Szerző Téma: Shima Eizo NJK  (Megtekintve 646 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Shima Eizo

Eltávozott karakterek

11. Osztag

*

Juuichibantai, 5. tiszt

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
11 000 / 15 000

Hozzászólások: 50

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 3 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
türkizkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Shima Eizo NJK
« Dátum: 2015. Febr. 16, 18:58:11 »
Pályázat: NJK
Név:  A kutya nem mondta meg a nevét, így lett a neve Shiro
Kaszt: kutya
Nem: kan
Kor: vak? *értetlenül néz*



Kinézet: Leginkább világosbarna színű, hosszú szőrű kölyökkutya, apró róka beütéssel.


Jellem: Úgy viselkedik, mint egy átlagos kutya. Szereti a száraz kajákat, és nem fél folytatni az ősi kutya-macska háborút sem. Fél a vértől, így inkább elmenekül egy sötét sarokba, majd összekuporodik, míg Eizo bácsi végez a dolgával. Az erőszaktól is fél, viszont ha a gazdi, vagy egy általa kedves személy esélyei bizonytalanok, akkor bátran előtör rejtekhelyéről, és megragadja a csúnya bácsi lábát, ezzel kimutatva, hogy bizony ő is egy nagy harcos. 8)  Sokat van együtt a gazdival, és Eizo gyakran magával is szokta cipelni, a számára kialakított belső zsebben, a kimondójában.


Különleges képességek: Képes kiszimatolni a lélekenergiákat (jobban, mint Eizo érzékei), és ezeket veszélyes, vagy barátságos kategóriába sorolni. Emellett képes szagminta segítségével nyomon követni embereket, viszont a sokat nyalogatott, és kiismert öllel rendelkező személyek esetében már nincs szüksége mintára. Az utóbbinak már csak a kommunikálás szabja határát, mert van, hogy szegény nem érti a feladatot. :P



Visszaemlékezés, az akadémia előtti időről
A többiek már javában mulattak a főszobában, nem is csoda, hiszen a napokban eléggé nagy fába vágtuk a fejszénket. Ezúttal nem vándor kereskedőket vettünk célba, és nem elégedtünk meg a rendszeres vám, és védelmi pénz behajtásokkal, most egy peremvidéken élő nemes urat raboltunk ki. A család szerencséjére nem voltak otthon, alaposan felmértük az őrség méretét, és a lehető leghatékonyabban sikerült eljutnunk a ház vagyonáig. Szinte gyerekjáték volt a vezetésemmel bevenni a rezidenciát, sehol sem egy shinigamihoz hasonló csodabogár őr. Többnyire csak pár újonc esett el közülünk, senkinek sem fognak hiányozni. Chh, és most nézzenek oda… alig pár nap telt el, és a banda pénzének felét máris elverték borra, szakéra, meg nőkre. Én az ilyesmikből mindig is kimaradtam, a pia a legsebezhetőbb pontom, az olyan nők meg nem érdekelnek, akik a pénzem miatt akarják mutogatni magukat. A társaimmal való jó pofizás is távol áll tőlem, a főnök csak bízza rám a vezetést, példát statuálok mindenki előtt, majd haza lódulok. Az egyik pillanatban kaparászást hallok a fakapu túloldaláról. Fogalmam sincs, hogy mi lehet az, így magamhoz ragadtam a katanámat, és miután ajtót nyitottam, rögtön kardot rántottam. Nagy meglepetésként ért, hogy csak egy nyüszítő kiskutya ül előttem, amint magam elé néztem.
- Te meg mit keresel itt? – kérdeztem tőle, mintha tudtam volna, hogy bármit is ért.
A kutya csak megbillentette fejét, majd heves farkcsóválásba kezdett, nem is érdekelte, hogy egy kard pengéje lebeg a feje felett.
 - Menj haza, nem hallod? Nyomás!
Továbbra sem akart tágítani, akárhogyan is próbáltam mérgesebbnek tűnni. Remegett az éjszakában, bizonyára fázott, és egy kicsit csapzott is volt, barna szemei ártatlanságtól ragyogtak. Nem hiszem el, nekem, aki csak egy lelketlen penge urának, megesett a szívem egy ilyen apróságon.
- Na jó, gyere, de ne csapj nekem zajt! – ezzel felvettem, és elrejtettem a felsőm alá, nehogy a többiek meglássák, és érzelgősnek tartsanak.
A kutya rögtön boldog lett, és nem tudta megállni, hogy ne köszönje meg egy „vakkantással” jóindulatomat.
- Nem meg mondtam, hogy csönd! – a kutya mintha át látott volna mogorva álarcom mögé, és látta volna, hogy nem lennék képes őt bántani.
Rögtön a szobám felé vettem az irányt, hogy elszállásolhassam valahol a csöppséget, és amint letettem a földre, rögtön célba vette magának a földre hányt szennyes kupacomat, „de legalább nem az ágyamat” gondoltam. Szereztem neki ennivalót, majd én is lepihentem, holnap majd kiteszem a szűrét.
Ez után arra ébredtem, hogy a pólóm ujját ráncigálja, majd kutyául beszél hozzám:
- Grrr… vak, vak! Grrr… vak, vak!
- Mi az? Hagyj már békén! – végül sikerült kiharcolnia, hogy felkeljek.
A kutya továbbra is nyugtalanul viselkedett, milyen igaz is, egy kicsit túl nagy a csend. Kinyitottam az ajtóm körülnézni, erre egy társam hullott az ölembe, akinek hátába több dobókést is szúrtak. Egy kicsi lehelet még volt benne, hogy eltántorogjon idáig, azonban törekvése arra, hogy figyelmeztessen, nem sokáig volt elég.
- Maradj itt, és bújj el! – fordultam a kutya felé, majd ő engedelmesen választott magának egy sarkot a szobámban.
Magammal vittem a katanámat is, majd a főterembe érve legyökerezett a lábam. Minden társam, beleértve a főnökömet is, holtan feküdtek a padlón, felettük pedig sötét ruhás, álarcot viselő alakok vizsgálódtak. Nem úgy tűnt, hogy ellenálltak volna a csatasorán, talán álmukban mészároltak volna le mindenkit?
- Hé, ott még él egy! – figyelmeztette a társait az egyik orvgyilkos, majd nem haboztak egyszerre támadni rám.
Chh, idővel én lettem a legjobb kardforgató a bandában, ezt mindenki jól tudta, és ez a képességem életveszélyben még tovább fokozódott, észre sem vettem, hogy az nap magasabb lélekerőt produkáltam az eddigieknél. Azonban még így is hibáztam, az utolsó lesből akart volna leszúrni, mire a kutya beleeresztette fogait a támadó bokájába, ezzel egy újabb esélyt adva nekem. Miután elmúlt a veszélyt, ismét felé fordultam:
- Chh, lehet, hogy te nem is vagy olyan haszna vehetetlen. Mi ketten jól meg lennék, nem gondolod? – kutya csak heves farkcsóválásokkal, és vakkantásokkal jelezte örömét. – Rendben, akkor adnom kellene neked egy nevet is… mit szólsz a Shiro-hoz? Igaz, hogy az fehéret jelent, te pedig inkább barna vagy, de most fehér leszel, mert én vagyok a parancsolód, höh. – a kutya erre már sajnálkozó nyüszítésbe kezdett. – Na jó, akkor csak társak leszünk, így már jobb? – majd Shiro rögtön vetült.
Ezután egy halálisten is felfedte magát, miután Shiro jelezte a jelenlétét, majd megkérte, hogy csatlakozzak az akadémiához, a nem rég látottak alapján.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Nov. 29, 17:59:03 írta Shima Eizo »

Karakterlap

Ichimaru Gin

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 62

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 4 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Shima Eizo NJK
« Válasz #1 Dátum: 2015. Febr. 16, 19:03:05 »
Üdvözlet, Shima-kun!
Kisebb elgépeléseken, elírásokon kívül nem vettem észre nagyobb hibákat, így az NJK pályázatodat ELFOGADOM! Készítsd el a karakterlapját a megfelelő topicban. További jó játékot!