Szerző Téma: KatasztróFaLak  (Megtekintve 1393 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Rosui Kagehime

Eltávozott karakterek

10. Osztag

*

Sanseki

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
28 200 / 30 000

Hozzászólások: 24

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 8 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Vanília Fan Egylet

Reiatsu szín:
Lombzöld

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Mottó:
“Some day you will be old enough to start reading fairy tales again.”

Post szín:
DarkGreen


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

KatasztróFaLak
« Dátum: 2015. Ápr. 10, 03:25:51 »
Az ominózus szobafelcserélős eset óta, az ajtón egy kis táblácska jelzi, hogy ez bizony Hime~chan szobája. Természetesen virággal és kaviccsal díszítve, valamint utólag Taki~kun neve is felkerült rá.
A belépő az előtérbe jut, ahonnan két ajtó nyílik, az egyik az étkező felé, a másik pedig az első hálóhoz, amiben Taki lett elszállásolva, onnan nyílik egy kisebb háló, ami Hime-é. Az étkezőből pedig a konyha, valamint a fürdő. Az étkező falain cseresznyefaág minták futnak körbe, s napközben fényárban úszik, amitől olyan érzése van az embernek, hogy világítanak az apró cseresznyevirágok. A hálóban a futon általában feltekerve egy sarokban áll, kivéve, ha éppen rajta alszik Hime, ruhái egy ládában a másik sarokban sorakoznak pedáns rendben, színsorrendbe állítva, kivéve egyenruháját, ami egy fogason lóg szépen, gyűrődés mentesen. A lakás általában mindig rendben van, hiszen koszt nem igen tűr meg Hime, egyetlen furcsaság talán az lehet, hogy a legtöbb helyen, ahol küszöb van, az gondosan le van takarva valamivel, nehogy "valaki" átessen rajta. ^^" A konyha jól felszerelt, és friss gyümölcs is mindig található benne, meg persze számtalan különböző tea, ha valaki megkockáztatja a Himével való teázás veszélyeit. :|
A gyerekek érkezésével két újabb szoba lett az előzőekhez nyitva, hogy kényelmesen elférjenek. Ezek rendezését most már rájuk bízza. Az egyikben az ikrek kaptak helyet, míg a másikban Suzume alszik.

Karakterlap

Rosui Motochika

Eltávozott karakterek

11. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
7 000 / 15 000

Hozzászólások: 94

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 8 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:KatasztróFaLak
« Válasz #1 Dátum: 2015. Máj. 18, 19:51:35 »
Mondhatná, hogy meglepte Hime nyakbavetülés, de akkor hazudna. Ismeri már a húgát elég jól, hogy tudja mire is számítson. Boldogan viszonozta az ölelést, és szabad karjával átölelte Hime derekát, és magához szorította, de azért nem annyira erősen, nem szívesen törné ketté. Ezért is inkább lerakta szépen a földre, és boldog mosollyal az ajkán nézett végig Himén. Hogy megváltozott az a kis csutak, egy kész nő áll előtte. Bár tekintve, hogy nem egy gyereke van, nem is olyan meglepő, hogy már nő.
- Na az van, nem is kevés. Pár apróságot nekem is el kéne mondanom.- kezdve talán azzal, hogy nősülésre adta a fejét.- Áh, na igen, hadnagyság, biztos több munkával fog járni.- bár ahogy ismeri Kezest, nem feltétlen adja ki a kezéből a munkát, főleg gyerekeknek, akiknek nem sok tapasztalatuk lehet. Majd idővel biztos, de az se mostanában lesz. Legalábbis szerinte.
Hime szemeket húzogat össze, Motochika meg felvonja a szemöldökét. Na erre már tényleg nem számított. Hogy ennyire Baa~chanosodik, azért az már kicsit durva! De még az mi durva, hogy Motochika majdnem megint egy kölyöknek érzi magát, aki várja a szidást, mert elkapták, amikor a pataknál leskelődött a lányok után. Bár akkor még egyszerűen meg is úszta a dolgot, bezzeg amikor a ruhákat ellopta. Hajaj, az volt ám az éjszaka.- Ácsi csak, azért ez nem ér. Az még okés, ha Baa~chan beidomít ezzel a nézéssel, de te a húgom vagy, azért csak na.- próbált magabiztosnak látszani, de hamar lesütötte a szemét, és inkább elnézet oldalra, majd megmutatja, hogy mit is hozott.- Nem sántikálok én semmiben, legfeljebb a csizmámban. Egyébként meg csak ajándékot hoztam a kicsiknek. Ha már hadnagyok lettek, jár valami a nagybátyjuktól is ennek örömére. Vagy nem? Meg hát egyébként se sok közöm volt eddig hozzájuk, nem ártana ezen is változtatni. Most, hogy az a faszkalap apjuk kikerült a képből, kell egy férfi is a családba. Na és mennyire szerencse, hogy itt is van egy, a bátyád.- most már kihúzta magát, kitolta a mellkasát is, és egyenesen Hime szemeibe nézett.- Akinél tökéletesebb példa nem is lehetne. Majd megtanulnak mindent tőlem, a fiút persze majd én fogom elsőnek kocsmába vinni, és inni vele, mint férfi a férfival.- azt azért nem mondja el, hogy feltehetőleg az első kurvát is fizetni fogja neki, de hát ez a dolga egy férfi rokonnak. A fiúkból férfit nevelni, a lányok udvarlóit pedig kicsontozni, ha valami olyat akarnak tenni, amit már Motochika párszor megtett.- Na, de nem megyünk beljebb? Bent csak kényelmesebb.- nincs kedve az ajtóban állni, na meg valami illatok is csapják az orrát, valamik, amik elég finomak.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Márc. 28, 23:57:11 írta Ukitake Juushirou »

Karakterlap

Rosui Kagehime

Eltávozott karakterek

10. Osztag

*

Sanseki

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
28 200 / 30 000

Hozzászólások: 24

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 8 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Vanília Fan Egylet

Reiatsu szín:
Lombzöld

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Mottó:
“Some day you will be old enough to start reading fairy tales again.”

Post szín:
DarkGreen


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:KatasztróFaLak
« Válasz #2 Dátum: 2015. Máj. 26, 11:23:23 »
Égett papír szaga terjeng

Jó szorosan öleltem Motto~niit, mintha csak féltem volna, hogy ismét eltűnik. No, persze tudtam, hogy már nem tenne ilyet, mert a család mindig összetart, és a mumusok is ludasok voltak a legutóbbiban, amiért elkergették az emlékeimet, vagy legalábbis kicsit elmosták, így nem csupán ő tehetett róla! :o Ettől függetlenül azért igenis vigyáznom kellett arra, nehogy kámforosodjon végre meglelt testvérem, mert akkor bizonyosan nem lesz meg megint, mert a butácskább mumusok is tanulnak a hibáikból! :/
Félrebillentett fejjel bámultam fel rá, nem is tudtam, hogy neki is lenne mondandója! Bár tény és való, az utóbbi időben végre többet volt nálunk, és a gyerekek jól fogadták a megkerült rokont, sokat nem tudtunk mesélni. Arcomra meleg mosoly terült el, ahogy arra gondoltam, mennyi kérdésük volt a kicsiknek, viszont az kevésbé volt ilyen megmosolyogtató, amikor a gyermekkori baklövéseimről mesélt nekik! >///> De legalább jól szórakoztak ők is, és mi sem panaszkodhattunk. Már-már majdnem olyan volt, mint amilyenek a régi vacsorák otthon, amikor mind együtt ettünk Kanae~sannal.
- Apróságot? – Valahogy azt éreztem, a dolgokat ezúttal csak ő titulálja ennek, amire nagyonis hajlamos volt, miközben sokkalta jelentőségteljesebb történésekről beszélt. Néha azt kellett gondolnia az embernek, hogy fogalma sincs arról, mit is jelent ez a szó! :/ - Sokkal többel azért nem, SimánCsakKeisuke~sama se szakadt bele sosem, így próbálok nem aggódni ilyesmi miatt… - Igazítottam fülem mögé egy megszökött tincset, mély sóhajjal kísérve a mozdulatot.
Igyekeztem benne, hogy az örömömet ne befolyásolja a folytonos aggódás, hiszen a gyerekek lassan kiröpülnek, és a dolgukat végzik, ami közben shinigamiként sokszor veszélybe kerülnek. A tizedik osztagban eddig legalább a fél szemem rajtuk tarthattam, de ennek ezennel vége, ráadásul hadnagyként még felelősségteljes munkát is kaptak, amitől boldog voltam, de tényleg! Csak az aggódás… nos, az nem olyasmi volt, amit megszüntet a boldogság. Különben is! Szülői kötelességem a féltés! ˘o˘ Ráadásul duplán, mert már Takashi~kun helyett is nekem kell csinálnom! :o
- Az anyukák hamar tanulnak fortélyokat a csibész gyerekek ellen. ;) – Kacsintottam rá, miközben oldalba böködtem, mert talán felnőttnek látszott, jól tudtam, nem sokat változott.
A régi időkben mindig kapható volt valami huncutságra, és sose volt olyan büntetés, ami véglegesen kedvét szegte volna. Voltak rosszabb pillanatok, amikor láttam Kanae~san arcán, hogy komolyan aggódik, bár akkoriban nem értettem, hogy miért, nekem Motto~nii csak egy nagy, ijesztő alak volt, aki velünk élt. Most már értem, hogy azt szerette volna pótanyánk, ne pazarolja el a tehetségét holmi bajkeverésben. És lám, azért csak az ő akarata érvényesült! :3
- Ez igazán kedves tőled! ^-^ - Mosolyogtam rá kedvesen, hiszen tényleg így volt, gondolt arra, hogy hasznos dolog legyen, de szép is.
Azonban mosolyom lelohadt, ahogy folytatta mondanivalóját, és kezem ösztönösen lendült előre, hogy elkapjam a fülét, amit meg is húzogattam. Szerencséje volt, hogy a gyerekek másfelé jártak, mert ellenkező esetben bizonyosan nem úszta volna meg ennyivel. Talán nem Takashi~kun volt az apák legjobbika, de szerette a gyermekeinket, és ennél fontosabb nem volt, akkor sem, ha most nem lehetett mellettünk.
- Sose mondj ilyesmit Takashi~kunra! >w> - Szórtak villámokat szemeim, egyszerűen nem hagyhattam, hogy ezt esetleg a gyerekek előtt is megtegye. – Ha a gyerekek előtt hasonlót mondasz, visszaadom a kezedbe a füledet! >o> - Mondtam olyan hangsúllyal, ahogy régen Kanae~santól is hallottam, miközben elengedtem az emlegetett testrészt.
Számomra már nem volt olyan érzékeny téma, a mi viszonyunk teljesen megváltozott az évek alatt Takashi~kunnal, de a gyermekeimnek fontos volt, elvégre az apjuk volna! Még, ha most nincs is jelen az életükben, bármikor visszatérhet, és akkor minden joga megvan részt venni benne. Addig pedig a gyerekeknek is tudniuk kell, ki volt az apjuk.
- Mintaférfi… :roll:  - Forgattam meg kicsit szemeimet, miközben kitölt mellkasába böktem, hátha ettől bennragad a levegője. – Az én fiam nem jár kocsmába! – Toppantottam jelentőségteljesen, elvégre hova gondol, még csak most voltak kicsi babák az én egyetlen drágaságaim! TwT – Kezdek elgondolkodni ezen a példamutatás dolgon… >w>
Közben arrébb álltam az ajtóból, hogy beljebb jöhessen, mert bent tényleg kényelmesebb lenne, ha már egyszer sütöttem is. ^w^ Bár az nem biztos, hogy kap is belőle, ahogy most viselkedik! ˘w˘ Becsuktam mögötte az ajtót, majd mellette elsimulva megmutattam neki az étkezőt, és miután leült, kimentem némi süteményért, és lassan kiismerve uzsonnázási szokásait, tea helyett némi saket hoztam számára, majd leültem vele szemben.
- Milyen apróságokról szerettél volna beszélni? ^-^ - Mosolyogtam rá, mintha az előbbi jelenetek meg se történtek volna, mert bizonyosan tanult belőlük, és ezért nincs okom haragot tartani, vagy ilyesmi. :o

Karakterlap

Rosui Motochika

Eltávozott karakterek

11. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
7 000 / 15 000

Hozzászólások: 94

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 8 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:KatasztróFaLak
« Válasz #3 Dátum: 2015. Jún. 01, 21:29:14 »
Égett papír szaga terjeng

Valami olyat érzett, aminek az emléke már rég ködbe veszett, valamit, ami mélyen, belülről akartat elemészteni, sőt, még a hangját is hallani vélte. A fájdalom, a bordái ropogása, az arca lassan kezd kékülni, a levegő kiszorult a tüdejéből. Nem nagyon akarja beismerni, de kénytelen, Hime lassan a lelket is kiszorítja belőle.
~ Argh… mikor lett ennyire erős?- mindjárt a könnye is folyni kezd, de lassan csak enged a szorítás, végre ismét megtelik levegővel, ismét érzi minden végtagját, és még az arcszíne is kezd emberi lenni. Persze nem adja jelét, hogy bármi is rossz lenne, tartania kell a nagy testvér szerepét, aki nem érez fájdalmat, és mindig ott lesz a húginak.
- Jaja, de tényleg nem olyan nagy dolog, nem kell semmi rosszra gondolni.- bár Himéről van szó, aki még nő is, tehát ha meghallja, hogy nősülni akar a testvére, talán kicsit túl fogja reagálni a dolgot. Remélhetőleg nem akar ismét a halál szorítását bevetni, az előzőt is alig heverte ki. Még ha tudja is, szeretetből volt, és ha lett volna rá lehetősége, akkor viszonozta is volna azt.
- Azért ne vedd egy kalap alá a 10. és a 13. osztagot. Más-más munkafolyamat, ott nem biztos, hogy égetés lesz. Bár… innen került ki Kezes, nem lehetetlen, hogy sok égés lesz.- vagy Kezes fog leégni, vagy az ikrek, vagy csak a papírok. Tudja a fene hogy lesz, de nem aggódik, majd az ikrek figyelnek Kezesre, és minden rendben lesz, nem kell itt félni semmitől. Hime is megnyugodhat majd. Jah, egy anyuka, aki egyedül neveli a gyerekeit, majd pont le fog nyugodni…
~ Cabron, ne fossá! Amilyen csöcsei vannak a húgodnak, és a segge is jó még, hamar talál valami palit magának.- vihogni kezdett Bagabondo.
~ Remek, ez kell nekem, magyarázz csak ilyeneket, tuti, hogy beszerezem a környék összes romlott tejét, és beleáztatlak egy pár órára.- na, ennyi kellett, már is bekussolt Bagabondo.
- Azéééé nem vagyok már gyerek…- dörzsölgette az oldalát.- Csibész se… inkább elevennek mondanám magamat. De jó tudni, hogy az anyák hamar tanulnak, ezt hasznosítom, hogy ha lesz gyerekem, megtanítsam jól csinálni a rosszaságokat.- még szép, hogy így lesz, főleg, ha fia lesz, akkor mindkettejüknek meg kell tanulni jól rejtegetni, ha valami rosszra készülnek.
- Oh, ugyan… ajaj O.o- salapált a levegőben miközben előregörnyedt. Túl sokat tanult Baa~chantól, a végén még térdre fektetés is lesz, és egy alapos fakanalazás is. S’ amilyen nagy marha Motochika, hagyni fogja az egészet, mert már csak ilyen.
- Az igazságot valakinek ki kell mondani, és az a báty kötelessége. És megmondalak Baa~channak.- nyelvet is nyújtott.- Nekik is tudniuk kell előbb vagy utóbb. Nem védheted őket mindig, meg egyébként is. Hadnagyok lettek. Egyébként akkor meg a balt ajánlanám, azt már egyszer a kezembe adták. Még jó, hogy fasza az orvoslásunk.- vigyorgott, miközben dörzsölte a vöröslő fülét. Egész jól haladnak, fentről lefele, csak a sorrend nem olyan jó, kíváncsi a lábáig mikor fog elérni.
- Az vagyok hát.- még jobban tolta kifelé a mellkasát, és csak azért se hagyta, hogy a bökés használjon. Oda lenne az idol kép.- Most még nem, de elhiheted nekem, fog, és akkor olyan valakivel menjen, akit ismer, legalább nem hagyom neki, hogy durván bebasszon.- na, vajon volt bogár vagy se? Ha igen, hát most már biztos, hogy nagyon is lapos lett.- Rossz példa is példa.- mondta szélesen, szemtelenül elvigyorodva.
Nah, de csak bentebb jutott végre, ment is arra, amerre Hime mutatott, le is rakta magát valahova, és már csorgatta is a nyálát a sütire, na de hogy még saket is kapott.
- Elsőrendű kiszolgálás.- mondta lágy, kedves hangon, majd ismét vissza a szokásosba.
- Jah tényleg! Nah szóval, az van, hogy nősülésre adtam a fejemet. Meg van a kiszemelt is, igent is mondod, jah, és ismered is. Vörös a haja, és olyan jó mellei vannak… ja, de a neve. Chiyo.- mondta boldogan, ragyogó szemekkel, és reméli csak le fog esni Himének, hogy kiről van szó, ha már ennyire jól körülírta.