Szerző Téma: Családanya és a Róka esete XD  (Megtekintve 1163 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Konoe Karen

Lélekboszorkány :D

Fullbringer

*

Főállású Anya

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
31 900 / 35 000

Hozzászólások: 110

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 1 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
tkékes és fehér

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Post szín:
Cadetblue


  • Profil megtekintése
  • Accel World frpg

Nem elérhető Nem elérhető

Családanya és a Róka esete XD
« Dátum: 2015. Jún. 21, 20:12:16 »
- Guhhh… krumpli… megvan… cukor… megvan… rizs, megvan, szójaszósz megvan. Huh… azt hiszem, minden megvan. – szorongattam az egyik kezemben a bevásárló listát mik majd megkönnyebbülve azon, hogy a végére értem, máris a kasszák felé veszem az irányt. A bevásárló központban csak úgy nyüzsögtek az emberek, ami nem is csoda hisz odakint volt vagy 30 fok, míg idebent kellemesen hűvös. Youko is jól érezte magát, a szokásához híven csendben kapaszkodott az ejtett vállú pólóm szélébe, míg a másik kezében egy zacskó gumicukrot szorongat.
- nahát, milyen tündéri kislány! Szia, hogy hívnak? – a kassza előtti sorban egy idős hölgy lépett mögénk, majd hajolt le – amennyire tudott – Youko-hoz. Persze a lány egyből elém lép ezzel elrejtőzve az ˝ijesztő˝ idegen elől. - Ara… ennyire ijesztő lennék? – mosolyodott el a hölgy miközben felegyenesedett.
- Elnézést, kicsit szégyenlős az idegenekkel szemben. – ejtettem meg egy mosolyt a hölgy felé. - Youko… – sajnos egyáltalán nem akart engedni. Pedig nem is ez volt az első sétánk együtt. Azt hittem, hogy már hozzá szokott a sok idegenre maga körül, de úgy tűnt sajnos mégsem.
- Értem, semmi gond. Nagyon aranyos a lánya. És ez az aranyos yukata. Tündéri! – ejtett meg egykét, bókot, amitől én csak repestem az örömtől. Nem sokan szokták a lányomnak nevezni már csak a kirívó fehér haja miatt sem, ami pont ellentétes színű az enyémmel. Az aranyos aranyhalas yukata most Youko kedvence. Éjjel-nappal ezt hordta, ha nem az iskolában volt.
A Sachiko-sannal – az öreg hölgy – még sokáig beszéltünk, lévén hogy a sor elég lassan haladt. Igazán kedves volt, és a korához képest nagyon jól tartotta magát. Jó lenne ilyen idősen így kinézni… na de ez még messze van.
- Áh, a legfontosabbat el is felejtettem… két doboz BlackRose-t kérnék még. – jelzem, a futószalag mögött ülő hölgynek mielőtt még végezne az összes vásárolni való felszámlázásával. Még jó hogy az eszembe jutott, hisz tulajdonképp ezért jöttem volna el otthonról, ha Kurisu látva a készülődésem nem nyomta volna a kezembe a bevásárló listát.
~ Ááááh, már megint ez a büdös vacak! Hát nem tudsz leállni róla?!
- Geh… hallgass! – törtem ki magamból az utca kellős közepén miután sikerült elkapnom a számból kieső cigarettát ijedtemben. Észbe sem kaptam és már a járókelők nagyja engem nézett, és összesúgott.
- Hahh… – sóhajtottam egyet, majd Youko-val egy közeli parkba vettem az irányt.
- Youko, menj játssz egy kicsit amíg én elszívok egy cigarettát rendben? – mutattam a mászókák és homokhegyek irányába, majd megvárva a reakcióját leültem egy közeli árnyék lepte padra. Igazi megkönnyebbülés volt végre letenni a telepakolt szatyrot. Egy csettintéssel a kezemben varázsoltam az öngyújtót és máris meg…
- Hékás… Ne szórakozz velem! – kapok a számból kirepülő fehér csík után. - Megmondtam már, hogy ne babráld őket nem? – vettem vissza a számba miközben a tündér szerzet a vállamon ülve összefonta kezeit a mellkasa előtt.
~ Aisa mérhete… mérhetetlenül el van keseredve, hogy még mindig ezt az undormányt szopogatod.[/b]
- Nem szopogatom! És már mondtam, hogy nem érdekel a véleményed! – ejtettem ki a szavaimat ismét a kelleténél hangosabban. Mit ne mondjak, ha eddig nem néztek furcsán rám, akkor most már biztos. Aisa persze csak erre várt, hogy idegeket ingerlő módon kezdhessen nevetésbe.


Youko karaktere csak színesítés céljábol szerepel a harcba nem fog beleavatkozni!!
« Utoljára szerkesztve: 2015. Jún. 22, 22:07:11 írta Konoe Karen »

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Eltávozott karakterek

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 400 / 100 000

Hozzászólások: 531

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 29 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Családanya és a Róka esete XD
« Válasz #1 Dátum: 2015. Jún. 28, 22:21:28 »
Már most éreztem a Holdat. Pedig még messze volt az éjszaka, mikor is teljes pompájában mutatta volna meg babonázó szépségét. Mégis, már elég erős volt, hogy előcsalja belőlem a rókábbik felem. Valami… elnéző mosollyal sétáltam az emberek között. A nappali fényhez már hozzá szokott, az amúgy éjszakát szerető szemem. Jelen pillanatban, félre tettem az undorom, ami ilyenkor el szokott kapni, és inkább analizáltam a különböző szag mintákat. A lehető legsokfélébb volt, és a legtitkoltabb dolgokat fedték fel az emberekről körülöttem. És még csak nem is tudták szegények, miféle információk birtokába juttatnak ez által. És pont most, amikor köztudottan kerestem a bajt. Nem feltétlen volt a legbölcsebb ötlet. Én minden esetre ritka mód élveztem. Ahogy megborzongtak, ha jéghideg mancsommal a nyakukhoz értem, vagy épp nem túl kedvesen a füleikbe suttogtam, általam is immár ismert vétkeiket. A Hold bűnös hatása! Halványan eszembe jutott, talán kicsit visszább kéne fognom magam, ha csak nem akarom bűzlően tömény önmarcangolással tetézett bűntudatban tölteni a napom shinigami részét. Mivel az is én voltam, nem lett volna túl kellemes kilátás.
Szóval kicsit moderáltam magam. Mármint, nem kapdostam el vadidegen alakokat a nyakuknál, csak mert elő vett a vadász ösztön. Amúgy is! Nem volt szokásom embereket enni! Nem szándékoztam ezt most elkezdeni. Szóval neki láttam keresni egy helyet, ahol kissé megmoshatom a buksim. Szükségét éreztem egy kiadós adag hideg vizes buksi áztatásnak. Szükségem volt a józan eszemre. Kellett jó pár kanyart tennem a városban, mire sikerült egy nyilvános kutat találnom. A méretes, vagy kevéssé méretes házakba akarattal nem másztam be. Ott már olyan tömény lett volna az ember szag, nagyon nem segített volna a problémámon.  Végül csak találtam egy működő kutat, kint a szabadban. Szomjazó szenvedőként vetettem rá magam, noha egy kortyot nem ittam belőle. Csak átáztattam vele a hajam, hagytam, hogy lehűtse a fejem, a nyakam, és szép lassan a kedélyemet is.
Csak, mikor már megint tiszta kék szemekkel tudtam végig menni az emberek közt, hagytam abba.  Megráztam a hajam, tisztes rókához méltóan, kiráztam belőle a vizet, majd elő bányáztam a pipácskám Táskából. Vénusz~chan kissé ugyan meg akarta csócsálni a mancsom, hisz nem olyan lélekenergiám volt, mint amilyet megszokott tőlem, ám a hangom megállította, még mielőtt összesavazhatta volna bármimet is. Így aztán sikerült magam füstbe burkolni. Igaz, leginkább Kemuri~chanba, de illatra az is tökéletes volt. Nem éreztem a körülöttem tenyésző préda illatát. Mit mondhattam volna, egy újabb veszélyét fedeztem fel ezeknek a modern kori városoknak.
Szóval már egész normálisan… már amennyire ilyen állapotomban ezt a jelzőt használhatom magamra, csellengtem a teljesen ismeretlen utcákon. Legalábbis, a vérszomj már nem fojtogatott, és ezért én sem másokat!  Ekkor pillantottam meg ezt a fura alakot. Nem csak az illata nem volt… mondjuk úgy normális, de ő maga se tűnt annak. Újfent engedtem az ösztöneimnek. Kíváncsian, ragadozókhoz méltóan rejtettem el a jelenlétem. A lélekenergiám is le volt szorítva egyelőre, hála a gyűrűmnek. Így figyeltem egy ideig az élőlényt. Nőnek nézett ki, aki lelkesen magyarázott magának, miközben füstölgött. Szemmel láthatóan minden értelemben. Kissé közelebb lopóztam hozzá, hogy halljam is a hangját. Miközben egy apró mágiával láthatatlanná tettem magam. A szaga még mindig érdekes volt, felcsigázta a kíváncsiságom. Így a végén vettem a fáradtságot, és közelebb ólálkodtam. Egész annyira közel, hogy megszólíthassam. Csak ekkor vettem le magamról az álcát, mondhatni, megjelenve a semmiből.
   - Igazán örven~dek! - hajoltam meg előtte, kissé idegesítő hanghordozást megütve, nem véletlen. Az ötödik osztagos barátomtól már volt időm eltanulni az ilyen beszéd stílust.  - Meg kérdezhe~tem, épp kivel is társalog becses szemé~lyed? - lestem körbe, elég látványosan mint egy jelezve, hogy rajta kívül más nem nagyon van a környéken. Legalábbis társalgási közelbe nincs. Vagy legalábbis nem látszódnak. A shikigamik azért a környéken tanyáztak. Ki nem hagyták volna, hogy velem jöjjenek, mikor ilyen a hangulatom!

« Utoljára szerkesztve: 2015. Júl. 17, 14:41:43 írta Aikawa Chiyo »


(click to show/hide)

Karakterlap

Konoe Karen

Lélekboszorkány :D

Fullbringer

*

Főállású Anya

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
31 900 / 35 000

Hozzászólások: 110

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 1 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
tkékes és fehér

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Post szín:
Cadetblue


  • Profil megtekintése
  • Accel World frpg

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Családanya és a Róka esete XD
« Válasz #2 Dátum: 2015. Júl. 17, 13:37:20 »
Mattaku~… mióta csak itt volt a baj volt vele. Folyton beszólogatott, mintha az anyám lett volna. Nem is értem mit képzelt magáról a kis taknyos. Haaa~ legalább egy kicsit hasonlíthatna az én kis Youko-mra. Igen, igen ő aztán jól nevelt egy kislány. Persze igaz, ami igaz lehetne egy kicsit társaság kedvelőbb, de még fiatal, ha kicsit nagyobb lesz biztos nyitottabbá válik a másokkal való ismerkedés felé. Ami viszont Őt illeti…
-TEME! Megmondtam már, hogy ne oltsd el a cigarettáim, nem?! – ismételten egy igen hangos és ingerült mondat hagyta el a szám, amint a lány a jól meg szokott trükkjét próbálta meg használni rajtam. Nem csoda hogy olyan hamar elfogynak, mind az ő hibája.
~ Hehehe… ~ vízhangzott ismét a kacagása a fejemben.
Meglepő módon azonban hirtelen elhallgatott. Nem tudtam mire vélni a dolgot, míg meg nem éreztem az előttem feltűnő fiatal nő jelenlétét. Meglehetősen meglepett, hogy a semmiből bukkant elő, ám megpróbáltam ezt nem kimutatni.
- Hm… egy shinigami?... Vagy mégse... – tekintettem felé egy pillanatra a szemem sarkából, míg nem szemeim elsiklottak mellette és Youkot, vették célba. - Azt hittem, hogy erre toljam, majd egy a képét miután ma úgy nyüzsögnek a környéken, mint a legyek a döghús körül. – már azóta felfigyeltem erre, hogy kiléptem a házból. Így valóban nem ért volna váratlanul, hogy ha az egyikőjük ide merészkedett. Az Erőszabályzó karkötő tökéletesen üzemelt ehhez nem fért kétség, de még így sem képes elrejteni a lélekenergiám és így könnyedén megtalálhatnak.
- De úgy néz ki helyettük inkább más valaki látogatott meg. - tekintek egy pillanatig a hirtelen felbukkanó nőre, majd változatlanul továbra is Youkot tartottam szemmel.
Na meg ez a nő is… Nem tudom miért, de kissé másabbnak tűnt, mint a többi lélekenergiával rendelkező lény akikkel eddig találkoztam. Talán egy új faj, amivel eddig nem volt dolgom? És valami furcsa érzés is körül lengi ha ránézek. Minden esetre folytattam tovább az eddigi tevékenységeimet, aztán gondoltam "meglátjuk mi lesz".
Azzal a lendülettel elő is vettem még egy cigarettát és miután rágyújtottam a füstöt egyenest az ismeretlen felé pöfékeltem.
- Az „Örvendek, a szerencsének” még igen csak karcsú üdvözlési forma, nem gondolja? Legalább a nevét árulja el, amin szólíthatom. Minden mást csak ez után. Engem meg nyugodtan szólíthat Karennek, nem fogok zavarba jönni, ha rögtön tegezzük egymást. – na meg semmi pénzért nem árultam volna el a teljes nevem, hogy aztán később könnyebben a nyomomra bukkanhassanak, vagy ne adj isten a családomat is zaklassák.
- Aisa, te se légy udvariatlan… ha már felőled érdeklődik, legalább told elő a képed és mutatkozz be. – felelem egy újabb füstfelhő távozása után, majd kicsit megbillentem a fejem a pecséttel ellentétes irányba. Ekkor ugyan is a nyakam tövében lévő fekete tetoválásból egy fehéres lélekenergia felhő kezd el előtöri, ami végül a szokásos alakjában  testet ölt. A lány most, is mint mindig egy széles vigyorra tűnt fel, és bemutatkozásképp a katonákra jellemző szalutásált produkált.
- „Aisa vagyok, örvendek a találkozásnak” ezt üzeni. – jegyeztem meg, hisz a lány hangját egyedül csak én hallom senki más. Majd egy gyors mozdulattal elrántom a füstölgő szálat, mikor a kis ˝cigigyilkos˝ megpróbált oda kapni.
A szemem sarkából persze továbbra is szemmel tartottam Youkot, aki a közeli homokozó mellett játszott. Úgy gondoltam egyelőre őt nem vonom bele a cselekménybe.
 
« Utoljára szerkesztve: 2015. Júl. 21, 11:11:25 írta Konoe Karen »

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Eltávozott karakterek

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 400 / 100 000

Hozzászólások: 531

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 29 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Családanya és a Róka esete XD
« Válasz #3 Dátum: 2015. Aug. 15, 23:30:46 »
Tudtam én, hogy valami nincs rendben! Erre aztán bolondos vigyor terült szét a képemen. Úgy cseverészett tovább, mintha legalábbis nem hallhatnám. Szinte kedvem támadt meg simizni ezt az okos buksiját érte! Főleg, hogy utána mellettem elnézett. Követtem, szinte észrevétlenül a tekintetemmel az övét. Egy pöttöm lánykát figyelt. Vagy az övé volt, vagy a szívének nagyon fontos lehetett. Épp ezért nem is értettem a felelőtlen viselkedését. Vagy ennyire magabiztos lenne? Végül is, a gyűrűm működött, szóval nem valószínű, hogy túl komoly fenyegetésként élhetett meg. De akkor is! Ha nekem lehetett volna gyerekem, egészen biztos, hogy ilyen esetben, vagy az ayakashi torkát téptem volna fel, még mielőtt a lányomra nézhetett volna, vagy eltereltem volna addig a figyelmét, míg a kis róka a kotorékba vissza nem bújt volna! Még Hikaru~chanért is gyilkoltam volna, pedig ő a zashiki warashim volt, nem a lányom. Igaz, egyre jobban viselkedtünk úgy, és amúgy más nem is láthatta rajtam kívül túl sűrűn…
Viszont az időzítés nem volt tökéletes. Nagyon nem. Forrongott bennem az ayakashik vére, és az sose volt túl kedves, vagy észrevétlen. Csak ha úgy kívánták az érdekeim. Most sem éreztem szükségét, hogy megtagadjam, sőt! Kifejezett vágy dobolt az ereimbe, hogy ne így tegyek! Kissé eszelős mosoly terült szét az arcomon, miközben, immár elég látványosan néztem az apróság után. Majd vissza rá. Vártam a reakcióját. Egy cseppnyi vérszomj vegyült körülöttem a levegőbe. Nem tudtam, hogy mennyire jó a szaglása, vagy mennyire érzi az ilyesmit meg. De egy próbát megért. Főleg, hogy egy szadista cápavigyort is villantottam.  Azt meg úgy se tudta, hogy túlságosan szeretem a gyerkőcöket ahhoz, hogy hagyjam, bajuk essen.  Ellenben a bemutatkozást követelő megszólalására halkan, de minden kétséget kizáróan elkuncogtam magam. Főleg, hogy az üdvözlésem nehezményezte, holott őmaga teljesen el is felejtkezett erről a kis momentumról. Akarattal tette volna? Ha igen, az még mulattatóbb részletecske lenne.
   - Ha ennyire ragaszkodik kiskegyed a nevek felesleges használatához, - hajtottam fejet komikusan, miközben persze láttatlanul teljes felkészüléssel vártam, vajon nekem akar~é támadni. Elvégre adtam rá okot - Azt hiszem, a Kyoko tökéletesen megteszi! Hallgatok rá, ha kiskegyed így kívánna szólítani. - hangszínem még mindig zavaró volt, a hangsúlyomról nem is beszélve. - De én attól tartok, hogy zavarba esnék, és még az is lehet, hogy elpirulnék, ha hirtelen tegeződésbe váltanánk! - vörösödtek be a szemeim, miközben egy elnéző mosollyal néztem oldalra, majd kíváncsian a kis lényecskére. Nem állítom, hogy nem fordult meg a fejemben, hogy milyen jó lenne kézhez szoktatni, és haza vinni…
Ártatlanul rámosolyogtam, és felé is buksit hajtottam. Vele minden hátsószándék nélkül szimpatizáltam.  Így aztán besegítettem a csöppségnek. Csettintettem egyet, mire a nő frissen gyújtott cigije a semmibe lobbant.
   - Egyik apróságnak se tesz jót a füst, úgy sejtem… - jegyeztem meg, kissé elnyújtva a magánhangzókat. - És ez téged ennyire nem zavar? Holott még Aisa~chan tiltakozik is ellene! - csóváltam meg a buksim. Egy lemondót sóhajtottam. Van rá esély, hogy én vagyok túl óvatos csak a porontyokkal, de messziről kerülöm olyankor a füstölgést, amikor velük vagyok! Jó messziről. Főleg, hogy a mi porontyainknak messze földön híres a szaglásuk. Láthatatlanul Kuro~chan a lányka mellé keveredett, hogy vigyázzon rá, ha bármi történne. Mármint, nem a semmiért pimaszkodtam a nővel. Kíváncsi voltam rá, szóval kissé provokáltam.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Aug. 16, 12:44:53 írta Aikawa Chiyo »


(click to show/hide)

Karakterlap

Hirako Shinji

A Yuuniverzum ura

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 80

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 3 459 950 ryou

Technikatár
Ajándék küldése



  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Családanya és a Róka esete XD
« Válasz #4 Dátum: 2016. Jún. 09, 14:41:28 »
Kérésetekre a küzdőteret lezárom! Mivel csak két kör ment le, ezért Aikawa Chiyo jutalma 500 ryou, Konoe Karen viszont sajnos üres kézzel távozik, lévén miatta fagyott be a küzdőtér. További jó játékot!