Szerző Téma: Családi látogatás - újzélandi kirándulás  (Megtekintve 1478 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Komoki Daniel Hiroto

Eltávozott karakterek

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 500 / 30 000

Hozzászólások: 31

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 9 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
lime zöld

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A remény az a tollas madárka, mely a lelkünkben fészkel és amely szavak nélküli dalt csicsereg, s örökkön örökké dalol.

Post szín:
greenyellow


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Családi látogatás - újzélandi kirándulás
« Dátum: 2015. Jún. 25, 20:31:37 »
A kiadós uzsonna után, minden nap átsétált a Popcorp székházába. Kereste a lányt, hiszen azt említette még találkoznak. Ott dolgozott a rokona, akit könnyedén beazonosított. A művésznevén hívta, így elég volt megemlítenie a portásnak, rögtön lemondó sóhajjal közölte vele hol a férfi irodája. Sétái alkalmával a főzőcskézés emeletét és a rokona irodájának környékét járta be. Megveszekedett lélek sem kérte rajta számon, miért kóborol az épületben. A folyosón ücsörgő titkárnő kedves mosollyal fogadta. Mellette elhaladó öltönyös és kosztümös egyének, pedig rá se hederítettek. Egyetlen szemüveget viselő férfi vonta kérdőre pár napot követően. Miután megmutatta a belépőjét és közölte kit keres az öltönyös alak megigazította a szemüvegét. Néhány lényegre törő kérdést tett fel Tomomi-hoz fűződő kapcsolatáról, majd elsétált.
Másnap üzenet fogadt az emeleten. A titkárnő segítségével kiderült az előző napi szemüveges férfi hagyta neki. Arra kérte fejezze be a leskelődést, ha kívánja, hagyjon üzenetet Tomomi-nak, amit ő majd továbbít a lány felé.
Korrekt ajánlatnak tűnt, már csak az üzenetet nem tudta. Minden séta alkalmával, azon pörögtek gondolatai, mivel tudná viszonozni Tomomi kedvességét. Valamit adni akart az ételért és áramköre megbuherálásáért cserébe. Azóta, igaz, kicsit furának érezte közérzetét. Sokat ingadozott hangulata. Meglehetősen szélsőséges érzelmeket produkált. Ha nem okozott gondot a lánynak, megkérte volna, nézze meg újra, mert feszélyezte az új állapota. Szívességért szívesség követelését, nem támogatta programja, ezért szorgosan törte fejét, mit adhatna neki. Épp a levegőben forgatta egyik papír daruját, amikor bevillant a megoldás. Tomomi-val megbeszélte, elviszi a szüleihez. Ez remek ajándéknak minősült. Azonnal a telefonhoz rohant. Némi reptéri segítséggel kért két darab jegyet a hétvégén induló új zélandi járatra, majd az egyiket becsúsztatta egy borítékba. Mellé csúsztatott egy rövid levelet és gondosan lezárta.
A borítékot bevitte a titkárnőhöz. Nyújtotta felé a Tomomi-nak címzett borítékot, amikor egy nála közel fél fejjel alacsonyabb férfi fékezett be mellette. Kedélyesen csevegett a titkárnővel, aztán tekintete a kezében tartott borítékra, aztán rá tévedt. Hasonló színű szeme és haja volt, mint Tomomi-nak. Beszélni is ugyanolyan gyorsan, lendületesen tudott. Fel sem fogta, hogy a férfi különösen izgatottan magyaráz neki. Széles mosollyal vette magához a levelet és többszöri nyomatékosítással biztosította róla, hogy átadja rokonának a szerelmes üzenetet. Nem kifejezetten értette a szavait, de beleegyezően bólintott. Esélye se akadt tiltakozni, mert a férfi már árkon-bokron túl járt.
Némi bizonytalansággal távozott az épületből. Nem számolt ezzel az érzéssel és a mellé társuló rengeteg kérdéssel, amik a körül forogtak, vajon tényleg megkapja a lány, ha pedig elolvassa, vajon vele tart. Szokatlan volt ez a nyugtalanság, de nem tehetett mást, mint számolni a napokat és időben kiérni a reptérre.
A gép indulásáig olvasással ütötte el az időt. Megtalálta néhány híresebb darab eredeti díszlet és látványtervének gyűjteményét. Átolvasta a rendező hozzá csatolt utasításait a mellé tűzött próba folyamatokról írt összegzéseket, hátha segítenek neki az álmok életre keltésében. Ez lett a legfontosabb terve, miután Tomomi-val találkozott.
Olvasás közben, néha feltekintett, hátha meglátja a lányt. Azt elfelejtette leírni, merre találja a reptér épületén belül. Remélte a váróteremben eszébe jut keresni és nem rohan egyenesen a felszállásra kijelölt kapuhoz.

Karakterlap

Hoshi Tomomi

Eltávozott karakterek

Időutazó :3

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
33 000 / 45 000

Hozzászólások: 53

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 16 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Orgona lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Post szín:
MediumVioletRed


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Családi látogatás - újzélandi kirándulás
« Válasz #1 Dátum: 2015. Jún. 25, 22:18:56 »
Olyan gyorsan teltek el a napok, és annyi minden történt az utóbbi időben, egyszerűen már az is kiment a fejemből, hogy emlékeznem kellett volna valamire. Ryo~nii megjelenése, aztán pedig a lakótársáé, összekuszálta az addig sem éppen békés, vagy unalmasnak mondható hétköznapokat.
Aztán egyik nap megérkezett Umi~jii, és olyan jelentőségteljes somolygással közeledett felém, azt hittem már, hogy rossz fát tettem a tűzre, bár akkor talán nem mosolygott volna így… a lényeg viszont, hogy kijelentette, egy hódolómtól hozott üzenetet. owO Nem igazán értettem a dolgot, nekem nem különösebben voltak hódolóim, főként nem itt, ahol nem sok mindenkit ismertem az iskolán, és Umi~jii munkahelyén kívül.
Bizonytalanul nyúltam a levélért, és néhány másodpercig csak bámultam rá, hátha mégis inkább eltűnik. Mert a legjobb bizonyosan az lett volna, főként, ahogy Ryo~niit ismertem! O_O Jobb, ha erről nem tud semmit! Gyors mozdulattal feltéptem a levelet, és a színes, keménypapírt látva rögtön beugrott, miről is lehet szó, mi az, amiről teljesen megfeledkeztem! TwT
Láttam Umi~jiin, hogy izgatott a dolog miatt, de kedves mosollyal megköszöntem, hogy elhozta nekem, majd inkább elvonultam, hogy egyedül olvashassam el. A sorokat bújva kénytelen voltam szélesen mosolyogni, hiszen nem sokat változott senpai, stílusa tömör volt, és lényegre törő, viszont nem tudom, hogy ezt miért vélte szerelmes üzenetnek kedvenc felmenőm. Talán mondott neki rólam valamit a senpai? O/////O Lehet, hogy ez nem csak egy utazás, hanem egy randira invitálás? *////* Rá vallana, hogy azt is ilyen stílusban fogalmazza meg. ^^”
Úgy érzetem, hogy az idő ólomlábakon vánszorog, és sehogyan sem akar telni, pedig már nagyon izgatott voltam az utazás miatt. Abban biztos voltam, hogy se bátyámnak, se Umi~jiinek nem szólhatok, egyikük sem engedne el, pedig ez egy hatalmas lehetőség, hogy kicsit saját szemmel is lássam a világot! :o Így hát maradt a tervezgetés, és annak az időpontnak a keresése, amikor kisurranhatok a jól megtömött sporttáskámmal. A legegyszerűbb az volt, hogy megvártam, míg Umi~jii dolgozni megy, majd hívtam egy taxit, és kivitettem magam a reptérre. Persze győzött a bűntudat, így a hangpostáján hagytam egy hosszú üzenetet, hogy elmentem, és egy hét múlva jövök haza, megnyugtattam, hogy minden kellő dolog nálam van, és jó kezekben leszek. ^-^
A reptéren rengeteg ember jött-ment, és a kusza levélből az nem derült ki, hol is várhat rám senpai. Idegesen hagytam, hogy magával sodorjon a tömeg, majd megpillantottam a váró feliratot, és mint hajótörött a szárazföld felé, úgy igyekeztem kijutni odáig. Sokkal kevesebben voltak itt, így könnyedén felfedeztem a könyvébe mélyedő fiút. Nemes egyszerűséggel átvágtam a hatalmas csarnokon, majd elé guggoltam, hogy úgy nézzek fel rá, megvárva, míg észrevesz. :3
- Érdekes olvasmány? ^-^ - Mosolyogtam fel rá, majd szinte automatikusan előre nyúltam, és megigazítottam egy kósza tincsét. Biztos nehéz úgy olvasni, hogy közben a szemébe lóg. – Remélem nem vársz nagyon régóta, siettem, csak nem nagyon tudtam, hogy hová is kellene mennem… ^/////^ - Érintettem össze mutatóujjaimat zavartan, majd hirtelen fel is pattantam volna, ha nem lett volna útban senpai feje. – Aúcs! TwT – Dörgöltem meg homlokom fájó pontját. – Ne haragudj, kicsit ideges vagyok. ^/////^ - Hadonásztam, és kipirult arccal tovább dörgöltem homlokom, holott már meg sem éreztem.
Nehéz lett volna megmagyaráznom, mi is állt az egész hátterében. Talán az, hogy először utazom egyedül, vagyis kettesben egy olyan személlyel, aki nem a családtagom. Vagy a legvalószínűbb az, hogy Umi~jii megjegyzése a szerelmeslevélről, és az elképzelés a randiról, teljesen összezavart. Olyan furcsa volt a helyzet, de rákérdezni nem mertem, mert az nagyon ciki lett volna. >/////>

Karakterlap

Komoki Daniel Hiroto

Eltávozott karakterek

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 500 / 30 000

Hozzászólások: 31

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 9 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
lime zöld

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A remény az a tollas madárka, mely a lelkünkben fészkel és amely szavak nélküli dalt csicsereg, s örökkön örökké dalol.

Post szín:
greenyellow


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Családi látogatás - újzélandi kirándulás
« Válasz #2 Dátum: 2015. Jún. 26, 22:54:06 »
Automatikusan válaszolt volna a felé intézett kérdésre. Szóra emelte száját, amikor rádöbbent, kicsoda szólította meg. Rögtön a hang irányába tekintett, ahol Tomomi széles mosolya fogadta, miközben egy tincset söpört félre arcából. Újra kísérletet tett megszólalni, de a lány minden figyelmeztetés nélkül fejelte állon.
Az ütközés némi kellemetlenséggel járt. Kibillentette egyensúlyából. Hátra ugyan nem esett, de állkapcsa hatalmas csattanással fojtotta belé minden szavát. Kissé zsibongott csontja, de Tomomi testi épsége jobban foglalkoztatta. Könyveit maga mellé hajítva állt fel. Lánynak nyújtotta segítő kezét, hogy minél hamarabb lábra állhasson.
-Megsérültél? Szédülsz? Látsz fekete foltokat, vagy fényes pontokat?- Tapogatta meg óvatosan a lány homlokát. Addig nem nyugodott meg, míg arról nem biztosította minden rendben egészségével.
-Semmi ok az izgalomra. Időben vagyunk.- Mutatott a váróterem túlsó felén világító digitális órára, hátha segít Tomomi állapotán. Nem szerette volna, ha kárt okoz magában, mert kapkod és figyelmetlen.
A beálló csendet nem tudta mivel törhetné meg, ezért felemelte a könyvét. Tomomi mellé lépett és találomra kinyitotta egy fejezetnél, majd átadta neki, hogy nyugodtan szemügyre vehesse. Elvégre a lány miatt kezdett kutatásokba. Sokkal nagyobb energiát fektetett munkájába. Többet olvasott, járt könyvtárba és bejárást kért a színházi irattárakba. Kutatott az összes lehetőség után, hogy hiteles forrásokhoz juthasson.
-Színházi gyűjteményeket lapozok át. Amióta beszélgettünk keresek minden előadást és díszletet, amit az álmok ihlettek. Talán segítenek megtalálni a tökéletes kifejező eszközt!- Ült vissza a helyére. -Hálával tartozom! Neked köszönhetően megtaláltam, milyen úton szeretnék elindulni tervezőként. Szeretném az embereknek megmutatni, sőt bevonni az álmaimba. A részesévé szeretnék minden nézőt tenni!-
Többre nem vágyott, csak arra a díszletei, végre tényleg életre keljenek és pontosan olyanok legyenek, mint a fejében.
-Ha már hálálkodom, meg szeretném köszönni, hogy eljöttél! Remélem tetszeni fog Új zéland!- Próbált mosolyt erőltetni arcára, ahogy azt Tomomi-tól tanulta. -Felkészültél a hosszú repülőútra? Közel tizenegy órát fogunk utazni.- Nézett rá kérdően, vajon említ bármilyen problémát a repülővel kapcsolatban. Neki nem okozott problémát az út. Túlnyomó részén pihentetni fogja programja.
-Valamit szeretnél tudni Auckland-ről, családomról, környékről, mielőtt odaérünk?-
Tette fel kérdését, hátha nyugtalanítja a lányt, szinte semmit sem tud az érkezéssel kapcsolatban. -Anyának már szóltam, mikor érkezünk. Nem tud elénk kijönni, ezért busszal kell mennünk. Remélem nem baj.-

Karakterlap

Hoshi Tomomi

Eltávozott karakterek

Időutazó :3

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
33 000 / 45 000

Hozzászólások: 53

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 16 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Orgona lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Post szín:
MediumVioletRed


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Családi látogatás - újzélandi kirándulás
« Válasz #3 Dátum: 2015. Jún. 27, 00:28:30 »
Ijedten pislogtam felé, elég hangos volt a csattanás, és a legtöbbeknek nem volt olyan kemény fejük, mint nekem, legalábbis bátyám folyton ezt vágta a fejemhez, ami végülis nem volt hazugság. Ettől függetlenül keményebb ütközéseket is éltem már át, éppen ezért saját magam miatt aggódtam a legkevésbé.
Elfogadtam a felém nyújtott kezet, aztán csak még jobban elpirultam, ahogy hozzám ért. Nem ez volt az első, hogy valaki megnézte, jól vagyok-e, vagy hasonlóan ért volna hozzám, de korábban nem volt jellemző, hogy olyasvalaki tegye, aki gyengéd érzelmeket táplál irányomba. Már, ha Umi~jii tényleg jól mondta. O////O Éppen ezért még a kérdésekre is nehezemre esett válaszolni, mert jól voltam, igazából másodpercek alatt magamhoz tértem, csak egyre inkább zavarban voltam, amitől csak még idegesebb lettem, mert egyáltalán nem volt rám jellemző. >////>
- Nem, jól vagyok, köszönöm. ^-^ - Fogtam meg kezét, hogy most már igazán elég lesz, nem is vérzem, vagy ilyesmi.
Nem szerettem volna udvariatlan lenni, csak úgy éreztem, hogy még át kell gondolnom a dolgokat, mert bár nagyon boldoggá tett, azért nem ilyen egyszerű a helyzet. Most megismerem a családját, de ő még sose találkozott Ryo~niivel például, ami nem is csoda, lévén mi is csak egyszer futottunk össze. Szóval kuszák voltak ezek bennem, és az sem segített, hogy közben egyre-másra ragadt át róla is egy-egy érzelem foszlány, bár közel sem annyi, mint másokról szokott, ami némi nyugalmat jelentett a hosszú útra.
- Akkor jó! :3 Egyébként csak kézi poggyászt hoztam, hogy gyorsabb legyen így a beszállás! – Emeltem meg a sporttáskát, mert elvileg ez befér fent, tehát arra majd nem kell várnom, hogy a leszállásnál kihalásszák a bőröndöm. 8)
Figyeltem, miért is áll mellém, de aztán láttam, hogy az egyik könyvben szeretne mutatni valamit. Nem sokat értettem belőle, igazából színekről, anyagokról, és kinézetről írtak hosszan, hogy mit hová helyezzenek, de nekem ez szinte semmit sem jelentett. Jó volt a képzelőerőm, viszont számomra ezek inkább voltak adathalmazok, mint tényleges tervek. Mondjuk a képek érdekesek voltak, így már nagyjából értettem, hogy pontosan mit is szeretne csinálni. :o
- Nekem? O/////O – Pislantottam rá nagyra tágult szemekkel. – Én csak beszélgettem veled, a te érdemed, hogy milyenek az álmaid, és mennyire tudod őket átadni, senpai! ^////^ - Nyújtottam vissza a könyvet, miután némiképpen átlapoztam, mert többet nem nagyon tudtam volna belőle egyébként sem kihámozni. – Viszont az elsők között szeretnék lenni, akiknek megmutatod! *o* Kisujjeskü! :3 – Tartottam felé kezemet, biztosan ismerte ezt a régi szokást ő is. Lehet, hogy gyerekes, de az ember sosem szegi ám meg! ˘o˘
Fel kellett kicsit kuncognom a mosolyán, olyan helyes volt, miközben próbálkozott. ^w^ Legutóbb is igyekezett megérteni a dolgokat, s bár sok mindent nem lehet megtanulni, már az is dicséretes, hogy igyekszik. Mondjuk mostanra már biztosan sok minden változott, ha a megérzésem nem csal, az átállított paraméterekkel kapcsolatban.
- Ugyan, én köszönöm, hogy magaddal viszel, biztosan drágák voltak a jegyek, szóval inkább én tartozom köszönettel! – Emeltem tiltakozóan a kezemet. – Persze, semmi gond nem lesz, másodszor fogok repülőn ülni! *o* - Feleltem lelkesen. – Igazából nagyon könnyen lekötöm a figyelmem, van nálam zene is, de beszélgethetünk, meg pihenhetünk is, szóval elfoglalom magam, ha úgy adódik. :o – Igazság szerint nagyon könnyen elaludtam, csupán azért nem volt ez szerencsés nagyobb közönség előtt, mert álmaim túl élénkek voltak, ráadásul legtöbbször kellemetlenek, lidércesek. :/ Erről viszont eszembe jutott az, amit még meg se kérdeztem. – Most már álmodsz? :3 – Kérdeztem rá, hiszen ezt kérte legutóbb, és reméltem, hogy a megfelelő gombokon állítottam, hogy ez valóra válhasson. :o
Elgondolkoztam a dolgon, de igazából jobb szerettem mindent saját szemmel megnézni. A helyről a legtöbb dolgot megnéztem a neten, és a családjáról csak olyasmit mesélne el, amit a programja enged, tehát erről is jobb személyesen meggyőződni. Amiatt mondjuk kicsit izgultam, hogy megemlített az anyukájának… ki tudja, hogy mennyire fognak kedvelni? TwT Lehet azt mondják, hogy nem illek a fiúkhoz, és inkább menjek haza. :S
- Nem zavar, ha buszozni kell, abban jó vagyok. ^-^ - Hiszen így jártam az iskolába is, sokat használtam ezt a közlekedési eszközt. – Hogy mi érdekelne? Talán leginkább az, hogy mit fognak hozzám szólni a szüleid? Nem vagyok barátságtalan, vagy ijesztő, de lehet, hogy nem ilyennek képzelnek el, és eltiltanak tőlem, mert nem kedvelnek… T////T – Osztottam meg vele félelmeimet, és kicsit elszontyolodva ültem le mellé. – Pedig igyekeztem visszafogottan felöltözni, hogy ne szóljanak meg.

Karakterlap

Komoki Daniel Hiroto

Eltávozott karakterek

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 500 / 30 000

Hozzászólások: 31

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 9 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
lime zöld

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A remény az a tollas madárka, mely a lelkünkben fészkel és amely szavak nélküli dalt csicsereg, s örökkön örökké dalol.

Post szín:
greenyellow


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Családi látogatás - újzélandi kirándulás
« Válasz #4 Dátum: 2015. Jún. 27, 23:08:42 »
Megadóan emelte kisujját Tomomi felé. A lány által használt eskü fajtával eddig még nem találkozott. Meglehetősen különösen festett, de elfogadta. Semmi kifogása a kérés ellen, hogy megossza vele munkája gyümölcsét. Ha a lány úgy érzi, ehhez szükséges a kisujjuk összeakasztása, akkor teljesítette akaratát. Felé tartotta és hagyta, hogy erőteljesebben megrázza ujjával egyetemben.
Repülőútra tervezett elfoglaltságra beleegyezően bólintott. Szívesen beszélgetett a lánnyal. Akár nézhettek filmet, vagy olvashattak. Szívesen kölcsön adott a magával hozott drámákból, verses kötetekből, vagy díszletekről szóló leírásokból. Előadást is nézhettek, ha Tomomi-nak van kedve színházi elfoglaltsághoz.
-Remek, ezzel nem lesz gond!- Válaszolta megkönnyebbülten. Hajlamos megfelejtkezni önmagáról. Megesik, hogy belesüpped az alkotás, vagy képzelgés ingoványos talajába. Rosszul érintené, ha miatta unatkozna Tomomi.
-Milyen zenét kedvelsz?- Pillantott a lányra, miután eszébe jutott, erről sincs tudomása. Elég sok mindenről nem akadt fogalma Tomomi-val kapcsolatban. Arról sem kérdezte, mi a hobbija a hegymászáson kívül. Találkozásuk alkalmával, főként saját magáról mesélt. Valamiért nem volt elég figyelmes, hogy a lányról is minél több mindent megtudjon. Ezen, reméli, tud változtatni.
A következő kérdésre mutatóujja feltartásával reagált. Maga is szeretett volna kitérni erre az apróságra. Nem akarta meggyanúsítani a lányt, hogy elállított rajta mindent. Egyszerűen érdekelte, vajon természetes folyamat, ami lejátszódik benne, vagy a programja viseli rosszul a módosításokat.
-Erről akartam veled beszélni. Meglehetősen hisztérikus vagyok néha. Elég széles skálán ingadozik a hangulatom. Ez normális?- Fordult felé megerősítésre, vagy cáfolatra várva. -Nem tudom. Lehetnek, csak nem emlékszem rájuk. Megkérhetnélek, hogy egyszer figyeld meg, mit teszek alvás közben?-
Biccentette oldalra a fejét. Nagyszerű tervnek látszódott, bár nem akarta megfosztani a pihenéstől Tomomi-t. Mást, viszont nem akart megkérni. Rajta kívül másnak el sem mondta micsoda. Minden bizonnyal a lányon kívül senki sem fogadta volna ilyen könnyedén. Az itteni emberek kinevették volna. Az is előfordulhat, bolondok házába, esetleg kísérleti laborba csukják.
Arra kapott észbe, hogy Tomomi lelkesen ecseteli, mármint aggodalmaskodik szülei véleménye miatt. Nem értette mire fel ideges. A ruhája teljesen rendben volt. Végignézett rajta a biztonság kedvéért, de nem látott hibát. Tökéletesen állt rajta. Pont a méretének tűnt. Sem nagyobb, sem kisebb nem volt. Ha a megfelelő szót kereste, akkor a csinos jelzőt használta volna.
-Nincs baja a ruhádnak. Teljesen jó a méretezése.-Mutatta fel hüvelyujját biztatóan. -A személyiségeddel sincs gond.- Merengett el egy pillanatra, mit felelhetne, amivel megnyugtatná. A szüleivel elég laza kapcsolatot tartott fenn. Évek óta nem látta őket. Keveset beszéltek, mivel szörnyen elfoglaltak és mióta kiderült előre beprogramozott robot, még inkább kerülte a társaságuk. Nem haragudtak egymásra, szimplán nem találta velük a közös hangot. Valamiért idegennek érezte magát a családi házban.
-Nem szólnak bele az életembe és abba, kivel barátkozom. Szabad kezet kaptam a kapcsolataim kialakításában.- Nem hazudott. Egyetlen parancsot sem tartalmazott programja, mely megszabta kikkel ismerkedhet, milyen barátnőt választhat magának, vagy mennyire élhet aktív életet.
-Nincs szoros kapcsolatom a szüleimmel. Néha felhívnak, de különösebben nem foglalkozunk egymással. Neked, milyen a viszonyod a családoddal? Azt tudom, hogy Umi jii-nek szívesen főzöl. Ő pontosan kicsodád? Rajta kívül még hányan vagytok? Van testvéred?-Kíváncsiskodott tőle szokatlan módon. Valamiért izgatta a fantáziáját, milyen, ha sok szerető rokon vesz körbe. Egyáltalán, milyen lehet, ha testvéred van. Mindig egyke gyerek volt. Keveset találkozott vele egyidős emberekkel. Magántanulóként nevelkedett. Ijesztően hatott rá a középiskola és egyetem, ahol rengeteg idegennel zárták össze.
-Vannak barátaid, Tomomi? És barátod?- Bámult rá nagy szemekkel. Úgy érezte sokat megtudhat és tanulhat a lánytól. Nála ezerszer jobban ismerte az emberi kapcsolatokat és azt, hogyan működnek.

Karakterlap

Hoshi Tomomi

Eltávozott karakterek

Időutazó :3

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
33 000 / 45 000

Hozzászólások: 53

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 16 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Orgona lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Post szín:
MediumVioletRed


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Családi látogatás - újzélandi kirándulás
« Válasz #5 Dátum: 2015. Jún. 30, 00:33:39 »
Örültem, hogy nem akadt fenn az eskü dolgon, fontosnak tartottam az ígéreteket, nekem is volt pár, amit be kellett tartanom, mint például, amit még Cherrynek tettem odahaza. Úgy gondoltam, hogy ezek a hétköznapi dolgok segítik azt, hogy ne érezzem annyira kívülállónak magam, mint amennyire az vagyok. Az utóbbi időben egyre több furcsaságot fedeztem fel magamban, és a képességemmel is akadtak gondjaim, éppen ezért nem is lesz rossz egy kis kikapcsolódás, talán a senpai majd segíthet a dologgal kapcsolatban.
- Műfajra? Változó, nagyon sok zenét hallgatok, mióta itt vagyok, otthon nem nagyon volt erre lehetőségem, ráadásul ott teljesen más már a hangzása mindennek. :o – Magyaráztam, majd előkotortam a kistáskámból az iPad-emet. – Most például ezt hallgattam, míg ide jöttem. ^w^ - Dugtam a fülhallgatóm felét a fülébe, majd a lejátszásra nyomtam. -  Nagyon szeretem ezt a számot! *o*
Nem tudtam, hogy mennyire siet, de ha csak nem szól, végighallgattam ismét, miközben lelkesen dudorásztam mellette. Olyan másnak tűnt a legutóbbi találkozásunkhoz képest, bár lehet csak a birtokomban lévő információk miatt véltem így. Csupán lopva pislantottam fel rá, viszont így is feltűnt, hogy reakciói kicsit élénkebbek, bár a nyugodtsága megmaradt. :3
- Mármint, hogy változik a hangulatod? Mert az bizonyos mértékben az. ^-^ - Mosolyogtam fel rá. – Tudod, nagyon sok minden befolyásolja azt, hogy éppen milyen kedve van az embernek, még az időjárás is, vagy, hogy mennyit sikerült aludnia. – Magyaráztam hevesen gesztikulálva. – Én például nagyon boldog vagyok, ha megdicsérnek, és jókedvű leszek tőle, de nem szeretem, ha felkeltenek, mikor aludnék, és olyankor egésznap kicsit rosszabb a kedvem. :o
Tapasztalatból tudtam, hogy sokkalta könnyebb példákon keresztül magyarázni a másiknak, ráadásul így ő is el tudja dönteni, hogy nála is hasonló dolgokról van szó, vagy nem. Arról már nem kezdtem beszélni, hogy a hormonok, vagy az étkezés mennyire befolyásolja ezt, mert biztosan tudta! :3 Ráadásul ő már nem abban a korban volt, vagyis, ha egyetemista, akkor nem abban kellene lennie, amikor a hormonok tombolnak, vagyis ez kevésbé játszhat szerepet.
- Velem szeretnél aludni? O/////O – Pirultam fülig, mert eddig még csak Ryo~niivel aludtam, de ő a bátyám, nem is igazán számít. Lehet, tényleg igaza van Umi~jiinek… - Gondolom nálatok lesz rá lehetőség, de kívülről nem látom az álmaid. ^////^ - Pedzegettem meg óvatosan a dolgot, nem akartam megbántani, meg szívesen segítettem volna neki.
Zavartan igazítottam meg mondatára szoknyám szegélyét, valóban nagyon kényelmes volt, Umi~jiivel együtt választottam! *o* Ráadásul szerettem is benne sétálni, mert nem akadályozott a mozgásban, bonyolultabb manővereket is végre lehetett benne hajtani, de valahogy a szülőkkel való találkozásnál ez nem tűnt olyan lényeges momentumnak, csak nem fognak kergetni. O_O
- Tényleg? *w* - Pillogtam rá máris lelkesen, nagyon jól esett, hogy úgy vélte, nincs velem baj. – Attól tartottam, hogy talán túl sokat beszélek majd, és ettől csak furcsán néznek rám, mert talán nincsenek hozzászokva. :o – Magyaráztam meg. – Ráadásul mindig bajban vagyok, ha új emberekkel találkozom, sose tudom, mit kellene mondanom, Umi~jii és Ryo~nii szerint túlnyitott vagyok, és könnyen bízom meg másokban, és nem kellene idegenekkel ilyen bizalmasnak lennem.
Pedig meg tudtam ám védeni magamat, kiváló voltam közelharcban, még Ryo~nii sem fogott ki rajtam legutóbb, pedig nagyon el akart kapni. :| De ez már régi történet, most már minden rendben van, vele is, és velünk is. ^w^ Szóval én nem tartottam ezt rossznak, viszont Umi~jii régebb óta élt itt, biztosan jobban tudja a dolgokat. :/
- Értem. Nekem is csak Ryo~nii mondogatja folyton, hogy maradjak távol a fiúktól, pedig ő majdnem elvette még otthon a barátnőjét! És nincs közöttünk olyan nagy korkülönbség, hogy ilyesmit mondhasson! >w> - Húztam kicsit össze szemem, ha csak arra gondoltam, általában milyen intelmekkel lát el. Talán jobb is, hogy nem tud róla, mire készülök éppen. – Nekem nagyon jó, Umi~jiivel élek, de Ryo~niit is gyakran látom most, hogy utánam jött. ^-^ Ő tulajdonképpen az ősöm, az ük-ük-ükapám, vagy nem is tudom, hányadik, de sokadik. :o
Számolgattam egy ideig a kezemen, de aztán inkább feladtam. Annyifelé ágazott a családfánk, csoda, hogy egyáltalán rám talált régebben Ryo~nii. Bár, ahogy anya régen mondta: Hoshi nem vész el! Ezen mindig jót nevetgélt, de sose értettem, mire gondolhat, hol vesznénk el. :o
- Umi~jiivel sokat van Dai~chan, de róla nem tudom, tényleg rokon-e, és van még Ryo~nii, aki nem él velünk, de ő a bátyám, és korábban vele éltem, még a jövőben. – Válaszoltam készségesen. – Közel húsz évig nevelt, és vigyázott rám, ahogy tőle telt, szoros a kapcsolatunk, bár néha nem látszik, nagyon szeretem. ^-^ Kicsit nyugodtabb is vagyok, mióta utánam jött. – Bár ezt be nem vallanám neki. >w>
Sose volt olyan érzésem, hogy egyedül lennék teljesen a nagyvilágban, valaki mindig mellettem volt. Először Ryo~nii, aztán idekerülésem után Umi~jii. Szerencsésnek mondhatom magam, és így is éreztem, csak a bűntudat, az volt néha erősebb.
- Minden osztálytársammal jól kijövök, meg Ryo~nii lakótársával is… :o – Válaszoltam, majd kérdésére némiképpen belém fagyott a szó. O////O Mit kellene válaszolnom erre? A romantikus animékben mindig ezután jöttek a vallomások, de erre szerintem nem vagyok még felkészülve. >////< - Barátom? Úgy érted, hogy olyan valaki, akivel gyengéd érzéseket táplálunk egymás iránt? ^//////^ - Próbáltam némi időt nyerni, majd zavartan a cipőmre bámultam, miközben válaszoltam. – Nem, itt még sose tett nekem senki vallomást, vagy hívott el randevúra. :oops: - Egészen mostanáig…

Karakterlap

Komoki Daniel Hiroto

Eltávozott karakterek

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 500 / 30 000

Hozzászólások: 31

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 9 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
lime zöld

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A remény az a tollas madárka, mely a lelkünkben fészkel és amely szavak nélküli dalt csicsereg, s örökkön örökké dalol.

Post szín:
greenyellow


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Családi látogatás - újzélandi kirándulás
« Válasz #6 Dátum: 2015. Jún. 30, 23:44:24 »
Engedelmesen fogadta el a felé tartott fülhallgatót. Óvatosan helyezte fülébe. Eddigi tapasztalatai alapján nem volt szabványméretű, ugyanis az összes kiesett hallójáratából. Hosszadalmas művelettel sikerült helyére passzíroznia és koncentrálhatott az elhangzó muzsika dallamára. Megrándult szemöldöke az ismeretlen hangzástól. Jelentősen eltért az általa hallgatott műfajtól.
-Átmásolnál egy-két lejátszási listát? Rám férne a zenei ismereteim bővítése. Művészként nyitottnak kell lennem az újdonságokra. Vagy, rosszul gondolom?-
Billentette enyhén oldalra fejét. Tomomi-tól látta, hogy ezt alkalmazza, amikor bizonytalan valamivel kapcsolatban. Egész egyértelmű jelzésként hatott rá, így elhatározta átveszi ezt a szokását. Nem lehetett káros, ha eltanul, néhány mozdulatot. Kivéve, amikor nem társít hozzá megfelelő jelentést, de remélte, eddig mindegyiket helyesen fejtette meg. Ha még sem, bizonyosan közli vele Tomomi.
-Igazán?- Képedt el az emberi hangulatot érintő magyarázaton. Szembesült már vele nem egyszer, mennyire könnyen változik egy-egy semmiségnek látszódó dologtól. Ennek ellenére, ténylegesen hallani az okokat, még is súlyosabban hatott rá. Némileg megkönnyebbült nem működik rendellenesen, de kissé aggasztotta, miként fog viselkedni, ha kialvatlansággal küzd. Ezidáig nem befolyásolta kedvét. A módosítások óta, viszont rengeteg furcsaságot tett.
-Értem. Nem tudnám világosan összegezni a tapasztalataim. Túlságosan újak. Szólnál, ha elviselhetetlenné válok? Tanulni szeretnék a hibáimból, és azaz érzésem, még nem fogom észlelni mi a rossz.-
Fordult segélykérően a lány felé. Bízott az őszinteségében, mivel eddig is készségesen rendelkezésére állt, ha problémába ütközött. Minden kétséges dologra rákérdezett, melyek között akadtak részéről teljesen nyilvánvaló részletek. Az alvás körüli zűrzavart sem értette.
-Hol máshol aludnék? A szobámban fogjuk tölteni az éjszakát! Tiéd lesz az ágyam. Nekem tökéletesen megfelel egy matrac.-
Fejtette ki véleményét az esti szállással kapcsolatban. A lány ez után felvetett félelmén, miért nem kedvelnék szülei, újfent oldalra billentette fejét. Nem látta reális indoknak az ellenszenvre, ha valaki sokat beszél. Számára nem volt kényelmetlen a lány viselkedése, ezért a problémát sem érthette. Visszakérdezni, azonban nem akadt ideje, mivel Tomomi pillanatok alatt információk tömkelegével halmozta el. Nehezen boldogult az elhangzó nevek családban betöltött szerepének megfejtésével.
-Sok ember vesz körbe.-Jegyezte meg csendesen.-Nehéz ennyi emberrel fenntartani a kapcsolatot? Hogy szerzel barátokat?-
Tévedt tekintete a fent díszelgő órára. Magában elkönyvelte az indulási idő közelségét. Odafordult hátizsákjához, aminek oldalsó zsebéből elővette útlevelét és a jegyeket. Halk hümmentéssel helyeselt a barátot definiáló mondatra.
-Ezek szerint odahaza már előfordult. Ugyanúgy udvarolnak a jövőben is?- Fordult vissza a lányhoz. Ekkor találkozott szembe Tomomi elvörösödő arcával. Arra gyanakodott, valamitől rosszul lett, ezért homlokára helyezte tenyerét.
-Rosszul érzed magad?- Fürkészte arcát árulkodó jelek után kutatva.-Kérsz vizet?- Hajolt le a táska elülső hálós zsebében tárolt ásványvizéért. Odanyújtotta a lánynak, nyugodtan igyon belőle.-Jelezd, ha tudok érted tenni valamit.-

Karakterlap

Hoshi Tomomi

Eltávozott karakterek

Időutazó :3

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
33 000 / 45 000

Hozzászólások: 53

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 16 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Orgona lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Post szín:
MediumVioletRed


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Családi látogatás - újzélandi kirándulás
« Válasz #7 Dátum: 2015. Júl. 24, 19:16:44 »
Figyeltem, hogy vajon mennyire tetszik neki, amit hall, de úgy tűnt, hogy nincs vele különösebb gondja, bár furcsa, hogy ezen kicsit is izgultam. Végülis ez csak zene, emiatt biztosan nem haragudna, mármint, ha olyasmit hallgatnék, amit ő nem kedvel, elvégre senki nem kényszeríti arra, hogy ő is hallgassa. ^-^
- Persze, egy géppel könnyedén átmozgathatod a lejátszómról a számokat! – Emeltem felé mosolyogva a szerkezetet. – Nem tudom, sose voltam művész. :o De nem hiszem, hogy kényszerítened kellene magad olyasmire, ami nem nyeri el a tetszésed. Szóval nem azt mondom, hogy ne pillants bele mindenbe, viszont szerintem csak azt tartsd meg, amit szeretsz. :3 Ettől lesz igazán a te stílusod a végére!
Legalábbis nekem úgy tűnt abból, ahogy Umi~jiit láttam dolgozni, és ő művész volt. Mert mióta egyszer segítettem neki, Naoto~shisho néha megkeresett engem is, de nekem csak ugrálni kellett eddig, meg egyszer mosolyogni, ahhoz viszont semmi szükség nincs elmerülésre, vagy, hogyan is mondják. :o Én egyszerűen csak megcsináltam, amit mondtak, vagy kértek tőlem. ^w^
- Igen, teljes mértékben! – Nyugtattam meg, elvégre tényleg normális az, ha az ember hangulata időről-időre megváltozik, nem lehetünk mindig ugyanolyanok, még, ha sokan örülnének is neki. – Pont ez a jó abban, ha valaki sok mindent tapasztal, mert aztán sokkal könnyebben fejezi ki magát, vagy ért meg másokat. Ha voltál már szomorú, képes vagy átérezni más valaki bánatát. :o – Magyaráztam tovább.
Talán a későbbiekben a képességemről is képes leszek vele beszélni, bár ezt nem sok mindenkivel osztottam meg eddig, túlontúl sok felelősség nyugodott a vállamon. Szerettem, hozzám tartozott, de közben tisztában voltam vele, hogy olyasmiket látok a segítségével, amiket valószínűleg nem osztanának meg velem egyéb esetben. Ez persze nem számít, ha ellenségről van szó, viszont minél jobban felerősödik a képességem, annál nehezebb bánnom vele, és megválogatnom azt, kin is használom…
- Tudod, mindenki másként érzékeli, mi az elviselhetetlen, ez teljesen szubjektív… például, ha nem szereted, hogy megölelnek, neked ez a kedves gesztus is idegesítő lehet. – Próbáltam valahogy kifejezni azt, nem biztos, hogy az a legjobb, ha egyetlen emberre bízza ezt. – Szívesen segítek, de azt hiszem, a legjobb úgyis az lesz, ha majd többektől is kapsz visszajelzést. ^-^ - Mosolyogtam fel rá.
Kijelentésétől még inkább zavarba jöttem, de az azutáni kiigazításnál már rájöttem, hogy valószínűleg csak félre értettem. Kifújtam a kissé bent rekedt levegőt, majd zavartan megigazítottam hajamat, hogy addig is összeszedjem magam egy megfelelő válaszhoz.
- Nem szeretnélek kitúrni az ágyadból, elvégre az mégicsak az otthonod… - Emeltem tiltakozva kezemet. – Én elalszom egy futonon is. ^w^
Otthon is azon aludtunk, már akinek legalább ennyi jutott. Szerencsésnek mondhattuk magunkat Ryo~niivel, elég jó szállásunk volt, ráadásul közel a támaszpont centrumához, hogy mindig indulásra készek legyünk.
Felvetésére kicsit elgondolkodtam, valóban sok mindenkivel tartottam kapcsolatot, de ez a mai világban nem jelentett gondot. Azt, hogy miként szerez az ember barátokat, nem igazán tudtam, velem a legtöbb dolog mindig csak úgy megtörtént, aztán sodródtam az eseményekkel.
- Nem, szeretek beszélgetni, és másokkal időt tölteni! ^-^ - Feleltem lelkesen. – Úgy, ahogy veled találkoztam… csak úgy beléjük botlom, és beszélgetek velük, azt hiszem, ennyi az egész. :o
Aztán csak visszafojtott lélegzettel vártam a folytatást, de valahogy megint másként történt, mint amire számítottam.  Magamban nevethetnékem támadt, de valahogy csak a zavar maradt meg, mintha csak egy csomó pillangó repkedett volna a gyomromban, és nem akarnának egy percig sem egy helyben maradni.
- Gondolom… - Leheltem némiképpen rekedtes hangon, és kicsit megrezdültem felém nyúló keze hűvös érintésétől. – Jól vagyok, csak kissé zavarba jöttem. ^////^ - Fogadtam el a vizet, legalább csinálok addig is valamit, és kortyoltam néhányat.
Aztán visszanyújtottam a vizet, és igyekeztem visszanyerni eredeti arcszínem. Ritkán történt velem ilyesmi, általában inkább én váltottam ki hasonló érzést másokból, nagyon feszélyező volt most a másik oldalon lenni, mintha csak nem lettem volna önmagam.
- Tenni? Ez nem olyasmi, amit így elmulaszt az ember, nem betegség, vagy ilyesmi… nehéz kifejeznem, hogyan is mondjam… kicsit összezavarodom, amikor a közeledben vagyok. >////< - Talán nem ez volt a legjobb megfogalmazás, de ha nem érti, úgyis rá fog kérdezni, ennyire ismertem már. Hogy arra miként fogok így válaszolni, az más kérdés. >w<

Karakterlap

Komoki Daniel Hiroto

Eltávozott karakterek

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 500 / 30 000

Hozzászólások: 31

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 9 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
lime zöld

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A remény az a tollas madárka, mely a lelkünkben fészkel és amely szavak nélküli dalt csicsereg, s örökkön örökké dalol.

Post szín:
greenyellow


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Családi látogatás - újzélandi kirándulás
« Válasz #8 Dátum: 2015. Aug. 22, 22:06:01 »
Elzárkózott a lehetőségtől ráerőltesse akaratát Tomomi-ra. Bizonytalanul biccentett a kijelentésre, majd a lány alszik földön. Nem találta helyén valónak, de, ha így látta jónak, akkor elfogadta. Legyen úgy, ahogy megfelelőnek tartotta. Elvégre, tudnia kellett mit szeretne. Legalábbis feltételezte.
Az ismerkedésre adott magyarázat nem hatott az újdonság erejével. Láthatóan, gond nélkül elegyedett szóba idegenekkel és tartott fent beszélgetéseket. Gördülékenyen vitte előre a társalgás menetét, mintha érzékelte volna mik azok a közös pontok, amikről érdemes kifejteni a véleményét. Neki hasonló képessége, vagyis készsége nem akadt. Válaszolt, ha kérdezték, de magától sosem jutott eszébe mesélni hobbijáról, munkájáról, avagy önmagáról.
-Tehát, ütközzek beléjük?-Hümmentett elmélyülten a magyarázatra. Nem hitte ez lehet a megoldás, de határozottan rejlett benne ráció. Elvégre a testek ütközés során kölcsönhatásba lépnek egymással. Taszítják, avagy vonzzák egymást. Lehet innen ered az érzés. Ha testünk kedvező választ kap, akkor bátran cseveghetünk, mert az illető hozzánk hasonló. Legközelebb tesz egy kísérletet, miként reagál teste.
-Gondolod? Nem vagy benne bizonyos? Miért van ez?-
Képedt el a tétova válaszon. Nem fért fejébe, ilyesmire miért nem képes egyértelmű választ adni. Elvégre, valakinek vagy udvaroltak, vagy sem. Nem látta benne a nehézséget, míg Tomomi rá nem vezette a megoldásra. Valami olyat tesz, ami zavarja a lány működését. Elmélyülten gondolkozott rajta, mi lehet ez a probléma.
-Zárlatos maradt egy áramköröm?- Hosszasan figyelte felfelé fordított tenyereit, de nem látta, hogy feszültség távozna belőle. Még arcához is emelte, hátha maga tapasztalja a kellemetlen elektromosságot. -Nem értem, mi lehet a probléma. Nem érzékelek rendellenességet.-
Oldalra billentett fejjel újra meggyőződött róla, valóban nem lát apró kisüléseket távozni tenyeréből. Tanácstalanul állt a helyzet előtt. Ötlete sem maradt, mi lehet a szokatlan jelenség forrása.
-Talán, rám férne egy alaposabb vizsgálat.- Nyújtotta át a lánynak személyre szóló jegyét.-Ne haragudj a zavarért. Ha hazaértünk, megkérem a szüleimet, nézzenek át. Addig kibírod?- Emelte fel táskáját, hogy lassan megindulhasson a becsekkolási ponthoz. Nem szerette volna az utolsó pillanatra hagyni. Kényelmesen elintézhettek minden hercehurcát és nyugodtan szállhattak fel a gépre.
Kifejezetten nem nehezményezte a személyzet viselkedését. Türelmesen teljesítette kéréseiket, ezáltal hamarabb végezhettek és kerülhetett a tényleges indulási oldalra. Mindössze a híd megnyitását kellett már kivárniuk.
-Utaztál már repülőn? Tartasz tőle?-Pillantott ki a leszálló pályára az üvegen keresztül. Sokat közlekedett a levegőben. Számára nem okozott problémát. Sokat hallotta valaki rosszul lett a légnyomás különbségtől, bezártságtól, vagy a magasság tudatától. Nála egyik sem jelentkezett.

Karakterlap

Hoshi Tomomi

Eltávozott karakterek

Időutazó :3

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
33 000 / 45 000

Hozzászólások: 53

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 16 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Orgona lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Post szín:
MediumVioletRed


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Családi látogatás - újzélandi kirándulás
« Válasz #9 Dátum: 2015. Okt. 23, 08:04:54 »
Meglepett, hogy egyből elfogadta a véleményemet, máskor hosszú percekig kellett mindenkivel vitatkoznom, ha mást mondtam, mint amit kitaláltak. Senpai-jal úgy tűnt, hogy egészen más a helyzet. Nem csupán formaságból kéri ki a véleményem, és ez különösen jól esett, elvégre felnőtt vagyok, tudom mit akarok, és mit teszek.
Kérdésére kénytelen voltam hangosan felnevetni, ez túl vicces volt! :3 Mintha egy újszülöttet próbáltam volna meg tanítani, hogyan is kell viselkedni, mit kell tenni. Érdekesnek találtam, de nem akartam visszaélni a naivitásával, és olyasmire rávenni, amit igazából nem szeretne, az nem volna szép dolog! :o Biztos voltam benne, hogy fordított esetben ő sem tenné meg, főleg, amilyen őszinte és nyílt. Azt hiszem hasonlóan láthat engem is Ryo~nii, pedig senpaihoz képest nem számítok hiszékenynek. :/
- Nem pont így értettem! ^w^ - Igyekeztem abbahagyni a nevetést, mert már kezdett fájni a hasam. - Inkább arra gondoltam, hogy lehetnél kezdeményezőbb is, olvasva a jelekből, hogy ki nyitott egy beszélgetésre, és ki nem.
Szinte egyből látszik, ha valaki társaságra vágyik, ahogy az is, ha inkább egyedül maradna. Persze voltak bonyolultabb esetek, amikor elutasító valaki, annak ellenére is, hogy semmi másra nem vágyik jobban, minthogy foglalkozzanak vele. De azt hiszem nem volna jó egyből a mély vízbe dobnom őt. Ha az osztálytársai mind művészek, a hasonló érdeklődési kör kiváló alapot nyújthatna némi beszélgetésre.
- Mivel itt még sosem tapasztaltam ilyesmit, ezért nincs összehasonlítási alapom. >///< - Indokoltam meg egyszerűen a korábbi válaszom. - És te? Mármint, hogy udvarolsz-e valakinek, vagy udvaroltál, vagy udvaroltak... érted. >////> - Zavarodtam magam is bele az egész mondandóba, és inkább a kezemet bámultam az ölemben, buta kérdéseket teszek fel. T///T
Kérdésére nem tudtam, mit kellene felelnem, nem is nagyon értettem. Aztán rájöttem, hogy összekeverte az érzést az érzékeléssel, és azt hiszi, hogy elektronikus zavarra gondoltam. Mélyet sóhajtottam, és azon kezdtem el törni a fejem, vajon hogyan írhatnám körbe, amit mondani szerettem volna. Kénytelen voltam reakcióját ismét megmosolyogni, de valahogy még így sem múlt el az arcomat megszínező pír.
- Nem ilyesféle zavarra gondoltam, senpai! - Csóváltam meg a fejem, és visszaadtam a vizesüveget. - Érzelmileg kuszálódnak össze bennem a dolgok, nem fizikailag. - Szinte már csak suttogtam a végét, olyan zavarba ejtő, mintha szerelmet vallanék neki! O////O - Szóval nem veled van a gond, csak ilyenkor a gondolatok is másmilyenek, és nem lehet őket olyan könnyen kifejezni, nekem se nagyon megy. >///< - Motyogtam, ez olyan ciki. >w>
Elvettem a jegyet, és csak reméltem, hogy ebből érti, tényleg nem ő tehet róla. Vagyis bizonyos mértékben de, viszont nem saját hibájából csinálja, tehát nem hibáztathatom érte. >w<
- Szerintem ez úgyis elhúzódik még... - Álltam fel szintén, a megjegyzést már szinte csak magamnak téve.
Engedelmesen követtem senpait, egyértelműen jobban tudta nálam, hogy mit hogyan kell csinálni, így én is akként tettem. Kedves volt a személyzet, valószínűleg látták rajtam, hogy először csinálom, ezért néhol meg is mutatták, mire gondolnak. Jól átvizsgálnak mindent, így egész biztonságosnak tűnik a dolog. ^-^
- Ilyen géppel nem repültem még, elég régi típusúak. :o - Válaszoltam, odahaza már-már kőkorinak minősültek volna, bár az új típusúakkal se repültem kettőnél többször, nem szorultam rá. - Nem félek a magasságtól, a repüléstől pedig botorság lenne, a zuhanástól megalapozott tartani, de a statisztikák szerint az igen ritka! - Utána olvastam, mielőtt elindultam volna, így tudtam egy-két dolgot, talán még lenyűgöznöm is sikerülhet! 8)
Amikor végre felértünk a gépre, és mosolyogva kacsintott a stewardess, miközben a helyünkhöz kísért minket, megint elpirultam. Megint eszembe jutott, hogy talán senpai szülei is azt feltételezik, hogy együtt vagyunk... Bár a korábbi beszélgetés után azt hiszem, hogy senpai egészen másképpen kezeli az ilyesféle dolgokat, nem hétköznapi módon. Magam sem tudom, hogy miért, de ettől kissé szomorú lettem.
- Senpai, te szeretnél saját családot? - Tettem fel az ártatlan kérdést, miután elpakoltuk a kézi poggyászokat, és elfoglaltuk a helyünket. - Mármint úgy értem, hogy feleséget, meg gyerekeket... >////< - Érintettem össze magam előtt mutatóujjaimat, újabban ezt is átvettem Umi~jiitől, bár szinte azonnal abba is hagytam, ahogy felfigyeltem rá.