~ Adatlap
Név: Cortez de Muerte
Nem: férfi
Kaszt: Arrancar
Szül. ideje: 1915
Kor: 100(23)
- Emberként: 23
- Lélekként: 74
~ Előtörténet
„Ki vagyok?”, „Honnan jöttem?”, „Hová tartok?”, „Miért élek?”, „Miért én?”, stb.
- Ezek azok a kérdések, melyek mindig ott vannak az ember fejében. Érted mire gondolok?
- Sajnálom nem értem.
- Nem? A macska rúgja meg! Ezt se tudod elképzelni? Nincsenek emlékeid?
- Sajnos nincsenek.
- Nincsenek? Rendben! Akkor egy példával magyarázom el és figyelj minden szavamra, mert ez a példa rólam szól. Arról, hogy „Honnan jöttem”, illetve „Hogy kerültem ide”.
Hátra dőlök a székemben, aztán kezdem el a mesémet:
- A húszas éveimet tapostam, ha jól emlékszem. Jó páran irigykedtek rám, amiért népszerű voltam a hölgyek körében. Ezért is utálom azokat az embereket, akik nem elég, hogy csak a külsőt nézik, de ha eleget isznak, azt hiszik, hogy bármit megtehetnek. Az egyik este hazafelé menet az egyik sikátorból lépett elő néhány ilyen hülye. Természetesen minden szó nélkül körbe vettek, és mielőtt bármit is tehettem volna az egyikük bátor módon hátulról ütött le. A következő emlékem az, hogy vérben fürödve fekszem a földön és csak néhány kérdés futott át az agyamon. Szerinted melyek lehettek azok?
- A korábbi kérdések?
- Így van! A korábban említettek. Miért én? Miért nekem kell meghalnom? És még néhány, de azokra már nem emlékszem. Ez után a következő emlékem, hogy repkedek a házak között, a mellkasomat fájdalom marja és négy-öt láncszem lóg ott. Persze halálom után se hagyott el balszerencsém. Miközben így lézengtem felfalt egy hollow, és én is azzá váltam. Miközben belőlem lakmározott ugyan azok a kérdések futottak át az agyamon. Miért mindig én? A kinézetemre már nem emlékszem, de a következő emlékem, amire emlékszem, az az, hogy Hueco Mundo-ban térek magamhoz és majd’ szétszakad a fejem, de ez a fájdalom néhány hét múlva elmúlt. A következő néhány évben saját fajtársaimra vadásztam, de nem frontálisan támadtam, hanem csapdába csaltam őket, vagy hátulról támadtam rájuk. Végül annyit ettem, hogy gillian-ná váltam. Nehéz volt megtartanom a személyiségemet. Miután már sikerült stabilizálnom magam újra csak ettem, de most már csak gillian-okat. Néhány hónap, vagy év múlva összementem. Körülbelül a magasságom két, két és fél, vagy három méter lehetett.
- Hogyan néztél ki akkor?
- Hogy hogy néztem ki?
- Igen.
- Mint egy humanoid kaméleon, tehát ember alakú kaméleon. De most már tényleg ne szólj közbe, mert mindjárt a végére érek amúgy is. Nos… Miután összementem, újra elkezdtem vadászkodni. Miután már nem tudtam az evéssel tovább fejlődni, hallgattam egy belső hangra, na meg a pletykákra és letörtem a maszkomat. Ennek hatására hatalmas erő szabadult fel bennem, de ennek egy részét egy kardba pecsételtem és így váltam arrancar-rá. Ezután néhány évvel megkeresett egy irritáló mosolyú shinigami. Meg is lepődtem, hogy mégis mit keres Hueco Mundo területén egy shinigami. Azt mondta, hogy kövessem, mert tud egy helyet, ahol biztosan nem fogok unatkozni. Először hosszasan gondolkoztam a válaszon. A mellette szóló érvek: úgyis unatkozom; ha hazudik, szimplán megölöm. Az ellene szóló érvek: ő egy shinigami; nagyon idegesítő a mosolya. Mivel a gondolkodásom ideje nem egy-két perc volt és így is, türelmesen várakozott, végül úgy döntöttem, hogy vele tartok. Kiderült, hogy végállomásunk Las Noches, melynek új uralkodója egy Aizen nevezetű shinigami. Ezen is meglepődtem, de annyira nem érdekelt. Aizen felajánlotta, hogy csatlakozzak közéjük én meg bele egyeztem. Amikor elindította támadásait a shinigamik ellen én elhagytam oldalát és útra keltem, mert nem szeretem az olyan vezéreket, akik nem veszik „ember” számba társait és csak feláldozható gyalogokként tekint rájuk. Aizen bukásának híre egy kicsit későn jutott a fülembe, na meg nem is siettem vissza, így csak akkor értem el Las Noches-be, mikor már Seth uralkodott és meglett az új espadak egy része. Remélem kielégítette a kíváncsiságod ez a kis történet, de ha nem, akkor beszélj más arrancar-okkal.
- Köszönöm. Egyelőre ez a történet enyhítette a kíváncsiságomat. Még egyszer köszönöm és további szép napot!
- Ugyan, nagyon szívesen mesélek. Neked is további szép napot!
~ Kinézet
180cm-es magasságból nézem a világot, 65kg-os súlyommal tengetem napjaim. Testem sportos, a legtöbb helyzetben jól bírja a megerőltetéseket. Hajam kék és általában összefogva hordom és ilyenkor a derekamig ér, de néha megesik, hogy ki van engedve. Azt szokták mondani, hogy jóképű vagyok, de ez engem nem érdekel, mert mindenki úgy néz ki, ahogy megteremtették (legalábbis jó esetben). Maszkom darabjait fülbevalóként hordom mind két fülemben. Hollow lyukam a mellkasom közepén található. Öltözékem a szokásos arrancar egyenruha.
~ Jellem
Komoly, megfontolt személyiség vagyok. Rasszista nem vagyok, elvégre nem egy lelket ettem meg. Az érzelmekkel úgy vagyok, mint hóember a nyárral (minél távolabb, annál jobb), habár néha mosolyogni is szoktam, elvégre mindenkinek lehet néhanap egy-egy gyenge pillanata. Számomra a külső nem meghatározó tényező, ezért is ítélem el azokat, akik az alapján alkotnak véleményt másokról, amit látnak, pedig a könyveket se a borító alapján választja az arrancar.
~ Képesség(ek)
Velo (Fátyol):
Ez a képesség szemmel tökéletesen észrevehetetlenné tesz, ámbár minden más módon észrevehető vagyok.
Képesség időtartama: resu pont perc
~ Zanpakuto
Neve: Asesino (Gyilkos)
Parancsa: Esconde (Rejts!)
Resurrección: A parancs kimondása után a kardom eltűnik, hajam valamicskével hosszabb lesz és színe vörösre vált. Ruházatom is megváltozik, az egyenruhám felső része eltűnik, mind a két kezemen fekete kesztyűk jelennek meg, melyek a könyökeimig érnek. A nadrágom bal szárát vörös láng minta, míg a jobb szárat kék láng minta ékesíti.
Támadások: 1. Velo de Muerte (A halál fátyla)
Ez a képesség szemmel tökéletesen észrevehetetlenné tesz, valamint a lélek energiámat se lehet bemérni, ámbár minden más módon észrevehető vagyok.
Képesség időtartama: max: resu pont*10 perc (a képesség feloldása után a láthatatlanságban töltött idő kétszeresét kell várnom, hogy újra aktiválhassam)
2. Latebra (Rejtekhely)
Ez a képesség egy henger alakú területen belül minden élőlényt (állatot, embert, növényt, valamint minden féle lelkeket) tesz szemmel tökéletesen észrevehetetlenné, aki a képesség aktiválása után lép a területre az nem lesz láthatatlan.
(terület adatai: max: resu pont méter sugarú és resu pont*3 méter hosszú/magas; min: resu pont/2 méter sugarú, valamin resu pont méter hosszú/magas; irányát a két kezem tartásával adom meg) Ennek a területnek a középpontja Én vagyok. Tehát, ha elmozdulok, a henger is elmozdul, valamint ha valaki kikerül a területről elveszti láthatatlanságát és hiába megy vissza a hengerbe (már ha vissza talál) nem lesz újra láthatatlan. Egyébként a láthatatlan személyek tisztán látják egymást, míg a nem láthatatlanokat egy kicsit fakóbbnak látják.
~ Szeret-nem szeret
+ elmélkedést
+ csendet
+ csokit
+ vaníliát
+ könyveket, valamint azokat olvasni
- hangzavart
- rögtönzött tetteket
- sietséget
- sós ételeket
- előítéleteket
- alkohol
~ Felszerelés(ek)
Egy könyv, valamint egy tábla csoki.
