Lidércek Birodalma > Lezárt küldetések

Bajtársak egy csónakban

(1/3) > >>

Fran Lechuza:
Résztvevők:
▲ Eliana del Barros
▼ Fran Lechuza
<<ElőzményekFelügyeli: Ayasegawa Yumichika

Az imént legyőzött lidérc tökéletes játszópajtásnak bizonyult, mert alkalmas volt rá, hogy megmutassam ellene képességeim nagy részét. De ez sem változtatott a tényen, hogy egy átlagos hollowról volt szó, nem okozott különösebb gondot. A harc után leszálltam a földre Eliana-sama közelében, hogy meghallgassam véleményét a látottakkal kapcsolatban.
Eleinte nem szólt semmit, csak a szárnyaimat nézegette, amit természetesen hagytam, teljesen logikus, hogy meg akarja magának nézni a resurreción alakomat közelebbről. Türelemmel vártam, hogy végezzen a vizsgálgatással, majd végre megtudjam, mit is gondol a történtekről.
- Örömmel hallom, hogy így vélekedik Eliana-sama. - hajoltam meg egy kicsit köszönetképpen. - Igenis! - ahogy Eliana-sama felugrott a levegőbe és úgy haladt kifelé a labirintusból, szárnyalva kezdtem el én is arra felé repülni. Nem tartott sok időbe, hogy kiérjünk és amint földet értem egyből vissza is zártam az erőmet kardomba. Remélhetőleg most nem lesz rá szükség.
Nem sokkal kiérkezésünk után egy hírnök jelent meg Eliana-sama előtt egy üzenettel, hogy Seth hívatja. Mára úgy tűnik ennyi volt, remélhetőleg legközelebbi találkozásunkkor meghozza végleges döntését is Eliana-sama. Az emberektől szerzett szerencsém ezek szerint csak ennyire futotta volna? Elővettem ruhám takarásából Lucky Itemem, mert ha a kezemben tartom, akkor elméletileg erősebb a hatása.
- Hai? - egy kicsit meglepődtem a nevem hallatán, majd vigyáz állásba vágtam magam. Nem számítottam rá, hogy még folytatódni fog a mai nap, ezek szerint még van lehetőségem bizonyítani. - Igenis! - jeleztem, hogy természetesen élek a lehetőséggel és amint elindult Eliana-sama, egyből követtem.
A trónterem felé haladva, Eliana-sama mögött haladtam végig, nem akartam mellette menni, ezzel is jelezve a kettőnk közötti rang béli különbséget. Beérve Seth elé, hasonlóan helyezkedtem el és csöndben figyeltem az eseményeket, nem szólaltam meg, mert csak egy kísérő voltam.
- Üdvözöllek Segunda Espada! Ha minden igaz, még régebben kaptál egy kiküldetést egy a Menosok Erdejében lévő barlangba. Most is hasonló lesz a feladatod, jelenleg egy új lidérc költözött be, akiről azt rebesgetik, hogy Vasto Lorde. Mivel te már ismered a barlangot, ezért te vagy a legalkalmasabb, hogy odamenj és utánajárj ennek. Ha veszélyt jelentene, akár végezhetsz is vele. Ez az ügy fontos. Most pedig haladéktalanul indulj! ... Gondolom Fran Lechuza azért érkezett veled, mert szeretnéd magaddal vinni. Nincs ellene kifogásom. - hallatszott a vezető szájából a feladat, vagyis pontosabban Eliana-sama feladata. Nevem hallatára csak egy kisebbet bólintottam a trónus felé, úgymond köszönetképpen az engedélyért, hogy leendő espadammal tarthassak.
Útnak indulás után, amint kiértünk a palotából, ahelyett, hogy Eliana-sama mögött haladjak, felzárkóztam mellé. A palotában kevesebb a veszély, mint idekint és mellőle sokkal könnyebben segítségére siethetek, mint mögüle. Akár előtte is haladhatnék, hogy biztosra menjek, nem-e esünk valami csapdába, vagy hasonló, de míg a Menosok Erdejének bejárata felé én is ismerem az utat, onnan már Eliana-sama tudja csak, hogy merre is van az említett barlang, ahova tartunk, így nem sok értelme van a kevésbé veszélyes részen elől mennem.
Eliana-sama instrukcióit követtem, amíg elértünk a barlang bejáratához, de közben figyeltem, hogy nem akar-e valamelyik itteni lidérc ránk támadni. Szoktak olyan vicces gondolataik lenni, hogyha többen összefognak, majd lesz valami esélyük arrancarok ellen, de általában nem szoktak sikerrel járni.
- Mit akar elsőnek tenni, Eliana-sama? - fordultam az espada felé, hogy megérdeklődjem hogyan is akar eljárni ebben a barlangban tanyázó hollow ügyében. Mégiscsak ő itt a vezető, ha nekem beleszólásom is van, csak a véleményemet tudom elmondani, azt már ő dönti el, hogy aszerint tesz, vagy nem.

Eliana del Barros:
Kérésemre igent felelt, és még vigyázba is vágta magát. A kezében egy világoskék csillag volt, amin meg is lepődtem. Eddig biztos, hogy a ruhája alatt vagy a zsebébe volt... De mi lehet az? Nem kérdeztem rá egyből, hanem elindultam a Nagyterem felé. Ő mögöttem sétált, mintha ezzel is jelezné, hogy tudja, hogy hol a helye. Azt hiszem, hogy ehhez hozzá kell majd szoknom.
- Megkérdezhetem, hogy miért van nálad az a csillag?
Sétálás közben csak rákérdeztem. Remélem, mond rá majd valamit. A trónterembe érve is mögém állt be, és csendbe figyelte az eseményeket.
- Üdvözöllek Segunda Espada! Ha minden igaz, még régebben kaptál egy kiküldetést egy a Menosok Erdejében lévő barlangba. Most is hasonló lesz a feladatod, jelenleg egy új lidérc költözött be, akiről azt rebesgetik, hogy Vasto Lorde. Mivel te már ismered a barlangot, ezért te vagy a legalkalmasabb, hogy odamenj és utánajárj ennek. Ha veszélyt jelentene, akár végezhetsz is vele. Ez az ügy fontos. Most pedig haladéktalanul indulj! ... Gondolom Fran Lechuza azért érkezett veled, mert szeretnéd magaddal vinni. Nincs ellene kifogásom.
Milyen régen is volt már, de teljesen elöltöttek az emlékek. Akkor még Aizen hívott a Trónterembe, de a rókaképű Gin vázolta fel a helyzetet. Elküldött egyedül a barlangba, ahol egy Ajduchas lakott, aki felkeltette Aizen figyelmét, mert elméletileg közel állt a Vasto Lorde-vé váláshoz. Mily érdekes, hogy most elméletileg egy igazi költözött a helyére. Most találkozhatok először egy igazi Vasto Lorde-val. Ez teljesen felpörget. Akkor azt kaptam elsődleges feladatnak, hogy győzzem meg, hogy álljon Aizen mellé, most viszont likvidálási feladatot kaptam. Sötét vigyor kúszik az arcomra.
- Már indulok is.
Már indultam is, hogy a nyakamba vegyem a sivatagot. Most itt van mellettem Fran, így nem vágok neki teljesen egyedül ennek. Valahogy nyugodtabb vagyok, hogy itt van velem. Úgy hiszem, hogy jó segítség lesz a számomra. Lépései biztosak, míg a Menosok Erdejéhez érünk, onnantól rám bízza az utat. Szerencsére nem akarnak minket megtámadni Lidércek. Bár valószínűleg be vannak tojva tőlem.
- Tiszta nosztalgikus. Mikor először kiküldtek ide, akkor még viszonylag zöldfülűnek számítottam. Aizen megbízásából Gin magyarázta el a megbízatást. Akkor egy Ventura-sama nevű Adjuchas volt a barlang ura. Aizen maga mellé akarta volna állítani. Azért küldtek ki, hogy győzzem meg, hogy csatlakozzon. De engedélyt kaptam arra, hogy likvidáljam, ha ellenszegül. Mondanom sem kell, hogy túl nagyra tartotta az erejét és a hatalmát, hogy behódoljon Aizen-nek. Több Arrancar-t is kiküldtek, de egy sem tért vissza, így nulla infóval rendelkeztem az ellenségről. Bár most sem rendelkezünk valami hú de sok infóval erről a Vasto Lorde-ról... Akkor annak a rondaságnak volt egy pár erős követője is. Azt hiszem most is kell ilyesmivel számolnunk. Lehet nem lesz egy hadserege, de lehet, olyan ellenfelekkel kell majd számolnunk, akik megizzasztanak. A barlangban pedig csapdákra kell számítanunk. Tele van különböző járatokkal, amibe el lehet tévedni, valamint nagyobb termek, ahol akár Gillion-okra is lehet számítani.
Osztok infókat Fran-al. Bizony az egyik teremben három Gillion is simán felfért. Ha az Adjuchas képes volt maga mellé állítani őket, akkor egy Vasto Lorde számára nem akadály. Valamint tényleg találkoztam több erősebb talpnyalóval, akikkel meg gyűlt a bajom, de mégis Ventura-sama-juk jelentette a legnagyobb kihívást. Akkor nem csak Aizen, hanem a Shinigami-k érdeklődését is felkeltette a rondaság. Egy csapatot küldtek ki, de az hamar leredukálódott. Egy Hamaro Shintaro nevű Shinigami-val karöltve sikerült legyőznünk az akadályokat és ellenségeket, és végül magát Ventura-sama-t. Igaz hatalmas küzdelem volt a rondaság ellen. Az a mocsok nagyon erős volt. Lényegében Ellenségemmel egy csónakban kellett helyt állnom és összedolgoznom. Most viszont Fran lesz az én segítségem. Egy bajtárssal mégis nyugodtabb szívvel indulok útnak. Bár bevillan a lány képe. Egy kislány, aki kis félénk és esetlennek tűnt, de átvágott mindkettőnket. Éreztem is, hogy nem szabad benne megbíznom. Kihasznált bennünket. Valami Hakubo-sama kérésére elvitte a holtestet. Velünk szerencsére nem végzett, pedig akár meg lehetett volna az esélye rá. Még mindig élénken él bennem a dolog. Most hogy belegondolok, nem tudom, hogy mi lehet Shintaro-val. Akkor találkoztam vele utoljára. Mondjuk elég mulatságos lenne, ha találkoznék velük. Bár valószínűleg mit sem tudnak erről a Vasto Lorde-ról. Bár az emlékeimet visszapörgetve azért egészen izgatott lettem. Még az sem biztos, hogy a barlang ugyan olyan, meg azért rengeteg járata van, amerre nem s mentem. Oda érve viszont biztossá válik, hogy a bejárat mit sem változott. Most nem tölt el furcsa érzés, mintha figyelnének. Bár az nincs kizárva. Igyekszem figyelni minden rezzenésre. Furcsa módon a bejáratnál továbbra sincs senki sem. Így simán be tudunk lépni a barlangba. Bár szinte azonnal hátra is nézek. Hisz mikor itt jártam, akkor egy Lidérc támadott hátba. Elég gyorsan, hogy időm se legyen reagálni és a falra kenődjek. Most viszont nem volt mögöttünk senki sem. Ránézek Fran-ra.
- Mostantól fokozattan kell figyelnünk a hátunkra és a lábunk elé. Ez már az ellenség területe. Valószínűleg a barlang legmélyén van. Oda kell eljutnunk, ami nem lesz egyszerű feladat. … Különösebb tervezést értelmetlennek találom, hisz fogalmunk sincs, hogy kivel és mivel is állunk szembe. Fel kell készülnünk mindenre. Valószínűleg már figyelnek minket, szóval figyelj az esetleges lesből érkező támadásokra.
Éppen ahogy befejezem a mondandómat meg is torpanok és felemelem a kezemet, hogy Fran is álljon meg. Hisz a földön egy iszonyat vékony, szinte teljesen láthatatlan damil húzódik végig. Én is csak azért vettem észre, mert a kintről beszűrődő fény megcsillant rajta.
~ Hah! Még egyszer nem dőlök be neked buta csapda. Csak egyszerűen átlépjük, és nem fog semmi sem a fejünkre esni. Tökéletes.
Dicsérem meg magam szemfülességem miatt, így be is bizonyítottam Fran-nak, hogy elég szemfüles vagyok, és figyelek a részletekre és figyelek rá is. A damilt átlépve egy látszólag teljesen jó és biztonságos helyre akartam lépni. Viszont ráhelyezve a testsúlyomat az a rész egy négyzet alakba besüllyedt.
~ Ilyen a világon sincsen. Most szórakozik velem?
Mint legutóbb fentről érkezik a morajlás, de felnézve látszik, hogy az egész mennyezet készül a fejünkre omlani. Vagy legalábbis egy elég nehéz, széles és vaskos tömb akar összelapítani a csapdába sétálót. Hirtelen megragadtam Fran karját és Sonido segítségével az előttünk lévő hasadék felé kezdtem szaladni. Igaz, a tömb is elég gyorsan zuhant felénk, így egy ugrással estünk be a hasadékba. Természetesen nagy port kavart a tömb földetérése. Miután kiköhögtem magam rögtön Fran-re néztem.
- Rendben vagy? … - fújtam egy nagyot, remélem tényleg nincs baja neki sem – Na, ezt mondtam! - emelem fel a mutató ujjamat - Figyelj a lábad elé, mert ezek a csapdák trükkösek. ... Úgy néz ki, hogy visszafelé már másik úton kell majd jönnünk.
Érintem meg a tömböt, mely elzárja a visszafelé vezető utat. De az első csapdát legalább megúsztuk. Ebbe a hasadékban kell tovább haladnunk. Valószínűleg majd jobban ki fog szélesedni. De annyi biztos, hogy nem szívesen látnak itt vendégeket továbbra sem. Mondjuk erre számítottam. ... Akkor irány a barlang belseje...

Fran Lechuza:
Miközben sétáltunk a Trónterem felé, egyszer csak Eliana-sama megtörte a haladás közbeni csöndet egy kérdéssel. Nem ért annyira váratlanul, inkább csak nem számítottam rá, hogy pont most fogja megkérdezni, mit is tartok a kezemben.
- Ez egy Lucky Item. Az emberek úgy gondolják, hogy szerencsét hoz a hordozójának. - magyaráztam el, bár reménykedtem, hogy nem fog ezért másképpen rám nézni. Nem is feltétlen hiszek benne, de nem veszíthetek semmit, ha megpróbálom. És nekem máris úgy tűnik, hogy valamennyire szerencsét hozott, hiszen máris közelebb kerültem a fracciónná váláshoz.
Miután meghallgattuk az eligazítást és útnak indultunk a célhelyre, nem tellett sok időbe, hogy elérkezzünk a Menosok Erdejéhez. Míg haladtunk a "fák" között, szemmel tartottam a közelben tanyázó hollowkat, de szerencséjükre egyik sem akart a közelünkbe jönni, így nem kellett elintéznünk őket.
- Köszönöm a részletes beszámolót. - mondtam köszönetet, hogy pontosabb képet kaphattam arról, ami legutóbb Eliana-samával történt a barlangban, ahova most mi is tartunk. Ezután eseménytelenül telt az idő, amíg odaértünk a barlang bejáratához. Eliana-sama jól megnézte magának a nyílást, majd csak azután indult befelé, de aztán valamiért hátranézett, pedig nem is volt a közelben senki. Kicsit értetlenkedve figyeltem, de biztos megvolt rá az oka, mit miért tesz.
- Igenis! - nem láttam értelmét, hogy ellentmondjak az espadanak, de megfordult a fejemben, hogy akár valami alakzatot is felvehetnénk, bár tény, hogy két személlyel elég nehéz bármit is kivitelezni, de egy egyszerű felállásról is lehetne szó. Ha viszont ő úgy látja a helyismeretével, hogy felesleges, akkor bizonyára igaza is van. Mielőtt még elindultam volna a barlang bejáratához, Lucky Itemem ismételten a ruhám takarásába raktam, talán most fontosabb, hogy szabadon legyenek a kezeim, minthogy folyton le legyen foglalva az egyik.
Mondandója után Eliana-sama neki is indult a barlangnak, de hirtelen meg is torpant, amit nem értettem, de én is megálltam és figyeltem. Egy ideig még mindig nem fogtam fel a megállásunknak az okát, de aztán egy kósza fénysugár miatt nekem is feltűnt a lábunk előtt kihúzott vékony damil. Ha Eliana-sama nem szól, akkor bizonyosan belesétáltam volna minden kétség szerint. Az espada példáját követtem és óvatosan átléptem a csapda felett, de sajnálatunkra a damil mögött egy újabb csapda rejtőzött, amibe Eliana-sama egyenesen belelépett.
- Eliana-sama! - figyelmeztettem a veszélyre, bár bizonyára ő is észrevette, hogy a plafon ránk fog esni. Mielőtt még bármit tudtam volna tenni, már meg is ragadta a karomat és biztonságosabb helyre vitt.
- Magának köszönhetően megvagyok. - jeleztem, hogy épségben megúsztam a csapdát, majd felállva leporoltam a ruhámat. Nem gondoltam volna, hogy egyből az első járaton csapda lesz elhelyezve, bár nincs a bejáratnál őr, szóval valamilyen szinten érthető döntés.
- Van másik kijárata is a barlangnak? - tettem fel kérdésemet az imént elhangzott megjegyzés miatt, hogy majd máshol kell távoznunk a barlangból. És ha így folytatjuk, akkor akár több járat is beomolhat, mint ez itt, vagyis még kevesebb módunk lesz kijutni, bár lehet, hogy már nincs több ilyen csapda, hiszen bentebb sokkal veszélyesebb, akár beomolhat az egész is és mindent bent lévő itt veszne.
Tovább haladtunk a hasadékunkba, ahonnan csak egy út vezetett előre, a másik irány pedig el volt zárva törmelékkel. Nem kellett sokat gyalogolni, már látszott is egy következő helység a hasadék végén. Amint odaértünk, időnk se volt körbenézni, egyből támadások közeledtek felénk, ami elől csak elugorni tudtunk. Az elkerülés után felnézve, már láttam, hogy négy gillian lőtte ránk ceroit. Ahogy Eliana-sama korábban mesélte, itt is volt egy magasabb helység, ahol valóban gillianok tanyáztak. De nem voltak egyedül, ahogy jobban szétnéztem, megpillantottam mellettük lévő kőfalon egy kiálló sziklán álló, jaguárra hasonlító, izmos, két lábon járó adjuchast.
- Kik vagytok, és mit akartok itt? - szólalt meg végül, úgy tűnik, ő lehet itt az őr és valószínű a csapda aktiválása óta itt vár ránk, hogy megérkezzünk és el tudjon intézni minket. Csak nem fog minden úgy alakulni, ahogy ő azt elképzelte.
- Las Nochesből jöttünk és egy Vasto Lordet keresünk. - mondtam el szándékainkat, bár először megfordult a fejemben, hogy elárulom, egy espada is itt van, de ez az információ talán később még jól jöhet, addig pedig titokban tarthatjuk.
- Vasto Lorde? - egy pillanatig mintha nem is tudta volna, hogy miről beszélek, de aztán úgy tűnik eszébe jutott. - Jaa, értem... Intézzétek el őket. - utolsó mondatát a gillianok felé mondta, majd a sziklában lévő résen sietősen el is menekült. A menosok már készítették is a következő sorozat cerojukat, hogy ismételten ránk lőjenek velük.
- Eliana-sama, utána menjünk, vagy először az itt lévő menosokkal végezzünk? - fordultam az espada felé, hiszen ő itt a döntéshozó. Egyértelműen látszott azon az adjuchason, hogy tud valamit, nem lenne rossz döntés utána sietni, vagy talán így is-úgyis találkozunk még vele, ha tovább megyünk és nem kéne utána loholni?

Eliana del Barros:
Szóval az a cucc Lucky Item, vagyis szerencse tárgy, ami elméletileg több szerencsét hoz annak, aki birtokolja. Mint mikor egy agyonhasznált tollal mész be vizsgázni, mondván, hogy azzal a tollal még nem írtak bukót. Vagy mikor egy szerencsetalizmánt felkötsz a táskádra. Mondjuk ki nem néztem volna belőle, hogy ebbe hisz. Mármint, hogy az a tárgy szerencsét hoz. Emiatt azonban nem ítélem el. Valakiknek tényleg szerencsét hoznak ezek a dolgok. Én viszont biztosan nem tartozom közéjük. Mondjuk, lehet azért, mert az elején leírom, hogy majd pont az a tárgy fogja befolyásolni a dolgokat. De most akár még jól is jöhet egy kis plusz szerencse. De mégiscsak a saját erőmben és Fran erejében jobban hiszek.
Megköszönte, hogy útközben egy kicsit több infót osztottam meg vele, bár ezek akkor voltak igazak. Mostani helyzetről mit sem tudok én sem. Teljesen idegőrlő a dolog. … A „nincs értelme a taktikázásnak” mondandómat nem vétózta meg. Gondolom, úgy van vele, hogy mégis csak én vagyok a vezető, meg jobban tisztában lehetek vele, hisz jobban ismerem a barlangot. Bár nem tudom, hogyan kötözködhetne. Ha mondjuk, többen lennénk, akkor lehetne két csapatra osztódni, és az egyik fele megy be ezen a járaton, a másik fele a másikon, és a barlang belsejébe pedig majd megint egyesítjük az erőinket. De szétválnunk teljesen értelmetlen. Meg mégis szemmel akarom tartani az én kis társamat.
Igazán megnyugodtam, mikor megerősítette, hogy neki sincs semmi baja. Egy újabb fújás után én is felálltam, és leporoltam magamat. Én egy ellenség érkezésére számítottam, mint legutóbb, de hogy rögtön a fejünkre omlasztják a barlangot, na azt álmomba nem gondoltam. De sebaj, becsöngettünk, hogy itt vagyunk. A csendben belopakodunkról már teljesen lemondhatunk. De egyébként sem vagyok olyan. Rontsunk be ajtóstól és lesz, ami lesz. Szóval egyértelműen az ilyen belépő jobban illik hozzám. Ezt nem is tagadom.
- Természetesen van több bejárata. Azért választottam ezt a járatot, mert ezt ismertem. Bár nem gondoltam, hogy ilyen meglepit rittyentenek ide. Meg ha, ilyen szívélyesek, akkor nekik sem jó, ha így hazavágnak egy járatot. Amúgy ha nem találunk másikat, akkor visszajöhetünk, és lövök magunknak egy járatot. – vigyorodtam el.
Biztos, hogy van másik járat, mert a Halálistenek korábban azon keresztül jöttek be. De ha azaz irány le van zárva és nem lelünk másikat, akkor visszajöhetünk és egy Cero-val lövök egy kijáratot. Mondjuk, ettől jobban nem hiszem, hogy magunkra tudom omlasztani. A barlangnak ez a területe a legstabilabb, így biztos vagyok benne, hogy kibírná, valamint ha gigszer lenne, akkor már nincs messze a kijárat és csak kiszaladunk.  Meg lehet, hogy egy másik kijárat esetében is hasonló fincsi csapdába ütköznénk.
Nem kellett sokat gyalogolnunk a szűkebb hasadékba, ám mikor nagyobb helyiségbe értünk, már azonnal ugranunk kellett. Egy „Vigyázz!” felkiáltással ugrok el a felém repülő Cero elől. Biztosabb helyre érve nyugodt szívvel konstatálom, hogy Fran is megúszta a meglepit.
Nem hazudtol meg az új tulaj sem. A számomra is ismerős nagyobb teremben négy Gillian ténfergett, vagyis nem is olyan régen felénk lőttek Cero-kat. A Gillian-ok most nem voltak egyedül. A kőfalból kiálló sziklán egy Jaguárra hasonlító két lábon álló Adjuchast pillantottunk meg. Nem kellett sokat várni az ilyenkor szokásos kérdésre…
- Kik vagytok, és mit akartok itt?
- Las Nochesből jöttünk és egy Vasto Lordet keresünk.
Még mielőtt bármit mondhattam volna, Fran szólalt meg. Én meg úgy mozzantam, mintha valamit a fejemre ejtettek volna. Azt hiszem ezzel kapcsolatban még lesz egy elbeszélgetésem vele. Az ellenségnek nem mondunk el egyből mindent. Meg én még szívesen piszkáltam volna. Úgy kell forgatni a szavakat, hogy ne mondjuk semmit, mégis tőle megtudjuk, hogy ő milyen infókkal rendelkezik. Bár ez nekem sem éppen megy ... Szóval csak bagoly mondaná verébnek... vagy farkas bagolynak? … Mindegy, így legalább megszeppenhet, hogy mi a nagy Las Noches-ből érkeztünk. Bár nem mintha nem lenn egyértelmű, mivel Arrancar-ok vagyunk. Valamint az is elég nyilvánvaló, hogy nem mást, mint a barlang urát keressük. Vagyis abba biztos lehet, hogy nem miatta. Meg ha jók lennének a szándékaink, akkor meghívóval jöttünk volna, és mondjuk nem omlasztottuk volna be az egyik bejáratot. Szóval ez a kérdéssor teljesen értelmetlen volt, hisz ha egy picit agyal rajta, akkor meg is válaszolhatta volna magának. Bár az a bizonyos rutin…
- Vasto Lorde? 
Úgy tett, mintha nem tudna semmiről. Játssza itt a hülyét, meg tudatlant. Majdnem odavágtam neki, hogy a főnökét keressük, vagy a barlang új főbérlőjét, de aztán csak eszébe jutott, vagy megvilágosodott, és folytatta.
- Jaa, értem... Intézzétek el őket.
~ Haha! Poénos akart lenne. Hát én nem röhögök. Sőt…
Parancs kiadása után, mint jó nyuszi parancsnok úgy döntött menekülőre fogja a dolgot, és elindul a tovább vezető út irányába. Közben a Gillian-ok kezdték idézni az újabb Cero hullámot. Mondom abból már nem eszik ez a Jaguár. Most komolyan? Egy farkast akar lehagyni? Még ha Gepárdnak született volna, akkor sem lenne esélye elmenekülni előlem. Éppen ezért indulok is utána.
- Eliana-sama, utána menjünk, vagy először az itt lévő menosokkal végezzünk?
Hallom mögülem Fran hangját. Remélem, gyorsan észbe kap és Sonido-val utánam ered. 
- Hagyd a Gillian-okat! Sokkal okosabb és gyorsabb vagy náluk! Csak az erőnket pazarolnánk, ha velük játszanánk! Most inkább a Betojit kell elcsípnünk!
Kiabálok hátra Fran-nak. Tényleg így gondolom. Értelmetlen lenne a négy Gillian-al leállni harcolni és arra pazarolni az erőnket, hogy legyőzzük őket. A lövésüket el tudjuk kerülni. Ahogy tettük korábban. Valamint egyszerűen okosabbak vagyunk tőlük, és túljárunk az eszükön. A hasadékot elérve már nem fognak támadni, utánunk jönni pedig nem fognak, mivel nem fognak átférni. Szívem szerint odaszólnék, hogy visszafelé ha gondolja, akkor ritkíthatja az állományt, de jelenleg most a lelépőt kellene követnünk. Meg nem tagadom, szívese csinálnám ki az Adjuchas-t, már csak azért is, mert azt hitte meglóghat. Előbb kell ahhoz felébrednie. Már a hasadékba érem utol a hátára ugorva teszek róla, hogy nyeljen egy kis port a szemétje. Majd vigyorral és sötét tekintettel szólok hozzá.
- Ugye nem gondoltad, hogy meglépsz előlem? … Most pedig ha nem akarsz meghalni, akkor szépen elvezetsz minket a barlang új urához. … Mert, ahogy mondtuk, miatta vagyunk itt. … Ha nem vagy segítőkész, akkor csinálhatjuk keményen is. Nem hullajtanék könnyet a hullád felett.
Gyorsan tisztázom, hogy nem jelentene gondot a megölése. Nem lennének álmatlan éjszakáim miatta. Természetesen Fran is itt van már mellettem. Az Adjuchas felnevet a monológom végén.
- Tőlem nem fogtok megtudni semmit sem. De… Én leszek a végzetetek!
Ezek igazán nagy szavak egy Adjuchas-tól. Ám nem úgy nézett ki, mint aki csak úgy a levegőbe beszélt. A falba ütve pont eltalált egy kapcsolót, melynek hatására egy faszerű ketrec esett kettőnkre. A jaguár vigyorgott egyet, majd egy újabb csapdát akart aktiválni. Ám én egyáltalán nem pánikoltam, vagy éreztem egy percig is bezárva magam a ketrecbe. Az Ardiente Garra-val egyszerűen szétvertem a ketrec egyik oldalát. Bár a technikának egy része tovább is haladt és kicsit lentebb vágott az Adjuchas szőréből, amin mintha meglepődött volna. Szép lassan sétáltam felé, ketrecet elhagyva.
- Nem szeretem magam ismételni. Ha továbbra is ellenkezel, akkor a véreddel fogom a padlót megfesteni.
Fenyegetésem azonban nem ingatta meg egy percre sem. Két karját felemelte, melynek hatására az izmai megfeszültek, és vagy háromszor akkorák lettek. Feltehetőleg elég erőseket fog majd csapkodni. Látom, hogy nem fogunk szót érteni egymással. Fran távolsági harcos, így az ellenfél talán nekem jobban kedvez. Bár a karja elég abnormálisnak tűnik. Mintha ez nem is a saját ereje lenne. A homlokán az erek is eléggé felduzzadtak.
- Ám legyen… – rántom elő a kardomat – Akkor végzek veled… Fran! Lődd ki a bal karját. Én megszabadítom a jobbtól…
Ezzel már egy olyan Sonido-val teremtem az ellenség előtt, hogy a lábamba koncentráltam a lélekenergiámat. De meglepetésemre ő sem volt rest és felém akar csapni a bal karjával. Ám ha minden jól megy, akkor Fran egyik technikájával eltalálja azt a kart. Ha nem akkor kardommal ellökve hárítanám és megvágnám. De mindkét esetben egy lentről felfelé irányuló erős vágással levágnám a jobb karját. Majd pedig ha sikerül, akkor mintha a karja helyére lépnék, egyszerűen oldalba szúrom, majd egy oldalra irányuló vágással felhasítom. Ha minden jól megy, akkor a másik oldalát Fran tette tönkre távolsági technikákkal. Ő vele szembe, én pedig mögé kerülök a támadást követően. Így lényegében a mocsok kettőnk között van. De ekkor valami furcsa dolog történik…

Fran Lechuza:
Teljesen logikus volt Eliana-sama válasza kérdésemre, ezért nem is firtattam tovább a dolgot. Tényleg igaz, hogy nem valószínű, hogy feláldoznák az egyetlen kijáratot, csak hogy elintézzenek minket. Bár ha úgy vesszük, sokkal fontosabbnak kellene lennie az életüknek, amit nem tudnak visszaszerezni, ha egyszer elvesztették, mint holmi kijáratnak, amit bármikor megjavíthatnak. Vagyis akár az összes kijáratuknál elképzelhető, hogy van csapda, vagy talán egynél nincs, ami a legjobban el van rejtve valahol.
Ahogy a következő alkalommal is megmenekültünk, amikor is az életünkre akartak törni és a valószínűsíthető őr, menekülésbe kezdett, azonnal Eliana-sama irányába fordultam, hogy mit tegyünk most. Ő viszont már útnak is indult a menekülő után, ezért én sem foglalkoztam a gillianokkal, hanem utána sonídoztam, hogy ne maradjak le. Mire utolértem Eliana-samát, az adjuchas már a földön feküdt, de nem úgy tűnt, mint aki félne, pedig arrancarokkal van dolga. Aztán valami gombot nyomott meg a falon, amitől egy nem túl erősnek tűnő ketrec esett ránk.
- Azt hiszi, hogy ezzel elkapott minket? - nevettem le magamat, majd Eliana-samához hasonlóan, én is használtam az Ardiente Garrat és a ketrec másik felét vágtam át és a tetejére is figyeltem, hogy ne essen a fejünkre. Eliana-sama el is indult elintézni az adjuchast és nekem is kiadta, hogy foglalkozzak a bal karjával.
Gyors sonídojával kerül az ellenfél elé, aki már támadni is akarta, ezért nekem kellett segíteni, bár egy cerora nem volt időm, hogy teljesen elporlasszam a karját, ezért a Lanza Roja vörös lándzsáit küldtem a karjába és ezután kezdtem el előkészíteni a ceromat, amikor már több időm volt rá.
Valami viszont nem volt rendben, ahogy a levágott kezű adjuchas a karja helyét fogta, furcsa volt, mintha nem egyszerűen fogná, hanem a meglévő karját is befeszítené egyidejűleg. Kis idő múlva a karjában álló lándzsát eltörnek és a karjához hasonlóan a teste is megnövekszik, izmosabb lesz és az elveszett karja is visszanő, majd Eliana-sama felé fordul. Csak ekkor láttam igazán, hogy így az egész járatot betölti és teljesen elválaszt Eliana-samától.
Viszont nekem fontosabb dolgom is volt ennél, mert csak most tűnt fel, hogy a járat végén, ahonnan bejöttünk, most az egyik gillian nézelődik be és küldi felénk a ceroját. Csak annyira volt időm, hogy felé forduljak és az előkészített ceromat belelőjem, mert elkerülni nem volt lehetőségem, szinte az egész járatot betöltötte. Teljesen váratlanul ért a gillianok ezen lépése, hiszen az adjuchasnak se lenne esélye ezt a cerot elkerülni ebben a járatban, akkor meg miért lőtték ide?
Ahogy próbáltam visszatartani az érkező cerot a sajátommal, feltűnt, hogy mintha erősebb lenne egy egyszerű gillian cerojánál. Ezért is döntöttem úgy, hogy megpróbálom lefelé eltéríteni a cerot, hogy egy kis üreget képezzek magamnak, amiben elbújba, nem ér már a támadás, hanem egyenesen az adjuchasnak menne. Az elején jó ötletnek tűnt, de nem úgy sült el, ahogy az elvártam volna. Az egész padló beszakadt alattunk és lefelé kezdtünk el zuhanni. Próbáltam a talpam alá gyűjteni a lélekenergiámat, hogy megálljak egy helyben, de a hulló törmelékek folyton megzavartak benne, így szinte lehetetlen volt és több szintet zuhantunk lefelé. Szerencsére viszont a törmelékek nem okoztak semmi sérülést a hierrom miatt.
- Minden rendben, Eliana-sama? - amikor végre földet értünk, ismételten az espada közelébe kerültem, de megint körbevettek minket, így nem tudtam felé figyelni, sokkal biztonságosabb volt, ha egymással hátnak álltunk. A korábbi adjuchas ismételtem befeszítette az izmait és ezúttal lángoló sörényt növesztett magának, mintha oroszlánná változott volna. A másik ellenfelünk megint egy adjuchas, aki valami fura állatfejjel rendelkezett, nem nagyon tudtam beazonosítani, de az talán sokkal furább volt, hogy egy katana volt a kezében. Nem is láttam még olyat, hogy egy egyszerű hollow ilyen fegyvert használt volna.

Navigáció

[0] Üzenetek főoldala

[#] Következő oldal