Szerző Téma: Meiou Hotaru  (Megtekintve 860 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Meiou Hotaru

Shinigami

9. Osztag

*

9.tiszt

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
10 400 / 15 000

Hozzászólások: 24

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Reiatsu szín:
királykék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#37B1FE


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Meiou Hotaru
« Dátum: 2015. Ápr. 06, 23:35:56 »

Engedély: Rokonságra pipa. :3
~ Adatlap


Név: Meiou Hotaru
Nem: lány
Kaszt: shinigami (9.osztag, ha lehet kérni)
Szül. ideje: 1715. április 22.
Kor: 300 (külsőleg 18)

~ Előtörténet

A macska rúgja meg! Már régi vágyam, hogy egyszer írásba foglaljam eddigi életem minden egyes percét, ha már gyerekkoromban lusta voltam naplót írni. De ami késik, nem múlik, és mivel még nagyjából emlékszem a dolgokra, ezért kisebb nagyobb eltérésekkel talán, de élethű lesz ez az iromány. Kezdésnek köszönetet szeretnék mondani a szüleimnek, a testvéreimnek, és Shiki-channak, amiért olyan sok régi emléket segítettek felidézni. Nélkülük ez a könyv, most nem lehetne itt a kezedben. Bár nem hiszem, hogy ez az életrajzszerűség oly’ sok személy kezében megfordulhatna, főleg ha rajtam múlik. Igyekszem kevésbé személyesen írni, de azért mégiscsak egy naplószerűség. Mindenesetre, amíg élek addig az ismerőseim kezébe biztos nem fog kerülni. Túlságosan is.. ciki lenne. Azt pedig nem bírnám ki. Még eggyel több dolog, amivel tudnának szekálni, és az már tényleg káosz lenne. Na de nem ezt akarom most ide leírni, kezdjünk mindent az elején:
1715. április 22. – Itt kezdődött minden, hiszen ezen a napon születtem meg. Édesanyám elmondása szerint már akkor látszott rajtam, hogy szeretek nyugalomban, és egyedül maradni, hiszen a születésemre kijelölt napot plusz két nappal megtoltam. Biztosan jól éreztem magam odabent, de ki ne érezné magát jól, biztonságban, egy meleg és sötét helyen, ahol édesanyja szívverését hallhatja nap, mint nap? Nekem még most is belegondolva maga lenne a mennyország, de ne tessék emiatt betegnek nézni. Szeretem az anyukámat, és ezt soha nem is fogom tagadni. A szülés viszont teljesen rendben ment, és röpke egy óra alatt már az én bőgésemtől visszhangzott a házunk. A két bátyám nagyon örült az új jövevénynek, amit gyermekkoromban be is bizonyítottak. Ha szomorú voltam felvidítottak, ha megbántottak másnap hoztak ajándékot, ha valaki bántott, ők elég csúnyán ellátták a baját. Sőt, még ha volt rá idejük, játszottak is velem, ezért nagyon szerettem őket. Az édesanyámmal is csodálatos kapcsolatom volt. Minden bajomat, problémámat megoszthattam vele, és ő mindig tökéletes tanácsokkal tudott szolgálni nekem, vagy ha mégis akadt olyan dolog, amihez nem értett, akkor is a végsőkig támogatott. Az édesapámat is imádtam, hiszen ilyen menő apát mindenki imádna. Élveztem nézni, amikor a bátyáimmal bunyózott, de azt is szerettem, amikor szinte órákon keresztül azt próbálta a fejembe verni, hogy mennyire sokat vár el tőlem, és a végén mindig hozzátette mennyire szeret. Talán emiatt lettem olyan kitartó, és fejlődőképes a későbbi időkben. Csodálatos családom van, volt, és lesz. Nagyon szeretem őket, akármennyire is lököttek.
1785. április 1. – Amint elértem a hetvenedik életévemet, meg is kezdtem tanulmányaimat a Lélektovábbképző Akadémián. Mivel ez idáig nem igazán hagytam el a családi házat különösebb ok nélkül, így meglehetősen nehéz dolgom volt az osztályommal való kapcsolat kialakításában. Szerettem a magányt, szerettem egyedül lenni és olvasni, vagy csak szimplán elbambulni. Akkor még nem igazán értettem miért is kell nekem a többiekkel együtt tanulnom, ám édesapám és a tanáraim hamar a fejembe verték, hogy egy shinigaminak nagyon fontos a csapatmunka. Főleg mivel osztagokra leszünk osztva, és azon belül is gyakran csapatokra, és ilyen helyzetekben elég kellemetlen tud lenni az önfejűség. Az első egy pár napot kellemetlenül, magamba zárkózva töltöttem el, ám ez hamar megváltozott. Az egyik osztálytársamban különös jegyeket véltem felfedezni, mégpedig olyan jegyeket, amiket magamban is szívesen láttam volna. Makacsság, önvédelem, lazaság. Valamiért felnéztem arra az idegen lányra, és a közelébe szerettem volna tudni magam. Nem telt bele sok időbe, míg végül leszólítottam őt, és innentől kezdve jöttek maguktól a dolgok. A neve Miyauchi Kozakura Sen volt, és szintén nemesi családból származott, ahogyan én. Az ő haja is vörösen rikított, csupán a szemünk színe volt más. Hamar összebarátkoztunk, és ezek után mindig együtt lógtunk, ha tehettük. Az akadémián, míg őt a zanjutsu érdekelte, engem a shunpo művészete ragadott magával. Folyamatosan ösztönöztük egymást, és emiatt úgy éreztem, hogy ketten együtt bármire képesek vagyunk. Az akadémiai rémálom hamar egy remek szórakozásba csapott át, ahol két lökött lány tengette mindennapjait, és csapták a bajt, ha éppen tehették.
1791. december 30. – Az utolsó év is hamar eljött. Ez a hat esztendő olyan gyorsan elszállt, hogy szinte csak kettőt pislogtunk és ki is sajátítottuk a shinigami lét alapjait Kozakura-channal. Persze azért nem volt könnyű dolgunk, sok dologgal meg kellett szenvednünk, de mivel itt voltunk egymásnak, valamilyen szinten mégiscsak könnyebb volt. Sokat változtunk külsőleg, de belsőleg is. Az egymással töltött idő nagyban formálta a kettőnk személyiségét. Én sokkal magabiztosabb lettem, és sok tulajdonságát átvettem a barátnőmnek, míg ő.. hát ő mégis csak önmaga maradt. Ezen év decemberének végén jutottam először kompromisszumra a zanpakutommal. Csodálatos egy lélek volt, a végsőkig tiszteltem, és ő ezt becsülte bennem. Mindent teljesítettem, amit ő kért, és próbáltam folyamatosan lépést tartani az elvárásaival. Ő is nagyban befolyásolta a személyiségem fejlődését, hiszen a víz elem még soha nem állt ilyen közel hozzám, mint most. Sokkal nagyobb élvezettel töltött el az eső közelsége, mint régebben. Kozakura-chan, és Sairen no ryuu egyre közelebb juttattak ahhoz a lányhoz, aki végül lettem. A vizsgák az idei márciusban fognak számunkra eljönni, s ha minden jól megy, minden nehézség nélkül át is jutunk rajta. Nekem csak a démonmágiával voltak, és vannak gondjaim, de azzal nagyon. Toshi bátyám sokat segített benne, hogy legalább egy elégséges szinttel képes legyek átjutni a vizsgáztatók előtt, de nagy fába vágta a fejszéjét, amikor elvállalta, hogy korrepetál engem a kidouk használatából. Nehéz egy időszak volt mindkettőnk számára, bár ő neki ez inkább egy újabb lehetőség volt, ahol szekálhatott engem. Nem baj, megérte.
1791. március 27. – A vizsga napja. Engem, Kozakura-chant, és egy fiút az osztályunkból válogattak be egy csapatba. Az eddigi feladatokat ügyesen átvészeltük, de most jött a mindent vagy semmit megmérettetés. Számomra ez volt az első alkalom, hogy az Emberek világába jöhettem. A másik két csapattársam már volt itt terepgyakorlaton, ám én arról valamilyen úton-módon lemaradtam. Kozakura-chan zanjutsu tehetsége, az új srác kidou használata, és az én shunpom elég kellett, hogy legyen, hogy aztán végül legyőzhessünk egy hollowot. Rettenetesen izgultam, még most is emlékszem arra a borzalmas hasi görcsre, és remegésre, amit a hollow első sikolya váltott ki belőlem. A társaimra néztem egyszerre, hogy ők hogy reagálnak a dologra, s egyértelműen a fiú ugyanúgy remegett, mint én. Csak Kozakura-chan próbált valamiféle biztató mosolyt küldeni felém ezzel jelezve: „sikerülni fog.” Úgy lett. A sebességemmel ügyesen el tudtam terelni a hollow figyelmét, míg újdonsült társunk egy remekül időzített kidouval célba találta, s a kedves Kozakura-chan vitte be neki a végső támadást. Remek érzés volt győzni, és ezt semmilyen más érzés nem múlhatta felül. A vizsgát sikeresen teljesítettük, s pár nappal később már hivatalos shinigamiként élhettünk tovább.
1795. július 26. – Külön utakon jártunk Kozakura-channal, hiszen őt a 11.osztagba, míg engem a 8.osztagba osztottak be. Nagyon ritkán találkoztunk, mivel mindketten komolyan vettük a feladatainkat, mint friss tisztek. Azonban a sors érdekes humora ismét közbeszólt, és a kedves barátnőmmel úgy kellett újra találkoznunk, mint új sógornők. Igen.. érdekes egy helyzet volt, mit ne mondjak. Nem mondom, hogy nem örültem neki, csak kellemetlen volt. Vagyis.. áh nem érdekes. Furán jött le az egész. Többet nem is nagyon kívánok ehhez a témához hozzáfűzni. Kozakura-channal a kapcsolatunk továbbra is változatlan volt, csak kényes volt mindkettőnk számára az egész. Viszont bízott bennem, és mindenféle nemtetszését elmondta a bátyámmal lévő jegyességgel kapcsolatban. Nagyon sajnáltam őt, és nem akartam, hogy majd egyszer rám is ez a sors várjon, mint rá. Remélem erre nem lesz példa, mert apa akkor nagyon megkapja a magáét.
1870. augusztus 31. – A bátyám, és Kozakura-chan végül szerelembe estek, még akkor is ha nem indult valami fényesen a kapcsolatuk. Ennek köszönhetően történt az az eset.. amikor hát.. megszöktek együtt. Pedig még emlékszem, amikor elég szép depresszióba esett Kozakura-chan az esküvő miatt, és ekkor pedig elszökött vele. Lenyűgöző, hogy mennyire képesek változni az emberek az évek folyamán. Na jó, ez valójában nem volt ilyen egyszerű. Mint később kiderült, a két ikerbátyám helyet cserélt, s a lány „rossz” fiúba szeretett bele. Persze ez csak az apja szerint volt így, én a végsőkig támogattam kettejük kapcsolatát. Meg így csak halkan megsúgva.. Toshival sokkal jobban járt, mint Tokiyával. Akárki akármit mond, ez így van. Nem Tokiyát szidom ezzel, csupán Toshival sokkal jobban összeillettek, mint Tokiyával. De ezt a témát sem kell túlragoznom.
1875. november 13. – Valamikor ilyentájt történt meg az, amikor elvesztettem egy fontos barátot, s ez a barát mindenki számára fontos volt. Kozakura-chan… meghalt. A bátyám túlélte az esetet, akármi is történt, de egy kis idő után az ő állapota is romlott egy bizonyos szinten. Nem volt képes tovább kidoukat használni, ugyanis a reiatsukezelése valamilyen oknál fogva összeomlott. Ez az eset még máig is homályos folt az életemben, és még ma sem tudom, hogy mi is történhetett kettejükkel, és hol.. de soha nem mertem rákérdezni. Azóta is látom azt az ürességet a bátyám szemében, de soha nem említem meg neki. Jobb ez így. És talán én is jobban járok, ha nem tudom, hogy miben halt meg a legeslegjobb barátom. Soha többé nem fogok még egy ilyen barátnőt találni.. ezt már most meg tudom mondani. Nyugodj Békében.. Kozakura-chan.
2015. április 2. – Jó pár év telt el, míg újra történt valami az életemben. Azóta szinte minden visszaállt a rendes kerékvágásba, már amennyire ezt ki lehet jelenteni. Engem a kapitány átküldött egy másik osztagba, de azt csak egy hét múlva fogom megtudni, hogy melyik osztag is lesz. Végül is nem panaszkodhatok, fő a változatosság. Így is letöltöttem több mint 200 évet egy olyan osztagban, ahol nem is nagyon törődtem senkivel. Csak árnyékként léteztem, és nem is nagyon barátkoztam más tisztekkel. A klán vezetőnk azóta is próbálkozik megkeresni számomra a megfelelő testőrt, hiszen egy ideje egyet sem bírok meg magam mellett. Mindenki hagyjon békén, senki sem fogja pótolni nekem azt, aki annyi éven át velem volt. Bár ő nem testőr volt, hanem barát... de mégis mindig velem volt. Mindenesetre sok sikert kedves Mizushima-san. Sok sikert...


~ Kinézet

Viszonylag átlagos méretű, éppen súrolja a 160 centimétert, bár ennek ellenére eléggé érzékeny a magasságára, hiszen testvérei jóval többet nőttek nála. Az alakja karcsú, kicsit edzett, és szálkás. Soványságával egyetemben a mellméretével sem nagyon büszkélkedhet, és ahogyan a magasságára, úgy az erre tett megjegyzésekre is igencsak harapós. Hosszú, egyenes, derékig érő vörös haja van, egy viszonylag hosszú frufruval, mely két mandula alakú, tengerkék színű szeme között bomladozik le. Arca sápadt, s az egész testére is a halovány, sértetlen, fehér bőrszín jellemző. A vörös, fekete, és egyéb sötét színekből álló ruhákat és kiegészítőket tartja elsősorban stílusának megfelelőnek. Nem szereti, sőt néha egyenesen utálja is a sminkeket, és az egyéb szépítőkellékeket, így nem csoda, ha nem mindig láthatóak rajta a nőies vonások. Szeret fiúsan öltözködni, persze ez még nem jelenti azt, hogy kiveszett belőle mindenféle nőies, vagy kislányos tulajdonság. Haját gyakran hordja kiengedve, vagy lófarokba kötve, ha esetleg komolyabb feladatokkal kell szembenéznie.

~ Jellem

Határozott, és bátor személyiség, nehéz kilendíteni a stabil világából, és a saját véleményéből. Az elveit a végsőkig védi, és ehhez nem fél sem a száját, sem az öklét használni. Mivel két elég érdekes báttyal nőtt fel, így kisajátította a saját találékonyságát, és remek reakciókészségét a különleges helyzetekhez. Már azon sem lepődik meg, ha kedves testvéreire éppen szerepet cserélve bukkan, vagy egyéb kellemetlen, esetleg különleges helyzetben találja magát, vagy őket. Ezen kívül egy egészen magának való lány, hiszen bár nem visszahúzódó, de mégis nehéz vele megtalálni a közös pontot. Szereti elbambulva nézni a tájat, vagy csak szimplán szereti kiélvezni a magány kellemes perceit, és kevés olyan ember van, akikkel szívesen tölti el unalmas perceit. Ha teheti, akkor inkább eddz, olvas, vagy alszik. Beszélgetés helyett is inkább veszekedni szeret, aminek a vége általában mindig egy szaftos párbaj lesz, amit persze az elejétől kezdve ki akart húzni ellenfeléből. Elég nagy önbecsülése van, amit nem szeret, ha megsértenek, vagy megkérdőjeleznek. A dicséretet mindig szívesen fogadja, de ha leszólják, akkor azért nagyon pipa lesz. Mindig benne van a bizonyítási vágy, és a szenvedély, legyen szó bármiről. Ha valaki mégis képes kibírni vele ezek ellenére is néhány percet, akkor egy egész kedves, és makacs barátra tehet szert általa.

~ Zanpakuto
Neve: A Szirén Sárkánya / Sairen no ryuu
Fajtája: víz
Shikai parancsa: Rejts el kérlek, Szirén Sárkánya! / Shinobinasai, Sairen no ryuu!
Shikai kinézete: A zanpakuto több kunaira esik szét, melyeket Hotaru az elméjével képes lesz irányítani. A kunaik száma 500 LP-nként 1 db. A shikai parancs elhangzása után az égbolt beborul, mintha eső közeledne, s Hotaru testét víz borítja be, amely visszaveri a fényt, ezzel eltűntetve mindenki más szeme elől a lányt, legalább fél percre.
Támadások:
Az Óceán bánata / Kaiyou no kanashimi
A parancs elhangzása után a beborult égbolt a következő lépcsőfokára lép, s megered az eső. Hatalmas vízcseppek sokasága töri meg a csendet. Az esőfüggöny tökéletes védőhelyet nyújt Hotaru számára, amit a képesség különlegessége is erősít, hiszen az esőben álló személyek elméjével különös játékot űz a zanpakutou. A lány alakjából zanpakutoura tett ponttal megeggyező képet látni az esőben, ami a víz különleges fénytörésének köszönhető. Mivel igen sűrűn zuhog az eső, így eleve kissé homályos az ellenfél látása, ráadásul a tükröződések élethűek, csak nagyon közelről fedezhető fel, hogy nem az eredeti alak az (Legalább 1 méter!). Erős koncentráció esetén Hotaru behatárolható a reiatsuja alapján, azonban egy tényleges találathoz szükséges az is, hogy lássák, hová kell célozni. Ezen kívül támadásainál rövid időre láthatóvá válik, amit az ellenfél hamar az előnyére fordíthat, ha jó a megfigyelőképessége.
A Szirén haragja / Sairen no ikari
A parancs után Hotaru körül vízgömbök jelennek meg, melyek hőmérséklete csaknem súrolja a párolgási korlátot. Ezeket a gömböket ő képes a gondolataival mozgatni, kilőni, vagy akár fel is robbantani. A gömbök száma 1000 LP-nként 1 db. Találat esetén súlyos égési sérüléseket okozhat.

~ Szeret-nem szeret

- Víz (eső, tenger, óceán)
- Versengés (harcok, veszekedés)
- Édességek (gumicukor, csoki, nyalóka)
- Család (főleg a bátyjai)
- Könyvek (fantasy, horror, akció)

- Rovarok (Sáskák, Pókok, Darazsak)
- Bizonyos ételek (Hal, Citrom, Mazsola)
- Smink (Rúzs, Alapozó, Púder)
- Lenézés (Gyengeség, vagy Másság miatt)
- Kiütések (Gyulladás, Hólyag)


~ Felszerelés(ek)

- édesség
- fogpiszkáló
- zsebkendő
- toll és papír



Karakterlap

Ayasegawa Yumichika

Wiki King

Eltávozott karakterek

Globális Moderátor

Hozzászólások: 47

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 0 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Meiou Hotaru
« Válasz #1 Dátum: 2015. Ápr. 07, 11:24:14 »
Üdv!

Jó kis előtöri lett, nem találtam benne különösebb hibát, ezért elfogadom az előtörténetedet.

Szint: 1. szint
Lélekenergia: 5000 LP
Kezdőtőke: 7000 ryou (nemesi kezdés)
Osztag: 9. osztag

Kapsz kezdetnek 5 a szintednek megfelelő kidout/technikát az animében/mangában szereplők közül. Ezután kapsz minden képességedre 1-1 pontot, ezen kívül pedig szabadon eloszthatsz 14 pontot a képzettségeiden, amik a következők (részletek):
  • Zanjutsu
  • Hakuda
  • Kidou
  • Shunpo
  • Zanpakutou
Ha elosztottad a pontjaidat, akkor itt bejelentheted. Sok sikert a karaktered kijátszásához és jó játékot. :)