Lidércek Birodalma > Lezárt küldetések

Bajtársak egy csónakban

<< < (2/3) > >>

Eliana del Barros:
A ránk esett ketrec tényleg nevetséges volt. Ugye egy percig nem gondolta, hogy azzal csapdába ejthet vagy meggátolhat valamiben. Fran is az Ardiente Garra-t használta és ketten együtt teljesen elpusztítottuk a ketrecet. Majd mikor elindultam, akkor Fran sem volt rest és vörös lándzsákat állított a bal karjába, így nekem azzal nem kellett foglalkoznom, így zavartalanul vágtam le a kezét és vágtam belé. A mocsok kettőnk között szemmel láthatólag nem érzi magát sarokba szorítva. Izmai megfeszülnek, a karjában lévő lándzsák egyszerűen eltörnek és keze visszanő, sőt az előbb ejtett seb is elég gyorsan visszanő. El is felejtettem, hogy Adjuchas-ként tényleg jók a regenerálódó képességek, de azért nem ennyire. Normál esetbe ettől sokkal több időt vesz igénybe. Pláne egy levágott kar visszanövesztése.  A Jaguár felém fordulva teljesen kitölti a járatot, így elzár Fran-tól. Mondjuk, ő akkor simán hátba tudja támadni. Sose fordíts hátat az ellenségnek! Ezt nem tudja?
- Most megleptél. Gyorsabb és erősebb, vagy mint gondoltam. Pedig azt hittem sérthetetlen vagyok ebben a formámban.
- Ebben a formádban?
Összeráncoltam a szemöldökömet egy kicsit. Egy Arrancar szájából megszokott ez a kifejezés, de egy Adjuchas szájából... A képessége lehet, de valahogy ez a dolog nem tetszik nekem.
- Haha! – nevet fel – Megmutatom neked a hatalmamat!
Ekkor egy hatalmasat csap a padlóba, ami megreped egészen a lábamig, majd nemes egyszerűséggel beomlik alattunk. Lezuhanunk, de a Jaguár egy nagyobb törmeléken elrugaszkodik, hogy öklével betörje a fejemet. Egy Ashige rúgással találom el az öklét, ezzel új pályát adva neki, és én is más irányt vettem. Rengeteg törmelék esett velünk együtt, de csak megérkeztünk a talajra. Bár ennek a kimenetelnek egyáltalán nem örültem. Nem csak én zuhantam egy szinttel lejjebb, hanem Fran is. Tényleg ekkorát csapott volna?
- Minden rendben, Eliana-sama?
- Megvagyok.
Kérdése feltételezi, hogy vele minden rendben van. Bár nem tudtam, hogy miért nem támadta egyből hátba az Adjuchas-t. Bár biztos meg volt rá az oka, de most jelenleg lett egy újabb ellenfelünk. Elég fura feje volt. Hasonlított arra furcsa tengeri lényre. De szemmel látható, hogy számára nem jelent gondot a víz hiánya. Azonban egyáltalán nem megnyugtató, hogy egy újabb Adjuchas tűnt fel, akinek egy kard volt a kezében. Ráadásul a Jaguár befeszítette az izmait és lángoló sörényt növesztett, mintha oroszlán lenne.
~ Döntsd már el, hogy melyik nagymacska vagy! – húzódott le egy vízcsepp – De akkor tűz az elemed? Ígéretesen hangzik.
- Mi a francot csinálsz te idióta? … Hmmm… Két nemkívánatos vendég? Hogy-hogy még élnek? – nézett a másikra - Azt hittem ettől keményebb fából faragtak.
- Kuss legyen! Nagyobb helyre volt szükségem, hogy végezhessek velük.
- Hmmm… Akkor az egyiket én kinyírhatom?! Mondjuk az erősebbet? Gyorsan felszelem.
- Abból nem eszel! Én fogom porrá zúzni mindkettőt!
Egy Sonido-val a fura-fejű előtt teremtem és fel akartam vágni, azonban az hihetetlen gyorsan elugrott. Meg is lepődtem. Ez a sebesség egy Arrancar-nak megfelelő. Ráadásul az sem normális, hogy egy kardot fog a kezébe, és úgy tartja, mint aki tudja is azt használni. Az oroszlán csapása elől is el kellett ugranom. De ez alapján már tudom, mit kell tennem.
- Fran! Tiéd a tűzhajú Jaguár! Távolról sorozd meg és ne engedd magadhoz közel! Enyém a halfejű!
Ez a jó felosztás. A Jaguár Adjuchas erős, de izom agyú. Ha nem tudja megközelíteni Fran-t akkor nem tudja az erős testével kárt tenni benne. Fran viszont távolsági technikákkal képes kárt tenni benne. De már az is jó lesz, ha távol tudja magától tartani, amíg a kardossal foglakozom. Mivel elkerülte az előbbi csapásomat, ezért elég gyors. A kard miatt pedig feltételezem, hogy egy kardforgatóval van dolgom, aki ellen Fran-nak nem lenne könnyű távolságot tartania. Ám közel sem olyan erős fizikailag, mint a másik. Ő az én ellenfelem lesz. Hiszem, hogy jobb vagyok tőle, és amit őt legyőzöm, addig kitart Fran és majd együtt legyőzzük a Jaguárt, aki most az állatok királyának hiszi magát.
- MI?! ÉN FOGLAK ÖSSZEZÚZNI!!!
Indul felém a szerencsétlen, de nekem a másik ellenfélen kell tartanom a szemem. Éppen ezért újból őt támadom. Egy Sonido segítségével ismét előtte termek és suhintok felé. Ám a mostanit a kardjával védi ki. De nem tudja megtartani így le tudom nyomni, ám sikerül kicsusszanni alóla. Támad, de időben hárítom és ellököm magamtól.
- Hmmm… Most már értem, hogy miért vagy még életben. De az én kardom olyan gyors, hogy esélyed sem lesz ellene.
Igazán meglep, mikor egy az eddigi sebessége megnő, és olyan sebességgel suhint a kardjával, hogy alig tudom azokat elkerülni. Egyetlen egy rossz mozdulat és vége. A kardok csak úgy csattannak, ahogy egymásnak feszülnek. Sok kisebb vágásba is bele lehet halni. Nem vehetem annyira félvállról. Olyan mintha, egy Arrancar-al harcolnék. Nagyon jól forgatja a kardját. De megmutatom, hogy korábban kell felkelnie. Egy hárítás után úgy döntök védekezőből támadóba megyek át. A Raikou no heki-vel rontok neki. Szemmel látható, hogy a gyors sorozatos szúrások hárítása nem éppen az erőssége. Meglepően sokat ki tud kerülni, de mégis kisebb-nagyobb vágásokat ejtek rajta. Majd egy újabb vágást szerezve hátrébb ugrik, és letörli a vágásból folyó vért az arcától.
- Máris feladod? Nem azt mondtad, hogy felszeletelsz? … Pedig én még csak most kezdtem el.
A hajam meglibben a hideg szellőben, hideg éles tekintetem a lelkéig érhet és kardomat felemelve még félelmetesebbnek tűnhetek. Elég gyors és ügyes, de nem engedhetem meg magamnak, hogy itt szórakozzak vele. Meg minél előbb segíteni akarok Fran-nak. Éppen ezért megint előtte termek. Egy oldalirányú vágással akar meghátráltatni, ám én leguggolok, majd lábamat lendítve eltalálom azt a csúnya fejét, majd kardommal vízszintesen belevágok a combjaiba. Majd felállva és fordulva hárítom a következő csapását. Felfelé lököm el a kardját, majd a kezemre készített Barra-t egyenesen a hasába vágom, amitől erősen megremegett. Egy szúrással támadott vissza, amit kardom keresztvasával megfogom és ellököm, majd a jobb combjába döfök. Mögé ugorva ejtek egy széles vágást a hátán. Ám el kell ugranom, mert hátra suhint méghozzá nagyon gyorsan. De már nem tud olyan gyorsan helyet változtatni. Valahogy ez a dolog nem aggasztja és Raikou no heki támadásra hasonlító sebességgel akar ledöfni. Szemeim és arcom semmi meglepettség nem látszik, inkább komoly és a tekintetem ijesztő. Még ha nem sikerül hárítanom, akkor sem tud vágást ejteni rajtam. Hierró-m sokkal erősebbnek bizonyul. De egy teljes értékű szúrást nem bírna ki. Tényleg úgy érzem, hogy nem is egy Adjuchas-al harcolok, hanem egy Arrancar-al. Mi lehet ezzel? … A következő szúrására egyszerűen felugrok, és a kardjára rátaposva a fejét megrúgom, melynek következtében repült egy nagyot. A sziklafalba csapódott. Lassan elkezdtem felé sétálni, majd az arcába emelem a kardomat.
- Add fel! … Vesztettél… Most pedig mond el, hogy kitől kaptad a kardot. … Ki adta neked és ki tanított meg vele vívni?
Valahogy most az jobban érdekel, hogy miként tett szert a képességeire, minthogy mondja el, hogy merre van a vezérükhöz vezető út. Túl rendellenes ez az egész. Adjuchas nem szaladgál csak úgy karddal. Másik, hogy egy Arrancar-t megszégyenítő módon forgatta azt. Ami Adjuchas-oknál egyáltalán nem normális. Valaki tanította. Egy sima Arrancar biztosan alul maradt volna egy ilyen kardpárbajban. Ha csak kardomat használtam volna, akkor valószínűleg én is. Nagyon képzett, de én nem csak a kardomra támaszkodom.
- Feladni?! Hmmm… Azért vagyok itt, hogy végezzek a hozzád hasonló alantas Arrancarokkal. Akik eladták valójukat, hogy erősebbek legyenek. Szégyen. Ezért nekünk is szégyentelennek kell lennünk.
Ezzel egy Sonido gyorsaságával ugrik mögém, és próbálja hátulról a mellkasomba döfni a kardját. Ám ismét leguggolok és a lábamat felfelé szúrva kirúgom a kezéből a kardot. Ám ekkor a kezét felemeli, és egy Cero-t készít elő és lövi el. A padlóba hatalmas lyuk keletkezik, és felkavarta a port is. Azt hiheti, hogy elkapott, de a lábamba irányított lélekenergia segítségével sokkal gyorsabban el tudtam Sonido-ni, mint azt gondolhatta. Mögé kerültem, és kardommal az oldalába döftem.
- Szégyentelen? Nos, lehet eldobtuk igaz valónkat, hogy erősebbek legyünk. De tudod, nekem ez pont megfelel. … De te nem dobtad el, mikor Shinigami-khoz hasonlóan kardot vettél a kezedbe és arra támaszkodtál?
Kirántom belőle a kardomat, és a lény előre esik. Sötét tekintettel nézek rá, ahogy felém fordul, és közben próbálja elszorítani vérző oldalát.
- Hmmm… Vesztettem egy szégyentelen némber ellen. Szégyen… De… Hmmm… Mesterünk ellen nem nyerhetsz. Hisz az ő ereje…
Akkor éreztem egy nagyobb energiát, és elugrottam. Ellenfelem viszont teljesen megsemmisült. Én pedig tekintetemet a támadás irányába emeltem…

Fran Lechuza:
Bár nem tudom, hogy mi történt Eliana-samaval, amíg el voltunk választva egymástól, de abban biztos voltam elboldogul egymaga is az adjuchassal. Viszont nem is volt nagyon időm miatta aggódni, nekem is megvolt a magam baja, még ha nem is olyan nagy, mint az az adjuchas. Végül viszont mindketten a pár szinttel lentebb kerültünk a barlangban és egy újabb ellenfél is előttünk volt.
Ahogy láttam, Eliana-samanak valóban nem esett baja és szóban is megerősítette ezt. De velünk ellentétben ellenfeleink egymással veszekedtek, ahelyett hogy közösen próbáltak volna ránk támadni. Ebből is látszik, hogy nem valami intelligensek, pedig már adjuchasok, szóval több ésszel kellene rendelkezniük.
Eliana-sama viszont nem sokáig hagyta őket, mert közbe avatkozott és rátámadott az egyikre. Én pedig vártam parancsra, hogy mit is tegyek most. Amikor viszont megkaptam, nem különösebben örültem, hogy az izompacsirta lesz az én ellenfelem, de ha Eliana-sama ezt akarja, akkor bele kellett mennem. Ráadásul ezen múlott a fracciónságom is, vagyis mindent elronthatok, ha nem engedelmeskedek.
- H-hai! - reagáltam a parancsra, majd egy nagy levegőt vettem, mielőtt nekikezdtem a dolgomnak. Nem kellett zseninek lenni, hogy tudjam, hogyan is kell magamra vonnom a nagymacska figyelmét. Az előző kis veszekedésükből könnyedén kitaláltam, mit is kell tennem.
- Hé, izompacsirta! Én vagyok az ellenfeled, ne menekülj! Nem fog nagyon fájni! - majdhogy nem tölcsér csináltam a kezeimből, hogy felerősítsem a hangomat és mindenképpen meghallja a célpontom a mondandómat.
- HUH?! Azt akarod, hogy téged zúzzalak össze előbb?! - el is értem a várt hatást és már irányt is váltott, hogy felém jöjjön és békén hagyja Eliana-samát. Az utolsó pillanatig vártam, hogy közel érjen hozzám, majd távolabbról pár darab Balat küldtem rá.
Ezzel viszont csak kisebb porfelhőt tudtam csinálni, amiből az adjuchas látszólag sértetlenül jött elő. Eliana-sama elég nehéz feladatot adott nekem, nem hiszem, hogy resurrección nélkül meg tudnám ölni. Az használni egy adjuchas ellen viszont szégyen lenne, hiszen most nem csak azért használnám, hogy megmutassam az erőmet, mint a labirintusnál. Bár tény, hogy Eliana-sama nem azt mondta pontosan, hogy győzzem le, hanem hogy tartsam távol magamtól és onnan támadjam. De ez akár azt is jelentheti, hogy így győzzem le. Mindegy ennek ellenére megteszem, ami tőlem telik.
Tovább lövöldöztem a Balakat az adjuchasra, de csak nem akart úgy tűnni, hogy használna, ezért inkább felhagytam a használatával és inkább csak sonídoval menekülgettem előle, amíg ki nem találtam, hogy mit is tegyek következőnek, de akkor az adjuchas megállt.
- Valahogy így csináltad az az előbb? - kicsit elámultam, hogy ott volt a kezében egy piros Bala, amit eddig még nem láttam adjuchasnál sose. Ezért is egyből egy Bichoagujerot idéztem meg, hogy közvetlenül visszaküldjem rá a saját technikáját. A cselekedetem után sejtettem, hogy nem fog különösen örülni ennek az adjuchas, ezért megálltam egy helyben, hogy könnyű prédának tűnjek neki.
- Összezúzlak! - felhergelődve közeledett is felém és már mérte is rám hatalmas kezével az ütését, de arra valószínűleg nem számított, hogy az Erizo technikának köszönhetően ő is megjárja a dolgot. Bár lépésnyire hátrébb tolt ugyan, de jó volt nézni, ahogy rázogatja a megszúrt kezét. Reménykedtem benne, hogy ebből tanulni fog és majd nem akar többet így lecsapni rám.
- Eliana-sama! - szóltam oda gyorsan az espadanak a veszélyre figyelmeztetve. Arra nem számítottam, hogy teljesen nem fog már velem foglalkozni és inkább egy tüzes kinézetűt Cerot küld Eliana-sama irányába. Szerencsére sikerült elkerülnie és csak a másik adjuchast porlasztotta el. Vagy alapból őt célozta volna meg?
Nem vesztegettem sokáig az időt, sonídoval elindultam Eliana-sama felé, de útközben megálltam egy pillanatra a levegőben, hogy az Estrella Fugaz csillagait fújjam az oroszlánra. Nem volt nehéz dolgom, hiszen hatalmas a teste, így elég nehéz lett volna elhibázni a célt. Ezzel legalább valamennyire legyengítem a Ceroját és a Balaját.
A sonído után meg is jelentem Eliana-sam mellett és készen voltam az oldalán harcolni, vagyis inkább segíteni neki, hogy könnyebben legyőzze az adjuchast. És reménykedtem benne, hogyha ezt legyőzzük, akkor haladhatunk tovább, mielőtt egy újabb ellenfél jelenne meg előttünk.

Eliana del Barros:
Csak reménykedni tudtam, hogy Fran is úgy gondolja, hogy ez a legjobb felosztás. Hisz, ha az izomagyút távol tudja tartja magától, akkor nem eshet bántódása és közben tudja támadni. A halfejű viszont túl képzett lehetett volna neki. Túlságosan jól forgatja a kardot, és a Sonido-hoz hasonló gyorsaságot is képes produkálni. Igazán meglepett ezen késségeivel. Egy Arrancar-t meghazudtolt volna. Ám mikor mondott volna valami használhatót, akkor egy Cero végzett vele. De ez a Cero nem volt átlagos. Mintha rosszul láttam volna. A Cero éget. Ilyet még sosem láttam. Mérgesen, kicsit értetlenül nézek a lövedék irányába. Az az elfuserált nagymacska volt.
- HAH! Tudtam, hogy annak a féregnek csak a szája volt nagy. … Mindkettőtökkel végzek!
Ezzel még jobban befeszítette az izmait. Nekem össze szűkült a szemem. Most már nagyon elegem van ebből a fazonból. Kockákra fogom felszelni.
- Fran! – emelem fel a kardomat – Fedezz engem. … Majd én megmutatom ennek, hol van az Örök Vadászmező.
Arra utalva, hogy könyörtelenül végezni fogok vele, és abban reménykednem, hogy Fran távolról tud majd támogatni mondjuk míg előröl támadom, akkor ő valamivel hátba lövi, vagy míg lefoglalom akkor ő fel tud állítani egy csapdát.
Kardommal suhintok egyet a levegőbe, azon megcsillan a fény és előre dőlve egy gyors Sonido-val a gyökér elé kerülök. Majd pedig vágok bele a kardommal. Tényleg valami nem stimmel vele. Egy átlag ellenféllel szemben sokkal mélyebb sebet ejtettem volna ezzel a mozdulattal. Olyan mintha egy egész erős Arrancar kemény Hieró-ját kellene a kardommal felsértenem. De ez nem riaszt el. Akkor csak keményebben kell támadnom. A vágás után fordulok, és vágom meg ismét, majd ismét belépek a kezéhez és egy hasonlóan erős vágással ismét megszabadítom a karjától. Nem szoktam hozzá, hogy le kell vágnom ugyan azt a végtagot mégegyszer.
A Claro de luna-val megfogtam a lábát, majd az Ashige-vel jól képen rúgtam, melynek következtében teljesen lement hídba. Én pedig a levegőben a kardomat beforgattam és úgy érkeztem, hogy beleállítottam ellenfelembe. Majd egy nagy felkiáltással végighúztam benne és a bal oldalán kitéptem belőle. Ám elugrani kényszerülök, mert persze ez neki nem tetszik. Viszont a gyors regenerálódás miatt hamar meggyógyulna, éppen ezért a kezembe gyűjtöm az energiámat. Remélem addig Fran technikája, vagy technikái lefoglalják egy pár pillanatra. Az lenne a legjobb, ha valahogy le tudná kötni, ahogy én tettem a lábával. Még ha csak pár másodpercre is. Mikor készen voltam, akkor Az Adjuchas mögött termek, és egy ördögi vigyorral az arcomon mondom egész halkan.
- Halott vagy.
Fentről lefelé irányítva lövöm el a Cero-mat. Természetesen jó nagyot szólt és hatalmas port is kavart. A hatalmas lukról ne is beszéljünk, amit a talajba ütött. A Jaguároroszlánnak egy perc esélye nem volt. Ketten támadtuk és sokkal gyorsabban mozogtam, minthogy lépést tudjon velem tartani. Azonban a Hieró-ja mellett nem lehet csak elmenni. Ha nem lennék erős, akkor valószínűleg elég nagy fejfájást okozott volna nekem, hogy egyáltalán, hogy sebezzem meg. De ezzel vége van.
- Induljunk és intézzük el a főmocskot. Nem tetszenek ezek a furcsa Adjuchas-ok.
Egyáltalán nem ad okot a nyugalomra. Nem tudtuk meg, hogy miért voltak olyanok, mint amilyenek.
Elindultunk a következő járat felé. De természetesen nem volt olyan könnyű az előre haladásunk. Csapdák nehezítették meg az előre haladásunkat. Tüskés verem, nyílzápor, kígyó eső a nyakunkba, villámokat szóró majom lidércek hordája, késforgószél...
- ELÉG VOLT!!!
Kiáltom dühösen és közben a falat fogom és fújom ki magam. Minek kell ennyi csapda? Ez már túl megy minden határon. Feszegetik itt a tűrőképességem. Csapdákra bíznák a piszkos munkát, amíg ők a barlang mélyén pöffeszkednek? Elegem van belőlük. Ha oda érünk, akkor nem fogom vissza magam és berobbantom az egészet. Bár ekkor eszmélek fel az ismerősebb környezetre. De hisz ez a járat már a trónterembe vezet. Ami azt jelenti, hogy már nincs messze. Elkomolyodok, felegyenesedem, majd Fran felé fordulok.
- Már nem vagyunk messze. Készülj!
A következő terem tényleg a barlang „Trónterme” volt. Ugyan úgy, mint korábban ott van az a bizonyos trónus, és benne üldögél valószínűleg az, aki miatt itt vagyunk. Azonban fejébe van húzva köpenye kapucnija így nem látszik sem az alakja sem pedig a feje. Előtte pedig újabb talpnyalók állnak. Ők is Adjuchas-ok lennének? Mindkettőnek a kezében kard volt, és ugyan úgy látszik rajtuk, hogy nem dísznek van náluk. Valószínűleg ők még jobban bánnak a fegyverükkel. Ami nem nyugtat meg. Féltem Fran-t. Nem akarom, hogy butaságot csináljon. De közben láttam, hogy a képességei jók, így ha szabadon engedi a kardját, akkor semmi gondot nem okozhatnak neki a támadások.
Valószínűleg ahhoz, hogy a Királyt kimozdítsuk a helyéről, ahhoz a két őrző bástyát kell elintéznünk. Bár ez a kettő sokkal nagyobb összhangban vannak egymással. Nem csodálkoznék, ha együttesen rontanának ránk. Az egyik teljesen kígyó feje volt ám a teste inkább emberibb volt. Így alaphelyzetben tőlem is alacsonyabb lehetett. Partnere vele egy magas, és hasonlóan emberibb testalkatú volt, ám ő inkább egy fekete varjúra hasonlított. Azt tartom valószínűleg, hogy kisebb testük miatt valószínűleg sokkal gyorsabbak. A kígyónak lehet, hogy még a bőre is erős, valamint lehet, hogy nem jó, ha beléd mélyeszti a méregfogait. Még azon sem csodálkoznék, ha nyakát is megtudná nyújtani. A varjú meg szárnyait valószínűleg alkalmazni fogja. Lehet, hogy tollai élesek, akárcsak a kések. Kezén lévő karmokkal pedig eléggé belemarhat ellenfelébe. Ha ezek ketten összehangolva támadnak, akkor van mitől tartanunk. Nem szabad félvállról vennünk őket. Meg ez már a végjáték. Ha őket gyorsba legyőzzük, akkor foglalkozhatunk a főmocsokkal.
- Azt hiszem ez a kettő sokkal durvább lesz, mint halfejű és az oroszlánhajú jaguár voltak.  … Most már nem kell visszafognunk magunkat. … Intézzük el őket, majd végezzünk a feladatunkkal.
Ezzel előre nyújtottam kardomat, majd csukott szemmel, koncentrálva a hideg levegő, vagyis energia elkezdett kavarogni, és a semmibe súgtam a parancsot.
- Congelar en mi corazón Nieve Cristale!
Mikor elhangzik a parancsszó, akkor fehér lélekenergia kavarog körülöttem, és hópelyhek szállnak. Mikor a hópelyhek és a szél alább hagy, akkor látszik az igazi alakom. Hátamon kaszám, mely vérfagyasztó látványt nyújthat. Kezembe veszem, és egy suhintással jelzem, hogy készen állok.
Fran-nak nem ismeretlen látvány. Már találkozott igazi alakommal, ahogy én is láttam, nem is olyan régen az övét. Végre eljutottunk ide. Itt már nincs értelme hova halogatni. Meg úgy hiszem, nem becsülhetjük le a velünk szemben álló párost.
- Valószínűleg összehangolva fognak támadni. De válasz ellenfelet, hogy kire figyelsz jobban. Próbáljunk meg együtt mozogni, és közben figyelni a másikra. Ne távolodjunk el egymástól. … Csak harcoljunk, mint bajtársak egy csónakban.
Mondom ki, majd kaszámat megszorítva várom a páros támadását, valamint azt, hogy melyik ellenfelünkre kell majd jobban odafigyelnem.

Fran Lechuza:
Nem sokkal azután, hogy Eliana-sama végzett az ellenfelével, vagyis jobban mondva a másik adjuchas adta meg neki a kegyelemdöfést, már ott is voltam mellette. Reméltem azért, hogy az út közben hátrahagyott kis ajándékomnak is lesz értelme, bár ez az adjuchas nem sokat használt Cerot vagy Balat, csak mindkettőt egyszer, de hátha valamire jó lesz.
- Hai! - Eliana-sama parancsának eleget téve figyeltem minden lépését, hogy fedezni tudjam, ha olyan a helyzet. Első vágásakor megint feltűnt, hogy erősebb a bőre, mint korábban, amikor Eliana-sama könnyedén levágta a karját. Most viszont nem sikerült olyan mélyen megvágnia, ráadásul az adjuchasnak is volt kedve rátámadnia a vágás után, amit természetesen nem hagytam neki. Azonnal egy Balahoz gyűjtöttem energiát a kezembe, majd az Eliana-samahoz közeledő kezére lőttem, hogy eltaszítsam onnan. Ha az egész testében nem is tudok ezzel sérülést okozni, arra azért jó, hogy ellökjem a kezét onnan, ahova nem kéne nyúlnia.
Nem volt annyira sok dolgom, Eliana-sama egymaga is elboldogult, sorozatosan vitte be a támadásokat, a legtöbbször nem is volt ideje az adjuchasnak megmozdulni. Meg is bénította a lábát egy időre, de abból sikerült kiszabadulnia, ezért úgy döntöttem, hogy majd én leszögezem ismételten a lábait. Lanza Roja lándzsáit küldtem a lábaiba, ami jól is jött Eliana-samának, mert így könnyebben tudott végezni vele Cerojával.
- Igen, nem egyszerű adjuchasok voltak. Ha ez a Vasto Lorde műve, akkor lehet, hogy még hasznunkra lehet, és nem kellene megölni. Mit gondol? - mondtam el a véleményemet az espadanak, mert ha ilyet tud csinálni egy adjuchassal, akkor vajon mit tudna csinálni, mondjuk egy arrancarral. Egy kicsit felkeltette az érdeklődésemet.
Tovább haladva több csapdába botlottunk, bár nem voltak különösen veszélyesek, amit ne tudtunk volna hárítani a hierronkkal, sokkal inkább a türelmünket kezdte ki, különösen Eliana-samáét.
- Nyugodjon le, nem esett bajunk a csapdáktól és majd leverheti azon, aki ide tette őket. - próbáltam megnyugtatni Eliana-samát, mert lehet, hogy pont ez volt a csapdák feladata, hogy felidegesítsük magunkat rajtuk. És ha valóban ez a helyzet, akkor valamennyire sikerült is a tervük.
- Hai! - úgy tűnik azért sikerült megnyugodnia, de lehet, hogy csak ezért mert, ahogy mondta, közeledünk a célunkhoz. A következő terembe valóban volt egy trónszerűség, ami azt jelezheti, hogy elérkeztünk célunkhoz. A trónuson ott ült valami csuklyás a feltételezhető vezető, vagyis a Vasto Lorde, de nem úgy tűnik, hogy vele kell először foglalkoznunk, két őr is volt a teremben, akiket ha nem állítunk félre, akkor nem mehetünk a vezető közelébe.
- Yajire, Búho Plumado! - Eliana-samahoz hasonlóan én is egyből aktiváltam a kardomat, mert felesleges lenne itt vesztegetnünk az időt, nem tudhatjuk, hogy ezek nem képesek-e arra, mint az oroszlán, hogy képes erősebb alakra váltani.
- Ha választhatok, akkor a madarat elvállalom. - válaszoltam, majd kicsit összezártam a szárnyaimat, mert most nem kellenek még, ha közel kell maradnom Eliana-samahoz. A két ellenség nem is nagyon várta meg, hogy megbeszéljük a dolgainkat, már közeledtek is felénk karddal a kezükben.
Olyan formációt használtak, hogy felénk közeledve folyamatosan helyet cseréltek, egymást keresztezve, gondolom meg akartak ezzel minket zavarni vagy valami hasonló. Nem akartam sokáig váratni őket, ezért gyorsan előhúztam a kardomat és én is elindultam feléjük, hogy keresztezzem a pengém a varjúval. Csak párszor csaptuk egymásnak kardjainkat, amikor ellenfelem kitárja szárnyait és egyből érzem, hogy valamire készül, ezért elugrottam a közeléből. Jól is tettem, mert tollai köré lélekenergiát irányított és lövedékként felém küldte őket, ha a közelében maradtam volna, nem biztos, hogy sikerül ellene tennem, de így, hogy eltávolodtam tőle, én is kitártam szárnyaimat és kisebb szelet kavarva, visszaküldtem a támadást a feladónak.
A technika keltette füstből kirepült a varjú, majd egy újabb adag tollat indított el felém. Ennyire nem tanult volna az előbbiből? Ugyanúgy jártam el, mint az előzővel, de közben észrevettem, hogy miért is csinálta ezt ellenfelem. Amíg én a tollakkal foglalkoztam, ő egy Balat indított el, de nem rá, hanem Eliana-sama felé. Egy kicsit sietősre fogtam a dolgot, majd egy hanghullámmal térítettem el az Eliana-sama felé közeledő veszélyt.
Ezt nem hagyhattam annyiban, hogy mikor velem harcol, másfelé is kacsingat, ezért elkezdtem felé repülni és gyorsan megidéztem a Lanza Roja lándzsáit és feltűztem a plafonra. Természetesen ennyivel nem úszta meg, mert egyből egy Cerohoz gyűjtöttem energiát, amivel majd jól telibe találom.

Eliana del Barros:
Igazán meglepett, de teljesen jogos volt a gondolat, amit Fran válaszolt nekem arra, hogy furcsák voltak az Adjuchas-ok.
- Igen, nem egyszerű adjuchasok voltak. Ha ez a Vasto Lorde műve, akkor lehet, hogy még hasznunkra lehet, és nem kellene megölni. Mit gondol?
Lehet ezt akarta volna kinyögni a halfejű? Azért nem tudnám legyőzni a főnökét, mert képes lenne felerősíteni követőinek erejét? A mellette lévő Adjuchas-ok ereje pedig még nagyobb, mint az övék? Erre enged következtetni a dolog. De Fran felvetése, miszerint, hogy hagyjuk életben még furcsább. Gondolom arra gondolt, hogy ha az Adjuchas-okkal erre képes, akkor mit tehetne egy Arrancar-al. Az erőnövekedés pedig tényleg fajunk egyik alapgondolatának mondható. Hisz ezért adtunk fel előző énünket is.
- Úgy gondolod, hogy neki a műve? Nincs kizárva, hisz túl furcsa volt. Azonban úgy gondolom, hogy ha valaki ekkora erővel és valószínűleg nagy egóval rendelkezik, akkor nem tudjuk majd meggyőzni, hogy önként szentelje erejét „Seth”-nek – mutatom is az idézőjeleket – Valószínűleg neki is az lesz a válasza, mint a barlang előző tulajdonosának. El fogja utasítani még a gondolatot is. … Valamint lehet, hogy csak Adjuchas-oknál működik. Meg nem tudjuk, milyen áldozatokkal jár ez az erőnövekedés.
Nem tartok attól, hogy esetlegesen igent mondana arra, ha megkérdeznénk. Az ilyeneknek túl nagy az önérzetük ahhoz, hogy behódoljanak valakinek. Meg nagyobbra is tartják a saját erejüket. Meg Seth azt az utasítást adta, hogy végezzünk vele. Nem tudom, mit szólna, ha beállítanánk vele. Bár viccesen elképzeltem, hogy megjelenünk a trónterem hatalmas kapujában úgy, hogy a Vasto Lorde-nak egy nyakörv van a nyakában, a póráz vége az én kezemben, Fran meg a fejére taposva áll be. „Hoztunk egy alantas lényt, akinek a képessége ígéretes.” Elég furcsa jelenet lehetne.
Fran igyekezett megnyugtatni, hogy majd ha odaérünk, akkor minden dühömet rázúdíthatom arra, aki felel ezekért a csapdákért. Persze nem okoztak különösebb gondot, csak kihoztak a sodromból, és tényleg alig vártam, hogy kaszám pengéjével felszeljem a felelőst. Ám azonban a két mitugrásszal kell végeznünk. Addig meg sem fog mozdulni a székéből.
Fran is feloldotta a kardját, és a varjút választotta. Mondom akkor enyém a kígyó. Útjukat keresztezve próbálták jelezni, hogy ők mennyire összetartóak, és milyen jól tudnak együtt mozogni. Ha engem akarnak meggyőzni, akkor azt kell mondanom, hogy amint megláttam őket, már akkor sejtettem, hogy valami ilyesmiről lehet szó. De ha azt hiszik, hogy ettől berezelünk, akkor tévednek. Kaszámat megpörgetem, és már támadom is a méregfogút. Egész jól forgatja a kardját, mert lépést tud tartani a kaszámmal. Neki valószínűleg nehezebb dolga van mivel nem egy karddal hanem egy kaszával kell helyt állnia. Meg is lep meg nem is, mikor a kardján kívül a fejével is támad. A szájában tényleg éles méregfogak helyezkednek el. A nyaka hirtelen megnyúlik és úgy el kell kapnom a fejemet, azonban a feje nem kanyarodik vissza, hanem Fran felé indult, hogy támogassa társát. Együttes támadással akarják elintézni. Azt hiszi, hogy ezt egy pillanatig is hagynám. A mellettem gyorsan nyúló végtagot a kaszámmal lentebb segítem. Furcsa módon nem tudom lemetszeni. Keményebb bőre van mint az oroszlán hajúnak. De egy nagy suhintással jól a földbe hull a vége. Kaszám végét állítom bele egy kicsit a nyakába, majd elkezdek a feje felé szaladni, és közben felszántani a túl gyorsan nyúló testrészét. A mocsoknak nem csak a nyaka, hanem a karja is képes megnyúlni, így azzal nyúl utánam. Felugrok előle így nem ér el, azonban nem is tudom végigvágni a nyakát nagy szomorúságomra. Azt visszahúzza, és azt hiszi, hogy a sérülését így „kisebbé” tette. Én csak szúrós szeműen, és éles gonosz vigyorral nézek végig a kisebb-nagyobb sérülésein, amiket a kaszámmal ejtettem. A Masacre escalofriante technikám miatt ezek szép lassan megfagytak. Ekkor ült ki a félelem a széles szájú arcára. Sikerült a kardot tartó kezét szinte teljesen hűvösre tennem. Innentől az a végtagja már használhatatlan. Vajon megszabadul tőle? Vagy terhe marad?  De mivel nincs kedvem tovább játszadozni vele és inkább a főkolompost intézném el, ezért kaszámat megragadom, és Sonido-val odalépek és levágom én magam. Azonban nem csak a kardot tartó keze a fegyvere. Egy elhajolással kerülöm ki az újabb támadást, melyet a fejével végez. Kezemre egy Barra-t idézek és azzal és öklömmel egy hatalmasat ütök az állkapcsába, mikor a sikertelen támadás után húzza vissza ronda fejét. Az pedig visszacsapódva a háta mögött áll bele a földbe. Megpörgetem megint a kaszámat és a védtelen mellkasába állítom azt. Kihúzva a hatalmas terület fagyott meg, és ellenfelem holtan csuklott össze. Én pedig vállamra csapom a kaszámat. Másik irányba nézve látom, hogy Fran is végzett a varjúval. A trónus felé fordítom a fejemet, és kezemet felemelem.
- Gondolom te vagy a barlang új főbérlője. A te műved? Milyen képességeddel tudtál ilyen erőt adni a talpnyalóidnak? … Ha jó kiskutya leszel, akkor életben maradhatsz és képességeddel szolgálhatod Las Noches-t. Azonban ha ellenkezel, akkor nincs mit tenni. – megpörgetem a kaszámat, a végén suhintok vele és szinte szikrát szóró szemmel nézek rá – Seth parancsára végezni fogunk veled!
Azonban a trónon trónoló csuklyás alak egy szó nélkül fel kell és lép kettőt, majd csuklyáját hátrahajtja és megláthatjuk az arcát. Kicsit el is kerekednek a szemeim. Ez az alak egyáltalán nem Vasto Lorde… Ennek a személynek a maszkja… eltörött… Ez a személy… ez a férfi egy… Arrancar.

Navigáció

[0] Üzenetek főoldala

[#] Következő oldal

[*] Előző oldal