Szerző Téma: Termek  (Megtekintve 4128 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Toa Konorama

Árva

Ember

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 58

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 9 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Kék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#4469FF #77C8FF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Termek
« Válasz #60 Dátum: 2018. Jan. 13, 21:37:52 »
Váratlan bajkeverő
Maki-chan nem nagyon igényli a segítségemet, legalább is a válaszából erre engedek következtetni. Vagy talán valami rosszat mondtam volna? Abszolút nem értem vajon még is hol kezelhettem rosszul az egészet? Biztos bennem van a hiba amiért nem nagyon veszem észre az olyan apró jeleket, amiből kitudnám következtetni. Aminak ez, hogy megy egyáltalán? Annyira nehéz egyszerűen megérteni az emberi kapcsolatokat! Számomra nagyon is bonyolult. Hirtelen arra leszek figyelmes, hogy amelyik könyvet éppen visszaraktam a polcra Maki-chan hirtelen levette. Elkezdtem elpirulni. Kifigyelte, hogy melyik könyvet is láttam éppen? Ráadásul meg is találja az adott oldalt? Jézusom! Most mit csináljak? Egyáltalán miért csinálja ezt a fiú? Miért kérdez ilyesmiket? Egyáltalán hogyan kéne hozzáállnom most ehhez a helyzethez?!
- I…izé…..én….
Elkezdek hebegni habogni. Nem tudom ilyenkor mit is kéne csinálnom egyáltalán reagálnom. Ez annyira, de annyira kínos! Erőt kéne vennem magamon, de annyira görcsbe rándult hirtelen a gyomrom, hogy egyszerűen egy szót nem tudok kinyögni nem, hogy egy egész mondatot! Muszáj most határozottnak lennem. Meg kell mondanom a fiúnak, hogy amit most csinál az nagyon rossz! Senpaiként kötelességem lenne jó példát mutatni! Igen! Most kell a tettek mezejére lépnem!
- Maki-chan… kérlek szépen tedd vissza a könyvet, ahol találtad. Megértem, ha nagyon kíváncsi vagy, de… nem helyén való másokat zavarba hozni. Amúgy meg nem vagyok albínó. Tudom furcsa a fehér színű hajam, de biztosíthatlak nem vagyok albínó. Maximum… félig japán és arab származású vagyok, de nem albínó érted?
Próbálom a lehető legjobban kezelni az egészet, de az arcomon biztos most nagyon látszik mennyire zavarba jöttem amint meglátom a képet. Egyszerűen nem értem, még is hogy gondolja ezt Maki-chan? Miért csinálja? Egyáltalán direkt teszi vagy esetleg csak véletlen? Nem tudok kiigazodni a fiún! Egyszerűen nem értem miért cselekszik úgy ahogy!
- Most fontosabb a leckéd nem igaz? Szóval én azt tanácsolom inkább foglalkozz most a leckével. Szívesen társalgok veled nem arról van szó, de nem helyes, amit csinálsz. Szóval felteszem még egyszer a kérdésemet. Szeretnéd, hogy segítsek a leckéden? Valamit nem értesz?
Próbálom valahogy elterelni a témát és hatni rá, hogy amit most csinál az nem helyén való. Nem ordíthatom le, eleve ez nem is az én stílusom lenne egyszerűen igyekszem elmagyarázni, hogy nem helyes, amit csinál. A fehér hajam miatt valahogy éreztem hasonló kérdést fogok kapni, de azért ez egy kissé meredek volt a részéről. Mindenesetre nem hibáztatom érte.
- Megtennéd, hogy visszarakod a könyvet a helyére? Szépen kérlek!
Remélem megteszi amire kérem, mert ez nekem kezd egyre jobban kínos lenni és nem igen szeretném itt hagyni szegényt, de ha tovább csinálja én valószínűleg félelmemben már elslisszolok innen valószínűleg.

Karakterlap

Maki Shinobu

Ember

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 13

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:

#EE3423


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Termek
« Válasz #61 Dátum: 2018. Jan. 14, 16:39:15 »
Váratlan bajkeverő

Tudhattam volna, hogy egy kicsit elvetettem a sulykot, de már késő volt ezen rágódni. Túlságosan rámenős voltam, tudtam, kezdtem pocsékul érezni magam a meggondolatlanságom miatt. Jobban tennéd, ha most egy időre befognád, Monkey, ha tovább nyomulsz elcseszhetsz egy potenciális kapcsolatot, mondogattam magamnak hidegen, aminek végül az lett az eredménye, hogy teljesen elment a kedvem a további kérdezősködéstől. Nem kell siettetni, majd minden megy a maga útján, bár tudtam, ismertem ezt az igazságot, még be kellett vésnem a lelkembe. Kétségtelen, belegondolni a zavarába mókás volt, de a következményei már korántsem voltak annyira viccesek. Ki kell nőnöm a butaságot. A logikus felem egyszerűen megrázta volna a fejét egy nagy sóhajtást követően, jó okkal, de nem volt megkülönböztetve, így csak utólag sírtam magamban miatta.
- Maki-chan… kérlek szépen tedd vissza a könyvet, ahol találtad. Megértem, ha nagyon kíváncsi vagy, de… nem helyén való másokat zavarba hozni. Amúgy meg nem vagyok albínó. Tudom furcsa a fehér színű hajam, de biztosíthatlak nem vagyok albínó. Maximum… félig japán és arab származású vagyok, de nem albínó érted?
…Most fontosabb a leckéd nem igaz? Szóval én azt tanácsolom inkább foglalkozz most a leckével. Szívesen társalgok veled nem arról van szó, de nem helyes, amit csinálsz. Szóval felteszem még egyszer a kérdésemet. Szeretnéd, hogy segítsek a leckéden? Valamit nem értesz? Megtennéd, hogy visszarakod a könyvet a helyére? Szépen kérlek!
Teljesen megértettem, elindultam a könyvvel a polc felé.
Ühüm, szóval ezzel született, de nem albínó, ritka eset.
Kuss.
Félig japán, félig arab?
Hagyd már abba.
Visszatettem a könyvet, majd visszaindultam.
Leckék?
Már kész vannak, azért volt alkalmad megcsinálni.
Zavarba hoztam, pocsék érzés, valszeg azért, mert nem reagált rá annyira jól, mint amilyenre vártam. Oké, esetleg le is léphetnék, futott át az agyamon, már így is kissé kínossá vált az infantilis viselkedésem. Talán tényleg jobban járnék vele, vagy akár maradhatnék is egy kicsit, bocsánatot kérhetnék, megejthetnék pár normálisabb kérdést, aztán tényleg haza mehetnék. Későre jár, nem? Kifogás, csak barátkozni akarsz. Kis szeretethiányos. Oké, kezdjük.
- Toa-senpai, elnézést kérek a hálátlanságomért és a gyerekes viselkedésemért. A leckéimmel már megvoltam, mikor a könyvvel szórakoztam, de köszönöm a kedvességét.
Felcsaptam a vállaimra a táskámat, miután fölegyenesedtem a meghajlásból.
- Még egy kérdés mielőtt elmennék. A lépcsőn kérdezett a hobbijaimról, igazából tényleg szeretek olvasni, de ezenkívül számos más dolgot szoktam csinálni, bőségzavarom volt. Önnek van valamilyen fontos hobbija?
Keményen néztem, nem agresszívan, nem durván, csak koncentráltan. Figyeltem.

Karakterlap

Toa Konorama

Árva

Ember

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 58

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 9 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Kék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#4469FF #77C8FF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Termek
« Válasz #62 Dátum: 2018. Jan. 16, 15:12:21 »
Váratlan bajkeverő

Szerencsére megérti a kérésemet, bár igaz többször kellet megkérnem rá szólnom, de végül visszarakja a könyvet a helyére. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy miért csinálta? Szórakozni akart velem vagy esetleg ez egy új fajta csíny, amiről még életembe nem hallottam? Ennyire más a fiatalabb korosztály gondolkodása? Esetleg velem van a baj? Túlságosan bonyolult ez nekem. Hiába próbálom megérteni mindig zsákutcába kerülök. Ami biztos eltudná magyarázni ezt érthetőbben, bár ahogyan ismerem biztos erő teljesebben szolt volna Maki-chanra mint én. Szerencséje van a fiúnak, hogy engem talált meg és nem nálam szigorúbb esetleg keményebb kötésű leányzót, aki jóval határozottabb nálam. Bele se merek gondolni miféle szidást kaphatott volna akkor az előbbi akciója miatt.
- Semmi baj csak legközelebb ne csinálj ilyet. Rendben? Nem helyes jegyezd meg jól, hogy ilyesmit nem szabad csinálni. Gondolj bele mi történt volna veled, ha esetleg egy agresszívabb lánnyal csináltad volna ezt? Bajod eshetett volna vagy még rosszabb. Meg ahogyan azt már mondtam nem helyes.
Jót akarok neki igazából. Megértem, hogy még fiatalabb, esetleg máshogyan gondolkodik ez valahol természetes is, de az iskolának vannak szabályai meg úgy általában nem szokás másokat kínos helyzetbe hozni. Legalább is azt hiszem. Mindenesetre örülök, hogy egyből észrevette és bocsánatot is kért. Viszont eléggé megkérdőjelezhető számomra, hogy mikor is mond akkor igazat? Előbb azt állította, hogy megakarja csinálni a leckéjét majd aztán kiderül, hogy amúgy rég végzett vele mikor a könyvel elkezdett szórakozni. Hihetetlen. Nem tudom ezt felfogni. Ezek szerint a hobbija leginkább a könyvek olvasása. Legalább végre válaszolt a kérdésemre, amit régebben feltettem. Miért nem válaszolt előbb mikor feltettem? Nem tudom megérteni.
- Értem… én maximum olvasok meg szoktam főzni, de nincs túl sok hobbim. Viszont, ha megbocsátasz akkor én… én most megyek. Nem szabad elkésnem. Majd később találkozunk. Ha kell segítség, akkor fent megtalálsz. Szia!
Még jó, hogy időbe kapcsolok hiszen tényleg sok idő eltelt így is. A nevelőimtől kapni fogok ám ha elmerek késni! Illedelmesen meghajolok egy kicsit ahogyan az illem diktálja, majd elindulok egyenesen a kijárat felé. Mit ne mondjak a napom vége fele egészen érdekesen alakult.


*Köszönöm a játékot! :) *

Karakterlap

Watanabe Yuusuke

Kapitány

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
35 500 / 45 000

Hozzászólások: 64

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 32 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Ninomiya Mitsuko - felesége

Post szín:
#0073e6


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Termek
« Válasz #63 Dátum: 2019. Márc. 12, 19:32:48 »
Gyönyörű szép ívben repül át az egyik szék a terem egyik végéből a másikba, majd törik ripityára a hollow csontszerű maszkján, mire a szörnyeteg dühösen felordít. Épp itt, Karakura kellős közepén, ráadásul egy iskolában kellett harcra kelnem a holow-al, bár nyilvánvalóan akkor sem harcoltunk volna máshol, ha szépen megkérem ezt az ösztönállatot. Alapvetően nem is emiatt érkeztem az Emberek Világába, hanem hogy vegyek valami szépen Kedvesemnek, akinek az utóbbi időben nagyon sokmindent köszönhetek. Többek között azt, hogy sötét napjaim után bátorított, törődött felem, ápolt, foglalkozott velem, s mellettem állt mindvégig, minek meglett a gyümölcse, hiszen néhány hét óta már nem csak egy rang nélküli tiszt voltam a nyolcadik osztagban Mitsuko felügyelete alatt, hanem újra ki lettem Kapitánynak. Persze ez sokkal inkább a kialakult sötét, háborús helyzet miatt következett be, semmint amiatt, mert én annyira rászolgáltam volna. Szükséghelyzet nyilván szükségmegoldást követelt, s én, mint ex-kapitány, pont kapóra jöttem a 46-ok tanácsának,hogy kitöltsék az egyik helyet a sok közül. Nem tagadom. Sok tiszt, hadnagy, még kapitány is eltűnt a nagy tisztogatások közepette, ami a háború alatt történt. Volt, aki csak nyomtalanul eltűnt, és sosem került elő, másokat holtan találtak, megint mások csak simán összeroppantak a súly és a megterhelés, az állandó háborúskodás, és stressz miatt. Háború van, kétségtelenül, ha tetszik, ha nem. Ezért is, még inkább hálás lehettem Feleségemnek, amiért kitartott mellettem, és az a legkevesebb, hogy ezután még jobban elkényeztetem, és a tenyeremen hordozom, elhalmozom minden jóval, amivel csak lehet. Sok mindent vásároltam neki, ám Soul Societyben nincsenek olyan szép, és kreatív dolgok, mint az emberek világában, így intéztem magamnak egy napra egy kis kilépőt, hogy beszerezhessem a szükséges dolgokat. Már csak az volt a gond, hogy fogalmam sincs, hogy hol kéne kezdenem, és egyeltalán mit vegyek. Akkor éreztem meg a hollow jelenlétét, és minden bizonnyal az is az enyém, mikor átértem a városba, s épp felvettem volna gigaimat. Nem volt mit tennem, kötelességemnek eleget téve el kellett indulnom, hogy megtisztítsam a hollow lelkét, s csak ezután jöhetett a bevásárlás. Ekkor, itt, egy középiskola területén találtam rá a szörnyetegre, amint, minden bizonnyal ártatlan, és gyanútlan ember gyerekek lelkére fájt a foga. Sikerült becsalnom egy terembe egy kis lélekenergia bontás segítségével, hisz azért egy kapitány szintű shinigami lélekenergiája bizonyosan nyálcsorgatóbb falat, mint egy átlagemberé.
Akárhogy is. Nem várt nehézségek adódtak. A hollow jóval erősebb volt, mint számítottam, s a tanterem kis mérete miatt nem tudtam kellő módon használni zanpakutuom, így jobbára ökölharcot vívok a szörnyeteggel, amiben meg nem vagyok túl jó. Azt meghagyom a tizenegyedik osztagnak..:S Shikait sem akartam bontani, hisz a senkaimon pecsét miatt erőm szinte töredékére csökkent, és egyébként sem volt alkalmas a környezet a shikai használatára.
A szörny persze nem vette észre, hogy amint eldobom a széket, nekiiramodok én is, és abban a pillanatban, amint csattan a fején az ülő alkalmatosság, teljes erőből beletérdelek a maszkjába, ami még így erősen hiányos hakuda és közelharci tudással is minden bizonnyal kellően fáj neki. Arra nem számítok, hogy elkezd hadonászni hatalmas mancsaival, így én is kapok egyet az arcomba, minek következtében visszarepülök a terem másik végébe, hátammal eltalálva a tanári asztalt, s ripityára törve azt. gyorsan feltápászkodok, nincs időm heverészni, majd letörlöm szám széléről a vért. Kezd már nagyon elegem lenni, bár úgy néz ki a szörnyetegnek is, mert megindul felém, és én is felé, s látszólag mindketten egy utolsó támadásra teszünk fel mindent. Mivel a terem közepén helyezkedem el, lehetőségem nyílik katanám használatára, amit villámgyors mozdulattal rántok elő a hollow felé ugrás közben, s vágom ketté a lidércet egyetlen suhintással. Oda sem nézek, tudom, hogy nyertem, hisz hallom, ahogy az ocsmányság elporlad, lelke megtisztul. Egy gonddal kevesebb.
A hirtelen beállt csöndben csengnek füleim, s körülnézve látom, hogy a terembe majdan belépők joggal feltételezhetik, hogy egy kisebb háború ment végbe a helyiségben. Mindenfelé papírok, néhány széttört bútor, székek, asztalok, szekrények felborulva, virágcserepek széttörve. Csoda, hogy egy ablak vagy ajtó sem ment tönkre. Elég nagy felfordulást okoztam, de nem volt mit tenni. Tettem, amit kellett. takarítani azonban nincs időm, és kedvem, sem, illetve nem is az én dolgom, majd az illetékesek elintézik, így jobb, ha csendben, angolosan távozom a tett színhelyéről, mert nem létezik, hogy nem hallotta meg senki a dübörgést. Noha már jóval tanítás után járt az idő, biztos lézengett még itt egy-két diák, délutáni klubok meg egyéb elfoglaltságok miatt.
Odalépek az ablakhoz, majd kinyitom, és felguggolok rá, hogy egy ugrással tűnjek el a második emeleti tanterem, illetve az iskola környékéről, ám ebben a pillanatban kinyílik az ajtó, s egy emberlány lép be rajta, s nem, nem káprázik a szemem, egyenesen rám néz, mintha látna. Nyilván képtelenség lenne, ha nem tudnám, hogy léteznek különleges, egyfajta médiumnak mondható emberek, akik látják nem csak a hollowokat, de a shinigamikat is. Pechemre pont egy ilyenbe futottam bele. Kínos. :|
- Öm....jó napot..? ^-^ - Nézek rá továbbra is az ablakban guggolva ugrásra készen. Gondolom...? Ugyan mit lehetne ilyenkor mondani....? Leginkább semmit.
« Utoljára szerkesztve: 2019. Márc. 18, 12:53:55 írta Watanabe Yuusuke »


Karakterlap

Tachibana Yuuna

Ember

*

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
31 000 / 45 000

Hozzászólások: 126

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 21 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Pink

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"A question that sometimes drives me hazy: am I or are the others crazy?"

Post szín:
#FF4C74


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Termek
« Válasz #64 Dátum: 2019. Márc. 13, 02:00:03 »
Határozott léptekkel haladt előre az iskola folyosóján, miközben be-be pillantgatott a termekbe. Nem botlott diákokba, sem most, sem pedig máskor, mikor ezt csinálta, mégis szüksége volt erre. Kényszercselekvés volt ez számára, hogy ne kelljen a gondolataival és azzal az kínzó és kitölthetetlennek tűnő ürességgel foglalkoznia, amit az utóbbi időben érzett. Nem szeretett és nem is akart erre gondolni, gondosan távol tartotta magát az októl. Megpróbált minden hozzáköthetőt kitörölni az életéből, még úgy is, hogy ez gyakorlatilag lehetetlen volt.
Ennek fényében tehát sokkal egyszerűbb volt számára belesüppedni a mindennapok adta rutinba és feladatokba. Tulajdonképpen - bár magának sem vallotta be -, de ezért vállalta el a Seitokai elnökének szerepét. Sok felelősséggel és kevés idővel járt és neki pont erre volt szüksége, valamire, ami elvonja a figyelmét. Az elnökség és az edzések pont elégnek bizonyultak erre a feladatra, általában. A mai nap délutánja azonban üresnek ígérkezett, az edzését a jégpályán keletkezett karbantartási vagy milyen okok miatt nem lehetett megtartani. Tehát egy szabad délután. Más talán örült volna ennek. Yuuna azonban nem, ő félt. Mi több, rettegett attól a pillanattól, mikor megérkezik a lakásba, ahol most lakott, lepihen a szobájában, egyedül marad és elöntik a kellemesebbnél kellemesebb gondolatok.
Megrázta a fejét és megdörzsölte a homlokát, elkezdett sajogni a feje.  Talán tovább is süllyedt volna a gondolatainak ingoványos mocsarában, ha nem hall meg valami furcsa hangot mintha…. valami eltört volna. Egy pillanatig azt hitte, hogy már hallucinál is, azonban a hang megismétlődött és még kísérete is volt. Ha nem lett volna lehetetlen, akkor azt mondta volna, hogy valakik élet-halál harcot vívnak a folyosó végén lévő tanteremben. Azonban az egészen biztos volt, hogy valakik vannak ott és történik valami. Valami egészen biztosan furcsa *o*! Ez pedig felvillanyozta, a kelleténél sokkal, de sokkal jobban. Nem szépítem, örült annak, hogy valakik végre a hangok alapján engedetlenkednek ő pedig a karszalagját lebegtetve intézkedhet és fontoskodhat, noha alapesetben ez elég távol állt tőle. Most se másra kellett neki, csak pillanatnyi figyelemelterelésre. Gyorsan, ám direkt hangosan - hogy felhívja magára a figyelmet - indult meg a terem felé. Az ajtó előtt megtorpant egy pillanatra, majd egy határozott mozdulattal nyitotta - mit nyitotta, inkább tépte - ki azt. Azonban arra, amit látott nem számított. Egy pillanatra benne is akadt a szó, ami ritka volt.
Ahogy a másodperc tört része alatt felületesen ugyan, de körülnézett a teremben meg kellett állapítania, hogy azt gyakorlatilag rommá verték. A padok nagy része szilánkos volt, a kaspók kettő vagy több részben hevertek szerteszét a földet pedig föld borította. Azonban mindössze egy ember volt ott, egy ősz hajú férfi, aki a szektások furcsa egyenruháját viselte és az ablakon akart kiugrani. Elmebeteg pszichopata. Ez volt Yuuna első gondolata, bár tulajdonképpen már maga tény is, hogy egy ilyen bonyolult szó eszébe jutott meglepőbbnek hathatott, mint maga a jelenet, amiben csöppent. Mindenesetre, a látottak alapján másra nem tudott gondolni, még akkor sem, ha a szó jelentéséről tulajdonképpen nem teljesen volt fogalma. Talán más, ezekkel a gondolatokkal csak becsukja az ajtót és tovább megy, mintha nem látott volna semmit, ő azonban nem volt „más”. Az állapota ellenére azért továbbra is Tachibana Yuuna maradt, akinek a veszélyérzete valamikor nagyon-nagyon régen meg szűnt létezni, az se kizárt, hogy soha nem is volt ilyenje. Végül összefonta maga előtt a karjait, szemöldöke pedig a magasba szökött.
- Hello, azt hiszem - biccentett kissé zavarban, nem igazán tudta az ilyen helyzetekben hogyan is illik pontosan viselkedni. - De... amúgy hová is szeretnél menni Owo? - kérdezte szemrebbenés nélkül, őszinte döbbenettel a férfitől, aki már csak ránézésre is idősebb volt, mint ő és éppen az ablakon keresztül akart távozni egy második emeleti teremből. No meg, továbbra is hitte, hogy elmebeteg pszichopata lehet. Mindenesetre a kérdés csak költői volt, ugyanis lehetőséget sem hagyott neki a válaszra úgy folytatta. - Szerinted ezt - mutatott körbe a szétzúzott termen - ki fogja rendbe rakni és kifizetni a károkat :/? A tanári kar, netalántán a diákok? Hát nem hiszem és fair se lenne, ha engem kérdezel. Szóval, ha most neki látsz a takarításnak, akkor pikk-pakk végzel is vele ^w^ - nézett továbbra is az ismeretlen férfire kedvesen, de ellentmondást nem tűrően. Ha a másik akár csak egy mozdulat erejéig megpróbált volna kifelé mozdulni, hogy meneküljön, akkor egészen biztosan utána magát, hogy elkapja. Az már egészen más kérdés, hogy esélye se lett volna. Ilyenekkel nem foglalkozott :x.
« Utoljára szerkesztve: 2019. Márc. 13, 02:25:54 írta Tachibana Yuuna »

Karakterlap

Watanabe Yuusuke

Kapitány

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
35 500 / 45 000

Hozzászólások: 64

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 32 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Ninomiya Mitsuko - felesége

Post szín:
#0073e6


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Termek
« Válasz #65 Dátum: 2019. Márc. 18, 13:41:55 »

Még mindig meg tehetném, hogy egész egyszerűen nem veszek tudomást a szétvert tanterem ajtajában álló Leányzóról, sőt, igazából ezt kéne tennem, de nem érzem helyén valónak. A tény, hogy lát, azt jelenti, hogy egyfajta médium, erősebb lélekenergiával rendelkező ember, tehát ez azt jelenti, hogy ha shinigamikat talán eddig nem is, de hollowookat már biztos, hogy látott, és reményeim szerint tudja is, hogy mik azok, nem csak csúnya szörnyetegeknek képzeli őket. Kötelességemnek érzem, hogy maradjak egy kicsit, hogy legalább felvilágosítsam, bár nem lenne kötelező. Ilyenkor az a legelfogadottabb eljárás, hogy szépen lelépünk a tett helyszínéről, és ha nagy galibát okoztunk, majd a Gotei erre kiképzett különítményei megoldják a kialakult krízishelyzetet. Kár, hogy igazából pont az incidens után ért ide az Ember-Lány, mivel így nagyon megvédeni sem tudom magam, vagy bebizonyítani az igazam, hogy nem csak kedvtelésből vertem szét egy teljes tantermet, hanem néhány perccel ezelőtt itt még komoly élet-halál harc folyt. Akárhogy is, nyakig vagyok merülve a zavarosban épp, szóval meg kéne próbálni a lehető legjobb módon kijönni a helyzetből. De egyeltalán nem úgy, ahogy a Lány gondolja...csak nem gondolja, hogy majd egyedül fogom rendbe tenni ezt az egészet? Majd szépen kiküld a Seireitei egy speciális csapatot, akiknek ez a dolguk, azt el van intézve...
Már épp a nyelvemen van a csípős válasz, miszerint marhára hidegen hagy, hogy ki teszi rendbe a helyet, és fizeti k ia károkat, és a legkevésbé sem érdekel a diákok sorsa...igazából meg kéne köszönniük...
- Csak nem gondolod, hogy egyedül fogok itt rendet rakni? O.o - rosszul van ez össze rakva, vagy mi? Ez több órányi pakolgatás, meg rendrakás....- Hálásnak kéne lennetek. >.> Ha nem vagyok a környéken, ki tudja, hány ártatlan halt volna meg...>.> - morgom az orrom alatt, de nem ugrok ki az ablakon, pedig igencsak nagy a késztetés. Nem érek rá morális dolgokról vitatkozni kattant tinilányokkal...
Persze közben megpillantom a kaszalagját, amiből egyből levágom, hogy miért is ez a modor.
- Oh, ezer bocsánat, nem akartam megbántani, SENPAIIII~~~ - mosolygok tettetett negédességgel, miután rájövök, hogy a diákönkormányzat elnökével van dolgom. Az mán' valami! :o
Lassan megfordulok, s lelépek az ablakpárkányról a padlóra, egyenesen egy adag virágföldbe, ami egy széttört cserépből került oda, mikor széttörtem a hollow hátán. Persze megértem a Lánykát, elég kellemetlenül venné ki magát az ő szemszögéből, ha regnálása alatt ilyen történne az iskolában, és még a felelősöket sem találná meg. Elvégre elnök, vagy mi. Kicsit ciki lenne az igazgató előtt számot adni arról, hogy valaki, valahogy rommá vert egy tantermet, és Ő még csak a felelőst sem találta meg.
Ettől függetlenül biztos, hogy egyedül nem fogok itt takarítani, egyrészt, mert nem az én dolgom, másrészt, mert csak nem gondolja, hogy a Gotei egy kapitányát fogja itt ugráltatni...ez azért mégiscsak degradáló, még akkor is, ha nem feltétlen vagyok az a rigolyás szabálykövető, karót nyelt egyenruhakapitány.
Viszont, ha már így alakult, jobb lenne, ha felvenném a gigaimat, hogy elrejtsem a lélekenergiámat, mert az további hollowokat csalogathat ide, ami még több galibát okozna. Elég bajt okoznak így is, nem kell még több. Szóval kilépek a virágföld-kupacból, és szemrebbenés, vagy szégyenkezés, akármi nélkül, nemes egyszerűséggel "öltözök" át a pót-testembe, ezáltal elnyomva lélekenergiámat, hogy úgy tűnjek, mint egy teljesen átlagos ember. Az persze eszembe sem jut, hogy az előttem levő fiatal Lánynak valószínűleg halvány lila gőze sincs, hogy épp mit csinálok...
- Így-ni. - fejezem be elégedetten a procedúrát, immáron szinte teljesen emberként. Kék-fehér sportcipőt, kék farmert, illetve ugyancsak kék-fehér cipzáros, kapucnis pulcsit viselek ebben az alakomban, kék pólóval alatta, csak a teljesség kedvéért. 8)
- Egyébként a nevem Yuusuke. Akkor, segít, Senpai? - nézek rá kérdően, hogy ha már belerángatott ebbe, akkor elvárom, hogy valamennyit segítsen. Hisz az Ő érdeke is, hogy minél előbb rendet rakjunk, nem? Persze ettől még mindig itt hagyhatom, de egyelőre úgy döntök, hogy nem. Egyrészt, tényleg nem tartom etikusnak a történteket, noha továbbra sem az én gondom ez, másrészt pedig, az az igazság, hogy nem nagyon ismerem ki magam Karakurában, és fogalmam sincs, hogy merre kéne induljak, vagy hogy egyeltalán mit, és hol lehet venni, meg hogy úgy egyeltalán mit is vegyek a Feleségemnek. Ha másban nem is, talán ebben tud segíteni nekem a Lányka, hiszen Lány...Ők mindig tudják mi merre van...


Karakterlap

Tachibana Yuuna

Ember

*

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
31 000 / 45 000

Hozzászólások: 126

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 21 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Pink

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"A question that sometimes drives me hazy: am I or are the others crazy?"

Post szín:
#FF4C74


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Termek
« Válasz #66 Dátum: 2019. Ápr. 15, 20:41:54 »
Tipikus férfi :/. Pontosan ez volt az első gondolata, mikor az ablakon keresztül távozni készülő, furcsa alak visszakérdezett. Kuplerájt csinált, aztán nem érti, hogy miért is kellene rendet raknia? Tényleg annyira tipikus volt.
- Nem mondtam, hogy egyedül, csak hogy ne lépj le anélkül, hogy rendet raknál - sóhajtott. Valahogy, valami csoda - vagy tapasztalat - folytán sikerült annyira felmérnie a helyzetet, hogy rájöjjön: ha az egészet a férfire akarná testálni, akkor az egészen biztosan nem sikerülne neki. Arra, hogy mennyi mindentől védte meg őket inkább nem is mondott semmit, csak próbálta felvenni a lehető legjobb pókerarcát. Pedig nagyon, de nagyon kikívánkozott belőle, hogy senki sincs már az iskolában csak ők ketten és a portás. Arról nem is beszélve, hogy igen is voltak áldozatai. Székek, padok, virágok és felismerhetetlen törött dolgok. Szegények nem ilyen véget érdemeltek!
- Senpai OwO!? Hé,…hé… - kezdett el kissé felháborodottan és tiltakozva hadonászni a kezeivel. - Nem vagyok én 30 fölötti, hogy a senpaiod legyek. Nem kell direkt sértegetni TwT… - motyogta az orra alatt. Attól, hogy a diákönkormányzat elnökeként felhívta a figyelmét a rendrakásra, még igazán nem kellett volna gonosznak lennie vele TwT! Nii… vagyis az, akire mostanában igyekezett nem gondolni soha nem csinált ilyet. Még ha duzzogott is sohasem volt vele gonosz. Megrázta a fejét és vett egy mély levegőt. Tényleg nem akart arra a bizonyos személyre gondolni. Nem akarta hogy... tulajdonképpen semmit sem akart.
Mindenesetre úgy tűnt, a férfi elállt attól a tervétől, hogy takarítás nélkül elhagyja a helyszínt. Legalább ennyit sikerült elérnie :S. A semminél határozottan több volt. Mikor a másik számára ismeretlen módon a szektás egyenruháját leváltotta, valami vállalható ruhára, csak elismerően füttyentett egyet.
- Ezt a bűvészmutatványt meg lehet tanulni? Nagyon, nagyon jól tudnia jönni, ha majd egyszer megint versenyzem. A kűrruhákat nehéz felvenni ^-^ - beszélt úgy, mintha a férfi tudná kicsoda ő. Nem zavarta, hogy ez feltehetően nincs így, tulajdonképpen nem is gondolt semmi ilyesmire. Egyszerűen csak kimondta azt, ami a látottak alapján először eszébe jutott. Tényleg jó lett volna, ha ő is tud ilyet. Nem kellett volna közel harminc perceket szórakoznia az öltözőben egy-egy szűkebb, vagy testhezállóbb ruhájával. Bár koránt sem volt még biztos, hogy újra versenyezhet. De az edzője és az orvosa is bizakodók voltak e téren. Szeretett volna hinni nekik. Akkor legalább az életének egyik része ismét olyan lehetett volna, mint amilyennek normális esetben lennie kéne.
- Persze :o - válaszolt teljesen nyugodtan, miközben feltolta a blúzának ujját. - Oh… - gyorsan megtörölgette a kezét a szoknyájában, majd a férfi felé nyújtotta azt. Nem volt túl ázsiai lépés, de túlságosan is megszokta az évek folyamán, hogy így csinálja. Nagyon remélte, Yuuske nem fogja rossz néven venni >w>. - Watanabe….? Ez a családneve az edzőmnek is meg… mindegy ^^” - rázta meg a fejét. Erre még nem állt készen, sem gondolatban, sem pedig hangosan. Csak szépen, lassan. Lépésenként. - Egyébként Tachibana Yuuna vagyok, igazán örvendek, Yuusuke-san ^w^ - hívta szenvtelenül a keresztnevén a férfit. Ha a senpaia volt, akkor megtehette, a másiknak egy szava sem lehetett ellene ˘o˘!
- Rendben - csapta össze a tenyereit. - Akkor először szedjük össze az apró szerepeket és olyan törmelékeket, amiket a szemetesbe is lehet rakni - fogta meg azt. - Egyébként, mit csinálsz itt ilyenkor? - nézett Yuusuke-sanra, miközben kesztyűket is kerített maguknak a munkához.
« Utoljára szerkesztve: 2019. Ápr. 15, 20:44:08 írta Tachibana Yuuna »