Szerző Téma: Amane Fusako Miyu pályázatai  (Megtekintve 626 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Tsukiyomi Ameya

Hozzászólások: 23

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 7 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Amane Fusako Miyu pályázatai
« Dátum: 2015. Jún. 09, 06:50:35 »
Shunpo használat, és különleges póttest pályázat

Pályázat: ~katt

Leírás: Miyu pótteste különleges, ugyanis egybe olvasztották lélekcukorkáját shinigami, és vaizard lélekenergiával, így olyan testet hoztak számára létre, amiből nem lehet kilökni. Ennek az oka az is, hogy már képes a shunpo alapú helyváltoztatásra, hiszen maga is shinigami/vaizard reiatsuból áll.

Karakterlap

Tsukiyomi Ameya

Hozzászólások: 23

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 7 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Amane Fusako Miyu pályázatai
« Válasz #1 Dátum: 2015. Jún. 09, 07:36:59 »
Képesség II. szintjének pályázata

Engedély: Hirako Shinjitől :3



Olyan nap volt, mint bármelyik, nem gondoltam volna, hogy bármiben eltérne a szokásos napirendtől. Persze, azon túl, hogy a városba készültem, hogy némi könyvvel bővítsem gyűjteményemet, és Nuri~san számára is szerettem volna újabb köteteket ajánlani, így azoknak is utána kívántam nézni. Mélyen tüdőmbe szívtam a hajnali levegőt, ilyen korai órán nem sok mindenki volt ébren, vagy ha igen, minden bizonnyal még az edzőteremben tartózkodott, mert a folyosón nem találkoztam össze senkivel.
Furcsának hatott, hogy már világos van, de a lassan nyárba hajló idő miatt számíthattam volna rá, és természetesen jobban örültem neki, mintha sötétben kellett volna kimozdulnom. Hiába változtam, és erősödtem sokat az itt töltött idő alatt, azért még mindig nem kerestem szándékosan a bajt. ^w^ Jobb a békesség, legalábbis én így vélem. A napokban amúgy is elég meglepetés ért minket, és felbolydult az amúgy sem éppen nyugalmas életünk, tehát én örültem annak, hogy most semmi nagyszabású nincsen kilátásban.
Nyugodt léptekkel haladtam keresztül az utcákon, szerettem sétálni a házak között, ahol mindig kicsit idillinek tűnt az élet, mintha semmi rossz nem történhetne. Mióta a Daitenshi tagja voltam, tudtam, hogy ez csupán a látszat, az ilyen helyeken is legalább annyi szörnyűség történik, mint a világ más pontjain, a szörnyek bárhol rátalálnak az emberekre. És mintha csak engem szeretett volna igazolni a mai nap, megéreztem egy hollow lélekenergiáját, nem messze tőlem, talán pár saroknyira lehetett.
A szívem őrültmód kezdett zakatolni, szinte sose kerestem a küzdelmet, a veszélyt, de most más is párosult a lidérchez, egy emberi lélekenergia. Nem kellett sokat gondolkodnom azon, hogy mi a teendő, a megmentésére kellett indulnom, mint a közelben tartózkodó Daitenshi tag! Nuri~san is ezt tette volna, és ezúttal különösen örültem volna annak, ha mellettem lett volna, de nem várhattam mindig tőle segítséget.
Futva érkeztem oda, ahonnan a reiatsukat érzékeltem, és a szemem elé táruló látvány szívszorító volt. Egy játszótér közepén kavargott a por, és annak centrumában egy majomszerű lény állt, fején az eltéveszthetetlen maszkkal. Az egyik mászóka rácsai között igyekezett hozzáférni egy ott megbújó gyerekhez, viszont ahogy jobban megnéztem, volt az egészben valami furcsa. Ugyanis a kisfiú nem lélek volt, hanem egy ember, teljes valójában! :o Még sose láttam, hogy egy hollow élő emberre vadászott volna…
Időm azonban nem sok volt arra, hogy bámészkodjak, cselekednem kellett, mert már ott tartott a lidérc, hogy a vasat testével feszítette szét, és a hangos, rémült gyermeksírás a szívemig hatolt. Szerencsére a közelben volt egy tűzcsap, így csupán néhány másodperces művelet volt, míg a földalatti csövekből hozzáfértem a vízhez. A gejzírként feltörő vízsugár robaja megfordulásra késztette a hollowot, de ez sem segített rajta, mert egy erőteljes csapással egy faházhoz préseltem egy vízgömb segítségével, ezzel is némi időt nyerve.
- Fuss onnan! – Kiáltottam rá a fiúra, majd egy felfelé mutató mozdulattal nagyobb tömeg vizet emeltem a lassan feltápászkodó szörny fölé, amit végül egy lefelé húzott csapással rázúdítottam.
Tudtam, hogy hamar ki kell találnom valamit, amivel elpusztíthatom a maszkját, mert onnantól kezdve megtisztulva Seireiteibe távozhat, vagy ha bűnös, a pokolra jut, de ez mellékes, a lényeg, hogy végeznem kellett vele, a biztonság kedvéért. Nem figyeltem a gyerekre, csak az számított, hogy a lényt feltartsam, úgy véltem, elég okos ahhoz a fiú, hogy lássa, menekülnie kell. Valóban így volt, hallottam lépteinek dobogását, ahogy futni próbált az apró kaviccsal felszórt földön, ám nem csupán én figyeltem fel rá, úgy tűnt a hollow a könnyebb falatot szeretné mindenképpen megszerezni.
Olyan gyorsan iramodott neki, hogy alig sikerült megfelelő időben reagálnom, csak kapkodtam a levegőt, és egy gyors mozdulattal a rajta maradt vízzel a földre rántottam, ám tovább csúszott az oldalán. Újabb víztömeget irányítottam felé, és baloldalát, ami a földet érte, odafagyasztottam a talajhoz, így akadályozva meg a mozgásban, amíg közelebb érek hozzá. Futólépésben haladtam felé, de megtorpantam, ahogy velőtrázóan felüvöltött, muszáj voltam a fülemre szorítani kezeimet, hogy ki ne robbanjon dobhártyám a helyéről. Nem számítottam arra, hogy még így is képes lesz megmozdulni, de egy váratlan pillanatban felborított hosszú, csak csontokból álló farkával.
Hangos nyögéssel terültem el a földön, sajogtak porcikáim, de azonnal tovább gördültem az újabb támadás elől, mert felém döfött az álnok lény a fürge végtaggal. Aztán nagyra tágult szemekkel figyeltem, ahogy szó szerint kitépi magát a jeges börtönből, nem törődve azzal, hogy mekkora sérüléseket szenved el így. Nem értettem, hiszen nem éreztem különösebb kisugárzást a kisfiúból, így semmi oka nem volt ezt tenni, mégis szinte őrült módon haladt ismételten a gyerek felé, aki egy pad mögött kuporogva reszketett, és sírt.
Lábra pattantam, és futás közben formáltam egy penge vékony jég chakramot, amit a lidérc felé lőttem egy félfordulatos rúgással. Sose láttam még, miként próbál megenni bármit is egy hollow, így elég dermesztő volt, ahogy hatalmas, szőrös kezével szájához emelte szegény kisfiút. Arra azonban nem számított, hogy idő előtt szedem össze magam, így a vészesen közeledő kéz könyökben vált el testétől, és ernyedten hullott alá, elengedve a gyereket.
Újabb ordítás volt a válasz, és másik kezével nyúlt volna a gyermek után, ám addigra még közelebb értem, így öklöt formázva a vízből a megmaradt végtagjával összecsaptam, majd beborítva azt a földhöz fagyasztottam ismét. Nem bíztam semmit ezúttal a véletlenre, így egy felfelé húzó mozdulattal a lábait, és a korábban figyelmen kívül hagyott farkát is rögzítettem. Hangosan üvöltött, és vergődött, de ezúttal nem volt menekülés számára, végérvényesen csapdába esett.
Egyetlen dolgom már csak az volt, hogy a hánykolódó lidércet végre valahára megtisztítsam, ezzel megmentve a mai napot a totális káosztól. Lábbal némi vizet húzva magammal nekiiramodtam, hogy egy félköríves rúgással lendüljek magasra, majd azt jéggé fagyasztva egyenesen a maszkjára irányítsam. Úgy vájta ketté a hollowot a félkör alakú jégpenge, akár kés a vajat, majd apró lélekrészecskékre robbant.
Kifulladva érkeztem a földre, néhány másodpercig csak a légzésre koncentráltam, az izmaim kicsit remegtek a hirtelen megerőltetésről, majd szemem a fiút kezdte keresni. Szinte sokkot kaptam, ahogy megláttam apró, ernyedt testét, amiből a pad deszkájának egy nagyobb darabja meredezett vöröslően az ég felé. Azonnal odarohantam, és letérdeltem mellé, hirtelen nem is tudtam, hová nyúljak, mi lenne a teendő. Leemeltem a romokról, és éreztem benne az életet, néhány aprót lélegzett, de már nem sok lehetett számára hátra.
Könny szökött a szemembe, úgy tűnt, hiába szerettem volna megóvni, ezúttal nem sikerült mindent megtennem érte. Aztán eszembe jutott, hogy nem adhatom fel most, van egy megoldás, aminek segítségével talán még segíthetek rajta. Néhány napja, edzés közben fedeztem fel, hogy az eltelt idő alatt nem csak én, de képességem is felerősödött, és képes voltam arra, hogy ezt megosszam mással is. Behunytam szemem, és némi koncentrálás után éreztem a változást, a testem lassú átalakulását, ahogy megváltoznak az azt alkotó lélekrészecskék, és olyanok lesznek, mint a kristálytiszta víz, amit irányítok.
A sebre tettem kezemet, hogy némi reiatsuban gazdag vízzel kezdjem meg a gyógyítását, de éreztem, ahogy minden lélegzettel szökik ki ujjaim között a gyerek életereje. Egyetlen lapra kellett feltennem mindent, és kipróbálnom egy olyan módszert, amit még sose teszteltem, hogy valóban működik-e. Mély lélegzetet vettem, majd háttal a fiú testéhez simulva eltűntem benne, ahogy a földben a ráhulló eső.
Éreztem a szívverését, ami őrülten zakatolt, és azt, hogy vére miként hagyja el testét, hiába is küzd ellene. Lenyugtattam légzését, szívének gyorsuló ritmusát, és kiömlő vérét, lassan belekezdtem a gyógyításba, mintha csak saját testem volna. Szinte érezni véltem, ahogy reiatsuról reiatsura én rakom össze, foltozom meg testét, és azt is, hogy ettől mindinkább erőre kap. Nem tudom mennyi idő telhetett el, nekem másodperceknek tűntek csupán, de tudtam, hogy a veszély elmúlt.
Úgy érkeztem mellé, ahogy egyesültem testével, és láttam, hogy szakadt pólóján kívül már csak egy heg látszik, szinte úgy tűnt pihegése, mintha csak aludna. Elmondhatatlan nyugalom szállt rám, és valahogy az az érzés fogott el, talán ezekért a pillanatokért megéri kockáztatni az embernek az életét. Aztán meghallottam a mentő szirénájának ismerős hangját, így gyorsan próbáltam visszaölteni eredeti alakom…

Aztán képszakadás, jött a sötétség, pedig nem éreztem előtte semmit, hogy megütöttek volna, vagy bármi. Egyszerűen elszédültem, és a jótékony homály ölelt máris körbe. Emlékszem, hogy kérdeztek valamit, de a tudatomig nem jutott el, gondolkodni se tudtam, csak álmodtam. Ismerős, színes foltokról, helyekről, melegségről, viszont semmit se tudtam megfogni, vagy tisztán kivenni. Vajon hol lehetek? Merre vesztem el? Egyáltalán… ki vagyok én?


Képesség

Neve: Suijin no megumi (Vízisten áldása)
Típusa: Gyógyítás
Eleme: Víz
Leírása: Aktiválásakor Miyu teste az általa is használt desztillált vízzé változik át. Azonban ez nem közönséges víz, hanem reiatsu alapú, vagyis a fizikai hőmérsékletváltozás nincs rá hatással. (Tehát pl. extrém magas hőmérséklet mellett nem kezd el párologni.)
Ebben a formában is képes manipulálni a vizet, de ereje kiterjesztésével már nem csak támadni, de gyógyítani is tud. A különleges, reiatsuból álló víz a könnyebb, felületi sérüléseket percek alatt hozza helyre, a nagyobb sérüléseknél elállítja a vérzést, és enyhíti a fájdalmat, de a tényleges regenerálódás hosszabb időt vesz igénybe. Kisebb sérüléseknél képes egyszerre több személyt is gyógyítani, ám minél nagyobb a seb, annál nagyobb energiára van szüksége a gyógyításhoz, tehát kevesebb személynél tudja alkalmazni.

Sensui (Elmerülés)

Gyógyító képességének végső formája, amivel halálos sérüléseket képes visszafordítani. (Csak még a halál beállta előtt!) Ilyenkor szó szerint belemerül a sérült testébe, és belülről kezdi meg a regenerációt, ezzel megakadályozva a további életveszélyt. A képesség alatt egy védőburkot hoz létre a gyógyítandó körül, hogy ne „lökhessék” ki belőle, és képes legyen befejezni az életmentést. Ha kellőképpen regenerálta a testet, akkor azonnal elhagyja azt, és kívülről folytatja az ellátást. (Értelemszerűen egyszerre csak egy személyen tudja alkalmazni.)

Karakterlap

Ukitake Juushirou

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 212

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 1 899 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Amane Fusako Miyu pályázatai
« Válasz #2 Dátum: 2015. Jún. 15, 22:44:47 »
Üdvözletem! :hippy:

Mivel jelezted, hogy pályázatod elbírálásra vár, jöttem, láttam, élveztem a történetet. A pályázatban szerintem megfelelően kiemelted a képesség használatának módját és hátrányait IC játék során, a leírásokban pedig nem találtam kivetnivalót. Egy szó, mint száz, a pályázatot ELFOGADOM! Jó szórakozást a kijátszásához! :3