezte volna, hogy hol vette, esetleg felajánlotta volna az árát, csak kitépte a rossz lapokat, majd odatette elé.
- De az elejét is összegyűrted :S - mutatott a borítóra, melyen tagadhatatlanul gyűrődés nyomai voltak felfedezhetőek. - Szóval egy újat szeretnék ^.^ - mosolygott, miközben a padjára támaszkodott és kicsit közelebb hajolt a fiúhoz. A mozdulatban semmi hátsószándék nem volt, inkább a kérését próbálta nyomatékosítani vele, hogy ne olyan legyen, mint az új, hanem konkrétan ÚJ legyen, minden lapjában. Az pedig, hogy Haru lásson bármit is, ami egy fiúnak tetszhet, lehetetlen volt, két okból is. Az egyik, hogy Yuuna az A kosarasok táborát erősítette és push uppot sem hordott,  a másik pedig a felsője, mely teljesen fel volt húzva, ezzel megakadályozva azt a kis belátást is, ami az ő méretei biztosítottak volna.
- Igen én vagyok, miért ^o^? - egyenesedett fel végül, mert kezdett kényelmetlen lenni a „fenyegető” testtartás, valamint fel kellett készülnie a folytatásra. Mikor ilyeneket kérdeztek tőle és igennel válaszolt a következő kérdés az volt, hogy ő Niichan rokona-e, így tehát már várta is az új szituációt, hiszen fiúnak - meg isten igazából még senkinek se, de ez titok - támadt neki a bátyja miatt. Azonban nem azt kapta, amire számított, kicsit sem. A mondatok elhangzása után úgy pislogott a fiúra, mint aki nem ért japánul, így azt sem fogta fel, amit neki mondtak. Pedig minden szó és azoknak jelentése eljutott a tudatáig, de nem tetszettek neki, nagyon nem :/. Úgy festett, hogy második számú esküdt ellensége a matektanár - aki nagyon pályázott az igazgató első helyére - keresztbe kíván neki tenni úgy, hogy egy másik osztálytársát küldi harcba maga helyett. A gyáva mindenit :x!
- Köszi ^w^, de 1.85-re állok matematikából, ami már kettes és az év végi vizsgán is sikerülni fog így - legalábbis bízott ebben az eshetőségben -, szóval nem különösebben érzem szükségét és gondolom neked is van jobb dolog délutánonként - próbált véletlenül sem burkolva utalni arra, hogy neki se kedve, sem pedig ideje arra, hogy a dohos iskolában, vagy annak bármely kevésbé dohosabb részén az általa legutáltabb tárggyal foglalkozzon. Csak reménykedni tudott abban, hogy Haruo is osztja a véleményét és nem ragaszkodik olyan nagyon a korrepetálásokhoz. Ha mégis, akkor nagyon, nagyon gyorsan ki kellett találnia valamit, amivel eltántorítja ezzel a céljától >o<. 

Karakterlap

Amarilla Bianchi

Quincy

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
9 500 / 15 000

Hozzászólások: 164

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 22 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sárga

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#ad7170 || #fcf7bd


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Termek
« Válasz #44 Dátum: 2017. Márc. 28, 19:16:16 »


Írói kérdésére, ehhez hasonlóan figyelmeztetés nélkül hagytam. Maga sem gondolta komoly kérdésnek. A márkát sem tudom csak úgy kikeresni, ha nem mondja meg, hogy melyik a jó…
- Boltba is lehet márkásat nézni. De hiába nézek ki egy jót, ha nem tudom melyik a jó. … Akkor csak nekem veszünk. Délután ráérsz? Mehetnénk ma is, ha nem kapok büntit.
Nem tudom, hogy ráér-e, ezért kérdezek rá. Remélem, addig pedig nem kapok még több plusz büntifeladatot. Mindenféleképpen szuper lenne, ráadásul még jobban összebarátkozhatunk.
Azt mondja, van elég szurkolója, szóval nem fogja meggyőzni Tambát, hogy vigye ki az egész osztályt, viszont nem bánná, ha én kimennék. Ettől röpködök, egy széles mosollyal tükrözve kintre.
- Ha olyat beszélünk, amit nem kellene a fülére kötni.
Válaszoltam nemes egyszerűséggel. Mert igazán magától is tudhatná, hogy miért találták ki a titkos jelbeszédet és a titokírást. Pont azért jó, ha esetleg úgy alakult, akkor olyan nyelven beszélhessünk nyugodtan, amit rajtunk kívül nagy valószínűséggel más nem ért. Nem tudhassuk mikor lesz rá szükségünk.
- Hátramenet és forgás, amihez kell az új kori. Világos! … De honnan tudom, hogy a jég tisztességes?
El is fordítottam a fejemet, mert tényleg olyanról még nem hallottam, hogy a jég tisztességtelen lenne. Van havas, ami egyben koszos, tükör jég, friss jég, beszakadt jég, de hogy tisztességtelen lenne. Mivel pedig nem tudom, hogy az milyen, így a tisztességestől sem tudom megkülönböztetni…
- Már alig várom, hogy megtaníts ugrani, de legfőképpen, hogy együtt korizzunk.
Mosolygok rá hatalmas vigyorral, és teljesen izgalomba jövök, mikor csak rá gondolok. Egy igazi hírességgel beszélgethetek és még együtt is fogunk korizni. Ez igazán nagydolog. Azonban boldogságomból a csengő ébreszt fel. Ilyen végképp nincsen. Ez annak a jele, hogy Yuna-nak is vissza kell mennie a terembe. Ezért el is köszön tőlem. Egy gyors "Szia!"-t még sikerült utána szólnom, mert olyan gyorsan ment vissza a termébe, hogy azt a bizonyos gyalogkakukk is megirigyelte volna. Azonban nem tudtam elkérni a telefonszámát. Sebaj, esetleg átmegyek hozzá, vagy Tanbától elkérem.


☸  ✱ VÉGE ✱  ☸
Köszönöm szépen a játékot!